Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Hogy .. hogy mi? Hogy Roxy menjen melegebb éghajlatokra? Csak azért, mert elvert 30 ezer forintot egy magassarkúra? És mindezt olyan éjszakai 11 óra tájt kell közölni? Hát ez pazar. Egyszerűen csak simán pazar. Lányunk agya huzamosabb ideig bírja az ilyet, sőt, jó darabig fel se veszi. De amikor már vagy 10 perce azt kell hallgatnia, hogy minden nő ilyen, és hogy miért is kellett elvennie feleségül.. nos, akkor leányunk agya pillanatokon belül elpattan. Oké, nem az ő hibájuk, hogy most házasok, de az ég szerelmére, egész jól megvannak. Nem? Tehát Roxy egyszerre hátat fordított a delikvensnek, türtőztette magát, aztán mégis csak, egy számára váratlan pillanatban hátrafordult és egy hatalmasat lekevert Mihaelnek. Még sose mérték össze igazából az erejüket, tehát talán épp itt az ideje? Levágta a táskáját és ezzel együtt a méregdrága cipellőjét a fűbe, lehámozta magáról a felsőrészét (mármint ami a topja felett volt kis fekete valami cucc), majd hátrébb lépett egyet. Bátor, vagyis gondolja magáról, és a fizikai fájdalom neki nem ellenség, de mégis.. vélhetően sokat számít neki Mihael. Nem csak arról van itt szó, hogy a férje és egy fedél alatt élnek, de van köztük valami kapocs. Nem, nem, nem szerelem, nem erről van szó, csak valami kapocs. Valami eddig megfoghatatlan, vagy legalábbis Roxy számára. Bizalom? Talán így nevezné, ha nevén kéne hívnia ezt az érzést. Számít a másikra és tudja, hogy ott lesz, amikor valami ostobaságot csinálna. Meggátolja abban, hogy bármi olyanra adja a fejét, amit pillanatokon belül megbánna. Független nőről van szó, nehogy azt higgye bárki, hogy ő aztán mennyire függ a párjától (vagy a férjéről, talán ez pontosabb megfogalmazás), csak életében másodjára bízik valakiben. Akivel várhatóan most fognak nagyon egymásnak menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=499502#post499502][b]Roxanne Megane Saint-Venant - 2015.07.23. 22:09[/b][/url]

Hogy .. hogy mi? Hogy Roxy menjen melegebb éghajlatokra? Csak azért, mert elvert 30 ezer forintot egy magassarkúra? És mindezt olyan éjszakai 11 óra tájt kell közölni? Hát ez pazar. Egyszerűen csak simán pazar. Lányunk agya huzamosabb ideig bírja az ilyet, sőt, jó darabig fel se veszi. De amikor már vagy 10 perce azt kell hallgatnia, hogy minden nő ilyen, és hogy miért is kellett elvennie feleségül.. nos, akkor leányunk agya pillanatokon belül elpattan. Oké, nem az ő hibájuk, hogy most házasok, de az ég szerelmére, egész jól megvannak. Nem? Tehát Roxy egyszerre hátat fordított a delikvensnek, türtőztette magát, aztán mégis csak, egy számára váratlan pillanatban hátrafordult és egy hatalmasat lekevert Mihaelnek. Még sose mérték össze igazából az erejüket, tehát talán épp itt az ideje? Levágta a táskáját és ezzel együtt a méregdrága cipellőjét a fűbe, lehámozta magáról a felsőrészét (mármint ami a topja felett volt kis fekete valami cucc), majd hátrébb lépett egyet. Bátor, vagyis gondolja magáról, és a fizikai fájdalom neki nem ellenség, de mégis.. vélhetően sokat számít neki Mihael. Nem csak arról van itt szó, hogy a férje és egy fedél alatt élnek, de van köztük valami kapocs. Nem, nem, nem szerelem, nem erről van szó, csak valami kapocs. Valami eddig megfoghatatlan, vagy legalábbis Roxy számára. Bizalom? Talán így nevezné, ha nevén kéne hívnia ezt az érzést. Számít a másikra és tudja, hogy ott lesz, amikor valami ostobaságot csinálna. Meggátolja abban, hogy bármi olyanra adja a fejét, amit pillanatokon belül megbánna. Független nőről van szó, nehogy azt higgye bárki, hogy ő aztán mennyire függ a párjától (vagy a férjéről, talán ez pontosabb megfogalmazás), csak életében másodjára bízik valakiben. Akivel várhatóan most fognak nagyon egymásnak menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=499549#post499549][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.07.23. 23:12[/b][/url]

Oldalra bicsaklott fejjel mered a sötétségbe. Pontosabban csak a köréjük varázsolt, pici fénypászmák nyilalló világossága nyársalja fel a szivárványhártyáit, és csak a kontaktlencséi óvják meg a hunyorítástól. Meg merte ütni az előbb. A hülye liba tényleg rá merte emelni a kezét... Úgy zubog a vér az agyában, hogy a fülébe semmilyen más zaj nem hatol be a dübörgésen túl. Szemei kiguvadnak, a halántékán kidagad a dühér, kezei ökölbe szorulnak, a fogai összecsikordulnak. Megbánja. Nagyon megbánja.
Lassan fordul vissza Roxy felé, mintha ütemezték volna a fordulatszámát egy filmben, s közben próbálja a fókuszát végtelenből a lányra összpontosítani. Nehezen megy. Újra és újra elkapja az inger, hogy nekicsapja a mögöttük terpeszkedő fának. A rét szélén állnak, nem lenne nagy kihívás a lelket is kiverni Roxyból, aztán elásni a hulláját egy fa tövébe. Jövőre ki is hajtana...
- Most fejezd be, mielőtt kitépem a kib****tt hajad a helyéről, te dög. - Ideges? Ó, igen. Ahelyett, hogy Roxanne összekapná magát, flúgos tyúkként viselkedik, elhúzza a belét vásárolni, mintha nem lenne egy baromi nagy gardróbja tele göncökkel, hogy lassan majd hozzá fog becuccolni. Meg a cipők. Mi a francnak kell pocsékolni az így is drága idejük? Minek?
- Felfogod te egyáltalán, mennyIRE HÜLYE ÁLLAT VAGY, TE HÜLYE NÉMBER? - Mmmm, üvölteni jó. Jó stresszlevezető. De, ha hangosan kimondja a bajait, az rendszerint csak olaj a tűzre. Így is erősen kell türtőztesse magát, hogy ne rontson neki a lánynak, és vezesse le rajta az indulatai egy részét.
Az igazat megvallva teljesen indokolatlanul akadt ki. Sokkal jobban zavarta a könnyed hozzáállás, mint a vásárlás ténye, de ezt nem képes normális szavakba önteni, csak minden felelősséget Roxy nyakába varrni. Ennyire futja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=499633#post499633][b]Roxanne Megane Saint-Venant - 2015.07.24. 08:07[/b][/url]

 A pofon, ami elcsattant, nem állt igazság szerint szándékában. Nem, ő valóban nem akarta, hogy ez megtörténjen, de arról már nem ő tehet, hogy percek óta nyúzzák az agyát egy látszólag teljesen értelmetlen vita keretén belül. Valahogy nem találta meg a párhuzamos, vagy a logikai gondolatmenetet aközött, hogy ő cipőt vett, és pazarolja a drága idejüket. Pénzük az van, dögivel, az idejükből pedig Roxy szerint bőven kiférne akár 1-1 nagyobb központ végigmászása, mint a Westend vagy az Árkád. Az is való igaz, hogy eltúlozta ütésének erejét, de most mi lehet ilyenkor tenni? Ez nem az az alkalom, amikor még elnézést is kérnek egymástól, pedig általában meg szokott történni.
- Ó, igen, gyerünk, ez aztán az igazi megoldás mindenre. Tépd csak ki a hajam, tövestől! - torzonborz belgánk még a buksiját is megrázza, hogy még hitelesebbé tegye a szavait, de egy tapodtat sem mozdult (se előre, se hátra).
 Hülye állat? Hülye némber? Minek képzeli magát ez a húgyagyú, hogy ő maga a rég elfeledett egyiptomi főcsászár? Hogy Roxy azért született, hogy az ő kedvébe tegyen újra és újra? A belga általában képes megőrizni a hidegvérét, noha kétségtelen, hogy ebben a párja sokkal jobb, de most már elpattant valami. Lenémberezte Mihael szemtől-szembe? Őt, Roxanne Megane Delac Saint-Venantot? - És még én vagyok a hülye némber, te zakkant vadállat? Miért nem vagy képes elfogadni, hogy nekem jól esett megvenni azt az átokverte cipőt! Te meg elmész kur**zni, nem? Rohadék. - nem biztos, hogy a másik nem vágott a szavába, de akár igen, akár nem, a lány befejezte előbb vagy utóbb a személyes kis prológust, s azt követően nagy hévvel és lendülettel ment oda a másikhoz és csapta meg arcának másik oldalát is.