36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 16. 19:00 | Link

Cameru-u-un szívecske


—Szóval tényleg azt szeretnéd, hogy itt üljek javában mozdulatlanul és bámuljak ki a fejemből? Na és, mit kapok cserébe? Arról még nem beszéltünk – jegyzi meg elmosolyodva, miközben egy könnyed mozdulattal lejjebb simítja a szoknyáját. Sáránál amúgy sincs semmi ingyen, ezt megtanulhatta volna már Cameron. Oké, megérti, hogy sokkal kellemesebb úgy lerajzolni valakit, hogy egy helyben marad, mint szimpla emlékezetből, és tetszik neki az ötlet, a rét tényleg egy szép hely. Egyenes háttal ül, bájosan mosolyog Cameronra, mint egy kirakatbaba, de komolyan érzi, hogy egyhamar gondjai lesznek ezzel a dologgal. Nem az ő stílusa, hogy csak úgy egy helyben ücsörögjön és tegye a semmit. Meglepően gondjai vannak az ilyesmivel, de végül kicsit elmerül a gondolataiban. Nem olyan jó ötlet.
—Talán mégis valami benti helyszín kellett volna, nem? Tudod, lehet, hogy a táj elvonja a figyelmet rólam – jegyzi meg pimasz, féloldalas mosollyal ajkain. Aztán direkt elpillant Camről, nem akarja elnevetni magát, inkább a kastélyt nézi, oldalra döntött fejjel, ártatlan mosollyal ajkain. Amióta Cameron említette, hogy szereti a vörös rúzsát, azóta gyakrabban használja. Nem mintha a másik bármikor elégedetlen lehetne a kinézetével. Annak ellenére, hogy előtte nem igyekszik mindig az a tökéletes Sárika lenni, amit mindenki mással el akar hitetni, annak ellenére mindig összeszedett a kinézete és bőszen táplálja hiúságát.
—Tudod, én idén elvégzem a sulit – szinte oda sem figyel, mondja ki végül a gondolatát, miután kicsit összepréselte az ajkait. Közeledik a vizsgaidőszak, gyorsabban, mint eredetileg tervezte.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 17. 00:14 | Link



- Igen. Az...azt - javítja ki saját magát. Nagyon próbálkozik a magyarral, de hiába magyarázza Sára a nyelvtant, nem mindent ért és elég sokszor találja egyszerűbbnek, hogy a megtanult szavakat csak úgy egymás mellé rakosgassa mindenféle szó végére illesztendő ragtól és toldaléktól mentesen. Amíg azon az egyetlen tárgyragon gondolkodik, megáll a rajzolásban is, aztán bevárja, hogy a lány rábólogasson vagy éppen kijavítsa, ha szükséges, utána fog csak neki rajzolni ismét. Szemben ül amúgy vele, feltartja a rajzfüzetet kicsit, mert az állványt is eddig cipelni néhány vázlatért nem volt hajlandó, és egy széndarabbal alkot éppen a vastag papírra. Csuklóig maszatos is a rajzoláshoz választott eszköznek hála, de ez zavarja a legkevésbé. Kockás inge szerencsére védve van a veszélytől egyelőre, amennyiben nem szándékszik könyékig összekenni magát a nem csak a papíron megmaradni akaró szénnel, ugyanis könyöke fölé tűrte fel még az alkotás megkezdése előtt.
- Nem - újabb kurta válaszra futja, miközben kézfejével hátraigazítani igyekszik a homlokába omló tincseit, így a homlokán is nyoma marad az ádáz szénpornak. A vázlatot egész sietősen igyekszik befejezni közben, hogy ne adjon okot azért túl sok panaszra, a részleteket kidolgozni egyébként is ráér, meg aztán a szenet amúgy sem arra találták ki. Inkább csak fontos vonásokat örökít meg, itt-ott néhány árnyékot, olyasmit, amit aztán később már aligha kapna el. Az utolsó kijelentés hallatán azonban megáll, és most átkozza is magát, hogy miért mondta azt reggel, hogy ne hagyja angolul megszólalni, mert azt már kellőképpen jól beszéli. Elsőre nem is tudja, mit mondjon, keresi a szavakat, tátog, mint partra vetett hal, nem elég a kijelentés hatása, még ezekkel se boldogul.
- Te el... elmegy... ek... nem... again... Te elmegyel iskola? - kivételesen nem húzza ki magát, hogy tessék megdicsérni, milyen kis ügyes volt, érzi ő, hogy valahol hibádzik a mondat, de akkor se tudná megmondani, hol, ha az élete múlna rajta. Elég elkeseredetten pislog mellé a lányra, mert ki fog rá főállásban figyelni?
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 17. 20:25 | Link

Cameru-u-un szívecske


- Szóval azt. De nem válaszoltál ám a kérdésre, figyelsz te rám amúgy? - kérdezi némi éllel a hangjában, de végül feladja a harciaskodást, végül is, kettejük közül nem ő az, aki nem bírja ki, ha nem figyelnek rá. Csak akkor szóljon, hogy az egyik virágocska előbb válaszol neki és értelmezi, amit mond, mint Cameron. Szóval nem rontja el sértett hercegnőként a pillanatot, inkább csak mosolyog Cam felé. Annyira édes, hogy már mindene tiszta szenes és van egy olyan érzése, hogy ez még csak rosszabb lesz. De már az ő ruhája összepiszkolásának gondolatától is feláll pár szőrszál a nyakán, majd cseppet megrázza a fejét. A másik válaszára pedig sóhajt egyet.
- Nem erőlteted ám meg nagyon magad - állapítja meg lemondó sóhajjal. Igen, valóban nem olyan élmény Cameronnal beszélgetni, amikor magyarul próbálkozik. Főleg azért, mert néha inkább lustább, mint szavakat keresgélni. Pedig azzal még tudna mit kezdeni, egy nemmel viszont nem sokra megy. Persze, tudja, hogy muszáj neki tanulnia és gyakorolni és szívesen segít neki. Ha éppen nem bojkottálja a kommunikációt, mert attól könnyedén megteszi ő is és annak nem fog örülni, főleg hosszú távon nem. Azonban most mégis jobban tette volna, ha csendben marad, mert Cameronra nézve látja, hogy nem kicsit sikerült lesokkolnia vele. Pedig azt hitte, tudja, semmi új információ nem volt ebben, most mégis tátog, mint egy partra vetett hal. Na, valami téma, aminél tényleg meg kell erőltetnie magát, hogy keresgélje a magyar szavakat.
- Te elmész az iskolából - javítja ki a mondatot végül, hogy legalább tanuljon is valamit. - És igen, én elmegyek az iskolából. Nem hiszem, hogy itt tudnék a faluban maradni, rövid távon begolyóznék - mondja, közben pedig finoman megvonja a vállát és bocsánatkérően elmosolyodik. Nem fél ettől, még kicsit odébb van, meg ő alapvetően úgy gondolja, ezt nem olyan nehéz megoldani. Cameron nem lehet mindig a nyakán, az ő bizalma meg nem az igazi, valljuk be, van is oka rá, de tudja, hogy nem lesz egyszerű. Viszont ő szabad, mindig is az volt és mindig is az lesz. Az egyetlen ok, amiért végül ide jött, az Noel, annyira nagyon szeretett volna újra vele lenni kicsit. De ez a világ háta mögötti kis falu és kastély nem az ő világa teljesen.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 24. 10:07 | Link



- Naaa... - kezdi máris nyafogva, mert ehhez kénytelen abbahagyni a rajzolást. Pedig igazán csak szerette volna nagyon gyorsan elkészíteni a vázlatot, hogy a lánynak ne kelljen hosszasan ugyanabban a pózban maradni. Meghúz még egyetlen vonalat, elégedetlenül pillant rá, mert a sietségben nem lett tökéletes az íve, majd a széndarabot ujjai között forgatva könyököl térdére. Nem erőssége, hogy egyszerre ezer dologra figyeljen, a magyar szavak keresgélése viszont nagyon is sok erőfeszítést igényel még részéről.
- Én figyel... de rajz... rajzol... bahh... rajz igényel sok figyelem és én akar gyorsan befejez, hogy te... neked. Hogy neked nem kell úgy ülni - nagyon elégedett magával, amikor ezt sikerül végre kinyögnie, mert ez a magyar aztán görög is lehetne vagy kínai, nehézségben biztos ugyanaz a szint. Még ki is húzza magát, mert úgy érzi, ez egész helyesre sikerült így a végére. Úgy is érzi, hogy ez egyelőre bőven sok gyakorlás volt számára, gyorsan visszatér a rajzhoz. A lány mondatára csak felpillant, és megrántja a vállát, miközben igyekszik kiigazítani pár részletet hevenyészett rajzában. Hüvelykujjával elmaszatol kicsit néhány vonalat, hogy néhány árnyék jobban látsszon, az új információ azonban sokkolja. Abbahagyja az alkotás és nem igazán találja a szavakat. Valahogy sikerül kinyögni az első eszébe jutó kérdést, amit menten ki is javít a lány.
- Te elmész az iskolából? - ismétli meg, mert nem igazán akar hinni a fülének. Ha nem érdekelné jobban a válasz, talán már a mondatnál leakadna, hogy miért nem volt úgy jó, ahogy mondta, de most sokkal fontosabb a kérdés. A bocsánatkérő mosoly elég rosszat sejtet, a mondatot azonban nem teljesen érti. Tőle szokatlanul elveszetten pislog, kérdőn felvonja a szemöldökét.
- Begolyóz? Golyó... golyó... mint billiárd? - igyekszik kapcsolni valamihez, egyáltalán nem érti az összefüggést, mi köze Sárinak bármiféle golyóhoz. Letéve a széndarabot idegesen túr bele a hajába két kézzel, és morogva fogja marokra tincseit hirtelen. Ettől a magyartól falnak fog menni rövid időn belül, pedig megígérte, hogy ma nem angolul fog beszélni. A lánynak ráadásul remek üzleti érzéke van, meg kell hagyni. Olyat ajánlott cserébe, hogy inkább kínlódik, minthogy váltson a számára sokkal könnyebb angolra. Egy randi sokat megér.
- Te akarsz fotózni nagyvilág?
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 24. 23:30 | Link

Cameru-u-un szívecske


- Ezt nemnek veszem - állapítja meg lemondó sóhajjal és vonja meg kicsit a vállait. Na jó, ha tényleg nem figyelnek rá, az sem baj, csak akkor nem tépi már a száját feleslegesen. De látja, hogy Cameron morgolódik a figyelem megzavarására, meg úgy az elégedetlenségére is, és most már legalább próbálkozik. Érezhetően keresi a magyar szavakat, nagyon el akarja mondani neki, amit akar és emiatt iszonyat büszke mosollyal pillant rá.
- Jó, jó, de akkor siess - adja ki a parancsot elégedett mosollyal az ajkain és látja ám, hogy Cameron is kihúzza magát. Aztán türelmesen ücsörög tovább, várja, hogy a másik rajzoljon. Zöld tekintetét végigvezeti a környezeten, kicsit elgondolkozik, majd ismét Cameronra pillant és egy óvatlan pillanatban kicsúszik a száján egy mondat. Egy gondolat, amit nem akart közölni amúgy a másikkal, legalábbis nem itt és nem most. Utólag mégis baromi jó ötletnek tűnik, azt a tényt figyelembe véve, hogy magyarul abszolút korlátozottak a hiszti lehetőségei. Vagy legalábbis az önkifejezésé. És tudja, hogy a másik hisztizni fog, valahol jogosan is. Neki is vannak ellenérzései a dologgal kapcsolatban, de ennek a dolognak két oldala van. Nagyon ritkán húz kétfelé a szíve, általában tudja, mi a helyes döntés. De most egyik sem tűnik helyesnek, főleg most nem, hogy látja Cameron kétségbeesett tekintetét, hogy milyen zaklatott is lett ettől az egésztől.
- Igen, el - mondja ki még egyszer, ha már visszakérdez, és elmondja neki annyiszor, amennyiszer szeretné. Biztos segít feldolgozni, vagy megérteni, vagy csak nem akar hinni a fülének éppen. Esetleg úgy gondolja, hogy rosszul érti a magyar szavakat, de akkor talán bepróbálkozna némi angollal. Igen, végezni fog, elmegy innen.
- Nem, öhm, go nuts - keresi meg gyorsan az angol megfelelőjét a begolyózni szónak. Néha elfelejti, hogy a magyar nyelvben milyen csodás, értelmetlen kifejezések vannak. Végül sóhajt ismét egy aprót, kissé elkeseredettet, hogy erről kell beszélni, de ha már ennyire értetlenkedik, próbálja egyszerűen kifejteni.
- Ez nem nekem való, az itteni élet. Leköltözhetnék a faluba. Lehetnék újságíró, minisztériumi dolgozó, művész, de én nem lennék vele boldog - magyarázza, száját is elhúzva, sajnálkozó tekintettel. Fogalma sincs, miért magyarázkodik. Semmi rosszat nem tett és nem is fog tulajdonképpen. Csak boldog akar lenni, egy olyan helyen élni, ami nem kényszer számára, hanem saját választás és a szabadságot jelenti. Nem nagy kérés, mégis annál nehezebben megvalósíthatónak tűnik innen.
- Szeretném, igen. Annyi gyönyörű hely van, ahol még nem jártam - és a sajnálkozás már át is vált ábrándozásba, ahogy lesüllyeszti tekintetét. Maga elé pillant, ábrándos mosollyal figyeli a zöld pázsitot, tűr füle mögé egy kósza, szőke tincset.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 28. 00:00 | Link



- Siet, siet - bólogat beleegyezően és már neki is lát, hogy kijavítsa a vonalat, amivel elégedetlen, majd befejezze az egészet minél hamarabb, hogy a lánynak tényleg ne kelljen órák hosszát mereven ülni egy helyben, amíg milliméterről milliméterre megörökít mindent a vázlatfüzete egyik lapján. Elvan egy ideig szép csendben, már majdnem elkészül a rajzzal is, amikor egy számára sokkoló kijelentést tesz Sára. Kétszer is rákérdez, hogy biztosan jól hallott-e, na meg mert másodjára sokkal helyesebb a kérdése nyelvtanilag abból kiindulva, hogy azt ismétli, amit a lány már kijavított. A számára értelmetlennek tűnő szóra rá is kérdez, a magyarázat azonban csak nem boldogítja. Továbbra is kétségbeesetten bámul Sárára, remélve, hogy ezt nem gondolja komolyan, mindjárt közli, hogy nem is igaz, csak látni akarta, hogy erre hogyan reagál, de bármennyire is várja, ez csak nem következik be. Sára komolyan gondolja. Valahol megérti azért, mert őt is az őrületbe kergeti ha huzamos ideig egy helyben kell maradnia, néha még az is, ha csak ülnie kell. Egy órát képtelen kibírni folytonos mocorgás nélkül, kínszenvedés lenne egy életet leélni anélkül, hogy ne lenne folyamatos mozgásban, most viszont mégis ide kötötte magát egy időre Sára miatt. Igaz, hogy nem kell aggódnia a megélhetése miatt, abba is hagyhatná az egészet, amikor csak kedve tartja, de akkor mi értelme volt beiratkozni egyáltalán?
-És én? - teszi fel a létfontosságú kérdést. Igen, ővele, mindennek a közepével mi lesz akkor, ha Sára elmegy? Nem akar valaki mást keresni, aki majd talán megérti, hogy milyen is igazából. Nem akar senki mást, mert Sára csak egy van. Nincs még egy ember, aki úgy képes helyrerakni, mint ez a szőkeség itt, és ez jó, nem? Változik miatta, fejlődik, jobb akar és próbál lenni. Megbabonázták. Ez az egyetlen érthető magyarázat az egészre. Töpreng azért, hogy erre lehetne-e esetleg valamiféle megoldás, amíg ő még egy évet lehúz itt, de addig is ott lebeg a levegőben, hogy na és ő?
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 28. 19:03 | Link

Cameru-u-un szívecske


Bólint egyet arra, hogy siet, annyira aranyos, ahogy ígérgeti. Azért kijavítja, hogy az sietek, hogy ne kényelmesedjen el, de amúgy csendben gondolkozik kicsit, mielőtt felvetné az ötletet. Részben örül a kötelezően magyar beszédnek, másrészt pedig kicsit zavarja. Lényegesen többet beszél, mint a másik, pedig fordítva szokott lenni ilyen helyzetekben és hiába. Minden igyekezet ellenére nem lát Cameron fejébe. Akármennyire is könnyítené meg most a helyzetet, nem megy neki.
A kérdése pedig kicsit meglepi. Sok dologról van véleménye, elképzelése. Szinte mindenre akad már valami frappáns válasza. Erre azonban nincs. Nyel egyet, összeszedi a gondolatait. És hiába próbál valami jobb verziót kitalálni, csak egy válasza van erre. Ahhoz pedig széles mosoly is társul.
- Te? Téged ugyanúgy szeretni foglak - ennyi, amit ígérhet, amit tervezhet. És bármi is lesz, bármilyen helyzetben igenis érvényes megoldás. Szeretni fogja. Nem tudja, Cameron hogy érte el, hogy így megszeresse és ragaszkodjon hozzá. Néha még ő is furcsállja a saját érzéseit vele kapcsolatban. Elkápráztató, hogy tudja ennyire szeretni és gyűlölni néha. Amikor akaratos, egoista kisgyerekként viselkedik és nem fogja vissza magát, nagyon utálja miatta, még ha gyakran a sajnálat miatt nem is látszik rajta. Ilyenkor viszont, amikor ennyire ragaszkodik hozzá, amikor tudja, hogy szüksége van rá, akkor viszont nagyon szereti. És igaz, hogy ő nehezen szeret meg valakit ennyire, de akkor nagyon nehezen is engedi el.
És az a vicces, hogy ezek mellett még mindig nem képes benne úgy bízni, ahogy kéne. Minél többet vele akar lenni, hogy ne legyen ideje másokra. Önző. Magának akarja Cameront, nem osztozkodik senkivel. És sajnos nem vigasztalja, hogy szeretni csak őt szereti. Feleslegesen aggódna? Inkább csak megvan rá az alapja.
- Nem tudom mi lesz. De majd megoldjuk valahogy - és egy biztató mosoly újra, mert úgy látszik, jelenleg ő van sokkal inkább a helyzet magaslatán. Szeretik dobálgatni a szerepeket, de Cameron most már visszavehetné a sajátját.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék