36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. március 17. 19:30 | Link

Ifjúsági világnap


Álmodói időpont: márc. 17-31.


Lazítsatok velünk ezen az Ifjúság világnapján!

Ahogy kiléptek a rétre, az első ami szembetűnhet az a sok ember, sok fiatal akik már a reggelijüket is kint a szabadban fogyasztják el. Hiszen az idő jó - a bűbájoknak köszönhetően a réten sokkal melegebb van -, a kedv még jobb és sok lehetőségetek van arra, hogy szórakozzatok.
Az egyik oldalon található a játékok terepe, itt áll az óriáskerék, ami olyan magasra visz fel, hogy egész Bogolyfalvát belátjátok vele és még éjszaka is működik, szép kivilágítással. Mellette körhinta és ugrálóvár található, nincs rá kor és súlykorlátozás, bárki használhatja őket.
A másik részen vannak az asztalok sorban, ahol ételek és italok várják az éhes gyomrokat, a többi asztal pedig arra szolgál, hogy rajzolhassatok a rajzversenyre, kártyázzatok, arcfestést csináljatok, vagy éppen lemosható tetoválással pingáljátok ki egymást.
Napközben találkozhattok a kviddicsező kedvükben levő emberekre váró pályát, melyben az a különleges, hogy sima seprűkkel, a földön kell játszanotok egyszerű labdákkal.
Ez a terület alakul át este hangulatos, baráti hellyé. Középen tábortűz körül ücsöröghettek, ahonnan tudjátok hallgatni egymást, ahogy sorban karaokeztok a vegyes dalokra.



Jó szórakozást kívánunk mindenkinek!

//Figyeljetek a szálazásra! Ehhez, a kezdőposzthoz szálazzatok, hogy a játék egyben legyen.
Rajzversennyel, vagy bármi mással forduljatok a Szervezői Mesélőhöz!//
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2015. március 17. 20:30
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 18. 20:54 | Link

Cat

Almás mamusz, citromsárga harisnya, piros kis virágos ruhácska, térdig érő, kopott bőr kabát, kócos haj, benne pár aprócska virág, ami még Keef lelkes reggeli varázslatából maradt meg, plusz a nagy vigyor. Nagyjából erről lehet felismerni a mai nap folyamán. Így lődörgött a folyosókon, random embereket megállítva, mondván, ő éppen kutatást végez. Mindenkinek a legzavarosabb kérdéseket tette fel. “Szerinted hol lakik minden jetik atyja?”, “Próbáltál már óriás fejére virágkoszorút fonni?”, “Hallottál már mókuskórust énekelni?”...
Azoktól a kedves diákoktól, akik nem hajtották el, megtudta, hogy ma valami mulatság készülődik a réten, s mégis milyen esemény lenne az, ahol ő nem jelenik meg? Teljesen átlagos. S amilyen jó lelke van törpénknek, ezt nem engedheti. Fogta hát mind a 158 centijét, és már rohant is ki a kastélyból, hogy közelebbről szemügyre vehesse a fiatalság lelkesedésének tárgyát.
Szinte orrba vágja a kellemes meleg, amint megérkezik a rétre. Ez elvonja a figyelmét annyira, hogy észre se vegye, mi minden található a környéken, inkább leveti magát a földre, s angyalkát gyárt. Oké, kissé elkésett a hölgyemény, mert itt egy kanyi hó sincs, de ez a legkevésbé sem zavarja. Nevetgélve csapdos karjaival és lábaival, mint egy konfúziós bűbájjal telibe talált polip, egészen addig, míg fel nem tűnik neki a feje fölé tornyosuló hatalmas kerék. Hasra vágja magát, és tátott szájjal bámulja a szerkezetet vagy egy percig, majd talpra szökken, és végre beindulnak az érzékszervei. Észreveszi az ugrálóvárat, a körhintát, plusz a… a kaját! Eddig nem is tudta, mennyire éhes. Odarohan az asztalokhoz, és jó mókushoz híven, körbeszaglássza az összes felsorakoztatott finomságot. Egyik kezével habos süteményt töm a szájába, másikkal már nyúl a következő után. Egyet a mamának, egyet a papának. Apropó, papa. Keefnek is vinnie kéne, ha már a fiúcska lemarad erről a jó mókáról. Vajon van itt áfonyás tekercs? Áhhá! Meg is pillantja az asztal túlsó oldalán, úgyhogy ahelyett, hogy megkerülné, bemászik az asztal alá, és négykézláb vergődik a cél felé... sokkal logikusabb megoldás.
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 18. 22:35 | Link

Leonie

Ma, mikor a kastélyban sétafikáltam fel s alá, az egyik folyosón szembejött velem egy sárga harisnyás, piros virágos ruhás lány, a hajában virággal – nehéz lett volna nem észrevenni, elég feltűnő jelenséget nyújtott szép, vörös hajával és ragyogó mosolyával.
- Nem, még nem… - Habogtam a mókusos kérdésére válaszolva, majd válaszomra már ment is tovább, én pedig csak néztem utána, aztán kitört belőlem a nevetés. Reménykedtem benne, hogy még összefutunk, mert úgy éreztem, mi ketten jóban lennénk. A folyosón tovább mászkálva szóba elegyedtem pár diákkal, akik felvilágosítottak a mai rendezvényről. Amint meghallottam, tudtam, hogy ott a helyem, főleg, mikor azt is elmesélték, hogy milyen programokkal várják a lelkes ifjúságot. Végignéztem magamon, (elég Superman-esre vettem a figurát) majd egy „jó lesz ez is” legyintéssel már rohantam is a rétre.
Mikor odaértem, örömmel konstatáltam a meleget, a sok-sok szórakozó diák látványát (bár én a magam csekély 153 centijével majdhogynem elvesztem a tömegben), a finom illatokat, a nevetés mindenhonnan hallható hangjait. Kezdetben még céltalanul bolyongtam, s észrevettem a körhintát, az ugrálóvárat, meg az óriáskereket, ezek láttán felcsillant a szemem. Az utóbbi nevéből persze még nekem is sikerült kikövetkeztetni, hogy nagy, na, de hogy ekkora! Alig tudtam kivenni, hol van a teteje. Természetesen nagyon bepörögtem, egy ilyet ugyanis nem lehetett kihagyni, ez nem volt vita tárgya. Megígértem magamnak, hogy oda még visszamegyek, mert a hasam akkorát kordult, hogy biztos voltam benne, a körülöttem állók is meghallották. Muszáj volt valami ennivaló után néznem.
Keresgélés közben néhány embert meglöktem, megtapostam, alig győztem elnézést kérni. Volt, aki rám förmedt, volt, aki a bocsánatkérésem után csak mosolygott, jelezve, hogy semmi baj, de olyan is akadt, aki amolyan „küldjük vissza a feladónak” stílusban visszalökött. Ezektől eltekintve rendíthetetlenül és megállíthatatlanul törtem a célom felé. Sasszemem hamar kiszúrta az egyik, kajával rendesen megpakolt asztalt, s nem törődve semmivel, rohantam (amennyire csak bírtam a nagy tömegben). Ahogy végignéztem a pult kínálatán, szinte könnybe lábadt a szemem a gyönyörűségtől. Sütemények hosszú sora várta a falatozni akarókat, volt ott minden, habos, csokis, kakaós, fahéjas, gyümölcsös, és még sok más desszert is. Kellett pár pillanat, amíg feldolgoztam a pompás látványt, s nekiláttam az evésnek. Mindent meg szerettem volna kóstolni, s egész szépen haladtam tervem megvalósításában, mikor is mozgást éreztem a lábamnál. Meglepetésemben ugrottam egyet (amennyire a sokaság engedte), majd lepillantottam. Ez nem…? De bizony, ez az a lány a folyosóról! Annyit tudtam kivenni, hogy mászik, de arról már fogalmam sem volt, miért, vagy hova. Úgy gondoltam, jó móka lenne csatlakozni hozzá, így a hirtelen ötlettől vezérelve négykézlábra ereszkedtem és mögötte araszoltam.
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. március 18. 22:37
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. március 18. 23:18 | Link

Leonie

Valaki számíthatott Leonie jelenlétére, noha korábban egy szó se esett köztük a mai rendezvényről. Talán azt is sejtette, hogy a lány első útja a süteményekhez vezet...Valaki meglepetésre készül! Ez a valaki már évekkel ezelőtt eltökélte, hogy ő akar lenni az, aki még szélesebbre csalja Leonie mosolyát, úgyhogy a mostani apróság is csak ennek a számlájára írható; csupa kedves, kreatív táncoló pár-alak a sütemények cukormázán, és egy muffinba szúrt zászló; It's you, it's you, it's all for you, everything I do.  Mintha meg is szólalna a zene, amint a lány a sárga zászlóért nyúl - de mire meglepetten feltekint, már ki is pukkad körülötte négy jól elhelyezett lufi, hogy arany csillámporral, színes szalagokkal, kis csengettyűkkel szórják tele a lányt, s majd csak ha megfordul, akkor látja meg a legközelebbi fa ágán lógó kis csomagot, benne pedig egy apróság, egy csodálatosan bohém gyűrű, foglalatában a kőre festve Keith egyik festményének a miniatűrjével. A doboz tetején (amit Leonie úgyis a csomag széttépése után néz meg) címke helyett is csak egy szöveg szerepel; It's better than I ever even knew, they say that the world was built for two.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 19. 22:45 | Link

Matka

Négykézláb araszolva halad az asztal túloldala felé, és észre sem veszi, hogy társaságot kapott, amíg valaki hozzá nem ér a lábához. Meglepetésében felpattanna, ám az asztallap úgy gondolja, ez nem jön ötlet, így csakhamar visszakerül a földre, miközben fejecskéjét dörzsölgeti.
-Áucs - nyögdécselve fordul meg, de amint észreveszi a lánykát, akivel ma a folyosón találkozott, nyomban elfelejti az iménti malőrt, és visszaszökik a vigyor arcára.
-Sziaaa! - köszön rá nevetve, és még a nyakába is borul csupa maszatos kezével, mintha ezeréves barátok volnának. Majdnem, elvégre kerek három órája beszéltek már két szót.
-Kérsz sütit? Umm… - odanyújt a lánynak egy nagyobbacska kekszet, amit nyilván végighúzott a földön mászás közben. Oké, néhányszor ráfúj előtte, hogy ne legyen koszos - így már bátran ajánlgathatja.
-Te is a kéretlen sütitolvajok elől bújtál ide? Állítólag itt járkálnak a diákok között, jól megcsikiznek, és elveszik az összes sütidet. De arra biztos nem gondolnak, hogy az asztal alatt vagyunk! Jól kijátsszuk őket, nemigaz? - kuncog nagy elégedetten, pedig csak össze-vissza beszél. Megint.
-Láttad az ugrálóvárat? Ki kéne próbálnunk, csak előtte még elrakok Kísznek egy áfonyás tekercset. Jössz? - megfordul, kimászik az asztal alól, és végre felegyenesedik, hogy szemügyre vegye a kínálatot.
-Óóó! - szakad ki belőle a csalódott hang. - Az előbb még itt volt! Itt láttam! - mutogat az egyik tálcára, miközben segít újdonsült pajtásának is talpra vergődni.
-Tuti a sütitolvajok voltak ezek is! Csak akkor… óóó! - ez már egy sokkal örömtelibb hang, s annak szól, hogy észreveszi a szépségesen díszített muffinokat. Megragadja Cat kezét, és hevesen az említett édességek felé mutogat. Vajon jól látja, hogy táncoló alakok vannak rajta?
-A manók nagyon aranyosak, hogy ilyen szépségeket gyártanak nekünk - szólal meg rajongó hangon, miközben még mindig mit sem sejtve nyúl a feliratos zászlóért. Valahogy… annyira… kedves. És bájos. Ésésés… beteríti a csillámpor.
-Vuhhúúú! Most pont úgy nézel ki, mintha a csillagok a hajadban pihennének - mivel még nem engedte el Cat kezét, megpörgeti őt, majd ránevet.
-És most már azt is mindenki tudja majd, merre járunk. Ez vajon valami óvintézkedés? - kiszed pár csengettyűt a hajából, és átpakolja legfrissebb barátocskája fejére. Ám miközben fordul, feltűnik neki a faágon lógó csomag: egyből odapattan, lerántja, s mivel ő a türelmesség mintapéldánya, leszaggatja róla a papírt.
-Kaptunk valamit! - közli izgatottan, ám alighogy kinyitja a dobozt, szája tátva marad; egyből rájön a képből, ez bizony neki lett címezve. Pár pillanatig bámulja csak a gyűrűt, aztán felkacag, és megölelgeti a mellette álló lányt, mintha tőle való volna az ajándék.
-Nézd, milyen szép! Nééézd! - mire felhúzza az ujjára, már üvöltve bömböl a meghatottságtól, talán frászt hozva ezzel Catre. Nem szokása sírdogálni, de Keef miatt mindig sikerül neki. Kísz egyszerűen túl tökéletes hozzá, és ezt alig bírja megemészteni. Nem azért, mert híján van az önbizalomnak, csak… csak Lencsében folyamatosan túláradnak az érzelmek. A legtöbb ember már rég belefulladt volna.
-Akkor… - szipog párat. - Elmegyünk ugrálóvárazni? - még mindig a gyűrűt bámulja meredten.
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. március 20. 16:08 | Link

lys - Az állapot, amikor nincs még pajtim

Aucs. Komolyan. Az orrom is belesajdult az előbbi tüsszentésbe, meg valószínűleg a közelemben álló portrék is. Az egyik, egy kislány annyira megijedt, hogy átszaladt a mellette lévő rétre és elbújt egy bokor mögé. Na szép. Pedig még a kezemet is a szám elé tettem. Azért ennyi illemet tanultam már. Viszont sok eszem nincs. Ma lementem ugyanis Kristófhoz, reggel fél kilenckor - igen, előtte reggeliztem, hogy majd nála is tudjak még egyszer reggelizni -, és nem húztam fel mást felülre, csak egy vékony kiskabátot, amiben nagyon fáztam. Valami sálszerűséget ugyan kötöttem, de a megevett öt gombóc fagyi miatt ez olyan volt, mintha meg se történt volna. Aki hülye, az megérdemli, ugyebár.
Viszont a mai estét nem akartam kihagyni, így - már okosabban - egy fekete, belül olyan puha szőrös kabátot húztam az alaphoz, vagyis egy zöld nadrághoz, egy szürke, Hulkos pólóhoz meg egy szürke cipőhöz. Észre se vettem, mennyire rellonosba tolom a dolgot, így majd ez akkor lesz mókás, ha holnap reggel végignézek a "tegnap viselt és véletlenül az ágy mellé dobott" ruhákon. Mielőtt kilépnék a rétre, még szépen kifújom az orrom, majd fázósan a zsebeimbe rejtem a kezem.
Fázásra azonban semmi okom, hiszen nincs hideg, sőt egész kellemes az idő, le azonban még nem húzom a zipzárt, hiszen egyszer ma már jól becsapott a hőérzetem, másodszorra nem adok ennek esélyt. Inkább csak elindulok, bele a társaságba, hátha rábukkanok valakire, akit ismerek, és akihez odacsatlakozhatok, elvégre ez egy nagyon jó rendezvény, kizárt, hogy a haverjaim, akik nem utaztak haza, ne lennének itt most. Remélem van mályvacukor is. Imádom a mályvacukrot.  
Hozzászólásai ebben a témában
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 22. 11:20 | Link

Mókuska


Mikor már egy ideje térdre ereszkedve másztam az asztal alatt a lányka mögött, megérintettem a lábát. Szegényt nagyon megijeszthettem, mert felkapta a fejét, s csúnyán be is verte, majd dörzsölgetni kezdte.
- Jaj, bocsánat, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! – Hadartam, remélve, hogy nem fáj neki annyira, és, hogy nem haragudott meg rám. Azonban emiatt nem kellett sokáig aggódnom, ugyanis egy hatalmas, minden fogat láttatni engedő mosolyt villantott rám, aztán a nyakamba borult a szó szoros értelmében. Rámosolyogtam és megöleltem, tetszett, hogy olyan közvetlen a lányka.
- Persze, köszönöm! – Vettem el a nekem kínált kekszet. Bele sem gondoltam, hogy vajon honnan húzta elő a sütit, egyből bekaptam. Picit ropogni kezdett a fogam alatt, meg egy kis föld íze is volt, de azért nem volt rossz. Elvégre a szándék a fontos, nem? Apropó… A zsebemben sütik után kezdtem kutatni, mert úgy rémlett, hogy elcsentem párat. Áhá… Bingó! - Nálam kókuszgolyó van, kérsz? – Kínáltam meg. Kicsit eldeformálódott, itt-ott lehullott róla a kókuszreszelék, de semmi különösebb baja nem volt.
- Tényleg vannak olyanok? – Kérdeztem totálisan elképedve. - Manapság már semmi sem szent!? De bizony, még mennyire! Szerintem itt lent senki sem fog megtalálni minket. Tökéletes rejtekhelyet találtál! Egyébként nem, én nem is tudtam róluk, csak téged követtelek. Remélem nem baj. - Mosolyogtam rá, s közben feljegyeztem magamnak, hogy jól rejtsem el a sütijeimet, és úgy vigyázzak rájuk, mint a szemem fényére. - Én Caitlyn vagyok. Téged hogy hívnak?
- Benne vagyok, útra fel! – Töltött el a gyermeki lelkesedés. Imádom az ugrálóvárakat. – Utána meg majd kipróbálhatnánk az óriáskereket is. Olyan magasan még soha nem voltam, kíváncsi vagyok, hogyan látják a világot az óriások. Oké, persze. De ki az a „Kísz”? – Kérdeztem kíváncsian.
Leonie segített nekem felkászálódni, s közben az áfonyatekercs eltűnésén sopánkodott.
- Azt hiszem, arrafelé voltak… – Motyogtam újdonsült barátnőmnek, s közben pont az ellenkező irányba mutattam, mint amerre ő kereste, de szerintem nem hallott meg, mert csillogó szemekkel, engem kézen ragadva indult meg a muffinok felé.
- Igen, nagyon aranyosak. Nem kéne megköszönni nekik? – Kérdeztem, miközben szemügyre vettem a csinosan díszített édességeket, s már nyúltam volna feléjük, mikor is hirtelen arra eszméltem fel, hogy beterít a csillámpor. Leonie ettől nagyon belelkesedett, addig pörgetett, mígnem szédülni kezdtem, de ez nem akadályozott meg abban, hogy vele együtt nevessek.
- Talán. Ki tudja? – A hajából kiszedett csengettyűket áttette az enyémbe. Ezután egy fához pattogott, majdnem úgy, ahogyan Simi szokott közlekedni, s kisvártatva leemelt egy apró csomagot a növény egyik alacsonyan levő ágáról.
- Mi az? Kitől van? – A kíváncsiságtól vezérelve odaléptem mögé, s a válla felett próbáltam meg átnézni, hogy megtudjam, mit rejtett a titokzatos csomag, azonban természetesen legújabb barátnőm magasabb volt nálam (bár pozitívum, hogy csupán pár centivel, ennek picit megörültem), így nagy bőszen ugrálni kezdtem. Nem sokat láttam, csak annyit, hogy valamiféle gyűrűt tartott a kezében. Néhány pillanat múlva hatalmas medveölelést (vagyis, pontosabban inkább Leonieölelést) kaptam, mintha csak az én érdemem lenne a meglepetés.
- De széééép! – Áradoztam izgatottan, bár nem sokat láttam a tárgyból, mert egy másodperccel később a lányka zokogásba kezdett. Mivel mást nem tudtam tenni, megöleltem, és reménykedtem benne, hogy csak a meghatódottság könnyei azok.
- Persze! Na, gyere – Fogtam meg a kezét, s rángatni kezdtem az említett hely felé. Amint odaértünk, lerúgtam a cipőmet (azt hiszem, valakit el is találtam vele…), s rohantam is befelé, még mindig magam után húzva az érzelmektől kissé talán túltengett Leoniet. A hatalmas várban felváltva ugráltunk és estünk, közben pedig hatalmasokat nevettünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Naphegyi Máté
INAKTÍV


Napsi
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 214
Írta: 2015. március 22. 15:18 | Link

Annie

 Máté szinte ajtóstól lépett ki a házból, jókedvet sugárzó vigyorral. Végre szebb lett az idő, már nem kellett bundákban mászkálni, sőt, abban reménykedett, hogy lassacskán a kerti medencét is újra használhatják. Lazán öltözködött, épp csak amennyire az időjárás követelte, és fütyörészve indult meg a kastély fele. Ifjúsági világnapot ünnepeltek, és megbeszélték Anneval, hogy találkoznak a réten, hisz a lány, mint főszervező hamarabb kellett megjelenjen a rendezvény helyszínén. A srác sosem volt túlságosan aktív ilyen szempontból, nem volt ő nagy DÖK-ös, de amióta Annie lett az elnök, többször rángatja el hasonló eseményekre, amikről azért még Napsi sem mondhatja, hogy unalmasak. Odakint már kezdett sötétedni, a kellemes langyos szellő meg felborzolta a fiú rendetlen haját. Az est fénypontja – számára legalábbis – a hírhedt tábortűz volt, így arra mindenképpen fel akart érni az iskolához. Úgy hallotta, hogy lesz ingyen eszem-iszom, ez pedig végképp meggyőzte, hogy mozduljon ki a házból. A rövid úton találkozott egy-két rohangáló diákkal, az ismerősöknek fejbiccentéssel, vagy épp egy kézfogással köszönt.
  Az utolsó pár méteren felgyorsította lépteit, így pár másodpercen belül már szeme elé tárult a diákokkal teli rét. Tekintetével megkereste az íjjász lányt, majd egy hanyag félmosollyal megindult abba az irányba, ahol látni vélte. Hátulról közelítette meg, majd egy hajborzolós-fejsimogatással üdvözölte.
-Nem rossz – mondta elismerésképpen végighordva pillantását a réten. Igazán nagy szó, hogy ennyi ember összegyűlt. – Hol is van az az ingyen kaja? –kérdezte a lányt, miközbe nyakát nyújtogatva nézelődött a képzeletében finomabbnál finomabb ételekkel megrakott asztal után. Annak örült a legjobban. Hiába, az út a szívéhez tényleg a gyomrán keresztül vezet.
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 22. 16:13 | Link

Annamária


Későn érkeztem a rétre. Már egészen sötét volt, annak ellenére, hogy a búcsúbeli játékok fényei ide-oda cikáztak.
Egyedül jöttem. Nem hívott senki, és én meg nem szívesen hívok el senkit.
Szóval sétálgattam, hátha rám talál valaki.
A tekintetemet egyre vonzani kezdte az óriáskerék. Kiskorom óta nem ültem óriáskeréken.
Persze az is szívás egyedül. De nem érdekelt. Kezdtem unni, hogy elkülönültnek tekintem magam.
A szellő megcsapta az arcom, és hideg kúszott fel a hátamon, amikor beálltam a sorba az óriáskerékhez. Mindenütt párok álltak, beszéltek, ettek, és csak úgy... léteztek. Nem zavartattam magam.
Beültem a belső ülésre és nem érdekelt van-e mellettem valaki, vagy sem.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 22. 16:48 | Link

Kálnoki Norina

Ő ellenben egész szépen el volt egész nap. Kora délután lejött egy kicsit, mert miért ne, a kastélyban amúgy is erősen megcsappant a létszám, és hát fájt a szíve az ablakból nézni a sok embert. Kicsit olyan volt a hangulat számára, mint az egyszeri falunapokon, ahova ellenben mindig utált eljárni: sok apró program, nagy párkapcsolati válságok, mert te azt a lányt vizslatod, látom ám, tipikus külsőbanzájos ételek, és így tovább. Itt viszont egész jól érezte ma magát, időként odaintegetett valami ismerősnek, elsomolygott azon, hogy az az ismerős meg az a lány átv-ről mintha össze akarnának jönni, szóval elmozizott szépen egész estig, azaz mostanáig.

Most viszont beleunt már a nézelődésbe, pedig beállt a karaoke közönségébe is, hátha az felpezsdíti egy kicsit. Hát, végeredményben annak is mondható volt az az élmény, amit két, gyanúsan jókedvű srác jóvoltából szerzett az imént. Élvezni ők élvezték, de az éneklés nem feltétlenül ment nekik.

Szóval van annyira fáradt már a nagy vigadozásban, hogy akkor kipróbálja a óriáskereket. Ami merész egy dolog. Tőle. Mert ha nem is kifejezetten tériszonyos, előre sejti, hogy a fele magasság után ő messze nem azzal lesz elfoglalva, hogy a látványt nézze, hanem hogy ne sikítson torkaszakadtából azon, hogy de rohadt magasan vagyunk, nagyon csúnyán meg fogunk halni, engedjenek le. Magában sorban állás közben is előre bocsánatot kért a majd körülötte ülőktől, de csakazértis leült a helyére.

 - Helló. - motyogja a mellé ülőnek, amolyan helló, de nem muszáj válaszolni, ha nem akarsz módon, és magában szemügyre veszi a lányt. Ő elég magabiztosnak és nem pánikolósnak tűnik. Az egyszerre jó dolog, mert akkor nem ketten fognak visítozni, másrészt meg eléggé kellemetlen, mert jól le fogja égetni magát. Mert minimum motyogva imádkozni fog egy bizonyos magasság után, azt lefogadja.
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 22. 17:34 | Link

Annamária


Hirtelen fel sem fogtam mi történt. Igazából el voltam foglalva a saját gondolataimmal, és nem foglalkoztam mással. Meglepett, hogy volt mellettem valaki, sőt, még meg is szólít az amúgy tök bunkó fellépésem után is.
- Helló - pislogtam nagyokat.

Emlékszem még, mennyire frusztrált a dolog amikor gólya voltam. Hogy nem szólít meg senki, hogy milyen egyedül vagyok. Aztán jó néhány barátra szert tettem.

A lány mellettem fiatalabbnak tűnt, mint én voltam. Ezt egy apró oldalpillantás kíséretében állapítottam meg.
Egy kicsit idegesnek tűnt, talán miattam, talán azért mert lassan elindult az óriáskerék... a lényeg, hogy egy kicsit feszengett.
Közben a karaokés standhoz beállt néhány fiatal, akiknek megvolt a löket, hogy beálljanak énekelni... Ilyenkor sajnálom a prefektusokat. Az ilyen bulik után van néhány diák akik büntetést kapnak.

- Ideges vagy?
Kérdeztem a legkedvesebb hangomon, amit éppen elő tudtam venni.
- Melyik házba jársz?
Próbáltam elterelni a figyelmét az óriáskerékről, hátha nem kezd el pánikolni.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 22. 19:40 | Link

Kálnoki Norina

És mindjárt emelkednek. Oké. Ő komolyan és tényleg várja. Ha esetleg félútnál nem mennének feljebb..

 -Nem, most még nem. - válaszol meghökkenten és örömmel, mert mindig örül annak, ha valaki megszólítja. Jó, többnyire. Akkor különösen, ha hülyét készül csinálni magából. És azt meg pláne szereti, ha a másik kedves meg aranyos és segítőkész. Mert olyan, jön rá egyre többször, igenis van. - Majd félútnál. - neveti el magát idegesen, bár az idegesség egyelőre csak annak szól, hogy mekkora ökör is ő, hogy olyan helyre jön, amit tudja, hogy nem bír. Az egy dolog, hogy nem okos, de mindig tesz róla, hogy ezt ne felejtse el.

 - Öh.. navinés vagyok. - zökken ki az önostorozó gondolataiból, mert a kérdés váratlan volt, és ezzel a célját el is érte. Mármint hát, ez a rendes lány itt tök ismeretlen, a házkérdés meg mindig felesleges volt, szóval nem érti, hogy miért kérdezték, de nem bánja. Mert így tényleg elterelődött a figyelme arról, hogy elindultak.

 - De jó.. - szakad ki belőle szimplán, mert a kezdeti fázis az tényleg jó. Szép, meg mindenki egyre kisebb lesz, ők meg emelkednek, és ott lógnak ég és föld között, és gyerekek, ez egyszerre ad bizonyos szabadságérzetet, meg olyan érzetet is, hogy egyelőre a mosolygást még meghagyja, de keményen kapaszkodik is közben.

 - Te sokszor ültél már óriáskeréken? - néz a lányra, mert elterelés. Háhá, nézd, ha innen most lezuhannak, akkor már kitörhetik a nyakukat, de tök jó.
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 22. 21:56 | Link

Matka

-Leonie vagyok - elkapja Cat kezét, és lelkesen megrázza, kicsit tovább is, mint illendő volna, mintha aprót próbálna kirázni a ruhájából. Bemutatkozni valahogy mindig elfelejt, hiszen mindenkit úgy kezel, mintha már ezer éve ismernék egymást. Nincs ez másképp a banánhölggyel sem, meggyőződése, hogy csodálatos barátnők ők ketten. Már most.
-Óóó, te sem utaztál még egy óriás kalapján sem? Szomorú… el kéne mennünk megkeresni őket. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kedves nép, és meghívnának minket egy teára. Csak előbb ki kéne találnunk, mit viszünk nekik ajándékba. Gondoltam már rá, hogy Keef egyik ingét, de azt hiszem, az kicsi lenne rájuk… - hatalmas problémák. Szó szerint. De figyelmét nem egyszerű a világ gondjaira összpontosítania, mikor a szíve éppen elcsordogálni készül kedvenc péksüteményének köszönhetően.
-Kísz… ő az én pajtásom - hüppögi a lány karjaiban, és a háta mögött még mindig a gyűrűcsodát bámulja. Ezt valószínűleg soha többé nem fogja levenni magáról. Olyan lesz, mint egy hobbit: az ő drágaszága, az övé, ajándék volt! Drágaszááág!
-Vagyis nem tudom… - hagyja magát elvonszolni a sok finom étektől, de látszik rajta, hogy abszolút nincs képben. Úgy érzi, inkább lebeg a leányzó mögött, mintsem a saját lábán közlekedne. Ám ha jobban megfigyeljük, Cat tulajdonképpen inkább a földön húzza maga után, mint egy felmosórongyot. Egy felmosórongyot, amivel az imént egy szivárványt takarítottak össze.
-Szerinted… szerinted… - ki sem meri mondani hangosan, így inkább csak suttog. - Most akkor megkérte a kezem? - elpirul ennek az eshetőségnek a gondolatára. A padlás tele van pecsét- és egyéb fajta gyűrűkkel, amiket egymásnak adtak, de eddig ez a variáció eszébe sem jutott. Mi van, ha ez most a nagy pillanat, ő pedig csak úgy elmegy ugrálóvárazni? Gyorsan körbehordozza tekintetét a tömegen, de legnagyobb csalódására a szőkeséget sehol sem látja. És ha ott kellett volna maradnia, hogy megvárja? Egészen belelovallja magát ebbe a képtelenségbe, de azért hagyja, hogy újdonsült barátocskája belökje a várba. Már csak annyira van ideje, hogy egy elegáns mozdulattal arrébb vágja mamuszkáit, miközben máris a hátsóján pattog vagy két métert a fal irányába. Egy pillanatra el is felejti a gyűrű problematikáját, és nevetve kapcsol át bolha üzemmódba. Tisztára, mint Obelix, csak ő a gumibogyószörpös üstbe esett bele kiskorában.
-Nééézd! - megpróbál egy szaltót lenyomni, de nyilván valahol félúton elakad benne, így kitekert pózban érkezik le, majd kipattan a kemény földre. Egy kisebb puffanás kíséretében tűnik el a vár küszöbén túl, de egy fél perc múlva nevetéstől fuldokolva pattan fel, és meghajolgat.
-Tíz pont? - visszaugrik Cat mellé, majd noszogatni kezdi. - Most te jössz! Erre készültünk egész évben! Itt a nagy pillanat!
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 23. 21:54 | Link

Mókuska

Leonie a maga pörgős, életteli módján rázta meg a kezem, de egyáltalán nem bántam, tetszett, hogy ilyen nyughatatlan. Mint én, csak egy picit elevenebb kiadásban. A gyanúm, miszerint mi ketten jó barátnők leszünk, beigazolódni látszott, aminek nagyon örültem.
- Nem, sajnos még nem. Hm… mi lenne, ha, mondjuk, vinnénk nekik eeegy  - Gondolkoztam hangosan – nagy tálca sütit? A sütit mindenki szereti!
El sem hittem, hogy tényleg ilyenről beszélgetünk, de mindenesetre nagyon jól szórakoztam az eszmefuttatásunkon.
- Ááááá – Motyogtam, mintha válaszától hirtelen megvilágosodtam volna, bár sajnos nem lettem sokkal okosabb. Valamiért ekkor eszembe jutott Brandon, és szörnyű hiányérzetem támadt, pedig nem is olyan régen - pár napja - beszéltünk. Reménykedtem benne, hogy itt van valahol és majd összefutunk. Mikor egy nagyobb hüppögést hallottam Leonie felől, még szorosabban öleltem magamhoz a lánykát, hogy érezze, ott vagyok vele és támogatom.
Én megindultam az ugrálóvár felé, s egyik kezemmel Leoniét fogtam, a másikkal meg néhány sütit gyorsan zsebre vágtam, úgy gondoltam, majd Brannel elfalatozzuk valamikor.
 A nagyon cuki felmosórongy mögöttem totyogó lányka kérdése annyira meglepett, hogy hirtelen lefékeztem, majd ránéztem.
- Hát… - Hebegtem. Őszintén szólva ez a lehetőség eszembe sem jutott. – Nem tudom. Akkor nem kéne itt lennie és több száz rózsaszirommal térdre borulnia, meg helikopterrel felíratnia a nevedet az égre, vagy valami? – Kérdeztem. Minálunk a muglik odahaza ezt csinálták. Vagy legalábbis valami ilyesmit. – Figyelj, szerintem keressük meg, hátha itt van valahol ez a „Kísz”. Hogy néz ki? – Ha tudom, kit keressek, akkor talán hamarabb ráakadunk. Több szem többet lát, nem?
Úgy véltem, hogy akár az ugrálóvárban is kezdhetnénk a „Kísz” utáni keresést, ezért magammal húztam. Újdonsült barátnőm mintha egy csapásra elfelejtette volna az iménti kis dilemmát, úgy ugrabugrált összevissza, mint egy veszett mókus. Próbáltam tartani vele az iramot, de a lányka nagyon bepörgött, már azt vártam, mikor fog fénysebességgel mozogni. Simán leverte volna a Bolondos dallamok Tasmán ördögét, erre fogadni is mertem volna. Nevetnem kellett a képzeletemben előtáruló képen, melyen Leonie tornádóként császkál a kastélyban össze-vissza.
Felkaptam a fejem, de már csak annyit láttam, hogy barátnőm eltűnt a várból. Gyorsan odaugrándoztam a már hűlt helyére, de még oda sem értem, mikor nagy hahotázás közepette elém szökellt, majd nagy hajlongásba kezdett. Ujjongva megtapsoltam, elvégre lenyűgöző trükköt mutatott be.
- Legyen tizenöt! – Kurjantottam nevetve.
- Nem is tudom… - Mondtam, de eszembe sem jutott, hogy kihagyjam a dolgot. – Rendben! -  Hála a sok kviddics gyakorlásnak, úgy-ahogy edzésben voltam. Magamban elterveztem, mit fogok csinálni, vettem egy mély lélegzetet és nekiláttam. Hátráltam pár lépést, majd mikor kellő távolságba kerültem, nekifutottam a vár egyik sarkát célba véve, s azzal a lendülettel felpattantam az ugrálóvár egyik, majd a másik oldalára, onnan elrugaszkodtam, és az attrakciót egy szaltóval koronáztam meg, levezetésként pedig odacigánykerekeztem Leoniehoz, de a harmadik cigánykeréknél már szédültem, aminek következtében elvétettem az irányt, és a lánnyal együtt borultunk egy hatalmasat.
- Úristen, ne haragudj, jól vagy? – Kérdeztem, majd mikor láttam, hogy semmi baja, kitört belőlem a nevetés.
- Mit szólnál egy kis forró csokihoz? Kipróbálhatnánk a körhintát is, vagy az óriáskereket. – Ajánlottam fel mosolyogva.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. március 24. 19:14 | Link


Kinézet


Az utazástól fáradtan esett haza előző este, de a DÖK-ös szervezési dolgok miatt nem volt ideje még kipakolni sem. Intézte és szervezte a dolgokat amiket kellett, hiszen a szünetben is kijár a diákoknak a buli és a szórakozás. Neki is, bár nem vallja be még magának sem, hogy pihennie kellene, másnak emg aztán főleg nem.
Szeme alatti karikáit reggel szépen elrejtette a sminkkel, Mátéval megbeszélte, hogy fent találkoznak majd a programon és már ment is a kastélyba nyomában a három állatkájával. Eléggé érdekesen néztek rá, hogy egy mosómedve szerű lény meg egy macska pórázon sétált mellette, egy kis sárkány meg a szárnyait próbálgatva néha nekiment a saját gazdája fejének.
Amíg a lány fel-alá futkosott, ők a réten eljátszottak - kivéve Noakot, a sárkány végig a gazdi vállán üldögélt -. Mielőtt elkezdődött volna a réten rögtönzött mini vidámparkos program, a "gyerekeit" felhordta a fészekbe, ő pedig átöltözött. Sportcipőben, farmer öltözetben ment vissza a rétre ahol már kész volt minden és lassan az emberek is elepték a helyet.
Ő végig ott volt, beszélgetett és próbálta jól érezni magát, néha meg Máté után nézett, de sehol nem látta. Már vagy egy órája italért indult, de állandóan megállítottak. A tizedik embert már elküldte volna melegebb éghajlatra, ha éppenséggel nem a drága bátyja lett volna, aki összeborzolta a haját.
- Ne csinálj úgy, mintha éheznél - vigyorgott rá Mátéra. Elkapta a kezét és az asztalhoz vonszolta, ő is épp oda indult. A srác kezébe nyomott egy tányért, magának meg egy pohárba töltött valami piros gyümölcslevet.
- Felülsz velem az óriáskerékre? Vagy mit csináljunk? - máris jobb kedve volt. Részben azért mert nem száradt ki, részben pedig a fogadott tesója miatt.
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 25. 18:37 | Link

Annamária

Magabiztosan ülök a székemben és nézelődök. Kezdek lenyugodni a paprikás hangulatomból.
- Régen sokszor ültem hasonlón. - bólintok - Szerettem hogy szabadnak éreztem magam és egy időre olyan érzés volt, mintha repülnék.
Halvány mosoly fut végig az arcomon, de hamar eltűnik.
- Bocsi az előbbi bunkó hangnemtől. Egy kicsit rossz napom van ma.
Lenézek a tömegre, és tapasztalom, hogy lassan felérünk a legtetejére.
- Egyébként Norina vagyok. - nyújtok kezet.

Az előbbi óriáskerekes emlék újra felülkerekedik rajtam. Néhány pillanatra behunyom a szemem és minden apró rezzenetet megfigyelek. A szél enyhén megcsiklandozza a bőröm, a levegő pedig lehűl az óriáskerék teteje felé érve.
A kerék megcsikordul ahogy a legtetejére érünk, aprót billen és máris tartunk lefelé.
- Nem volt olyan rossz, nem? - nézek a lányra.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 25. 20:14 | Link

Kálnoki Norina

 - Igen, tényleg olyan, mintha repülnénk. - csap le a hasonlatra, nagyon találó, és körülbelül eddig a pontig tényleg olyan volt, mintha szállna és suhogna. Az teljesen rendben volt, de ő az a fajta, aki elsőre kevés dolgot tud kiélvezni, mert azzal van elfoglalva, hogy azt nézze, milyen hátulütői vannak a dolognak. Az óriáskerekezésnek akad pár.

A bocsánatkérésre csak megrázza a fejét, hogy egyrészt semmi baj, másrészt ő nagyon észre se vette, de ahhoz ilyen magasságban már nincs kapacitása, hogy meg is szólaljon. Kinézi magából, hogy visítani azt viszont tudna, úgyhogy a csukott száj az egész jó ötletnek tűnik.

Végeredményben nem is olyan vészes a dolog. Ha figyelmen kívül hagyja, hogy irdatlan magasan vannak egy végeredményben akármikor meghibásodható gépezetben, akkor egész kényelmesen érzi magát. Az emelkedést végülis meg tudja szokni, sőt, már szokja is, és akkor megindulunk lefele. Lelki szemei előtt a összes megfelelő és nem megfelelő horrorfilm lepergett vagy két másodperc alatt, majd miután ez nem sokat segített, úgy döntött, hogy behunyni a szemét csak a satnyák hunyják be, ő szembenéz a halállal.

A bemutatkozásra meg a megjegyzésre egyelőre annyival válaszol, hogy kényelmesen a föld felé mered, irgalmatlanul kapaszkodik, és valami meghatározhatatlan hangot ad ki, valamerre a hümmögés meg a csuklás tájékán. Pedig nem száguldanak, teljesen lassan ereszkednek, ezt tudja ő is, és szégyelli is magát, de most mit csináljon. Kell a dráma az ember életébe, és ha nincs más, akkor jó lesz egy kis halálfélelem is az óriáskeréken.
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 28. 16:30 | Link

Annamária

A lefelé vezető úton nem igazán szólaltam meg. Elbambultam egy időre, hogy a saját gondolataimba temetkezzek. Úgy tűnt, a lánynak amúgy sincs kedve beszélgetni, leginkább megpróbált nem elájulni, már ahogy láttam oda-oda pislogva.
Egyre közelebb éreztem magamat a földhöz, és egyre messzebb kerültünk a hegyi levegőtől. A repüléshez hasonlatos érzésem megszűnt létezni, és már előre tudtam, jó sokáig nem jön el még egyszer.
Lassan rajtunk volt a sor, hogy kilökjük magunkat a székünkből. A lányra pillantottam. Még mindig idegesnek tűnt.
A lehető leggyorsabban ugrottam ki, hogy a lánynak minél több ideje legyen kikászálódni a belső ülésből.

A levegő a földhöz közel is ugyanolyan hűvös és friss volt. Összehúztam magamon a dzsekimet, és megvártam a sor mellett a lányt.
- Hát, kösz az élményt. Majd talán még összefutunk! - intettem egy aprót a zsebemből kilógó ujjaimmal és megindultam a büfé felé.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 28. 19:22 | Link

Kálnoki Norina

zárás

Az ereszkedés utolsó másodperceiben teljesen megnyugszik. Illetve, hát.. szóval nem akarja magát visítva a földre vetni, hogy hamarabb túl legyen a csonttöréseken és a többin, ehelyett inkább csak a józanabb esze veszi át az irányítást, és elkezdi magát tekintélyes mértékben szégyellni. Mert akkor itt szebbé tette mindenki napját, mindenesetre neki szüksége lesz valami árnyas fa alatt egy ülőhelyre, hogy kipihegje magát, a mellette ülő pedig gazdagabb lett azzal a tapasztalattal, hogy üljön inkább kívülre, különben fura alakok kerülnek mellé.

A másik rendes vele, amit nagyon nagyra értékel, mindamellett ugye rávilágít arra, hogy a navinés nagyobb nyuszi McFly-nál is. Egy kedves mosollyal fejezi ki háláját, mert ha szóra kerülne a sor, vagy magát szapulná, vagy kisebb ódát zengene arról, hogy a másik milyen rendes. Nem, ez a többé-kevésbé sikerült mosoly a jó megoldás.

 - Jól van, szia. - mosolyog sugárzóan és integet aprókat, mikor a másik otthagyja, magában meg artikulálatlanul üvölt, folyamatosan és hangosan, mert jól leégette most magát. De az eredeti célja megvolt, bőven is, ugyanis erre a nagyon hosszúnak tűnő időre nem unatkozott. És most akkor keres egy félreeső fát, és a sötétben szégyelli magát, tök jó program lesz ez.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék