36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. december 28. 23:36 | Link

Jeremy


- 2015. január 5, hétfő, este -


 A mai reggel folyamán is nagyon gondolkodtam azon, hogy felvágjam-e az ereimet ismét, hátha most sikerrel járok. A tükörbe alig bírok belenézni, de hát ha az ember már másodikas mestertanonc, s be kell járnia órákra, akkor nem hanyagolhatja el magát teljesen. Szerencsére voltak még ruháim a szepszises korszakomból, ruhák, amik rájönnek erre a testre. Hát hogy nézek én ki, te magasságos jó Isten? Miért?? Miért pont én?..
 Inget húztam, sőt, nyakkendőt is kötöttem, ami passzolt a sötétkék farmeromhoz. A tanárok elhűltek, amikor megláttak az órákon, de akkurátusan elismételtem, hogy inkább ne kérdezzenek semmit. Az emberek a hátam mögött összesúgtak, több - számomra ismeretlen - lány is kapva az alkalmon a nyomomba eredtek, és mikor lehetőségük adódott, odadörgölőztek hozzám. Sőt, az egyik úgy kapott szájon, hogy csak lestem, mint Józsika a moziba. Egy velem megegyező nemű tagot le kellett nyugtatnom, hogy nem fogok még egyszer a csajára hajtani, sőt, kis híján verekedésbe is torkollott egy beszélgetésem egy másik fiúval. A mosdóba menekülve szívesen megtéptem volna a hajamat vagy végigkaristoltam volna az arcom valami éles tárggyal - de szerencsétlenségemre később a saját bőrömön is meglátszana. A vicces cigit majd holnap fogom eltolni, ezt a mai napot már csak kibírom valahogy.
 Az egyetlen öröm forrásomat a sötétedés után a hó okozta. Meggyepáltan, lestrapálva löktem ki a tölgyfaajtót, majd a rétre érve eszembe jutottak a gyerekkori emlékeim. Kicsi voltam. Nagyon kicsi. Nem is emlék igazából, csak egy érzés. Leheletemet láttam a havazásban, a fehér táj pedig határozottan euforisztikus állapotot idézett elő. Vastag pulóverem zsebéből, melyet az ingre húztam rá, elővettem egy elegáns cigaretta-tartót, felpattintva kivettem belőle a szegfűszeges Black-dohányt, öngyújtót, és már pöfékeltem is.. Hogy a fenébe tolhattam el ennyire ezt? Nem értem.
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. december 29. 00:09 | Link

A betörni való arc.
[Zárt]

 
Nem sok dologra tudott gondolni 214 utolsó napja óta Zephyrinen kívül. Amikor nem látta senki, elmosolyodott. Igen, elmosolyodott. Teljesen kikészítette a helyzet, nem tudott mit csinálni vele. Egyik este, amikor már egyszerűen túl sok volt ebből az egészből, elhatározta, hogy sétál egyet.
Jól felöltözött, mikor mindennek kész volt elköszönt az otthoniaktól, majd útnak indult. Kilépett az útra, és az utca gyér, sárgás fényében rájött valamire. Esik a hó. Az első gondolata az volt, ahogy Sabra az ujjaira hulló pelyheket csodálja a bálon. És megint megtörtént, elvigyorodott. Hosszú lépésekkel indult el az iskola felé. A csontig hatoló hidegy égette arcét, de legalább kizökkentette őt az ábrándozásból. Egy Lumosal világította maga előtt az utat. A lehulló hó vakítóan tükrözte vissza a kékes fényt. A fák alatt még nem volt akkora mennyiség, így a szegényes növényzeten csillant meg egy-egy jégkristály. Halkan roppant bakancsa talpa alatt vékony réteg, ahogy egyre közeledett az iskola ablakaiban táncoló fények felé. Nem akart bemenni, csupán sétálni még egy kicsit, így jobbra vette az irányt, a csupasz fák közé. Nemsokára egy kisebb tisztásra ért, ahol azzal a szomorú ténnyel kellett találkoznia, hogy nincs egyedül.
Gyorsan eloltotta a mágikus fényt pálcája végén, és lassan odalépkedett. Az illető dohányzott, amit tiltanak az iskola szabályai, de nem nézett kis egy elsősnek, szóval inkább csak közelebb lépett a sötét alakhoz, és kissé rekedt hangon megszólalt.
- Lennél olyan kedves, és adnál nekem is egyet? Nehéz nap... - próbálta magyarázni az okát.
Mikor szájába kerül a cigaretta, és kigyullad a fény, kétségek kezdenek kavarogni Jeremy fejében. Sosem dohányzott, miért pont most kezdene neki, amikor minden olyan jól alakul? Már úgy volt vele, hogy inkább hagyja az egészet, amikor felpillant az öngyújtóról a tulajdonosra.
Az az arc....
Ismerte, és azt is tudta, hogy nem kellene itt lennie. Luca miatta sírta ki a szemeit, miatta omlott össze. Elöntötte a méreg. Nem csak azért, mert gerinctelen mozdulat volt elmenni szó nélkül, nem csak azért, mert látta lelki szemei előtt Lucát, aki épp Vincével meglátja a szemétládát, volt valami különös ellenszenv iránta. Mintha arcának minden egyes részlete idegesítené.
 El kell rontani, ez nem kérdés. Izmai megfeszültek, ökölbe húzódott jobb keze már lendült is, és hatalmasat csattant a Rellonos állkapcsán. Kegyetlen mosoly húzódott a száján, mikor látta a hatást. A meglepetés ereje használt, a célpont elvesztette az egyensúlyát.
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. december 29. 00:33 | Link

- Aki keresi magának a bajt -


- Persze, nem gond. - pillantottam Jeremyre, ahogy felé nyújtottam a cigarettát. Emlékeim szerint nem dohányzik, elvégre kemény sportoló, de persze minenkinek vannak gyengébb momentumai. Már épp vettem a levegőt, hogy megkísérelje a kérdést : megkapta-e a karácsonyi kviddicses ajándékot, amikor azt hiszem a nap legnagyobb döbbenete ért. Úgy pofán vágtak, mint már régen. Az még csak hagyján, hogy megtántorodva hátrálnom kellett, mint valami betoji alaknak, de kiejtettem a kezemből az égő csikket, ami a nedves hóba landolván azonnal elaludt, sőt mi több, átázott. Mi a fenéért pikkel mindenki erre a görényfejű Mihaelre és miért én szívom meg az átkozott levét ennek az egésznek?! Éreztem számban a sós, vasas ízt, így homlokomat megtörölve köptem egyet magam elé a vakítóan fehér hóba. Valóban, jól számoltam, egy egész nagy véres dzsuva jelent meg előttem. Jobb kezemmel letöröltem számról a vért és kezdtem rettenetesen dühbe jönni a valaha volt egyik legjobb terelőm szerencsétlenségére. A roh*** életbe, nem elég, hogy karácsonykor nem volt potenciálisan családom, akikhez hazamehettem volna; aztán a megbizatásom csődbe ment 30-án; ezek után egy hosszabb történet folyamán Mihael pofája rám ragadt.. megkörnyékeznek olyan nők és lányok, akiket az életben nem láttam az iskolában - vagy nem tűntek fel -, erre még a saját csapattársam is akkora horgost nyom a képembe, hogy vér jelent meg a számban. Az állkapcsomra adta, ami úgy sajod, mint már régen, tehát bizonyára valamit sikerült eltörnie. Ezt mind összegeztem másodpercek alatt, amíg farkasszemet néztem vele a sötétben. Mély levegőt vettem és nekifutásból indultam meg ellene. Időben a térdemet felhúztam, s hamarosan kölcsönhatásba léphetett a gyomrával (inkább a lépével vagy a vakbelével) a térdkalácsom, a lendülettől pedig, amivel megindultam, a hóba terítettem. Ökölbe szorult jobb kezemmel támadtam és nem egyszer sújtottam le az orra és a szeme közé. Itt a legkönnyebb eltörni az orrnyerget, ami miatt pedig a szem el is kezd könnyezni. Ez homályos látást eredményez, ami megintcsak nekem fog kedvezni. De most még csak püfölöm a szaglószervét, ami felettébb jó érzéssel tölt el, holott nem ő érdemli meg. Biztos tett valamit a Saint-Venant ikrek hím tagja, amiért ennyire nem bírja elviselni a pofájának látványát..
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. december 29. 15:41 | Link

A meglepően harcias.
[Zárt]
[

Ökle sajgott, ahogy a másik arcához ért, de kárpótolta a reccsenés. Valamilyen morbid módon élvezte, hogy a másiknak fájdalmat okozott fizikailag, pedig ez tényleg nem ő volt. Ahogy a srác elterült, maga elé bámult, és próbálta megfejteni, miért is kerítette hatalmába ez a szörnyű érzés.
Ökölbe szorított kezén vöröslöttek az ízületek, majd mikor felnézett, az első dolog amin megragadt tekintete, egy véres folt volt a hó tökéletes fehér vásznán. Kezdett valóban morbid alakot ölteni a helyzet, de nem volt ideje tovább folytatni gondolatmenetét, Mihael felöklelte, így a földre került, védtelenül, felette a hihetetlenül gyűlölt arccal. Gyomra a rúgástól összerándult, nem kapott levegőt, szemei kidülledtek, ahogy feje a havas avarba csapódott. Egy másodpercre csak azt bámulta, ahogy a felette ülő csája szélén csordogál a vér, ajkai feldagadnak, ökle felemelkedik. A hópelyhek még mindig békésen kavarogtak a hűs éterben, mikor lesújtott. A perzselő fájdalom elöntötte az egész arcát, majd megbénította agyát, gátolva ezzel a gondolkozást. További csapások érkeztek arcára, pontosabban az orrára. A sötét, vérfagyasztó jelenethez immáron csillagok is társultak, amit egyértelműen nem jó jelek voltak. Gyorsan ellett lépnie, így lábát beakasztotta a másikéba, és a földre lökte, úgy, hogy most rajta legyen a sor, az ütések kiosztásán. Szinte vicsorgott, fröcsögött, ahogy minden egyes szóhoz egy-egy támadást is intézett.
- Miért...Hagytad...itt...Lucát?- szünetet tartott a mondatnál, hogy megszemlélje a hatást. Pontosan ott támadta, ahol ő, hogy tudja, mit is érzett.
Mintha kevésbé érezte volna a gyűlöletet, ahogy meglátta. A vörös ködbe, alaposan belekeveredett a szánalom, ahogy a vértől rózsaszínes fogak kivillantak, ahogy az egyik szem alig nyílt ki. idegen, hideg érzés terjedt szét orrában, majd egy pillanattal később egy vörös csepp hullott Mihael homlokára. Lefordult a hóba, jobb füle mellett pont  ott vöröslött Mihael köpete.
- Miért? - mellkasa szaporán emelkedett, majd süllyedt. Úgy érezte megtette, amit kellett, karjaiból elszállt az erő, csak remélni tudta, hogy nem folytatja a másik.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. december 29. 15:57
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2015. január 17. 20:10 | Link

- Rangjához képest merész -


 Nem értettem az okát a támadásának. Először nem is igazából az állkapcsom volt az, amit sajnáltam, hanem az a drága és értékes cigaretta (ráadásul 2 is), aminek a hóban kellett kikötnie. Hosszú napnak vagyok a vége felé, s kellő mennyiségű energia, visszafojtott feszültség és agresszió halmozódott fel bennem, hogy most ezt szépen mindet visszaadjam. Lassítottam a folyamatot, mert nem akartam kiverni a lelket is az egyik terelőmből, de nem vette a lapot, mikor a köpettel szöszöltem. Ott állt és bámult rám, mint borjú az új kapura. Ajkaim gonosz félvigyorra húzódtak, fejemmel a lábamat mustráltam még pár pillanatig, majd onnan a szemöldököm alól lestem fel a fiúra. Bizonyára már látta a vesztét, de késő volt. Nekiestem, gyomorszájon találtam el először, majd a gallérjánál ragadtam meg oly annyira, hogy kezeim töve is belefehéredett. A hóra esett, én meg pontosan rá, a hasára ülve lovagló helyzetben álltam neki felaprózni az agyát. No persze kívülről kellett indulnom, tehát az orrnyergével kezdtem, egy-egy elvétett sújtás azonban persze becsúszott..pont a szemére..
 Az anyja mindenségit! Jóféle a tag, úgy penderített át a hátamra, mintha hópihe lettem volna, és azért valljuk be, Mihael teste se épp egy pehelysúlyú világbajnoké. Soha nem találkoztam még olyan ellenféllel, aki ilyen gyorsasággal vette volna át az uralmat a kettőnk játszmájánál, úgyhogy le a kalappal előtte. Az első pár ütésnél még élt bennem a sokkos hatás, védekezni se volt igazán erőm, aztán az utolsó előtti támadásánál éreztem azt a reccsenést. Ennyi, mostantól nincs kegyelem!!! 10-15 perc alatt az állkapcsommal is meg az orrommal is elbánt, innentől nem fogom magam vissza, annyi szent! Oroszul káromkodtam, mint a vízfolyás, az arcomba eső véres köpettől pedig szinte felfordult a gyomrom. Legalább hajoljon már arrébb, és tiszteljen meg ennyivel! Mellesleg mit pattog itt Lucáról? Soha egy ujjal sem értem hozzá, meg amúgy is!
 Feladta. Leheveredett mellém és pihegett, mint egy kislány, aki egy húzósabb estén van túl. Tisztán éreztem, ahogy a KEEP CALM AND STAY ALIVE életfelfogású napom átkapcsol a MILITARY üzemmódra. Szemeim behunytam, s fél percig voltam hajlandó várni arra, hogy csökkenjen bennem azon indíttatás, hogy most itt helyben fogom megölni Jeremyt. A véres havat könnyű eltüntetni, az erdő is itt van a közelben a tetem elrejtéséhez. Eggyel kevesebb meggondolatlan ember lenne a világon. A 30 másodpercem alatt a fiútól távolabb eső kezem egy tömörebb hógolyót gyúrt össze, az idő leteltét követően pedig azonnal az arcába csaptam a félig-meddig hófehér és vérvörös színű labdát. A száját és az orrát találtam el, ami néminemű hirtelen hideg érzetet kelt benne. Gyors fájdalom, de éles. Rögtön utána küldtem a másik kezem öklét is a szemöldökcsontja felé, majd mivel eddigre már ismét átlendítettem a lábaimat a testén s nyeregben ülhettem, a felső-homlokommal adtam a kiálló részének az arcából, történetesen pont annak, amelyikkel szaglászik össze-vissza.  Ahogy hajoltam felfelé, úgy megemeltem a testem s az ülőgumóimat belefúrtam Jeremy hasába, ezt követte a kedvenc mozdulatom: a fültépésesdi. Marokra fogtam mindkét fülecskéjét (jól összegyűrve) majd elkezdtem ellentétes irányba cibálni őket. Őrült, eszelős kifejezés uralhatta el Mihael vonásait, foga fehérje megvillant a sötét égbolt alatt, beesett tekintete vérben úszott, akárcsak az arca s pólója. És nem. Eszem ágában sem volt lemászni a Rellonos prefektusról, amíg az eszméletét nem veszti. Oh, segítek is neki! Mialatt fülecskéit akartam letépni a helyükről, úgy újra meg újra belevertem a homlokom az orrába, szemébe, szájába, arcába. Ájuljon már el!
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék