Rajzfilmhősös nap - A BULI

Szerencsére az időjárás nekünk kedvez és a mai napon se nem túl meleg, se nem túl hideg nincsen. Reggeltől estig láthattátok, hogy a kastély akóinak nagy része már a kölcsönzött jelmezében jár fel-alá. És az esti buli még csak most jön!
A rétre alig lehet ráismerni. A padok mind feldíszítve várják, hogy rájuk üljön valaki. Lámpások veszik körbe a rét szélét, de találhatunk itt-ott elszórva is belőlük, hogy biztosan jól megvilágítsák a teret az esti bulihoz. Asztalkák és kis bódék ezúttal is ételt, italt, ajándékokat kínálnak a beöltözötteknek.
Az este folyamán jelmezversenyen lehet részt venni, külön a fiúknak és a lányoknak. Itt elsősorban a hasonlóságot mérjük és azt, hogy mennyire tudtál azonosulni a szereplővel. A győztesek természetesen jutalomban részesülnek, és ők lesznek a rajzfilmhősök királya, és királynője. Szavazni úgy tudtok, ha megkeresitek az asztalkát, amin a doboz van, és beledobjátok a jelöltetek nevét. Egy ember csak egyszer szavazhat, mindkét nemre.
Továbbá kvízek kitöltésére is van mód, természetesen rajzfilmes témában, melyet a bódék között várakozó DÖK tagoktól lehet kérni..
El vannak helyezve különféle hátterek is, amiknél lehet képeket csinálni. Van mindenféle: erdő az erdőben játszódó meseszereplőknek, város a szuperhősöknek és kastély a hercegeknek, hercegnőknek. De ezeken kívül tengeralatti, ázsiai és egyéb speciális fotóhátterek is megtalálhatóak nem messze a tánctértől. Ne maradjatok le róla, szép emlék lesz!  
A nagyobb, vagy éppen más mókákra vágyók sem unatkozhatnak. A hőlégballonok szívesen elvisznek mindenkit egy kis túrára Bogolyfalva fölé. Csakúgy ahogy a fotóháttereknél, itt is vannak többféle mintájúak, kedvetekre választhattok.  
Alkonyatkor a fényszórók kigyúlnak és megkezdődik az esti buli. A zene is hangosabb egy kicsit, lehet táncolni (bár biztos volt, aki már a kastélyban ropta). Az éjszaka közepén, pontban éjfélkor hirtelen minden fényforrás kialszik és csönd lesz úrrá a réten. Nem, még nem ért véget a buli. Ekkor jön az esti lámpásfelengedés, a szokásunk. Mindenkinek jut bőven kívánságlámpás, melyet szintén a DÖK tagok osztanak, amit aztán egyszerre engedünk majd el és bocsájtjuk az égnek.

Jó szórakozást!

//A kvízért forduljatok Annelie Freya Blomqvisthez, a jutalom: házpontok!
Mindenki, aki berakja a jelmeze linkjét a hozzászólásába, részt vesz a jelmezversenyen - amit majd a szavazások témában találtok meg!
Szálazásra figyeljetek.
A buli időpontjai: szerepjátékosan augusztus 23., Álmodóilag augusztus 18-tól szeptember 8-ig.//

Caius



A ballon egyre magsabbra emelkedik, Lina nem is mer sokáig egy ponton elidőzni, fél, hogy még a végén tényleg kipottyan a kosárból. Mondjuk a zuhanó hercegnő biztos nagy látványosság lenne, de inkább nem szeretné kipróbálni... Szerencsére Caius szorosan mögötte áll, és lágyan karolja át a szőkeséget, aki kezd megnyugodni, mert úgy gondolja, ha a fiú vele van, nem érheti baj. A téma Alina falubeli látogatására terelődik, és a lány elmeséli, milyen csúcszuper kalandba sikerült keverednie. A történet mesélése közben felidéződnek benne a Szörnyeteg szavai, és bár igyekszik nem mutatni, azért tüskeként mindig is meg fognak maradni benne. A mese végére a ballon az Árnyas sétány felé ér, és Lina igykszik még a pillantását is elfordítani a helyről, soha többé, még csak látni sem akarja... Úgy tűnik, nem csak a lány idegeit borzolta fel a sétányi kaland, Caius izmai ugyanis megfeszülnek, majd szembefordítja magával a lányt, és kérdések egész sorozatát zúdítja rá. Lina mély levegőt vesz, és igyekszik a lehető legmeggyőzőbb és legmegnyugtatóbb hangon válaszolni.
-Fogalmam sincs, valami idegen falubeli, aki épp arra járt. De ne agódj, nem bántott vagy ilyesmi. Fogalmazzunk úgy, hogy nem a kedvesség az erőssége... Mondjuk segített visszatalálni a kastélyhoz, de ennyivel le is tudta a napi jó cselekedetét, azt hiszem...
Egy halvány mosolyt villant a fiúra, miközben gondolatban majd kiugrik a bőréből, amiért Caius ennyire agódik érte. Nincs ő még hozzászokva az ilyesmihez. Miután némán kiörömködte magát igyekszik valami tématerelésen törni a fejét, amihez épp kapóra jönnek a földön sétáló aprócska emberek.
-Nézd, milyen picik!
Mutat lefelé, persze ügyel arra, hogy ne hadonásszon túlságosan. Még a végén tényleg zuhanó hercegnőként írná be magát a Bagolykő történelmébe.

Őszinte leszek. Amikor hallottam az egészről, már akkor is, nagyon, de nagyon tetszett az elgondolás. Kifejezetten bulisnak ígérkezett, és nem utolsósorban, roppant jó kikapcsolódásnak. Csak éppenséggel, abban nem voltam biztos, hogy ott a helyem. Mármint... én nagyon szerettem volna, de egyedül nem az igazi. Meg egyébként is. Most lettem "komoly" prefi. Hogy venné ki magát, egy végzőstől? - Szóval ezek a gondoaltok sokáig visszafogtak, még ha el is játszottam a gondolattal. Egyszer még Ashleyt is elhívtam fejben, de végül elvetettem ezt is, mert fogalmam sincs, mit gondolt volna, ha csak így elhívom, félreértést meg nem akartam. És pont, mikor már meggyőztem volna magam, hogy akkor én ezt most kihagyom, megjelent Runa. Úgy bukkant fel, mint valami forgószél. Váratlanul ért, de kifjezetten örültem neki. Vigyorogva hallgattam, és alig vártam, hogy a monológja végére érjen, hogy rávágjam: IGEN. Napok óta semmire sem vágytam jobban, eszemben sem volt nemet mondani.
A klubhelyiségben vártam, és meg kell hagyni, mint minden lány ő is kitett magáért. Kisfiús csodálattal néztem rá, ha már örök kis srácnak öltöztem ez volt a minimum. Sőt, még azt is megígértem neki, hogy lecserélem Wendyt, bár a gumicukorból nem kértem.
Útnak indultunk, és csak ámultunk meg bámultunk, én meg kicsit kellemtlenül éreztem magam először, hogy nem vettem olyan komolyan a beöltözést, de végül rájöttem, hogy ez így pont jó. Olyan "nagyos" és a célnak tökéletesen megfelel. Így miután bent kibámészkodtuk magunkat, és Runa is megynugodott, hogy nem késünk el - hogy is késhetnénk? Nem két perc a buli! - , már csak a cipőjétől kellett megszabadulni. Ahogy belém karolt a másik kezemmel is megtámasztottam. Tudom ám, mármint sejtem, milyen kegyetlenek ezek a cipellők, és abszolút nem zavart, hogy levette őket, ha neki úgy kellemesebb. Végül kijottunk a falak közül a rétre, amire elsőre rá sem ismertem.
Még most néhány perccel később is ámulva kapkodom a fejem, próbálom feldoglozni az élményt, és sokadjára állapítom meg, hogy a mágia valami csodálatos dolog.
- Hmm? - kapok észbe, ahogy Runa ismét megszólal, majd beszívom a számat egy pillanatra, ahogy gondolkozom - Repüljünk! - kérem-mondom, lepillantva rá, hogy mit szól hozzá. Hőlégballonnal akarok az égbe menni. Ha már seprűre sosem ülhettem, akkor legalább így hadd nézzek szét a magasban. A hőlégballon nekem sem lehet tabu. De persze Runán is múlik, ő mit mond, az elképzelésemre?

Alina

Caius







A rendezvény résztvevői biztosan furcsának találják a Tarzan-Hamupipőke párosítást, de Linát csöppet sem zavarja a helyzet. Igazából talán még örül is, hogy nem a sablonos formát követik, mindig is nagyra értékelte az egyediséget. A cipő is a helyére került, így már semmilyen akadály nincs, hogy az este a lehető legtökéletesebben sikerüljön.
A hőlégballonok magányosan, hívogatóan sorakoznak a rét szélén, és csak arra várnak, hogy végre valaki használatba vegye őket. Miután Caius és Lina is helyet foglaltak a kosárban a ballon emelkedni kezd, egyre följebb és följebb, mesés látványt tárva az utazók szeme elé. Bár a szőkeség küzd némi tériszonnyal, a fiú karjai között biztonságban érzi magát. A téma nem épp a legkellemesebb, a sétányi kaland elmesélését követően kissé feszült lesz a hangulat. Lina próbálja a lehető legmegnyugtatóbb hangját elővenni, hogy lecsillapítsa Caiust, ami nem egyszerű feladat, mert a jelek szerint a fiú talán túlságosan is félti a lányt. Hangja erőteljes és határozott, amikor a lelkére köti Alinának, hogy ne este, egyedül induljon felfedező körútra. A szőkeség a szemeit forgatja, amikor Caius kiemeli, hogy meg sem tudja védeni magát. Miért kell mindig a pálcával jönni? Aranyvére dacára talán sohasem fogja megtanulni használni a rózsafa szerzeményt… Annak azonban nagyon is örül, hogy a fiú felajánlja, szívesen megmutat majd minden látnivalót. Bár a lánynak van egy olyan érzése, hogy erre a bemutatóra várnia kell, hisz most a vizsgáké, majd azt követően a kviddicsé a főszerep, de ami késik, nem múlik…
-Jó, majd igyekszem a nappali órákra időzíteni a falulátogatást. Mondjuk most is világosban indultam el, csak épp rám esteledett...
Magyarázkodik, majd a puszit követően enyhe pír jelenik meg arcán. Tématerelésnek úgy tűnik tökéletes volt a magasból aprónak látszó emberek megemlítése. Caius Alina mellé lép, és az épp alattuk lévő vízesésre hívja fel a lány figyelmét, na meg arra, mekkorát lehetne innen zuhanni. Lina egy picit hátrál, még véletlenül sem szeretné megtapasztalni…
-A vízesés tényleg gyönyörű hely, főleg így felülről. Amikor volt a strandparti akkor jártam ott. Az egyik fürdőző úgy gondolta vicces lenne, ha a napozókra küldene egy nagy vízgömböt. Akkor nem tetszett a poén, de így utólag visszagondolva tényleg nem volt rossz ötlet…
Elvigyorodik, majd figyelmesen hallgatja Caius szavait, aki arról mesél, régen mennyit járt oda szórakozni. Enyhén hasogatja a lány fülét a múlt idő használata. Ő még nem akar barátkozni a gondolattal, hogy…
-A kandallós szobában is említetted, hogy mennyire szereted ezt a helyet. De, hogyhogy csak jártatok ide szórakozni? Oké, persze értem, hogy a vizsgák meg ilyesmi, de azért annyi időtök csak van, hogy néhány órára lenézzetek, nem?
Kissé értetlenül pislog a fiúra, majd tekintetét a mesés tájra csúsztatja. Kihajolni nem mer, fél, hogy tényleg kipottyan a kosárból. Pedig a zuhanás nem szerepel a ma esti tervei között.

Caius



Lina pompásan érzi magát, ami meg is látszik rajta, ajkáról szinte egy pillanatra sem fagy le a mosoly. Hercegnőként tündököl Caius oldalán, egy hőlégballonban, ami talán picit merész vállalkozás volt, tekintve, hogy a lány küzd a tériszonnyal, de a lenyűgöző látvány, és persze a kifogástalan társaság feledteti vele, hogy milyen magasan is van most. Derűs hangulata egészen addig tart, amíg el nem meséli a sétányi kalamajkát a fiúnak, akinek a történet hallatán láthatóan az egekbe szökik a vérnyomása egy pillanatra. Kettős érzés keríti hatalmába a szőkeséget, örül, hogy Caius ennyire aggódik érte, az viszont aggasztja, hogy a fiú miatta idegeskedik, és, hogy, ha csak néhány percre is, de sikerült tönkretennie a remek hangulatot… Minél előbb igyekszik témát váltani, egyrészt azért, hogy megnyugtassa Caiust, másrészt azért, hogy saját gondolataiból is elkergesse a Szörnyeteget, és annak csöppet sem szívderítő mondatait… Szerencsére épp kapóra jönnek a magasból aprónak tűnő emberek, majd, ahogy a ballon a vízesés fölé ér Caiusban megelevenednek az emlékek, és mesélni kezdi a helyhez kapcsolódó élményeit.
-Befagyasztani a vízesést? Jesszus, nekem ilyen eszembe sem jutna… Nem kaptatok érte valamilyen büntető munkát, vagy ilyesmit?
Huncut vigyor jelenik meg ajkán, ám nem tart sokáig. Caius válaszolni kezd a lány kérdésére, és elejt egy fél mondatot, miszerint volt egy rossz időszaka… A mondat végét elharapja, nyilván nem kíván többet beszélni róla. A szőkeséget ugyan érdekelné, mi történt a fiúval, de jobbnak látja nem firtatni a dolgot. Egyszer talán majd elmondja…
A ballon ereszkedni kezd, majd hamarosan földet ér. A helyszín újra a rét, csakhogy valami megváltozott… Az este beálltával az eddig dekorációként szolgáló lampionok most kivilágítva sorakoznak a fűben, arra várva, hogy valaki felvegye őket, és egy kívánság kíséretében útnak engedje. Lina- Caius segítségével- kikászálódik a ballonból, és néhány pillanatig csak áll, és csodálja a látványt.
-Nekem is tetszett!-Elmosolyodik.-Gyönyörűek ezek a lampionok. Azt mondják, ha felengedsz egyet, és kívánsz, teljesül…
Tesz néhány bátortalan lépést az említett tárgyak felé, miközben gondolatai a kívánsága körül forognak.

A ballon a vízesés fölött halad át, s a látványtól mindkét félben megelevenednek a helyhez kapcsolódó emlékek: Linában a strand parti mókás történései, Caiusban pedig egykori csínytevései. A befagyott vízesés hallatán a lány kicsit meglepődik, hiszen neki ilyen soha nem jutna eszébe… Talán igazuk van az otthoniaknak, ő túlságosan komolyan vesz minden szabályt, és mániákusan igyekszik megfelelni az előírásoknak… Apropó szabályok! A fiú szerint talán régen enyhébbek voltak a regulák, vagy csak a prefektusokkal kialakított jó kapcsolatnak köszönhető, hogy a büntetőmunka nélkül sikerült megúszni a befagyasztós akciót. Magyarázatához pajkos nevetés és kacsintás társul, melynek hatására Lina arcára is derűs mosoly kúszik. A téma azonban tovább terelődik, és Caius akaratlanul is elejt egy fél mondatot egy bizonyos időszakról, de úgy tűnik, nem kívánja folytatni, a szőkeségnek pedig nincs szíve faggatni őt. Nem veszi észre a fiú hálás pillantását, hisz még nem állnak közel annyira egymáshoz, hogy ilyen apró jelekből megértsék, mire gondol a másik, de talán majd egyszer…
A ballon földet ér, és úgy tűnik igaz a mondás, hogy jó társaságban gyorsan szalad az idő, hisz a rétre már jócskán leszállt az est, és a lampionok sóvárogva várják, hogy teljesíthessék a mesehősökké vált kastélylakók kívánságait. Caius leakaszt közülük kettőt, majd az egyiket a lány kezébe adja, és kíváncsi, kisfiús mosollyal érdeklődik Lina kívánsága felől.
-Azt, hogy lehetőleg egy darabban gyere vissza Angliából, és, hogy az elrabolt cipőim találjanak vissza hozzám! És te?
Eszébe jut az akváriumi jelenet, és, mint akkor, most sem tudja megállni, hogy ne vigyorogjon.