Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.
|
|
|
Rajzfilmhősös nap - A BULI
Szerencsére az időjárás nekünk kedvez és a mai napon se nem túl meleg, se nem túl hideg nincsen. Reggeltől estig láthattátok, hogy a kastély akóinak nagy része már a kölcsönzött jelmezében jár fel-alá. És az esti buli még csak most jön! A rétre alig lehet ráismerni. A padok mind feldíszítve várják, hogy rájuk üljön valaki. Lámpások veszik körbe a rét szélét, de találhatunk itt-ott elszórva is belőlük, hogy biztosan jól megvilágítsák a teret az esti bulihoz. Asztalkák és kis bódék ezúttal is ételt, italt, ajándékokat kínálnak a beöltözötteknek. Az este folyamán jelmezversenyen lehet részt venni, külön a fiúknak és a lányoknak. Itt elsősorban a hasonlóságot mérjük és azt, hogy mennyire tudtál azonosulni a szereplővel. A győztesek természetesen jutalomban részesülnek, és ők lesznek a rajzfilmhősök királya, és királynője. Szavazni úgy tudtok, ha megkeresitek az asztalkát, amin a doboz van, és beledobjátok a jelöltetek nevét. Egy ember csak egyszer szavazhat, mindkét nemre. Továbbá kvízek kitöltésére is van mód, természetesen rajzfilmes témában, melyet a bódék között várakozó DÖK tagoktól lehet kérni.. El vannak helyezve különféle hátterek is, amiknél lehet képeket csinálni. Van mindenféle: erdő az erdőben játszódó meseszereplőknek, város a szuperhősöknek és kastély a hercegeknek, hercegnőknek. De ezeken kívül tengeralatti, ázsiai és egyéb speciális fotóhátterek is megtalálhatóak nem messze a tánctértől. Ne maradjatok le róla, szép emlék lesz! A nagyobb, vagy éppen más mókákra vágyók sem unatkozhatnak. A hőlégballonok szívesen elvisznek mindenkit egy kis túrára Bogolyfalva fölé. Csakúgy ahogy a fotóháttereknél, itt is vannak többféle mintájúak, kedvetekre választhattok. Alkonyatkor a fényszórók kigyúlnak és megkezdődik az esti buli. A zene is hangosabb egy kicsit, lehet táncolni (bár biztos volt, aki már a kastélyban ropta). Az éjszaka közepén, pontban éjfélkor hirtelen minden fényforrás kialszik és csönd lesz úrrá a réten. Nem, még nem ért véget a buli. Ekkor jön az esti lámpásfelengedés, a szokásunk. Mindenkinek jut bőven kívánságlámpás, melyet szintén a DÖK tagok osztanak, amit aztán egyszerre engedünk majd el és bocsájtjuk az égnek.
Jó szórakozást!
//A kvízért forduljatok Annelie Freya Blomqvisthez, a jutalom: házpontok! Mindenki, aki berakja a jelmeze linkjét a hozzászólásába, részt vesz a jelmezversenyen - amit majd a szavazások témában találtok meg! Szálazásra figyeljetek. A buli időpontjai: szerepjátékosan augusztus 23., Álmodóilag augusztus 18-tól szeptember 8-ig.//
|
|
|
Caius Randy Woodrow INAKTÍV
offline RPG hsz: 156 Összes hsz: 452
|
Írta: 2014. augusztus 27. 17:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=370515#post370515][b]Caius Randy Woodrow - 2014.08.27. 17:32[/b][/url] AlinaA légballon tényleg nagyon jó ötlet volt, de úgy tűnik, hogy egyelőre csak mi voltunk olyan bátrak, hogy kipróbáljuk, mert másik ballont nem látok a légtérben. Persze lehet, hogy lekéstem, hiszen ez a rendezvény egész nap itt volt, simán lehet, hogy valaki ebéd után jött fel egy kicsit nézelődni. Egyre magasabbra emelkedünk, ami nekem - mint kvidicsesnek - nem jelent semmit, de félek, hogy Alina tériszonya hamarosan felbukkan és tényleg itt fog nekem visítozni. Igyekszem hát megnyugtatni, hogy nem fogunk sem lezuhanni, sem ő nem fog kiesni a kosárból. Lágyan átkarolom, szorosan mögötte állva a kis kosárban, és igyekszem magabiztosan támasztani a kosár falát. A lány fülébe súgom a szavakat, majd a vállára hajtom picit a fejemet, miközben arról érdeklődöm, hogy járt-e már a faluban. Lina elmeséli, hogy elment egyszer a sétányra... - Az nagyon szép, főleg este! - kotyogok közbe, és elfojtok egy vigyort, hogy milyen pofátlan vagyok. Ahogy azonban a lány folytatja a történetet, megfeszülnek az izmaim, és elszáll a jó kedvem. Elképzelem, ahogy a lány a sötétben botorkál, majd valami idegen pasi megtámadja és zaklatja. Hatalmas düh kerekedik fel bennem, és bizony eléggé féltem a lányt. Voltam már féltékeny, féltettem is lányt, de Alina annyira fiatal, és még nem tud szinte semmilyen átkot, a pálcáját sem tudja használni. Eszembe jut Mercédesz, ő sem akart és nem is tudott varázsolni, ő sem használta a pálcáját. Kísérteties a hasonlóság, és egy pillanatra elidőzök a régi szép emlékekben, ahogy Mercédeszt öleltem így és... Igyekszem kiverni az édes emlékeket a fejemből, hiszen most nem Mercivel vagyok és soha nem is leszek vele többet. - Milyen fickó? - szűröm a fogaim keresztül a szavakat, és a lány érezheti, hogyan feszülnek meg az izmaim. - Bántott téged, Alina? Mit csinált? - lágyan megfordítom, és a vállára, majd az arcára teszem a kezeimet, úgy nézek mélyen a szemébe. A látvány már nem is érdekel, habár pont az Árnyas sétány felett repülünk el.
|
Eridonos Végzős Terelő
|
|
|
Losonczy Alina INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^ offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 3263
|
Írta: 2014. augusztus 27. 18:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=370564#post370564][b]Losonczy Alina - 2014.08.27. 18:35[/b][/url] CaiusA ballon egyre magsabbra emelkedik, Lina nem is mer sokáig egy ponton elidőzni, fél, hogy még a végén tényleg kipottyan a kosárból. Mondjuk a zuhanó hercegnő biztos nagy látványosság lenne, de inkább nem szeretné kipróbálni... Szerencsére Caius szorosan mögötte áll, és lágyan karolja át a szőkeséget, aki kezd megnyugodni, mert úgy gondolja, ha a fiú vele van, nem érheti baj. A téma Alina falubeli látogatására terelődik, és a lány elmeséli, milyen csúcszuper kalandba sikerült keverednie. A történet mesélése közben felidéződnek benne a Szörnyeteg szavai, és bár igyekszik nem mutatni, azért tüskeként mindig is meg fognak maradni benne. A mese végére a ballon az Árnyas sétány felé ér, és Lina igykszik még a pillantását is elfordítani a helyről, soha többé, még csak látni sem akarja... Úgy tűnik, nem csak a lány idegeit borzolta fel a sétányi kaland, Caius izmai ugyanis megfeszülnek, majd szembefordítja magával a lányt, és kérdések egész sorozatát zúdítja rá. Lina mély levegőt vesz, és igyekszik a lehető legmeggyőzőbb és legmegnyugtatóbb hangon válaszolni. -Fogalmam sincs, valami idegen falubeli, aki épp arra járt. De ne agódj, nem bántott vagy ilyesmi. Fogalmazzunk úgy, hogy nem a kedvesség az erőssége... Mondjuk segített visszatalálni a kastélyhoz, de ennyivel le is tudta a napi jó cselekedetét, azt hiszem...Egy halvány mosolyt villant a fiúra, miközben gondolatban majd kiugrik a bőréből, amiért Caius ennyire agódik érte. Nincs ő még hozzászokva az ilyesmihez. Miután némán kiörömködte magát igyekszik valami tématerelésen törni a fejét, amihez épp kapóra jönnek a földön sétáló aprócska emberek. -Nézd, milyen picik!Mutat lefelé, persze ügyel arra, hogy ne hadonásszon túlságosan. Még a végén tényleg zuhanó hercegnőként írná be magát a Bagolykő történelmébe.
|
|
|
|
Rentai Bálint INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi offline RPG hsz: 435 Összes hsz: 14197
|
HóRunaFehérke Írta: 2014. augusztus 28. 10:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=371317#post371317][b]Rentai Bálint - 2014.08.28. 10:27[/b][/url] Őszinte leszek. Amikor hallottam az egészről, már akkor is, nagyon, de nagyon tetszett az elgondolás. Kifejezetten bulisnak ígérkezett, és nem utolsósorban, roppant jó kikapcsolódásnak. Csak éppenséggel, abban nem voltam biztos, hogy ott a helyem. Mármint... én nagyon szerettem volna, de egyedül nem az igazi. Meg egyébként is. Most lettem "komoly" prefi. Hogy venné ki magát, egy végzőstől? - Szóval ezek a gondoaltok sokáig visszafogtak, még ha el is játszottam a gondolattal. Egyszer még Ashleyt is elhívtam fejben, de végül elvetettem ezt is, mert fogalmam sincs, mit gondolt volna, ha csak így elhívom, félreértést meg nem akartam. És pont, mikor már meggyőztem volna magam, hogy akkor én ezt most kihagyom, megjelent Runa. Úgy bukkant fel, mint valami forgószél. Váratlanul ért, de kifjezetten örültem neki. Vigyorogva hallgattam, és alig vártam, hogy a monológja végére érjen, hogy rávágjam: IGEN. Napok óta semmire sem vágytam jobban, eszemben sem volt nemet mondani. A klubhelyiségben vártam, és meg kell hagyni, mint minden lány ő is kitett magáért. Kisfiús csodálattal néztem rá, ha már örök kis srácnak öltöztem ez volt a minimum. Sőt, még azt is megígértem neki, hogy lecserélem Wendyt, bár a gumicukorból nem kértem. Útnak indultunk, és csak ámultunk meg bámultunk, én meg kicsit kellemtlenül éreztem magam először, hogy nem vettem olyan komolyan a beöltözést, de végül rájöttem, hogy ez így pont jó. Olyan "nagyos" és a célnak tökéletesen megfelel. Így miután bent kibámészkodtuk magunkat, és Runa is megynugodott, hogy nem késünk el - hogy is késhetnénk? Nem két perc a buli! - , már csak a cipőjétől kellett megszabadulni. Ahogy belém karolt a másik kezemmel is megtámasztottam. Tudom ám, mármint sejtem, milyen kegyetlenek ezek a cipellők, és abszolút nem zavart, hogy levette őket, ha neki úgy kellemesebb. Végül kijottunk a falak közül a rétre, amire elsőre rá sem ismertem. Még most néhány perccel később is ámulva kapkodom a fejem, próbálom feldoglozni az élményt, és sokadjára állapítom meg, hogy a mágia valami csodálatos dolog. - Hmm? - kapok észbe, ahogy Runa ismét megszólal, majd beszívom a számat egy pillanatra, ahogy gondolkozom - Repüljünk! - kérem-mondom, lepillantva rá, hogy mit szól hozzá. Hőlégballonnal akarok az égbe menni. Ha már seprűre sosem ülhettem, akkor legalább így hadd nézzek szét a magasban. A hőlégballon nekem sem lehet tabu. De persze Runán is múlik, ő mit mond, az elképzelésemre?
|
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
|
|
|
Caius Randy Woodrow INAKTÍV
offline RPG hsz: 156 Összes hsz: 452
|
Írta: 2014. augusztus 29. 15:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=372685#post372685][b]Caius Randy Woodrow - 2014.08.29. 15:39[/b][/url] AlinaNagyon élvezem ezt a kis rétes kiruccanást, és habár tudom, hogy ma sokáig fent leszek vélhetőleg, hogy még tanuljak egy kicsit, nem zavar. Számos humoros jelmez van, kitettek magukért az iskolatársaink és a helyzet az, hogy nekem is tetszik mind Lina jelmeze, mind a sajátom. Természetesen Hamupipőke cipőjét is megtaláltam mint a hercege, úgyhogy minden simán ment. A hőballonok várakoznak a rét szélén, hogy repüljünk velük egyet, így hát nem is váratjuk soká őket, hamarosan beugrunk az egyikbe és már repülünk is felfelé, egyre följebb és följebb a rét, az iskola és a város fölé. Élvezem, ahogy a kellemes szél a hajamba kap és simogatja az arcomat, de inkább Alina közelsége érdekel, hiszen mögötte állva karolom át a lányt, és úgy támaszkodom a korlátnak. Kicsit féltem őt, bár sejtem, hogy van már annyira nagylány, és talán nem olyan béna,hogy egyszerűen kiessen a kosárból. Azt hiszem, hogy mindig is kicsit féltő természet voltam akár a hugommal, akár a párjaimmal, így hát nem csoda, hogy enyhén felmegy bennem a pumpa, mikor megtudom, hogy Alinát zaklatta valami idióta alak a sétányon. Megfeszülnek az izmaim és gyors kérdések áradatát zúdítom a lányra, hogy mit keresett ott olyankor, ki volt az az alak és mégis mit csinált. Lágyan szembefordítom magammal a lányt és várakozóan nézek rá, ám a válaszok nem késnek, Lina hamarosan mesélni kezd. - Hát ez a szerencséje... - szűröm a fogaim között a szavakat arra, hogy nem bántotta a lány. Furcsa dühös remegés fut át rajtam, de igyekszem lenyugodni. Végtére is nem esett baja a lánynak. - Legközelebb ne estefelé indulj el felfedezni a várost! Kérlek - szólalok meg erőteljesen és határozottan, majd a végére biggyesztem kicsit lágyabban a kérlek szót. - Szívesen megmutatok neked mindent, de nem szeretném, hogy este, sötétben a városban kószálj egyedül úgy, hogy azt sem tudod hol vagy. Bármi történhetne veled és még csak meg sem tudod védeni magad - kicsit kiakadok, de azt hiszem, hogy sikerül elég lágyan és aggódom (és nem őrült módjára) kiadnom a feszültséget. Egy puszit nyomok az ajkaira, majd hogyha hagyja, lágyan mellé lépek, ezzel őt is arra késztetve, hogy megint kifelé nézzen. - Igen, kicsik. Innen elég nagyot lehetne zuhanni, azt hiszem... Nézd, ott a vízesés! - mutatok el egy másik irányba és elmosolyodom. - Imádom azt a helyet. Régen nagyon sokat jártunk oda szórakozni -mesélek picit néhány szót a varázslatos helyről.
|
Eridonos Végzős Terelő
|
|
|
Losonczy Alina INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^ offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 3263
|
Írta: 2014. augusztus 29. 21:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=373063#post373063][b]Losonczy Alina - 2014.08.29. 21:14[/b][/url] CaiusA rendezvény résztvevői biztosan furcsának találják a Tarzan-Hamupipőke párosítást, de Linát csöppet sem zavarja a helyzet. Igazából talán még örül is, hogy nem a sablonos formát követik, mindig is nagyra értékelte az egyediséget. A cipő is a helyére került, így már semmilyen akadály nincs, hogy az este a lehető legtökéletesebben sikerüljön. A hőlégballonok magányosan, hívogatóan sorakoznak a rét szélén, és csak arra várnak, hogy végre valaki használatba vegye őket. Miután Caius és Lina is helyet foglaltak a kosárban a ballon emelkedni kezd, egyre följebb és följebb, mesés látványt tárva az utazók szeme elé. Bár a szőkeség küzd némi tériszonnyal, a fiú karjai között biztonságban érzi magát. A téma nem épp a legkellemesebb, a sétányi kaland elmesélését követően kissé feszült lesz a hangulat. Lina próbálja a lehető legmegnyugtatóbb hangját elővenni, hogy lecsillapítsa Caiust, ami nem egyszerű feladat, mert a jelek szerint a fiú talán túlságosan is félti a lányt. Hangja erőteljes és határozott, amikor a lelkére köti Alinának, hogy ne este, egyedül induljon felfedező körútra. A szőkeség a szemeit forgatja, amikor Caius kiemeli, hogy meg sem tudja védeni magát. Miért kell mindig a pálcával jönni? Aranyvére dacára talán sohasem fogja megtanulni használni a rózsafa szerzeményt… Annak azonban nagyon is örül, hogy a fiú felajánlja, szívesen megmutat majd minden látnivalót. Bár a lánynak van egy olyan érzése, hogy erre a bemutatóra várnia kell, hisz most a vizsgáké, majd azt követően a kviddicsé a főszerep, de ami késik, nem múlik… -Jó, majd igyekszem a nappali órákra időzíteni a falulátogatást. Mondjuk most is világosban indultam el, csak épp rám esteledett...Magyarázkodik, majd a puszit követően enyhe pír jelenik meg arcán. Tématerelésnek úgy tűnik tökéletes volt a magasból aprónak látszó emberek megemlítése. Caius Alina mellé lép, és az épp alattuk lévő vízesésre hívja fel a lány figyelmét, na meg arra, mekkorát lehetne innen zuhanni. Lina egy picit hátrál, még véletlenül sem szeretné megtapasztalni… -A vízesés tényleg gyönyörű hely, főleg így felülről. Amikor volt a strandparti akkor jártam ott. Az egyik fürdőző úgy gondolta vicces lenne, ha a napozókra küldene egy nagy vízgömböt. Akkor nem tetszett a poén, de így utólag visszagondolva tényleg nem volt rossz ötlet…Elvigyorodik, majd figyelmesen hallgatja Caius szavait, aki arról mesél, régen mennyit járt oda szórakozni. Enyhén hasogatja a lány fülét a múlt idő használata. Ő még nem akar barátkozni a gondolattal, hogy… -A kandallós szobában is említetted, hogy mennyire szereted ezt a helyet. De, hogyhogy csak jártatok ide szórakozni? Oké, persze értem, hogy a vizsgák meg ilyesmi, de azért annyi időtök csak van, hogy néhány órára lenézzetek, nem?Kissé értetlenül pislog a fiúra, majd tekintetét a mesés tájra csúsztatja. Kihajolni nem mer, fél, hogy tényleg kipottyan a kosárból. Pedig a zuhanás nem szerepel a ma esti tervei között.
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow INAKTÍV
offline RPG hsz: 156 Összes hsz: 452
|
Írta: 2014. szeptember 2. 16:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=376052#post376052][b]Caius Randy Woodrow - 2014.09.02. 16:26[/b][/url] Alina
Azt hiszem, hogy egészen jol alakul ez a rendezvény, főleg ezekkel a ballonokkal. Tetszik az ötlet, így hát lelkesen szállok be Linával a ballonba, hogy aztán máris emelkedjünk és suhanjunk a rét, a tisztás, a birtok és a falu fölött. Élvezem a kellemes időt, a tökéletes kilátást, és azt, hogy itt lehetek a lánnyal. Egészen addig, amíg Alina el nem meséli a sétányos kalandját. Attol kicsit felmegy bennem a pumpa és érzem, hogyan feszülnek meg az izmaim, ahogy meséli a lány, hogy mi történt vele. Kiráz a hideg, ahogy belegondolok, hogy bármi megtörténhet a lánnyal azon a sötét sétányon, de szerencsére úgy tűnk, hogy - egyelőre - nem valami pedofil mutogatos bácsival találkozott össze a lány. Kicsit megemelkedik a gyomrom a pedofil gondolatra, hiszen közöttünk is nagyon sok év van, de igyekszem elfojtani ezt a furcsa gondolatot. Hamarosan elterelődik a figyelmem, bár azért még érzem, hogy ideges vagyok, örülök, hogy a lány igyekszik segíteni, hogy lenyugodjak. Mellé sétálok, és mesélni kezdek a vízesésről, meg a kedvenc helyeimről. Jot nevetek a vizes gömbös tréfán és megcsoválom a fejemet. - Igen, ilyenek nálunk is voltak. Sőt, egyszer befagyasztottuk a vízesést, és csúszdáztunk. De persze nem tartott sokáig nyár lévén - jut eszembe egy másik tréfa is. Jot mosolygok az emlékre, miközben hallgatom a lányt. - Hát, a legtöbb évfolyamtársam, akikkel joban voltam, nem jöttek mesterre, hanem elballagtak. Aztán kicsit leültem, meg volt egy rossz időszakom... - harapom el a mondatot, mert erről nem nagyon szeretnék beszélni. Egy picit elrévedek a távolba, majd érzem, hogy a ballon ereszkedni kezd, és hamarosan földet is érünk. - Ez tetszett, élveztem! - mosolygok, majd kisétálok a ballonbol, és a kezemet nyújtva segítek a lánykának is kiszállni.
|
Eridonos Végzős Terelő
|
|
|
Losonczy Alina INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^ offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 3263
|
Írta: 2014. szeptember 3. 21:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=377136#post377136][b]Losonczy Alina - 2014.09.03. 21:12[/b][/url] CaiusLina pompásan érzi magát, ami meg is látszik rajta, ajkáról szinte egy pillanatra sem fagy le a mosoly. Hercegnőként tündököl Caius oldalán, egy hőlégballonban, ami talán picit merész vállalkozás volt, tekintve, hogy a lány küzd a tériszonnyal, de a lenyűgöző látvány, és persze a kifogástalan társaság feledteti vele, hogy milyen magasan is van most. Derűs hangulata egészen addig tart, amíg el nem meséli a sétányi kalamajkát a fiúnak, akinek a történet hallatán láthatóan az egekbe szökik a vérnyomása egy pillanatra. Kettős érzés keríti hatalmába a szőkeséget, örül, hogy Caius ennyire aggódik érte, az viszont aggasztja, hogy a fiú miatta idegeskedik, és, hogy, ha csak néhány percre is, de sikerült tönkretennie a remek hangulatot… Minél előbb igyekszik témát váltani, egyrészt azért, hogy megnyugtassa Caiust, másrészt azért, hogy saját gondolataiból is elkergesse a Szörnyeteget, és annak csöppet sem szívderítő mondatait… Szerencsére épp kapóra jönnek a magasból aprónak tűnő emberek, majd, ahogy a ballon a vízesés fölé ér Caiusban megelevenednek az emlékek, és mesélni kezdi a helyhez kapcsolódó élményeit. -Befagyasztani a vízesést? Jesszus, nekem ilyen eszembe sem jutna… Nem kaptatok érte valamilyen büntető munkát, vagy ilyesmit?Huncut vigyor jelenik meg ajkán, ám nem tart sokáig. Caius válaszolni kezd a lány kérdésére, és elejt egy fél mondatot, miszerint volt egy rossz időszaka… A mondat végét elharapja, nyilván nem kíván többet beszélni róla. A szőkeséget ugyan érdekelné, mi történt a fiúval, de jobbnak látja nem firtatni a dolgot. Egyszer talán majd elmondja… A ballon ereszkedni kezd, majd hamarosan földet ér. A helyszín újra a rét, csakhogy valami megváltozott… Az este beálltával az eddig dekorációként szolgáló lampionok most kivilágítva sorakoznak a fűben, arra várva, hogy valaki felvegye őket, és egy kívánság kíséretében útnak engedje. Lina- Caius segítségével- kikászálódik a ballonból, és néhány pillanatig csak áll, és csodálja a látványt. -Nekem is tetszett!-Elmosolyodik. -Gyönyörűek ezek a lampionok. Azt mondják, ha felengedsz egyet, és kívánsz, teljesül…Tesz néhány bátortalan lépést az említett tárgyak felé, miközben gondolatai a kívánsága körül forognak.
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow INAKTÍV
offline RPG hsz: 156 Összes hsz: 452
|
Írta: 2014. szeptember 10. 12:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=381440#post381440][b]Caius Randy Woodrow - 2014.09.10. 12:08[/b][/url] Látom, és érzem, hogy Alina jól érzi magát, hiszen folyamatosan mosolyog, és ez engem is jobb kedvre derít. Örülök, hogy jól érzi magát velem a lány, hiszen ez azért jelent valamit. És a legjobb a dologban az, hogy én is jól érzem magam vala és kedvelem őt. A ballonos kirándulás nagyon érdekes, izgalmas és szép volt, gondolatban adózom az ötletelőnek egy nagy köszönömmel. Sajnos a témák nem a legderűsebb irányba haladnak, de hamar túl leszek a gonosz, titokzatos esti kísérőn, és immár kellemesebb, derűsebb témákról esik szó. Mesélek egy picit a régi kalandjainkról, ami úgy tűnik, hogy Linának is tetszik, és bennem is kellemes, mókás emlékeket idéz fel. - Nem, akkoriban még nem voltak ennyire kemények a szabályok. Vagy csak a megfelelő prefektusokkal voltunk jóban, nem tudom - nevetek fel és pajkosan a lányra kacsintok. Még mesélek néhány szót a rég életemről, majd felsejlik bennem "az a bizonyos" időszak, amiről nem akarok mesélni sem most, sem később. Szeretném elfelejteni egyszer s mindenkorra, hogy voltam olyan is, habár tisztában vagyok vele, hogy segített a jellemfejlődésemben. Örülök, hogy Alina nem firtatja a dolgot, habár pillantásából látom, hogy észrevette az elharapott mondatot, mégsem kérdezett rá, amiért hálás vagyok. Ezt egy néma pillantással köszönök meg, amit vagy vesz, vagy nem. Talán még nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy ennyiből is megértsük egymást, de talán majd idővel... Lassan a ballon ereszkedni kezd, és talpunk immár földet ér. Lágyan kisegítem a lányt a kosárból, aki a gyönyörűen kivilágított lampionok felé indul. - Azt hiszem Kínában van ennek nagy hagyománya - gondolkozom el hangosan, majd közelebb érve leakasztok kettőt és a lány kezébe adom az egyiket. - Mit kívánsz? - kíváncsiskodom kisfiús, kíváncsi mosollyal.
|
Eridonos Végzős Terelő
|
|
|
Losonczy Alina INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^ offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 3263
|
Írta: 2014. szeptember 12. 17:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=383070#post383070][b]Losonczy Alina - 2014.09.12. 17:51[/b][/url] A ballon a vízesés fölött halad át, s a látványtól mindkét félben megelevenednek a helyhez kapcsolódó emlékek: Linában a strand parti mókás történései, Caiusban pedig egykori csínytevései. A befagyott vízesés hallatán a lány kicsit meglepődik, hiszen neki ilyen soha nem jutna eszébe… Talán igazuk van az otthoniaknak, ő túlságosan komolyan vesz minden szabályt, és mániákusan igyekszik megfelelni az előírásoknak… Apropó szabályok! A fiú szerint talán régen enyhébbek voltak a regulák, vagy csak a prefektusokkal kialakított jó kapcsolatnak köszönhető, hogy a büntetőmunka nélkül sikerült megúszni a befagyasztós akciót. Magyarázatához pajkos nevetés és kacsintás társul, melynek hatására Lina arcára is derűs mosoly kúszik. A téma azonban tovább terelődik, és Caius akaratlanul is elejt egy fél mondatot egy bizonyos időszakról, de úgy tűnik, nem kívánja folytatni, a szőkeségnek pedig nincs szíve faggatni őt. Nem veszi észre a fiú hálás pillantását, hisz még nem állnak közel annyira egymáshoz, hogy ilyen apró jelekből megértsék, mire gondol a másik, de talán majd egyszer… A ballon földet ér, és úgy tűnik igaz a mondás, hogy jó társaságban gyorsan szalad az idő, hisz a rétre már jócskán leszállt az est, és a lampionok sóvárogva várják, hogy teljesíthessék a mesehősökké vált kastélylakók kívánságait. Caius leakaszt közülük kettőt, majd az egyiket a lány kezébe adja, és kíváncsi, kisfiús mosollyal érdeklődik Lina kívánsága felől. -Azt, hogy lehetőleg egy darabban gyere vissza Angliából, és, hogy az elrabolt cipőim találjanak vissza hozzám! És te?Eszébe jut az akváriumi jelenet, és, mint akkor, most sem tudja megállni, hogy ne vigyorogjon.
|
|
|
|