36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. augusztus 16. 18:49
| Link

Nyár van nyár! Röpke lepke száll virágra zümmög száz bogár! - Magamban énekelek csak, bár nem vészesen szörnyű a hangom azért nem akarok senkit sem elüldözni. Túl vagyok egy újabb vizsgán, és ezt a szabadban kell megünnepelnem, még ha az időjárás nem is ért egyet a fejemben felhangzó dallammal, akkor is. Összehúzom magamon a talárt, és ellátom egy vízlepergető bűbájjal. Jelenleg szerencsém van és nem esik, de a szürke felhők az égen nem ígérnek túl sok jót. Mégsem akarok bent gubbasztani, az nem az én világom.
A rétre sétálok, és leterítem a törölközőt, amit magammal hoztam. Persze mehettem volna a piknikező tisztásra is, de én már csak ilyen különc vagyok. Szóval törcsi a földre, ki lehet azt mosni - ez is megkapta már a leperex-et - aztán szépen ráfekszem én is.
Hanyatt fekszem, a kezeimet a tarkóm alatt összekulcsolom, és az eget nézem, miközben keresztbe teszem a lábaimat. Eljátszom a gondolattal, hogy sámán vagyok, és egy esőtánccal elűzöm a komor fellegeket, de annyira abszurd a kép,hogy hangosan felnevetek. A jobb kezem a szám elé kapom, félig felülök, úgy nézek körbe, hányan néznek most totál idiótának. De szerencsére a rossz idő elég sokakat elkerget. Nem látok senkit, így nyugodtan zuttyanok vissza, és idézem fel magamban a vizsgákat. Majd azokat a tárgyakat, amik még hátra vannak.
Egyedül a repüléstantól félek, mert abból csak elméleti tudásom van, és tartok tőle, hogy a gyakorlati ismeretekre is szükség lesz, de egyelőre nem görcsölök ezen. Lehunyom a szemem, és mély levegőt veszek. Már nincs sok hátra, és befejezem az iskolát, aztán jöhet a Mesterképzés. Hihetetlen! Mégis, teljesen nyugodt vagyok, ki van csukva, hogy ne sikerülne valamelyik vizsga...
El is alszom. Ha nem is voltam eddig tudatában, a vizsgadrukk dolgozott bennem, és az elmúlt napokban kevesebbet aludtam, de most, hogy az első megmérettetésen túl vagyok, könnyedén álomba zuhanok.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Rentai Bálint
Írta: 2014. augusztus 16. 19:08
| Link

Tekintve, hogy már ma van második napja a vizsgaidőszak, és nekem egyetlen egy vizsgalap sincs már, amit megírhatnék, sóhajtva becsuktam a tankönyveim és kitekintettem az ablakon. Kellemesen borús volt az idő, nem pont a kinti sétáláshoz alkalmas az itteniek számára. Azonban ha valaki Londonból származik és gyötri a honvágy, egy borús idős sétánál nincs is csábítóbb. Így hát elhajítottam be a könyveim az ágyam alá és felpattanva már igyekeztem is kifelé. Út közben majdnem lelöktem egy csajszit a lépcsőn, akitől gyorsan bocsánatot is kértem, de azért mégiscsak majdnem lepusztult, szóval lassítottam a lépteimen, megigazítva a talárom. Pár üveg meg visszatükröződő felület mellett elsétálva megigazítottam a kócos loboncom és gondolkoztam, hogy is sikerültek az eddigi vizsgáim. Eddig van egy Kiváló, repüléstanból ami nem rossz teljesítmény, egy VF Asztronómiából és egy VF számmisztika... ami majdnem troll lett kisanyám, tedd össze a két kezedet. Persze mire észbe kaptam, addigra már kint ácsorogtam a rét szélén és baljós pillantásokat vetettem a borongós égre. Ha esik, most megázok, azt pedig annyira nem akarok, bár szeretem az esőt, de nincs rosszabb, mint teletüsszögni a vizsgalapokat. Egyszerűen nem értem, hogy lehet az, hogy még egy rakás tárgyból. Gyors számolást végeztem az ujjaimon, de akárhogy osztottam, szoroztam, redukáltam, vontam ki, az akkor is 11 tárgy maradt. A hajamba túrtam zavartan, mivel megint nem figyeltem a lábam elé és kis híján hasra estem egy lyukban. Éreztem pár csepp vizet az orromra, a vállamra csöppenni, úgyhogy hunyorítva felpillantottam, de egyelőre nem esett az eső. Egyelőre. Viszont nekem az nagyon furcsa volt, hogy sehol egy teremtett lélek, eltekintve egy fiúról, aki kint feküdt a rét közepén. Lehet hogy alszik? Közelebb indultam lassan, óvakodva, mintha legalábbis aknamezőkön járnék, fogalmam sincs miért. Ahogy közelebb értem, az már világossá vált, hogy Levitás és még közelebb érve elmosolyodtam. Rentai Bálint. Azt hiszem talán ötödikes... vagy négy? Nem, tutira ötödikes. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy nem kéne-e felébresztenem, mert lehet, hogy mindjárt Thor a nyakába zúdít egy "finom záport". Végül mély levegőt vettem és mellé guggolva megbökdöstem a vállát.
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. augusztus 16. 19:29
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. augusztus 18. 19:05
| Link

A béke és a nyugalom szigete számomra most a rét. Hamar megnyugszom és kiürülnek a fejemből a vizsgával kapcsolatos gondok. Olyannyira, hogy a hűvös-esőre hajló idő ellenére is képes lennék elaludni a törölközőmön. Be is hunyom a szemeimet és magamban tovább dúdolok. A dob órák ritmusait is lepüfölöm a lábaimon, de aztán felhagyok ezzel is, és csak a néma dalolás marad. Ebbe is belemerülök, magamban új dallamokat írok, vagy már régen elfeledetteket ismétlek, annyira, hogy nem hallom meg a közeledő lépteket. De még azt sem érzékelem, hogy valaki mellém guggol, csak amikor a vállamban megérzem a kellemetlen nyomást, amit néhány ujj okoz húzódom arrébb, és nyitom ki a szemem.
- Naa! - fakadok ki, kicsit kábán. Talán mégis elbóbiskoltam? A másik kezemmel odakapok megdörzsölöm az előbb megböködött területet, közben meg lassan felülök, és próbálom rávenni a szemeimet, hogy nyitva is maradjanak. Ráncolom az orrom, kinyitom majd becsukom megint a szemem. Végül a hajamba is túrok úgy fordulok, immár majdnem teljesen éberen a lány felé, és próbálom felfogni mi is történhetett.
- Mit szeretnél? - kérdezem, miközben lázasan próbálok rájönni, hogy is hívják. Miért van ennyi lány a levitában? Igen, azt tudom, hogy levitás, csak a neve, az nem ugrik be, hirtelen. Kérdőn pislogok rá, aztán arrébb csúszom a törölközőmön, ha esetleg le akarna ülni. Mégis csak kényelmetlen lehet guggolni. Legalábbis én nem szeretek, annál még a térdepelés is jobb.
Míg a választ várom, felpillantok az égre. Tulajdonképpen lehet, hogy jó, hogy megbökdösött. Ha tényleg elaludtam, akkor valószínűséggel csak akkor tértem volna magamhoz, amikor már szakad az eső. Bár egyelőre csak felhők borítják az eget, egyre biztosabb, hogy hamarosan leszakad az ég.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Renati Bálint
Írta: 2014. augusztus 26. 14:24
| Link

Mikor kinyitotta a szemét és kifakadt, kicsit megszeppenve pillantottam rá. Minden rendben lehet vele? Máskor nem bökdösök meg más embereket, akik alszanak, még akkor sem, ha mindjárt ronggyá áznak és két hétig nyomják az ágyat. Tutira aludt, mivel eléggé kába a hangja és furcsa arcokat is vág, szerintem a fény az oka. Azonban elég hamar összeszedi magát és már teljesen ébernek tűnik, amin csodálkozom is, mert mikor engem felkeltenek, mindig olyan vagyok, mint az ötször mosott kapcarongy.
- Én nem szeretnék semmit, csak mivel csöpög az eső, és azt hiszen nem is olyan sokára nagy zuhéban lesz részünk, nem akartam, hogy a nyakadba zúduló vízre kelljen ébredned. - mondom a levitás fiúnak. Merlinnek hála, a Levitában kevesebb fiú volt, mint lány, így viszonylag könnyebb volt kisilabizálnom a nevét, mint neki az enyémet. Mikor arrébb csúszik, elmosolyodok és leülök, egy biccentéssel megköszönve a helyet. Gyenge a jobb térdem, nem sokáig tudok egy helyben guggolni.
- Bocs, hogy csak így neked rontottam, de hé... a Levitás nyuszifiút csak nem hagyom elázni. - mosolygok szórakozottan rá, majd hunyorítva az ég felé sandítok. Igen, csöpög az eső. Végre, imádom az esőt. Kicsit legalább enyhíti a honvágyamat, ami annyira szorongat.
- Jajj istenkém, de bunkó vagyok, be sem mutatkoztam. A nevem Lavia. Lavia Stark - nyújtok neki kezet vigyorogva a helyzeten. Nem hiszem, hogy hamar rájönne a nevemre, mert a Levitás elsős lányokból is sokkal több van a kelleténél. De tényleg nagyon sokan vannak, a felét sem ismerem az évfolyamtársaimnak, a háztársaimat nem is említve. Szent ég, mekkora égés lenne valami Levitás buli. Az én nevem is csak a pontszerzők közt volt fent, de ott fent volt! Annak örültem.
- Csak nem vizsgák közti lazítás?
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. augusztus 28. 10:00
| Link

Általában könnyen felkelek, most sem az okoz gondot. Inkább csak a szokatlan ébresztési forma, meg hogy hirtelen fogalmam sincs hol vagyok, de szerencsére hamar leesik, és összeáll a kép. A kezdeti morgolódásom is eltűnik, igyekszem rájönni ki is ez a lány, de ez majdhogynem lehetetlennek tűnik. Inkább csak hallgatom, amit mond, és bólintok egyet.
- Kösz, ez kedves - bár a hangomban nem biztos, hogy tökéletesen átjön, komolyan gondolom, a mosoly, amit megeresztek felé, biztosíthatja róla, valóban hálás vagyok.
Mellém ül, én meg továbbra is töprengek melyik leányzó ő a millióból. Nem ártana megtanulnom a neveiket, csakhát olyan sokan vannak, és olyan egyformák...
- Mi? Nyuszifiú? - nézek rá elképedve, mikor lettem nyuszifiú? Nem elég, hogy mindenfélét pletykálnak a hátam mögött, már nyúl is lettem? Mi jöhet még? Várom a magyarázatot, addig is meg nagyra nyílt szemmekkel elképedve nézek rá, épp csak a fejem fordítva, de a felső testemmel igyekszem elhajolni. Ki tudja, nem ő lesz-e a következő lány, akivel összehoznak. Nagyon ciki lenne, főleg, hogy a nevét sem tudom. Bár ez a probléma a következő pillanatban megoldódik, ahogy bemutatkozik.
Megfogom a kezét és megrázom, közben válaszolok.
- Semmi baj. Rentai Bálint - bár van egy sejtésem, hogy ő ezt már tudta. Sőt, egész biztos, hogy ő sokkal többet tud rólam, mint én szeretném. Pedig bíztam benne, hogy itt nem leszek olyan népszerű, mint Koreában voltam, de lehet, hogy ez a sorsom, és nem kerülhetem el.
Miután túl vagyunk a formaságon és elengedjük egymás kezét, újabb kérdést tesz fel. Én meg ismét mosolyra húzom a számat.
- De. Pont az. Nem szeretek odabent lenni. Olyan... mintha be lennék zárva... A vizsgák meg hosszúak, órákig görnyedsz a pergamened felett és körmölsz... Kifejezetten utálom. És te?
Kérdezek vissza, bár gondolatban még mindig a nyusziknál vagyok lemaradva.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Rentai Bálint
Írta: 2014. augusztus 29. 00:51
| Link

Elég hamar felébredt, ez a tény kissé iriggyé tett, mert én sosem tudok felkelni tíz perces kereten belül. Egyszerűen bárhogy is próbálkozom, nem jön össze a dolog. Nem lepődtem meg rajta, amiért nem tudta a nevemet, ez a házon belül persze elég sokszor elő szokott fordulni, elvégre a Levita elég nagy népsűrűséggel bír. Én sem tudnám, de azt hiszem, hogy nem is különösebben érdekelne, hogy mindenkinek megjegyezzem a nevét. Minek? Ők sem jegyzik meg az enyémet, a társaság felével pedig nem is ismerkedek össze, gyanúim szerint. Amikor elmosolyodott sürgetést éreztem, hogy viszonozzam a gesztust, így rövidesen utána én is szélesen elmosolyodtam
- Ugyan, igazán nincs mit - vontam vállat.
Persze tudtam, hogy a nyuszit nem fogja érteni, de azért csak vigyorogtam tovább. Szánt szándékkal mondtam nyuszit.
- Mielőtt elszörnyedsz, megmagyarázom röviden. Semmi pletyka, csak annyi, hogy mikor még Angliában éltem, volt egy csomó nyuszim. És folyton kint aludtak a kertben, még akkor is, ha esett az eső. Szóval innen jött a dolog. Semmi elszörnyesztő - kuncogtam. Szegényem, lehet, hogy sikerült őt futólag, de halálra ijesztenem... Kegyetlen lettem az utóbbi időben? Neeem, nem hiszem.
Annak ellenére, hogy elhúzódik, nem veszem zokon a dolgot, nem hiszem, hogy személyes ügy lenne a hátterében. Egyszerűen nem akar benne lenni a következő havi Edictumban, amit pedig teljesen megértek. Nem lennék elragadtatva, ha benne kéne találnom magam a pletykás részlegben.
- Amúgy tudom, mi a neved. Kevesebb Levitás fiú van, mint lány - vontam vállat ismét, halvány mosollyal. Elgondolkoztam, továbbra is az időjárás, meg az egyre jobban csöpörgő eső járt a fejemben, meg most már az is, mikor a nyuszik az erkélyajtóban álltak egymás hegyén-hátán.
- Nincs bajom a vizsgákkal, egész jól haladok velük... De nem tudom, csak úgy elvagyok velük. Leírom, amit tudok, amit meg nem, az úgyis mindegy, nem gondolod? - mosolyogtam rá.
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. szeptember 15. 07:27
| Link

Nekem az ébredés ritkán okoz gondot. Olyankor az egyértelmű jele annak, hogy beteg leszek, vagy legalábbis, hogy nagyon-nagyon keveset aludtam. De alapvetően nem alszom olyan mélyen, hogy ne tudjak felkelni. Kiskoromban az éjszaka közepén is sokszor fel kellett kelnem vércukorszintet mérni, vagy éppen a veséimet ellenőrizni. Aztán megszoktam. Bár anya mindig mondta, hogy jobban örült volna, ha átalszom ezeket, nem így alakult, és azóta is, gyorsan magamhoz térek, pedig van, hogy sokkal szívesebben aludnék.
Hálámat fejezem ki, amiért nem hagyta, hogy a szakadó eső térítsen magamhoz, de leint, így azt hiszem a dolog el van intézve, de majd alkalom adtán valahogy "meghálálom" a kedvességét.
A nyuszifiú nagyon meglep, és arrébb is csúszom, meg értetlenkedve nézek rá. Amióta a levitában mindenféle pletykák felütötték a fejüket - egész biztos Alex plüsse tehet róla - nem tudom mikor mire számítsak. Lehet nem láttam az Edictum legújabb számát? De. Láttam. Nem maradtam le semmiről sem. A magyarázata, bár nem éppen olyan, amire számítok, félig-meddig megnyugtat. Valahogy az sem jobb, hogy a nyulai jutnak rólam eszébe. Khm. Na mindegy.
- Értem. De a nyulak amúgy is szabadban élnek. Nem hiszem, hogy zavarja őket az eső. Ha meg mégis beugrálnak, valami alá... nem?
Nem értek a nyulakhoz, ez szerintem egyértelmű. Így jár az, akit a szülei nem engednek állatok közé. Az állatkertben is, csak messziről nézhettem mindent, és arról, hogy bemásszak az állatsimogatóba szó sem lehetett. Emlékszem sírtam, mert Virágot egy szó nélkül elengedték. De még kicsi voltam. Azóta meg valahogy nem is jártam arra. A varázslóvilágban pedig nem sokan tartanak nyuszit.
A témát lezárva, bemutatkozunk, és most már bizonyos, hogy lottóznom kéne, mert ő tudta a nevem. Nem hiszem, hogy ennyit számítana, hogy kevesebb a fiú. Annyira azért nem vagyunk kevesen mi sem.
- Sosem számoltam, hányan vagytok, vagy mi hányan vagyunk... biztos vagy benne? - érdeklődöm kedvesen. Azért mert a lányok általában több programban benne vannak, még nem biztos, hogy ők vannak többen. Bár az is igaz, hogy Tollandon és Alexen kívül nem sok sráccal szoktam beszélni. Csak Zolival, Daviddel, Isidorral és Wolgasttal. De végül is mindegy. Hallatom Laviát neki honnan jutott eszébe ezt számolgatni, aztán a vizsgákról kezdünk beszélgetni.
- Nyilván - megvonom a vállam. Eddig nem volt olyan, amit ne tudtam volna... És azt hiszem, nem is tudnék ilyen nyugodt lenni, ha szembejönne velem egy kérdés, amit nem tudok. Persze biztos kihagynám, de utólag utánajárnék miről volt szó, sőt lehet már a vizsga közben megkérdezném a tanárt. De ezen egyelőre felesleges agyalnom. - Hányadikos vagy? Miből vizsgáztál?
Kérdezem, mert csak azt tudom, hogy alattam jár, de hogy éppen elsős, vagy másodikos, esetleg harmadikos, nos azt már nem tudom megmondani. A tárgyakra pedig csak kíváncsi vagyok. Érdekel a kisebbek milyen kérdéseket kapnak...
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Rentai Bálint
Írta: 2014. szeptember 21. 11:28
| Link

Nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel, ő elgondolkozott, én pedig addig hasonlóan cselekedtem. Az ujjaim elgémberedtek, szóval elkezdem őket kiropogtatni, mert ez az egyik legidegesítőbb dolog amit ismerek: mikor zsibbadnak az ember ujjai. Miután ezzel is végeztem, körbepillantok a réten, majd a felhők felé sandítok. Egyre sűrűbb a felhőzet, a fény pedig egyre kevesebb. Itt ez a fajta időjárás sokkal nyomasztóbbnak hat, mint anno otthon, mert itt mintha még kevesebb fény lenne, ami eléggé szokatlan. Sóhajtok egyet, lesöpörve magamról egy vízcseppet, mikor végre megszólal.
- Hát, igen, gondolom igen, de az enyémek ilyen házi nyuszik voltak, azok a szobában lakós fajták, aztán egyszer anyukám kirakta őket a lakásunkból egy egész napra, mert felbosszantottam, aztán többet nem jöttek vissza. Ilyen ez a show-biznisz. - vontam vállat, ezzel lezártnak tekintve  a témát. Így is túlragoztuk ezt a nyúl-ügyet, azt hiszem, ha tudom, hogy ennyire a lelkére veszi, akkor fel sem hozom a dolgot. Mindegy, nem lépett le, nem hagyott faképnél, ami már önmagában is kifejezetten szép eredménynek mondható, azt hiszem. Kifejezetten kitartó, ami sok emberre nem jellemző, régen emlékszem néha még anyámék is elmenekültek előlem, hogy ne kelljen hallgatniuk az állandó locsogásom. Azaz csak anyám, meg az aktuális pasija, mert apám pont ugyanilyen sokat beszélt, ilyen- és sok másik - szempontból is rá hasonlítok.
- Én sem nagyon szoktam számolgatni, de a reggelinél mindenképpen kevesebb fiú van, mint lány. Ez csak egy meglátás, ha lesz időm, utána számolok kik hányan vannak, ha érdekel, majd tudatom az eredményt - nevettem fel futólag, de nem tartott soká, mert ismét elgondolkoztam ezen az arány kérdésen. Nem túl sok Levitás fiút ismerek rajta kívül, maximum hallásból, de még úgy is bizonytalan a dolog. Ha nem lenne közös reggeli, szerintem még abban sem lennék biztos, hogy járnak a kékekhez fiúk. Ezt a kérdést most inkább későbbre passzoltam a fejemben. Majd ha lesz kedvem és energiám, akkor elgondolkozok ezen, addig meg ráér. Senki nem siettet, aki meg megpróbálja, azt orrba vágom... kivéve ha tanár, mert akkor nem lenne szerencsés lépés, azt hiszem. A magammal folytatott elmélyült társalgást persze ismételten félbeszakítja a hangja, ezt azonban egyáltalán nem bánom, ahogy azt sem, hogy megkérdezi, hányadikas vagyok. Habár kissé furcsának tartom, akkor mégsem látszik az rólam, hogy taknyos, kis elsős vagyok? Hm... Ez kifejezetten jó hír.
- Most jöttem, első évfolyamba járok...azaz ha minden jól megy, akkor nem sokára már másodikba fogok. Mikből vizsgáztam? Hu, hát ez nagyon jó kérdés, mert sok tárgy van felvéve, most le is akarok adni párat... De hogy válaszoljak a kérdésedre: Vizsgáztam számmisztikából, asztronómiából, legendás lények gondozásából, rúnatanból,repüléstanból, jóslástanból, elemi mágiából, gemmológiából, mugliismeretből, mitológiák és vallásokból, átváltoztatástanból... Bájital- és bűbájtanból viszont nem, ahogy SVK-ból és illemtanból sem. Lehet, hogy nem ártott volna. Na, de mindegy is. - mondtam miután befejeztem végre a felsorolást. Így utólag visszapillantva kicsit soknak tűnt, ami azért aggasztó. Ezt a gondolatmenetet sem tudtam sokáig folytatni, mert egyik pillanatról a másikra dörgés visszhangzott a kastély körül, az eső pedig úgy döntött, itt az ideje, hogy megeredjen. Jobb ötlet híján a fejemre húztam a taláromat és Bálintra sandítottam.
- Örültem a találkozásnak, de azt hiszem, itt az ideje az indulásnak - ugrottam fel rásunyítva.
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék