36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 23. 13:55 | Link

Adam Kensington

Mint, szokásomhoz híven, nem tudok aludni. Sétálni indultam. Már egészen későre jár. Meguntan a kastélyban való járkálást és útra keltem, szokás szerint új helyre keveredtem, most a rétre elméletben. A sötétben nem nagyon látom, hogy merre járok. Már ar orrom hegyéig is alig látok. Egyre sötétebb lesz. Elővettem a pálcámat és világítani kezdtem. Olyan érzésem van, mintha valaki figyelne. Kezdtem kicsit félni. Sietősebbre vettem a formát. Elindultam a kastély felé. Nálam a sietés anyit tesz, hogy csak gyorsabban lépkedek. Futni az istenért nem fogok. Még éles helyzetben is inkább a halált választanám. Nem szeretek futni. Meg eleve van egy mottóm. Időm annyi, mint a tenger. Ebből is látszik, hogy türelmes gyerek vagyok. Túlságosan is. Na, mindegy. Nem érdekel ki követ engem, vagy nem követ, csak erre jár. Azért kíváncsi vagyok. Nem bírom megállni és megkérdezem.
- Van itt valaki?
Megálltam és körbetekintettem. Az orrom hegyéig sem láttam. Végül is vak sötét volt. Nem láttam valami sokat. Hiába tekintettem körbe.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. július 23. 15:32
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Evelin
Írta: 2014. július 23. 14:11
| Link

Lehet, hogy már megint túl közel vagyok az iskolához. Dehát ez az a környék, amit kevésbé fedeztem fel még, ilyenkor pedig már úgysem igazán jár erre senki. Néhány merész kisdiákot kivéve, amilyen a közeledő lány is. Hallom a lépteit, lélegzetét, szívverését. Ez utóbbi egyre szaporább lesz, ahogy ráébred, hogy kilépett a komfortzónájából és ki tudja, mi van körülötte, amit Ő szabad szemmel nem vesz észre az esti sötétben. Apropó: nemsokára eljön a takarodó ideje a számára, nem? Vissza kéne mennie.
Részemről nyugodtan üldögélek az egyik padon, közel az erdő széléhez. Mikor a kis pálcafény, amely a jövevény helyét mutatja, már a rét közepén jár, odatekintek felé. Kiválóan látom Őt, még napszemüvegem takarásából is. Elsősnek tippelném az elkóborolt, barna lánykát. Végigpillantok még rajta, majd sápadt arcomat újra felfelé fordítom.
- Igen. - felelem kérdésére csöndesen, hiszen nem akarok én bujkálni, vagy lesből halálra rémiszteni reszketeg kis varázslótanoncokat, nem mintha olyan megnyugtató látvány lennék nyurga, árnyszerű alakommal, ahogy a vaksötétben üldögélek a padon. Válaszomat a csillagos eget figyelve ejtem meg, sötét lencséim mögül fürkészve a ragyogó pontokat, ahogy elkényelmesedve foglalom helyem, hosszú karjaimat a háttámlára vetve tartva, széles terpeszben.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 23. 16:00 | Link

Amikor a kérdésemre vártam a választ, azt hittem, hogy nem kapok. Ez nem így történt. Biztosra vettem, hogy már megint téved a megérzésem. Most már igazán hihetnék magamnak, néhanapján. Egy kicsit bevallom megijedtem, de örültem a társaságnak. Valaki ült a padon, nem láttam jól. Szerintem ő nagyon is jól látott engem. Valami miatt kirázott tőle a hideg. Volt valami rossz előérzetem. A kíváncsiságom visz majd egyszer a sírba. Közelebb mentem a hang felé. Az a valaki egy padon ült. Gondoltam odamegyek. Hátha őt nem bosszantom. Odaültem mellé a padra. Pontosabban a pad másik végére. Ha már itt van, arra amerre a madár se jár ilyen késői órán és más dolga nincs, biztos van ideje beszélgetni. Vagy legalábbis egy darabig elviselni engem.
- Lehetne esetleg pár kérdésem magához?
Kissé kíváncsian beszéltem hozzá. Miközben ránéztem.
- Mi járatban erre ilyen későn?
Ebben a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy ne kapja fel a vizet, mert kíváncsi vagyok. Hiszen olyan érdekes embernek tűnik. Nem tudom mit várjak tőle. Van egy olyan érzésem, hogy bízhatok benne. Elég kedvesnek tűnik. Első látásra.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Evelin
Írta: 2014. július 23. 17:09
| Link

Megint meg kell állapítsam, ezeknek a bagolyköveseknek egészen csekély az életösztönük és a veszélyérzetük. Azt hiszem, erre mondják, hogy "nem tudom, mit szívsz, de én is kérek belőle", habár nekem ilyesmiket valószínűleg nem ajánlatos mondanom. A lényeg, hogy már megint itt ülök az éjszaka kellős közepén egy gyerekkel. Érzékelem, ahogy leül mellém a pad másik végére. Ahogy kérdez tőlem, egészen lassan leengedem a fejem a csillagkémlelésből, és oldalra nézek rá, felé fordítva napszemüveg fedte arcomat, bólintva neki egyet. Halljuk.
- Csak barangoltam a környéken, és végül ide lyukadtam ki. Szeretem néha csak úgy nézni a csillagokat. - adom meg egyszerű, már-már nyálasnak ható válaszomat. De ha ez van, akkor ez van. Az éjszakai ég elemi erővel vonz magához. Meglehet, azért, mert még nekem is távoli. A Földön semmi nem az. Hamar ott lehetek bárhol. Nincsenek korlátaim. A határ a csillagos ég. Rám ez nagyon igaz. Ettől függetlenül soha nem vágytam űrutazásra. Szeretem, hogy ilyen elérhetetlennek tűnik.
- És Te? - viszonzom az érdeklődést, ami szerintem a részemről sokkal jogosabb. Ilyenkor már nem igazán volna szabad a lánynak a kastélyon kívül bóklásznia. Aztán lehet, hogy tévedek, és ez egy ennyire szabadelvű iskola.
- Mikor van a takarodótok? - kérdezek rá most már.
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 23. 17:41 | Link

Igazán megörültem amikor megszólalt és választ kaptam a kérdésemre. Kifejezetten örültem, hogy egy beszédesebb emberrel van dolgom. Végül is, kételkedem benne, hogy ember. Az emberek közt nincs még egy ilyen nem normális, mint én. Meg eleve, a többiek meséltek egy vámpírról. Ember erre ilyen későn nem is járna. Nekem se kéne. A kérdésemre eléggé érdekes választ kaptam. Erre speciál nem számítottam volna. Szivesen fogadtam a kérdéseit.
- Az úgy történt, hogy nem bírtam aludni. Támadt egy hirtelen ötletem és sétálni kezdtem. Ahogy látja ide keveredtem.
A mondandóm végén rámosolyogtam. Már egészen biztos voltam benne, hogy ő a vámpír. Halál félelmem nem volt. Éreztem, hogy megbízhatok benne.
- A takarodónak még nem jártam utána. Fogalmam sincs, hogy mikor van. Nem is érdekel annyra, hogy őszinte legyek. Majd valamikor visszamegyek. Ha elfáradok.
Ezeket a mondatokot kifejezetten őszintén mondtam. Csak az zajart, hogy nem nézhetek a szemébe a napszemüveg miatt. Végül is így lehet, hogy jobban járok.
- Ugye nem akar visszaküldeni a kastélyba? Nem áll szándékomban visszamenni még. Ott csak unatkozom. Magával érdekesebb, ha nem haragszik, hogy ezt mondom.
Mosolyogtam az új ismeretségemre, szerintem már tudja, vagyis érzi, hogy tudom micsoda. Csak azért is egy kicsivel közelebbülök hozzá, hogy nyomatékosítsam, hogy már nem félek.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Evelin
Írta: 2014. július 23. 18:45
| Link

Én, mint beszédes ember. Az még szép baleset lenne. Egyáltalán nem vagyok beszédes, csak tény, hogy kevésbé korlátoznak olyan körülmények, mint másokat. Így például nem gondolok arra, hogy ne kéne éjnek évadján egy kislánnyal társalognom a réten. Jó, nem annyira kicsi, de az se zavarna, ha az lenne. És rendben, az is igaz, hogy felmerülni felmerül bennem, hogy a társadalom számára nem elfogadható ez, én azonban nem igazán törődöm azzal, mi elfogadható és kinek. Alapvetően törvénytisztelő vagyok és igyekszem nem ártani senkinek. Mi többet várhatnak egy vámpírtól? Viccesnek tartom egyébként, mennyire fenn bírnak akadni azon, hogy gyerekekkel beszélgetek. Szerintük komolyan számít nekem, hogy valaki hatszázhetven vagy csak hatszázharminc évvel fiatalabb nálam? Oké, persze, számít, hiszen más egy ennyire zsenge személyiség, mint egy olyan, aki a maga fajában érettnek tekinthető. Viszont azt akkor is nehezményezem, mennyire nem gondolnak bele a halandók, nekem milyen másak a léptékeim. Én belegondolok az Ő léptékeikbe, Ők az enyémekbe vajon miért nem? Rendben, nehezen fognák fel, de legalább megpróbálhatnák, vagy ha nem teszik, fogadnák el, hogy mennyire különbözünk. Nem mintha emiatt kéne jó szemmel nézniük, hogy egy kisdiákkal társalgok az éjszakai réten. Hanem egyáltalán. Sokaknak javára válna, ha többet társalogna gyerekekkel.
- Pedig szerintem jó lenne, ha utánajárnál. - véleményezem a takarodóidő kérdését, összevonva sötét szemöldökömet, hagyva lebukni napszemüvegem kerete mögé.
- Hiába nem tudod, mikor van, attól még megbüntethetnek érte, ha nem tartod be. - tájékoztatom erről, mert úgy látom, nincsen tisztában vele. Vagy ha igen, olybá tűnik, nem igazán tartja ezt szem előtt. Azonban a törvény nem ismerete akkor sem mentesít a felelősség alól. Ignorantia juris non excusat - mondják a latinok.
- Nem, nem foglak visszaküldeni. - rázom meg a fejemet, hosszú hajam belerezzen. Tudom, hogy zavarja a napszemüvegem. A legtöbbeket zavarja. Ennyi udvariatlanság, remélem, megengedtetik nekem. Szeretem hordani. Eleinte tényleg azért tettem, hogy ne lássák árulkodó, különös fényű tekintetem, napjainkra viszont egyszerűen a ruházatom részévé lett. A sötét lencsék mögül figyelem, ahogy a leányzó közelebb húzódik. Oldalra biccentem kissé a fejemet, tanulmányozón. Igen, már biztosra veszem, hogy tudja, mi vagyok, és nem fél tőlem. Ez nem okos dolog.
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Adam bácsi
Írta: 2014. július 23. 19:35
| Link

Én sem vagyok normális ember. Ilyenkor már rég aludnom kellene, de nem azt teszem. Helyette az éjszaka közepén a réten csámborgok. Javíthatatlan vagyok. Ráadásul mindenben igaza van. Utána kellene járnom. Majd megkérdezem valakitől, de csak reggel. Most nincs kedvem visszamenni a kastélyba. Pedig okom is lenne rá. Sokkal fontosabb dolgom akadt. Most először találkozom vámpírral. Szerintem bolondnak néz, van is rá oka. Milyen ember az olyan aki nem fél. Végül is eleinte féltem. Utána már nem. Ezt nem tudom megmagyarázni, azt hiszem a vámpírokat is megkedveltem. Nem kéne ilyen korán következtetést levonnom. Azt hiszem bízhatok benne, sőt nem hiszem, hamem tudom. Szerintem ezt ő is tudja. Nem gondoltam volna, hogy egy vámpírral valaha is találkozok. Főleg ma nem, de így hozta a sors. Ráadásul elviseli a jelenlétemet. Ennek kimondottan örülök. Gondolom élete során már volt
dolga nálam bosszantóbb gyerekkel.
- Igaza van, majd megkérdezem valakitől.
Azért szégyeltem magam, hogy kilógtam. Visszamenni még akkor sem szándékozom.
- Köszönöm, hogy nem akar visszaküldeni. A kastélyban csak unatkoznék. Már mindenki alszik, csak én nem. Nem tudom, honnan jött az ötlet, hogy sétáljak, de jó ötlet volt. Akkor nem futottam volna össze magával. Azt sajnáltam volna.
Mosolyogtam rá. Ezt most teljesen komolyan gondoltam. Én is felnéztem az égre. Valóban szép volt, de hamar meguntam. Megint felé forgultam és beszélni kezdtem.
- Mesélne valamit, bármit? Ha persze van hozzá kedve.
Elég hamar elfordoltam, de azért füleltem, hogy érkezik-e válasz.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Evelin
Írta: 2014. július 23. 19:54
| Link

Azt hiszem, nem fáradok azzal, hogy feljebb emeljem a szemöldökömet, mert úgyis mindig össze kéne vonnom. Hiszen a lány csak csacsog és csacsog arról, hogy hálás, amiért nem küldöm vissza, és hogy mennyire jó, hogy ellógott, hiszen így találkozhatott velem, és a többi, és a többi. Komolyan nem értem ezeket a kölyköket, de kezdem úgy gondolni, hogy nem is kell. Újra és újra erre a következtetésre jutok.
- Nem igazán. - felelem csöndesen, rekedtes hangomon a kérdésére, elszórakoztatnám-e valami történettel vagy akármivel. Egy részről nem vagyok az a terjengős, mesélős típus, más részről... nem is értem, ezt hogyan gondolta. Mégis, mit akarna hallani? Nem szeretem az ilyen általános felvetéseket. Ennyi erővel megkérdezhette volna, hogy vagyok. Ezzel az érdeklődési formával a világból ki lehet kergetni. Jó, nem, nem lehet. Kevés dologgal lehet. Túl sok mindent éltem már meg ahhoz, hogy a kelleténél jobban felbosszantson akármi is. Általában rájátszom, hogy azért észrevegyék magukat.
Válaszom után egyszerűen hallgatok, és ismét felnézek az éjszakai égboltra. Ha kérdez tőlem, válaszolni fogok neki, de nem fogok itt mesélgetni a nagyvilágba. Mi vagyok én, a nagyapja? Persze, korra a szép- vagy akár az ősapja is bőven lehetnék.
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Adam bácsi
Írta: 2014. július 23. 20:44
| Link

Ahogy látom kezdem kiakasztani. Talán a kérdéssel volt baj. Akkor fussunk neki még egyszer. Akkor kérdezzünk mást. Ahogy látom a csillagokat figyeli. Igazán szépek. Ideje lenne tanulnom róluk. Ahogy látom a témát meg is találtam.
- Sajnálom, ha rosszat kérdeztem. Gondolom maga nem egy mésélgetős típus.
Felfogtam a válaszából. Vele nem szeretném megharagítani magam. Azt már sajnálnám.
- Ha nem lenne gond kérdezhetek valamit? Maga ismeri a csillagjegyeket? Ha igen, tudna mutatni párat? Ezzel ugye nem haragítom meg?
Ezekkel a kérdésekkel lehet számára érdekesebb téma felé tereltem a beszélgetést. Remélem. Akkor hátha elnézi az eddigi össze-vissza csacsogásomat, de mit tegyek akkor ha ideges vagyok. Nem az miatt hogy vámpír, hanem azért, mert még nem ismerem és nem szeretném kiakasztani. Remélem ezt ő is tudja. Akkor többre mennék, ha esetleg csöndben maradnék. Ha nem mondok, pontosabban kérdezek semmit, hátha elnézi nekem az eddig mondottakat. Szépen csendben elfordulok. Én is elkezdem kémlelni az eget, de már kíváncsisággal. Mostmár érdekel is a téma. Megfordult abban a pillanatban a fejemben, hogy azért van erre mert egyedül szeretne lenni.
- Ha zavarom szivesen elmegyek. Nem szeretném bosszantani a fecsegésemmel.
Ezt is komolyan gondoltam. Ahogy észrevettem nem egy társaság kedvelő ember, végül is nem ember.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Evelin
Írta: 2014. július 23. 22:57
| Link

Halandó ember valóban nem vagyok, társaságkedvelő viszont különben igen. Csak éppen a társaságnak a hallgatag, megfigyelő részét képezem. Ha azonban a társaság velem együtt áll két főből, szeretek akár hosszabb kifejtésekbe bocsátkozni. Szóval azzal nincs gondom, hogy együtt legyek másokkal. Viszont ettől még a magányt is élvezem. Igazából alapvetően azt szeretem inkább.
- Nem lehet rosszat kérdezni. - rázom a fejem a mentegetőzésére.
- Ismerem mindet. - bólogatok aztán a csillagjegyes kérdésére, bár gondolom, minden csillagképre gondolt ezalatt. Néha elszórakozom azzal egyébként, hogy váltogatom, ezekben az ábrákban szemlélem-e éppen az éjszakai eget, vagy egészében gyönyörködöm benne. Teljesen más a két látvány.
Felemelem fehér kezemet, és felmutatok hosszú ujjammal az égboltra, elkezdve felsorolni néhány olyan csillagképet, amelyet viszonylag egyszerű megmutatnom. A Kis Göncöl, a Hattyú, a Pajzs, a Hiúz, a Nyíl, a Sárkány és a többi. Ujjam végével a csillagaik felé bökök, miközben említem őket.
- Különben az Orion a kedvencem. Csak az sajnos ilyenkor nem látható Magyarországon. - teszem még hozzá, miközben leeresztem kezemet, vissza a combomra, sötét lencséktől takart tekintetemet ott hagyva a mennybolton.
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Adam bácsi
Írta: 2014. július 23. 23:34
| Link

Azt hiszem, megnyugodhatok. A mentegetőzésem sikerült. Találtam egy olyan témát ami őt is érdekli. Ennek kimondottan örülök. Nem gondoltam volna, hogy pont egy vámpírt érdekel a csillagászat. Meg jó tudni, hogy rossz kérdés nem létezik. Ezt a bölcsességet másnak is elmondhatná. Eddig keményen egy csillagképet ismertem, a Nyilast. A többi nevét ismertem, de mindig elfelejtettem, hogy merre találom őket. Amikor Felemelte a kezét és mutatta őket, akkor közelebb mentem, hogy jobban lássam őket. Szinte az összeset megmutatta. Én csak bőszen bólogattam, és csöndben halgattam melyik merre található. Kár, hogy amikor a mondandója végére ért, lerakta a kezét és nézte az eget. Elhallgattam volna még egy darabig. Egy kicsit sajnáltam, hogy az Oriont nem tudja megmutatni. Kíváncsi lettem volna a személyes kedvencére.
- Az kár, hogy ilyenkor nem látható Magyarországon. Kíváncsi lettem volna kedvencére.
Egészem közel ültem hozzá. Én is az eget kémleltem. Erre nem számítottam volna. Először is arra, hogy egy vámpírral fogom nézegetni a csillagokat. Másodszor ami ennél furcsább, nem gondoltam volna, hogy valaki valaha azt mondja nekem, hogy nem lehet rosszat kérdezni.
- Tudna még valamit mesélni? Olyan jó hallgatni. Tudom, én sem vagyok normális. Nem gondoltam volna, hogy ma egy vámpírral fogom nézegetni a csillagokat.
Azt hiszem hangosan osztottam meg vele a gondolataimat. Akkor már be is fejezem a gondolatmenetem.
- Ez eddig a legjobb napom.
Ezzel meglennék. Megosztottam vele a gondolataimat.
- Remélem nem haragszik, hogy ennyit bezsélek össze-vissza?
Leemeltem a tekintetem az égből. Mostmár fájt a nyakam a sok bámészkodástól. Azért ráméztem, egyenesen a napszemüvegébe.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Evelin
Írta: 2014. július 24. 14:40
| Link

Újra és újra felmerül bennem az ilyen találkozások alkalmával, mekkora baromi szerencséjük van ezeknek az embereknek, hogy Velem hozta Őket össze a sors és nem valamelyik fajtársamnál. Azok képesek lennének nálam jóval nyájasabban viselkedni, hogy elnyerjék a halandó bizalmát, aztán meg elszürcsölgessék vacsorára.
- Azért más vámpírokkal ne nagyon nézegess csillagokat, meg üldögélj egyedül egy padon éjnek évadján, ha lehet... - ajánlom neki szelíd, ám határozott hangon. Elég életveszélyes esti szórakozás ez alapvetően.
Különben, bár nem mondok a felvetésére semmit, nem haragszom, hogy ennyit beszél. Ha zavarna, már itt sem lennék. Nem vagyok az az udvariasságból csöndben szenvedő fajta. Megszoktam már, hogy a halandók csak csacsognak és csacsognak, de megértem. Szükséges ez ahhoz, hogy ne kerüljenek a társadalom peremére. Aki túl hallgatag, arra hamar rányomják az anti-szociális bélyeget.
- Az Orion csillagképnek hét jól látható csillaga van, egyébként összesen olyan tizenhét. - kezdek neki a kért mesélésnek. Nem mintha kívánságműsor lenne, de most jól esik beszélnem kicsit erről a témáról, és a szavaiból úgy veszem ki, nem igazán jártas benne, így nyilván különlegesnek és újszerűnek találja elmondásomat.
- Egy harcost, vadászt ábrázol. A hét fő csillagból kettő a váll, kettő a láb és három alkotja az övét. Ez a három csillag nagyon népszerű minden kultúrában. Az ókori egyiptomiak például róluk mintázták a gizai piramisok elhelyezkedését. - osztom meg a lánnyal ezt az érdekességet.
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Adam bácsi
Írta: 2014. július 24. 15:13
| Link

Szivesen hallgatom ahogyan beszél. Sokban különbözik a többi ismerősömtől. Végül is vámpír ismerősöm nincs. Nem ismerem őket annyira, de már egyet ismerek közülük. Őt egy életre megkedveltem. Nem érdekel, hogy mi. Nem félek tőle egy kicsit sem. Ami szerimtem kicsit furcsa, mert egy normális ember már régen elmenekült volna. Fogalmam sincs, hogy míért vagyok erre, de kifejezetten örülök, hogy itt vagyok. Még senkivel sem beszélgettem a csillagokról. Mostmár többet is tudok róluk. Például az Orionról. Ha majd valaki megemlíti nekem, biztosam ez a nap fog az eszembe jutni. Életem egyik legszebb napja. Szeretek új dolgokat megismerni. Ma sok dolgot megtudtam. Mostmár egy fokkal többet tudok a csillagokról.
- Értem, majd nagy ívben elkerülöm a fajtársait, de magát nem.
Azért a végére odatettem a megjegyzésemet. Őt soha nem fogom kerülni. Benne megbízom, teljes mértékig.
- Még egyszer köszönöm, hogy ennyit tanított a csillagokról. Ha legközelebb erre tévedek, biztosan eszembe fog jutni.
Feléfordultam és rámosolyogtam. Megfordult a fejemben még egy gondolat.
- És ha...
Itt kicsit megakadt a hangom. Vissza tértem az előző gondolatmenetemhez.
- Találkoznék egy fajtársával, mi történne velem?
Mondtam kicsit halkan. Nagyon jól tudtam a választ a kérdésre. Szerintem ezt ő is tudja.
- Olyan helyzetben mit tegyek?
Nem akartam ezekkel a kérdésekkel megbántani. Nem róla beszélek, hanem másokról. Rá még az életemet is rábíznám. Most is éppen ezt teszem a puszta jelenlétemmel.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Evelin
Írta: 2014. július 24. 19:12
| Link

Nagy lelkesedésben és teljes izgalomban ücsörög mellettem a fiatal leányzó, élete egyik nagy élményét élve át azzal, hogy velem találkozott. Érzem a pulzusán, látom a tekintetén, leolvasom arcvonásairól. Tetszik ez a hozzáállás. Mindig becsültem, ha valaki ennyire értékeli azt, amiben részesül.
- Szívesen. - bólintok csöndes szóval hálájára. Felnézek még az égre, majd magam elé tekintek a fűre, és leveszem napszemüvegemet. Elteszem dzsekim belső zsebébe, és régi fényű pillantásomat a lányra vezetem magam mellé.
- Ha felismered, hogy vámpírral van dolgod, udvariasan vegyél búcsút, és menj emberek közé! Ne maradj így egyedül velük, mint most velem! Ha a helyzetet felmérve úgy érzed, nem fog elengedni, hiába köszöntél el, akkor sikíts! Kiálts segítségért! - osztom ki neki tanácsaimat, egy pillanatra sem sértődve meg azon, hogy fajtársaimról eképpen érdeklődött. Sőt. Nagyon okos lépésnek tartom. Mást pedig tényleg nem hiszem, hogy tehetne egy ilyen kislány, minthogy próbálja jelezni, hogy bajban van. A futás vagy a támadás mind hasztalan volna.
- Ellenkező esetben a véredet veheti, és a helyzet az, a legtöbbünket nem szokta érdekelni, milyen következményekkel jár a harapása. Ezt követően pedig talán megbabonáz, hogy elfelejtsd, mi történt Veled. - vázolom fel neki, mire számíthat a többi vámpírtól. Arra, hogy nem lesznek rá tekintettel semmilyen szempontból. Ez a csúf igazság.
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 24. 21:05 | Link

Jó téma felé vettem az irányt. Örülök, hogy nem bántottam meg ezzel. Ő egészen más, mint a legtöbb vámpír. Ezt szűröm le a mondandójából. Ezt saját magamtól is tudtam. Vagy is éppen sejtettem. Én soha nem javulok meg. Tisztázom magammal a tényeket. Itt ülök egy vámpír mellett egy padon, teljesen egyedül, az éjszaka közepén és még sincs félelemérzetem, sőt teljes mértékben bízom benne. Most éppen az életemmel játszom. Ezt is tudom, még sem féltem. Sok dolgot megtudtam a csillagképekről. Például az Orionról ami ráadásul a kedvence. Most meg a fajtársairól beszélgetünk. Amit a legjobban furcsálok az az, hogy még válaszol is a kérdéseimre. Bizonyára már sok hozzám hasonlóval találkozott, de az utolsó válasza nyugtalanít, pontosan tudtam mit várjak, a másik lehetőséget nem említette meg. Azt jelenti bizonyára az a furcsa talán. Leemelem róla a tekintetem és egy pillanatra felnézek megint az égre. Egy darabig a csillagokat elemeztem, utána visszanéztem rá. Egyenesen a szemébe. Már rég nem volt ott a napszemüveg.
- Nekem gyanús az a talán, mi a másik lehetőség?
Pontosan tudtam, hogy mi. Azért megkérdeztem. Odafigyeltem arra
amit mondott. Eddig. Remélem ezzel nem bántom meg. Végül is ő mondta, hogy nincs rossz kérdés. Na, majd ezt meglátjuk. Remélem, hogy ez nem rossz. Továbbra is a szemeibe néztem.
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Evelin
Írta: 2014. július 24. 23:12
| Link

Lehet, hogy lassacskán magára hagyom a lányt, hátha kedve kerekedik a visszavonulásra. Akárhogy is, jobb lenne, ha nem kószálna egyedül ilyenkor, még ha közel van is a tanodához. Tudom, hogy a személyemmel itt tartom. Ha elbúcsúznék, talán visszaballagna szépen, és idővel megkeresné az ágyát. Azonban erre a kérdésére még felelek.
- Hogy azért nem hajt végre delejezést az áldozaton, mert nem érdekli, hogy tilosban jár, vagy mert megöli. - vetem fel a további eshetőségeket azon kívül, hogy a vámpír megigézze azt, akiből ivott. Persze, van még egy lehetőség, amikor azért nem babonázunk, mert a vért önként adták nekünk. Azonban most én csak a veszélyes, erőszakos eseteket ecseteltem, a viszonylag békéseket nem. Ha én iszom valakiből, ez utóbbit alkalmazom. Törekszem rá legalábbis.
- Megyek. - jelentem be egyszerűen távozásomat.
- További szép estét. - búcsúzom a fiatal lánytól. Nem hívom fel rá a figyelmét, hogy ideje lenne végre visszamennie a kastélyba, és ennél erélyesebben sem terelem arra. Majd megy, ha már úgy van kedve. Felemelkedem a padról nyurga alakommal. Felnézek még az éjszakai égre, majd el a kastély barátságos fényei felé, aztán le a kis boszorkányra, és hirtelenjében már sehol nem vagyok. Hűlt helyem marad csupán az éjjeli réten.
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Adam bácsi
Írta: 2014. július 25. 00:08
| Link

Én is érdekes helyre csöppentem. Ma egy vámpírral beszélgettem, az éjszaka közepén. Életem legszebb napja volt ez. Először találkoztam vámpírral. Az utolsó válasza után elköszönt. Olyan hirtelen. Neki egyszerű. Most már jobban félek, mint mikor itt volt velem. Na, ez már furcsa. Ezt a legtöbb ember fordítva gondolná. Jobban félek egyedül, mint egy vámpírral. Azért szomorkodok, hogy itthagyott. Gondolom azt szeretné, hogy visszamenjek. Sőt biztos. Van egy olyan érzésem. Akkor a kedvére teszek. Azért még utánakiáltok.
- Szép jó éjszakát a bácsinak!
Remélem ezt még hallotta. Most az utam a kastély felé veszem. Felállok és elindulok. Szép lassan. Időm annyi, mint a tenger. Mára kaptam esti mesét is. Kissé szokatlam módon. Ma sok dolgot tanultam. Például a csillagokról. Ezt nem vártam volna. Már okosabb vagyok. Végre valaki, aki beszélgetett velem. Majd megkérdezem a takarodót valakitől. A kedvéért, de azt nem ígértem, hogy be is tartom. Majd meglátjuk. Ha legközelebb kilógnék, összafuthatnék vele? Próba szerencse. Most aludjunk, álmos lettem, végre!
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. július 25. 00:08
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék