36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 14. 21:13 | Link

Brandon

Sok programomat hajlandó vagyok törölni vagy későbbre tenni, de a reggeli tornát nem. Igaz, nekem ez több mint torna. Muszáj edzetnek lennem, hisz már nincs messze a világbajnokság, ha pedig a mesterem, Kim TaeYang megtudja, hogy elhanyagolom a számomra egyébként legfontosabb dolgot, akkor aztán kapok. Rengeteg dolgom van itt az iskolában, még azt TaeYang megérti, hogy tanulnom kell, de a gyilkos szemeitől, amikor megtudta, hogy benne vagyok a kviddics csapatban, számtalanszor rosszat álmodtam.
Meleg reggelre ébredtem. Már-már ösztönösen kelek fel, megyek a fürdőbe mosakodni, majd veszem fel a jól megszokott taekwondos ruhámat. Előkészítem a normális ruhámat is, hogy amikor visszajövök már azzal ne keljen törődnöm. Néha rendesen elhúzom az edzéseimet. Kiarám még aludt, pedig néha ő is el szokott jönni velem a rétre. Ugrálok párat aztán nekirontok az iskola lápcsőinek. Már csukott szemmel is el tudnék találni a rétre.
Amikor odaérek, leülök a fűbe és behunyom a szemem. Mindig elmondok magamban egy imafélét, ami igazából csak egy félmondat. "Értetek küzdöm". Ezzel gondolok mindenkire, akit szeretek. A szüleimre, a bátyámra, az ikremre és minden egyes hozzám közel álló illetőre. Valamint a végén köszönetet mondok Mesteremnek, Kim TaeYang-nak, amiért mindezeket megtanította nekem. Ezt a szertartásfélét minden edzés előtt elvégzem.
Elkezdek bemelegíteni, ami elsősorban futásból, nyújtásból és szaltókból áll, de persze mindig csinálok valami random dolgot is, bár ma nem. Lementem spárgába és úgy hajoltam hol az egyik, hol a másik lábamhoz. Fontos, hogy hajlékony legyek, mondhatjuk, hogy ez a sport erre épül. Szerencsére nekem nem kell nagyobb gondot fordítanom a nyújtásokra a koreai testemnek köszönhetően, de azért nem árt. Én meg amúgy is maximalista vagyok.
Kicsit furán nézhetek ki a többi diák számára, de nem érdekel. Egyébként már úgyis rengetegen tudják, hogy taekwondozom.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 14. 21:58 | Link

Dasha

Reggelemet Ser Karom indította egy jól irányzott ugrással fejemre. gyorsan leemeltem, és magam mellé dobtam, de utána egyfolytában panaszosan nyávogott. Lassan rájöttem, éhes. Elővettem egy zacskó macskaeledel a ládából, és az egész tartalmát a tálkába öntöttem. Mire felöltöztem, az egészet elpusztította, és az ajtónál várt.
- Gondolom, már alig várod, hogy újabb kalandokat éljünk át? - nem bírta tovább, kiszáguldott az ajtón, én pedig utánairamodtam, miután felkaptam a varázspálcám, és a könyvet, mit tegnap találtam a könyvtárban. Egyikve volt azon köyveknek, amiket Tilda ajánlott. A klubhelyiségen keresztül lefutottam, egészen az iskola előtti rétre, ahol egy sokkal izgalmasabb jelenség várt, mint az olvasás. Egy ázsiai srác szaltózott, meg mindenféle csudát csinál, valószínű, hogy csak nyújtott. El is feledkeztem arról, hogy itt vagyok, ezért több percit tátott szájjal bámultam a nyaktörő mutatványokat. Végül bátorságot merítettem valahonnan,ki tudja honnan, és tettem egy lépést felé. Úgy túnt Ser Karom, ezt engedélynek vette, hogy összevissza cikázzon a fiú lábai között, ami miatt egy pillanatra meg is állt a szívem, majd utána azonnal od is futott, hogy kimentsem a helyzetből a szőrös kis öngyilkost.
Bocsánat, elnézést, ha megzavartalak  ebben az izében... A macskám még nem tudja megítélni, hogy mi életveszélyes, és mi nem. Ő itt Ser Karom, én pedig Brandon Norrey vagyok, de szólíts csak Brannek. Szabad tudnom, hogy éppen mit csinálsz?
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 14. 22:49 | Link

Brandon

Melegítés közben felfigyeltem, hogy közeledik felém valaki, de nem törődtem vele, gondoltam elmegy majd, mint ahogy a többiek is. Ügyeltem, hogy ne húzzam meg semmimet sem, meg hát jó lenne nem fejre esni, de a szemem sarkából figyeltem a fiút. Ő is nézett engem, majd közelebb lépett hozzám pár lépéssel. Éppen egy hátraszaltót ugrottam, amikor rám jött a szívroham. Egy aranyos szürke macska volt a lábamnál és majdnem ráugrottam. Szerencsére még az utolsó pillanatban sikerült korrigálnom és a jobb lábfejemet tíz centivel arrébb leraknom. Nagyon szeretem az állatokat, főleg a macskákat. Nekem is van egy ezért el tudtam képzelni, hogy most a gazdája mennyire megijedhetett. Leguggoltam a szőrmókhoz és megsimogattam a buksiját. Te kis rosszcsont, majdnem rádugrottam. Mondtam a cicusnak szokatlanul mély hangon. Kicsit fura is volt, de rögtön kapcsolt az agyam, hogy most nem lány vagyok. Az a fránya éjszaka a konyhában. Persze jól éreztem magam Titanillával, de ha én tudom, hogy ez fog történni már rég ágyban lettem volna. Ennek ellenére egész jól megbarátkoztam a férfi énemmel. Sokszor Dashaként is túl férfiasan viselkedtem, így legalább kiélhetem magam, amíg meg nem találják az ellenszert.  
Míg a macskához beszéltem a gazdája is odaért hozzám. Felálltam és odafordultam a barna hajú sráchoz.
- Hello! – Köszöntem neki rendkívül pasisan, legalábbis próbáltam úgy.
Bemutatkozott, megtudtam, hogy őt Brandon Norrey-nek, a macskáját pedig Ser Karom-nak hívják. Most rajtam a sor.
- Engem – elgondolkoztam. Nem mondhatom, hogy Dashának hívnak, mert még kiröhög, hogy lány nevem van. Gyorsan ki kell találnom egy nevet! – szóval engem HyunJong-nak hívnak. - Ez jutott hirtelen eszembe, de gondoltam, hogy ez a koreai név nem áll nagyon a nyelvére ezért folytattam.
De szólíthatsz nyugodtan Krisznek is, a magyar haverjaim sokszor így becéznek. - Ezzel nyújtottam a jobb kezem kézfogásra. Európában ez a szokás ugyebár, én pedig egyre jobban kezdem megszokni és nem elfelejteni.
Érdeklődött, hogy mit csinálok. A ruhámra pillantottam, aminek hátuljára rá volt írva a nevem, de koreaiul, így szerencsére nem tudta meg az igazi nevem. Gáz is lett volna.
- Most éppen edzek. Pontosabban taekwondozok. Ismered a sportot?
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 10:42 | Link

Hyun

- HyunJong? Te ilyen cserediákféle vagy? Vagy ide is jársz? - mondom neki, miközben Ser Karom puha, szürke bundáját simogattam. - Krisz. Igen, ez sokkal könnyebb lesz.
Eszembe jutott, hogy holnap megkezdődik a tanítás. Egyből összerándult a gyomrom, és úgy éreztem, mintha nem készültem volna fel teljesen. A kezemet a pálcámra tettem, ami a zsebemben lapult. A kellemesen sima markolatra. Úgy éreztem, mintha én, és a pálcám, kapcsolatban lennénk vele valahogy. Magamban megismételtem az összes bűbájt, amit ismertem, és ez némiképp megnyugtatott.
-Nem ismerem. De érdekelne, komolyan. Talán… tudnál mutatni pár mozdulatot? Vagy valami ilyesmi. Kéne valami hobbi, mert amióta itt vagyok, csak az olvasás, és Ser Karom utáni futás maradt, szabadidős foglalkozásnak. Ráadásul, ha így haladok, a citromos sütemények fogyasztásával, akkor nemsokára komoly probléma lesz a mozgás. Ha ezt nem is csinálhatom, van valami ötleted másra? – még le kell szoknom arról, hogy ilyen sok kérdést zúdítok rá az emberekre. Ha jól emlékszem, felvettem a repüléstant, bár nem tudom, hogy az milyen megerőltető. – El tudnád mondani, hogy itt milyen sportok vannak?
Miközben vártam a válaszát, szürke kis társam, a srác csodálásával volt elfoglalva, olyan kábulatba ejtette, hogy majdnem lebukott, ahogy egyre közelebb mászott, kezeimen.
-Amúgy nagyon kevés srácot látni ilyen hajjal, nem bántásból mondom.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 15. 10:43
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 15. 12:12 | Link

Brandon

Érdeklődik, hogy cserediák vagyok-e vagy nem. Elmosolyodtam, talán egy kicsit lányosan. Reméltem, hogy nem tűnik fel neki. Na most mit válaszoljak neki? Ha cserediáknak mondom magam, akkor egyszer csak el kell tűnnöm a suliból, ami még meg is oldható, amikor visszaváltozom. Azonban nem szeretnék neki ennyit hazudni. Elhatároztam, hogy amikor visszaváltozom elmondom neki az igazat. Lehet, hogy mérges lesz majd rám, de most biztos, hogy hülyének nézne, ha elkezdeném neki hablatyolni, hogy én igazából lány vagyok.
- Én ide járok. Már több mint 7 hónapja a Levita ház diákja vagyok. – Mondtam neki el az igazságot.
Látszólag jobban tetszett neki a Krisz név. Nem is csodálom, a koreai nevek kicsit furák. Legalábbis Európában és a világ többi helyén.
Nem ismeri a taekwondo sportot, de érdekli, hogy milyen is ez. Elkezdtem mesélni róla egy kicsit.
- Hát ez Korea nemzeti sportja. A küzdősportok közé tartozik, de a karatéval ellentétben itt nem az ütéseken van a hangsúly, hanem a rúgásokon. Fontos, hogy fel tudjunk rúgni az emberek fejéig is, ami nagy hajlékonyságot igényel.
- Megkért, hogy mutassak neki pár mozdulatot. Én szó nélkül hátrébb léptem. Szerencsére eléggé be vagyok már melegítve, így nyugodtan végezhetek már komolyabb mozdulatokat. Az első, ami eszembe jutott, az egy 180 fokos rúgás volt. Egy határozott mozdulattal felrúgtam az ég felé. Így!
Ezután elkezdett mesélni magáról, hogy kéne valami mozgás, mert mostanság csak olvasni és macskát hajkurászni szokott.
- Hát nem tudom, hogy mennyire vagy hajlékony, de ezt a sportot azért jó űzni, mert önbizalmat ad. Nem csak akkor, ha beléd köt valaki, hanem mindig. Még a tanulásnál is. Ha tetszik, akkor én szívesen tanítok egy-két dolgot. – Ajánlottam fel a segítségemet.
Érdeklődött a többi sport iránt is, amit errefelé lehet űzni.
- Hát igazából bármit lehet, mivel van egy olyan terem, hogy Kívánságok terme és ott olyan pályát varázsolsz magadnak, amilyet csak szeretnél. Legutóbb a barátnőmmel mentünk el oda korcsolyázni. – Közben mindenféle nyújtásokat végeztem. Mégis csak azért vagyok itt, hogy edzek, de nagyon szívesen beszélgettem közben Brandonnal is.
- De az iskolában nagyon népszerű sport a kviddics is. Itt minden háznak van egy kviddicscsapata és vannak meccsek, amiket megmérkőzhetnek. Mondhatjuk iskolai bajnokságnak is. – Elkezdtem nevetni az utolsó mondatomon. Természetesen nem hagyhattam ki a jól ismert kviddics sportot sem. Meg akartam kérdezni, hogy nem lenne-e kedve belépni, de még azt sem tudtam, hogy melyik házba tartozik.
- Melyik ház tagja vagy? – Kérdeztem meg, miközben felálltam a földről. Ugráltam még párat és hallgattam a válaszát.  
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 13:14 | Link

Hyun


-Óóó, szóval Levita, hajrá tudás, meg minden! – elmesélte, hogy mik voltak azok a lehetetlen mozdulatok, amiket az előbb csinált. – Elég fájdalmas lehet, annyira felemelni a lábad, nem? – felrúgtam, de olyan esetlen, volt, hogy saját magamat nevettem ki utána. Amikor megkértem, hogy mutasson pár mozdulatot, készségesen teljesítette kérésemet, és a lábával száznyolcban fokot tett meg függőlegesen. Én csak tátottan a számat, és arra gondoltam, hogy mennyire fájhat neki. Csoda, hogy fiú létére képes volt megcsinálni szerintem. Ha belegondolok, egy picit lányosan viselkedett, bár csak megráztam a fejem, és tovább kérdezgettem. Felajánlotta, hogy tanít engem, és miután érdeklődtem a többi sport iránt, kiderült, hogy sokkal nagyobb a választék, mint gondoltam. Miközben beszélgettünk, ő folytatta a hajlításokat, de teljesen odafigyelt rám, szóval nem volt miért panaszkodnom. Arra gondoltam ,hoy milyen fura lehet, hogy egy új gyerek minden nap odamegy valakihez, és mindden ok nélkül faggatja. Elhesegettem ezt a gondolatmenetet, mert valami sokkal érdekesebbet mondott Hyun.
- Nagyon csábító ez a kviddics, bár még csak mondatfoszlányokat hallottam róla. Valamikor biztos kipróbálom. – ezután a házam után érdeklődött. – Levita, mint te. Gondolod, hogy bevennének egy ilyen amatőrt a csapatba?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 15. 13:14
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 15. 14:37 | Link

Brandon

Elmondtam neki, hogy a Levita ház diákja vagyok. Nem tudtam eldönteni, hogy a válasza pozitív vagy negatív, de igazából ez nem változtat semmin. Mindenesetre elmondtam, hogy én milyen szemmel nézek a házra.
- Én nem úgy tekintek a Levitára, hogy az okosak háza. Nagyon bírom az ottaniakat és még nem beszéltem velük a tanulásról. - Elgondolkoztam, hogy igazat mondtam-e, de most hirtelen nem jutott eszembe olyan eset amikor az lett volna a téma. - Vagyis nekem nem az jut eszembe a kék színről, hogy tanulás. – Meséltem neki egy kicsit a házról.
Látta, hogy miket csináltam és megkérdezte, hogy nem fájt-e, mire én csak megráztam a fejem, ezzel mutattam neki, hogy nem.
- Hát nekem már nem fáj, de emlékszem, hogy olyan öt éves koromban rendesen szenvedtem, hogy hajlékony legyek. Akkoriban még nagyon fájt. – Mutattam neki egy mozdulatom, ami után ő is felrúgott egyet a levegőbe. Nem volt olyan, mint az enyém, ezt beismerem, de nem volt annyira rossz, mint amennyire ő azt gondolta.
Elmondtam neki minden spotlehetőséget, ami éppen eszembe jutott. Úgy láttam, hogy a kviddics volt a nyerő, bár lehet, hogy csak ezért mert csak azt emeltem ki. Mindenesetre én nagyon örülök, ha éppen egy kviddicsszeretővel találkoztam.
Ő is a Levita ház tagja. Mondta, miközben ugráltam.
- Szuper! Akkor ezentúl sokat fogjuk látni egymást. Elsős vagy ugye? – Még nem láttam az iskolában, ezért bátorkodtam így megkérdezni.
Érdeklődött afelől, hogy bevennék-e a csapatba.
- Amiatt ne aggódj, hogy nem vesznek be. Mindenkit szívesen látnak, én magam is a levita csapat tagja vagyok. – biztattam.
Najó elég az ugrálásgól, ideje taekwondozni! Intettem neki, hogy "egy pillanat, mindjárt visszajövök". Megint csak hátrébb álltam, de most egy hosszabb lépéskombinációra készültem. Lendítettem lábamat és végrehajtottam a következő! mozdulatsort. Amikor végeztem megint a fiú felé fordultam.
- Tudsz repülni? Akarom mondani, repültél már? – Kezdtem el kérdezgetni.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 18:06 | Link

Hyun

- Akkor mi jut az eszedbe a kék színről? – tettem fel a kérdést Hyunnak. a fiú továbbra is ugrálgatott, hol egy lábon, hol párossal, majd feltette a kérdést, hogy hányadikos vagyok. Nagon lelkel sett a gondolattól, hogy egy újabb Levitás kviddicsezőt talált. – Igen, elsős vagyok, és én is örülnék, ha találkoznánk máskor is, ám van egy kis probléma. Nem nagyon tudom a szabályokat… sem a magát a játékot, de izgalmasnak hangzik, hogy a levegőben játsszák.- Az is kiderült, hogy a Levita csapat tagja, vagyis azt jelenti, hogy a legjobb emberrel találkoztam, a témát illetően. Jelzett nekem, hogy álljak hátrébb, majd egy hosszú, lehetetlen, és lendületes mozdulatsort mutatott be, aminél végig, csak egy lába volt lent. Elképzelte, ahogy egymás után mindenkit lekaszál, persze csak egy buta kisfiú képzelgése volt, úgy tűnt megtaláltam a példaképet. – Azt a… Jó, nekem muszáj megtanulnom ezt a sportot! Nincs valami bűbáj, vagy átváltoztatás, amivel hajlékony lesz az ember? – reménykedtem. Megkérdezte, hogy repültem-e egyáltalán. – Nem, még soha, bár felvettem a repüléstant. Jó lenne azért már valamilyen alapokkal odamenni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 15. 19:14 | Link

Brandon

Hmm, mi jut eszembe a kék színről? Egyértelműen a Levitának keresztelt ház, amibe bekerültem. Nem tudom, hogy volt-e már olyan diák, aki megbánta, hogy odakerült, de én biztos, hogy nem.
- Rögtön a Levita jut eszembe, ha az iskolában vagy az környékén vagyok.  Egyébként meg az óceán. – Mosolygok el a válaszom végére. Bármilyen hihetetlen, nem szeretek ugrálni. Most is csak azért csináltam, hogy melegen tartsam az izmaimat amíg Brandonnal beszélek. De aztán abba is hagytam.
A sejtésem beigazolódott. Tényleg elsős. Az azt jelenti, hogy benne van a pakliban, hogy lesznek közös óráink. Egy-kettő biztos.
Saját bevallása szerint nem nagyon ismeri a kviddics szabályait, illetve a játék menetét, de az mindenképpen pozitív, hogy érdekli maga a sport.
- Emiatt ne aggódj, mi segítünk neked megismerni a szabályokat. Edzhetünk is akkor, amikor ráérsz, én általában mindig kapható vagyok az ilyenekre. Ha kviddicsezni szeretnél, csak szólj és amennyiben van időm jövök. – Bíztattam és lelkesítettem.
A mozdulatsorom után ránéztem. Csillogást vettem észre a szemében. Elnevettem magam.
- Tetszett? – Kérdeztem nevetve, mire ő csak annyit válaszolt, hogy Neki muszáj megtanulnia ezt a sportot. Csak lenne valami hajlékonnyá tévő bűbáj. Nem is tudom, hogy mióta nem láttam még ennyire lelkes arcot a taekwondo iránt. Persze akikkel együtt vagyok edzéseken mindig lelkesek, de hát azok is már több éve űzik Korea küzdősportját.
- Hát én nem ismerek olyan varázsigét, ami hajlékonnyá tenne. Bocsi. – Mondtam neki kissé lehangoltan. Reméltem, hogy azért nem megy el a kedve.
- De ne aggódj, van pár olyan rúgás is, amihez nem kell magasra rúgni. Az ütésekről nem is beszélve.
Felvette a repüléstant, ami nagyon jó. Biztos vagyok benne, hogy lesz pár órája az első meccséig. Úgy senki sem mehet fel a pályára, hogy még életében nem repült.
- Akkor órán majd meg fogod tanulni az alapokat, edzéseken meg majd továbbfejlesztjük a tudásod.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 16. 11:57 | Link

Hyun

- Annak örülök, hogy segítetek a szabályokban, és tényleg jó lenne ez kis edzés, hogy ne az egész csapat előtt égessem le magam. – látszott, hogy jót mulatott az előbbi csodálatomon, a mozdulatsorát illetően, ezért még rá is kérdezett, nem mintha nem lett volna egyértelmű. Sajnos nem ismert olyan varázsigét ő sem, ezért célom szinte teljesen elérhetetlenné vált számomra, de utána megnyugtatott, azzal hogy nem mindegyik mozdulat ilyen nehéz, és vannak benne ütések. Bár amilyen ez a sport, azzal is pörögni, forogni kell, míg az ember elszédül. – Már alig várom, hogy beléphessek a csapatba. – tényleg jól jönne egy kis csapat, akikkel jóban vagyok, mivel eddig csak két embert ismertem, és őket is csak elég felszínesen. Lehet, hogy nem is azok, akiknek mutatják magukat, ki tudja, mi folyik ezen a helyen. – Akár most is tudnál? Úgy értem tanítani valamit? Lenyugtatom Ser Karmot, és akár kezdhetnénk is.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 16. 13:03
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 16. 13:39 | Link

Brandon

Kicsit megnyugodni látszott Brandon, amikor említettem, hogy nem csak lehetetlen rúgásokból áll a sport. Felajánlottam, hogy tanítok neki pár mozdulatot. Azonnal megtetszett neki és azt kérte, hogy már most kezdjük el. Megvontam a vállam. Nekem mindegy, én amúgy is edzeni vagyok itt és legalább akkor mozgok is és nem csak beszélek.  
Elgondolkoztam, hogy mit is tudnék megtanítani neki. Igazából butaság így random lépéseket elsajátítania, de mást nem tudok kitalálni. A komolyabb lépésekhez előbb órákra kéne járnia. Mindenesetre elhatároztam, hogy megtanítom neki a Yul-Gok-t.
- Mit szólnál egy formagyakorlathoz? Abban nincsenek extravészes mutatványok. - Közben vártam, hogy lenyugtassa a cicusát. Legszívesebben odamentem volna a szőrmókhoz és elkezdtem volna vele játszani, de az túl lányos lett volna, szóval megállj-t parancsoltam magamnak.
A válasza után, amennyiben igent mondott, eltávolodok tőle és majdnem a rét közepén elkezdem a gyakorlatot.
- Most csak megmutatom, ha megtetszik, akkor megtanítom. – Mondom neki még mielőtt elkezdtem volna. Amikor végeztem a formagyakorlattal!, odamegyek a fiúhoz.
- Ennek a neve Yul-Gok. Hogy tetszett? – Tudtam jól, hogy fölösleges elmondanom a nevét, hisz úgysem mond neki semmit, de bűntudatom lett volna, ha nem tettem volna meg.
- Van kedved megtanulni? Ha nem az sem baj. Az őszinteséget mindig nagyra értékelem. – Kérdeztem és mondtam neki barátságosan.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 16. 14:11 | Link

Hyun

- Mik voltak azok a fura hangok, amiket kiadtál? Olyan volt, mint egy gőzgép. – Hiurtelen elment a kedvem ettől a sporttól, azt hittem, az egész csak olyan repülős rugdosódás. Visszagondolva elég gyerekesen viselkedtem, a hirtelen lelkesedés olyan gyorsan tűnt el amilyen gyorsan jött. – Bocsi, de ez nem nekem való. Talán más téren tudnál segíteni. Mondjuk varázslás téren. Mit szólnál egy kis párbajhoz? Vagy nem is tudom, valami varázslással kapcsolatosat kéne csinálni… persze, ha szeretnél. Tudod, én nem mindig vagyok olyan, mint mos, ilyen pörgős. Tudod, kiskoromban volt egy aranyhalam, és annyira be akartam bizonyítani, hogy tudok vigyázni rá, hogy hazafutottam suli után, és gyorsan kicseréltem a vizet, majd visszadobtam. De a víz hideg volt, buborékok lettek a pikkelyén, sokkot kapott, és meghalt. Most én vagyok a hal, és a víz ez az egész új világ. Valahol azt olvastam, hogy császárpingvineken drasztikus viselkedésváltozást, esetleg agresszivitást válthat akár egy kisebb változás a környezetükben, és valljuk be, hogy megtudni azt, hogy varázsló vagy, elég nem dolog. Alapból egy néma, könyvmoly vagyok, de valamiért a sok beszéddel akarom kompenzálni, rejtegetni a félelmemet.
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 16. 15:10 | Link

Brandon

Kérdezte, hogy mik azok a hangok, amiket kiadtam. Elgondolkoztam, hogy ezt most, hogy mondjam el neki.
- Hát ezt így szokták csinálni. – Mondtam csak ennyit, mert hosszú lett volna elmesélni.
Bevallotta, hogy nem nagyon jött be neki, amit nagyon értékeltem. Legalább őszinte.
Kérdezgetett, hogy valami másban nem tudnék-e neki segíteni. Felvetette, hogy mi lenne, ha varázsolgatnánk, például párbajszerűen. Már vettem a levegőt, hogy válaszoljak neki, de nem találtam alkalmat, hogy megszólaljak. Az új fiú rendesen nyomta a szöveget. Néztem csak, hogy hogy tud ilyen sok dolgot összehozni egyszerre. Beszélt az aranyhaláról, valamilyen pingvinekről, de igazából nem nagyon fogtam fel. Túl gyors volt ez nekem. Ennyire még nem tudom a magyar nyelvet. Ha koreaiul hadarta volna el, talán megértettem volna.
A végén rájöttem az egész lényegére. Ha jól értelmeztem, akkor azt akarta mondani, hogy ő nem mindig viselkedik így, ahogy most. Csupán nagyon izgatott a változások miatt. Ő elvileg egy csöndes fiú, aki csak általában a könyveket bújja.
Amikor ismét csönd lett elnevettem magam, talán egy kicsit túl hangosan is.
-Woow, te aztán tudsz beszélni. – Szólaltam meg a röhögésem közben. Nem gúnyosan nevettem, csak annyira aranyos volt, ahogy összevissza beszélt. Na de hogy a lényegre térjek.
- Hát tudod én most azért jöttem ki, hogy edzek. Minden nap el szoktam jönni ide, mondhatni ez nekem már egy szakkör. Ha nem muszáj, akkor most inkább ezzel foglalkoznék. – utasítottam el udvariasan.
- De ne értsd félre, nem zavarsz, szívesen beszélgetek veled. – ugráltam párat, majd elfordultam Brandontól és elkezdtem a lábaimat felfelé emelgetni, egyszer az egyiket, aztán a másikat, felváltva. Ezúttal nem rúgtam, csak nyújtottam őket. A felsőtestem sem süllyedt le vízszintesre, maradt rendesen függőleges. Kicsit úgy látszhatott, mintha le akarnám rúgni állásból a saját fejem. Természetesen a sípcsontom érintkezett volna vele és nem a lábfejem, de én addig nem emeltem fel.
- Amúgy - szólaltam meg miközben emelgettem a lábaimat - én nem vagyok az a könyvimádó. Persze szeretek olvasni, de szívesebben jövök ki mondjuk futni. - Meséltem egy kicsit magamról, de nem néztem a fiúra.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 16. 18:29 | Link

Hyun

- Persze, nyugodtan rugdosódj, majd máskor. Itt maradok, Ser Karom nagy érdeklődést mutat, lehet, ő lesz az első tékvondózó macska. Hajlékonynak hajlékony.- most is felfelé rugdosott, csak most nem dőlt hátra, hanem a saját orrát igyekezett megrúgni, szerencsére nem sikerült. – Hát, ízlések, és pofonok. – mondtam, mikor elmesélte, hogy őt inkább a fizikai tevékenységek érdeklik. Úgy éreztem, kezdek lenyugodni, ezért leültem a fa tövébe, és odahúztam a macskát. Elővettem a pálcát, majd azon gondolkoztam, mit is használhatnék.
- Extrico – Fogtam meg a pálcát, kimondtam varázsigét, majd imádkoztam, hogy sikerüljön, és vártam az eredményt. Ser karom szőre hirtelen úgy nézett ki, mint amit alaposan kikeféltek, és látszólag, ő is örült ennek. Reméltem, hogy Hyun látja, mert eléggé bizonyítani akartam, én is tudok ám valamit. A fa kemény kérge, olyan földhözragadt ellentétet nyújtott, ehhez az isteni időhöz, hogy az szinte költői volt. Felnéztem, becsuktam a szemem, és élveztem, ahogy a táncoló levelek közötti fény az arcomhoz ér. A friss, erős fuvallat, ami hátulról érkezett, a nyár tömény virágillatát hozta felém.
- Milyen jó most itt. – bukott ki a számból. Karom rám nézett, és ő is elégedetten nyávogott. Alvás, és ébrenlét között, ott ültem, a fának dőlve, és figyeltem a gyakorló Hyunt.
Imádom a nyarat.
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 16. 21:05 | Link

Brandon

Megértő volt és elfogadta, hogy nekem most más dolgom van. Egy kedves poént is hozzáfűzött még, "majd a macskája taekwondozik". Nevettem egyet aztán komolyabban rákoncentráltam arra, amiért most itt vagyok. Addig ő leült egy fa tövébe és elkezdett játszani a macskájával. Ő is megtalálta azt a fát, amit egyszer én is a múltban. Az egyik reggeli edzésemet hamarabb befejeztem. Egy kis nyugalomra vágytam ezért leültem én is ahhoz a fához. Jó kis hely, nyugtató és még kényelmes is.
Egy varázsigét hallottam. Felkaptam a fejem és a fiúra néztem. A varázslattal kifésülte Ser Karom szőrét. Eltelt pár perc mire beazonosítottam a varázslatot. Régebben ezt én is tudtam, sőt, még alkalmaztam is az egyik kutyámon. Sajnos az évek elfelejtették velem. Jó volt újra hallani, hálás voltam az új barátomnak, hogy felelevenítette bennem.
Eltelhetett vagy negyed óra. Már minden fontos formagyakorlatot átismételtem, már csak egy dolog volt hátra, de azt nem tudtam egyedül megoldani. Brandonra néztem, akiről nem tudtam megállapítani, hogy alszik-e vagy nem. Odamentem hozzá, pontosabban elé. Nem hiszem, hogy észrevett volna.
-Öömm Brandon alszol? – Szóltam hozzá halkan. Ha tényleg alszik, akkor nem is zargatom. Ha viszont nem, akkor megkérdezem, hogy nincs-e kedve segíteni nekem.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 16. 22:53 | Link

Hyun


Éppen pihentettem a szemem. Arra nem emlékszem mit álmodtam, de nagyon meleg, és kényelmes volt. Lassan úgy éreztem, beleizzadok a pólóba, mikor éreztem, hogy egy kerek izzadságcsepp folyik le az arcomról a hajamtól a nyakamig. Nem töröltem, le, egyszerűen vegetáltam. Ser karom éppen azon volt, hogy bemocskolja újonnan fésült bundáját, és úgy tűnt sikerül is neki, de éppen egy nagyon érdekes mutatványt mutatott be, ami teljesen lekötötte a figyelmét. Nem tudom, mikor aludtam el. Őszintén. Egyszer csak felébresztett Hyun bizonytalansággal teli hangja.
– Hrm. Igen. Talán.  Egy picit. Miért kérded? – kezemmel Ser Karom után tapogattam, majd utána a pálcámat kerestem meg, és megkönnyebbültem, hogy nem ültem rá, és nem tört el. – Hol van Karom? – kérdeztem tőle, bár biztos vagyok benne, hogy kószál mellettem. Végül felbukkant egy nagy nyávogás kíséretében próbálta megharapni a tenyerem, ami nem sikerült, mivel túl pici volt még. – Istenem, remélem nem fog hamar felnőni ez a kis vadóc. – toltam hátra kobakját egy mutatóujjal. - Még sokat kell fejlődnöd, hogy engem legyőzz! – mondtam neki mély hangon, mintha valami óriás lennék. Felnéztem Hyunra, és felhúztam a szemöldököm, kérdve, miért zavarta meg, békés pihenésem. – Amúgy, segítsek valamiben? Vagy csak úgy tesztelted, hogy élek-e? Tudod, arra gondoltam, megint elkezdek játszani a hangszeremen. Régen gyakoroltam már, de remélem, olyan lesz, mint a biciklizés.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 16. 22:53
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 17. 10:04 | Link

Brandon

Talán egy kicsit elszenderedett, amikor hozzászóltam. Lehet, nem kellett volna, most biztos haragszik rám. Megkérdezte, hogy miért ébresztettem fel. Válaszoltam volna, de a fegyelmemet, és ahogy láttam Brandonét is a macskája, Ser Karom vonta el. Nyávogás közepette előkerült a kis szőrmók és játékosan elkezdte harapdálni a gazdája kezét. Ez ismerős. Az én Kiarám is szokta, bár az ő fogai már néha fájni is szoktak nekem. Ettől függetlenül én mindig hagyom neki. Lehet azért is ennyire élesek Kiara fogai, mert ő nagyon sokszor vadászik. Napközben, míg én az órákon vagyok mindig kiengedem, hagy szaladgáljon. Az első pár alkalomkor féltem, nehogy elvesszen vagy elkószáljon, de aztán megnyugodtam. Bízok benne. Meg hát megőrülne, ha bent kéne punnyadnia a szobában egész áldott nap.
Megkérdezte, hogy segítsen-e valamiben. Csak nem gondolatolvasó? A kérdése után elmondta, hogy azon gondolkodott, hogy elkezdjen-e megint játszani a hangszerén.
- Ha van kedved, akkor igen, lenne valami, amiben tudnál nekem segíteni. – Bólintottam kedvesen.
- De ne aggódj, nem vészes dologra gondoltam, csak fadeszkákat kéne tartanod nekem. – Régóta nem gyakoroltam már a deszkatörést. Általában egyedül jövök ki ide és hát azt meg egyedül nem tudom megoldani. Remélem még nem puhult meg nagyon a lábfejem.
Gyorsan témát váltottam, mert nem bírtam nem megkérdezni valamit.
- Amúgy milyen hangszeren játszol? – Nem bírtam megállni, hogy ne ragadjak a földön vele. Ezt muszáj volt megkérdeznem. – Akarom mondani játszottál..
– Javítottam ki magam.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. június 17. 10:05
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 17. 12:08 | Link

Hyun


Beletrafáltam a segítségbe, ugyanis pontosan et akarta kérni.  Közben Ser Karom Revansot vett, az előbbi lekicsinylés miatt, és apró cafatokra kezdte tépni a kézfejemet, apró kis karmaival.
– Hádemicsinálsz! –  kiáltottam rá, majd gyorsan arrébb dobtam. – Ha lenne most nálam valami finomság, nem kapnál! - csak utána esett le, hogy nem érti, csak a finomságot, ezért többször is számíthatom majd erre a pöttöm bérgyilkosra. Felálltam, majd rámosolyogtam. – Persze, segítek ha kell, de remélem nem a fejemet akarod lerúgni. – viccelődtem, de ő egyből megmagyarázta a dolgot. Nagyon beindította a fantáziáját a hangszeres dolog. – Nem min játszok, hanem miken. – javítottam ki, persze ő honnan tudta volna. – A szüleim zenészek, és zenetanárok voltak, szóval, életem nagyját zene közelében törlöttem, persze, hogy nem csak egyet tanultam. Ott voltak az alapok, a zongora, a hegedű, és a furulya, de persze jöttek az ebből kifejlődöttek, amiket ezáltal már könnyen megtanultam, mint például a fagott és a nyckelharpa. Ezen kívül a többiből kiügyeskedve, nagyon sokan tudnék valamit elnyekeregni, olyan sok tanulás nélkül, ez olyan, mint a nyelvtanulás, ha van érzéke az embernek, akkor gyerekjáték, kellő gyakorlással. Ha szeretnéd, majd játszok neked valamit legközelebb, amikor lejössz. Te tanultál valamilyen hangszeren? Esküszöm, mintha valamikor hallottam volna a suliban csellószót. Gondolod, hogy nem csak képzelegtem?
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 17. 15:22 | Link

Brandon

Ser Karom nem elégedett meg azzal, hogy a gazdája erősebb nála. A fogai mellett a karmait is belevette a játékba. A gazdája rákiáltott és rendbe tette. Én csak halkan nevettem, jelezve, hogy ebbe nem szeretnék belekavarodni.
Nem utasította el a kérésem. Szuper! Végre egy nap, amikor tudok deszkákat törni. Na de majd csak később, most éppen áttértünk egy másik témára, ami mindkettőnket érdekelt.
Kijavított, hogy nem "min" játszik, hanem "miken". – Ja bocs. – Mondtam. Gondoltam fel fog sorolni ötezer hangszert. Lehet megtaláltam a szakterületét? Elkezdett mesélni a családjáról és a múltjáról. Megtudtam, hogy a szülei zenészek voltak. Voltak? Ezek szerint nem csak nekem… najó hagyjuk ezt a témát, még csak visszaemlékezni sem akarok. Nem kérdeztem rá, inkább hallgattam a mesét. Az is lehet, hogy csak simán szakmát váltottak.  
Először zongorázni, hegedülni és furulyázni tudott, majd utána szépen folyamatosan megtanult még párat. Szép! Felvetette az ötletet, hogy majd máskor kijön és játszik nekem.
- Az király lenne. Nincs jobb a zenés edzésnél.
Megkérdezte, hogy én tudok-e játszani valamin. Hozzátette még, hogy csellószót hallott valamelyik nap.
- Hát ömm, én tudok Gayageum-ön játszani. – Mondtam szerényen és halkan, mert kicsit cikinek éreztem, hogy csak egy hangszeren tudok zenélni. - De szeretek táncolni és énekelni.
Eszembe jutott, hogy milyen csellószót hallhatott az múltkor. Feltételeztem, nem csak egy ember tud csellózni az iskolában ezért leszűkítettem a kört.
- A levita részlegében hallottad a csellószót?
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. június 17. 18:38
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 17. 17:34 | Link

Hyun

- Semmi gond, ritka az ilyen eset. – Mondtam neki, mikor bocsánatot kért, mert kijavítottam. Miután elmeséltem zenei pályafutásomat, belement, hogy tartsunk egy zenés edzést. – Már csak azt kell kitalálni, milyen hangszeren legyen. A zongora kihúzva, de a többi elég mobilis ahhoz, hogy magammal hurcoljam idáig.  – elmesélte, hogy ő egy koreai hangszeren tud játszani, amitől egyből elkerekedett a szemem. Közelebb léptem, majd megfogtam a vállát, és mélyen a szemébe néztem. Picit fel kellett emelnem a fejem, de nem zavart, idősebbnek is nézett ki nálam. – Figyelj rám. Muszáj megtanítanod. De, komolyan, nem vicc, ha nincs neked személyesen, akkor szerzek egyet, biztos van egy a melodimágia tanárnak, vagy valami ilyesmi. Bagolyfalván is biztos van egy hangszer bolt. Tényleg, akkor el kell hozatnom a sajátjaimat… Kár hogy nincs akkora bagoly, ami elbírná a zongorám, pedig eredeti Wilh.Steinberg P-165 . Valahogy csak be lehet hozatni nem? – lehet, hogy ő tudja, ki csellózott, meg is kérdezte, hogy a Levita részlegén hallottam – e. – Máshol nem igazán jártam még, hiszen még tanulnom sem kellett, és csak a réten, meg a piknikező tisztáson voltam. Szóval, igen. Ismered?]No, akkor add azokat a deszkáka, és rugdosd szét! - amikor odaadta, óvatosan, távol tartottam magamtól, és elkezdtem mozgatni. – Milyen magasra óhajtod?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 17. 17:40
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 17. 19:06 | Link

Brandon

Én is halkan említettem, hogy milyen hangszeren játszok. Azt hittem, hogy még csak meg sem hallja, ennek ellenére közelebb jött hozzám, megfogta a vállam és a szemembe nézett. Nem hittem a fülemnek, amikor azt mondta, hogy neki muszáj megtanulnia Gayageum-ön játszani. Felnevettem.
- Hát jó. Ha gondolod, majd valamikor megtanítalak. Nekem van egy. A tanárom megtanított egy varázsigét, amivel magamhoz tudom hívni a hangszerem, bárhol is vagyok. - Nagyon fura volt hallani, hogy egy nem ázsiai érdeklődik a hangszer iránt. Lehet, hogy csak addig ilyen lelkes, amíg nem látja.
Majd azon kezdett el filózni, hogy hogyan tudná elmozdítani a zongoráját. Ezt inkább rábíztam.
Megtudtam, hogy még nem sok helyen járt a suliban. Legtöbbet a levita házában volt. Valószínűleg, akkor tudom, hogy kit hallhatott.
- Nagy valószínűséggel akkor te az unokatesómat hallhattad, amikor csellózott.
- Gyorsan témát is váltott. Felállt és kérte a deszkát. Én is követtem őt, felpattantam a földről és elővettem a zsebemből egy kis szütyőt. A markomban elfért, olyan kicsi volt. Széthúztam a száját, nagyjából kétszer akkorára, mint amekkora az egész volt. Jó kis elvarázsolt szütyőke, tértágító bűbájjal van megáldva. Ezt még az edzőmtől kaptam. Letettem a földre és belenyúltam két kézzel. Kihúztam belőle körülbelül öt darab fadeszkát. Leraktam őket egymásra kicsit arrébb, majd a szütyőkét visszatettem a zsebembe. A lécrakás tetejéről elvettem egyet és a két rövidebb oldalát fogva egyenes karral előre tartottam. A testem előtt párhuzamosan nyúltak a kezeim, mintha a deszkával akartam volna védeni valamitől a mellkasom.
- Csak annyit kérek, hogy fogd meg ezt így, ahogy most én. Ja meg még annyit, hogy ne aggódj, nem lesz semmi baj. Én majd előtted fogok állni és megrúgom.
- Mondtam el, hogy mit kéne csinálnia és hogy mire számíthat.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 18. 11:14 | Link

Hyun

- Hidd, el a zenével nem viccelek, ez nem olyan lesz, mint a Taekwondoo, hanem ténylegesen megtanulom. szerintem elég, ha az alapokat tudom, és utána már boldogulok. Tényleg tudod, hogy ki csellózott? Na, még egy ember, akivel találkoznom kell. Itt tényleg nehéz tárolni, és beszerezni a hangszereket. Amúgy ismered a melodimágia tanárt? Még nem volt vele órám, de már nagyon várom, remélem, tud majd új, érdekes dolgokat is mondani, mert nem fényezésből, de eléggé kikupáltak engem zenetörténet, és zeneelméletből. Bár lehet, hogy a mágikus megközelítése teljesen más lesz, és még jobban fogok szenvedni, mint a többiek. – szomorodtam el. Ser karom talált egy bogarat, amit muszáj elkapnia, ezért cserkésző állásba vágta magát, majd hirtelen kilőtt, és mancsai közé zárta szegény teremtményt, ám szorítása nem bizonyult elég erősnek, így karmai között kimanőverezve könnyedén elszállt a kis túlélő. Közben valahogy Hyun kezébe került egy léc, én meg néztem nagyokat, hogy léckészítő bűbáj is létezik. – Szóval így kell tartani. – mondtam kétségektől övezve, erősen szorítva a lécet. – Hajrá, rúgd szét! – bíztattam. Azon gondolkodtam, hogy van e valami zenével kapcsolatos mágiaág, ami így tényleg effektív. - Van valami varázslat a melodimágiában, vagy ez csak a tömény elmélet? Nem tudod? – közben láttam, hogy megfeszülnek izmai, és készül a rúgásra, mire én becsuktam a szemem, és meghallottam a lába által keltett suhogást.
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 19. 14:39 | Link

Brandon

Megmutattam, hogy hogyan kell tartani a falécet, majd odaadtam neki. A fiú elvette és beállt pontosan ugyanolyan pózba, mint amilyet akartam. A bíztatására elmosolyodtam, de nem sokáig mert rákészültem a rúgásra. Komoly fejjel összpontosítottam a lécre, még véletlenül sem akartam mellé találni. Igaz, az csak egyszer fordult elő velem egész életem során. Nagyon gáz volt. Most már azért edzettebb, okosabb, tapasztaltabb és ügyesebb vagyok, mint akkor. De vigyázni mindig kell!
Hallatszott a fák levelének rezdülései, amikor a szél kicsit feltámadt. Nem volt szélnek nevezhető, inkább csak szellőcske. Pont ez a fajta nyugalom kell nekem a koncentráláshoz. A csendet a fiú hangja törte meg. A melodimágiáról érdeklődött.  Sajnos most csalódást fogok neki okozni, ugyanis én ebben nem tudok neki segíteni.
- Bocsi, én nem értek a melodimágiához. De ha gondolod, majd bemutatlak az unokatesómnak.
- Mondtam el neki az igazat. Az unokatesóm csellózik, bár nem tudom, hogy mennyire van képben a tantárggyal. Mindenesetre biztos, hogy többet tud mint én. Mindenkinek megvan, hogy mi a szakterülete. Nekem a sport, Brandonnak pedig a zene.
Brandon már-már elkalandozott, amikor én hirtelen megmozdultam. Félig kifordítottam a testemet és megrúgtam a lécet a talpammal. Mindez egy másodpercig sem tartott. Mintha kicsit megijedt volna a társam, de nem annyira, hogy elmozdult volna a helyéről. Visszaegyenesedtem, ismét a Brandonnal szemben álltam. Boldogan nézek a deszkára, ami kettétört. Szuper!
A következőért mentem.
- Még egyet bevállalsz? – Kérdeztem tőle. Értette, hogy egy újabb rúgásra készülök, hiszen már tettem előkészületeket rá.  
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 22. 13:53 | Link

Hyun

- Nem kell bemutatni, biztos megtalálom nemsokára, ha folytatja a csellógyakorlást. Egy próbát megért, bár sejtettem, hogy ne vagy az a zenész-fajta. – Szemem becsuktam, majd jött a reccsenést, és kinyitottam, hogy megnézzem, a lába volt-e, vagy a deszka. Szerencsére az utóbbi tört el, így a földre ejtettem két, kisebb lécet, és hüvelykujjam felmutatásával jeleztem, nagyon király volt az előbbi bemutató. – Persze, jöhet a következő. Nincs valaki a faluban, akinek van valamilyen hangszere? Például zongora? Talán bérelhetném, vagy akár órákat is tarthatnék alapfokon. Nem is lenne rossz. Szerintem holnap körülnézek ott iskola után. – közben az egész karja eltűnt egy apró szütyőben, majd kihúzott egy ötször olyan nagy lécet, mint a táska. – Hallod, ilyet honnan szereztél? Meg lenne oldva a tárolás, legalábbis a nem zongora méretű hangszereknél, tokban. Azonnal kell egy ilyet vennem. – újra úgy tartottam a fadeszkát, és vártam az újabb támadást. Hirtelen újra meghallottam a suhogást, majd a reccsenést.Rájöttem, hogy lassan el kell mennem levelet írni a szülőknek. Az előzőre egyből válaszoltak, és elmesélték, hogy nem csak én lettem varázsló. Charlotte DeLuise nevű unokatestvérem is az lett. Nagyon jóban voltunk, így nagyon megörültem az egésznek, már csak a levitába kell bekerülnie, és tökéletes lesz. Őt ismerve, biztos ide kerül. Valamit mondtak a szüleim, hogy őt nem akarták elengedni. – Képzeld, nemsokára megérkezik az unokatestvérem ide. Itt ilyen sok a rokoni kapcsolat, vagy ez a véletlen volt?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 22. 21:30
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 23. 14:31 | Link

Brandon

Brandon beleegyezett egy következő menetbe. Elvettem még egy lécet a rakás tetejéről és a fiúra néztem. Megkérdezte, hogy nincs-e valaki a faluban, akinek lenne hangszere. Elgondolkoztam, de mire válaszolni tudtam volna a fiú megelőzött. Mondta, hogy majd lenéz a faluba hátha tud valakitől kölcsönözni vagy éppen tanítani. Ez nem is rossz ötlet. Már nem is válaszoltam, mert nem tudtam volna okosat mondani.
Amikor meglátta a szütyőmet kis híján elájult. Nagyon tetszett neki. Kérdezte, hogy hol szereztem ilyet. Ha lenne neki is ilyene akkor meg lenne oldva a tárolás. Elhatároztam, hogy majd születésnapjára adok neki.
- Hát én ezt a bátyámtól kaptam, de ha gondolod megkérdezhetem, hogy hol lehet ilyet venni.
- Odaadtam a lécet Brandonnak, aki automatikusan az előzőleg mutatott pózba helyezte a falécet. Én viszont kijavítottam és a még mindig párhuzamos kezeit a feje fölé emeltem. Nem pont 180 fokba, hanem azért kicsit előrébb, hogy ne rúgjam meg. A lécet pedig lappal lefelé fordítottam.
- Most tartsd így kérlek. – Azzal hátráltam is egy lépést. Egy gyors ugrással ollómozdulatot csináltam a lábaimmal és a jobb lábfejemmel felrúgtam Brandon feje fölé – inkább elé – és széttörtem a lécet.
Mindezek után Brandon említette, hogy hamarosan megérkezik az unokatesója a suliba.
- Na az tök jó, gondolom már várod. – közben szedegettem a lécdarabokat a földről.
Kérdezte, hogy sok rokoni kapcsolat van-e az iskolában.
- Szerintem igen. Nekem például két unokatestvérem is ide jár, de az is lehet, hogy az ikertestvérem is ide fog.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 28. 14:11 | Link

Hyun
- Akkor Charlotte tényleg jön velem? – kérdeztem egy héttel az indulás előtt apától. Ő behajtotta a lábá, és egy szintre ereszkedett velem magasságban.
- Még dolgozunk rajta anyáddal. Tudod milyenek a szülei. Minden esetre, nem ugyanakkor fogtok menni, mivel, mit mondtam, kemény dió az apja. – egy bíztató mosolyt eresztett felém. Világoskék szeme olyan hideg szilárdságot árasztott, hogyha kellett, akár meg is dermedtek az emberek egy dühös pillantásától. Velem más volt. Én nem jégnek láttam, hanem pataknak, ami életet hoz mindenbe, amire csak ránéz. Ilyen volt az apám, kimért, vagy gyerekes, komoly vagy tréfás, ezeket a tulajdonságokat akkor váltogatta, mikor átlépte az házunk küszöbét.
- Remélem, gyorsan találok barátokat.
- Gyerekjáték lesz! Érdeklődj az iránt, amit ők csinálnak, mosolyogj, nevess, beszélj sokat! –
oldalra nézett, a nappaliban lévő zongorára. – És ami a legfontosabb… kérlek, ne hagy elveszni azt a tudást, amit eddig megszereztél, keress egy zongorát! – azzal felpattant, majd kisietett a házból.”
- Jó lenne, nagyon megköszönném, ha megkérdeznéd. – A zongora kérdése még mindig problémás, viszont a többi megoldva. Apámnak írok haza, hogy a következő csomaggal küldjön cselló, és hegedűgyantát, jó kis ajándék lenne a csellós srácnak. Mesélek majd neki Hyunról, Tildáról, a könyvmolyról, és a Levitáról. Eközben tartottam a durva tapintású lécet, majd egy szívdobbanásnyi időre egyik láb a fejem felé emelkedett, betakarva a napot. Elmeséltem neki Unokanővérem történetét, amit ő egy rövid megjegyzéssel zárt le. Megkérdeztem, ez a véletlen tréfája, vagy tényleg ilyen gyakoriak a rokoni kapcsolatok. Van egy ikertestvére, és ő is ide fog járni. Lehet, hogy ő lány.
- Akkor gondolom, rendszeresen találkozol velük. Viszont, nekem lassan mennem kell, Karom unja magát. – pillantottam az ökölnyi vadállatra tőlem jobbra, az egyik nyírfa alatt. - Akkor majd találkozunk, ha akarsz kviddicsre gyakorolni. - Felkaptam, majd sietősen elmentem.
Kviddicsre gyakorolni? Na, ügyes vagy Bran!
Rövid idő múlva felhagytam önmagam ostorozásával, mikor a vastag kövek között halkan, de kivehetően felcsendült a parasztkantáta. Gyorsan bedobtam a gólyalakba Ser karmot, adtam neki egy kis nasit, majd visszaszaladtam. A zene nem maradt abba, én kutattam tovább. A falikárpitok, , festmények, mint furcsállóan néztek, miért rohan egy fiú a zene irányába. A hang, egy folyosón teljes erővel hallatszott, ám az akusztika játéka megkavarta fejem, és mindenhonnan ugyanúgy hallottam. Fülemet a fának tapasztva jártam végig minden ajtót, mire elértem ahhoz, amelyiknek még tisztábban hallatszott. Már az ajtó nyitásánál tartottam, de eszembe jutott egy Zeneiskolai íratlan szabály.
Darab közben nem nyitunk be.
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 28. 14:43 | Link

Brandon
Vége

Jól az agyamba véstem, hogy ma még írnom kell az apámnak a kis szütyővel kapcsolatban. Általában az ilyeneket gyorsan el szoktam felejteni ezért is határoztam el, hogy ma írok.
Bran sejtése jó volt, tényleg tartom a kapcsolatot a rokonaimmal. Nem csak az unokatestvéreimmel és a testvéreimmel, hanem a nagyszüleimmel, de még távolabbi rokonaimmal is. Ez olyan koreai szokás vagy mi. Persze a mai világ már nem olyan, mint régen. Akárhogy is, szerencsére az én családom összetartó. Ezt jól bizonyítja az is, hogy évi kétszer mindig eljöttünk Magyarországra az itt élő unokatesóimhoz, pedig nem kicsi a távolság.
Bran mondta, hogy neki mennie kell, ugyanis a macskája unja magát. Kicsit megdöbbenve, de azért kedvesen néztem rá.
- Persze, menj csak. Jó, majd kviddics edzésen találkozunk. Ígérem, majd szólni fogok, ha lesz. - Mondtam neki.
A fiú elment én meg nekiálltam értékelni az edzésemet. A léceket sikeresen széttörtem, nyújtottam is, futottam is. Esetleg még egy két fekvőtámaszt lenyomhatnék. Befejezésképpen neki is álltam. Megcsináltam vagy 50-et aztán felültem. Megráztam a kezeimet. Szépen elment az idő. Összeszedtem a fűben heverő széttört fadeszkák darabjait, majd a maradék, eltöretlen deszkákkal együtt visszatettem a szütyőkémbe. Körbenéztem, nem-e hagytam itt valamit. A rét olyan volt, mint előttem. Akkor végeztem. Felmentem a szobámba, átöltöztem és elmentem reggelizni.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék