38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. május 29. 21:38 | Link

Schlett E. Lilla
05.30., alkony


Sötétedő égbolt mellett takarodó után az emberek vagy buliznak, vagy – a rendesebb réteg – a szobájukban vannak és tanulnak, beszélgetnek, vagy egyszerűen alszanak. Ez az általános magatartás, de nem Ardai Mersének, mert ő kiül a rétre egy termosznyi tea társaságában varrni. Igen, jól hallottátok, varrok, mégpedig egy buggyos nadrágot Dotyának, mert az előzőt, amit csináltam neki természetesen rongyosra hordta – vagy csak annyira kezdő voltam még, hogy szétesett magától elemeire, nem tudom, de mindkettő sanszos. Az a gatya viszont nem annyira ő volt, mármint neki készült meg minden, de az anyaga mégsem olyan volt, mint ami hozzá illett volna. Ez, ez az anyag viszont teljesen más - olyan anyagot találtam, ami teljesen ő, mintha csak a lelkét fognám textilpamutbársony formában. Hiszen ez az anyag nagyon különleges, mintái színes téglalapokban helyezkednek el, s mindegyik más és más. Az is tény, hogy a pasztellszínek teljesen Dotya világa, és hogy az ilyen sokféle és figyelemfelkeltő nadrág abszolút az ő stílusa, főleg, hogy ez már nem fog szétesni túl gyakran és nem kell minden viselés után foltozgatni, hanem remélhetőleg többet is kibír. Hiszen kézzel varrom és az teljesen más, mintha megbűvöltem volna a tűt és a cérnát – egyrészt nem feltétlen lesz vérprofi (és valljuk be, egy igazi buggyos gatya nem is lehet vérprofi), de a saját időmet és véremet áldozom rá, hiszen mindig megszúrom magam párszor, ami azt jelenti, hogy tetszeni fog az illetőnek, akinek varrom. Mondjuk ezt eddig is tudtam.
Egy pillanatra megálltam a varrásban, s kortyoltam a teámból. Füstös teának hívják, anya küldte, és hihetetlen ez a tea – olyan, mintha tömény füstöt innál, de közben érzed a szádban, hogy ez nem légnemű, hanem igenis folyadék. Olyan különleges, olyan megfoghatatlan íze van; egy vízesés jut róla eszembe, aminek az alján éles kövek és tavirózsák vannak, vagy mondjuk egy völgyben magasodó erdő fölött szálló köd, de közben mégis csak egy tea. Ismét kortyoltam belőle.
Belefeledkeztem az alkonyodó égbe. Ahogy néztem, olyan érzésem támadt, mintha egy szenvedélytől izzó kék szempár nézne le rám, amiben ott van a tűz ropogásának csöndje és a titok izgalma, az a rejtélyes és bensős érzés, mikor egy nő csak veled akarja megosztani az idejét, amikor úgy érzed, hogy megállhat körülöttetek az idő és a levegő.
Kis ideig méláztam, majd a már szinte teljesen sötét égbolt billentett ki mentális hallgatásomból – ekkor jöttem rá, hogy vak sötétben nem tudok majd varrni a szabad ég alatt. Ardai Mersét persze nem tántoríthatják el a fényviszonyok bármiféle szabadidős tevékenységétől, meg igazából mástól sem, mert Merse nem normális, Merse illatos gyertya-függő, amit a nőktől szoktunk meg, de megnyugodhat mindenki, ugyanis Merse mindenképpen hímnemű.
Szóval most is volt nálam illatos gyertya, három darab egészen pontosan, hiszen készültem erre az eshetőségre, hogy nem megyek be takarodóra a klubhelyiségbe. Elővettem az említett tárgyakat saját, kézzel varrt libaf*sszínű motyómból; levendulás gyertyák voltak, s a viaszban úgy sorakoztak a levendulaszálak mintha belesütöttek volna a gyertyába egy levendulamezőt. Ilyen gyertyákat gyújtottam meg, s felküldtem őket magam fölé, hogy adjanak némi világosságot a lassan estébe kúszó félhomályban. Végül, egy korty tea után, s a hozzá tartozó ízlelgetési idő leteltével visszatértem félkész munkámhoz.
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. május 29. 22:42 | Link

Merseee *-*

Már maga sem tudta, hogy pontosan milyen cél vezérelte, mikor elhagyta a körletét, de nyilván valami rendkívül égetően sürgős - tekintve, hogy most először nem a konyha felé libegve suhant el árnyként a folyosókon, hanem kifelé kapkodta a lábacskáit a szabadba. Már a hócipellője meg az üvegcipőcskéje is tele volt azzal a szeméttel, ami ott bent szorongatta az ideje 90%-ában. Halálos nyugodtságban császkált a folyosókon egy macis pizsamában meg a mamuszában, nem zavartatta magát - megszokta, hogy folyton megbámulják, holott szeretett volna minél jobban elvegyülni. Egy nagy, átlátszó zacskót szorongatva markolt bele néha, hogy előhalásszon magának egy-egy kígyó alakú gumicukrot, hogy fogai közé véve szétrágcsálja. Néhol meghallott beszédfoszlányokat, leginkább párocskák diskuráltak egymással, az ilyeneket pedig el akarta kerülni, a végeredmény pedig nyilvánvaló volt: a röpke 15 perces útból lett egy bő fél órás, mire leért a rétre. Kitárja az ajtót és mi az első illat, ami orrán keresztül az agyába jut és felismeri? Nem kedveseim, nem a jellegzetes erdő szaga fenyővel és földdel társulva, neem, hanem levendula! Hinni se akart a nózijának, elvégre a legjobb tudása szerint tegnap itt még nem voltak levendula-mezők. Szőke hajába belekap a lassú és lágy alkonyi szellő majd összeszedve magát megindul a fény- és egyben az illatforrás irányába abban a rendkívül helyes kis pizsamában. Jó, hogy a plüss macija nincs vele, de meg amúgy is most egész jól van ahhoz képest, hogy a következő hétvégén holdtölte lesz megint, ha minden igaz. Halad, szedi a patáit a kislány majd ahogy közelebb ér a levendula illatba érez valami mást is. A viasz jellegzetes szaga is ott terjeng és hirtelen beüt nála is a dolog, hogy ki az illető, aki ezen nemes dolgok szerzője. Szokatlan mosoly terül el a pofiján majd most már szaladásra fogja a dolgot és hirtelen baiiing, buummmm, rávetődik Mersére a gyertyákra figyelve és nem elsodorva, ahogy bár nem tudhatta, a teát lehet, hogy felborította. A földön kötnek ki mindketten ugyebár miután Lilla egy Merseeee csatakiáltást hallatva ráugrott óvatosan a másikra (hogy lehet óvatosan ugrani? de megtette). Végezetül világoskék ruhácskáján zöld színben pompázó foltok is megjelennek, habár ezt már majd csak később veheti észre, mivel most annyira el van foglalva Merse ölelésével. Az életben soha nem csinált ilyet, mindig visszafogottan és kimérten viselkedett, portrékkal meg manókkal cseverészett és ha kiszúrnák a szemét, akkor sem tudná megmondani, hogy miért ragaszkodik ilyen idétlenül a raszta tincses sráchoz. Kicsit a bátyjára emlékezteti, talán emiatt.
- Varrunk, varrunk, hm? - Nevetek rá a földön fekve, majd a még ki nem borult zacskó maradék tartalmát felajánlja a másiknak is.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. május 29. 23:07 | Link

Liliiiii


Gyors lépések egymásutánját hallottam meg a kissé nedves fűben, s mire felnéztem, már nem is volt időm belenyugodni a sorsomba, hiszen egy lány repült a karomba, s eltelt két pillanat, mire rájöttem hogy kiről is van szó - szőke, liliom illatú lányhoz mély hang és kék pizsama társult; ez aligha lehetett más, mint Lili, évfolyamtársam és barátom, aki valamiért mindig kitörő lelkesedéssel fogad engem.
A lányka jóformán letepert, az éppen varrott nadrág az ölembe esett, nagy nehezen pedig sikerült visszaölelnem a lányt. Mialatt karom köré zárult, erősen koncentráltam az ölelésre, s reménykedtem hogy most sem hagy cserben intuivitásom, s Lili megérzi hogy mennyire mellette vagyok, akármi is a problémája. Mert amint belép az aurámba, megérzem a benne lévő hihetetlen feszültséget és fájdalmat, akármiből is fakadjon. Valószínűleg ezért ragaszkodik ennyire hozzám, mert én érzem ezt rajtad, de ki tudja...!
Mikor elengedtük egymást, segítettem Lilinek felülni - így hát egymással szemben sikerült leülnünk -, s egy mozdulattal előkerült a táskámból egy pulcsi, hogy tudjon mire ülni, s ne a hálóinge legyen csupa kosz és víz.
- Varrogatok, igen, igen. Gyertyafénynél, teánál. Kérsz? Isteni! - közben belenyúltam a gumicukros tasakba, s az idő közben felborult (de szerencsére lezárt) termoszért nyúltam, majd töltöttem a kupakba egy kevés füstös teát. Nem raktam bele se citromot, se cukrot, nem szoktam, mert elveszi a tea ízét és zamatát, na meg a füstös tea hogy tudna igazán füstös lenni ha ott van benne a citrom és a cukor? Úgy már nem is poén.
Leharaptam a zöld kígyó felét és jóízűen rágni kezdtem, majd nem zavartatva magamat, teli pofával kezdtem el beszélni Lilinek.
- Schlett Lili hálóingben sötétedéskor lerohan egy srácot a réten aki éppen varr gyertyákkal a feje fölött. - elvigyorodtam. - Mi járatban erre, mi?
Habár a hangomon nem annyira hallatszott, de őszintén érdekelt, mit keres itt a lány. Valószínűleg nem tud aludni, vagy csak nem akar. Annyit tudtam, hogy mindig mikor megérzem a lány kedélyállapotát, egyszeriben feszültebb leszek. Ilyenkor mindig rá kell szólnom magamra, hiszen ilyenkor jobb nyugodtnak maradni, de akkor is. Éreztem az átsugárzó feszültséget.
- Minden rendben veled, Lili? - ezt már sokkal komolyabban kérdeztem. A varrást kicsit arrébb raktam; azzal még ráérek foglalkozni. Az egyik gyertyát a lány fölé irányítottam, s ettől úgy festett mintha egy középkori kihallgatószobában lenne. - Mesélj nekem.
Utoljára módosította:Ardai Merse, 2014. május 29. 23:09
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. május 29. 23:58 | Link

Merseeeeeee

Nyilván nem volt felkészülve egyikük sem erre az ominózus kezdésre, de szemmel láthatóan nem neheztelt Merse a kis kitörésére. Tényleg, bár azt hiszik róla az emberek, hogy nyílt, kedves meg őszinte, valójában nem ez a típus. Jobban kedveli még mindig a konyhai manók társaságát és a portrés kofákkal való pletyizést annál, hogy másik létező vagy épp nemlétező magánéletébe dugja az orrát. Meg akkor ott van még azon pár embert alkotó kör, akikkel szívesen beszédbe elegyedik, mint azzal a másik farkassal, a szemétláda franciával vagy az épp itt megjelenő Mersével. A tarolást követve lovagiasan Merse felsegíti a kislányt majd most már ülő helyzetben folytatják a beszédet - vagy inkább kezdenek bele. Lili sose hitte volna, hogy lesz egyszer egy olyan barátja, akit tényleg érdekli a hogyléte és nem pusztán udvariassági formát követve teszi fel a bájkérdéseket. Valahogy Mersénél mindig volt egy olyan furcsa benyomása, miszerint komolyan kérdez nem pedig csak azért, hogy elindítsák valahol a locsifecsit. Az ölelése is ezt sugallta - vagy csak az Eridonos titulálta így, mindenestre neki sem esett nehezére beszélgetni a fiúval, holott nem nagyon kedveli a hús-vér emberek társaságát.
- Szivatsz? Még jó, hogy kérek! Mindig olyan eszement lötyijeid vannak, amiket árusítani kéne valami Merse_cuccai üzletben. - nevetve fogadta el a kitöltött teát, miután az eredetileg ülőkének kapott pulóvert magára húzza. Kicsit esetlenül állt rajta, fel is kellett egy hangyányit tűrni az ujját, de meg nem szabadult volna tőle, a világ minden kincséért sem. Bezony Merse, ennek a pulóvernek már bottal ütheted a nyomát a továbbiakban! A termosz kupakját elfogadva felkészületlenül kortyolt bele az italba és hirtelenjében azt se tudta, hogy köhögjön vagy nyeljen. Végül ez utóbbi történt meg először és csak aztán a második de úgy, hogy kék szemecskéi be is könnyeztek. Nevetve hagyta, hogy túlélje az első találkozást a Merse-legújabb-itókájaval, majd folytatva a megkezdett mozdulatot, végül megitta az egészet. Sőt! Még ízlett is neki!
- Ááááh, tudod, hogy csak a varrókészletedre hajtok. Na és te? - vigyorog még mindig és igényt tart még egy körre abból a füstös teából. Nem tudja beazonosítani, hogy mitől érzi magát hirtelenjében olyan elevennek és problémamentesnek, de biztos ami biztos: kér még abból a teából miközben ő is leharapja a fejét a kígyónak. Ám még mindezen dolog sem tudta elkergetni azt a negatív kisugárzását, amit a srác is megérzett. Hiába, nem tud vele mit tenni. Az egyik gyertya mintha csak életre kelt volna - megmozdult és a szöszi feje felé lebegve kissé amolyan baltás-gyilkos beütést is adhatott neki.
- Valami nem stimmel velem deeee... kétlem, hogy tudni akarnád. - még a kezeit is tördelte volna, ha nem lett volna tele gumicukorral és talán a következő adag teával. Ha lehetett, akkor még jobban csak belebújt a pizsamája feletti bő, ám annál kényelmesebb pulóverbe, amely csak úgy ontotta magából a biztonság érzetének illúzióját és Mersére emelte kéken csillogó íriszeit. Bízik a fiúban, nem arról van szó, tényleg nem, csak.. fogalma sincs, hogyan mondjon el egy ilyet olyasvalakinek, akivel még beszélgetni akar a továbbiakban is. Mert bár lehetne rosszabb is, egy ilyen mivoltot nem egyszerű megemészteni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. május 30. 16:23 | Link

Liliiiii


Lili meglepően pörgős volt, olyan eleven, de közben feszült is legbelül, legalábbis gondolom. Ezekben a dolgokban persze sosem lehetek biztos, ezek csak olyan megérzések (nem, nem női megérzések), semmi konkrét. Mindenesetre úgy láttam, ízlett neki a tea, reméltem hogy kicsit lehiggad tőle. Az biztos, hogy Lili nagyon szélsőséges ember.
- Nem is lötyi, hanem tea, és el kell ismerned hogy finomak! Tény, hogy a törökmézes valami undorító volt, de... - haraptam el a mondatom felét. Az volt az egyetlen tea életemben amit nem tudtam lenyelni.
Mosolyogva konstatáltam, hogy a lány felhúzta kék pulcsimat; reméltem, hogy azért még visszakapom valaha - nem tudom miért, de a nőknek van egy furcsa kleptomán hajlamuk ami a férfiak ruhadarabjait illeti.
Kissé abszurd volt számomra, hogy ez a lány egyik pillanatról a másikra ilyenné változhat - legalábbis mikor először láttam, egyáltalán nem ezt a képet festette magáról -, mintha megnyitnék egy csapot amiből szüntelenül áramlik a fesztelenség. Ilyen durván még senkinél sem tapasztaltam a két végletet, mármint sokan mondják hogy az emberek mellettem nagyon könnyen feloldódnak, de hogy ennyire az már tényleg durva. Lili kék szemeit kutattam, mikor megkérdezte, hogy én mi járatban vagyok, s közben töltöttem neki még egy kis teát.
- Tudod, varrogatni meg elmélkedni, csak a szokásos. - közben végig a szemébe néztem, s megpróbáltam kikutatni szomorúsága okát, habár tudtam, hogy semmilyen különleges képesség nem áll a birtokomban.
- Én ne akarnám tudni...? Mondd csak bátran, ha úgy érzed. Nem fogom leharapni a fejed.
Ha őszinte akarok lenni, egoista voltam. Mármint az első gondolatom az volt, hogy mi van, ha ez a lány most szerelmet akar nekem vallani, mert én nem érzem azt iránta. Aztán lehűtöttem magam, hogy Merse nyugi, szinte biztos hogy még mindig senki sincsen beléd esve és egy darabig nem is lesz.
Kíváncsian vártam a lány válaszát; ha engedte, elvettem a kezéből a teát és belekortyoltam, hogy aztán visszacsúsztassam hideg ujjai közé.
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. június 11. 10:18 | Link

Merseeeeeee


Hát Lili sem mostanában örült ennyire egy ismerősnek, mint Mersének. Kissé van egy olyan beütése, mint a bátyjának, talán emiatt is ragaszkodik egy pirinyónyit a sráchoz. És még a Marsról származó teái is valahol nagyon kellemesek, habár mint ahogy ő is említette, van pár olyan, amit legszívesebben nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetett volna.. igen, az a törökmézes valóban az egyike volt az ilyen ízeknek. De ez a füstös valami király - még akkor is, ha eleinte kis híján a torkára forrt a dolog, mostanra nagyon kellemes összhangban volt a begyével és a szájával a tea.
- Nem is értem, hogy tudott anyád olyat küldeni. Még mindig határozottan állítom, hogy azzal meg akart mérgezni, de..te tudod.. - a végére elmosolyodott és a furcsa gátlástalan énje bontakozott ki, maga se tudja,hogy mitől. Talán tényleg pszichológushoz kéne járnia vagy valami agykurkászhoz, de legalább néha leülni egy fával szembe és annak elmesélni a gondokat-bajokat. Sajnos nem olyan a szöszi, mint a legtöbb lány ebben az iskolában; ő furcsa mód nem tud nagyon jól barátkozni, szereti a manók társaságát és utál beszélni a problémáiról.
- Jobban belegondolva igazad van, teljesen logikus az, ha az ember FIA (!!) a rétre jár le hajnalban csak hogy varrogasson. Te hallod, én kérek elnézést. - villantotta meg újfent a fogait a fiúra még jobban összehúzva magán a pulóvert, amely olyan kényelmesen fedte be Lili sovány kis testét és boldogan kortyolt bele a következő adag teába. Aztán pillanatok alatt leverte a víz azzal, hogy olyan témához értek, ami számára eléggé.. nehéz. Soha az életben nem mondta el senkinek, hogy mi is valójában - ezzel szemben az a másik farkas az iskolában, Kornél, ő mindenkinek hangoztatja, hogy ő teliholdkor az erdőt bújja. Lillus hagyta, hogy a Navinés kihámozza ujjacskái közül a termosz kupakját megízlelve egy pár pillanattal később a saját teáját, míg Lilla a feje felett libegő gyertyát fixírozta és számolgatott magában. Ha most elmondja, akkor 99 százalék az esélye annak, hogy egy nagyon jó barátot fog elveszíteni és talán örökké bánni fogja. Ha meg nem mondja el, akkor ez elkezdi majd építeni kettejük közt a falat, mert bár barátok szoktak titkolózni egymás előtt, de ez nem tesz jót a kapcsolatnak. Hát nagy levegőt vett a kislány, belekortyolt a már hozzá visszakerült füstös teába, hangyányit megszédült és egy nagyobb sóhaj után belekezdett.
- Tudom, hogy tudsz titkot tartani szóval nem kérdezem meg.. De lenne egy kérdésem. Ha muszáj lenne választanod, hogy vámpír vagy vérfarkas legyél, te melyik mellett döntenél? És.. miért? - Hangja itt-ott megremegett éz nagyon kíváncsian fürkészte Mersét, míg kicsit közelebb mászott a rasztás sráchoz. Most már gondolhatja, hogy az egyik lény a pulóverében csücsülő Lilla, de ő vajon melyiket preferálná, ha muszáj lenne? Vérszívó lenne aki nem élhet a napon és meg kellene élnie minden szerette halálát mert arra van kárhozatva? Vagy vérfarkas, mint Lillus és attól félnie, hogy melyik nap fog valóban megtámadni egy embert és szétszaggatni?
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. június 11. 15:46 | Link

Lilidrága


Lili replikált, én pedig elvigyorodtam. Imádom, amikor így felvágják a nyelvét, ilyenkor érzem, hogy tényleg eridonos jellemről van szó.
- Most mit izélsz, szerintem tök normális, hogy egy srác kijön varrogatni a rétre este, levendulás gyertyákkal és teával. Ez tök férfias dolog.
Tudtam, hogy Lilit lehet ugratni ilyenekkel, ő nem fogja ezeket a dolgokat aljas módon ellenem felhasználni. Úgy éreztem, hogy Lili jó ember. Az ilyen feszült emberek általában azok, vagy ha nem, akkor nagyon nem azok. De tény, hogy Daphnee kicsit félt tőle, mikor először találkoztak. Ez egyébként érdekes.
Újra ivott, én pedig a kezembe vettem félkész művemet, hogy ne kelljen tartania velem a szemkontaktust, ha nem szeretné. Igyekeztem kikapcsolni érzelmi detektoraim és a magam lelkére koncentrálni, de ahogy láttam, hogy Lilibe száll a para, kissé én is megijedtem. De amúgy nem. Mármint nem bepánikoltam, csak nem értettem. Bár sejtettem, hogy öt percen belül meg fogom tudni, mi a baj.
Sóhaj és kérdés. Én éppen az anyagot néztem, egy égő narancssárga-napsárga mintán húztam keresztül a fekete cérnát. Egy pillanatra megálltam, aztán folytattam a varrást, mintha mi se történt volna.
- Érdekes kérdés. - Hangom szokatlanul nyugodt volt, s még el is mosolyodtam. - Had gondolkozzak ezen egy kicsit.
Ssssh, nyugi, gondoltam magamban. Ha most egy vámpír ül velem szemben, akkor sem változik semmi, maximum tudom, hogy simán előfordulhat, hogy nekem ugrik. De végtére is nem sajnálnám ezt a dolgot Lilitől, azt hiszem, neki több szüksége lenne rá mint nekem. Ha jól tudom, valami ritka vércsoportom van, talán még csemege is lenne számára. Ha pedig túlélném, akkor igazából mindketten jól járnánk, mármint én adtam neki a véremből ő meg jóllakott. Tudom, hogy kicsit morbid, de ha le tudna állni, még ez sem lenne probléma.
A vérfarkas viszont durva, de csak teliholdkor. Előtte betegesek, mármint ami az erőnlétüket illeti, és teliholdkor elvonulnak az erdőbe és képesek lennének széttépni bárkit. Az mondjuk tényleg durva, mármint a vérfarkasok tényleg nem tudnak uralkodni magukon, a vámpírok azonban képesek megtanulni. Viszont a vérfarkasoknak nem kell örökké élniük. De ők nehezebben találnak munkát.
Természetesen nem válaszolhatok Lilinek. Hiszen mi van, ha pont a másik? Most nem hagyatkozhatok ködös megérzéseimre, ez túl fontos ahhoz. Ez tényleg komoly dolog. Nyeltem egyet.
Hiszen ő Lili. Ő csak Lili. Szépen megnyugszom. Nem fog most azonnal nekem ugrani, akármi is ő. Felnéztem az égre. A hold még nem jött fel, vagy felhős volt az ég; nem tudtam megállítani, telihold van-e, de ha jól emlékszem, már tegnap is az volt, sanszos, hogy ma is az lesz. Na itt izzadni kezdett a tenyerem. Még csak sötétedett, bár már inkább estefele járt. Van idő. Még van egy kis idő.
- Lili, te akkor is Lili maradsz, ha vámpír vagy vagy vérfarkas. Nem tudom, melyik vagy, de egyiknek sem örülök jobban, nekem teljesen mindegy. Számomra ugyanúgy ember vagy. - ránéztem és mosolyogtam, kezem azonban enyhén, szinte láthatatlanul remegni kezdett. Ha vérfarkas, és ma telihold lesz, akkor itt fogok meghalni.
Utoljára módosította:Ardai Merse, 2014. június 11. 15:48
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. június 13. 20:31 | Link

Merseeeee^^


Szegény lány hiába tépte a száját, hogy Merse édesanyja minden bizonnyal az életére akart törni, a fiú csak mosolygott, mint aki épp most lesett meg egy teniszezős lányt öltözködés közben.
- Oh, hát persze, hogy is felejthettem el! Mert nincs is ennél férfiasabb dolog - itt esetlenül próbál bicepszet erőltetni magának úgy, mint egy majom - , sőt! Nem is értem, hogy tudtam eddig nem észrevenni a tolongó fiúkat itt a réten, akik csak varrni jönnek ide arról nem is beszélve már, hogy olyan teák társaságában, amik.. mint valami eldugott kínai üzlet utolsó polcairól származnak. - elmosolyodott a lány és amolyan haverian beleboxolt Merse karjába, mielőtt az ismét felvette volna félkész munkáját. Hihetetlen, itt egy szőke lány (XD), aki az iskolában még egyetlen alkalommal sem varrt és itt ül vele szembe az egyik fiú barátja, aki meg hobbi szinten űzi ezt a foglalatosságot. A lányban kissé ott kavarogtak a negatív gondolatok is, holott a legfelszabadultabb Merse mellett szokott lenni. Ilyenkor úgy érzi, mintha a nem lenne gondja a világgal, mintha minden rendben lenne. Nyilván már motoszkál egy ideje a Navinésben a kérdés, hogy miért ilyen furcsa Lilla, de hát csak most bukott ki végül burkoltan az érdeklődés eziránt. A szöszke nem is tudta eleinte, hogy mit feleljen, így egy újabb kérdés jegyében kezdte rávezetni a fiút a helyes útra. Már arra is fel volt készülve, hogy most nagyon hirtelen hanyatt-homlok kell elszaladnia az éjszakába, mert bár képtelenségnek hangzik, de semmiképpen sem akarta halálra rémíteni a társát - holott talán eme gondolata már lényegtelenné vált. Hisz kiben ne szaladna végig az adrenalin annak hallatára, hogy az emberünk egy bestia? Lillus a termosz pohárkájába kapaszkodva fürkészte a fiú gondolkodó tekintetét és arcát, ösztönei pedig azt sugallták, hogy ugyan tart tőle a másik, de nem fél. Mármint nem határozottan fél. Pontosan nem tudta megállapítani a gondolatokat, de mivoltából adódóan az érzéseket rendkívüli pontossággal átélte. Nyelt egy hatalmasat az Eridonos és saját magát is csitítani próbálta, holott egyre jobban átjött partnerének félelme. A válasz kezdetekor kissé összerezzent, nem várta, hogy mond majd bármit is a srác, de.. a várthoz képest sokkal jobb lett a felelet. Fülét láthatatlanul mozdította meg, így hallva azt is, hogy a másik keze nagyon nagyon kicsit, szine alig, de akkor is megremeg. Nem lesz ez így jó, nagyon nem. És a Hold.. Lilla ijedtében hirtelen fel akart állni, aminek a következménye: saját lábában botlott meg majd esett hátra a földre. Remélte, hogy a fiú nem akar majd a segítségére sietni, de ha mégis, akkor hárítóan felemelte jobb kezét, amiből az esés közben elejtette a füstös teát. Fenébe! A tőle telhető leggyorsabban két lábra tornázta magát, a zsigereiben pedig már érezte, hogy balhé lesz. Az itala tegnap sem jött meg, ma pedig nem járt fenn a bagolytoronyban, de minden bizonnyal ha megkapta volna, akkor valaki már intézkedett volna ez ügyben.
- É.nn... nnaggy..on..ssss..aj...nál..nálom... - ezen szavakat még mindenképp el akarta motyogni, vagyis inkább dadogni Mersének, mert már érezte, hogy csontjai kezdenek megnyúlni, már kezdődött a borzadáj. Csapot-papot hátrahagyva port keverő gyorsasággal az erdő sűrűje felé kezdett rohanni, út közben utolsó lélekjelenlétével gyorsan lekapkodta magáról a ruhákat - a pulóverre külön vigyázva, hogy hova teszi le, mert később még igényt tartott rá. Patakokban folytak le a könnyei az arcán egészen addig, amíg a fák tömkelege között teljesen el nem veszítette az önuralmát. Hogy miért is indultak meg a könnycseppjei? Most kivételesen nem pusztán a fizikai fájdalom miatt üvöltött fel és törtek elő sós cseppek a szeméből, nem. Most azt a barátságát siratta, amit az imént rontott el teljes mértékben. Hisz egy ilyen eset után mégis ki merne a lány közelébe menni? Pedig már kezdett egészen közel kerülni a fiúhoz és lassan már nem csak mint valami kíváncsi idegenre tekintett rá. A teljes átváltozás előtt azonban arra nem jutott ideje, hogy mérlegelje: mi is fog történni mindezek után.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék