31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 27. 17:56 | Link

Sára.


Viselkedéselemzésre adtam a fejem, mert apu szerint nem árt, ha kicsit jobban megismerem az embereket, mint ahogy most velük állok. Hogy muglik, vagy mágusok, az igazából egyre megy, úgyhogy beérem ezzel a képzési iránnyal, viszont ha már ez van, akkor teljes erőbedobással vetem bele magam a részletekbe. A félelem például kifejezetten érdekes téma, hát még a fóbiák. Két éve is megvan, hogy beszereztem a pszichopatológiai diagnosztikai kézikönyvet és meglepődtem, hogy milyen elképesztően hosszú és kimerítő listája van a fóbiákat illetően például. Azt a mai napig nem tudom elhinni, hogy van, aki attól fél, hogy figyeli őt egy kacsa. A kígyóktól való félelem sokkal megalapozottabbnak tűnik, bár tulajdonképpen reálisnak azt sem látom. Abszurd. Minden kígyótól rettegni, mert van néhány, amelyik venomot termel, és támad, bár csak abban az esetben támad, ha veszélyt érez - ez nem reális. Szerintem. Innen már nem volt nagy erőfeszítés összekötni a kígyót, meg a viselkedéselemzést. Mekkora lehetőség. írhatnék róla tanulmányt is akár utólag, csak egyszer mondjuk szerezni kellene egy kígyót az egészhez. Egyes csapó: hogyan szerezzünk be kígyót. Helyszínnek tökéletes bármely rét, bár nem kizárt, hogy egyes helyeken többet kell várnunk, mint másokon, amíg belebotlunk egy kígyóba, valamelyik ártalmatlan siklófaj azonban csak honos a legtöbb rét közelében. Nem volt még alkalmam a Bagolykő környezetének teljes élővilágát felleltározni, úgyhogy csupán remélem egyelőre, hogy találni fogok egy ilyen nem túl közkedvelt csúszómászót. Mindenesetre irány a rét. Az alkalomhoz öltöztem. Úgy nézek ki, hogy katonai terepgyakorlatra is beillenék terepszínű nadrágomban meg a fekete felsőben, amit hozzá felvettem,  - na jó, csak majdnem -  és még a hajam is újra barna. A kígyónak hoztam magammal egy nemrég fogott egeret csemegének, meg egy kisebb vászonzsákot, kézben mégse vihetem be az épületbe, akkor oda lenne a meglepetés ereje, és kiérve első dolgom megnézni minden fellelhető rejtekhelyet, üreget, árnyékos zugot, ahol egy rézsikló vagy egy erdei, esetleg kockás sikló megbújhat, keresztes viperába meg tán csak nem sikerül akadnom, mert annak nem lenne jó vége valószínűleg rám nézve. Beszerzek egy vastagabb ágat, fő az óvatosság, és egyelőre azzal piszkálom meg a zugokat, ahol talán sikerül kígyóra is bukkannom. Pókokkal sem lenne rossz, de azokhoz bizonyos szinten mégis hozzászokik az ember, mivel nehezebb őket elkerülni, úgyhogy bújj elő szépen valahonnan, te sziszegő csúszómászó, vagy nem lesz mit megfigyelnem, azt meg sajnálnám. Nagyon.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. március 28. 23:29
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 28. 15:35 | Link

Nagyonfuranevedvan Médea

Sára a mindennapjait a kastélyban töltötte és hiába járta már meg a fura helyzetekkel, amibe került, képtelen volt egyszerűen a fenekén maradni. Hiába, őt nem erre találták ki, az otthon ücsörgés nem az ő műfaja volt, főleg nem a Rellon kietlen, napfénymentes alagsorában. Bár egészen hozzászokott, most a legjobb volt, ha kimozdul kicsit. Amúgy sem akart angolkóros lenni, a kastélyon kívül vándorolni jobb ötletnek tűnt, főleg a tavasz megjelentével. Mondjuk biztosan hatalmasat nevetett volna, ha egy alagsorban kapja el az angolkórt, miután éveket élt Londonban. A sors játéka kiszámíthatatlan és ez igen ironikus kis szeglete lett volna. A móka azonban nem érte meg a betegséggel szenvedést, helyette inkább mélyen magába szívta a friss levegő illatát, egyből, ahogy kilépett a kastélyból.
Körbenézett, merre mehetne, egyelőre a kinti részt nem nagyon fedezte fel. Nem volt félős típus soha, de logikus és abszolút reális döntésnek gondolta, hogy először a kastélytól nem túl távoli részeket fedezi fel. A körül elterülő vidék is épp elég csábító volt. Hosszú mosoly kanyarodott az arcára, ahogy zöld tekintetét végigfuttatta a természet alkotta terepen. Tetszett neki a hely, a fák hívogatták, a nap sugarai meleg bizsergésbe borították bőrét. Eredetileg copfba zárt, hullámos haját kiengedte, hogy az enyhe szél finoman meglengethesse.
Úgy érezte, most él igazán. A feltöltődés minden lélegzetvétellel folytatódott, pumpálta őt belülről. Nem tudta, mennyire ismerik az emberek ezt az érzést. Mármint, mindenki ennyire jól érzi magát, ha kiszabadulhat kicsit a zárt helyekről, ha a szabadság végigáramlik az ereiben? Vele madarat lehetne fogatni, úgy érzi, el tudna repülni a szél szárnyán, abban a pillanatban.
Pozitív érzésekkel felturbózva látott neki a körének, nem sokkal később ért a rétre. Ott körbenézve először észre sem vette a lányt, de aztán hamar feltűnt neki Médea terepszínű foltja, egyelőre a távolban. Érdeklődve villantotta felé zöld tekintetét, úgy osont közelebb, hogy láthassa, mi történik. Az istenért sem értette meg, a lány miért piszkál egy bottal üregeket, lyukakat és miért nézelődik ilyen elmélyülten. De úgy döntött, nem kérdi meg tőle, nem érdekelte annyira.
Halk léptekkel közeledett felé. Amikor elég közel ért, hiába, nem bírta ki, hogy ne érjen hozzá. Egy egyszerű mozdulattal megpöccintette Médeát hátulról. Azt a pillanatot választotta ki, amikor a leginkább előre volt hajolva és a leginkább instabil volt a helyzete, majd, mintha mi sem történt volna, továbbsétált mellette. Ő nem csinált semmit. Meglökte valaki? Dehogy. Csak megingott az egyensúlya, magától. Bár nem láthatta az arcát, elégedett mosoly ült ki rá.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 00:34 | Link

Sára.


Már lassan fél órája keresgélek, és még mindig semmi. Egy ekkora réten nem létezik, hogy ne találjak egy kígyót. Alaposan végignézek minden egyes zugot, ami rejtekhelye lehet egy ilyen kis aranyos hüllőnek, ami nem is bánt igazából, ha én sem bántom őt. A természet úgy lett kitalálva, hogy a te-nem-bántasz-én-sem-bántalak-elv kifizetődő választási lehetőség sok esetben, már persze amikor nem a ki-az-erősebb elképzelésen alapuló dzsungel-törvény a nyerő. Mondanám, hogy kegyetlen, de igazából nem tartom kegyetlennek, amíg nem esztelen mészárlás, mint amit idióta emberek végeztek a haragos siklók körében például. A Coluber caspius ártalmatlan, annak ellenére, hogy bármilyen vélt veszélyforrással szemben agresszív, de persze, gyilkoljuk le, csak mert kígyó és undorító csúszómászó. Talán errefelé is lehet, bár elég sokáig hibernál, kétlem, hogy belebotlanék egybe, meg aztán különben is védett, és nem értékeli, hogy befogják. Igen, bizony, egy kígyó is tud stresszes lenni, ezek pedig elpusztulnak, ha befogják őket. Nem éri meg a fáradtságot. Valami kevésbé agresszívnak és problémásnak jobban örülnék. Az egyik üregben azonban végre megmozdul valami, már ha nem én képzelem be, mert annyira szeretnék begyűjteni pár órára egy kígyót. Előre hajolok, ezt jó lesz közelebbről megnézni. Az egyensúlyom ingatag ebben a pozícióban, de pár pillanatot kibírom, amíg a bottal megpiszkálom az üreg belsejét, hátha előmászik az aktuális lakója. Vagy mégsem. Mintha valaki hozzámérne, és a pillanat törtrésze alatt oda az egyensúly illúziója is - úgy esek előre, elhasalva a fűben, mintha hirtelen bevonzott volna a föld.
- A francba.- mordulok fel nem éppen a legszebben és kedvesebben, miközben tenyeremre támaszkodva összeszedni igyekszem magam, és szét is néznék, hogy ki lökött meg, mert biztosan éreztem, hogy valaki hozzámért. Még jó, hogy mégsem fordulok elég idejében, ugyanis épp az orrom előtt az üregből kibújik egy kígyó. Nehéz eltéveszteni az osztrák koronácskának köszönhetően. Amilyen gyorsan jött a harag, olyan gyorsan párolog is el, már csak a kígyót látom magam előtt, amint tekeregve menekülne megbolygatott lakhelyéről. Rézvörös példány, ötven centinél valamivel hosszabbnak tűnik, fején ott a jól ismerhető minta. Rézsikló lesz. Óvatosan nyúlok fölé, majd amilyen gyorsan csak sikerül, elkapom a fejét, hogy esélye se legyen megharapni. Felállok végre és alaposan végignézek rajta. Kerek a pupillája, ami azt bizonyítja, hogy minden kétséget kizáróan rézsiklót sikerült fognom.
- Ó, de szép példány vagy, gyönyörűm.- mondom neki elégedetten mosolyodva el, most már csak a helyszínre kellene szállítani és figyelni a folytatást. Csak éppen fél kézzel megoldani mindent nem olyan könnyű. Vergődik azért a kezemben, és relatíve erős, bár még egyelőre én vagyok az erősebb. Szerencsére. Azért kapóra jön, hogy nem messze tőlem egy lányra leszek figyelmes. Annyira lekötött a kígyóvadászat, hogy fel se tűnt, mikor jött erre.
- Hé... szia. Segítenél nekem kicsit, ha szépen kérlek? Fél kézzel nem éppen boldogulok, márpedig őt itt bele kellene valahogy tuszkolni ide. - magyarázom, mutatva a kígyót, meg a zsákot is, aminek a száját zsinór húzza össze.
- Nyugalom, szépségem. Nem esik bántódásod. Mindjárt kapsz csemegét is, csak bírd ki egy kicsit. - ígérem a kígyónak. Tényleg nem szándékom bántani, csak szükségem van egy kicsit rá, aztán visszahozom ide, és elengedem. Szabad kezemmel a lány felé tartom egyelőre a zsákot, már ha nem menekült még el a kígyó láttán, vagy nem fog akkor visítva lelépni, ha meglátja a zsákban a döglött egeret. Nem tűnik olyannak, mint aki megijed az árnyékától, de hát én és az emberismeret... nem vagyunk túl jóban.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 30. 17:18 | Link

Médea

Sára elégedettségét csak növeli, amikor hallja, hogy a lány közelebbi kapcsolatba kerül a földdel. Miután megadta neki a nagy ölelést, ami már kijárt neki, amiért rajta jár (hogy is képzeli!), még morog is egy kicsit. Az a francba mintha simogatná Sára lelkecskéjét, megvolt a napi jó cselekedete, csak éppen magával tett jót. De mi mást várhatnánk szegény, ártatlan lélektől? Csak azt bánja, hogy az álca érdekében saját szemével nem nézhette végig a jelenetet.
Egyből leszűri, hogy a lány nem teljesen épeszű, hiszen magában beszél. Biztos volt benne, hogy nem ő tetszik neki annyira. Eszében sincs azonban engedni a kíváncsiságának, dehogy. Egyszerűen nézelődik, szívja a friss levegőt, a fák felé nyújtogatja a nyakát. Érdekli, mit rejt az erdő kicsit távolabb. Éppen eldöntené, hogy felfedezi azt a részt is, amikor maga mögül újra hangot hall. Immár biztos benne, hogy őt szólítja, meg is áll. Maga mögött összekulcsolja a karjait és úgy fordul 180 fokot a tengelye körül. Érdeklődve mereszti zöldjeit a helyzeten. Az előbbi áldozata immár egy kígyóval a kezében kuncsorog segítségért. Pár lépést közelebb megy, a biztos tudattal, hogy eme delikvens nagyon nem százas.
- Eszem ágában sincs. - Válaszolta bájos mosollyal a segítségnyújtást illetően. Ő nem az a fajta, aki csak úgy segít, ingyen és bérmentve. Na nem, esze ágában sincs. És ha valaki azt mondja, ez rossz tulajdonság, hova tovább, gonosszá teszi... csak annyit mondanék neki, hogy soha, senki nem fogja kihasználni őt. Akik csak feketén és fehéren látják a világot, nagyon nehéz dolguk van Sárával. Hiszen ő a tökéletes, az előre megálmodott, az ősi szürke, az átmenet a jó és a rossz között.
- Persze... ha tudsz cserébe ajánlani valamit, lehet, hogy elgondolkodok.
Amikor ezt mondta, ravasz pillantását futtatta végig a lányon. Médea nem tűnt fiatalnak első pillantásra sem. Ettől függetlenül nem elég, hogy kígyókat fogdos a réten, nem készül fel arra, hogyan fogja őket elrakni. Meg persze nem utolsó sorban beszél a fogolyhoz, ami pedig szintén arra enged következtetni, hogy bolond.
Sára ebben a pillanatban kezdett el kombinálni, a lányt nézve és válaszát várva. Ha ilyen bolond dolgokat csinál, talán elég bolond ahhoz is, hogy neki megcsináljon valamit. Talán elég naiv, hogy ki tudja használni kicsit a céljaira. A lehetőségre pedig azonnal elkezdett kombinálni az agya, hiszen pontosan egy ilyen lehetőségre várt. Bájos mosolyra húzódtak ajkai.
- Igazából én már tudom is, milyen szívességet kéne megtenned nekem cserébe. Megírni és elküldeni egy baglyot, ennyi az egész. Mit gondolsz, megéri?
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 30. 17:47 | Link

Sára.

Nem szokott különösebben érdekelni, ki mit gondol rólam, mert ha így lenne, valószínűleg nem ücsörögnék itt siklóra vadászva, hiszen kígyóból sem teszi meg akármilyen. Keresgélhetnék viperát is, de ha valakit megmar netán, elég gyorsan szedhetem a sátorfámat és kereshet nekem apu újabb iskolát. Nem kellene. Már majdnem feladom azonban a keresgélést, amikor valaki meglök, és miközben feltápászkodom, az orrom előtt bukkan fel a rézsiklók egy szemlátomást még nem tökéletesen kifejlett, de azért gyönyörű példánya. Elkapnom is sikerül, viszont arról kissé elfeledkeztem, hogy a zsákot talán előre ki kellett volna nyitni. Nem számoltam minden egyes változatával az eseményeknek. Ejnye, ejnye, Médea, mit mondana most Teleki tanár úr? Már megint csak azt vettem figyelembe, ami engem érdekel, és minden egyebet sikerült figyelmen kívül hagyni. Az nem segít a helyzeten, hogy tudom, hogy több-kevesebb figyelemzavar az Asperger-szindrómához szinte minden esetben társul, és én sem maradtam ki ebből a természet adta jótékony kis kettő az egyben opcióból. Még a végén nem lett volna annyi bajom belőle, mint amennyi lenni szokott. Siránkozni azonban ezen végképp fölösleges, megvannak ám az előnyei is a gondjaimnak, leszámítva ezt a szerencsétlen helyzetet, hogy itt ácsorgok, jobbomban egy vergődő kígyóval, balomban meg ott a zsák, amit nehezemre esik kinyitni fél kézzel. Szétnézve az első közelemben felbukkanó emberre esik a választásom segélykérés tekintetében - egy szőke lányra, akit meg is szólítok. A válasz nem éppen kedvemre való, de még egy próbát megér, hátha az meggyőzi, hogy ez a kígyó a kezemben néhány nála jóval kisebb élőlényen kívül senkire és semmire nem jelent veszélyt.
- Ha ő tűnik túl ijesztőnek, nem kell tartani tőle. Csak egy Coronella austriaca, emberre egyáltalán nem veszélyes. - közlöm a fontos információt, azonban még egy fél perc sem telik el, mire kiderül, hogy talán nem is a kezemben található kígyó a fő oka az ellenkezésnek, hanem egy esetleges üzleti alap hiánya. Nahát, hogy az emberek mennyire szeretnek mindenből kihozni valami nyereséget maguk számára. Ezért sem szeretem őket. Veszek egy nagy levegőt, és kifújom, majd megvonom a vállam az ajánlatára.
- Az attól függ, kinek és mit kellene megírni. - jelentem ki, hülye azért nem vagyok, hogy netán rám sózzon valami fenyegető levelet vagy ki tudja, mit, hogy aztán engem szedjenek elő érte a végét. Szó se róla. A tudomány sok áldozatot követel, de ez nem tartozik a szükségszerűek közé. Addig is, amíg eldönti, hogy közli-e a részleteket, vagy sem, megpróbálom a fogaim segítségével meglazítani azt a csomót, ami utamat állja a kígyó említett zsákba való tuszkolásának. Talán egyedül is sikerül mégis megoldanom az egészet, és akkor nem kell semmiféle üzletbe belemennem.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 30. 19:33 | Link

Médea

Amikor a lány azt hiszi, hogy a kígyó tűnik túl ijesztőnek Sára számára, némi kuncogás szalad ki ajkain, majd megrázza a fejét és úgy pillant rá újra. Félni? Egy ilyen kis kígyótól? Messze áll az tőle, de sosem segített még senkinek csak úgy. Nem is érti az önzetlen embereket, mert az ő szótárában nincs önzetlen. Az övében csak a balek szerepel, akit ki lehet használni és a többi emberhez hasonlóan ő is kihasznál minden ilyen alkalmat. Igazából magát is hülyének tartaná, ha nem használna ki minden lehetőséget. Az ambíciót talán a homlokára lehetne pingálni.
Abban a pillanatban, hogy Médea megkérdi, milyen levélről van szó, sóhajt egyet és lehajtja a fejét. Egy ideig a földet nézni, a fűszálakat vizsgálja, mintha olyan érdekesek lennének. Közben pörög az agya, egy ideig csendben van, majd egyenes frufruja mögül, megrebben őzikeszemekkel pillantott fel Médeára.
- Egy olyan levélről, amit én képtelen vagyok megírni. Fel is adom, csak írd le a gondolataimat, kérlek.
A kérlek, a varázsszó is elhangzott. Közben nyelt egyet és közelebb lépegetett a lányhoz a réten, közben a kígyót nézte, mintha annyira érdekelné. De hamar kiderül, miért közeledett. Amikor következőleg megszólal, ismét nem néz a lányra, mintha nem tudna egyszerűen a szemébe nézni és hangja halkabb, mint az előbb.
- Egy nagyon bonyolult kapcsolatban vagyok, harmadikként. Nem bírom, muszáj elmondanom a másik nőnek, hogy a férfi, akit szeret... nem az, akinek gondolja.
A végén teljesen elhalkul, csaknem elcsuklik a hangja és újra Médeára emeli zöld tekintetét. Vesz egy mély levegőt, gyorsan megrázza a fejét, majd mosolyt erőltet az arcára. Nem olyan nagy dolog, de szüksége van arra a levélre, remélhetőleg a lány is hamar belemegy. Neki csak pár perc, Sárának viszont komoly gondokat okozhat, ha az ő kézírásával megy az üzenet.
Hogy miért? Mert a történet kicsit sántít, nem éppen erről van szó. A levélben igazat mondott és tényleg szüksége van rá, de hacsak Médea nem nagyon profi ebben, valószínűleg nem tűnik fel neki, hogy hazugság van a háttérben.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 30. 20:56 | Link

Sára.

A nagy lelkesedés láttán az első gondolat az a fejemben, hogy talán a kígyó az ijesztő. A legtöbb ember nem ismeri a kígyókat annyira, hogy tudja, melyik faj mérges, melyik nem, láttam olyanokat, akik még a viváriumban az üveg mögött található kígyóktól is nagy távolságot tartottak, és ijedten léptek odébb a benti legkisebb mozgásra még a siklóknál is, a viperákat pedig egyenesen elkerülték. Ennek tudatában közlöm inkább, hogy a kezemben lévő egyed nem mérges, nem is igazán veszélyes, csupán épségben kellene bejuttatnom az épületbe, meg aztán majd ha mindennek a végére értem, akkor vissza is ide. Lehetőleg. A szőke lánynak viszont mintha továbbra sem akaródzana segíteni egy igazán keveset, mint kiderül, azért, mert az ellenszolgáltatás nélkül önzetlen cselekedet lenne. Bizonyára belepusztulna a legkisebb nem csere-alapú segítségbe is. A javaslattal már azonnal jön, hogy írjak meg helyette egy bizonyos levelet, de előbb érdekelne, miféle levélről van szó. Nem akarnék különösebb összetűzésbe keveredni senkivel sem, mert az illető az én kézírásommal kap képhez bármilyen számára nem kívánatos tartalmat. A tekintetét elkerülöm, bármennyire is szeretne mindig mindenki egyenesen a szemembe nézni, de azért feltűnik, hogy mintha az arckifejezése változott volna. Sose tudtam ezeket megnevezni, a lényeg, hogy más. Biztos ez is valamiféle taktika, ki tudja, ennek ellenére figyelmesen hallgatom. Szerelmi háromszög. Aha. Egy téma, amihez nekem az égvilágon semmi közöm, és inkább nem folynék bele, ha választhatok. Megvonom a vállam a végére.
- Ha nem lát az orránál tovább, hagynám a helyedben, hogy szenvedjen tovább. - mondom ki a meglátásomat az ügy kapcsán. Az esetek kilencvenkilenc százalékában nem hat meg, de még csak nem is érdekel senki más problémája, a maradék egy százalék pedig még nem fordult elő, de sose lehet tudni, mi történik még a jövőben.
- Különben miért nem írod írógéppel? Nem hiszem, hogy ne létezne egy az iskola épületén belül és ha le is lehet nyomozni a betűtípus meg egyéb részletek alapján, mégsem a tied, és hacsak nem valami hatóságival hozott össze a sors, aligha hiszem, hogy lenyomoztatna bármit is bárki ebben az esetben. - teszem még hozzá az imént mondottakhoz. Teljesen logikusnak látom az írógépet, mint megoldást, ebben az esetben, közben meg most már lassan tényleg elkezdek lemondani arról, hogy segít egyáltalán, viszont foggal mintha mégsem nagyon akarna sikerülni azt a csomót kioldani.
- Ehh... segíts már egy kicsit, és ha ennyire a cserekereskedelem híve vagy, segítek találni neked valahonnan egy írógépet. - ajánlom végül kissé módosítva az eredeti ellenszolgáltatás ötletét, és kíváncsi vagyok, ebbe belemegy-e.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 30. 21:50 | Link

Médea

- Nem tanácsot kértem. - Emlékeztette a lányt, amikor egyszerűen azt mondta, hogy ő a helyében nem szólna bele. Márpedig Sárának bele kell szólnia ebbe. Muszáj beteljesítenie a bosszúját, hiszen nem is ő lenne, ha nem tenné meg. Igazából senki nem szórakozhat vele, csak úgy. Ha ő tönkre akar tenni valamit, azt ne merje senki megmenteni. Ettől függetlenül továbbra sem viselkedik hidegen a lánnyal.
- Ez egy jó ötlet. - Vallotta be bólogatva, nem volt egy túlzóan büszke személyiség. És ezen a ponton felcsillant a szeme, ahogy Médeára pillantott. Okos, kitűnően okos, ez már most feltűnt neki. Ezt pedig hasznos tulajdonságnak tartotta. Azonnal elkönyvelte, hogy megtartja őt. Nem feltétlenül avatja majd be az ügyeibe, eszében sem volt bízni benne. Egyszerűen csak megfordult a fejében, hogy ha valami jó ötlet kell, legközelebb is hozzá jön majd. Megkeresi, zaklatja, kihúzza belőle. Nagyon tetszik neki, hogy nem az a buta kis bárányka, aki elsőnek tűnt.
- Nem, semmi hatósági ügy. - Rázta meg a fejét nyomatékosításképp, majd tovább gondolkozott a lányon. Eszes, nem túl naiv, de nem is egy gyáva lány, meg mer fogni egy kígyót. Azonnal levette, hogy megéri nem felbosszantani és rendesnek lenni vele. Innentől kezdve pedig Médeának nyert ügye volt, a szent cél érdekében tudott ő akármilyen lenni. Még egészen elragadóan kedves is. Szóval amikor újabb ajánlatot tett, sóhajtott egyet és elvette tőle a zsákot.
- Na jó, nem kell semmi, nem bírom tovább nézni, ahogy szenvedsz. - Mosolyodott el, majd kinyitotta a zsákot. A döglött egérre, amit benne talált, egyszerűen elfintorodott. Aztán odatartotta Médeának, hogy rakja bele az állatot, ha már olyan régóta fogva tartja. Bár szöget ütött a fejében, hogy ennek a bolondnak minek kell ennyire az állat. Egy ideig csendben figyelte, mi történik, aztán halkan megkérdezte.
- És minek amúgy a kígyó? Bántani nem akarod, gondolom, akkor már megtetted volna. - Állapította meg aprót bólintva.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 31. 14:44 | Link

Sára.

- Nem tanácsnak szántam. - vonom meg a vállam a replika mellé, végtére is amit mondtam, az pusztán a túl hangos gondolkodás eredményeként hozzá is eljutó véleményem volt. Mit érdekel engem igazából, mibe ártja bele magát, és mibe nem, legfeljebb a logikát nem látom, hogy egy önzetlenséget a legkisebb mértékben is kerülő ember miért akar ennyire a tudtára hozni valakinek egy ilyen tényt meglepően nagylelkű és jótét módon, de ő tudja, mi is motiválja erre. Különben is, most sokkal jobban foglalkoztat a félelem kérdésköre, meg még jobban az olyan fóbiáké, amelyek inkább bírnak társadalmi háttérrel, mint bármilyen személyes tapasztalati alappal. A tanulmány alapjául szolgáló kísérlethez az egyik alapfeltétel, névlegesen a kígyó már megvan, most csak be kell vele sétálni az iskolába és elengedni, aztán kezdetét veheti a munka, némi szórakozással fűszerezve. Csupán biccentek a kapott elismerésre, miszerint jó ötlet, amit mondok, de hát miért is ne lenne az. Ha nincs jó ötletem, inkább meg sem szólalok.
- Akkor az esélye, hogy kiderül, hogy te írtál egy gépelt levelet, gyakorlatilag egyenlő a nullával. - jelentem ki az esélyek rövid ideig tartó latolgatása után, hiszen ha semmi köze az ügynek rendőrökhöz, aurorokhoz és egyéb hasonló szakmájú egyénekhez, nem hiszem, hogy bárki is különösebb nyomozásba kezdene. Apropó, nyomozás, elő kellene keresnem Sherlockot is valahonnan, meg kitalálni, honnan fogom én elérni az internetet. Ez a fránya mágikus környezet kiüt minden elektromos dolgot, a telefonom is meghalt és apu szerint rúnákkal működne csak. Az is újabb kör, mire esetleg elintézem, hogy megoldják. Ki kellene próbálnom, hátha Bogolyfalván nem olyan kerge ez a ketyere, mint itt, de mégis a tapasztalat kell, hogy aztán írni tudjak róla, addig elér ezt is megoldani. A kígyó mintha kezdené feladni a vergődést, talán kezdi felfogni, hogy most nincs menekvés, noha tényleg tervezem visszahozni. Remélhetőleg senki nem csapja majd agyon. A zsákkal hiába kínlódok közben, foggal nem megy ez a hadművelet, viszont végre a lány meggondolja magát és kinyitja nekem. Egészen tetszik, hogy az egértől se kezdett esztelen visításba, csak egy fintort észleltem, ahogy futólag sikerült végignézni az arcán. A rézsiklót a zsákba tuszkolom, majd ismét összehúzom a zsinórt és csomót kötök rá. Eddig tökéletes.
- Köszönöm. - mondom egy elégedett és ugyanakkor hálásmosoly kíséretében, majd megrázom a fejem arra, amit mond.
- Nem, az nincs szándékomban, csak egy kísérlethez kell. Remélem, majd más sem fogja bántani közben. Igazán szép példány, kár lenne érte. Ha kíváncsi vagy arra, hogy ki mennyire fél tőle, esetleg csatlakozz, bár még nem döntöttem el, hol engedem el... valami jó ötleted rá esetleg? - kérdezem végül, még nagyon jól úgysem ismerem az iskolát. Az egyetlen helyszín, amit inkább kizárnék, az a Levita tornya. Nem sok kígyókedvelő van mifelénk, és valószínűleg azonnal rám mutatna minden jel, ha bármi baj származna az egész dologból. Még nem ment el teljesen az eszem, hogy első héten kirakassam magam a lehető legrövidebb úton.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 31. 19:31 | Link

Médea

Amikor Médea közli, hogy nem is akart tanácsokat osztogatni, Sára szintén egy egyszerű vállrándítással intézi el az egészet. Nem számít neki annyira, mit gondol a lány és kicsit meglepő számára, amikor azt érzi, ez fordítva is igaz. Magában vigyorog, ritkán találkozik hozzá hasonló személyiséggel, de ilyenkor mindig felcsillannak zöld szemecskéi. Alapból nagy előrelépés volt, hogy Médea felkeltette az érdeklődését, először azzal, hogy kicsit bolond, másodszor pedig azzal, hogy okos, igazán okos. Ez pedig Sárának még jól jöhet, ő sincs híján sütnivalóból, de elismeri, ha valaki jobb nála valamiben. Biztos benne, hogy ha most elválnak útjaik, nem tűnik el az életéből örökre. Kipróbálja az ötletét, úgy dönt, megbízik benne (valaki jegyezze fel a naptárba!) és ad egy esélyt a dolognak. Ha beválik? Visszajön még ötletért, és talán a kék lányka megbánja, hogy ilyen okos. Talán.
Viszont ezen oknál fogva kedvesnek kell lennie vele, amennyire csak tud. Korrigálni kell, ha már nem olyan szépen indított, mint kellett volna. Hamar változott az állás, változott Sára is. Amikor Médea azt mondta, így nem kell félnie, figyelmesen bólogatott rá, majd segített neki elrakni a kígyót a zsákba. Bezsákolni. Ha legközelebb megkérdezi valaki, mit csinált a réten, azt mondja, zsákoltak, palánk nélkül. Néha még magát is lefárasztja a hülye szóvicceivel, gyorsan megrázza a buksiját, hogy kiürítse.
A levitás viszont elmosolyodik, amikor Sára segít neki, meg is köszöni, ő pedig egy szintén bájos, őszintébb mosollyal válaszol neki, miközben a kígyót elrakják, ő pedig gyorsan behúzza a zsák száját, mielőtt még kiszökhetne. Bár a lány már eléggé lefárasztotta, nem szívesen mászkálna egy újabb példány után. Hallgatja Médeát, ahogy a kísérletéről mesél, közben az arcát nézi.
- Kísérlet? Miféle kísérlet? - A kísérlet szóról Sára agyába azonnal laboratóriumi képek ugranak, injekciós tűk, szíjak, különféle kínzóeszközök és ismeretlen eredetű vegyületek. Egyik sem tűnik jó hatással a kígyóra. Főleg a "remélem más sem fogja bántani" rész sántít neki. Bár nem hinné, hogy Médea valami nagy kutatócsoport tagja, akik hobbiból kígyókat kínozgatnak, nem naiv ő. Ennek ellenére szerette volna tudni, milyen kísérletben is segédkezhet. Nem ment volna bele vakon, ebben hasonlított a két lány. De aztán ahogy Médea folytatja, hamar megkapja a választ. Kikerekedett, zöld szemekkel nézett rá.
- El akarod engedni valahol? - Kérdezte, miközben a zsákot, majd a lányt nézte, eleinte kicsit döbbenten, majd lassan elvigyorodott. - Ahol éppen elegen vannak, segítek keresni egy helyet, ami diákokkal van tömve. - Válaszolta lelkesen vigyorogva, közben pedig körbenézett. Biztos volt benne, hogy a kastélyba be kéne menniük, hisz ott nagyobb meglepetés lehet egy kígyó, meg persze itt nem igazán jártak. Nem is értette, a diákok hogy a fenébe nem bírják ki, hogy ne járjanak ki a kastélyból ilyen időben. Ő már biztosan beleőrült volna.
- Honnan tudsz ennyit a kígyókról? - Kérdezte, mert feltűnt neki, hogy a levitás már korábban is beszélt róla, tudta, hogy nem veszélyes, a latin nevét is említette. Ebből arra következtetett, hogy ért a kígyókhoz. Bár nem tudja, hogy lehet ilyen dologgal foglalkozni, de biztos mások sem értik meg az ő szenvedélyét a művészet iránt. Lehet, hogy Médea szenvedélyei a kígyók? Ki tudja.
- Ombozi Sára vagyok. - Mutatkozott be végül, majd újra mosoly terült el az arcán. Végtére, ha már együtt akartak egy kis életet vinni az iskolába, illett volna tudniuk egymás nevét, nem? És ha ő nem akarja megmondani, majd kezdi ő a bemutatkozást.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 3. 19:55 | Link

Sára.

Már várom, hogy most fog jönni az a rész, amikor szóban nekem ugrik és megpróbálja vehemensen kimagyarázni, hogy de igenis tanácsot adtam és nem csupán véleményt mondta, de meglepetést okoz. Egyszerű vállvonással rendezi le az egészet, amit részemről nagyra értékelek. Nocsak, vannak itt még emberek, akik nem teljességgel irracionális lények, vagy legalábbis nem tűnnek annak így pár perc után. Némileg ugyan furcsa, ahogyan váltakoznak nála a viszonyulásmódok, egyszer még esze ágában sincs segíteni, aztán meg már az ellenszolgáltatás sem szükséges hirtelen, anélkül is segít betuszkolni a zsákba a kígyót, de nem értek én ehhez. Még. Talán majd ha beletanulok ebbe a viselkedéselemző szakba, lehet, hogy lesz halvány elképzelésem arról, hogy mi is zajlik éppen, de most inkább nem töprengek rajta, legfeljebb homályos elképzeléseim lennének, amik inkább sikerülnének tévesre, mint igazra. Fölösleges időpocsékolás volna túlgondolni. Inkább hálás vagyok a segítségért, majd ha már rákérdez a kísérlet mibenlétére, válaszolok.
- Pszichológiai. Ugyan lehetne szervezettebben is végezni, laboratóriumi körülmények között kontrollcsoporttal, azonban akkor odalenne a meglepetés ereje, és pont ebben rejlik az egész lényege. - jelentem ki a tervezett kísérletről, majd hirtelen nem értem, min is lepődött meg ennyire. Kérdőn bámulok rá egy pillanatig, aztán megrántom a vállam, hiszen ez annyira egyértelmű volt számomra eddig is, különben semmi értelme nincs az egész hajtóvadászatnak.
- Természetesen. - vágom rá a választ bólogatva a kérdésre, hiszen ez nem is volt kérdés, vagy talán neki mégis az lehetett. Meglehet, meglehet, némi magyarázatot illene ennek okán esetleg hozzáfűznöm, úgyhogy végül ismét kinyitom a szám, és folytatom a hozzá intézett beszédet.
- Érdekel, hogy ki az, aki fél a kígyóktól, és talán azt is sikerül megfigyelnem, milyen szintjei vannak ennek a félelemnek, már csak azért is, mert eléggé divatos dolog irtózni legalább attól, amit az ember nem ismer. - fejtem ki röviden az elképzelésemet, és elmosolyodom a végére.
- Azért meg hálás lennék. Nem igazán ismerem még a kastélyt. - közlöm, és ha már azt is megkérdezi, hogy honnan tudok ennyit a kígyókról, fülig szalad a szám, bár nem biztos, hogy jól járt ő a kérdéssel, hiszen apu szerint vannak témák, amik ha szóba kerülnek, nekem be nem áll a szám, és ez ilyen.
- Imádom a kígyókat. Mindig is szerettem volna egy sajátot, de apu még nem ment bele, viszont ettől függetlenül még minden születésnapomon elmegyünk a viváriumba kígyókat nézni, és megkaptam tőle lassan már minden könyvet, ami magyarul vagy románul a kígyókról fellelhető. Mostanában már angolokra vadászom, bár azt hiszem, még mindig a nagy állattani lexikonok a legjobbak e téren, meg A kígyók enciklopédiája. Olyan csodálatos állatok, nem is értem, miért félnek tőlük az emberek. Persze, mert egyes fajok mérget termelnek, de gyakorlatilag nagyon kevés agresszív faj van, és azok is csak a veszélyforrásként érzékelt dolgokra támadnak. - kiselőadást tartok a javából, és még folytatnám is, mert bizony megvannak ám a kedvenceim a kígyók között is, meg könyvek tekintetében, meg minden, de nem biztos, hogy nem unna bele. Eddig apun kívül senki sem tudta még elviselni igazán azt, amennyit ilyenkor beszélni tudok, Annus néni szegény mindig azt mondta, hogy olyan vagyok, mint anya, csak ő atomokról tudott ennyit beszélni, és azt még kevésbé értették. Elharapom inkább a folytatást, talán egyáltalán nem is érdekli őt mindez, akkor meg nincs miért untatnom vele. Nem kizárt, hogy most fog másik irányba fordulni. Vagy mégsem. Bemutatkozik inkább, én meg egy pillanatig sikeresen elfelejtem, hogy nekem is kellene.
- Weöres Médea. - közlöm kurtán, hirtelen pótolva a mulasztást. Ezekben sosem voltam jó, de azért nem lehet azt mondani, hogy nem próbálkozom. Nagy levegő, aztán elmosolyodni próbálok és elindulva a kastély irányába, ismét megszólalok.
- És... régóta vagy már itt az iskolában? - kérdezem, keresve a szavakat. Ilyenkor olyan, mintha üres lenne a fejem, pedig egyébként nem az, de az IQ-hányados sajnos kicsit sem garantálja, hogy valaha is menni fog ez az ismerkedős dolog. Inkább megkérdezném, hogy hogy áll a kígyókkal, mérgekkel, sakkal, bármivel, de illemből ezek a kérdések mégis kellene. Csak legyünk egyszer túl ezen a formális bevezetőn, ami, ha már bemutatkozik, illik. Teával szolgálnom is illene, azt hiszem, de az most elmarad, helyette érdekesebb dolog vár - egy halomdiák meg egy kígyó egy légtérben. Jaj, Annus néni, miért is nem jó az ilyesmi ismerkedésnek, ha már a másikban nem vagyok jó?  
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 3. 20:24 | Link

Médi

Sára választ kap a kérdésére a kísérletekkel kapcsolatban. Érdeklődő, zöld szempárával türelmesen figyel, néha bólogat is aprókat, hogy jelezze, figyel és nem kalandozott el semerre közben.
- Értem. - Biztosította a lányt arról is, hogy nem kukult meg, a cica... kígyó sem vitte el a nyelvét. Tovább vigyorog a dolgokon, előre imádja majd azt a káoszt, amit a kígyó okoz. Már éppen azon gondolkozik, merre is engedhetnék el, ahol a leghamarabb a legjobb hatást érhetnék el. Hiszen a folyamatos járkálás miatt, ami mostanában rátört, egészen nagy részét sikerült felfedeznie a kastélynak. Bár, hogy éppen merre mennyi ember van, csak tippelgetni tudja ő is, de szerencsés típus, talán beletrafál elsőre.
- Új vagy? Nem tűnsz újnak és leveszettnek. - Kicsit meglepődik, hogy Médea nem ismeri a kastélyt, de elvigyorodik, a kelleténél is szélesebben. Ugyanis egyből a fejébe ötlik, hogy ő is pont ilyen volt, amikor nemrég ideérkezett. Talpraesett, magabiztos, kicsit sem elveszett, róla sem gondolta volna senki, hogy újonc.
Amíg Médea a kígyókról mesél, ismét figyel, egy ideig teljesen koncentrál, majd vet rá egy pillantást, elgondolkodik. Több közös vonás van bennük, mint gondolta volna, ez pedig nagyon jó, érzi, hogy ez a lány nem véletlen került most elé. Nevezzük akárminek a fenti erőt, biztos benne, hogy az akarta, hogy ez így történjen. Gondolatban már dörzsölgeti is a tenyerét, mennyi előnye fog származni ebből a kapcsolatból, így tudatosan figyel tovább.
- Nahát, te tényleg nagyon szereted a kígyókat. - Mosolyodott el szélesen. - Az én szenvedélyem a művészet, én attól kapok irreális lelkesedésrohamot és szómenést.
Végül a lányra vigyorgott, így legalább nem érezte magát annyira kényelmetlenül, Sára megértette a lelkesedését. Viszont szemet szúrt neki, hogy a lány sokat beszél az apjáról. Ettől el kellett vigyorodnia ismét, ez egy pont volt, amiben nem hasonlítottak. Mindig is szerette, imádta a szüleit, de sosem lógott a nyakukon. Kiskorától kezdve találékony volt, egyre önállóbb, ahogy cseperedett. Élte a saját életét, ahogy egy igazi életrevaló személy, de persze néha hazautazott, hogy megnézze a családját és megszeretgesse a testvéreit.
Médea nevére csak mosolygott és bólintott. Aztán el is felejtette a lány kérdését, látszott rajta, hogy megvilágosodott. Új ötlet ugrott a fejébe, felemelte a buksiját. Ragyogó, szikrázó zöld tekintettel pillantott fel rá, elmosolyodott, elnyíltak az ajkai és mulatva fújta ki a levegőt.
- Médi... tudom, hogy lehetne egy kígyód mégis, de apádnak se mondanál ellent. - Ígérte neki, majd bólogatott kicsit, erősítésképpen. - Művész vagyok, rendelésre festek, de biztos vagyok benne, hogy egy hihetetlen jó tetoválást tudnék neked csinálni. Hallottam, hogy van valaki a suliban, aki tud ilyesmit csinálni, megkérdem, hogy kell, kölcsönkérem a gépet és megoldjuk. Lesz egy örök kígyód.
És máris szétáradt benne a lelkesedés, dübörgött a mellkasán, a fülében, a torkában, a gyomrában. TETOVÁLNI akar. Ki akarja próbálni, milyen, amikor az ember maga a vászon és szabadjára engedheti a kreativitását azon is.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 4. 12:52 | Link

Sári.

Tetszik, határozottan tetszik, hogy ez a lány itt nem akar lebeszélni a kísérletről, hanem nagyon is értékeli az ötletet. Hogy ennek az az oka, hogy esetleg a félelem érdekli őt is, vagy az, hogy szeretne rohangáló, visítozó diákokat látni - mert biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok is - ismételten maradhat az ő titka, nem akarom mindenáron tudni, mi vezérli.
- Pár napja érkeztem, éppen a tanévnyitó zajlott. - válaszolom, ha már rákérdez, új vagyok-e és elmosolyodom azon, hogy nem tűnök újnak. Meg kellene köszönni netán? Ehh, nem tudom. Itt kint egyébként sincs semmi gond, bent a kastélyban viszont néha azért még eltévedek, és a Levita helyett valamelyik tanteremben találom magam, vagy tanári szoba előtt, de majd megszokom, ettől eltekintve nem szoktam én elveszni. A kígyókra térek ki alaposan, elmagyarázva, honnan származnak az információk, amiket tudok, és csak azért állok le a kiselőadással, mert tartok tőle, hogy untatnám, meglepő módon azonban mintha mégsem.
- Igyekszem. - bólogatok rá a megjegyzésére, feljegyezve magamnak, hogy rendkívül jó társaságba sikerült botlanom ennek a kígyónak köszönhetően, ami jó dolog. A folyton nyafogó vagy éppen logikus gondolatmenetre képtelen embereket ki nem állhatom, nem is viselem el a közelemben, őt viszont nem valószínű, hogy messzire akarnám kerülni. Az eddig látottak és hallottak alapján semmiképpen sem.
- Az igazán jó, a művészet különben is nagyon érdekes, és egy kicsit érdekel is. Azaz pontosabban Vincent van Gogh érdekel, Modigliani és Frida Kahlo, te meg ennél bizonyára jóval több festőt ismersz meg érdekesebbeket is. Annyira sosem merültem bele a témába, hogy igazán sokat tudjak róla. - jegyzem meg a művészet kapcsán. Lehet, hogy olyan téma, aminek köszönhetően sokkal több emberrel lehet beszélni, de én valahogy leragadtam ennél a három alkotónál, talán azért is, mert a rajz se megy nekem, a méricskélős műszaki változatot kivéve, sem a zene, sem a tánc, vagy hasonló tehetséget igénylő irányzatok. Kizárólag a tanuláshoz van tehetségem. Állítólag ebben anyura hasonlítok, bár nem tudom, mennyire igaz ez, mert nem volt szerencsém ismerni őt. Vissza is térek inkább a beszélgetés fonalához a gondolataimtól, majd egy gyors bemutatkozás után máris meglepetten pislogok rá. Részben hálás vagyok azért, hogy nem ment bele ebbe az illendő bevezető jellegű kommunikációs gyakorlatba, hanem mintha meg sem hallotta volna a kérdést, visszatér a kígyókhoz, na meg a frissen kapott becenév. Hogy fogok én ehhez hozzászokni? Nem rajongok a változásokért, nem lesz belőlük jó dolog általában, de a pszichoizé szerint el kell fogadnom. Na jó, legyen, mégsem akkora baj, ha így hív. Veszek egy nagy levegőt azért, de nem teszek megjegyzést, inkább a kapott ötletet rágom meg.
- Tetoválás? De ha nem csináltál még soha tetoválást, honnan tudod, hogy menni fog? Maga az ötlet egyébként nem is rossz. Egy ilyen kígyó nem enné meg a baglyot, amit kaptam. - mosolyodom el a végére, bár apu fő indoka az volt egyébként is, hogy az enyhe figyelemzavarom miatt szegény állat valószínűleg vagy éhen pusztulna, vagy kiszabadulna, és abból baj lenne. Racionális indok volt ez, elfogadom, a baglyot legalább megeteti más, ha én elfelejtem, és ez a tetoválás most amúgy is jobban mozgatja hirtelen a fantáziám.
- Neked van már tetoválásod egyébként? Meg az jutott eszembe, hogy láttam otthon az egyik könyvesboltban néhány tetoválásos könyvet, A tetoválások nagy könyve meg valami enciklopédia, ha jól emlékszem. Esetleg benézhetek a könyvtárba keresni valami szép kis kígyóábrát. Vagy... rajzolnál te esetleg? Teljes mértékben antitalentum vagyok sajnos minden téren, amihez tehetség is kellene. - jelentem ki, hiszen ez tény, és nincs miért titkolnom. Nem veszek fel olyan tárgyat, amihez ez kéne, és letudva, meg különben is most ez a kígyó nagyon érdekel. Már el is képzeltem, ahogy végigfut az alkaromon. Vagy a vállamon? Esetleg kulcscsontra kellene?
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 4. 20:06 | Link

Médi

Az érkezés időpontjára szintén csak bólint egyet, hiszen nem érdemes erről többet beszélni, főleg, mert akadnak más témák is: kígyók, művészek, ezek pedig sokkal érdekesebbek, mint az iskola. Látja a lány mosolyát és máris nyeregben érzi magát: olybá tűnik mégsem lesz olyan nehéz megkedveltetnie magát vele.
Szintén türelmesen figyel, miközben Médea a festőkről beszél, hevesen bólogat, amikor a neveket hallja. A véleményalkotás viszont nem megy ilyen könnyen, először meg kell kicsit rágnia a dolgot, elgondolkodik egy kis időre.
- Tudod, én nem alkotók alapján kedvelem a művészetet, hanem stílusok alapján. Szerezhet valaki hírnevet egy-két jó képpel, viszont szürke egerek is alkothatnak olyanokat, amit sosem lát szakértő szem, mégis nagyobb kincs, mint a Mona Lisa.
Miközben az álláspontját kifejti, nem bírja ki, hogy ne gesztikuláljon, hiszen így nyomatékosítja a szavait. Tisztában van vele, hogy nem minden művész olyan élelmes, mint ő, hogy mindent megtegyen a sikerért. Elég sikeres is, folyamatos megrendelői vannak, az alkotásaiért pénzt is kap. Talán nem lesz a világ leghíresebb festője soha, de megélni már megtud majd belőle, ha akar. Hiszen az újságírás, a fényképészet is érdekli. Emiatt pedig sokféle karrierlehetőség áll előtte. Viszont a tehetség és az extrovertált személyiség elegye, ami Sárában megtalálható egyetlen nagy, villogó, csicsás feliratot eredményez: SIKER.
De aztán hamar talál magának újabb lelkesedési célpontot, mégpedig a tetoválást. Csillogó, zöld szemeiből látni lehet rajta, hogy megállíthatatlan, Médea pedig elkezdi feltenni a kérdéseit ezekkel kapcsolatban. Egyelőre nem válaszol, most tényleg az unott "csak legyünk túl rajta" arccal hallgatja végig, amit a lány mondani akarja. A lelkesedés szétárad ereiben, majd amikor a lány befejezte az aggódást, elvigyorodik és rápillant.
- Ne aggódj semmi miatt, megtervezem a legjobb tetoválást a világon, elintézek mindent. Bízz bennem. - Bólint is egyet nyomatékosításképpen, majd elkapja Médea csuklóját és elkezdi húzni a kastély felé. - De most menjünk és kísérletezzünk!
Még nevet is mellé, miközben elviszi a lányt egy megfelelően forgalmas helyre, hogy szórakozhasson egy jót. Az már plusz bónusz, hogy Médea közben megfigyel, kutatásokat végez és a kis kígyójával játszadozhat. Ám az egész közben a gondolatai a tetoválás körül forognak, mindig visszakanyarodnak hozzá. Lelki szemei előtt már körvonalazódik is, milyen tetoválás fogja díszíteni a lányt, már csak egy papír és egy ceruza kell, hogy megmutathassa a külvilágnak is.
Egy igazi géniusznak érzi magát, erősnek, alkotni fog, de olyat, amilyet még soha.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék