31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 19:48 | Link

Ronald Little-Leah

Elhagyatottan ledobom magam a fűbe, majd felhúzott térdeimet lassan átölelem és lehajtom a fejem. Ma is egy újabb szörnyű napot tudhatok magam mellett. Már megszoktam, mindegyik ilyen rossz szokott lenni. Nem tudom úgy élvezni az életet, mint mások. Ha látom mások mosolyát, elfintorodom. Ha hallom mások nevetését, menekülhetnékem támad. Ha pedig érzem más boldogságát, elfog a hányinger. Heh, nem is tudom igazán, miért van ez. Lehet a szüleim miatt. Ők a hibásak mindenért! Azért, hogy olyan lettem amilyen, és amiért nem tudom normális vágányra terelni az életem!
Miközben visszagondolok arra, mi is történt pontosan, elerednek a könnyeim. Halk sírásomat senki nem hallhatja, ha csak a közelemben elhaladóknak nincs szuper hallása.  
Még hogy érzéketlen? Miért hívott az az idióta érzéketlennek??! Én nem vagyok az! Egyszerűen csak... nincs értelme kimutatnom őket. Ha ezt megtenném, sem változna meg semmi! Minden ember aki eddig hosszú éveken át ott volt a közelemben, érzéketlen tuskóként viselkedett, mintha rég elfeledte volna, mik az igazi érzelmek. Sokat mesélt nekem arról néhány segíteni akaró, hogy azokat milyen megélni, de mindig más hallani, mint ténylegesen megtapasztalni.
Szipogva letörölgetem könnyeimet, és felvéve a pókerarcot elnyúlok a fűben, hogy aztán a tündöklő kék eget tanulmányozhassam tovább.
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 18:49 | Link

Sheela Lengrond



Ahogy a faluban tébláboltam, valamiért a rét felé vettem az irányt. Sokszor ösztönösen cselekedtem, de sohasem bántam ezt meg.
Épp jól jött, hogy reggel sportcipőt és laza farmert vettem fel. Londonban most ez a nadrágdivat. Majd egy kék pólót melyen egy nagy aranysárga lepke lenyomat volt. Sétálgatásomban semmi nem zavart. A bokrok mentén egy kisebb félreeső részre értem. Közben pálcámmal madarakat idéztem meg. Ez nem nagy dolog, még otthon tanultam.
Ahogy nézegettem a vörös és kék színben pompázó repkedő teremtményeket majdnem elestem egy törékeny testben. Nagy meglepetésemre hatalmasat estem, de a pálcám nem engedtem el. Viszont a madárkák eltűntek.
Madárkák? Te jó ég. Hiszen valakin átgázoltam.
-Szia!- néztem hátra, de csak egy fekvő testet láttam hirtelen. Felemeltem, hát a fejem. Akkor láttam, hogy egy lányban botlottam meg. NA jó, taknyoltam el.
-Nem esett bajod? Ne haragudj.- közben elvörösödhettem, mert úgy gondoltam nagy fájdalmat okozhattam neki, hiszen elmaszatolt könnycseppek voltak az arcán.
-Ron vagyok.- mondtam zavarodottan.
-Nagyon beléd gázoltam?
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 25. 16:26 | Link

Ronald Little-Leah

Egyébként aki azt mondta rám hogy érzéketlen vagyok, egy felsőbb éves diák volt. Nem tudom melyik házhoz tartozhat, de nem izgat. Sokkal inkább az foglalkoztat, mit kellett volna akkor tennem. Kiborultam. Rögtön zokogni kezdtem, és elfutottam, mint egy gyáva nyúl, de előtte nekilöktem pár mellettünk elhaladónak. Nagyon fájnak a szavai. Nem ismer, nem tudhatja hát, hogy milyen vagyok valójában.
Töprengve nézegetem az égen elvonuló felhőket. Nem hiszem hogy találnék bárkit is, aki szóba állna velem, és aki nem olyan nyomulós mint például az a felhúzott csaj volt egy másik helyszínen. Mintha megivott volna legalább 3 doboznyi energiaitalt!
Hirtelen erős fájdalom nyilall a gyomromba. Rám nehezül akár egy zsák, s nem mozdul. Hangosan felszisszenek, összeszorítva fogaimat. Ááááh, mi volt ez?! Torpedó? ... Téglák? Eeh, ki dobna rám téglákat?!
- Az ott a gyomrom! - harsogom, és idegesen felemelem a fejem, hogy szemügyre vehessem azt ami rám esett. Rögtön elhallgatok, amikor egy különös, ámbár szelíd tekintetű fiú arcát pillantom meg. Nem tudom mennyire lepődik meg, minden esetre nem szándékosan teszem most azt, amit. Magával ragad az indulat, ezért kiáltok fel azonnal, majd reflexszerűen tovább törölgetem az arcom, nehogy észrevegye az elmaszatolt kis patakot, amit a könnyeim hagytak hátra. Nem válaszolok arra a legutolsó kérdésre. Szeretnék megszólalni, a cikázó gondolatok miatt pedig szívesen ráüvöltenék. Kinyitom a számat, s beszélnék, viszont nem jön ki hang a torkomon. Ő vele... találkoztam már valahol?

Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 3. 19:20 | Link

Sheela Lengrond

Látom, hogy a lányt, nagyon megtaposhattam, hiszen ahogy villámló tekintettem rám néz, olyan mintha kitörni készülő vulkán lenne. Igaz nem hallok panaszt, sem igazán jogos sértéseket azonnal. Azt viszont látom, hogy az arcát egy pillanatra a kezei közé temette. Lehet a szemébe ment valami?
Ahogy jobban megnézem ismerősnek tűnik, de lehet mégsem? Kicsit bosszús arca. Vajon az iménti eset miatt, vagy teljesen másért haragszik. Esetleg rám, vagy a világra?
- Haragszol? Tettem fel az egyetlen értelmes kérdést, ami az eszembe jutott.
- Kicsit szórakozott vagyok mostanában, de nem jellemző ám, hogy csak úgy belebotlok szép lányokba amerre megyek.
- Láthattalak valahol a faluban? Olyan ismerős vagy. Tudod én az iskolából jöttem le. Harmadikos vagyok.
Hadartam mentegetőzésképpen, mintha ez bármit is megmagyarázna. Azt hiszen jobb lenne eltűnni, de valamiért nem akaródzik megtennem a lelépés ezen módját.
 - Segíthetek felállni?
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 12. 21:18 | Link

Ronald Little - Leah

Hirtelen nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás. Elzárkózzak ez elöl a fiú elől? Nem ismer, és én sem őt, nem származna baj abból, ha nem tennék így. Mégis oly' idegen számomra, hogy hosszú percekig képtelen vagyok egy hangot is kiejteni a számon. Alsó ajkam enyhén megremeg, tekintetem pedig merengővé válik. Tényleg eltanácstalanodtam, ezért úgy döntök, az ösztöneim szavára hallgatok tovább, mik most azt sugallják, beszélhetek vele.
- Csakúgy rám estél, most pedig olyan, mintha szánalmas szavaiddal m-mentségeket keresnél! - rivallok rá és nem mutatom, de belül igencsak meglep hogy "szép lánynak" hívott. Erre az hívja fel nagyon a figyelmet, hogy az utolsó szónál kicsit megakadtam, pedig nem szoktam.
Egy átlagos bók is jól tud esni, főleg ha normális embertől kapom meg, ami ritka. Összefutottam már néhány alakkal, viszont egyikőjük sem tűnt túl szimpatikusnak, kivéve azt a rejtélyes alakot, akivel egy kísértetházban futottam össze. Miért szorul össze a torkom, amikor a szemeibe nézek? Titkon még azokat vizslatom, miközben ő megpróbálja magát mentségekkel kihúzni abból, ami már megtörtént. Egy savanyú mosollyal nyugtázom mindezt, miután hajlandó voltam beszélni és nem leplezem hogy kicsit még haragszom rá, ám érdekesmód rá nem tudok úgy, mint a többiekre általában. Nem foglalkozom azzal, miért van ez, egyszerűen úgy vélem, csak... csak mert. Nincs különösebb ok rá.
- Novemberben jöttem ide - váltok témát, szó nélkül megragadva az egyik kezét. Nem hinném, hogy pont te láthattál volna valamerre! Bár nem kizárt ok. Nekem nem ismerős...
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 1. 10:36 | Link

Sheela Lengrond


 Ahogy megfogta a kezem, hirtelen borzongás futott végig a hátamon. Na nem olyan, mintha egy elhagyatott szellemházban időznék. Ez valami furcsa volt számomra. Elég jól esett. Nagyot ugrott a gyomrom is.
 Persze azonnal, igaz gyengéd mozdulattal felsegítettem a földről. Majd mit sem törődve a hirtelen kiakadásával, hiszen ez a reakció várható is volt. Tovább figyeltem a szemét.
 Ahhoz képest, hogy még nem találkoztunk szimpatikusnak tűnt. Nem az a törékeny virágnak nézett ki, aki minden megpróbáltatáson elsírja magát. Úgy érzem vannak véleményei, amiket másokkal elég szenvedélyesen oszthat meg. Ezt onnan gondolom, mert az én gyengédnek induló "felsegítő" programomnál észrevettem az erőt a karjában.
 Hírtelen ötlettől vezérelve kibukott az első két szó a számon ami eszembe jutott.
- Éhes vagyok. Majd kissé zavarba kerülhettem, gyorsan hozzá is tettem a következő gondolatom is.
- Hoztam egy kis ételt a konyháról. Na meg itókát. Lenne kedved elfogyasztani velem?
 Persze észrevettem, hogy kissé meglephettem, így gyorsan folytattam a mondanivalóm.
- Én angon és magyar felmenőkkel rendelkezem. otthon sokat piknikeztünk a szabadban. Így ezt terveztem mára is. Igaz egyedül, de most valahogy örülnék, ha csatlakoznál hozzám.
 Majd választ sem várva levettem hátizsákom, ami elég apró volt. Elkezdtem kicibálni belőle a nagy méretű plédet, majd a pikknikes kosarat. Letérdelve elkezdtem kitenni belőle az ételt. Volt ott mazsolás- szezámmagos kenyér, sült kolbász és krumplipüré, halas szendvics, na meg sütemények és némi amerikai nemzeti étel is. Na persze magyarosítva, Hamburger sültkrumplival. Az igazság, hogy mindent beledobáltam a kosárba, amit elértem.
 Itókaként, sütőtök levet, mánaszörpöt, pár üveg vajsört na és a végén evőeszközöket, és poharakat is előszedtem.
-Na ezzel megvagyok. Hopp egy pillanat... benyúltam a hátizsákomba és előszedtem két párnát.
- Ezen szeretek ülni, adok neked is egyet. Kérlek fogalj helyet.
 majd előhúztam a pálcikámat és elővarázsoltam egy csokor nárciszt, majd a lány párnája mellé helyeztem.
- Ezt azért, mert elgázoltalak. Elmosolyodtam és mélyen a lány szemébe néztem.
- Ne kéresd magad, ülj le. Beszélgethetnénk is.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. június 9. 06:28
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 4. 21:04 | Link

Ronald Little-Leah

Igen csak kiakadok, mert nem elég, hogy hirtelen rám esik egy idegen, de a gyomromat is eltalálja. Nem érzem magam túl jól, ám ezt nem teszem szóvá. Különben alig tudnék kimotyogni egy betűt, mert tudom hogy rajtam tartja tekintetét. A szemeimet figyeli.
Gyengéden felsegít. Érzem a kezéből kiáradó erőt, mely nagy, mégis visszafogott. Erre odapillantok, hogy addig se érezzem úgy: bámul.
- Oké, már majdnem megkérdeztem, szívtál -e valamit a bizarr válasz végett! - vágom rá gúnyosan, majd elhallgatok, mikor megemlíti az angol-magyar felmenőket. Eddig a születésemből adódó akcentussal beszéltem, viszont ha igazat beszél, érteni fogja a következő reakciómat is:
- Ha azt vágtam volna rá, hogy el akarok tűnni, azt meg sem hallottad volna, eltaláltam? - harsogom a kérdést csípőre tett kézzel. S ezúttal tisztán, angolul ejtek ki minden szót, hogy egy kicsit jobban elgondolkoztassam őt. Nemrégiben meg sem várva a válaszomat előkészített egy piknik helyszínt. Mire eszembe jutott pislogni - egy időre mintha még azt is elfelejtettem volna -, már egy párnát is letett csak azért, hogy mellette foglaljak helyet.
Kicsit távolabb húzva tőle a tárgyat leülök, kissé bizalmatlanul méregetve őt. Igazából kettős érzés jár át. Nem bízom benne, ugyanakkor kíváncsi vagyok arra, ki is, mi is valójában.
- K-kössz - motyogom, amikor felém nyújt egy csokor nárciszt. Nem hittem volna, hogy eltalálja a kedvenc virágom. Azóta szeretem, amióta először megismertem egy londoni virágárusnál. Anyunak szóltam hogy vegyünk egyet, mert.. érdekesen néz ki, és a sok egyhangú "színes gaz" között olyan volt, mint egy igaz különc. Akárcsak én...
Körbenézek a kínálaton, ám egyelőre szívesebben innék valamit, így megkérdezem, kérhetnék -e sütőtöklevet.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. június 5. 17:58
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék