31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 3. 23:26 | Link

Kornél
-11. 04. Hétfő-
Viselet

Hű, mindenki mennyire bepörgött ezen a Halloween dolgon. A hét vége felé már minden honnét csak ez folyt. Ki, minek és hogyan öltözik be, mit fognak csinálni, hová mennek. Micsoda borzongás, szellemek, édesség, sütőtök…valahogy nem vonzotta a dolog. Tavaly eljött rá, annak is milyen vége lett. Megforgatva a szemeit húzza fel cipőjét a szobájában, majd sietősen hajtja be maga után az ajtót. Nem siet, ellenkezőleg, céltalan kíván bolyongani, mégis a szobától úgy távolodik, mintha minimum mérgező lenne. Egy újabb hétfő, újabb hét, újabb unalmas hétköznap. Jellemezheti valaki így is ezt, de pont nem Manda lesz. Meglepő módon szó nélkül végigülte az óráinak a jó részét, így panasz se lehet rá, bár az utolsó kettőt sikerült ellógnia, valószínűleg Felagundnak is tett vele egy szívességet, mindenesetre a bájitaltanhoz nem volt túl sok kedve, sétálni egyet annál inkább. Nem egészen így tervezte a hétvégét, ahogy alakult, Lina egyik napról a másikra totálisan felszívódott, ismét. Csak remélni tudja, hogy nincs baja, van valami különös érzése, de úgy érzi, ez most nem a testvéri kapocs miatt van, ami köztük van. Angelina tud magára vigyázni, nem kell féltenie őt, mégis ezt teszi. Ikre meglépését követően vissza akart térni az eredeti tervéhez, miszerint Kornélt megkeresi, nem is tudott igazán okot rá miért, csak látni akarta. Látni? Most komolyan, ez még elment volna második-harmadikos korukban, de most? Lényeg, a lényeg, nem találta meg este. Mióta a kis sikátoros kalandot egyelőre maga mögött tudhatja és szerencsére él, eljutott arra a szintre, hogy élveznie kell az életét, és ahogy rajta átlépkednek, úgy neki is át kell a többieken.
Hűvös szél fújdogált, mikor a kastélyból kilépve a rét felé vette az irányt. Összehúzta a kabátját, majd egy sejtelmes mosollyal az arcán kényelmes tempóban ballagott előre. Körbenézve nagy ritkán felfedezett egy-egy embert, ami lehet az idő miatt is, vagy csak máshol mulatják az felesleges szabadidejüket. Karba font kézzel halad a magasodok fák felé, miközben gondolatai a helytől távol járnak. Lotte mondott pár olyan dolgot, amiben teljesen igazat kellett, hogy adjon neki, végig ezeken jártatja a gondolatait, szinte maga elé se figyelve rendesen.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. november 4. 11:50
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. november 4. 10:52 | Link

Manda
-11. 03. Hétfő-

Az előző nap igencsak megviselte. Fáradt volt, hiszen semmit nem aludt. Fájt minden porcikája az átváltozástól, még olyan helyen is, ahol senki nem gondolta volna. Így volt ez a belső szerveivel is, mintha minden lélegzetvételre kések milliárdját szúrták volna a tüdejébe és forgatták meg jó alaposan. Az arca beesett volna, a kezei szinte remegtek, bár az utóbbinak köze sem volt az átváltozáshoz.
Nem akart senkivel találkozni, pláne nem ilyen állapotban. De a szabad levegőre vágyott, hátha a meleg nem tompítja el az agyát és jobban tud gondolkodni. Pedig nem akart, mert a tegnap esti élmények elég élénken élnek benne, beleégtek a retinájába. Hogy lehetett ennyire ostoba? Bizonyára a bipoláris zavar az oka, ezért van most ennyire letargikus hangulatban, ő legalábbis ezzel győzködi magát. Nem akart vadállat lenni, főleg nem ebben a testben de mégiscsak kibukott a dolog. Egy dolog van, amiben bízhat, hogy az a nő - bárki is volt - nem látta az arcát és nem tudja világgá kürtölni, hogy a kastélyban milyen szörny lakik. Zsebre tett kézzel sétál a réten, a feje lehajtva, hogyha esetleg mégis találkozna valakivel még csak véletlenül se kelljen ránéznie. Végül, mikor már viszonylag messze ért a kastélytól, leül a fa tövébe, előkotorta a doboz cigarettáját és remegő kézzel meggyújtott egy szálat. Abban reménykedett, hogy a kesernyés füst majd észhez téríti, vagy felébred és rájön, hogy mindez csak álom. Hiú ábrán volt, ám amikor futólag felpillantott tényleg egy álomszerű lány pillantott meg nem is olyan messze tőle. Távolról felismerte Mandát, és ez most tényleg ő volt. Nem Angelnia, nem is Ashley, hanem Amanda. Megpróbált felállni, de hamar elvetette az ötletet, így inkább intett neki, majd figyelte, hogy mi lesz a lány reakciója.
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 4. 18:55 | Link

Kornél

Jóleső szél fújdogál, így szívesen sétál végig a réten, a tekinteteket, amit attól a kint szállingózó pár embertől kap, teljesen figyelmen kívül hagyja. Nem igazán érzi szükségességét még csak a visszapillantásnak sem. Nincs kifejezetten aranyos kedvében, de legalább valamiféle mosoly az van most is. Amin az elkövetkező pillanatok változtathatnak, bármilyen irányba. Nem, az nem mérvadó, hogy a szél csendesedik, ahogy az sem, hogy lassan az erdő felé ér, az már annál inkább, amit észrevesz, illetve akit.
Pár pillanatba beletelik, mire a szeme és az agya kapcsolatba kerül egymással, és amit lát, azt el is kezdi hinni, akaratlanul is elvigyorodik, majd a rendes mosolyát visszanyerve lépdel a fa tövébe. Felhúzott szemöldökkel tekint rá, na, nem a hely, a helyzet vagy az integetés miatt, inkább azért, ami rá van írva. Gondterhesnek tűnik, nyúzottnak és erőtlennek. Lassan, de biztosan érkezett oda hozzá, majd leguggolt mellé a fának dőlve.
- Kerestelek tegnap este, de még a titkos forrásaim se találtak.
Kezdi, bár meglepő módon semmi leszólás vagy mérgesség nincs a hangjában, kíváncsinak, kíváncsi, ellenben nem fog rátámadni, láthatóan nem kellene. Bár a nyugodtság a látszat, a gondolataiban azért aggodalom cikázik, mit művelt előző éjjel, hogy ez lett a vége. Pulzusa is szaporább, ami kivételesen nem csak Kornél közelségének, hanem szintén előbbinek tudható be.
- Mit csinálsz itt így?
Kornél is tisztában van a kérdés mivoltával, ebben biztos, és abban is, hogy ma nem hagyja annyiban a kifogásaival, mert tényleg érdekli. Furcsa neki egy-két dolog, amikre nem talál magyarázatot. Nem csak az, hogy megtalálhatatlan, mert biztos volt jobb dolga, de ez a mostani találkozás is megerősíti abban, hogy valami nincs rendben. Ezt most valami könnyen jött hazugsággal sem igen tudja majd leplezni, annál szemfülesebb igyekszik Manda lenni. Fogalma sincs, mibe tenyerel ezzel. Kezével Kornélét kereste, miközben végig a szemébe nézett beszéd közben.
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. november 6. 19:12 | Link

Manda

Türelmesen várja, hogy Manda odaérjen, addig gyorsan elszívja a bagóját a csikket pedig először elnyomja a fa törzsén, majd messzire pöccinti. Nincs igazán ínyére megmozdulni így roppantul hálás, hogy a lány leül mellé. Épp csak egy kicsit húzódik odébb, futó, kesernyés csókot nyom a szájára de nem akar tovább ránézni, mint szükséges volna. Tegnap borzalmas dolgot tett, undorodott magától és ez nem segített az amúgy sem rózsás hangulatán. Majdnem megölt egy ember, szándékosan. Igaz, máskor is voltak hasonló gondolatai az átváltozás előtt, de soha nem került még ennyire közel a dologhoz, legalábbis az első átváltozás óta nem. Ha normális állapotban lenne, valószínűleg nem törődne ezzel, hiszen legtöbbször nagyon könnyelműen bánt az ilyesfajta érzéseivel, átsiklott felettük, hiszen a természete egy részéhez hozzátartozott a vérengzés utáni vágy.
 - Más dolgom volt.
Morogja és elnéz a másik irányba. Kicsit elege van abból, hogy mindenféle féligazságokat kell kitalálnia, miért tűnik el olykor napokra a lány közeléből. Pedig igazán szerette vele eltölteni a felesleges idejét. Manda nem volt kellemetlenül kíváncsi és minden megkapott tőle amit csak akar, továbbá meg is talált mindent benne, amit egy lányban keresett, kivéve persze a szerelmet, de arról ő már elég régen lemondott.
 - Kijöttem gondolkodni, nem vagyok jól.
Ha a vérfarkassággal nem is, a bipoláris zavarral még a mellette ülő is tisztában van. Csak remélni tudja, hogy ezt erre is rátudja fogni, hiszen végül is ez is közrejátszik, pont azért érzi magát annyira rosszul amiatt ami tegnap történt.
 - Talán valami baj történt?
Ránéz és összevonja a szemöldökét. Reméli, nem történt semmi probléma, mert fáradt ahhoz, hogy még azt is megoldja.
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 6. 23:19 | Link

Kornél

Tekintetével szinte végigköveti az elpöccintett csikk útját, mielőtt Kornél mellé ereszkedne. Nem siette el, meg egyébként is elég furcsa a szituáció, némileg azon is töri már a fejét, ami lassítja a mozgáskoordinációját. Igen, nőből van, képes egyszerre több dologra figyelni, de most meg sem próbál, egyre akar majd. Viszonozza a csókot, de még mielőtt elkaphatná a fejét, a szemébe néz Manda, már éppen elég kérdően. Elképzelése sincs, hogy mi folyik itt, de nem úgy fest a dolog, hogy valami erdei piknikre készülne egymagában. Tisztában van Kornél velejáróival, de itt akkor sem stimmel valami, leginkább az eltünedezései.
Nyilván nincsenek elvárásai, hogy vele kéne lennie, meg azt csinál, amit akar, de ez már nem az első volt, és bár még nem tudta összetenni a képet, gyanús neki, hogy periodikusán mászik le a Manda előtti térképről. Van valami szabályosság benne általában. Nem fogja ezt rázúdítani, lehet ez a saját agyszüleménye is, de a ködösítés, és a szokásos tényferdítés megint érkezik, Kornél jól hazudik, de Manda meg már kezdi észrevenni egyik-másiknál. Nagyon nem is tetszik ez neki, felkúszik jobb szemöldöke, és próbál szigorúan nézni, de tudja, hogy egyelőre ez nem a leghatásosabb taktika.
- Mint időközönként elég sokszor…
Veti oda nem durván, ellenben annál több kérdőjelezéssel. Amikor a fejét elfordítja Kornél, csak csóválja a fejét egy kicsit. Megint itt tartanak. A guggolásból leereszkedik a földre, felhúzza a térdeit és a rétet bámulja, ha a másik így akkor ő is. Nem kell feltétlenül a szemébe néznie ehhez.
- Ettől se lettél jobban… Mire jutottál?
Ezt ránézésből megmondja, nem kell a szemébe néznie se ehhez, egyébként is elfogta valami rossz érzés, de egyelőre nem ad neki hangot, görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy nem kell mindennek hangot adnia. Legjobb tudomása szerint ő nem tett semmit, amivel galibát tett volna, de olyat se hallott amihez Kornélnak köze lenne. Zavaros a dolog, teljesen, érdekli a dolog, de nem fog harapófogóval kihúzni dolgokat, az érkező kérdésre meg csak félrebillentett fejjel néz rá, kicsit morcosan.
- Velem? Semmi lényeges. Inkább veled mi történt?
Nem, miért is lenne elvárása? Ismeri a makacs oldalát, ha nem akarja, úgy sem fog olyat mondani, amivel ki lenne Manda segítve. Türelem segíthet, egész jól kezelte korábban is a fiúhoz járó „kiegészítéseket”, ellenben most először kezd bele ebbe, és még a saját fülének se akar hinni, hogy ezeket hozzávágja.
- Az istenért… most az egyszer, tudod, hogy amúgy se a legkisebb, se a legnagyobb nem hatott meg, nem szeretnéd félretenni a ferdítéseket? Ennyire még az igazság sem fájhat…
Teszi hozzá, és mielőtt elkaphatná a tekintetét ismét Kornél, mert úgy szokott kezdődni, felejtsük el a témát, lépjünk át rajta…stb. Felé fordul, a kezével maga felé húzza a fejét, és rajta is hagyja, nem, most nem fordul el, ha hazudni fog, kénytelen lesz szemtelenül a szemébe tenni azt.
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. november 11. 22:00 | Link

Manda

Kezd elege lenni a faggatózásból. A hazugság azért tűnik kézenfekvőnek, mert azzal el lehet kerülni egy rakás problémát. Nem akarja, hogy Manda féljen tőle, azt meg pláne nem, hogy elkezdjen hősködni. Számtalanszor hallgatta végig a monológokat, amiket azután kapott, hogy vallott. Egyedül egy valaki nem kezdett bele, de ő egészen más, hiszen neki nem kellett mondania semmit, ő érezte. De itt most egészen másról van szó. A mellette ülő lány egész egyszerűen csak ember, hogyan is magyarázhatna el neki olyan dolgokat, amiket az ő esze fel sem tud fogni? Márpedig, ha most bevallja, hová szokott járkálni, az kérdéseket fog maga után vonni, amihez szintén nincs elég jó hangulatban. Miért nem tud a lány egyszerűen csak elhallgatni? Legszívesebben felkelne és itt hagyná, minden szó nélkül.
 - Annyival jobb lenne, ha egyszerűen csak elhallgatnál.
Összepréseli a száját, egy ideig nézi Mandát a hűvös tekintetével, majd megrázza a fejét és a másik irányba fordítja a tekintetét. Minek ez a rengeteg faggatózás? Miért akar a háztársa ennyire rátelepedni? Hiszen nem fogadott neki örök hűséget, gyakorlatilag nincs is közük egymáshoz, akkor meg minek ez a nagy felhajtás? Kezdi felidegesíteni magát ezeken az apróságokon, aztán észbe kap. Nem kellene ennyire kilátástalanul szemlélnie a dolgokat. Amanda azért van vele, mert szeret vele lenni, Kornél is így van ezzel. Látszik rajta, hogy aggódik érte. Ebben a percben kezdi megbánni a tulajdon gondolatait. Lustán a lány keze után nyúl, az ajkához emeli és futó csókot nyom rá.
 - Nem akartam így reagálni.
Bocsánatot kérni? Ugyan...ő arra soha nem volt képes, nem most fogja ezt a remek szokást elkezdeni, de a kézcsók felért egy bocsánatéréssel, ennyi pedig több volt, mint amit a lány várhatott tőle ezekben a döcögős percekben. Felsóhajt, zavartan beletúr a hajába majd a lány felé fordul.
 - Zaklatott vagy, elég gyorsan ver a szíved.
Végigpillant a lányon, várja, hogy mi lesz erre a reakció. Először inkább csak teszteli a dolgot, nem akarja csak úgy ráborítani a dolgot, mert nem akarja, hogy Manda megijedjen és otthagyja.
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 13. 17:32 | Link

Kornél

Egyáltalán nem szűnik benne az a vészharang, ami arra felé tereli benne a dolgot, hogy nem csak levegőzik, és ez nem egy egyszerű hangulatváltozás eredménye. Nem akar támadó lenni, a hangjában sincs eleinte semmi ilyen, egyszerűen érdekli, mi van vele, nevezhetjük aggodalomnak is, de nem ezen van itt a hangsúly, ellenben Kornél reakciója elég erős. Szinte rá van írva, hogy mennyire nem kér belőle, az meg, ahogy és amit mond, ki is fejezte ezt. Na, nem mintha Amanda lenne az a valaki, akit most el bír viselni, nem is várná el, másrészt nyilván van, akivel inkább beszélne, vagy egyedül lenne, de ez a hangsúly erőteljesen a senki felé sodorja. Nem húzza fel magát, még csak meg sem bántódik meglepően. Inkább csak az arcára ül ki valami furcsaság. Nagyon szívesen megmondaná pedig neki, hogy lehet, hogy egy senki ehhez, de ezt a senkit legalább érdekli, mi van vele. De mégsem teszi, elhallgat, ha neki ezzel jobb lesz, azért megforgatja a szemeit, mert ez megint valami hárításnak tűnik, de jobban jár, ha nem akar ennél jobban belelátni, de ebbe nem tud beletörődni. Nem is ő lenne, ha egy legyintéssel félbehagyná a dolgot, aztán folytatódhasson a dolog a normál keretek között.
A makacsság, a kedvtelenség és az elzárkózás logikus fegyvernek látszik, legalábbis az elmúlt szavak után, nem tudni Manda mi mást várhatott. Nem gyerek már, hogy kihisztizze magának azt a választ, ahogy Kornél sem, hogy ez meghassa, értelmetlen felvetődnie is a dolognak, ugyan ez a helyzet az éles kérdésekkel is, amire most jön rá. Ha akarja, ha nem, úgy sem kap olyan választ, amilyet szeretne. Mély levegőt vesz, majd kicsit fújtatva, kifújja azt, mivel ő is elfordult, nem látja háztársát, egyszerűen csak azt érzi, mikor a kezéhez ér, még ekkor nem fordítja rá a tekintetét, csak mikor megemeli azt. Nem húzza el a kezét, mikor elengedi, végigsimít az arcán, majd valami félmosolyszerűséget produkál, de kevésbé van mögötte jókedv, mint az látszik.
- Ezt én is tudom, különben már elküldtél volna, vagy itt hagytál volna…
Jegyzi meg, nem sikerül valami barátságosra, de nem így akarta, kicsit úgy magának is beszélt ezzel. Rászokott, hogy saját magának ad bizonyosságot a dolgokról, így nem esik akkorákat, semmilyen téren.  Kinyújtja a lábat és keresztezi, majd karba font kezekkel kezdene valami idióta gondolatmenetbe ismét, de ekkor valami válasz szerű érkezne a kérdésére? Nem elsőre semmi kézenfekvőnek nem tűnik neki, lehet igazából csak nem figyelt, mert leakadt azon, hogy ő zaklatott. Bármi is legyen, nagyobb kín lehet elfojtani, mint kimutatni.
- Nem vagyok zaklatott! Mármint…
Nem akar rárontani ezzel, egyáltalán. Beszéd közben kapcsol csak vissza arra, amit mondott. Nem megismétlést vár, hanem egyszerűen Ő sem tudja, valahol a fogalma sincs, mi folyik itt és a meglepettség között váltakozik az arca. Kicsit megrettent talán, de maga sem tudja mitől. Keresi a tekintetét, abba próbálja mélyeszteni a sajátját. Gyanús csend, az azért nem lesz, előbb-utóbb ki fog bökni valamit. ~ Most komolyan ennyire figyel? Számolja pulzusom, vagy kapkodom a levegőt? Vagy…? ~ Csak kérdően tekint rá, amiről ideje lenne leszoknia.
- Honnan tudod? De ez nem válasz…
Teljes testével felé fordul, a vállával dől a fának, úgy figyeli tovább. Jobban szemügyre veszi azt, amit már látott eddig is, kimerültnek tűnik, mint aki az elmúlt napokat végigrohanta, de szó szerint. Nehezményezi a tanácstalanságot, sőt, kifejezetten utálja. Lehet, ő gondol bele túl sokat, bár ez nem tűnik opciónak. Folyamatosan kattog az agya, mi lehet ekkora dolog, hogy ilyen dolgok mögé bújik, meg így és ilyen állapotban. Lennének eszméletlen teóriái, ha elengedné a képzeletét, de ezeket gyorsan el kell űzni.
- Hallod a dobogását? – Talán most lehet azt mondani, hogy a vonásai közé kúszik egy kis rémület, de elenyésző.  
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. november 13. 17:32
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. november 15. 21:54 | Link

Manda

Próbálkozik. Leginkább ez jellemző arra az időintervallumra amit itt töltött és tölt is jelenleg. De bármennyire is próbálkozik, azért mehet minden fényesen. A legutóbbi átváltozás megerősítette abban, hogy nincs helye egy iskolában, ami tele van ártatlan áldozatokkal amik egy farkas szemében nem minősülnek másnak, mint húsnak. Ahogy pedig Manda arcát figyeli, rájön, hogy ez az egész semmi más csak tettetés. Zaklatott, rosszul érzi magát, attól még inkább, hogy itt ül mellette valaki, aki válaszokat vár. Nem adhat, egyszerűen nem képes csak úgy kiadni magát valakinek, kizárt dolog, még akkor sem, ha ez a lány éppen közelebb van hozzá mint az összes többi. Lényegében semmi nem változtat a helyzeten, a titok akkor is titok marad.
Ahogy meglátja a lány arcán a reakciót, egy apró mondat vált ki, már biztos benne, hogy az egészet hagynia kell a fenében. Megrázza a fejét és sóhajtva felkel a helyéről, sziszeg egy kicsit, ropognak a csontjai, így megropogtatja a nyakát és lepillant Mandára.
 - Felejtsd el amit mondtam. Nem fontos.
Megrázza a fejét, elnéz a kastély irányába, majd kisvártatva vissza a fa tövében kuporgó lányra. A szavak a torkára forrnak hiába akar bármit is kinyögni, minduntalan elhallgat, pedig éppen csak a hangok kiadásához elég levegőt vette magához. Kicsit nehezebben megy, mint azt gondolta volna, de tudja, hogy így lesz a legjobb. Amanda veszélyt jelent, mert túl sokat tud, vagy legalábbis sejt és az neki bőven elég indok ahhoz, hogy távol tartsa magát tőle, keltsen ez benne bármilyen érzelmeket is.
 - Amit azt illeti, felejtsd el ezt egészet, hiba volt, hogy megint közel engedtél magadhoz.
Mindehhez társít egy jól koreografált fintort és hátat fordít, angolosan távozva, mielőtt még elharapódzhatnának az események. Nem akart szerezni magának még egy púpot a hátára, de kénytelen volt, amúgy is tudta, hogy ez lesz a vége. Idővel pedig majd a lány is megfog békülni, talán. Vissza sem nézve nyitja meg a hatalmas tölgyfaajtót és megy be a kastélyba, de biztos, hogy nem a Rellon felé, az túl nyilvánvaló lenne.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék