36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 19. 17:58 | Link

Tolland

Ősz van. De még mennyire, hogy ősz van. És már egy jó másfél hónapja,de nekem ez csak most tűnt fel, mikor végre szándékoztam megemelni a hátsó felem, és kibattyogni a kastély falain kívülre. Most, hogy elkezdődött a tanítás szinte minden időmet benn töltöm és tanulok, és megpróbálok szorgalmikat gyártani, amire azonban nagyon nehezen visz rá a lélek, így inkább csak olvasok, rajzolok vagy zenélek. Viszont az egész mai napot arra szántam, hogy kiszellőztessem a fejem, és egy kis friss levegőt szívjak magamba, mielőtt visszatérnék a könyvek fölé. Voltam ma már a faluban, a tónál, és sok egyéb helyre is mentem, de végig egyedül voltam, de igazából most nem is nagyon bánom. Épp tartok visszafelé a a kastélyba, és a rét mellett haladok el, mikor megpillantok ott középen egy hatalmas nagy levélkupacot, ami valószínűleg akkor kerülhetett oda, míg én a faluban voltam. Olyan szép színes. Van benne sárga, barna, és piros levél is, és olyan nagyon jól néz ki, hogy nem bírom megállni, hogy ne ugorjak bele. Persze csak diszkréten, nem akarok túlzottan nagy feltűnést kelteni, így lassan odasomfordálok, megállok előtte, és egy pár percig csak nézem a levélkupacot. Aztán egyik lábamon megfordulok, s háttal beleesem a kupac közepébe, mindezt egy halk kacaj kíséretében. Olyan jó puha, és szép és, és, és..... Áá nagyon szeretem az őszt, minden csodás pillanatával együtt. És hogy miért? Hát azt nem is tudom pontosan megmondani. Talán azért, mert akkor már nincs olyan tikkasztó hőség, de nagyon hideg sincs, vagy a sok színes, lehulló levél miatt,amik szerintem nagyon hangulatosak. Most is itt fekszem közöttük, mint egy nem is tudom mi, és élvezem az ősz minden egyes pillanatát.

ruha
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 18:26
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 19. 18:27 | Link

Keiko

Szeptember óta mindennap sétálok. A nyár folyamán kialakult egyfajta igény bennem a rendszeres testmozgásra. Korábban nem hittem volna el, hogy ez megtörténhet, most meg azt nem tudom elhinni, hogy eddig sosem mozdultam ki, csak akkor, ha már régen nem láttam természetes fényt. Ahogy sétálok a kézfejemet csodálom, milyen barna lett az Atlanti óceánon (természetesen nem a szó szoros értelmében) töltött hónapok során. Jó érzés. Teljesen megváltoztam, mint azok a levelek a fán. A beköltözésemkor még zöldek voltak, mostanra viszont sárgák, pirosak, némelyik barna. Tiszta és szép a rét környéke, bár több mint valószínű, hogy a rajta lévő mágia miatt. A fák mögött mocorgást hallok a levelek között. Mivel már kevésbé vagyok félős, sőt, keresem a kalandokat mindenhol, odamerészkedek. Csak Keiko fekszik az avaron. A levitás lány mindig nagyon boldog és kedves, nem meglepő, hogy lejött szórakozni a természetbe. Tolland kimondottan örült neki, mert még nem volt alkalmuk korábban beszélgetni. Hátha most lesz.
-Szia! Csatlakozhatok? - kérdezem, de már dőlök is, egyenesen a levelek közé. Remélem nem érzi tolakodónak, azért csak kedvesen elnevetem magam. Az októberi levegő nagyon tiszta. Hiába a nyár a kedvenc évszakom, mégis azt kell mondjam, a levegő sosincs ilyen tiszta mint Októberben.
-Téged mi szél hozott erre? Sok volt a tanulásból neked is?- nekem minden estre igen! Nincs okom panaszra, mert könnyebben veszem az akadályokat mint valaha, de azért rám fér a pihenés rendesen. Mégis csak levitás volnék, vagy miaszösz.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 19. 18:53 | Link

Tolland

Olyan szép ez az évszak. Nem csoda hogy ez a kedvencem, hisz ilyenkor olyan szép színesek a fák, meg hát én őszi gyerek vagyok, vagyis ősszel születtem, de annak is az elején, mikor még viszonylag meleg van. De akkor is imádom ezt az évszakot, bár pontosan nem tudom megmondani hogy miért. Minden évszaknak megvan a maga varázsa, de nekem mégis az ősz áll a legközelebb a szívemhez, és ezt senki nem tudja megváltoztatni.
Most itt ülök, vagy épp fekszem - mikor hogy - egy hatalmas levél kupac közepén, teljesen bele is süppedek, s talán ha nem ez a rózsaszín szerelés lenne rajtam, még el is tűnnék benne.
- Szia. Gyere csak. - mosolygok az érkező levitás srácra, akit ugyan már sokszor láttam, de még nem volt alkalmam vele beszélni.
- Csak szükségem volt egy kis friss levegőre mert bent már fullasztó. És igen, egy kis pihenésre is szükségem van. - vigyorodom el, majd az égre pillanatok, beletúrok két kezemmel a levélkupacba, és ami a kezembe marad azt feldobom, így jut bőven mindkettőnk ruhájára, és fejére is, amit én csak egy halk nevetéssel veszek tudomásul. Remélem azért ezt nem bánja, végül is ha már ide behuppant, akkor nagyon nem zavarhatja ez sem. A fejem tetején egy hatalmas, nagyon nagy, sárgás-pirosas levél talált nyugovóra, ami talán akkora mint az én fejem. Bár amilyen kis pöttömke vagyok ezen nem nagyon csodálkozom, de akkor is, milyen fának van ekkora levele.
- Ezt nézd milyen nagy!! Szerinted melyik fának lehet ekkora levele? - kérdezem, egy nagy mosollyal az arcomon, közben nyújtom felé a levelet.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 19. 19:39 | Link

Keiko

Láthatólag nem zavarja a társaságom. Sőt csatlakozik a játékhoz, és egy félkupac levéllel is eláraszt. Tényleg nagyszerű a hely ahol vagyunk.
-Te jó ég! Tényleg hatalmas. - körül nézek, de a lány kérdésére nem tudok választ adni. Látszólag egy fának sincs akkora levele, mint amekkorát felém nyújt. Átveszem kicsit jobban megvizsgálni, mint ha értenék hozzá bármit, és szintén nagyon szakszerűen megcsóválom a fejem. - Fogalmam sincs!
Kicsit jobban szétnézek az avaron, és nem ez az egyetlen különleges levél. Különböző színű és méretű levelek vesznek minket körül, akadnak egészen tarkák is.
-A leveleket is megbűvölték... - ezt a legnagyobb jókedvvel mondtam. Megdöbbentő még mindig, milyen részletekig kidolgozott helyen lakunk. Ez nagyszerű! -Nézd csak ezt a pöttyös levelet! - most én mutatok Keiko felé egy jóval kisebb de nagyon színes, pöttyös levelet. Közben egy bagoly repül el fölöttünk, és hangosan huhog. Elém ejt egy borítékot. Nagyon szórakozott bagoly lehet... Nem tudom ki lehet a gazdája, de mindenesetre jobban is betaníthatta volna... Elolvasom mi áll rajta. A bátyámtól van.
-Ha egyszer nekem lesz baglyom az biztos, hogy megnevelem! - mondom leginkább magamnak. -Neked van valamilyen kedvenced?- ezt viszont már a lánytól kérdezem.
Én magam mindig is akartam valamilyen állatot, de sosem teljesült ez a vágyam. Talán nem véletlen! Nem vagyok valami törődő típus. Van olyan, hogy hetekig csak olvasok, nem is eszek. Egy kisállat viszont folyamatos törődést igényel. Lehetetlen.
-Egyébként a levél a bátyámtól jött. Ő Csehországban tanul. Te szoktál kapni levelet?
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 19. 20:11 | Link

Tolland

A kérdésemet semmissé tenném, ha megtehetném, mert most, hogy körülnézek, látom hogy egy fának sincs ilyen nagy levele, szóval most egy írtó nagy butaságot kérdeztem. Ettől kicsit lekonyul arcomon a mosoly, de ez is csak a másodperc töredékéig tart, és ismét egy mosoly ül ki az arcomra.
- Nahát! Most hogy mondod,tényleg. - Felelem, teljesen ámulatba ejtve, és kicsit talán csodálkozva. Szerintem soha nem fogom megszokni, hogy a varázslat mennyi mindenre képes, hisz még most is ámulatba esek az ilyen apró dolgok láttán is, noha már rég tudok a varázsvilág létezéséről. - Ez milyen aranyos. - nevetem el magam a pöttyös levél láttán, majd ismét beletúrok a kupacba, karom szinte teljesen eltűnik a színes levelek között, majd mikor ismét előkerül, egy majdnem szív alakú, sárga-barna bocipöttyös levél van az ujjam között. - Ezt nézd milyen aranyos! - nyújtom Tolland felé, így elég közel, talán csak pár milliméter közelre kerül az arcától a levél.
Társalgásunkat a színes, és vicces levelekről egy bagoly zavarja meg, aki egy levelet - egy olyat ami papírból van és nem a fáról esik le - pottyant Tolland ölébe.
- Még nincs, de aputól egy baglyot próbálok kunyizni már vagy..... négy hónapja - számolom az ujjaimon az eltelt időt azóta, hogy először kértem aputól egy baglyot. - de eddig semmi haszna. De régen, még otthon volt egy kóbor macska és mindig őt gondoztam, adtam neki enni, és simogattam is. De aztán egyszer végleg elment. - mondom, egy halovány mosollyal az arcomon. Közelebb hajolok a levélhez, de amint ezt a műveletet végrehajtom, a kezemet a szememre tapasztom, és visszatérek eredeti helyemre, mert eszembe jut, hogy nem illik mások levelébe beleolvasni, mert annak nem szoktak örülni az emberek.
Felnézek az égre, miközben hátradőlök, és nézem az eget, s egyszercsak megpillantok a magasban egy sast.
- Nézd! Azt a sast szerinted be lehet tanítani, ha elfognánk? - kérdezem őszintén, s fel sem merül bennem annak a tudata, hogy ő talán csak egy kis foltot lát a sas helyén, hisz neki tuti nem olyan jó a látása mint nekem.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 19. 22:46 | Link

Keiko

A lány baglyot kér az apukájától már régóta... De jó neki! Én valószínűleg hiába kérnék hasonlót. Mindenféle varázslattal kapcsolatos dolog hallatán a családom pánikszerűen reagál... Olyan mint amikor az ember társaságban azt mondja, hogy himlős; vagy amikor valaki úgy ül be bájitaltan órára, hogy az életnek a legcsekélyebb nyomát sem lehet rajta látni, és csak a meleg, telegőzölt helyiségben fertőzi társait. Nagyon rossz tud lenni amikor az ember gyökereihez visszatekintve ilyen ellenszenvet lát, annak irányában amit az ember hivatott csinálni... Főként ha az ember szülei maguk is varázslók! Hál' Istennek nekem még így is mindig volt valaki a családban aki segített. Valószínűleg a frissen érkezett levél is helyzetjelentés, valami hihetetlen eseményről ami bátyámmal történik.
Egészen elkalandoztam, de Keiko visszarántott a valóságba. Először azt hittem csak viccel, aztán azt gondoltam nem látok jól, majd végül értetlenül fordultam a lány felé.
-Nem. Hol van? - aztán tovább fürkésztem az eget. Már a baglyot sem láttam, nem hogy sast. -Ne haragudj, nem olyan jó már a szemem, mint régen. -jelenleg tizenhét éves vagyok...
De tényleg, a rengeteg olvasás és kutatómunka után látószervem elég megviseltté vált. Tudom, hogy előbb-utóbb kénytelen leszek bűbájt alkalmazni a helyretételéhez, de állítólag a varázslatos beavatkozásoktól egyre gyakrabban romlik, és előfordulhat hogy hetente, vagy akár naponta meg kell bűvölni az ember szemét, fülét vagy az éppen aktuálisan problémás pontot! Ezt semmikképp nem szeretném. Annyira azért nem rossz a helyzet. Többnyire észreveszem a sasméretű madarakat legalábbis!
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. október 19. 22:46
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 20. 07:21 | Link

Tolland

Már elég régóta kérek aputól egyetlen árva baglyot, de minden próbálkozásom eddig sikertelenül zárult. Nem értem miért nem képes adni nekem egyet, akkor jobb, egyszerűbb lenne a dolgom, de kéne mindig másoktól, vagy épp a bagolyházból kunyiznom a baglyot ha valamilyen levelet küldeni szeretnék apunak, vagy apu közvetítésében anyunak. Igen, ez nálunk már csak így működik, mivel anyu és Hayate muglik, és a nevelőapám még csak nem is tud erről az egészről, és elég furcsa lenne, ha egyszercsak betoppanna hozzájuk egy bagoly. Hát szerintem kicsit kiakadnának. Főleg hogy anyu nem igazán bír elviselni semmilyen varázslatos dolgot, de azért a kedvemért próbálkozik, és ezért - meg még sok másért - nagyon tisztelem őt.
A sas láttán el is feledkezem arról, hogy ő, vagyis Tolland talán nem is látja azt az állatot. Mostanában hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a körülöttem lévőknek nem olyan jó a látása, mint nekem, így néha hülyének is nézhetnek, hogy olyan dolgokat is látok, amit ők nem, vagy nem nagyon.
- Ott, nagyon magasan - mondom, s ujjammal a kérdéses irány felé mutatok. - Jaj, te ne haragudj, gyakran elfelejtem, hogy másoknak nem olyan jó a látása mint nekem. Tudod, ez egyfajta különleges képesség, amit örököltem. Szóval én nagyon messze ellátok, úgy nagyjából 10 km-re. - fejteni ki a dolgot, egy halvány mosollyal kísérve. - Például ott - most épp az ellenkező irányba mutatok - egy repülő halad kelet felé. Szerinted hová mehet? - kérdezem, s szavaimból kíváncsiság árad, de közben még mindig azon rágódom, hogy lehetek ilyen buta, hogy felejthetek el egy ilyen dolgot. Lehet azért mert már annyira hétköznapinak számít, nekem legalábbis ez az egész, hogy már tudat alatt is használom, és észre sem veszem természetesen az ilyeneket.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 20. 07:23
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 20. 11:10 | Link

Keiko

A lány most szembesített azzal, hogy ő képes tíz kilométerrel odébb is észlelni dolgokat. Azt a mindenét! Ez elég lehetetlennek tűnik számomra. El sem tudom képzelni, hogy én jól lássak messzire, mivel még közelre is csak átlagosan tudok. Hát így látta azt a bizonyos sast. És most egy repülőt is.
-Ööö... Hát nem tudom- válaszolok. Talán megtudnám mondani, ha én magam is látnám, de sajnos nem látom az irányát, ami egyébként sem feltétlen mérvadó.
-Akkor te ellátsz a kastély ablakaiból Bogolyfalváig és az erdőbe is?
Egészen lázba hozott ez a bizonyos öröklött képessége a lánynak, ami még mindig hihetetlennek tűnt. Az animágia tanulható, az nem olyan... újdonság. A metamorfmágia is... A legilimenciáról is hallottam már egyet s mást felsőbb évesektől, az is egy viszonylag közismert képesség.
-Hogy tudod irányítani a látásod? Mármint, tudod szabályozni, hogy milyen messzire láss? - elég kellemetlen lenne, ha csak tíz kilométerre tudna ellátni. Mindig érdekeltek a mágikus képességek. Sokáig megvoltam róla győződve, hogy én magam is elemi mágus  vagyok, de sajnos nem bizonyultam elég tehetségesnek, ez nagyon rosszul érintett eleinte. Aztán később, a nyár folyamán sikerült elfelejtenem a kudarcot. A melodimágiához sem értek különösebben, bár nagyon szeretem. A jósláshoz némiképp konyítok, de azt érzem, hogy még mindig nem találtam meg az utamat, és ez zavaró.
-Milyen tantárgyakat tanulsz? - remélem érzékeli Keiko, hogy ez nem csak egy sablonos kérdés. Illetve az, de most komoly érdeklődéssel kérdezem, mert egyfajta rajongással fordulok felé a hallottak után. Szeretnék a lehető legtöbbet megtudni a különleges látásáról. Nagyon izgalmas!
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 20. 11:56 | Link

Tolland

- Szerintem haza, vagyis remélem. Ha igen, akkor én legszívesebben most azon a repülőn ülnék. - kezd honvágyam lenni, amint ezeket a szavakat kimondom, és most tényleg legszívesebben otthon lennék anyuék mellett, hogy segítsek nekik mindenben amiben csak tudok, meg akarom könnyíteni anya dolgát, most hogy gyermeket vár, az én kistesómat.
Aztán jönnek a szokásos, kíváncsiskodó kérdések, amiket mindig fel szoktak tenni, mikor megtudják, hogy van egy különleges képességem. Kérdések rengetegével halmoznak el mindig, de aztán a legtöbbjük, miután megtudott mindent amit csak akart elmegy, és aztán le se tojja a fejem.
- Igen, bár az erdőbe olyan nagyon nem látok el, mert szilárd tárgyakon nem látok át. Még. De a nagyapám képes rá, szóval talán idővel majd én is képes leszek rá. - vigyorgok Tollandra, s sorban válaszolok a kérdéseire. - Igen, természetesen tudom szabályozni, szóval csak gondolnom kell arra a távolságra, amennyire el szeretnék látni. Bár már annyira megszoktam ezt, hogy már tudat alatt tudom szabályozni. - mondom, közben egy kisebb, színes kupac levelet kotrok össze magam mellett. Ez a nagy érdeklődés eleinte nagyon zavart, alig mondtam róla bárkinek bármit is, de mostanában már úgy vagyok vele, hogy kérdezgessenek csak, engem különösebben nem érdekel. Elmondom nekik azt, amire kíváncsiak, és élem tovább az életem úgy, mint azelőtt. Pár nap múlva úgyis elfelejtik. Vagy nem, de akkor sem zargatnak tovább.
- Bűbájtan, bájitaltan, reptan, mitVall, melodimágia, rajzmágia, rúnatan és gyógynövénytan. - sorolom fel a tantárgyaimat, ujjaimon számolva, hogy megvan-e mind. Igazából nem értem, hogy ez most hogyan kapcsolódik a témához, de mindegy, ha már megkérdezte leszek olyan kedves, hogy válaszolok.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 19:30
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 20. 13:13 | Link

Keiko

Azta! Egészen elvarázsolt, ahogy mesélt a képességéről a lány. Irigykedni kezdtem, de gyorsan megállj-t parancsoltam magamnak, elvégre mégis csak egy diáktársammal beszélek. Ő is ugyanolyan bagolyköves, mint bárki más. Isten őrizz, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam. Bár koránt sem tűnik zavartnak. Valószínűleg nem én vagyok az első érdeklődő. Figyelmeztetve magamat, már a kérdés is nagyjából tárgytalanná vált, hiszen csak összehasonlításképpen kérdeztem a tantárgyairól, meg így könnyebben meglehet ismerni egymást.
-Te igaz Kínából... azaz, ne haragudj, úgy értem Japánból származol? -kérdezem kissé zavartan... Hihetetlen, hogy még mindig képes vagyok ostobaságokat kérdezni... Mégis csak tizenhét éves vagyok...
-Milyen az ottani élet? Én még sosem hagytam el Európát. Legmesszebbre Mallorcára mentem eddig, pár hónapot töltöttem ott, és nagyon élveztem. Japán is biztosan nagyon jó lehet. Nagyon más ott, mint itt? -talán most sikerült kevesebbet kérdeznem mint az előbb. Nincs könnyű dolgom kérdezés terén, hiszen Keiko nagyon izgalmas személyiségnek bizonyul. Legalábbis egészen más helyről származik, és most ismertetett meg egy eddig lehetetlennek tűnő képességgel, aminek ráadásul tudatában van. Ilyenkor mindig nagyon büszke vagyok a saját házamra, és a kékek sokszínűségére. Persze lehet mondani, hogy beszürkült magolósok vagyunk, és ez néha be is igazolódik, de én ezt az állapotot mérhetetlenül élvezem, mert így mindig van bennem egy versenyszellem. Enélkül nagyon lusta tudnék lenni, mint mugli koromban. De rossz is volt!
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 19:33
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 20. 15:18 | Link

Tolland

Kína, Japán. Japán, Kína. Ezt a kettőt sokan, szinte mindenki összetéveszti, mintha ugyanazok lennének, pedig nem. Ezért én harapok, de talán ez esetben kivételt tudok tenni, mert azonnal kijavította, nem úgy mint egyes emberek, akik még emellett gorombák is voltak. vagyis most csak egy ilyen ember jut az eszembe, akit azonban nem nevezek meg, és amúgy is azóta már viszonylag egész jóban vagyunk, szerintem.
- Igen, én japán vagyok. Nagyon jó, én nagyon szeretek ott élni,de nagyon más mint itt, bár az éghajlat az kicsit hasonlít az ittenire. De nagyon sok ünnep van. Jaj és a kedvencem mind közül a cseresznyefák virágzása. Az olyan gyönyörű. - Felelem, a végén már teljesen felpörögve, és a régi emlékeim a felszínre törnek, mikor tavasszal kimentünk piknikezni a virágzó fák alá. Hát igen, akkor még egy család voltunk. Most meg, hát inkább ne is beszéljünk róla.
- És te, te honnan származol? Mert elég érdekes neved van, és ez alapján most nem tudom beazonosítani, hogy milyen származású vagy. -kérdezem, közben őt figyelem, de nem sokáig, mert figyelmemet hamar eltereli valami kis nesz az erdő felől. Odapillantok, s egy kis mókust veszek észre az egyik bokor mellől. gyorsan feltápászkodom, s a lehető leghalkabban osonok oda az "áldozatom"-hoz, vagyis a kis mókushoz. Mikor kellő távolságba érek elrugaszkodom,de a kis rágcsáló gyorsabbnak bizonyul nálam, így egy ugrással kikerül alólam, s én elterülök a földön, míg a mókus engem használva hídnak elslisszol a kastély irányába,én pedig csak fekszem még mindig a hideg fűben. Aztán eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül, így gyorsan felállok és visszasietek Tollandhoz, aki tuti hülyének néz most, így nem mondok semmit, csak vigyorgok mint egy hülye.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 20. 15:20
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 13:02 | Link

Keiko

Na igen, a cseresznyefák virágzásáról valószínűleg már mindenki hallott. Híresen gyönyörű. Én még sosem voltam Japánban, egyszer muszáj elmennem oda, és Kínába is. Egész biztos teljesen más odaát a varázslóképzés is. Nagyjából úgy képzelem, hogy többet gyakorolnak pálca nélkül. Talán több lehet ott az elemimágus...
Hiába... Le sem tagadhatnám a mugliéletet, amit az iskola előtt éltem. Korábban egész sokat foglalkoztam a feng shuijal, ami most átmenetnek tűnik számomra a mi világunk és a mugliké között... Mondjuk ott nem csak négy elem van, hanem öt... Mindegy...
-A nevem? Jogos kérdés, sokan feltették már. -én is gyakran gondolkodom el rajta, és korábban a szüleimet is faggattam erről. - Írországból származom, félig-meddig kelta vagyok. Az őseim persze keveredtek angolokkal is, úgyhogy innen a nevem. A családom száz éve váltott hazát, és jött Magyarországra, elsősorban a növényvilága miatt. Nagymamám gyógyszerkészítéssel foglalkozott. Nem mugli gyógyszereket gyártott, hanem többek között vérfarkasoknak valót is. -itt igyekszem kivárni a kellő hatást. Nagyjából azt a reakciót, amit bátyám idézett belőlem elő, amikor mesélte a nagyiról, akit én már nem ismerhettem, ő viszont még igen. -Nagyon izgalmas lehetett! Én erről nem sokat tudok a szüleim miatt, akik mugliként élnek, pedig aranyvérű varázslók... Mindegy is, a lényeg, hogy Írországból való vagyok, de teljesen magyarnak gondolom magam!
A mondatot be sem fejeztem. Keiko a hosszú gondolataim közben -teljesen érthető módon- kicsit gondolatban elbandukolt. Arra azért nem számítottam, hogy elsurran mókust vadászni! Először csak megszeppenve néztem, majd mikor a lányt földre bírta a kis jószág -vagy legalább is valami ilyesmi- akaratlanul elnevettem magam. Reméltem, hogy nem haragszik meg, elvégre elég vicces volt. Szerintem neki is tetszett.
-Rendben vagy? -kérdeztem kedvesen. Aztán egyszerre furcsa ötletem támadt. Néha teljesen eldobom az agyam. -Ott van annak a fának a tövében. Kapjuk el. -felálltam, és nyújtottam a kezem a lány felé, hogy fölsegítsem őt is.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 14:30 | Link

Tolland Cheesy
mókusvadászat!!!

Óh, a cseresznyefák. Hogy mennyire imádom azt az időszakot. Olyan szép, mikor minden fa virágba borul, minden út szélén és parkban rózsaszín és fehér virágokkal teli fák állnak. Nálunk sajnos akkor kezdődik a tanév, ezért nagyon sok időt nem tudunk a szabadban lenni, de mikor mégis akard időnk, kinn piknikezünk a fák alatt. Gondolataim kicsit elkalanoznak, lelki szemeim előtt újra látom azokat a fákat, amik a kedvenc parkomban álltak, és még mindig állnak. Ott vagyok én is, kicsiként, és vidáman, anyu, és apu mellett. Hát igen, akkor még együtt voltunk.
Figyelemmel hallgatom végig mindazt, amit a nevéről mond, meg úgy általánosságban a családjáról, s mikor ahhoz a részhez ér, mikor elmondja hogy a nagyanyja vérfarkasoknak való gyógyszereket is készített, kikerekedett szemmel meredek Tollandra, és szerintem még az állam is leesett. Ez mennyire jó már, hogy a nagyanyja ilyenekkel foglalkozik. Nekem legalábbis nagyon bejön, de jelen pillanatban nem tudok semmit reagálni rá, csak meredek magam elé.
- És írországban voltál már? biztos szép hely lehet az is. - vigyorgok a srácra, majd a nesz hallatán oldalra pillanatok, és meglátom a mókust, akit azonnal üldözőbe is veszek, de nem sikerül elkapnom, így a földön kötök ki, mire természetesen Tolland elneveti magát. Én is ezt tettem volna a helyében, szóval nem haragszom rá, sőt, halkan még én is elnevetem magam, hisz valóban elég vicces helyzet volt.
- Igen, jól vagyok. - Felelem egy széles mosoly kíséretében. A hirtelen ötletére felkapom a fejem kissé zavart arckifejezéssel, de ez hamar eltűnik, s helyét egy fülig érő, kissé talán ravasz vigyor veszi át. - Oké, menjünk! -Felállok én is, aztán lassan, és a lehető leghalkabban indulok meg a mókus irányába, viszont nagyjából félúton megtorpanok. - De várj, hogy kapjuk el? -kérdem, Tollandra pillantva, s válaszára várva.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 26. 14:32
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 15:05 | Link

Keiko

Hiába próbálok halkan lépdelni, a leveleken lehetetlen! Próbálok taállni egy viszonylag füvesebb területet, hogy csendesebben tudjak közlekedni. A mókus már rég kiszúrt minket, hegyes kis fülének mozgásából ítélve; ezért próbálom kicsit ívesen megkerülni, nehogy észre vegye szándékainkat. Keiko kérdez, a kisállattal párhuzamosan én is fülelek. Remélem nem valami varázsmókus, és nem tudja mit mondunk.
-Hát... Az a helyzet, hogy fogalmam sincs. -a szakszerű megállapítást követően egy ötlettel rukkolok elő- Mit szólnál, ha két oldalról próbálkoznánk megközelíteni?
Egyre közelebb férkőzök a kis bestiához, aki minden reményem szerint nem egy animágus professzor, aki, miután levadásszuk leredukálja házunk pontjait nullára. De jó is volna animágusnak lenni! Mindegy, moost nem ilyesmivel kéne foglalkoznom, hagyjuk! Megérkeztem. Ha jól láttam a lány is hasonló távolságban lehetett a mókustól, aki nagyjából két méterre lehetett mindkettőnktől. Suttogva beszélek:
-A következő a terv: háromig számolok és egyszerre rávetjük magunkat. -ebben én magam is kételkedem, remélem a lány bízik az utasításban.
Megemelem kezem, hogy ne kelljen tovább beszélni, és egyet mutatok. Miközben a mutató ujjam is kinyújtom, jelezve, hogy kettőt számolok, a mókus elkezd mosakodni, és az alkalmat kihasználva, nekiugrok, mielőtt hármat mutattam volna. Az ugró-képességem kicsit túlbecsültem, így nem értem el barátunkig, aki most egyenesen Keiko felé szaladt. Mikor a lányhoz ért hirtelen megtorpant.
-Gyorsan, gyorsan kapd el!-szóltam neki a csatában elveszve, a földön fekve.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 15:42 | Link

Tolland Cheesy - Vadásszunk mókusra!!

Azok a levelek bár ne lennének itt. Mármint itt a földön, pont ott, ahová lépni szeretnék. Minden egyes léptem hallatszik, így lehetetlen csendben haladni, és sajnos a mókus is észrevett minket. Mondjuk ebben teljesen nem vagyok biztos, hisz akkor lehet hogy már elfutott volna, vagy felszaladt volna már a fára. De az is lehet, hogy ez egy nagyon okos, és furfangos mókussal állunk szemben, és csak a megfelelő pillanatra vár, hogy elszaladjon akkor, mikor már azt hisszük, hogy megvan.
- Jó ötlet.- vagon rá gyorsan, és halkan, mivel már elég közel kerülünk az állathoz, nem is gondolkodom el azon, hogy mégis mi lesz ha összefejelünk. Akkor az mindkettőnknek eléggé fájna, és a tetejében még a mókus is elszaladna. Ez a "háromig számolok és egyszerre rávetjük magunkat" dolog azért már némi kételyt helyez belém, hogy mi van ha összefejelünk, és így inkább nem is mondok semmit, csak halványan elmosolyodom, majd a mókusra pillantok, aki még mindig, mintha semmi nem történne áll, vagy ül, nem tudom eldönteni, de a lényeg az, hogy úgy tesz, mintha észre se venne minket. Pedig biztosra venném már, hogy észrevett minket, hisz ki ne hallaná meg közeledésünket? Szóval tuti csak a bolondját járatja velünk, és az utolsó pillanatban el fog ugrani. Ezután csendben burkolózunk, és pillantásom a kezén ragad, figyelem mikor emeli fel a harmadik ujját is. Ez nem történik meg, ugyanis Tolland korábban ugrik, de a távolságot eltéveszti, így egy kicsivel előrébb ér földet a kelleténél. A mókus ezt kihasználva megindul, de rossz irányba. Vagyis neki rossz irányba, mert épp felém szalad, ami nekem speciel jól jön. A kis nyavajás a lábam között akar átslisszolni, de én gyorsabbnak bizonyulok nála, s megragadom a törzsénél fogva. Óvatosan, és gyengédén fogom, nehogy bármi baja essék, nem akarom bántani szegényt, de ha ennyire mocorog, nagyon nehéz lesz megtartanom a kezemben. Szám mosolyra húzódik, miközben a mókust nézem, majd Tollandra pillantok, s odamegyek hozzá.
- Nézd! Sikerült, elkaptam! - mondom neki a nyilvánvalót, s nyújtom felé, hogy fogja meg, mert ha nem teszi, hamarosan elszökik, annyira karmolássza a kezem.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 16:11 | Link

Keiko
a vadász
Cheesy

-Júj, mennyire fél szegény! -Keiko felém nyújtja az állatkát, aki nagyon próbál menekülni. Most az én kezemben van. Láthatólag gondolkodik, mert még mindig látszik rajta a félelem, mégsem mozdul. Szökési terven gondolkodik? Az ilyen állati taktikákat már jól ismerem. Otthon van két macskánk. Várhatóan most megfog nyugodni, és elkezd dorombolni... Na jó, ez igencsak lehetetlennek tűnik...
- Nem valami kedves jószág... -jegyzem meg a lánynak, aki valószínűleg egyetért, tekintve, hogy megkarmolta a kezeit. -Most, hogy már itt van lehet meg kéne valahogyan szelídítenünk. Nem tudod, a mókusok esznek gesztenyét? - kicsit bugyuta kérdésnek tűnt, de nem értek az ilyesmihez... A fa ami alatt meghúzódtunk hármat viszont történetesen pont gesztenye fa volt. A gondolkodás közben kicsit lazábban fogtam a mókust a kelleténél, de az még nem mert elmenekülni kezeim közül. Amikor észrevettem, milyen óvatlanul fogom, hirtelen korrigálva hibámat, visszanyújtottam Keikónak.
-Már kicsit nyugodtabb -mosolyodtam el.
-Tényleg... Visszatérve Japánra. Milyen a japán nyelv? Biztosan nagyon nehéz lehet! Tudnál nekem valamit mondani japánul? - én magam három nyelven beszélek stabilan, de tudom, hogy a japánnal leginkább a magyar vetekszik nehézségben; ellenben az angol és a spanyol viszonylag tanulható.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 17:12 | Link

Tolland Cheesy - mókus vadászok XD

- Igen, nagyon megijeszthettük szegényt. - mondom, halványan elmosolyodva, közben végig a kis állatot figyelem, ahogy próbál kiszabadulni, elég kicsi sikerrel. Mondjuk Tolland nem tartja olyan erősen, sőt, ha a mókus nem lenne ennyire rémült, akkor tuti ki tudná magát vergődni a ezek közül. Ahogy telnek a percek egyre jobban megnyugszik a kis állatka, már nem is mozog annyira, talán kezd hozzá szokni a "bezártsághoz".
- Ez igaz, de lehet hogy csak ezért ilyen mert nagyon fél, és ki akar szabadulni. - felelem, egy halvány mosolyt megejtve. Már eléggé nyugodtnak látszik ahhoz, hogy megpróbáljam megsimogatni anélkül, hogy ismét elkezdjen mocorogni. Óvatosan, és lassan nyúlok felé, és sikerül is pár pillanatra megérintenem a fejét, mikor elhúzza azt.
- Öhm... szerintem gesztenyét nem eszik, de... - nézek körbe, miután kezembe veszem a kis szőrmókot, s meg is pillantok a rét másik felén egy mogyoróbokrot. - De ott van egy mogyoróbokor. - mutatok a rét másik felére. - Szerintem viszont mogyorót eszik. Bár nem tudom, de egy próbát megér. Hozol néhány szemet? - kérdezem mosolyogva. Mikor visszatér adok a mókusnak egy szemet belőle, s halkan elnevetem magam.
- Hát, mivel én már kiskorom óta hallom, és beszélem is, úgy mint a magyart, így nekem nem olyan nehéz, de sokan mondták már hogy nagyon nehéz megtanulni. Mondjak valamit? Öhm... oké.... - de mit? ezt már nem tudom. Egy pár percig gondolkodom, hogy mit is mondhatnék, aztán eszembe jut a megfelelő mondat. - Kono risu wa hijoo ni kawaii desu. Ami magyarul annyit tesz, hogy nagy aranyos ez a mókus. -vigyorodom el, majd az állatra pillantok, aki már teljesen megnyugodott, és boldogan eszi a mogyorót.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 17:46 | Link

Keiko

Látszólag szereti a mogyorót a mókus. Nem csak szóbeszéd. A lány kezei közt méginkább megnyugszik a kisállat. Ahogy ülünk a réten hirtelen egy hűvösebb szellő érkezik. Nem hiába, az év hideg időszaka most jön csak el igazán... Én a nyarat mindig is jobban szerettem, különösen a mostanit. Spanyolországban egész más idő lehet most is. Persze ennek a helynek is megvan a szépsége. Az én kedvencem az ég. Nagyon szép; főleg az évnek ezen a szakaszán.
- Ez nagyon jól hangzik! - válaszolom a japán mondatra. Valószínűleg, bármilyen nyelven mondta volna így gondolnám, mert nagyon érdekelnek az idegen nyelvek. A Bagolykő elvégzésekor már szeretnék viszonylag sokat beszélni.
Hirtelen valami a vállamra csöppen. A felettünk lévő fáról semmi nem érkezhetett. Aztán már egyre több helyen érzem az esőt, ami hirtelen érkezett. A fa alatt félig takarásban voltunk.
-A mókus is lehet érezte hogy jön a vihar és elakart bújni...- az állatok rendszerint bebizonyosodik, hogy okosabbak az embernél. Én ezt sosem tagadtam meg, teljesen egyetértek ezzel. A legendás lények viszont olyan... rafináltak, mint mi emberek, úgyhogy ők sosem vonzottak engem. A közeli erdőben sem jártam még; egyre bátrabb vagyok, de azért vannak határok.
-Ajaj! Szerinted megázunk? -miközben a kérdést felvetem eszembe jut valami.
-Protego!-egyik kedvenc varázslatomat hajtom végre, aminek következtében egy fél-buborék rajzolódik ki felettünk. Ez a varázslat alaphelyzetben láthatatlan, most azonban a rajta lefolyó víz íve láthatóvá teszi. De jó! Ilyet még sosem csináltam. A mókus szemei nem kerekedtek ki túlságosan... Nem csoda a legtöbb varázsló az országnak ezen a pontján él. Lehet látott már sárkányokat is; mit neki egy egyszerű pajzsbűbáj..?
Hirtelen villámlik.

Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 18:17 | Link

Tolland

A kis mókus nagyon megnyugodott már, és békésen eszi a mogyorót. Már nem is kell tartanom, hogy el ne menjen, látszólag hozzászokott a kezemhez,és már nem fél. Biztos rájött már arra, hogy tőlünk nem kell félnie, nem fogjuk bántani. Szerintem az állatok is igen okos lények, néha még az embernél is okosabbak, bár ezt sokan nem akarják elfogadni, de én igen, és nem is bánt ez a tudat. Most már engedi, és nagyon bátran tűri, hogy simogassam a kis buksiját, aminek én nagyon örülök. Nagyon szeretem az állatokat, és hamar még tudok kedvelni egyet-egyet, amit közelebbről is megismerek, és hát ezt a kis szőrgombócot is nagyon megkedveltem, noha még csak pár perce tartom a kezemben.
Felnézek az égre, amin egyre több felhő gyülekezik, és egyre sötétebbek is, és ez nem sok jót sejtet. Aztán egy csepp az orrom hegyére cseppent, amit követett nem sokkal később egy második, és egy harmadik, s egyre több lett belőlük.
- Valószínű, hogy megérezte, hisz az állatok megérzik ha valami baj történik, vagy fog történni, és ebbe még az eső is beletartozik. - mosolyodom el, majd egy újabb szem mogyorót adók a mókusnak, mivel az előzőt már befalta.
- Hát, így már nem fogunk elázni. - Felelem nevetve,majd felpillantok. Nagyon szépen néz ki, ahogy az esőcseppek láthatóvá teszik a Protego-t, s ettől mosolyra húzódik a szám. Látszólag a kis mókust nem igazán zavarja a varázslat, biztos látott már egyéb varázslatos dolgot is, így nem is törődik ezzel, csak eszi tovább a mogyorót. És ekkor a szemem egy hirtelen, hamar eltűnő fényt érzékel, mi olyan, mintha valaki fényképezne, de ez nem az. Óh, bár az lenne.De nem, és pár másodperc elteltével a dörgés is megérkezik, s én összerezzenek, még a kis állat is kiesik a kezemből, ki egyenesen az ölembe pottyan. Én pedig, már reflexből, megszokásból kezem a fülem közelébe helyezem, s a szemem is becsukom. Nem szeretem a villámlást, sőt egyenesen félek is tőle, de ennyivel nem úszom meg, ismét jön egy másik, aminek a hangja hamarabb ideér, és hangosabb is mint az előző.
- Vége van? Nincs több? - kérdezem, de kezem nem merem elvenni a fülemtől, hátha jön egy újabb rémséges villám.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 18:57 | Link

Keiko
akivel elázok  Grin

Két dörrenés is megrémített minket, a mókus összekucorodott, de továbbra sem hagyott el minket; én viszont a rémülettől elengedtem a varázslatot, így másodpercek alatt mind eláztunk.
-Protego!-ismételtem meg a varázslatot, és az elkövetkező zajokra már rákészültem. Keiko szintén: befogta a fülét. Én nem szoktam ilyet csinálni, de most én is így teszek, mert tényleg nagyokat szól az ég, persze csak egyik tenyeremmel, hiszen a másik foglalt.
-Nem tudom, nem hiszem -válaszolok őszintén a lánynak, aki valószínűleg szintén így gondolja. Nagy vihar van ez nem áll el csak úgy.  -Szerintem menjünk vissza a kastélyba -vetem fel a következő ötletet. Elindulunk, de valamiről elfeledkeztünk, legalább is én. A mókus követ minket, esernyőnk alatt. Nem hagytuk neki, hogy menedéket találjon, hát most hagy maradjon velünk -gondolja.
-Ajaj... Mi legyen? Maradjunk itt amíg eláll az eső? -késő délután lehet, de még világos van, csak a felhők takarják a napot, azért sötét minden.
Miközben a lány válaszára várok -megelőlegezve, hogy az ő szíve sincs kőből- különösen ahogyan megismertem- megkérdezem: -Tudsz valami jó vízlepergető varázslatot, hogy visszaülhessünk a helyünkre? Azóta már biztosan elázott... -mondom elégedetlen, beletörődő hangon. A kis rágcsáló valószínűleg találna magának menedéket, de nem lenne szívem itt hagyni, miután miattunk kényszerült ide. Átvészeljük valahogy az esőt. Ebben a pillanatban, egy kisebb dörgés következett, ami már messzebbről szólt, és koránt sem volt olyan barátságtalan. Egy pillanatra megnyugodtam, hogy elmegy a vihar, de ismét egy komolyabb robbanásszerű hang következett, ami ezt az illúziót elhessegette.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 19:31 | Link

Tolland
elázunk és megbetegszünk másnapra XD

Úgy látszik, a dörgés nem csak engem, hanem Tollandot is megrémítette, legalább egy pár másodpercre, mert elengedi a Protego-t, de pár másodperc múlva megismétli a varázslatot. Már ez is túl sok időnek bizonyul, hisz ez alatt a kis idő alatt is nagyon elázunk, annyira esik az eső. Összeszedem a bátorságom, és kinyitom a szemem, és a kis mókusra, majd Tollandra nézek, s látszik rajtam, hogy mennyire nem csípem a viharokat, és a villámokat.
- Ez egy jó ötlet, menjünk. - vágom rá, majd felállunk,és elindulunk a kastély felé. Egy dolgot azonban nem vettem figyelembe; a kis mókus követ minket. Komolyan ennyire megkedvelt volna? Az nem lehet. Biztos csak a mogyoró miatt követ minket, bár nem tudom, de ez nagyon nem tetszik. Hisz a kastélyba nem jöhet be szerintem, de itt sem maradhat, hogy elázzon, és a végén még nagyobb baja is lehet.
- Nekem nincs szívem itthagyni szegényt egyedül. Akkor már inkább maradjunk. - Felelem, egy halvány mosolyt megejtve. Lehajolok a kis mókus hoz, aki nem ellenkezik, sőt, magától belemászik a kezembe, aztán egy elégedett mosollyal az arcomon pillantok Tollandra. - Öhm.... nem is tudom.... Talán az Evapores hatásos lesz. Végül is folyadék eltüntető varázslat, talán arra a kis helyre jó lesz. Egy próbát megér, nem? - kérdezem vigyorogva, ám ekkor egy újabb villám csap be valahova, ami nagyon közel van hozzánk, hisz a dörgés egyből jön, és olyan hatalmas robajjal, hogy attól ismét nagyon megijedek, és még egy kicsit fel is ugrok ijedtemben. Fuu, de nem szeretem a villámokat. Annyira gonoszak és hangosak. De egyhamar nem lesz vége ennek a viharnak.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 21:06
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 19:59 | Link

Keiko

Hajaj! Kezdek fázni. Egy pillanatra ismét elkalandozok. A stresszhelyzetekben mindig nagyon aktív vagyok, és ha találok valami megoldást, a testem megnyugszik, és a reakció időm lelassul.
-Az evapores jó ötlet... Nagyon könnyen elfelejtem a varázslatok nevét... Nem értem miért. Volt egy délután amikor kétszáz ismeretlen spanyol szót tanultam meg, és még mindet vissza tudnám mondani... A varázslatokat meg... áh... -a lankadó energiámat mutatja az is, hogy hangosan gondolkodom, ami nagyon ritkán fordul elő velem. Hál' Istennek ha beszélek is olyan, mintha gondolkodnék, szóval nem feltűnő, hogy most olyanokat mondok, amit magamban szántam elmondani. Ahogy ezeken a nagyon furcsa dolgokon gondolkodom, egyszerre csillapodni látszik az eső. Ez azért furcsa mert a vihar hangja, és a zaklató neszek elmúltak, mégis úgy szakad mintha dézsából öntenék.
-Idén még nem volt ilyen nagy vihar, jól kifogtuk! - mondom mosolyogva. A mennydörgés láthatóan végleg elment, így megnyugszom, és láthatóan Keiko is. A mókus eddig sem volt zaklatott, a lány kényeztetését élvezi, és az ételt.
Az ég, mintha kissé tisztulni látszana. A nagy sötétség is eltűnik, csak az eső nem akar  múlni. Csak esik, és esik.
-Ha eláll, még akkor is nehéz dolgunk lesz! Hatalmas lehet a sár a leveleken túl és alattuk! - mondom szórakozottan, és kissé megviselten a furcsa körülményekkel járó pihenőmre gondolva. De legalább jobban megismertem a lányt, aki láthatóan egészen megkedvelte a furcsa mókust.
-Szerinted lehet, hogy varázs mókus? Tudod, vannak a varázsló macskák például, akik hosszabb ideig élnek és sokkal okosabbak is. - hogyan is ne tudná, a lányon látszik, hogy már korábban megismerte ezt a világot nálam. Ezen gondolkodva megint elkalandozok, és újabb mennyiségű víz szakad a nyakunkba.
Pajzsbűbáj.Vízlepergetés.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. október 26. 19:59
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 20:27 | Link

Tolland

Lehet hogy kicsit melegebben kellett volna felöltöznöm, mert már kezdek fázni. De nem számítottam rá, hogy elered az eső, pontosabban leszakad az ég, mert ez tényleg olyan most, és mellé még azok a villámok is. Szóval nagyon szerencsések vagyunk, mondhatom. Azért örülök, hogy án társaságom, és nem egyedül fagyoskodom itt kinn, de azért bent mégis jobb lenne, csakhát a szegény kis mókust nem hagyhatom itt kinn, ahhoz már túlságosan is a szívemhez nőtt. Áá, Keiko! Miért vagy ilyen? Miért kell neked - vagyis nekem - mindent, és mindenkit ilyen hamar megkedvelni? Jó, ez nem minden esetben igaz, de ez a kis szőrmók annyira aranyos, hogy nem lehet nem szeretni. És a jelek alapján ő is megkedvelt, élvezi a kényeztetésemet.
- Na, én meg az idegen nyelveket nem tudom olyan könnyen megtanulni. Az angollal is nagyon sokat küszködtem, mire valamennyire megtanultam. - felelek neki, miközben a szabad kezemmel előveszem a pálcám, és a folyadékeltüntető bűbájjal szárazzá varázslom azt a helyet, ahol az előbb ültünk.
Szerencsére a vihar már kezd csendesedni, legalábbis a villámlás és a dörgés kicsit enyhült, sőt, már nincs is, viszont még mindig úgy szakad, mintha dézsából öntenék.
- Az biztos. Sártenger lesz az egész kastélyt körülvevő vidék. - vigyorgok Tollandra. - Nem tudom, bármi megeshet. Mondjuk elég értelmesnek látszik, szóval nem biztos hogy meglepődnék rajta. - mondom, közben végig a mókus fejét simogatom, és látszólag nagyon élvezi a kényeztetést. Mindeközben újból eltűnik felőlünk a pajzsbűbáj, és egy újabb adag víz esik a nyakunkba, de most már vagyunk annyira okosak, hogy használjuk az Evapores-t. Felnézek az égre, mit még mindig egy sűrű felhő borít be, ami szerintem egyhamar nem fog eltűnni innen, s ekkor egy erosebb fuvallat érint minket, és szó szerint libabőrös lettem.
- Fuu, kezdek fázni. Te nem?
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 21:00 | Link

Keiko

De még mennyire! Én sem éreztem már magam olyan kényelmesen. Kénytelenek leszünk bemenni a kastélyba. Már csak egy dolog hibádzik hozzá, ami az előbb is problémát okozott, mégpedig a mókus.
-Igen, én is fázok. - most már tényleg vissza kell mennünk - Mi legyen a mókussal? Elbír ezzel az esővel? Vagy beszöktessük a kastélyba? -teszem fel naivan a kérdés. Aztán ha úgy adódik, hogy beszöktetjük, azt valószínűleg a lány teszi majd meg, nem szoktam kivenni a részem a szabályszegésből. Ez egy rossz tulajdonságom, elvégre rengeteg lehetőséget ad a kastély, és ez a sok lehetőség lecsökken, ha a következményektől félve nem teszem amit akarok...
A vihar csendesedni látszik, mintegy nem is hagyva minket maradni. Sürgeti az időjárás a döntést.
-Na, mi legyen? - kérdezem mosolyogva, továbbra is a földön ülve, meghagyva a döntés lehetőségét Keikonak.
Tüsszentek egy nagyot, amitől a mókus a megszokottól eltérő módon kissé megijedt. Fél kezemet tudtam szám elé tenni, a másikkal egyensúlyoztam továbbra is fejünk fölött. Hál' Merlinnek nem eresztettem el. Belül bizonyára tudtam, hogy ennyit még én sem bénázhatok.
Ha bénázás, ha nem, viszont piszkosul megfázhattam... Remélem legalább sorstársaim megússzák egy kiadósabb nátha nélkül.
-Nincs béletlen egy zsebid? -kérdezem betegen. Könnyedén megfázom. Ez is egy ok amellett, hogy Spanyolországba költözzek. Azon felül amit a nyáron megéltem ott.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 21:34 | Link

Tolland

Most már tényleg ideje lenne bemennünk a kastélyba, de nem szeretném itthagyni a kis mókust. Bármi történhet vele, és én nem akarom, hogy bántódása essék. Na igen, ez van, mikor nagyon megkedvelek valamit, vagy valakit. Féltem, és megóvnám mindentől, de ez tudom, hogy nem menne úgyse, viszont próbálkoznék.
- Én nem akarom őt kinn hagyni. - nézek Tollandra kissé aggodalmas képet vágva. - Vigyük be, elvégre csak nem kapunk büntit emiatt. Ugye? Mindegy is, én akkor sem hagyom őt kinn. Aztán majd ha elállt az eső, visszahozom. - mondom, közben végig a mókus fejet simogatom, mert érzem, hogy kezd nyugtalankodni, és ezzel valamennyire meg tudom nyugtatni őt. Ilyet amúgy más esetben nem csinálnék, nem vinnék csak úgy be a kastélyba mindenféle apró rágcsálót, vagy bármiféle állatot, amit csak megpillantok, de most mégis ez történt. Sikerült ennek a kis szőrmóknak a szívembe férkőznie, és most már nem hagyhatom csak úgy magára szegényt. A lelkiismeretem nem engedné. - Akkor menjünk be, és vigyük magunkkal őt is. - Felelem kérdésére már határozottan, mosoly kíséretében.
Úgy látom, valaki kicsit megbetegedett, vagyis csak kezd megbetegedni, és ez a valaki nem más, mint Tolland. Én szerencsére még jól érzem magam, bár az igaz, hogy az immunrendszerem nagyon jó, és erős, hála a régi "edzéseknek" amiket a képességem fejlesztése miatt kellett elszenvednem. Akkoriban nagyon sokat voltam beteg, de ennek hála megerősödött az immunrendszerem, így a betegségek nem találnak meg olyan könnyen.
- Tessék, itt van egy. -nyújtom át neki a kicsit, nagyon, gyűrött zsepit, amit pár perc keresés után megtalálok a nadrágom hátsó zsebében. - De akkor inkább menjünk, nem akarom, hogy ennél is jobban lebetegedj. - fejezem be a mondandómat, egy barátságos mosoly mellett.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 21:16
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék