Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

A repülés számára gyerekkorától fogva valami nagyon nehéz és nagyon tiltott dolog volt. Első találkozása a seprűvel csúfos lábtöréssel végződött és sokáig azt mondogatta magának: soha többé nem ülök seprűre. A kedves anyukája sem engedte volna, s míg élt, Runa elől a seprű lakatok mögé rejtőzött. Most viszont, hogy a Bagolykőbe került lassan egy éve, idejét látta, hogy ezt a sztereotípiáját lerombolja. Legalább egy esélyt kell adjon a dolognak, hátha mégis csak rossz volt az első próbálkozása. Olyasmiről persze álmodni sem mer, hogy kviddics, de nem lenne rossz, ha legalább meg tudna zabolázni egy szemtelen seprűt, és repkedhetne vele pár kört. Majd valamikor ötödéven bizonyára ő is leteheti majd a többiekkel együtt a hoppanálási vizsgát, de addig is vagy Hop porból él meg, vagy megtanul egy darab fával közlekedni ősboszi módjára.
Ehhez a bonyolult tanulmányhoz Yarista segítségét kérte. A fiú elé állt pár napja, angyali mosolyt mutatott be neki és elkezdte kérlelni, hogy adjon neki repülés órákat. Persze közölte a tényeket is: eddig csak leesni tudott a seprűről, fennmaradni rajta nem, és saját seprűje sincs, úgy hogy legfeljebb egy iskolai példányon gyakorolhatna, ha Yar vállalja az okítását. Szóval mindent elmondott a szőke herceg külsejű háztársának, és megegyeztek végül, hogy találkoznak a réten vasárnap délelőtt, miután Yar a második kávéját is letuszkolta a torkán. Igazából fogalma sincs, kávézik-e kékvérű háztársa, de ha nem is, majd készít neki profi forrócsokit hálából, ha nem töri össze magát ma.
Most éppen a fűben ücsörög riasztó hideg ide vagy oda, ismételten teniszek díszítik a lábait, de melegítőt húzott, kapucnis melegítő felsőt és alá még egy Mickey egeres pólót is vett, meg sálat kötött a nyakába, de amúgy nincs agyonöltözve, a haját pedig biztonsági okokból felfogta lófarokba a feje búbjára. Valahogy jövőre nem akarna megbukni Markovits professzor vizsgáján, mert akkor fejjel nekirepül a Levita tornyának. Na szóval, már csak Yar hiányzik az életéből, de ő most nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=175923#post175923][b]Katie Runa Blackwood - 2013.09.24. 14:05[/b][/url]

A repülés számára gyerekkorától fogva valami nagyon nehéz és nagyon tiltott dolog volt. Első találkozása a seprűvel csúfos lábtöréssel végződött és sokáig azt mondogatta magának: soha többé nem ülök seprűre. A kedves anyukája sem engedte volna, s míg élt, Runa elől a seprű lakatok mögé rejtőzött. Most viszont, hogy a Bagolykőbe került lassan egy éve, idejét látta, hogy ezt a sztereotípiáját lerombolja. Legalább egy esélyt kell adjon a dolognak, hátha mégis csak rossz volt az első próbálkozása. Olyasmiről persze álmodni sem mer, hogy kviddics, de nem lenne rossz, ha legalább meg tudna zabolázni egy szemtelen seprűt, és repkedhetne vele pár kört. Majd valamikor ötödéven bizonyára ő is leteheti majd a többiekkel együtt a hoppanálási vizsgát, de addig is vagy Hop porból él meg, vagy megtanul egy darab fával közlekedni ősboszi módjára.
Ehhez a bonyolult tanulmányhoz Yarista segítségét kérte. A fiú elé állt pár napja, angyali mosolyt mutatott be neki és elkezdte kérlelni, hogy adjon neki repülés órákat. Persze közölte a tényeket is: eddig csak leesni tudott a seprűről, fennmaradni rajta nem, és saját seprűje sincs, úgy hogy legfeljebb egy iskolai példányon gyakorolhatna, ha Yar vállalja az okítását. Szóval mindent elmondott a szőke herceg külsejű háztársának, és megegyeztek végül, hogy találkoznak a réten vasárnap délelőtt, miután Yar a második kávéját is letuszkolta a torkán. Igazából fogalma sincs, kávézik-e kékvérű háztársa, de ha nem is, majd készít neki profi forrócsokit hálából, ha nem töri össze magát ma.
Most éppen a fűben ücsörög riasztó hideg ide vagy oda, ismételten teniszek díszítik a lábait, de melegítőt húzott, kapucnis melegítő felsőt és alá még egy Mickey egeres pólót is vett, meg sálat kötött a nyakába, de amúgy nincs agyonöltözve, a haját pedig biztonsági okokból felfogta lófarokba a feje búbjára. Valahogy jövőre nem akarna megbukni Markovits professzor vizsgáján, mert akkor fejjel nekirepül a Levita tornyának. Na szóval, már csak Yar hiányzik az életéből, de ő most nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=176045#post176045][b]Yarista Palarn - 2013.09.24. 22:22[/b][/url]

Vasárnap reggel mi lehetne jobb, mint egy kis edzés. Most nem ő fog edzeni szerencséjére, a tegnapi tréningen a Vikingeknél eléggé elfáradt, és mivel mostanában nem nagyon kell másra is gondolnia, mint saját magára, csak megérkezett és reggelig aludt. Runa – a kis énekes, hehe –felkérte őt, hogy tanítgassa repülni, és ha tőle ilyet kérnek, szívesen segít, persze nem mindenkinek, de a háztársainak mindenképpen. Így a nap a szokásosan indult: kómás fejjel felkelt, lezuhanyozott, elvégezte a reggeli kötelező dolgokat, kényelmes ruhába öltözött és egy pár falatos reggeli után elindult a rétre. Runa mondta, hogy nincs seprűje, így elhozta neki egy régebbi sajátját, amit nem sajnált annyira. Eléggé lestrapált szerkezet volt, egy Nimbusz 2000-es, régebben sokat repült vele, de még mindig megbízható volt, és ezt főleg Yaristának köszönhette, aki nagyon vigyáz a kviddicses dolgaira. Így aztán két seprűvel a vállán sétál Runa felé, akit már messziről kiszúrt. A másik vállán –mert kettő van neki ám – Roli pihen, akit ebben a pillanatban enged útjára. A kis sárkány elrugaszkodik és Runa felé reppen, hangos rikoltással hozza ki őt a közönyből, ha éppen abban volt. Aztán tesz egy kört és elrepül a dolgára. Yarista mindig kíváncsi volt rá, hogy éppen merre mehetett a kis sárkány, de ha minden jól megy, hamarosan vele tarthat. Az lesz ám a jó móka! Még van mit tanulnia azért, de egyre jobban izgul már, hogy bejegyeztethesse magát végre és átváltozhasson. De most más dolga van, Runát kell tanítania, még ő sem tudja, hogy mennyire nem tud repülni a lány, majd mindjárt kiderül.
- Helló dalos pacsirta! Hoztam neked seprűt, még nem tudom, hogy mit kérjek érte cserébe – vigyorog, majd átadja a régi seprűjét, ami ugyan tényleg eléggé elnyűtt, de újszerű állapotban van még így is.
- Mesélj, mi az, amit tudsz a repülésről? Már csak azért, hogy mennyire elölről kéne ezt kezdeni – érdeklődik az edzés melegítőjében, ami kék-sárga és a Vikings klubjelvény ott figyel a szíve felett. A saját seprűjére támaszkodva vár, hogy Runa megadja a legfontosabb válaszokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=176072#post176072][b]Katie Runa Blackwood - 2013.09.24. 23:23[/b][/url]

Nem kell túl sokat bambulnia a semmibe, sőt igazából alig tíz percet, ha várakozik a még szilárd talajon ücsörögve, amikor is jókora rikoltás csapja meg hallójáratát. A hang irányába kapja a fejét és rögtön egy engedelmes sikkantással nyugtázza Roli jelenlétét. Mára már megszokta a minisárkányt a Levitában, sőt a maga módján még aranyosnak is elkönyvelte, de azért továbbra sem nyúlkál hozzá, mert nem akar kéz nélkül maradni mondjuk. És igen, mostanra csak ilyen kis nyikkanásokkal jutalmazza, ha Roli meglepi a semmiből.
A kis sárkány üdvözlését követően maga a 180 cm körüli, páncél nélküli szőke herceg is becaplat a képbe vállán egyenest két seprűvel is. A kislány arca egyből felderül, majd ugyanolyan gyorsasággal sápad is el, ha még lehet fokozni amúgy is márványszerű bőrszínét. Megint eszébe jutott "csodás" első repülési kísérlete gyerekkorából. Hajajj, Palarn ezredes, ez nehéz lesz talán. Ő közben feltápászkodik ültéből, leporolja a fenekét és pont mire Yar odaér, készen is van a takarítási hadművelettel. A megjegyzésre elmosolyodik ő is, és hogy ez a kérdés ne legyen többé kérdés, szépen odalép Yaristához, felágaskodik lábujjhegyre és nyom egy puszit a fiú bal, illetve jobb arcféltekére.
-Szia. Egyelőre érd be ezzel fizetségül. Aztán, ha nem töröm ki ma a nyakam, csinálok neked fahéjas eredeti forrócsokit, ha nem veted meg.- bizony, az ő forrócsokijáért egyes férfiak (Axel) könyörögnek, úgy hogy nem kis dolgot ajánlott most fel Yarnak a seprű bérleti díjaként. Át is veszi a megőrzött, harcedzett seprűpéldányt, de látszik szegény kislányon, hogy abszolút nem egy seprűszakértő, mert olyan bizonytalan-ügyetlenül nézi, méregeti, hogy az mindenképpen mosolygásra adhat okot a komolyabb szakértők körében, mint amilyen Yar is.
-Hát szerintem nagyon az elejéről kezdheted. A reptan órákon még csak a kezembe se ugrott a seprűm, és egyetlen alkalom volt, amikor megültem egyet, de akkor öt méteres zuhanás után törött alsó lábszárcsonttal vitt anyám az ispotályba csontforrasztásra.- pislog fel elég velős összegezve eddigi repüléstani élményeit. Enyhén aggódó tekintettel rásandít a szöszire, mintha egy inkvizítor előtt állna legalább.
-Nem akarom... nem akarom, hogy esélyt se adjak a dolognak. Ha azt mondod a végén, hogy inkább ne próbálkozzak vele, leadom a reptant, de ha megtanulhatom, akkor inkább tényleg megpróbálnám. És valahogy szégyellek odamenni Markovits professzorhoz, hogy "Amúgy tanár úr, megjegyezném, hogy síkhülye vagyok a repüléshez és, csak azért vettem fel az óráját, mert mindent felvettem, és gondoltam, hátha mégis menni fog..." ... Azt hiszem, egy ilyen után elbúcsúzhatnék a reptan óráktól.- jegyzi meg enyhe fintorral az arcán. Egy tanár sem díjazza, ha a diákjai mellékes dologként kezelik a tárgyát- azaz az eddigi tapasztalatai ezt mutatják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=176159#post176159][b]Yarista Palarn - 2013.09.25. 14:04[/b][/url]

Mosolyogva követi az elreppenő sárkányt, aki megijeszti a fűben ücsörgő gólyát. Runa mindig ilyen kis félénk volt, de Yart ez sosem zavarta, inkább legyen őszinte, minthogy felvegyen valami érzelmi maszkot, sokkal természetesebben hat. Átadja a lánynak a seprűjét, amikor odaér és puszit kap cserébe, válasznak pedig egy vigyort küld vissza a lánynak.
- Jó lesz, a kedvenc italom. Egyébként nem félsz, hogy Palarnt puszilgatod? Benne leszel az Edictumban – kacarászik, majd megkérdezi, hogy mennyire is tud repülni Runa egyáltalán. A helyzet eléggé siralmas, Runa abszolút kezdő és megnyilvánulásából Yar arra következtet, hogy még tart is az egésztől, vagy még inkább fél. Mivel a fiú szereti a kihívásokat, a repülést pedig pláne, így nem hiszi, hogy meg fog hátrálni az egésztől.
- Jó, akkor teljesen az elejétől kezdjük. Nem is baj annyira ez – mozgatja meg a vállait, miközben a lány még fűz némi magyarázatot az egészhez. Felvonja a szemöldökét, mert egyetértene Markovitscsal , hogy kipenderítené az órájáról.
- Ennek tényleg nem örülne, mert legalább annyira szereti a kviddicset és a repülést, mint én. Szóval remélem is, hogy nem ezért vetted fel az órát – morcoskodik egy kicsit, de rövid időn belül máris tettre kész arcot pillanthat meg Runa, a fiú elkezdi a tanítást.
- Az első feladat ugye az, hogy fel kell emelned a földről. Ez nem túl nehéz, illetve nagyon is könnyű, bemutatom – mondja, majd óvatosan lehelyezi a saját seprűjét a fűbe.
- Fel! – a kezét a nyél felett tartja kinyújtva, mikor elhangzik a parancsa. Nem túl pattogós, inkább szeretetteljes a hangja, már ha lehet szeretni egyáltalán így egy tárgyat. A Tűzvillám III. belereppen a kezébe, a fiú szeme mintha felcsillanna. Elégedetten néz a lányra, majd mielőtt Runa próbálkozna, ad némi segítséget, és újra rátámaszkodik a seprűjére.
- Na, figyelj! A lényeg az akarat. Akarnod kell, hogy a kezedbe kössön ki. Egyáltalán nem kell félni az eredménytől, ezt bárki meg tudja csinálni, bárhová is sorolod magad. Érted? A lényeg, hogy a seprűt kedvelned kell, hiszen ő fog téged a levegőben tartani. Tehát egyenrangú félként gondolj rá, aki megvéd majd a levegőben a leeséstől. Ha így állsz hozzá, sikerülni fog. Persze lehet, hogy nem elsőre, de pár próbálkozás és meglesz – mondja könnyedén.
- Na, lássuk kicsi lány! – szólítja fel a kezdésre, reméli, hogy jó tanára lesz Runának. A levegőben már ösztönösebben fog segíteni neki, nem lesz ezzel baj, úgy gondolja. De az első lépést Runának kell megtennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=177077#post177077][b]Katie Runa Blackwood - 2013.09.27. 21:26[/b][/url]

Roli szokás szerint óvatosságra készteti, de úgy néz ki, ma nem kell azon gondolkodnia, mikor támad kedve a kissárkánynak pirított bacont csinálni belőle. Na nem mintha Rolit egy vérszomjas dögnek nézné, csak jobb félni, mint megijedni, és Yar valóban jól látja, neki aztán nem áll érdekében hősiességet vagy egyebet mímelni, csak hogy mondjuk bevágódjon a kviddicses fiúnál. Runától ez távol áll mindenféle szempontból. Semmi haszna nem származna abból, ha csúful megmondva benyalná magát Yarnál.
A seprűt hálás pillantással veszi át, no meg igyekszik „megfizetni” két puszival és később forrócsokival, melyre –mint kiderül- igenbizony van kereslet. Ezt örömmel nyugtázza, a megjegyzésre meg csak elvigyorodik elsőre, s utána fűz kommentárt hozzá.
-Már benne voltam, azaz megemlítve. A nagybátyámat interjúvolták, hogy meddig szándékszik még itt rostokolni ahelyett, hogy cikeszeket hajkurászna a magyar válogatottban. Néha az az érzésem, hogy visszatartom a kviddicstől, de hát szólna ő, ha így lenne... Te szólnál a helyében?- hirtelen felkapja a fejét és úgy vizslatja Yart melléfűzve ezt a semmiből jött és elég bensőséges kérdést. Mert azért valljuk be, nem pont puszipajtások, hanem szokványos az ismeretségük, és ez azért egyfajta mélyebb ismeretet feltételezne, mármint ennek a kérdésnek a megválaszolása, de Yar talán érti, hogy egy egyfajta általános vélemény foglalkoztatja most Hófehérkét.
-Na meg legfeljebb megjegyzik, hogy a vonzerőd nem kopott meg.- erre már nyelvet is nyújt és szépen hóna alá csapja a seprűt, csak hogy kezdjen magával valamit. Remélhetőleg Yar egyetlen pontját sem találja el az egyszerű mozdulatsorral. Közben ugye felvilágosítást ad csúfos helyzetéről a repülést illetően, s kissé be is húzza a nyakát Yar szigorúbbra váltó pillantása láttán.
-N-Nem... csak tényleg szeretnék adni még egy esélyt a dolognak. Hátha mégsem vagyok teljesen ostoba a repüléshez... tényleg, Yar.- úgy érzi, bizonygatnia kell, hogy nem akar semmi törvénybe ütkö... nahát de ez nem is volna törvénybe ütköző, ha pusztán egy ilyen alattomos indok miatt vette volna fel a tárgyat. Csupán Yar elkötelezettségét látva szinte megijedt tőle, hogy a fiú tán leteremtené, vagy nem tanítaná, ha mást mondana. De most sem hazudott (amúgy sem tud), ez igaz, hogy esélyt akar, de az is, hogy az összes tárgyat felvette. Áhh, bonyolult. A lényeg, hogy nincsenek hátsószándékai.
Szerencsére áttérnek a konkrét tanulásra, kezdetét veszi a kiképzése. Yar elég érthetően magyarázza a dolgot, még szemlélteti is. Persze az látszik rajta (mármint Runán), hogy szívesen maradna inkább a földön ebben a percben, semmint repkedjen a levegőben, de minél tovább nézi az időközben a fűbe fektetett alkalmi seprűjét, annál jobban eluralkodik rajta a kötelességtudat, hogy ezt meg kell tennie. Sóhajt hát egy mélyet, kinyújtja remegő, kicsiny ujjait a seprűnyél fölé és belevág a gyakorlatba, miután bólintott egy nagyot Yarista magyarázataira.
-Fel!- a hangja remeg, az ujjai szintén, arcára enyhe pír ül ki az idegességtől, s a seprű meg sem mozdul. Lehunyja szemeit, mert valami ilyesmire számított. A seprűk megérzik a bizonytalanságot, a kétségeket, így nem csoda, hogy a Nimbusz sem reagál rá. De nem adja fel ilyen könnyen- kinyitja ismét a szemeit és ezúttal összeráncolt homlokkal koncentrál a nyélre, csakis a nyélre, majd újból kiadja a parancsot ezúttal már több határozottsággal a hangjában.
-Fel!- a seprű van oly’ kedves, hogy ezúttal a másik oldalára fordul, mire leányzónk eltátja kissé a száját, hogy ez a jószág mégis mit csinál? Egy pillanatra gyanakodva rásandít Yarra, hogy vajon nem-e háztársa mozgatta el varázslattal a bűvös közlekedési eszközt, de szöszkénk láthatóan nem tett semmi kétségbe vonhatót.
Nos, harmadjára is nekiveselkedik: lélegzik két nagyon mélyet, igyekszik tisztára üríteni az elméjét. Mikor úgy érzi, ez többé-kevésbé sikerült, rápillant a seprűnyélre és megpróbálja elvizualizálni, amint a nyél beleröppen a tenyerébe. Kezét fölé tartja újból, közben pedig folyamatosan koncentrál újra és újra végigpörgetve lelki szemei előtt a jelenetsort, ahogy sikerrel végrehajtja a gyakorlatot.
-FEL!- ezt talán kicsit hangosabban mondta a kelleténél, de ebben az egyetlen szavában érződik az a nagyon erőteljes mellékzönge, hogy szinte könyörög a seprűnek, vonszolja magát az ő tenyerébe. S a Nimbusz csodák csodájára ezúttal hajlandó meghunyászkodni gyáva ideiglenes gazdája akarata előtt, s kissé remegve, de felreppen Runa hófehér ujjai közé hangyányit meg is lökve a mereven ácsorgó lányt.
Pár percig pislog előbb a seprűre, majd Yaristára, végül meg is mer szólalni az ámulattól halk hangon.
-Nahát... Belerepült.- komolyan, ki se nézte volna magából, hogy még odáig viszi, hogy egy seprű meghallgassa elharsogott kérését. Most valahogy teljesen büszke önmagára, már amennyire az ő szerény jellemével ez lehetséges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=177955#post177955][b]Yarista Palarn - 2013.09.29. 11:50[/b][/url]

- Hallottam már a nagybátyádról. Igazán tehetséges, és igazuk van! Kár lenne bent hagyni a tehetségét a faluban, amikor annyi örömet okozhatna a játékával. Én biztosan szólnék, de engem elég nehéz hátráltatni a kviddicstől. Úgyhogy egy szó, mint száz, beszéld rá, hogy játsszon megint! – kicsit belelendült a témába, de hát kviddics. Olvasott már Merkovszky Ádámról, sőt, még látta is egy meccsen, nagyszerű sportolónak tartja. Ezért aztán muszáj volt egyszerű szurkoló szemmel is megmondania Runának, hogy intézkedjen, bár nem akart neki parancsolgatni, nagyjából úgy hangzott, nem pedig egy kérésnek. Felnevet, ahogy Runa még egy kis szurkálódással odapiszkál neki, régebben biztosan leoltotta volna, de ma már csak legyint az ilyesmire. Ráadásul tudja, hogy ez nem bosszantásból mondta a lány, csak egy kis fricskának szánta.
- Na, igen, már elsősökkel is jól kijövök. Biztos használna a „hírnevemnek” – még macskakörmöket is mutat nevetés közben, és eszébe jut még valami.
- Amúgy sem mernél megcsókolni, te nem vagy olyan lány, aki csak úgy meggondolatlanul cselekszik – a szeme huncutul vigyorog, miközben átnyújtja a seprűt. A fejét ugyan el kell egy kicsit húzni, hogy Runa ne kólintsa homlokon vele, de ez bőven belefér, rutin mozdulat neki, szóvá sem teszi.
- Ugyan repülni meg tanulni gyakorlással meg lehet. Más kérdés, hogy kviddicsezni, vagy komolyan repülni már sokkal nehezebb, de nem hiszem, hogy béna lennél. Talán az önbizalmad nem az igazi, de majd javítunk rajta – kacsint a lányra, mert ha már felkérte Ruuu, abban biztos lehet, hogy addig, amíg meg nem tanul normálisan repülni nem hagyja őt békén az exrellonos. Egyébként is kihívásnak érzi, hogy őt kérte fel, muszáj bizonyítania, hogy nem csak tehetséges játékos, hanem át tud valamit adni magából, ami hasznára lehet másoknak is. Bemutatja a mozdulatot, és próbál olyan érzelmeket közvetíteni a lány felé, hogy abból leszűrje Runa, hogy mit is kell pontosan tennie. Szavakkal is megtoldja a bemutatót, így talán már sikerülni fog. Elsőre és másodikra semmi eredmény, magában csóválja is fejét. Nem érzi a lánytól, hogy el lenne lazulva, inkább a görcsös akarást, és megfelelés süt az arcáról. Az övé viszont biztatóan mosolyog, Runának pedig harmadjára sikerül is megkaparintania a seprűt.
- Látod, megy ez. Kicsit lazábban csináld, nem kell, hogy az egész iskola téged nézzen. A seprű tudja, hogy mikor mit kell csinálnia, csak az utasításoknak kell olyanoknak lennie, hogy értse, bármilyen furán hangzik is. Egyébként meg ne csodálkozzál, ez a természetes. Jegyezd meg az érzést, amivel a kezedbe repült és hasonlóan próbáld meg újra. Ja, és fagyaszd ki magad, rémesen merev vagy, csak lazán. Ez nem vizsga, nekem nem kell megfelelned. Csak magadnak, tudod – pöcköli meg finoman és barátságosan a lány orrát, és vigyorog is hozzá egy jót.
- Szóval nem kell félni, menni fog ez. Ha a felvétel sikerült, a többire is meg tudlak tanítani. De most gyakoroljuk ezt. Legalább tízszer fel kell venned ma, és ennyi. A többit majd legközelebb. Hajrá! – adja ki a feladatot, majd ő leül a fűbe és figyeli a lányt, ahogy próbálkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=178281#post178281][b]Katie Runa Blackwood - 2013.09.30. 09:21[/b][/url]

Szóba kerül Ádám is és végül is tőle is tanulhatott volna, de nem akarta, hogy megint a kviddicsre kelljen emlékeznie a férfinek, ha ezért jött el Budapestről, hogy pihentesse kicsit a sportot, így Yar volt a legkézenfekvőbb tanárjelöltje. És nem is fogja megbánni a dolgot, úgy érzi már most.
-Azt mondod? Hmmm... Talán hétvégén leülök vele eszmecserézni egyet. Hajj, azért hiányozni fog, ha visszamegy Budapestre.- csendesen beszél, de érződik a hangján, hogy kicsit letört már a gondolattól. Yarnak abban viszont igaza van, hogy nem lehet valakit önző módon megfosztani a kedvenc munkájától csak azért, mert szükség van rá- mintha. Úgy hogy lesz egy beszélgetése Ádámmal, ezt most el is döntötte. Megpróbálja meggyőzni, hogy menjen vissza a válogatotthoz.
-Bíííí, ha szégyellsz, akkor titokban találkozgatunk majd éjfélkor, mint a tolvajok. Csak aztán el ne kapjanak a prefektusok.- vonja meg a vállát nevetésre álló szájjal. Arra, hogy nem merné Yart megcsókolni, pislog egyet és csodaszépen elvörösödik, de ami viccesebb- és aggasztóbb-, elindul szivárogni a vér pici pöttyökben az orrából. Na, Yar, ezt te sem tudtad, mi? Ha Runa jóképű férfit lát, vérezni kezd az orra.
-Igaz... nem vagyok. Bocsi, csak egy perc.- megérezte, hogy csöpög az orra vére és most előhalász kutyafuttában egy zsebkendőt, hátrahajtja a fejét és jól erősen rányomja a papírszármazékot az orrára.
-De izgulj, ez szokásos. Ha jóképű fiút látok, ez törtédik.- közli a szőkével átformálva az m és n hangokat b és d-re . Yarnak nem kell aggódnia, mindjárt el fog múlni, ez tényleg szokványos dolog. És valóban, két perc múlva már nem pöttyöz az orra, le is meri venni a zsebkendőt, majd zsebébe gyömöszöli és sóhajt egyet. Kicsit foltos még a piszéje, de túléli igazán.
-Tényleg ne haragudj. Ez olyan megalázó, de... gyerekkorom óta ez van. Lassan tényleg ki kell égettetnem a hibás erem...- morogja kissé rosszkedvűen. Nem akarta volna, hogy Yarista lássa ezt a difijét, de ha már megtörtént, nem fog hazudni róla. Nem szokása valótlant állítani, csak, ha a körülmények olyanok és nagyon muszáj. Bár akkor sem biztos, hogy megtenné.
Inkább belevágnak a tanulás részébe, seprű a földön, Yar magyaráz, ő pedig figyel és kételkedik, meg vacillál. Az azért sokat dob a bátorságán, hogy Yar nagyon komolyan veszi az okítást. Biztos kezekben érzi magát és ez arra sarkallja, hogy mindent beleadjon. Elsőre és másodjára kudarcot vall, ám harmadjára megfeszített koncentrációval sikeresen a kezébe röpteti a seprűt, ami kicsit még meg is löki, bár ez lenne a legutolsó gondja- a lényeg, hogy a Nimbusz a mancsában kötött ki. Megkönnyebbülten tátja el kicsit a száját, hogy úristen, képes volt ezt véghez vinni, ez remek. Persze figyel Yar tanácsaira is és azonnal vésődik is be elméjébe, amit hall. Végül a pöckölés olvasztja fel a fura merev állapotából, hogy aztán egy mosoly terüljön szét bájos pofiján.
-Ne haragudj. Mindig annyira próbálok megfelelni és néha túlzásokba esek. Szóval... szóval csak lazán, oké.- megvárja, míg háztársa letelepszik és átmegy nézői státuszba, aztán lepakolja ismét a légi járgányt a fűbe és elkezdi a gyakorlást. Elsőre megint csak oldalra fordul a seprű, ám másodjára beleröppen a kezébe, igaz, megint erősebben a kelleténél, harmadjára és negyedjére is már repdes a nyél a helyére nagyobb vehemenciával, mint kellene, ötödjéra azonban vállon üti szerencsétlen lányt a túlzott akarása miatt.
-Semmi baj, tényleg. Ez nálam megszokott.- közli gyorsan, mielőtt Yar ugrana, hogy mi van, mije tört el. Szerencsére semmije, csak majd lila lesz a válla valamelyik körben.
Folytatja inkább a gyakorlást; ötnél elmaradt. Most sokkal inkább igyekszik ellazulni, és mikor szólítja a seprűt, ugyan elsőre nem történik semmi, de következő alkalommal teljesen simán a kezében landol a kis szépség, ő meg vigyorogni kezd, mint a tejbetök ettől.
-Látod? Látod, hogy megy ez?- mintha legalábbis Yar cáfolta volna ezt bármikor is. Persze nem ilyen értelemben mondja ő, csak lelkesedik. Na de még hátravan hat köre. Ebből kettőnél megint csak forog a seprű és egynél erősebben mászik a kezébe a kelleténél, de az utolsó három próbálkozásakor már teljesen simán fel tudja szólítani a Nimbuszt a kezébe.
-Megvolt a tízem.- jelenti készségesen, miközben megáll a leendő Viking előtt és immár félig kibomlott, csapzott hajzattal pislog le mosolyogva Yarra. Azért fél kézzel még dörzsöli a megütött vállát, de nem lesz nagy baja, max fájlalja pár napig a helyét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=178938#post178938][b]Yarista Palarn - 2013.10.02. 14:56[/b][/url]

- Úgy legyen, kis tanítványom – mosolyog egy szélesebb verziójú fajtából. Hiába, egy ilyen tehetséges, mint Merkovszky Ádám, nem veszhet el csak úgy. Ha tehetné személyesen is elmondaná a véleményét a férfinak, de úgy érzi, mást kérdezne, például Nikit. Hogy hova tűnt el és miért? De most más feladat van, és ha már itt van Runa, egy kicsit kipróbálja magát, hogy van-e még olyan jóképű, mint ahogy azt az Edictum állítja.
- Oké, bár én nem tartok a prefektusoktól – nevetgél, majd fokozza a tempót, Runától csókot kér, de csak lehetőségként, aminek a gondolatára a lány bele is vörösödik. Mi több, még az orra vére is elered, ami meglepi őt. Nem tudja, hogy mi ez, és azonnal zsebkendőért nyúl. Mire előkerül a finom selyem, a levitás lány már rutinosan törölgeti az eleredt vörös életnedvet és némi magyarázattal is szolgál. Erre azért nem bírja ki az exrellonos, hogy ne kezdjen el nevetgélni, hiszen belegondol abban, hogy ha Runát elviszik modellek közé elvérzik szegény.
- Hű, akkor elég sokat vérezhet, sok itt a jóképű fiú állítólag. Persze megnyugtató, hogy én is az vagyok – kacarászik magában és megvárja, amíg Runa végez, és a rendelkezésére áll. A másodéves rosszkedvűsége miatt, kissé visszavesz a kárörvendőségből is, lássa milyen rendes ez a fiú, amellett, hogy jóképű.
- Semmi gond, biztos unod már, de nekem tetszett – próbálja vigasztalni, majd gyorsan áttérnek a gyakorlásra, ezzel is segítve Runát, hogy elfelejtse a történteket. Yarista sem szeretné, ha emiatt lenne frusztrált a lány, így aztán hosszas magyarázkodásba kezd, a seprű felvételének elméleti részéről. A siker elvárható volt, így nem lepődik meg túlságosan a dolgon, inkább örül, hogy magát katasztrófának mondó lánynyak is tudott segíteni. ~ Senki sem menthetetlen. ~
- Nincs harag, nem azért jöttem, hogy haragudjak rád. Igen, csak lazán. Persze, ha majd nem úgy csinálod biztos szólni fogok, de ez egy tanító dolga nem? Nyugi, nyugi, menni fog – szól a lányhoz és kiadja a feladatot. Nem ugrik fel, ha Runa megüti magát, csak figyel. Ez is a tanulás része, és ha mindig csak megvédené őt, sosem jutna el a célig, ami még nagyon messze van. Kellenek az ilyen dolgok, hogy edződjön az ember, és a sikerélmények elhalványítják az ilyen fájdalmas tanulási pofonokat.
- Látom, és tudtam, hogy sikerül, folytasd! – kéri a magam módján Yar, és nemsokára elvégzi a rábízott feladatokat a másodikos leányzó. ekkor már feltápászkodik ő is és mosolyogva szólítja meg a kis padawant.
- Jó, ezzel a mai órának vége, szerintem nem vagy reménytelen, szóval ilyet nem szeretnék többet hallani. A seprű pedig nálad lesz, amíg megtanítalak repülni, gyakorolhatsz vele, amikor csak kedved van, de azért hagyd egyben lehetőleg. Jó lesz ez, még az is lehet, hogy a végén megszereted a repülést. Merkovszky biztosan büszke lenne rád, Nikivel együtt – mondja vigyorogva, majd kézbe veszi a saját seprűjét.
- Na, ennyi volt akkor, ahogy ígértem. Légy jó, és akkor a következő órán már a repüléssel próbálkozunk. Ha gondolod, velem tarthatsz, nem félek a társaságodtól – összeborzolja Runa haját, majd elindul a kastélyba és füttyent egyet a sárkánynak. Pár perc múlva előkerül Roli is és a fiú hátára telepszik, így nyeli el őket a kastély hatalmas bejárata.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=181897#post181897][b]Katie Runa Blackwood - 2013.10.10. 03:57[/b][/url]

Valóban, a nagybátyjáról csak jót olvasott (természetesen utánanézett Merkovszky Ádám pályafutásának) és most, hogy így Yar rávilágított a tényekre, szabályosan rosszul érzi magát, hogy olyasmikre gondolt, mi lenne, ha Ádám itt maradna végleg? Számára csodás volna, de kötve hiszi, hogy a nagybátyja –természetét tekintve- sokáig bírná itt. Jó, egy darabig biztos ellenne, de utána? Az „utána” rész neki sem világos még, de most, hogy Yar rávilágított egyes fontos pontokra, mindenképpen leül majd egy beszélgetésre Ádámmal.
-Te nem, de én igen. Sosem voltam még megbüntetve.- bizony, szép fehér a büntetési lajstroma, semmi nem piszkította be, még egy tilosban seprűzés sem. Pont az hiányozna, hogy vasra verjék, azaz bűnigába hajtsák, mert éjjelente repülni tanul kviddicsező társától. Ez a problematika viszont hamar feledésbe merül hála a jó öreg orrvérzésnek, amit csak nem képes megúszni. Ráadásul Yar kiröhögi jószerével. Ettől csak még jobban elvörösödik, de azért a zavart nevetését próbálja produkálni. Nehéz volna a jó szívével elképzelnie, hogy éppen őt vihogja ki Yar, sokkal inkább a helyzet lehet ilyen komikus. Igen, minden bizonnyal!
-Ne is mondd, borzalmas egy reakció.- sóhajt csüggedten, bár végre vérzésmentesen. Nemsokára szerencsére áttérnek a fontosabb dolgokra, mint például a konkrét repülési leckék. Elég gáz lenne, ha elfecsegnék az időt és végül arra nem maradna, amire kell és amiért kihívta ide az ötödéves levitást.
Próbák sora következik és a múló percek alatt van, hogy odavág neki a seprű, vagy éppen meg sem moccan, esetleg csak forgolódik, mint egy nyugtalan kisbaba az anyja hasában. Hosszasan vívódik a gyakorlattal, noha egyszerű, de végül győzedelmeskedik és még sikerül is tízszer felemelnie a „Fel!” parancs segítségével a mágikus közlekedési eszközt. Hihetetlen büszkeséget érez, hogy elérte célját és felülkerekedett az első nehézségen. Arcáról csak úgy sugárzik a könnyed boldogság, mint a vattacukor, olyan szépséges. Yar szavai pedig csak dobnak egy nagyot az egészen. Nagy lelkesedésében nevetve öleli át idősebb levitás szőke hercijét és két-két arcpuszival toldja meg a bevezető egy-egyet, miközben lelkesen csimpaszkodik az edzett izmok gazdájába. Hiába, az erős és széles mellkas, a robusztussá avanzsált vállak mind-mind biztonságot nyújtóak. Talán ezért sem remegi szét az alsóneműét most sem, hogy végiggyakorolta ezt a szint órás időtartamot Yaristával.
-Reméltem is, hogy nem félsz, elvégre nem harapok és forrócsokit ígértem neked.- azzal belekarol kissé pironkodva, de vidám mosollyal seniorja karjába, s megindul vele vissza a kastélyba kezében a seprűjével, hajába tűzve ott a pálcája, Roli mögöttük, tehát teljes a trió. Odabent, a konyhán majd elkészíti azt a híres-neves nedűt Yarnak hálaképpen.