Fus úR



      - Ó, Szende Marcsa! Kislány? Ééén? - förmed fel egy kis zavartsággal a torkában. Világéletében gyűlölte, ha valaki kislánynak tartotta illetve nevezte. Néha azt kívánja; olyankor, amikor e nem éppen megtisztelő ranggal illették a járókelők, bárcsak az összes eldőlt volna, mint turbócsiga a kerek szögletben.
- Még egy zöld trutyis hippogriff is jobban kislányos, mint én... Izé öhm - hablatyol, majd feldúltságától szökken egyet-kettőt. Új mottónk immáron a "Le a gravitációval!". Közben nem veszíti el a szemkontaktust a humanoid féllel. Illetve egésszel. Folyamatosan járnak agytekervényei, hogy milyen frappáns válasszal rukkolhatna elő ismét, de arra a következtetésre jutott, hogy ha ők ketten rádiósok lennének, nem rezegnének egy hullámhosszon. Pláne nem három megahertzen. Légy realista, és kérj lehetetlent! Elvégre, ha már így alakult minden, akkor szórakozzanak egy kicsit.
  - Kac-kac, kukac! Ismertem már, Mr. Höhdevisszavágtamcsaknemegyhentesbárddal... - forgatja szemeit, de azért egy ezer wattos vigyort is ereget feléje. A szökdécselést abbahagyja, mert még valaki azt hinné, hogy varázsgombás pixiomlettet lakmározott.
- A 'szimpatikus' szóról pedig egy lóláb jut az eszembe, de nem is a patkó. Tényleg! Milyen fura lenne, ha a lovaknak emberi talpuk lenne. Fúj, talp. Nem finom - árad belőle a szó, csak úgy a semmiből. Inkább ne is képzeljük el a lovakat emberi talppal, mert már így is gusztustalannak tartja az emberi talpakat! Pláne, ha a lábujjakon szőr is van. Az olyan, mintha az ember félig troll lenne, csak kis méretben. A trollok pedig szétverik a klotyót, és akkor a sörhasú budibuildereknek nincs mit felépíteniük.
     Miközben drágaságunkból ömlik a szóárvíz, addig a Nap egy kicsit megbújik a felhők mögött. Jó helye is van ott, mert már Jenna írisze kezdte feladni a harcot a sunyi napsugarakkal.
 - Nyaj, végre! A retikülöm... Mármint retinám! - kezdd el úgy nevetni, mintha valaki élete legjobb poénját mesélte volna el, szökken is egyet, meg is botlik. Miféle nyári, fülledt nap ez? Botladozva nevetni, vagy nevetve botladozni; könnyű szerrel hiheti a srác, hogy a legújabb "Csubakka"-kiadással van dolga, mert ez a két dolgot egyszerre mívelni nem tréfa - vagy trébokor! Ép eszű ember fel sem fogja, ami itt történik. Lehetséges, hogy napszúrást kapott. Vagy bitangpusztulatosan részeg. Á, nem! Levitás, nem tesz ilyet, ez nem vitás! Ó, jaj! Lehet, hogy a narrátor is részeg?!
Jól jönne az az árnyék már, de még mindig nem lelték meg! Kékjeivel néha odapillant azért Rufusra. Viccelődik vele: szemét hunyorgatja, mintha csak a napra nézne.
    - Kell valami? Nem vagyok órásbácsi! - Mintha magyar tudása is hirtelenjében megjavult volna.

Fus úR



      - Ó, Szende Marcsa! Kislány? Ééén? - förmed fel egy kis zavartsággal a torkában. Világéletében gyűlölte, ha valaki kislánynak tartotta illetve nevezte. Néha azt kívánja; olyankor, amikor e nem éppen megtisztelő ranggal illették a járókelők, bárcsak az összes eldőlt volna, mint turbócsiga a kerek szögletben.
- Még egy zöld trutyis hippogriff is jobban kislányos, mint én... Izé öhm - hablatyol, majd feldúltságától szökken egyet-kettőt. Új mottónk immáron a "Le a gravitációval!". Közben nem veszíti el a szemkontaktust a humanoid féllel. Illetve egésszel. Folyamatosan járnak agytekervényei, hogy milyen frappáns válasszal rukkolhatna elő ismét, de arra a következtetésre jutott, hogy ha ők ketten rádiósok lennének, nem rezegnének egy hullámhosszon. Pláne nem három megahertzen. Légy realista, és kérj lehetetlent! Elvégre, ha már így alakult minden, akkor szórakozzanak egy kicsit.
  - Kac-kac, kukac! Ismertem már, Mr. Höhdevisszavágtamcsaknemegyhentesbárddal... - forgatja szemeit, de azért egy ezer wattos vigyort is ereget feléje. A szökdécselést abbahagyja, mert még valaki azt hinné, hogy varázsgombás pixiomlettet lakmározott.
- A 'szimpatikus' szóról pedig egy lóláb jut az eszembe, de nem is a patkó. Tényleg! Milyen fura lenne, ha a lovaknak emberi talpuk lenne. Fúj, talp. Nem finom - árad belőle a szó, csak úgy a semmiből. Inkább ne is képzeljük el a lovakat emberi talppal, mert már így is gusztustalannak tartja az emberi talpakat! Pláne, ha a lábujjakon szőr is van. Az olyan, mintha az ember félig troll lenne, csak kis méretben. A trollok pedig szétverik a klotyót, és akkor a sörhasú budibuildereknek nincs mit felépíteniük.
     Miközben drágaságunkból ömlik a szóárvíz, addig a Nap egy kicsit megbújik a felhők mögött. Jó helye is van ott, mert már Jenna írisze kezdte feladni a harcot a sunyi napsugarakkal.
 - Nyaj, végre! A retikülöm... Mármint retinám! - kezdd el úgy nevetni, mintha valaki élete legjobb poénját mesélte volna el, szökken is egyet, meg is botlik. Miféle nyári, fülledt nap ez? Botladozva nevetni, vagy nevetve botladozni; könnyű szerrel hiheti a srác, hogy a legújabb "Csubakka"-kiadással van dolga, mert ez a két dolgot egyszerre mívelni nem tréfa - vagy trébokor! Ép eszű ember fel sem fogja, ami itt történik. Lehetséges, hogy napszúrást kapott. Vagy bitangpusztulatosan részeg. Á, nem! Levitás, nem tesz ilyet, ez nem vitás! Ó, jaj! Lehet, hogy a narrátor is részeg?!
Jól jönne az az árnyék már, de még mindig nem lelték meg! Kékjeivel néha odapillant azért Rufusra. Viccelődik vele: szemét hunyorgatja, mintha csak a napra nézne.
    - Kell valami? Nem vagyok órásbácsi! - Mintha magyar tudása is hirtelenjében megjavult volna.

Jenna

Rufus
bocsi!  


     Igen! Teljesen ínyére van (no, nem kannibalizmus vagy ilyesmi!), hogy Rufus ezentúl nem fogja lekislányozni. Elvégre ő idősebb is, mint a mellette ballagó manus, úgyhogy fel nem fogja, hogy képzeletének mely röppályáján merte így nevezni őt? Mindegy is, ne csináljunk bolhát a mamutból, izé fordítva! Biccent egyet, ezzel lezártnak tekinti ezt a részét a beszélgetésnek.
  - Hehe, jogos - válaszol a ló és cipőbolt kombinációjának felvetésére. Ezen egy csöppet elkalandozik. Már azon sem hökken meg, hogy eme teóriának elképzelésében is megjelenik egy jele annak, hogy napszúrást kapott, vagy eszét hagyta a klubhelyiségben: szemei előtt egy almásderes jelenik meg emberi fogakkal, ahogy bevágtat egy mugli lábbeliboltba és egy "bumm, bébi!" nézéssel kiválasztja álmai csukáját. De nem a halat, hanem a topánkát.
- Napszúrást kaptok. Öööö, kaptam - kap oda fejéhez, miután szökkenése után szerencsésen elvágódott a rét füvén. Ilyen az ő mázlija; csak kijött a rétre, napszúrást kapott. Bad Luck Jenna. Próbálna feltápászkodni a földről, azonban összegörnyed. Úgy érzi, mintha apró bolhasereg mászkálna koponyájában - persze, ha van ilyen érzés egyáltalán! Hajkoronája is előrébb libben, így eltakarja kissé kipirosodott arcát.
A nap azonban nem adja fel, s tovább perzseli Bagolykő csetlő-botló népét. Egyre jobban elviselhetetlenné válik ez a hőség. Ez a hullám viszont elkerülhetetlen, hacsak nem akarsz megposhadni odabenn az unalomtól.
- Ahj, az agyi receptoraim tüzelnek! - kiált fel, ez amolyan levitás megszólalás volt tőle. Normális esetben belemenne az csapok és pálcikák világába, ám ez vészhelyzet.
- Madarat, hogy látok az égen? Te normális vagy? Istenem, ilyen bogyós dilit mint te, életemben még soha nem néztem! My gosh... - kel fel a földről, majd egy határozott mozdulattal fordul vissza a kastély felé. Árnyékot már biztosan nem lelnek, sem egy görnyedt fát, amelynek védelmében letelepedhetnének. Legalábbis kicsi az esélye, hiszen ez egy rét, a pusztaság.
   Válla felett bosszús szemekkel tekint vissza a fiúra. Pálcáját is elővenné, hogy egy kis vízfolyással észhez térítse beszélgetőpartnerét, de még ő maga is érzi, hogy ez egy eltúlzott tevékenység lenne felőle! Valamit muszáj mégis a fejéhez vágnia még, mert nagyon dühös lett.
- Kombájn! - fogalma sincs mi ez, de legalább benne van az, hogy "bye", és legalább magyaros szó. Aztán igyekszik elviharozni a rétről, de a egész lassan, így esélyt adva a himpellérnek, hogy utolérje és bocsánatot kérjen, esetleg megmentse az agyvérzéstől. Ki ne sírna, ha Jennánk alulról szagolná az ibolyát? Hacsak nincs valakinél fokhagyma, akkor mindenki hullatná könnyeit!