30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 13:38 | Link

Natacha

Jobban belegondolva választhatott volna kevésbé veszélyes hobbit is. Mondjuk rajzolhatna, lényegesen kisebb az esélye, hogy kiszúrja a szemét a ceruzával, mint egy nyílvesszővel. Tény, ami tény, nem volt sok választási lehetősége, elvégre Harry igyekezett minél kisebb mozgásteret adni neki, de ezt legalább élvezte. Ilyenkor csak és kizárólag ő irányított, nála volt a döntés és nem az apja határozta meg, hogyan is kellene lőnie.
Ennek a sportnak egyetlen komoly hátránya volt, mégpedig az, hogy folytonosan nyomot hagyott maga után. Gyűlölte, ha mások könnyedén beazonosíthatják, azt pedig még jobban, ha esetlegesen rá is találhatnak. Ethan a saját útját járta a saját kis világában és nem szívesen fogadott betolakodókat, csak és kizárólag abban a esetben, ha a betolakodóban volt valami, ami megragadta a figyelmét. Ha ő maga is különcnek minősült, épp úgy, mint a fiú egész életében.
Az íjat óvatosan becsúsztatta az ágya alá, mivel nem tűnt túl jó ötletnek ezzel rohangálni a többi diák között. Na, nem mintha komoly vérengzést tervezett volna, épp csak senkire sem akarta ráhozni a frászt. Mugli körülmények között nevelték és hihetetlenül keveset tudott a varázsvilágról, amíg bele nem csöppent; gyakorlatilag semmit. Éppen ezért tisztában volt vele, hogy az aranyvérű aranyifjúk is körülbelül annyira lehetnek otthon a normál emberek között, mint ő annak idején a varázslatok otthonában. Semennyire.
Nem szerette a bezártságot, szüksége volt rá, hogy érezze: szabad. Már amennyire a körülmények itt megengedték. Ezúttal nem menekült semmi elől, csak élvezte a napsütést. A rét megfelelő helynek tűnt, hogy magába szívjon némi D-vitamint, így csak felcsüccsent egy elérhető magasságban lévő faágra és lehunyt szemekkel hallgatta a diákok nyüzsgését.
Utoljára módosította:Ethan Wayne, 2013. augusztus 8. 13:59
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 8. 14:14 | Link

Ethan

Nagyon meleg van. Kicsit túl ságosan is. Még a kastélyban is. Az ember azt hihetné, hogy egy ilyen épületnek van egy kis hőszigetelése, de nincs. Inkább kimegyek a szabadba, minthogy bent punnyadjak. A friss levegő úgyis jót tesz, meg amúgy is, nem nagyon ismerem még a környéket, és itt az ideje ezt megtennem.
Egy fehér topban és rövid farmernadrágban indulok útnak, de a kapun kiérve azonnal meg is állok. Itt maradok a réten, nem egyek sehova, max 1-2 óra múlva. Szép ez a rét, nagyon, és valami azt súgja, hogy sok időt fogok itt eltölteni az évek során. Nem is tudom miért, talán a fák miatt, vagy....mit tudom én. Kiskoromban sokat másztam fára,anyuék nagy örömére. Ők nem igazán voltál úgy oda érte, mert féltek, hogy összetöröm magam. És nem ok nélkül. Számos horzsolás, és kisebb seb keletkezett az évek során a kezemen, lábamon, vagy testem egyéb részén. Most is az egyik fá irányába indulok el, és pár perc némán állás után egy mély levegőt veszek és felmászok a fára. Minden gond nélkül sikerül a mutatvány, és az egyik ágról nézem a kastélyt. Egyszer csak egy fiú telepedik le a fa alá, amin én is ott vagyok. Kicsit előredőlök, hogy jobban szemügyre vegyem a srác arcát, de ez nem tűnik túl jó ötletnek, mert attól a lendülettől majdnem le is esek. Szerencsére még idejében sikerül megkapaszkodnom a fa ágában, így nem sérültem meg, de egy lányos sikolyt azért hallatok. Leugrok, és egy zavart mosollyal nézek a fiúra, aki most biztos hülyének néz.
- Szia, megzavartalak? - kérdem, egy mosollyal kísérve.
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 14:25 | Link

Natacha

Az idő tökéletesen elveszítette jelentőségét, miközben a zajokat hallgatta. Rengeteg lezáratlan ügye akad, amikkel záros határidőn belül szembe kellene néznie, de ez ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekli. Jól esik egyszerűen csak létezni ebben a pillanatban. Meleg van. Túlságosan is meleg, de a fák árnyéka szolgáltat némi enyhülést.
Hihetetlennek tűnik, hogy már az ötödik évét tapossa a falak között, kisebb megszakításokkal, az azonban még hihetetlenebb, hogy ezúttal meg kell ismételnie az ötödiket, mivel szinte lehetetlennek érzi, hogy ilyen rövid idő alatt pótolja a hiányosságait. Szeretné, de egy bizonyos részét tökéletesen hidegen hagyja a dolog. Hazament, mert ez volt az elvárás. Ezzel szemben a nyakába kapott egy adag „atyai gondoskodást” és futhatott néhány tiszteletkört, mielőtt visszajött volna az iskolába. Hát ezért lesz jövőre ismét ugyanitt.
Amíg a lány meg nem csúszik a fán, észre sem veszi, hogy nincsen egyedül. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy sikerült teljesen kizárnia a külvilágot. A sikolyra felpillant és még éppen elkapja  a pillanatot, ahogyan a  szőke kecsesen landol mellette. Ethan még sohasem látta azelőtt, de vélhetőleg nem veszített semmit.
-Nem volt miben megzavarni. –küld felé egy mosolyt. –Nem gondoltál még rá, hogy komolyan megsérülhetsz, gólya?
Mert ebben egészen biztos volt. Általában véve tudta, kik is járnak alatta, hiszen tényleg minden idejét a kastélyon belül töltötte, ezzel a lánnyal azonban még sohasem futott össze. Valójában lehetett volna egy bujkáló felsőbb éves is, de a szöszi nem annak a típusnak tűnt, így hát próba szerencse alapon maradt a gólya megnevezésnél.
Utoljára módosította:Ethan Wayne, 2013. augusztus 8. 14:27
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 8. 14:48 | Link

Ethan

Kezdem egyre jobban azt hinni, hogy nem igazán fogok átmenni a vizsgán és ismét elsős leszek. De végül is ez nem olyan nagy baj, mert úgy legalább több időm lesz hozzászokni a kastélyhoz, és a tananyaghoz. És amúgy is egyszerűen nem tudom rávenni magam arra, hogy elkezdjek tanulni. Néhányszor elkezdtem már olvasni a tanulni való dolgokat, de mindig úgy éreztem, hogy már tudom,amit kell, így nem is foglalkoztam vele sokat.
- Biztos? Mert valamin nagyon elgondolkodtál. - Felelem egy vigyor mellett, kezem a csípőmre téve, majd leülök mellé, ha őt nem zavarja. Mondjuk akkor is leülnék,ha zavarná, max elküldene. Bár ha eddig nem tette meg, akkor remélhetőleg nem is fogja megtenni.
Gólya? Ennyire látszik rajtam, hogy új vagyok? De ez érthető, mivel gondolom ismeri azokat, akik már régebb óta itt vannak, és ebből következhettette ezt a feltevést. Na mindegy, ez most nem fontos.
- Öhm... Nem, nem igazán. Végül is miattad estem le majdnem, meg amúgy sem lett semmi bajom.- Na jó, lehet nem volt túl szép dolog őt hibáztatni, de nem gondoltam komolyan, és remélem, nagyon remélem, hogy ez le is esik neki, a vigyorom láttán, vagy halk nevetésem hallatán.
- Amúgy a nevem Natacha Couteau. Téged hogy hívnak? - Mutatkozom be, és kezem nyújtom felé, és barátságos mosoly mellett.
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 22:09 | Link

Natacha

Igazat kellet adnia a lánynak, tényleg ismét túlzottan elkalandozott. Ő már csak ilyen volt. Ezt takarta a „saját kis világ” kifejezés, ahová elég gyakran elmenekült a hétköznapi problémák elől. Szeretett úgy tenni, mintha minden rendben lenne és általában ez vezetett odáig, hogy a környezete életképtelennek nézte. Be kellett ismernie, hogy talán –de csak talán– tényleg rosszul vannak bizonyos áramkörök összekötve neki odabent, de persze ezt a világért sem mondta volna ki hangosan.
-Az élet nagy problémái. –eresztett meg egy mély, színpadias sóhajt.
Nem szándékozott beállni azok közé a kastélylakók közé, akik folyton a családi és egyéb problémáikról panaszkodtak. Tulajdonképpen az iskolát akár menekülttáborrá is alakíthatták volna, annyi volt itt a komoly lelki és mentális problémával küzdő árva vagy félárva egyén. Na, nem mintha ez Ethant zavarta volna. Amíg senki sem szándékozott beleszólni az ő problémáiba vagy őt fárasztani a problémáival, addig ő nagyon jól elvolt.
Egy pillanatra felmerült a fiúban, hogy komolyan elgondolkozik a lány helyzetfelismerős képességén, de végül úgy döntött, hogy egyszerűen csak viszonozza a vigyort és felpillantott abba az irányba, ahonnan a szőkeség mellé érkezett.
-Sajnálom, majdnem teljesen elfelejtettem, hogy én rángattalak le onnan. –ismerte el egy vállvonás kíséretében.
Sohasem tartozott azok közé, akik nem értik a poént, egyszerűen csak néha nehezebben kezelte a fárasztó humort. Ennek ellenére semmi problémája nem volt a lánnyal, sőt leginkább csak és kizárólag magával volt némi gondja, de igyekezett ezt háttérbe szorítani, nehogy Natacha –mint időközben kiderült– sikoltozva meneküljön el. Határozottan nem tett volna sokat a hírnevéhez, hogy az elsősök fejvesztve menekülnek a közeléből.
-Ethan Wayne. –elfogadta a gólya kezét és szélesen elvigyorodott. –Gondolom, te sem azért jöttél ki, hogy lezúgj a fáról. –jegyezte meg mintegy mellékesen és végigdőlt a lány mellett a füvön.
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 9. 08:53 | Link

Ethan

Nem akarok a magánügyeibe, és a saját világába belekontárkodni, mert azzal talán csak magamra haragítanám, és azt nagyon nem akarom. Így bármennyire is izgat a dolog, tűrtőztetem magam, hogy ne kezdjek el kérdezősködni, bár egy kicsit nehezemre fog esni. Válaszára csak egy mosollyal felelek. Nem tudom milyen gondjai lehetnek, és nem is tudom elképzelni. Nekem még soha nem voltak olyan gondjaim, amiről így el kellett volna gondolkodni, igazából, még soha nem is érzékeltem, ha voltak is. Én hamar el tudom felejteni, és túl tudok lépni mindenen, és bár ezt talán mások nem nézik jó szemmel, de én így vagyok boldog. Nem sok dolog tad a boldogságom útjába állni.
- Ne okold magad emiatt. Nincs semmi baj. Végül is nem lett semmi bajom. - Mondom egy mosoly kíséretében. Valójában én bármilyen körülmény között képes vagyok veszélyes helyzetbe hozni magam, de valahogy mindig jól jövök ki mindenből, max 1-2 kisebb seb marad emlékként.
- Nem, nem azért jöttem - Felelem egy vigyor mellett. - Csak körül akartam nézni a kastély körül..... és erről a fáról - mutatók fel a lombok közé, valahogy máshogy néz ki a kastély, és magasabbról szerintem sokkal szebb minden.Szeretem a magasságot, mégha az veszélyes is. - Szokásomhoz híven megint túl sokat beszélek, rossz szokásom, de nem tudok leszokni róla ez van. - De ez téged biztos nem érdekel, szóval inkább befogom. - Fejezem be, és egy halvány félmosoly látszik az arcomon.
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék