31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 [3] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 1959
Írta: 2013. május 15. 22:32 | Link

Maid Café - Niki

Csak nem akart senki kiszolgálni, hiába ráztam a csengőt. Kénytelen-kelletlen Niki jött oda az asztalomhoz. Hihetetlen, hogy a sors miket képes produkálni.
- Na végre, azt hittem már sosem vesznek észre. - eddig egyáltalán nem úgy mentek a dolgok, mint ahogyan elképzeltem, sokat kellett várnom a felszolgálóra. Viszont Niki szokatlanul kedvesen viselkedett, nem tűntek megjátszottnak, vagy erőltetettnek a gesztusai. Hm, talán mégis képes szívét-lelkét beleadni a felszolgálósdiba? Áh, ez lehetetlen.
- Először is szeretnék egy étlapot. Minél gyorsabban. - nem tudtam mi a menü, de igazából nem is akartam tudni, így miután megkaptam az étlapot, ki se nyitottam, csak flegmán ledobtam az asztalra. Az egész arra ment ki, hogy Nikit ugráltassam, és úgy érezze feleslegesen fáradozik. De ez még csak a kezdet volt.
- Nem is kell az étlap, meggondoltam magam. Azt rendelem, amit ajánlasz. - oldottam meg a rendelést a menüsor ismerete nélkül.
- Ami pedig a szórakoztatásomat illeti, kezdetnek egy zenés-verses produkcióra tartok igényt, melyben dicső tetteimet zengik. - halálosan komoly arcot vágtam a kérésemhez, nem röhöghettem el magam.
- Feltétlenül foglaltasson benne, hogy a párbajszakkörön miként döngöltem földbe az ex-iskolaelsőt. De gondolom ezt neked mondanom se kell. - adtam további instrukciókat, mindezt egy gúnyos mosollyal kísérve.        
- Vannak kétségeim, hogy képes leszel-e kielégíteni az igényeimet. - mértem végig egy lenéző pillantással a lányt. A külsővel semmi gond nem volt, a kétségeim abból adódtak, hogy már tapasztaltam milyen belső rejlik mögötte.
- Neki például tudnék örülni. - mutattam rá finoman egy csinos kis feketére, aki éppen a konyha felé igyekezett.
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 15. 23:03 | Link

Maid Cafe - Várakozás

Látott már szebb napokat is az ember lánya, viszont ez cseppet sem veti vissza a szabadságvágyát. Hogy ez mit tesz? Annyit, hogy ki kéne mennie a levegőre és nem a kastélyban megdohosodnia. Talán a napfény, a jó idő, az emberek – jó, ez utóbbi viccnek is rossz- majd feldobják kicsit és valamennyivel életszagúbb lesz a viselkedése. Nem mondhatni, hogy gondterhes lenne a külseje, de nem is feltétlenül haragos és szikrákat szóró tekintettel találkozik szembe az, aki ránéz. Egyszerűen kedvetlen, semmilyen hangulatában tobzódik napok óta. Komolyan, egy hatalmas pofon talán megsegítené, de inkább alternatív terápiára bízva magát indul a természetbe. Zöld felső, fekete nadrág, tornacipő. Lám, csak előkerült az a cipő, vissza a gyökerekhez? Az is lehet, hogy a nosztalgiahangulat segíti most, bár maximum ez, más nem igazán. Ahogy elindul a hálókörletéből, hezitálva áll meg a folyosón és mélázik az egyik ablaknál, majd rávéve magát karba font kézzel gyalogol ki a rétre. Ott azonban meglepő látvány fogadja. Lövése sincsen arról, hogy mi lehet ez, kicsit a muglik majálisára emlékezteti, hogy sokan vannak, van kaja, na meg a sátor is. Nem sokat törődve a vendégsereggel, meg, hogy kivel is ütközik az egyik fának dőlve figyeli az eseményeket, ahogy egyre gyűlik a nép és rázódnak bele a felszolgálók (?) . Fogalma sincs róla mi ez a maskarás dolog, de mondhatni gyanúja nem nyugszik, főleg mikor meglátja Yart is érkezni a sátorba. Mondhatni pont eleget lát a bent történő eseményekből, hiszen szemben helyezkedik a bejárati résszel.
Valami lányt lát lebzselni körülötte, bár ezt minden vendégnél tapasztalja. Mint a legyek a szemetet, úgy repkednek a vendégek körül ezek. Van benne valami taszító és egyben kíváncsiságát vonzó. A lényeget nézzük inkább. Érdekesnek ígérkezik ez az uralkodás a „pincérek” felett, ami azt illeti, zöld vér csordogál az ő ereiben, ebből adódik, hogy ilyen lehetőségről nem illik lemondani. Elindult hát a sátor felé, és a kinti légkört kicsit mellőzve a sátor belsejében kötött ki, ahol az eddig már kifigyelt embereket nézte meg jobban magának, emlékezni fog rájuk, mikor szükség lesz rá. De most előveszi a békével jött arcát, bár ami késik, az nem múlik.
Bent leül és azt a kis csilingelő valamit megrázza, á, igen, csengőt! Aztán türelmetlenül vár. Mivel nem terem ott azonnal valaki, karba fonja ismét kezeit és kissé mufurcabban tekint majd az érkezőre, a hangneme sem lesz rózsás, bár ez a kiszolgálótól is függ, meglátjuk meg tudják-e győzni róla, hogy itt kikapcsolódhat.
  
Hozzászólásai ebben a témában

Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 16. 08:12 | Link

Maid Cafe Várffy gazda

A normális énemmel, nem értettem volna, hogy mit keresek Robika asztalánál, ebben a szerelésben, és kikértem volna magamnak, hogy megalázkodjak előtte, ám a bájital, megtette a hatását. Érdekes fordulatokat produkál az élet, és ez a szitu, több lett volna mint nevetséges, most még sem találtam benne kivetnivalót. Mikor az asztalához értem, mindjárt a nyakamba zúdította a panasz áradatát a késedelmes kiszolgálásról, és ne lepjen meg senkit, de teljes mértékben igazat adtam neki.
- Nagyon sajnálom gazdám. Minden az én hibám, bocsásson meg! A továbbiakban igyekezni fogok, hogy ne legyen panasza rám. - Megbánásom őszinte volt, eszembe sem jutott, hogy másképpen gondoljam, mint a gazda. Hogyan jönnék én ahhoz, hogy felülbíráljam egyetlen szavát is. Biztosan el is sápadtam, meg kicsit forgott velem az egész sátor, és Várffy gazda arca is sűrűn változtatta az alakját. Hol megnyúlt, hol kerekebb volt, de most ezen sem csodálkoztam. Ha ilyen, hát ilyen. Étlapot kért, mire gyorsan felkaptam az asztalról, ami mindegyikre oda volt készítve, és kinyitva a megfelelő oldalon a keze ügyébe helyeztem, várva, hogy érte nyúljon, és elvegye. Meg is tette, de nyomban el is dobta, mondván, hogy meggondolta magát, és tőlem várt javaslatokat. Meggondolta magát?! Semmi gond ezzel, talán jobban bízik az én ajánlásomban, mivel jobban tudom, hogy mi a legfrissebb, a legjobb, a leglegleg, mert neki csak az lehet a megfelelő, és büszke is voltam rá, hogy ennyire megbízik bennem.
- Köszönöm. Megtiszteltetés, hogy ajánlhatok. Ha éhes, az omlette rice-ot javasolnám, japán specialitás, frissen készül. Desszertnek pedig a brownie-t, néhány gombóc fagyival, az ön által rendelt ízben. A süti a fagyival, remek kombináció, ha még nem ízlelte, mindenképpen ajánlom. Ha nem haragszik, én gyümölcsöset választanék, mert annak a kellemes savanyúsága, kiválóan ellensúlyozza a csokis brownie erőteljes édes csokisságát, de persze ön választ, ebben is. Italnak egy limonádé hűsítené  megfelelően a nagy melegben, esetleg néhány levél mentával megbolondítva. Természetesen gondoskodom róla, hogy minden a legfrissebb, és a legjobb minőségű legyen, ahogyan az önnek kijár, gazdám. - A hosszú szónoklat végén még mosolyogtam is, persze csak halványan, nehogy azt higgye kinevetem, vagy valami hasonló, no meg a túlzott öröm kinyilvánítása nem illett volna szolgalétemhez, és a közérzetem sem indokolta volna. Kínosan ügyeltem rá, hogy ő ebből semmit ne vegyen észre, hiszen nem azért van itt, hogy az én  nyavalyáimat hallgassa. Neki csak jót és szépet szabad és kell kapnia, amíg igényli a szolgálatomat. A következő kívánsága ledöbbentett egy kicsit, de csak a másodperc törtrészéig tartott, aztán elgondolkodtam a kérésen, és kérdések tömege merült fel bennem. Szerettem volna, ha mindennel elégedett lenne, ezért bátorkodtam a vers formai részletei iránt érdeklődni.
- Ne haragudjon gazdám, de milyen versformában adjam elő a kívánt művet, milyen rímképlet és szótagszám lenne a fülének kedves, valamint a terjedelmét, ha lenne kegyes meghatározni! Nem akarok csalódást okozni, csak azért merészeltem rákérdezni ezekre. Óhajt-e gitár kíséretet, vagy csak simán énekeljem el  Önnek? - Bár nem mutatott túl nagy hitet irányomban, hogy bármit is képes vagyok megtenni érte, én nem hibáztattam, a bájital kikapcsolt bennem minden oda nem való érzést és gondolatot, ezért nem okozott nagyobb gondot, hogy más programokat, lehetőségeket is javasoljak.
- Van-e még más kívánsága, gazdám? Hozhatok ide önnek egy plusz napernyőt, ha bántja a fény, vagy segítek megszabadulni a cipőjétől, ha óhajtja. Meglátja, kellemesebb mezítláb. Sőt egy jakuzzit is beállíttatok önnek, ha parancsolja.- Fogalmam sem volt, hogy ha tényleg rendelne egy jakuzzit, honnan akasztanék le egyet, de a logikus gondolkodásom teljes csődöt jelentett, és csak egy gondolat fért meg az elmémben, mit tehetnék még, hogy kellemesebben érezze magát? A vendégnek minden óhaja szent, így azt is teljesen helyénvalónak találtam, mikor Runát akarta közelebbről is megismerni.
- Sajnálom gazdám, ha nem nyerte el a tetszését, ahogyan kiszolgáltam, jogában áll mást választani. Óhajtja, hogy kihozzam a rendelését (ha volt)? Szólok Runának, hogy álljon szolgálatára, ha megengedi. Távozhatok, gazdám? -
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. május 16. 09:59
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 16. 11:15 | Link

Maid Café- Rendelések, majd Amanda Úrnő

Utolsó Mohikán és Leonie tömeges rendelése elég szívbajt okozott nekik most így hirtelen. Lagger idegállapotára azért kíváncsi lenne most, de inkább nem akaszkodik a nyakába. Talán majd később megkérdezi, mi volt a véleménye erről. Lehet, Laggert nem lepte meg különösebben a két vendég bohókássága és grandiózus rendelése. Mindegy is, Sharlotte-hoz szép kis könyörgést intézett, hogy kösse le Keith-t, illetve, ha igény van rá, Leonie-t is. A gazdasszony amúgy is hajlamos sok mozgást és őrültséget igényelni.
Beevickél a sátorba ellenőrizni azokat a rendeléseket, s közben fél szemmel Niki felé pillant, a kassza irányába.... ám Niki sehol. Megáll, jobban körbe néz... és leesik az álla attól, amit lát. Egészen élethűen leírva: a felső ajka kicsit elválik az alsótól, mintha éppen szerelmesen sóhajtana, csak éppen a tekintete annyira meglepett, hogy az kész. Niki testbeszédéből egyáltalán nem az szűrődik le ebben a percben, hogy a lány az eddig látott vagány, belevaló stílusát hozná, sokkal inkább igazodott hozzájuk, ami hihetetlen kicsit a mai napon tapasztaltak fényében. Ez az állapota, mármint a csodálkozós, nem tart tovább pár másodpercnél, s mikor vége, elpirulva meghajol a vendég (Várffy gazda) és Niki irányába, aztán gyorsan besurranna a konyhába, csak éppen sikerül elbotlania és majdnem hasra esnie a saját lábában a nagy csodálkozástól.
Odabent már készen áll a második adag ennivaló Keith részére nevezetesen: a somlói vastag öntettel (amit csomagolnak majd), brownie extra csokival, márványos frissen sült, tűzforró muffin, ehhez marcipán evőeszközök, bár inkább csak foltosak semmint mintásak, mert már előre elkészítették ezeket, no és persze ott illatozik a frissen készült omlette rice is, avagy omu rice. A karórájára pillant, hogy ellenőrizze az időt, no és kérem csere idő van máris, azaz aki eddig kint volt, most jöhet be, aki meg bent, az pucolódhat kifelé. Aki meg kiszolgál még itt vagy ott, nos az maradhat éppen a helyén. Bár ezt az alkalmat ő részéről aljas módon igyekszik kihasználni és javukra fordítani.
-Hahó, lányok.- Marynek és Glynissnek szólt most. Ha a lányok odaérnek, akkor halálkomoly arccal eléjük rakja a tálnyi kaját és belekezd a magyarázatba.
-Volna egy nagy kérésem. Odakint a kedves gazda lerendelte az egész menüsort. Ki tudnátok vinni neki a második adagot? Ugyanúgy Leonie is az egész palettára szavazott. Esetleg, ha Lagger kér segítséget, segítetek neki? Meg szórakoztatni őket? Légyszi légyszi.- kezd az a sanda gyanúja támadni, hogy a mai maradék nap könyörgésekbe fog fulladni, de lassan tényleg elvész a részletekben és, ha nem szervez át egy-két dolgot, bizony romba dőlhet a café rendezvény. Ha a lányok beleegyeztek a dologba, akkor a kintiekre hirtelen négy maid is rászakad: Mary, Glyniss, Sharlotte és Lagger. Két olyan aktív embert csak le tudnak fárasztani ennyien. Vagy mégsem?
És ekkor megüti a fülét a csengőszó. Leen kiszolgál (vagy mit csinál), Niki is, Boti, Tykki szintén, az előbb érkezett Zsolt pedig olyan briliánsan bújt el előle, hogy nem látja, merre van. Tehát más választás nem lévén elpislog abba az irányba, ahonnan a csengettyűszó jöhetett, s lám, ott ül egy hölgyemény kissé mufurc arckifejezéssel, legalábbis ahogy felé siet, ilyesmit vél felfedezni vonásai között. Út közben az időközben befutott háztársának (Eric) is integet egy rövidet mosolyogva és főleg felmutatja a hüvelykujját, hogy hajrá a gitárral.
-Üdvözlöm itthon, Úrnőm.- szépen meghajol a vendég előtt kemény tartásban, arcán kedves mosollyal.
-Engedje meg, hogy szolgálatára legyek a mai napon. Rátekintett már az étlapra?- itt azért be is fejezi a beszédet, mert egy szobalány amúgy sem a szószátyárkodás híve. Talán már ezzel is messzire ment, ki tudja. Majd a kapott reakciókból leszűri, hogyan lenne optimális tovább működnie a kedves vendéggel szemben.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 16. 15:39
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 1959
Írta: 2013. május 16. 14:38 | Link

Maid Café - Niki

Nem stimmelt Nikivel valami, teljesen kivetkőzött magából, és így oda is volt a mulatság. Mindent megértően, tettre készen fogadott, csepp jelét sem mutatta az ellenállásnak. Csendben végighallgattam az általa ajánlott menüsort. Nagyon úgy tűnt, hogy ma nem fogom tudni kellemetlen helyzetbe hozni, bármennyire is szeretném. De most már abban se voltam biztos, hogy egyáltalán ő áll itt előttem, egyszerűen képtelenség volt, hogy Hegyi Nikoletta ekkora önuralmat tanúsítson. Kinéztem belőle azt is, hogy valamelyik kis talpnyalójával százfűlé-főzetet itatott, hogy helyettesítse.
- Kérek két fagylaltkelyhet. Az egyik legyen puncs és citrom, a másik csokoládé és pisztácia. - éhes nem voltam, de édesség gyanánt egy kis fagylalt jól esett volna.
A szórakoztatásomra rátérve viszont már kicsit megmutatkozni látszott Niki igazi énje. Csak lökte a dumát, kérdéssekkel bombázott ahelyett, hogy tudomásul vette volna a feladatát.
- Sok a szöveg. Itt csak én kérdezek. Elég világosan megmondtam, mi a kérésem. Innentől rajtad áll, hogyan oldod meg. Ezért vagy te a cseléd, én pedig a gazda. - számomra sokkal nagyobb csalósát jelentett egy értetlennek, bizonytalannak mutatkozó szolga, mint aki kevésbé jól oldja meg a feladatát, de legalább rögtön tudomásul veszi.
- A jakuzzi ígéretesen hangzik, majd később visszatérünk rá. - meguntam Nikit, sajnos nem úgy alakult a dolog, mint ahogyan elképzeltem. Szívatni szerettem volna, de nem sikerült. A más jellegű igényeimet meg nem tudta volna kielégíteni, hozzá egyszerűen nem volt gusztusom. Még szerencse, hogy akadtak itt más, szemrevaló cselédlányok is.
- A rendelésemet természetesen neked kell kihozni, és a verses-zenés produkció előadása is rád vár. A zenei kíséretet bízd Ericre. - mutattam rá a fiúra, aki az imént felajánlotta a vendégeknek, hogy muzsikával szórakoztatja őket.
- Áh, szóval Runának hívják. Feltétlenül küldd őt ide, szeretném közelebbről megismerni. Elmehetsz. - engedtem útjára Nikit, kíváncsian várva, hogy vajon teljesíti-e a kívánságaimat.
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 17. 02:23 | Link

Maid Cafe Várffy gazda

- Két kehely, egy puncs, citrom, és egy csoki, pisztácia. - jegyzeteltem, nehogy valamit összekeverjek. Már így sem nézett jó szemmel rám a gazdám, nem akartam még jobban magamra haragítani. Úgy látszik nincs jó kedve, fáradt lehet, vagy csak ő is rosszul van, mint én. A világ, közepén a sátorral, egyre sebesebben pörgött, és én igyekeztem állva maradni, és megtartani az egyensúlyomat. Rohamszerűen jött a felforgató érzés, néha jobb volt kicsit, néha pedig nagyon kellett vigyáznom, hogy a gazdám nehogy valamit észrevegyen.
- Értem, gazdám, nem kérdezek, csak csinálom a dolgom. - mondtam kissé bizonytalanul. Esküszöm, hogy jót akartam, de el kell fogadnom, hogy ő a gazda, és én pedig szolga. Nincs is ezzel gond, majd jobban ügyelek, hogy tartsam a számat. Mindent megértettem a gazda által mondott instrukciókból, meghajoltam illendően, és eltűntem a konyha irányába. Leadtam a rendelést a két fagyi kehelyről, majd Runát kerestem a tekintetemmel. Meg is találtam hamarosan, egy rakás szendvics közül kukucskált ki. Odaszóltam neki.
- Runa! Várffy gazda téged vár, kiviszem majd a rendelését, meg énekelek neki, aztán gyere oda! Meg akar ismerni. - Míg készült a fagyi, és a díszítés, a lehető leggyorsabban visszasiettem gazdámhoz, aki már várt, útközben intve Eric-nek, hogy jöjjön velem! Ha jött, akkor menet közben mondtam el neki mit szeretnék, vagyis hát nem én, hanem a gazdám.
- Játssz valami nagyon szépet, én meg majd megpróbálok improvizálni rá. - mosolyogtam a srácra magabiztosan. Halvány szolga fogalmam sem volt, hogy mit fogok énekelni neki, csak azt tudtam, hogy muszáj sikerülnie. Izgatottan érkeztem meg gazdám elé, beálltam, ahova mutatta, ha mutatta, megvártam az engedélyét, én pedig rákezdtem. A lehető legszebb hangomat igyekeztem elővenni, és hittel, és átéléssel énekelni, teljék minél nagyobb öröme a gazdának a dalban, mert benne volt minden odaadásom.
A dal:
Varázsos személye vonzó, mint a mágnes
Ámul-bámul láttán Katalin és Ágnes.
Rajta sok, szép lány legelteti szemét,
Fess alakja gyűjti, sok tagú háremét.
Fut, liheg nyomában ezeregy cemende,
Ybl Miklós az, ki az Ő arcát tervezte.

Zajos siker övezte évzárón a lényét,
Orcáján mosolya adta az est fényét.
Legendás szorgalma tavaly gyümölcsözött,
Laza hajrában többeket legyőzött.
Első lett Ő, az egész iskolában,
Ráismersz? Nincs párja, széles e határban.

Remek góllövő, ő a kviddics gyöngye,
Ó! Szegény Nikit, párbajon legyőzte.
Bedobja a kvaffot, de a türcsit soha,
Erkölcsös jellem ő, a szerénység szobra.
Rájössz-e ki ő, kiről versem írom?
Tizennyolc sorkezdet elárulja titkom.

Nem is mertem felpillantani a zenés vers végén, csak elrobogtam a konyhába a fagyikért. Visszaúton, két kezemben egy-egy kehellyel, kicsit botladoztam a fűcsomók között, lábaim nem voltak olyan biztosak magukban, de én sem. A gyomrom, mint egy háborgó tengeren hánykolódó hajó, olyan volt, már régóta próbáltam féken tartani, de már éreztem, hogy baj lesz. Odaértem az asztalhoz, leraktam gazdám elé a két fagyi kelyhet, de ekkor már kitörőben volt a vulkán. Hiába nyeltem nagyokat, és a hajolgatás sem tett jót neki, nem beszélve a sok átélt izgalomról. Nem bírtam tovább tartani, és egy csendes öklendezéssel, a gazdám öle felé hánytam, mielőtt a szalvétát elhelyezhettem volna oda. Nem akarattal csináltam, véletlen volt. Hogyan is merészkednék arra, hogy direkt csináljak ilyet?! Ha nem jött közbe semmi, feltehetőleg, pont oda hullhatott a bájital maradéka, ahol eléggé kellemetlen látványt nyújthatna, ha az embernek elindulna a fantáziája. Ha nem történt valami csoda, vagy maga Isten nem nyúlt le jobbjával, hogy eltérítse a küldeményt, vagy egyéb hétköznapi dolog, mondjuk, hogy gazdám megérezve a veszélyt, félre ugrott, akkor célba is érhetett a csomag. Megrettenve, földbegyökerezett lábbal álltam ott. Az arcszínem gondolom a cékla és a halotti lepel között váltakozott, majd egyre inkább az utóbbi dominált, míg végül meg kellett kapaszkodnom a szék háttámlájában, majd végül leülnöm az asztalhoz, hogy ne essek el.
- Szörnyen sajnálom. - hebegtem, és más nem is jött ki a torkomon.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. május 17. 21:16
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. május 18. 10:39 | Link

Maid Café
Runa, Keith gazda, Leonie úrnő

Egy ideig még élvezheti azt a bizonyos unalomnak nevezett dolgot, ami egyébként sokszor rátör, és imádja is, vagy sétálással kezeli, de mivel most dolga van, így nem csinál semmit, csak nézte ki mit csinál, amíg az egyik lány nem jött hozzá oda egy könyörgésnek is nevezhető monológgal, vagyis csak segítséget kért, és persze ő meg szívesen csinált mindent, ha már úgysem akadt külön páciense. A hallottakra egy kicsit elképedt magában, de az ismeretlen lánynak a mosolyát kamatoztatta.
- Persze, természetesen. Ja és a Mohikán az Keith, bár itt Gazdám... - és azzal már indult is a másikkal együtt be a konyhába, a dolgaikat intézni, mert most hirtelen aztán elég sok lett, és tényleg hirtelen. Ahogy készültek a kért dolgok, vagyis ugye szinte minden, sőt, minden, pakolta is szorgosan tálcára, majd már csak egy újabb kérdés zökkentette ki.
- Egyéni díszítés? Fogalmam sincs, most teljesen őszintén... Sok-sok dekorcukor... Csokiöntet van? Vagy nem tudom... - tanácstalanul állt a dolog előtt, de akkor még feltűnt neki, hogy a facsart gyümilé sehol. Te jó ég, mi lesz itt.. Na jó, nem kell kétségbe esni, viszont egy kicsit talán idegesen kapkodott a narancs és még valami, vagyis valószínűleg körte után, mert azt látta meg hamarabb. De hogy ebből hogyan lenne neki üdítő, az már más kérdés, tehát átváltott abba a bizonyos üzemmódba, amit otthon sokat gyakorolt: hol feltűnik, hol eltűnik. Ilyenkor keres valamit, most nevezetesen gyümölcsfacsarót. Nem kellett hozzá sok idő, bár egy perc biztosan beletelt, mire visszaért eredeti helyére és nekidobta magát a munkának. Hirtelenjében meg sem fordult fejében, hogy varázslattal csináljon bármit, csak tette, amiről úgy gondolta, hogy jó lesz. Persze a rendelés még további jó sok dologból állt, és ez csak a kezdet, tehát még észrevett olyat, hogy a kehelyhez nem normál kanál kell, hanem marcipán. Nos, ez remek, de legalább nem nehéz beszerezni. meg volt ott még a krumplis lángos, de az a manók dolga, nekik kicsit már sok lenne, és mikor már szépen a tálcákra van pakolva az ételek nagy része, észreveszi, hogy az eper nincs a helyén, így egy gyors mozdulattal ezt is odahelyezi a többi mellé, majd szépen az egyik tálcát óvatosan megfogva indul is a lánykával egyetemben. A vendégekhez odaérve ő nem szól, és próbál is csendben maradni, csak szépen lerakja a cuccost, amíg Runa beszél, addig ő hátrált és megint jött a lány. Kérésére csak bólintott, majd indult is, és asztaluk előtt megállva pukedlizett illedelmesen, tőle szokatlanul.
- Üdvözlöm itthon Úrnőm, Gazdám. Remélem jól érzik magukat, én most azért vagyok itt, hogy szórakoztassam Úrnőmet és Gazdámat, tehát óhajuk parancs, bármit kérhetnek, de kérem gondolják meg mi legyen az. Állok szolgálatukra, tehát ha bármire szükségük van, kérem mondják csak - csak egy kicsit furcsa a beszéd és viselkedés részéről, főleg hogy a lányt nagyon-nagyon jól ismeri, talán a kelleténél is jobban, és eléggé jóban is vannak, no meg a fiúcska is az ismerősei közé tartozik, így már magában röhög a helyzeten, de neki most ezt kell tennie, erre vállalkozott. Addig pedig csak csendben vár, kezét maga előtt összekulcsolva, aranyosan nézve, meg valami tiszteletet sugározva, ahogy az idő közben érkezőket és minden mást figyel egyszerre, többek között Ericet. Nem is kicsit meglepődik a jelenlétén, de csak egy mosoly erejéig, mert megint eszébe jut minden negatív dolog, amit tett, én nem kellett volna, de csak nézte és hallgatta, nem igazán foglalkozva ezzel. Annyira persze nem bambult el, hogy a páciensekre ne figyeljen, tekintete ide-oda járt közben.
Hozzászólásai ebben a témában


Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. május 19. 11:23 | Link

Maid Cafe
Violetta úrnő

 Nem zavarta meg őt az, ahogyan köszöntötte. Különösebben nem készült a dologra, nemigen olvasott át semmit, hogy mit miként kellene, de ezzel nincs is gondja. Improvizál. Elég erősen, de eddig egészen jól megy neki, sőt. Ahogy követte őt az asztalhoz, a szék máris kihúzásra került, várta azt, hogy ténylegesen is kövesse. Ezt a stílus, régen igencsak elfogadott, szinte megkövetelt volt, mára már csak nagyon kevés helyen, nagyon kevés emberben él. Ő csak igyekszik, hogy a tőle telhető legtöbb udvariasságot kihozza magából a mindennapokban, ami mér nem színészkedés, játék, mint az itteni. Na meg, ilyen öltözéket nemigen tudna felvenni semmihez.
A lány közeledtével húzott barátságos mosolyt arcára, a széket tartva várta, hogy helyet foglaljon. Látja rajta, vagyis sejti, hogy új és idegen neki a helyzet, próbál alkalmazkodni, talán megpróbál pontosan úgy viselkedni, amit ebben a korban kellett tenni. Itt mindenki kicsit színészkedik, kicsit szerepet vállal, a vendégek, a kiszolgálók, mindenki. Ez itt a múlt egy szelete, egy másik sík, egy alternatív jelen. Mi lenne, ha valóban így működne minden, és a mai napig, szinte minden nagyobb családban így zajlanának a napok? Elmélkedéséből visszahúzza magát a jelenbe, és amint a lány helyet foglal, finoman tolja be a széket az asztalhoz, hogy a legkényelmesebb legyen. Ellépve mögüle, mellé áll, szelíd pillantásával és főhajtással jelzi a köszönet válaszát, és, hogy még nem szabadul tőle. Ebben a helyzetben már nem épp előny a magassága, de nem hátrány, csupán kellemetlen lesz felnézni rá.
- Ez természetes, úrnőm. – válaszolt, majd, az étlapot felvéve nyújtotta felé, felkínálva ezzel a helyi választékot, a fogyasztást.
- Kívánjon bármit, és hozom. Amennyiben a későbbiekben szükség lesz rám, ezt a csengőt megrázva máris itt termek, hogy figyeljem óhajait. – bök a csengőre, amely az asztalon pihen és csak várja, hogy megszólalva idehívhassa majd őt. Az étlapot átadva húzza ki magát, és vár, vár arra, hogy a lány rendeljen valamit. Csak fél szemmel tekint körbe, a változást nézve, azt, hogy muzsika is kerül a terítékre. Elmosolyodik a dolgon, szereti a zenét, így gond nem lesz azzal, hogy a fiú, aki idetért, ezzel fog foglalatoskodni. Visszatekint végül a lányra, figyeli, hogy mit sikerült választania, hogy hol tart a dolog.
- Esetleg, addig kíván egy hűs italt? – teszi fel végül a kérdést, és, mivel jegyzettömböt nem hozott, és nem is akar használni, fejben jegyzi a dolgokat, feltéve, ha kívánnak is valamit tőle.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 19. 14:01 | Link

Maid Café
Botond

Hiába is tudtam, vagyis sejtettem, hogy ez lesz, azért egy kicsit meglep a bánásmód, amihez hozzá is tudnék szokni, ha gyakori lenne az ilyesmi itt, de nem hiszem hogy erre nagy az esély, így kiélvezem ezt, amíg lehet, és miután lecsüccsentem már csak azt veszem észre, hogy közelebb is tol a fiú az asztalhoz a székkel együtt. Nehéz dolga nem lehet, sokkal könnyebb vagyok, mint kellene, a nagyi szerint nem is egészséges, de a nagyi az nagyi. Mindenesetre én csak mosolygok, mert utoljára így néhány éves koromban bántak velem. Az étlapot is átnyújtja, ami eddig az asztalon hevert, na de persze ez engem nem érdekel, csak szépen precízen - mintha az életem múlna rajta - kinyitom, és végigtekintek felületesen rajta, mi is van benne, mit lehet fogyasztani. Addig hallgatom csendben amit mond, ez gondolom a szokásos, de én azért mosolygok, és közben arra a bizonyos csengőre is odapillantok, majd vissza a kezemben tartott menülistára, és amint a pincérem újra megszólal nagy gondolkodó tekintettel nézek is fel rá, még mielőtt belekezdenék a rendelésbe.
- Nos... egy kávé igazán jól esne, 4 cukorral és tejjel, trópusi gyümölcsökből összeállított salátát, ééés egy fagylaltkelyhet kérnék, valami diétásabb fajtából, ha van. Egyelőre ennyi, köszönöm.
Azzal a lendülettel az ital és étlap is visszakerül immár becsukva az asztalra, egy mosolyt küldök még a másik felé, majd ha eltávozik a rendelésemmel, akkor lábaimat is szépen keresztbe rakom az asztal alatt, és körbetekintgetve várok. Nézegetem a vendégeket, senkit se ismerek, nem baj, majd lesz ez máshogy is, idő közben pedig feltűnik egy fiú, aki gitározva járkál össze-vissza az asztalok között. Jó ez is, amit nem tudom hogyan hívjak, mármint amit játszik, vagy csak szórakozik, és ez csak spontán dolog, bár megfordul fejemben, hogy kérjek valamit, de inkább hanyagolom, és figyelem a környezetem, ahogyan azt szoktam.
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2013. május 19. 17:09 | Link

Aileen


*A jelbeszéd kiváltja a hatását. Ahogy látom, ahogyan kétségbe esik, magamban elkezdek nevetni. Nem, nem vagyok valamilyen nagyon gonosz ember, de nekem is jár egy kis jókedv, és Ő lett az, akin most szórakozhatok. Belegondolva elég nehéz lehet most neki, hiszen kedvesnek és illedelmesnek kell lennie, de egy ilyen vendégnél elég nehéz. Talán azonnal elszakadt volna nálam a cérna, ha a helyében lennék, de más a felosztás. Mivel, jókedvem szerencséjére, nem tudja a jelelést bevallja az őszintét. Másra számítottam, de jól tette, hogy elmondta. Valahogy azt vártam, azt mondja, hogy értette és elmegy, aztán nem jön többet vissza, de szerencsére nem így lett. Kicsit megkedvelem, hiszen nem adja fel a helyzetet, hanem azt csinálja, ami a munkája. Elmondja őszintén, hogy nem érti.
Közben megjelenik egy srác a gitárjával, Ő volt az, aki az Őrült Kviddicsen kicsit tényleg megőrült, azt hiszem féltékenységből. Előveszi gitárját és mond a számkérésről valamit, majd elkezdi, de arra már nem figyelek, mert úgy sem hallom inkább a lány felé fordulok.
Egy furcsa homlokráncolással reagálom le és mintha nem érteném, mit akar azzal, hogy megmutatja az étlapot. Talán egy kicsit értelmi sérültnek is gondolhat, amin nem is csodálkoznék, hiszen eléggé egyértelmű, amit csinál, de én tovább szeretnék szórakozni. Egy kicsit felháborodok, hogy miért nem érti és kérdően nézek rá, mintha ezt mindenki tudná, hogy mit jelent, csak Ő nem érti. Majd egy szinttel lassabbra veszem a mozdulatokat és újra elmutogatom. Még nem fejezem be, mert újabb jeleket formálok.*
Nem értem az embereket. Nem vesznek minket komolyan. Ha akarnák, megtanulhatnák a jelelést, de nekik mindig a könnyebb utat kell választani. Szörnyű ez a mai világ. Különben meg, jól szórakozom rajtad, remélem te is élvezed. * Kérdőn nézek rá, mintha muszáj lett volna megértenie. Különben jól elbeszélgetünk, olyan mintha én sem értem én, a lány meg biztos nem ért engemet még is mondjuk egymásnak a dolgokat, vicces.*
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 19. 18:25 | Link

Maid Cafe - K. R. Blackwood

Nem éppen türelméről híres, most meg pláne nem. Kedve nem repdes az egekben, ilyenkor a legapróbb dolgokon is fennakad, bár most próbál túllendülni. Igen, ez a hozzáállás már a próbálkozást tükrözi, mert egyébként inkább ne ecseteljük miféle magatartást tanúsított volna a szemlélődése után. Szóval mufurcan - igen, ez lehet -  morog magában, közben rázogatja a csengőt, mert ugye gyorsabb lesz a kiszolgálás, ha jobban hallatja ezt a kis kiegészítőt.
Hamarosan egy fekete hajú lány libeg oda komolyan véve a szerepét hajolgat meg beszél hozzá. Felkúszik a szemöldöke, de aztán simultabb vonásokkal hallgatja végig. El se bírja képzelni, hogy képes valaki erre? Önként megalázkodni, kihasználhatóvá tenni magát. Nem vall túl erős jellemre, sőt, lehet, hogy ők ezt valami mókának tartják, de egy bizonyos szinten elég szánni való ez az egész produkció. Viszont, most nem arra kíváncsi senki mit gondol, ha már ezt magukra vállalták, akkor ő jó rellonos gyanánt természetesen igénybe veszi. Közben az egészből annyi rántja vissza a beszélgetéshez, hogy az étlapról kérdezik. A kezébe veszi, már rápillantott, de eddig nem igazán válogatott.
- Van valami különleges ajánlata esetleg? – A magázó formát megfelelőnek találja, egyelőre nem kíván ő sem bizalmaskodni, vendégként sem kell rögtön régi barátokként tegeződni és aranyoskodni. – Illetve a szendvics miből van?
Amint meghallgatta a válaszokat vélhetően az ajánlattól függetlenül válogat, hajlamos erre, nem szereti az ajánlatokat, de belenevelték, hogy igen is ez az első egy étteremben. Mert ez most olyan, nem? Közben szemezni kezd az étlapon a brownie és fagylaltkehely kombinációval, vannak érdekes fellángolásai az édességekért, azt meg kell hagyni. De hogy ne csak cukorbombázás érje ezt a kedves és drága szervezetet gyorsan áttekinti a többi ételt is. A Szendviccsel még mindig ugyan úgy áll, ellenben végre az italokig is eljutott. Közben meghallgatja, még vélhetően ajánl neki valamit a pincérleány, majd a menüsort letéve belekezd.
– Na szóval…. Akkor lesz egy szendvics, lepjen meg vele milyen. Továbbá brownie és egy fagylaltkehely sárgadinnye és citrom fagyiból, semmi öntet meg cicoma nem szükséges, illetve alma lé. Köszönöm. – Utolsó szónál erősebben mélyeszti zöldeskék szemeit a lány tekintetébe, majd a Köszönöm hangsúlyozását hetykén elhagyva reméli a gyors kiszolgálást, majd azt, hogy hamar nekiláthat. Egyelőre nincs elképzelése a továbbiakról, de ez majd random alakul, büntetni se úgy megy az ember, hogy tudja mit fog adni és kinek, bár akad kivételes eset itt is.

Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 1959
Írta: 2013. május 20. 13:43 | Link

Maid Café - zárás

Niki viszonylag gyorsan visszatért, de üres kézzel, se fagyi, se Runa. Nagyon úgy tűnt, hogy rögtön belekezd az előadásába. Számomra ez így egyáltalán nem volt frankó, hiszen jobban tudtam volna élvezni a produkciót, ha közben fagyizhatok és társaságom is akad. A vers tartalmilag rendben volt, de erőltetett megfelelni vágyást is felfedezni véltem, egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy Niki őszintén nyilvánuljon meg egy ilyen szituációban. Miután végzett, meg se várta, hogy véleményt nyilváníthassak, rögtön elviharzott. A sokadik olyan húzása volt, ami kiverte nálam a biztosítékot. Tapsoltam, de persze nem Nikinek, amit a felkiáltva tudomására is igyekeztem hozni, hátha meghallotta.
- Bravó Eric! A gitárjátékod kellemesen elszórakoztatott, ha más nem is. - mostanra beláttam, hogy Nikit ma semmivel se tudnám kihozni a sodrából, de már csak zsigerből is jöttek belőlem a feléje irányuló negatív élcek. Aztán végre meghozta a fagyikat, szépen lerakta elém az asztalra. Most, hogy közelebbről ránéztem, az arcán bizony nagy gyötrelmek tükröződtek. Az elfojtott indulatai fizikai fájdalmat okoztak volna? Tovább azonban nem vihettem a gondolatmenetet, mert Niki egyenesen az ölembe hányt. Néhány pillanatra lemerevedtem, vettem egy mély levegőt, aztán hirtelen felpattanva kezembe fogtam a fagyikelyheket, és Niki képébe öntöttem a tartalmukat.            
- Nesze! - csak ennyit mondtam ki, de még magamban hozzátettem néhány cifraságot. A szórakozásomnak végleg lőttek. Felborítottam az asztalt, a környező székeket, és miután kitomboltam magam, elhúztam a csíkot. Majd hányós Niki rendet rak, meg elviszi a balhét, de tuti, hogy én nem vállalok felelősséget a szerencsétlenkedéseiért.  
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 20. 18:37 | Link

Maid Café - Min Woo

Eléggé kényelmetlenné kezd válni a helyzet, de közben azért a szemem sarkából látom, hogy megérkezik Eric, vagyis a kávézó zenei aláfestés gondja is megoldódni látszik. Örülök neki, de van ennél fontosabb dolgom is. Fogalmam sincs, hogy mit vár tőlem a gazdám és úgy tűnik, ő sem igazán érti, hogy én mit szeretnék. A nehézségek ellenére sem akarom feladni, mert az gyáva meghátrálás lenne. Előkapom a zsebemből a kis füzetemet, majd gyorsan írni kezdek, sőt az iromány végére még egy kis figurát is odafirkantok. Gazdámnak nem kell sokáig várnia, mert nagyon gyorsan tudok írni, sokat gyakoroltam. Miután elkészülök a levélkével, a kezébe adom, miközben mélyen meghajolok és sűrűn bocsánatáért esedezem, amiért ilyen szerencsétlen és ostoba vagyok.
A levélben ez áll:
„Elnézését kérem ügyetlenségemért és tudatlanságomért, de szeretném megkérni, hogy a papír hátuljára írja le a rendelését, valamint azt is, ha van valami egyéb kívánsága, amit teljesíteni tudok.” KÉP
Remélem, hogy nem sértődik meg és hagy faképnél, bár már most sem tűnik túlzottan nyugodtnak, inkább kicsit felháborodottnak és dühösnek. Ha elolvassa a levelet, amiben nagyon bízom, elvégre akár apró darabokra is téphetné, felé nyújtom a kezemben tartott tollat, hogy azzal legyen szíves leírni nekem a kívánságait. Várom, hogy elveszi-e, és előre félem reakcióit. Ha én lennék a helyében, valószínűleg faképnél hagynám az ilyen szerencsétlen felszolgálót.  
Közben egy másik asztalnál történik egy "apróbb" incidens, de én nem tudok odasietni, elvégre nem hagyhatom itt a vendéget, aki már most sem tűnik túlzottan elégedettnek. Remélem, hogy Niki és Runa meg tudják oldani a helyzetet, de persze, ha valamiért mégsem sikerülne, akkor nekem is oda kell mennem. Miközben gazdámra várok, visszagondolok a napomra és kissé borongva állapítom meg, hogy, ha ez továbbra is így folytatódik, a végén még Yar lesz a napom fénypontja - nem mintha egyébként nem az lenne, de ezt úgy sem vallanám be magamnak. Ez irányú és borús gondolataimat azonban visszafojtom, arcomon csupán egy kedves, "szolgálati" mosoly látszik.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 20. 19:59 | Link

Amanda, majd a róka



Nevezhetjük elképesztőnek, vagy tényleg egyszerű szórakozásnak, amit pár diák kitalált és megvalósított. Az, hogy hajlong, a tisztelete jele a vendégként kezelt társa iránt és bár valóban nem a legerősebb jellem az övé, az őszinteségéhez és jó szándékához kétség sem férhet. A többit már mindenki a maga szájíze szerint ítéli meg, attól még ő tovább fog mosolyogni és vidám lesz, mosolyogva hajlong Amanda előtt és nagyon komolyan fogja venni a cselédlány szerepét a pincérkedéssel egybekötve. Ebből kifolyólag egészen felragyog az arca, mikor a mufurc arckifejezésű, nála nyilvánvalóan idősebb lány különleges ajánlatokról érdeklődik.
-Ha megengedi, úrnőm...- kisebb meghajlást iktat be, majd mikor felegyenesedett, sorolni kezdi, ami szerinte érdemes volna a kipróbálásra és megállná az íz keresztségét is. - Az italok közül ajánlanám a frissen facsart gyümölcsleveinket. Ízlése szerint készítjük őket olyan összeválogatásban, ahogy óhajtja. Továbbá a forró csokoládénkat is figyelmébe ajánlanám: tejszínhabbal, egyedi díszítéssel is felszolgáljuk szintén kérésének megfelelően.- tovább barangol az étlapon az édességek felé.- Ha szereti az extra krémes brownie-t vanília fagylalttal, az is remek kombináció, de önmagukban a fagylaltkelyhek sorában is széles a választék. Itt is kérhet egyedi díszítést rá.- végül elérkeznek a szilárdabb ennivalókhoz, s hogy a szendvics kérdéskörét is kimerítse, rögtön azzal kezdi az ecsetelést.
-A szendvicset az ön igényeihez igazítjuk. Válogathat szárnyas vagy sertés sonkák közül, rántott hús is kerülhet bele, valamint saláta, paradicsom, ecetes uborka, hagyma, majonéz, ketchup, káposzta, répa.- sorolja teljes lelkesedéssel a kínálatot a kedves vendégének, aki hátha megenyhül ennyi kaja hallatán. A boldogsághoz néha a tele hason át vezet az út, ha pedig a leányzó beleesik ebbe a kategóriába, van esély rá, hogy elégedetten távozzon innen nap végén.
-De ajánlhatom még japán specialitásunkat is, az omlette rice-t, ha ahhoz volna kedve, úrnőm.- buzgólkodása itt végre elapad, innentől kezdve árgus szemekkel lesi, mi mellett dönt Mufurc Kisasszony, hogy kihozhassa neki.
Eközben kicsit arrébb tőlük zajlik Niki és Várffy gazda rendelési szeánsza, amire szerencsére még nem figyel oda, mert itt van neki pont a kuncsaft, aki már rendel is. Bólogat szorgosan némi jegyzeteléssel egybekötve, hogy lepje meg a hölgyet (megpróbálja), a többit szépen lejegyzi, aztán besüllyeszti a zsebébe a jegyzetfüzetecskét.
-Egy kis türelmet kérek, máris hozom a rendelését, úrnőm.- sokadjára hajol meg, majd elhátrál, hátraarcot vág és Nikivel egyszerre köt ki a konyhán. A lány szavai enyhén meglepik, sőt még egy pillantást is vet A Gazda felé.
-Biztos? Rólam volt szó? Őőőő, rendben, oké. Ha végeztem a másik vendéggel, akkor megyek.- lövése sincs, miért pont ő kellene egy vendég szórakoztatására, de legyen, ez ma egy ilyen nap. Amúgy semmi különöst nem vesz észre a lányon, miközben leadja a rendelést a manóknak, ő maga pedig összeállítja a citromos-sárgadinnyés fagylaltkelyhet, meg kifacsarja az almalevet frissen, a szélére mentalevelet tűz díszítésnek, szívószálat és szalvétát rak mellé a tálcára, ugyanúgy kap ilyen kiegészítőt a fagylaltkehely is, amit díszítés nélkül hagyott a kérésnek megfelelően. A brownie-t egy manó teszi egy nagyobb méretű tálra, kerül még rá egy kis csokoládészirup minimális díszítésnek, mellé mentalevél díszítőelem gyanánt és ez is a többi mellett köt ki útra készen. A szendvics is pár perccel a többi elkészülte után kerül fel a tálcára, ő pedig Niki után úgy két perccel indul kiszállítani a rendelést. Amint elérte Mufurc Kisasszony asztalát, megáll és a legtündöklőbb mosolyát sugározza a vendég felé.
-Elnézést, hogy megvárakoztattam. A rendelése, úrnőm. Almalé, brownie és citrom-sárgadinnye fagylaltkehely díszítés nélkül - mindezt sorban leteszi kényelmes távolságokra a lány keze ügyébe szépen elrendezve szalvétákkal és evőeszközökkel együtt, majd következik a meglepetés-szendvics is.- Végül pedig a szendvicse. Az összeállítás: préselt baromfi selyemsonka, saláta, paradicsomkarikák, uborka, répa, káposzta és ketchup öntet, úrnőm. Remélem, mindennel megvan elégedve.- hátrébb lép egy lépést, finoman megdönti a felsőtestét, ami már annyira nem megy hajlongás számba, inkább egy udvarias testmozdulat, tiszteletet kifejező.... S ekkor veszi kezdetét a szerencsétlen események sora. Niki öklendező hangjai megütik a fülét, arra fordul és éppen telibe kapja látványvilág szempontjából, ahogy Várffy gazda képen önti a lányt a fagylalttal, majd felborogat maga körül mindent és elviharzik. Ő maga halott sápadt lesz a látványtól és hirtelen végigszalad az agyán, hogy 1- Niki rosszul van (első ok a pityergésre), 2- Niki lehányt egy vendéget (második ok), 3- a vendég felborogatta az asztalt és a környező székeket (harmadik és egyben utolsó ok). Nos, el is indulnak a könnycseppek, szipog egy sort, de gyorsan lehajtja a fejét, bemutat egy nagyon mély meghajlást Amanda felé és hadarni kezd.
-Úrnőm, bocsásson meg egy pillanatra.- érzi, hogy ha most nem szedi össze ezt a zavart és nem próbál mindent helyretenni, elkezdődik egy igazi balszerencse-hullám, amit nem akarna. Gyors léptekkel közelíti meg Nikit, miközben letörli a maradék könnyeit és előkotorássza a pálcáját. A gyomortartalmi nyomok egy része még ott hever, s annak érdekében, hogy ő se legyen rosszul, gyorsan arrafelé fordítja a pálcáját és elmotyog egy Suvickust, hogy nyoma se maradjon az egésznek.
-Kérsz vizet? Vigyelek fel a gyengélkedőre?- még mindig gyűlnek a könnyei, mert egyrészt fél már mindenféle betegség-megnyilvánulástól az anyja halála óta, másrészt meg túl hamar kezd aggódni pont az előző okból kifolyólag. Ha Niki adott valami választ arra vonatkozóan, hogy vigye vagy ne vigye bárhová is, így fog cselekedni, de amíg jobb színbe nem rázódik valahogy a lány, nem mozdul mellőle vendégek ide vagy oda. Ja és egy manó azért kihozott egy pohár vizet a szerencsétlenül járt Nikinek, ő meg letakarítja az előbb használt varázslattal a lányról a fagyit, ha nincs ellenkezés.



//Közlemény//
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 26. 11:46
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 22. 14:45 | Link

Várffy gazda, alias Robika kiskakas, majd Runa

Az arcomba csapódó valami hideg, édes cucc, egy kicsit magamhoz térített, de nem annyira, hogy észleljem a körülöttem tomboló Várffy-t. Nem tudott védekezni a gusztusos kis csomag ellen, amit a rendelésen felül, meglepetésnek szánt a természet. Jó humora van, jobb, mint a rellonosnak. Tönkretett bútorok, felfogatott székek, kitépett fűcsomók maradtak utána, mikor lehányt nadrágban elviharzott, ki tudja, hogy hova. Ahova ment, ott biztosan jobban fognak örülni neki, mint itt. A bájital, aminek egy részét sikerült kiadnom magamból, hatása kezdett gyengülni, és már tiszta gondolataim is akadtak, mire Runa megjelent aggódó arccal. Az érzékelésem is visszatért, ennek következtében nyilalló fájdalmat éreztem a lábamon. Lenéztem, megtapogattam a fájdalom helyét, és kezem csupa vér lett. A széttört székek darabjai, valahogy megsebeztek, de csak most tudatosult a fájdalom. A szék helyett a földön ültem, vagyis lerepültem róla, talán Várffy feldöntött, a szétrepülő faszilánkok közül néhány eltalált. A karom is vérzett egy helyen. Most a fájdalom foglalta el az agyam nagy részét, úgyhogy a gondolkozás ismét problémás volt. Hálásan pillantottam a pohár vízzel megjelenő manóra, és ittam egy kortyot is belőle. Runa aggódó kérdésére meg csak ennyit szóltam:
- Azt hiszem, elég komolyan megsérült a lábam. De foglalkozz a vendégekkel, én majd a kedves kis manóval elmegyek a gyengélkedőre! - Nem akartam, hogy ellenkezzen, nem hagyhat itt mindent, hogy engem ápolgasson, meg kísérgessen, ezért máris intettem a vizet hozó manónak, hogy segítsen felállni. A lábam sokkal jobban fájt, mint látszott rajtam. Összeszorítottam a fogam, ahogy felálltam a manó vállára támaszkodva, és elindultunk ketten a gyengélkedő irányába, közben színes karikák táncoltak a szemem előtt, és zúgott a fülem, akkora fájdalmaim voltak, hogy miután Runa nem látott már, engedtem néhány könnycseppnek, és hagytam, hogy végigfolyjon az arcomon.
Hozzászólásai ebben a témában
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2013. május 23. 21:36 | Link

Maid Café - Aileen

*Ahogy a lány előhúz egy füzetet, azonnal tudom, hogy mi fog következni. Azért analfabéta már nem lehetek. Az eddigieket még el lehet nézni, de ha azt mutatom, hogy olvasni és írni sem tudok, az már túlzás lenne. Hogyan lennék itt a kastélyban, kell egy alaptudás, hogy felvegyenek és az olvasás és az írás, nem is tudom, lehet, hogy az lenne?
Ahogyan írja a sorokat, magamban lejátszom az előző pár percet. Jó volt szórakozni, kár, hogy most már biztos vége. Lehet, hogy el kéne mondanom neki az igazat, hiszen megszenvedett velem és nem adta fel. Nem ismerem, lehet, hogy majd mikor a folyosón fogom látni, nem ismerem majd fel, de büszke vagyok rá. Na, ezek a dolgok, amiket biztos nem fogok elmondani senkinek. Érzem, ahogy összeszorul a hasam, kívülről biztosan hangos lehetett. Talán tényleg jó lesz majd megadni magamat és egy bőséges, lakomát elfogyasztani, igaz, csak szendvicsekből meg süteményekből fog állni.
Gondolataimból az elém rakott papír zökkent ki. Belenézek a füzetbe és elolvasom a sorokat. A fogalmazáson már meg sem lepődöm, az egész alkalom a magázás köré épül. A papír alján lévő kis rajzocska nagyon aranyos, egy lágy mosoly ül ki az arcomra, de közben eszembe jut valami. Rendben akkor szórakozzunk még egy kicsit, bár ez már annyira nem lesz vicces, csak elfoglal még egy kicsit. Megfordítom a lapot és írni kezdek.*
„Azt szeretném, hogy ülj le és figyeld a kezemet.”
*Nem rajzolok semmilyen formát, mivel a rajztudásom a padló szintjét súrolja, így csak egy egyszerű mondat éktelenkedik a lapon. Gyorsan még egy mosolygós fejet odaszúrok, hogy ne rohanjon el félelmében. Vajon tudja, hogy Rellonos vagyok? Ha leül és remélem, hogy megteszi, mivel a vendég parancsa az első, akkor felé fordulok, és a kezemre mutatok, hogy figyeljen rá. Aztán elkezdem. Egy O-betűt formálok az ujjaimból és úgy hagyom, míg a másikkal megmutatom benne az O körvonalait. Lassan váltok és az M betűt mutatom meg neki. A nagyujjamat a kisujj és a gyűrűsujj közé rakom, és ott is megrajzolom a két hidacskát a másik kezemmel. Következik az L, az E, a két T, majd megint E. Biztos vagyok benne, hogy már kitalálta, de azért elmutogatom a második felét is. R, I, C, E. Szerintem teljesen logikus ez az ABC és mi, hallássérültek is használjuk, mivel vannak olyan szavak, főleg azoknál, akik nem siketen születtek, amiket nem tudnak és így elmondhatjuk egymásnak. Jól kitalálták nem? Mikor én megsérültem, sokat köszönhettem ennek az ABC-nek, ezt tanultam meg legelőször, persze azelőtt volt még azért az írás.  Reménykedve nézek a lányra és egy kicsit félek, hogy nem értette meg. Hiszen azzal azt is mondaná, hogy nincsen igazam, kicsit sem logikus ez az egész.*
Jelnyelv ABC
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 25. 10:58 | Link

Maid Café – Min Woo

Erősen figyelem gazdám arcának minden rezdülését miközben a kis fogalmazványomat olvassa, és közben várom azt a pillanatot, mikor dühösen ráncolni kezdi a szemöldökét, de ez nem történik meg. Helyette egy mosoly tűnik fel az arcán és aligha hiszem, hogy tévednék, ha úgy gondolom, hogy ezt a rajzommal érdemeltem ki. A fiú nem várakoztat sokáig, megfordítja a lapot és remélhetőleg a rendelését írja le, majd a kezembe adja a papírt, hogy elolvashassam. Azon azonban csupán egy kérés található, még csak nem is parancs, csak egy egyszerű kívánság. Állok, kezemben a lappal és nem mozdulok.
Nem mintha nem érteném, vagy nem tudnám elolvasni, valami furcsa, számomra sem egészen tiszta indokból várakoztatom a gazdám. A mondat végén álló mosolygófejre tekintek, de az érzés nem múlik, inkább erősödik. Végül felemelem a fejem és a szemébe nézek, miközben megszólal bennem egy hang, amit még nem hallottam, de elmém valószínűleg így képzeli el a fiú hangját: „Azt szeretném, hogy ülj le és figyeld a kezemet.” A képzeletemben megszólaló hang ezeket a szavakat nagyon kedvesen és gyengéden ejti ki, és én, mint akit megbabonáztak csak bólintok egyet és leülök. Közben az is eszembe jut, honnan ilyen ismerős ez a furcsa lebegő érzés: olyankor szoktam ilyen hangulatba kerülni, amikor rajzolok. Mintha minden más elmosódna, kívül kerülnék az időn és csak az előttem álló rajzolnivaló a fontos, egyedül csak az érdekel, csak azt látom. Végül minden elcsendesül és már azt a belső hangot sem hallom, ami azt szajkózza, hogy oldjuk meg máshogy, meg hogy kérjem meg, hogy inkább a rendelését írja le. Hirtelen rájövök, hogy mi okozza ezt a furcsa állapotot: kíváncsi vagyok, közben tanulni is szeretnék és a fiú megihletett. Tudom, hogy amint végzek itt a kávézóban, fel fogok rohanni a szobámba és lerajzolom a fiút.
Mikor mutogatni kezd, nagyon koncentrálok a mozdulataira és az első jelet sikerül is felismernem, de a második már nem egészen tiszta. Még a pislogással is felhagyok arra az időre, amíg a kezét figyelem. A harmadik az L, ebben biztos vagyok és elkezdem az általam felismert betűket összevetni az étlappal. Mivel csak egy O betűvel kezdődő fogásunk van, így elég könnyű felismerni a szót, illetve szavakat, de azért kivárom, hogy elmutogassa, mert lehetne valamilyen gyümölcstea is akár, vagy valamilyen fagylalt különlegesség. Mikor az I-t és a C-t is felismerem a végén, már biztos vagyok benne, hogy gazdám omlette rice-t szeretne, és nagyon büszke vagyok magamra, amiért az okoskodásommal nem rontottam el ezt az élményt. Ráadásul gazdám is nagyon türelmes volt hozzám. De hogy biztosra menjek, gyorsan lefirkantom a két szót a papír aljára a fiú mondata után és kérdő arckifejezéssel felé tolom. Ha rábólint, akkor már megyek is a konyhába, hogy elkészítsem neki az ételkülönlegességünket. Minden főzőtudásomat beleadom, ezt nem hagyom a manóra, akin most már látszani kezd a hosszú nap, bár egy pillanatra eltűnődöm, hova is tűnhetett a másik. Mintha hallottam volna valamiféle zajt, amíg gazdám leadta a rendelését, de annyira bele voltam feledkezve a számomra teljesen új élménybe, hogy minden zavaró tényezőt kiiktattam.
Amint elkészülök az étellel ki is viszem gazdámnak és egy meghajlás kíséretében elé teszem, majd egy újabb lapra ráfirkantok egy kérdést: „Hozhatok még valamit? Esetleg valamit inni?” Majd eszembe jut még valami: „Írhatok vagy rajzolhatok valamit az omlette rice tetejére?” Átnyújtom neki a papírt és felmutatom a kezemben tartott ketchupos flakont, amivel teljesítem majd a kérést, ha lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2013. június 5. 20:15 | Link

Maid Café- Aileen


*Miközben a betűket formálom a kezemmel, a szemét nézem. Nagyon hamar ki lehet belőle deríteni, hogy érti az illető, amit csinálok, vagy csak azt mondja, hogy érti, hiszen a szem rengeteg dolgot elárul. Ahogyan megmutatom neki az O betűt, rájön a jelentésére és már látszik rajta, hogy azon kezd el gondolkozni, hogy milyen étel vagy ital kezdődhet ezzel a betűvel. Nem hiszem, hogy ebből ki lehetne találni, bár ha sikerült is, én akkor is végigmutogatom a szavakat. Az M-nél már bajban van és csodálkozva mutatok végig még egyszer a két íven. Nem baj, akkor inkább folytatom. Az L-ben bízom, hiszen többször is szokták használni a lúzer szó rövidítéséhez, halló emberek is. Miközben a többivel folytatom, amíg az I-hez és a C-hez nem érek, nem látok túl sok felismerést a szemében, mégsem keseredek el annyira, hiszen az érdeklődést azért észreveszem. Befejezve elmosolyodok és nagyon remélem, hogy rájött, vagy legalább találgatni tud. Ahogyan lefirkantja a megoldást a lapra, bólintok egyet. Aztán hirtelen már el is tűnik. Eléggé gyors, de ez a feladata a pincérnőknek, hogy minél hamarabb ki tudja szolgálni az ételt. Amíg várok, a szalvétát birizgálom. Nem tudok sok mindent hajtogatni, de az egyik ilyen a hajó. Belekezdek, és mire befejezem, már az étellel az asztalnál áll a lány. Lerakja az ételt és meghajol nekem. Majd egy újabb lap kísérletében egy kérdést fűz hozzám.  Ez olyan hosszú idő, mire Ő is ír Én meg válaszolok, még sem vesz rá a lélek, hogy elmondjam az igazat. Most már így ismert meg és érdekli is hogyan boldogulok. Furcsa dolog, de tetszik a helyzet, ráadásul leleményes volt és rájött a beszélgetésünk módjára. Amikor meg, mutogattam neki a betűket az érdeklődése tetszett nekem.
Megcsapja az orromat az elém rakott étel illata és már alig várom, hogy belekezdjek. Még sosem ettem ilyet, bár hallottam már róla. Finomnak tűnik és üres gyomrom már nagyon kívánja. Még is elolvasom előtte a kérdést illetve a kérdéseket. Az elsőre megrázom a fejemet, de másodikra már egy igenlő választ firkantok le. Miért is ne, csak nem árasztja el ketchuppal az egészet, hiszen a papíron lévő rajz is jó lett. Nehezen állom meg, hogy ne kezdjek enni, de jófiúként, csak figyelem, hogy mit is akar rajzolni.*
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. június 25. 08:21 | Link

Maid Café – Min Woo, Gilbert

Igazán örülök, hogy kommunikációs kísérleteimet végre siker koronázza, ezért úgy döntök, hogy valami kedveset rajzolok az omlettre. Kezembe fogom a ketchupos tubust és lendületes vonalakkal egy nyuszipofit alkotok az étel tetejére. Mivel gazdám italt nem kért, így a továbbiakban hagyom nyugodtan étkezni és inkább a többi asztal felé fordulok.
Miközben kiszolgáltam láttam, hogy egy vendég nagyobb zajt csinált, mint, ami indokolt lett volna. Kicsit később pedig Niki el is ment. Szeretném megtudni, hogy mégis mi történt, ezért a szememmel Runát keresem, aki eléggé aggódni látszik. Mindenképpen oda akarok menni hozzá, hogy támaszt nyújthassak neki, illetve, ha valami rosszul sült el, segíthessek helyrehozni.
Azonban nem akarom csak úgy faképnél hagyni a gazdámat, ráadásul lehet, hogy nem is tudok majd hozzá visszajönni, ha a probléma azonnali megoldást követel. Ajakamat beharapva nézek körbe a sátorban, hátha találok olyan pincért vagy pincérlányt, aki éppen szabad és átvenné a helyemet.
Mivel úgy tűnik, hogy épp mindenki elfoglalt, majdnem feladom a dolgot, mikor megpillantom Tykit, aki egyelőre csak áll az egyik asztal mellett. Elnézést kérek gazdámtól és a fiúhoz sietek.
- Légy oly kedves és vedd át tőlem a további tennivalókat annál az asztalnál! – intek a fiú felé, majd megkérem, hogy kövessen, mert úgy gondolom, hogy gazdámat is tájékoztatnom kéne a pincércseréről. Mire az asztalhoz érünk le is firkantom ezt a pár mondatot a füzetecskémbe:
„Elnézést kérek gazdám, de akadt egy kis problémánk egy másik asztalnál és rám ott szükség lenne, ezért ha nem veszi rossz néven, helyettem ez az úriember szolgálná ki önt a továbbiakban.”
Gazdám keze mellé helyezem az írást, majd egyik lábamról a másikra állva, némiképp idegesen várom, hogy válaszoljon.

Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 2. 12:26 | Link

Maid Café - Aileen, Min Woo

Az előbb már eltakarította az utolsó vendége utáni romokat, még gyorsan lesöpörte az abroszt, hogy minden makulátlan tiszta legyen, megigazította a széket, aztán a konyha felé tett egy kört, hogy igyon egy pohár vizet, mielőtt visszatérne a bejárathoz. Szerencsére általában nem kellett sokáig szobroznia, sűrűn cserélődtek a kávézó látogatói, úgy tűnt, a hely híre futótűzként terjedhet, mert egyre többen lettek. Ahogy aztán a sátor ajtaja felé tartva szétnézett az asztalok közt, még elcsípte az egyik fiú ingerült távozását, megtorpanva próbálta felmérni, mi is történhetett. Hirtelen Aileen toppant elé, kicsit hadarva kérve segítséget, amit egy biccentéssel vesz tudomásul és a nyomába szegődik. Az asztalhoz közeledve igyekszik nem adni jelét, hogy ismerné Min Woot, halványan reménykedve, hogy nem fogja lebuktatni. Azt viszont felvont szemöldökkel figyeli, miért is körmöl a lány olyan lázasan, míg végül a vendég elé csúsztatott füzetkéből már sejti, hogy a koreai srác éppen szórakozik. Aileen idegessége szinte tapintható, úgyhogy finoman a vállára helyezi a kezét.*
- Menj csak! A többit bízd rám.-*Mosolyog rá nyugtatóan, mert egy igen érdekes kis helyzet van kialakulóban. Ahogy a lány elsiet, kifogástalan udvariassággal hajol meg Min felé, aki előtt egy nyulas omelett rice pompázik.*
- Nem is reméltem, hogy itt találkozunk, gazdám.-*Van egy hangyányi szarkazmus a hangjában, de ez leginkább annak szól, hogy most kölcsönös véd- és dacszövetséget kötöttek némán- bárki is leplezné le a másikat, elkerülhetetlenné tenné a saját mókájának végét is. A kávézó személyzete mindenképp jól járt most, mert Woo nem ugráltathatja tovább őket. Nem volt szép tőle ez a húzás, utólag bánja, hogy nem vette előbb észre a rellonost és reméli, hogy nem nehezítette meg Aileen dolgát nagyon. Ezt az egész ötletet csak azért csinálták, hogy a diákokat szórakoztassák, tulajdonképpeni bevételük nem is lesz belőle, szóval nem épp kedves ilyen játékokkal rukkolni elő.*
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. július 2. 12:26
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék