36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 41 ... 49 50 [51] 52 53 ... 61 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. január 16. 11:34 | Link

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Vajon mit jelent a gyorstalpaló ebben a szituációban? Elmondták neki, hogy mi merre, vagy meg is mutatták neki, esetleg segítséget kapott? Ó te szent ég, hát ez így nem lesz egyszerű. Lecsúszom a fa törzsének vonalát követve, annak tövébe huppanok le, így szemlélem Frank előadását. Kitör belőlem a nevetés, ahogy drága univerzumunk Csodálatos Pókemberét utánozza, de csak nem jön össze neki. Hasamra teszem a kezem, lábaim az égnek meredeznek, levegőt nem kapok, csak néha-néha érzékelem, hogy valami lejut a tüdőmbe. Kis lehiggadást követően pólómba törlöm könnyeim, ismét Frankre emelem pillantásom, egy hatalmas mosollyal, lassan kezdek el tapsolni. Tenyereim hatalmasat csattannak, amikor találkoznak. Érzem, ahogy vállam még mindig rázkódik.
- Ez gyönyörű volt - kezdek el aprókat bólogatni, hogy tudja nem viccelek. Vagyis... én nem viccelek, tényleg az volt, ő pedig a viccével kicsit jobb kedvre derített és oldotta a hangulatot. Így kell ezt, főleg, hogy állatkája is inkább eldőlt jobbra a nagy nevetésekben. Szememet egy pillanatra lehunyom, hogy tényleg úrrá tudjak lenni az ismét előkészülő nevetésemen, ám nem is kell sokáig erre koncentrálnom. Éktelen visítás csapja meg a fülemet, de mire feleszmélnék, hogy ki vagy mi ez, Niamey közénk és Frank közé ugrik, szárnyával csapkod, visszavisít és harcra hívja az illetőt. Megilletődve kikukkantok a madár mögül, hogy mégis mi a f*sz történt, amikor feltűnik, hogy Frank kisállata visít Cortezzel, aki leül és csak bámul rá, mint egy eszelősre.
- Niamey et cessabit! - intem le madaramat, egy "nyugodj meg" mondattal. Nála beválik, visszareppen a felettünk lévő ágra, de ha nekem mondják valahogy soha nem ezt a hatást érik el. Kinek mi, ugye. Felállok ültömből, hogy egy vonalban legyen szemünk Frankkel. Cortezre sandítok, félszemmel, valamire készül, nem szokta ilyen nyugodtan viselni ezeket. Nem engedi az egója.
- Cortez meg ne próbáld, mert elvitetlek Niamey-jel az erdő legmesszebb pontjára, és ott hagyatlak - mutogatok rá, mint egy vérbeli apuka. Egyszer fantasztikus apa leszek, és a gyermekem vagy gyermekeim imádni fognak. Nincs mese. Már ténylegesen Franknek szentelem minden idegvégződésem, elgondolkodva pillantok rá.
- A közjátékot felejtsd el először is - legyintek egy aprót, ismét beljebb sétálok a rét közepe felé. Arie-tól pár méterre megállok, majd lehuppanok a fűbe, intek neki, hogy kövessen, és üljön le velem szemben. Ha ez megtörténik folytatom.
- Kezdetnek elég jó volt az előbbi mutatványod - teszem szemeimre kezemet, hogy ne nevessek fel újra, nagyot sóhajtok. - De valami van a lelkedben, ami miatt nem megy. Mi nyomja a szíved, haverom? - dőlök hátra a fűben, zsebemből előveszem a blázt. Rágyújtok és várok a csodára. Ha ez kell ahhoz, hogy tudjak valakivel érdemben gyakorolni, akkor meghallgatom a búját-baját. Belefér, időm, mint a tenger.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 16. 15:17 | Link

Denis


- Ne haragudj!
Pillantok nevetve Niamey-re, remélve, hogy tényleg nem haragszik, majd a kis állatainkra, végül Denisre, aki eddig nevetett, de most olyan szigorúan beszél, hogy még én is meglepődök.
- Hangutánzó. Általában énekelni szokott, de azt hiszem, váratlanul borult fel.
Meg hát ő egy lány. Olyan igazi, hercegnős fajta, aki egész nyugodtan átsétál a pizzatésztán, sőt leül a közepén, mert éppen ott kell neki tisztálkodnia. Borzalmas egy nőszemély. Én megmondtam már korábban is, hogy a nők fognak egyszer tönkretenni. Meg is érdemlem mondjuk szerintem, de ez már mellékes. Próbálom én is rendezni a vonásaimat, és közben kisállataink kettősét nézem, de láthatóan nem tesznek semmit. Remélem, hogy tényleg nem, mert fogalmam sincs, hogy mire képesek ezek ketten. Az biztos, hogy átharapják egymás torkát.
- Pedig arra gondoltam, hogy ha nem jön be a vendéglátás, elmegyek cirkuszosnak.
Persze nem gondolom komolyan, különben is, nem vagyok abban a helyzetben, hogy bármi lehessek. Szóval engedelmesen követem Denist, és ülök le szembe vele.
- Szóval ennek érzelmi okai vannak?
Mondjuk kit lep meg a dolog, eleve úgy jött elő, hogy levetettem magam egy szikláról. Hosszan kifújom a levegőt, zavartan piszkálom a füvet. Ujjammal fölötte körözve, próbálom mozgásra bírni. Néha meg is mozdul, de, hogy ez már elemi okokból történik-e vagy beképzelem. Nem tudom. Csak az elindulás nehéz, remélem, és tényleg képes leszek olyanokra is, mint Denis. Talán tényleg csak félek ettől az egésztől.
- Rosszkor jött ez.
Vallom meg végül, végiggondolva a lehetőségeket.
- Azt hiszem, szerelmes vagyok. Nem tudom, ilyen intenzíven még senki iránt nem éreztem, pedig csak egyszer találkoztunk, de abban az egy találkozásban, benne volt minden. Valami megváltozott bennem.
Elmosolyodok az emlékre, ahogy az alvó nő orra ráncba szalad egy tincs miatt, ami az orrába hullik. Majd reggel az üres ágy. Keserű emlékek.
- Csakhogy, menyasszonyom van. Nem én akartam így, csak lett, és április, nem is, májusban feleségül kell vennem. Bocs, csak már hozzászoktam az áprilishoz, de a lányok cseréltek vagy mi, és most egy hónappal későbbre tették a mi esküvőnket. Próbálkozunk kitalálni valamit, hogy ne kelljen, közben meg folyton keresem a lányt, akit nem tudok kiverni a fejemből, és lassan ebbe beleőrülök.
A fűszálak most már határozottan mozdulnak. Vidám táncot járnak, mintha a bennem dúló érzelmek kiadásával, tényleg könnyítenék.
- Az elemem úgy jött elő, hogy Ariana elmondta, hogy amikor még ténylegesen együtt voltunk, terhes volt, de nem szólt róla és elvetette. Fiatalok voltunk, tény, de bár ne tudtam volna meg, mert ha nem találunk megoldást, akkor el kell vennem, és nem akarom cserbenhagyni, mert csak mert Payne lány, nem ezt érdemli, hogy hozzáadják egy idegenhez, de nem tudok már bízni benne. Folyton arra gondolok, hogy megölte a gyerekünket. Nehéz lenne így leélni együtt hatvan évet.
Egyre gyorsabban pörgetem az ujjamat, és gyorsabban pörögnek a fűszálak is, végül teljesen összecsavarodnak, és eldőlnek.
- Bocs, csak nem tudtam ezt még senkinek sem elmondani rendesen. A környezetem nekitámadna, és van elég baja most ezzel az egésszel neki is. Addig nem is fog működni az elemem, amíg ez az egész meg nem oldódik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. január 17. 17:59 | Link

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Elmélyülten hallgatom Frank beszámolóját. Szegény gyereknek sem lehet könnyű, ahogy kiveszem a szavaiból, ráadásul az elem is rosszkor jött. Nem nehéz uralni az elemeket, ha elég időt és energiát rászánsz, de ilyen kusza lélekkel nem lesz egyszerű. Elgondolkodom azon, hogy mégis hogyan tudnám neki elmagyarázni érthetően az elemek irányításának alapját. Hirtelen felülök, keresem a tekintetét. Amint bizonyos lehetek abban, hogy rám figyel és a történet is befejeződött, egy halovány félmosoly kíséretében kezdek bele mondandómba.
- Az elem vagy elemek előjövetele nagyban függ a használó lelkiállapotától - kezdek bele. Minden szavamat megfontolom, nem tenne jót a lelkemnek, ha kisebb monológom végén felpattanna és elszaladna. - Amikor nekem előjött, hét éves voltam. Dühproblémáim és pánikbetegségem van. Felgyújtottam az istállónkat és majdnem megöltem a szüleimet, ezért a minisztérium elaltatta az erőmet és kitörölték az emlékeimet. Mint tűz elem használó a düh jó alap, de akkor is kell a lelkibéke, hogy teljesen uralhassam - vonom meg a vállam kicsit monológom végén. Kérdőn tekintek Arie-ra, ám válla fölött eltekintve, a hirtelen rám törő érzések ellen, Niamey-re pillantok. A madár az, aki teljes biztonságot és nyugalmas tud nekem adni, így csak örülök, ha itt van a közelben. Cortez meg járulék az elememhez, amire szükségem is van. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök annak, hogy ő van nekem. Nagyon sokat segít, szeretem is, de néha nem könnyíti meg az együttélést. Felállok, fenekemet leporolom, majd a szatyor felé indulok, szerencsére ilyen időben nem kell a szagától félni. Lehajolok és felveszem az egyiket, vállam felett pillantok Arie-ra.
- Amint a mellékelt ábra mutatja; megy - utalok itt az ujjai által összecsavarodott fűcsomóra. - Csak kicsit le kell nyugtatnod a lelked - vonok vállat, tekintetem a zacskó tartalmára esik. Elhúzom a számat, mert utálom ezt csinálni, de megérdemli, így nincs mit tenni. Pálcámat elővéve reptetem ki a nyulat a szatyorból feldobva az égre, Niamey rögtön utána. Corteznek a kisebb gerincest, csak kigurítom a szatyorból, aminek rögtön -neki is áll.
- Na! - egyenesedem ki, miután kicsit megmönyörgettem kisállatom. - Elhiszem, hogy szar a helyzet, és az is lesz, amíg nem oldjátok meg, de nem kell, hogy ez körül forogjon az életed - battyogok vissza eredeti helyemre, ahol le is huppanok ismét beszélgetőpartnerem elé. Tudom kiről van szó, az információ is meglep, de ki vagyok én, hogy ítélkezzem? A Payne lányok vonzzák a bajt, ahogy mindig, és az előttem ülő ebbe nyakig benne is van jelenleg. Nem irigylem, szerencsére nekem a dolgok elengedése mindig is könnyen ment.
- A nőt, akivel minden tökéletes volt, pedig meg fogod találni - mondom neki őszintén. Nem jó nekem az, ha nem találja meg és ilyen kusza marad a lelke, ámbár már az is sokat segített neki, hogy csak valakinek elmondhatta, így ebből kiindulva, van esélyem egy igazi gyakorló pajtást szerezni, ha minden jól megy. Már pedig az eddigiekből kiindulva, minden jól megy. Hiszen tényleg csak annyi kellett neki, hogy kiadja magából a dolgokat és máris összetudott kuszálni a lelke helyett egy fűcsomót. Gyönyörű!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 18. 11:37 | Link

Denis


Hallgatom, amit Denis mesél, hogy neki hogyan kezdődött ez az egész, és furcsán összeszorul a szívem. Nem mutatom, de nem tetszik, amit hallok. Azt hiszem, amióta tudom, hogy most már lenne egy majdnem olyan korú gyerekem, mint amilyen Denis volt, amikor neki ez az egész kezdődött, sokkal érzékenyebbé váltam a gyerekekkel történő eseményekre. Eddig is érzékeny voltam. Nem azért mentem tanárnak, hogy szivassam a kölyköket, hanem azért, mert szeretem a tanítást, a témát, és a fiatalabb generációt jó úton tartani, vagy jó útra terelni. De ez mostanra megváltozott, bennem változott meg valami. Egy szunnyadó vágy az iránt, hogy apa legyek. Ezt már inkább fel sem soroltam az eddigiek után, különösképpen, hogy akivel jelenleg látom magam előtt ezt az egészet, csak egyetlen fényes éjszaka volt a szürke napokban.
Az elemi mágia létének bennem eddig egyáltalán nem örültem, de ahogy hallgatom őt, örülök, hogy így történt, hogy most jött ki, és nem hét évesen. Elképzelni se tudom, hogy mit tettem volna hét évesen, két „új apuka” között, Lunával az oldalamon. Nem tudom, hogy akkor nekem is csak ennyi lett volna, vagy több. Mondjuk, megfojtom anyámat, olyan Darth Vaderesen. Biztos nagyon lelkesen jelentkeztek volna értem a nevelőszülők.
- Düh és lelki béke egyszerre?
Kérdezem felvont szemöldökkel. Jelenleg, akárhonnan is nézem, elképzelni sem tudom, hogy ez a srác bárkinek is ártani tudna. Tudom, hogy mi történt, ugyebár gazdagabb vagyok egy menyasszonnyal, akivel össze kell dolgoznunk azért, hogy megoldást találjunk a problémánkra, és szoktunk egyéb dolgokról is beszélgetni, mint például, hogy miért is volt ez a csere. Nem tisztem ítélkezni vagy beleszólni abba, hogy ki hogyan oldja meg az életét, vagy éppen, hogy mekkora gyerek ebben az egészben. Én csak sütöm a pizzáimat, kikapcsolok, és elsüppedek a saját szenvedésembe. Másoké nekem már nem kell.
- Igen, olyan, mintha menne. Kösz, hogy kibeszélhettem, máris jobb azt hiszem.
Vagyis biztos vagyok benne, hogy jobb, csak furcsa dolog lelkizni, nem nagyon szoktam. Többnyire magamra voltam utalva, most meg van egy gyakorlópajtásom. Kicsit még minden helyzet furcsa, ami ezzel járt.
- Nincsenek ilyen gyakorlatok? Tudod, hogy egy kicsit meglegyen a lelki békém, és jobban tudjak gyakorolni.
Meg persze azért is, hogy egy kicsit kikapcsolhassak, mert most tényleg túl sok minden van a fejemben. Először észre se veszem, hogy Chleo odajött mellém, csak amikor már a szőrét borzolgatom úgy, ahogy az előbb a fűcsomóval játszottam. Kérdőn néz rám, majd nem törődve semmivel, elkezd felmászni a karomon, majd, mint egy papagáj, a vállamra ülve, oldalra döntve a fejét, nézi Denist.
- Gyakoroljunk valamit, hátha összejön, ha egymás ellen vagyunk.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 19. 09:06 | Link




Mióta ismerem Álmost, tudom, hogy nem ő a kedvesség mintapéldánya, de valami oknál fogva nem tudom komolyan venni. Mikor mond valami bántót vagy sértőt, arra vagy elmosolyodom, vagy felnevetek. Tudom, hogy nem gondolja komolyan őket, úgy az esetek 90%-ban, a maradék 10%-ban pedig megérdemlem.
- Tudok, csak nem akarok, mert akkor elmegy a csodás hangom. – mosolygok rá a megjegyzése után, majd megvonom vállaimat. Gratulációt nem vártam, de mikor kiejti száján, hogy bejegyzett, valami jól eső érzés fut át rajtam, majd jön a kisebb belső pánik, hogy mi lesz ha nem sikerül. Mi lesz, ha nem fog menni, mert béna vagyok hozzá, vagy ha valamiért sose fognak úgy állni a dolgok, ahogy kellene. De még az is ott van a pakliban, hogy a mandragórától rosszul leszel, vagy nem bírom ki, hogy mindig ott van a számban. Sóhajtok egy nagyot a gondolatmenet végén, majd kissé elkámpicsorodok. Kijelentésére, miszerint sötét vagyok, csak annyit reagálok, hogy „Kapd be!”, majd kidugom a nyelvem. Tudom, hogy ezt sem gondolja komolyan, vagyis nagyon remélem. Nem érzem magam sötétnek. Jó, nem vagyok egy zseni, de azért ha nagyon akarnám lehetnék én jó tanuló is, csak nem akarok. Mikor nyakába ugrok a kedvesség roham továbbra is tör fel Álmosból, amin pedig még jobban felbuzdulok. Miután kimásztam a nyakából, csak, hogy húzzam az agyát, jó szorosan megölelem a derekánál és fejemet a mellkasára szorítom.
- Szeress! Naaaaa! Ölelj meg te is! – nagy kiskutya szemekkel nézek fel rá, majd elnevetem magam, elengedem és hátrálok pár lépést. Tudom, hogy nehezen viseli az emberek közelségét, olyan mint én, ami végül azt váltja ki belőlem, hogy ő az egyik olyan ember, akitől eltűröm a közelséget. Van ennek bármi értelme? Keressek benne logikát? Na mindegy. Szóval a lényeg, hogy őt közel tudom engedni magamhoz, viszont őt továbbra is zavarja, ha én közel megyek.
Mikor közli, hogy botokat keressek a kutyának, akkor nem kell sokáig pásztáznom a környezetünket, hamar találok is egyet, melyet felveszek és teljes erőből eldobok. Nem megy túl messzire, de arra megfelelő, hogy Lucifer kicsit futhasson. Érdeklődve hallgatom mit mesél Lilláról. Olyan jó látni, hogy van egy ember, aki ezt a tekintetet és lágyságot ki tudja hozni Álmosból. Kicsit irigy vagyok, de nem rájuk, hanem arra ami köztük van. De csak egy kicsit! A kapcsolatokkal mindig csak a gond van. Kérdésén felnevetek. Egyrészt azért, mert abszurd a dolog, másrészt azért hozzá tette a másik opciót is.
- Se pasi, se csaj. Élem boldog szingli életem. – mosolygok rá. Azt már nem velem fogom megbeszélni, hogy elveszítettem végre a szüzességem. Eléggé furcsa és kínos lenne.
- Szerinted milyen állattá fogok tudni átváltozni? Annyira kíváncsi vagyok! Hatmillió állat futott már végig a fejemben, de nem tudom. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. január 25. 17:34 | Link

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Soha nem szégyelltem azt, hogyan jött ki az erőm. Nem tehettem róla, és ezt az utána lévő húsz percben is tudtam, amíg el nem felejtettem mindent. Aztán, amikor ismét eszembe jutott egyik dolog, a másik után anyáméknak írt levélben kértem magyarázatot. Mindent elmondtak, így még most is tartom azt az álláspontot, miszerint nem az én hibám. A düh, pánik és elemi mágia kombó nem éppen ideális, de ismét előjött, így mondhatom, hogy kezdek normalizálódni, legalábbis egy minimális szinten biztos, különben nem élvezhetném eme gyönyörű adottság minden báját. Meg a nem bájait, de azokra az incidens óta – mert csak így emlegetem magamban – nagyon odafigyelek.
- Ahogy mondod – bólintok egy aprót a feltett kérdésre. – Kicsit furán hangozhat, de ha rájössz a dolog miértjére, akkor annyira nem vészes a dolog – kezdem el birizgálni a fűcsomót, amit Arie összekuszált. Nehéz lenne elmagyarázni, ezt a düh és lelkibéke dolgot egy olyannak, aki alapból nem is értheti. Ez egy olyan dolog, ami még számomra sem elég világos, de igyekszem a dolgot minden lehetséges szempont felől megközelíteni. Minél világosabb lesz a dolog, annál könnyebben haladhatok én is. Hümmögök egyet csak arra, hogy „olyan mintha”. Ez a hozzáállás sosem segített előre még senkit, és ha Arie így folytatja csak azt éri el, hogy megutálja azt a képességet, aminek a birtokában van. Nem mindenkinek adatik meg, de nem egy ember nem él vele. Elaltatja, elalszik magától valami miatt, sorolhatnám. Ki akarhatná ezt? Mondanám, hogy kiváltság, de meg van ennek is a rengeteg hátulütője, mint minden másnak.
- Nos… az én gyakorlatom a kinti ülés, ölemben Cortezzel, behunyt szemmel, hallgatva a körülöttem lévő zajokat – pillantok el Arie mellett a fa felé, ami alatt vígan tép a nyulat. Étvágygerjesztő állataim vannak, de becsszó, hogy nem tehetek róla. Szinte ők választottak engem, és nem én őket. Ha rajtam múlott volna nem egy Cortezt hozok el, de nem rajtam múlott. Csak jött magától és kiválasztott, én meg beadtam a derekam.
- Nem hiszem, hogy rögtön „harccal” kéne kezdened – mutatok macskakörmöt a levegőben ujjaimmal. Még ő sem hiszi el, hogy menne neki az elemhasználat, nemhogy még beleegyezzek abba, hogy elemhasználattal próbaképpen próbáljuk meg kinyírni egymást. Nyilván enyhe túlzással.
- Próbáld ki! – törökülésbe helyezkedem, Cortezt magamhoz intem, aki legnagyobb megdöbbenésemre rögtön jön, és be is fekszik az ölembe. Jól lakottnak tűnik, majd Niamey megeszi a maradékot. – Csak csukd be a szemed, és a körülötted lévő zajokra figyelj. Ahogy Niamey eszik, a tücskök a fűben, a madarak szárnyának csapkodása, ahogy csiripelnek – suttogom behunyt szemmel Arie-nak az én technikámat. Hülyén hangzik és kívülről valószínűleg hülyén is néz ki, de beválik, és ami egyszer bevált, főleg egy nekem ilyen fontos dolognál, akkor minek változtatni rajta? Arie is kipróbálja, vagy bejön, vagy nem. De ha meg sem próbálja, akkor sosem derül ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. január 29. 20:21 | Link

Denis


- Meditáció?
Kérdezem egy kicsit lassan, megfontoltan, pedig csupán egyetlen szóról van szó. Meditáció. Sosem próbáltam még, mert mindig túl feszült voltam hozzá, és magától a gondolattól csak még jobban befeszültem. Most azonban annyira meglep, hogy már el is felejtem, hogy egy perce még azt vetettem fel, mi lenne, ha harcolnánk. Kicsit, mindent akarok én állapot van. Viszont nem ellenkezem, hanem már nem vele szemben, hanem mellé telepedve foglalok helyet ismét a fűben, magamhoz véve Chleot, még mielőtt Cortez után megy Denis ölébe. Nem tudom eldönteni róla, hogy most kedveli-e vagy sem, de vegyük úgy, hogy igen. Olyan lányosan viselkedik vele szemben. Aztán majd az idő úgyis megválaszolja. Van egy olyan érzésem, hogy Denis nem most utoljára találkozott velem.
Bár egy kicsit ellenkezik és próbál szabadulni, ahogy elkezdem a fejét simogatni. Chleo olyan lesz, mint egy kezesbárány, talán csak a dorombolás hiányzik. Feltétlenül meg kell neki mutatnom, milyen az, amikor egy macska dorombol. Követem a srác mozdulatait, a hátamat kicsit kiegyenesítem, ahogy ropog, tudom, hogy nem halogathatom tovább a masszázst. Meg kell cselekednem. Szusszanva hunyom le a szemem, és először csak Chleo simogatására koncentrálok, majd ezt is fokozatosan kizárom. A mozdulat egy ideig még fennáll, aztán fokozatosan elmarad, ahogy egyre több mindent hallok.
Sosem figyeltem még ennyire a természet hangjaira, pedig szinte tapintani, átérezni tudom őket. A nyúl, húsa alatt megfeszülnek az inak, majd úgy pattannak el, mint egy túlfeszített befőttes gumi a nagyi házi baracklekvárjának tetején, amikor végre engedélyt ad a felbontásra.
Hallom, ahogy egy kistermetű állat, talán egy macska, vagy egy apró kutya vadászok, hasával verdesi a fűszálakat. Hallom a szelet, ahogy harcot vív a fák ellenálló leveleivel, és ahogy eggyel mégis táncra kél.
Hallok. Most először máshogy, mint eddigi életem során bármikor.


Love Love Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2019. február 6. 20:03 | Link

Léda


- Na hálás is a fülem a hiúságodért ebben a pillanatban - dünnyögi válaszul, fejét enyhén megrázva közben, szemöldökét kissé megemelve, ahogy a lányra pillant, végül pedig még a vállát is megvonja karjait kissé széttárva. Tessék, még a végén tényleg megköszöni itt, hogy nem visítottak a fülébe tovább és még nagyobb hangerővel, mert annak aztán tényleg nem örült volna. Egy süket gondnok meg aztán már az iskolának sem főnyeremény, de még a nagyothalló változat sem. Gorombaságából mindenesetre nem sikerül kizökkennie, merthogy valljuk be, olyan ez neki, mint másnak a hidegvér. Ha ez a helyén van, akkor minden rendben, aggódni akkor kell, ha valami ebben az egyébként konzisztens tényezőben változik, mert akkor minimum valami bűbáj vagy bájital hatása alatt van, ha nem is az ufók rabolták el és hagytak itt helyette valami rosszul kalibrált másolatot. Vállat von a lány reakciójára, majdhogynem nevetősen szusszanva - kár, hogy ezt nála szinte soha sem tudni, mert ahhoz nem tartanak ezek a kurta, már-már kuncogásnak is vélhető reakciók elég ideig, hogy az ember nagyobb bizonyossággal állapíthassa meg, éppen remekül szórakozik valamin -, aztán teljességgel lesokkolja a személyes tere ilyetén mérvű, előre nem jelzett elfoglalása. Prüszköl is egy sort, akár a lovak, elégedetlenségének hangot adva mindehhez, merthogy az ölelgetést még Zenkőtől is éppen csak elviseli.
- Mit vétettem? - kérdezi hitetlenkedve bámulva a lányra, majd úgy dönt, elengedi ezt az egészet, legyint inkább, hogy nem akarja tudni, és közli, hogy nincs itt külön játék a kutya részére, a bot éppen annyira megteszi, mint valami spéci, évek alatt fejlesztett, csipogó műcsont. Kezeit zsebre dugva nézi el, hogyan repül a bot, Lucifer pedig lelkesen szalad is utána, hogy visszahozza. Meg is simogatja az agár fejét, mire az lelkes nyelvlógatásba kezd, orrával az arca felé böködve, ami azt jelenti, hogy mindjárt megpróbálja végignyalni az arcát, csak találja meg a megfelelő szöget hozzá.
- Hm - veszi tudomásul a tömör összefoglalót még annál is tömörebben. Ennyi részlettel meg is elégszik a maga részéről. Sosem volt az a nagyon beszélgetős ember, néha napokig is kibírja szó nélkül is és nem kattan meg tőle, hogy nem fecseghet az időjárásról vagy valami szaftos helyi pletykáról éppen, a kapcsolati kérdések pedig pont ugyanannyira hagyják hidegen, mint az előbbi kettő.
- Mondjuk... palotapincsi? - kérdezi megvonva a vállát. A saját animágus alakján se gondolkodott el soha, és tulajdonképpen a hozzá intézett kérdésen sem, ez csak amolyan zsigeri reakció, amivel jelzi, hogy szerinte Léda néha túlságosan is sokat beszél, de azért a kutya szőrét simogatva mégiscsak végiggondolja legalább felületesen, milyen válaszok is lehetségesek. - Nemt'om amúgy... a sajátomon se gondolkodtam soha. A spirituális állaton, de talán... taláááán... most komolyan, valami nagymacska logikusnak tűnne nekem - fejti ki hirtelen többet beszélve, mint az elmúlt két napban összesen egyébként, ha nem számoljuk a szemtelen eridonosok után kiabált fenyegetéseit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. április 4. 21:37 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Furcsán érzem magam, ahogy mugli ruhában cikázok végig a folyosón az emberek között. Félvállra vett hátizsákom teng-leng mögöttem, ahogy jó szokásomhoz híven gyerekes ugrándozással közlekedek a folyosón, rá se pillantva a „Ne szaladj!” táblára. Jókedvemnek az sem szabhat gátat, hogy a pocakomban elkezd kavarogni a frissen elfogyasztott árnyékfeketére sült pirítós és a körtelé.
Csak a napsütésre kiérve lassítok le, és két karomat kicsit magam elé tartva sétálok tovább csukott szemmel, miközben a hirtelen jött világosságtól pár csepp könny folyik ki szorosan lezárt szemhéjaim alól.
- Egyszer élünk egyszer nem – mondaná a belső hangom, de lelövöm számára a poént, és hangosan is elmotyogom. Két kő, egy virágágyás, és egy combnak ütköző pad után merem csak megkockáztatni a pislogást, de azért egy teljes fogsoros grimasz még mindig csücsül az arcomon.

És ekkor látom meg őket. A grimasz csodálkozó tátogássá szelídül, a szemem meg már nagyon nem csak a könnyektől csillog. Akaratlanul is megbámulom, úgy ahogy még soha senkit, és miközben felé veszem az irányt, alig figyelek oda a talajra a lábam alatt. Meg igazából úgy bármi másra. A fekete bőr szinte hívogat, hogy simítsak végig rajta, és alig bírok magammal az izgatottságtól ahogy melléérek.

- Azta – suttogom elhűlve, ahogy kinyújtom felé a kezem. A modorom azért még mindig nem hagyott el teljesen, így a megzaklatni készült motor mellett álló Dimi bácsi felé fordulok.
- Komolyan nem viccelt, és én is mehetek vele?! – majd gyorsan oda-vissza pillantva kettejük között, kibököm ami régóta kikívánkozik – megfoghatom?
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. július 23. 11:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. április 5. 13:30 | Link

MosoMasa


A faluból a kastélyig vezető utat általában gyalog teszem meg, mert nem vagyok lusta dög, de ezúttal jó okom van Shadowra pattanni és felébreszteni az egész környéket a hangos burrogással. Egy 85-ös járgány nem lesz már ennél csendesebb. Illetve lehetne, mágiával, de az olyan, mintha kasztrálnám szegényt, azt meg nem tenném meg vele, hiába próbál heti rendszerességgel megölni.

Sisakomat a hónom alatt szorongatva nézelődök, seggel az ülés oldalának dőlve. Jó időnk lesz. Még akár a kertbe is kimehetünk egy csapat egészségesebb bentlakóval. Focizhatunk vagy jógázhatunk is akár. Bár a farmer nem épp a galamb-pózra lett kitalálva, de majd csinálunk egyszerűbb dolgokat, amik nem igényelnek nagy lábmozgást.
Áhh, itt is van. Úgy közeledik felém, mint egy sokkos állapotban lévő aranyhal. Zavartan nézek le magamra. Értem én, hogy vonzó vagyok, de a múltkor egészen normálisan viselkedett a csaj. Ahogy odaér hozzám, rájövök, hogy én csak útban voltam. Shadow volt rá ilyen hatással. Hát persze.
- Amíg én vezetem és hordod a sisakot, mehetsz vele, igen - bólintok a hitetlen-boldog kérdésére. - Csak semmi szoknya alá nyúlás - állok félre, hogy jobban odaférjen a járgányhoz.
Remélem, hamar túlteszi magát ezen, hogy indulni tudjunk. Az egyetemistáim zsupszkulccsal érkeznek oda tízkor, s nekünk még egy kis időbe fog telni, mire átszeljük az ország egy részét. Feltéve, hogy a motor jól viselkedik, körülbelül tízkor mi is ott kéne legyünk, csak ahhoz el is kéne indulni.
- Tessék - nyomom a kezébe a másik sisakot, aztán az enyémet felcsatolom a fejemre. Felteszem a napszemüveget is, ráküldök egy vízállósító bűbájt, s pattanhatunk is fel a szárnyas paripámra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. április 5. 18:51 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Bármit megígérnék neki, annyira elvarázsol a motor. Apropó, lehet, hogy eddig eszembe se jutott, hogy akár én is vezethetnék, de ahogy megtiltja... Nem Masa, nem szabad.
Ha lenne bakancslistám, most felírnám rá, hogy szerezni egy motorosjogsit, de mivel nincs (és ha lenne is elhagynám) csak kiélvezem a pillanatot, és vigyorogva szalutálok.
- Kivételesen nincs rajtam szoknya - nézek Dimi bácsira, miközben körbeszaladok a motor körül, szinte folyamatosan rajta tartva a kezem.
Teljesen bezsongva állok meg végül, és veszem át a felém nyújtott bukósisakot, miközben valahogy úgy nézhetek a tanáromra mint egy a bot elhajítására váró kiskutya a gazdájára.

- Mit csináljak, hová üljek, merre megyünk, egy eldugott kis földúton sem kormányozhatok egy kicsit? - zúdítom rá a kérdésáradatomat, miközben a fejembe nyomom a kulupot, és a szíjjával babrálok. Fel sem tűnik, hogy kimondtam olyan gondolatokat amiket csak magamnak szántam, helyette lesem Dimi bácsi utasításait, mint egy... Oké, visszatértünk a kutyás hasonlathoz. Hát, akkor nagy levegő, kutyaszemek, és... - Egy iciri-picirit?

Belebújok és begombolom a farmerdzsekimet, és a táskát visszaveszem a hátamra, immár rendesen, nem csak félvállról. A mozdulatsor közben a réten ücsörgők felé pillantok, és látom, hogy bámulnak minket, mire újult erőre kap a vigyor az arcomon. Bámuljatok csak, ugye hogy nekem milyen jó?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. május 8. 18:35 | Link

MosoMasa


Miért van az, hogy egy ilyen hűtlen dög ilyen népszerű? Ha ott a járgány, engem mintha meg se látnának. Pedig azt hinné az ember, hogy hűde milyen menő leszek majd ettől. Francokat. Csak arra vagyok jó, hogy az emberek elkunyerálják Shadowt egy körre, meg rímánkodjanak nekem, hogy vigyem már őket, lééégysziiiii. Egy nyavajás sofőr lettem.
Nézem, ahogy rohangál, meg jól letörli róla a port olyan helyekről is, amit én nem szoktam elérni, amikor feldobom a fenekem. Adhatok egy rongyot is.
- Mögém, kapaszkodj az oldalamba, ne ess le és nem, nem kormányozhatsz sehol. - Most hogy ilyen szépen megbeszéltük, én vissza is nyomom a sisakomat a fejembe és felülök, hogy fel tudjon ülni ő is mögém. Shadow egy chopper, ezért könnyen átteheti ő is a lábát rajta, nem kell sámli.

Mivel épp azzal vagyok elfoglalva, hogy beindítsam a masinát, nem nézek szét, s majd csak a pletyka ér el hozzám teljesen elhagyva a valóság mezejét, miszerint én csajokat szöktetek meg a motrommal.
Felemelem a támasztót, berúgom a pedált, felburrog Shadow és gurulni kezdünk.
- Tedd fel oda a lábad - bökök a lábtartójára, mielőtt még a kipufogót kezdené el rugdosni nekem. Nem vicces, amikor ráolvad a cipőd talpa. Hamarosan jó kis sebességet veszünk fel, s mint a repülők a kifutópályán, taxizunk egy picit, s csak utána kezdünk el emelkedni. Ha valaki nem bírja a repülést, ezen a ponton szokta szétnyomni az ujjaival a vesémet. Remélem a lány lelkesedése kitart végig s nem fogja a sisakjába visszapakolni a reggelijét.
Egyre nagyobb sebességet veszünk fel, csak a motor búgása és a szél süvítése hallatszik. Ha ő kiabálna valamit, azt még talán meghallanám, mert a fülemhez tud hajolni, de az én szavam elveszne ebben a szélben. A kommunikálást majd megejtjük, ha leszálltunk, addigis ott van alattunk az egész világ s olykor egy-egy kacsa meg egyéb röpködő állat húz el a közelünkben. Annyira nem emelkedek fel, hogy a repülőket megzavarjuk vagy a radaron kiszúrjanak minket, de túl alacsonyan sem repülhetünk, mert akkor minden eget bambuló mugli meglátna. Nem állítanám, hogy először fordulna elő.
Jó az idő, csak a bárányfelhők takarják az eget, illetve most épp a földet alattunk, s hamarosan aláereszkedek, hogy meglessem, közeledünk-e. Még egyszer visszamegyünk a felhők fölé - kissé vizesek leszünk tőle, de hamar megszáradunk ezzel a sebességgel -, de hirtelen alábukunk. Ezt nem én csináltam.
- Shadow… - morgom a járgánynak, amint felfele próbálom húzni a kormányt, az meg kitartóan lefele mutat. A francba. Gyerünk, gyere vissza, még egy kicsit, itt nem szállhatunk le, s még egy város fölött el kell húzzunk. Néma könyörgésemet végre mintha meghallaná, vagy csak elunja a zuhanós játékát, s újra eltűnünk a földi népek elől. Remélem senki nem látott meg.

Nemsokára szándékosan és sokkal finomabban kezdünk ereszkedni s már látható lesz alattunk az ELME meg a körülötte lévő park. Körberepüljük az épületet s nagyot zuttyanva érkezünk meg a bejárat elé, pont az egyetemistáim mellé, akik köhögve, fulladozva legyezik el a port és füstöt.
- Jóó reggelt - köszönök oda, amíg várom, hogy Masa lemásszon mögülem. Lehámozom a fejemről a sisakot meg a szemüveget, s az ujjaimmal megpróbálok életet lehelni a lelapult tincseimbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. május 24. 19:12 | Link

R A N I A


Végre egy olyan délután, amikor nem zuhog az eső, vagy nincs hideg olyan nagyon. Gondoltam kimegyek kicsit levegőzni, nem gubbaszthatok mindig a csodás prefilakban. Pedig eléldegélnék ott életem végéig. És szellemként azután is. Bár szellem nem akarok nagyon lenni, mert milyen szívás lehet az idők végezetéig félig átlátszó nem szilárd halmazállapotú izének lenni? Hát remélem nem tudom meg úgy addig ameddig... soha. Inkább megeszek egy konténer bármi undi dolgot minthogy szellem legyek. Hát még a nővéremnek sem kívánom azt!
Csak magamra vettem egy nagy, fekete pulcsit, meg fekete farmert meg sportcipőt, és nyugodtan lesétáltam a rétre. A napi sminkem már kicsit elkenődött de kit érdekel?
Közben a fülesemet beraktam a fülembe, és max hangerőn üvölt a fülembe az ami épp következik. Leülök a fűbe csak úgy valahol, és pihennék, de a szemem megakad egy táncoló lányon. Igazából semmi nagy dolog nincs ami miatt felfigyeltem rá, csak táncol. Felhúzom a térdeimet, és az államat odarakom, és csak nézem. Na jó, megvan miért akadt meg rajta a szemem. Rohadt jól táncol te jó úristen. Talán nem fogja észrevenni, hogy nézem. Vagy ha észreveszi, akkor azt mondom hogy... aludtam? Nem, az lehetetlen, alvás közben hogy nézném? Mondjuk ha nyitott szemmel... jó, inkább reménykedek hogy nem vesz észre, aztán ha észrevesz, majd akkor találok ki valami magyarázatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. május 24. 20:05 | Link

Maja
szülinapozás

Elérkezett a születésnapom. Biztos voltam benne, hogy Majával is megünnepeljük. Az utolsó pillanatig titokban tartotta, hogy mi lesz a program, míg végül elárulta a nagy titkot - piknikezni fogunk a réten! Ennek nagyon örülök, hiszen mindig szerencsésnek éreztem magam, hogy május végén születtem, amikor már jó az idő. Merlin közbenjárására csak pár felhő van az égen, a hőmérséklet pedig megfelelő ahhoz, hogy kiülhessünk egy pokrócra.
Hogy Maja mit hoz, azt nem tudom. Titkon remélem, hogy sütött valamit, mert éhes vagyok. A magam részéről beraktam a táskámba egy könyvet, egy elbűvölt zsebrádiót, pokrócot és egy kispárnát. A zsebemben faluban vett, felbontott rágó lapul, de a táskám másik zsebében még akadhat nassolni való és egy palack víz tegnapról.
A bejáratnál várok rá, háttal a falnak dőlve. Közben az elmúlt időszakon gondolkodom. Egészen fel vagyok dobva, de még látszik rajtam külsőre, hogy megviselt ez a legutóbbi vizsgaidőszak. Legszívesebben egész nap csak aludnék, de a mai nap ugyebár különleges. Fel vagyok dobva. Főleg, hogy ma is együtt lehetünk, és nem a szokásos tanuláson lesz a hangsúly. Mert hát kettőt pislogok és itt a VAV, brutál kemény tanévem lesz, tudom én. Aztán az egész továbbtanulás, tablófotózás. Sok program, aminek még nem látom a végét... Nagyon gyorsan elteltek az évek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2019. május 24. 20:34 | Link


Izgatottan szedem egyik lábamat a másik után, balommal egy telepakolt piknikkosárral, másikban egy vékony kardigánnal. Bár az idő kellemesebb nem is lehetne így tavasszal, azért a biztonság kedvéért felkaptam a pulcsit a székem támlájáról, mielőtt elindultam volna. Már egy hete terveztem ezt a napot, és nem lehetek elég hálás az égieknek azért, hogy az esőfelhők ma elkerültek minket.
Ösztönösen mosolyodom el, amikor megpillantom Andrej falat támasztó sziluettjét a tölgyfaajtó mellett. A kosarat és a pulcsit óvatosan a lábam mellé teszem a földre, és a maradék öt lépést futva teszem meg felé, átkarolva a nyakát, lábaimat pedig ugrásból kulcsolom a dereka köré. Nevetve apró csókot nyomok az arcára, és engedek a lábaim szorításán, hogy újra két lábon álljak a talajon.
- Boldog szülinapot - suttogom.
Visszalépek a hátrahagyott kosárért és a pulcsiért, majd ujjaimat az övéibe fonva hagyom, hogy kinyissa az ajtót, és kilépjünk a rétre. Az orromat azonnal megcsapja a friss levegő, keveredve a növények, a fák és a szellő illatával. Összetéveszthetetlenül tavasz van.
- Remélem hoztad a pokrócot, mert az már az én kezemben nem fért el - sandítok fel rá, és elégedetten irányítom magunkat a rét belseje felé, néhány méterrel később pedig meg is állok, megszabadulva a kosár súlyától.
- Itt szerintem jók leszünk - pillantok körbe. Bárányfelhők és selymes zöld fű mindenhol. Igazán idilli.
Utoljára módosította:Kelevitz Maja Nerella, 2019. május 24. 20:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. május 24. 21:02 | Link

Maja
szülinapozás

Nem kell sokat várjak, hamarosan ismerős léptek zaja töri meg a csendet. Előbb a számomra még rejtélyes tartalmú kosárkára, majd Rá pillantok. Mindig összemosolygunk, ha meglátjuk egymást. A faltól kissé előrébb lépve felkészülök arra, hogy elkapjam Őt. Láthatóan nagyon boldog ettől a naptól, és minden kétséget kizáróan készült is a jeles napra. Hamarosan az övét is ünnepelhetjük egyébként, úgyhogy már most gondban vagyok, hogy mit találjak ki neki, hogyan is múlhatnám felül a mostani találkozót.
Szorosan magamhoz ölelem, beleszimatolva a hajába, ruhájába, miközben lehunyom a szemem és visszacsókolom, kissé hosszabban az övénél. Rögtön a lényegre térve boldog szülinapot kíván, amit azt hittem későbbre tartogat.
- Köszi! - vigyorgok. Ugyan nem ő az első, de mégiscsak az egyik legfontosabb embertől hallom. Ma már többen utánam szóltak a folyosón, megveregették a vállam, meghívtak egy vajsörre a következő hétvégére, a szobatársak pedig apróságokkal is elhalmoztak.
- Hoztam mindent, ne aggódj - kacsintok rá, miközben a tökéletes helyet keressük. Egyetértően bólintok a helyjavaslatánál, le is dobom a gondosan összehajtott pokrócot, majd kiveszem a párnát és a táskát magam mellé téve helyet foglalok. Innen szép kilátás nyílik a kastélyra és az erdőre egyaránt. Növények után kutatok, de tudom jól, hogy az izgalmasabb fajtákból csak távolabb akad. Messzebb a falu egy-egy háza is kivehető még.
- Ugye kapok tortát? - nevetek izgatottan, kezemmel Maja felé nyúlva, hogy magamhoz húzhassam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. május 24. 23:06 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

A szenvedélyek furcsa dolgok, példának okáért én sem tudtam, hogy ennyire oda tudok lenni egy kétkerekű lélekvesztőért. Mikor végül elszakítom a tekintetem a motorról, hogy könyörgő szemeimet HVH-mra vezethessem, feltűnik, hogy eléggé indulhatnéka van, így nem is problémázok tovább. Mindennek megvan a maga ideje, és bár sokan talán felnevetnének, ha ezt hangosan mondanám ki, de azért igenis ismerem én is a határokat. Jó-jó, és néha ha úgy hozza az élet oda is figyelek rájuk. Jézus, itt dobálózok ilyen szavakkal mint az "élet", mi lesz a következő, a "bezzeg az én időmben"? Fú, betegre röhögné magát rajtam minden legilimentor.

Lebiggyesztem az alsó ajkam amikor kijelenti, hogy nem vezethetek, de látszat-sértődöttségem nagyjából kimerül ebben az egy másodpercben, aztán újdonsült lelkesedéssel nyomom a fejembe a sisakot, és csatolom be a szíjját az állam alatt. Egy pillanatra félrebiccentem a fejem, ahogy előrevetítem magamnak a lehetséges felszállási módokat. Csak pár pillanatnyi habozás, majd egyik kezemmel Dimi bácsi vállán megtámaszkodva rámászok az ülésre, lábaimat komikusan széttárva oldalra, eltartva a motor testétől. Az instrukcióknak megfeleően ráfogok az előttem ülő derekára, és igyekszem odafigyelni, hogy izgatottságomban ne nyomorgassam túl az oldalát.
A lábaim a V alakot megtartva lóbálódznak előre-hátra, egész addig amíg instrukciókat nem kapok rájuk vonatkozóan. Szófogadóan teszem amire kér, és kiszélesedik a vigyor az arcomon, ahogy elindulunk. Nos, észre sem vettem hogy eddig is mosolyogtam, azt hiszem ez egyelőre hozzámnőtt.

Hangosan örömködök ahogy felszállunk, és pillanatokon belül mindenki kis pici pettyé válik a mezőn. Nézelődök jobbra-balra, de igyekszem nem nagyon kidőlni, nehogy bezavarjak a motor egyensúlyába. Az út első részében tartom magam, és csak néha kiáltok fel, ha valami különösen gyönyörűt látok, és mindenképpen fel akarom rá hívni útitársam figyelmét. Aztán amikor hullámvasút-üzemmódba kapcsolunk, egyre több juhúú és vííí sikítódik Dimi bácsi fülébe. Hupsz, bocsánat. Megesik.

Kicsit csalódottnak érzem magam amikor landolunk, egy csapat idegen mellett, hiszen olyan gyorsan elrepült ez az út. Lekászálódok, a sisakot leveszem a fejemről, amitől láthatóvá válik kipirult arcom, és a széltől és siaktól kiborzosodott hajam. Beletúrok picit hátul, hogy fellélegezhessenek a hajhagymáim, miközben enyhe bátortalansággal nézek szembe a... Nem, fogalmam sincs kik ezek, csak annyit tudok, hogy egyetemisták.
- Hahó - köszönök a korábbi kiáltozásoktól kicsit karcos hangon. Körbefordulok, szemügyre veszem a hatalmas épületet, miközben magamon érzem a többiek tekintetét. Mielőtt bármit is mondhatnék, egy alsó hangon 180 centis lány lép oda hozzám, és fellelkesült arccal kezdi el borzolgatni a hajam. Talán még gügyög is egy kicsit a bemutatkozásához. Kifejti, hogy milyen szép, befonható hajam van, és mire észbekapok, már el is kezdi a két fonatot a fejem két oldalán. Csak dermedten meredek magam elé, ahogy próbálom feldolgozni az élményt, miközben az arcom láttán többen elnevetik magukat.
- Engedd el, ő ilyen, úgyis mindjárt végez - bíztatnak, és a helyzet annyira valószerűtlen, hogy visszakúszik az arcomra a korábbi vigyor egy moderáltabb, halványabb változata.
- Masa vagyok, - kezdem meg válaszomat a hirtelen érkező bemutatkozásokra, majd érzem ahogy pattan a hajgumi a fonatok végén, és két határozott kéz fordít Dimi bácsi felé.
- Na, kész. Milyen? - hallom a hangot magam mögül, ahogy Dimi bácsinak szegezi a kérdést. Kíváncsian felemelem a kezem, hogy megtapintsam a fonatot, de a lány rácsap a kezemre, amolyan "ne tedd tönkre a mesterművem" stílusban. Dozzogós arcot vágok, amit csak a néha-néha megránduló szám sarka tör meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2019. május 26. 22:55 | Link


Szűnni nem akaró mosollyal az arcomon helyezkedem el a kiterített pokrócon úgy, hogy törökülésben egymással szemben ülve a térdeink éppen összeérjenek. Már hónapok óta együtt vagyunk, mégis minden találkozásunk alkalmával izgatottság fog el, és azok a bizonyos pillangók a hasamban egy pillanatra sem állnának meg a nagy repkedésben, de apa szerint ez normális. Az utóbbi időben sokat beszélgettünk Andrejről és rólam, és úgy érzem már teljesen elfogadta a döntésemet, és azt, hogy már nem vagyok kislány. A varázsvilágban már rég szavazati joggal rendelkezem, a mugli világban pedig kevesebb, mint egy hónap múlva szintén nagykorúnak számítok majd. Eljött már az ideje, hogy először tapasztaljam meg ezt az érzést, és erre apu is rájött az első sokk és veszekedés után.
Kuncogva hagyom, hogy közelebb húzzon magához, és a mellkasának dőlve hallgatom a szívverését néhány másodpercig.
- Kíváncsi vagyok, hogy én, vagy inkább a torta a felelős a kalapáló szívedért - pillantok fel mély, kiskutya-barna szemeibe, és játékos elégedetlenséggel ülök fel, közelebb férkőzve a piknikkosárhoz - Naná, hogy kapsz tortát. Már csak az a kérdés, hogy milyen sorrendben szeretnéd megkapni a meglepijeidet. Előbb együnk, főétel, desszert, netalán fordítva, vagy esetleg jobban érdekel az ajándékod? - vigyorodom el csalafintán, és várom a válaszát, elvégre az ő szülinapja, és ha először a tortáját enné meg, utána pedig a gőzölgő, saját készítésű pizzáját, akkor csak rajta áll. Nagyapa szokta mindig mondani, hogy mindegy, milyen sorrendben eszünk, úgyis egy helyre megy. És milyen igaza van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. május 27. 03:09 | Link

Maja
szülinapozás

Tudja jól, hogy ilyenkor zavarban vagyok, mert még újszerű nekem egy kapcsolat. Egyébként se hiszem, hogy megfelelően ki tudom mutatni az érzéseimet iránta, pedig igyekszem. Gyakran okoz kellemetlenséget például, hogy komor arckifejezésem van akkor, amikor nem kéne. Most azonban mosolygok, mert ünnepelünk, olyankor meg sosem tudok normálisan viselkedni.
Így hát szorosan magamhoz ölelem, miután meggyőződtem arról, hogy senki nincs körülöttünk. Ezt az ösztönösen jövő kényszercselekvést még időbe telik teljesen elhagynom. Nem szeretném az iskolaújságban viszontlátni magam. Irritál, ha a magánéletemen csámcsognak. Másrészt nehéz megszoknom, hogy a házvezető-helyettesem lányával járok, ráadásul mindketten prefektusok vagyunk. Kicsit olyan érzésem van néha, mintha egyeseknek nagy elvárásai lennének a kapcsolatunkra nézve, még ha az utóbbi hónapokban javult is a helyzet. De most végre ünnepelni akarok, nem ezen rágódni.
- Szerintem mindkettő - válaszolom meg a kérdést pimasz hangnemben. - Ejha, te aztán tényleg készültél! - döbbenek le a mondatain, mialatt elszökik szorításomból és a kosár körül matat. Aminek persze örülök, mert a szívdobogáson kívül percek múlva a korgó hasamat is hallotta volna. Rövid töprengés után meg is kapja a választ.
- Először együnk rendeset, aztán jöhet a desszert. De az ajándék is érdekel... Lehet, hogy túlságosan türelmetlen leszek? Jaj, nem bírom ki! - rázom meg a fejem egy széles vigyorral az arcomon. Tetszik, hogy ma én parancsolok, de képtelenség dönteni. Azt hiszem ez rajta áll, nagyon nem tudja elrontani, hogy mivel kezd.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. május 27. 13:38 | Link

Nimibogyó

- Hess na! Sicc innét, te kis cukorfalat! Te is te hé ott, nem mész el onnan? Rossz kiscica! - nem azt mondom, hogy percek óta tőlem zeng a rét, ahogy a száradó macskamentaszagra körém gyűlő cicókat próbálom elhajtani, de de. Nagyhiszeműen lecuccoltam a hengerekkel, falapokkal, köteg spárgákkal, hogy majd amíg száradnak a kis levélkék még barkácsolok is cicónak pár jópofa játékot, erre a tervem dugába dőlni látszik, mert a kastély összes cirmosa, feketéje, fehére és karamellája itt sündörög a lábam körül. Megfogom a tegnap este varrt groteszk plüssegereket, és eldobom őket, hátha utánuk mennek - meg ahogy én azt elképzeltem. Nagyot sóhajtva egyenesedek ki egy percre, arcomat a nap felé fordítom, beszívom a friss, nyarat ígérő tavaszi levegőt. Elönt a békabéke, a nyugalom, meg a világszeretet, hogy aztán újra felidegesíthessem magam, amikor visszapillantva meglátom a levelek felett két miliméternyire szuszogó cirmost.

- Héha már na! - nyúlok a karjai alá, és emelem le a magaslatról. Az eldobott plüssegereket esélyem sincs egyelőre visszaszerezni úgy néz ki, ha egy pillanatra nem figyelek, rögtön megtámadják a kincsemet. Pedig ez Lysander ajándéka lesz! A múltkor nyert ajándékutalványból is szereztem neki egy haatalmas cicatornyot, de szeretnék csinálni neki egy mini akadálypályát ahol igazán kiélheti a vadászösztöneit. Hátha akkor csak minden második hajnalban támadna orvul rá az ágyról lelógó nagylábujjaimra.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2020. április 16. 16:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2019. május 28. 22:05 | Link


Elégedett mosoly húzódik az arcomra Andrej döbbent szavait hallva. Naná, hogy készültem. Az óráim után rögtön a Levitába siettem, fel a konyhánkba, ahol reggel már előkészítettem a sütnivaló torta és pizza alapanyagait, és egészen háromnegyed órával ezelőttig meg sem álltam. Lisztfoltos köténnyel, és pizzatésztával a hajamban rohangáltam fel-alá, miután az első adagot odaégettem, úgyhogy minimum egy év diákja díjat kiérdemlek azért, hogy időben érkeztem, ráadásul tiszta hajjal és ruhában.
Fejcsóválva nevetek fel Andrej túljátszott izgatottságán, és a piknikkosár tetejét levéve emelem ki a kerek fekete tálcát, rajta a még meleg pizzával.
- A meglepid első fele - fordulok arccal felé, hogy lássa, mi van a kezemben - El sem tudod képzelni, mennyit szenvedtem vele, hogy kinézzen valahogy - nevetek fel. A sütés-főzés nálam valahogy mindig a szélsőségek felé megy el, csúnya, de finom dolgokat készítek, ez a pizza viszont kivételesen gusztán néz ki.
Kést és villát veszek elő, majd vigyorogva kiemelem a jéggel hűtött gyerekpezsgőt is a kosárból.
- Bár már a mugli világban is felnőttnek számítasz, azért remélem nem bánod - nyújtom felé az üveget, hogy kinyissa, amíg a pizzát szeletelem - A Levita konyhájában nem volt pezsgőspohár, úgyhogy be kell érnünk ezekkel - teszem le közénk a két üdítőspoharat.
Teljes testemmel visszafordulok az ünnepelt felé, és a fejemet a tenyeremben megtámasztva mosolyogva figyelem, ahogy a pezsgősüveggel birkózik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. május 29. 01:50 | Link

Maja
szülinapozás

Olyannak tűnhetek, mint egy kisgyerek. Az előhúzott pizza látványától azon sincs időm töprengeni, hogy hogyan férhetett el ezidáig feltűnésmentesen a kosárban, főleg ha torta és meglepetés is lapul még abban. Hiába szimatolok, eddig nem éreztem az illatát. Erről minden bizonnyal tértágító bűbáj tehet, hiszen idefele jövet többször megpróbáltam kifürkészni, hogy mit is rejthet, sikertelenül. A pizza a kedvenc kajám, persze sok más étel is szoros versenyben van a címért. Egyébként meg az olasz gyökereimre emlékeztet. Ebből a gesztusból is látszik, hogy mennyire figyelmes lányt találtam magam mellé.
- Nagyon jól néz ki! - dicsérem meg Maját. Látszik az eredményen, hogy valóban dolgozott vele, szívét-lelkét beleadta. Remélem az íze is finom lesz. Nem akarom zavarni a pakolása közben, hagyom hogy kivegye az evőeszközöket, s ahogy látom, gyerekpezsgővel is készült. Hát igen, maradjuk példamutató és szabálykövető prefektusok, mégiscsak az iskola területén belül vagyunk.
- Azt hiszem eleget fogok még inni - fut végig agyamon az esedékes falubeli italozás a haverokkal, de nem tervezem szétcsapni magam. Az üveg felbontásához jó aranyvérű varázslóhoz híven pálcát veszek elő, és egy laza pöccintéssel tüntetem el a kupakot anélkül, hogy kifolyna. A kapott poharakba pincéreket megszégyenítő határozottsággal töltöm ki a pezsgőt. Hiába, az otthoni fogadónk éttermében töltött nyaraknak nagy hasznát veszem ilyenkor.
- Kettőnkre - koccintok, majd közelebb hajolva megcsókolom. Most már csak azon kell aggódjak, hogy ne repüljön bogár a kajára. Kényelmi okokból egyik kezemben a poharat, a másikban egy szelet pizzát tartok, úgy kezdek neki a lakomának. - Szóhoz se jutok... Azt hiszem most már kifújhatod magad. Minden tökéletes. Én igazán nem számítottam erre - pirulok el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Nimród
INAKTÍV


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. május 30. 10:55 | Link

Masavirág

Kivételesen csoda szép, napsütéses napra ébredt a kastély és vele együtt Nimi uraság is. Az időjárást már nem is nevezhetjük szeszélyesnek, még ha hirtelen változtatja is a a hangulatát: ha reggel süt a nap, estére lesz sz*r idő, ha meg reggel esik, akkor estére melegszik fel a levegő.
A reggeli órák rövidnek tűnő idő alatt véget értek, a fiú pedig minél hamarabb túl akart lenni a házikon, hogy az - ezek szerint esti- esőre már kuckózzon a szobájukban egy könyv és tea mellett.
Az órai jegyzeteit és két porszagú vaskos könyvtári könyvet a hóna alá kapva indul meg a rétre, majd csapja le magát az egyik padra, hogy átadja magát a tudásszerzés okozta élvezeteknek. Nem is annyira tanulni szeret, inkább a sikereket és a visszaigazolást, amit a tudása miatt kap. Elszántan tekeri le a mai Asztrológia anyagot és nyitja a könyv hozzátartozó fejezetét. Ezzel gyorsan végez és utána tanulhatja a csillagászatot, amit sokkal jobban szeret, mint ezt. Azt már megszokta, hogy a réten zajongás meg beszéd van, de ezúttal sokkal hangosabb és furcsább neszek zavarják meg, pedig ő csak a horoszkópról akart tanulni. Nagy levegőt véve erőszakolja vissza a figyelmét a csillagjegyekre, de a lány hangja csak nem hagy alább, így a cuccait hátrahagyva megindul a hang forrásának irányába. Meglepetésére az egyik prefektusuk macskákkal viaskodik.
- Hol rejtegeted a macskakaját? - Ilyet még nem látott, az biztos. Megszeppenve álldogál egy darabig, de aztán csak tudatosul benne, hogy egyébként segítenie kéne. - Szia amúgy. Valamit tudok segíteni? - Azt nem szeretné, hogy őt is ellepjék a cirmosok, és ő legyen catman. Tétován felkapja az egyik bocimintás egyedet, aki hangos visítással jelzi, hogy tegyék le, derohadtgyorsan. - Ííí, azt hiszem nem szeret.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rania Brenna Park
INAKTÍV


Vállalkozó | Cicatárs
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 34
Írta: 2019. június 11. 21:41 | Link

J.S.
tánc és kinézet

Kamera bekészítve, hogy felvegyem az előadásomat, amit rohadt sokszor begyakoroltam már. Ezzel talán van esélyem bejutni a magyar, majd koreai döntőbe, hisz hónapok óta gyakorlom a mozdulatokat, néha éjszakába nyúlóan is. Elindítom a zenét, és elkezdek mozogni, először nem kapom el a ritmust, ami nem is baj, majd akkor izzítom a kamerát, ha belejöttem egy kicsit, addig áll egy helyben, és várakozik. Egyszer forgok, máskor ugrik, vagy épp guggolok, valamikor a csípőmet rázom. Ruhának direkt lengét választottam, nemsokára ebben is meg fogok sülni, hát, ha még hosszúban jöttem volna ki. Szeretem a májusi időt, bár az elmúlt napok nem voltak a legmelegebb, most kifogtam a megfelelő időpontot. Tegnap, illetve éjszaka esett, ami a füvön is mglátszik, azonban ezt nem tudatosítottam magamban. A sportcipőm eddig is hű társam volt, kibírt mindent, e most megadja magát a csúszó fűnek, és az egyik hirtelenebb mozdulatnál, én pedig a földön kötök ki, fenekemet, illetve kicsit a fejemet, valamint a könyökömet is beütve.
- Ó ja jó ég áldja meg - dörzsölöm meg a buksimat. Jó, nem vérzik, nem fáj, szóval semmi komolyabb, nem estem kőre, nem kaptam agyrázkódást, túlélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. június 12. 11:09 | Link

Nimibogyó

- Hogy lehettek ilyen kis dögök, de komolyan, jó, még megértem, hogy unatkoztok, és unjátok hogy egész nap csak az árnyékban per a napon heverésztek csoportokban, és doromboltok ha valaki simogat titeket, de akkor menjetek és kunyizzatok kaját, nézzétek, ott ő - és a távolba mutatok, mire minden egyes kis állat a kezemre fókuszál - felvágottat eszik, zaklassátok őt! Úgyis kevésbé laktok jól a leveleimtől mint a felvágottaktól. Menjetek! Hess naa, felvágott, nyávogjátok utánam, felvágott!

Kimerülten állok meg egy pillanatra, és törlöm le a homlokomon cseppedző izzadtságot, amikor a macsekok figyelme elterelődik. No nem sokáig, már újra védhetem a leveleimet, de épp elég ideig ahhoz, hogy eljusson az agyamig - amúgy éppen hozzám beszélnek. Oldalra kapom a fejem, majd amint felismerem ki beszélt, már fogom is meg az ugró karamellszínű, zöld szemű szörnyeteget, és pakolom le a földre. Ő méltatlakodva nyaffint egyet, nekem meg van kábé négy másodpercem, hogy intsek a fiúnak.

- Szia Nimi! - még egy mosolyra is futja, majd zsörtölődve fogom meg a cirmost, aki már rázza a popóját, és ugrani készül - nincs macskajám, csak macsmentám, de ezeknek az is elég.
Elnevetem magam ahogy meglátom az arcát amikor visítani kezd nála a mini Bocica, és a cirmos egyik kiscicáját (aki sikeresebben ugrott fel mint az anyja) a nyakánál fogva felemelem az asztalról.
- Lehet inkább valahol bent kéne ezeket kiszárítanom - gondolom át a dolgot - ha tudsz segíteni távol tartani őket amíg összekaparom a kis zöld, félszáraz cuccokat, azt megköszönöm.

Meglátok a távolban egy felén sompolygó fekete macskát, és itt telik be a pohár. Egy dobozba rakom az elcsendesedett kiscicát, megfogom a terítő négy sarkát , és összecsomagolom a kis batyut. A kiscica megrázza magát, és máris nyávogva támadásra kész, a kezemben tartott batyu láttán pedig minden olyan cica megtámad, akit Niminek nem sikerült megfékeznie.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2020. április 16. 16:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. június 20. 22:34 | Link

Rania.

Ennyit a nyitott szemmel alvás kamuzásról, az esetben ha észrevenne, mert halkan énekelni kezdem a Touch off-ot a csodálatos és utánozhatatlan japán kiejtésemmel. Közben le nem veszem a szememet a táncoló leányzóról, miért is tenném? Talán elesik a vizes füvön. Amúgy meg jól táncol, nem lehet tagadni.
És ahogy gondoltam az előbb, el is esik. Egyből eszembe jut, hogy ez a liba nem talált jobb helyet a táncolásra? Vagy ez direkt azért ott táncolt, hogy elessen és valami szőke herceg fehér lovon a segítségére siessen? Azaz nem fehér, hanem szürke lovon, mert nincs olyan hogy fehér ló. Nagyon szemét módon a számat eltakarva nevetgélek, szépen arrébb nézve. Talán még megüt ha azt hiszi rajta nevetek. Pedig nem azt csinálom. Jó, azt, de most miért, nem szabad? Ez nem talált jobb helyet a táncolásra én meg nem találtam jobb helyet a zenehallgatásos pihenésre. Igaz, jobb hely lehetne a szobám is, de ott nem nézhetnék ilyesmi műsort. De szemétláda vagyok.
Ez volt a legérdekesebb eddig, a többi kint tartózkodó csodabogár nem csinál hasonló dolgokat. Nem esnek el, vagy táncolnak, semmi ilyesmi. Pedig eljátszhatnának valami jó musicalt, vagy nem is tudom. Mondjuk a Muzsika Hangját? Az jó, lennék Lis- akarom mondani azaz gondolni von Trapp kapitány, ha beállnék. Márpedig abba valahogy beállnék, mert szuper az a musical! És most csak így a semmiből elkezdem énekelni a So long farewell-t, és a körülöttem lévők elég furán nézhetnek rám, de ez engem egy cseppet sem érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2019. július 1. 21:13 | Link

Medenceparti
az Eridon szervezésében!




Amikor az Eridon kitalál valamit, akkor ha nem teszi meg azonnal, akkor a tervben annyi is lesz. Ezért természetesen, most is azonnal, ahogy a déli ebéd után kellemesen punnyadtak a melegben kitaláltak valamit, és az a valami, azonnal kellett. Így eshetett meg, hogy 14 óra 02 perckor megkezdődik a felállítás hadművelete, ismét. Alig egy évvel ezelőtt Kedves és Sárközi kettősünk egy órán át keringett a WIKEA rejtelmeiben, ahol nem vágták le az utat, és nem löktek fel egy gyermekével zsörtölődő boszorkányt sem. Csodálatos módon, mint Jancsi és Juliska, haladtak előre a kijelölt úton míg végre meg nem leleték őt, a hatalmas, felfújható medencét. A következő negyed óra azzal telt el, hogy találjanak főnixes vagy legalább madaras verziót, de egyik sem jött össze, így kénytelenek voltak sárkányosat venni, és megállapodni a pénztári sorban állás közben, hogy azért ilyen, mert a főnixek ezzel mutatják ki, hogy legyőzték a sárkányt. A lényeg viszont az, hogy megvan az a giganagy csoda, a hatalmas dobozával, így menetrend szerint meg is kezdődött az építkezés, ami a varázsvilágos létnek köszönhetően egészen 14:05-ig el is tartott. Innentől átvette a helyét a teletöltés fázis, amikor az összes olyan kölyökkel, aki jól használta a vízfakasztó bűbájt, teletöltették a medencét. Aki nem volt alkalmas rá, mert még kicsi volt, vagy lusta vagy bármi ilyesmi, azt pedig elküldték értesíteni a népet, hogy szabad medencézés van az Eridon jóvoltából. Ez az igazán gyönyörűen felosztott gyermekrabszolga munka, de legalább nem csak száraz kiflicsücsköt, hanem kellemes élményt kapnak. Amúgy is, messze még az év vége, legalább élvezzék egy kicsit a jó időt.


//Tavaly egy hirtelen jött ötlet volt, és visszakérték, semmi konkrétum nincs, gyertek pancsolni, napozni, csúszni egy jót. Játék kifulladásig vagy amíg az igazgató bácsi le nem szedi a fejünket. Ja igen, a rét háromnegyedét elfoglalja ez a medence, de a már futó játékokat nem befolyásolja, és ha nem itt akartok játszani, akkor elég csak azt megemlíteni akár, hogy van egy ilyen. Köszi!  Kiss Kiss  //

Szerepjátékosan: 2019. 07. 01 - 07. 28-ig
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Boldog Nara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2019. július 4. 21:07 | Link

Medenceparti Edinával


Hamar bejárta a kastélyt a hír, hogy a réten megkezdődött a medenceparti. Nara szinte már az elsők között értesült a tényről, pár évfolyamtársa a futástól zihálva, levegőt kapkodva újságolta neki a klubhelyiségben. Természetesen a lány eridonos lévén szinte már kötelezettségének érezte, hogy részt vegyen  a mókában. Hiszen ahol a jókedvet, ott Nará-t is meg lehetett találni.
A ruhatárában volt is egy piros, kétrészes fürdőruhája, ami pont megfelelt az alkalomnak. Az már csak hab volt a tortán, hogy egyik felsőbb éves barátnője gyönyörű főnixeket rajzolt a fürdőruha felső részére és mivel, ő már jóval jártasabb volt a varázslásban, meg is bűvölte őket, hogy folyton lángoljanak. Amikor felvette olyan volt, mintha a mellkasa is tűzbe borult volna. Ettől naná, hogy még jobban tetszett neki.
A papucsát levette, mezítláb járkált a réten, a fűszálak csiklandozták a talpát és lábfejét. Törülközőjét a vállára terítette. Egyéb nem is volt nála, ezek is csak addig voltak a keze ügyében amíg le nem dobta őket valahova.
15 óra körül a Nap még magasan járt és ontotta magából a hőséget. A napsugarak szinte égették Nara bőrét és a vállánál egyre nagyobb felületben jelentkeztek a piros foltok.
Persze a káros napsugárzás elleni védelem és az örök érvényű szabály, miszerint felhevült testtel nem megyünk egyből vízbe egy kicsit sem érdekelték Narát, egyből starttól is a medence felé, amint végre megtalálta a megfelelő helyet. Se túl közel, de nem is olyan távol. Félig árnyékos, félig napos, egyszóval tökéletes.
-Uuuu, le akarok csúszni a sárkány szájából!- már törte is az utat a vízben egyenesen a csúszdák felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. július 7. 11:07 | Link

SárkiApu Love , Narácska, meg aki még csatlakozni akar Cheesy

Juhhé, medenceparti! Szokott egyrészes dresszemben, meg egy térdig érő halványlila habszoknyában libbentem le a rétre elsős mentoráltam, Boldog Nara társaságában. Szívesen elvállaltam, így legalább nincs időm unatkozni és bugyuta tréfákon agyalni, a vezetőség legnagyobb örömére az énekléses esetem óta egyetlen stiklim sem volt. Leszámítva a mostanit, hogy örömömben Sárközi bácsi nyakába ugrottam.
- Köszönjüük! – hálálkodtam, némileg sipító házimanó beütéssel, tekintve, hogy a hangom rémes. Nem én leszek a karaoke-partik királynője, maradjunk ennyiben, de annyira nem is bánom.
Van kismillió más, amiben jó vagyok, az újságírás is egyre jobban megy, a korcsolyázás is, és úgy érzem, a nyárra a sok sportnak köszönhetően fogytam, és kimondottan elégedett vagyok az alakommal. Jó befektetés volt hagyni magam Evgenij unszolásának, igaz, én csak hobbiból koriztam, versenyről a sulik mellett hallani sem akarok.
Ahhoz eléggé elkéstem korban, hogy versenyszinten űzzem, tudom, hogy nem olyan az alkatom, már nem vagyok olyan hajlékony sem, nem kockáztatok ekkorát.
- Menjünk! – értettem egyet Narával is közben, és megindultunk a sárkányos csúszda felé, mielőtt még igen kedves és nagylelkű HV bácsim letolhatna a szeretetkitörésem miatt (is).
Én mondom, ez az év szuperül sikerült, és eszméletlenül örültem, hogy végre visszakaptuk a szállásunkat, és nem kellett a négy háznak egy szűkös légtérben összezsúfolódnia. Kíváncsi vagyok, vajon hányan éltük túl a zöldekkel való együttélést? Akarom mondani, területfoglalást… na, jó, nem ám, csak vicceltem.
Az ember lánya sose lehet elég óvatos a gondolataival, pláne, ha egy legillimentor pedagógus is tartózkodik a közelben.
A csúszdán előre engedtem az elsőskét, hadd próbálgassa a főnixszárnyait. Én nem leszek semmi jónak sem elrontója.
- Na, most már én jövööööök! – És csússz! Ez atomkirály. Ettől jobb nem is lehetne. De. Egy jóféle grillpartival mint tavaly. Nyamm. De a kaja most ráér, fő, hogy nyakig merüljek a hűs vízben.
A vicc az egészben az, hogy sárkányos a medence, és mi főnixek rendezzük ezt a partit, képzelem, hogy örülhetnek a zöldek.
- Na, hogy érzed magad, milyen eddig az Eridonban? – faggattam az újonc lánykát, amint felszínre bukkantam mellette a medencében.
Szerencse, hogy vörös loboncomat ezúttal alaposan felkötöttem, szép lenne, a még a hajamat is köpködhetném csúszás után.
Annyira nincs válság, hogy a hajamat legyek kénytelen enni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2019. július 7. 13:33 | Link

Szeretem a gyerekeket // Sárközi
x adrian

Alapvetően marha meleg van - alapvetően  mondj egy embert aki képes értelmet nyerni ezzel az érvvel egy csapat eridonos, tizenéves, hormontúltengéses hülyegyerek fejébe (na, csak túloztam). Nehéz lenne összeszámolnom, az iskolai szabályzat hány pontját szegtem meg az utóbbi pár percben, kezdjük például a felbontott üveg sörrel - alkoholmentes, természetesen, mégis mire gondoltál -, a káromkodások varázslatos változatosságán, amikor valaki úgy dönt, átszalad a lábamon, leönt vízzel, vagy egyszerűen csak figyelmetlenségből nekem ütközik, mert... kölykök. Az ajkaim közé illesztett cigarettával hajolok le a parázsló, grillnek szánt szén szintjére, pár kisebb szívással be is gyullad, mire elégedett mosollyal egyenesedek újra ki - elvégre, boldog az, aki a kis dolgoknak is képes örülni, nem igaz? Szóval elégedetten pöfékelve kezdek neki csirkemell befűszerezésének, mert tudni való, hogy ha a kölykök sok időt töltenek a vízben, idő előtt megéheznek, és szintén tudnivaló, hogy a ház diákjainak legalább fele alapból őrült - az egészséges keretek között, nyilván -, képzeljük hát el, mi történne, ha nem kapnának ételt záros határidőn belül.
Katasztrófa.
Abból pedig éppen elég sújtotta ezt az iskolát az elmúlt hónapban.
- .... szóval tegyük fel, hogy a bejárati ajtónál vár rád Angelina Jolie, és a hátsón - valahol itt törik belém a szó, ahogy egészen pontosan három tizedmásodperccel hamarabb tör be az elmémbe Bodza hangja, feltételezem, Sárközi maga is érzi a közelgő katasztrófát, azért teszek egy lépést hátra, nehogy engem is magával sodorjon a kitörés hulláma. - ... Jennifer Lopez - kedves mosoly jelenik meg arcomon, ahogy tekintetem akaratlanul végigsiklik a nyakában lógó Edina alakján, akaratlanul is arra gondolok, hogy ez az összeállítás már akkor sem volt divatban, amikor én voltam tizenhat, és ha Emily-nek ehhez támadna kedve, ki kell találnom valamit, amivel lebeszélhetem róla anélkül, hogy megbántanám.
- Neked is szia - ezt meg már csak úgy mellékesen teszem hozzá, nem feltétlenül tudom, mire várok, és valójában annak a zsémbes öreg faszinak érzem magam tőle, akikre csak a szemem forgattam az ő korában. Elképesztő.
- Szóval te kit választanál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.

Oldalak: « 1 2 ... 41 ... 49 50 [51] 52 53 ... 61 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék