36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 ... 47 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 8. 08:39 | Link

Izabella

Kíváncsisága nem hagy alább, csak nézi a szőkét, ahogy a neve hallatára lesüti a szemeit. ~ Vajon miért lehetek én ennyire érdekes? Talán a múltból valaki utánam küldte, de megkedvelt közben és nem akar… Ki tudja? De biztosan rá fogok jönni, ha így van. ~ Habár helyet mutatott neki, most kissé bizalmatlan. Nem igazán jó ómen, ha tudják a neved, a másik pedig húzza a bemutatkozást, valami nem stimmelhet. A bolgár megjárta a maga kálváriáját, és sokkal bizalmasabb lett amióta itt van, de Michelle-éknél való látogatás kissé felszította a régi gyanakvó Vasilt. Nem beszélve a mérgezett borról, az sem segített.
- Ennek örülök, akkor foglalj helyet – kedélyes marad, mert lebukni nem akar, ha mégis a legrosszabb következne be. Előbb meg kell tudnia, hogy ki ez a lány, és mit akar. Kicsit gyanús is, hogy pont itt találkoznak, holott rengeteg lehetőségük lett volna eddig. Igaz, nyílt terep, de senki sincs még a közelben sem. Bár elcsábítani már nemigen lehet, ezt a „megbízók” nem biztos, hogy tudják.
- Ennek igazán örülök – és fel is készültem rá, mondja tovább magában, de nem tesz semmi olyat, ami miatt gyanússá válhatna. Pár ilyen kört eljátszott már korábban is, tudja, hogy hogyan mennek ezek. Persze tudja jól, hogy lehet, hogy csak a paranoia beszél belőle, így megadja az esélyt a másiknak.
- És ki az, ha szabad megtudnom? – a nyelvbotlást észre vette, a „ked” biztos nem a hét napjára akart utalni, hanem, hogy kedves ismerős. Nos, ha nem kedves az ismerős, az megint csak rosszat jelent. Aztán a lány újra elmondja, hogy az ismerősünk közös – fura is lenne, ha egy közös ismerőst, csak egyikőjük ismerné -, majd meg szeretné ismerni úgy, hogy a nevét nem mondja el. Vasil összeráncolja a homlokát erre… azt tudja, hogy ha nem ezzel a szöveggel állít ide a szőke, akkor nem gyanakodik, de ez már egyes készültségi fokozatba kapcsolja őt.
- Rágós vagyok egyébként is – villant azért egy mosolyt, de nem engedi meg, hogy bemutatkozás nélkül továbbmenjenek. – Azért csak mutatkozz be, mert… voltak régen dolgok, amit nem szeretnék újból átélni és azok a beszélgetések pontosan ugyanígy kezdődnek. Nem mintha nem tetszene ez a barkochba, csak… ne haragudj, de e nélkül nem szívesen beszélnék magamról – kér elnézést a maga módján, és látszik, hogy zavarban is van kissé. Nem akarja megbántani a lányt, ha ártatlan, de a múlt az mégiscsak múlt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. május 8. 15:12 | Link

Rebeka


Apámon járt az eszem, leginkább a múltkor érkezett rivallóján, ami a bukás miatt természetesen kijárt nekem, de ennek ellenére igazságtalanságnak éreztem. Az ölemben lapuló könyv lapjait akadálytalanul lapozta odébb a szél. Mit sem törődtem vele. Észre sem vettem, hogy már az utolsó órák egyikénél van nyitva, annyira elkalandoztam az otthoniakon merengve. Lacika öcsém...lassan ő is iskolás lesz, benne biztos nagyobb öröme telik majd apámnak, ő jobban hasonlít rá. A kis kölyök már most nagyon jó képességeket mutat a mágiában, nekem meg még mindig csak a törött pálcám lapul valahol az ágyam alatt talán. Nem érdekelt. Sem a sérült pálca, sem az elszomorító helyzetem, sem a tanulás. Mindenki elfelejti, hogy nem vagyok levitás. Ahhoz több fenékkel kéne rendelkeznem a sok magolás miatt. Felnéztem a könyvből a kutyámat keresve és akkor pillantottam meg a lányt is.
- Kapitáááány!! - kiáltottam neki oda, mintha lenne annyira engedelmes, hogy oda is jön. Most sem ez történt, ezért felálltam, hogy közelebb menjek. Persze kizárólag csak a kutya miatt. Persze. Rossz, aki rosszra gondol.
- Szia. - köszöntem ünnepi mosollyal, a morzsákat zavartan töröltem le szám sarkából. Amilyen tökkel ütött voltam, természetes, hogy nem hoztam magammal a csali sütiből, pedig most jó lenne a beetetéshez.
- Kapitánynak hívják, az örökbefogadói napon vettem magamhoz. Azt gondolja, hogy ő a kapitány és nem kell nekem szót fogadnia. Én viszont Ábel vagyok. - nyújtottam kezet, aztán mielőtt még nagyon megemeltem volna, gyorsan vissza is húztam. Fenébe ezekkel az illemszabályokkal.
- Khmmm....Te is tanulsz? - Érdeklődve pillantottam a könyve felé. Nem láttam a címoldalt, így feltételeztem, hogy szintén sorstársam, csak ő valószínűleg hatékonyabban csinálta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. május 8. 19:36 | Link

Ábel

Körbenézett a kiálltást hallva. Meglátott egy fiút feléje közeledni feléjük, amiből arra következtetett, hogy megérkezett a kutya gazdája is - Szia - köszönt vissza a szokásos széles mosolyával. Ez is arra utalt, hogy határozottan jó kedve volt.
Végighallgatta a másik mondandóját, majd kicsit késve, de eszébe jutott, hogy neki is be kéne mutatkozni - Én meg Rebi vagyok, de bármilyen becenévre hallgatok igazából - mondta el a szokásos szöveget, a kicsit kedvesebb verzióban. Mivel múltkor egy kedves háztársa a szemére vetette, ezért úgy döntött, kipróbálja ezt az új, módosított bemutatkozást.
- Nem, én nem tanulok, csak szeretek olvasni, és most éppen nincs jobb dolgom - nevet. Ha nem tanult, akkor is elég sokszor egy könyvel a kezében látthatták. Megsimogatta Kapitány hátát, és megvakargatta a füle tövét. Legszívesebben hazavitte volna, de hát nem tehette meg. Néha kissé nagyszájjú volt ugyan, de soha nem szegte volna meg a szabályokat. Ezért is nem látták még soha a konyhán, vagy takarodó után a folyosón. Soha nem szerette megszegni a szabályokat, ez esetleg akkor fordulhatott volna elő, ha a barátai miatt kellett volna ilyesmit tennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. május 8. 20:58 | Link

Viktórika


- Kár, hogy nem tud beszélni, ki tudja milyen történeteket tudna mesélni a kastélyról vagy az " életéről" . - Sóhajtott fel. Szemlátomást nem igazán tudta megítélni, hogy milyen öreg lehetett a kvaff, bár Zoru becsületére legyen mondva, ő mindent megpróbált, hogy pontos leírást adjon egy olyan labdáról, amit soha addigi életében nem látott még a leány, az mégsem tudta megsaccolni a korát. Talán ha valaha lett volna a kezében egy kvaff, amit jó alaposan végigtapogathatott volna, feltudott volna vázolni a fejében egy nagyjából hasonló elképzelt képet, de így nehéz volt. Még a szagát sem érezte, orrában egyedül az erős fű, sár és homok illata kavargott, minden távolibb, tompább illatot elnyomva.
Hiába volt az a hosszú beszéd, az a sok erőveszítés, melyet beleölt az ékszer az előbbi szentbeszédébe, csak, hogy le tudja beszélni, vagy inkább elterelni a gondolatait védencének, az makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy segíteni fog.
Halkan felnevetett a főzetek említésére, amolyan kedves, szelíd kacajjal, mely ízig-vérig igazi volt. Hamar megrázta fejét, tejfel szőke tincsei kipirult arcát verdesték. Óvatosan visszaült a földre, ügyelve, hogy mindkét térde a talajon legyen és szoknyácskája szegélye bőven fedje azokat. Néhol még jókedvűen meg is igazgatta, majd intett a lánynak, hogy jöjjön oda hozzá. Nem merte volna megkockáztatni, hogy ő keresgélje a másikat, úgy, hogy Zoru nem biztos, hogy segítene neki a tájékozódásban.
- Ez a trükk sokkal gyorsabb mint holmi forrasztó főzet és kevésbé fájdalmas számodra - jelentette ki. Lágyan elmosolyodott, mikor a leány kifejezte meglepetését a kvaff szagával kapcsolatban. A közeledő léptek könnyen kihallhatóak voltak az őket körülölelő csend ölében, olyannyira kivehetőek, hogy egész pontosan meg tudta állapítani, mennyi lépés is lehet közte és a gyermek között. Nem volt szándékában végigfogdosni a labdát, az enyhe rothadás és avasodás bűzét különben is érezte, amint Viktória hét lépésnyire volt már csak tőle.
- Talán nem is kell mind megtanulni, csak azokat, amikkel az ember foglalkozni akar. Na add a mancsod - A mondata második felét szinte elsuttogta, olyan halkra fogta mondandóját. Picit előre dőlt, remélve, hogy nem fog orra bukni és ha a lány odanyújtotta a kezét kevés keresgélés után gyengéden megfogta és kicsit magához húzta azt.
- Kérlek Csermely - Még egy utolsó, kétségbeesett és hatalmas szomorúságról árulkodó könyörgés az ékszertől, azután felszakadt a gát, ami kordában tartotta a varázserejét. Az erő patakként beszivárgott húsába és csontjaiba, megtöltötte arany ragyogással ereit és valami ismerős melegséggel simogatta Csermely testét. Egyre a jobb keze felé áramlott a folyékony fény, ahol Viktória ujjacskái nyugodtak. Mindeközben minden másodperccel sokkal vadabb és erősebb lett az erő, már nem kúszott vagy csak folydogált, hanem zúdult, akár egy megzabolázhatatlan vízesés.
Mikor elért az idegen bőrhöz felcsillant és átszáguldott rajta, minden egyes sebet és sérülést átszállítva Csermelybe.
A levitás érezte ahogy felszakadt térde és ha más sérülések is volt Viktórián, akkor azok is egyenként, hasonló fájdalomintenzitással megjelentek rajta.
Az erő amilyen hirtelen feltört, olyan hirtelen némult el, újabb sötétséget hagyva maga után. A lány szédült, fejében fehér karikák táncoltak őrült sebességgel cikázva, végtagjai elnehezedtek, füle sípolt, az ájulás környékezte.
- Túl sok volt, mégis mi a fenét képzeltél? Tudod te, hogy mégis hol vagyunk és... - a hang távolinak és tompítottnak tűnt. De néhány másodperc múlva lassan kezdett kitisztulni a világ. A síp némulni, a fehér karikák halványodni, a külső hangok erősebbé válni, a fájdalom lüktetőbbé lenni. Ezt megúszta, bár fel sem fogta a helyzet veszélyességét. Azt tudta, hogy nem így akarta, hogy túl sokat engedett a benne lappangó mágiának, hogy kis híján felülkerekedett rajta. De nem félt, a kontrollja még nem volt az igazi, néha túl keveset, máskor túl sokat hívott elő magából, de bízott benne, hogy ezen idővel és sok, sok eltökéltséggel változtatni fog. Bármi áron.
- Jobb? - szólalt meg, nagyjából fél perc némaság után, arcán még mindig avval a kedves, szelíd, szűnni nem akaró mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 10. 20:03 | Link

Vasil

Érdeklődve figyelem a navinés mozdulatait, és bár nem vagyok valami nagy viselkedéselemző, látom rajta, hogy nem tudja hova tenni a helyzetet. Amit teljesen meg is értek, mert egyelőre nem vagyok hajlandó leleplezni magam, szegénynek így fogalma sincsen, hogy miért kérdezősködöm róla, és hogy egyáltalán mit akarok tőle. Pedig szerintem nagyon jól elcseveghetnénk, biztosan lenne is egy(!) közös témánk. Ez már haladás, emberek.
A kérdését olyan szépen hagyom figyelmen kívül, mint amilyen szép vagyok én. Egy mosollyal igyekszem elterelni a témát erről a dologról, egy ideig még nem szeretném lerántani a leplet Michelle-ről, pedig úgy talán Vasil sem lenne ennyire távolságtartó.
- Elnézést, ha túlságosan indiszkrét voltam - emelem fel ismét kezeim védekezően, mert semmi szükségem rá, hogy félreértse a helyzetet. - Nem akartam, természetesen megértem, ha nem szeretnél így beszélgetni - még rá is bólintok a dologra úgy, mintha ezt így jól megbeszéltem volna saját magammal. Tisztára, mintha Vasil egy skizofrén, enyhén riasztó Izabellával találkozott volna, és nem pedig velem. Aki a normális.
Mielőtt még teljesen befejezném ezt a játékot, oldalra biccentett fejjel megkeresem a tekintetét, és igyekszem azt sugallni közben, hogy ismernie kell engem. Tudom, hogy ismer, ha kell, szedje ki az agya legmélyebb részéből azt a kis információt, amit tud rólam, de olyannak mindenképp lennie kell! Ki fogok borulni, ha Michelle nem mesélt rólam egy szót sem.
- Izabella vagyok - még mindig őt nézem, természetesen valami reakciót -meglepettet, valami olyasmit, hogy hát persze, hogy te vagy az!- várok tőle. Aztán segítségképp hozzácsapom a vezetéknevem is. - Nemes - jó, ez így elég hülyén hangzik egyedül, meg egy másik helyzetben -mondjuk, ha nem én mondtam volna és nem az én nevem lenne- visítva vetném magam a földre, de ezzel is csak próbálom rávezetni a navinést a dolgokra. Meg felkészíteni magam az instant dührohamra - lehet egyáltalán nekem olyanom kialakulóban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 12. 14:01 | Link

Izabella

- Megbocsájtok - szól, amikor végre Izabella feladja a titokzatoskodást. Valójában nem bánná, de a múlt kísért, és nem szeretne valami olyat mondani, amit esetleg később megbánna. Viszont ne,m az a gyanakvó típus, és nem küld el embereket csak úgy, mert mondjuk nem tetszik neki a fizimiskája - persze Izabella egyébként is dekoratív személy -, így a lánynak egyébként sem kellene félnie attól, hogy el lesz küldve. De így a legtisztább, mi több még elnézést is kér a bolgártól.
- Öhm... oké - bólint ő is, megtoldva egy mosollyal, és megvárja amíg leül mellé a szőke lány. Végül megtudja a nevét is, ami elsőre nem kelt gyanút neki. Sőt igazából nem is ismert Izabellát, még csak hallomásból sem. Aztán hozzáteszi a vezetéknevét is, amire Vasil már felvonja a szemöldökét. ~ Na, ez már ismerős, ki is említette? Nem fog eszembe jutni, pedig tudom, hogy... jaaaa. ~ Magát jól hókon vágja, amikor rájön, hogy ki ez a lány. Jól meg is nézi magának, és fel is kacag.
- Szóval te vagy az az Izabella, akiről Michelle beszél. Úgy vettem ki, hogy közel állsz hozzá, bár ő nem vallaná be... nem olyan típus - vigyorog tovább, és hirtelen át is öleli a lányt, majd rövid úton el is engedi.
- Bocsi, hogy kételkedtem, így már értem, hogy mit szerettél volna. Kár, hogy nem mentem bele - vonja meg a vállát, majd törökülésbe helyezkedik úgy nézi a lányt.
- Úgy is meg akartalak már ismerni, jó, hogy ide jöttél. Így viszont már enned kell a szendvicsekből, mert még kikapok Michelleől. Tudod: "még meg se kínáltad?" - nevetgél tovább, és minden feszültség kimegy belőle.
- Na, ki vele, mit szeretnél tudni? Én tudom, hogy te szereted a vattacukrot - előnybe érzi magát, habár nem tudja, hogy Michelle miket mondhatott el róla. hamarosan úgyis kiderül majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. május 13. 18:49 | Link

Rebi mert jót akarok XD


Kapitány néha jó érzékkel rontja el a dolgokat, ami rám nem pont jellemző, ebből a szempontból összeillettünk, mivel kiegészítjük egymást. A lány kifejezetten csini volt, ez nem kerülte el a figyelmemet. Kedves mosolya csak fokozta a zavaromat. A szokásos protokoll után - ismerkedés és udvarias érdeklődés - zavartam álltam egyik lábamról a másikra. Úgy tűnt minden lehetséges témát kimerítettem, legalábbis a fejemben nem maradt több ötlet, mivel hozakodhatnék elő. Kapitány azonban nem volt zavarban, hálásan fogadta a simogatást, aminek egy nyalintással akart nyomatékot adni. Ha Rebi nem volt elég gyors, ragacsos kutyanyelv csattant az arcán. Lelkesen az ölébe ugrott, ha hagyták, vele kellett most foglalkozni, nem pedig olvasni. Megdicsértem magamban, mert legalább elindította a gondolatmenetemet, lehetett elnézést kérni miatta.
- Jaj, bocsika! Ne haragudj, olyan neveletlen, hogy nem igaz. nagyon sajnálom. Nem lett koszos a ruhád? - Akár sikerült Kapitánynak a lány ölében landolnia, akár nem, kellemetlen volt maga a helyzet. Egy zsebkendővel próbáltam előhozakodni, ha kell, azzal tisztítsam meg a ruháját. A tisztítási hadművelet alkalmat adott arra, hogy mellé telepedjek észrevétlenül.
- Nem esett bajod? - Aggódásom nem szűnt meg csak úgy, magától. Teljesen meg akartam győződni róla, hogy a lány jól van. Kapitány örült nekem is, hasonlóan, mint az előbb a lánynak, és most az én ölembe pattant át, majdnem felborítva közben. Két oldalt megfogtam a grabancát, hogy a nyelvét távol tartsam az arcomtól. Kicsi volt még, de az energiája megtöbbszörözte az erejét.
- Kapitány, neeeee!!! -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. május 13. 21:27 | Link

Ábel jól teszed xd

Szélesen mosolyogva figyelte Kapitányt. Imádta az állatokat, főleg azokat amiket meg lehet simogatni, és emlősök. Mindigis nagy kedvencei voltak a kutyák, és nagyon szeretett volna egy sajátot is, de anyukaja sajnos allergiás az állatszőrre. Így hát minden alkalmat kihasznált, hogy mások kedvenceit simogassa, dédelgesse, ölelgesse. Azt sem bánta, ha néha kissé nyálas lett, hiszen tudta, hogy mindez csak a szeretet jele, így akkor sem, mikor mindezt Kapitány adta elő.
- Semmi baj! - nevetett, majd pulcsija ujjával letörölte arcát. - Nem neveletlen, csak még kölyök és eleven - magyarázta a szemébe nézve, hogy kicsit nyomatékosítsa szavait. - A ruhám meg senkit nem érdekel - legyintett lemondóan. Nem volt az a plázacica típus, aki ha már egy porszemcse is van a ruháján sikítozva szaladgál körbe körbe. Sőt!
- Mint látod élek és virulok, semmi bajom sincs - mosolygott kedvesen. Mosolya lassan vigyorba fordult, mikor a kutya hirtelen átugrott a fiú ölébe. Látszott, hogy nem igazán szeretne nyálas lenni, és elég erőssen birkózott vele. Amíg másik kettő birkózott, elrakta könyveit a táskájába, mert eddig  szanaszét hevertek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. május 13. 22:20 | Link

Rebi
  ez nyílt fenyegetés...én félek XD

Egyedül maradtam a birkózásban Kapitánnyal, de az legalább jó hír volt, hogy Rebi nem sajnáltatta magát a szakadt ruhája miatt. Persze lehet, hogy rosszul láttam, de mintha Kapitány karma beleakadt volna, mikor az én ölembe ugrott át. Erre már biztosan a lányok átlaga hisztirohamot kapott volna. Lehet, hogy ő is azt kap, ha tényleg igaz és észreveszi. Akármennyire is jó kis fiú voltam, nem akartam ennek kitenni magam, el kellett terelnem a figyelmét. Persze, ha még is rájön, nem fogok tagadni.
- Sajnálom, hogy megzavartunk az olvasásban. Ezek szerint te nagyon okos vagy, hogy nem kell már tanulnod. Hogy csinálod? - Izgatott voltam, hátha kiderül valami nagy titok most. Hogy valamit rosszul csinálok, mert például létezik egy varázsige, amit elsőben megtanítanak mindenkinek, amitől a fejükbe repül a tananyag, csak valahogy arról az óráról én hiányoztam. Kapitány közben más szórakozást talált. Egy fadarabot hurcolt a lábamhoz, és várakozón rám szegezte azt a két kis fekete gyöngyöt, ami a szeme volt. Egész lényéből a vidámság és jó kedv áradt, szinte vigyorgott, lógó nyelvvel, bele a képembe. Elvettem a botot és amennyire messze csak tudtam, eldobtam neki, de közben figyeltem a lány válaszára is. Kis idő múlva újra ott volt, ám ezúttal Rebi elé ejtette a botot.
- Ezt nem én tanítottam neki, és nem tudom, hogy honnan tudja. Amúgy kérsz egy kis sütit? - jutott eszembe anyám csomagja, benne a sok-sok finomsággal. Most akadt alkalmam, hogy elmenjek érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. május 13. 23:15 | Link

Paulina
Valamikor napnyugtakor...


Rám jött a hülyeség. Sportolni akarok, pedig sosem szerettem, és a legundorítóbb ágát választom mindennek. A futást. Valahogy mindig úgy vagyok ezzel, hogy sosem visz rá a lélek. De sosem visz rá semmire, amit nem akarok, kivéve, ha nagyon ki vagyok már. Pont, ahogy ma is, bár fogalmam sincs, mitől...
Melegítőben indulok el lefelé, mert nincs még olyan meleg, hogy anélkül kint lehetne lenni sötétedéskor, mellé pedig csatolok magamnak egy segítő bűbájt is, aminek hála folyamatos dallamok csendülnek a fülemben, minden mellékes kiegészítő tárgy nélkül. Nem túl hangos, ha bármi történne, észrevenném, de azért pont tökéletes, hogy annak tempójára tudjak már a lépcsőkön lefelé is kocogni.
Amikor kilépek, kissé megcsap a páradús levegő, és a kissé izzasztónak ható időjárás, aminek csalfasága nem fog becsapni. Megindulok a rét felé, szép lassú tempóban, nem kell rohannom, közben pedig ügyelek arra, hogy mindent a nagykönyv szerint csináljak. Levegő orron be, szájon ki, blabla... a sok hülyeséggel együtt. Ott pedig már nincs is más dolgom, mint róni a hatalmas köröket majd egymás után, egy kényelmes, zenére passzoló iramban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. május 14. 11:59 | Link

Az,hogy felvették talán a legnagyszerűbb dolod ami eddigi élete során történt vele. Sajnos a sok kellemes élmény mellet kénytelen megtapasztalni az olyan kellemetlenségeket is mint az eltévedés,az unalom és persze a bezártság. Így hát úgy dönt kimegy egy kicsit hátha akkor helyre rázódik. Bizonytalan léptekkel indul meg  kijárat felé. Eddig még sosem járt kint ilyen későn és fogalma sincs,mire számítson. Szerencsére alig pár lépés után kellemes csalódás éri. A levegő már kezd lehűlni,de korántsem hideg. Mondhatni frissítő. A nap pedig már készül eltűnni a horizonton varázslatos fényekbe burkolva a tájat,és ehez a csodához még pálca sem kell. Talán egész éjjel ott maradna ha nem vesz észre valamit. Illetve valakit. Legnagyobb megdöbbenésére egy másik lány fut a tisztáson körbe-körbe. Gondolkodás nélkül utánaindul s kisvártatva be is éri az idegent.           -Szia!-köszön rá vidáman mintha csak régi ismerőst látna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. május 14. 17:22 | Link

Ábel nagyon jól teszed xd

- Semmi baj, úgyis olvastam már - elgondolkodott, hogy hányszor is olvasta, de nem.tudta megszámolni - Maradjunk annyiban, hogy nagyon sokszor - mondta végül széles mosollyal. - Igazából nagyon sok mindent megjegyzek még az órákon, így szóbelit nem sokszor tanulok. Főleg az marad meg, ami érdekel, például a történelem. De ha gondolod, szívesen segítek a tanulásban - mosolygott a fiúra. Mindeközben Kapitány elé ejtette a fadarabot, amit készségesen újra elhajított. Igyekezett minél messzebre dobni, ami sikerült is. - Valószínűleg ösztönösen jön, de legalább eggyel kevesebb megtanulni való - nevet.
- Nem kérek sütit, de azért köszi. - Nem igazán rajongott az édességekért, ezalól csak a csoki a kivétel. Abból viszont bármilyet, és bármennyit megevett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. május 14. 22:06 | Link

Rebeka egyszer élek...


Csalódtam, megint csak csalódtam, immáron sokadjára. Biztosan van valami ebben a sors dologban. Számomra az, hogy maradok mindig ilyen szerencsétlen kis idióta. A kutya sem figyelt rám, a szó legszorosabb értelmében, és Rebi sem méltatott különösebb figyelemre.
- Szeretném, ha úgy ragadna rám a tanulni való, mint másra a kosz. Elég sokat kell magolnom, hogy megmaradjon valami, abban a szita agyamban. - Jó lett volna lecsapni az ajánlatára, legalább a közelében lehettem volna alibivel, de annyira zavarban voltam. Soha nem éreztem még ilyet, mint most, azt sem tudtam igazán, hogy mi az. Szép a haja, a mosolya, és nagyon kedves volt velem. Lehet, hogy csak ez az újdonság, nem tudom. Kedves, de mégis, mintha ...biztosan csak udvarias. Már éppen elindultam volna a sütiért, mikor közölte, hogy nem szereti. Vállat vontam, és mégis felálltam, hogy akkor magamnak hozzak pár szeletet. Legalább lefoglalom vele a számat és nem beszélek butaságokat. Elkullogtam a könyvemhez, kapitány pedig, szokásától eltérően követett. Biztosan az illatok csiklandozták az orrát, hogy ennyire ragaszkodó lett hirtelen. Nagylelkűen adtam neki egy kis darabot, amit szinte azonnal be is falt. Visszasétáltam a kutyával szorosan a nyomomban, és visszatelepedtem a lány mellé.
- Egyébként a Mágiatörténetre gondoltál? Én azt nagyon nem bírom. Kíváncsi lennék, mivel vennél rá, hogy tanuljam, vagy hogy egyáltalán ne aludjak el rajta. - Bekaptam egy falatot én is, a kutyát is megkínáltam, de mivel Rebi azt mondta nem szereti, őt nem kínáltam még egyszer.
- Hogy lehet, hogy valaki nem szereti a sütit? A süti finom. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. május 15. 09:17 | Link

Ábel nem próbálkoznék

- Lehet, hogy csak nem jól kezdesz neki. Próbálj elvonatkoztatni attól, ami igazából, és valami más, könnyen megjegyezhető dolgot kötni hozzá. Melyik tárgy nem megy? - kérdezte meg végül, hátha egy példával jobban tudja szemléltetni. Szívesen segített volna, ha máskor nem is, akkor legalább most. Hiszen Ábel kedves, rendes mag jólelkű, és nem ő tehet arról, hogy nehezen tudja megjegyezni, az amúgy is nehéz anyagokat.
- Például arra is, de ott van még a mítoszok és legendák is, ami a személyes kedvencem. Valamivel csak rálehetne bírni. Csak jól kell magyarázni, és máris érdekes az óra. - mondja el véleményét, hiszen ő is tanárnak készül.
- Igazából én sem tudom. Néha megeszem, de egyébként a csokin kívül semmi más édes dolgot nem. Viszont azt egyszerűen imádom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. május 15. 10:52 | Link

Paulina

Lement egy kör, meg még egy hatalmas, mire akár csak egy lélek is megjelenne a látóteremben. Nem igen törődöm vele, elvégre az is lehet, hogy nem ide jön, szóval csak szedem a lábam, egyik után a másikat. Néhány perc telik el így, amikor csatlakozik hozzám, így lerázom magamról bűvös segítségem, és egy kicsit lassabbra fogom a tempót, mert ahogy látom, a csatlakozó jóval kisebb, mint én, mind korilag, mind termetileg. Nem tudom, ki ő, még nem találkoztam vele, így igen csekély rá az esély, hogy emlékeznem kelljen rá esetleg az egyik óráról.
- Szia.
Üdvözlöm én is őt, de ennyi. Nem tudom, mit mondhatnék. Futok tovább, vele az oldalamon, feltéve, ha meg nem áll közben. A futást nem beszélgetéshez találták fel, ami fordítottan is igaz, de olyan hülyén érzem magam. Sosem voltam megnyugvó típus, most sem, így csak pár másodpercre van szükségem, hogy máris szavakba öltsem, ami nyomja a kis szívem.
- Segíthetek valamiben?
Bukik ki olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, mert jelen állapot szerint mindenki nagyjából akkor fordul hozzám, ha nem érti a mákonybab anatómiai felépítését, vagy hasonló témában, szóval fel sem merül bennem, talán maximum egy pillanatra, hogy ő is csak futni jönne ki. A súlyos másodpercek eredménye pedig meglesz, szépen lassan leállok, és már nem haladok. Na! Így máris kényelmesebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. május 15. 15:57 | Link

Egyre nehezebben veszi a levegőt és érezi,hogy már nem bírja sokáig. Szerencsére a lány végre megállt így ki tudta fújni magát.                 -Nem dehogy!-rázta meg a fejét ösztönösen-csak kijöttem egy kicsit. Próbálja megmagyarázni azt a számára is érthetetlen helyzetet miszerint napnyugtakor kint futkos a réten egy idegen után. Persze mindennek van értelme csak meg kell találni. Vagy valami ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 23:30 | Link

Maegor
A meggondolatlanság következményei…

Most már tudta. Tudta jól, hogy ezt megérdemelte. Hisz nem hiába tiltott felügyelet nélkül az erdő sűrűjébe behatolni, s hiába minden intelem, ő mégsem hallgatott rájuk. Megfogadná, de már késő. A könnye nem hullott ugyan, mint az eső, nem is tudott volna, a síráshoz is gyenge volt. Fogalma sem volt, mivel találta magát szemben, ami hirtelen úgy megtámadta, de az is lehet, hogy nem támadta meg semmi, csupán ő saját magát az idióta és közveszélyes húzásával. Annyi biztos volt, hogy kegyetlenül megsérült, bár még nem súlyos, de az is lehet, ha időben nem talál rá valaki. Akárki értelmes lény, amelyik megérti az emberi nyelvet. Addig, amíg még jelezni tudott, megtette, amit kellett, bár ezzel kockázatot vállalt. A piros szikrákat mégis fellőtte, a veszély ellenére is, hátha valaki mégis csak észreveszi, és a segítségére siet.
A lábát egész biztosan eltörte, nem tudott ráállni. Hogy mennyire vérzett aztán a háta, azt ő maga sem tudta megállapítani, merthogy valami karmolás féleséget érzett a hátán. Ezer meg egy szerencséje lesz, ha az a valami nem vérfarkas volt. Miért vagyok én ilyen bajkeverő típus? Ez még egyszer az életembe fog kerülni…
Lódobogás… ez volt az, amit meghallott, akkor volt hajlandó erőltetni magát, hogy ne aludjon el. Az esti szél csípte, hideg volt, és ruháját is össze-vissza szaggatták az ágak, amikbe beleakadt. Azt hiszem, eztán meggondolom, hogy sötétben, tök egyedül, felszerelés nélkül induljak túrázni egy szál vizes palackkal és csak egy szendviccsel…
- Valaki… könyörgöm… akárki! – a következmények nem számítottak a nyöszörgő bajba jutottnak, csak végre fedezzék fel, hogy ott van, elhagyatottan, és segítségre szorul.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. május 16. 23:55
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. május 17. 19:05 | Link

Levitások
A kastély lábánál, Lin szobájának ablaka alatt, a távozása előtti estén

Szóval ez is eljött. Lin nemsokára elhagyja a kastélyt, hogy egy ispotályban tengesse tovább a napjait. Bercinek pedig egy kicsit megszakad a szíve érte. Nem csak azért, mert a lány jóval fiatalabb nála, és nem érdemelt meg ekkora fintort az élettől, hanem azért is, mert igazán megkedvelte az elmúlt pár hónapban, amíg együtt voltak a Levita élén. Igazából be is van tojva kicsit, hogy mi lesz most. Vagy talán nem is annyira kicsit.
Kezében a pálcáját szorongatja, miközben szemeivel megtalálja a sötétben a lány szobájának ablakát. Jó magasan van, ide nem lesz elég sem egy, sem több ember hangja, de ezt egy okos kis bűbáj segítségével meg lehet oldani. Béna kezében egy darab papírt szorongat, amelyet tenyerének az izzadsága kissé már átitatott, és enyhén gyűrött is. Szakszóval: Saláta.
Még senki nincs itt, de biztos benne, hogy eljönnek. Lint mindenki nagyon szereti, így biztos benne, hogyha valamikor, hát most van itt az alkalom, hogy a Levita kidugja kicsit az orrát a klubhelyiségből. Valahogy egyébként is el kell búcsúzniuk, ha már a lány egy formálisabb búcsúbuliba a körülményekre való tekintettel - teljesen jogosan - nem ment bele.
Neki egyébként is mindegy, mert ha nem jönnek a többiek, ő akkor is elkezdi. Maximum egyszemélyes lesz a műsor, és másnap nevetnek rajta egy jót.
Fekete pulóverének ujjába húzza a kezét, egy sóhajjal megállapítva, hogy kicsit hűvös van. De ha minden jól megy, nagyon sokat azért nem kell majd itt ácsorognia.
Pár percig még álldogál. Ha időközben megérkeznek a diákok (remélhetőleg látták a kiírását), akkor velük, ha nem, akkor egyedül kezd bele a Levita indulójába Lin ablaka alatt, miután elmormolt egy gyors Sonorus-t.
- A Szfinx házába kerültünk,
Levita a mi nevünk,
Jegyezze meg jól, ki hall,
Nem tud elénk állni fal!
- az első versszakot még tudja a cetlije nélkül is, de talán arra sem lesz szükség. A többiek majd kisegítik, remélhetőleg bőven túl fogják harsogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 18. 18:23 | Link

Vasil

Döbbenten pislogok a navinésre, amit nem Michelle említése vált ki belőlem. Csak megnyugszom, hogy a lány mesélt rólam, mert bármennyire is hadakozott és hadakoztam én is eleinte a kapcsolatunk ellen, azt mindkettőnknek be kellett látnia, hogy sokkal nagyobb szükségünk volt egymásra akkor -és most is-, mint bárki másra. Nekem néha még mindig nagy szükségem van rá, ilyenkor előszeretettel rontok be hozzá, ő pedig készségesen hallgat meg és oktat ki nem feltétlenül kedvesen, ami legalább használ. A lefagyásom az ölelésre vonatkozik, ahhoz még mindig nem vagyok teljesen hozzászokva, hogy idegenek érjenek hozzám, pláne ölelgessenek. Nagyokat pislogva várom, hogy Vasil elengedjen, majd amint ez megtörténik, egy halvány mosollyal igyekszem leplezni a zavarom.
- Szóval Michelle mesélt rólam - szólalok meg végül a navinés tekintetét keresve. - Rólad viszont szinte semmit sem tudok, mert vagy nem tudott rólad mondani semmit, vagy pedig túlságosan is mással voltunk elfoglalva, hogy szóba kerülj. Most viszont itt vagy, és én nagyon kíváncsi vagyok. Tudni szeretnék mindent, amit érdekesnek találsz magadról. Hol találkoztatok? És egyébként is... hogy kerültetek össze? - direkt nem a hogy maradtál mellette kérdést teszem fel, mert arra tudom a választ. Megkedvelte a lányt és ami fontos, hogy nem is fél tőle, így tulajdonképpen még örült is annak, mikor a közelében lehetett. Tudom, mert ez velem is így volt, Párizs után változhatott meg valami. Akkor kezdtem valami barátféléségként tekinteni rá. És hát gondolom valamikor benne is tudatosult a dolog, hogy én itt vagyok, lehet rám számítani és velem beszélgetni. Fogalmam sincs már mikor kezdődött ez az egész, de örülök neki és Vasilnak is, aki remélhetőleg pillanatokon belül elkezd majd áradozni a lányról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. május 21. 12:52 | Link

Izabella

Ennél közvetlenebbnek gondolta Mich legjobb barátnőjét. Magából kiindulva persze, hiszen nem mondaná rájuk senki, hogy hasonlóan gondolkodnak dolgokról. Persze van sok olyan dolog, amiben igen, és nyilván pont az ellentéteik teszik vonzóvá, izgalmassá a másikat. Hiszen, ha éppen elgondol valamit, hogy ez neki mondjuk annyira nem jönne be, Michelle áradozik, hogy milyen figyelmes. Oké, azért ez nem olyan sokszor van, de pont ez dob néha egy nagyot a kapcsolatukon. Ez ugyanúgy megvan valószínűleg visszafelé is, szóval ez a páros igazán megtanult már kompromisszumot kötni. Nos, pont emiatt furcsállja, hogy Izabella nemhogy nem öleli vissza, még furán is néz rá, pedig ő valóban ki akarja mutatni, hogy mennyit jelent Michnek, ezáltal valamilyen módon neki is. Nem fogja szóvá tenni, csak kicsit csalódott, mert úgy gondolta, hogy a francia szöszkének pont az tesz jót, ha nem hasonszőrű hozzá. Talán tévedett, de Izabella még megcáfolhatja, végül is nem a világ egy ölelés, pláne nem ebből bármilyen komoly konzekvenciát levonni.
- Mesélt, bár elég szűkszavúan. Tudod jól, hogy inkább a tettek embere - mosolyog rá a tengerzöld szemekre, majd hallgatja a lányt tovább. Azért azt megállapítja, hogy jól érzékkel választja meg a bélpoklos, hogy kiben bízik. Mert az gyorsan lejön Vasilnak, hogy Izabella az egyik titoknoka, még ha erről egyikük sem tud igazán. Michelle nem egyszerű eset, és pont ez teszi vonzóvá és persze veszélyessé.
- Hű, majd megmondom neki, hogy fel vagyok háborodva, hogy alig oszt meg rólam valamit. Szép dolog mondhatom - tettetett felháborodás és fejrázás követi a vicces monológját, majd folytatja, miután elkezd enni. Ha már itt van, ne romoljon meg, nem?
- Hát nem tudom mennyire vagyok én érdekes, magamról nem nagyon szoktam beszélni, azt meghagyom a hiú embereknek. De gondolom azt tudod, hogy bolgár vagyok és Michelle a barátnőm... ez elég érdekes, mi? - felnevet, de nem hagyja abba a monológot sokáig, mielőtt folytatná. - Először a bejáratnál találkoztunk, ő igazított útba, a maga módján. És Madagaszkáron jöttünk össze, ha jól emlékszem. Vízi-csatában lenyomtam, mint a muglik a bélyeget - nevetgél ahogy visszaemlékezik, az tényleg vicces volt. - Aztán meg alakult, meg veszekedtünk, meg mindenféle volt, de úgy tűnik jobban szeretjük egymást annál, hogy apróságok miatt elveszítsük a másikat. Na, igen, sokkal jobban összeértünk az évek alatt, mint azt a látszat gondolná. Boldog vagyok vele - fejezi be végül kissé átszellemülten és aprót belepirulva.
- És téged hogy engedett be a belső köribe? Remélem egyszer legalább megfenyegetett, vagy ilyesmi, különben nem hiszem el - nevetni kezd, majd amíg Iza elmondja az ő történetét megeszi a szendvicsét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. május 23. 12:08 | Link

Rebi
sokáig nem is írtam, annyira féltem

Hááát...nem is tudom...- nyammogtam a sütidarabokon, amit nagy adagban gyömöszöltem a számba és most valahogy rátapadt a szájpadlásomra. Bármilyen erősen is sikáltam a nyelvemmel, mindössze pár apró darabka vált le róla, amit fuldoklások közepette nyeltem le. Kapitány érdeklődve nézett, szerintem azt várta, mikor murdelok meg, hogy újra szabad kutya lehessen, mint az örökbefogadása előtt. Hiszen, ha kutyául gondolkodtam, igazat kellett adjak neki. Én csak mindenben korlátoztam szabad szellemét, legfőképp a testét. Talán már abba is belegyezett volna, ha csak a kétlábúak egy másik egyede gondozná és nem én. Szóval reménykedett a kis bestia, hogy a macska rágná ki azokat a gomb szemeit. Úgy látszott Kapitány meg köztem, áthághatatlan akadály húzódott, akárcsak a történelem és köztem.
- Szerintem be vagyok oltva ellene, bármilyen történelem, csak kimondod szót és már fulladozom, látod? -  Köhögtem egy sort, mielőtt újabb pépessé csócsált darabka csúszott volna le a számon. Ilyen történelmes tárgyakat elvből fel sem vettem. Ismertem a korlátaimat, ezért nem is vonzott a dolog. Persze elég kevés tantárgy volt, ami vonzott volna.
- De például te mit szeretsz rajta? - Rájöttem, hogy nem jó ez az irány, mert így csak eltávolít attól, hogy jól érezzem magam, ezért akartam a sütire váltani, de Rebi meg ezért nem volt oda.
- Tudod mit? Van egy remek ötletem. Te elmeséled, hogy mi a jó a történelemben, meg tanítasz, én meg elmesélem, mi jó a sütiben és megszeretettem veled. De csinálhatunk mást is! -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. május 25. 11:22 | Link

A lányka már nagyon ki van, mikor veszem a fáradtságot és megállok, bár ezek után meg nem hiszem, hogy ne lenne kérdése vagy bármi egyéb mondanivalója. De azért adni kell mindenkinek egy esélyt, szóval...
- Amúgy Zoé vagyok.
Nyújtom felé a kezem, immáron sima álló helyzetben, ha még nem tudná, ki is vagyok pontosan. A gondolataim persze már teljesen máshol járnak, mondjuk úgy, hogy az eperlé és a baracklé társaságában, amik fent vannak a szobámban a kastélyban, ám egy egyszerű begyűjtőbűbáj kíséretében hamarosan ott landol a kezemben a két jókora üveg hideg ital, ami garantáltan nem fog torokfájást okozni.
- Melyiket kéred? Eper vagy barack?
Nyújtom felé a választékot, nehogy nekem itt, mindjárt összeessen. Ha választott, akkor felé nyújtom a nyertes flakont, megvárom, míg elveszi, egészséget kívánok mellé, és magam is hörpintek egy kortyot a sajátomból, miután lecsavartam a kupakját.
Hagyom, hadd térjen szegény magához, ha szeretne valamit, akkor úgyis elmondja, addig pedig elég lesz a segítő jobbom is. Ha meg ez sem, akkor maximum továbbáll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. május 25. 17:33 | Link

Ábel
nagyon helyes, hogy félsz, de azért ennyire nem kell
-Elég sokszor van igazam - mosolygott cinkosan, miközben azt figyelte, hogy nem szorul-e elsősegélyre a fiú. Ez volt az egyik, amit nem szeretett a süteményekben. Mindig felragadt a szájpadlására egy darab, és lehetetlen volt leszedni. Habár azért addig nem jutott, hogy elkezdjen fulladozni tőle. A másik amit nem szeretett a süteményekben, hogy nagyon édesek voltak. Amelyik meg nem, azt nagy duzzogva hajlandó volt megenni, de csak akkor, ha az ember jó passzban találta.  
- Szerintem csak mohó vagy, és a túl sok süti miatt fulladozol, de hát persze rá lehet fogni a történelemre is – válaszolt szem forgatva, míg í másik tovább folytatta a küzdelmet a szájpadlására ragadt darabokkal. Azt még nem egészen értette, hogy miért is nem szereti a történelmet, de reménykedett, hogy majd még kiderül.
-Hát.... Izgalmas, és valahogy elvarázsol. Nem tudom jól megfogalmazni, hogy mit is szeretek benne. Biztos neked is van valami ilyen dolog az életedben, amit nem tudsz, hogy miért de szereted. Csak magával ragad, és oda meg vissza vagy érte. És te miért nem szereted? - tette fel a kérdést, ami azóta érdekelte, hogy elkezdtek erről beszélni.
-  Én benne vagyok. Mit szeretnél tudni? Mugli vagy varázsló történelem? Melyik történelmi korszak? Mert bármiről szívesen beszélek. Úgyis tanár szeretnék lenni, ha itt végzek, szóval... És te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? - kíváncsiskodott.  -  Ja, és előre szólok, nem vagyok egyszerű természet. Ha valamiről meg van a véleményem, nagyon nehezen lehet csak eltéríteni attól. De egy próbát azért megér, és meglátjuk, sikerrel jársz-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. május 26. 20:35 | Link

Zoé

 -Köszi-veszi el a lány kezéből az egyik üveget és azonnal belekortyól.    
 -Én meg Paulina-mosolyóg rá az idegenre. Sajnos nem igazán szokott hozzá a sporthoz így rendszerint pár méter után kifullad. Miután sikerült valamennyire összeszednije magát bele is fog a magyarázatába.
 -Tudod én csak kíváncsi voltam-simítja ki a szognyáját.
 -Nem sokan futnak itt ráadásul ilyen későn Tulajdonképpen senki se szokott napnyugtakór kint tartózkódni jegyzi meg magában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Soóki Zsóka Boglárka
INAKTÍV


Noel kistündére, Anne manója, Vivi Bogyócája :3
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 2184
Írta: 2016. május 28. 22:33 | Link

Búcsúzunk T_T


Eddig ez volt a második legszomorúbb pillanat az életében, az édesapja elmenetele után. Mikor látta a kiírást, még vagy percekig a hirdetőtábla előtt állt, utána pedig könnyes szemekkel indult megkeresni bátyáit, hogy megvigasztalják. Lin távozása nagyon megviselte, megviseli a lánykát, bár nem tudtak sokat beszélgetni, mindig nővéreként gondolt a szőkére. Megadta neki a tiszteletet, mégis lehetett vele bármiről beszélni. Aznap sírva aludt el, és csak másnap tudatosult benne teljesen, hogy szeretett házvezetője le fog menni. Berci bácsi maradni fog, legalábbis a lányka reménykedik benne, a férfi mégis más, mint Leen. Neki nem merne annyit elmondani, akkor sem, ha biztos a segítségben.
Látta a bácsi kiírását is, és újra elöntötték szemecskéit a könnyek. Előtte nem szabad ilyen szomorú dolgokról beszélni és teljesen biztos vagyok benne, hogy éneklés közben is többször meg kell állni orrot fújni, szipogni. A megfelelő időpontban ér a megfelelő helyszínre, ahol már többen várakoznak, de először a HVH-t szúrja ki. Tolakodva lépked a férfi felé, majd szomorú pillantásokkal néz rá. Ahogy Berci a Levita indulóját kezdi énekelni a lányka halkan csatlakozik hozzá, de az első sor után előveszi zsebkendőjét és kifújja az orrát. Azt hitte tovább fogja bírni, de úgy tűnik tényleg elkeserítette Lin távozásának a híre.
- Szfinx tartja a címerünk... - indul a második strófa, és ezt is végig szipogja. Lin biztos meghallotta az éneküket, mindig is nagyon odafigyelt a diákjaira, ez az egyik ok, amiért nagyszerű HV. Minden tőle telhetőt megtett a kékekért.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Tiberiusz | Bodza | RicsiCsikó örcsibarcsija | jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. május 31. 21:49 | Link

Lina, merthogy nekem csak Lina marad a gondolataimban, szinte rögvest megissza az egyik üveg tartalmát, így nekem a barackos marad. Egye fene, imádom azt is.
A légzésem már visszatért a normálishoz, ami nem mondható el a lányról, aki mindjárt össze fog itt nekem esni, ha tovább is kínzom, mint egy olimpiára készülő sportolót.
- Gyere, heveredj le.
Mutatok egy fa tövéhez, ahova pár ige hatására néhány pokróc terem, a puhábbik fajtából, ami sosem szúr, engedi érezni a talajt, de túl puha, hogy bármilyen testrészünknek is lila foltot engedjen szerezni.
Vigyoroghatnékom van, Paulina valószínűleg túlságosan új még a falak közt.
- Dehogy. Ha tudnád, mennyien jönnek ki a levegőre alap esetben még ilyenkor. Meg takarodó után is. Persze, most, hogy vasszigor uralkodik, kevésbé, de hidd el, itt máskor tömegek vannak.
A tömegek szónál kicsit viccesre veszem a figurát, hiszen azért ez túlzás is valamennyire. Inkább csak egy összehasonlítási alap arra, hogy máskor mennyien szoktak ide kijönni. Hiányoznak azok az idők. Nyugalom, csicsergés, és megannyi ember. Jön a nyár, és a kastély falai közt olyan hangulat sincs, mint egy száz éve elhagyatott temetőben, ahova már a lelkek se járnak vissza. Sírok...
- Csak a futás nem a te sportod vagy mindent összegezve egyik sem?
Merül fel eme egyszerű tény bennem, mert még mindig látom rajta, hogy ki van fulladva. Én is így kezdtem, volt, hogy kétszáz métert nem bírtam folyamatában megtenni, nemhogy egy-két kilométert...
A tekintetem megértő és érdeklődő a válasza iránt, mert ha netalántán van olyan ága a mozgásnak, amit szívesen űz, akkor talán válthatunk arra is, már ha persze van rá itt lehetőség...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2016. június 1. 16:35 | Link

Szeretlek titeket! Love


Éppen néhány papírt rendez össze a házvezetői asztalon - bár valójában már csak nézelődik, búcsúzik a helytől, semmi érdemlegeset nem tesz, és nem is kell tennie -, amikor meghallja odakintről a hangokat. Csodálkozva araszol közelebb az ablakhoz, és amikor meglátja a kékeket, és köztük a kékszemű pasast, egyszerűen elerednek a könnyei. Annyira nem szívesen megy el, annyira maradna még. Ez a helyzet annyira rossz, annyira fájó. De muszáj mennie, ha még élni akar valamennyit. Ráadásul túl sokat támaszkodik a prefektusaira, Bercire. Ilyen állapotban őket is csak terhelni fogja, ez pedig egyáltalán nem célja.
Most azonban minél hamarabb le akar jutni a toronyból, hogy megölelhesse drága kékjeit. Szélesre tárja az ablakot, aztán a szoba sarkából felkap egy seprűt. Múlt héten kobozta el az egyik diáktól, és most, amikor a lába közé veszi, csak azért imádkozik, hogy ne egy takarítószeres seprű legyen. Az kétszeresen is bukta lenne.
Könnyeitől nem nagyon látja, hogy merre megy, de azért sikerült kitalálnia az ablakon, és szerencséjére a seprű repül, így nem is végzi csúnyán összetörve a torony aljában. Persze az orvos nem véletlenül tiltotta el a repüléstől, elvégre egy gyenge, beteg, szédülékeny nőnek még véletlenül sem szabadna repkednie, de hát kit érdekel ez most, amikor Lin búcsúzni szeretne?
Földközelbe érve, szinte leugrik a járgányról, cseppet sem zavartatva attól, hogy az csak simán a földre zuhan, hiszen ő már fut is helyettese felé, hogy megölelhesse, és nem mellesleg belefúrhassa arcát a férfi széles vállába. Mert hát mégiscsak ciki itt bőgni mindenki előtt.
Bár az elején sokan nem értették, miért rá esett a választása, de az idő őt igazolta, és Berci a kékeknek tényleg jó apjává vált. Nem fél itt hagyni őket, mert tudja, hogy ő vigyázni fog rájuk. Szívesen megköszönné neki, hogy mindig mellette állt, segített neki és majdhogynem második apjának is érzi őt, de a sírástól képtelen megszólalni.
Egyik karját kinyújtva a mellettük álló Bogit is ölelésébe vonja, fejét az övének dönti, és csak van. Lágyan ringatni kezdi hármukat, szokása ezt tenni, ha nagyon szomorú, ezzel kicsit megvigasztalódik. Most mégsem működik. Itt már csak Alex segíthetne. De azért lassacskán elapadnak a könnyei, ha törött félmosollyal is, de képes ránevetni a körülötte állókra, és elmondani nekik, mennyire szereti őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. június 7. 16:32 | Link

Letelepszik a lány mellé és csendben hallgatja a mondandóját. Úgy tűnik tévedet az éjszakai kijárással kapcsolatban,dehát jó pap is holtig tanul. A saját hibáin való rágodás helyet inkább kiváncsian fürkészi a másik arcát. Lehet,hogy csak képzelődik,de mintha szomorúságot látna rajta. Erre a gondolatra szinte azonnal összeszorul a torka.
 -Jó lehetet akkor-szólal meg végül   -A sport nem igazán az én világom-ingatja a fejét szényenkezve. Sajnos nem túl jó a fizikai állóképessége és akkor még finoman fogalmazott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. június 9. 21:03 | Link

Vasil

Figyelmem egy pillanatra sem lankad a beszéde közben, és míg ő elmondja, amit el szeretett volna mondani, addig én feltérképezem arcának minden egyes pontját, és bár ez hosszadalmas műveletnek lehetne betudható, az én világomban mindössze pár pillanatig ugrál ide-oda tekintetem, majd azután ismét a szemébe nézek és még el is mosolyodom picit.
- Ne hibáztasd, mostanában amúgy sem találkoztunk annyit, meg hát ilyenről nem is szeret beszélni - próbálom azért védeni is őt, holott tisztán látszik Vasil arcán, hogy csak megjátssza a dolgot. Kicsit talán még magamhoz is hasonlíthatnám ebben a pillanatban, azonban nem teszem, helyette figyelmesen hallgatom a navinést, aki örömmel ecseteli hosszadalmasan az egymásra találásukat rellonos barátnőmmel. Vasil ugyan nem mond semmi olyat, amit akár még magának a lánynak is visszamondhatnék, hogy okozzak neki pár kellemetlen másodpercet, azért próbálkozom valamit találni ellene. Jó barátnő módjára keresem az alkalmakat, amikor kínos helyzetbe hozhatom a rellonost.
- Tehát nagyon boldogok vagytok, száll a rózsaszín köd meg minden - biccentve összegzem a hallottakat, és bármennyire is igyekszem jó képet vágni a dologhoz, arcomra felkúszik egy fintor, ami nem kifejezetten ellenük szól. Adriannal nem igazáb szeretjük mostanában egymást, és akkor most hallani egy ilyet... hát nem tesz jót érzékeny lelkemnek, de mielőtt még Vasil esetleg gyanakodni kezdene, vagy bármi, ismét felpillantok. Ezúttal sokkal kedvesebben.
- Majdnem - rázom meg a fejem mosolyogva, Adrian és a hozzá kapcsolódó gondolataim egy pillanat alatt illannak tova. - Ha jól emlékszem legelőször még információt akart kiszedni belőlem, mondjuk eléggé rám hozta a frászt a késével, de azt hiszem akkor éppen harcias kiskakast játszottam - elpillantok Vasil válla fölött, mintha így jobban menne a visszaemlékezés. - Aztán kicipelt Franciaországba vásárolni és puff, onnantól kezdve elkezdtük keresni egymás társaságát. Többnyire azt hiszem én zaklattam őt, de nem bánta. Ha meg mégis, hát így járt - mosolyogva vonok vállat a beszéd végén, tekintetemmel a navinését keresem.
- Na jó, túlestünk a diszkrét mesén, most akkor mondd meg, hogy igazából hogy kerültetek össze? Michelle nem szeret csak úgy bele emberekbe, akik ráadásul lenyomják valamiben... meg akivel ennyit veszekedett. Már az első pillanatban megfogott benne valami, igaz? - nem tudom, hogy ez miért érdekel ennyire engem, egyszerűen csak muszáj az ő szájából hallanom. Hogy tulajdonképpen úgy  szerettek egymásba, hogy közben ki nem állhatták egymást - vagy legalább Michelle Vasilt. Így van, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. június 10. 13:27 | Link

Izabella

Tényleg jó barátnők lehetnek Vasil szeriont is, hiszen egyből védeni kezdi Michelle-t, akit egyébként nem kell védeni, de a barátoknak megvannak a kötelességei. Ez igazán értékessé teheti Izát a lány szemében, és Vasil örül, hogy egy nem igazán Michelle beállítottságú lánnyal barátkozik a barátnője, legalábbis eddig nem úgy tűnt.
- De hibáztatom – mondja végül mégis, de megtoldja egy kis magyarázattal. – Tudod, nekem megnyílt már jobban, mint gondolná az ember, és szeretem azt a Michelle-t, jobban, mint a felpáncélozottat, akibe beleszerettem. Talán neked sosem mutatja majd meg, de azért egy kicsit többet mutathatna magából másoknak is – vonogatja a vállát, zavarban is van egy kicsit, mert nem szokott másnak beszélni Michelle-ről. Igaz megváltoztatni sem akarja, valószínűleg nem is tudná, talán néhány kompromisszumban reménykedik. De már kapott egy csomót, akkor miért gondolja, hogy még fog? Ezt ő maga sem tudja, ráadásul most tényleg nagyon boldog a rellonossal.
- Valami olyasmi, bár ködöt nem láttam. De valóban úgy tűnik, hogy működik minden – mosolyog a lányra, még akkor is, hogy ha észreveszi a hanghordozásán a kis rosszallást, vagy hitetlenkedést, vagy valami nem oda illőt. Ő azt hitte, hogy Izabella ennek örül, hogy a barátnője boldog, de valami nem stimmel. Nem az ő dolga, talán később visszatér erre, vagy majd betudja annak, hogy talán irigykedik valamiért a kék házas szöszke. Persze rá nem nagyon lehet irigykedni, hacsak nem azért, mert ilyen barátnője van, de kevésbé hiszi, hogy ez Izát lázba hozná. Sőt nem is kap olyan jeleket, hogy Vasil esetleg tetszene neki, vagy akarna tőle valamit. Biztosan nem így van, ezt tudja és érzi. De, hogy ne ő legyen a központi téma, rögtön átnyargal arra, hogy a két szöszi, hogyan ismerkedett meg, mert ez izgalmas téma lehet. végül az elején kívül semmit nem talál, ami úgy meglepné, bár a késes sztori egy kicsit ijesztő lehet, de azt nem tudja, hogy ez mikor történhetett. Talán később megérdeklődi ezt is Michelle-től.
A kérdése furcsán érinti, már-már vádlón a bolgárt, egy kissé hátra is hőköl, de aztán mégis válaszol. A kérdés végül is jogos, már maga sem érti miért lepődött meg egy ilyenen, ismerve azt a néhány pletykát, ami a francia szöszkéről szól.
- Persze, először igazán segítőkész volt, ez tetszett. Nem igazán hittem el, hogy ő ilyen, szinte sütött róla, hogy védőrétegeket visel, na meg persze csinos is volt, akkor is – mélázik el. – Amúgy nem az az igazi kérdés, hogy én miért szerettem bele, hanem, hogy ő miért belém, hiszen egészen más beállítottságúak vagyunk, legalábbis sok mindenben. De úgy tűnik, hogy ragaszkodásunk és a jó pillanataink minden mást felülírnak. Márpedig egyre több jó pillanatunk van… a testvéreit még alig ismerem, tényleg igazán be sem mutatott még nekik, ami igen furcsa. De lehet, hogy csak nekem az, lehet, hogy félt tőlük? Ez még sosem jutott eszembe, hogy azért titkol, hogy ne legyen a többiek viselkedése negatív hatással a kapcsolatunkra. Visszatérve az eredeti kérdésre, mondd meg te, hogy mit kedvelhet bennem… mert elvileg az első találkozáskor már megfogtam, úgy tudom… és tényleg, majdnem elestem és belekapaszkodtam – hirtelen nevet fel, ahogy visszaidézi az esetet. Aztán megmentette a korcsolyázáskor is, amikor feláldozta magát érte. Még az is lehet, hogy ez volt a fordulópont.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 ... 47 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék