31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 58 59 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. október 18. 21:30 | Link

Hanna

Kimentem a rétre. Mostanában nem igazán sétáltam a kastély falain belül, sem azokon kívül. A szobámban ültem, de meguntam ezt az állapotot, ezért elhatároztam,  hogy változtatok ezen. Magamra vettem egy sötét farmert, és egy szürke ingnyakú pólót, meg egy vékony kábátot, majd rövid vacilálás után elindultam. Nem tudtam, hogy sétáljak egyet a város közt, vagy csak üljek be valahova. Aztán eszembe jutott a rét. Az a hely nekem nagyon szimpatikus. A természetnél soha, semmi nem jobb. Végigsétáltam a folyosókon, a kastély ajtójáig. Majd azon kilépve a padokhoz indultam. Nem telt el sok idő, és megérkeztem, majd véletlenszerűen leültem, egy nekem tetsző padra. Erre volt szükségem, de nagyon. Még társaságért sem epedeztem. Lehunyt szemeimmel gondolkoztam, merengtem, ábrándoztam. Olyan jól esett, rég nem volt ilyen. El is szundítottam, majd egyszer valamiért felébredtem, és elcsodálkoztam. Cseppet sem voltam álmos, de én azért aludtam. Ha nem tetszik valakinek, az az ő baja. Ez van. Ezt kell szeretni. Továbbra is pihentem, kezeimet széttárva, megölelve a levegőt, a pad szélét. Most megkívantam, egy szeretett embert megölelni, a karjaim között tartani valakit. Aki legalább úgy szeret, mint Őt. De szerintem mindenkinek más dolga van. Senki nem ér rám... de ez van. Jól esik most a pihenés. Kihasználom a szabadidőmet, és most pihenni fogok. Nem keresek senkit. Ha valaki keres, majd megtalál. Ha megakar. Ha nem, akkor nem. Élvezem, ahogy a szél fújja az arcom. Az ősz meleg szellői a kedvenceim. Mármint nem a kedvenceim, de nagyon szeretem ezeket. A nyárnál nincs jobb dolog. A télnek is megvan a hangulata, azt is nagyon, nagyon szeretem, de nálam a nyár viszi a pálmát. Ha tetszik másoknak, ha nem. Akkor is szeretem a nyarat. Lehet, másnak nem tetszik, de nekem igen. Nem érdekel más véleménye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 19. 14:56 | Link

Ronald

Úgy tűnik tetszett neki a lövésem. Sőt láttam, hogy egy kicsit elmosolyodik. Az arcából azt vettem le, hogy nem is akar ő velem nagyon kötekedni, csak játszani a labdával. aztán megmutatta, hogy ő mit tud. Nagyon vártam már a zsonglőrködését. A mutatványából hamar leszűrtem, hogy nem most kezdett el focizgatni. Valamikor biztos járt focira, sőt az is lehet, hogy valamelyik híres csapat ifi csapatába tartozott. Elég szépen ollózta a hálóba a labdát. A labda elvileg a fáról pattant be a hálóba, úgyhogy ez egy rendes focimeccsen kapufás gólnak, vagy speciális szavakkal csontos gólnak neveznék.
-Szép olló. Bár ez még csak az alap. Ezt én is meg tudom csinálni. Mostanában a gyorsan pattanó, vagy magas passzokból érkező labdákat akarom beollózni.
Kicsit elgondolkoztam a mutatványon, aztán már csak arra ébredtem, hogy a kapuba áll, és várja a lövéseket.
~Vajon ő kapuba állt?-elmélkedtem-,bár akkor honnan tud ennyi mindent? Na mindegy. Egy dolog biztos: ez az edzés érdekes lesz.
Csöndesen álltam a labda mögött, és azt néztem, hogy hol tudnám könnyedén belőni. Majd egy gondolatom támadt, s barátságosan, lassan odapasszoltam a labdát. Elővettem a táskámból a kulacsomat, és ittam két kortyot. Majd lassú léptekkel odaléptem hozzá.
- Szia! Ben vagyok. Honnan tudsz ennyi mindent a labdával? Valamikor focira jártál? Mit keresel most itt?
Gyorsan rendeztem a fiúhoz a kérdéseket, szinte alig vettem levegőt. Ez mind nagyon érdekelt, és magam nem tudtam eldönteni, hiszen nem tudok róla olyan sokat. Aztán barátságosan odanyújtom a kezemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 19. 17:58 | Link

Tolland

Ősz van. De még mennyire, hogy ősz van. És már egy jó másfél hónapja,de nekem ez csak most tűnt fel, mikor végre szándékoztam megemelni a hátsó felem, és kibattyogni a kastély falain kívülre. Most, hogy elkezdődött a tanítás szinte minden időmet benn töltöm és tanulok, és megpróbálok szorgalmikat gyártani, amire azonban nagyon nehezen visz rá a lélek, így inkább csak olvasok, rajzolok vagy zenélek. Viszont az egész mai napot arra szántam, hogy kiszellőztessem a fejem, és egy kis friss levegőt szívjak magamba, mielőtt visszatérnék a könyvek fölé. Voltam ma már a faluban, a tónál, és sok egyéb helyre is mentem, de végig egyedül voltam, de igazából most nem is nagyon bánom. Épp tartok visszafelé a a kastélyba, és a rét mellett haladok el, mikor megpillantok ott középen egy hatalmas nagy levélkupacot, ami valószínűleg akkor kerülhetett oda, míg én a faluban voltam. Olyan szép színes. Van benne sárga, barna, és piros levél is, és olyan nagyon jól néz ki, hogy nem bírom megállni, hogy ne ugorjak bele. Persze csak diszkréten, nem akarok túlzottan nagy feltűnést kelteni, így lassan odasomfordálok, megállok előtte, és egy pár percig csak nézem a levélkupacot. Aztán egyik lábamon megfordulok, s háttal beleesem a kupac közepébe, mindezt egy halk kacaj kíséretében. Olyan jó puha, és szép és, és, és..... Áá nagyon szeretem az őszt, minden csodás pillanatával együtt. És hogy miért? Hát azt nem is tudom pontosan megmondani. Talán azért, mert akkor már nincs olyan tikkasztó hőség, de nagyon hideg sincs, vagy a sok színes, lehulló levél miatt,amik szerintem nagyon hangulatosak. Most is itt fekszem közöttük, mint egy nem is tudom mi, és élvezem az ősz minden egyes pillanatát.

ruha
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 18:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 19. 18:27 | Link

Keiko

Szeptember óta mindennap sétálok. A nyár folyamán kialakult egyfajta igény bennem a rendszeres testmozgásra. Korábban nem hittem volna el, hogy ez megtörténhet, most meg azt nem tudom elhinni, hogy eddig sosem mozdultam ki, csak akkor, ha már régen nem láttam természetes fényt. Ahogy sétálok a kézfejemet csodálom, milyen barna lett az Atlanti óceánon (természetesen nem a szó szoros értelmében) töltött hónapok során. Jó érzés. Teljesen megváltoztam, mint azok a levelek a fán. A beköltözésemkor még zöldek voltak, mostanra viszont sárgák, pirosak, némelyik barna. Tiszta és szép a rét környéke, bár több mint valószínű, hogy a rajta lévő mágia miatt. A fák mögött mocorgást hallok a levelek között. Mivel már kevésbé vagyok félős, sőt, keresem a kalandokat mindenhol, odamerészkedek. Csak Keiko fekszik az avaron. A levitás lány mindig nagyon boldog és kedves, nem meglepő, hogy lejött szórakozni a természetbe. Tolland kimondottan örült neki, mert még nem volt alkalmuk korábban beszélgetni. Hátha most lesz.
-Szia! Csatlakozhatok? - kérdezem, de már dőlök is, egyenesen a levelek közé. Remélem nem érzi tolakodónak, azért csak kedvesen elnevetem magam. Az októberi levegő nagyon tiszta. Hiába a nyár a kedvenc évszakom, mégis azt kell mondjam, a levegő sosincs ilyen tiszta mint Októberben.
-Téged mi szél hozott erre? Sok volt a tanulásból neked is?- nekem minden estre igen! Nincs okom panaszra, mert könnyebben veszem az akadályokat mint valaha, de azért rám fér a pihenés rendesen. Mégis csak levitás volnék, vagy miaszösz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 19. 18:53 | Link

Tolland

Olyan szép ez az évszak. Nem csoda hogy ez a kedvencem, hisz ilyenkor olyan szép színesek a fák, meg hát én őszi gyerek vagyok, vagyis ősszel születtem, de annak is az elején, mikor még viszonylag meleg van. De akkor is imádom ezt az évszakot, bár pontosan nem tudom megmondani hogy miért. Minden évszaknak megvan a maga varázsa, de nekem mégis az ősz áll a legközelebb a szívemhez, és ezt senki nem tudja megváltoztatni.
Most itt ülök, vagy épp fekszem - mikor hogy - egy hatalmas levél kupac közepén, teljesen bele is süppedek, s talán ha nem ez a rózsaszín szerelés lenne rajtam, még el is tűnnék benne.
- Szia. Gyere csak. - mosolygok az érkező levitás srácra, akit ugyan már sokszor láttam, de még nem volt alkalmam vele beszélni.
- Csak szükségem volt egy kis friss levegőre mert bent már fullasztó. És igen, egy kis pihenésre is szükségem van. - vigyorodom el, majd az égre pillanatok, beletúrok két kezemmel a levélkupacba, és ami a kezembe marad azt feldobom, így jut bőven mindkettőnk ruhájára, és fejére is, amit én csak egy halk nevetéssel veszek tudomásul. Remélem azért ezt nem bánja, végül is ha már ide behuppant, akkor nagyon nem zavarhatja ez sem. A fejem tetején egy hatalmas, nagyon nagy, sárgás-pirosas levél talált nyugovóra, ami talán akkora mint az én fejem. Bár amilyen kis pöttömke vagyok ezen nem nagyon csodálkozom, de akkor is, milyen fának van ekkora levele.
- Ezt nézd milyen nagy!! Szerinted melyik fának lehet ekkora levele? - kérdezem, egy nagy mosollyal az arcomon, közben nyújtom felé a levelet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 19. 19:39 | Link

Keiko

Láthatólag nem zavarja a társaságom. Sőt csatlakozik a játékhoz, és egy félkupac levéllel is eláraszt. Tényleg nagyszerű a hely ahol vagyunk.
-Te jó ég! Tényleg hatalmas. - körül nézek, de a lány kérdésére nem tudok választ adni. Látszólag egy fának sincs akkora levele, mint amekkorát felém nyújt. Átveszem kicsit jobban megvizsgálni, mint ha értenék hozzá bármit, és szintén nagyon szakszerűen megcsóválom a fejem. - Fogalmam sincs!
Kicsit jobban szétnézek az avaron, és nem ez az egyetlen különleges levél. Különböző színű és méretű levelek vesznek minket körül, akadnak egészen tarkák is.
-A leveleket is megbűvölték... - ezt a legnagyobb jókedvvel mondtam. Megdöbbentő még mindig, milyen részletekig kidolgozott helyen lakunk. Ez nagyszerű! -Nézd csak ezt a pöttyös levelet! - most én mutatok Keiko felé egy jóval kisebb de nagyon színes, pöttyös levelet. Közben egy bagoly repül el fölöttünk, és hangosan huhog. Elém ejt egy borítékot. Nagyon szórakozott bagoly lehet... Nem tudom ki lehet a gazdája, de mindenesetre jobban is betaníthatta volna... Elolvasom mi áll rajta. A bátyámtól van.
-Ha egyszer nekem lesz baglyom az biztos, hogy megnevelem! - mondom leginkább magamnak. -Neked van valamilyen kedvenced?- ezt viszont már a lánytól kérdezem.
Én magam mindig is akartam valamilyen állatot, de sosem teljesült ez a vágyam. Talán nem véletlen! Nem vagyok valami törődő típus. Van olyan, hogy hetekig csak olvasok, nem is eszek. Egy kisállat viszont folyamatos törődést igényel. Lehetetlen.
-Egyébként a levél a bátyámtól jött. Ő Csehországban tanul. Te szoktál kapni levelet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 19. 20:11 | Link

Tolland

A kérdésemet semmissé tenném, ha megtehetném, mert most, hogy körülnézek, látom hogy egy fának sincs ilyen nagy levele, szóval most egy írtó nagy butaságot kérdeztem. Ettől kicsit lekonyul arcomon a mosoly, de ez is csak a másodperc töredékéig tart, és ismét egy mosoly ül ki az arcomra.
- Nahát! Most hogy mondod,tényleg. - Felelem, teljesen ámulatba ejtve, és kicsit talán csodálkozva. Szerintem soha nem fogom megszokni, hogy a varázslat mennyi mindenre képes, hisz még most is ámulatba esek az ilyen apró dolgok láttán is, noha már rég tudok a varázsvilág létezéséről. - Ez milyen aranyos. - nevetem el magam a pöttyös levél láttán, majd ismét beletúrok a kupacba, karom szinte teljesen eltűnik a színes levelek között, majd mikor ismét előkerül, egy majdnem szív alakú, sárga-barna bocipöttyös levél van az ujjam között. - Ezt nézd milyen aranyos! - nyújtom Tolland felé, így elég közel, talán csak pár milliméter közelre kerül az arcától a levél.
Társalgásunkat a színes, és vicces levelekről egy bagoly zavarja meg, aki egy levelet - egy olyat ami papírból van és nem a fáról esik le - pottyant Tolland ölébe.
- Még nincs, de aputól egy baglyot próbálok kunyizni már vagy..... négy hónapja - számolom az ujjaimon az eltelt időt azóta, hogy először kértem aputól egy baglyot. - de eddig semmi haszna. De régen, még otthon volt egy kóbor macska és mindig őt gondoztam, adtam neki enni, és simogattam is. De aztán egyszer végleg elment. - mondom, egy halovány mosollyal az arcomon. Közelebb hajolok a levélhez, de amint ezt a műveletet végrehajtom, a kezemet a szememre tapasztom, és visszatérek eredeti helyemre, mert eszembe jut, hogy nem illik mások levelébe beleolvasni, mert annak nem szoktak örülni az emberek.
Felnézek az égre, miközben hátradőlök, és nézem az eget, s egyszercsak megpillantok a magasban egy sast.
- Nézd! Azt a sast szerinted be lehet tanítani, ha elfognánk? - kérdezem őszintén, s fel sem merül bennem annak a tudata, hogy ő talán csak egy kis foltot lát a sas helyén, hisz neki tuti nem olyan jó a látása mint nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 19. 22:46 | Link

Keiko

A lány baglyot kér az apukájától már régóta... De jó neki! Én valószínűleg hiába kérnék hasonlót. Mindenféle varázslattal kapcsolatos dolog hallatán a családom pánikszerűen reagál... Olyan mint amikor az ember társaságban azt mondja, hogy himlős; vagy amikor valaki úgy ül be bájitaltan órára, hogy az életnek a legcsekélyebb nyomát sem lehet rajta látni, és csak a meleg, telegőzölt helyiségben fertőzi társait. Nagyon rossz tud lenni amikor az ember gyökereihez visszatekintve ilyen ellenszenvet lát, annak irányában amit az ember hivatott csinálni... Főként ha az ember szülei maguk is varázslók! Hál' Istennek nekem még így is mindig volt valaki a családban aki segített. Valószínűleg a frissen érkezett levél is helyzetjelentés, valami hihetetlen eseményről ami bátyámmal történik.
Egészen elkalandoztam, de Keiko visszarántott a valóságba. Először azt hittem csak viccel, aztán azt gondoltam nem látok jól, majd végül értetlenül fordultam a lány felé.
-Nem. Hol van? - aztán tovább fürkésztem az eget. Már a baglyot sem láttam, nem hogy sast. -Ne haragudj, nem olyan jó már a szemem, mint régen. -jelenleg tizenhét éves vagyok...
De tényleg, a rengeteg olvasás és kutatómunka után látószervem elég megviseltté vált. Tudom, hogy előbb-utóbb kénytelen leszek bűbájt alkalmazni a helyretételéhez, de állítólag a varázslatos beavatkozásoktól egyre gyakrabban romlik, és előfordulhat hogy hetente, vagy akár naponta meg kell bűvölni az ember szemét, fülét vagy az éppen aktuálisan problémás pontot! Ezt semmikképp nem szeretném. Annyira azért nem rossz a helyzet. Többnyire észreveszem a sasméretű madarakat legalábbis!
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. október 19. 22:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 20. 07:21 | Link

Tolland

Már elég régóta kérek aputól egyetlen árva baglyot, de minden próbálkozásom eddig sikertelenül zárult. Nem értem miért nem képes adni nekem egyet, akkor jobb, egyszerűbb lenne a dolgom, de kéne mindig másoktól, vagy épp a bagolyházból kunyiznom a baglyot ha valamilyen levelet küldeni szeretnék apunak, vagy apu közvetítésében anyunak. Igen, ez nálunk már csak így működik, mivel anyu és Hayate muglik, és a nevelőapám még csak nem is tud erről az egészről, és elég furcsa lenne, ha egyszercsak betoppanna hozzájuk egy bagoly. Hát szerintem kicsit kiakadnának. Főleg hogy anyu nem igazán bír elviselni semmilyen varázslatos dolgot, de azért a kedvemért próbálkozik, és ezért - meg még sok másért - nagyon tisztelem őt.
A sas láttán el is feledkezem arról, hogy ő, vagyis Tolland talán nem is látja azt az állatot. Mostanában hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a körülöttem lévőknek nem olyan jó a látása, mint nekem, így néha hülyének is nézhetnek, hogy olyan dolgokat is látok, amit ők nem, vagy nem nagyon.
- Ott, nagyon magasan - mondom, s ujjammal a kérdéses irány felé mutatok. - Jaj, te ne haragudj, gyakran elfelejtem, hogy másoknak nem olyan jó a látása mint nekem. Tudod, ez egyfajta különleges képesség, amit örököltem. Szóval én nagyon messze ellátok, úgy nagyjából 10 km-re. - fejteni ki a dolgot, egy halvány mosollyal kísérve. - Például ott - most épp az ellenkező irányba mutatok - egy repülő halad kelet felé. Szerinted hová mehet? - kérdezem, s szavaimból kíváncsiság árad, de közben még mindig azon rágódom, hogy lehetek ilyen buta, hogy felejthetek el egy ilyen dolgot. Lehet azért mert már annyira hétköznapinak számít, nekem legalábbis ez az egész, hogy már tudat alatt is használom, és észre sem veszem természetesen az ilyeneket.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 20. 07:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 20. 11:10 | Link

Keiko

A lány most szembesített azzal, hogy ő képes tíz kilométerrel odébb is észlelni dolgokat. Azt a mindenét! Ez elég lehetetlennek tűnik számomra. El sem tudom képzelni, hogy én jól lássak messzire, mivel még közelre is csak átlagosan tudok. Hát így látta azt a bizonyos sast. És most egy repülőt is.
-Ööö... Hát nem tudom- válaszolok. Talán megtudnám mondani, ha én magam is látnám, de sajnos nem látom az irányát, ami egyébként sem feltétlen mérvadó.
-Akkor te ellátsz a kastély ablakaiból Bogolyfalváig és az erdőbe is?
Egészen lázba hozott ez a bizonyos öröklött képessége a lánynak, ami még mindig hihetetlennek tűnt. Az animágia tanulható, az nem olyan... újdonság. A metamorfmágia is... A legilimenciáról is hallottam már egyet s mást felsőbb évesektől, az is egy viszonylag közismert képesség.
-Hogy tudod irányítani a látásod? Mármint, tudod szabályozni, hogy milyen messzire láss? - elég kellemetlen lenne, ha csak tíz kilométerre tudna ellátni. Mindig érdekeltek a mágikus képességek. Sokáig megvoltam róla győződve, hogy én magam is elemi mágus  vagyok, de sajnos nem bizonyultam elég tehetségesnek, ez nagyon rosszul érintett eleinte. Aztán később, a nyár folyamán sikerült elfelejtenem a kudarcot. A melodimágiához sem értek különösebben, bár nagyon szeretem. A jósláshoz némiképp konyítok, de azt érzem, hogy még mindig nem találtam meg az utamat, és ez zavaró.
-Milyen tantárgyakat tanulsz? - remélem érzékeli Keiko, hogy ez nem csak egy sablonos kérdés. Illetve az, de most komoly érdeklődéssel kérdezem, mert egyfajta rajongással fordulok felé a hallottak után. Szeretnék a lehető legtöbbet megtudni a különleges látásáról. Nagyon izgalmas!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 20. 11:56 | Link

Tolland

- Szerintem haza, vagyis remélem. Ha igen, akkor én legszívesebben most azon a repülőn ülnék. - kezd honvágyam lenni, amint ezeket a szavakat kimondom, és most tényleg legszívesebben otthon lennék anyuék mellett, hogy segítsek nekik mindenben amiben csak tudok, meg akarom könnyíteni anya dolgát, most hogy gyermeket vár, az én kistesómat.
Aztán jönnek a szokásos, kíváncsiskodó kérdések, amiket mindig fel szoktak tenni, mikor megtudják, hogy van egy különleges képességem. Kérdések rengetegével halmoznak el mindig, de aztán a legtöbbjük, miután megtudott mindent amit csak akart elmegy, és aztán le se tojja a fejem.
- Igen, bár az erdőbe olyan nagyon nem látok el, mert szilárd tárgyakon nem látok át. Még. De a nagyapám képes rá, szóval talán idővel majd én is képes leszek rá. - vigyorgok Tollandra, s sorban válaszolok a kérdéseire. - Igen, természetesen tudom szabályozni, szóval csak gondolnom kell arra a távolságra, amennyire el szeretnék látni. Bár már annyira megszoktam ezt, hogy már tudat alatt tudom szabályozni. - mondom, közben egy kisebb, színes kupac levelet kotrok össze magam mellett. Ez a nagy érdeklődés eleinte nagyon zavart, alig mondtam róla bárkinek bármit is, de mostanában már úgy vagyok vele, hogy kérdezgessenek csak, engem különösebben nem érdekel. Elmondom nekik azt, amire kíváncsiak, és élem tovább az életem úgy, mint azelőtt. Pár nap múlva úgyis elfelejtik. Vagy nem, de akkor sem zargatnak tovább.
- Bűbájtan, bájitaltan, reptan, mitVall, melodimágia, rajzmágia, rúnatan és gyógynövénytan. - sorolom fel a tantárgyaimat, ujjaimon számolva, hogy megvan-e mind. Igazából nem értem, hogy ez most hogyan kapcsolódik a témához, de mindegy, ha már megkérdezte leszek olyan kedves, hogy válaszolok.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 19:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 20. 13:13 | Link

Keiko

Azta! Egészen elvarázsolt, ahogy mesélt a képességéről a lány. Irigykedni kezdtem, de gyorsan megállj-t parancsoltam magamnak, elvégre mégis csak egy diáktársammal beszélek. Ő is ugyanolyan bagolyköves, mint bárki más. Isten őrizz, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam. Bár koránt sem tűnik zavartnak. Valószínűleg nem én vagyok az első érdeklődő. Figyelmeztetve magamat, már a kérdés is nagyjából tárgytalanná vált, hiszen csak összehasonlításképpen kérdeztem a tantárgyairól, meg így könnyebben meglehet ismerni egymást.
-Te igaz Kínából... azaz, ne haragudj, úgy értem Japánból származol? -kérdezem kissé zavartan... Hihetetlen, hogy még mindig képes vagyok ostobaságokat kérdezni... Mégis csak tizenhét éves vagyok...
-Milyen az ottani élet? Én még sosem hagytam el Európát. Legmesszebbre Mallorcára mentem eddig, pár hónapot töltöttem ott, és nagyon élveztem. Japán is biztosan nagyon jó lehet. Nagyon más ott, mint itt? -talán most sikerült kevesebbet kérdeznem mint az előbb. Nincs könnyű dolgom kérdezés terén, hiszen Keiko nagyon izgalmas személyiségnek bizonyul. Legalábbis egészen más helyről származik, és most ismertetett meg egy eddig lehetetlennek tűnő képességgel, aminek ráadásul tudatában van. Ilyenkor mindig nagyon büszke vagyok a saját házamra, és a kékek sokszínűségére. Persze lehet mondani, hogy beszürkült magolósok vagyunk, és ez néha be is igazolódik, de én ezt az állapotot mérhetetlenül élvezem, mert így mindig van bennem egy versenyszellem. Enélkül nagyon lusta tudnék lenni, mint mugli koromban. De rossz is volt!
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 19:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 20. 15:18 | Link

Tolland

Kína, Japán. Japán, Kína. Ezt a kettőt sokan, szinte mindenki összetéveszti, mintha ugyanazok lennének, pedig nem. Ezért én harapok, de talán ez esetben kivételt tudok tenni, mert azonnal kijavította, nem úgy mint egyes emberek, akik még emellett gorombák is voltak. vagyis most csak egy ilyen ember jut az eszembe, akit azonban nem nevezek meg, és amúgy is azóta már viszonylag egész jóban vagyunk, szerintem.
- Igen, én japán vagyok. Nagyon jó, én nagyon szeretek ott élni,de nagyon más mint itt, bár az éghajlat az kicsit hasonlít az ittenire. De nagyon sok ünnep van. Jaj és a kedvencem mind közül a cseresznyefák virágzása. Az olyan gyönyörű. - Felelem, a végén már teljesen felpörögve, és a régi emlékeim a felszínre törnek, mikor tavasszal kimentünk piknikezni a virágzó fák alá. Hát igen, akkor még egy család voltunk. Most meg, hát inkább ne is beszéljünk róla.
- És te, te honnan származol? Mert elég érdekes neved van, és ez alapján most nem tudom beazonosítani, hogy milyen származású vagy. -kérdezem, közben őt figyelem, de nem sokáig, mert figyelmemet hamar eltereli valami kis nesz az erdő felől. Odapillantok, s egy kis mókust veszek észre az egyik bokor mellől. gyorsan feltápászkodom, s a lehető leghalkabban osonok oda az "áldozatom"-hoz, vagyis a kis mókushoz. Mikor kellő távolságba érek elrugaszkodom,de a kis rágcsáló gyorsabbnak bizonyul nálam, így egy ugrással kikerül alólam, s én elterülök a földön, míg a mókus engem használva hídnak elslisszol a kastély irányába,én pedig csak fekszem még mindig a hideg fűben. Aztán eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül, így gyorsan felállok és visszasietek Tollandhoz, aki tuti hülyének néz most, így nem mondok semmit, csak vigyorgok mint egy hülye.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 20. 15:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 20. 16:30 | Link

Hugica


Mosolyognom kell, mert láthatóan meglepem a visszavágással, és úgy tűnik inkább lenyűgözve van, mint megsértve, aminek nem tudok nem örülni. Talán egy kis tiszteletet tudok kivívni magamnak nála. Kár, hogy úgy, hogy tanulásra inspirálom vele. Áh, talán majd a következő lépcsőfok az lesz (kizárt).
Nagyban magyarázok, míg ő csatát vív egy pillangóval, majd a hajával, és mindkét esetben győzedelmeskedik. Csak ezután szúrja vissza, hogy bizony nem találja izgalmasabbnak a könyvet a többinél. Pedig ha valami csoda folytán nekivágna a Kalandor Krónikások Kalandjainak Krónikáinak, megtudná, milyen az, ha egy könyv nem izgalmas.
- Még egy olyan könyvet sem találnál izgalmasnak, amelyik megpróbálna megharapni? - kérdem egy jó pár évvel ezelőtt kiadott kötetre utalva, mely mára igazi ritkaságnak számít, mert a legtöbb néhány nappal a megjelenése után elpusztult, mert szétharapdálták egymást a boltban, vagy a türelmetlenebb varázslók megszabadultak tőlük, miután több sebből is véreztek már. - Szerintem neked a Láthatatlanság Nagy Láthatatlan Könyve való, mert nem találnád meg soha, és így kénytelen lennél nem elolvasni.
Igazából nem hiszem, hogy volna ilyen könyv, de azért jót derülök a gondolaton. Nem sok értelme lenne egy olyan könyvnek, amit nem lehet látni. Legfeljebb, ha kell egy nehezék, vagy egy alátámasztás valahova, de nem akarjuk, hogy látszódjon, hogy egy könyvet tettünk oda.
Jól elszívogatjuk egymás vérét munka közben, így aztán talán nem unatkozik húgocskám annyira, sőt, úgy tűnik nem is akar igazán bántani, mert vicceskedve a vállamba boxol élcelődése után. Tudom én, hogy jó lány a felszín alatt, vissza is mosolygok rá, és direkt kissé gunyorosan válaszolok:
- Igen, képzeld, de majd a szünetben behozom a lemaradásom, szóval ne félts.
Mikor aztán úgy döntök, hogy ezzel a gyakorlat nélküli fordítgatással nem sokra megyünk, jobban megnézegetem a levelet, melyet Nagyapa úgy írt meg, mintha nem is nekem címezte volna, sőt, mintha nem is ő írta volna. Hónapok óta gondolkodtam a látszólag átlagos szövegen, amelynek azonban ránk nézve semmi jelentősége nem volt. Azt hittem elrejtett benne valami utalást, de semmit sem hámoztam ki belőle. Eleve nem vallott Nagyapára, hogy ilyen módon titkosítsa az üzenetét, az meg pláne nem, hogy ősi nyelvvel adjon neki értelmet. Pedig minden jel erre mutatott, ha nem az unokája lennék, nem is tudnék másra gondolni... és talán pont ez volt a célja!
- Azt hiszem itt valami csavar van. Nyilván arra gondolt Nagyapa, hogy ha valakihez hozzákerülne ez a levél, az nyilván titkosírásként gondolna rá, és elkezdené keresni a kulcsot hozzá - kezdek hangos gondolkodásba, miközben Annabell feláll, láthatóan megelégelve a büntetőmunkát. Magyaráz még valamit arról, hogy talán a Nap felé kell tartani ezt is, de azzal már próbálkoztam, bájitalokkal pedig szintúgy, már amelyikkel mertem. Már épp megfordulna a fejemben egy újabb gondolat, de Annabell szavai visszarántanak a földre.
- Nahát! Jaj de örülök! - villanyozódom fel a hallottakra, és majdnem meg is ölelem érte, de sikerül visszafognom magam. Valószínűleg nem örülne neki. - Én mindenképp nagyon büszke vagyok rád, Bellus!
Én is felállok, és az egyszerűség kedvéért a levelet úgy ahogy az imént a kezembe nyomott könyv volt, a lapok közé dugom, és összecsukom, majd pedig a többi cuccot is összekapkodom, és felállok.
- Hát nem tudom. Azt hiszem, bár úgy tűnik hiába, de eleget dolgoztál, szóval büntetés letudva. Csak kérlek ne csinálj ilyet többet! Ha egy szájzáró átokkal sújtod, még az is jobb, mintha bántalmaznád.
Már megint ötleteket adok neki, jut eszembe, és gyorsan a számra vonom a kezem, mintha így akarnám magam elhallgattatni. A könyv kicsúszik a hónom alól a mozdulatra, és szétnyílva a földre esik. Éppen az áttetsző lapnál.. és a mögé betűzött levélnél.
- Te jó ég! Ennyire egyszerű nem lehetett! - tátom el a szám, mikor meglátom, hogy az áttetsző lapon át nézve a levélen álló szöveg teljesen más. Fénylő, a lapra árnyékot vető nagyapám egyértelműen felismerhető betűivel írott mondatok rajzolódnak ki a papíron, elfedve az álüzenetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 20. 17:24 | Link

Zsolti

 Ma szokatlanul korábban ébredtem mint máskor. Még csak épphogy elmúlt 4 óra amikor kinyitottam a szemem. De már nem tudtam visszaaludni. Így felöltöztem a legkényelmesebb ruháimba és átsétáltam a klubhelyiségbe, majd beleültem az egyik kényelmesnek tűnő fotelbe. Több percig szemlélődtem. Csak most figyeltem fel a csodálatos díszítésre a falakon. Most, hogy ez a torony a nyári szünet után újra otthonunkká vált, a klubterem is sokkal otthonosabb lett. Még kicsit javítanunk kellene a rendszerezettségen, de erre még van időnk. Amúgy sem biztos, hogy a levita a legrendetlenebb a házak között. A klubterem hatalmas órájára pillantva vettem észre, hogy már rengeteg idő telt el mióta eljöttem a hálókörletből. Egy-két tanuló mászkált már a klubhelyiségben is. Úgy döntöttem sétálok egyet a folyosókon, szétnézek, akad-e ismerős. Kilépve a folyosóra szemem nem talált ismerős arcokra, de páran már lézengtek a folyosón is. Mivel semmi érdekeset nem találtam az iskola falain belül, ezért tudtam, hogy a friss levegőn kell elfoglaltságot találnom. Így a bejárati csarnokhoz indultam, de már a csarnokhoz érve megcsapott a hideg levegő az éppen csapódó ajtó után. Megálltam gondolkodni, hogy visszamenjek-e a felsőmért, de már nem volt kedvem hosszú utat tenni felfelé. Ezért elindultam ki a kapun. Bolyongtam az udvaron, majd inkább a rétre indultam. Teljesen kikapcsoltam sétám közben. Már messziről megéreztem a szabadság illatát. Amikor erre sétálok mindig a szabadság, függetlenség érzése ér utol. Kicsit magamhoz tértem, mikor picit felerősödött a szél, de hamar elhalkult. A távolban egy fiatal srácot pillantottam meg. Innen úgy tűnt, mintha elbóbiskolt volna, de lehetséges, hogy ez történt. Ezért odamentem hozzá, hátha csak véletlenül történt ez vele. Már majdnem odaértem a lócához, ahonnan már tökéletesen láttam a fiút. Annyira aranyosan pihent a padon. Nem akartam felébreszteni. De valami belső sugallatra mégis leültem mellé, majd megszólítottam:
 - Jó reggelt álomszuszék! Te mit keresel itt? Kizavartak a hálókörletből? Vagy magadtól jöttél a friss levegőre?
 Nagyon furcsán hangzott az, amik már elhangzottak. De ezen már nem tudtam változtatni. Picit belegondoltam, hogy mit fog rólam gondolni, ha kinyitja a szemét és meglát. De úgy döntöttem, hogy inkább nem érdekel ez a verzió. Ha sikerült kizökkentenem nyugalmas pihenéséből, akkor majd biztosan elárulja nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 20. 19:28 | Link

Benjámin


Nagyon örültem új barátom közvetlen és barátságos fogadtatására. Észrevettem, hogy a foci neki fontos, de nem a kihívás, hanem talán egy barátság kezdetét látta a labda mögül. Kevés az ilyen játékos, még a TOP ligákban is.
A mezén láttam, hogy a legjobb és legnépszerűbb Magyar klub szurkolója, talán még játékosa is. Habár ez utóbbi a suli miatt nehéz lehet neki.
-Szia! Ron vagyok.- mutatkoztam be neki.
-Sokat játszottam otthon. Az igazság az, hogy Manchester United drukker vagyok.De csak a West Ham ifi csapatáig jutottam.-feleltem a kérdésére.
-Pár évet játszottam, de nem vagyok túl tehetséges. Így leginkább csak ismerősökkel játszok, náluk kicsit jobb vagyok.- mosolyodom el saját szavaimon.
-Érdekes, még sosem láttam senkit a suli közelében focizni. Mióta jársz ki?
-Amúgy a Fradinak drukkolsz, esetleg ott játszol?
- Hadartam én is el mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 22. 15:00 | Link

Ronald

Amikor hallottam válaszát, nem hittem a fülemnek. Egy hajszál választott el attól, hogy még az iskola előtt megismerjük egymást. A West Ham ificsapatában játszott. Tudni illik, a West Ham a Liverpoolba érkezésem előtt esett át az ifibajnokság másodosztályába. Kétszer játszottunk ellenük, de egyszer nem voltam a pályán, úgyhogy nem láthattam Ronaldot, másodszor pedig szerintem ő nem volt a pályán, mivel én akkor végigjátszottam a meccset. 3-1-re nyertünk ellenük. Így hát csodálkozva tettem fel neki a kérdést:
- A West Ham-ba? Én tíz éves koromtól a Liverpool-ba játszottam. Sajnos akkor nem találkoztunk. Amúgy a Manchester United nem rossz csapat. Sokszor játszottunk ellenük, csak nekem a játékstílusuk nem tetszik, de te tudod.
Nem akartam újdonsült barátomat megbántani azzal, hogy becsmérlem a kedvenc csapatát, így próbáltam enyhén kifejezni gondolataimat, és hagytam, hogy maga döntsön erről. Hiszen az ő érzelmei, nem szólhatok bele. Én csak elmondtam a véleményem. Aztán a Fradiról érdeklődött, hogy Fradi drukker vagyok, vagy ott játszok? Siettem a válasszal:
-Először is gyermek korom óta szeretem a Fradit. Aztán hét éves koromba felmentem Budapestre, s ott egészen tíz éves koromig játszottam a zöld-fehéreknél.
Hirtelen megütötte a fülemet egy kérdés, amit az előbb figyelmen kívül hagytam. A foci edzéseim az iskola körül.
-Hát, amikor már elsős voltam már akkor kezdtem ide járni, bár még akkor nem volt hálóm, így állandóan szaladgáltam a labda után. És te mit keresel itt?
Hirtelen eszembe jutott, hogy már elkezdődött a reggeli a nagyteremben, s kiszámoltam, hogy akkor mennyi időm van még itt lenni, hogy betartsam a saját napirendemet, és még reggelizni is tudjak. Kereken egy órám volt erre.
Utoljára módosította:Fodor Benjámin, 2013. október 30. 13:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 22. 20:18 | Link

Fodor Benjámin

-A Liverpoolban? Nem hiszem el, játszottam ellenük is. Igaz, akkor még vérvörös hajjal és szőke csíkokkal festve. Olyan Valderama típussal.- Majd felnéztem az égre. Szép időnk van, de a gyomrom korog már. Nem baj, a foci, az foci.
-Nagyapám MU drukker volt, innen a csapat iránti szeretet. Kicsit furcsa egy Londonitól, de ez van. Nekem leginkább a küzdeni tudásuk tetszik, a Liverpool viszont színesebben játszik. Nem rosszak, csak néha nem jön ki nekik a lépés.
Elgondolkodtam kicsit, tényleg milyen népszerű is lehet a Fradi, ha vidékről valaki felmegy játszani, na meg ahogy nagyapám is mesélt a régi nagy csapatokról...
-Hogy mit keresek itt? Ja igen, ma nem volt kedvem kirándulni menni, de sétálni igen -mondtam vigyorogva.
-Mit gondolsz? Egy Liverpool focista tud gólt lőni egy régi West Ham kapusnak?- közben a hasam egyre nagyobbat kordult.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 19:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. október 24. 11:16 | Link

Tilda

Már megint vigyorog úgy. Nem szeretem ezt, de legalább már megszoktam. A pillangó-hadművelet sikeresen véget ér, kegyességemből még életben is maradt a kis ádáz repülő ninja.
- Hamarabb égetném el, minthogy megharapjon, ennyire ismerhetnél már. Amúgy is, ki az az idióta, aki ilyen könyvet gyárt? – legyintek, ezzel el is mondva a véleményem az egész könyvszakmáról. Attól, hogy nem vagyunk muglik, nem kell mindenféle hülyeséget kitalálni, mert attól jobb lesz. Remélem a kezét leharapta az írójának.
- Azt hiszem megvolt, csak nem találtam – horkanok fel és még a szép szemeim is körbeforgatom. Még ha nem is vagyok egy nagy szépség, a szemeimre büszke vagyok, ha már alacsonysággal tréfáltak meg az égiek. Fura, hogy ezzel senki sem szórakozott a családban, pedig Tildumildu szép szál nő, irigykedem is rá egy kicsit. Jó, ezt nem gondoltam végig, ő nem az a típus, aki gúnyolódik, inkább olvas. Sóhajtok is egyet, mielőtt a következő fél órát már a megfejtéssel töltjük. Nagyon élvezem mondhatom, örülök, ha nem alszom be, annyira izgalmas. Megint ironizál, méghozzá saját magán, apró mosollyal nézek fel rá, de magamban tartom a választ. Nem kell mindenről tudnia, ami megfordul a fejemben, és gyorsan visszatérek a munkához, amit végül feladok. Annyira semmi értelme, hogy az már fáj. Nem kommentálom újra az okoskodását, hiszen neki is halvány segédfogalma sincs, hogy mit kéne tenni. Semeddig sem jutottunk, de egyvalamit mégis csodálok Tildában. Azt a határtalan optimizmusát és lelkesedését, amivel ezekbe belefog. Ezt azért el kéne néznem majd a melodimágia miatt, nagyon várom már az első órát! Elmondom hát neki, hagy örüljön. Örül, és felém lép, de meggondolja magát. Tanulékony, vagy csak nem akar további rossz pontokat nálam.
- Bellus? Ez fájt. Maradjunk az Annánál, oké? Amúgy meg köszi, majd igyekszem, vagy ilyesmi – vonom meg a vállaimat, még magam sem tudom, hogy mennyire fogom jól érezni magam benne, vagy, hogy Kahlil kidob-e már az első órán. Valahogy őt jobban tisztelem, mint másokat, de nem sokkal, úgyhogy vissza kell fognom magam valahogy. Megvan! Jövök neki eggyel a tanévnyitó miatt! Szuper, első óra megvan, már csak a többivel kell valamit kezdenem. A gondolatimból nővérkém „segítsége” húz vissza a napfényes rétre. Furcsa mosolyra húzódnak az ajkaim, egész jó tippeket adott.
- Igazad van, úgy nem fog tudni kiabálni, ha rugdosom. Köszi a tippet – most én lépek oda és nagy örömmel megölelem, nagyjából egy másodpercig, majd kuncogva ellépek tőle. Nem is tudtam, hogy ilyen csavaros észjárása van, biztos valami mágus detektívregényben olvasta. Úgy látszik, hogy meglephettem, mert kiejti a kezéből az „ereklyét”, ami kinyílva döndül a füvön. A megoldását pedig ő maga tárja fel nekünk.
- De jó, akkor már nem is kellek hozzá, igaz?! Köszi a melót és a tippeket nővérkém, jót dumáltunk. Remélem megfejted ezt az izét. Ha sok kincs van benne, majd adsz belőle ugye? Egy fülbevalónak örülnék. Na pá! – mosolygok, majd nagy lendülettel otthagyom őt, a könyvét és az egész nagyapás rajongását. Kicsit még bosszús is vagyok, hogy ilyen könnyen sikerült neki, de a következő pillanatban már örülök, hogy megvan a büntetőmunka és Tilda egész normális volt. Nem gondoltam volna, hogy tud ilyen is lenni, egész jól sült el az egész. Persze nagy reményeket nem támasztok hozzá, hogy megjavul, de először a lepényhal, utoljára a remény hal meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 24. 19:18 | Link

Hugica


Sikeresen lelohasztja a mosolyomat, mikor gondolatban tűzhalálra ítéli a Szörnyek Szörnyű Könyvét. Megcsóválom a fejem.
- Naa, ilyet még viccből se! A könyveket bármilyen.. kevésbé jók legyenek is, nem szabad elégetni.
Hogy "melyik idióta" gyártotta, arra inkább nem felelek, mert úgy sejtem, hogy valójában úgysem érdekli Annt. Helyette visszacsalom újra a mosolyt arcomra a láthatatlan könyves válaszára. Ő viszont nem reagál hasonlóval, mikor a "Bellus" becenévvel illetem. Tudom, hogy utálja, így körülbelül ha ötször hívtam így életemben. Most is csak véletlenül csúszik ki a számon, és bocsánatkérő tekintettel próbálok javítani nála.
- Biztosan jó leszel - jelentem ki ellentmondást nem tűrő határozottsággal, de azért elhatározom, hogy majd alkalomadtán meglesem, hogy is megy neki a dolog. Csak még hagynom kell, hogy pár órán túlessen, belerázódjon, meg minden. De máris olyan büszke vagyok!
A munka végül letudva, ha először úgy is tűnik nem jutottunk vele sokra, sőt, szavaimra adott válaszából ítélve a helyzet rosszabb, mint volt. Olyan leleményes, hogy majdnem elnevetem magam, de azzal csak felbátorítanám, így próbálok szigorúan nézni rá. Lehet be kéne szerezzek egy tükröt, és gyakorolni.
- Ann, nem vicces!...
Megrázom a fejem, mert látom, hogy a fejmosással semmire se megyek, egyik fülén be, a másikon ki, és amúgy se hagyja, hogy tovább mondjam a magamét, mert most ő ölel meg, mint aki hálás a jó tippért. Tudom, és érzem is, hogy nem szeretet-ölelést kaptam, de még így is örülök egy kicsit neki. Főleg, mert a megfejtés a földön vár.
De hiába lelkesedem, már épp nekiesnék, hogy elolvassam a lelepleződött levelet, erre Annabell elköszön - elvégre az előbb már elengedtem, és ő ahogy kell, él is a lehetőséggel - és faképnél hagy.
- Annabell! Én még..! - már nem is figyel, úgy tűnik el a kastély kapuján túl, mintha az valósággal beszippantotta volna. A levélre pillantok, és az első mondat, amin megakad a tekintetem, belém szorítja egy pillanatra a levegőt.

"És nagyon vigyázz Annabellre! Nem tudhatja meg, ami történt."
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. március 1. 09:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2013. október 25. 14:45 | Link

Gergő

A nyelvbotlására elmosolyodik. Nem fogja leszidni érte, hiszen a rokona, csak ezt a fiú még nem tudja.
– Nincs semmi baj, tegezz csak nyugodtan, és köszönöm. –örömmel fogadta a dicsérő szavakat. Tény, hogy formában tartja magát, és nem fog beporosodni egy íróasztal mögött, a rengeteg dolgozat fölé görnyedve. Látta a beszélgetőpartnerén, hogy rosszul érzi magát, amiért elsőnek letegezte, ezért kezét biztatóan teszi a fiú vállára. – Tényleg tegezz csak nyugodtan, nem csinálok ebből nagy ügyet. –próbálta megnyugtatni Gergőt a szavaival, és reméli, hogy hallgat rá a fiú. Ha most megszokja a magázódást, később még gondjuk származhat ebből, ezért is próbálja már a kapcsolatépítés elején kiküszöbölni az ilyen formalitási dolgokat.
– Nem sok mindent hallottam még a házakról, mesélsz egy kicsit a Navinéról? –érdeklődik kedves hangnemben. Szeretné feltérképezni, hogy melyik házba milyen diákok kerülnek, és bár egy átfogó jellemzést kapott, mégis csak egy belső személy tudja megmondani, hogy milyen is a háza. – Képzeld, egyszer én is lekéstem a záróvizsgámat. Rettenetesen égő volt, mikor a végére betoppantam. Rossz helyre hoppanáltam, és mire megtudtam, hogy hol is vagyok, már késő volt. –meséli jókedvűen a dolgokat. Visszaemlékezve vicces a helyzet, de akkor nem volt az. Arra nem kérdez rá, hogy miért nem volt itt a vizsgaidőszakban, és az ő történetét is csak azért mondta el, hogy Gergő ne higgye azt, hogy ezzel valami rosszat tett. Lesz alkalma évfolyamot lépni, és mint ahogyan azt említette a fiú, ha minden jól megy, másodikos lesz. Ezért nem is aggódik miatta.
– Épp Erdélyben voltam, mikor hazaszólított a kötelesség, de egyébként Gyöngyösön születtem. Elmondok neked valamit, de ígérd meg, hogy nem akadsz ki nagyon, rendben? –vett egy mély levegőt, mielőtt elkezdte volna a monológot, illetve a fiú válaszát is megvárta még. Ha Gergő felkészült, akkor kezd csak bele. – A nagymamád hívott haza, hogy figyeljek rád, mert a szüleid elhunytak. Feltételezem, hogy a vezetéknevemre is kíváncsi voltál, de azt hiszem, hogy lassan kikövetkezteted a dolgokat. –figyeli Gergőt, kíváncsi minden egyes rezdülésére. Nem könnyű megemészteni, hogy a nagy semmiből megjelenik egy rokon, akit soha nem látott még az emberfia. Most mégis ez a helyzet állt elő, és nem tudja kikövetkeztetni az unokaöccse lépését. Jobban mondva nem akar turkálni a fejében, hiába tudna jobban felkészülni a dolgokra. Türelmesen vár, és felkészült minden hullámra, ami a közeljövőben érheti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 13:02 | Link

Keiko

Na igen, a cseresznyefák virágzásáról valószínűleg már mindenki hallott. Híresen gyönyörű. Én még sosem voltam Japánban, egyszer muszáj elmennem oda, és Kínába is. Egész biztos teljesen más odaát a varázslóképzés is. Nagyjából úgy képzelem, hogy többet gyakorolnak pálca nélkül. Talán több lehet ott az elemimágus...
Hiába... Le sem tagadhatnám a mugliéletet, amit az iskola előtt éltem. Korábban egész sokat foglalkoztam a feng shuijal, ami most átmenetnek tűnik számomra a mi világunk és a mugliké között... Mondjuk ott nem csak négy elem van, hanem öt... Mindegy...
-A nevem? Jogos kérdés, sokan feltették már. -én is gyakran gondolkodom el rajta, és korábban a szüleimet is faggattam erről. - Írországból származom, félig-meddig kelta vagyok. Az őseim persze keveredtek angolokkal is, úgyhogy innen a nevem. A családom száz éve váltott hazát, és jött Magyarországra, elsősorban a növényvilága miatt. Nagymamám gyógyszerkészítéssel foglalkozott. Nem mugli gyógyszereket gyártott, hanem többek között vérfarkasoknak valót is. -itt igyekszem kivárni a kellő hatást. Nagyjából azt a reakciót, amit bátyám idézett belőlem elő, amikor mesélte a nagyiról, akit én már nem ismerhettem, ő viszont még igen. -Nagyon izgalmas lehetett! Én erről nem sokat tudok a szüleim miatt, akik mugliként élnek, pedig aranyvérű varázslók... Mindegy is, a lényeg, hogy Írországból való vagyok, de teljesen magyarnak gondolom magam!
A mondatot be sem fejeztem. Keiko a hosszú gondolataim közben -teljesen érthető módon- kicsit gondolatban elbandukolt. Arra azért nem számítottam, hogy elsurran mókust vadászni! Először csak megszeppenve néztem, majd mikor a lányt földre bírta a kis jószág -vagy legalább is valami ilyesmi- akaratlanul elnevettem magam. Reméltem, hogy nem haragszik meg, elvégre elég vicces volt. Szerintem neki is tetszett.
-Rendben vagy? -kérdeztem kedvesen. Aztán egyszerre furcsa ötletem támadt. Néha teljesen eldobom az agyam. -Ott van annak a fának a tövében. Kapjuk el. -felálltam, és nyújtottam a kezem a lány felé, hogy fölsegítsem őt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 14:30 | Link

Tolland Cheesy
mókusvadászat!!!

Óh, a cseresznyefák. Hogy mennyire imádom azt az időszakot. Olyan szép, mikor minden fa virágba borul, minden út szélén és parkban rózsaszín és fehér virágokkal teli fák állnak. Nálunk sajnos akkor kezdődik a tanév, ezért nagyon sok időt nem tudunk a szabadban lenni, de mikor mégis akard időnk, kinn piknikezünk a fák alatt. Gondolataim kicsit elkalanoznak, lelki szemeim előtt újra látom azokat a fákat, amik a kedvenc parkomban álltak, és még mindig állnak. Ott vagyok én is, kicsiként, és vidáman, anyu, és apu mellett. Hát igen, akkor még együtt voltunk.
Figyelemmel hallgatom végig mindazt, amit a nevéről mond, meg úgy általánosságban a családjáról, s mikor ahhoz a részhez ér, mikor elmondja hogy a nagyanyja vérfarkasoknak való gyógyszereket is készített, kikerekedett szemmel meredek Tollandra, és szerintem még az állam is leesett. Ez mennyire jó már, hogy a nagyanyja ilyenekkel foglalkozik. Nekem legalábbis nagyon bejön, de jelen pillanatban nem tudok semmit reagálni rá, csak meredek magam elé.
- És írországban voltál már? biztos szép hely lehet az is. - vigyorgok a srácra, majd a nesz hallatán oldalra pillanatok, és meglátom a mókust, akit azonnal üldözőbe is veszek, de nem sikerül elkapnom, így a földön kötök ki, mire természetesen Tolland elneveti magát. Én is ezt tettem volna a helyében, szóval nem haragszom rá, sőt, halkan még én is elnevetem magam, hisz valóban elég vicces helyzet volt.
- Igen, jól vagyok. - Felelem egy széles mosoly kíséretében. A hirtelen ötletére felkapom a fejem kissé zavart arckifejezéssel, de ez hamar eltűnik, s helyét egy fülig érő, kissé talán ravasz vigyor veszi át. - Oké, menjünk! -Felállok én is, aztán lassan, és a lehető leghalkabban indulok meg a mókus irányába, viszont nagyjából félúton megtorpanok. - De várj, hogy kapjuk el? -kérdem, Tollandra pillantva, s válaszára várva.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. október 26. 14:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 15:05 | Link

Keiko

Hiába próbálok halkan lépdelni, a leveleken lehetetlen! Próbálok taállni egy viszonylag füvesebb területet, hogy csendesebben tudjak közlekedni. A mókus már rég kiszúrt minket, hegyes kis fülének mozgásából ítélve; ezért próbálom kicsit ívesen megkerülni, nehogy észre vegye szándékainkat. Keiko kérdez, a kisállattal párhuzamosan én is fülelek. Remélem nem valami varázsmókus, és nem tudja mit mondunk.
-Hát... Az a helyzet, hogy fogalmam sincs. -a szakszerű megállapítást követően egy ötlettel rukkolok elő- Mit szólnál, ha két oldalról próbálkoznánk megközelíteni?
Egyre közelebb férkőzök a kis bestiához, aki minden reményem szerint nem egy animágus professzor, aki, miután levadásszuk leredukálja házunk pontjait nullára. De jó is volna animágusnak lenni! Mindegy, moost nem ilyesmivel kéne foglalkoznom, hagyjuk! Megérkeztem. Ha jól láttam a lány is hasonló távolságban lehetett a mókustól, aki nagyjából két méterre lehetett mindkettőnktől. Suttogva beszélek:
-A következő a terv: háromig számolok és egyszerre rávetjük magunkat. -ebben én magam is kételkedem, remélem a lány bízik az utasításban.
Megemelem kezem, hogy ne kelljen tovább beszélni, és egyet mutatok. Miközben a mutató ujjam is kinyújtom, jelezve, hogy kettőt számolok, a mókus elkezd mosakodni, és az alkalmat kihasználva, nekiugrok, mielőtt hármat mutattam volna. Az ugró-képességem kicsit túlbecsültem, így nem értem el barátunkig, aki most egyenesen Keiko felé szaladt. Mikor a lányhoz ért hirtelen megtorpant.
-Gyorsan, gyorsan kapd el!-szóltam neki a csatában elveszve, a földön fekve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 15:42 | Link

Tolland Cheesy - Vadásszunk mókusra!!

Azok a levelek bár ne lennének itt. Mármint itt a földön, pont ott, ahová lépni szeretnék. Minden egyes léptem hallatszik, így lehetetlen csendben haladni, és sajnos a mókus is észrevett minket. Mondjuk ebben teljesen nem vagyok biztos, hisz akkor lehet hogy már elfutott volna, vagy felszaladt volna már a fára. De az is lehet, hogy ez egy nagyon okos, és furfangos mókussal állunk szemben, és csak a megfelelő pillanatra vár, hogy elszaladjon akkor, mikor már azt hisszük, hogy megvan.
- Jó ötlet.- vagon rá gyorsan, és halkan, mivel már elég közel kerülünk az állathoz, nem is gondolkodom el azon, hogy mégis mi lesz ha összefejelünk. Akkor az mindkettőnknek eléggé fájna, és a tetejében még a mókus is elszaladna. Ez a "háromig számolok és egyszerre rávetjük magunkat" dolog azért már némi kételyt helyez belém, hogy mi van ha összefejelünk, és így inkább nem is mondok semmit, csak halványan elmosolyodom, majd a mókusra pillantok, aki még mindig, mintha semmi nem történne áll, vagy ül, nem tudom eldönteni, de a lényeg az, hogy úgy tesz, mintha észre se venne minket. Pedig biztosra venném már, hogy észrevett minket, hisz ki ne hallaná meg közeledésünket? Szóval tuti csak a bolondját járatja velünk, és az utolsó pillanatban el fog ugrani. Ezután csendben burkolózunk, és pillantásom a kezén ragad, figyelem mikor emeli fel a harmadik ujját is. Ez nem történik meg, ugyanis Tolland korábban ugrik, de a távolságot eltéveszti, így egy kicsivel előrébb ér földet a kelleténél. A mókus ezt kihasználva megindul, de rossz irányba. Vagyis neki rossz irányba, mert épp felém szalad, ami nekem speciel jól jön. A kis nyavajás a lábam között akar átslisszolni, de én gyorsabbnak bizonyulok nála, s megragadom a törzsénél fogva. Óvatosan, és gyengédén fogom, nehogy bármi baja essék, nem akarom bántani szegényt, de ha ennyire mocorog, nagyon nehéz lesz megtartanom a kezemben. Szám mosolyra húzódik, miközben a mókust nézem, majd Tollandra pillantok, s odamegyek hozzá.
- Nézd! Sikerült, elkaptam! - mondom neki a nyilvánvalót, s nyújtom felé, hogy fogja meg, mert ha nem teszi, hamarosan elszökik, annyira karmolássza a kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 16:11 | Link

Keiko
a vadász
Cheesy

-Júj, mennyire fél szegény! -Keiko felém nyújtja az állatkát, aki nagyon próbál menekülni. Most az én kezemben van. Láthatólag gondolkodik, mert még mindig látszik rajta a félelem, mégsem mozdul. Szökési terven gondolkodik? Az ilyen állati taktikákat már jól ismerem. Otthon van két macskánk. Várhatóan most megfog nyugodni, és elkezd dorombolni... Na jó, ez igencsak lehetetlennek tűnik...
- Nem valami kedves jószág... -jegyzem meg a lánynak, aki valószínűleg egyetért, tekintve, hogy megkarmolta a kezeit. -Most, hogy már itt van lehet meg kéne valahogyan szelídítenünk. Nem tudod, a mókusok esznek gesztenyét? - kicsit bugyuta kérdésnek tűnt, de nem értek az ilyesmihez... A fa ami alatt meghúzódtunk hármat viszont történetesen pont gesztenye fa volt. A gondolkodás közben kicsit lazábban fogtam a mókust a kelleténél, de az még nem mert elmenekülni kezeim közül. Amikor észrevettem, milyen óvatlanul fogom, hirtelen korrigálva hibámat, visszanyújtottam Keikónak.
-Már kicsit nyugodtabb -mosolyodtam el.
-Tényleg... Visszatérve Japánra. Milyen a japán nyelv? Biztosan nagyon nehéz lehet! Tudnál nekem valamit mondani japánul? - én magam három nyelven beszélek stabilan, de tudom, hogy a japánnal leginkább a magyar vetekszik nehézségben; ellenben az angol és a spanyol viszonylag tanulható.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 17:12 | Link

Tolland Cheesy - mókus vadászok XD

- Igen, nagyon megijeszthettük szegényt. - mondom, halványan elmosolyodva, közben végig a kis állatot figyelem, ahogy próbál kiszabadulni, elég kicsi sikerrel. Mondjuk Tolland nem tartja olyan erősen, sőt, ha a mókus nem lenne ennyire rémült, akkor tuti ki tudná magát vergődni a ezek közül. Ahogy telnek a percek egyre jobban megnyugszik a kis állatka, már nem is mozog annyira, talán kezd hozzá szokni a "bezártsághoz".
- Ez igaz, de lehet hogy csak ezért ilyen mert nagyon fél, és ki akar szabadulni. - felelem, egy halvány mosolyt megejtve. Már eléggé nyugodtnak látszik ahhoz, hogy megpróbáljam megsimogatni anélkül, hogy ismét elkezdjen mocorogni. Óvatosan, és lassan nyúlok felé, és sikerül is pár pillanatra megérintenem a fejét, mikor elhúzza azt.
- Öhm... szerintem gesztenyét nem eszik, de... - nézek körbe, miután kezembe veszem a kis szőrmókot, s meg is pillantok a rét másik felén egy mogyoróbokrot. - De ott van egy mogyoróbokor. - mutatok a rét másik felére. - Szerintem viszont mogyorót eszik. Bár nem tudom, de egy próbát megér. Hozol néhány szemet? - kérdezem mosolyogva. Mikor visszatér adok a mókusnak egy szemet belőle, s halkan elnevetem magam.
- Hát, mivel én már kiskorom óta hallom, és beszélem is, úgy mint a magyart, így nekem nem olyan nehéz, de sokan mondták már hogy nagyon nehéz megtanulni. Mondjak valamit? Öhm... oké.... - de mit? ezt már nem tudom. Egy pár percig gondolkodom, hogy mit is mondhatnék, aztán eszembe jut a megfelelő mondat. - Kono risu wa hijoo ni kawaii desu. Ami magyarul annyit tesz, hogy nagy aranyos ez a mókus. -vigyorodom el, majd az állatra pillantok, aki már teljesen megnyugodott, és boldogan eszi a mogyorót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 17:46 | Link

Keiko

Látszólag szereti a mogyorót a mókus. Nem csak szóbeszéd. A lány kezei közt méginkább megnyugszik a kisállat. Ahogy ülünk a réten hirtelen egy hűvösebb szellő érkezik. Nem hiába, az év hideg időszaka most jön csak el igazán... Én a nyarat mindig is jobban szerettem, különösen a mostanit. Spanyolországban egész más idő lehet most is. Persze ennek a helynek is megvan a szépsége. Az én kedvencem az ég. Nagyon szép; főleg az évnek ezen a szakaszán.
- Ez nagyon jól hangzik! - válaszolom a japán mondatra. Valószínűleg, bármilyen nyelven mondta volna így gondolnám, mert nagyon érdekelnek az idegen nyelvek. A Bagolykő elvégzésekor már szeretnék viszonylag sokat beszélni.
Hirtelen valami a vállamra csöppen. A felettünk lévő fáról semmi nem érkezhetett. Aztán már egyre több helyen érzem az esőt, ami hirtelen érkezett. A fa alatt félig takarásban voltunk.
-A mókus is lehet érezte hogy jön a vihar és elakart bújni...- az állatok rendszerint bebizonyosodik, hogy okosabbak az embernél. Én ezt sosem tagadtam meg, teljesen egyetértek ezzel. A legendás lények viszont olyan... rafináltak, mint mi emberek, úgyhogy ők sosem vonzottak engem. A közeli erdőben sem jártam még; egyre bátrabb vagyok, de azért vannak határok.
-Ajaj! Szerinted megázunk? -miközben a kérdést felvetem eszembe jut valami.
-Protego!-egyik kedvenc varázslatomat hajtom végre, aminek következtében egy fél-buborék rajzolódik ki felettünk. Ez a varázslat alaphelyzetben láthatatlan, most azonban a rajta lefolyó víz íve láthatóvá teszi. De jó! Ilyet még sosem csináltam. A mókus szemei nem kerekedtek ki túlságosan... Nem csoda a legtöbb varázsló az országnak ezen a pontján él. Lehet látott már sárkányokat is; mit neki egy egyszerű pajzsbűbáj..?
Hirtelen villámlik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 26. 18:17 | Link

Tolland

A kis mókus nagyon megnyugodott már, és békésen eszi a mogyorót. Már nem is kell tartanom, hogy el ne menjen, látszólag hozzászokott a kezemhez,és már nem fél. Biztos rájött már arra, hogy tőlünk nem kell félnie, nem fogjuk bántani. Szerintem az állatok is igen okos lények, néha még az embernél is okosabbak, bár ezt sokan nem akarják elfogadni, de én igen, és nem is bánt ez a tudat. Most már engedi, és nagyon bátran tűri, hogy simogassam a kis buksiját, aminek én nagyon örülök. Nagyon szeretem az állatokat, és hamar még tudok kedvelni egyet-egyet, amit közelebbről is megismerek, és hát ezt a kis szőrgombócot is nagyon megkedveltem, noha még csak pár perce tartom a kezemben.
Felnézek az égre, amin egyre több felhő gyülekezik, és egyre sötétebbek is, és ez nem sok jót sejtet. Aztán egy csepp az orrom hegyére cseppent, amit követett nem sokkal később egy második, és egy harmadik, s egyre több lett belőlük.
- Valószínű, hogy megérezte, hisz az állatok megérzik ha valami baj történik, vagy fog történni, és ebbe még az eső is beletartozik. - mosolyodom el, majd egy újabb szem mogyorót adók a mókusnak, mivel az előzőt már befalta.
- Hát, így már nem fogunk elázni. - Felelem nevetve,majd felpillantok. Nagyon szépen néz ki, ahogy az esőcseppek láthatóvá teszik a Protego-t, s ettől mosolyra húzódik a szám. Látszólag a kis mókust nem igazán zavarja a varázslat, biztos látott már egyéb varázslatos dolgot is, így nem is törődik ezzel, csak eszi tovább a mogyorót. És ekkor a szemem egy hirtelen, hamar eltűnő fényt érzékel, mi olyan, mintha valaki fényképezne, de ez nem az. Óh, bár az lenne.De nem, és pár másodperc elteltével a dörgés is megérkezik, s én összerezzenek, még a kis állat is kiesik a kezemből, ki egyenesen az ölembe pottyan. Én pedig, már reflexből, megszokásból kezem a fülem közelébe helyezem, s a szemem is becsukom. Nem szeretem a villámlást, sőt egyenesen félek is tőle, de ennyivel nem úszom meg, ismét jön egy másik, aminek a hangja hamarabb ideér, és hangosabb is mint az előző.
- Vége van? Nincs több? - kérdezem, de kezem nem merem elvenni a fülemtől, hátha jön egy újabb rémséges villám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 18:57 | Link

Keiko
akivel elázok  Grin

Két dörrenés is megrémített minket, a mókus összekucorodott, de továbbra sem hagyott el minket; én viszont a rémülettől elengedtem a varázslatot, így másodpercek alatt mind eláztunk.
-Protego!-ismételtem meg a varázslatot, és az elkövetkező zajokra már rákészültem. Keiko szintén: befogta a fülét. Én nem szoktam ilyet csinálni, de most én is így teszek, mert tényleg nagyokat szól az ég, persze csak egyik tenyeremmel, hiszen a másik foglalt.
-Nem tudom, nem hiszem -válaszolok őszintén a lánynak, aki valószínűleg szintén így gondolja. Nagy vihar van ez nem áll el csak úgy.  -Szerintem menjünk vissza a kastélyba -vetem fel a következő ötletet. Elindulunk, de valamiről elfeledkeztünk, legalább is én. A mókus követ minket, esernyőnk alatt. Nem hagytuk neki, hogy menedéket találjon, hát most hagy maradjon velünk -gondolja.
-Ajaj... Mi legyen? Maradjunk itt amíg eláll az eső? -késő délután lehet, de még világos van, csak a felhők takarják a napot, azért sötét minden.
Miközben a lány válaszára várok -megelőlegezve, hogy az ő szíve sincs kőből- különösen ahogyan megismertem- megkérdezem: -Tudsz valami jó vízlepergető varázslatot, hogy visszaülhessünk a helyünkre? Azóta már biztosan elázott... -mondom elégedetlen, beletörődő hangon. A kis rágcsáló valószínűleg találna magának menedéket, de nem lenne szívem itt hagyni, miután miattunk kényszerült ide. Átvészeljük valahogy az esőt. Ebben a pillanatban, egy kisebb dörgés következett, ami már messzebbről szólt, és koránt sem volt olyan barátságtalan. Egy pillanatra megnyugodtam, hogy elmegy a vihar, de ismét egy komolyabb robbanásszerű hang következett, ami ezt az illúziót elhessegette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 58 59 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék