Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=854773#post854773][b]Létai Roland - 2022.10.20. 18:27[/b][/url]

Nem hittem, hogy nincs pasija, még akkor sem, hogy sosem láttam azzal. Semmit sem jelent, vannak itt ilyen-olyan titkos randik és párok, mondjuk két ellentétes ház diákjai, akik nem szeretnék, hogy mindenki tudjon róla, meg eltitkolt tanár-diák szerelmek, amik később kiderülnek, vagy hirtelen kap lángra, amikor már lehet. Na, persze.
- Azért örülök, hogy nem jön ide mindjárt valaki, hogy leverjen egy csicskalángost, mert a csaját bizergálom - hát igen, vannak hirtelen haragúak is, vagy ész nélküliek, ha engem meglátnak, akkor biztos megcsal velem a csajuk. Hogy honnan vesznek ilyeneket, nem is értem! Oké-oké, tényleg igaza van, nem vagyok romantikus, de ez nem véletlen. Nem kellett eddig annak lenni és most remélem kurva büszke rám Reina, hogy mégis megpróbálkozom ilyennel, hogy randi. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy Morgána majd' belefulladjon a vízbe, de ez már részletkérdés.
- Jó, de változnak az emberek, nem igaz? Még az is lehet, hogy egyszer megmutatod... a füzetkéd - pillantok oldalra, mögé, ahol a titkolt lapokat rejtegeheti. Fogalmam sincs, hogy nála van-e, még az is lehet, hogy vízhatlanná tette, lekicsinyítette és a fürdőruhájába dugta. Kinézem belőle, amennyire tiltakozott a bepillantás ellen. Viszont, hogy eltereljem a gondolatait a fulladásos halálról és rólam, gyorsan beinvitálom egy kevésbé gyanús medencébe. Jó, a libázás talán nem a legszebb invitáció, de legalább nem kell könyörögni, hogy utánam jöjjön. Sikerül a terv, a sárga medencében csapjuk szét egymásra a vizet, rohadt jó! Bírom a csajt, hogy nem olyan kis mimóza, mint hittem.
- Nem hiszem, tudom, hogy nem, boszorka! - viszonzom a fröcskölést, amikor hirtelen megindul. Nem is tudom mi legyen. Pattanjon le rólam, vagy sikerüljön a támadása? Legyen gyereknap... - Hééé - kiáltok fel és a támadását beengedem, de levegőt veszek, mielőtt lehúzna a víz alá. Hát most mit csináljak? Húzzam magammal az előbbi után? Nem lenne túl lovagias, de azért visszatérek a felszínre, csak a fejemet dugom ki. - Hát van benned spiritusz, libuska - vigyorgok rá, mint a tejbetök, majd rájövök, hogy van még egy kis dolgom. Akkora fasz vagyok, hogy eszembe jut, most élvezhetném még a délutánt. Némileg elkomorodok a gondolataim kergetése közben, majd felállok.
- Hát most mennem kell. De nyugi, nem miattad, nem kell örülni - vigyorgok. - A randiról meg értesítelek, amint megvan a nap, a hely és az idő. Illetve, egyeztetünk, oksa? Na, szia, egy élmény volt boszikám - kacsintok végül rá és intek is röviden, majd elindulok egy sóhajjal kifelé a vízből. Miért pont ma van az is? Oké, megígértem Reinának, de bazeg! Nem bírom, egyszer kinyírom ezt a csajt!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=855015#post855015][b]Hollósi Zalán - 2022.10.23. 13:16[/b][/url]

- Na ezt biztos nem visszük magunkkal - dörmögte orra alatt, ahogy közelebb értek az állat maradványaihoz. - De ez talán azt jelenti, hogy a tónál fog ebédet magának. Vagy a vízesésnél! - elmélkedett hangosan. Bíztató jelnek tűnt a felfedezés. Lassan ereszkedni kezdett, de nem akarta annyiban hagyni a témát ezzel.
 - Esetleg megpróbálhatjuk egyszer kilesni, amikor vadászik. Úgy értem, ha van kedved hozzá.
 Nem a rét felé irányította a seprűt, hanem egyenesen a bejárathoz, hisz a szünetnek mindjárt vége volt. Viszont a szél kezdett feltámadni, érződött a járművön is egy-egy lökés. Zalán megpróbált ügyesen manőverezni, hogy Ramit ne az utolsó pillanatban kapja el a rémület.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=855712#post855712][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.11.02. 23:18[/b][/url]

Fintorral arcán rázza meg fejét, megerősítve barátja mondatát. Ahhoz már neki sincs kedve hozzányúlni, pedig ilyesmiben sokkal messzebb van a tűrésküszöbe, mint kortársainak. A következő mondatokra viszont már helyeslően bólogat, mert Zalán kimondta azt, amire gondolt. Ha élelmet is szerezett itt, nem csak pár pillanatig volt jelen az a madár. Hátha tényleg errefelé lakik!
- Van - szeme felcsillan az ötletre. Így már a repüléstől sem fél annyira, bár még mindig nem lesz a kedvenc elfoglaltsága. A madár viszont egyre jobban érdekli, és tetszik neki a levitás ötlete is. A madarak - pláne a különleges madarak - figyelése abszolút a hobbijai között szerepel.
Tekintetéből akkor tűnik el a csillogás, mikor megérzi, ahogy a seprű kicsit jobban megremeg a szélben. Lélegzete bennreked, és talán a fiú még hallhatja is riadalmát szuszogásán, még ha arcát nem is látja. Szólni azonban nem szól, csak erősen szorítja barátja vállát, és összeszorított szemmel reménykedik, hogy hamar leérnek az iskolakapuhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856189#post856189][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2022.11.09. 21:39[/b][/url]

Zselyke segített neki megcsinálni a telefonját, így most tud már zenét hallgatni. Legtöbbször edzés közben szokott, így futás közben is. Agya kikapcsol teljesen, és csak annyira figyel a külvilágra, amennyire muszáj. Például, hogy ne lökje fel a többi arra járót.
Már a bejárat felé tart, az utolsó pár lépését teszi meg futva és már lassítana amúgy is... De most egy ütközés kényszeríti erre. A lány váratlanul lép elé, és Timinek nincs ideje reagálni - beleütközik. Zavarodottan lép kettőt hátra és pislog a lányra, annak kék szemeibe.
- Bocsi - veszi ki aztán kapkodva a foszló fülesét. - Megvagy? - Kezeit a fülessel együtt dugja zsebre. Úgy hajol picit előre, hogy ellenőrízze, megvan-e a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856192#post856192][b]Kobán Emma - 2022.11.09. 22:40[/b][/url]

Ha egyszer beleütköznek az emberbe, az a véletlen műve, de ha néhány héten belül már másodjára, akkor őszintén jogos, ha magunkban keressük a hibát. Ez futott át az agyamon, miközben az ütközés után kezeimmel egyensúlyozva sikerült szerencsésen talpon maradjak. Mély gondolatokból szakított ki a váratlan találkozó, és féltem, hogy ez az arcomra is kiült. Szörnyen mogorva tud lenni a mimikám, amikor "nem vagyok a testemben", a hallásom és a látásom is minimálisra csökken, valószínűleg ezért is történt az ütközés. Mivel mindketten talpon maradtunk, gyorsan kicsit megrázva lehajtottam a fejem, megigazítom a kontyom, és már rendezett arcvonásokkal nézek fel a baleset másik résztvevőjére. Nem kérdés, hogy én voltam a hibás, mégis ő kér bocsánatot... meglepő ellentéte a nem is olyan rég történt hasonló esetemnek.
-Jajj, dehogyis. Én bocsánat!- Pislogok nagyokat a lány őzike szemeibe, és magamat is meglepve érzem, ahogy elönt a szégyenérzettel kevert pánik hangulat. A legtöbb esetben már nem érint meg különösebben, ha apró kellemetlenséget okozok másoknak. Egy őszinte bocsánatkéréssel képes vagyok elintézni a dolgot és nincsenek álmatlan éjszakáim emiatt, de az már biztos, hogy ezt a szituációt kifulladásig fogom újrajátszani magamban. -Nagyon sajnálom tényleg, megint nem itt jártam fejben.- magyarázom túl szokásomhoz híven a mondandómat -Ugye neked sem esett bajod?- kérdezem őszinte aggodalommal, a pulcsim ujját szorongatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856252#post856252][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2022.11.10. 15:35[/b][/url]

Teljesen úgy érzi, ő volt a hibás, hiszen ő volt az, aki futva érkezett, és nem is figyelt, mi történik körülötte. A másik mégis bocsánatot kér, és ez valami furcsa melegséggel tölti el. Szereti, ha az emberek kedvesek és udvariasok, még ha ő nem is mindig az. Talán pont ezért lepi meg sokszor, hogy mások udvariasok. Mindig próbálták ezt belé nevelni, de ezek szerint sikertelenül.
- Nem, nem megvagyok. Én sem figyeltem - ráz óvatosat a fején. Nem akarja, hogy a navinés önmagát hibáztassa az esetért. Épp annyira volt ez Timi hibája is, ha nem jobban. - A futás sokszor kikapcsolja az agyam teljesen - magyarázkodik ő is. Közben kezével fejére mutat, gondolataira utalva, amik valahol máshol jártak. Még maga sem tudja, pontosan hol, de egy idegen területen, valahol egy közelmúltbéli eseménynél. Furcsa érzést hagytak benne ezek a gondolatok, bár az ütközés teljesen kivakuzta azt, hogy mik is voltak pontosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856266#post856266][b]Kobán Emma - 2022.11.10. 16:39[/b][/url]

Visszasírom azt a szőke eridonos pojácát, aki a fecsegő dámáknál ütközött belém. Hiába volt kissé beképzelt és rendkívül nyers, vele szemben legalább nem jött elő ez a mérhetetlen szorongás. Jobban belegondolva még sosem éreztem magam ennyire furcsán, mint az őzikeszemű lánnyal szemben. Egyszerre akart minden porcikám menekülni és mellette maradni. Tudtam, hogy az elkövetekező másodpercek nem lesznek elegek megoldani ezt a kérdést, az agyam mégis félig lezsibbadt a próbálkozásban.
-Hála égnek.- felelem nagy sóhajtással, miután megerősítette, hogy neki sem történt baja, és egy apró kis mosoly is felkúszik az arcomra. Annyira más a kisugárzása, mint a többieké, egy csomó kérdésem lenne hozzá.
-Nekem már a gondolkodás is néha elég ehhez.- reagálok egy szélesebb mosoly kíséretében. Ezek után viszont ahelyett, hogy felvettem volna a beszélgetés fonalát, nyert a menekülési kényszerem, és úgy éreztem a legegyszerűbb ha szimplán elindulok abba az irányba, ahonnan ő érkezett, mintha lenne bármi dolgom arra. -Tényleg nagyon örülök, hogy nem lett semmi baj.- teszem hozzá miközben elhaladok mellette -Vigyázz magadra hazafelé.- érek hozzá egészen apró mozdulattal a vállához és még utoljára belenézek a szemébe. Emma, ez mégis mi a franc volt? Visítja minden megmaradt értelem a fejemben, és nem tudok semmi magyarázatot adni rá. Gyűlölök tapogatni random embereket és azt is gyűlölöm ha ők tapogatnak engem. Mire volt ez jó?! Egy újabb látogatásra Gófitz úrnál?!
Jónéhány lépésig visszanézni sem merek, mert szinte biztos, hogy épp lángol az arcom. Az egyetlen logikus magyarázat az lenne, hogy részben véla, de csodálatos barna ha van, úgyhogy tényleg nem értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856337#post856337][b]Hollósi Zalán - 2022.11.11. 12:14[/b][/url]

Megérezte az őt szorongató ujjakat, de hála Merlinnek, nem kezdett el kapálózni. Ennek köszönhetően tudta az utolsó métereken egyenesbe hozni a Kométát. Sikeresen landoltak, amit Zalán egy bíztató mosollyal toldott meg, ahogy hátranézett. - Ügyes voltál.
 Kicsúsztatta lábuk közül a seprűt, s ellenőrizte, hogy nem hagyott-e el semmit.
 - Köszönöm - mondta egyszerűen, örült, hogy mindenféle galiba nélkül tudtak tenni egy kört. Ilyen is ritkán fordult elő Rami társaságában. Kezét nyújtotta a lány felé, hogy visszakérje a könyvét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856536#post856536][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2022.11.13. 16:58[/b][/url]

Halványan mosolyodik el a másik mondataira. Csak egyre kedvesebb a lány. Jól esik Timinek, hogy törődik az ő épségével is, és nem kiakadt rá, hogy véletlenül nekiment. Pont az ellenkezőjét tette, és ez ritka. Valahogy megnyugtatja a navinés kedvessége és törődésé. Még egy apró nevetést is megenged magának, ahogy a gondolkodásról mesél a másik.
Végül nem Timi, hanem a másik töri meg a kis találkozójukat, elindul mellette. Na és közben mit csinál? Megérinti eridonosunk vállát. Timin valami furcsa bizsergés fut végig, ahogy a másik hozzáér. Viszonozza a szemkontaktust, így Emma láthatja azt a rengeteg zavarodottságot, ami a tekintetébe gyűlt. Ahogy láthatja az izgalmat és csillogást is. A halvány mosoly visszaköltözik az arcára, és hátra fordulva válaszol:
- Te is.
Lassú léptekkel indul meg aztán a kastély felé, és ismét felgyorsulni érzi az eseményeket. Mert az az érintés csupán egy pillanatig tartott, de olyan érzés volt, mintha órákig ottálltak volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=860413#post860413][b]Lee Kyungtae - 2023.03.07. 19:29[/b][/url]

Bár Kyungtae nem egy buta srác, most mégsem csillogó intellektusáról tesz tanúbizonyságot.
E szép, egész derűsnek nevezhető napra ugyanis egyelten célt tűzött ki: mégpedig hogy gyakorolja a hydromágiát. Szerencsére már nem vízbűbájnak vagy vízvarázslatnak hívja, valami azért mégiscsak ráragadt a képzése során, habár a vizsgaidőszak közeledtével egyre biztosabb benne, hogy ez nem fogja megmenteni a teljes bukástól általános ismeretek frontján. Hiába, húsz évnyi lemaradást nehezen hoz be az ember fia, még akkor is, ha a Levita házba osztották be, bár egyet s mást azért már elsajátított.
Elszánt tekintettel, immár felrúnázott fülhallgatóival a fülében hasít végig délelőtt a folyosókon. A reggeli edzés már megvolt, így hát frissen fürdött, üde, ám mégis céltudatos aurája kellemes lehet minden mellette elhaladó számára.
Hogy miért az elszántság? Kyungtae nem halad kifejezetten jól az elemi mágikus képességeinek uralásával. Az elemkorlátozó karkötője általában jól helytáll, s sokszor érzi, hogy visszafog valamiféle reakciót, amelyet eleme produkálna, s potenciálisan veszélyes lehetne, ám a mindennapokban kevéssé meri használni hirtelenjött képességét. Az már mondjuk előfordult, hogy fürdés után gyanúgysan akkor is folyt a csap, mikor már kiszállt a zuhanyból, ám ezt elállítani sehogy sem sikerült; sőt, a múltkor, mikor megijedt egy rosszul landoló bagolytól, véletlenül elpárologtatta a saját, illetve a jobb és baloldali szomszédja italát a reggelinél. Ilyen, s ehhez hasonló kalandok történtek vele, de a tragédiák szerencsére a karkötő miatt egészen idáig elmaradtak.
Ahogy ezen lamentál, hamar meg is érkezik célállomására, mégpedig a rétre, s most visszakanyarodhatunk: nem csillogó intellektusáról tesz tanúbizonyságot a helyszínválasztásával, pláne nem a táskájából előkerülő kellékekkel. Két darab másfél literes vizespalack, és egy darab pohár. Igen, a fiú magával hozta az elemét a táskájában - hogy máshogy is idézhetne meg csak úgy vizet? Á... az elemével biztosan nem...
Így tehát kitölti az első adag gyakorlásra szánt folyadékot, s ahogy szokta, mikor egyedül van, most is először leül a fűbe, hogy beszélhessen hozzá.
- Figyelj... Víz. - Szólítja meg társát. - Most szeretném... ha segítenél abban, hogy így... kiemelkedni a pohárból. Utána pedig megpróbálkozunk azzal, amit Bogdán professzorúr mutatott a múltkor, egy picit így... felmelegedni. Mit szólsz?
Természetesen a reggeli harmatban ücsörgő, egy pohár vízhez beszélő fiú kevéssé hatja meg az említett pohár tartalmát, az mozdulatlanul létezik tovább az üveg börtönében. Kyungtae nagyot sóhajt.
- Akkor háromra, óvatosan. Egy... kettő... három. - Kezei a magasba emelkednek, s gyakorlatilag tölcsérré formálódnak, ahogy megpróbálja kicsalni a vizet a kupából; az pedig lassan, komótosan, de nem túl elegánsan elkezd emelkedni, hogy egyszer majd valami vízoszlopra hasonlót formálhasson. Kyungtae kinyújtott nyelvvel koncentrál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=861106#post861106][b]Han Csongor Do-yeon - 2023.03.21. 14:20[/b][/url]

Bár kaotikus alvási szokásai általában bőségesen kielégítőnek bizonyulnak, sőt reggeli lendülete esetenként megtévesztően hajaz a morning personökre jellemző – amúgy teljességgel érthetetlen – energikus csiripelésére, ez a nap nem indul ilyen rózsásan. Kissé kótyagosan ballag a kastély irányába, és minden erejével igyekszik észben tartani, hogy le kell adnia az aláíratott papírjait az ösztöndíjjal kapcsolatban.
A kapuhoz közeledvén ösztönösen lelassít; jóval hamarabb jelez beépített radarja a közelben érzékelt elemi mágikus jelenlétre tudat alatt, mint ahogy egyébként füle botját mozdítaná a perifériájából esetlegesen észlelhető, egy varázslóiskola környékén furcsának aligha titulálható bárminemű varázslatra. Kíváncsian, szinte már kérdőn kezdi keresni tekintetével a forrást. Nem minden esetben ennyire határozott ugyanis ez a rezonálás, ami az elemisták sajátja egymás közt. A kastély környékén kiemelten gyakori jelenségről van szó, megszokhatta már, hogy társai veszik körül, bármerre is lép, valamiért mégis felkelti figyelmét.
Egy hydromágus?
Enyhén hunyorítva fürkészi az ügyködést a távolból – kicsit sem creepy -, hogy aztán csigalassú rajttal engedjen eleme noszogatásának, s elindul az ismeretlen felé. Csupán egy zavarodott pislantást szentel a fiú előtt elhelyezett pohárnak, ugyanis közben eszébe jut: mintha Zámbori professzor úr említett volna valamit egy egész speciális helyzetben lévő újonccal kapcsolatban (nem mind azok?), akinek minden segítség jól jöhet és még külön bátorította is a tanoncokat arra, hogy felkarolják és gyakoroljanak vele. A gondolatot aztán rögtön leváltja a tanerővel tett legutóbbi beszélgetés emléke és a hozzá társuló bűntudat kellemetlen, szorító érzése. A férfi megnyugtató szavai ellenére is ostorozza magát, hiába tudja racionálisan, hogy életvitele áldozatokkal jár és amúgy sem jött el a világvége; nehezen kezeli a sikertelenséget, túlságosan maximalista hozzá. Egy lépést előre, kettőt hátra.
Kesernyés gondolataiból a felismerés, annak is inkább még csak a szikrája rántja ki, ahogy közelebb ér a fiúhoz. Szélsebesen kattognak azok a bizonyos fogaskerekek, ahogy igyekszik kiigazodni emlékezetének kusza szövevényén. Honnan..?
 - Kyungtae? – bukik ki megilletődött kérdés formájában, amint legalább a keresett név megvan. Ami már önmagában csoda, hisz meglehetősen váratlanul éri a találkozás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=861179#post861179][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.03.23. 08:15[/b][/url]

Ellie amilyen kis testnek tűnik, akkora energia van benne. Épp ezért fontos, hogy amennyire lehet levezessem az energiáit, mert különben saját maga talál olyan elfoglaltságokat, amivel levezetheti ezt a felesleges lendületet, és az nekem nem annyira jó. Szerencsére, most van egy kicsit több időm foglalkozni vele, a héten eléggé el voltam havazva, és a napi röpke sétáinktól eltekintve nem volt időnk gyakorolni. Hiába, hogy már elmúlt három éves, makacs, mint egy öszvér, és ha nem emlékeztetem néha, hogy tud ilyen dolgokat, mint lábhoz, ül, marad, akkor hajlamos megfeledkezni róla. Szóval ma kicsit ráfekszünk az ilyen apróságokra, aztán hagyom kicsit szabadon rohangálni, mert tudom, hogy imádja. Bár még egy kicsit hűvös van, de legalább már a nap süt, így én sem akarok megfagyni, míg kiéli magát.
- Ül! - Adom ki az első parancsot, amit sikeresen teljesít. Jöhet a jól megérdemelt dicséret érte, mielőtt áttérnénk a következő feladatra. - Pacsit! - Hangzik el a következő utasítás, Ellie azonban valami sokkal érdekesebbet észlel a közelben, mert felpattan, és olyan vidáman kezdi csóválni a farkát. Csak akkor ilyen boldog, ha valahol egy másik állat közeledik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=861332#post861332][b]Lee Kyungtae - 2023.03.26. 09:42[/b][/url]

A vízsugár komótosan s kissé esetlenül formálódik, az ég felé emelkedve; bár Kyungtaenak minden vágya, hogy az szép, egyenletes felülettel rendelkezzen, az anyag nem engedelmeskesik neki, inkább egyre csak fodrozódik, ignorálva a fiú bárminemű kérését.
- Na, légyszi... - motyogja, de természetesen ez sem segít. Azt mondjuk már megtanulta, hogy a szép szó ritkán hatja meg ezt a szokatlan, mégis természetes erőt - az szívesebben cselekszik bármit maga lomha valójában, amihez kedve tartja.
Ám hamarosan furcsán kezdi érezni magát, s ösztönösen sejti, hogy az előtte lévő vízsugár sincs ezzel másképp - Kyungtae szerint ugyanis biztos, hogy érzései vannak elemének. Látja, hogy a konstrukció, mintha fejével fordulna kíváncsian egy bizonyos irányba, irányítja tetejét másfelé. Kyungtae feje is követi ezt a mozdulatot - ez kívülről igen vicces látványt nyújthat, mint két szinkronban lévő, zavarodott husky pillant fel az ember és a víz. Valami jó érzése támadt ugyanis, határozottan, mintha hirtelen megjelent volna egy másik kis fény az övé mellett egy sötét szobában - csak ehhez tudja hasonlítani.
Ahogy meresztgeti a szemét, tudatosul benne, hogy egy alak közeledik felé. Szemhéjai még inkább összeszűkülnek, ahogy próbálja kivenni az ismeretlen arcát.
A katasztrófa éppen fél pillanattal azelőtt következik be, hogy Kyungtae ráeszmélne, ki tart felé és szólítja őt a nevén. A víz feladta, kész - abszolút van más dolga, sokkal fontosabb, mint Kyungtae kérlelő monológjait hallgatni. Az összes folyadék kilő a pohárból az ég felé, sőt, a maradék két vizesüveg is megadja magát, hogy csatlakozhassanak a két deci tüzivízi... vízitüzijátékhoz, mire Kyungtae ijedten sikolt fel. Ám ha ez még nem lenne elég, valóságos gejzír csap fel mellőle a következő pillanatban a földből, ám sajnálatos módon ez a vízmennyiség sem szándékozik egyhelyben szökőkutasat játszani. Ha valaki látott már célzó talajvizet, biztosam felismerheti e folyamatot, ám Doyeonnak lehet, hogy így is túl késő lesz. A gejzír szereti őt, a viszonzatlanság kérdése pedig fel sem merül benne, így egyenesen a Navinés arca felé veszi az utat, és hamar be is fog csapódni.
- ÚRISTEN - könnyíti meg a helyzetet Kyungtae teli torokból üvöltésével, ám a katasztrófát ezzel sem sikerül megakadályozni.
A becsapódást követően - már amennyiben Doyeon nem tesz semmit annak megakadályozása érdekében -, Kyungtae megsemmisülten ugrik fel a helyéről. A mellette lévő gejzír nem érzi szükségét, hogy feltörő lelkesedését elapassza, így a fiú pillanatok alatt csurom víz lesz a mellette elemi erővel örömködő vízoszloptól. Arca vörösségét talán szavakban nem is lehetne leírni, a szín komoly klinikai tüneteket is jelezhet; a másik egyedüli magyarázat természetesen csak egy színváltó átok lehetne erre az árnyalatú pirosra. Bárcsak terromágus lehetne, hogy megnyíljon alatta a föld.
- Doyeon... te itt?! - Motyogja megsemmisülten. - Jesszusom, úgy sajnálom... nem tudom, mi üthetett belé... jól vagy? Jézusom, ne haragudj rám... esküszöm, hogy nem direkt volt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=862288#post862288][b]Thomas Middleton - 2023.04.05. 19:00[/b][/url]

Csongor
hétköznap délután a réten | #wholetthedogsoutGIF



Ez a bizonyos közeledő állat nem más, mint az én kutyusom. Nincs már ma több órám, szóval elhoztam Rileytól Herceget, hogy sétáljunk egy nagyot, mígnem ide a rétre keveredtünk. Rajtam egy navinés hoodie, a sálat már el lehet hagyni. Indul a tavasz. Jólesően sóhajtva nézek szét a zöld füves tisztáson, ahol viszonylag elvétve lézeng most bárki, aztán csakhamar felfigyelek rá, ahogy pitbullom boldogan megindul valamerre. Barátkozni menne egy kruppal.
A Hercegen lévő bőrnyakörvet finom visszahúzás éri, ahogy mozdítom kezemet messziről. Csuklómon a bőrkarkötő kapcsolatban áll vele. A kezdetek óta ezt a varázspórázt használom és annyira meg vagyok vele elégedve, hogy nem is gondoltam másra váltani. Kutyusom is hozzászokott már. Na de szóval finoman húzok rajta egyet, így jelezve állatkámnak, hogy azért csak szépen, óvatosan. Ugyan soha, de soha nem támadt még senkire és semmire, izmos termete miatt sokan féltik tőle kedvencüket vagy éppen saját magukat. Szóval ebem visszapislog rám és a futást amolyan gyors sétára váltja, ahogy halad tovább.
- Odamehet? - kérdezem távolról a krup gazdáját, nehogy baj legyen a dologból. Én azért még jócskán le vagyok maradva Herceg mögött, de a fiú láthatja, hogy vissza tudom őt fogni, ha bármi gond adódna. Mindenesetre, amíg jelét nem adja, hogy szívesen fogadják pitbullomat, még jobban lassítok közeledésén, karkötős kezemet húzom hátrafele. Kérdésemben közben nyilván az is benne van, hogy a másik állat elég barátságos-e. Hiszen miközben tudom, mások mennyire tartanak Hercegtől, nekem a legeslegelső gondolatom mindig az, hogy neki ne essék bántódása. Hiszen én pontosan tudom, milyen végtelenül szelíd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=862964#post862964][b]Hollósi Zalán - 2023.04.15. 21:13[/b][/url]

- Incendio! - hallatszott a dühös instrukció a platánpálcának, ami seperc alatt borította lángba a célpontját. Lendített még egyet. Majd még egyet. Már a rét sarkáig taszította indulata tárgyát, így minden varázslattal tett egy-egy lépést előre, hogy a következő bűbáj is célbataláljon. Mély levegőt vett, kék íriszén csillant a perzselő Edictum lapjainak tükörképe, de sajnos ez nem volt elég ahhoz, hogy megnyugodjon. Hiszen még vagy három példány hevert körülötte, és biztos volt benne, hogy a többi épp ott van kinyitva valaki kezében, hogy jót szórakozzon a belehányt förtelmeken, hogy aztán pletykaként terjedjen tovább, amit Zalán még akkor sem tudna elcsitítani, ha már az összes példányt megsemmisítette volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=862969#post862969][b]Bontovich Sára - 2023.04.15. 21:40[/b][/url]

Egyik kezemben egy zacskó, házi készítésű - no nem én, mert akkor a konyha állnak lángokban.. Hazellel készítettem - sós karamell, a másikban pedig Amarilla csoda forró csokija van, miközben haladok a rét felé. Mivel ez év végén kissé elért az idegösszeomlás, s a levitás vizsgája volt ennek egyik elszenvedője. Így hát, annak ellenére, hogy nem ismerjük igazán egymást, maximum a csodálatos Edictum hasábjaiból, megígértem, hogy jóvá teszem. S lám, itt vagyok. Hozom, amit kért, hogy legyen egy tisztességes randink. - csak viccelek, a szerk. -
- Te Zalán, nem volt ám ennyire irigylésreméltó az idegbajom - nézek rá, majd az égő Edictumra, végül ismét rá. - Mondjuk, nem tudok vitatkozni azzal, hogy eléggé szenny - nyújtom felé egyszerre a két kezemet, hátha ezzel megakadályozom azt, hogy mondjuk engem is felgyújtson. - Békével jöttem, ne bánts, légyszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=862973#post862973][b]Hollósi Zalán - 2023.04.15. 22:09[/b][/url]

Kizökkent a hozzá intézett szavaktól, de pillantása nem volt kevésbé zaklatott, csak gyanúval teli.
 - Ha előbb olvasom azt a szart, talán én is hasonlót írtam volna arra vizsgalapra. - Lenézett Sára keze tartalmára. Szarkasztikus megjegyzésnek szánta, hogy hozzon édességet magával, így kicsit meg is lepődött. Kételkedve pillantott fel újra a lányra.
 - Nem aggódsz amiatt, hogy ezzel valószínűleg a saját hátad közepére fested a célkeresztet? - motyogta halkan, sütött a hangjából a szégyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=862974#post862974][b]Bontovich Sára - 2023.04.15. 22:14[/b][/url]

– Nos, idén még megteheted – sőt, tetézni is lehet. Az évkezdésből kiindulva, ha Albert tanítana, annyit írnék válasznak, hogy „Szarabb” és ezzel le is tudnám a dolgot.
– Te miről beszélsz? – nevetem el magamat. – Bontovich Miksa húga vagyok. A születésem óta ott a célkereszt – nevetek tovább és lassan az arcába tolom, amit neki hoztam. – Edd meg, mert olyan vagy, mint egy morgós vénember, akinek az asszony nem a kedvenc, fűrészpor állagú süteményét készítette – nem, nem veszem magamra stílusát. Miksa és a modora edzett, ennél több kell ahhoz, hogy elbőgjem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=862979#post862979][b]Hollósi Zalán - 2023.04.15. 22:40[/b][/url]

- Albert vizsgalapjára? Merlin ments. Még ha ötödikig is tartana a tárgya, most már biztos nem akarnék bejárni rá. - Az unszolásra már engedelmeskedett és elvette a bögrét. Kiüresedett tekintettel meredt a forrócsokira. Az illata kelletlenül hozta elő az emlékeket Autumn-ról... Ez indikálta, hogy másik kezével újra célra tartson és szitkozódás kíséretében eressze ki azt a Diffindot egy még kevésbé megtépázott Edictum irányába. A lapok hangosan szakadtak ketté.
 Ezt követően már a karamellát is elfogadta és egy darabig csendbe burkolózott. Fejével biccentett Sárának, hogy ha ingerenciája van, ő csak céllövöldével tud szolgálni, de nyugodtan kipróbálhatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=862982#post862982][b]Bontovich Sára - 2023.04.15. 22:52[/b][/url]

- Hát, felőlem az apjáéra is beírhatod, de ismerve az öreget.. Nem jársz jól - hiába ismerem őt pólyás korom óta, a tanoda falai között, inkább elkerülöm, simán sarkon fordulok, ha meglátom a folyosón. Nem csípem az oktató énjét.
- Hogy lehet ennyire savanyú képpel inni a világ legfinomabb forró csokiját? Inkább megiszom én - ciccegek párat, majd elveszem tőle, mert nem akarom, hogy baja essen az italnak. - Figyi már. Úgy viselkedsz, mint egy éppen menstruáló, felszarvazott nő.. - ennél jobb hasonlat nem igazán jut eszembe róla. - Ennyire nem lehet gáz, amit írnak. Hadd nézzem csak - felemelem az egyik példányt, s míg Zalán eszeget, én olvasok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=862984#post862984][b]Hollósi Zalán - 2023.04.15. 23:04[/b][/url]

Csendben hagyta, hogy informálódjon, bár nehezére esett nem darabokra tépni azt is, ami a kezében van. A barátaiból űztek benne viccet, nem egyszer. Már ezen felháborodott önmagában, hisz jól emlékszik, milyen sokáig kellett Kornéliát vigasztalni a folyosói incidens után és hogy Kornélt hányszor kellett támogatni, hogy ismételten felépüljön a lába.
 Aztán ott volt Rue. Nem elég, hogy nap mint nap érzi a hiányát, de ismételten az orra alá dörgölik mások, hogy ostoba ötlet volt bevallani neki, mit érez. Ennyi erővel a homlokára is írhatta volna, mekkora idióta.
 - Elsőben még el tudtam engedni a fülem mellett - fűzte hozzá, amikor épp sikerült kiszabadítania fogait a ragadós karamella fogságából. - De ez már sok. Még nekem is.
 Félve várta, mi lesz a válasz, úgy vizslatta az eridonos vonásait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=862997#post862997][b]Bontovich Sára - 2023.04.16. 01:55[/b][/url]

A forró csokit szürcsölve olvasom az Edictum cikkeit, bevallom egy kissé felületesen. S már mondanám Zalánnak, hogy hát ember a deszkád elvesztése nem olyan gáz. A klubbotokkal sincs semmi gond, mondjuk Nono miatt lehet kissé veszélybe vagytok. DE! Meglátom, amit kell és esküszöm, érzem, hogy még az orromba is szalad az italól, mert amikor leesik, hogy Albert, meg Rue és csóró Zalán, akkor neki állok köhögve fuldokolni.
- Jajj Zalán - nézek rá együttérzőn d bár hangom még nem az igazi, de abból is hallhatja, hogy sajnálom. - Minden jogod megvan rá, hogy itt gyújtogass. Ne haragudj hogy menstruáló és felszarvazott nőnek neveztelek. Feldobjam neked, hogy repülő célpont legyen? - lengetem meg neki az újságot, aprócska, szám sarkában megbúvó mosollyal az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=862998#post862998][b]Hollósi Zalán - 2023.04.16. 10:56[/b][/url]

Nagyot gesztikulálva vágott közbe. - A nagy része nem igaz, vagy... - elakadt a szava, mert félt magyarázkodni arra vonatkozóan, mi is igaz pontosan a cikkből. Szigorú értelemben véve semmi. Főképp akkor, ha Holló prof neve is ugyanannyi alappal lett odaírva, mint Júliáé. De valami alapja kellett, hogy legyen, nem? Rue nem barátkozik akárkivel...
 Lenyelte az éppen csócsált falatot az édességből, majd elhátrált az eridonostól, hogy könnyebb rálátása legyen. - Légyszíves.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863003#post863003][b]Bontovich Sára - 2023.04.16. 12:12[/b][/url]

Nem kérdezek, hanem csak bólintok és már dobom is fel neki az újságot. Teljesen megértem, hogy miért csinálja, én is voltam már itt. Nem azt mondom, hogy mostani fejjel jobban kezelném a dolgot, sőt.. egészen csábítónak tűnik ez a gyújtógatósdi. Még a végén sajnálni fogom, hogy az Edictum kivételesen nem fikázott.
- Tudod - szólalok meg végül, kissé halkabban, mint eddig. - Egyáltalán nem igaz ám a dolog - utalok én itt Albertra és Ruera. - Mármint, Albert azt mondta, hogy szoktak néha beszélgetni, de ennyi - nem tudom, hogy ezt szabad-e mondanom, vagy jó-e neki, ha mondom. Én ebben totál béna vagyok, csupán csak szeretnék olyan információkat megosztani vele, amik talán kicsit enyhítik a benne kavargó dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863078#post863078][b]Hollósi Zalán - 2023.04.16. 22:50[/b][/url]

Nem merte Sára feje felett lángbaborítani a cuccost, így megint csak fecnikre vágta. Tökéleteses sikerült bűbáj. Amélia büszke lenne rá.
 - Nem - hunyta le szemét, hogy összeszedje a gondolatait. - Nem rá haragszom. Sőt... - hangjában inkább keserűség csendült. Persze, fejben volt pár keresetlen szava Alberthez, de igazából magára haragudott. - Örülnöm kéne. Hogy van valaki, aki ott van mellette, ha én... ha én nem vagyok képes... - anélkül eltölteni egy percet mellette, hogy meg akard csókolni?
 Fején rázott egyet, hogy elhessegesse a gondolatot és tehetetlenül fordult meg a tengelye körül, mint valami nyűgös kisfiú. Elmélázva figyelte, ahogy a lányt beborítják a papírfecnik, majd elmormolt egy Reparot, hogy javítson a helyzeten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863128#post863128][b]Bontovich Sára - 2023.04.17. 12:41[/b][/url]

- Hozhattál volna több példányt, hogy nagyobb lehessen a káosz - nem, egyáltalán nem zavar, hogy hullik rám a fecni, sőt még el is kapok párat.
- Szerintem teljesen rendben van, ha fáj és zavar - pillantok Zalánra, majd ha nem zavarja, lehuppanok mellé. - Nem vagyok valami jó ebben, szóval valószínűleg csak üres csacsogás lesz az egész, ha én belekezdek ebbe - pillantok rá aprócska mosollyal. - Miksa, a bátyám, idegösszeroppanást kapott a dologtól és otthagyta Albertet, mint macskát szarni - bár, nem hiszem, hogy ez segít neki. Csupán csak arra szeretnék rávilágítani, hogy más sem kezeli jól, sőt.. Elég vicces egyébként, hogy ennyi emberre hatással van valami, ami nem is létezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863131#post863131][b]Hollósi Zalán - 2023.04.17. 13:02[/b][/url]

Szemöldöke emelkedett meg a megjegyzéstől. Egy Geminio hallatszott, kissé már nyugodtabb hangnemben, hogy lemásolhassa az összeforrasztott újságot. Ez megismételte újra és újra, hogy legyen elég célpontjuk.
 Aztán pillantása ellaposodott, amikor Miksát hozta példának a lány, izmai elernyedtek, vállai pedig megereszkedtek, olyan igazi "tényleg?" nézéssel válaszolt.
 - Én nem Miksa vagyok - felelte végül egy hosszú hatásszünet után, és lángba borított egy újabb Edictumot Sárától nem messze. - Csak azt akarom, hogy boldog legyen. Merlinre, milyen sablonosan hangzik - forgatta szemeit. Pedig ez volt az igazság. - Meg hogy valaki vigyázzon rá, amikor valami őrültséget akar csinálni. És hogy ne érezze egyedül magát. Tökmindegy, hogy ezt egy baráttól kapja meg, vagy... valaki fontosabbtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863150#post863150][b]Bontovich Sára - 2023.04.17. 13:28[/b][/url]

- Nem, te nem Ő vagy - nevetem el magamat. - Szerencse, mert akkor lángokban állna a rét minden egyes fűszála - és ez nem vicc. Miksa amilyen aberrált barom, mindent felgyújtana. Csodálom, hogy a házuk áll még.
- Teljesen rendjén van, hogy ezt szánod neki - kortyolok bele a forró csokiba, ami kissé kihűlt, de még mindig isteni az íze. Zalán bánhatja, hogy nálam kötött ki.
- Rue egy kissé nehéz eset, azt neked is tudnod kell. Én egy szobában voltam vele, nem is tudom meddig, de komolyan mondom, hogy az érzelmi intelligenciája, hááát.. nehéz szavakba önteni - kissé felnevetek, de természetesen odafigyelve arra, hogy ez ne paródikusan hasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863153#post863153][b]Hollósi Zalán - 2023.04.17. 14:11[/b][/url]

Egyet akart érteni, már biccent a feje, hogy bólintson, de a bűntudat vissszatartotta. Sára is láthatta, hogy az indulat és az észérvek megállás nélkül viaskodnak a fejében.
 - Ezt most én csesztem el - vallotta be, ahogy közelebb ment az eridonoshoz, hogy újabb adag karamellát csórjon tőle. - Nem tudok normálisan viselkedni mellette. Mondjuk, ahogy elnézem... most már nélküle is megoldom, hogy ostobaságot csináljak. - Pillantott körbe a parázsló, szétszaggatott lapokkal teleszórt réten. Füle rezzent, ahogy a távolból elkapta egy navinés társaság viháncolását, ahogy egyenesen őket bámulják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863180#post863180][b]Bontovich Sára - 2023.04.17. 21:11[/b][/url]

Odanyújtom neki az egész zacskó karamellát, mert hát neki hoztam, én nem is igazán szeretem, s csak hallgatom. Olyan szomorú és azt kívánom, bár tudnék neki segíteni, de nem igazán vagyok jó a vigasztalásban. Szerencsétlen, pont engem kellett kifognia mára, veri az Isten rendesen.
- Szerintem iszonyat menő, amit csinálsz jelenleg - szólalok meg végül, majd fejemet a navinések felé fordítom, aztán középső ujjammal jelzem nekik, hogy el lehet takarodni. - Dobjak még fel párat? - fordulok vissza Zalánhoz.Ha kell milliónyit hajítok fel neki. Inkább ezeken vezesse le, mint máson.