36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 49 ... 57 58 [59] 60 61 ... 69 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. február 20. 13:41 | Link

Tip-top feleségnek lenni biztos uncsi. I mean, retek uncsi, szenesre égetném a muffint, és még el se kezdeném enni, de már a saját muffom formáján rinyálnék. A sok pödör, meg fodor, meg tisztaság, és... Uh, körömcipő. Borzalmas.
- Hát ö... - igen, minden bizonnyal lerobbantanám a fejét a nyakáról. Aggodalmas pillantást vetek a pálcámra. Vagyis vetnék, mert amúgy nincs nálam, aztán réveteg örömmel közelítem meg a hajfestés kérdését. Kreativitásos énem on. - Lehet csinnék bele csíkokat. Mondjuk türkizkéket. Meg ú ú, fűznék bele gyöngyöket. Amúgy rasztán gondolkodtál már? Sörből és mézből csinálni occsó. - bociszemekkel pislogok, ofkorsz hogy én fogom zöldre festeni a haját! Ki más.
- Jóvanna. - savanyúan visszahúzom a szájszervem összes komponensét. Szeretek harapdálni. A fülét mondjuk, meg az ajkait. Bizsergetős érzésem támad tőle. - Nem kell kétszer mondanod. - már a kezemben is a joint, önelégült sóhajjal fújom az arcába a füstöt, miközben a kápszis kiselőadását tolja, amiből csak annyit fogok fel hogy "felszívni" és "üt" ami kellően tetszetős kombó ahhoz hogy elismerően hümmentsek.
- Az hagyján, de én küldtem már neked? - incselkedve elvigyorodok. Nem hagyhattam ki, naaa. Aztán csörög a mami, és a kincskeresés hoppon marad. Meg én is. Pedig én látni akartaaaaaam.
Mindenesetre vígan szippantgatom a cigiből a zinstant megborulást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. február 21. 11:36 | Link

Valahol a pszichéje legsötétebb, legeldugottabb mélyén nagyon is lenne igénye egy tip-top stepfordi feleségre, de ez a gondolat olyan távoli így 15 évesen, hogy szerte is foszlik azonnal, mint egy ködös álomkép.
- Hhhhöh?... - huhogja a telefonba, miközben slendriánul terpeszkedve cirógatja a Nyuszit az álla alatt, fél kézzel.
Hallgatja a vonal túlsó végén zengő-bongó tirádát, és laposakat pislog. Annyit még a Nyúl is hallhat belőle, ha figyel, hogy Ridzsi muterja hisztérikus hanglejtéssel hadar.
- Anya? - vonja fel a fél szemöldökét fél perc múlva, a keze megáll a simogatásban, a hangja elmélyül. - Lassabban... nem értem.
Felegyenesedik ültében a padon, és már-már durván lekotorja magáról a Nyuszit. A testtartása nagyon gyorsan változik nyegle nemtörődömből egy feszült nagyragadozóéhoz hasonlatossá.
Tovább hallgat, és látványosan kiszalad a vér az arcából, miközben az anyja kapkodva magyaráz a vonal túlfelén.
- Nh... - nyögi rekedten. A félelem lassan, kíméletlenül összeszorítja a gyomrát, és ocsmány gombócként lökődik fel a torkába. Az állkapcsa megfeszül.
Túl hosszú az a két perc. A végére nagyra tágul a szeme, majd összehúzza a fájdalom.
- Ne sírj, jó? A pánik még soha senkin nem segített - szólal meg higgadtan, mikor az anyja elhallgat, és nem marad a szavaiból semmi, csak elcsukló zokogás. Ricsiben azonnal bekapcsol az agyi védekező mechanizmus, ami nem hagyja őt széthullani. - Indulok. Fogok egy taxit Gyöngyösön.
Azzal kinyomja a telefont, felkel a padról, és mindent hátrahagyva repülőrajtot vesz az iskola kapuja felé. A Nyúl minden bizonnyal megérdemelne egy magyarázatot, de Ricsinek erre jelenleg nincs kapacitása. Ahogy arra sem, hogy eltávot kérjen a házvezetőjétől. Ha menni kell, akkor menni kell, és most erősen ellenjavallott az útjába állni annak, aki nem akar lángra kapni. Nem azért, mert Ridzsike akkora badass sötét varázsló, hanem mert fél - és a félelem komollyá teszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. március 3. 14:56 | Link

Minden hepi, minden szánsájn, fejbe kólint a zöldeskés bódulat, aztán egyszer csak hopp, és mintha nyomottá válna a légkör. Átmenet nélkül kólint fejbe. Tapinthatóvá válik a feszültség, szinte látom magam előtt a levegőben vibrálni. Értetlenül pislogva meredek felfelé, látom megkövülni Ridzsike vonásait, s gondterhesen ráncolom a szemöldököm. Összezavarodtam. De mikor így érzékelsz, mint én, itt és most, agyig szétcsapva, nem igényel az ember szavakat, a puszta gesztus, egy tudattalan közérzet elég, hogy tudjam: baj van. Nem olyan baj. Nem piti tanári jelenlét, bagatel megrovás, hanem súúúlyos baj. Meg se lepődök, amint ellök magától, szinte már készültem a mozdulatra, félénken összehúzom magam mint egy aprócska csiga, és szótlan aggodalommal próbálom kiszűrni  a telefonból kiszűrődő pánik értelmezhető részeit. Sikertelenül.
Se szó, se beszéd, Ricsi elviharzik, én pedig megmakkanva ücsörgök tovább a padon, egyes egyedül, és könnybe lábadt szemmel reménykedek, hogy ne essen baja. Hogy ne törjön meg. Aggódom érte. Tényleg. Nagyon.
Egész nap ezen fogom rágni magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Dex
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2021. március 8. 21:52 | Link

Hossza keresgélés után sikerült csak megtalálnom a kastélyból kivezető utat. Bár már régóta élek itt mégsem sikerült megjegyezném, hogy merre kéne fordulni. Így nagyon sokszor eltévedtem már és jutottam el olyan helyekre ahová nem biztos, hogy volt engedélyem vagy más eljutott már oda. De végre sikerült ide is eljutnom, még mielőtt ki indultam ide gyorsan lenyúltam egy pizzát a nagyteremből és egy kancsó eper levet. Így szerencsére nem kell majd be mennem a kastélyba enni vagy inni. Le terítetem egy plédet a fűre, hogy legyen hova feküdnöm majd szép sorba kiszedtem a tankönyveket és a pergamenjeimet  meg persze a pennáimat is kiraktam. Mindig is oda voltam a pennakért így nekem biztosan volt vagy száz fajta pennám. Csak az volt velük a baj, hogy folyton fent felejtettem, de most gondoltam erre is így egy szó szerint csokor pennát hoztam magammal a maratoni pótlásra. Sajnos én mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok. Ez egy nagyon rossz tulajdonságom. Ez természetesen az evésre nem igaz, mert ha meg kell valamit enni akkor én biztosan megeszem egy percen belül. Ami szerencsére az alakomon nem lehetett látni. Miután meggyőzödtem arról, hogy mindent ki pakoltam lefeküdtem a plédre és egy pizza társaságában elkezdtem házit írni.
Hozzászólásai ebben a témában

„...nem gond, ha kilóg az a sorból a tökéletesek között. Olyankor keresd a hozzád hasonlóan elcseszettek társaságát, mert ők szó nélkül befogadnak."
Németh Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 1. 23:01 | Link

Helvey Belián | ruha


Még a Bagolykő bejáratáig sem jutott, már elkönyvelte, hogy ez a legcsodálatosabb hely a világon! A változékony tájon mindent megtalál az ember, amire vágyik. A mezőtől az erdőig, a tavacskától a vízesésig (utóbbiról egyelőre még csak hallott, nem látta), a síktól a sziklákig. Nem hiába ez a varázstanulás magyarországi fellegvára! Az elemi mágusok kánaánja, a varázskörök... nos... úgy tudja, ezt már egy ideje nem oktatják itt, ami meglehetősen furcsa a számára. De megmagyarázza, miért Európa másik csücskébe citálták tanulni, amikor az otthonához ilyen közel is van varázslóiskola.
Mintha csak tegnap lett volna, amikor belecsöppent az új közösségbe és vele az új élménybe: a kortársakkal való kapcsolódás lehetőségébe. És tényleg az átlagosnál kevesebb idő alatt, három éven belül letudta a tanulmányait. Most pedig új megmérettetés elé kell állnia: tanítás!
Még annyi tapasztalata sincs mások oktatásában, hogy társait korrepetálta volna a tudományából Belgiumban. Ez azonban nem tántorítja el attól, hogy lelkesen vesse bele magát a feladatba. De majd csak egy hét múlva. Most még nem kezdődött el a tanév, még csak berendezkedik. Azaz elengedte a bőröndje fogantyúját új szobája közepén, hátraarcot csinált, és lobogó szoknyával, magán felejtett lila bolyhos kistáskájával (csak a legfontosabbaknak) suhant rögvest ki a rétre. Rugalmas léptekkel, háta mögött összefogott kezekkel, szinte pattogva közlekedik a fűben. Mezítláb, a cipőjét valahol a kastély bejáratától idefelé jövet már lerángatta magáról. Műértőként, egyelőre csak távolról figyel meg minden mezei virágot. Nem tolakodik, csak beszívja az érzéseket, a lehetőségeket. A szórványosan leledző fák harmadikánál megáll. O-ó. Ez nem lesz jó. Hozzáérinti a tenyerét a törzshöz, és felnéz a terebélyes, de levelekkel ritkásan nőtt lombra.
A fa beteg.
Derűs ábrázatát összeráncolódó homloka komolyítja el. Kikotorja sokrétegű szoknyája ráncai közül fémpálcáját, közben elhátrál a fától. A botot két méterrel a törzstől a földbe szúrja. Elég puha. Erősen markolva a fém végét vonalat kezd húzni a fű közt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. április 2. 11:59 | Link

A szótárban a tavaszi tunyulás szemelvény illusztrálására álltunk (ültünk, feküdtünk) össze. Ez a kedvenc időszakom, amikor elég egy pulcsi. Sőt, most még arra sincs szükség, olyan meleg lett hirtelen a napokban. Ledobva hever mellettem a fa tövében; hófehér, de nyugodt vagyok felőle. Tisztító bűbájok for the win!
Eddig olvastam, de ez a Kardok vihara legalább olyan száraz, mint a mágiaelmélet-órák. Ó, mondd, kit érdekel, hogy a csatába érkező huszadik csapat vezérének másodszülött fiának a kutyájának a volt gazdájának a szobalányának az előző munkáltatójának a házának a címere piros alapon ezüst gyűszű?!
Felmorrantok és félrerakom a könyvet mióta olvasom oly sokadszorra. Ha beledöglök is átverekedem magam rajta! Csak nem most.
Letépek egy fűszálat magam mellől, és nagy műgonddal tépem hosszában félbe. A háromnegyedénél elszakad. Nyeh. Inkább a pitypangokat veszem célba. Letépek egyet, kettőt, hármat és összefogom őket. Ajsa megtanított koszorút fonni belőlük tavaly ilyenkor, most felidézem, hogy is volt az.
Vajon van bűbáj a virágfonásra? - merül fel bennem a teljesen érdektelen kérdés. Feltehetném Améliának, de úgy érzem, ezzel az indokkal vétek lenne megzavarni: Ő nem a Trónok harcát olvassa.
Utoljára módosította:Demeter Hunor, 2021. április 2. 12:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. április 5. 22:15 | Link

itt vagyok megint. de mit látok?


Kicsit összefolynak neki a napok, mióta hazaért és nekiállt felvenni életének komoly és valódi ritmusát. Odakint is volt egy hangulat, de nem ez, nem a rutin és a kötelezettségek. Nem csalódott, tudta, amikor mégis úgy döntött, visszajön, mit vállal és mit enged el. Tudta és ezzel elismerte, hogy még szüksége van bőven erre a közegre, sokan vannak, akiket nem akart elengedni vagy hátrahagyni. Van még itt mit elintéznie, a nagyján már túl van. A hivatalos köröktől mindig lámpalázas, azonban most egészen más miatt kevereg a kastély környékén. Még semmi sem biztos, csak az, hogy az erdőn át levágta az utat a kastélyhoz, így az ösvényről kilépve, az épület helyett az udvaron maradt. Ha pontosak akarunk lenni, az üvegház felé indult azonnal, mert azokkal így, évkezdés előtt bőven van mit dolgozni és mikor legutóbb és korábban tárgyalt Darcy-val, arról biztosította, később sem hagyja egyedül rá a munkát. Önszorgalmas méhecskeként, no meg, ahogy azt már Izával felfedezte, saját lelki békéje tökéletes őreként is jobb, ha valóban megteszi, mintha neki is lenne olyan különleges mágiája, mint volt házvezető-helyettesének, amely igényli azt, hogy minél több időt kint és ne bent. Bár ezt inkább a kórsághoz kellene csatolnia, ki tudja, nem merült még olyannyira bele, de Riley-nak szorgosan jegyzeteli kibukása óta, miket észlel, mennyit alszik. Nem biztos, hogy a legszebb eredményeket produkálja, de igyekszik.
Elszöszmötöl a növényekkel, rendbe teszi őket, egy-pár férget hajít ki, hogy kívül tágasabb, aztán még bent, a növények között táskájából legalább egy váltás pólót cserél, hogy ne tűnjön totál mocskosnak, nadrágján csak itt-ott akad egy kis virágföld nyom. Ez nem az a szakma, amit öltönyben lehet. Kiérve, a felsőt tömködi a táskába, ahogy átvág a réten, hogy hazafelé induljon. Épp azon gondolkodik, mit vegyen ehetőt, valami különlegeset, amikor mozgolódást lát tőle jobbra. Ezzel semmi gond nincs, nem csak kisállatok lakják szünetekben a környéket, így aztán felőle bármit tehetnek, csakhogy épp ilyet nem szoktak. Lassít, majd végül megáll, ahogy a pálcát földbe szúró elindul. Mi a… Közelebb lépked, nem lát ő semmi olyat, amit értelmezni tudna, így aprót köhint.
- Veteményes lesz? – mert ahhoz tudja csak hasonlítani. Bár aki csinálja, az nem épp kertészkedőnek tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Németh Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 7. 20:33 | Link

Helvey Belián | ruha


Hallja ő a diszkrét köhintést, de nem szokott tudni olyan gyorsan kibújni abból a szellemből, ahol éppen van, abból a tevékenységből, amit éppen csinál. Úgyhogy még hátrál pár lépést, már van egy harmad köríve, amikor fenékkel beleütközik valakibe.
Veteményes lesz? Most jut el a tudatáig, hogy az imént hozzá szóltak. Hát így már tényleg kizökkent, hogy popóval elgázolt valakit, úgyhogy kezében fémbotjával kiegyenesedik, és (bal lábát szükségtelenül teátrálisan lendítve oldalra) egy kecses félpördülettel szembekerül megszólítójával. Szimpatikus neki a férfi, hát sugárzón elmosolyodik.
- Nem hiszem, hogy veteményes - ad a várnál kevésbé egyértelmű választ. Végeredményben veteményes is lehetne, de ha konyhakertet akarna telepíteni, azt valószínűleg nem itt tenné. No meg a fa sem örülne neki.
- Ez a fa beteg - bal karjával légiesen maga mögé int, az említett vastag törzsű ősapára, aki minimum a tiszteletet megérdemli, de még inkább a gondoskodást.
- Vagy rovar, vagy varázslat - eddig jutott a diagnosztizálásban. Úgy tervezte, mindkettő elboronálására rajzol egy-egy kört, így biztosra megy.
- Te szeretnél ültetni valamit? - merül fel benne az ötlet, nem kötve össze, hogy az iménti tevékenysége ösztönözte a korábbi kérdést, nem a másik vágyai vagy a puszta fantáziája.
Közben félig a jövevény felé fordított arccal, hogy az biztos lehessen benne, figyelnek rá, beleszúrja botját a kis árokba, ahol az imént végeszakadt a föld fellazítása, és hátrálva folytatja a kört.
Utoljára módosította:Németh Asztrid, 2021. április 11. 08:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. április 10. 06:57 | Link

Ki érti ezt?
[Hunor / Kövirózsa /professzionális túlgondoló / ne less]

Igazán kár lett volna ezért az időért, ha nem használjuk ki, hanem csak bent porosodunk Hunorral. Nyugodtan szívom be a friss tavaszi levegőt tele virágillattal, miközben egyik költeményről lapozok a másikra. A szünetben hangolódtam a versekre és még keresem azt, ami igazán tetszene, de a mostani összes határozottan kedvemre való. Igen, tudom, tisztában vagyok vele mennyivel jobban tenném, ha már most inkább a kötelezőkkel haladnék, de egyszerűen nem tudom letenni. Most is magába szippant minden sor és erős, helyén álló szava. Akármennyire is markánsak, nem segítenek elmém hátsó zugán. Akkor is motoszkál bennem valami, nem találja a helyét és arra késztet, hogy felpillantsak magam elé a kastély irányába. Újra itt vagyunk és én még mindig nem meséltem el Hunornak mi minden történt. Nem csak neki, senkinek nem tettem. Most még csak felé sem merek pillantani. Bevallom: félek tőle mit gondolhat, és mégis csak a legkedvesebb barátomnak tartom, de a kilátóban történt beszélgetésünk után, nem is tudom… félek azt vágná a fejemhez, amit valójában én is tudok. Most igazán a bögyömben van a tinédzser lét, szívesen tovább lapoznék, helyette valódi fizikai kötetemre nézek le, csukom össze, majd pillanatokig csak némán szemezek Edgar Allan Poe nevével. Ajkam széle rándul meg, ahogy visszagondolok a szünetben zajló beszélgetésünkre a Tökfejjel, amikor találkoztunk. Lehet sose olvasnám az amerikai misztikus és igencsak hátborzongató sorokat, ha ő nem mondta volna. Amélia, Merlinre! Ezredjére: Nem randi volt. Tudom jól, hogy csak a fantáziám szüleménye, hogy akaratlan többet olvasok bele valamibe, ami igazából sokkal egyszerűbb. Nem kedvel engem. Nem ismer. Éppen annyit tudok, hogy szórakoztatja, ha az orromat ráncolom, ha felmérgel, ami édeskedvés, ahhoz képest, amit én képes voltam elmondani neki. Atyaég... Tudom, hogy rossz vége lesz. Hogy sérülni fogok, amiért esek belé. Valaki mondja meg mégis mit tehetnék? A kötetet magamhoz ölelve emelem meg a fejem és nézek ugyanúgy magam elé. - Szerelmes vagyok a Tökfejbe - a szavak tisztán és még mindig hitetlenül megremegve hagyják el ajkaimat egy szusszra. Mereven előre nézek, vállaim esnek be és akaratlan elmosolyodom egy pillanatra. Ezt így még sosem mondtam ki hangosan. Kedvelni. Azt igen. - Móricba - lágyabb hangon ejtem ki valódi nevét, hiszen tudom, hogy Hunor nem kedveli, ha Tökfejnek nevezem a fiút. Eltakarnám arcomat kínomban, érzem, ugyanúgy kezdek elvörösödni, mint akkor a folyosón, mégis inkább Poe-ba kapaszkodok. - És bevallottam neki, hogy kedvelem őt. Úgy.
Kérlek Hunor, téríts észhez, segíts nekem, mondj bármit, amitől könnyebb lesz megértenem miért remeg meg mindig kellemesen a gyomrom, ha rá gondolok.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 10. 07:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. április 10. 21:03 | Link

Úgy látszik, még megy a virágfonás, bár nem teljesen értem, mit kéne csinálnom a néha kiálló végekkel. Valahogy begyömöszkélem őket a szárak közé. Legjobb tudásom szerint igyekszem dúsra fonni, és amikor már kezdek türelmetlen lenni, Amélia hajához mérem a művet, de csak úgy, hogy ne zavarjam vele. Hát még vissza van legalább a harmada. Pálcámmal a letépett pitypangok csonka töveire mutatok, és elvégzem az újranövesztő bűbáj pálcaintését. Így nem kell felállni és újabb virágokat gyilkolni a koszorúért! Jó, mi?
Kötögetek, csavargatok kicsit, és újra felemelem a koszorút. Mögötte, látom, osztálytársam egyben legjobb barátom már nem olvas, hanem a könyvét ölelve maga elé mered. Akkor szoktak így nézni az emberek, amikor meghal a kedvenc szereplőjük vagy véget ér a könyvük jó sok gondolkodni valót hagyva maga után. De mivel tudom, hogy verseskötetet bújt, ezeket mind kizárhatom. Mi baj? - kérdezném, de megelőz.
Lassan leeresztem a koszorús kezem és nem tudok megszólalni. Először csak az a sügérség jut eszembe, hogy mennyire utálom, hogy Tökfejnek hívja. Túl bizalmas. Nekem egy másik "...fej" jut róla eszembe, ami tulajdonképpen szinonimája a töknek. Ha nem hökkentett volna meg így a vallomás, még el is mosolyodnék az irónián. Talán egy fintor azért jut az arcomra, nem is érzem. Aztán kijavítja a nevet, és semmivel nem lesz jobb. Érzem, ahogy tolul fel bennem valami. Mintha hányni akarnék, vagy inkább tüzet okádni. És ő még mondja, mondja...
- Hát ez szuper - morgom még egy kis hallgatás után. Ez a legjobb szó rá. Hörgöm. Fröcsögöm. Lehelem? Nem. Morgom.
- Ez aztán... - kezdem, a fejem vörös és igazán, mérhetetlenül dühösnek érzem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. április 10. 22:47 | Link

itt vagyok megint. de mit látok?


Vagy nem hallja, vagy nem akarja. Mind a kettő eshetőség létező dolog, nincs is ezzel probléma, mert ő kotyog bele valamibe, amit más éppen nagyon alkot. Csak olyan szokatlan és fura, már ami az eszközt illeti a kezében, meg úgy az egész jelenséget. Az egészben az nem döbbenti meg, hogy a nő mezítláb van. Sőt, hirtelen neki is kedve lenne ledobálni a cipőt, zoknit, mert bár talpa nem kérges, azért tesz érte, hogy ne legyen az, de megszokta már a puszta föld minden formáját. Jobbára avarban járkál, így a puha, zsenge fű kifejezett wellness lenne ujjainak. De nem, csak figyel, egészen addig, míg vészesen nem közeledik. Szólna ő, előbb is, de elbambult. Már nem a fenének, ami neki ütközik, hanem a vonalon, ami alakul. Azt követte, most pedig neki is tolattak. Kezét automatikusan emeli meg, hogy elkapja, ha billenne, de a nő csak piruettezik egyet és már szembe is fordul vele. Erre akaratlan mosolyodik el, meg hát, kap is egyet és illik viszonozna, kezeit pedig leengedni.
- Ó, hát hova is gondoltam – azt nem ide szokás, meg minek is tenné. Homloka ráncolódik csak, ahogy azt mondja, a fa beteg. Kicsit oldalra is dől, hogy jobban rálásson a „páciensre”, majd vissza. Na ezt most nem érti, ő nem látja. Persze tudja, ez semmit se jelent. Volt nekik is suhanc korában elég fájuk, amit apja mikor metszett vagy visszavágott, megmutatta, hogy belül bizony nagy a gond.
- Beteg? És ezt honnan… tudod? – mert egy fa nem beszél, nem mondja el, hogy mije fáj. Botanikus lenne? De hát ilyet ő sem tanult, hogy lehetne? Ki tudja, lehet van valami felsőbb szint, ahol igen? – A rovart még értem. A varázslatot annyira nem, de az az én gondom – lép közelebb, azonban még mindig nem lát semmit, amitől okosabb lenne. Maximum kérdez még majd. Fordul ő is, tolatva készül tovább a mű és lenézve, a kör vonalát követve lépked utána.
- És ez akkor most mi lesz? Nem, nem akarok ültetni bele semmit, csak azt hittem. Kotnyeles vagyok, ha valami mágiáról van szó, bár ez inkább akkor művészet – áll meg, pillant le ismét. Lehet a fa tetejéről jobban látná, mi is lesz ez.a
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. április 10. 23:30 | Link

Ki érti ezt?
[Hunor / Kövirózsa /professzionális túlgondoló / ne less

Miért? Néhányan túl ritkán, egyesek túl gyakran teszik fel ezt a kérdést és nem csak maguknak, hanem jóformán bármire. Aki ismer, az egyértelműen tudja hova kerülök én. Az agyalás, a túlgondolás abszolút a hobbimmá vált már nagyon rég, legtöbbször eredményt is hozott, most meg… talán most is így van, csak nem látok még rá. Kimondtam hangosan, pedig azt sem tudom mit jelen ez az érzés. A szerelem. Tudja bizton ezt bárki? Sokkal bonyolultabb, mint az éhség érzete, hiába vannak meg ennek is ugyanúgy a jelei. Hacsak nem keverem  a szezont, a fazonnal és megyek el elvakultan a lényeg mellett. Gondolkodom, túlbonyolítom, miközben teljesen egyértelmű már számomra, hogy érzek iránta valamit. Ez a lényeg. És bár járnának még a fogaskerekek a fejemben, ugyanazt a mókuskerekek végig pörgetve, de nem tehetik, ugyanis hangosan kimondott szavaimat a legjobb barátomnak szántam, aki most csak hallgat. Már sokkal korábban be kellett volna avatnom őt, de sosem gondoltam, hogy ennyire elfajulnak bennem a dolgok. Hunor csendje szinte kényszerít, hogy felé forduljak. Gondoltam, hogy nem lesz szívéjjes fogadtatása az információnak, hát, jól gondoltam. Korábbi mosolyom teljesen eltűnik, valami bizsergeti a mellkasomat. Ez a félelem? Lehet bizonytalanság? Gyorsan jött. Nem akarok az a lány lenni, akinek muszáj a csendet éreznie. Szótlansága megijeszt mert Hunor véleményét kiabálja. Nem szeretném, ha azt mondaná nekem: ezt a beszélgetést már lefolytattuk hónapokkal ezelőtt. Szükségem van most rá.
- Szuper - fejezem be a mondatát. Kihúzom magam, hátamat a fa törzsének szorítom, így támaszthat, miközben felhúzott térdemnek döntöm a könyvet és inkább a költő nevén végighúzva mutatóujjamat annak menetét figyelem. - Sok mindent nem tudsz róla - halkan szólok, el is harapom a mondat végét. Talán nem is akarja tudni. - Kérlek, ne legyél azonnal dühös. Mesélhetek, vagy nem szeretnéd tudni?  - teljesen komoly arccal, mégis kedves hangon kérdezek rá, miközben erőt veszek magamon és fejemmel felé fordulok. Még  a hajamat is félre simítom, hogy ne lógjon arcomba, így teljesen lássuk egymást Hunorral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Németh Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 11. 13:06 | Link

Helvey Belián | ruha


A jövevény talán nem hiszi, amit mond. Mindenesetre indoklást is kér, honnan tudja Asztrid, hogy beteg a fa. A nő, akire feltehetően ráborult egy ruhásszekrény, egy mosollyal megvonja a vállát. A felhúzódó vállak finoman megemelik karjait is, a mozdulat egy szellőt idézve átfolyik tenyere nyitásába, ujjai széttárásába. Vajon ez most azt jelenti, hogy fogalma sincs, vagy azt, hogy nem érti, mit kell ezen annyit magyarázni?
- Figyelj! - mondja váratlanul, és megragadja a férfi kezét. Odavonszolja a fatörzshöz, és ha hajlanak neki, odahelyezi a tenyért a fa törzsére, magáét is mellé teszi. Tényleg érezni, hogy baj van? Vagy csak képzeli a dolgot, esetleg egyszerűen tudja, és így próbál rá magyarázatot adni? Mindenki döntse el maga.
Ha megtörtént a vizsgálódás, kiterelgeti a cipős egyént a körből, hogy folytathassa a munkát. A körvonal bezárul, de még mindig megválaszolatlan a kérdés, hogy mi is készül itt. A fickó biztosítja arról, hogy nem szórja magvakkal teli a művét. Asztrid érti ám a viccet. Most először nem tündérien sugárzik, csak egészen prózai módon elvigyorodik, mint más, rendes ember.
- Tulajdonképpen vethetnénk is bele. Sosem próbáltam.
Egy ilyen varázskör a földben általában nem él, nem szükségeltetik addig, hogy az ember kivárná, mi történik a belevetett magokkal. Asztrid most elképzeli azt a sok-sok kört, amit évei során a földbe vájt, ha mindet meghagyta volna és mindbe ültetett volna...!
- De csodálatos volna!
És a titokvédelmi alaptörvény teljes sárba tiprása. Esetleg itt a Bagolykő területén lehetne építeni ilyen kerteket!
- Ez egy varázskör, amivel meggyógyítom a fát - rántja le a leplet a misztériumról a fiatalka tanár, amikor újra visszatér a valóságba.
- Még nincs kész - teszi hozzá, és elkezdi a fától mint középponttól kiinduló sugarakat is berajzolni, majd még további vonalakat. Amikor végez, egészen olyan, mintha a gyökérhálózatot rajzolta volna be, de az egész nehezen kivehető a fűvel hintett földben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. április 11. 17:42 | Link

#önzőség
#önsajnálat

Ő felém fordul, engem viszont feszélyez most, hogy a szemébe nézzek. Mintha áruló lenne.
Mi a fene ütött belé?! Hogy lehet ilyen hülye? Miért nem veszi észre, hogy az a szemét csak kihasználja és jót röhög rajta a háta mögött? Egy érzéketlen barom, egy pszichopata! Annyi normális ember közül miért pont ezt a félkegyelműt választotta?
Ezt meg is mondom neki. Figyelmen kívül hagyva a mentegetőzést, belevágok.
- Annyi ember közül miért pont ő? - köpöm értetlenül. - Bárki lehetett volna, bárki.
- Mi a jó neked ebben? - kérdezem, de nem is hagyom, hogy válaszoljon, költői volt. Semmi! Az égegyadta világon semmi jó!
- Tele van a Bagolykő rendes emberekkel. Akik nem gázolnak át másokon. Miért mindig ezeknek az őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú embereknek jár a kitüntetett figyelem? Mi a büdös frász baj van az olyan normális, unalmas alakokkal, mint én?!
Hát ez kibukott. És ezzel el is száll a harag jó része. Szégyellem magam, hogy így kifakadtam. Amélián és persze a családomon kívül senkivel szemben nem engedem ezt meg magamnak. Még Bettivel sem. Mondjuk ő nem is próbált soha kihozni a sodromból. De sem ő, sem a családom nem tudja igazából, mi van velem. Utóbbiak is csak folyton nyaggatnak, de le sem szarják.
Rohadtul nem érdekel a meséje arról a gyökérről. Olyan mélyen csalódott vagyok, mintha csak engem bántott volna meg. Pedig nem erről van szó, csak látom azt, hogy milyen mazochista lépés ez. Egyszerűen nem értem. Nem. értem. meg!
Ökölbe szorítom a kezem, de azért annyira nem ragadtatom el magam, hogy vagdalkozzak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. április 11. 20:54 | Link

Ki érti ezt?
[Hunor / Kövirózsa /professzionális túlgondoló / ne less

Éppen te? kérdezte Móric a folyosón. Miért pont ő? kérdezi Hunor a réten. Csalódott bennem. Én pedig neki sem tudok megfelelni. Úgy néz most rám, ahogy az hónapokig a tükörből is visszaköszönt rám: mintha elment volna az eszem. Hivatalosan is úgy érzem nem helyes ami bennem zajlik és amit hiszek, hogy érzek. Lehet tényleg valami bajom van? Igen, valami baj lehet velem. El is kapom barátomról a pillantásom, a kastélyt figyelem, amint ajkamba harapok és minden emlékemet, kérdésemet és érzésemet elzárom, ami bármennyire is a gyengeségemre utalhat. Úgy veszem a levegőt mintha visszaszívhatnám a szavaimat. Pedig tanulok a hibáimból, nem szaladtam bele abba, hogy csak gondolkodás nélkül beszélek. Átgondoltam, célzott volt, mert készen állok rá, hogy valakivel végre beszéljek róla. Jó lett volna. Még anyámmal is megpróbáltam a szünetben, de bele se kezdhettem hümmögve fordult el és hagyott egyedül a konyhában. A legnevetségesebb ebben az, hogy nekem lenne okom menekülni a beszélgetéseink elől - amit valahogy meg is teszek, hónapok óta nem tudom feladni a struccpolitikát - és nem anyámnak, előlem. Akaratlan rázom azonnal a fejemet, hogy a negatívumok ne tetőzzenek bennem tovább, amikor rajtuk túl meghallom Hunort. - Nekem? Én… - máshogy érzem magam mellette. Erről szeretnék mesélni, de nem fogok, ez már nyilvánvaló. Hogy is gondoltam? Amúgy sem változik tőle semmi, csak jól esett volna más véleményét hallani, más szemszögből látni a dolgot. Azt hittem, így lesz, mivel mi ketten mindig jók voltunk eszmecserékben. - Minek mondjam, ha csak dühösebb leszel?
Fülembe dobog a szívem, nem hallom tisztán, ahogy igazán belekezd, de attól még nagyon is felfogom. Elnyílnak ajkaim, préselem is össze őket. Minden szó bennem marad, ahogy befejezi és én homlokomat ráncolom. Őrülnek, őrült, és kiszámíthatatlan is, rosszindulatú... teljesen lefagyok. - Hm? Hogy érted, hogy te? - hajam omlik előre, ahogy előrébb hajolok és összekulcsolt ujjaimat térdem alá helyezem. Sem nem unalmas, sem nem normális. Mármint, normális. Normális? Egyáltalán hogy érti, hogy normális? - Nincs veled semmi baj, ezt tudod, ugye? - óvatos a hangom, de egyértelmű számomra, hogy valamivel eltértünk a témától. Azt nem tudom még mibe futottunk bele, de csak csendben várom, hogy bármit mondjon. Tekintetem bizonytalanul vezetem vissza rá és kémlelem arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. április 12. 21:40 | Link

Elragadtattam magam, pedig ez igazán nem jellemző. Úgy látszik, csak ez a rellonos gyerek bír így kihozni a béketáborból. Fogalmam sincs, mi az a béketábor, anyám szokta mondogatni.
- Nem. Úgy értem... Itt most nem rólam van szó!
De, és pont én hoztam fel magamat.
- Ne tereld a témát!
Megint csak. Én voltam. De érzékelem, ahogy Amélia lerakja a problémáját és támogatóan felveszi az enyémet. És én ebbe most nem akarok belemenni. Felhúzom a térdemet, átkarolom a karjaimmal és belefúrom az arcomat az így képzett erődbe. Hallgatok egy kicsit eképpen elbújva. Egyet még nyöszörgök is, amikor megpróbálok mondani valami értelmeset.
- Itt most rád vagyunk mérgesek! - már kínomban felnevetek. Kikukucskálok rá.
- Minden vétójogommal ellenzem - komorodom el. És ezt teljesen őszintén mondom. - Nem tehetek semmit ellene. Meghallgatlak, ha szeretnéd, de nem tudok tanácsot adni. Az egész lényem tiltakozik az egész ellen. Ha azt várod, hogy boldogan éltek míg meg nem haltok - nem fog megtörténni. Erre bármilyen mérget meginnék. És szerintem őrült vagy, ha azt gondolod, ebből bármi jó kisülhet. Sajnálom.
Tényleg, őszintén sajnálom, hogy ő ezt nem látja. És hogy én ezt nem bírom megérteni. Elkap egy furcsa érzés, hogy én irányítsam Améliát. Fognám a kis zsinórokat a csuklóján és a bokáján és elsétáltatnám ebből a helyzetből. Teljesen szürreális és egy kicsit félelmetes is ez a gondolat, de tehetetlennek érzem magam másképpen, hogy kiszedjem ebből a csávából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. április 13. 19:39 | Link

itt vagyok megint. de mit látok?


Ezek szerint nem tudja, és ezzel nincs semmi gond sem, mert nem kifaggatni akarta, csak kíváncsi. Lehet lát valamit a levelek színén, vagy csak tippel, esetleg kicsit bolond. Mindenki az valahol, kell is, hiszen akkor az élet is egészen mókás. Féloldalasan mosolyodik el, hogy akkor legyen ennyi, már ennyivel is beéri.
- Hmm? – de nagyon nincs ideje semmire, mert megragadja a kezét, készségesen követi, bármerre is tartana, azonban csak a fáig jutnak. Tenyere végül a fa törzsére simul, a nőé mellé, ácsorog tudatlanul. Homloka ráncolódik, ahogy próbál valamit tényleg érezni, megtudni, de varázstalansága aztán végképp nem segíti ebben. Tapogatja a törzset, az olyan neki, aminek lennie kell, szálkás, kemény, érzi az időt.
- Sajnos én így sem értem – vallja be végül, elvéve a kezét, tenyerét vizsgálva, mintha a bőrén keresné a választ, azonban ott sincs semmi. – Varázstalan vagyok, süket a… fákra – közben mennie kell, így ahogy jött, úgy távozik is a körből, nehogy aztán még a véletlen kettétaposson valamit, aztán oda az egész eddigi munkája. Megáll, távolabb, onnan pislog arra, ahogy befejezi és fejét oldalra döntve követi a vonalak útjait. Biztosan kiad valamit, csak ő innen nem látja, nem tudja meglátni a lényeget.
- Attól nem lenne gond? Mert gondolom ha most áttaposom itt, egy az, hogy kikapok, de meg is szakad? – mutat egy pontra. A mágia ezen ága végképp új és ismeretlen a számára, nem csoda, ha sok és fura kérdése akad. Ha a nő ismerné kicsit is, tudná, hogy ez nála teljesen normális, pozitív.
- Virágokkal biztosan. Adhatok magokat a következőre – a virágok senkinek sem ártanak, az egyszerűekkel gond sincs, ha éri eső, a levegő, minden rendben lesz. És még szép is, igen. Bár nem annyira a virágokra szakosodott, de minden növény hasznos.
- Varázskör – ismétli kicsit megbabonázva talán. – És, és… hogyan működik? – guggol le és nézi az egyik árkot. Oké, ez már eléggé felkeltette érdeklődését. Neki már most is késznek tűnik, azonban azt mondja, nem, így dolgozik tovább. Hát leül, a fűbe, nem a vonalra, máris akadt egy nézője, mintha valami látványosság lenne az, amit csinál.
- Én botanikus vagyok, de ilyennel még nem találkoztam. Mindenre van kör, vagy csak a fákra? – mert ha az ő kínjára is, akkor már most lehet körberajzolni. Szép álom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Németh Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 13. 21:04 | Link

Helvey Belián | ruha


A röpke lefagyás, amit a másik varázstalan mivoltának híre okozott gyorsan elillan, legalábbis látszólag. Asztridban megpendül és szétterjed az érzés: cinkostársra lelt. Egy fiú, akinek virágmagjai vannak! Az előbb még teljesen új elgondolás volt, most már részletes tervezgetés alapja a virággal beültetett varázskör ötlete. A lány türelmesen és szívesen felel a kérdésekre.
- Most nem lehet még vetni bele - csicsergi, miközben túrja a földet fémpálcájával. - Meg kell maradnia a nyomoknak. Az árkoknak.
- Készítsünk virágágyást! - fordul meg hajoltában, és mereven a látogatójára néz. Biztos akar lenni benne, hogy már a másik is ott tart, ahol ő: a teljes bizonyosságban, hogy ide kertet kell készíteni, a fa köré.
- Egy hét múlva elhozhatjuk a magjaidat - mondja neki. Annyira lelkes, hogy a kijelentés ellentmondást nem tűrőnek hathat, de valójában csak reménykedik benne, hogy a felajánlás őszinte volt, és nem udvariaskodás. Az udvariaskodásban nem valami jó, a szarkazmust pedig végképp képtelen felismerni.
A fiúban rengeteg kérdés tolul fel. Eközben Asztridban is buzognak a kérdések, amiket eddig visszatartott - más dolga volt. De még egy kicsit meg kell zaboláznia őket, hiszen az egyik legkedvesebb témájáról, a varázskörökről lesz szó!
- Rajzolsz egy kört - magyarázza a magától értetődőt Asztrid, és az éppen elkészült illusztráció felé int, a földre. - Azután aktiválod.
Hogy ezt mutassa, a kör mellé teszi a kezét, és három másodperc múlva az elkészült vonalrendszer a fű közt halványzölden felizzik, majd kihuny.
- Most dolgozik a kör. Egy hét múlva minden rendben lesz.
Ha éppen figyelik, egészen halványan, de azért látható, ahogy a varázskör vonalain a fény pulzálva megjelenik.
Az alkotó pihen: Asztrid odaáll a fűben ülő mellé, bokáit kulcsolja, majd egy mozdulattal lehuppan. Csak úgy libbennek szoknyája tüll rétegei vele.
- Nem csak a fákra, nagyon sok mindenre.
(Vannak körök, mármint.)
- Ha pedig valamire nincs, ki lehet találni! - mosolyog rá üdén, mintha csak arra invitálná, ne hagyja, hogy bármi gátat szabjon neki, váltsa meg a világát!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. április 16. 00:04 | Link

Ki érti ezt?
[Hunor / Kövirózsa /professzionális túlgondoló / ne less

Egyre hevesebben reagál, én pedig próbálom minél racionálisabban látni a dolgokat. Így sem értem, mégis, hogyan szaladt át a beszélgetés arra, hogy Hunor unalmas… ami még csak nem is igaz és ez bosszantóan hat rám. Az, hogy így gondolkodik magáról a legjobb barátom. Így persze, automatikusan felé fordulok, ahogy agyam rááll a téma fontosságára, de az eredmény tőlem, csak egy halk fújtatás, ami azt mutatja, hogy bosszant, amit csinál. Rólam gondoljon, amit akar, főleg ezzel a helyzettel, amit bevallottam neki, de semmiképp sem engedem, hogy saját magáról ilyen tévhitbe szaladjon. - Hogy én? Én aztán nem tereltem. Ha megtettem volna, sem ilyen irányba haladna a beszélgetésünk, Hunor - élesebb a hangom, de nem emelem meg. Mindössze közlöm az igazam.
Megszeppenve figyelem, ahogy bújócskázik, és valami bizsergetni kezdi a mellkasomat. Már ennyiből is aggódnék érte? Lehet, azért teszem mert tényleg nem tudom mi zajlik le benne. És ha már azt se tudom, meg a sajátomat se, akkor mégis mit? Komolyan nagy problémák vannak az érzelmi intelligenciával, azt hiszem. Főleg, hogy a következő pillanatban szememet forgathathatom. Hihetetlen. Még, hogy rám mérges! Aztán folytatja és nem bírom ki, hogy ne mondjam: - Nincsen jogod megvétózni - ahogy nekem se. Erre már rájöttem egy röpke fél év alatt. Hallgatom tovább és minden szavával hol épül, hol összeroppan a fal köztünk. Persze a szívem szorul össze, de azt nem mutathatom, ami erős jele, hogy később keresnem kell egy magányos zugot, ahol kiadhatom a most elnyomott könnyeimet. Így is elég volt. - Ne sajnáld. Elmondod a véleményedet, ami sokkal jobb, mintha az arcomba hazudnál. Többet jelent nekem, hogy őszintén elmondod. Akkor is, ha nem kellemes - egy reszketeg sóhajt engedek ki, könyvem szélét birizgálom és onnan nézek oldalasan fel, majd Hunorra. - Ne aggódj. Nem fogok mesélni - már nem látom értelmét. Majd valahogy megoldom ezt is egymagam, úgy is néha úgy érzem saját magam képzeletbeli barátja vagyok.
Látom, hogy elmereng, viszont én nem adom fel ilyen könnyen. Főleg nem, ha róla van szó. - Én legalább bevallom, hogy nem vagyok a legjobb önmagam mostanában. Szerettem volna, ha tudod, hogy bizonytalan vagyok dolgokkal, amik újak számomra, mégis van, amit biztosan érzek. Kusza. De ilyen...így gondolom én - újra a fának döntöm hátamat. - Szeretném tudni, bármi van veled, Hunor. Ha jó, ha rossz. Mert te vagy a legjobb barátom és ez jelentéssel bír - mondom magam elé, ahogy letörlöm azt az egy kósza könnycseppet, ami utat engedett törni magának. Több nem fogja követni, arra mind mérget vehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Park MinJae
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 52
Írta: 2021. április 27. 15:49 | Link

Ivanich R. Benett
az első találkozás


-Végre egy kis napfény! - MinJae az elmúlt pár napban nem igazán kapott lehetőséget arra, hogy a kinti áprilisi napfényt élvezhesse, mivel az iskolakezdés után érkezett, és éppen a pótlások közepén tartott. Egész napok mentek el azzal, hogy tanárokhoz kellett rohannia papírokkal és engedélyekkel, hogy még csatlakozhasson a már pár hete folyó órákhoz. A leginkább az frusztrálta az egészben, hogy valahányszor a nap nyugovóra tért, MinJae esküdni mert volna, hogy sárkányokat hallott a távolban.
Azonban így, hogy a végére ért az engedélyeknek, végre kiélvezhette az órák utáni szabadságot. Első útja a rétre vezetett, és most csukott szemmel élvezte, ahogy a napfény felmelegítette a fekete pólóját. Pár perc sütkérezés után kinyitotta szemét, és alkalmas ülőhely után kezdett nézelődni. Rántott egyet a táskája vállpántján, majd megindult egy szimpatikus és görcsös gyökerű fa felé. Lehuppant az egyik gyökérre, táskáját ölébe vette, és kivette a könyvet, amit még a Koreából idevezető úton vett a nyugati sárkányokról. Már több szamárfül is volt a könyvben, jelzések, hogy melyik példányok keltették fel igazán MinJae figyelmét. Felcsapta a könyvet az egyik ilyen szamárfülnél és egy walesi zöldsárkány nézett vissza rá.
-Pont te? Na mindegy, előbb-utóbb úgyis sorra kerültél volna... - Egy fintor után ismét táskájába nyúlt, és ezúttal egy bőrkötésű, kellően viseletes vázlatfüzetet vett elő pár pennával és ceruzával. Megropogtatta ujjait, kifújta szeméből most éppen szürkés tincseit, és nekiállt rajzolni a sárkányt.
MinJaenek ez volt a szabadidős tevékenység. Persze jobb lett volna élő sárkányt rajzolni, ahogy otthon tudta, de most ezzel kell beérni.
Egy finom szellő távoli hangokat hozott az egyébként meglepően üres rétre, ahol MinJae belemerült a rajzolásba.
Utoljára módosította:Park MinJae, 2021. április 27. 17:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. április 27. 19:48 | Link

MinJae

Ahogy közeledik a jó idő, úgy érzem újra egyre fojtogatóbbnak a kastély falai között eltöltött hétköznapokat. Épp elég, hogy az órákat végig kell szenvednem, de amint lehet, jobb a szabadban tengetnem azt a pár órát, amíg kénytelen vagyok visszakeveredni a körletembe. Vágyakozóan nézek ilyenkor a mestertanoncokra, akiknek már legalább nem kell engedély az iskola területének elhagyásához, és akkor mennek le a faluba nézelődni, amikor csak akarnak. Pár év és hasonló sorsra jutok. Addig persze ijesztően gyorsan telik az idő. És hátra van még egy nagy, embert próbáló feladat, aminek a gondolatától is görcsbe rándul a gyomrom - a VAV teljesítése. Igen, a rettegett vizsga, csupa nagybetűvel. Nem normális, hogy negyedikes létemre már most napi szinten az eszembe jut. Mi lesz jövőre...
Ha a szabad ég alatt járok, nagyobb biztonságban érzem magam. Nem tűnhet fel a sarkon egy rellonos sem, már távolról látom a veszélyt, s ha kell, időben kereket oldok. Ha valaki kiszúr magának, azt gondolja, hogy egyedül szeretnék lenni, ezért jó esetben meg sem közelít. Iskolai talárom alatt egy csíkos, kényelmes, kissé elnyűtt pólót hordok, úgy keresek ülőhelyet a könyvolvasáshoz. Vékonyka ujjaimmal minden erőmmel szorongatom az erre a tanévre kiadott ajánlott irodalmat a varázslényekről, de ha megunnám, van nálam egy regény is. Először a pulcsimat leterítve ülök a földre, de túlságosan tűz a nap, ezért néhány perc múlva árnyék után kutatok. Az egyedüli szabad hely viszont úgy látom, foglalt. Pont ettől féltem... Nem tudom, melyik ciki. Odamenni, vagy látványosan elhagyni a terepet, de ahogy hunyorogva kémlelem őt, eléggé bele van merülve a dolgaiba. Én például utálom, ha ilyenkor zavarnak, de bátraké a szerencse, talán megtűr a fa túloldalán, ha meg se nyikkanok.
- Szia! Nem zavarok? Csak kell egy kis árnyék az olvasáshoz - magyarázkodom, na nem mintha kérdezte volna. Ha jól látom, fiatalabb nálam, végre gyakorolhatom azt, hogy nem én vagyok a legkisebb, és nekem is van szavam.
Utoljára módosította:Ivanich R. Benett, 2021. április 27. 21:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park MinJae
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 52
Írta: 2021. április 27. 20:20 | Link

Benett


A rajzolás olyan megnyugtató. Figyelni, ahogy a papíron szépen lassan megjelennek a bestiák, amiket MinJae már olyan jól ismer. Az pedig, hogy az ő keze által jelennek meg a papíron, csak büszkébbé teszi. Néha kénytelen volt kihúzni magát, hogy a hátát pihentesse, és hogy távolabbról is lássa alkotását. Azonban így sem vette észre a csendesen közeledő iskolatársát. Ezért is kapott egy kisebb szívrohamot, amikor az ismeretlen megszólította. A pillanatnyi sokkot azonban egy pillanat alatt egy széles vigyor váltotta fel.
-Szia! Dehogy zavarsz, nyugodtan foglalj helyet egy neked tetsző görcsön. - mutatott a fát körülölelő gyökerekre. Az ismeretlen szavaiból arra következtetett, hogy nem csacsogni jött mellé, így egyáltalán nem bánta a társaságot.
Miközben a fiú döntésére várt, alkalma adódott jobban megnézni, kit is sodort mellé a szél. A vékony alkata alapján el is tudta volna képelni, hogy a szél hozta, és nem a kastélyból sétált ki. Egy felsőbb éves Levitás állt előtte teljes életnagyságban, egy MinJae számára ismerős könyvvel a kezében.
-Oh, ezt a könyvet ismerem! - bökött rá meglepve, majd folytatta - Otthon elég nehéz lenne beszerezni... Téged is érdekelnek a legendás állatok? - Annak ellenére, hogy egy perccel előtte még nem akart csevegni, felkeltette az érdeklődését a lehetséges közös érdeklődési kör, és egészen kihúzta magát, combján pihentetve rajzos szettjét, csillogó szemekkel pislogva a felsőbb évesre. Lehetséges lenne, hogy az első ember, akivel beszélgetésbe fog tudni keveredni hasonló lelkesedést táplál a bestiák iránt? Talán nem is lesz olyan nehéz itt maradni, mint elsőre gondolta...
Utoljára módosította:Park MinJae, 2021. április 27. 20:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. április 27. 21:21 | Link

MinJae

Úgy látszik, sose leszek elég halk ahhoz, hogy ne hozzam rá a frászt a társaimra. Pedig nagyon igyekszem meghúzni magam. A járásommal se csapok zajt, ha vagyok valahol, ezért is sütöm le a szemeimet szégyenkezve, amikor a fiú kis híján a szívéhez kap. Biztosan a túl sok könyvtárba járás az oka. Ott szoktam hozzá igazán a csendhez. Tudom jól, milyen az, ha valaki belemerül a dolgaiba, és hirtelen kizökkentik belőle. Ilyenkor ölni tudnék. Csak most merem végigmérni őt a szememmel, s ahogy megállapítom, hogy rajzolt, máris megértőbbé válok.
- Oh, tényleg? Köszi... - kapok a halántékomhoz kissé tanácstalanul, ahogy szétnézek magam körül. Mondanám, hogy igazából a fa túloldalát szerettem volna megcélozni, de udvariatlanság lett volna nem megkérdezni őt az engedélyért, viszont már túl késő ahhoz, hogy csak úgy átköltözzek. Hát, ülhetek hozzá közelebb is, ha őt ez nem nyomasztja. Én elég jól ki tudom zárni a külvilágot ahhoz, hogy néhány oldal elolvasása után mindenkit levegőnek nézzek, amíg erélyesen rám nem szólnak. Az időérzékem túl könnyen elveszítem, ha épp falom a könyvet.
- Otthon? - döntöm oldalra a fejem, bár azt hiszem tudom, hogy az országára céloz. Talán ismeri Min Jongot is, vagy ha más nem, járt a családi könyvesboltjukban? Egy csapásra izgatott leszek, de egyelőre az arckifejezésemen kívül nem adom más jelét ennek. - Már olvastad? Igazából a tanár ajánlotta. Egy ideig el voltam maradva a varázsvilággal, ezért próbálom behozni a lemaradást. A varázslények pedig nagyon érdekesek. A menhelyre is szoktam járni önkénteskedni a faluba - igencsak meglep, hogy ennyire jól ismeri a szakirodalmat, és kissé irigy is leszek, amiért már ilyen fiatalon előrébb tart ebben, mint én. Ha valóban érdekli, dobni fog egy hátast a repülő kaméleonomtól. - Te pedig rajzolni készültél? - guggolok le mellé, a két könyvet közénk helyezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park MinJae
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 52
Írta: 2021. április 27. 22:15 | Link

Benett


Meglepődve konstatálta, hogy az idősebb fiú mintha zavarba jött volna. Nem rémlett neki, hogy bármi olyasmit csinált volna, ami indokot adott volna rá, úgyhogy arra a következtetésre jutott, hogy a Levitás társa egyszerűen csak ilyen. ~Hehe, aranyos.~ Villant át egy pillanatra a fején, de aztán gyorsan ráeszmélt, hogy felsőbb évesekkel szemben ennél tisztelettudóbban kell bánnia.
Habár az ajánlatot elfogadta a fiú, még nem ült le, hanem inkább MinJae megjegyzésére reagált.
-Oh, igen, otthon Koreában. Nemrég érkeztem csak meg ide, és még minden új. - Most MinJaen volt a sor, hogy zavartan a  tarkójához nyúljon, de ezt egy elmaradhatatlan vigyorral tette. Örömmel látta, hogy valóban egy hasonló érdeklődésű emberrel találkozott, aki ráadásul külön is utánajár és olvas az érdeklődésével kapcsolatban, nem csak üresen dobálózik az órákon elhangzott információkkal.
-Igen, a szüleim ebből olvastak fel néha, ha kirándulni mentünk. - A széles mosoly egy kicsit nosztalgikusabbá vált, majd kíváncsiság vette át a helyét. -Lemaradás...? Hogy érted? Mágia-mentes családból származol esetleg? Ó, hogy is hívják őket... - Zavartan megvakarta a fejét. Néha még mindig problémát okozott a magyar nyelv, hiába tanult olyan lelkesen, mielőtt idejött, előfordult, hogy egy-két szó nem akart sehogy sem az eszébe jutni. A következő mondat azonban már feledtette is vele az ilyen problémáit, és ismét felcsillantak a szemei.
- Akár azt is mondhatnád, hogy varázslatosak. Nahát, van menhely a közelben? Mindenképp meg kell majd látogatnom... Habár nem tudom, hogy elhagyhatom e a kastély területét már... - Láthatóan elkezdtek elkalandozni a gondolatai a menhely hallatán, és kíváncsi lett, vajon milyen lényeket találhatna ott. Lehet, hogy pár hasznos tippet is kaphatna a menhely tulajától a Mennydörgőket illetően. Fejben feljegyezte magának ezeket, de az igazat megvallva ő is tudta, hogy valószínűleg estére már el fogja felejteni mindet.
Meglepődött, hogy a pillanatokkal ezelőtt még zavarban lévő fiú hirtelen leguggolt mellé, de csak egy pillanatig villant át az arcán a meglepetés, már emelte is fel a könyvet és a vázlatait.
- Igen, mindenféle könyvből gyűjtöm a sárkányokat és az információt, amit eddig leírtak róluk. Talán egyszer majd egy saját lexikont is készítek, ki tudja. - Egy rövid kuncogást is megengedett itt magának, hiszen jól tudta, ez a testvéréhez sokkal jobban illene, mint hozzá. Ő legfeljebb a rajzokat és a dizájnt tudná biztosítani.
-Na de hova tűnt a modorom. Elfelejtettem bemutatkozni, MinJae vagyok, de nyugodtan szólíthatsz csak Minnek vagy Jaenek, ha az könnyebb. - Egy béna mozdulattal fogta át a cuccát, hogy kezet nyújthasson a felsőbbévesnek. Még nagyon szokatlan volt számára ez az egész kézfogás kultúra, így fel sem tűnt, hogy a bal kezét nyújtotta oda egy újabb vigyor kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. április 28. 17:34 | Link

MinJae

Azt hiszem azért jó ebbe a suliba járni, mert ide tényleg a világ minden tájáról érkeznek diákok. Ki előbb, ki utóbb, de becsatlakozik a képzésbe. Megértően kell mosolyogjak, hiszen nincs egyedül a helyzetével. Ha belegondolok, és kicsit késve jelenik meg a varázserőm, akkor ugyanebben a cipőben járnék. Viszont hiába érkeztem menetrend szerint, vagyis a tanév elején - jaj, az az évnyitó... -, egy csomó lemaradásom még így is akadt, és valószínűleg hosszú évekig látszódni fog rajtam, hogy nem aranyvérű környezetben szocializálódtam. A kíváncsiság azért tovább furdal. Azt kivételesen nem kérdezem meg, hogy milyen Korea. Sokat hallottam már róla, bár ahogy mondják, nem eleget. De ott volt a Levita korábbi házvezetője, egy jelenlegi prefektusunk, a könyvtáros, a gyógyítónk, és még néhány iskolatársam, akik tudtommal onnan származnak. Akad itt egy félig japán tanár is, de arra például nem emlékszem, hogy kínai lenne köztünk. Talán ezek mind azt bizonyítják, hogy jó iskolába küldtek. Viszont mindig érdekel, hogy miért választják ezt a helyet, és a srác esetében arra is kíváncsi lennék, hogy mi volt a késlekedése oka. Lehet, hogy ebben is hasonlítanánk.
- Az egy nagyon szép ország - jegyzem meg boldogan, kissé megbiccentve a fejem. Már, ha jól emlékszem erre... - És hogyhogy Magyarországon tanulsz? Az évnyitón mintha még nem láttalak volna - vakargatom meg az állam töprengve. A zöldek asztalát elkerülöm, de óvatosan még őket is felmérem, hogy milyen új szerzetek jönnek-mennek a tanévkezdéskor, így van ez a többi elsőssel is, akikre arcról biztosan emlékeznék. Főleg ezzel a külsővel. - Vagy csak más színű volt még a hajad - toldom hozzá gyorsan, egyéb ötlet híján.
- Nyugodtan elveheted, ha meg akarod nézni - ajánlom fel a lehetőséget. A kérdésére viszont már összerezzenek. Tudom, hogy rossz beidegződés, és hogy már rég túl kellett volna lépnem rajta, hiszen a családi dráma is megoldódott otthon, de még mindig túl sok rossz emlék fűz hozzá. Folyton azt hiszem, hogy támadni akarnak vele... - Mugliknak. De nem egészen. Félvér vagyok - vágok közbe gyorsan, elhadarva a mondókámat, de mégis büszkén és görcsösen ejtve ki azt a szót, hogy félvér. Hiába magyarázkodtam sokszor, még mindig nem érzem magam kényelmesen a témával. Inkább csak legyintek egyet, és továbblépek.- Vannak szabad hétvégék, majd szólni fognak róla. A faluban van egyébként, mindenféle állattal, de ritka a különleges varázslény - árulom el neki a később még hasznos infót.
- Ez tök jól hangzik - lepődöm meg, de ahhoz túl gyáva vagyok, hogy elkérjem a rajzait megnézni. Tudom magamról, hogy én mennyire szégyelltem őket, vagy a verseimet. Jó, ha eldugom őket a fiók aljában, vagy a noteszem mélyére. Emlékszem, hogy múltkor mekkora gond volt abból, hogy kéretlenül beleolvastam egy bizonyos illető naplójába. A fiú nagyon céltudatos lehet, ha ilyen korán érdeklik őt a sárkányok. - Akkor hogyhogy nem a Rellonba kerültél? - emelkedik meg a szemöldököm zavartan. - Menni fog a kiejtés, azt hiszem. Benett vagyok, de a többség csak Beninek hív - helyezkedem el mellette, s ahogy bal kezét nyújtja, megilletődve csavarom ki a karomat, hogy valahogy sikerüljön viszonoznom a kézfogását. Látszik rajtam, hogy meglep, pedig nagyon próbálok úgy tenni, mintha ez lenne a természetes módja a bemutatkozásnak. Biztosan valami távoli szokás feléjük, amiről még nem hallottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park MinJae
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 52
Írta: 2021. április 28. 18:31 | Link

Benett vagy Beni?


- Oh, jártál már ott? - Meglepettség ült ki újfent MinJae arcára, nem volt hozzászokva, hogy ismerjék, vagy ami még furább, megdicsérjék a szülőországát. A levitás kérdésére ismét megvakarta tarkóját, összeszedte a gondolatait, és rázendített. -A családunkban hagyomány, hogy másik országban tanulnak és tanulmányoznak a gyerekek, amíg elég idősek nem lesznek, hogy csatlakozzanak a családi bizniszhez. Majdnem Walesbe küldtek a szüleim, de kiharcoltam, hogy ide jöhessek, mert - itt egy rövid szünetet tartott, mert úgy érezte a felsőbb éves esetleg kineveti, ha elsőre megosztja ezt is vele, azonban illetlenség lett volna nem befejezni a mondatot, úgyhogy egy fokkal halkabban, de folytatta - mert a Magyar Mennydörgők a kedvenceim. - Ismét felpillantott a a másik fiúra, és az évnyitó említésére kicsit megrezzent, majd zavarában széles vigyort villantott rá.
- Hehe, bár a hajam lett volna más színű, de az az igazság, hogy késve kezdtem az iskolaévet. Akadt pár probléma útközben, ezért nem érkeztem meg, csak pár napja. - Ennél jobban nem szánt belemenni a részletekbe, ugyanis a valódi oka a késésnek egy tüntetés volt a rezervátumuknál, ahol a szituáció sajnos jobban elfajult, mint amire számítottak, és napokra beszorult MinJae és családja a rezervátum épületeibe.
A könyvet egy fejbólintás mellett elfogadta, és a sajátját nyújtotta a cserébe. Habár a szamárfüleket kicsit szégyellte, azon kívül viszonylag vigyázott a könyvre, így nem volt oka nem felajánlani. Azonnal kiszúrta MinJae, hogy most nagyon mellélőtt a témával, még ha nem is szándékosan tette.
- Ne haragudj, nem válogattam meg kellően a szavaim. - Nagyon nem szerette, ha akaratán kívül sértett meg valakit, viszont ez jó lecke volt számára, hogy itt nem olyan nyitottak ezzel kapcsolatban az emberek. Sokat kell még tanulnia. -Ez nagyon jól hangzik, nyitva fogom tartani szemem, köszönöm! - Hálás volt a gyors terelésért, mert hirtelen nem tudta volna hogyan javíthatna ismét a beszélgetés menetén. Egy apró bólintással jelezte egyetértését, majd egy újabb széles vigyorral kommentálta a házak említését.
- Habár imádom a sárkányokat, és menő lett volna a sárkány házába kerülni, eléggé vakmerő és izgága vagyok, úgyhogy azt hiszem az Eridonban jobb helyem van. Nagyon örvendek... Beni - Először fordult elő vele, hogy egy idősebbet ilyen könnyedén a nevén hívhatott. Viszont az is feltűnt neki, milyen furán nyújtott kezet neki a levitás, úgyhogy akaratlanul elnevette magát - amivel valójában csak a zavarát próbálta takarni. -Rossz kezet nyújtottam, nem igaz? Még kicsit zavaros nekem ez az egész, eddig csak egyszer jártam nyugati országban, de akkor még nagyon kicsi voltam. A későbbiekben is ha valamit elrontanék, kérlek szólj. - Nem tudta miért, de megbízott Beniben, és úgy volt vele, kevésbé lesz kellemetlen, ha ő javítja ki, mintha egy idegen ráripakodna. A kézfogás után MinJae alaposabban szemügyre vette a fiútól átvett könyvet, és óvatosan belelapozott. Csillogó szemekkel figyelte az anyukája történeteiből már ismert bestiákat, és már falta volna a mellettük lévő szöveget, ha nem kapott volna hirtelen észbe és nem fordult volna újra Beni felé.
- Nem gond, ha kicsit olvasgatom? Eddig csak a koreai verziót hallottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. május 16. 15:32 | Link

itt vagyok megint. de mit látok?


Igen, ez mindig érdekes pont, mert nem mindenkinek van ahhoz türelme, hogy elmagyarázza a dolgokat, amik egy máguspalántának teljesen magától értendők. Bár úgy néz ki, erre mindenki türelmes és nekiáll legalább pár szóval elmagyarázni, mi is a harci helyzet. Vagy ha nem, akkor úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna a dolgot, megy tovább minden. Nincs ezzel baj, nem szokása felvenni, még ha sértésnek is szánná valaki, ez lepereg róla. Kérdez és ha továbbra se kap választ, csak legyint.
- Áhh, azt gondoltam, hogy előbb… hatnia kell a fára - vagy mit csinál egy ilyen kör. Semmi se használ azonnal, lehet itt kell egy két óra, nap, vagy akár hét. - Amint nem kellenek az árkok? Simán. Mit hozzak bele? - mert tud ő a büdöskén át olyan növényt is, ami harap, bár nem minden növény marad meg idekint, csak úgy, ami mágikus. Marad a hagyományosnál, de abból is van ezer meg egy fajta. Talán levendula, az mindig jól jön. Nem annyira virágos alkat, hogy a kertje tele legyen, de vannak amiket szívesen gondozgat.
- Rendben, egy hét. Addig beszerzem, mert úgy látom, sok kell majd ide - néz végig a terepen, számolgat, mi merre és hogyan. Nagyjából már tudja mennyi az annyi, de attól függ, hogy mit szeretne. Lehet azokból eleve palántákat is kapni, de tény, jobb lesz a mag, mert akkor fogják igazán látni, hogy használ is. Addig meg, míg a magkérdés félre lett téve, kérdez arról, ami jelenleg zajlik. A nyilvánvaló választ kapja, de mire jönne a “hogyan?” szavacska, már láthatja is. Fúj egyet, csodálkozó arccal.
- Ohh, hogy mágiával, értem, értem - akkor ilyet sem fog tudni csinálni, nézi a halványzöldet, majd annak helyét. Kicsit előrébb is dől, majdhogynem orrát készül beledugni a vájatba, de mégsem, egyszeűen keresi a látványos mágiát, ami… elillant.
- Hát ilyet se láttam még, de érdekes. És akkor ez meggyógyítja a fát? - tapogatja meg az ágyás mellett, majd visszaegyenesedik és az időközben mellé ülőre pillant. Kicsit ma is okosabb lett, úgy néz ki, ez is egy olyan ágazat, ami nem állandó. Lehetne talán művészetnek is nevezni a gyógyítás mellett? Akár.
- Kitalálni? Tehát ha én azt mondom kúrálj ki valamiből vele akkor lehetséges? Jó, mondjuk a vérfarkaskórra tuti nem lehet, de tök jó lenne - miért is ne lökné be azt, ami a legnagyobb baj az életében. - Belián - nyújtja végül felé a kezét, ha már így együtt fognak virágmagokat elszórni a közeljövőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. június 1. 22:09 | Link

Én csak itt mondom, mondom a mondókámat, és abszolút süket vagyok arra, hogy Amélia mit mond vagy mit érez. És amikor erre ráébredek, hirtelen még pocsékabbul kezdem érezni magamat, mint eddig. És rá vagyok dühös, mert ő nem érti és ő cseszte el ezt az egészet.
A fejemhez vágja, hogy nincs jogom megvétózni a dolgot. És igen, ezt tudom, de ahogy rám pirít, még mérgesebb leszek. Ó, ha olyan magabiztos, akkor főjön meg a levében!
Elengedem a kicsit megnyomorított pitypangokat, lehullanak mellém a földre.
A sok marhasággal, amit összehordtam, csak méginkább elszakítottam magunkat egymástól. Nem fog mesélni. Leesik, hogy nincs is talán más, akinek mesélhetett volna, és most már én sem vagyok.
Kinyitom a számat. Aztán becsukom.
Már késő lenne bármit is mondani. Hiába faggat az én bajaimról, hiába mondja, hogy a legjobb barátja vagyok. Nem így érzem.
- Hagyjuk - morgom, pedig tényleg nem ezt szeretném, csak valami vörös kukoricaszem a fejemben ilyenre szűri át az értetlenséget és bizonytalanságot és szégyent. Feltpápszkodom a fűből.
Mondanék még valamit, de tényleg nem tudok. "Majd szólj, ha felébredtél!" - ezt csak gondolom, szerencsére nem mondom ki. Magára hagyom Améliát a saját nyűgjével.
Ehh, a pulóveremet ott felejtettem. Mindegy, már nem fordulok vissza. Dühös csörtetés helyett csak bánatos cammogásra telik, mindenesetre rövid megtorpanás után folytatom az utamat a kastély felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. június 8. 11:24 | Link

Ki érti ezt?
[Hunor / Kövirózsa /professzionális túlgondoló / ne less

Megijedek. A végére már palástolni is nehezemre esik. Megijeszt ahogy reagál, az, hogy valóban magányosan kell rájönnöm mi az, ami bennem lezajlik. Rádöbbenek: nincs senkim, akivel megbeszélhetném és a gondolat olyan ürességet hagy bennem, ami után képtelen vagyok szinte kapálózni Hunor után. Nem beszélek róla, csak ne legyen rám mérges. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, mintha nem éppen a harmadik évfolyamra lépnék, mintha nem kaptam volna díjat a kiválóságomért, a felelősségtudatomért. Ülök itt, legbelül hirtelen kétségbeesve. Ennyire nem ismerhettem félre! Az lehetetlen. A szavak szorítják a torkomat, de nem bírom őket bent tartani, azok csak jönnek és teszek egy vallomást ismét: ő a legjobb barátom. Jelentéssel bír. Soha nem volt még ilyenben részem, és a mostani helyzetben a családdal a sok kérdéssel bennem az érzelmeim kapcsán szükségem van rá. Csak elképzelni tudom neki mennyire van énrám. Már mélyen bánom, hogy csúnyán szóltam vissza neki miszerint nincs joga beleszólni. Így igaz, ez a véleményem, de nem eltaszítani akartam. Éppen az ő véleménye is érdekelt, mégha a szerint mérget inna, de nem sülhet ki semmi abból, amibe belekevertem magam. Igaza lehet. Lehet degradálva is szól hozzám, akár egy buta csitri lennék. Az volnék? Hiszen, nekem csak… én csak… Én csak tudom, benne is van valami, amit nem mond el és olybá tűnik már nem is fog. Könnyemet szinte le sem törlöm arcomról, Hunor szól. Hagyjuk. Szemöldököm kérdőn rebben meg, szorosabban ölelem magamhoz felhúzott térdeimet. Itt hagy.
Tényleg itt hagyott, bármennyire szorítom össze fogaimat tekintetem üvegessé válik. Homlokom közepe feszül, ahogy éppen csak rásimítok a mellettem maradt pulóverre. Valamit ismét rosszul csinálhattam. Karom húzom fentebb, hogy fejemet lehajtva takarhassam arcomat amíg a könnyeim némán hullnak előre. És még én vagyok a rideg és csodálják, ha még a barátaimat is fenntartásokkal kezelem? Magamra hagyott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Németh Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. június 9. 22:19 | Link

Helvey Belián | ruha


Képzeletben egymás tenyerébe csapnak: megköttetett a szövetség. Kertet készítenek!
Asztridé volna a választás joga, hogy mit is ültessenek, de ehhez ő nem annyira ért. Ő az erdő gyermeke, bár találkozott virágokkal a nagyanyja tündérkertjében. Így csak szégyellősen vállat von a kérdésre. Ennyi erővel azt is mondhatta volna: Hát virágokat!
Reméli, újdonsült pajtása meg tudja oldani a kérdést.
- Legyen sokféle színű - teszi hozzá szakértően, miután lehunyta a szemét, elképzelte a fa körüli kertet, és eszébe jutott mégis ez a kívánság.
Örömmel veszi az érdeklődést a varázskör iránt. A nyomozó kétkedő kérdésére titokzatosan mosolyog: Hogy meggyógyítja-e a fát? Vagy igen, vagy nem.
Mindent jól csinált, ezért valószínűleg igen. Azután viszont egy bonyolultabb kérdés jön.
- Vérfarkaskórra? - nagy szemekkel, döbbenten néz. Na nem azért, mert olyan szörnyű gondolat lenne ez a betegség. Hanem, mert alaposan, kívül-belül ismeri a varázsköröket, mégsincs fogalma sem, egyáltalán próbálkozások voltak-e a tudományban a vérfarkasokkal kapcsolatban.
- Ennek utána kell néznem! - mondja a lány lelkesen, és talán kicsit hangosan is.
Ennyi örömteli dolgot megpecsételendő a másik nyújtja a kezét neki, Asztrid hosszas morfondírozás nélkül finoman belehelyezi a sajátját.
Fogalma sincs, mi az a belián. Talán egy virág, egy köszönés, vagy csak egy szavajárás? Annyit tesz: köszönöm? vagy rendben?
- Belián - nyugtázza a biztonság kedvéért Asztrid is egy nagy mosollyal. Kék, sűrű kerek szirmú, hosszúkás fejű virágokat képzel el a szó hallatán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 49 ... 57 58 [59] 60 61 ... 69 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék