Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=819567#post819567][b]Dana Straw Berry - 2020.10.18. 22:12[/b][/url]

Sosem gondoltam volna, hogy valaki kitart mellettem ilyen sokáig a különös természetem miatt, de Somában valódi társra leltem. Nem csupán egy pár voltunk, hanem emellett a legjobb barátok, cinkosok, lelki társak is. Kár, hogy így kellett végződnie a dolognak, de sajnos az élet közbeszólt, és nem tudtunk ez ellen semmit se tenni. Ha tovább húztuk volna valamilyen formában a dolgot, akkor mindketten jobban megsínylettük volna az egészet. Minden lehetőséget átgondoltunk, de végül nem jutottunk dűlőre, így jobbnak láttuk, ha inkább véget vetünk a kapcsolatunknak, és boldog emlékeket hagyunk egymásnak hátra... aztán, ki tudja, mit tartogat még számunkra a jövő, talán újra összehoz minket. Sosem lehet tudni...
- Igen, igazad van, jobb, mintha azért lett volna vége az egésznek, mert rám un vagy egy harmadik fél tolakodik be a kapcsolatunkba - mondtam Bencének szomorúan, ebben azonban nagyon is igaza volt, jobb, hogy így ért véget a köztünk lévő viszony, nem pedig csúnyán.
- Engem ide köt minden, a saját jövőmre is gondolnom kell, plusz szeretném itt befejezni a tanulmányaimat. És nem mellesleg itt vannak a barátaim is, a családom pedig semmiről sem tud. Már minden esetleges megoldást átgondoltunk, de egyik sem tűnt nyerőnek... hát ilyen az élet - feleltem a barátomnak komoran. Jól esett a jelenléte, örültem, hogy kibeszélhettem magamból, ami bántott, és azzal is tisztában voltam, hogy rá mindig számíthattam, ő mindig megértett.
- Mondd, csak, te hogy tudtál megbirkózni a fájdalommal, miután véget ért a kapcsolatotok Masával? - nem akartam a srácot kellemetlen helyzetbe hozni, de kíváncsi voltam, hogyan sikerült átvészelnie a dolgot, ugyanis minden tanács jól jött ebben a nehéz időszakban.
- Egy ital most jól esne - helyeseltem, ugyanis szerettem volna valahogy túllendíteni magam a nehézségeken, és kicsit kikapcsolni az agyamat, hogy ne folyton a balul elsült szituáción járjon az eszem.
- De te fizetsz! Na, merre menjünk? - néztem rá pimaszul egy halovány mosoly kíséretében. Már csak az volt a kérdés, hogy hol fogyasszuk el azt az italt. A faluban viszonylag megvolt mindennek a helye, így korlátozottak voltak a lehetőségeink is, hogy hol igyunk. Reméltem, hogy sikerül egy kis időre kikapcsolnom, és az is nagy segítség volt, hogy volt kihez beszélnem, hogy kissé elterelhessem a gondolataimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=819704#post819704][b]Lóránt Bence - 2020.10.21. 13:34[/b][/url]

Szomorú történet ez, hiszen semmi jel nem mutatott arra, hogy Danáék szétmennek. Az is igaz, hogy nem egymással volt gondjuk, na, de mindegy már igazából. Valahogy vigasztalnom kellene őt, de én saját magamat sem igazán tudtam megvigasztalni annak idején. Azért megpróbálkozom vele, mégiscsak a barátja vagyok, és rossz így látni, még akkor is, ha nem mutatja ki annyira. Az is lehet, hogy már az összes éjszakán elsírta a bánatát a párnájának, erre viszonyt nyilvánvalóan nem kérdez rá az ember. Maradok csak támogató barát, aki ha kell segít, ha nem kell, akkor meg a háttérbe vonul, de figyel, hogy mikor kell előjönnie megint.
- Sajnálom, hogy nincs megoldás, én bírtam a srácot, amennyire megismertem - mosolygok Danára sután. Szerintem itt nincs olyan szó, vagy mondat, amivel igazán vigasztalni lehetne még, túl közeli a szakítás, minden fáj. Ha rá gondolsz akkor az, ha ki akarod verni a fejedből, akkor az, tök mindegy. Megrándul az arcom, amikor a szakításról kérdez, vagyis, hogy én hogyan éltem túl és annak mi lenne a legjobb módszere. Háááát...
- Nehezen, nagyon nehezen. De mi nem megbeszéltük és először nem is igazán volt indok sem. Ti megbeszéltétek, és döntöttetek, én csak a szenvedő fél voltam. Igazán szenvedő - nem hiszem, hogy a szavaim és a képemre kiülő szomorúság segíteni fog, szóval muszáj még mondanom valamit. - De te sokkal erősebb vagy, mint én, és közös döntés volt, talán könnyebb lesz. Mindenesetre a legfontosabb, hogy legyél emberek között és csinálj mindenfélét. Semmiképpen ne akard egyedül átvészelni a nehéz napokat. Legalábbis az első hét után már ne - tudom jól, hogy ez milyen nehéz kérés, de én nagyjából ennyit tudok segíteni. Nóri után más volt, ott volt egy egész nyári szünet és az sok mindent feledtetett, nem beszélve arról, hogy az még elég friss kapcsolat volt. Nem is nagyon nevezhető igazán annak. De mindegy is. Ennek fényében meg is hívom gyorsan valahova, hogy túlessünk a mindkettőnk számára nehézségeket okozó beszélgetésen. Danának van is kedve, szóval, mehetünk is, ez az!
- Ez a beszéd. Gyerünk a Faltozóba, és persze, hogy én fizetek! - hirtelen nyúlok a fejéhez, hogy összeborzoljam a haját, aztán pedig menekülni kezdek nevetve. A nevetés jó, elűzi a gondokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=819868#post819868][b]Dana Straw Berry - 2020.10.23. 00:45[/b][/url]

- Hát igen, ez így alakult - feleltem neki szomorúan, jól esett, hogy ott volt mellettem.
- Értelek - feleltem neki komoly arccal. Mi legalább meg tudtuk beszélni a dolgokat, meg rajtunk kívülálló körülmények miatt kellett, hogy véget érjen az egész, míg Bence terén más volt a helyzet, nem is akartam firtatni tovább az egész témát, mert nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni.
- Rendben, megfogadom a tanácsodat - néztem rá továbbra is szomorúan, majd arra gondoltam, hogy igaza lehet, az csak rosszabbítana a helyzeten, ha magam zárkóznék teljesen. Talán társaságban könnyebben át tudom vészelni ezt az időszakot, ebben nagyon igaza volt a fiúnak.
- Persze, benne vagyok! - válaszoltam neki, miközben egy halovány mosoly hagyta el az arcom a hajborzolás után. Közben egyre kezdett tőlem távolodni, én pedig mosolyogva után futottam, hogy utolérjem, aztán "jól megkapja a magáét". Tény, hogy Bence jobb kedvre derített, nem is bántam, hogy elmeséltem neki rögvest a bánatom, hiszen nélküle még mindig ott sírdogálnék a szobámban. Jól esett, hogy megpróbált jobb kedvre deríteni, én is mindig mellette voltam, amikor jó, illetve rossz időszaka volt, ő pedig most viszonozta ezt. Úgy gondoltam, hogy jó, ha eltöltök vele egy kis időt, legalább megpróbál felvidítani valamennyire, ráadásul iszunk egy finom italt is, miközben kibeszélhetem még neki a bánatom. Sokat segített ez nekem, hiszen mellette kicsit feloldódhattam, és sikerült kissé jobb kedvre derítenie, hiszen erre valók a barátok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=821116#post821116][b]Antal Zina - 2020.11.12. 22:29[/b][/url]

Bólint, de a mozdulat közben már eszébe is jut igazából, hogy ezt a másik nem látja, így álla még vissza se ficcen kényelmes helyzetébe, már bele is motyogja az éjszaka csendjébe - megígérem. Nem kérném, ha nem érdekelne - von vállat finoman, hiszen tényleg, teljesen magától értetődő a dolog. Ha nem lenne érdekes nem maradna, akkor bizony bűntudat nélkül állna fel, és intve sétálna vissza körletébe.
- Főnix - remeg meg a szája széle - nem félsz, hogy ha örökké élnél, és mindig átélnéd azt a fájdalmat, végül nem tudnál önmagad maradni? - Kíváncsisága nem engedi, hogy csak úgy elmenjen a kérdésére kapott válasz mellett. No meg persze akaratlanul is a pirosakra asszociál, azokra, akik állítólag tőle, mint rellonostól a legmesszebb állnak jellemben. Na nem mintha a kicsilányt túlzottan érdekelnék ezek a sztereotípiák, de motoszkál a fejében, mióta interjút készítettek vele, és ott azt mondták, ő nem tipikus zöld. Hát akkor milyen egy jó zöld?
- Thesztrál? - gondolkozik el lassan a válaszon. Még hangja is bizonytalan, ahogy feleleveníti magában a fekete bőrű csontos szárnyas paripákról látott ábrázolásokat. - Már csak azért is, mert különleges, egy csomó ember elől rejtve van, és hát... kíváncsi vagyok milyenek lehetnek élőben is, de nem szeretnék azért találkozni velük, mert valakim meghal, véletlenül sem. De tudod, a kíváncsiság is erős, és - felszusszan mondat közepén, tehetetlenül tárva szét a karjait. - Bocs, hogy felhoztam ezt az egész témát - rá se mer nézni a másikra -, nem is igazán azért, hogy filozofálgassunk el rajta, csak... Nem is tudom. Furcsa, hogy nem elborzasztanak, hanem érdekelnek?
A körme melletti bőrt piszkálja, tekintete mereven a csillagokra szegeződik, és megborzong, amikor képzelete elhiteti vele, hogy épp akkor suhan el fölöttük egy lény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=822156#post822156][b]Somogyi Agáta Dominika - 2020.11.29. 05:55[/b][/url]

kicsit praktikusabban - cipzár fel, nyaklánc nincs
A hűvös hajnali levegő elsőre kifejezetten rosszul esik a tüdőmnek, a kapun kilépve nem tagadom, elgondolkozok azon, hogy visszafordulok még aludni - vagy még egy pulcsiért. Végül aztán megacélozom magam, és az átriumban végzett nyújtást kárba veszni nem hagyva indulok meg sebes léptekkel az épülettől kicsit távolabb lévő, már sokunk által alaposan kitaposott ösvényre. Még korán van, egyelőre senkit nem látok errefelé. Ettől még nem biztos, hogy első lennék, emlékeztetem magam, ahogy lépteim megereszkedett fűszálakat hagynak maguk után. Még nem kezdek el futni, várom, hogy szemeim teljesen kinyíljanak, pulzusom rendesen meginduljon, és elmúljon ez a kora reggelekre jellemző félkómás állapot, mely minduntalan vissza próbál csalni a kényelmes melegbe.
Ráfordulok az ösvényre, pár lépés után pedig fokozatosan növelni kezdek a tempón, egy idő után ösztönösen váltva át kocogásba. A halk dobbanások, szuszogó lélegzetem és ruhám súrlódása az egyetlen amire odafigyelek, egyébként engedem, hogy izmaim össze-összehúzódjanak, elernyedjenek. Fejem kiürül, ahogy a hideg levegő kizavarja belőle az álmot, szemeimből kitörlöm azt az egy-egy könnycseppet, melyet az ősz odacsalt. Nem gondolkodok, legalábbis ha mégis teszem, nem tudnám megmondani, hogy min, lepillantok lábam elé, majd hosszan csak előre tekintek, élvezem, ahogy fokozatosan válik egyre könnyebbé a mozgás, a légvétel. A nap lustábban dereng, mint ahogyan én kikászálódtam az ágyból, és a füvön is dér ül még - van abban valami különleges, hogy előbb vagyok talpon magánál a természetnél. Az ösvényen itt-ott mintha lábnyomokat vélnék felfedezni, ám azt nem tudhatom, hogy nem tegnapról maradtak-e még itt. Találgathatnék, nyomozva a rejtély után, de helyette inkább ismét feljebb tekintek, hagyva, hogy saját lábnyomaim eltapossák az idegeneket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=823183#post823183][b]Csepreghy Péter - 2020.12.16. 12:32[/b][/url]

Elérkezünk az év azon szakaszához, ami mindig a legszebb pillanatokat okozza nekem a kastélyban. A tájat már szinte mindenhol hó fedi, én pedig három pulóvert is felvettem a kötött, díszesebb darab alá, hogy ne kelljen kabátot húznom. Ez az egyik kedvencem ez a ruhadarab, mert nem is az a „csúnya pulcsi”, amit ilyenkor a lányok szeretnek magukra aggatni, hanem olyan fiúsan bájos. Anyától kaptam tavaly, amikor a téli szünetben otthon voltam, azóta pedig nem igen volt lehetőségem hordani. De majd most! Világos és sötétkék csíkos nadrágom már szinte mindenhol havas, mert az előbb hóangyalt is csináltam, és a felső réteg is kissé elázott, ám ez a legkevésbé sem érdekel. Kacagva egyenesedek fel, hogy leporoljam magam, miközben kék szemeimet Pollira emelem. Alapvetően nincsenek hatalmas méretű szemeim, de a hóról visszaverődő, fehér fény szinte kiégeti retinámat, így hunyorogva tekintek barátomra.
– Nem találtam szenet amúgy – rántom meg vállamat, majd a vörösszín vödörhöz botorkálok, hogy megmutassam mik azok, amiket sikerült beszereznem. Majdnem teljesen belemászok, és miközben beszélek a lányhoz, úgy veszem elő a díszítőelemeket. Felé mutatom minden egyes beazonosítás után. – Van rééépa… megbűvölt, harapós műfogsor, egy fakard – itt feltekintek rá sűrűn gesztikulálva. – Hogy meg tudja védeni magát, ugye – majd visszabújok a vödörbe. – És még sálat is hoztam neki, mert nincsen csúnyább egy takonykóros hóembernél – csacsogok a már jól megszokott módon, miközben szemem hamiskásan felcsillan. Végül matatok valamit a pitli mellett, és amikor felegyenesed, egy jó keményre gyúrt hógolyóval fordulok háztársam felé. – Csak először bemelegítek – nevetek fel, és küldöm felé barátságos rosszasággal a megmunkált labdát. Hátha véletlenül eltalálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=823696#post823696][b]Palotás Polli - 2020.12.28. 14:01[/b][/url]

A hó megjelenése mindig vegyes érzelmeket vált ki Pollikából. Egyrészt szereti nézni a kövér hópelyek táncát az ablakból, a havas táj látványa pedig a meleg kastélyból megbabonázza. Otthon is szép, de ez az első tele a Bagolykőben, és az itteni táj egészen más. Másrészt élvezi, ahogy a friss hó ropog a talpa alatt, valamiért kellemes érzést vált ki belőle a hangja. Azonban a hideget meg a vizes ruhákat gyűlöli. Emiatt jól beöltözött vízlepergetős mugli ruhákba, kabát, orkán nadrág, meleg csizma, kesztyű. Minden, ami kell, hogy ne panaszkodja végig ezt a nagyszerű programot, amit Petyával elterveztek maguknak. - Petya, csupa víz leszel! - Majdnem, minden. Hangja kissé aggodalmaskodó, de elismerősen pillant a hóangyalra. Régen nem csinált már ilyet, mert utálja, ha csurom vizes lesz.
Figyelme azonban hamar elterelődik a nedves ruhákról, amint Petya mutogatni kezdi, hogy milyen klassz dolgokat hozott. - Nem baj, majd... kavi..cs...áh, nem fontos. - Ilyen vastag hórétegben aligha találnak köveket, amiket be tudnának illeszteni gomboknak. Annyira természetes volt a számára, hogy azok mindig találhatóak a természetben, hogy el is felejtette. - Ezek a fogak valami zseniálisak! - Emeli ki Petyus kezéből megbabonázva a játékfogsort. Arcán széles vigyor terül el, ahogy vizsgálja a kis eszközt, alig várja, hogy berakják és működés közeben lássa. - Tudod mi lenne a j..?- Kezd bele, hogy elmesélje elméletét egy vámpírnak öltözött hóemberről, azonban a kiselőadásában megzavarja egy jól irányzott, kemény hógolyó, ami a vállán éri. Döbbent sikoly hagyja el a száját, azonban az első lefagyás után gyorsan reagál. Elhajítja a fogsort, ő maga is a friss hó után nyúl, hogy a vastag kesztyűjével sebtében bénán meggyúrt, esetlen, puhácska hógolyót küldjön válaszul háztársának egy újabb harci visítás kíséretében, hogy aztán félig leguggolva kezeivel lapátolni kezdje a könnyed havat a fiú irányába. - Hóvihar! - Nem nyúl mélyen a réteg alá, épp csak hogy érezze Petya a törődést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=823957#post823957][b]Süveges Lili - 2021.01.02. 15:00[/b][/url]

Végre valahára havazott! Sűrű pelyhekben hullott alá, és Lilkót az sem érdekelte, hogy valószínűleg már másnapra elolvad az egész. Csak az számított, hogy most esik, és az ablakon kinézve az is jól látszott, hogy kifehérítette a tájat, megült a fák ágain, és maga alá temette a kastélyt körülölelő fűvel borított parkot is. Fiatal és idősebb diákok egyaránt kint sétáltak, nevettek, és örültek az égi áldásnak.
Lili sem soká teketóriázott, félredobva eredeti terveit, melyek közt szerepelt némi tanulás, és kutatómunka bájitaltanra, de sokkal inkább szobatársaival való társasjátszás, mindezt persze egész nap pizsamában, úgy döntött, hogy neki is odakint van a helye. Fekete harisnyát húzott, fekete szoknyával, viszont felülre kiválasztotta az egyik legélénkebb piros pulcsiját, és egy sárga sálat is a nyakára dobott, mire az gyorsan el is rendezte magát, jól védve az odakint rá váró hidegtől bőrét.
Szólt Csengének, de a többieknek is, hogy ő bizony kimegy, de nem várta meg, hogy a lányok csatlakozzanak hozzá, előreszaladt, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Közben a szintén sárga kesztyűjét igyekezett felrángatni ujjaira, de rendre mellé vagy rossz helyre dugta őket, mivel közben arra is próbált figyelni, hogy lehetőleg ne essen hasra, vagy rohanjon neki valaminek vagy valakinek.
Bezsebelt néhány meglepett vagy épp lenéző tekintetet, de nem törődött velük, nem vette fel őket, nem is igazán jutott el tudatáig, hogy miként festhet. Kiérve aztán a tölgyfakapun első dolga volt csizmájában megcsúszni a friss, de már kissé letaposott havon a bejárat előtt. Seggreült, és csúszott még pár centit, de aztán nevetgélve fel is pattant egyből. Ez azért nem volt akkora bukta, mint karácsony előtt a seprűvel, de azért vetett egy gyors pillantást immár kesztyűs ujjaira, hogy mind a helyén van-e.
Aztán fogta magát, és elindult keresni magának a réten egy olyan részt, ahol az ő lábai hagyhatnak elsőként nyomot a fehérségben. Elég sokan mászkáltak kint, így ilyen, szűz rész a kastély közelében egyre kevesebb volt, de Lili nem adta fel, tovább ment. Szeme a havat fürkészte maga előtt, és a sok cipőnyom közt megpillantott pár mancslenyomatot is, melyek keresztül-kasul ide-oda vezettek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=823960#post823960][b]Somogyi Ervin Dominik - 2021.01.02. 15:44[/b][/url]

Egészen különleges élmény a bentlakásos iskola, elvégre egyetlen szobatársát leszámítva nincs, aki megzavarhatná álmát - talán csak kutyája, de ő meg addig meg sem moccan, míg gazdája életjelet nem ad. Márpedig a másik oldalára fordulás nem számít annak, így kimondottan jól elvannak. Mikor tíz óra környékén már érez magában annyi energiát, hogy legalább felüljön ágyában, nem tudja nem észrevenni azt a hihetetlen világosságot, mely az ablakon keresztül szobájukba árad. Császár persze azonnal őrült módjára elkezd randalírozni a szobában, míg a fiú konstatálja, hogy leesett az első hó. Nyilvánvaló, hogy ez egyidejűleg azt is jelenti, le kell menniük, hiszen kutyája nem egyszerűen szereti, hanem meg van veszve a hóért, amiben minden évben ezer és egy órát kell fetrengenie, mígnem őt vagy gazdáját el nem kezdi fenyegetni a teljes fagyhalál. Ennek örömére Ervin sem tétlenkedik, magára kapja farmerját, vastag téli bakancsát, egy pólót, arra kötött pulóverét, majd a belül szőrrel bélelt kabátját. A sálat hanyagul dobja nyakába, ahogyan a sapkát is épp csak megigazítja fején - lesz ez még másképp is, mikor kiér a szabad levegőre.
A mellette közlekedő corgi nem szimplán menetel vagy tappancsol, egyenesen ugrándozik, alig várva, hogy végre valahára beletapicskoljon a hűvösre dermedt vízbe. Mielőtt kirontanának a kapun, a rellonos a konyha felé kanyarodik, hogy magához vegyen egy kis kávét és így induljanak meg a cudar hidegbe, mely kint fogadja őket. Már épp nyitná a száját, hogy Császár nyugodtan mehet, amerre lát, de az az igazság, hogy ezt nem kell kétszer mondania. A kutya fejvesztve rohan előre, mint valami őrült vadállat és akkora fejest ugrik a hóba, hogy az alatta lévő földben koppan. Ha ez nem volna elég, legalább négy hengeredéssel megmártózik a fehér tengerben, hogy aztán lábra küzdje magát és mint akit speeddel küldtek meg, elkezdjen körbe-körbe rohangálni.
A fiú már abban elfárad, ahogy nézi a történteket, így belekortyol kávéjába és utána indul. Meg sem próbál lépést tartani barátjával, hagyja, hogy még látótávolságon belül őrüljön meg teljesen és totálisan. Ezzel egyidejűleg persze azt is látja, hogy ebbe a hihetetlen játékba belefér az, hogy egy épp a szó szerint lába elé néző lányhoz rohanjon fejvesztve. - Császár, ésszel - hiába hangzik el a figyelmeztetés, mire Lili észbe kap, oldalról a lábának csapódik egy lihegő, hancúrozó corgi. Ha nem vigyáz eléggé, akkor egyből rá is mászik és elkezdi nyalogatni az arcát, majd körbeugrálni a hóban. Ervin a tőle megszokott módon rezignáltan figyeli a jelenetet és egy rutinos facepalm kíséretében indul meg feléjük, de abszolút kényelmes tempóban. - Császár, hagyd békén - a kutya egy pillanatra ugyan leül, de továbbra is csóválja a farkát és látszik rajta, csupán egy jelre vár, hogy ismét megőrüljön. - Ne haragudj, nem ütötted meg magad? - mire a kérdést felteszi, oda is ér és kedvesen elmosolyodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=823967#post823967][b]Süveges Lili - 2021.01.02. 16:51[/b][/url]

Két évvel ezelőtt még, ha egy kutya nekiront, valószínűleg sikítófrászt kapott volna, és rövid úton felmenekült volna az első fára vagy oszlopra, mint valami rémült macska. Épp csak a szőr nem állt volna fel a hátán. Azonban miután Masa megismertette a Levita házikedvencével, és egyre többször találkozott a kutyával, egyre inkább kezdte megkedvelni az ember legjobb barátját is.
Különös volt ez egyébként, mert egyébként nem félt semmilyen más, akár legendás, mágikus bestiától sem, ha nincs Bence, még a doxy-k elől sem futott volna el, és talán már nem is lenne itt. De a kutyák valahogy ijesztőek voltak számára egész kiskorában, ugatásuktól Lili ki tudott volna ugrani a bőréből.
De ez már a múlté volt, rájött, hogy nem véletlenül ragaszkodott oly sok ember, varázstalan és varázsló egyaránt ehhez a négylábú jószághoz. Így mikor a hóban megpillantotta a mancsnyomokat, szeme felcsillant, és követni kezdte azokat. A nyomok persze ide-oda cikáztak, itt-ott hempergés áldozatává váltak, vagy visszatértek önmagukba. Bármilyen kutya is csinálta, talán még őnála is sokkal jobban örült a hónak. Lili csak remélni tudta, hogy még idekint találja, és épp, mikor felnézett volna, hogy hátha a távolban, avagy közelben kiszúrja a játszadozó állatot, valami nakicsapódott oldalról a lábának.
Egy kicsit megbillent, és karját felemelve, kettőt oldalra lépdelve tudta csak megőrizni egyensúlyát, de már azelőtt elnevette magát, hogy barnái a virgonc kis energiabombára fordultak volna. Megvagy! - gondolta és bár hallotta, hogy valaki a közelben rendre próbálja inteni, ő nyomban leguggolt, és magához hívta a kutyust.
Persze az állatka nem érte be annyival, hogy szépen odasátál hozzá és hagyja megsimogatni a fejét, körberohangászta a lányt és össze-vissza nyalta az arcát, amitől Lilinek csak méginkább nevethetnékje támadt, és el is dőlt, fenékkel lehuppanva a földre. A közeledő léptekre egyelőre ügyet sem vetve simogatta, lapogatta a vidám kis szőrmókot, aki azért láthatóan hallgatott a gazdájára. Valamennyire.
Lili végül felpillantott, de közben jóformán magához ölelte az állatot, annyira simogatta, ahol csak érte. Egy nála idősebb srác állt mellettük, mosollyal arcán. Ezt látta meg először Lili.
- Ó, szia! Nem, dehogy, semmi baj! - mosolyodott el ő is szélesen, a corgi füleivel játszva. - Olyaan édes a kutyusoood! Császár?
Figyelmét ismét ráfordította a kutyára, aki mintha tűkön ült volna, annyira várta, mikor pattoghat tovább, mint gurkóval keresztezett gumiladba.
- Tee.. te Császármorzsa! - gyömöszkélte tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=823971#post823971][b]Somogyi Ervin Dominik - 2021.01.02. 17:29[/b][/url]

Szerencsére komolyabb sérülés nem történik, mi több, Császár szokás szerint leveszi a lábáról áldozatát, először csak átvitt, majd fizikai értelemben is. Kávéjával melengetve kezét érkezik meg, hogy most már közelről szemlélhesse a kialakuló szerelmet kutyája és az ismeretlen között. Azt mindig is tudta, hogy imád másoktól simogatást kunyerálni, de ennyire odalenni nem szokott senkiért, így feltételezhetően csak a hóból fakadó flash érzés lesz az, ami ennyire a levitás karjaiba hajtotta.
- Kicsit szeleburdi néha - megvakarva tarkóját rosszalló pillantást vet a corgira, aki természetesen rá sem hederít, csak hagyja, hogy dögönyözzék. A hátára fekszik és mutatja a pocakját, hogy bizony azt kell ott nagyon-nagyon megsimizni, mert hát az egy fontos stratégiai pont habtestén. Egy szemforgatás közepette guggol le ő is hozzájuk, hogy végül mosolyogva figyelje őket. - Igen, Császár. Egy igazi rosszcsont - egyébként meglepődne bárki, hogy mennyire szófogadó. Ha mennek valahová, szigorúan igazodik Ervinhez, szorosan mellette megy, a piros lámpánál megáll, leül és lefekszik, valamint marad, plusz nem eszik össze mindent, ezzel elkerülve, hogy mérgezés áldozata legyen. Ez a kutya itt nem piskóta kérlek szépen, csak hát leesik egy kis hav, aztán meg van őrülve.
A zsebébe nyúlva elővesz egy labdát és megmutatja barátjának, ezzel magára vonva a figyelmét. - Ha gondolod, játszhatsz vele. Ez a kedvence, szerintem a szomszéd országig is elfutna, hogy visszahozza neked - odanyújtja a lánynak a játékot és megvárja, hogy tegyen vele, amit szeretne, s ha nem venné el, jobbára maga dobná messzire. - Egyébként Ervin vagyok - miközben bemutatkozik, tengerszín kékjeit a lány íriszeibe fúrja, hogy el is mosolyodjon. Az a különleges benne, hogy nem kell kitüntetett figyelmet szentelnie senkire, tekintete annyira intenzíven fúródik bárki máséba, hogy az már zavarba ejtő. Mégsem húzza a pillanatot sokáig, felegyenesedik és a kezét nyújtja, hogy felsegítse Lilit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824049#post824049][b]Süveges Lili - 2021.01.03. 11:52[/b][/url]

Nevetve vette tudomásul, hogy bizony Császár nem éri be akármilyen simivel, és hátára fordulva adott félreérthetetlen jelzéseket. Lili két kézzel kezdte el borzolgatni a szőrt az állat hasán, aki mit sem törődve vele, hogy egy merő hó lesz, vígen hempergett a lány és gazdája simogatása alatt.
Lili egyetértően bólogatott, nem tudta cáfolni, hogy valóban kissé szeleburdinak tűnik a corgi, de véletlenül sem jutott volna eszébe, hogy ezzel bármi gond lehet.
- Igeen? Rosszcsont vagy? Naagyon rossz? - kérdezte Császárt, a nyakát, fejét, füleit borzolgatva, és persze hasát sem kímélve. A corgi nem tiltakozott, sem a kényeztetés, sem a szavak ellen, de a hangsúly, mellyel ejtette Lili őket, a legkevésbé sem voltak rosszallóak, szóval a kutya jogosan hihette, hogy épp agyba-főbe van dícsérve.
A labdát megpillantva aztán az állat felült, és Lili is előbb a játékra, majd Császár gazdájára fordította tekintetét. Elvette a játékot, majd elgondolkodott, merre kéne dobnia a legközelebbi országhatárt megcélozva, de persze nyilván nem hitte, hogy akkorát tudna lendíteni. Ügyetlen kis dobása alig pár méterre vitte el a labdát és vele együtt a lelkes kis corgit.
A srác bemutatkozását hallva fordította csak vissza Lili a tekintetét, és nézett első ízben rendesen a szemeibe. Ervin kékjei pedig szabályosan megfagyasztották a lányt, egyszerre érezte azt, mintha mezítelen lenne előtte, és azt, hogy elönti valamiféle melegség. Zavarba jött, és hirtelen nem is tudott megszólalni, de aztán Ervin elfordította róla a tekintetét, Lili pedig elmosolyodott.
- Én meg Lili. Süveges. Mármint Süveges Lili. Ez a nevem, tudom, furi - magyarázta vállvonogatva, miközben figyelte, ahogy havat kavarva maga után rongyol vissza hozzájuk Császár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824194#post824194][b]Harmat Betti - 2021.01.07. 11:23[/b][/url]

Elmosolyodom, miután biztosít róla, hogy nem untatom. Meg is könnyebbülök kicsit.
- De, most, hogy mondod, ez lehetséges. Viszont sokkal több lehetőségem lenne újabb és újabb dolgokat kipróbálni. Minden életemet máshogyan leélni, és másképpen megélni az eseményeket. - sosem gondoltam még bele, milyen lény lennék szívesen. A főnix volt az első, ami beugrott. A pontos indokon azonban eddig még nem gondolkodtam. A sellő pedig... Igazából arról sem tudom, mit jelent számomra pontosan. Biztosan érdekes lehet a víz alatt élni. Egy teljesen más környezet. - Az ember pedig változik abban a rövid életben is, amije van. Ha örökké élnék, akkor sokkal többet változnék, és mindig másképp lennék önmagam - nagyon bölcsnek érzem magam, ahogy ott fekszem, a csillagokat bámulva. Talán az éjszakai levegő váltotta ki belőlem, vagy a nagy csend, ezt a hangulatot.
- Engem is érdekelnek - nyugtatom meg.
El is komorodom azonban kicsit. Hiszen eszembe jutnak a szüleim. Akiket elvesztettem. Bele se merek gondolni, mi lenne velem, ha... Ha a szemem előtt...
Nem tudom, Zina észre veszi-e, hogy kicsik megnémultam. Illetve nagyon, tekintve, hogy eddig be nem állt a szám. Nem akarnám, hogy lássa, mégis hatott ráma téma, ám nem tudok ellene tenni. Az évek alatt eljutottam odáig, hogy már nem sírom el magam, ahányszor eszembe jutnak. A szemeim most is szárazak maradnak, torkom viszont összeszorul, ahogy mindig, ha a halálról van szó. Érdekes, hogy mit képvisel egy Thesztrál. A dolgok végét, az elmúlást. Meg talán kicsit a láthatatlan, szellemi világot is. Érdekes, hogy a Thesztrál a természet része, mégis olyan nehéz meglátni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824306#post824306][b]Mórocz Áser Móric - 2021.01.10. 23:27[/b][/url]

Mint minden okos és fiatal fiú, Móricot sem kerülheti el végzete: a nők az igluépítési vágy. Lehet őt hibáztatni? Kinéz az ablakon, egyszer csak mintegy csettintésre levágódik vagy száz méter... - száz centiméter, igen, így a helyes - hó, így hát csak természetes, hogy érkezik is AZ ÖTLET. No meg igazából napok óta bújja az internetet, milyen módon nyűgözhetné le a lányt, akinek meggondolatlanul beígérte élete legcsodálatosabb randevúját. Magasra tettük azt a lécet, eh, Móric?
Mágiát, időt és energiát nem sajnálva először mélyebbre ás, majd miután egy cuki, két személynek nem is annyira klausztrofób gödör kialakul, kecses pálcaintéssel - és kidugott nyelvvel - építi fel az iglu tetejét. Mindent összevetve egészen pofás kis bunker a végeredmény, csapja össze tenyereit felette büszkén, és ezúttal a dúdolást mellőzve szalad vissza a körletbe, hogy előkerítse a lányt. Pár tollvonás, fagyos kitérő a bagolyházba, és a levél már reppen is Borcsa felé. Toporogva néz utána, még utoljára eltöprengve, ugye jól írta-e az Andrássy nevet, de miután meggyőzi magát, hogy már úgysem segíthetne aggódásával, leszalad, hogy a piknikhez valókat is összegyűjtse szépen másnapra.
***
- És itt is volnánk - torpan meg a mesterműnek közel sem nevezhető, de legalább biztonságosnak tűnő hóépítmény bejáratánál. A fák sorát elhagyva, kicsit beljebb épült meg a bunker, Móric így próbálta megelőzni, hogy mások megtalálják és lerombolják az ő keze munkáját. Odabent már a fal mellé tolva vár rájuk a konyhából és édesség-kuckóból elcsent finomságokkal megpakolt kosár, illetve a kártyapakli (a fiú félt, hogy nem tudnak majd miről beszélni, így B tervként besöpörte azt a kis csomag franciakártyát). - Tudom, hogy a filmekben minden iglu sokkal szebb és formásabb, én is megpróbáltam rávésni pár rovátkát, de... - olyan amilyen. De annak nagyon jó! A bejárat mellett hópiheminták sorakoznak, kisebbek, nagyobbak egyaránt. Guggolva kényelmesen be lehet mászni, nincs itt szükség semmiféle hasonkúszásra, így hát int is előzékenyen a lánynak, hogy kerüljön beljebb. - De nem fog beomlani! - ezt azért fontos hozzátenni, illetve tájékoztatásul: pálcája sem azért van kéznél, hogy kimenthesse a romok alól a másikat, hanem tűzgyújtási szándékkal. Egész figyelmes ez a Móric gyerek na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824330#post824330][b]Somogyi Ervin Dominik - 2021.01.11. 20:46[/b][/url]

Sohasem értette, hogyan tudnak egy kutyával csajozni a srácok, de Lilit elnézve, ahogy teljesen elalél ettől az idétlen jószágtól, már kezdte érteni. Hát ki ne akarna egy ilyen cuki, plüssre hasonlító, puha ebbel időt tölteni? Még akkor is, ha a csúf igazság az, a gazda pusztán járulékos kellemetlenség, hiszen nélküle nem igen lehetne halálba szeretgetni az állatot. Ettől függetlenül Ervin azon kevés fiú közé tartozott, aki nem vitte emberek közé csak azért kutyáját, hogy elcsábítson, majd jól össze is törjön női szíveket. Az más kérdés, hogy számára igencsak fontos tényező, hogy Császár kedvelje azt, akivel alkalmanként összeszűri a levet, de el sem tudná képzelni, hogy kihasználja leghűségesebb társát, ráadásul ilyen rútul.
- Ha így folytatod, még a végén veled megy haza - mosolyogva csóválja meg fejét, hogy belekortyoljon kávéjába, ám nem tétlenkedik soká, játékra invitálja a corgit és persze a levitást is. A labdát könnyen ejti a másik kezébe és figyeli, ahogy némiképp ügyetlenül arrébb hajítja azt, Császár viszont mit sem törődik ezzel. Úgy veti magát a kis gumijáték után, mintha tényleg a szomszédos ország határából kéne visszahozni, utána viszont meghempergőzik vele a hűvösre fagyott vízben és elkezdi magának dobálni. Tényleg úgy csinál, mint egy eszelős.
- Nem furcsább, mint az, hogy a családunkban mindenki Domi - vállat von, mert hát ha azt kérdezik, mi különös, akkor bizony a testvérnégyesük nagyon is az. Nem mintha versenyt kéne csinálni ebből, de azért valóban nem mindennapi, hogy az otthon elhangzó "DOMI" szólításra csupán négy szempár fordul egyenesen a szülők felé. - A nővérem Dominika, a bátyám Domonkos, az öcsém Domokos, a második nevem pedig Dominik. Bele lehet zavarodni - zsebre vágja egyik kezét, míg másikkal a jól megérdemelt koffeinadagját emeli ajkaihoz. Császár eközben eltűnik egy nagyobb hókupacban, ahonnan néha delfin módjára felbukkan, szinte már kecsesen ugrik ki, majd vetődik bele újból. Hatalmas bohóc, az egyszer biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824340#post824340][b]Andrássy Borbála - 2021.01.12. 08:29[/b][/url]

Sikítva ébredtem fel reggel, amikor szembe találtam magam a pattanással. Éppen ma, éppen most, éppen ennyire látványos helyen. Mintha megbélyegzett lennék, mintha... mintha anya tudná. De még a gondolataimban se hozom elő, nehogy meghallja őket a sokadik érzékével. Nem tettem semmi ráutaló magatartást, pedig a dolog - nevezzük csak így a randevúnkat - ma esedékes. Ma. Én pedig a sírás határán állva állok a tükör előtt, és nézem az éktelenkedő piros foltot, ami a két szemöldököm között éktelenkedik. Valószínűleg a stresszevés következtében elfogyasztott csonthüvelyesek eredménye ez, mert hiába szeretem őket, kipattogzok tőlük, de ez akkor is igazságtalan. Szóval üstöt elő, és akkor kotyvasszunk. Mert egy rapid pattanástalanítót megcsinálni nem nagy kunszt, csak éppen nem ezzel akartam tölteni a nap egy részét. De ekkora flekkel az arcomon meg nem mehetek oda, mert illetlenség lenne. Azt hiszem. Szóval az itthoni gyakorlókészletem és a tankönyvem segítségével a fürdőszoba közepén megvalósítóm a piros főzetet, hogy aztán valóban pattanástalanítsam magam. Édes Merlin, és ez még csak az első lépés volt.
A neten nézegettem, hogy emberek miben mennek randevúra, szóval kerestem hasonló ruhákat a szekrényemben, azonban végignézve rajtuk megállapítottam, hogy anya nem, hogy kiszúrja, hogy mire készülök, de valószínűleg meg is eszi Móricot, amiért felveztette ezt az ötletet, én meg igent mondtam. Pedig, amúgy nem is ittam, de nagyon imponált, hogy lányok gyűrűjében ülve, miközben ők sajnálnak engem valamiért, amit én nem is bánok, lép oda hozzám, és veti fel, hogy ő elvinne randizni. Azt hiszem, ahogy én akkor éreztem magam, úgy érzik magukat a méhkirálynők, és ez nagyon tetszett. Végül egy visszafogott, de lányos lány kinézetet csináltam magamnak, a hajamat leengedtem, mert olvastam, hogy a fiúk szeretik, ha lehet piszkálni, fül mögé tűrni a tincseket. Szóval én is ennek megfelelően állítottam be, hogy ha kell, akkor tudjon ilyet csinálni. A szemeimet zölddel festettem ki, mert rellonosok vagyunk, a számra pedig egy újonnan vásárolt csókálló rúzst vettem, arra az esetre, ha csókolóznánk. Szabad az első randin csókolózni? Rákeresnék erre is, de már nincs időm, mivel egy ekkora házból kikommandózni nagyon nehéz, szóval erre szánom az idő nagy részét. Majd Móricra bízom magam. Igen, ő már látszik, hogy tapasztalt.
- Aztaaaaa, ezt te építetted?
Elnyíló, csodálkozó ajkakkal nézek rá, mert ez nagyon komoly tudást sugall, elég ügyes mágus ezek szerint, és jobban kéne figyelnem órán, hogy mit csinál. Na majd mostantól, mert ha jó a randi, lesz újabb, meg még egy, és azt hiszem a harmadik után már lehet a fiúm.
- Tökéletes!
Jelentem ki határozottan, és így is gondolom. Nem félek, sőt, izgat, hogy vajon milyen lehet. Egy pillanatra eszembe jut, hogy a kígyó sokkal könnyebben bejutna oda, mint az ember, de jobban szeretném, ha ez titok maradna, még. Helyette, ahogy mutatja, úgy jutok be én is guggolva, majd felegyenesedve fordulok körbe.
- Nagyon tehetséges mágus vagy, korrepetálhatnál engem is, mert én ilyet nem tudnék csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824497#post824497][b]Mórocz Áser Móric - 2021.01.13. 21:22[/b][/url]

A fiúnak két oldala van - és itt most nem arra a csodálatos viccre gondolok, hogy Móric1 és Móric2, hanem tényleg -, egy ami csak felsikít, hogy ÚRISTEN LÁNY, és hirtelen saját nyálával túrja hátra kócos haját, húzza fel tokáig a nadrágját és tűri be jólnevelten ingjét… És egy, ami olvasott, látott, hallott tapasztalatai alapján próbál nem csinálni semmi hülyeséget. Tehát lehetőleg nem tesz felesleges mozdulatokat, nem süt el ordenáré poénokat, nem locsol magára egy vödör dezodort és nem illetlenkedik. Ezekkel csak egy a baj - mindegyik valamilyen tiltás, de azt már hirtelen nem tudja előkukázni terjedelmessége ellenére felettébb kihasználatlan szürkeállományából, hogy akkor ugyan mit is kéne tennie. Szórakoztatni Borcsát; ez az egyetlen elem a to-do listen, a többi sor fájdalmasan üres, tippek, segítségek nélkül.
Eddig minden prímán halad, találkoztak, Móric természetesen megdícsérte, hogy gyönyörűen néz ki, és szavainak igazságtartalmáról hitetlen mosolyánál jobban csak sapka alá tuszkolt elvörösödő fülei mesélhettek volna többet. Megfoghatta volna a kezét, de azt egyelőre nem merte, nem akarta, hogy tolakodónak legyen nézve, így hát kellemes tempóban vezette el a lányt a bunkerig - épp csak annyival sétálva közelebb, mint egyébként tenné, hogy az még ne legyen kellemetlen. - Én, igen - mosolyodik el boldogan, örömmel véve a látszatot, miszerint a lánynak tetszik a búvóhelyük. - Találtam ilyen raklapokat a növényház mellett, nyáron azt hiszem növényeket szárítanak rajta, és azokat raktam körbe, tetejére, és ahhoz a havat - fedi fel az építés rejtelmeit, miközben bemászik ő is a lány után. Kettesben vannak. Úristen. Egy lánnyal kettesben. Móric egy lánnyal kettesben. Úristen. Meg kell köszörülnie a torkát, hogy meg tudjon maradni nyugton, majd mivel két személynek igencsak szűkös azért félig-meddig felegyenesedve, előkaparja a vízlepergető bűbájjal ellátott pokrócot, hogy leülhessenek. Nagy levegő, nagy levegő, mióta tart, húsz perce? Nem kéne itt elájulni, egy SÜVEGgel végződő randi tuti nem a világ legjobbja. - Ülj csak le - nyújtja oda tenyerét a lánynak reflexből (!!), majd ha ő helyet foglal, Móric is végre lehuppan. Ezaz fiam, csak kecsesen és elegánsan. - Az az igazság, hogy inkább csak időigényes, de egyik bűbáj sem bonyolult - lebegtetés, ragasztás, hűtés, melegítés… A takaró ha úgy vesszük csalás, azt vették még régebben, hogy ha kedvük támadna hóban fekve csillagokat nézni, hát megtehessék. - Ó apropó bűbájok, majdnem elfelejtettem. - Kutakodni kezd zsebében, majd pálcáját elővéve int óvatosan maguk elé - Lacarnium Inflamare.
Furcsa módon pont a varázslat nem tölti el aggodalommal, még kicsit talán megnyugtatólag is hatnak rá a megszokott mozdulatok, begyakorolt szavak. Egy aprócska láng tűnik hát fel, ami nem csak, hogy hangulatosabbá teszi a kis iglut, de szépen lassan fel is melegíti. - Nem gyakran mondják rám azt, hogy tehetséges lennék - vakarja meg zavartan füle mögött, majd inkább le is kapja a sapkáját (ez most belső helyiségnek számít, vagy külsőnek? Inkább biztosra megy, hogy ne legyen tiszteletlen). - Inkább, hogy bajkeverő, felelőtlen, értelen, és a társai - itt már vigyorog, érezhetően inkább szánja ezt a hangulat oldásának mint önmaga fényezésének. Tekintete a kosár felé rebben, és szemöldökét is felhúzza, mintegy felhívásként, hogy ha Borcsa kíváncsi, lessen bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824534#post824534][b]Antal Zina - 2021.01.14. 23:48[/b][/url]

Hümmög a válaszra, elgondolkodva szemlélve a felvázolt képet. Mivel neki minden hónapban van szerencséje átélni a szétszedés és összerakás folyamatát nem tűnik vonzónak a főnix mint lehetőség - vajon egy madár elhamvadása is változó, mennyire fáj? Vajon azért gyógyító erejű a könnye, mert csak ezzel tudja túlélni a sebeket, amiket ilyenkor saját magán ejt? Nem, Zina cseppet sem irigyli a főnixeket, inkább élne békésen ha rövid ideig is, minthogy el kelljen viselnie az örökkévalóság bilincsét. - Értem mire gondolsz - billenti oldalra lábfejét lustán. - De vajon akkor is ugyanannyira ragaszkodnál az életedhez, és akkor is ugyanannyira a pillanatnak élnél, ha tudnád, hogy van százezertrillió másik?
Mindkettejükből előbújik a nagy bölcs, ha egy tanár vagy prefektus erre járna, a szavak hallatán lehet, hogy tovább is sétálna, gondolván ezt inkább meg sem zavarja. Mind a két lány saját gondolataival színesíti mondandóját odabent, emlékeikkel, fájdalmaikkal hadakoznak, miközben látszólag csak könnyedén társalognak.
Nem azonnal tűnik fel számára a beállt csönd. Neki magának teljesen természetesek a szünetek, a hallgatás már-már lételeme, így az, hogy Bettit esetleg kényelmetlenül érintette valami, csak nagy sokára esik le. Akkor is ficereg, nem tudja mihez is kezdjen a helyzettel. Oldalra pillant, látóterébe rövidre nyírt fűszálak kúsznak, az egyik meg is csikizi orra szélét, mire kénytelen odanyúlni megdörgölni azt. Gondolkodj Zina, gondolkodj, utasítja magát egyre, és ha nem is tudja miért, de érzi, hogy csak kellemetlen témába tapintott. Annyiszor látott másokat kikeveredni ilyenkor jól, miért pont ő az, akinek sosem jut eszébe ilyenkor semmi vicces, semmi megnyugtató? - Gondoltál már arra, hogy milyen lehet fordítva? - bukik ki végül a félszeg kérdés, majd lassan toldja a magyarázatot is. - Mármint, hogy a lények szeretnének-e emberek lenni. Vagy, hogy ha én egy láthatatlan ló lennék - direkt nem nevezi most nevén -, akkor vajon szórakoznék-e azzal, hogy mások mögé sétálva jól rájuk ijesztek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824836#post824836][b]Süveges Lili - 2021.01.17. 18:41[/b][/url]

A pillanatnyi lefagyást nem az időjárás okozta, a hideg soha nem zavarta egyébként, szóval más lehetett a dologban, illetve leginkább abban a tekintetben, de aztán el is múlt, Lili pedig ismét Császár felé pillantott, a lelkes kis kutyus láthatóan mindent megtett, hogy a labdát mielőbb visszahozza. Aztán félúton meggondolta magát, a lány pedig hangosan nevetett a hempergőzését látva. Elvolt magában is, jól láthatóan.
- Azta - hökkent meg Ervin szavain. Vagy talán Dominikén? - Még jó, hogy akkor az Ervint használod.
Mosolyogva megcsóválta a fejét, láthatóan nem csak az ő szüleinél gurult el a gyógyszer, mikor a csemeték elnevezésére került sor.
- Nálunk az volt a szempont, hogy a kereszt- és családnevünk összemosása valami viccest adjon ki. A bátyám, Nimród így lett Süni, az öcsém Süti, a nővérem, Víta meg egyenesen Süvít - nevetett, aztán megrántotta a vállát. - Én meg Süli vagyok, ami biztos arra utal, hogy kicsit sületlen vagyok.
Vagy ha elveszik a pontokat róla, Sulinak is olvasható, de lévén, hogy ő volt a családban a legkevésbé jól teljesítő, ha az iskoláról volt szó, ez kicsit túl ironikus volt.
Közben Császár nem felejtett el hihetetlenül mulatságos látványt nyújtani a háttérben, így Lili sem győzött nagyokat nevetni rajta.
- Annyira lökött kutyád van! - jelentette ki Ervinre pillantva, a szó legpozitívabb értelmében.
Persze imádnivaló volt, és szívesen haza is vitte volna, ahogy az előbb célzott is rá Ervin, de tudta, hogy természetesen erről szó sem lehet. És nem csak azért, mert ő képtelen lenne ellátni, hanem mert hát szegény Ervin, biztos hiányolná, vagy mi. Szóval nem, Lili megrázta a fejét, és eldöntötte, hogy nem fog könyörögni, hogy légyszi légyszi, hagy vigye haza, be kell érje azzal, hogy most addig gyömöszkéli, amíg csak lehet. És mellesleg a gazdája is jó társaság, ő is maradhat. Mosolygott erre a gondolatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=825139#post825139][b]Andrássy Borbála - 2021.01.23. 12:14[/b][/url]

Élvezem és zavarban vagyok egyszerre. Olyan nagyon próbálok normális lenni, hogy szerintem totál hibbantnak nézek ki. De azért legalább remélem, hogy egy csinos hibbantnak. Azt mondják, hogy ha csinos vagy, bármit elérhetsz, és szerintem Móricnak tetszem. Mármint azt hiszem, szeretném, ha tetszenék neki. Mások ezt olyan könnyen csinálják, de nekem fogalmam sincs, hogy hogyan kell.  Mások nem hiszem, hogy ennyit aggódnak ezen, ők csak élnek a mának, és valójában nekem is ezt kellene csinálnom. Csak úgy...élni a mának. Rendben, ez lesz. Ahogy beérek az iglu belsejébe, eldöntöm, hogy ezt így fogom csinálni. Nem mintha tudnám, hogy hogyan kell, de részletkérdés, megoldom.
- Én azt se tudtam, hogy vannak raklapok az üvegház mellett, te meg beleépítetted az igluba. Gondoltál rá, hogy amikor felnőttek leszünk háztervező legyél?
Láttam Bogolyfalván igen kacsalábon forgó otthonokat is, persze mindegyik eltörpül a miénk mellett, nem csak kívülről, de szerintem belülről is, viszont így is biztos vagyok benne, hogy olyan nagyon sok pénzt adtak ki érte, hogy egy építész, aki megtervezi őket, biztos jó sokat kereshet. Vagyis, ha Móric jól keres, akkor ha úgy gondoljuk, hogy összeházasodunk, akkor talán anya sem tiltakozik majd annyira. Sőt, már most saját házat tud építeni, szóval akkor elég jó, nem? Lehet kicsit előre rohantam, még nem is biztos, hogy szeretne velem csókolózni, nem, hogy házasságra lépni.
- Köszönöm.
Angyali mosollyal az arcomon fogadom el a kezét, amibe úgy teszem a tenyerem, hogy előtte ujjaimmal finoman végigsimítok az ő tenyerén, tekintetemet végig a tekintetébe mélyesztve. Ezt a női praktikát anyától lestem el, és ő mindig olyan hatásos volt vele, hogy gondoltam, megpróbálkozom vele. Mégiscsak az ő lánya vagyok, szóval azt hiszem, van belőle egy jó nagy adag bennem is, csak felszínre kell hozni. A másik kezemmel úgy igazítom a szoknyám, hogy szépen magam alatt egyen, és semmi illetlent ne mutassak.
- Olyan ez az egész, mintha mesevilágban lennénk.
Jegyzem meg újra körbepillantva, amíg tüzet gyújt. Szinte hihetetlen, hogy ennyit tett értem, én meg igazából csak idejöttem, üres kézzel. Vajon a lányoknak is kellene hozni valamit egy randira, vagy ők csak mindig kapnak? Mert ha mondjuk mindig csak kapnak, az egy elég jó felállás. Közelebb csúszok hozzá, amíg beszél, és csak a rosszakat mondja magáról, hogy aztán egészen közelről, kicsit alulról nézzem őt, és egy újabb csábítási kísérletten próbálkozzak, bár lehet, hogy ő enne inkább, mert a kosarat nézi, de nem evés előtt kellene mondjuk csókolóznunk?
- Szerintem nagyon tehetséges vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=825142#post825142][b]Harmat Betti - 2021.01.23. 14:13[/b][/url]

Zina szavai újra és újra elgondolkodtatnak. Különös hangulata van ennek az estének. Keveset hallani 14-15 éves lányokat ilyen komolyan beszélgetni. Persze mi sem ilyen gondolatokkal indultunk neki az estének. Egyszerűen így alakult. Talán a sötét, a csönd volt ránk ilyen hatással. Vagy egymás társasága, hiszen barátságunk is könyvek között kezdődött.
- Igen, igazad lehet - bólintok lassan a rellonos felvetésére. - Az életnek pont az az értéke, hogy csak egy van belőle. Hogy abból az egyből kell kihoznod a legtöbbet. - Ezt a gondolatot még olvastam valahol, egy regényben. Azóta viszont sokszor eszembe jutott, és mindig átgondolom. Idővel pedig rájöttem, mennyi igazság van benne.
A beállt csendben van kicsit időm lenyugodni. Sikerül azonban magamat visszarántanom, mielőtt magányos gondolataim közé esnék, így válaszolok is Zinának.
- Igen, eszembe jut néha - türelmesen kivárom, míg kifejti a dolgot. Én is csak lassan válaszolok, és tartok egy kis szünetet, mielőtt folytatom mondandómat. - De szerintem az emberek túl büszkék ahhoz, hogy a lények bőrébe bújjanak. Hiszen akkor alárendelnék magukat valaminek, azt meg nem tudják megtenni. Az animágiát is sokszor önös érdekekre használják. Bár az, hogy pontosan ki mit tenne egy állat vagy lény bőrében, ember függő - vonom meg a vállam.
Hosszú monológom után inkább csendben maradok, hagyom, hogy a rellonos is beszéljen, ha akar. Közben nagyon ásítok, jobbomat a szám elé téve. Az órámat a kastélyban hagytam, nem is tudom, mennyi az idő. Azt sem, mióta fetrengünk a fűben. Talán csak a szerencsén múlt, hogy senki nem talált ránk eddig. A szemeimet viszont egyre nehezebben tartom nyitva. Oldalra fordulok, hogy lássam beszélgetőtársamat. Kezeimet a fejem alá teszem, és próbálok nem elaludni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=825895#post825895][b]Koppány Richárd - 2021.02.09. 16:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=825897#post825897][b]Nyusha Rasskazov - 2021.02.09. 16:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=825898#post825898][b]Koppány Richárd - 2021.02.09. 17:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=825901#post825901][b]Nyusha Rasskazov - 2021.02.09. 17:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=825940#post825940][b]Koppány Richárd - 2021.02.10. 09:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=825979#post825979][b]Nyusha Rasskazov - 2021.02.10. 20:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=826033#post826033][b]Koppány Richárd - 2021.02.11. 13:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=826035#post826035][b]Nyusha Rasskazov - 2021.02.11. 14:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=826449#post826449][b]Koppány Richárd - 2021.02.17. 08:45[/b][/url]