32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 39 ... 47 48 [49] 50 51 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 872
Összes hsz: 3086
Írta: 2018. augusztus 2. 08:01 | Link

Thomas



Ismét bebizonyosodik, hogy a nevetés ragadós, amikor Thomas is nevetni kezd velem együtt. Nevetése megnyugtat, csökken bennem a feszültség, végre valahára kezdek feloldódni. Lejjebb eresztem a vállaimat is, szinte észre se vettem, hogy mennyire görcsösen tartom az új helyzet miatt. Régóta nem fordult már elő, hogy egy ismeretlen fiúval kelljen beszélgetnem. A mi kis falunkban mindenki ismer mindenkit ráadásul pelenkás kora óta, ami egy kicsit kiérdemli a pfúj jelzőt. Itt meg eddig zseniálisan beolvadtam a tömegbe, ügyesen kikerülve a társalgást a másik nemmel.
~Ügyes mentés~ gondolom magamban, amikor válaszol a bugyuta kérdésemre a kiskerttel kapcsolatban. Mit is gondoltam, amikor megkérdeztem!
- Oké, majd egyszer. Most egy darabig annak a helynek a közelébe se megyek. - válaszolom mosolyogva. Ezzel el is van intézve, hetekig, hónapokig el van odázva a kérdés, addig ő is elfelejti, hogy mondott valaha is ilyet. Nincs kényszer meg semmi, ha meg mégis elmennénk oda, nos az sem baj.
Oh, szóval nem rokon. Pedig beleillett volna a képbe a dolog.
- Ettől függetlenül simán beleillenél közéjük. Mondjuk biztos nem hagyták volna, hogy ide járj. A királyi családhoz tartozóknak valami speciális elit suliban a helyük, nem vegyülhetnek el a pórnéppel. - mondom magamra pillantva, utalva rá, hogy abban a szituációban én lennék a pórnép. Viszont ezek szerint nem valószínű, hogy valami speciális bentlakásosba járt volna, tehát az otthon kifejezés valószínűleg árvaházra utal. De mivel úgy ítélem meg, hogy ilyen dolgot nem illik megkérdezni, így hanyagolom ennek kiderítését. Arra viszont fény derül, hogy milyen gyors úton közlekedik, bár a szemöldököm felhúzom a kandalló szó hallatán. Beszállni egy kandallóba? A tűzbe? Hát köszönöm szépen, én azt kihagynám!
- Azt hittem a hoppanálás az ilyen pörgök-forgok-csettintek-eltűnök-megjelenek dolog. A kandalló az nekem kicsit meredek. De legalább gyors. A bácsikád nem morog érte, ha túl későn pottyansz ki az otthoni kandallóból? - kérdezem vigyorogva, ahogy elképzelem a jelenetet: Thomas a makulátlan öltönyében felbukkan egy kandallóban, lángok és hamu között. Egyszer meg kell néznem, hogy néz ki a hopp-hálózat használat.
- Nem olyan vészes, csak nagyon kell vigyázni, mert ott még a falnak is füle van. De mivel úgyse járok majd haza gyakran így nem gond, vagyis, nem az én gondom.
És persze a bugyuta kérdésemre bugyuta választ is kapok ez tiszta sor. Meg kell tanulnom egyértelműen fogalmazni úgy néz ki. A felfedezhető helyek említésénél felcsillan a szemem, egy ígéretes egyezés.
- Író? Én? Jaj dehogy! Hacsak a levélírástól, órai jegyzeteléstől nem minősülök annak, akkor nem. Sose volt tehetségem a rímfaragáshoz. - vigyorodom el. Mekkorákat nevetne ha látná pár zseniális versemet. Bár belegondolva jobb, hogy azokat nem látja már soha senki, igencsak cikik voltak. - Olvasni viszont szeretek, meg új helyekre menni. Bár a legutóbbi kaland egy kicsit visszább vett a lelkesedésemből.
Elgondolkodom, hogy vajon mit lehet még mondani. Mit szeretek csinálni?Rengeteg dolgot, de mégse sorolhatom végig hogy fagyizni, filmet nézni, háton fekve bámulni az eget. Ezek annyira sablonosak.
- Ja, meg zongorázom. Vagyis, zongoráztam. Itt sajnos nem tudok gyakorolni. Vagyis még nem találtam zenetermet. - egészítem ki a rövidke felsorolásom miközben a hátamat nekivetem a fának és felnézek az égre. A zene az nagyon hiányzik. Hallgatni is jó ugyan, de nem az igazi.
- Úgy érzem ez a hely telis-tele van lehetőségekkel. Ki tudja, talán kiderül, hogy tehetséges vagyok a festésben. Tintával legalábbis már jól megy. Talán még azt a híres tejes teát is megkóstolom egyszer. - mosolygok rá Thomasra kacsintva. Egy rejtély számomra, hogy hogy lehet azt meginni, de az angolok furák. Meg távolságtartóak, hűvösek, és a kutyáikat jobban szeretik, mint a saját gyerekeiket. Bár Thomas nem tűnik ilyennek.
- Mi volt a legfurább amikor Magyarországra jöttél? Két különböző kultúra, valami biztos kiakasztott. - kérdezem érdeklődve. Soha nem jártam még más országba, főleg nem úgy, hogy ott kellett élnem, így kíváncsi vagyok hogy máshol milyen, mi a különbség, mi a hasonlóság.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2018. augusztus 5. 23:38 | Link

LAURA
délután a padon | x

Hitetlenül nevetek fel, ahogy azt mondja, beillenék a királyi családba. Viszont az elképzelés annyira magával ragad, hogy őszintén szólva a pórnépet illető tovbbi ecsetelésekre nem is tudok annyira odafigyeli. Elábrándozom kicsit. Látom lelki szemeim előtt, ahogy egy pompás hintóról integeteknek az embereknek, oldalamon Elisabeth nagyival, ölemben a kutyáinkkal.
- Nem igazán szokott olyan lenni - vallom meg mosolyogva, hogy nem vagyok én az a későn hazatérő típus, úgyhogy nincs miért megorrolni rám. Legalábbis nem ezért.
- Legfeljebb akkor érkezem későn, ha én vagyok a soros az őrjáraton - teszem hozzá, mikor eszembe jut prefektusi kötelességem. Ez mondjuk heti egy-két alkalom.
- Ó. Kinek írsz levelet? - pillantok le a pergamenre, ahogy kiderül, ezzel foglalatoskodott, mielőtt nekiállt a pacahaddal küzdeni.
- Miket szeretsz olvasni? - érkeznek további kérdéseim, miközben immáron teljesen felé fordulva ülök a padon, a támlára könyökölve.
- Igen - értek nagyon egyet a lehetőségek tárházával.
- Nem fogod megbánni! - ígérem a teával kapcsolatban. Nekem meg az fura, a többiek hogyan képesek bizonyos teákat tejszín nélkül inni. Dehát mások vagyunk.
- Inkább csak érdekes volt. Meg még mindig az. Nagyjából minden - nevetek kicsit azon, mennyire újszerű számomra egy idegen országban, idegen kultúrában. Persze, sokat enyhít, hogy mindenféle nemzet képviselteti itt magát a tanodában. Elég színes, változatos a felhozatal.
- Az ételeket szoknom kell. Meg a mértékegységeket. Meg hogy az utakon nem bal oldalt közlekednek - jut eszembe az egyik legfurább. A faluban meg Budanekeresden is sokszor nehézségeket okoz, hogy a kocsisok, a seprűn lovaglók és más járművön utazók is a jobb oldalt használják.
- Te jártál már külföldön?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 872
Összes hsz: 3086
Írta: 2018. augusztus 6. 16:46 | Link

Thomas


Látom rajta, hogy gondolatban már nagyon messze jár, és nem figyel rám. Finoman elmosolyodok a dolgon. Egyáltalán nem zavar, hogy nem vagyok a figyelme középpontjában, így legalább jobban alkalmam van meglesni a vonásait. Hiába brit, a rájuk jellemző éles vonások valahogy nem annyira kifejezettek Thomas esetében. Talán valamilyen külföldi felmenő van a dologban. Lazán félrebillentem a fejemet, ahogy egyre jobban belemerülök a tanulmányozásba, kizárva teljesen a külvilágot. Voltaképpen őt is, hiszen valamit mond, legalábbis mozog a szája, de hogy mit?!
- Hmpf - dünnyögöm, hátha ez megfelelő válasz. Abba kéne hagynom a bámulását, hiszen most már engem néz. És ez már kezd cikivé válni. Még a végén azt hiszi, hogy nem is tudom mit hisz.
-"...az őrjáraton" - végre egy szó, ami eljut hozzám! Őrjárat! Összeráncolom a homlokom és nagyokat pislogok, milyen őrjárat? Lázasan töröm a fejem, amíg beugrik a megoldás.
- Ó, tényleg! Te valami perfektológus vagy! - kiáltok fel, bár a kifejezés nem biztos hogy jól maradt meg a fejemben, sőt valószínű, hogy nem. - Vagy valami hasonló. Nem túl megterhelő? Azért vagy így kicsípve? Előírás, hogy öltönybe kell járnotok? - próbálom menteni a menthetőt, kicsit félve, hogy amennyiben tévedek úgy rossz néven veszi az öltözködésére vonatkozó megjegyzésem.
- Igazából senkinek. Apámnak akartam, de rájöttem, hogy amúgy sem tudok neki mit mondani. A csuklófájdalom csak megmentett hosszú órák gyötrelmétől, amíg próbáltam volna összehozni pár sort. - felelem legyintve, ezzel jelezve, hogy végleg feladtam a kapcsolattartás ezen formáját. Kezem újra a pennára téved, amit sikerül normálisan felvennem és firkálgatni kezdek a lapon. Valami motoszkál a fejemben, de még nem körvonalazódott ki igazán.
- Na most megfogtál! Sok mindent szeretek. Általában valamilyen olyan könyvet olvasok, ami egy másik világba repít, más korba. Mugliként a sárkányos, boszorkányos könyvek voltak a kedvenceim, de kiderült, hogy tényleg léteznek, így lehet hogy másféle olvasmány felé kéne néznem. Igazából mindegy, csak ne unalmas, száraz, háborús legyen. Kivétel a Battle Royale, az háborús, vagy legalábbis hasonló, de nagyon jó. Hm, tényleg, a borzongós könyveket is imádom. És te? - teljesen fellelkesültem a könyv-témától, bár nem igazán tudom értelmesen elmondani, hogy mit szeretek és mit nem. Ha egyszer lesz egy saját házam az biztos hogy akkora könyves szobám lesz, hogy a plafonig érnek majd a kötetek! Már szinte látom is magam előtt az egészet. Ahogy elmerengek már megint kezdi csiklandozni az elmémet egy gondolat, most viszont kezd formát ölteni a dolog. Most igyekszem olyan arcot vágni, mint aki arra figyel, amit Thomas mond, de persze meg se hallom, ismét. Az arcát figyelem, amíg el nem kapom a tekintetét. Belebámulok a szemeibe, enyhén döntöm a fejem, mint mindig ha valamire nagyon koncentrálok. Az ölembe húzom a papírt, és a szemkontaktust nem megszakítva rajzolni kezdek. A vonalak tekeregnek, kanyarognak, míg önmagukba nem érnek. Pislogok egyet, majd lepillantok a rajzomra. Alapnak tökéletes, még finomítanom kell rajta, és persze, elkészíteni a karkötőt. Szóval mégiscsak írnom kell Apámnak az alapanyagok miatt.
- Külföldön? Nem, még soha. De nagyon szeretnék elmenni mindenfelé. Csak úgy kirándulgatni is, de inkább hosszabb távot töltenék el egy adott helyen, hogy minél jobban megismerjem az ottani szokásokat. - válaszolom a kérdésére. Csupán reménykedem benne, hogy az iménti nem tűnt túl furának és teszem azt nem fog hanyatt-homlok elmenekülni. Határozottan tetszik nekem Thomas. Na nem úgy értve - bár nem mintha nem lenne helyes fiú - inkább a személyiségére gondolva, szimpatikus. Nem szoktam beszélgetni hímneműekkel, ha jobban belegondolok talán 6 éves korom óta most először állok szóba ellenkező neművel, de vele megérte kivételt tenni.
- Azért jársz haza minden nap, mert ha itt maradnál akkor emlékeztetne Londonra az otthonra? - jut hirtelen eszembe a dolog. Ez így teljesen megmagyarázná a dolgot.
- És mond csak az itteniek nem túl tolakodóak az angolokhoz képest? - kérdezemvigyorogva, hiszen jócskán belemászok a másik privát szférájába a kérdéseimmel a távolságtartó angolokhoz képest. Az ott szokásos " hogy vagy? köszönöm jól, és te? én is" kérdésektől ez igencsak távol áll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2018. augusztus 9. 12:29 | Link

LAURA
délután a padon | x

Nevetek kicsit prefektológusi címemen.
- Az, igen. Olyasmi. Prefektus - bólogatok mosolyogva, de egyáltalán nem kioktatóan javítom ki az elrontott szót, hanem csak segítségül.
- Nem, nem megterhelő. Inkább izgalmas. Az őrjáratokhoz mondjuk néha álmos vagyok. Meg biztos mást mondanék, ha lett volna már valami összetűzésem valakivel, de eddig nem volt - vonok vállat, miközben elgondolkozom ezen. Az a helyzet, hogy senkit nem kaptam még rajta semmi olyasmin, amiért rá kellett volna szóljak. Azzal meg soha nem volt gondom, hogy én magam jól viselkedjek és példát mutassak. Jó, most nem arra gondolok, ahogy a Levita torony eseténél viselkedtem, ahol is tökre útban voltam és semmi hasznom nem volt. Hanem úgy általában, a hétköznapokban.
- Kicsípve? - kérdezek vissza magas hangon, hitetlenül.
- Én nem, én csak... - nézek le magamra, vajon, mire érti ezt.
- Csak tetszik nekem az uniformis. Oké, igaz, mióta prefi vagyok, még többet hordom - vallom meg pironkodó mosollyal, hiszen ami igaz, az igaz. Komolyan veszem a tisztséget. Végülis soha nem kaptam még lehetőséget rá, hogy ilyen fontos és felelősségteljes dolgom legyen.
Szóval az apukájának akart írni. Csak éppen a tinta csata meg én megakasztottuk benne, bár a szavai alapján egyben meg is mentettük tőle. Derűsen hallgatom válaszát a könyvszeretetéről. Egy kis részleten viszont fennakadok. Szemöldököm is így tesz.
- Ó, hogy te... szóval te muglik közt éltél? Nem tudtad, hogy varázsló vagy? - kérdezgetem erről a dologról, ami számomra egyáltalán nem hétköznapi. Szerintem nem is beszéltem még olyannal, aki nem eleve varázskörökből jött. Na tessék, ő fiúkkal nem szokott beszélgetni, én meg mugli világból jöttekkel. 1:1. Érdekes társalgótársakra találtunk akkor most egymásban.
- Hú, nem is tudom - vakarom meg kicsit a tarkómat a könyves kérdés nyomán.
- Sajnos nem olvasok különben túl sokat - vallom meg elhúzott szájjal. Az otthonban igazából soha nem volt alkalmas a környezet, hogy nyugodtan félrevonulj egy kötettel. Ha belegondolok, állandó készenlétben voltam ott egyébként is. Ha elment valamelyik olyan gyerek, aki szeretett másokat zrikálni, akkor hamarosan jött helyette másik. Márpedig én arra mindigis nagyon alkalmas voltam, hogy szekáljanak.
- Öhm... - akadok meg kicsit, ahogy mintha csak a gondolataimat folytatná, az árvaházról kérdez. Lehet, hogy legilimentor, csak nem tud róla?
- Azt hiszem, igen - bólogatok, felkaromat dörzsölgetve szórakozottan.
- Egész életemben egy csomó másik gyerekkel voltam körbevéve éjjel-nappal. Ez igazából klassz, de mindig vágytam arra is, hogy néha kevesebben legyenek körülöttem, vagy hogy lehessen egy... családom - lassulnak le egyre jobban szavaim és ábrázatom egyre szomorkásabb lesz. Nem nagyon, csak látszik, hogy visszajönnek az emlékek és ez az egész érzés.
- De mostmár van - ragyog fel az arcom.
- Szóval... igen, most így a jó, hogy van ebből is meg abból is - biccentem erre meg arra a fejem, mosolyogva, ahogy az iskola és az otthonlét egyensúlyáról beszélek.
- Nem, nem hiszem - nevetek bele kicsit feleletembe.
- Mármint, tudod, én csak kevésszer találkoztam másokkal a nevelőimen meg a többi ott lakó gyereken kívül. De most, hogy mondod, azért itt tényleg más a légkör. Mondjuk nem pont tolakodó, hanem csak olyan közvetlenebb mindenki talán. Érdeklődő. Mint te - nyújtom a kezem a lány felé, rámutatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Harmadikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 402
Összes hsz: 1256
Írta: 2018. augusztus 9. 18:08 | Link

Ainsley

A iskolai összefutásuk után Márton nem tudott másra gondolni, csak a szőkére. Folyamatosan azon gondolkodott, hogy hova vigye el délután. Késő délután. Mert nem akarta, hogy olyan nagyon meleg legyen, meg azt sem, hogy a lány még ne legyen ott a sátraknál. Bár igazából a könyvtárba is mehetett volna érte, de az nem lett volna olyan jó.
Órák után azonnal hazasietett, és egy kis táskába összekészített minden finomságot, amit a hűtőben talált, meg pokrócot, aztán hagyott egy cetlit Kirillnek, hogy későn jön, mert Thomasszal tanulnak.
Visszasétált az iskolába, és előkészítette a terepet. Leterítette a pokrócot az árnyékba, és rátette a táskát, s ami jól zárható dobozban volt, azt is kirakta. Aztán indult a lányért. Szerette volna, ha tökéletes sikerül a délutánjuk, bár igazán félt valamitől. A csóktól.
Még soha, senkit nem csókolt meg, és igazán szerette volna, ha nem ez lesz az, ami elijeszti a szőkét. De megpróbált erre nem gondolni. Ha túlagyalja a dolgot, az csak még rosszabbá teszi.
Amint a sátor előtt volt, azon gondolkodott, hogy most vajon mit kéne tennie. Kopogni nem nagyon tud rajta, bekiáltani meg annyira nem tűnt jó ötletnek. De szerencséjére egy másik levitás érkezése megmentette.
- Bocsánat, megkérhetnélek, hogy szólsz Ainsleynek, hogy várom? Márton vagyok, tudni fogja - tette hozzá, és rámosolygott a lányra, aki bólintott, és bement a sátorba.
Idegesen ácsorgott egyik lábáról a másikra, aztán megpillantott egy szál gyönyörű virágot a pavilon szélénél. Gyorsan odament, és letépte, hogy odaadja Ainsleynek, amikor kijön.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 18:29 | Link

Márton
outfit

Egész délután nem tudtam se a tanulásra, se az olvasásra összpontosítani. A könyvárban hamar végeztem, mert akárhányszor nekiálltam olvasni az egyik fejezetet vagy a tegnapi este, vagy a folyosón való összefutás jutott az eszembe. Ezért úgy döntöttem, hogy visszajövök a sátramba, kicsit kicsinosítom magam, a lehetséges találkozás reményében és olvasok egy keveset. Ám a könyvre se tudtam koncentrálni, így csak az ágyamon feküdtem teljesen felöltözve, Mártont várva.
   Így legalább volt időm átgondolni, hogy mi is történne az újabb találkozáskor. Nem tudtam, hogy vajon a fiúnak milyen szándékai vannak. Egyáltalán mire számítsak? Ez most egy randi vagy csak találkozunk? Vajon ha randi, akkor meg akar majd csókolni? Hogyan kéne csinálnom? Életemben nem voltam még randin sem és csókban sem volt részem.
   Gondolataimból a belépő lakótársam szakított ki, aki közölte, hogy egy Márton nevű fiú vár a sátor előtt. Hirtelen fel pattantam, elrendeztem a ruhám, még kértem egy ellenőrzést a segítőkész lánytól. Elrendeztük kicsit a hajam majd kiléptem a sátorból.
   Ahogy kiléptem az első dolog, amit megláttam egy szál virág volt. Ahogy feljebb emeltem a szemem, az egy ismerős szempárral találkozott.
   - Szia - már csak a látványától is elpirultam. Mi történik velem? - Örülök, hogy végül el tudtál szabadulni - elmosolyodtam és közelebb léptem hozzá. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem. Szégyenlős voltam, nem éppen egy rámenős típus, de most odaléptem, picit lábujjhegyre emelkedtem és szorosan megöleltem. - Jó látni téged. Megint - húzódtam kicsit távolabb, bár legszívesebben csak az ő ölelését élveztem volna.
Utoljára módosította:Ainsley Bolton, 2018. augusztus 9. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Harmadikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 402
Összes hsz: 1256
Írta: 2018. augusztus 9. 18:49 | Link

Ainsley


Ideges volt. Nem is kicsit. Még sose csinált ilyet, és még ember se volt, akitől megkérdezhette volna, hogy jól csinálja-e, mert egyszerűen annyira gyorsan folytak a dolgok.
Amint hallotta a mozgolódást a sátor felől, odanézett. És konkrétan kitágultak a szemei a döbbenettől.
- Szia! - mondta a fiú még mindig ámulva. Azt nem tudta elképzelni, hogy a lány ezt az elmúlt öt percben hozta össze. Az ölelés meglepte, de teste szinte azonnal reagált, és karjával szorosan átfogva húzta magához közelebb. Magába szívta az illatát, melyet tegnap is annyira élvezett, mint ma. - Gyönyörű vagy! - suttogta a fülébe, mintha a hangos beszéddel megtudná törni a varázst.
Amikor a lány távolabb lépett tőle, kezével szinte azonnal utána akart nyúlni, de még időben megálljt parancsolt magának. - Ez a tiéd - adta át azt az egy szál virágot. - Ha megengeded... - nyúlt a lány haja felé a virággal, hogy szépen belerakja, közben igyekezve nem szétszedni az olyan jól beállított frizurát. És tessék-lássék, sikerült neki. Elsőre. Egészen csodálatos volt.
- Van egy meglepetésem, gyere - fogta meg a lány kezét, és kezdte vezetni vissza az iskola felé. Még jó, hogy nem voltak olyan messze, hiszen alig tudta magában tartani, hogy hová is viszi.
- Mond, milyen napod volt? - kérdezte, hogy elüssék az időt, amíg odaérnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 19:30 | Link

Márton
outfit

   A fiú arckifejezése, amikor meglátta, már megérte az összes fáradozást, amit a ruhámba és a hajam elkészítésébe öltem. Már a pillantásától is teljesen elpirultam.
   - Köszönöm - súgtam vissza. - Te is nagyon jól nézel ki - mértem végig tetőtől talpig a fiút. Hihetetlenül szívdöglesztően nézett ki. Persze, nem csak akkor, egyébként is de akkor ahogy ott állt előttem, még jobban nézett ki.
   - Köszönöm, ez gyönyörű - ennél szebbet nem is kaphattam volna. Imádtam a virágokat. Az összes virágot. De főleg azt az egyet, amit Márton a hajamba tett.
   Megfogta a kezem és elkezdett vezetni. Ahogy mentünk, nem engedtem el, egész idő alatt fogtam, mintha az életem múlna rajta. Hihetetlenül jó érzés volt.
   - Oh, még meglepetés is van - rápillantottam a mellettem sétáló fiúra és nem tudtam magamban tartani a széles vigyoromat. - Kérdezősködjek, hogy hová viszel vagy úgyis hamarosan meglátom? - végig a fiú arcát fürkésztem. Ugyanazt az örömöt láttam rajta, mint amit én éreztem.
   - Hát, elég rohanósan indult a reggelem, mert kicsit elaludtam. Aztán így az egész napom kicsit összecsúszott. Az óráim után elmentem a könyvtárba, de csak egy 20 percet töltöttem ott, mert valahogy nem tudtam koncentrálni - nem akartam mondani, hogy ennek az oka az volt, hogy nem tudtam őt kiverni a fejemből. - Aztán a délután további részében olvasgattam, amíg nem jöttél te - mosolyogtam rá.
   - Neked hogy telt a napod? Hogy haladtok a festéssel? - legszívesebben ismét megöleltem volna, de hát mégiscsak sétáltunk a meglepetés felé, úgyhogy gondoltam, ezt még megvárom, majd még kerítek rá lehetőséget.  
Utoljára módosította:Ainsley Bolton, 2018. augusztus 9. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Harmadikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 402
Összes hsz: 1256
Írta: 2018. augusztus 9. 20:10 | Link

Ainsley


Ahogy ott sétálgattak kézen fogva, Márton szívébe valami egészen különleges, eddig nem ismert érzés költözött. Nyugodt volt, de mégis zakatolt. Fájt, de mégis elolvadt. És az arcizmait mintha folyton ez a valami irányította volna, mert egy pillanatra sem lehetett levakarni a mosolyát.
- Ne aggódj, jó lesz - nyugtatta meg, ezzel megadva a választ is, hogy bizony inkább hagyja a kérdezősködést, mert nem mondja el. A fiú inkább feltett egy kérdést, hogy terelje is a témát.
A választ úgy hallgatta, mintha a világot megváltó csodákról mesélne a lány. Mindent tudni akart róla, és a sok infót csak úgy szívta magába. - Még jó, hogy itt kint laksz, mert legalább arra foghatod a késést - mosolygott a fiú tovább.
- Ami azt illeti, nem festettünk. Csak kitaláltam - jelentette ki Márton. - De majd mindjárt meglátod miért - vezette tovább a lányt, egyenesen be az erdő mellett a kis rétre.
- Tádá! - tárta szét a karjait, mint egy porondmester. A kockás pokróc ott hevert, ahol hagyta, rajta a különböző holmikkal. A lány arcát fürkészte, kíváncsi volt, hogy mit szól hozzá.
- Gyere, ez még nem minden. - húzta oda, és elengedte egy kicsit a lány kezét, hogy mind a ketten kényelembe helyyezhessék magukat. Meg még valami. A táskából egy doboz vaníliafagyit húzott elő. - Tegnap mintha azt mondtad volna, megbolondulsz érte - vett még elő két kiskanalat is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 20:35 | Link

Márton
outfit

   - Ha te mondod, én hiszek neked - mosolyogtam. Tetszett ez a titkolózás. Már majd belehaltam a kíváncsiságba, tudni akartam, hogy hová visz a fiú. - Hát igen, ez a robbanás elég sok kifogást ad, főleg az ilyen késésekkel kapcsolatban - szörnyű, hogy ilyen történt a kastélyban. Remélhetőleg többször ilyen nem fog történni.
   - Szóval becsaptál? - tettettem sértettségem. Édesnek tartottam, hogy füllentett azért, hogy engem meglephessen. - Rendben - mosolyogva követtem. Nem sokkal később megérkeztünk a kis rétre.
   - Azta, te aztán nem lazsáltál - tátottam el a számat. Közelebb mentünk a pokróchoz és kényelmesen elhelyezkedtünk. - Mi? Ez még nem minden?
   Ahogy előhúzta a táskából a vaníliafagyit, a szívem elolvadt. A velem szemben ülő fiúra pillantottam és mindenféle előkészület nélkül a nyakába ugrottam.
   - Emlékeztél rá? - szélesen mosolyogtam, miközben a fiút ölelgettem. - Hogy lehetsz ennyire csodálatos? - visszaültem, majd ráeszméltem hirtelen kirohanásomra. Elpirultam és kicsit leszegtem a fejem. - Bocsi, ezzel a kis piknikkel és a fagyival teljesen levettél a lábamról - pillantottam fel a fiúra a reakcióját várva.
   - Most hogy már én is kiörömködtem magam, kibonthatjuk a fagyit is - kuncogtam és elvettem az egyik kanalat Márton kezéből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Harmadikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 402
Összes hsz: 1256
Írta: 2018. augusztus 9. 21:05 | Link

Ainsley


Persze, Márton remélte, hogy ez majd tetszeni fog a lánynak, pláne a fagyi, de ezt nem várta. Ez sokkal több volt, mint amire számított. Olyan hirtelen jött...nos, hát...a lány, hogy majdnem mind a ketten hátra is estek. Az utolsó pillanatban sikerült megtartania a fiúnak az egyensúlyát.
- Persze, hogy megjegyeztem. Minden egyes szót, amit tegnap, és ma mondtál - mosolygott bele a lány nyakába. A szőke fürtök selymesen simogatták az arcát, és nem is kellett hozzá az a fagyi, hogy érezze a finom vaníliának az illatát.
- Ez volt a tervem - mosolygott rá a szőkére. - De tudod ez neked is majdnem sikerült - utalt arra, hogy majdnem megherpengőztek a fűben. Bár ahogy belegondolt a dologba, igazából annyira nem bánta volna a dolgot.
- Ha mégis örömködni támadna kedved szólj, és félrerakom a fagyit, hogy ne essen baja - bontogatta a dobozt, aztán berakta kettőjük közé, és megvárta, míg a lány szedett először magának. Mindig hölgyeké az elsőbbség, ez egy aranyszabály volt.
Pár falat után letette a kanalát, és a táskába nyúlt, ahonnan két bögrét húzott elő, és az egyiket a lánynak nyújtotta, a másikat pedig lerakta a pokrócra.
- Megkínálhatlak egy kis... - kihúzott egy dobozt a táskájából. - ...kakaót? - húzogatta fel-le a szemöldökét a fiú mosolyogva. Remélte, hogy ez nem tartozik a csokik közé, hiszen inkább volt olyan íze, mint a csokitortának, mint a rendes táblás csokinak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 21:26 | Link

Márton
outfit

   - Aranyos vagy - mosolyogtam a fiúra. Persze, én is mindent megjegyeztem, amit ő mondott, de nem vártam el, hogy ő is megjegyezze azt amit én meséltem. Azaz inkább nem számítottam rá.
   - Hát, bevált a terved - mosolyogtam vissza. - Legközelebb, majd visszafogom magam - pirultam el. Nem akartam ennyire rávetődni szegény Mártonra, de nem tudtam magam visszafogni.
   - Mindenképpen - nevettem. Nem örültem volna, ha akár a fagyinak akár a fiúnak valami baja esne általam. Vagy bármi által. Szedtem magamnak a fagyiból, majd megvártam, amíg ő is szedett, csak azután kezdtem el enni.
   - Ahh, ez nagyon finom - szólaltam meg az első néhány falat után. - Jó fagyit hoztál, nagyon köszönöm - vigyorogtam a fiúra. Ismét késztetést éreztem, hogy megölelgessem, de most sikerült visszafognom magam.
   Figyeltem, ahogy a fiú ismét a táskájába nyúl és kutakodik. Két bögrét húzott elő.
   - Még több meglepetés? - mosolyogtam, miközben a mozdulatait figyeltem. - Kakaóóó - széles vigyor ült az arcomra. Már olyan régen ittam, talán még 8 éves koromban. Annyi emlékem azért van róla, hogy nagyon szerettem. - Elfogadom a felajánlást!
   Boldogan ültem ott a fiúval szemben. Még alig ismertem, de már most nagyon közel került hozzám. A szívemhez. A széles mosolyom erről azért elég sokat elárult.
   - Nagyon köszönöm, hogy elhoztál ide - néztem mélyen a szemébe. - Tényleg - mosolyogtam rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Harmadikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 402
Összes hsz: 1256
Írta: 2018. augusztus 9. 21:44 | Link

Ainsley


Elmosolyodott. Nem is tudta igazán, hogy azért, mert a lány vicceset mondott, vagy azért mert ő is vigyorgott.
- Tele vagyok meglepetésekkel - jegyzete meg, bár magában azért nem volt ennyire biztos. De természetesen ezt nem akarta kimutatni. És ezek szerint a kakóval sem lőtt nagyon mellé.
- Méghozzá a legjobb helyről. Legalábbis ami a környéket illeti - töltött először a lánynak, majd magának is. Aztán nyújtotta a bögrét, hogy koccintsanak. - Az egymásra találásunkra - mondta, aztán hagyta, hogy a két kerámia összeütődjön, mint ahogy ők is tették az első találkozásukkor. Úgy tűnt, mintha már vagy ezek éve lett volna, de igazából csak tegnap történt az egész. És mégis, olyan gyorsan és mélyen szerették egymást, mintha már jó ideje ismernék egymást.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. Tudod kicsit önző is voltam. Nagyon szerettem volna ma is veled lenni - vallotta be, ahogy a lányra nézett, és átnyúlt a fagyi felett, hogy megfogja a kezét. Hüvelykujjával cirógatta a kézfejét, és igazából el sem akarta engedni. Ahogy nézte a szőkeséget, egyszerűen megszűnt körülötte a világ. Már nem is félt annyira. Meg akarta tenni. Közelebb akart hajolni, és... de nem tudta. Hátrahajolt, és újra a kezébe fogta a kanalat inkább. Újabbat evett a fagyiból, és remélte, hogy a lánynak nem tűnt fel az egész közjáték. Még messze volt a randi vége, remélte, hogy közben megjön az a bizonyos szikrája, ami kell ahhoz, hogy meg merje lépni ezt a lépést.
- Ha gondolod hétvégén elmehetnénk a menhelyre egy cicáért - terelte el inkább a témát. Mosolygott, de belül igazából nagyon sajnálta, hogy ennyire gyáva volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 22:07 | Link

Márton
outfit

   - Az egymásra találásunkra - koccintottam a bögrémet az övéhez. Igazán finom kakaót hozott, persze a vanília fagyit nem szárnyalta túl.
   Miközben ittam a kakaót, végig a fiút kémleltem. Nem tudtam egyszerűen levenni róla a szemeimet. Csak figyeltem. Próbáltam minden egyes vonását mélyen az elmémbe vésni, hogy emlékezhessek rá. Elidőzött a szemem a haján, amin annyira végig akartam túrni. A gyönyörű szemein. A szája vonalán.
   - Örülök, hogy önző voltál. Én is nagyon veled szerettem volna ma lenni - szinte a lélegzetem is elállt, ahogy átnyúlt a kezemért. Legszívesebben egész álló nap ültem volna így. Ám a fiú, mint akit hirtelen valami megállított, vissza húzódott és ismét a fagyis kanalat vette a kezébe az én kezem helyett. Reméltem, hogy nem én csináltam valami rosszat. Ilyen gondolatokkal küzdöttem, miközben a fiú új vizekre terelte a témát.
   - Rendben, örülnék neki - elmosolyodtam. Ha valakivel is meg szerettem volna osztani az első macskám megszerzésének élményét az ő volt. - Remélem megtalálom a nekem való kiscicát. Azaz hogy egy cica majd méltó gazdinak talál.
   - Akkor ez az egész festés csak egy jól kitervelt hazugság volt? Ezek szerinte a kutyusok nem is koszolják a falat, igaz? - nevettem. Nagyon értékeltem a kitalációját, hiszen mégiscsak azért mondta, hogy engem meglepjen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Harmadikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 402
Összes hsz: 1256
Írta: 2018. augusztus 9. 22:29 | Link

Ainsley


Úgy tűnt Mártonnak, hogy a lány nem vette észre a dolgot, vagy legalábbis nem időzött el hosszan rajta. Tehát neki sem kéne. De nem tudott másra koncentrálni. Ahogy a lány beszélt, folyton az ajkait nézte. Na jó, néha a szemét is, mert annyira szép volt. Szinte el sem hitte, hogy ez a szőke gyönyörűség pont rá áldozza az idejét annyi srác közül.
- Biztos vagyok benne, hogy te leszel a legjobb cicagazdi, akit a világ látott - mosolygott a fiú, csak hogy megerősítse a lányt. - Ha pedig most nem találunk neked cicust, akkor addig keresünk, amíg meg nem találjuk a tökéletest - biztosította. Legszívesebben nyomott volna egy puszit a homlokára, de egyrészt túl messze volt, másrészt még mindig egy kicsit a csók-dolgon agyalt.
- Hát... valamennyire biztosan, de csak annyira, amennyire mi is - vigyorgott a lányra. Hirtelen felőlük mennydörgés hallatszott. - Ajjaj... - nyögte ki a fiú, és az eget kezdte vizslatni. Amíg ők csak egymással foglalkoztak, addig őket szépen körbevették a morcos felhők. Lehet mennünk kéne, mielőtt teljesen elázunk - jegyezte meg, bár nagyon nem akaródzott menni. Ha lehetett volna még az egész estét vele töltötte volna, sőt, remélte, hogy van még egy egész estéje. A csókra. Mert ha meri, ha nem, akkor is megteszi. Csak kell a megfelelő pillanat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 22:43 | Link

Márton
outfit

   - Köszönöm - elmosolyodtam a bók hallatán. - Rendben. Remélem azért nem kell sokáig keresgélni. Mondjuk minél tovább tart megtalálni a tökéletes cicust, annál többször mehetek veled macskát keresni - küldtem felé egy nagy mosolyt. Olyan messzinek éreztem őt, pedig mindössze egy doboz fagyi választott el minket.
   - Jaj, úgy érzem meg fogunk ázni, akárhogy is lesz - nevettem a fiúra, de azért elkezdtem pakolászni. A fagyit visszatettem a táskába a kanalakkal együtt. Nem akartam elmenni, de megázni mégannyira sem. - Mi lenne, ha keresnénk magunknak valami fedett helyet? - kérdeztem.
   Ismét elmerültem Márton szemeiben. Képtelen voltam abbahagyni a bámulást. Olyan hihetetlenül szépek voltak a vonásai, hogy nem tudtam róluk levenni a szemeimet. Miközben figyeltem az arcát észre se vettem, hogy egyre közelebb húzódtam hozzá. Amikor már csak pár centi állt közénk hirtelen megtorpantam. Nem voltam benne biztos, hogy a fiú akarja-e vagy csak én értettem félre.
   Ekkor ismét mennydörgés hallatszott, melyet az első esőcseppek követtek. A szemerkélés hamar átcsapott sűrű esőbe.
   - Gyorsan pakoljunk aztán keressünk valami fedett helyet - sietősen nekiálltam a maradék holmi elpakolásának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Harmadikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 402
Összes hsz: 1256
Írta: 2018. augusztus 9. 23:13 | Link

Ainsley


- Remélem, hogy nem ez lesz az egyetlen indok arra, hogy találkozzunk - jegyezte meg Márton félszegen, bár amennyire a lány mondataiból és viselkedéséből levette, ő sem bánja, ha többször találkoznak.
- Elég borúsak a felhők...de a tábor és a kastély is túl messze van ehhez... - mérlegelt a fiú, és egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a lány csak hallgat és nézi. Odapillantott, és már alig volt hely a kettőjük ajka között. A szemébe nézett, majd a szájára. Szerette volna, és itt volt a tökéletes alkalom. A keze nyúlt, hogy megfogja a lány arcát, már lendült, amikor dörgés. Mind a ketten kijöttek ebből a révült pillanatból, mert tudták, hogy most menniük kell.
Távolabb kerültek, és gyorsan elkezdték a táskába gyömöszölni a cuccokat. Szerencsére egyikőjük se hagyott kakaót, így az nem veszett kárba, aztán a bögréket is sutty, bepakolni, és a takarót is. Jól bezárta a cipzárt, majd a hátára vette azt. Megfogta a lány kezét, szinte reflexből jött, és elindult vissza a tábor felé. Ez még mindig esélyesebbnek tűnt.
Alig indultak el, az ég leszakadt. Óriási cseppekben kezdett el esni az eső. Márton maga elé húzta a lányt, és fölé görnyedt, hogy védje, miközben futottak. - Gyorsan, be a fa alá! - mutogatta, és közben lökte is a lányt.
A lányt körbezárta a fa törzse és Márton, ahogy felé hajolt. Lihegtek, szinte egymás levegőjét szívták, a fiú szeme újra végigfutott a szemen és az ajkakon, aztán nem habozott. Kezével megragadta a lány derekát, és magához húzta amilyen szorosan csak tudta. Száját a lányéra nyomta, először csak egy puszit lehelve az ajkakra, hogy lássa a reakciót, és ha Ainsley úgy tűnt szeretné, akkor meg is csókolta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 23:31 | Link

Márton
outfit

   - Nem ez lesz az egyetlen indok, erről biztosíthatlak - mosolyogtam a fiúra.
   Összepakoltunk, majd Márton megragadta a kezem és a tábor felé kezdtünk futni. Teljesen eláztunk. Nem tettünk meg többet 30 méternél, de már tocsogtunk a vízben. Ekkor egy fa alá rántott. A fa törzsének támaszkodtam, miközben velem szemben Márton magasodott fölém. Centik választottak el minket, én pedig a szemét fürkésztem.
   Megragadta a derekam és magához húzott. Én szinte reflexszerűen a nyaka köré fontam a karjaim és még közelebb húztam magamhoz. Ahogy az ajkunk összeért, úgy éreztem magam, mint egy tündérmesében. Pontosan olyan volt, ahogy azt elképzeltem. Megvoltak a pillangók a hasamban, a bizsergés a testemben, a tűzijáték a fejemben és persze a legfontosabb, a tökéletes pasi.
   Az első puszi nem volt elég, ismét közelebb húzódtunk és megtörtént az igazi és csodálatos első csók. Majd a második és a harmadik.
   Elhúzódtam, de még így is csak néhány centi volt köztünk. összefűztem az ujjainkat és mélyen a szemébe néztem. Nem tudtam mit kéne mondanom. Kerestem a szavakat, de nem tudtam megfogalmazni azokat az érzelmeket, amik bennem keringtek. Elmosolyodtam és ismét egy gyengéd csókot leheltem a szájára.
   Percekig csak álltunk az esőben, egymás szemeit kémlelve, keresve a tökéletes szavakat, ezután a tökéletes pillanat után.
   Eközben a vihar is csitulni látszott, a felhők tisztultak és a vastag esőfüggöny már csak szemerkélés volt.
   - Gyere, menjünk megszárítkozni - szélesen mosolyogtam rá. Még sose éreztem ilyen boldogságot. A fiú arcát kémleltem az ő reakcióját figyelve. Ahelyett, hogy elindultam volna, ismét megszólaltam:
   - El se tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok - ismét mosolyra húztam a számat és közelebb hajoltam a fiúhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Harmadikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 402
Összes hsz: 1256
Írta: 2018. augusztus 9. 23:43 | Link

Ainsley


Márton egyszerre volt gyengéd, és sokat akaró. Úgy rántotta magához a lányt, mintha azonnal magába szerette volna szipolyozni. Aztán a szájrapuszi megint finom volt, majd ami utána jött, megint nem. Teljes összhangban voltak a lánnyal, a keze a lány hajába túrt, és a tarkóját tartotta, míg a másik továbbra is a derekát fogta. Csak közelebb, és közelebb araszolt, amennyire csak tudott, egyedül a fa állította meg őket. A fiú azt sem tudta igazán mit tesz, egyszerűen nem volt már ura testének, de nem is bánta.
Elváltak, de Márton a homlokát továbbra is a lányénak nyomta. Ujjai az arcát simogatták, mellkasa fel-le járt az oxigénhiánytól. Egyikük sem mondott semmit. Csak álltak. Tökéletes volt. Úgy érezte, hogy ő a legszerencsésebb ember a földön.
- Várj még... - mondta gyengéden, és próbálta megakadályozni, hogy elmenjen előle. - Azt hiszem pontosan tudom mire gondolsz - húzódott mosolyra a szája, és újabb csókot nyomott a lány szájára. Ez már nem volt olyan vad, mint az első, inkább azt éreztette vele, hogy még van idejük, mert az övéké az egész világ.
- Tökéletes vagy... - simított ki egy tincset a lány arcából, amikor elváltak. - Szeretnék még sokáig itt ácsorogni, de félek, hogy megfázol. Inkább menjünk - karolta át a lány vállát, és nyomott egy puszit a halántékára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 23:59 | Link

Márton
outfit
- zárás -

   Imádtam, ahogy ott álltunk. Csak mi ketten számítottunk. Semmi más. Legszívesebben örökké ott álltam volna azalatt a fa alatt.
   - Te vagy a tökéletes - simítottam végig az arcán. Minden vonásán végigvezettem a kezemet. Majd végül a hajába túrtam.
   - Ne, igazából nem is akarok megszárítkozni - húztam magamhoz ismét közel egy újabb csók erejéig. Nem tartottam a megfázástól vagy akármitől. Csak az volt a lényeg, hogy együtt voltunk. Még percekig álltunk ott. Az arcomat a nyakába fúrtam és szorosan magamhoz húztam.
   - Na jó, tényleg kezdem már érezni a hideget - azt kívántam bár sose érne véget ez a pillanat. Megfogtam a kezét és még mindig mélyen a szemébe néztem. - Menjünk el valahova, szárítkozzunk meg, de még ne menj haza - kérleltem. Nem akartam, hogy véget érjen az esténk.
   Szorosan mellé húzódtam és úgy indultunk el a tábor felé. A kezét semmi pénzért se engedtem volna el. Miközben sétáltunk az idő nagy részében az arcát figyeltem. Úgy éreztem minden szó csak a pillanat tökéletességét veszi el.
   Csodálatos volt. A csók, ahogy a kezemet fogta. Az egész este. Minden pillanata.
Utoljára módosította:Ainsley Bolton, 2018. augusztus 10. 00:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 872
Összes hsz: 3086
Írta: 2018. augusztus 10. 09:01 | Link

Thomas



Persze, hogy rosszul tudtam a szót, ki is javít nevetve. Magam is mosolygok a dolgon, eszembe se jut, hogy esetleg gúnyolódna rajtam.
- Éjjel kell őrjáratoznotok? Azta! Tuti félelmetes a kastély éjszaka. Sehol semmi fény, tök sötét. Brr- borzongok meg egy kicsit. Nem félek a sötéttől, de nem is érzem magam túl biztonságban benne. Mindenesetre a prefektusi munka érdekesnek hangzik, de..- Nem nekem való, az tuti.
Hirtelen összerázkódok, ahogy a hangja több oktávnyit emelkedik. Sikerült belegázolnom a lelkébe, pedig nem is úgy értettem azt a kiöltözős dolgot. Valamelyest megmagyarázza a dolgot, de biztos vagyok benne, hogy nekem is illik beavatnom őt abba, hogy hogy is értettem a dolgot.
- Igen, tudod nem úgy értettem, hogy túl lennél öltözve. - kezdem a mondatot, majd finoman megrázom a fejem. Nem, ennek cseppet sem így kellett volna hangoznia. Egy darabig keresgélem a megfelelő szavakat, majd kibököm. - Tudod, mifelénk az volt a szokás, hogy ünnepségekre, esetleg színházba öltözik fel így az ember, ahogy most Te. A sulinkban mindenki abba járt, amibe akart, hiába volt ott is elvileg valamiféle egyen-öltözet. Itt is van, de ahogy látom, nem sokan hordják. És tessék, erre itt vagy Te, aki makulátlanul fest az egész göncben, pont úgy, ahogy egy komoly varázslótanoncnak festenie kellene. Kitűnsz az egész tömegből. A prefektusi munkát figyelembe véve mondjuk ez nagyon jó, példamutatásból jeles. - magyarázom el neki a gondolataimat, amennyire csak tudom. Azt már nem teszem hozzá, hogy én személy szerint jobban szeretek beleolvadni a tömegbe,semmint kitűnni belőle. Elképzeltem, ahogy végigsétálok mellette a kastélyban, minden szem ránk szegeződik, mert persze észrevennének akkor engem is. Már a gondolattól is görcsbe ugrott a gyomrom, és halvány pír öntötte el az arcomat. Szerencsére ennél tovább nem jutok a képzelgésben, helyette inkább meghökkenek a meglepődésén.
- Igen, a szüleim muglik. Fogalmam sem volt erről az egészről, amíg meg nem jött a levél. Őszintén szólva nehezen is hittem el, ugyanis semmi jelét nem tapasztaltam annak, hogy különleges képességem lett volna. Pedig nyilván van, különben nem írtak volna nekem, nem tudnék seprűn repülni, és Willow sem engem választott volna. - hadarom el az egészet miközben a fejemben csak úgy száguldoznak a gondolatok. - Miért, te nem mugli származású vagy?
Én eddig tényleg azt hittem, hogy ő is olyan, mint én. Hogy talán azért tudok vele ilyen jól elbeszélgetni, mert hasonlóak vagyunk. Eddig az a pár ember akivel szóba elegyedtem, mind varázsló származású volt, és én mindvégig feszengtem a velük való társalgás alatt. De talán, ami miatt a leginkább azt gondoltam, hogy mugli az pont az árvaház kérdése. Furcsának tűnik a gondolat, hogy ilyen létezzen a varázslók között is, hiszen annyi sok bűbájuk és bájitaluk van megmenteni, vagy éppen megvédeni az életüket. Ha meg is hal egy kettő, az még nem indokolja, hogy árvaházat kelljen létesíteni.
A téma is efelé terelődik, hiszen foglalkoztat a dolog nagyon is. Thomast hallgatva látom, hogy beletrafáltam a dolgokba. Figyelmesen hallgatom, amit mond a sok gyerekről, és a magányosságról. Hiába veszik körül sokan az embert, ha mégsincs senki, akihez tartozhatna. Pocsék egy érzés lehet. Annyira átérzem a fájdalmát, hogy legszívesebben odamennék hozzá és megvigasztalnám, de nem teszem. Egyrészt azért félek egy fiúhoz túl közel menni, másrészt meg angol. Nem hiszem, hogy jó néven venné az ilyesfajta fizikai kontaktust. Teljesen felé fordulok viszont, a testtartásom és az arckifejezésem is az együttérzésről tanúskodik. Az arcán száguldoznak az érzelmek, majd olyan hirtelen ragyog fel amire nem számítottam. A szavai aztán megmagyarázzák az éles váltást.
- Szerencsés vagy akkor. - mosolyodom el én is. - Szörnyű lehetett éveken keresztül úgy élni, hogy nincs senkid. Senki akihez tartoztál volna, senki aki akart volna téged. De végül minden jóra fordult. A bácsikád remek ember lehet, főleg ha ilyen jól érzed magad nála. - fejezem be végül az empatikus áradatot. Épp eléggé kielemeztem és gázoltam bele az ingoványos témákba, hogy elszégyelljem magam az egész miatt. Egyáltalán nem szokásom, így belemászni mások életébe. Főleg nem az első találkozáskor. De úgy néz ki Thomassal ez is más. Elpakolom közben a papírjaimat és odébb dobom a táskát, hogy el tudjak heverni a földön. Már teljesen elgémberedtek a lábaim, ami csak most tűnt fel. A mondandójától, meg ahogy rám mutat viszont mozdulatlanná dermedek. Közvetlen, érdeklődő, mint én. Ezt hogy értette?
- Ez most jó, vagy rossz? - kérdezem tőle döbbenten. Tuti, hogy rosszat jelent könyvelem el magamban és talpra ugrok, hogy  ha kell, minél gyorsabban elmenekülhessek a helyszínről.
- Én, én..... - dadogok megriadva attól, hogy közli velem, hogy igazából semmi közöm nincs ezekhez, és ne ártsam bele magam a dolgaiba, meg hagyjam békén és hasonlók. - Bocsánat, én, én nem akartam. - nyögöm ki elfúló hangon. Rápillantok egy pillanatra, szemeimben néma könyörgés, hogy ne utasítsa el túl durván a béna barátkozási kísérletemet. Lesütöm a szemem és alig észrevehetően várom az elkerülhetetlent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2018. augusztus 12. 16:24 | Link

LAURA
délután a padon | x

- Ó, de én csak egy órát járőrözök takarodó után. Akik itt laknak a kastélyban a prefik közül, ők több ideig. Meg többször is, ha minden igaz. Szóval én még elég lazán vagyok. Félni különben nem szoktam, de izgalmasnak tök izgalmas - véleményezem kései szolgálatomat. Mindenképpen különleges érzés olyankor járni a folyosókat, amikor mindenki más már a körleteibe vonult. Jaj, különben meg én nem sértődtem ám meg azon, amit a kinézetemről mondott, csak nagyon meglepett vele.
- Awh - szökik ki belőlem egy olvadozó hang, amikor kifejti, hogy úgy nézek ki, ahogy egy komoly varázslótanoncnak festenie kellene és ahogy a példamutatásomat is jelesre értékeli. Ez igazán jól esik. Ki is húzom magam kicsit ültömben.
Számat finoman eltátva hallgatom, miként jött rá, hogy ő varázsló és hogy ez az egész teljesen új volt a számára. Ez nagyjából olyan lehet, mintha nekem azt mondanák, hogy mugli vagyok és mától a mugli világban kell élnem. Meg kéne tanulnom a sokféle masinájuk használatát, beleszoknom egy tökéletesen másféle életstílusba.
- Nem - rázom a fejem, elmosolyodva elrévedésem után.
- A szüleim varázslók voltak - fedem fel előtte, hogy mindkettő az volt. Aranyvérű vagyok, ha nem illetlen ezt a szót használni. Úgyhogy mágikus árvaházban nevelkedtem. Ugyan nagyon sokféle okból kerülnek oda a gyerekek, és van, akit egyszerűen csak elhagynak a szüleik, azért a lány hiedelmeivel ellentétben a mágusok koránt sem sebezhetetlenek. Én már csak tudom. Azonban annak örülök, hogy nem merülünk el a múlton és a helyzetemen való szomorkodásban. Laura együttérzése, ami árad belőle, az persze jól esik.
Mielőtt még válaszolhatnék a kérdésére, a háztársam felpattan kényelmes heverészéséből. Teljesen pánikba esik, vagy nem is tudom. Csak pislogok nagyok, meg a homlokomat ráncolom.
- Nincs... semmi baj - hebegem.
- Mármint... azt se tudom, miért kérsz bocsánatot - vallom meg, kicsit belenevetve a szavaimba. Hiszen ezzel a semmi bajjal nem elfogadni akartam a bocsánatkérést, hanem jelezni, hogy nem is tudom, miért sajnálkozik. Minden esetre azért közben én is felállok inkább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 872
Összes hsz: 3086
Írta: 2018. augusztus 12. 20:25 | Link

Thomas



Ahány ember annyiféle vélemény, ezt eddig is tudtam. Ami nekem félelmetes, az Thomasnak izgalmas. Biztos nem sok kreténnel találkozott, aki a vaksötétben kiugrott elé egy kis laza szívinfarktust okozva ezzel. Egyetlen egyszer voltam táborban, ahol ez történt, többé nem kívánkoztam ilyen közösségi dolgokba. Igaz, nem is engedtek volna. De most, hogy így visszaemlékeztem erre az esetre bevillant az, hogy amíg kicsi voltam addig sokkal lazábbak voltak velem szemben a szüleim. Soha nem adtam okot arra, hogy olyan szigorúan fogjanak, ahogy 8 éves korom óta teszik. Hm, rejtély.
- Izgalmas, a-hha. - mondom kicsit irónikusan, majd továbbra is kétkedő hangon folytatom. - Majd egyszer mutasd meg, hogy szerinted az mégis mitől izgalmas, ami szerintem félelmetes. Vagy te semmitől nem szoktál félni?
Persze csak egy kicsit később esik le, hogy ez már megint felfogható annak, hogy elhívom őt valahova, mint a kiskertes dolog, de most nem fog el páni félelem az egésztől. Félre úgyse értelmezi, bár az nyilvánvaló, hogy a bók az jól esik neki. De hát kinek ne esne - igen, persze ott a nyilvánvaló válasz, hogy nekem.
- Ó, értem. Akkor te mindig is tisztába voltál ezzel az egésszel. - felelem gyorsan vadul hadonászva körbemutatva. Nem megyek bele a témába, hogy vajon mi is történt a szüleivel, azt még én is illetlen kérdezgetésnek tartom. Mindenesetre jó neki, hogy nem egy teljesen ismeretlen világba kell most beleszoknia, az is épp elég, hogy teljesen ismeretlen az ország...apropó...
- Mióta tanulsz magyarul, vagy hogyhogy pont ide jöttél suliba? - kérdezem meg szemöldökfelvonva. Akcentusa ugyan van, de ez az érthetőséget nem befolyásolja. Mert bizony vannak borzalmas akcentusú külföldiek, például a franciák (avagy fhansziák). Azoktól a hideg is ki tud rázni. De Thomasnak tökéletes a nyelvtanja is, jól használ minden hangsúlyozást is, mintha legalábbis második anyanyelve lenne a magyar.
A további gondolkodásból teljesen kizökkent a pánik. Ha rajzfilm készülne ebből az egészből, akkor tényleg hatalmas nagy pánik kiírás villogna a fejem felett, és körbe körbe futkároznék, valószínűleg egy kisegérként. Azt mondja semmi baj, mintha minden rendben lenne. De hát hogy lehetne minden rendben, és na álljunk meg egy kicsit, nevet??? Ő most kinevet engem?
Ettől annyira leblokkolok, hogy felemelem a fejemet, egyenesen rábámulok, gondolataimban a kisegér is ledermed és a pánik felirat helyett a düh jelenik meg. Kezemet ökölbe szorítva meredek rá összeszorított fogakkal. Ez az érzés teljesen ismeretlen számomra, vagyis ez is. Némán nézem, ahogy feláll ő is, de nem tudom értelmezni ennek okát. Mélyeket kezdek el lélegezni, hogy kitisztuljon az agyam, hiszen az a sanda gyanúm támad, hogy ezt kissé túlreagáltam.
- Amiért túl érdeklődő vagy közvetlen vagyok. Amiért ez már már tolakodónak mondható. Tudom, hogy az angolok nagyon udvariasak, de azért szólj nyugodtan ha túl messzire megyek és nem venném észre. - felelem neki összevissza csúszkáló hangon. Kezdek lenyugodni, és érzem hogy megbántásról szó sincs, eszébe sincs ilyet tenni, de a saját reakcióm zavar. Az alap viselkedési forma nálam egy ilyen szituációban a menekülés. Nem értem, hogy miért is állok én még mindig itt, miért várom a válaszát. Az viszont világos számomra, hogy ez után a hiszti után nem sok kedvem van visszatelepedni a földre. Akkor már inkább sétálgatok valamerre, vagy felfedező útra indulok. Nyilván ő is hasonlóan tesz, ha már így felugrassztottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2018. augusztus 18. 01:23 | Link

LAURA
délután a padnál | x

- Ó, dehogynem. Csomó mindentől - közlöm vele teljes nyugalommal, hogy félek én aztán rengeteg dologtól, ne aggódjon. Mondom mindezt úgy, hogy láthatóan fel sem merül bennem, hogy ez szégyellnivaló lenne. Szerintem nem is az. De azért sokan vannak, akik nem szívesen vallanak meg ilyesmit.
- A bácsikám itt él Magyarországon, úgyhogy kézenfekvő volt, hogy ha már ideköltözöm hozzá, akkor az itteni suliban kezdjek - vonok vállat.
- De nem tanulok magyarul - rázom a fejem, összevont szemöldökkel. Miért hiszi, hogy magyarul ta... jaaa, tudom már, miért hiszi.
- Emiatt érted, amit mondok - nyúlok ingem alá, hogy elővegyem a nyakamban lógó kis ezüstkeresztet. Mosolyogva mutatom a lánynak.
- Liam bácsitól kaptam. Fordítóbűbáj van rajta. Nem tudok magyarul. Most is angolul beszélek, csak te megérted. Ahogy én is téged. Mondjuk, ahogy nézem, mindenkire kicsit másképp hat. Mármint te ezek szerint úgy hallod, magyarul beszélek. Viszont én meg hallom, hogy te a saját nyelveden beszélsz, csak valahogy megértem - próbálom valamiképpen elmagyarázni, rám hogyan hat a varázslat. Nagyon érdekes az egész.
- Dehát ez egyáltalán nem baj - nyugtatom meg efelől a felpattant háztársamat. Azt külön viccesnek találom, hogy azt hiszi, az angolságom miatt nehezen viselek egy ilyen közvetlen helyzetet, azonban ezen már nem állok neki megint nevetni, mert úgy láttam, az előbb is rosszul esett neki.
- Viszont... - nézek kicsit körbe.
- Nem tudod véletlenül, mennyi az idő? - kérdezem meg tőle, hiszen lehetséges, hogy lassan már mennem kéne. Jól jönne, ha lenne nálam óra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 872
Összes hsz: 3086
Írta: 2018. augusztus 18. 10:40 | Link

Thomas


Minden további nélkül válaszol a kérdésemre, megjátszás nélkül. Ebből arra következtetek, hogy őszinte típus, aminek csak örülök. Sose volt szimpatikus az, ha az emberek csak azért, hogy jobb színben tűnjenek fel a másik előtt elkezdenek valótlan dolgokat állítani. A félelem normális dolog, persze egy bizonyos kereteken belül.
- Hm? - hümmögök kérdő hangon, jelezve, hogy nyugodtan elkezdheti a felsorolást, ha szeretné. Nem érzem különösen szükségét, hogy rákérdezzek, elvégre ez nem olyan dolog, amit az ember cseverészve előad egy első találkozáskor. Így hangosan csak annyit mondok: - A sötétség ezek szerint nincsen közte.
Ó, tényleg, a bácsikájáról el is feledkeztem. Vagyis arról nem feledkeztem meg, hogy létezik, de valahogy úgy képzeltem, hogy ő is angol, és mindannyian ide költöztek. Logikus, hogy Thomas oda költözik, ahol a rokona lakik, ez eszembe juthatott volna.
- Nem?? - szalad ki belőlem a hitetlenkedés. Ő is hitetlenkedik, majd elsimulnak az arcvonásai, és mosolyba rendeződnek. Mindez egy pillanat leforgása alatt. Magam is elmosolyodok ezen, majd érdeklődve pillantok le a medállra, ami miatt megérthetem őt.
- Nem is tudtam, hogy létezik ilyesmi. - mondom majd rögtön el is pirulok egy kicsit. Hát persze, hogy nem tudtam, mugli vagyok, honnan is tudnék én ilyeneket. - Mármint, nem hallottam még ilyenről. Nagyon hasznos dolog, és igazán szép darab.
Fejemet jobbra-balra forgatva szemlélem a keresztet, de nem fedezek fel rajta semmi különlegeset, ahogyan beszél. A működése is felettébb érdekes, én őt magyarul hallom, ő engem magyarul hall, de ért engem, és mi van akkor ha...
- És mi van akkor ha angolul beszélek? - teszem fel a kérdést angolul. Szerencsére angol angoltanárom volt, így a kiejtésem egész elfogadható, legalábbis mindig azt mondták. Talán kicsit németes, a magyar anyanyelv miatt, de abban biztos vagyok, hogy érthető. Igyekszem rájönni, hogy mikor is beszéltem én utoljára angolul, de nem emlékszem már rá. Amióta elment a tanárnő és kaptunk egy morcos, ijesztő férfit helyette inkább meg se szólaltam az órán. Csoda, hogy nem buktatott meg.
- Nem értem. -motyogom a megnyugtató szavakra. Úgy tudom, hogy igenis távolságtartóak az angolok, és mégse gond, ha túlzottan személyes témákba gázolunk, és nem csak az időjárásról csevegünk. - Akkor, akkor nem a verbális dolgokkal van a baj hanem a fizikai dolgokkal? - kérdezem kezemet ide-oda mozgatva a kettőnk közötti térben. Kezdek belekavarodni ebbe az egészbe, és már-már arra jutok, hogy igazából marhaság az egész az angolok meg a távolságtartásuk-os dolog. - Mondjuk ki szeretné ha az arcába másznak állandóan. - zárom le végül a témát magamban is. Hülyeség az egész. Meg ha igaz is, attól még nem törvényszerű, hogy igaz Thomasra.
- Öö.. - felpillantok az égre mivel az órámat a szobámban hagytam. Egy kicsit szemlélem a napot és a szép felhőket, majd rápillantok Thomasra és teljes magabiztossággal kijelentem: - Kb. fél 6. Elkéstél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2018. augusztus 19. 23:29 | Link

LAURA
délután a padnál | x

Nem jövök ám rá, hogy fel kéne soroljam, mitől félek. Igazából nem is tudnám felsorolni, csak tudom, hogy rengeteg olyan dolog van, ami a frászt képest hozni rám.
- Nagyon sokan használnak ilyet a suliban. Ezért érted őket - tájékoztatom a további tudnivalókról a fordítóbűbájos tárgyakat illetően. Mondjuk ez különös lehet számára, hogy eddig abban a hitben volt, hogy itt ennyien beszélik az anyanyelvét, most meg kiderül, hogy igazából mégsem.
- Ha angolul beszélsz, akkor nem fordít. Akkor nincs miért - vonok vállat, megfelelve a kis elméleti kérdését, ami jogos különben. Izgalmas ezeknek a varázslatoknak a működése. Egyben persze szeszélyes is. Megeshet, hogy rosszul fordítanak valamit, vagy rossz nyelvre fordítják. Az én medálom eddig igazán remekül szuperál szerencsére. Elrakom vissza az ingem alá, miután Laura jól megnézte.
- Nekem egyikkel sincs - felelek sűrűn pislogva. Mindezzel nem megcáfolni akarom rólunk, angolokról élő közhiedelmeket, és még csak azt sem állítanám, hogy rám alapvetően ne lennének igazak, csak hát tény, hogy engem nem zavar a közvetlenség. Más dolog, hogy én nem feltétlenül vagyok olyan módon közvetlen, mint mondjuk a magyarok vagy a délebbi népek.
- Hát ezt... ezt honnan? - nézek fel az égre én is, próbálva rájönni, ezt hogy csinálta, aztán eljut a tudatomig, hogy mennyi az idő.
- Hú... nem, nem késtem el. Még nem. Viszont mennem kell. További szép napot vaaagy estét neked és vigyázz a tintapacákkal! - kapom össze magam és már integetek is háztársamnak, indulva a falu irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 872
Összes hsz: 3086
Írta: 2018. augusztus 20. 19:44 | Link

Thomas

zárás


- Ezt nem is gondoltam volna. - mondom meglepetten, amikor meghallom, hogy valószínűleg az iskola több mint fele nem is tud magyarul. Mondjuk gondolhattam volna akár, de ez alatt a rövid idő alatt, amit eddig itt töltöttem nem éppen ez a kérdés kezdett el foglalkoztatni. Inkább az, hogy mi is ez az egész, mit kéne csinálnom és főleg azt, hogy hogyan. Megismerni 15 évnyi lemaradást a mágusvilágról azért nem egyszerű dolog. Bele is szokott sajdulni a fejem a nap végére a sok információtól.
- A nap állásából saccoltam - mondom mosolyogva, amikor meglátom, hogy Thomas megdöbben a módszeremen. Valószínűleg kevesen hagyatkoznak ilyenekre, általában én sem szoktam. A karóra azért pontosabb. De a könyvekből sokféle ismeretet össze lehet szedni, ha már nem jár el sehova sem az ember. A sejtésem azonban beigazolódik, a prefinek mennie kell. Szerencsére  még nem késett el. Kicsit azért sajnálom a dolgot, mert jót beszélgettem vele, de ő nem bennlakásos, és még nekem is van egy-két elintéznivalóm így késődélután.
- Neked is szép estét! Igyekszem nem beborítani az egész iskolát foltokkal! - köszönök el mosolyogva, majd figyelem ahogy elhagyja a rétet, valószínűleg hogy felkeresse azt a kandallót. Leheveredek a fa alá még egy kicsit, hogy élvezzem a hűvösödő időt. Most már el merek lazulni ennyire, sőt a szememet is behunyom. Fél órányi szieszta után egy hangos sóhajtással erőt veszek magamon, összeszedem a dolgaimat és visszasétálok a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2018. október 25. 19:10 | Link

Angelica Black Wing
Kis Gazdám

Amikor felismer, a szívem majd kiugrik a helyéből, és a szám széles mosolyra húzódik. Visszaölelem amikor felkap, de mégis fellélegzek amikor letesz.
 Kérdéseire motyogok egy kicsit, ami leginkább egy "majd később" gyenge változatára hasonlít. Amikor kiérünk a rétre, beszívom a friss levegőt. Úgy dél körülire járhat az idő, a Nap fényesen süt. Volt otthonomban valószínűleg a tányérokat mosogatnám, helyette viszont a család legkedvesebb tagjával sétálgathatok.
 Belekezdek hát mondandómba, mintha máris ez lenne az első parancs. Bárcsak többet is kapnék Tőle!
- Az úgy volt, - Kezdek bele kicsit akadozva - hogy Gazdám megkérte Lilyt, hogy robbantsa fel a kastélyt. Azaz... az otthon lévő, iskolával kapcsolatos dolgokat. Ez akkor volt, ami... amikor a Kisasszony kómából kelt föl. Lily megtagadta! Ő ilyet nem csinál! Nem én, ha addig élek is! És majdnem addig éltem. Azonban a sütis doboz helyett egy sálat dobott Lilyhez. - Szipogom. Ez persze, így visszanézve, érdekesen hangzik. De emlékeket én aztán nem semmisítek meg! Mondandómat kicsit persze eltúlzom. Ahogy szoktam. Néha még, hogyha ideges vagyok, Lilynek hívom magam.
 A volt Gazdámról viszont már hajlandó vagyok lenézően beszélni. Bátorításért felnézek a Kis Gazdára, és folytatom.
- Ezek után úgy döntöttem, elég gyorsan, meg kell jegyezzem, hogy a kisasszonyt fogom ezentúl szolgálni, hogyha megengedi! Én nem szeretem az apját, hiába voltam 43 évig a szolgája. Angelicát viszont szerette Lily! - Jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Veszek egy másik mély levegőt, és válaszolok az utolsó kérdésre.
- A szülei egyébként jól vannak. Volt Gazdasszonyom hiányolja, hogy nem tartózkodik otthon. Az apja pedig belemerült valami levelezésbe, és ki sem jön a szobájából! Enni is csak nagy ritkán.
 Visszaemlékszem arra a levélre, amit még én vittem neki. Egy kígyó volt rajta. Olyan, mint a család jelképe. Csak egy kicsit kidolgozottabb.
 Mikor végeztem, úgy néztem Angelicára, mint aki jól végezte dolgát.

Utoljára módosította:Lily, 2018. november 15. 17:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Angelica Black Wing
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Animágus, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 1115
Írta: 2018. október 25. 19:41 | Link

Lily manó

Friss levegővel telik meg a tüdőm, és gyenge szellő viszi a hajamat. Olyan jó kint lenni!
 Lily mellettem magyarázza az eseményeket, szokásához híven néha kívül állóként emlegetve saját magát. Ez most már egészen kevésszer fordul elő, ahogy hallom. Érdeklődve figyelek fel néhány részletre.
 Fogadni mernék, hogy a sulival kapcsolatban túloz, és sejtésem be is igazolódik, ezért lassan megingatom a fejemet, aztán egy időre elfelejtem.
 Apám, legalábbis az elbeszélés szerint, nagyon megváltozott. Felmerül a gyanú, hogy nem szabad akaratából tett ilyet. Ő nem robbantana fel egy iskolát csak azért, mert a lánya két hónapig kómában volt! Vagy mégis? Ez már nem derül ki.
 Elmosolyodok, amikor Lily azt mondja, szeret. Legszívesebben megint megölelném, de félek, összeroppantanám szegénykét.
 Inkább tovább hallgatom, halkan hümmögve. Azt hiszem, nincs semmi szabály a házimanó "tartásra" vonatkozóan az iskola házirendjében. Mindenesetre ezt még meg kellene beszélni az igazgatóval, meg persze a Házvezetőmmel. Ő biztos megengedné. Az igazgatót még nem ismerem. Első dolgom lesz megkeresni őt holnap!
 Kíváncsian nézek a manóra, amikor az elzárkózásról beszél. Furcsa, igazán furcsa. Apám nem szeret folyton baglyokat fogadni. Na mindegy, most túl sokat gondolkodok, az ilyenek ráérnek később.
 Lily felé fordulok, és tárgyilagosan, egy széles mosoly kíséretében elmondom neki, hogy mi a helyzet.
- Figyelj. Igazán sajnálom, ami történt. De! Örülök, hogy látlak. És nagyon szivesen elfogadom a szolgálataidat. Első "parancsom" - Rajzolok nagy idézőjeleket - az, hogy keresd meg az igazgatói irodát. Utána pedig hozd ide Zhippzar Mária Stellát akár a föld alól is! Örülnék, ha vele jönne Moon Jun Seo is. Hozd őket ide, mondd meg, hogy én keresem őket. Köszönöm Lil. És még valami! - Mondom gyorsan, mielőtt még el tűnne.
- Itt van neked csokis süti. Elhoztam egy kis dobozzal a konyháról. Egyed csak meg. Szia! - Integetem el a manót.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. november 15. 17:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2018. október 26. 18:54 | Link

Angelica Black Wing
Kis Gazdám
.Zárás.

Szorgosan bólogatok, és közben mosolygok. Megkaptam az első parancsot! A Gazdám igaz, hogy idézőjelekbe tette, de én komolyan vettem. Még nem tudom, hogy hogyan találjam meg a fent említett embereket, de majd lesz valahogy. Nagy vigyorral az arcomon nyúlok a doboz után, és ki is veszek belőle egy nagy darab sütit. Beleharapok, és a csoki szét olvad a számban. Olyan finom! Mindenképpen meglátogatom a konyhai fajtársaimat. Ők nagyon dolgosak, ahogy hallottam. Mindegy is. Haptákba vágom magam, hónom alá csapom a dobozt, és felnézek a Gazdámra.
- Igenis! Már megyek is! - Jelentem ki vigyorogva.
Majd úgy döntök, hogy a keresést Mária kisasszonnyal kezdem. Szerintem Levitás, ez lenne a legvalószínűbb. Mivel ismerem a kastélyt a volt gazdám leírásából, meg abból, amit a Kisasszony mesélni szokott otthon, elképzeltem a Szfinx portréját. Újra összeszorítom ökleimet, és megpördülök tengelyem körül. Egy pillanatig még látom a Gazda elmosódó arcképét, aztán már marad a pörgés, és mikor vége, a Szfinxet  látom magam előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.

Oldalak: « 1 2 ... 39 ... 47 48 [49] 50 51 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék