36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 10. 12:39 | Link

Corina

Sunyi félmosolyra húzza száját az ölbeesés hatására. Megpróbál nem sokatmondóan vigyorogni, miközben a lány hatalmas őzike szemekkel pislog fel rá a lehető legjobb helyről.
- Hát, szia! - vonja fel szemöldökét a megszeppent hölgyikére.
Corina zavartan huppan le mellé a padra, és piromkodva magyarázza késésének okát. A srác nemigen figyel a mondandóra, a lány száját szugerálja élesen kék szemeivel. Pillantása összeszűkül, pupillája kitágul. A mondat végére magáhoztér a bámulásból, és őszintén kifejezi, hogy nem haragszik.
- Pláne, hogy ilyen ütős volt a belépőd! - vigyorog, mint borz a répára.
Eközben feltámad a szél és összevissza kócolja mindkettejük haját. William mit sem törődik saját loboncával, óvatosan kisimítja a lány arcából hosszú haját, keresve a szemkontaktust.
- Nem fázol? Mert be is mehetünk, vagy sétálhatunk.
Tetszik neki a lány szégyenlőssége, hiszen a pirulás mögött egyértelműen látja a huncutságot. Mindig is kedvencei voltak azok a lánykák, akiknél a félénk külső mögött vagányság bújkál. Úgy gondolta Cori is ilyen lehet, ezért legújabb hobbija az lett, hogy felderítse sejtésének jogosságát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Corina Nazaru
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2015. február 10. 13:12 | Link

William

Zavarba jött Corina William érintésétől, de örült hogy érezhette érintését.
-Egy kicsit, szerintem sétáljunk!
Felálltak a padról és elkezdtek sétálni. Eleinte óvatosan, de aztán rájuk tört a beszélgetés. Corina dicsérte William választását, szereti a virágokat. Rózsaszín ruháját igazgatta percenként. A fiú ezt észrevette de nem szólt semmit. Gondolta Corina egyszer csak abba hagyja..
-És, mit csináltál ma William?
Kérdezte a lány várta a választ, de közben izgatta, hogy fog-e gitározni neki a fiú.
-Nekem nem volt ma jó napon, remélem neked jobb volt..
Megálltak a sétával egy pillanatig és meredten bámult a fiú szemeibe csábítóan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha nincsenek árnyékaid, a fényben sem lehetsz.
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 11. 09:37 | Link

A friss levegő...
Gondolataimban elmerülve kezdünk neki a sétának, körbe-körbe a fák mentén, majd a kastély tövéig, majd megint vissza, és így tovább...
Dehlya csak beszél és beszél, ami igazából nem is baj. Mikor szinte egy szuszra elmeséli a fél életét, megvárom, míg tutira nincs több mondanivalója, majd én is, sokkal lassabban és kimértebben kezdek bele a szóáradatba.
- A családomról nem szívesen mesélek, szóval ez nem téma. Én is rellonos vagyok, és már láttalak párszor flangálni a klubhelyiségben, bár én általában megmaradok egy saroknál, csak az a fontos, hogy egy kényelmes fotelem legyen, mellette esetleg egy kis asztalkával. Az időm nagy részét is az elme fényezése tölti ki, de nem bánom, szeretek tanulni. Így röviden ennyi.
Legalábbis a publikus része, a többiről pedig szinte még a nevelő szüleim sem tudnak, nemhogy egy idegen. Csak rójuk a köröket, mikor eszembe jut valami tegnapról, amivel egyben válaszolhatok is az egyik kérdésére.
- Tegnap összefutottam Asztriddal, és ő is épp a földön feküdt, de ő elcsúszott a havon. Ma veled futok össze, aki szintén a földön feküdtél. Az elmúlt két napban pedig, amióta itt vagyok, csak veletek beszélgetek kicsit hosszabb időre, szóval eddig kettőből kettő a bajban lévő, elesett, földön fekvő lányok száma.
Miután elhallgatok, kicsit lelassulnak a lépteim, mert valószínűleg eddig rohantam, vagyis gyorsan sétáltam...
- Miért szereted ennyire a kinti, friss levegőt?
Fordulok felé, de csak fejjel, kezemet a hátam mögött összefűzve, hangulatilag pedig feloldódva. Talán a már említett természetes levegő teszi. Hiába, a natúr, tiszta oxigén a legjobb oxigén...
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 11. 09:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dandellion Masson
INAKTÍV


Dehlya Masson
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 79
Írta: 2015. február 14. 08:12 | Link

Jonatán


Figyelmesen halgatom ahogyan ,, mesél " nekem. A családjáról inkább nem beszélne. Ez azért jo, mert én sem szívesen mesélek a családomról. Persze a bátyámon kívűl. Rellonos?
-Áááááá  tudtam én - mutatok rá aranyosan felkiáltva amikor meg hallom, hogy egy házba járunk. Akkor jól láttam. Inkább a sarokba szokott ülni egy könyvel.
- De most már akár tudsz velem is beszélgetni. Haa ott vagyok.-mondom neki mosolyogva.Ahogy elmondja, hogy hány embert is állított fel eddig... Na jo rajtam kívül csak egy embert, de egy kicsit elgondolkodva arra jövök rà, hogy én is így reagáltam volna.
- Megértelek- mondom végul neki. kicsit lassítunk a temponkon. Mikor meghallom újabb kérdését egy kicsit elgondolkodom rajta.
- Hmmm..... Mert miért ne?- kérdezem költői kérdésként mosolyogva.
-Amúgy nem is tudom. Talàn azért, mert kis koromban sokat jártam ki. Ilyenkor a családommal a legtöbbször lefeküdtünk a fűbe és néztük a felhőket ahogy haladnak egymás mögött és különféle formákat kerestünk bennük. Persze én mindíg mást láttam, mint ők. - merülök el egy pár pillanatra magamban.
- Hiába senkinek sem lehet tökélletes családja.- mondom neki, mert gondolom neki sem a legjobb ahogy mondta , hogy nem igazán beszélne róla.
- Vagy azért, mert a sok benti lét után jól jön itt kint lenni.- kicsit elgondolkozom rajta, hogy mit is mondtam. Remélem nem látszok annyira őrültnek.
- Oké na és játszol valamilyen hangszeren vagy sportolsz valamit vagy az olvasás a hobbid?- érdeklődők róla, mert szeretném minnél jobban megismerni.
- Ja és ha már te is kérdezted, mi a véleményed a friss levegőröl?- nézek fel rá kíváncsian mosolyommal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha két ajtó közül kell választani, menj a falnak
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 14. 14:15 | Link

Hihetetlen, hogy egyesek milyen könnyen beszélnek. És beszélnek.... és beszélnek... és beszélnek...
Én nem tudok ennyire bőven társalogni, nagyon ritka, amikor valamit nem két mondatban fejezek ki, de ez is általában akkor fordul elő, ha több kérdést kapok egyszerre, vagy többre válaszolok egy levegőre.
Elmosolyodom, mikor szegény szinte hisztériás hangszínnel nevet fel, ami kiderül, hogy nem hiszti, csak ujjongás. De az már szinte rajongás méretű, ettől pedig megijedek. Sosem voltam senki bálványa, de még csak a kedvenc csevejpartnere sem, és abszolút nem terveztem, hogy ezen változtatni fogok.
- Igen. Igazából még egy ismerősöm sincs házon belül, csak köszönőviszony. De sokaknál még az sem.
Vonok vállat, mert nem mintha annyira érdekelne a más. Jelenleg az a fontos, hogy így, a tanév vége felé bepótoljam mindazt, amit kell, vagy még előbbre is haladjak, hogy ne nulla tudással kezdjek bele a következő félévbe...
A könyv felett görnyedés viszont meghozza a gyümölcsét, nem egyszer kellett már feltápászkodnom, hogy kinyújtóztassam magam, és a levegőre vonuljak. És ha már itt tartunk, friss levegő...
Sejtettem, hogy valami közös program van a háttérben, de arra nem, hogy így reagál rá Dehlya. Nem így mutatkozott be az eddigi mondataiban, bár be kell látnom, hogy egy rellonos mindig tartogat meglepetéseket, és ő, itt és most jelenleg a legjobb példa minderre.
A lány túlságosan lelkes, így még mindig dőlnek belőle a szavak, amik az egyéb teendőkre, hobbikra terelődnek. És rólam is szólnak. Vagyis csak rólam, amit muszáj átrágnom, mert nem szeretem a túlzott megnyílást, főleg akkor nem, ha valakit előszörre látok.
Éppen ezért (vagy annak ellenére?) inkább utóbbi kérdését válaszolom meg először.
- Szeretek kint sétálni, de csak akkor, hogyha már nem bírok bent lenni. Most is ezért jöttem ki, na meg tegnap is ezért sétáltam egy kicsit. Az ablakon beáramló oxigén mégsem olyan, mintha valaki kilép a négy fal közül.
Gyors, rövid és tömör, kissé nyers, de őszinte hangszínnel keverve. Ilyen a feleletem, mert már a következő pár mondatomon gondolkodom, még akkor is, amikor már beszélek.
- Nem zenélek, csak hallgatom azt. Nem igen sportolok, csak néha megyek el futni, esetleg úszni. Alapjában véve pedig olvasni sem igen szeretek, csak ami ínyemre való. Mindent, amiből tanulni lehet, de nem csöpög. Én inkább az a típus vagyok, aki lefoglalja magát, és ehhez nincs szüksége semmi másra, csak a létezésre.
Vonok vállat, még mindig kissé vontatott hangulatban, mert én nem igen jutok szóhoz. Az elmúlt jó pár percre legalábbis ez volt a jellemző...
A séta, az ugyanolyan körökben egyre unalmasabbá kezd válni, így keresztül-kasul kezdem szelni a füves területet, és mellé remélem, hogy a lány is követni fog. Nem akarok ordibálni.
- És te mit szoktál szabadidődben csinálni? Mivel szeretsz beszélni, így gyanítom, hogy nem csak a négy falat nézed.
Mosolyodom picit el, és kezdek felengedni, ami remélem, hogy Dehlya-nak is segít, hisz olyan, mint én. Nem igazán tipikus rellonos forma, annál jóval játékosabb és kedvesebb. Talán ő lesz az egyetlen, akivel a klubhelyiségen belül is el tudok majd beszélgetni. Ki tudja...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dandellion Masson
INAKTÍV


Dehlya Masson
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 79
Írta: 2015. február 15. 14:44 | Link

Érdeklődve figyelem a kérdéseimre válaszait. Szóval szereti hallgatni a zenét. Az jó. Jár úszni és futni.Ez is jó,mert az nekem is jót tenne néha napján. Jonatán kicsit más irányba kezd el sétálni én meg követem őt.Megértem hiszen ez így,hogy megyünk körbe-körbe tényleg unalmas. Elmosolyodom a következő kérdésén.
- Szeretek énekelni és táncolni. Egy kicsit ,,művész" gyerek vagyok.Játszom zongorán és egy kicsit hegedűn is. Tagja vagyok a suli színjátszó csapatának, tehát szeretem a színészetet is. Sportolni nem igazán szeretek,de korcsolyázni imádok,de közepesen tudok.Tényleg te szeretsz korcsolyázni?- érdeklődöm utána,majd újra észreveszem, hogy megint túl sokat beszéltem és szegény meg se bír szólalni mellettem.
-De komolyan mondtam. Hogy ha idegesítelek csak szólj rám. Ha akarom abba tudom hagyni a túl sokat beszélést csak nem veszem észre magamon. Nem akarlak elriasztani magam mellől. -mondom meg neki kicsit aggódó fejjel. Eddig nagyon rendesnek tűnik. Soha nem hittem volna,hogy Cat-en és a bátyámon kívül más Rellonos-al így eltudok cseverészni. Kicsit elkezd jobban fújni a szél, ezért kicsit beleremegek.De aztán jobban leszek.
- Szeretek itt lenni. Hallgatni az erdőből jövő hangokat. Ahogy a szél átsuhan a fákon keresztül...Nem is tudom. Olyan mesébe illő.-ezt nem tudom miért mondtam.
-És a kvidicsel hogy állsz? -szegezem neki végül kérdésemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha két ajtó közül kell választani, menj a falnak
Erdődi D. Jonatán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 15. 15:24 | Link

Hajjaj, kezd sok lenni az információ, aminek felét úgysem fogom megjegyezni, mert túl sok az infó. Erről persze nem mondok semmit, legalábbis többször, így megint hallgatok. Ének, tánc, zongora, hegedű, korcsolya, színjátszás. Beleszédülök ebbe a rengeteg hobbiba, elfoglaltságba...
- Ugyan, mondd nyugodtan. Engem nem zavar. Nekem addig sem kell beszélnem.
Vonok vállat kegyetlen őszinteségem mellet, majd ismét hallgatásba kezdek. Csak figyelem a környezetem, és észreveszem, hogy szegény lány valószínűleg fázik. Nem is kicsit, mivel beleremeg a szél hideg fuvallataiba, amik a bőrét nyaldossák valahol, ahol nem kéne.
- Elhiszem, hogy szeretsz kint lenni, de lassan be kéne menni, mert a végén lebetegszel. Tényleg hideg van, szóval ez nem gond. De tényleg.
Próbálok valami megnyugtatót mondani, hogy ha esetleg be szeretne menni, de időm sincs rá, mert tovább faggat. A fentiekre tekintettel viszont megpróbálok röviden és tömören válaszolni, hogy ne húzzam az időt.
- Nem ismertem egészen addig, míg ide nem jöttem, de őszintén megmondom, nem hozott lázba.
Darálom, szinte már kellemetlenül gyorsan és hidegen, majd visszatérek a hidegre. Én sem szeretnék megfázni, és a kezeim már a kesztyűben is hidegek. Így pedig nem hiányzik hozzá sok, hogy fázni kezdjenek, ami nem jó dolog.
- Kezd lenyugodni a nap, szóval az ajánlatom tényleg kezd nagyon aktuális lenni. Nincs kedved bemenni, és ott mesélni tovább? Már az én kezeim is kezdenek fázni, onnan pedig már csak percek kérdése, hogy mindenem fázzon.
Megállok a füves terület szélén, a kastély felőli részén, és szembefordulok Dehlyaval. A szemeim szinte könyörgőek, mert, bár alig pár perce kezdtek fázni a kezeim, az áthűlés sebessége túl gyors...
Utoljára módosította:Erdődi D. Jonatán, 2015. február 15. 15:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 16. 13:44 | Link

Corina

Elmeséli a lánynak, hogy tulajdonképpen semmit nem csinált aznap, de azt is csak félgőzzel. És így is van. Egész nap heverészett, túrkált a hajában, pödörte a tincseket, fetrengett különböző kanapékon, egyszer megpróbált egy dalt komponálni, de két pengetés után megunta. Így tehát nem túlzás azt állítani, hogy ez a randi a napja fénypontja.
- Mi történt? Miért nem volt jó napot? - kérdezi a hatalmasakat pislogó lánytól.
Egy pillanatra átsuhant az agyán, hogy megcsókolja Corinát, de egy halvány ffélmosollyal elűzte a gondolatot. Még nem fogja letámadni a lánykát.
Egy árnyasabb terület felé sétálnak. Az emberek is eltűntek, már csak ketten vannak a bokrosabb részen. Hallgatja ahogy partnere csicsereg. Nem beszél túl sokat, de nem is hallgatag. Pont jó.
- Most sem fázol még? Szívesen odaadom a zakóm!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Corina Nazaru
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2015. február 16. 17:56 | Link

William

-De! Egy kicsit...
Mondta lehajtott fejjel Corina. Valóban kezdett lehűlni a levegő és a szél is feltámadt. A hajuk már szanaszét állt, mikor talán egy kicsit csillapodott a szél.
-Igazából megbántottak.. Összevesztem a legjobb barátnőmmel és mindketten olyat mondtunk, amit nem gondoltunk át.. De ez van, majd kibékülünk.
Mindketten félmosolyra húzták szájukat és William látta, hogy Corina reszket. Levette zakóját és a lány vállára emelte.
Szembe fordultak egymással és egymás szemébe néztek. A lány tekintete William kék szeme és lágy ajkai között cikázott.
Nem gondoltak semmire, csak várták mi fog történni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha nincsenek árnyékaid, a fényben sem lehetsz.
Helen Lawrence
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 151
Írta: 2015. március 11. 23:35 | Link

Dorothy Zaben
egy kellemes, napos, márciusi napon, valamikor délután

Az elmúlt hetekben lázasan készülődött. Megpályázta a Gyógynövénytan tanári állást, s bár nem volt biztos, hogy megkapja, mégis annyira élvezte a tervezést és a készülődést, hogy északába nyúlóan írta az óraterveket, illetve a listákat, mi mindent kell majd beszereznie, abban az esetben, ha megkapja az állást.
Nem rég, megkapta a hivatalos baglyot, hogy elnyerte a vágyott állást, s furcsa mód, ahelyett, hogy még inkább rákapcsolt volna, úgy érezte végre pihenhet.
A héten már nincsenek vizsgázó diákjai, s mivel végre a Nap is úgy döntött, hogy előbújik a felhők mögül Helen is úgy döntött, elhagyja a szobáját és ha nem is megy messzire legalább az iskola udvarán tesz egy kisebb sétát.
Mivel az időjárás még csalóka, szürke tunikájához, fekete legginget és térdig érő bézs színű csizmát húz. Magára vesz még egy kötött kardigánt, aminek a színe megegyezik tunikájával, a nyakára tekeri még fekete sálját és zsebre dugott kezekkel indul kifelé a kastélyból.
A rétre ér először, de bejárja a piknikező tisztást is. Most, hogy ismét a szabad levegőn van, nem is érti, hogy tölthette bent az elmúlt napokat. Hiányzott neki ez a friss illat, a madarak csicsergése. Az üvegház felé is elmegy, de egyelőre csak kívülről szemléli, mennyi dolga lesz a helyiséggel.
Eltelik bő egy óra is, mire vissza ér a rétre, s bár lenne még bőven dolga, úgy dönt leül az egyik padra, csakhogy élvezze a nap sugarainak simogató érzését a bőrén.
Kényelmesen kinyújtja lábait, a bokáinál keresztezve, kezeit maga mellé teszi a padra, majd hátradőve lecsukja a szemeit, hogy így élvezze a napsütést. Némileg megfeledkezik magáról és halkan dúdolni kezd egy hindi dallamot.

//Zenécskéhez katt ide//
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
március 10. este
Írta: 2015. március 17. 18:28
| Link

// Previously on Kornella... //
Kornella

Ott volt, ahol lennie kellett. Persze az ott folyamatosan változott, hiszen mozgásban voltak, ez inkább a helyzetre, kis kalandjukra, mintsem annak helyszínére vonatkozott. Bele akart feledkezni a mókába, bármit is tervezett Kornél, így készséggel követte, sőt, elébe is rohant, máris nyilvánvaló ostobaságokat kérdezett. Persze a srác partner volt ebben is.
Ella összehúzta szemöldökét, és rettentő komoly ábrázatot erőltetve arcára bólintott.
- Szép volt, katona - mondta. - Erdőt, és ellenséges jelvényest kikerülni, irány dél, délnyugat!
Igazság szerint nem gondolt bele, hogy a falu milyen égtájban helyezkedik el a kastélyhoz képest, szóval akár totális marhaságot is mondhatott, de mivel Kornél jelentése sem lehetett sokkal közelebb a valósághoz, nem nagyon zavartatta magát, inkább lelkesen vigyorgott, és akcióba lendült.
Néhány pillanattal később már úgy futott, ahogy a lába bírta, haja vadul lobogott mögötte, arcába hűs esti levegő csapott. Hidegebb volt, mint napközben, erre nem teljesen készült fel, ami a felöltözését illette, de még inkább amiatt aggódott, hogy meghallották a kastélyban, hogy valaki kinyitotta a kaput.
Hátrakapta tekintetét, megnézni, Kornél követi-e.
- Elterelő hadművelet! - kurjantotta, és megragadta a srác kezét, majd elrántotta balra. Aztán jobbra. Majd hirtelen lefékezett vele, belecsimpaszkodott, és megint húzni kezdte valamerre. - Jól összezavarjuk őket!
Kacagott, és egyre inkább belelovalta magát a játékba. Mivel sportolt, így ő jól bírta a megerőltető futást, de aztán eszébe jutott, hogy talán Kornél nincs hozzászokva. Megtorpantak egy vastagabb fa közelében, ami mögé behúzta bűntársát, majd kilesett mögüle.
- Sehol senki - közölte kissé zilálva, majd visszafordult Kornélhoz és rávigyorgott. - Leráztuk őket!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 17. 19:03 | Link

Kornella

Egyelőre Kornél még némileg kételkedik abban, hogy minden mai terve sikerrel jár-e, de az örök optimizmusa (haha, inkább amolyan - miért ne próbálnám meg, max nem sikerül) az kitart továbbra is. Másrészt pedig ha nem, hát ő most anélkül is remekül szórakozik. Tudta ő, hogy ha nem akarja elunni magát a szobájában, akkor a vöröskét kell hívnia.
Tiszteleg a felettes elismerésére, szigorú, engedelmes arckifejezést vágva, ahogy azok a katonák teszik, akiknek a fenékpartjai közé még egy zabszem sem férne el, annyira összeszorítják őket. Egyébiránt halvány lila gőze sincs arról, hogy merre van dél-délnyugat, szóval hasonlóan random módon indul meg a lánnyal futólépésben.
Nem az a sportember, ez tény és való, de a gördeszkázás is sportnak számít, ráadásul egész jól kondiban tartja az embert, na meg... mielőtt kidobták volna a Hufflepuff csapatából, ő is kviddicsezett ám. Nem is akárhogyan! Olyan rosszul még soha senki sem játszott mint ő. Bár, lehet, hogy nem tudatmódosult állapotban kellett volna a pályára lépnie, akkor nem fél perces fáziskésésekkel nyúlt volna mindig a felé dobott kvaffért.
Egy szó mint száz, szorgosan rohan Ella mögött.. mellett, aztán megint mögött, épp ahogy adódik egy-egy kanyar vagy kitérőjük.
- Sose találnak meg minket, ezredes, a stratégiája egyszerűen túl jó. Szinte már napóleoni intellektusra vall.
Egyedül azért kell miatta megállni, mert deszka és kviddics ide vagy oda, a sok dohányzás bizony megbosszulja magát. De ezt el nem ismerné Ellának. Ahogy Ella behúzódik vele egy fa árnyékába, kezével megtámaszkodik a lány válla fölött, közben fölé hajolva takarja ki a nemlétező ellenség elől.
És ezzel hirtelen egész közel is találják magukat egymáshoz. Szélesen elvigyorodik, ahogy ő is futólag hátrapillant, aztán vissza a vörösre.
- Hja, sehol senki.
Ez akár még fenyegető vagy baljós is lehetne, ha nem Kornélról lenne szó. Hiába, egyszerűen neki nincs gyanús vagy rossz érzetet keltő kisugárzása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. március 17. 19:30 | Link

Ifjúsági világnap


Álmodói időpont: márc. 17-31.


Lazítsatok velünk ezen az Ifjúság világnapján!

Ahogy kiléptek a rétre, az első ami szembetűnhet az a sok ember, sok fiatal akik már a reggelijüket is kint a szabadban fogyasztják el. Hiszen az idő jó - a bűbájoknak köszönhetően a réten sokkal melegebb van -, a kedv még jobb és sok lehetőségetek van arra, hogy szórakozzatok.
Az egyik oldalon található a játékok terepe, itt áll az óriáskerék, ami olyan magasra visz fel, hogy egész Bogolyfalvát belátjátok vele és még éjszaka is működik, szép kivilágítással. Mellette körhinta és ugrálóvár található, nincs rá kor és súlykorlátozás, bárki használhatja őket.
A másik részen vannak az asztalok sorban, ahol ételek és italok várják az éhes gyomrokat, a többi asztal pedig arra szolgál, hogy rajzolhassatok a rajzversenyre, kártyázzatok, arcfestést csináljatok, vagy éppen lemosható tetoválással pingáljátok ki egymást.
Napközben találkozhattok a kviddicsező kedvükben levő emberekre váró pályát, melyben az a különleges, hogy sima seprűkkel, a földön kell játszanotok egyszerű labdákkal.
Ez a terület alakul át este hangulatos, baráti hellyé. Középen tábortűz körül ücsöröghettek, ahonnan tudjátok hallgatni egymást, ahogy sorban karaokeztok a vegyes dalokra.



Jó szórakozást kívánunk mindenkinek!

//Figyeljetek a szálazásra! Ehhez, a kezdőposzthoz szálazzatok, hogy a játék egyben legyen.
Rajzversennyel, vagy bármi mással forduljatok a Szervezői Mesélőhöz!//
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2015. március 17. 20:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 18. 20:54 | Link

Cat

Almás mamusz, citromsárga harisnya, piros kis virágos ruhácska, térdig érő, kopott bőr kabát, kócos haj, benne pár aprócska virág, ami még Keef lelkes reggeli varázslatából maradt meg, plusz a nagy vigyor. Nagyjából erről lehet felismerni a mai nap folyamán. Így lődörgött a folyosókon, random embereket megállítva, mondván, ő éppen kutatást végez. Mindenkinek a legzavarosabb kérdéseket tette fel. “Szerinted hol lakik minden jetik atyja?”, “Próbáltál már óriás fejére virágkoszorút fonni?”, “Hallottál már mókuskórust énekelni?”...
Azoktól a kedves diákoktól, akik nem hajtották el, megtudta, hogy ma valami mulatság készülődik a réten, s mégis milyen esemény lenne az, ahol ő nem jelenik meg? Teljesen átlagos. S amilyen jó lelke van törpénknek, ezt nem engedheti. Fogta hát mind a 158 centijét, és már rohant is ki a kastélyból, hogy közelebbről szemügyre vehesse a fiatalság lelkesedésének tárgyát.
Szinte orrba vágja a kellemes meleg, amint megérkezik a rétre. Ez elvonja a figyelmét annyira, hogy észre se vegye, mi minden található a környéken, inkább leveti magát a földre, s angyalkát gyárt. Oké, kissé elkésett a hölgyemény, mert itt egy kanyi hó sincs, de ez a legkevésbé sem zavarja. Nevetgélve csapdos karjaival és lábaival, mint egy konfúziós bűbájjal telibe talált polip, egészen addig, míg fel nem tűnik neki a feje fölé tornyosuló hatalmas kerék. Hasra vágja magát, és tátott szájjal bámulja a szerkezetet vagy egy percig, majd talpra szökken, és végre beindulnak az érzékszervei. Észreveszi az ugrálóvárat, a körhintát, plusz a… a kaját! Eddig nem is tudta, mennyire éhes. Odarohan az asztalokhoz, és jó mókushoz híven, körbeszaglássza az összes felsorakoztatott finomságot. Egyik kezével habos süteményt töm a szájába, másikkal már nyúl a következő után. Egyet a mamának, egyet a papának. Apropó, papa. Keefnek is vinnie kéne, ha már a fiúcska lemarad erről a jó mókáról. Vajon van itt áfonyás tekercs? Áhhá! Meg is pillantja az asztal túlsó oldalán, úgyhogy ahelyett, hogy megkerülné, bemászik az asztal alá, és négykézláb vergődik a cél felé... sokkal logikusabb megoldás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 18. 22:35 | Link

Leonie

Ma, mikor a kastélyban sétafikáltam fel s alá, az egyik folyosón szembejött velem egy sárga harisnyás, piros virágos ruhás lány, a hajában virággal – nehéz lett volna nem észrevenni, elég feltűnő jelenséget nyújtott szép, vörös hajával és ragyogó mosolyával.
- Nem, még nem… - Habogtam a mókusos kérdésére válaszolva, majd válaszomra már ment is tovább, én pedig csak néztem utána, aztán kitört belőlem a nevetés. Reménykedtem benne, hogy még összefutunk, mert úgy éreztem, mi ketten jóban lennénk. A folyosón tovább mászkálva szóba elegyedtem pár diákkal, akik felvilágosítottak a mai rendezvényről. Amint meghallottam, tudtam, hogy ott a helyem, főleg, mikor azt is elmesélték, hogy milyen programokkal várják a lelkes ifjúságot. Végignéztem magamon, (elég Superman-esre vettem a figurát) majd egy „jó lesz ez is” legyintéssel már rohantam is a rétre.
Mikor odaértem, örömmel konstatáltam a meleget, a sok-sok szórakozó diák látványát (bár én a magam csekély 153 centijével majdhogynem elvesztem a tömegben), a finom illatokat, a nevetés mindenhonnan hallható hangjait. Kezdetben még céltalanul bolyongtam, s észrevettem a körhintát, az ugrálóvárat, meg az óriáskereket, ezek láttán felcsillant a szemem. Az utóbbi nevéből persze még nekem is sikerült kikövetkeztetni, hogy nagy, na, de hogy ekkora! Alig tudtam kivenni, hol van a teteje. Természetesen nagyon bepörögtem, egy ilyet ugyanis nem lehetett kihagyni, ez nem volt vita tárgya. Megígértem magamnak, hogy oda még visszamegyek, mert a hasam akkorát kordult, hogy biztos voltam benne, a körülöttem állók is meghallották. Muszáj volt valami ennivaló után néznem.
Keresgélés közben néhány embert meglöktem, megtapostam, alig győztem elnézést kérni. Volt, aki rám förmedt, volt, aki a bocsánatkérésem után csak mosolygott, jelezve, hogy semmi baj, de olyan is akadt, aki amolyan „küldjük vissza a feladónak” stílusban visszalökött. Ezektől eltekintve rendíthetetlenül és megállíthatatlanul törtem a célom felé. Sasszemem hamar kiszúrta az egyik, kajával rendesen megpakolt asztalt, s nem törődve semmivel, rohantam (amennyire csak bírtam a nagy tömegben). Ahogy végignéztem a pult kínálatán, szinte könnybe lábadt a szemem a gyönyörűségtől. Sütemények hosszú sora várta a falatozni akarókat, volt ott minden, habos, csokis, kakaós, fahéjas, gyümölcsös, és még sok más desszert is. Kellett pár pillanat, amíg feldolgoztam a pompás látványt, s nekiláttam az evésnek. Mindent meg szerettem volna kóstolni, s egész szépen haladtam tervem megvalósításában, mikor is mozgást éreztem a lábamnál. Meglepetésemben ugrottam egyet (amennyire a sokaság engedte), majd lepillantottam. Ez nem…? De bizony, ez az a lány a folyosóról! Annyit tudtam kivenni, hogy mászik, de arról már fogalmam sem volt, miért, vagy hova. Úgy gondoltam, jó móka lenne csatlakozni hozzá, így a hirtelen ötlettől vezérelve négykézlábra ereszkedtem és mögötte araszoltam.
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. március 18. 22:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. március 18. 23:18 | Link

Leonie

Valaki számíthatott Leonie jelenlétére, noha korábban egy szó se esett köztük a mai rendezvényről. Talán azt is sejtette, hogy a lány első útja a süteményekhez vezet...Valaki meglepetésre készül! Ez a valaki már évekkel ezelőtt eltökélte, hogy ő akar lenni az, aki még szélesebbre csalja Leonie mosolyát, úgyhogy a mostani apróság is csak ennek a számlájára írható; csupa kedves, kreatív táncoló pár-alak a sütemények cukormázán, és egy muffinba szúrt zászló; It's you, it's you, it's all for you, everything I do.  Mintha meg is szólalna a zene, amint a lány a sárga zászlóért nyúl - de mire meglepetten feltekint, már ki is pukkad körülötte négy jól elhelyezett lufi, hogy arany csillámporral, színes szalagokkal, kis csengettyűkkel szórják tele a lányt, s majd csak ha megfordul, akkor látja meg a legközelebbi fa ágán lógó kis csomagot, benne pedig egy apróság, egy csodálatosan bohém gyűrű, foglalatában a kőre festve Keith egyik festményének a miniatűrjével. A doboz tetején (amit Leonie úgyis a csomag széttépése után néz meg) címke helyett is csak egy szöveg szerepel; It's better than I ever even knew, they say that the world was built for two.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. március 19. 19:12 | Link

Kornella

Ella baromi jót nevetett futás közben, ahogy elképzelte, a kastély ablakából kitekintve hogy nézhetnek ki, ahogy mindenféle valós logikát mellőzve, a teljesen nyílt terepen kacsáznak, és tébolyultak módjára keringenek jobbra-balra. Persze egyáltalán nem zavarta, vagy egyáltalán érdekelte, ki nézi őt hülyének, sőt, imádta azokat a gondolkodóba eső, bizonytalan tekinteteket, mikor valaki nem tudta eldönteni, hogy sajnálja őt, vagy röhögjön rajta.
Ez kellett, most különösen szüksége volt rá. Kornél pedig remekül adta alá a lovat, épp csak nem kezdett el nyihaházni rohanás közben. Bár egy részen galoppolt is, úgy rángatta maga után a srácot.
- Olyan jó, hogy már én sem tudom magunkat nyomon követni! - nevetett tovább, főleg mert volt is benne igazság, már nem is tudta, épp merrefelé rohannak.
Jó is volt, hogy ráakadtak a fára, legalább körülnézhetett, hogy merre sodródtak el a faluba levezető úttól. Érezte, és hallotta is a szuszogásából, hogy Kornél közvetlen mögötte áll, és bár nagyon próbálta leplezni, látszott rajta, hogy megérezte kicsit a rohanást.
Ella felé fordult teljesen, és visszavigyorgott rá. Hátát a fának vetette, míg ő is szusszant egyet, de tekintetét nem vette le a másikról. Igazából tényleg fogalma sem volt róla, hogy mit is keres itt, az éjszaka közepén. Véda felmondásával odalett a protekciója is (nem mintha valójában lett volna ilyesmije, de jó volt korábban azt képzelni, hogy lehetne), most nem nagyon volt senki, aki elnéző lett volna vele. De valójában nem is igazán érdekelte. Jó volt most. Jobb, mint odafent. Jobb, mint reggel. Vagy mint tegnap. És múlt héten. Ha elkapják őket, akkor is megérte.
- Szóval mi a terv, katona? Meghív egy italra, ha leértünk? - Naná, hogy egy knút se volt nála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 19. 22:45 | Link

Matka

Négykézláb araszolva halad az asztal túloldala felé, és észre sem veszi, hogy társaságot kapott, amíg valaki hozzá nem ér a lábához. Meglepetésében felpattanna, ám az asztallap úgy gondolja, ez nem jön ötlet, így csakhamar visszakerül a földre, miközben fejecskéjét dörzsölgeti.
-Áucs - nyögdécselve fordul meg, de amint észreveszi a lánykát, akivel ma a folyosón találkozott, nyomban elfelejti az iménti malőrt, és visszaszökik a vigyor arcára.
-Sziaaa! - köszön rá nevetve, és még a nyakába is borul csupa maszatos kezével, mintha ezeréves barátok volnának. Majdnem, elvégre kerek három órája beszéltek már két szót.
-Kérsz sütit? Umm… - odanyújt a lánynak egy nagyobbacska kekszet, amit nyilván végighúzott a földön mászás közben. Oké, néhányszor ráfúj előtte, hogy ne legyen koszos - így már bátran ajánlgathatja.
-Te is a kéretlen sütitolvajok elől bújtál ide? Állítólag itt járkálnak a diákok között, jól megcsikiznek, és elveszik az összes sütidet. De arra biztos nem gondolnak, hogy az asztal alatt vagyunk! Jól kijátsszuk őket, nemigaz? - kuncog nagy elégedetten, pedig csak össze-vissza beszél. Megint.
-Láttad az ugrálóvárat? Ki kéne próbálnunk, csak előtte még elrakok Kísznek egy áfonyás tekercset. Jössz? - megfordul, kimászik az asztal alól, és végre felegyenesedik, hogy szemügyre vegye a kínálatot.
-Óóó! - szakad ki belőle a csalódott hang. - Az előbb még itt volt! Itt láttam! - mutogat az egyik tálcára, miközben segít újdonsült pajtásának is talpra vergődni.
-Tuti a sütitolvajok voltak ezek is! Csak akkor… óóó! - ez már egy sokkal örömtelibb hang, s annak szól, hogy észreveszi a szépségesen díszített muffinokat. Megragadja Cat kezét, és hevesen az említett édességek felé mutogat. Vajon jól látja, hogy táncoló alakok vannak rajta?
-A manók nagyon aranyosak, hogy ilyen szépségeket gyártanak nekünk - szólal meg rajongó hangon, miközben még mindig mit sem sejtve nyúl a feliratos zászlóért. Valahogy… annyira… kedves. És bájos. Ésésés… beteríti a csillámpor.
-Vuhhúúú! Most pont úgy nézel ki, mintha a csillagok a hajadban pihennének - mivel még nem engedte el Cat kezét, megpörgeti őt, majd ránevet.
-És most már azt is mindenki tudja majd, merre járunk. Ez vajon valami óvintézkedés? - kiszed pár csengettyűt a hajából, és átpakolja legfrissebb barátocskája fejére. Ám miközben fordul, feltűnik neki a faágon lógó csomag: egyből odapattan, lerántja, s mivel ő a türelmesség mintapéldánya, leszaggatja róla a papírt.
-Kaptunk valamit! - közli izgatottan, ám alighogy kinyitja a dobozt, szája tátva marad; egyből rájön a képből, ez bizony neki lett címezve. Pár pillanatig bámulja csak a gyűrűt, aztán felkacag, és megölelgeti a mellette álló lányt, mintha tőle való volna az ajándék.
-Nézd, milyen szép! Nééézd! - mire felhúzza az ujjára, már üvöltve bömböl a meghatottságtól, talán frászt hozva ezzel Catre. Nem szokása sírdogálni, de Keef miatt mindig sikerül neki. Kísz egyszerűen túl tökéletes hozzá, és ezt alig bírja megemészteni. Nem azért, mert híján van az önbizalomnak, csak… csak Lencsében folyamatosan túláradnak az érzelmek. A legtöbb ember már rég belefulladt volna.
-Akkor… - szipog párat. - Elmegyünk ugrálóvárazni? - még mindig a gyűrűt bámulja meredten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. március 20. 16:08 | Link

lys - Az állapot, amikor nincs még pajtim

Aucs. Komolyan. Az orrom is belesajdult az előbbi tüsszentésbe, meg valószínűleg a közelemben álló portrék is. Az egyik, egy kislány annyira megijedt, hogy átszaladt a mellette lévő rétre és elbújt egy bokor mögé. Na szép. Pedig még a kezemet is a szám elé tettem. Azért ennyi illemet tanultam már. Viszont sok eszem nincs. Ma lementem ugyanis Kristófhoz, reggel fél kilenckor - igen, előtte reggeliztem, hogy majd nála is tudjak még egyszer reggelizni -, és nem húztam fel mást felülre, csak egy vékony kiskabátot, amiben nagyon fáztam. Valami sálszerűséget ugyan kötöttem, de a megevett öt gombóc fagyi miatt ez olyan volt, mintha meg se történt volna. Aki hülye, az megérdemli, ugyebár.
Viszont a mai estét nem akartam kihagyni, így - már okosabban - egy fekete, belül olyan puha szőrös kabátot húztam az alaphoz, vagyis egy zöld nadrághoz, egy szürke, Hulkos pólóhoz meg egy szürke cipőhöz. Észre se vettem, mennyire rellonosba tolom a dolgot, így majd ez akkor lesz mókás, ha holnap reggel végignézek a "tegnap viselt és véletlenül az ágy mellé dobott" ruhákon. Mielőtt kilépnék a rétre, még szépen kifújom az orrom, majd fázósan a zsebeimbe rejtem a kezem.
Fázásra azonban semmi okom, hiszen nincs hideg, sőt egész kellemes az idő, le azonban még nem húzom a zipzárt, hiszen egyszer ma már jól becsapott a hőérzetem, másodszorra nem adok ennek esélyt. Inkább csak elindulok, bele a társaságba, hátha rábukkanok valakire, akit ismerek, és akihez odacsatlakozhatok, elvégre ez egy nagyon jó rendezvény, kizárt, hogy a haverjaim, akik nem utaztak haza, ne lennének itt most. Remélem van mályvacukor is. Imádom a mályvacukrot.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 22. 11:20 | Link

Mókuska


Mikor már egy ideje térdre ereszkedve másztam az asztal alatt a lányka mögött, megérintettem a lábát. Szegényt nagyon megijeszthettem, mert felkapta a fejét, s csúnyán be is verte, majd dörzsölgetni kezdte.
- Jaj, bocsánat, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! – Hadartam, remélve, hogy nem fáj neki annyira, és, hogy nem haragudott meg rám. Azonban emiatt nem kellett sokáig aggódnom, ugyanis egy hatalmas, minden fogat láttatni engedő mosolyt villantott rám, aztán a nyakamba borult a szó szoros értelmében. Rámosolyogtam és megöleltem, tetszett, hogy olyan közvetlen a lányka.
- Persze, köszönöm! – Vettem el a nekem kínált kekszet. Bele sem gondoltam, hogy vajon honnan húzta elő a sütit, egyből bekaptam. Picit ropogni kezdett a fogam alatt, meg egy kis föld íze is volt, de azért nem volt rossz. Elvégre a szándék a fontos, nem? Apropó… A zsebemben sütik után kezdtem kutatni, mert úgy rémlett, hogy elcsentem párat. Áhá… Bingó! - Nálam kókuszgolyó van, kérsz? – Kínáltam meg. Kicsit eldeformálódott, itt-ott lehullott róla a kókuszreszelék, de semmi különösebb baja nem volt.
- Tényleg vannak olyanok? – Kérdeztem totálisan elképedve. - Manapság már semmi sem szent!? De bizony, még mennyire! Szerintem itt lent senki sem fog megtalálni minket. Tökéletes rejtekhelyet találtál! Egyébként nem, én nem is tudtam róluk, csak téged követtelek. Remélem nem baj. - Mosolyogtam rá, s közben feljegyeztem magamnak, hogy jól rejtsem el a sütijeimet, és úgy vigyázzak rájuk, mint a szemem fényére. - Én Caitlyn vagyok. Téged hogy hívnak?
- Benne vagyok, útra fel! – Töltött el a gyermeki lelkesedés. Imádom az ugrálóvárakat. – Utána meg majd kipróbálhatnánk az óriáskereket is. Olyan magasan még soha nem voltam, kíváncsi vagyok, hogyan látják a világot az óriások. Oké, persze. De ki az a „Kísz”? – Kérdeztem kíváncsian.
Leonie segített nekem felkászálódni, s közben az áfonyatekercs eltűnésén sopánkodott.
- Azt hiszem, arrafelé voltak… – Motyogtam újdonsült barátnőmnek, s közben pont az ellenkező irányba mutattam, mint amerre ő kereste, de szerintem nem hallott meg, mert csillogó szemekkel, engem kézen ragadva indult meg a muffinok felé.
- Igen, nagyon aranyosak. Nem kéne megköszönni nekik? – Kérdeztem, miközben szemügyre vettem a csinosan díszített édességeket, s már nyúltam volna feléjük, mikor is hirtelen arra eszméltem fel, hogy beterít a csillámpor. Leonie ettől nagyon belelkesedett, addig pörgetett, mígnem szédülni kezdtem, de ez nem akadályozott meg abban, hogy vele együtt nevessek.
- Talán. Ki tudja? – A hajából kiszedett csengettyűket áttette az enyémbe. Ezután egy fához pattogott, majdnem úgy, ahogyan Simi szokott közlekedni, s kisvártatva leemelt egy apró csomagot a növény egyik alacsonyan levő ágáról.
- Mi az? Kitől van? – A kíváncsiságtól vezérelve odaléptem mögé, s a válla felett próbáltam meg átnézni, hogy megtudjam, mit rejtett a titokzatos csomag, azonban természetesen legújabb barátnőm magasabb volt nálam (bár pozitívum, hogy csupán pár centivel, ennek picit megörültem), így nagy bőszen ugrálni kezdtem. Nem sokat láttam, csak annyit, hogy valamiféle gyűrűt tartott a kezében. Néhány pillanat múlva hatalmas medveölelést (vagyis, pontosabban inkább Leonieölelést) kaptam, mintha csak az én érdemem lenne a meglepetés.
- De széééép! – Áradoztam izgatottan, bár nem sokat láttam a tárgyból, mert egy másodperccel később a lányka zokogásba kezdett. Mivel mást nem tudtam tenni, megöleltem, és reménykedtem benne, hogy csak a meghatódottság könnyei azok.
- Persze! Na, gyere – Fogtam meg a kezét, s rángatni kezdtem az említett hely felé. Amint odaértünk, lerúgtam a cipőmet (azt hiszem, valakit el is találtam vele…), s rohantam is befelé, még mindig magam után húzva az érzelmektől kissé talán túltengett Leoniet. A hatalmas várban felváltva ugráltunk és estünk, közben pedig hatalmasokat nevettünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 22. 12:19 | Link

Kornella

Kornél részéről sem volt különösebben kérdés vagy dilemma sosem az, hogy milyen benyomást keltsen másokban. Vannak helyzetek - leginkább, ha valami előnye származik belőle -, amikor érdemes figyelnie, de valahogy végső soron sosem dől benne össze egy világ, amikor valaki nem egyfajta felsőbb létforma helytartójaként tekint rá. Az élet rendkívül kényelmes, ha az ember figyelmen kívül hagyja mások elvárásait, ő pedig egy kényelmes ember összességében. Ellával meg aztán végképp nem kellett azon töprengenie, hogy milyen legyen, egyszerűen annyi volt a dolga, hogy elenged bármilyen megjegyzést vagy ötletet, ami az eszébe jut. Kinevetni nem fogják, sőt, általában rákontráznak. Ez viszonylag ritka, az esetek többségében ugyanis pofont kap érte vagy felháborodott kiáltozások keretében csapkodják meg táskával vagy akármilyen, a lány keze ügyébe kerülő használati tárggyal. Pedig nem akar ő általában semmi felháborítót - szerinte.
- Lehet, hogy el kellett volna seperni a nyomainkat, még a végén a vadőr rájuk talál.
Az ő lelki szemei előtt élénken él, ahogy egy nagydarab, szakállas vadőr megszemléli a lábnyomokat és "hm, 17-18 éves, a cipők talpainak mintázatából ítélve navinés diákok, a falu felé indultak".
Széles mosolyra húzódik a szája és helyeslően bólint egyet, aztán fejével a tervezett útvonaluk felé int.
- Akár többre is, attól függően, hogy mennyit kér, ezredes. Felkészültem, hogy a szigorú kimenő alatt a lehető leginkább a kedvére tegyek.
Félszegen a homlokához emeli a kezét, aztán hirtelen elvágja szavainak fonalát miközben szabad kezével Ella derekára fog és a fa törzsének mentén más szögbe húzza magukat, amikor kiszúrja a lépések zaját. Amilyen hangosak voltak az előbb, biztosan feltűnt egy prefektusnak, neki viszont most semmi kedve nincs lebukni: jobb tervei vannak az estére a trófeák fogkefével pucolásánál. Még jó, hogy az udvar sötét ilyenkor, könnyű bemérni a prefektust, akinek a pálcája végén jelzőfényként ott ragyog a Lumos.
Az arcáról nem akar leolvadni az elégedett derű, még most sem, imádja ezeket a helyzeteket, amelyek feldobják az egyhangú hétköznapokat. Meg aztán... ki gondolta volna, hogy tényleg kommandózniuk kell majd?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. március 22. 12:58 | Link

Kornella

Ella eltátotta a száját, mint aki nagyon elborzad azon, hogy most majd tényleg csúnyán le fognak bukni. Ha lett volna hó, nos, akkor tényleg elég jogos gondolat lett volna a nyomtalanítás, így viszont kicsit túlzás lett volna feltételezni, hogy miattuk majd nyomolvasásba kezdenek az egész kastély körül, felmérve, hogy melyik lábnyom származik öt perccel ezelőttről, és melyik négy órával korábbról, amikor még nem volt tilos a kint császkálás.
- Nincs idő rá, katona! De ettől kezdve hátrálva haladunk, hogy úgy tűnjön, mintha nem arra mennénk, hanem arról jönnénk.
Lelkesen rávigyorgott Kornélra, mintha ő találta volna fel az imént a spanyol viaszt, és büszkén megemelte állát is. Ilyen egy jó ezredes, mindig van bé terve.
És a hallottakból ítélve Kornél is fel volt készülve, szavaira Ella tovább vigyorgott rá, és jobbjával végigsimított az állán, és nyakán kissé, enyhén vonva maga felé őt.
- Tetszik az elkötelezettséged.
Mielőtt még azonban megmutathatta volna, mennyire, Kornél arrébb rántotta őt kissé, hogy a fa eltakarja őket egy közeledő fényforrás elől. Ella is elrántotta tekintetét abba az irányba, és bár a dolog komoly büntetéssel kecsegtetett, aggodalom helyett inkább izgalom fogta el, belekapaszkodott Kornélba, és a füléhez hajolt.
- Jöhet a cé terv - suttogta. - Be a fák közé! De maradjunk a szélén az erdőnek, nehogy megegyen valami.. izé.
Azzal megfogta a másik kezét, összekulcsolva vele ujjait, és már húzta is magával, be a sötét rengetegbe. Nem tűnt túl jó ötletnek, de ha kimennek a nyílt terepre, nincs az a vaksi prefektus, vagy tanár, aki ne szúrná ki őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Naphegyi Máté
INAKTÍV


Napsi
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 214
Írta: 2015. március 22. 15:18 | Link

Annie

 Máté szinte ajtóstól lépett ki a házból, jókedvet sugárzó vigyorral. Végre szebb lett az idő, már nem kellett bundákban mászkálni, sőt, abban reménykedett, hogy lassacskán a kerti medencét is újra használhatják. Lazán öltözködött, épp csak amennyire az időjárás követelte, és fütyörészve indult meg a kastély fele. Ifjúsági világnapot ünnepeltek, és megbeszélték Anneval, hogy találkoznak a réten, hisz a lány, mint főszervező hamarabb kellett megjelenjen a rendezvény helyszínén. A srác sosem volt túlságosan aktív ilyen szempontból, nem volt ő nagy DÖK-ös, de amióta Annie lett az elnök, többször rángatja el hasonló eseményekre, amikről azért még Napsi sem mondhatja, hogy unalmasak. Odakint már kezdett sötétedni, a kellemes langyos szellő meg felborzolta a fiú rendetlen haját. Az est fénypontja – számára legalábbis – a hírhedt tábortűz volt, így arra mindenképpen fel akart érni az iskolához. Úgy hallotta, hogy lesz ingyen eszem-iszom, ez pedig végképp meggyőzte, hogy mozduljon ki a házból. A rövid úton találkozott egy-két rohangáló diákkal, az ismerősöknek fejbiccentéssel, vagy épp egy kézfogással köszönt.
  Az utolsó pár méteren felgyorsította lépteit, így pár másodpercen belül már szeme elé tárult a diákokkal teli rét. Tekintetével megkereste az íjjász lányt, majd egy hanyag félmosollyal megindult abba az irányba, ahol látni vélte. Hátulról közelítette meg, majd egy hajborzolós-fejsimogatással üdvözölte.
-Nem rossz – mondta elismerésképpen végighordva pillantását a réten. Igazán nagy szó, hogy ennyi ember összegyűlt. – Hol is van az az ingyen kaja? –kérdezte a lányt, miközbe nyakát nyújtogatva nézelődött a képzeletében finomabbnál finomabb ételekkel megrakott asztal után. Annak örült a legjobban. Hiába, az út a szívéhez tényleg a gyomrán keresztül vezet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 22. 16:13 | Link

Annamária


Későn érkeztem a rétre. Már egészen sötét volt, annak ellenére, hogy a búcsúbeli játékok fényei ide-oda cikáztak.
Egyedül jöttem. Nem hívott senki, és én meg nem szívesen hívok el senkit.
Szóval sétálgattam, hátha rám talál valaki.
A tekintetemet egyre vonzani kezdte az óriáskerék. Kiskorom óta nem ültem óriáskeréken.
Persze az is szívás egyedül. De nem érdekelt. Kezdtem unni, hogy elkülönültnek tekintem magam.
A szellő megcsapta az arcom, és hideg kúszott fel a hátamon, amikor beálltam a sorba az óriáskerékhez. Mindenütt párok álltak, beszéltek, ettek, és csak úgy... léteztek. Nem zavartattam magam.
Beültem a belső ülésre és nem érdekelt van-e mellettem valaki, vagy sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 22. 16:48 | Link

Kálnoki Norina

Ő ellenben egész szépen el volt egész nap. Kora délután lejött egy kicsit, mert miért ne, a kastélyban amúgy is erősen megcsappant a létszám, és hát fájt a szíve az ablakból nézni a sok embert. Kicsit olyan volt a hangulat számára, mint az egyszeri falunapokon, ahova ellenben mindig utált eljárni: sok apró program, nagy párkapcsolati válságok, mert te azt a lányt vizslatod, látom ám, tipikus külsőbanzájos ételek, és így tovább. Itt viszont egész jól érezte ma magát, időként odaintegetett valami ismerősnek, elsomolygott azon, hogy az az ismerős meg az a lány átv-ről mintha össze akarnának jönni, szóval elmozizott szépen egész estig, azaz mostanáig.

Most viszont beleunt már a nézelődésbe, pedig beállt a karaoke közönségébe is, hátha az felpezsdíti egy kicsit. Hát, végeredményben annak is mondható volt az az élmény, amit két, gyanúsan jókedvű srác jóvoltából szerzett az imént. Élvezni ők élvezték, de az éneklés nem feltétlenül ment nekik.

Szóval van annyira fáradt már a nagy vigadozásban, hogy akkor kipróbálja a óriáskereket. Ami merész egy dolog. Tőle. Mert ha nem is kifejezetten tériszonyos, előre sejti, hogy a fele magasság után ő messze nem azzal lesz elfoglalva, hogy a látványt nézze, hanem hogy ne sikítson torkaszakadtából azon, hogy de rohadt magasan vagyunk, nagyon csúnyán meg fogunk halni, engedjenek le. Magában sorban állás közben is előre bocsánatot kért a majd körülötte ülőktől, de csakazértis leült a helyére.

 - Helló. - motyogja a mellé ülőnek, amolyan helló, de nem muszáj válaszolni, ha nem akarsz módon, és magában szemügyre veszi a lányt. Ő elég magabiztosnak és nem pánikolósnak tűnik. Az egyszerre jó dolog, mert akkor nem ketten fognak visítozni, másrészt meg eléggé kellemetlen, mert jól le fogja égetni magát. Mert minimum motyogva imádkozni fog egy bizonyos magasság után, azt lefogadja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 22. 17:34 | Link

Annamária


Hirtelen fel sem fogtam mi történt. Igazából el voltam foglalva a saját gondolataimmal, és nem foglalkoztam mással. Meglepett, hogy volt mellettem valaki, sőt, még meg is szólít az amúgy tök bunkó fellépésem után is.
- Helló - pislogtam nagyokat.

Emlékszem még, mennyire frusztrált a dolog amikor gólya voltam. Hogy nem szólít meg senki, hogy milyen egyedül vagyok. Aztán jó néhány barátra szert tettem.

A lány mellettem fiatalabbnak tűnt, mint én voltam. Ezt egy apró oldalpillantás kíséretében állapítottam meg.
Egy kicsit idegesnek tűnt, talán miattam, talán azért mert lassan elindult az óriáskerék... a lényeg, hogy egy kicsit feszengett.
Közben a karaokés standhoz beállt néhány fiatal, akiknek megvolt a löket, hogy beálljanak énekelni... Ilyenkor sajnálom a prefektusokat. Az ilyen bulik után van néhány diák akik büntetést kapnak.

- Ideges vagy?
Kérdeztem a legkedvesebb hangomon, amit éppen elő tudtam venni.
- Melyik házba jársz?
Próbáltam elterelni a figyelmét az óriáskerékről, hátha nem kezd el pánikolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 22. 19:40 | Link

Kálnoki Norina

És mindjárt emelkednek. Oké. Ő komolyan és tényleg várja. Ha esetleg félútnál nem mennének feljebb..

 -Nem, most még nem. - válaszol meghökkenten és örömmel, mert mindig örül annak, ha valaki megszólítja. Jó, többnyire. Akkor különösen, ha hülyét készül csinálni magából. És azt meg pláne szereti, ha a másik kedves meg aranyos és segítőkész. Mert olyan, jön rá egyre többször, igenis van. - Majd félútnál. - neveti el magát idegesen, bár az idegesség egyelőre csak annak szól, hogy mekkora ökör is ő, hogy olyan helyre jön, amit tudja, hogy nem bír. Az egy dolog, hogy nem okos, de mindig tesz róla, hogy ezt ne felejtse el.

 - Öh.. navinés vagyok. - zökken ki az önostorozó gondolataiból, mert a kérdés váratlan volt, és ezzel a célját el is érte. Mármint hát, ez a rendes lány itt tök ismeretlen, a házkérdés meg mindig felesleges volt, szóval nem érti, hogy miért kérdezték, de nem bánja. Mert így tényleg elterelődött a figyelme arról, hogy elindultak.

 - De jó.. - szakad ki belőle szimplán, mert a kezdeti fázis az tényleg jó. Szép, meg mindenki egyre kisebb lesz, ők meg emelkednek, és ott lógnak ég és föld között, és gyerekek, ez egyszerre ad bizonyos szabadságérzetet, meg olyan érzetet is, hogy egyelőre a mosolygást még meghagyja, de keményen kapaszkodik is közben.

 - Te sokszor ültél már óriáskeréken? - néz a lányra, mert elterelés. Háhá, nézd, ha innen most lezuhannak, akkor már kitörhetik a nyakukat, de tök jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. március 22. 21:56 | Link

Matka

-Leonie vagyok - elkapja Cat kezét, és lelkesen megrázza, kicsit tovább is, mint illendő volna, mintha aprót próbálna kirázni a ruhájából. Bemutatkozni valahogy mindig elfelejt, hiszen mindenkit úgy kezel, mintha már ezer éve ismernék egymást. Nincs ez másképp a banánhölggyel sem, meggyőződése, hogy csodálatos barátnők ők ketten. Már most.
-Óóó, te sem utaztál még egy óriás kalapján sem? Szomorú… el kéne mennünk megkeresni őket. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kedves nép, és meghívnának minket egy teára. Csak előbb ki kéne találnunk, mit viszünk nekik ajándékba. Gondoltam már rá, hogy Keef egyik ingét, de azt hiszem, az kicsi lenne rájuk… - hatalmas problémák. Szó szerint. De figyelmét nem egyszerű a világ gondjaira összpontosítania, mikor a szíve éppen elcsordogálni készül kedvenc péksüteményének köszönhetően.
-Kísz… ő az én pajtásom - hüppögi a lány karjaiban, és a háta mögött még mindig a gyűrűcsodát bámulja. Ezt valószínűleg soha többé nem fogja levenni magáról. Olyan lesz, mint egy hobbit: az ő drágaszága, az övé, ajándék volt! Drágaszááág!
-Vagyis nem tudom… - hagyja magát elvonszolni a sok finom étektől, de látszik rajta, hogy abszolút nincs képben. Úgy érzi, inkább lebeg a leányzó mögött, mintsem a saját lábán közlekedne. Ám ha jobban megfigyeljük, Cat tulajdonképpen inkább a földön húzza maga után, mint egy felmosórongyot. Egy felmosórongyot, amivel az imént egy szivárványt takarítottak össze.
-Szerinted… szerinted… - ki sem meri mondani hangosan, így inkább csak suttog. - Most akkor megkérte a kezem? - elpirul ennek az eshetőségnek a gondolatára. A padlás tele van pecsét- és egyéb fajta gyűrűkkel, amiket egymásnak adtak, de eddig ez a variáció eszébe sem jutott. Mi van, ha ez most a nagy pillanat, ő pedig csak úgy elmegy ugrálóvárazni? Gyorsan körbehordozza tekintetét a tömegen, de legnagyobb csalódására a szőkeséget sehol sem látja. És ha ott kellett volna maradnia, hogy megvárja? Egészen belelovallja magát ebbe a képtelenségbe, de azért hagyja, hogy újdonsült barátocskája belökje a várba. Már csak annyira van ideje, hogy egy elegáns mozdulattal arrébb vágja mamuszkáit, miközben máris a hátsóján pattog vagy két métert a fal irányába. Egy pillanatra el is felejti a gyűrű problematikáját, és nevetve kapcsol át bolha üzemmódba. Tisztára, mint Obelix, csak ő a gumibogyószörpös üstbe esett bele kiskorában.
-Nééézd! - megpróbál egy szaltót lenyomni, de nyilván valahol félúton elakad benne, így kitekert pózban érkezik le, majd kipattan a kemény földre. Egy kisebb puffanás kíséretében tűnik el a vár küszöbén túl, de egy fél perc múlva nevetéstől fuldokolva pattan fel, és meghajolgat.
-Tíz pont? - visszaugrik Cat mellé, majd noszogatni kezdi. - Most te jössz! Erre készültünk egész évben! Itt a nagy pillanat!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 22. 22:40 | Link

Kornella

Oké, ezen az új stratégián, nem állja meg, akármennyire jó színészként bele tudja magát élni az eseményekbe, kiszakad belőle egy öblösebb nevetés. Ez a kép már annyira abszurd, hogy nem lehet pléhpofával megállni. A csaj teljesen kattant, nincs felőle kétség. Tökéletes.
Aztán azonban nincs sok lehetőség a nevetgélésre, hacsak nem szeretnének lebukni a szorgalmasan járőröző prefektus előtt.
Na meg, amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy nem ostoba ám, nagyon is érzékelte azt az elinduló mozdulatsort, meg a mögötte rejtőző lehetőségeket - amelyeket ráadásul saját magának kellett elvágnia jobb rejtőzködés céljából, de ez cseppet sem javít a tudaton, hogy most szalasztott el egy.. egy mit? Egy akármit is, de biztos benne, hogy élvezte volna.
Irritáltan beleszusszant Ella hajába, ahogy igyekeznek továbbra is a sötétben és a fa törzsének rejtekében maradni. Eddig vicces volt (oké, még mindig vicces), de most némi "afrancba" életérzés is vegyül a pillanatba.
- Utálom a prefektusokat, tényleg, tiszta szívből.
Így elrontani valamit! Pedig szerencsétlen nincs is tudatában éppen a bűnének, de ennyi, ez nem mentség. Fortuna : Kornél - 1 : 0
Van ez így.
- Rendben, de tényleg csak a szélén, este barátságtalan dögök bújhatnak elő. - Miközben lábujjhegyen osonva elindulnak a sötétebb részek felé, igyekszik felmérni a környezetet és, hogy a birtoknak melyik részén vannak most.
- Ha megyünk még egy olyan kettő, háromszáz métert előre, akkor onnan balra majd le tudunk térni a falu felé vezető útra, azt szerintem már csak nem figyelik annyira.
Legalább amíg ezen gondolkodik, addig sikerül túltenni magát ezen a felettébb szomorú csalódáson és szerencsétlen véletlenen, nade.. na, ha sikerül leérniük a faluba, akkor lesz még esélye.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. március 22. 22:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. március 23. 20:47 | Link

Kornella

A fához simultak, amennyire tudtak, meglapultak mögötte, de nem voltak tökéletes takarásban, szóval a fedezék kissé alul teljesített. Menni kellett.
Ella jót kuncogott a srác szavain, mielőtt a fák közé rántotta volna őt. Úgy látszott, tényleg nagyon dühíti a prefi felbukkanása. Még igazán a kaland elején jártak, szóval kár is lett volna máris lefújni.
- Ennyi érzelmet még nem is láttam belőled kitörni eddig! - szólt hátra fojtott hangon, ahogy fától fáig osonva igyekeztek minél távolabb kerülni az előbbi fényforrás és a végén található prefektus közeléből. Ha meg is hallotta a mozgásukat, nem indult utánuk. Valószínűleg nem lehetett olyan jó meló ez, hogy megérje megkockáztatni, hogy valami rémség mocorog az erdőben, és nem rendetlenkedő diákok.
- Kitűnő felderítőmunka, katona! - dicsérte meg ismét Kornélt, ahogy hosszú lábain előreszökellt a mondott irányba.
Egy pillanatra sem engedte el bűntársa kezét, melynek, és gyors kitérő manővereinek hála a fák elől, rendre belevezette szegényt a susnyásba, árkon, bokron keresztül rángatta magával. Nem akarta ugyanis elhagyni, egy pillanatig sem akart magára maradni. Magára és a gondolataira.
Végül tényleg megérkeztek oda, ahova kellett, a sötét, kihalt úton találták magukat, melynek végében távoli fények pislákoltak.
- Ott vagy három tucat prefektus van, vagy a falu. - lehelte, majd előrehajolva kifújta magát. Az erdőben futkosás jó móka volt, de fárasztó is.
- Vagy a falu, ahol három tucat prefektus vár minket. De ez tűnik a legvalószínűtlenebbnek, hacsak nem csapatépítő tréningen vannak lent.
Miután nagy okosan kifejtette teóriáját, megszorította Kornél kezét - még most sem engedte el -, és megvillantotta a csillagok fényében vigyorát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék