31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 59 60 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 17. 10:04 | Link

Brandon

Talán egy kicsit elszenderedett, amikor hozzászóltam. Lehet, nem kellett volna, most biztos haragszik rám. Megkérdezte, hogy miért ébresztettem fel. Válaszoltam volna, de a fegyelmemet, és ahogy láttam Brandonét is a macskája, Ser Karom vonta el. Nyávogás közepette előkerült a kis szőrmók és játékosan elkezdte harapdálni a gazdája kezét. Ez ismerős. Az én Kiarám is szokta, bár az ő fogai már néha fájni is szoktak nekem. Ettől függetlenül én mindig hagyom neki. Lehet azért is ennyire élesek Kiara fogai, mert ő nagyon sokszor vadászik. Napközben, míg én az órákon vagyok mindig kiengedem, hagy szaladgáljon. Az első pár alkalomkor féltem, nehogy elvesszen vagy elkószáljon, de aztán megnyugodtam. Bízok benne. Meg hát megőrülne, ha bent kéne punnyadnia a szobában egész áldott nap.
Megkérdezte, hogy segítsen-e valamiben. Csak nem gondolatolvasó? A kérdése után elmondta, hogy azon gondolkodott, hogy elkezdjen-e megint játszani a hangszerén.
- Ha van kedved, akkor igen, lenne valami, amiben tudnál nekem segíteni. – Bólintottam kedvesen.
- De ne aggódj, nem vészes dologra gondoltam, csak fadeszkákat kéne tartanod nekem. – Régóta nem gyakoroltam már a deszkatörést. Általában egyedül jövök ki ide és hát azt meg egyedül nem tudom megoldani. Remélem még nem puhult meg nagyon a lábfejem.
Gyorsan témát váltottam, mert nem bírtam nem megkérdezni valamit.
- Amúgy milyen hangszeren játszol? – Nem bírtam megállni, hogy ne ragadjak a földön vele. Ezt muszáj volt megkérdeznem. – Akarom mondani játszottál..
– Javítottam ki magam.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. június 17. 10:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 17. 12:08 | Link

Hyun


Beletrafáltam a segítségbe, ugyanis pontosan et akarta kérni.  Közben Ser Karom Revansot vett, az előbbi lekicsinylés miatt, és apró cafatokra kezdte tépni a kézfejemet, apró kis karmaival.
– Hádemicsinálsz! –  kiáltottam rá, majd gyorsan arrébb dobtam. – Ha lenne most nálam valami finomság, nem kapnál! - csak utána esett le, hogy nem érti, csak a finomságot, ezért többször is számíthatom majd erre a pöttöm bérgyilkosra. Felálltam, majd rámosolyogtam. – Persze, segítek ha kell, de remélem nem a fejemet akarod lerúgni. – viccelődtem, de ő egyből megmagyarázta a dolgot. Nagyon beindította a fantáziáját a hangszeres dolog. – Nem min játszok, hanem miken. – javítottam ki, persze ő honnan tudta volna. – A szüleim zenészek, és zenetanárok voltak, szóval, életem nagyját zene közelében törlöttem, persze, hogy nem csak egyet tanultam. Ott voltak az alapok, a zongora, a hegedű, és a furulya, de persze jöttek az ebből kifejlődöttek, amiket ezáltal már könnyen megtanultam, mint például a fagott és a nyckelharpa. Ezen kívül a többiből kiügyeskedve, nagyon sokan tudnék valamit elnyekeregni, olyan sok tanulás nélkül, ez olyan, mint a nyelvtanulás, ha van érzéke az embernek, akkor gyerekjáték, kellő gyakorlással. Ha szeretnéd, majd játszok neked valamit legközelebb, amikor lejössz. Te tanultál valamilyen hangszeren? Esküszöm, mintha valamikor hallottam volna a suliban csellószót. Gondolod, hogy nem csak képzelegtem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 17. 15:22 | Link

Brandon

Ser Karom nem elégedett meg azzal, hogy a gazdája erősebb nála. A fogai mellett a karmait is belevette a játékba. A gazdája rákiáltott és rendbe tette. Én csak halkan nevettem, jelezve, hogy ebbe nem szeretnék belekavarodni.
Nem utasította el a kérésem. Szuper! Végre egy nap, amikor tudok deszkákat törni. Na de majd csak később, most éppen áttértünk egy másik témára, ami mindkettőnket érdekelt.
Kijavított, hogy nem "min" játszik, hanem "miken". – Ja bocs. – Mondtam. Gondoltam fel fog sorolni ötezer hangszert. Lehet megtaláltam a szakterületét? Elkezdett mesélni a családjáról és a múltjáról. Megtudtam, hogy a szülei zenészek voltak. Voltak? Ezek szerint nem csak nekem… najó hagyjuk ezt a témát, még csak visszaemlékezni sem akarok. Nem kérdeztem rá, inkább hallgattam a mesét. Az is lehet, hogy csak simán szakmát váltottak.  
Először zongorázni, hegedülni és furulyázni tudott, majd utána szépen folyamatosan megtanult még párat. Szép! Felvetette az ötletet, hogy majd máskor kijön és játszik nekem.
- Az király lenne. Nincs jobb a zenés edzésnél.
Megkérdezte, hogy én tudok-e játszani valamin. Hozzátette még, hogy csellószót hallott valamelyik nap.
- Hát ömm, én tudok Gayageum-ön játszani. – Mondtam szerényen és halkan, mert kicsit cikinek éreztem, hogy csak egy hangszeren tudok zenélni. - De szeretek táncolni és énekelni.
Eszembe jutott, hogy milyen csellószót hallhatott az múltkor. Feltételeztem, nem csak egy ember tud csellózni az iskolában ezért leszűkítettem a kört.
- A levita részlegében hallottad a csellószót?
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. június 17. 18:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 17. 17:34 | Link

Hyun

- Semmi gond, ritka az ilyen eset. – Mondtam neki, mikor bocsánatot kért, mert kijavítottam. Miután elmeséltem zenei pályafutásomat, belement, hogy tartsunk egy zenés edzést. – Már csak azt kell kitalálni, milyen hangszeren legyen. A zongora kihúzva, de a többi elég mobilis ahhoz, hogy magammal hurcoljam idáig.  – elmesélte, hogy ő egy koreai hangszeren tud játszani, amitől egyből elkerekedett a szemem. Közelebb léptem, majd megfogtam a vállát, és mélyen a szemébe néztem. Picit fel kellett emelnem a fejem, de nem zavart, idősebbnek is nézett ki nálam. – Figyelj rám. Muszáj megtanítanod. De, komolyan, nem vicc, ha nincs neked személyesen, akkor szerzek egyet, biztos van egy a melodimágia tanárnak, vagy valami ilyesmi. Bagolyfalván is biztos van egy hangszer bolt. Tényleg, akkor el kell hozatnom a sajátjaimat… Kár hogy nincs akkora bagoly, ami elbírná a zongorám, pedig eredeti Wilh.Steinberg P-165 . Valahogy csak be lehet hozatni nem? – lehet, hogy ő tudja, ki csellózott, meg is kérdezte, hogy a Levita részlegén hallottam – e. – Máshol nem igazán jártam még, hiszen még tanulnom sem kellett, és csak a réten, meg a piknikező tisztáson voltam. Szóval, igen. Ismered?]No, akkor add azokat a deszkáka, és rugdosd szét! - amikor odaadta, óvatosan, távol tartottam magamtól, és elkezdtem mozgatni. – Milyen magasra óhajtod?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 17. 17:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 17. 19:06 | Link

Brandon

Én is halkan említettem, hogy milyen hangszeren játszok. Azt hittem, hogy még csak meg sem hallja, ennek ellenére közelebb jött hozzám, megfogta a vállam és a szemembe nézett. Nem hittem a fülemnek, amikor azt mondta, hogy neki muszáj megtanulnia Gayageum-ön játszani. Felnevettem.
- Hát jó. Ha gondolod, majd valamikor megtanítalak. Nekem van egy. A tanárom megtanított egy varázsigét, amivel magamhoz tudom hívni a hangszerem, bárhol is vagyok. - Nagyon fura volt hallani, hogy egy nem ázsiai érdeklődik a hangszer iránt. Lehet, hogy csak addig ilyen lelkes, amíg nem látja.
Majd azon kezdett el filózni, hogy hogyan tudná elmozdítani a zongoráját. Ezt inkább rábíztam.
Megtudtam, hogy még nem sok helyen járt a suliban. Legtöbbet a levita házában volt. Valószínűleg, akkor tudom, hogy kit hallhatott.
- Nagy valószínűséggel akkor te az unokatesómat hallhattad, amikor csellózott.
- Gyorsan témát is váltott. Felállt és kérte a deszkát. Én is követtem őt, felpattantam a földről és elővettem a zsebemből egy kis szütyőt. A markomban elfért, olyan kicsi volt. Széthúztam a száját, nagyjából kétszer akkorára, mint amekkora az egész volt. Jó kis elvarázsolt szütyőke, tértágító bűbájjal van megáldva. Ezt még az edzőmtől kaptam. Letettem a földre és belenyúltam két kézzel. Kihúztam belőle körülbelül öt darab fadeszkát. Leraktam őket egymásra kicsit arrébb, majd a szütyőkét visszatettem a zsebembe. A lécrakás tetejéről elvettem egyet és a két rövidebb oldalát fogva egyenes karral előre tartottam. A testem előtt párhuzamosan nyúltak a kezeim, mintha a deszkával akartam volna védeni valamitől a mellkasom.
- Csak annyit kérek, hogy fogd meg ezt így, ahogy most én. Ja meg még annyit, hogy ne aggódj, nem lesz semmi baj. Én majd előtted fogok állni és megrúgom.
- Mondtam el, hogy mit kéne csinálnia és hogy mire számíthat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 18. 03:19 | Link

Fred Brown
június 19, délelőtt

Akkor se tudnék választani szerintem, ha az életem múlna rajta, mert egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy a DC vagy a Marvel a jobb. Komolyan, hogy lehet egyáltalán ilyen kérdést feltenni? Egyszerűen képtelenség választani az Igazság ligája és a Bosszúállók, netán az X-menek közül. Na jó, azért ha nagyon őszinte akarok lenni, az utóbbihoz mégiscsak kicsit jobban húz a szívem a professzor miatt, ha már engem is Xavérnak is hívnak, ami már majdnem Xavier, azazhogy éppen a Xavier magyar változata. Alaposan végiggondolva azonban még mindig azt mondom, hogy az egész nyamvadt vita értelmetlen, mindegyik felülmúlhatatlan alkotás, nehogy már válogatni kelljen, hogy Superman vagy Amerika kapitány és Zöld lámpás vagy Hulk, meg így tovább. Kedvencet se tudnék választani, és fölöslegesnek is érzem. Túl sokan lennének. Mondjuk inkább úgy, hogy mind a kedvencem, egyöntetűen szeretem őket, meg kicsit irigylem is. Néha sokkal jobb lenne nekem is valami olyan remek képesség, mint Cikloné, és akkor csinálhatnék napsütést vagy éppen esőt, amikor csak kedvem tartja, vagy a Professzor mentális képességei, de még Magneto vagy Gambit is inkább lennék, mert néha bármi jobbnak tűnik, mint az árnyak és a sötétség. Ha nagyon nyüszkölhetnékem van, őszintén a pokolba kívánom az egészet, még átlagos hétköznapi gyerek is inkább lennék, csak lássam például a színeket. Ha belegondolok, hogy egész gyerekkoromban kifejezetten különleges akartam lenni, most meg van, hogy szabadulnék az egésztől - különös. Igaz, hogy amióta találkoztam azzal a lánnyal, Lilith-tel, mint kiderült, már kevésbé félek az árnyaktól, de még mindig nem tudom uralni őket, csak reménykedem, hogy talán ő megtaníthatja, hogyan kell velük bánni, még mielőtt bárkiben vagy bármiben kárt tennék. Vagy tudok egyáltalán olyat? Ha az öklömről van szó, persze, de az árnyakat alig ismerem, és talán jobb lesz, ha egyelőre nem foglalkozom velük, hanem megpróbálom befejezni az éppen kezemben tartott képregényt, aztán meg utána kellene nézni, merre csatangolt el Árnyék. Még egy oldal, és feltápászkodom, mert eddig a fűben hason fekve olvastam, de majd csak meglesz, most hirtelen sokkal fontosabbnak tűnik megtalálni a kutyámat, mert nincs a közelemben. Remek. Remélem, nem veszett el, mert nincs kedvem nagyon utána mászkálni, és ami még rosszabb, Đomitól hallgatni hosszas prédixet, hogy mit hogyan is kellene csinálni, ha állatot tart az ember fia. Szemforgatok már csak attól, hogy eszembe jut a lehetőség, leporolom magam, és hónom alá csapva az éppen olvasott képregényt szétnézek.
- Árnyék! Ááárnyééék! Merre vagy, te rosszcsont? Gyere a gazdihoz! Lábhoz! - emelem fel a hangom, mert egyelőre nem látom, hiába nézelődök. El is indulok előre, ha jól saccolom, északnak, bár ki tudja, lehet, hogy északnyugat, vagy északkelet, ha nagyon pontos lennék, és igyekszem megtalálni a kis szőrcsomót, aki még nincs kellőképpen megnevelve, de azért eddig mindig visszatalált hozzám, remélhetőleg most sem lesz ez másként.
Utoljára módosította:Gyarmathi Zsombor Xavér, 2014. június 18. 03:22
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 18. 11:14 | Link

Hyun

- Hidd, el a zenével nem viccelek, ez nem olyan lesz, mint a Taekwondoo, hanem ténylegesen megtanulom. szerintem elég, ha az alapokat tudom, és utána már boldogulok. Tényleg tudod, hogy ki csellózott? Na, még egy ember, akivel találkoznom kell. Itt tényleg nehéz tárolni, és beszerezni a hangszereket. Amúgy ismered a melodimágia tanárt? Még nem volt vele órám, de már nagyon várom, remélem, tud majd új, érdekes dolgokat is mondani, mert nem fényezésből, de eléggé kikupáltak engem zenetörténet, és zeneelméletből. Bár lehet, hogy a mágikus megközelítése teljesen más lesz, és még jobban fogok szenvedni, mint a többiek. – szomorodtam el. Ser karom talált egy bogarat, amit muszáj elkapnia, ezért cserkésző állásba vágta magát, majd hirtelen kilőtt, és mancsai közé zárta szegény teremtményt, ám szorítása nem bizonyult elég erősnek, így karmai között kimanőverezve könnyedén elszállt a kis túlélő. Közben valahogy Hyun kezébe került egy léc, én meg néztem nagyokat, hogy léckészítő bűbáj is létezik. – Szóval így kell tartani. – mondtam kétségektől övezve, erősen szorítva a lécet. – Hajrá, rúgd szét! – bíztattam. Azon gondolkodtam, hogy van e valami zenével kapcsolatos mágiaág, ami így tényleg effektív. - Van valami varázslat a melodimágiában, vagy ez csak a tömény elmélet? Nem tudod? – közben láttam, hogy megfeszülnek izmai, és készül a rúgásra, mire én becsuktam a szemem, és meghallottam a lába által keltett suhogást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 19. 14:39 | Link

Brandon

Megmutattam, hogy hogyan kell tartani a falécet, majd odaadtam neki. A fiú elvette és beállt pontosan ugyanolyan pózba, mint amilyet akartam. A bíztatására elmosolyodtam, de nem sokáig mert rákészültem a rúgásra. Komoly fejjel összpontosítottam a lécre, még véletlenül sem akartam mellé találni. Igaz, az csak egyszer fordult elő velem egész életem során. Nagyon gáz volt. Most már azért edzettebb, okosabb, tapasztaltabb és ügyesebb vagyok, mint akkor. De vigyázni mindig kell!
Hallatszott a fák levelének rezdülései, amikor a szél kicsit feltámadt. Nem volt szélnek nevezhető, inkább csak szellőcske. Pont ez a fajta nyugalom kell nekem a koncentráláshoz. A csendet a fiú hangja törte meg. A melodimágiáról érdeklődött.  Sajnos most csalódást fogok neki okozni, ugyanis én ebben nem tudok neki segíteni.
- Bocsi, én nem értek a melodimágiához. De ha gondolod, majd bemutatlak az unokatesómnak.
- Mondtam el neki az igazat. Az unokatesóm csellózik, bár nem tudom, hogy mennyire van képben a tantárggyal. Mindenesetre biztos, hogy többet tud mint én. Mindenkinek megvan, hogy mi a szakterülete. Nekem a sport, Brandonnak pedig a zene.
Brandon már-már elkalandozott, amikor én hirtelen megmozdultam. Félig kifordítottam a testemet és megrúgtam a lécet a talpammal. Mindez egy másodpercig sem tartott. Mintha kicsit megijedt volna a társam, de nem annyira, hogy elmozdult volna a helyéről. Visszaegyenesedtem, ismét a Brandonnal szemben álltam. Boldogan nézek a deszkára, ami kettétört. Szuper!
A következőért mentem.
- Még egyet bevállalsz? – Kérdeztem tőle. Értette, hogy egy újabb rúgásra készülök, hiszen már tettem előkészületeket rá.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. június 19. 20:03 | Link

Evelin

Nagyon rég nem járt erre, hiszen mostanában teljesen máson járt az esze, és másfelé vitte a lába is. Szerencsére most volt egy szabad perce kijutni a kastélyból, és körülnézni. Szép lassan, komótosan sétált le a lépcsőn, elsuhant mellette egy-két ismerős arc, akiknek már csak úgy reflexből köszönt vissza. Kicsit olyan volt mint egy zombi, és némi smink is ráfért volna a dugi-csomagjából. Mostanában lépten-nyomon vérvörös rúzsos szájakat látott, most ez volt a divat. Sosem szerette az erős sminket, pláne nem az ennyire erőset. Mindig a borzalmas modorú és dohos öregasszonyszagú nagyanyja jutott az eszébe róla, aki azzal próbálta leplezni öregségét, hogy egy kiló vakolatot kent az arcára. Nedra csak épphogy egy kis pirosítót szokott használni, és ennyi.
Mostanra már megtanult a lába elé nézni, de megint majdnem hasra esett. A lába megbotlott a semmiben! Visszanézett a járdára, és semmi. Maximum egy két milliméteres csücsök lógott ki.
Most nem bambult el, úgy ahogy szokott, amikor elmerül a gondolataiban. A rétre akart lemenni, csak ücsörögni kicsit a napsütésben. Ez volt a terve, hiszen halálsápadt volt. Ráfért egy kis barnaság, és közben talán még meg is ismerkedik egy-két újonccal az iskolából. Annyi ismeretlen elsős volt, hogy már nem is tudta követni ki elsős, ki másodikos. A harmadikosokat már úgy-ahogy megjegyezte, nem volt jó az arcmemóriája.
Nem volt kedve a földre ülni, pláne, hogy fehér szoknyában volt, ezért kiválasztott egy szimpatikus padot, ami üresen ácsorgott a rét másik végében.
Csak leült oda, elővette a könyvét, és olvasgatott a napfényben. Persze a napszemcsi sem hiányozhatott a szeméről. Még ha borult volt az ég, akkor is mindig a táskájában hordta.
Messziről úgy nézhetett ki, mint egy szobor, mozdulatlanul olvasott...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 22. 13:53 | Link

Hyun

- Nem kell bemutatni, biztos megtalálom nemsokára, ha folytatja a csellógyakorlást. Egy próbát megért, bár sejtettem, hogy ne vagy az a zenész-fajta. – Szemem becsuktam, majd jött a reccsenést, és kinyitottam, hogy megnézzem, a lába volt-e, vagy a deszka. Szerencsére az utóbbi tört el, így a földre ejtettem két, kisebb lécet, és hüvelykujjam felmutatásával jeleztem, nagyon király volt az előbbi bemutató. – Persze, jöhet a következő. Nincs valaki a faluban, akinek van valamilyen hangszere? Például zongora? Talán bérelhetném, vagy akár órákat is tarthatnék alapfokon. Nem is lenne rossz. Szerintem holnap körülnézek ott iskola után. – közben az egész karja eltűnt egy apró szütyőben, majd kihúzott egy ötször olyan nagy lécet, mint a táska. – Hallod, ilyet honnan szereztél? Meg lenne oldva a tárolás, legalábbis a nem zongora méretű hangszereknél, tokban. Azonnal kell egy ilyet vennem. – újra úgy tartottam a fadeszkát, és vártam az újabb támadást. Hirtelen újra meghallottam a suhogást, majd a reccsenést.Rájöttem, hogy lassan el kell mennem levelet írni a szülőknek. Az előzőre egyből válaszoltak, és elmesélték, hogy nem csak én lettem varázsló. Charlotte DeLuise nevű unokatestvérem is az lett. Nagyon jóban voltunk, így nagyon megörültem az egésznek, már csak a levitába kell bekerülnie, és tökéletes lesz. Őt ismerve, biztos ide kerül. Valamit mondtak a szüleim, hogy őt nem akarták elengedni. – Képzeld, nemsokára megérkezik az unokatestvérem ide. Itt ilyen sok a rokoni kapcsolat, vagy ez a véletlen volt?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 22. 21:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 23. 14:31 | Link

Brandon

Brandon beleegyezett egy következő menetbe. Elvettem még egy lécet a rakás tetejéről és a fiúra néztem. Megkérdezte, hogy nincs-e valaki a faluban, akinek lenne hangszere. Elgondolkoztam, de mire válaszolni tudtam volna a fiú megelőzött. Mondta, hogy majd lenéz a faluba hátha tud valakitől kölcsönözni vagy éppen tanítani. Ez nem is rossz ötlet. Már nem is válaszoltam, mert nem tudtam volna okosat mondani.
Amikor meglátta a szütyőmet kis híján elájult. Nagyon tetszett neki. Kérdezte, hogy hol szereztem ilyet. Ha lenne neki is ilyene akkor meg lenne oldva a tárolás. Elhatároztam, hogy majd születésnapjára adok neki.
- Hát én ezt a bátyámtól kaptam, de ha gondolod megkérdezhetem, hogy hol lehet ilyet venni.
- Odaadtam a lécet Brandonnak, aki automatikusan az előzőleg mutatott pózba helyezte a falécet. Én viszont kijavítottam és a még mindig párhuzamos kezeit a feje fölé emeltem. Nem pont 180 fokba, hanem azért kicsit előrébb, hogy ne rúgjam meg. A lécet pedig lappal lefelé fordítottam.
- Most tartsd így kérlek. – Azzal hátráltam is egy lépést. Egy gyors ugrással ollómozdulatot csináltam a lábaimmal és a jobb lábfejemmel felrúgtam Brandon feje fölé – inkább elé – és széttörtem a lécet.
Mindezek után Brandon említette, hogy hamarosan megérkezik az unokatesója a suliba.
- Na az tök jó, gondolom már várod. – közben szedegettem a lécdarabokat a földről.
Kérdezte, hogy sok rokoni kapcsolat van-e az iskolában.
- Szerintem igen. Nekem például két unokatestvérem is ide jár, de az is lehet, hogy az ikertestvérem is ide fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 25. 17:39 | Link

Állia Szipenni

Szép szombati reggelre ébredtem. Mikor felkeltem és kinéztem az ablakon a nap vidáman sütött. Úgy döntöttem, hogy sétálok egyet. Gyorsan felvettem egy narancssárga rövidnadrágot, egy ujjatlan, fehér felsőt és egy szandált, a hajamat pedig gyorsan kontyba vágtam, megfogtam egy könyvet, aztán leindultam a hálókörletből. Útközben kigondoltam, hogy a rétre megyek, az elég nyugalmas hely. Lassan le is értem. Nem volt sok diák a tisztáson, láttam egy kis padot a rét végén és leültem. Nem tudom mennyi időt lehettem ott, de eléggé eltűnt mindenki.  Felkeltem, hogy körbe nézzek. Egy lányt pillantottam meg egy másik padon.
- Szia! Én Évi vagyok, Nyári Évi. És te? Nem tudod, hol vannak a többiek? –kérdeztem a lánytól.  Nem emlékeztem, hogy láttam volna valahol, nem ismertem.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 30. 15:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 26. 11:01 | Link

                                                      Nyári Évi


Meleg szombat reggelre ébredtem, gyorsan fel öltöztem és már indultam is kifelé egy könyvel a kezemben. A kastély viszonylag még csöndes hétvége lévén. A rét felé indulok, mivel az nagyon kellemes lehet most és csöndes. oda érve egy két embert látok csak. Keresek egy fa alatt lévő árnyékos padot és leülök. Gyönyörködöm a körülöttem lévő tájban egy kicsit aztán elkezdek olvasni és addig olvasok is míg valaki meg nem szólít. Fel nézek és egy mosolygós lány arccal kerülök szembe.  Sóhajtva becsukom a könyvet mivel úgy látom, hogy nagyon beszélgetni szeretne. Kissé meg lepődöm, azon, hogy többieket keres. Nem tudom mire gondol, de azért válaszolok.
-Szia. Én Állia Szipenni vagyok. Milyen többiek?
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2014. június 26. 11:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2014. június 26. 21:34 | Link

Aileen

 A szkepticizmus kezelését volt alkalmam megtanulni a hosszú jóslással töltött évek során. Bizonyos tekintetben jobban értek a szakmám behatárolásához szóban; mint annak gyakorlásához, ha például a jósgömbtehetségemet nézzük. Sosem értettem a gömbjósláshoz. Nem szeretem az eszközhasználatot. Makacs vagyok, és jobb szeretem saját személyiségemmel intézni a jövő vizsgálatát.
 Aileen is makacsnak bizonyul, ami érthető, hiszen megoldást keresünk, az pedig sosem jön könnyen. Válaszai mögött ott a kétség, de végül is úgy tűnik érdekelni kezdi amit mondok, bár egy pillanatra meghőkölök, mikor Aioloszról kérdez. Ráadásul jogos a figyelmeztetés.
 -Valóban. A véges idő istene sokkal inkább Kairosz. Aiolosz filozófikus értelemben tekinthető a múlandóság és a változás istenének, lévén hogy a szelet jelképezi, ami minden tekintetben a hirtelenség és a megfoghatatlanság szimbóluma. Elnézést. - Próbálok a lehető legkevesebbet magyarázkodni, mert tudom, nem túl méltóságteljes. Sokkal korrektebb tisztázási mód az egyszerű beismerés.
 A lány további eszmefuttatásán gondolkodva azért el-elcsodálkozom azon, milyen kevés is amit egy ember tudhat, és milyen nehéz is megfelelően tárolni azt a tudást aminek birtokába kerül.
 -Tulajdonképpen ... - kezdve válaszom a lány lényegi kérdésére- az idő teljesen mindegy. Pontosan most magyaráztad meg miért. Az emberi idő véges. A számadatok nem fontosak, mert bármi is jöjjön elméletileg, az gyakorlatban millió más módon folytatódhat, végződhet. A vége pedig egy. Vagy ha több is, nem ismerhető meg csak tapasztalat útján. Mi jósok nem is arra vagyunk hivatottak, hogy végső megoldásokat keressünk. Helyzeteket analizálunk, és gyakran jóslataink bekövetkezésének oka az akarat, vagy a hit ami mögöttünk van. Esetlegesen a másokba ültetett hitünk.
 Remélem nem fogalmazok zavarosabban, mint kéne. Akarom, hogy a lazán ejtett szavak mögött azok súlyossága se vesszen el, hiszen amit jelenleg pedzegetünk az emberi életünk legfontosabb kérdéseinek sora. Mit, miért, hogyan, mikor... stb...
 -Tudod... Elárulok neked egy titkot. Mikor nyugaton tanítottam nem azért voltam elismert és sikeres oktató, mert többet tudtam másoknál, hanem mert máshogyan. Talán észrevetted már, de én magam is szkeptikus vagyok, minden meggyőződésem mellett, hiszen nem állítom azt, hogy az eljövendőt megtudom pontosan határozni. Azt sem állítom, hogy befolyásolható bármilyen módon. Ez a fajta közönyösség tehetett keresetté, amivel a jóslás felé fordultam. Nem voltak görcsösen erőltetett hóbortok vagy hókusz-pókusz, eszközhasználat. Helyzetelemzés, és jelképfejtés viszont annál inkább. Nem állítom, hogy biztosan tudom ami következik.
 A jóslástan professzor képe a diák elméjének falára szögelve talán megrepedt. A valóságban azonban teljességet érez.
 -Hogy miért áldoztam az életem erre a tudományra mégis? Kicsit túloztam. Tudom előre, ha kopogni fognak az ajtón. Megérzem a látogatómat és annak hangulatát. Látok jelenéseket amilyeneket te is láttál. Amik miatt itt vagyunk. Ez mind, mind a valóság. Ez mind több annál a hitetlenségnél amivel most szembesítettelek. És minden kételyem mögött ott a tudat, hogy ha nem foglalkozom a jövő kutatásával, megjelenik magától szemeim előtt. Ha kergeted elszalad. Ha hagyod, hogy megismerjen és ő jöjjön közelebb, a tied lehet idő előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 28. 14:11 | Link

Hyun
- Akkor Charlotte tényleg jön velem? – kérdeztem egy héttel az indulás előtt apától. Ő behajtotta a lábá, és egy szintre ereszkedett velem magasságban.
- Még dolgozunk rajta anyáddal. Tudod milyenek a szülei. Minden esetre, nem ugyanakkor fogtok menni, mivel, mit mondtam, kemény dió az apja. – egy bíztató mosolyt eresztett felém. Világoskék szeme olyan hideg szilárdságot árasztott, hogyha kellett, akár meg is dermedtek az emberek egy dühös pillantásától. Velem más volt. Én nem jégnek láttam, hanem pataknak, ami életet hoz mindenbe, amire csak ránéz. Ilyen volt az apám, kimért, vagy gyerekes, komoly vagy tréfás, ezeket a tulajdonságokat akkor váltogatta, mikor átlépte az házunk küszöbét.
- Remélem, gyorsan találok barátokat.
- Gyerekjáték lesz! Érdeklődj az iránt, amit ők csinálnak, mosolyogj, nevess, beszélj sokat! –
oldalra nézett, a nappaliban lévő zongorára. – És ami a legfontosabb… kérlek, ne hagy elveszni azt a tudást, amit eddig megszereztél, keress egy zongorát! – azzal felpattant, majd kisietett a házból.”
- Jó lenne, nagyon megköszönném, ha megkérdeznéd. – A zongora kérdése még mindig problémás, viszont a többi megoldva. Apámnak írok haza, hogy a következő csomaggal küldjön cselló, és hegedűgyantát, jó kis ajándék lenne a csellós srácnak. Mesélek majd neki Hyunról, Tildáról, a könyvmolyról, és a Levitáról. Eközben tartottam a durva tapintású lécet, majd egy szívdobbanásnyi időre egyik láb a fejem felé emelkedett, betakarva a napot. Elmeséltem neki Unokanővérem történetét, amit ő egy rövid megjegyzéssel zárt le. Megkérdeztem, ez a véletlen tréfája, vagy tényleg ilyen gyakoriak a rokoni kapcsolatok. Van egy ikertestvére, és ő is ide fog járni. Lehet, hogy ő lány.
- Akkor gondolom, rendszeresen találkozol velük. Viszont, nekem lassan mennem kell, Karom unja magát. – pillantottam az ökölnyi vadállatra tőlem jobbra, az egyik nyírfa alatt. - Akkor majd találkozunk, ha akarsz kviddicsre gyakorolni. - Felkaptam, majd sietősen elmentem.
Kviddicsre gyakorolni? Na, ügyes vagy Bran!
Rövid idő múlva felhagytam önmagam ostorozásával, mikor a vastag kövek között halkan, de kivehetően felcsendült a parasztkantáta. Gyorsan bedobtam a gólyalakba Ser karmot, adtam neki egy kis nasit, majd visszaszaladtam. A zene nem maradt abba, én kutattam tovább. A falikárpitok, , festmények, mint furcsállóan néztek, miért rohan egy fiú a zene irányába. A hang, egy folyosón teljes erővel hallatszott, ám az akusztika játéka megkavarta fejem, és mindenhonnan ugyanúgy hallottam. Fülemet a fának tapasztva jártam végig minden ajtót, mire elértem ahhoz, amelyiknek még tisztábban hallatszott. Már az ajtó nyitásánál tartottam, de eszembe jutott egy Zeneiskolai íratlan szabály.
Darab közben nem nyitunk be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 28. 14:43 | Link

Brandon
Vége

Jól az agyamba véstem, hogy ma még írnom kell az apámnak a kis szütyővel kapcsolatban. Általában az ilyeneket gyorsan el szoktam felejteni ezért is határoztam el, hogy ma írok.
Bran sejtése jó volt, tényleg tartom a kapcsolatot a rokonaimmal. Nem csak az unokatestvéreimmel és a testvéreimmel, hanem a nagyszüleimmel, de még távolabbi rokonaimmal is. Ez olyan koreai szokás vagy mi. Persze a mai világ már nem olyan, mint régen. Akárhogy is, szerencsére az én családom összetartó. Ezt jól bizonyítja az is, hogy évi kétszer mindig eljöttünk Magyarországra az itt élő unokatesóimhoz, pedig nem kicsi a távolság.
Bran mondta, hogy neki mennie kell, ugyanis a macskája unja magát. Kicsit megdöbbenve, de azért kedvesen néztem rá.
- Persze, menj csak. Jó, majd kviddics edzésen találkozunk. Ígérem, majd szólni fogok, ha lesz. - Mondtam neki.
A fiú elment én meg nekiálltam értékelni az edzésemet. A léceket sikeresen széttörtem, nyújtottam is, futottam is. Esetleg még egy két fekvőtámaszt lenyomhatnék. Befejezésképpen neki is álltam. Megcsináltam vagy 50-et aztán felültem. Megráztam a kezeimet. Szépen elment az idő. Összeszedtem a fűben heverő széttört fadeszkák darabjait, majd a maradék, eltöretlen deszkákkal együtt visszatettem a szütyőkémbe. Körbenéztem, nem-e hagytam itt valamit. A rét olyan volt, mint előttem. Akkor végeztem. Felmentem a szobámba, átöltöztem és elmentem reggelizni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kumagoro
Plüssnyúl, Programozó


NYÚLvány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 883
Írta: 2014. június 28. 15:21 | Link

Abból eredhet a különbség a felnőtt férfi reakciója és azoké között, akikkel Kumagoro eddig találkozott, hogy utóbbiak még gyerekkorukat élték vagy még nem hagyták messze maguk mögött. Akárhogy is, ez az - amúgy felettébb normális - reakció igazán váratlan Kumagoroszemszögből. Olvasta a Tinilányok Kézikönyvét, de az ismerkedésről szóló fejezet nem teljesen úgy nézett ki, mint ahogy a gyakorlat mutatta. Miért is higgyen a nyúl egy majd tíz esztendeje kiadott könyvnek? Azóta bőven változhattak a szokások. Dwayne professzor visszajelzései egy rellonoséra emlékeztették, akivel egyszer együtt aludt egy hideg éjjelen. Borzasztó, hogy némelyek mennyire nem veszik nyúlszámba a másikat. Szerencse, hogy Kumagoro nem haragtartó, az arcátlan himbálást még megtorolná.
- Hé! - méltatlankodik a lehetetlen plüssnyúl-madzag-kürtőskalács installáció beszédesebbik vége bosszú helyett.
- Ne legyél már ilyen! Oké, meglepődtél, felfogtam! Beszéljük meg, jó? Nézd! Kalács! - mutogat le a nyuszi a derekát húzó pékárura, hátha ezzel meggyőzi a férfit, viselkedjen már korának megfelelően. Komoly, magasröptű beszélgetés, esetleg egy tea... - ilyesmikben gondolkodott Kumagoro a borostás illető láttán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. június 30. 14:25 | Link

Elena és Gwen – Kiképzés
Bocsi, hogy ennyit késtem!


Gwennel az iskola falain belül futok össze, annyi időre, hogy egy cetlit nyom a kezembe, hogy kiképzés és rét, valamint hogy lehetőleg korán. Hát jó. Gondoltam magamban, mert mire felfogom, addigra már sehol nem látom. A vége felé lefekszem, hiszen holnap valami kiképzés lesz. Mikor felkelek, azt se tudom, hogy mennyi az idő, a nap is mintha kezdene feljönni. A fenébe, elkéstem. Magamra kapok valami gúnyát, majd egy iramban rohanok lefelé a kastélyban, lehetőleg halkan, hogy senkit ne ébresszek fel. Alig hogy kiérek a kastély falain kívülre, lélekszakadva rohanok a rétre, ahol már várnak rám, ketten. Közelebb érve köszönök nekik, majd kifújom magam.

- Sziasztok. Bocsi, hogy késtem, kicsit elaludtam.

Gwent hallgatom, majd leülök a fűbe, így jelezve, hogy bizony maradok. Alig hogy a lány elhallgat, a másik lány felé fordulok, majd bemutatkozok neki.

- Zoli vagyok, Levitás.

Mosoly kíséretében nyújtom felé a kezem, majd páromra szegezem tekintetem, várom, hogy ezután mi lesz.

- Most egyébként mit is fogunk csinálni? Teljesen nem vagyok képben, elvégre még nálatok újjoncnak, vagy ki hogy nevezi, zöldfülűnek vagyok tekinthető.

Reményeim szerint ez a kiképzés nem a mugli katonaság kiképzésein fog alapulni. Abban is bízom, hogy kevésbé lesz veszélyes, sokkal inkább lehetne ez most egy elméleti óra, mint gyakorlati. Elsősorban szerintem alapfogalmakkal kéne megismerkednünk, meg alapfogásokkal, stb. Persze nem én vagyok az oktató, hanem Gwen és ezt tiszteletben tartva őt fogom követni és azt fogom tenni, amit mond. Még akkor is, ha látszólag nem fogom tudni megoldani. Így gondolom? Hát nem, mert bármire képes vagyok és ezt az utóbbi időben a Levitás barátaim be is bizonyították és kiálltak mellettem, aminek szívből örülök. Remek társaság és igaz barátok, nem lenne szívem itt hagyni se őket és fájna elveszíteni mindnyájukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. június 30. 22:47 | Link

Doléance Arslí na Fírinne
mai öltözék



Másnaposság. A legjobb, főleg, amikor felkel az ember. Nincs is felemelőbb érzés kiszáradva felébredni, hasogató fejfájással, azzal fűszerezve, ha nem pattan fel most, akkor lehet, hogy nem is jut el a mosdóig. Éjszaka kicsit meglátogatta a csárdát, bűzlik. Megalázó; ha érezte valaha magát ennyire rosszul, az is hasonló miatt volt. Nem iszákos, de nagyritkán barátságot köt a csárdával, vagy ha nem a faluban van, akkor egy véletlenszerű kocsmával. A lényeg, hogy ezt is csak magának köszönheti, senki sem kényszerítette arra, hogy az éjszaka így alakuljon...
Kimászik a fürdőből egy fogmosás, egy fürdés és még egy fogmosás után. Kajál valamit, amit éppen otthon talál, aztán úgy dönt, hogy kiül a teraszra és gondolkodik egy kicsit. Leül a hintaágyra, ami pont a szép hegyekre, növényekre néz. Szóval most ő is csodálhatja környezetét. Egy üveg kólával a kezében, törökülésben neki is áll tanakodni, hogy ma mit csináljon. Amikor kifelé indult, rápillantott órájára, és az éppen azt mutatta, hogy délután fél kettő van. Jól elaludt, de hát ez ilyenkor normális. Dolga az nincsen, ráér. Kortyolgat a kólájából aztán elgondolkodik ügyes-bajos kis dolgain. Feladta a hirdetést az Edictum szerkesztőségébe, reméli, hogy azért lesz jelentkező, aki dobolni szeretne. Az lenne ám a pofára esés, ha senkit sem érdekelne a dolog.  Belegondol és nem kell túl sokat alakítani az alagsorán ahhoz, hogy órát lehessen ott tartani. Egy-két alakítás és már tökéletes is; nincs szükség sok mindenre. Szerencséjére emlékszik rá, hogy mit tanítottak neki elsőre, milyen volt először dobverőt fogni a kezébe. Még ovis volt, imádta. És amilyen szerencsés, még most is ugyanolyan szenvedéllyel csinálja.
Miután kiürül az üveg, feltápászkodik a hintaágyból, felvesz magára valami vállalhatót, aztán el is indul a kastély irányába.
Nem, de hogy. Nem fog bemenni a kastély területére, csak az irány lesz az. Ki is találja hamar, hogy a rétre megy, hamar kisétál a faluból, majd meg is találja a helyszínt. Nincsenek sokan, ennek igazán örül. Nincs baja a nyüzsgéssel, de most annyira nem hiányzik neki. Egyszerűen csak leül egy nagyobb fa alá az árnyékba és csodálja a természetet.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. június 30. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
KARANTÉN


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 1. 23:33 | Link

Ki tudja már, miért is indult a rétre ezen a napon Doléance. Vagy lehet, nem is a rétre indult, csak ezen át vezetett volna az útja. Már késő, rég elfeledte, mi volt az eredeti úticél.
A Levita szemtelenül fiatal házvezetőjének mindig könnyű volt elterelni a figyelmét. Már csak ezért is csodálatra méltó, hogy elvégezte a nívós Belgiumi Varázstani Intézet bűbájfeltaláló szakát, és elkészítette mestermunkáját. És mindez idő alatt csak átlagosan évi öt nagy galibát okozott koncentrációproblémáival. Na, erről beszéltem. Pontosan úgy csinálja, ahogy most én is elkalandoztam.
Tehát a kastélytól számított harmadik lépcsőfokon lefelé Doléance fitos kis orra előtt elrepült egy minden bizonnyal varázslatos pillangó. Hogy nem mindennapi pilléről volt szó, az nem az egyébként gyönyörű türkizben és lilában játszó színeiből volt egyértelmű, hanem abból, hogy apró szikrázó narancsszín csillagocskákat vetett maga után, ahogy repült. A csillagocskák afféle fénycsóvaként hamarosan eltűntek, de azért látványossá tették a lepke röptét. Doléance elhatározta, hogy be kell fognia ezt a pillangót. Nem akarta bántani vagy örökre megtartani, csak egy kicsit jobban szemügyre venni. Doléance rajongott a különleges pajzsbűbájokért, a kedvenc önmaga által feltalált varázslata - még iskolás korából - egy olyan pajzs volt, amit csivitelő madárkák alkottak. Egy ilyen csodaszép pillangóból készült pajzs... az igazán pompás lenne!
Ennek utána Doléance körbe-körbe és fel-alá hajkurászta a pillangót. Annyira el volt bűvölve, hogy eszébe sem jutott pálcát használni az elkapáshoz. Kitartóan követte a lényt, de az valahogy mindig kisiklott a markából, vagy túl magasra repült, hogy a lány elérje. Azonban úgy látszik, a lepke nem unta meg a kergetőzést, mert azért csak a réten maradt, hiába mögötte a lenge, fehér nyári ruhás, alacsony kis ragadozó.
A hajszának két kitartott láb vetett véget, amelyeken a figyelmetlen Doléance egy "uff" kijelentéssel esett át. Így hasalva a tulajdonoson keresztül, meglepetten nézte, ahogy a pillangó tovaszáll a réten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. július 2. 08:59 | Link

Állia Szipenni




- Hát tudod, akik itt voltak - magyaráztam Álliának. Nem értettem, hogy- hogy nem tudja, miről van szó, hiszen itt voltak a többiek az előbb. Vagy csak én képzelődtem?!  Úgy vettem észre, hogy nem nagyon akar beszélgetni velem, ezért visszaültem a padra. Nem voltam benne biztos, hogy jó társaság lennék a számára. Néhány perc múlva láttam egy baglyot leszállni Álliához. Nagyon szép bagoly volt, elég érdekes mintájú. Reméltem, hogy Csipi nem repül erre, mert ő neki megy minden ismeretlen szárnyasnak.
- Állia – Szóltam a lánynak.
- Hol vetted ezt a baglyot? Nagyon szép – dicsértem. Mivel nekem megvolt Csipi, nem akartam másikat, de a kis húgomnak vennék egy hasonlót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 2. 13:42 | Link

Doléance Arslí na Fírinne




Az ember sokat gondolkodik azon, hogy mi is a célja az életben. A gyerekektől szokták kérdezni, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Ha Chuck-tól kérdeznék most meg, hogy mi a célja, nem tudja, hogy mit mondana. Pénze van, lakása, kényelmes kis élete. Amit biztosan tud, hogy teljesen egyedül érzi magát. Ott van Ráhel, de jelenleg ő sem tudja, hogy most akkor mi is a helyzet. Le kellene tisztázni, mert a fiú úgy érzi, hogy szüksége van rá, de nem tudja, hogy mit gondol erről a másik fél. Biztosan valami hasonlót, de úgy van vele, hogy szüksége lenne egy megerősítésre. Mindegy, most biztosan nem fog kimászni a fa által nyújtott árnyékból; legfeljebb amikor már elülte a hátsó felét. Kijött, nézelődik meg ilyenek, de nagyjából ugyanúgy unatkozik, mint eddig. Idefele jövet elsétált egy pad mellett, ahol valaki otthagyott egy példányt a mostani Edictumból. Nincs nagyon benne a közéletben, de azért kíváncsi, hogy újabban mi is történik a faluban, vagy éppen a volt sulijában. Szóval kis idő múltán kinyitja és elkezdi lapozgatni a kellemes árnyékban.
Receptek, horoszkópok. Ezek kicsit sem érdeklik, szóval inkább teljes nyugodtsággal átlapozza őket és következik a lányokat igazán lázba hozó, pletykálós téma. Tanárok, diákok; kit kivel hoz össze az Edictum? Csak elolvassa annak ellenére, hogy tudja, nem biztos, hogy van egyáltalán valóságalapja ennek az egész témának. Olvas pár nevet, ezek közül van akit sose látott még, akinek ismerős a neve, vagy aki talán vele egy idős és még emlékszik rá a suliból...
Miközben tovább olvas, olyat talál, amire nem számított volna: Chuck Welch és Kőrösi Ráhel, egy mondatban. Érdekes kis észrevétel, annyira nem is tudja, hogy mérges legyen-e, vagy csak nevessen egyet? Inkább az utóbbihoz hasonlót választ, mosolyog egyet, aztán tovább is lép.
Ezek aztán tudnak valamit... - mormolja magában, aztán tényleg lapozik is egyet, de már nem talál semmi említésre méltót. Elolvas egy-két cikket, aztán félre is teszi az újságot. Ledobja magától körül-belül másfél méterre, hátha a következő itt tartózkodónak is lesz kedve beleolvasni. Persze... Csak erre gondolt, kicsit sem volt lusta felállni és kihajítani a kukába, vagy elvinni.
A következő pillanatban egy olyan dolog történik, amihez lassan már hozzászokhatna, mióta visszatért -bár, előtte is volt része hasonlóban-. Most nem nekimentek, vagy ráborítottak valamit, vagy fellökték, hanem átestek rajta. És nem kell sok idő, hogy eljusson tudatáig a felismerés; igen, már megint egy nő.
- A rohadt... - inkább be se fejezi a kis mondatát. Látta már, ez biztos. Nem is egyszer, de a nevére tippelni sem tudna. Arra mintha emlékezne, hogy amikor még ide járt, akkor a másiknak biztosan nagyobb rangja volt, de pontosan már arra sem emlékszik. Talán prefektus? Csak gyenge feltételezés.
- Minden rendben? - kérdezi a nőtől, aki éppen a lábán keresztül hasal. Kitűnően keveredik érdekes, talán félreérthető helyzetekbe, ez már bebizonyosodott. Közben megpróbálja felsegíteni, azért reméli, hogy nem okozott maradandó sérülést. Bár, ez elég valószínűtlen. Igazán szépen megvilágítja a nap a tetoválásait, amikor kinyújtja kezét a hölgy felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. július 3. 15:34 | Link

Nyári Évi


Úgy látszik elégé értetlenül néztem mivel a lány elkezd magyarázni. elég hamar meg értem, elkezdek a könyvem borítóján dobolni az ujjammal amíg várom, hogy befejezze. Ez egy kis idő után hatott rá, elsétált és leült egy másik padra.
Meg nézem hova ült, aztán kezembe veszem a könyvem és kikeresem hol tartottam és elkezdek olvasni, ez sikerül is körülbelül a második mondatig. Utána szárny suhogást hallok. Fel nézve meg látom a felém közeledő toll csomót, ami huhogva köszönt. Leteszem a könyvet és kinyújtom a karom. a baglyom pedig rá szál és a másik kezembe ejti a levelet amit hozott. Lerakom a levelet a könyvre és meg simogatom Moont, aki közben át mászott a vállamra. Aztán gyorsan átfutom a levelet. Mivel nem fontos beleteszem a könyvembe. keresek a zsebemben egy kis bagoly csemegét a hajamat húzkodó bagolynak. Aki szinte azonnal áttelepszik a karomra, amint meg látja a csemegét és elkezdi kienni a tenyeremből. Míg ő eszik engem újra meg szolitat az a lány aki előbb elsétált. a bagoly dicséretére elmosolyodom, tényleg nagyon szép. Moon is fel néz, de mivel nem lát semmi érdekeset neki áll bekebelezni az utolsó pár falat bagoly csemegét.
Óvatosan meg fordulok, hogy ne essen le Moon és még mindig mosolyogva válaszolok.
-Itt vettem a faluan. A mindenki bestiája neve boltban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. július 4. 11:44 | Link

Tényleg nagyon szép bagoly volt. Reméltem, hogy tudok ilyet venni a húgomnak is.
- Ö. Nem szeretnék a terhedre lenni, de nem jönnél el velem? Nem nagyon ismerem a helyet és nem szeretnék eltévedni - kérleltem a lányt. Nem voltam benne biztos, hogy igent mond, de egy próbát megért. Láttam a szemén, hogy gondolkodik.
- Azt hiszem, egyedül megyek - mondtam magamnak. Elkezdett fújni a szél, nagyon szerettem mikor fújt. Úgy gondoltam, hogy leülök és megvárom a választ.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. július 4. 12:48 | Link

Évi


Elég régen voltam már én is a boltban. Nem lenne rossz meg nézni, hogy milyen új jövevények vannak és akkor el is kísérhetem. Rá nézek Moonra aztán meg adóan bólintok, meg se halva, azt hogy egyedül megy. Rá nézek és válaszolok.
-Elkísérlek.
Amíg várom, hogy mit mond vissza fordulok a baglyomhoz. Meg simogatom, aztán elküldöm.
-Mehetsz Moon.
Moon rám néz, aztán szárnyra kap és el repül. Én pedig újra Évi felé fordulok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 5. 13:46 | Link


Gwen és Zoli - Kiképzés
Hajnal körül


Lassan megérkezik a másik áldozat is, akiről Elenának fogalma sincs, hogy kicsoda. Sosem látta még a srácot, tehát ebből gyorsan levonható a következtetés - nem egy házba járnak. Ahogy elnézi, talán Levitás lehet az illető, de az sincs kizárva, hogy a Navine növendéke legyen. A zöldek közé azért mégsem sorolná, nem az a benyomása, hogy valami vérengző ürgével lenne dolga. Ne értsen félre senki, nem arról van szó, hogy a zöldek gonoszak. Nem! Erről szó sincs! Minden ház tagjai aranyosak, de akadnak olyan sárkányok akik, hát... nem a legbarátkozósabb típusok.
Szerencsére nem sokáig kell a lánynak törnie a buksiját, mert a fiú gyorsan be is mutatkozik. És igen! Ez egyszer eltalálta a házát egy először ismeretlen alaknak. Levitás! Ja, és a nevét se hagyjuk ki, ha jól értette, Zoli a becses megszólítása. Elena is jó kislányhoz híven odaugrik hozzá, és illedelmesen bemutatkozik.
 - Szia! Én Elena vagyok, Eridonos és imádom a gumicukrot. Meg a plüssállatokat! Ó, és a felfújható állatokat is! Meg úgy minden egyebet... - Kezd bele a soha véget nem érő monológba. Ám Gwen gyorsan lepisszegi a lányt, hogy ne kezdjen el megint kilométereket beszélni. Szerencsére, hisz nem lehet tudni, mikor merül le benne az elem. A másik Piroska azonnal el kezd beszélni, Elena pedig törökülésben helyfoglalás a fűben, miközben a tekintetét egy percre sem emeli le a lányról. Közben Zoli rákérdez arra, hogy mi folyik itt, látszólag Gwen neki nem magyarázott el mindent.
- Gwen bácsikája a mumi feje ezért Ő megtanít minket csihi-puhizni. - Foglalja össze gyorsan az eddig elhangzottakat a srácnak. Közben újra visszanéz barátnőjére, és egy benne_vagyok mosollyal konstatálja, hogy nem fog megfutamodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 10. 22:57 | Link

Bibi

Lassan sétálok a réten. Keresek egy csendesebb helyet ahol gondolkozhatok. Magányra vágyom a mai nap után. Lassú haladásomnak azonban van egy kézenfekvőbb oka.
Végre újra a régi önmagam vagyok. A tűsarkak ugyan itt nem tesznek valami jó szolgálatot, de ennek ellenére jó érzés viselni. Tudom azt is, hogy erős sminkemmel és begöndörített hajammal, nem mindenkiben keltek jó benyomást. Ennek ellenére én büszkén sétálok a kíváncsi tekintetek előtt. Nem foglalkozom a véleményekkel.
Mikor megtalálom a részt amit kerestem leterítek egy pokrócot. Lefekszem rá, bár nem válok meg a kiegészítőktől. Előveszek egy újságot és próbálok belefeledkezni, de nem megy olyan könnyen. Lassanként azért sikerül és miközben olvasok és élvezem a napot, már ez az egész sem tűnik olyan szörnyűnek. A többiek sem foglalkoznak már velem, így az csinálok amit akarok. A szemem sarkából azért figyelem, hogy nem jön-e valaki errefelé, de egyenlőre úgy tűnik senki sem akar éppen ide jönni.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 10. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Melody
Írta: 2014. július 10. 23:09
| Link

Felvettem kedvenc lila ruhámat. (lila gatya és.póló) Úgy gondoltam kimegyek a rétre.Felvettem a torna cipõm és sétáltam. Szép lassan. Találtam egy heluet de ott már ültek. Kb.:2 méterel mellé leterítettem pokrócomat. Olvasgattam. De aztán kíváncsian rá néztem a tûsarkusra.
-Khm. Szia.-szólitottam meg.-Hol vetted a cipõd?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 10. 23:19 | Link

Igazából nem reménykedek abban, hogy nem kell valakivel beszélgetnem és valóban leül mellém valaki. Hirtelen csak annyit tudok megállapítani, hogy lány és egyelőre csak olvasgat.
-Szia! A rokonaimtól kaptam.-nem voltam valami beszédes, de nem gondolom, hogy meg kéne osztanom például, hogy hol élnek a rokonaim. Annál is inkább mert ha hozzáteszem, meg van az esély rá, hogy nagyképűségnek gondolja.
-Egyébként Melody vagyok. Neked mi a neved?-kérdezem. Lassan már szokásommá kell tennem, hogy ha valakivel találkozok ez a mondat mindig meglegyen. Igazából már előbb meg kellett volna tennem, de minek? Nem tudhatom, hogy akar-e beszélgetni. Most viszont nem húztam tovább, majd lesz ahogy lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Melody
Írta: 2014. július 10. 23:25
| Link

Talán bunkó voltam? Ha igen akkor helyre hozom.
-Bibinek hívnak. Bocsánat ha bunkó voltam.. csak tudod imádom a tûsarkút..- Szerintem nem igazán kedvel.. és ekkor a cicám  jött oda hozzám.Megsimogattam.. szóval beszélnem kéne..
-Melyik házhoz tartozol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 59 60 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék