36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 10. 07:41 | Link

Rimóczi Tímea Sára (semmi gond^^)

Egészen belemerülök a könyvembe. Nagyon tetszik a mesélő személye, a stílusa. Oltári nagy ötlet volt a Kaszást megtenni a történet elbeszélőjének. De ami még jobban tetszik az az, ahogy az egyes eseményeket kommentálja. Teljesen megszűnik körülöttem a világ, és valószínűleg az érkező lányt sem venném észre, ha nem állna pont úgy, hogy leárnyékolja a könyvemet. Először azt hiszem az ég borult be, csak amikor felemelem a fejem látom meg az előttem állót.
Kérdésére, nem is tudom miért, szétnézek. Nincs-e egy másik pad, vagy egyéb hely, ahova ülhetne. Nem mintha zavarna. Látom, hogy nála is könyv van, biztos csak olvasni szeretne ő is. Akkor pedig nyugodtan visszabújhatok majd a könyvembe. Éppen azon ritka pillanatok egyikében vagyok, amikor semmi sem lehet fontosabb az említett könyvnél.
- Szia. Persze, ülj csak le - válaszolok aztán, kicsit máshogy helyezkedem, hogy ő is kényelmesen elférjen és ne is zavarjuk egymást majd a későbbiekben. Ha leült, és már nem mocorog, akkor vissza is fordítom a figyelmem a könyvemnek, és ismét olvasni kezdek. Nem kell sok, máris újra rabja vagyok. Ha rágnám a körmömet valószínűleg most is azt tenném, azonban nincsenek ilyen rossz szokásaim, így csak az államat támasztom, úgy hogy a szám előtt lazán ökölbe szorítom a kezem. Ebből látszik, hogy izgalmas, magával ragadó a történet.
Mégis, nem tudok annyira belemélyedni, mint korábban, mert a mellettem ülő jelenlétét nem tudom teljesen kizárni a tudatomból. Főleg úgy nem, hogy ismét kérdez. Felé pillantok. A könyvbe teszem a kezem, hogy megtaláljam majd, hol tartottam, aztán becsukom és felmutatom neki, miközben válaszolok.
- A könyvtolvajt - igyekszem úgy tartani, hogy lássa, aztán erőt veszek magamon, és én is érdeklődni kezdek - És te?
Ne értsen félre senki, nem vagyok ennyire aszociális csak arról van szó, hogy ha egy könyvet nehéz letenni, nos, akkor nehéz letenni. Ez a könyv pedig, nekem ilyen. De ha kiszakítanak a világából, akkor tudok másra is figyelni. Legfeljebb később majd folytatom az olvasást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 10. 09:32 | Link

Chuck

Szeretek a szabadban mászkálni, persze úgy a jó igazán, ha társaságom is van, ezért csatlakoztam ehhez a férfihez. Pedig általában tartok a felnőttektől, legalábbis nem állok le velük csakúgy dumálni. Mégis miről tudnék beszélgetni egy húsz évessel. Okés, Lexi egy külön eset, vele könnyen szót lehet érteni, de az idősebb fiúkkal maximum az autókról tudnák dumálni, ami nem valami érdekfeszítő téma. Mellesleg ez a srác olyan menő csávónak tűnik, aki magasról tojik a gyerekek fejére. Nem vagyok vak, látom, hogy semmi kedve velem csevegnie, ám ettől függetlenül nem tágítok el innen. Végre találtam egy embert. Nem unatkozok. Juppí! Mondjuk kicsit lehetne kedvesebb... Mindegy. Azért annak örülök, hogy nem küldött el játszani a pokémonjaimmal. Még. Kérdéseire tisztességesen válaszolok, a dicséretet pedig megköszönöm, ez a rendje a dolgoknak, nekem így tanították otthon.
 - Rendben - vigyorgok rá ördögien. - Bááár rossz gyereknek nem annyira jó lenni, mert akkor egy csomó büntit kapok és a tesóm mérges lesz rám. Inkább a békét szeretem - mondom őszintén. Talán azt várta, hogy vigyorogva bóliontok egyet, de azért jobbnak láttam, ha tisztázom a helyzetet: én nem vagyok hatalmas csibész és azt szeretem ha otthon nincs veszekedés, a csend és nyugalom jobban bejön, mint a hegyibeszéd hallgatás. Milyen sok blablablabla hangzik el olyankor... Pff...
 - Mikor diák voltál sok rossz fát tettél a tűzre? - érdeklődve teszem fel a kérdésem. Eztán teszem fel a kérdésem, hogy van-e kedve velem játszani, gondolhattam volna, hogy a válasza nemleges lesz. Mégis hogy lehetek ilyen butus? Egy ilyen tetkósfültágítósmacsócsávó miért is bújócskázna velem? Hátrébb is húzódom, de ettől még nem emelem fel a hátsó fertályom és sétálok tovább. Nem-nem. Maradok még picit, beszélgetni van kedvem.
Elárulja a valódi életkorát, mire csak bólintok. Megigazítom az inget magamon. Na, most kellemetlenül érzem magam. Attól tartok bármelyik pillanatban kikel magából és hangosan elküld a fenébe. Márpedig ezt nem akarom. Idegesítő lennék? Lehet. Ha túl pörgök Viktor gyakran leállít. Jogosan.
A neve kicsit furcsa számomra, angolos, közben pedig kezet rázunk. Nem túl erősen szorítja meg a kacsómat, mellesleg a kis kezecském teljesen eltűnik az ő lapátkezében. Na, ezért nem szeretek kezet fogni a férfiakkal, ilyenkor még apróbbnak érzem magam. Pedig már szeretnék naaaagy lenni.
A következő kérdésén meglepődöm kicsit, de aztán vigyorogva válaszolok:
 - Óóó, dehogy - legyintek. - Újonnan az a divat, hogy mindenkit tetkót varrat magára, fültágítót tesz a fülébe meg ilyenek. Már tökre megszoktam. Sőőőt! Tetoválást én is szeretnék! Bár Viktor kiakadna ha rám kerülne olyan, mint mondjuk az a minta, ott - bökök rá arra a furcsa elefánt formára. Elég érdekes... - Mondjuk én szoktam magamnak rajzolgatni a vállamra, ha unatkozok. Nézd csak! - felhúzom az ingem ujját és felé nyújtom a bal karomat, amin egy iszonyú béna sárkány alakú motívum van. Hát elég gázul néz ki, de csak ennyire futja.
 - Te játszol valamilyen hangszeren? Mert én nagyon szeretnék gitározni, olyan menőn, mint a rock sztárok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rimóczi Tímea Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 20
Írta: 2014. április 10. 14:07 | Link

Bálint

Egészen megnyugodtam, mikor megengedte, hogy leüljek mellé. Kényelmesen elhelyezkedtem a padon, könyvem térdemre fektetve, majd, hogy ne verjük le véletlen az ismeretlen fiú talárját, önkényesen összehajtogattam, szép, katonás rendbe. Így már biztos nem köthet ki a földön egy véletlen mocorgás esetén, plusz ő is kényelmesebben elfér.
- Láthatatlan ember - feleltem. Ez volt a kedvenc olvasmányom a mugli általános iskola óta, és szépen ki is néztek engem emiatt, nem bántam meg. Olvasni jó. A könyvek a barátaink. A könyvek szentek.
Az ő könyve is érdekesnek tűnt, úgy döntöttem, majd rákérdezek a könyvtárban, hátha van belőle ott is egy példány. - Miről szól a könyved?Az enyém a hunokról, és egy Zéta nevű, görög rab sorsáról.
Próbáltam kisebb beszélgetést kezdeményezni, amolyan jó palócosan, az n-t ny-nek ejtve.
Szépen belefeledkeztem Zéta zűrös kalandjába, amit a Csáthnak és Priszkosz rétornak írt hamis levél okozott. Fejemet csóváltam erre a sületlenségre. És ha nem Emőke adta a rózsát? Akkor mi van?
Személy szerint sose értettem ennyire az ilyen eposzi hősöket. Zéta abszolúte egy olyan karakter, aki hirtelen felindulásból cselekszik, és az igazság is végig ott hever az orra előtt, jó, hogy ki nem szúrja a szemét.
Ha elfeledkeztem a külvilágról, és csak kedvenc olvasmányomra koncentráltam, könnyen bele tudtam élni magam, bár így, hogy nem érzem át a szituációkat, könnyen vonok le következtetést, mi lett volna, ha én kerülök abba a helyzetbe... címszó alatt.
A másik kedvencem Mikszáth volt, csak az a kötet ott lapult a gólyalakban, a táskámban. Sok könyvemet magammal csempésztem, hogy itt is olvashassam őket.
A Rét tetszett, kifejezetten a pihenni vágyóknak találták ki, úgy tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. április 10. 16:10 | Link

Kölyök


A fáradtság nagy úr. Főleg, ha nem magától jön az emberre, hanem valaki, vagy valami fárasztja le, olyankor már nincs mit tenni. Chuck igencsak elálmosodik, nem is biztos, hogy a kissrác miatt, de most úgy igazán. Mindegy, még kibír egy kicsit. Hadd legyen a gyereknek egy jó napja; és ezzel főszereplőnk is jól jár. Lesz egy jó cselekedete a nyilvántartásban a sok hülyeség mellett. Kicsit fészkelődik a fa tövében, mert kicsit elzsibbadt a hátsó fertálya az egy helyben való üléstől.
- Jogos, nekem nincs kinek rám szólnia... - nyugtázza egy fél mondattal a kis srác mondandóját, aztán kicsit elgondolkodik. Hét évesen már a békéről álmodozni. Na mindegy, ez egy relatív dolog, mindenki másképp nézi. Chuck-nak éppen az a béke, hogyha a körülötte lévő emberek többségét nem utálja, vagy nem ellenszenvesek. Ugyanez fordítva is.
- Olyasmi. Rellonos voltam és nem hoztam szégyent a házra. Valakinek rossznak is kell lennie - mondja elmosolyodva, mert eszébe jutnak az itt eltöltött évek, no meg a sok kaland, ami itteni életét kísérte. Rossz belegondolni, hogy ennek vége. De legalább saját élete van, pénze, szabadsága és ideje. Egy személyt hiányol az életéből nagyon hangsúlyosan, azt, aki miatt bármit megtenne és hálás neki, mert széppé teszi az e világon töltött idejét, felejthetetlenné. Na mindegy, azt megtanulta, hogy küzdeni kell azért, akit szeret az ember és foggal-körömmel ragaszkodni hozzá, különben elveszíti. Amúgy is, de az most mindegy.
- Megnyugtató - nyugtázza velősen a srác válaszát. A srác rámutat az elefánt karikatúrára, hát igen, Chuck is szereti.
- Hát ha az összes tetkómat megnéznéd és értelmeznéd, az sok idő lenne - okoskodik a fiú. Ekkor a kölyök igazán érdekes dolgot mutat. Egy rajzot a vállán, amit ő rajzolt.
- Stílusos. Ahhoz képest, hogy a saját válladra rajzoltad, nem rossz - értékeli a srác alkotását egy mosollyal. A következő pillanatokban igazán érdekes dolgok felé terelődik a téma. Chuck készségesen válaszol a vele szemben ülő gyereknek.
- Szóval gitár... - a dob és a gitár nagy ellentét. Általában mindig idegesíti egymást a két gárda; ez már rég óta így megy. Példa rá a saját apja és az ő zenei kapcsolatuk is.
- Miért csak szeretnél? Nem engedik, vagy mi? Ha most elkezdenél, akkor még nagy gitáros is lehetsz, ha kitartóan gyakorolsz - önt lelket a gyerekbe. Van még remény, talán.
- Hát én dobolok kb. 15 éve. Amikor annyi idős voltam, mint te, akkor én már űztem az ipart keményen. - biztatja a srácot a saját élettörténetével.
- Részben ezért is nézek úgy ki, ahogy. - eddig sem volt nehéz, de innentől kezdve valószínűleg nyilvánvalóvá válik még egy hétéves gyereknek is, hogy nem alter' rockot játszik szabadidejében.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. április 10. 16:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 10. 22:04 | Link

Ashely és Bálint

Cukikór


 - De te csak a gyermeki szépséget látod benne - jegyezte meg a cinkosul kacsingató fiúnak. Tudta ő, érezte a levegőben, hogy ők ketten szimpatizálnak egymással, így hát rávilágított a lényegre, remélve, hogy nem fog túl nagy galibát okozni.
 - Na hát ez az. Kumagoro... - sóhajtott egy nagyot, megrázta a fejét, rózsaszín fülei csak úgy repdestek össze-vissza, aztán hirtelen megállt, csillogó szemmel nézett fel a két diákra - Ti nem tudjátok, hol a rózsaszín ház? Egész nap azt keresem.
Miután hátrébb lépett kettőt szőrös kis tappancsaival, bizalmatlan pillantásokkal méregette a sárkány vagy rókaizét. Még mindig nem tudta eldönteni a Mana névre hallgató szörnyeteg mibenlétét, így jobbnak látta megtartani a tisztes távolságot, még ha azt is mondták, hogy ártalmatlan lény. Vagyis csak meg akarta tartani a távolságot, mert a következő pillanatban két hatalmas kéz nyúlt felé és elragadta.
 - Hééé. Óvatosan! - kapálózott egy sort, majd megadta magát. Mégis jobb egy emberi ölben, mint csak úgy bukfencezni a fűben.
 - Köszi, hogy megmentettél! - szorosan hozzásimult a fiúhoz. Szívesen lett volna a plüssállata valamelyikőjüknek, de sajnos még dolga volt. Kumához jött, nem azért, hogy új gazdit találjon.
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. április 10. 22:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 11. 01:09 | Link

Rimóczi Tímea Sára

Annyira jellemző, hogy leköt a könyv, és megfeledkezem a dolgaimról. Igen leülhet, még arrébb is megyek, csak a cuccom nem teszem odébb. Pedig nem vagyok ilyen udvariatlan, mégis csak akkor kapcsolok, amikor a szemem sarkából érzékelem a mozgását, meg a talárom libbenését.
- Ne haragudj, elfeledkeztem róla... - mondom gyorsan, bocsánatkérően, és el is veszem a talárt, áthelyezem a másik oldalnál a pad karfájára. Ez most tényleg zavar, és valamelyest abban is gátol, hogy a könyvemre koncentráljak, pedig valóban érdekes, és izgalmas. S bár jobb lenne, visszamerülni bele és teljesen megfeledkezni a külvilágról, nem megy. Főleg, hogy kérdeznek és a továbbiakban nem szeretnék illetlennek mutatkozni. Pont ezért figyelek, és válaszolok is.
Nem ismerem a könyvet, amit olvas, és igazság szerint az sem fog meg különösebbe, amit mesél róla. Sosem rajongtam a görögökért, az pedig teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy a hunokkal egy történetbe tegyem őket. Nekem. De nem vagyunk egyformák.
- Érdekes kombináció... - jegyzem meg, de azt hiszem érződik a hanglejtésemből, hogy nem szimpatikus eddig. Kár, mert a cím amúgy kifejezetten ígéretes. Majd utánaolvasok, lehet nem olyan szörnyű, mint amilyennek elsőre hallatszik.
- Az enyém, a második világháborúról. A kaszás meséli el egy kislány életét, aki azzal foglalkozik, hogy összelopkodja a tiltott könyveket, amiket egyébként el kéne égetni.
Persze ez nem minden, de a lényeg ez. Jobban pedig nem megyek bele, hiszen nem tudom mennyire érdekli ez a téma. Ahogy engem nem hozott lázba az ő története, könnyen lehet, hogy őt sem érdekli az enyém. De ha már könyvek, akkor talán nem gond, ha megkérdezem.
- Miket olvasol még? - mert abból, hogy egy könyvvel jött ki ide, hogy olvasson arra következtetek, hogy bizony szeret olvasni. Ami jó dolog, én is nagyon szeretek belefeledkezni egy könyvbe. Sajnos ritkán jut rá alkalmam. Most viszont kihasználom, hogy még nem kapunk annyi feladatot az órákon, és van némi szabadidőm. Az az érzésem, néhány hét múlva, megváltozik majd a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rimóczi Tímea Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 20
Írta: 2014. április 11. 09:42 | Link

Bálint

Láttam, hogy valamitől zavarba jött, fogalmam sem volt, hogy mitől. Megkérdezni nem mertem - nesze neked, bátorság... A bocsánatkérésén csodálkoztam,  hisz nem követett el semmi olyat.
- Ugyan, nem történt semmi, nincs erre szükség - vágtam rá gyorsan.
Láttam rajta, hogy koncentrációja nehezedett, talán az előbbi taláros esettől. De hát mi tudja zavarni ezen?
Sose tudtam volna valakit leteremteni azért, mert otthagyja valahol a cuccát, inkább utána vittem. Aztán beszélgetésünk a könyvek irányába terelődött, úgy látszott, akadt közös témánk.
- Az, a catallaneumi csatát és az előzményeit írja le. - bólintottam, bár éreztem rajta, hogy nem igazán keltette fel a figyelmét. - Nekem az eleje tetszik még is inkább. "Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan."  Az előszóban van benne.
Mikor ő is beszámolt a Könyvtolvajról, érdeklődve vontam fel a szemöldököm. - A Kaszás a narrátor? Az úgy érdekes lehet. Muszáj lesz elolvasnom - mosolyodtam el, újabb könyv az elolvasandó listámra.országot, biztos szép lehet.
 - Hát, szeretem még Mikszáth műveit, de az Egri Csillagokat is, a Romeo és Júliát is szeretem. Szeretném egyszer látni Olaszországot. Főleg klasszikusokat olvasok, nem nagyon szeretem a ponyvaregényeket.
Hirtelen döbbentem csak rá, hogy még a nevét se tudom ennek a fiúnak, de ő se az enyémet. Na, most aztán lehet kötekedni, ki volt udvariatlan kivel...
- Óóó! - csaptam homlokomra.
- Bocsi, még be se mutatkoztam. Timi vagyok, az Eridonból - tettem hozzá gyorsan, mentve a menthetőt. - És te?
Kíváncsi voltam, vajon hogy hívják a fiút. Kicsit jobban megnéztem. Nálam körülbelül egy fejjel lehetett magasabb, vonásaiban van valami ázsiai is. Meg nem tudnám mondani, melyik, annyira hasonlít egymásra a legtöbb. Na, meg nincs is túlzottan viszonyítási alapom. Odahaza jobbára palócok vesznek körül, bár már nem nagyon őrizzük a hagyományokat, legfeljebb beszédben.
Csendes típusnak tűnik, de Gárdonyi előszavára gondolva inkább nem ítélkezem, főleg nem külsőről.
Utoljára módosította:Rimóczi Tímea Sára, 2014. április 11. 14:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. április 11. 13:30 | Link

[Bálint és nyuszihopp]

A nyuszi ismét kimondja azt, amivel mindig szembe kell találnia magát... hogy a nagyfiúk egyáltalán nem úgy néznek rá, mint egy nagylányra, és nem úgy találják szépnek. Éppen ezért a fiú helyeslése már nem is ér igazán célba, mert Ashley csalódottá válik, hogy megint ugyan az a lemez, de inkább nem mutatja ki. Nem, mintha szerelmes lenne Bálintba, vagy ilyesmi, neki van szerelme (kettő is, igen, megint kettő) de azért jól esett volna neki, ha végre nem kislányként néznek rá. Nem is tudja, mit tehetne még, és talán jobb is lenne, ha feladná a próbálkozást, de... olyan nehéz nem próbálni nagynak lenni 14 évesként a 17-18 évesek között. Mindenesetre most inkább a nyuszira kezd figyelni, hiszen ő ad valamiféle magyarázatot, de azért még a fiúra néz, és hozzáteszi az iménti szavaihoz, amit szeretne.
-Én mindig logikus vagyok.-
Legalábbis szereti ezt hinni magáról, és az esetek túlnyomó részében tényleg az is. Ez az ő világa, és biztonságos, csak ritkán szivárog a logikába érzelem, vagy inkább soha, ezen még vitatkozik saját magával.
-Rózsaszín ház? Sajnálom, itt olyan nincs. Csak piros, kék, sárga, és zöld.-
Vonja meg vállait, hiszen ezzel nem sokat tud segíteni, de aztán eszébe jut még valami.
-Kumagoro legtöbbször a kékeknél van, oda el tudlak vinni... vagy tudunk.-
Ha a fiú is csatlakozni akar, nem ígér a nevében, de nincs ellenére, hogy jöjjön. Kedves, és nagy is, szépnek találja őt, szóval... határozottan nincs ellenére.
-Bálint a nyúllovag!-
Nevetgél, ahogy végignézi, hogyan menti meg a fiú a kis nyuszit a nem létező fenyegetéstől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 11. 13:54 | Link

[Ashely és a kisnyuszi]

- Ebben tévedsz - kezdek ellenkezni, bár nem teljesen jogosan. Viszont tisztában vagyok vele, hogy egy lánynak ilyesmit soha semmilyen körülmények között nem mondhatnék, akkor sem ha csak 6 éves, nem hogy így... Fogalmam sincs Ashley mennyi... Mellesleg... Szerintem ez egy plüss nyúl, ne tudja már jobban, a dolgokat mint én. Persze abban igaza van, hogy többet látok benne a kislányból, de biztos vagyok abban is, hogy nagyon szép nő lesz belőle néhány év múlva.
- Nyilván - hagyom rá Ashleyre mosolyogva, hiszen a saját gondolkodásmódja mindenkinek logikus.Ennek ellenére továbbra is azt mondom, meg kéne tanulnia fordítva mondani a nevét. De nekem már nem fog többször bemutatkozni így nem is kell ezen rágódnom.
Figyelek inkább a nyuszira, meg arra amit mond, de egyelőre hallgatok, elvégre inkább Ashleyvel társalog nem velem. Viszont a lány nem tud neki úgy segíteni, mint én.
- Ami azt illeti, én tudom. Ma reggel jártam ott, de nekem kicsit túl rózsaszín volt, így eljöttem - szólalok meg, nem sokkal azután, hogy Ashley befejezi a mondandóját, aztán pedig az ölembe kapom a nyuszit, aki először mintha tiltakozna.
- Akkor ne kapálózz! - elvégre ő nehezíti meg a dolgát azzal, hogy mocorog, így nem tudom olyan vigyázva felkapni. Viszont amint meg van, és nyugton is marad, minden rendben van. Kellemes puha, és bár már nem vagyok kisfiú, plüss nyuszim meg sosem volt, mégis simogatni kezdem, valahogy olyan jól esik.
- Igazán nincs mit - válaszolom, miközben megvakarom kicsit a füle tövét. Aztán pedig, szépen, vigyázva felállok. - Na gyertek, megmutatom nektek a rózsaszín birodalmat.
Meg is indulok befelé, ha csak nem kezdenek újabb tiltakozásba. Remélem Ashley is jön, mert bár nem ismerem még, biztos vagyok benne, hogy neki tetszeni fog a Kumagoro ház.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 12. 21:18 | Link

Ronald Little - Leah

Hirtelen nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás. Elzárkózzak ez elöl a fiú elől? Nem ismer, és én sem őt, nem származna baj abból, ha nem tennék így. Mégis oly' idegen számomra, hogy hosszú percekig képtelen vagyok egy hangot is kiejteni a számon. Alsó ajkam enyhén megremeg, tekintetem pedig merengővé válik. Tényleg eltanácstalanodtam, ezért úgy döntök, az ösztöneim szavára hallgatok tovább, mik most azt sugallják, beszélhetek vele.
- Csakúgy rám estél, most pedig olyan, mintha szánalmas szavaiddal m-mentségeket keresnél! - rivallok rá és nem mutatom, de belül igencsak meglep hogy "szép lánynak" hívott. Erre az hívja fel nagyon a figyelmet, hogy az utolsó szónál kicsit megakadtam, pedig nem szoktam.
Egy átlagos bók is jól tud esni, főleg ha normális embertől kapom meg, ami ritka. Összefutottam már néhány alakkal, viszont egyikőjük sem tűnt túl szimpatikusnak, kivéve azt a rejtélyes alakot, akivel egy kísértetházban futottam össze. Miért szorul össze a torkom, amikor a szemeibe nézek? Titkon még azokat vizslatom, miközben ő megpróbálja magát mentségekkel kihúzni abból, ami már megtörtént. Egy savanyú mosollyal nyugtázom mindezt, miután hajlandó voltam beszélni és nem leplezem hogy kicsit még haragszom rá, ám érdekesmód rá nem tudok úgy, mint a többiekre általában. Nem foglalkozom azzal, miért van ez, egyszerűen úgy vélem, csak... csak mert. Nincs különösebb ok rá.
- Novemberben jöttem ide - váltok témát, szó nélkül megragadva az egyik kezét. Nem hinném, hogy pont te láthattál volna valamerre! Bár nem kizárt ok. Nekem nem ismerős...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 13. 00:26 | Link

Chuck

Szeretek idősebbekkel beszélgetni, kivéve, ha arról van szó milyen kis gazfickó vagyok és inkább a tanuláson járna az eszem, nem pedig a csínytevéseken. Okés, ezt pár hónapja nem kaptam meg, bár ez sem igaz, ugyanis Viktor néha előkap és akkor jaj nekem. Különösebben nem zavar, olyankor bevetem a kiskutya nézést és hevesen bólogatok, aztén már minden meg is van oldva. Persze néha komolyan elgondolkodom ezeken, igaz, talán két percig ezek a komoly és értelmes témák beszöknek a fejembe, de azzal a lendülettel el is takarodnak, én meg rohanok játszani. Ráérek azon töprengeni mi lesz 11 év múlva. Nem igaz? De. Amúgy ez a srác nem akar engem leordítani, vagy kicikizni, (a társaságát is én kerestem fel) szóval nyugodt lehet a lelkem, ma nem muszáj bűnbánó ábrázattal bámulnom.
 - Á, szóval rellonos voltál... - vigyorgok. - Úgy hallottam abba a házba a rosszgyerekek járnak. Pedig te egyáltalán nem tűnsz olyannak.
És bumm! Füllentettem. Nagyon is rellonos alkat ez a fickó. A beszédstílus, az öltözködés, a millió tetkó és fültágító egy bajkeverő férfire emlékeztet. A jó fiúk nagy eseményeken ingben és vászon nadrágban jelennek meg, belőle kinézem, hogy bálban is simán megjelenne farmerban egy laza bő és fekete pólóban. Egyáltalán nem csodálkoznék. Amúgy Viktor irtó sokat mesélt már az összes házról és azt mondta a rellonból kerülnek ki azok az egyének, akik később börtönben végzik. Nagyon reméli, hogy én nem oda kerülök, nos én se repesnék tulságosan az örömtől. Én az eridonba akarok járni, ott a bátor és kedves emberkék vannak, nem hiába jutott oda a tesóm is.
A következő pillanatban egy sokkal királyabb téöára térünk át: a tetoválásokról kezdtünk dumálni.
 - Az biztos - hangosan felkacagok és a szememmel gyorsan végig vizsgálom újra az összes tetkót. Hú, de menők!
 - Köszönöm szépen - mosolygok kedvesen. Jól van na, még egy ici-pici hazugság. Viktor segített megrajzolni a sárkánykát, mert ha az egészet én műveltem volna, akkor még bitangabbul festene, fel sem lehetene ismerni. Pedig nem is rajzolok olyan borzasztóan....
Eztán átváltunk a hangszerekre, el is árulom az új ismerősömnek, hogy én nagyon szeretnék gitározni, minta rock sztárok. Na, végre ebytéma, ami mindkettőnket érdekel!  Azonnal belemerül a mesélésbe, én közelebb csusszanok - azért a tisttestávolságot megtartom - és érdeklődve hallgoatom. Néha bólintok egyet, aztán elvigyorodok.
 - Hűűűhaaaa... - kezdek bele a válaszba. - Az igazság az, hogy a szüleimnek még nem is vetettem fel a témát, nem tudom hogyan fogadnák. Azért a dob is nagyon zsír lehet, egyszer meghallgatám hogyan dobolsz. - mondom őszintén, majd hirtelen támad egy hatalmas ötletem.
 - Figyz, te nem tartasz dob órákat? Ha közelben nincs gitár oktató és a szüleim engednék, akkor szívesendobolnék. Na?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 13. 10:07 | Link

Timi

Lehet, hogy szerinte ez semmiség, de én tudom, hogy nem volt szép tőlem. Mindenesetre az megnyugtat, hogy nem haragszik. Épp ezért nem is kezdem el magyarázni, hogy miért tartom illetlennek a dolgot.
Az olvasás már nem megy olyan jól, nem bánom, hogy beszélgetést kezdeményez, de a könyve témája nem kelti fel annyira az érdeklődésem, mint a címe.
- Ebben van igazság - állapítom meg az idézetre vonatkozóan. Mert valóban, sokszor nem mutatjuk ki a valódi érzéseinket. De vannak olyanok is, akik gond nélkül megteszik. Tehát nem teljesen igaz. Belemenni a témába viszont felesleges lenne. Főleg, mert nem is ismerem a történetet. Mondjuk lehet, a mugli érettségire el kell majd olvasnom. Az azonban még odébb van.
- Igen, a Kaszás. És ha valóságban is olyan lenne, mint itt a könyvben, akkor nagyon csípném - közlöm a véleményemet, mert tényleg. Valahogy olyan egyszerűnek tűnik benne. Csak egy dolgozó ember, aki nem mindig szereti a munkáját... Ez pedig érthető. Viszont mivel a lány érdeklődik, ennél többet nem mondok, majd elolvassa ő maga. Helyette inkább afelől érdeklődöm, milyen más könyveket szeret még.
- Mikszáth-tól én csak a Szent Péter esernyőjét meg a Beszterce ostromát ismerem... Engem inkább a második világháborús történetek, krimik, meg a kissé misztikusak fognak meg.
Igaz nem kérdezte, de úgy gondolom az a normális, ha én is megválaszolom a saját kérdésemet. Hogy miért pont ezek? Jó kérdés. Nem tudnám megmondani, de így van.
- Na meg, a varázslók irodalma is nagyon érdekes tud lenni... - fűzöm még hozzá néhány másodpercnyi gondolkodás után. Mert az eddig említett könyvek ugye, mind mugliktól származnak. Új beszélgetőpartnerem azonban a homlokára csap, amire én csak nagyokat pislogok egészen addig, amíg ki nem mondja, hogy mi a "probléma". Erre persze én is homlokon csaphatnám magam, mert ezt én is elszalasztottam, de én inkább nem teszem.
- Én is bocs - mondom, mert tényleg én is kezdhettem volna ezzel - Rentai Bálint, Levita.
Mutatkozom be, vele ellentétben a teljes nevemet használva. Nem tudom miért. Mondjuk, megőrülnék, ha valaki a Bálintot becézni kezdené. Nem is nagyon lehet. Amik meg vannak, azok borzasztóak. Viszont a Tímea nagyon szép név, és ezt meg is mondom neki.
- Szép neved van - mosolygok rá, mert tényleg. Nekem legalábbis tetszik.  - Hányadikos vagy?
Teszek fel én is egy kérdést. Ránézésre elsős-másodikosnak tippelném, de nem szeretnék mellényúlni, biztosabb, ha megmondja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 13. 10:56 | Link




Gyönyörű reggelre ébredtünk, itt, a Bagolykő Mágustanoda falai között! A nap csak úgy szikrázott, pontosan ez volt az, ami felébresztett. Nem húztam be este a függönyöket, így amint felkelt a nap, azonnal az arcomba világított, így nem tartott sokáig, hogy teljesen magamhoz térjek. Szépen megreggeliztem, sétálgattam kicsit a folyosókon, majd visszatértem a szobámba. Mikor beléptem, azonnal elkapott, valamiféle hiány érzet. Hirtelen nem tudtam, hogy mi lehet az, csak folytattam a járkálást a szobámba, majd mikor kitekintettem az ablakon, rájöttem. Hiányzik a friss levegő, egy kis szellő, a madarak hangja, egy kis szabad élet. Kicsit rendbe szedtem magamat, majd elhagytam a körletet. Lassan, komótosan, zsebre tett kézzel sétáltam lefelé a lépcsőkön, majd az egyik folyosón végig, addig, amíg a Rét kapujához nem értem. Ezer éve nem voltam már idekint, biztosan jól fog jönni. Kitoltam a kaput, majd kiléptem a fűre. Sehol senki, mint azt már jól megszokhattam, így esélyem se volt senkihez sem csatlakozni.
Kezdem érezni a változást, magamon is. Nem tudom lehetséges-e azt érezni, hogy valaki magabiztosabbá vált, de én még is érzem. Végre tudok beszélgetni az emberekkel, és nem ijedek be, ha valaki is hozzám szól. Sok mindent köszönhetek ennek a helynek, na meg Doriánnak is. Egy perc erejéig felpillantottam az égre, amin szinte egyetlen egy felhő sem látszott, csak a hatalmas kékség. Utána magam elé néztem, majd a velem szemben lévő fa felé igyekeztem. Mikor odaértem, lekuporodtam alája, hátammal nekidőltem a törzsének, és onnan nézelődtem, végig, a rét területén. Imádom a virágokat, és a gondosan ápolt kerteket. Na, ez pontosan az volt! Nem tudom, hogy csinálták, hogy minden ilyen szépen nézzen ki. Kezemmel a kabátom zsebébe nyúltam, ahol egy kis papírfecnit találtam. Mikor kihúztam, hogy meglessem mi is az, rájöttem, hogy anyáék 2 hete írt levele. Én pedig még el se olvastam! Nem nagyon volt rá időm, meg, őszintén szólva el is felejtettem az egészet. Gyorsan végigfutottam, de semmi érdekeset nem találtam benne. Mindenki még él, és virul. Leginkább Beni hiányzik, jó lenne, ha egyszer meglátogatna, vagy esetleg ő is csatlakozna hozzám, mint az iskola lelkes, kis tanulója. Bár, ahogyan őt ismerem...Utál költözködni, legszívesebben egész életében csak lustálkodna, és feküdne. Kevés az esély arra, hogy egyszer csak megjelenik itt, kezében a bőröndjeivel. A levelet amennyire csak tudtam, újra összehajtogattam, majd visszatettem az előbbi helyére.
Fejemet is nekidöntöttem a fának, majd behunytam a szememet. Élveztem ahogyan a szél gyengéden néha az arcomba fúj, és élveztem a jó időt. Csend volt, csak néha lehetett hallani a madarak csicsergését, de más semmit. Érdekes, hogy ilyenkor milyen kevesen jönnek ki a szabadba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. április 13. 14:48 | Link

Brigi

Vajon van rá bármi esélyem, hogy ilyen "kora reggel", 10 óra körül találok bárkit is idekint? A helyzet az, hogy általában elég korán kelek fel, ahogy ma is tettem. Sajnos nem volt lehetőségem idegenvezetőt kérni, vagy szerezni magamnak, így egyedül indultam útnak. Ez lett a vesztem, hiszenmár több mintfélórája idekint bóklászok és baromira nem tudom, hogy hol a francba vagyok. A bátyám még régebben készített egy térképet magának, amikorelsős volt. Bármerre járt, felrajzolta a papírra, hogy hol mi található. De azóta eltelt 8 év, és a térkép eléggé megkopott és biztos vagyok benne, hogy ez az udvar sem itt volt még akkor, mikor Caius ide járt. Lehetséges, hogy költöznek az udvarok? Vagy talán rossz ajtón jöttem ki? Tanácstalanul ácsorgok a rét szélén éskövetem tekintetemmel a falat, ami lassan elkanyarodik. Sóhajtok egyet, és megcsóválom a fejemet. A hátam mögött messze kéklik valamiféle tó, és a kastély egyik tornyát is látom, de nem hiszem, hogy arra kellene mennem. A kastély sarka mellett egy lány tűnik fel, a szemem pedig felcsillan. Élőlény! A térképet a zsebembe gyűröm (már úgyis mindegy neki!), és gyors léptekkel indulok meg a fal mellett, figyelve, hogy a lány hova megy. Azt hiszem, hogy totálisan elkavarodtam, és lehet, hogy már körbejártam az egész kastélyt, de ahogy befordulok meglátom a kastély fő kapuját, a hatalmas, gyönyörű rétet, ami elterül a kastély mellett és persze a lányt, aki az egyik fa alatt helyezkedik el.
~Ha odamegyek hozzá, hogyeltévedtem tutira kiröhög~ - gondolkozom el azon, hogy mitévő legyek. Lassan előhúzom a térképet, hogy megnézzem, hol is tévedtem el és mikor is fordultam rossz irányba. Így hát Brigi annyit láthat, hogy egy idióta, nyomi kislány ácsorog a rét szélénél, a kastély falától nem messze és bámul valami papírdarabot, miközben néha felnéz. Totál idiótának érzem magam. De tényleg...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Rimóczi Tímea Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 20
Írta: 2014. április 13. 20:53 | Link

Bálint Smiley

Mikor bemutatkoztunk egymásnak, elgondolkodtam. Levita, oda úgy hallottam, az okosok járnak, tehát biztosan nagy tudású lehet ez a fiú.
- Bálint... szép neved van neked is - ízlelgettem a nevét. Nem az a fajta, amit becézgetni lehet, de pont azért jó. Igazából a nevem teljesen véletlenül jött apáéknak, anya épp Jókai Aranyemberét olvasta, amikor meglátta a nevet, és úgy döntöttek, hogy akkor legyek Tímea. Pedig előtte sokat törték a buksijukat, mivel a Klaudiát kiütötték a nővérkémnél.
- Olvastad már Jókaitól az Aranyembert? - tettem fel a segítőkérdést, mert abban is van Tímea nevű lány. Szegény jól pórul is járt az őt folyamatosan csaló, kétszínű, képmutató Tímár Mihállyal. Mert az meg egy Noémit szeretett a Senki szigetén. Brr. Én nem szerettem azt a könyvet, nem tudom, anya mit imádott rajta.
 
- Elsős vagyok, nemrég jöttem, a hónap elején - válaszoltam a kérdésére, hogy hányadikos vagyok. - És te?
Kíváncsi lettem volna, vajon mi lehet a kedvenc tantárgya? Nekem még nem nagyon akadt, kivéve a Melodiamágia, mert az valami zenével kapcsolatos tárgy.
- Mi a kedvenc tantárgyad? Nekem a Melodiamágia. Szeretem a zenét. És te? - kezdtem bátrabban érdeklődni most, hogy kicsit ő is oldottabb lett. - Nehezek lesznek majd a vizsgák?
Csomó gondolat keringett még a fejemben, de nem akartam mindent egyszerre a nyakába zúdítani, mert még elriasztottam volna a végén. A fiúk nem szeretik a folyton fecsegő lányokat, legalább is Zalánból kiindulva. Zalán otthon is folyton panaszkodott az egyik kislányra a suliból, hogy ráakaszkodott, és be nem áll a szája.
Reméltem, hogy én nem leszek az a fajta lány, akit messzire kerülnek a szószátyársága miatt.
Arra is szívesen tudtam volna a választ, hogy vajon melyik településről jöhetett, hogy ilyen ázsiai vonásai voltak.
- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de... te melyik országból jöttél? Ázsiainak látszol egy picit - próbálkoztam felvetni a témát, még nem voltam külföldön, ő meg lehet, onnan jött.
Biztos sokat tudna mesélni arról, milyen az élet Magyarországon túl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 14. 13:04 | Link

Timi

- Köszi - mosolygok. Annyit hallom, hogy szép nevem van. Különösebben nekem sincs vele bajom, csak amióta tudom, hogy azért kaptam a nevet, mert ő a szerelmesek védőszentje, és én a szüleim szerelmének vagyok a gyümölcse... nos azóta vannak fenntartásaim. Mondjuk, hogy túl sok volt az infó számomra. De egyébként jó név. Ami nem jó, hogy a szülinapomon van a névnapom is, de ez meg az én "hibám"
- Olvastam, de szerintem az inkább lány regény. A kőszívű ember fiai, vagy az Egy magyar nábob jobban tetszett - Persze mindegyik romantikus, de a kőszívűben legalább van szó harcokról. Az aranyemberből csak arra emlékszem, hogy kettős életet élt a férfi benne.
A korát jól tippeltem, mert azt mondja elsős, amiből az is következik, hogy nem rég jött.
- Ötödikes, de én új vagyok - válaszolom mosolyogva, aztán már érkeztek is az újabb kérdések. Elgondolkoztam, aztán megfontoltan válaszoltam.
- Nincs kedvencem. A maga módján mindegyik érdekes és fontos. Mondjuk, jóslást és ahhoz kapcsolódó dolgokat sosem tanulnék. Abban hiszek, hogy a jövőm rajtam múlik, nem a csillagokon, vagy a tealevelek állásán. A melodimágia az jó... játszol valamilyen hangszeren? - tetszek fel én is egy kérdést, hogy ne mindig ő kérdezzen. Na meg, mert a melodimágiánál számít ez is. Éneklés, hang... Bár azt nem tudom, Timi melodimágus-e.
- Amúgy, szerintem, ha az ember odafigyel és rendesen felkészül, akkor egyáltalán nem nehezek a vizsgák - igaz az itteniekkel még nincs tapasztalatom, de Koreában nem tűntek túl nehéznek. Eleinte izgultam, de mivel ment mindent, hamar leszoktam róla.
Nevetni kezdek. Nem tehetek róla, de annyira édes, ahogy felhozza a külsőmet. Egyszerűen muszáj nevetnem, annyira, hogy a szám elé kapom a kezem. Aztán amikor kicsit sikerül moderálni magam, kinyögöm.
- Csak egy picit? - és megint nevetek, de már nem olyan sokáig - Ne haragudj... csak... így még sosem mondták...
Veszek pár nagy levegőt, aztán válaszolok, már teljesen nyugodtan.
- Anyukám koreai, apám magyar. Itt élünk Magyarországon, de az elmúlt 5 évet Szöulban töltöttük, Dél-Koreában, mert apám ott kapott egy megbízást. Ott kezdtem varázslást tanulni, ezért mondtam, hogy még új vagyok itt.
Remélem ez így kielégítő válasz volt a kérdésére. Na meg, azt is, hogy nem lesz belőle sértődés, hogy nevettem a szavain. Nem őt akartam kinevetni, de talán tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 14. 15:20 | Link

Ashley és Bálint


Cukikór


 - Hupmh - jólesően sóhajtott a rózsaszín bundás szőrgolyó, amikor a fiú óvatos, simogató mozdulatokkal jutalmazta. Nagyon-nagyon régen volt már, hogy őt valaki is megszeretgette.
 - Most jó! Most jó! Ott vakard! Ne hagyd abba! - kis híján felsikkantott a fültővakarás okozta extázis miatt. Hálásan pislogott fel rá, aztán a mellette ülő lánykára is.
A védelmezője által tett felajánlásra nagyon megörült, fogai csak úgy csillogtak a tavaszi napsütésben. Nagyon szeretett volna már a társai körében lenni, eldiskurálni a nyuszilét nehézségeiről és örömeiről, na meg hunyt is volna már egy sort valami biztonságos helyen.
 - Várjatok egy pillanatot! - kérlelte az embergyerekeket, amikor megindultak vele a kastély felé. Egyik szőrös kis mancsát kinyújtotta Ashley felé, magához hívva őt - Szeretném megköszönni, hogy segítetek nekem. Igazán aranyosak vagytok.
A szemei ugyanúgy csillogtak, mint a fogai, amiket visszaerőltetett a szájába és ha a fiú nem húzódott el, hozzáérintette először a hideg, nedves orrát az arcához, majd egy óvatlan pillanatban végig is nyalta azt érdes nyelvével. Ahogy ezt megtette, szinte azonnal kapálózni kezdett a leányka felé is, felé is ugyanúgy meg akarta tenni ezt a szép gesztust.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. április 15. 13:10 | Link

Kölyök


Hát igen. Így utólag büszkék is lehetnénk Chuck-ra. Nem szívbajos és régen sem volt az. Megcselekedte, amit a haza megkövetelt; nem hozott szégyent a zöld színre. Azért annyira nem volt rossz, hogy az igazgatóhoz kellett járnia, de megvoltak a kis dolgai, amiknek néha hátszele is volt. Na jó, gyakran, ezt be lehet vallani. Folytassuk történetünket a réten, ahol Chuck már el is tudna aludni, annyira gyengék a gondolatai, hogy már csak arra tud gondolni, hogy jó lenne már aludni. Ezt a beszélgetést még lezavarja a sráccal, aztán alszik is egyet. Megteheti, senki nem fogja zavarni. Ha valaki csöngetne, az lenne a legnagyobb meglepetés. Lehet, hogy nem is nyitna ajtót, főleg ha ellenszenves ember zaklatná. Biztos rá akarnának tukmálni valami zoknit...
- Szerintem kamuzol - reagál egy kis mosollyal, arra, hogy ő nem is tűnik veszélyes, gonosz gyereknek. Ha ránéz valaki, szinte rögtön a negatívumot, az agressziót és a káoszt látja. Ezért inkább a menekülő útvonalat szokták választni. Persze nem mindenki, ilyenkor jönnének a barátok, de hát azok nem nagyon vannak neki, szóval inkább hagyjuk. Azt nem érti, hogy Loise hogyan tudott beleszeretni, de hát az nem baj. Inkább örül az érthetetlen csodának, legalábbis örülne, ha tudná, hogy most hol a folytatás, egyáltalán van-e olyan?
Megelégedéssel tölti el, amikor a kis srác végignéz rajta és próbálja a lehető legjobban megjegyezni a tetkók sokaságát és kitalálni hozzá valami történetet. Ezt hívják úgy, hogy lehetetlen, még a tulajdonos sem mindig tudja, hogy mi miért van úgy, ahogy a minták között.
- Hát nem tudom, hogy az én dobstílusom mennyire tetszene neked... - ejt el egy fél mondatot újabb kis mosollyal. Elképzelhetetlen, majd egy hétéves gyereknek fog külön dobszólót adni, persze, tanítani ne tanítsa?!
Hát ez érdekes, a srác megemlíti, hogy dobolna, és hogy majd Chuck jó tanár lenne.
- Megmondom őszintén, hogy szerintem fogok kirakni hirdetést, hogy szívesen vállalok magánórákat, de nem túl elhamarkodott döntés ez? Ez nem úgy működik, hogy dob, vagy gitár... Én azért csinálom, mert nem bírom ki dobolás nélkül és a szenvedélyem kiskorom óta - tér ki a válaszadás elől egy kanyarral, ami egyébként jogos. Nem jó elhamarkodni, mármint két hangszer között butaság ingázni. Az már régen rossz, ha ott tartunk, hogy vagy ez, vagy az.
- Maradjunk annyiba, hogyha két hét múlva is így gondolod, akkor majd meglátjuk. - próbálja offolni a témát, de reményt sem akar ébreszteni a srácban. Az igazság az, hogy még ő sem tudja, hogy készen áll-e arra, hogy tanár  legyen. Mármint szellemileg, tehetséges annyira és van is olyan stílusa, amit van értelme átültetni másba, csak ez egy nagy mérföldkő. Hát ezen még elfog gondolkodni, csak nehogy lusta legyen... Pénzre nincs szüksége, de az időbeosztásának jót tenne az, hogy van valami fix programja...
- Jó lesz így? - kérdez rá végül, aztán legfeljebb azt mondja a kölyök, hogy inkább mégsem.
Kész, most már hazamegy aludni meg dobolni. Hiányzik neki a kikapcsolódást. Már egy percet sem bír maradni a réten, nem mintha rossz lenne...
- Viszlát, kölyök - köszön el. Felpattan, beletúr a gyerek hajába aztán maga mögött hagyja a rétet és a kastély területeit hazafelé tartva.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. április 26. 11:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. április 15. 19:36 | Link

[Bálint és a Nyuszi]

Bálint ellenkezik, de Ash szinte meg sem hallja már ezt. Kicsit elszomorodik, de azért nem is nagyon remélt többet (csak titokban, de még úgy is nehéz, magának is bevallani) szóval a felszínen még magában sem rendíti ez meg annyira.
A nyuszi a rózsaszín házról kérdez, amit nem ismer, de a fiú láthatóan igen, ő pedig összehúzott szemekkel néz rá. Sosem hallott egy ötödik házról a három itt töltött éve alatt, de a fiú állítja, hogy van. Szerinte pedig ez képtelenség, de azért nem akarja azzal vádolni, hogy hazudik, mert hát miért hazudna egy ilyen cuki kis nyúlnak? Akkor pedig csak az lehet a válasz, hogy ezt sem tudta, ami szomorú ennyi idő után, de... legalább most megismerheti!
Gyorsan fel is pattan, hogy induljanak, de a nyuszi kapálózni kezd, hogy ő márpedig meg akarja köszönni nekik, hogy kedvesek voltak. Számára ez mondjuk nem olyan nagy dolog, hiszen az illem eleve ezt kívánja, de azért elmosolyodik.
-De cuki vagy!-
Közli, majd miután Bálinttal végzett a bolyhos, odanyúl érte, és elveszi a tenyeréből, hogy aztán az arcához emelje.
-Sosem kaptam még plüsspuszit!-
Lelkendezik miközben a textilnyelv végigsiklik az arcbőrén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rimóczi Tímea Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 20
Írta: 2014. április 16. 15:43 | Link

Bálint

- Hát, nekem nem tetszett annyira, nem igen tudott lekötni.Az Aranyember se nagyon - jegyeztem meg a Kőszívű ember fiait illetően. Jókai valahogy nem igazán az én stílusom, sokkal jobban szeretem az olvasmányosabb kalandregényeket, mint a bíráskodó példázatokat. Abból van elég. Nem is kell messzire mennem, van egy közismert könyv, ami alapján a magunk fajtákat üldözték. Igen, látszik, hogy már jártam a könyvtárban.
Aztán amikor azt mondta, hogy ötödikes, azt hittem, lehidalok helyben - noha egyébként ez a művelet fizikai képtelenség lenne számomra, amilyen gyatra a hajlékonyságom, nem lenne belőlem balerina. Legfeljebb parodizálhatnék. Visszatérve Bálinthoz: nem gondoltam volna, hogy ennyivel idősebb nálam, bár a sokat tudó tekintete árulkodó lehetett.
- Nekem a zene az, amiben jól érzem magam. Hegedűn játszok tíz éves korom óta, meg dalszövegeket írok, ha van rá időm, énekelni is szívesen éneklek. És te? Szereted a zenét? - Bálint pont megtalálta a témát, ami, ha egyszer szóba kerül előttem, atombombával is nehezen lehetne lelőni, hogy fogjam már be a csőrikémet.
Visszajönnék és szellemként kísérteném a népet a zenével, hahaha.
- Akkor megnyugodtam. Azt hittem, itt is szaktanárival, meg idegesítő kolomppal fognak minket összeterelni, mint a disznó meg a tehéncsordákat szokás a juhászok körében - fintorogtam a vizsga, meg tanuláskérdés kivesézése után.
Mikor aztán az ázsiai vonásaira tett megjegyzésem után nevetni kezdett, értetlenül, nagyra nyílt szemekkel pislogtam rá.
- Valami rosszat mondtam? - kezdtem megijedni, hogy a sokak szerint vicces tájszólásomon nevet, bár nem úgy tűnt, mint aki észrevette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 17. 00:37 | Link

Lilla

Ez nem lehet. Nem vehetett észre. Hacsak, nem vérfarkas. Feltesz egy kérdést amire én nem válaszolok, hanem nevetek. Jut eszembe ez a gondoltam. Előbújok a rejtekhelyemről és elindulok felé. A vizes hajam az arcomhoz tapad, és vizezi össze a pólómat. Odaérek hozzá majd leülök mellé.
- Nem akartalak követni, csak láttam, hogy valaki kijön a klubhelyiségből és gondoltam meglesem mit csinál. Ez béna magyarázat, igaz? Amúgy a nevem Gwen. Téged, hogy hívnak? És a cicádat? Megsimogathatom? - kezdeményezek párbeszédet. Nem biztos, hogy sikerülni fog de megpróbálom, hátha sikerül. A szőke lányra pillantok majd az ölében nyugvó cicára. Nekem is van egy kisebb állatkertem. Otthon van kígyóm, madárpókom, cicám és nyuszim. Itt a suliban pedig két kutyám és egy baglyom. Az égre pillantok. Mikor kijöttem a csillagok és a hold ragyogó fénye töltötte be az eget, most viszont csak sötét felhőket lehet látni. Rápillantok a lányra majd újra megszólalok. - Ha szeretnéd és tudok akkor segíthetek.
Hirtelen hatalmas dörrenés rázza meg az eget, amit egy villám követ. Mivel egy fa vonzza az áramot, ezért felpattanok és a kezemet nyújtom az ismeretlen eridnonos lány felé.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. július 18. 13:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Rentai Vattacukorúrfi Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 18. 13:29 | Link

[Ashely és a Nyuszi]

Ashley mintha meg sem hallaná, amit mondok. Pedig szeretném, ha jobb kedvre derülne ismét, de úgy látszik, a nyuszipajtásnak jobban hisz, mint nekem. Emiatt most akár haragudhatnék is a kis szőrősre, de ahogy simogatni kezdem és élvezkedik, egyszerűen elszáll minden "haragom".
Nem kell nekem kétszer mondani, vakargatom tovább a fülénél, ha ez ennyire tetszik neki. Egyébként nagyon helyes, szívesen megtartanám (kicsit meg is nevelném, hogy ne mondjon olyanokat, amikkel kislányokat megbánthat). Bár lehet ez nem túl illő egy magamfajta sráchoz... De Bogi biztos örülne neki és egyébként is. Olyan jó puha! Viszont ezt séta közben is érzem, és ha már ő keresi a barátját én igazán nem állok az útjába, főleg, hogy tudom is merre kell menni. Fel is állok és el is indulok, ám ekkor valami fura történik.
Megtorpanok, úgy pislogok le a nyuszira, miért akar hálálkodni, még nem is értünk oda, ráérne igazán ezzel, de nincs esélyem tiltakozni. Egy hideg nedves orr ér az arcomhoz, majd egy még furcsább érzés. Már épp elhúznám a számat, hogy kifejezzem, nem vágytam erre a puszira, de közben rájövök, hogy ennél jobb dolog, még sosem történt velem.
- Engem sem... eddig... - mondom, mert Ashley megelőz, és már a nyuszit is kikapta a kezemből. Ő is kap egy puszit a plüsstől, én meg csak vigyorgok. Aztán a hirtelen támadt jókedvemtől vezérelve, megfogom Ashley kezét, úgy indulok tovább, be a rózsaszínházhoz, hogy végre összetalálkozhasson Kumagoro és ez a nyuszi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Vattacukorúrfi Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 18. 13:48 | Link

Timi

- Az Aranyember engem sem... - megvonom a vállam. Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz. Nekem A kőszívű ember fiai akkor is bejött. De legfeljebb nem ezekről a könyvekről fogunk beszélni. Egész biztos találunk majd olyan témát, ami mindkettőnket érdekel. S mivel rájövünk, hogy a bemutatkozás kimaradt ezt gyorsan pótoljuk ezáltal pedig az iskolára terelődik a szó. A szemeiben valami furcsaság látszik, amikor megemlítem, hogy ötödikes vagyok. Nem tudom pontosan mi az, rákérdezni meg szerintem nem lenne illő, így inkább úgy teszek, mintha nem is láttam volna. De remélem ezzel nem ijesztettem el vagy ilyesmi.
- Persze, hogy szeretem. Aki nem szereti a zenét az lelki szegény - jelentem ki magabiztosan, aztán még hozzáfűzöm - én zongorázom. Milyen zenét szeretsz?
Hátha itt lesz, a zene szeretetén túl, valamilyen közös pontunk. Én mondjuk biztos ritkaságnak számítok, hogy a régi koreai zenéket szeretem a legjobban, de azokat nem tartom valószínűnek, hogy ismerné. Viszont sok mást is meghallgatok, és szeretek. Így biztos lesz olyan, amiről tudunk még beszélgetni.
A vizsgákkal kapcsolatos megjegyzésén nevetni kezdek, mert elképzelem, a jelentet, amit elmesél. De csak egy rövid kis nevetés, után inkább mesélek még neki, a régi tapasztalatimról.
- A volt iskolában inkább olyan volt, hogy puskázásgátló varázslatokkal látták el a termet, így tényleg mindenki a saját tudására kellett hogy hivatkozzon. Itt nem tudom mi a rendszer, de feltételezem, hogy vannak hasonló eljárások.
Év végén majd kiderül. Addig meg csak megtanuljuk, amit kell. Nekem eddig nem okozott semmi sem nehézséget, remélem most sem fog.
Nem őt nevetem ki, csak azt ahogy megfogalmazza. Nagyon kedves, és bár próbálom megmagyarázni, azt hiszem a nevetés miatt nem igazán ért, így megpróbálkozom vele újra.
- Nem, dehogy. Épp ellenkezőleg! - kezdek bele - A legtöbben, azt mondanák, hogy nincs benne semmi magyaros... De te azt mondtad, picit látszom ázsiainak. Ez nagyon kedves volt.
Remélem így már érti. Egyszerűen jól esett, hogy ilyen finoman próbált utalni. Persze mások is szoktak apró jelzéseket adni, de nem ilyen módon. Ez ártatlan volt, és egyáltalán nem bántó. A szüleimről is mesélek, és így talán már tiszta a kép. Koreai édesanyával, nem olyan meglepő, ha ilyen a külsőm, vagy de?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 18. 18:14 | Link

Gwen és Zoli - Kiképzés
Hajnal körül
Ruha


Mintha egy álomból ébredt volna, amikor ma reggel felült az ágyában. A fejében még mindig kavarogtak a múltban történtek, még jó, hisz azokat nem lesz könnyű elfeledni. Úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt állat, bár a fájdalom már egy kicsit enyhült. Szerencsére. Aztán, ahogy rájött, hogy ez itt a valóság nem pedig az álmok országa, eszébe jutott amit Gwen mondott neki tegnap a Művészetek órán. Vagyis inkább nem is mondott, hanem írt. Csak egy pergamen töredéket csúsztatott a lány elé amin valami olyasmi díszelgett, hogy " Holnap - hajnal - Rét". Többet nem tudott meg, mert egyrészt Tóni bácsi feléjük közeledett, másrészt pedig más nem is állt a pergamenen. El is feledkezett volna róla, ha ma hajnaltájt nem jön rá a naplóírási vágy és nem kezd el kutakodni a cuccai között.
Nos ez lenne a kicsiny kis összefoglalása annak a történetnek, amin most gondolkodik, miközben fekete bőrdzsekijét ölti magára. Fogalma sincs mibe vág most bele, de egy próbát megér. Úgy is mostanság saját vesztét kereste. Ne értsen félre senki, nem öngyilkos akart lenni, csak egyszerűen úgy hozta a sors, hogy folyton veszélyes, néha már kilátástalan helyzetekbe keveredett. De nem is gond, hisz az Eridon a bátrak és a kaland vágyok háza. Lehet, hogy nem csupán a véletlen volt, hogy odakeveredett? Nincs most idő töprengeni, hisz megígérte Gwennek, hogy kimegy ma a Rétre. És ez így is lesz. A hátizsákjába sebtében beledob egy üveg vizet, plusz a pálcáját és a seprűjét(!) nyakon ragadva az ajtóhoz viharzik. Elmormogja a Colloportus bűbájt, majd ahogy jött, úgy el is tűnik. Útközben elgázol néhány kómás diákot, amiért gyorsan bocsánatot is kér, és folytatja az útját tovább. Tudja, hogy a mostani húzásával hatalmas hibát fog elkövetni, de üsse kő, az izgalom miatt érdemes élni. Sebtében rápattan a seprűjére, majd egy hatalmasat kuncogva a Rét felé veszi az irányt.
Épphogy csak az említett helyre ér, de már ugrik is le a repülésre képes tárgyról.
 - Gwen! Itt vagy? - hangzik csilingelő hanga az első látásra kihaltnak tűnőn zöld terepen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. május 18. 20:17 | Link

Elena és Zoli - Tanítványaim
Metál
Új haj

Hajnali háromkor az idő még kicsit hűvös, főleg így májusban. Nem sokan vannak, akik ilyenkor kint lennének, mégis van egy lány aki nem bír aludni. Ki is lehet Ő?  Erre a kérdésre szerintem mindenki tudja a kérdést, aki mégse annak elárulom, hogy Gwen Laura Kimiko Jones az. Mint mindig most sem tud aludni ezért egy gondolat suhant át az agyán, hogy edzeni kéne, de mivel ez kicsit unalmas egyedül beszervezte két ismerősét is. Négy órakor végül abbahagyja ezt a tevékenységét és elindul az Eridon torony felé. A szobájukba érve észreveszi az éppen szunnyadó Elenát és a kutyáit. Kicsit mosolyog ezen a jeleneten, majd elindul a fürdő felé. Pár percig folyatja magára a forró vizet, ami felélénkíti és már szalad is a fegyvereiért. Kiérve látja, hogy a szobatársa már nincs a helyiségben. Gyorsan felkapja a telepakolt hátizsákját és a kutyáival együtt már szalad is a rétre. Hamar leér, ahol még nincs senki. Gyorsan leül a fűbe és az új hajszínét  tanulmányozza. Nem történt drasztikus változás, csak a szőke fürtök közé festett pár rózsaszínt is. Az álmélkodásából egy hang ébreszti fel, méghozzá a barátnőjéé Elenáé. Észre se vette, hogy a barna hajú lány mikor ért ide, de az érkezésére gyorsan felugrik és üdvözli. Nemsokkal később megérkezik a harmadik tag is, aki nem más mint a kék ház egyik tagja, Zoli. Elenának az egyik rajzmágia órán írt, míg a fiút egyszer a folyosón kapta el és nyomta a kezébe a pergament.
- Na, szóval. Gondolom, nem tudjátok miért vagytok itt. A bácsikám - itt egy kicsit halkabbra veszi a figurát. Nem mintha lenne itt valaki, de a lány megtanulta, hogy a fának is füle van - a maffia feje és gondoltam megtanítalak titeket harcolni. Erről viszont nem szabad beszélnek senkinek és semminek. Ha akartok, maradhattok, ha nem akkor bocsi a zavarásért - mondja majd felnéz az égre. Pár pillanat múlva hozzáteszi, hogy ők a jó oldalon állnak és a rosszak ellen harcolnak.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. május 22. 18:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. május 29. 21:38 | Link

Schlett E. Lilla
05.30., alkony


Sötétedő égbolt mellett takarodó után az emberek vagy buliznak, vagy – a rendesebb réteg – a szobájukban vannak és tanulnak, beszélgetnek, vagy egyszerűen alszanak. Ez az általános magatartás, de nem Ardai Mersének, mert ő kiül a rétre egy termosznyi tea társaságában varrni. Igen, jól hallottátok, varrok, mégpedig egy buggyos nadrágot Dotyának, mert az előzőt, amit csináltam neki természetesen rongyosra hordta – vagy csak annyira kezdő voltam még, hogy szétesett magától elemeire, nem tudom, de mindkettő sanszos. Az a gatya viszont nem annyira ő volt, mármint neki készült meg minden, de az anyaga mégsem olyan volt, mint ami hozzá illett volna. Ez, ez az anyag viszont teljesen más - olyan anyagot találtam, ami teljesen ő, mintha csak a lelkét fognám textilpamutbársony formában. Hiszen ez az anyag nagyon különleges, mintái színes téglalapokban helyezkednek el, s mindegyik más és más. Az is tény, hogy a pasztellszínek teljesen Dotya világa, és hogy az ilyen sokféle és figyelemfelkeltő nadrág abszolút az ő stílusa, főleg, hogy ez már nem fog szétesni túl gyakran és nem kell minden viselés után foltozgatni, hanem remélhetőleg többet is kibír. Hiszen kézzel varrom és az teljesen más, mintha megbűvöltem volna a tűt és a cérnát – egyrészt nem feltétlen lesz vérprofi (és valljuk be, egy igazi buggyos gatya nem is lehet vérprofi), de a saját időmet és véremet áldozom rá, hiszen mindig megszúrom magam párszor, ami azt jelenti, hogy tetszeni fog az illetőnek, akinek varrom. Mondjuk ezt eddig is tudtam.
Egy pillanatra megálltam a varrásban, s kortyoltam a teámból. Füstös teának hívják, anya küldte, és hihetetlen ez a tea – olyan, mintha tömény füstöt innál, de közben érzed a szádban, hogy ez nem légnemű, hanem igenis folyadék. Olyan különleges, olyan megfoghatatlan íze van; egy vízesés jut róla eszembe, aminek az alján éles kövek és tavirózsák vannak, vagy mondjuk egy völgyben magasodó erdő fölött szálló köd, de közben mégis csak egy tea. Ismét kortyoltam belőle.
Belefeledkeztem az alkonyodó égbe. Ahogy néztem, olyan érzésem támadt, mintha egy szenvedélytől izzó kék szempár nézne le rám, amiben ott van a tűz ropogásának csöndje és a titok izgalma, az a rejtélyes és bensős érzés, mikor egy nő csak veled akarja megosztani az idejét, amikor úgy érzed, hogy megállhat körülöttetek az idő és a levegő.
Kis ideig méláztam, majd a már szinte teljesen sötét égbolt billentett ki mentális hallgatásomból – ekkor jöttem rá, hogy vak sötétben nem tudok majd varrni a szabad ég alatt. Ardai Mersét persze nem tántoríthatják el a fényviszonyok bármiféle szabadidős tevékenységétől, meg igazából mástól sem, mert Merse nem normális, Merse illatos gyertya-függő, amit a nőktől szoktunk meg, de megnyugodhat mindenki, ugyanis Merse mindenképpen hímnemű.
Szóval most is volt nálam illatos gyertya, három darab egészen pontosan, hiszen készültem erre az eshetőségre, hogy nem megyek be takarodóra a klubhelyiségbe. Elővettem az említett tárgyakat saját, kézzel varrt libaf*sszínű motyómból; levendulás gyertyák voltak, s a viaszban úgy sorakoztak a levendulaszálak mintha belesütöttek volna a gyertyába egy levendulamezőt. Ilyen gyertyákat gyújtottam meg, s felküldtem őket magam fölé, hogy adjanak némi világosságot a lassan estébe kúszó félhomályban. Végül, egy korty tea után, s a hozzá tartozó ízlelgetési idő leteltével visszatértem félkész munkámhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. május 29. 22:42 | Link

Merseee *-*

Már maga sem tudta, hogy pontosan milyen cél vezérelte, mikor elhagyta a körletét, de nyilván valami rendkívül égetően sürgős - tekintve, hogy most először nem a konyha felé libegve suhant el árnyként a folyosókon, hanem kifelé kapkodta a lábacskáit a szabadba. Már a hócipellője meg az üvegcipőcskéje is tele volt azzal a szeméttel, ami ott bent szorongatta az ideje 90%-ában. Halálos nyugodtságban császkált a folyosókon egy macis pizsamában meg a mamuszában, nem zavartatta magát - megszokta, hogy folyton megbámulják, holott szeretett volna minél jobban elvegyülni. Egy nagy, átlátszó zacskót szorongatva markolt bele néha, hogy előhalásszon magának egy-egy kígyó alakú gumicukrot, hogy fogai közé véve szétrágcsálja. Néhol meghallott beszédfoszlányokat, leginkább párocskák diskuráltak egymással, az ilyeneket pedig el akarta kerülni, a végeredmény pedig nyilvánvaló volt: a röpke 15 perces útból lett egy bő fél órás, mire leért a rétre. Kitárja az ajtót és mi az első illat, ami orrán keresztül az agyába jut és felismeri? Nem kedveseim, nem a jellegzetes erdő szaga fenyővel és földdel társulva, neem, hanem levendula! Hinni se akart a nózijának, elvégre a legjobb tudása szerint tegnap itt még nem voltak levendula-mezők. Szőke hajába belekap a lassú és lágy alkonyi szellő majd összeszedve magát megindul a fény- és egyben az illatforrás irányába abban a rendkívül helyes kis pizsamában. Jó, hogy a plüss macija nincs vele, de meg amúgy is most egész jól van ahhoz képest, hogy a következő hétvégén holdtölte lesz megint, ha minden igaz. Halad, szedi a patáit a kislány majd ahogy közelebb ér a levendula illatba érez valami mást is. A viasz jellegzetes szaga is ott terjeng és hirtelen beüt nála is a dolog, hogy ki az illető, aki ezen nemes dolgok szerzője. Szokatlan mosoly terül el a pofiján majd most már szaladásra fogja a dolgot és hirtelen baiiing, buummmm, rávetődik Mersére a gyertyákra figyelve és nem elsodorva, ahogy bár nem tudhatta, a teát lehet, hogy felborította. A földön kötnek ki mindketten ugyebár miután Lilla egy Merseeee csatakiáltást hallatva ráugrott óvatosan a másikra (hogy lehet óvatosan ugrani? de megtette). Végezetül világoskék ruhácskáján zöld színben pompázó foltok is megjelennek, habár ezt már majd csak később veheti észre, mivel most annyira el van foglalva Merse ölelésével. Az életben soha nem csinált ilyet, mindig visszafogottan és kimérten viselkedett, portrékkal meg manókkal cseverészett és ha kiszúrnák a szemét, akkor sem tudná megmondani, hogy miért ragaszkodik ilyen idétlenül a raszta tincses sráchoz. Kicsit a bátyjára emlékezteti, talán emiatt.
- Varrunk, varrunk, hm? - Nevetek rá a földön fekve, majd a még ki nem borult zacskó maradék tartalmát felajánlja a másiknak is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. május 29. 23:07 | Link

Liliiiii


Gyors lépések egymásutánját hallottam meg a kissé nedves fűben, s mire felnéztem, már nem is volt időm belenyugodni a sorsomba, hiszen egy lány repült a karomba, s eltelt két pillanat, mire rájöttem hogy kiről is van szó - szőke, liliom illatú lányhoz mély hang és kék pizsama társult; ez aligha lehetett más, mint Lili, évfolyamtársam és barátom, aki valamiért mindig kitörő lelkesedéssel fogad engem.
A lányka jóformán letepert, az éppen varrott nadrág az ölembe esett, nagy nehezen pedig sikerült visszaölelnem a lányt. Mialatt karom köré zárult, erősen koncentráltam az ölelésre, s reménykedtem hogy most sem hagy cserben intuivitásom, s Lili megérzi hogy mennyire mellette vagyok, akármi is a problémája. Mert amint belép az aurámba, megérzem a benne lévő hihetetlen feszültséget és fájdalmat, akármiből is fakadjon. Valószínűleg ezért ragaszkodik ennyire hozzám, mert én érzem ezt rajtad, de ki tudja...!
Mikor elengedtük egymást, segítettem Lilinek felülni - így hát egymással szemben sikerült leülnünk -, s egy mozdulattal előkerült a táskámból egy pulcsi, hogy tudjon mire ülni, s ne a hálóinge legyen csupa kosz és víz.
- Varrogatok, igen, igen. Gyertyafénynél, teánál. Kérsz? Isteni! - közben belenyúltam a gumicukros tasakba, s az idő közben felborult (de szerencsére lezárt) termoszért nyúltam, majd töltöttem a kupakba egy kevés füstös teát. Nem raktam bele se citromot, se cukrot, nem szoktam, mert elveszi a tea ízét és zamatát, na meg a füstös tea hogy tudna igazán füstös lenni ha ott van benne a citrom és a cukor? Úgy már nem is poén.
Leharaptam a zöld kígyó felét és jóízűen rágni kezdtem, majd nem zavartatva magamat, teli pofával kezdtem el beszélni Lilinek.
- Schlett Lili hálóingben sötétedéskor lerohan egy srácot a réten aki éppen varr gyertyákkal a feje fölött. - elvigyorodtam. - Mi járatban erre, mi?
Habár a hangomon nem annyira hallatszott, de őszintén érdekelt, mit keres itt a lány. Valószínűleg nem tud aludni, vagy csak nem akar. Annyit tudtam, hogy mindig mikor megérzem a lány kedélyállapotát, egyszeriben feszültebb leszek. Ilyenkor mindig rá kell szólnom magamra, hiszen ilyenkor jobb nyugodtnak maradni, de akkor is. Éreztem az átsugárzó feszültséget.
- Minden rendben veled, Lili? - ezt már sokkal komolyabban kérdeztem. A varrást kicsit arrébb raktam; azzal még ráérek foglalkozni. Az egyik gyertyát a lány fölé irányítottam, s ettől úgy festett mintha egy középkori kihallgatószobában lenne. - Mesélj nekem.
Utoljára módosította:Ardai Merse, 2014. május 29. 23:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. május 29. 23:58 | Link

Merseeeeeee

Nyilván nem volt felkészülve egyikük sem erre az ominózus kezdésre, de szemmel láthatóan nem neheztelt Merse a kis kitörésére. Tényleg, bár azt hiszik róla az emberek, hogy nyílt, kedves meg őszinte, valójában nem ez a típus. Jobban kedveli még mindig a konyhai manók társaságát és a portrés kofákkal való pletyizést annál, hogy másik létező vagy épp nemlétező magánéletébe dugja az orrát. Meg akkor ott van még azon pár embert alkotó kör, akikkel szívesen beszédbe elegyedik, mint azzal a másik farkassal, a szemétláda franciával vagy az épp itt megjelenő Mersével. A tarolást követve lovagiasan Merse felsegíti a kislányt majd most már ülő helyzetben folytatják a beszédet - vagy inkább kezdenek bele. Lili sose hitte volna, hogy lesz egyszer egy olyan barátja, akit tényleg érdekli a hogyléte és nem pusztán udvariassági formát követve teszi fel a bájkérdéseket. Valahogy Mersénél mindig volt egy olyan furcsa benyomása, miszerint komolyan kérdez nem pedig csak azért, hogy elindítsák valahol a locsifecsit. Az ölelése is ezt sugallta - vagy csak az Eridonos titulálta így, mindenestre neki sem esett nehezére beszélgetni a fiúval, holott nem nagyon kedveli a hús-vér emberek társaságát.
- Szivatsz? Még jó, hogy kérek! Mindig olyan eszement lötyijeid vannak, amiket árusítani kéne valami Merse_cuccai üzletben. - nevetve fogadta el a kitöltött teát, miután az eredetileg ülőkének kapott pulóvert magára húzza. Kicsit esetlenül állt rajta, fel is kellett egy hangyányit tűrni az ujját, de meg nem szabadult volna tőle, a világ minden kincséért sem. Bezony Merse, ennek a pulóvernek már bottal ütheted a nyomát a továbbiakban! A termosz kupakját elfogadva felkészületlenül kortyolt bele az italba és hirtelenjében azt se tudta, hogy köhögjön vagy nyeljen. Végül ez utóbbi történt meg először és csak aztán a második de úgy, hogy kék szemecskéi be is könnyeztek. Nevetve hagyta, hogy túlélje az első találkozást a Merse-legújabb-itókájaval, majd folytatva a megkezdett mozdulatot, végül megitta az egészet. Sőt! Még ízlett is neki!
- Ááááh, tudod, hogy csak a varrókészletedre hajtok. Na és te? - vigyorog még mindig és igényt tart még egy körre abból a füstös teából. Nem tudja beazonosítani, hogy mitől érzi magát hirtelenjében olyan elevennek és problémamentesnek, de biztos ami biztos: kér még abból a teából miközben ő is leharapja a fejét a kígyónak. Ám még mindezen dolog sem tudta elkergetni azt a negatív kisugárzását, amit a srác is megérzett. Hiába, nem tud vele mit tenni. Az egyik gyertya mintha csak életre kelt volna - megmozdult és a szöszi feje felé lebegve kissé amolyan baltás-gyilkos beütést is adhatott neki.
- Valami nem stimmel velem deeee... kétlem, hogy tudni akarnád. - még a kezeit is tördelte volna, ha nem lett volna tele gumicukorral és talán a következő adag teával. Ha lehetett, akkor még jobban csak belebújt a pizsamája feletti bő, ám annál kényelmesebb pulóverbe, amely csak úgy ontotta magából a biztonság érzetének illúzióját és Mersére emelte kéken csillogó íriszeit. Bízik a fiúban, nem arról van szó, tényleg nem, csak.. fogalma sincs, hogyan mondjon el egy ilyet olyasvalakinek, akivel még beszélgetni akar a továbbiakban is. Mert bár lehetne rosszabb is, egy ilyen mivoltot nem egyszerű megemészteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. május 30. 16:23 | Link

Liliiiii


Lili meglepően pörgős volt, olyan eleven, de közben feszült is legbelül, legalábbis gondolom. Ezekben a dolgokban persze sosem lehetek biztos, ezek csak olyan megérzések (nem, nem női megérzések), semmi konkrét. Mindenesetre úgy láttam, ízlett neki a tea, reméltem hogy kicsit lehiggad tőle. Az biztos, hogy Lili nagyon szélsőséges ember.
- Nem is lötyi, hanem tea, és el kell ismerned hogy finomak! Tény, hogy a törökmézes valami undorító volt, de... - haraptam el a mondatom felét. Az volt az egyetlen tea életemben amit nem tudtam lenyelni.
Mosolyogva konstatáltam, hogy a lány felhúzta kék pulcsimat; reméltem, hogy azért még visszakapom valaha - nem tudom miért, de a nőknek van egy furcsa kleptomán hajlamuk ami a férfiak ruhadarabjait illeti.
Kissé abszurd volt számomra, hogy ez a lány egyik pillanatról a másikra ilyenné változhat - legalábbis mikor először láttam, egyáltalán nem ezt a képet festette magáról -, mintha megnyitnék egy csapot amiből szüntelenül áramlik a fesztelenség. Ilyen durván még senkinél sem tapasztaltam a két végletet, mármint sokan mondják hogy az emberek mellettem nagyon könnyen feloldódnak, de hogy ennyire az már tényleg durva. Lili kék szemeit kutattam, mikor megkérdezte, hogy én mi járatban vagyok, s közben töltöttem neki még egy kis teát.
- Tudod, varrogatni meg elmélkedni, csak a szokásos. - közben végig a szemébe néztem, s megpróbáltam kikutatni szomorúsága okát, habár tudtam, hogy semmilyen különleges képesség nem áll a birtokomban.
- Én ne akarnám tudni...? Mondd csak bátran, ha úgy érzed. Nem fogom leharapni a fejed.
Ha őszinte akarok lenni, egoista voltam. Mármint az első gondolatom az volt, hogy mi van, ha ez a lány most szerelmet akar nekem vallani, mert én nem érzem azt iránta. Aztán lehűtöttem magam, hogy Merse nyugi, szinte biztos hogy még mindig senki sincsen beléd esve és egy darabig nem is lesz.
Kíváncsian vártam a lány válaszát; ha engedte, elvettem a kezéből a teát és belekortyoltam, hogy aztán visszacsúsztassam hideg ujjai közé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék