38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek!
E hét vasárnap éjfélig várjuk a mixelt multikat. Részletek a főoldalon!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 76 77 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 9. 18:59 | Link

Töki

A hónapok óta tartó sorozatos éjszakai ébrenlétei, és álmatlansága lassan elviselhetetlenné válik. Az ifjú elsőéves mióta itt van, egyetlen éjszakát sem aludt végig, de egyhuzamban még csak a négy óra sem volt meg. Igaz az is, hogy általában késő este, a csillagok ébredése után kerül ágyba, addig esze ágában sincs visszatérni hálókörletébe, de jól esne már mind szellemének, mind pedig testének egy hosszan tartó, álmok nélküli alvás. Ez nem történt meg csütörtök éjszaka sem, így a mai hajnalt ismét az ágyban ülve, hátát a falnak vetve, saját gondolataival töltötte. Szobatársai mellette kis angyalként húzták a lóbőrt, enyhe horkolással adva pihenésüknek rekedtes hangot. Noel órákkal később már a kastély folyosóin lakó, harsogó festmények között jár, feltett szándéka, hogy egy újabb helyet hódítson meg. Ő amolyan "egyből mindent" típus, ha valamit akar, azt azonnal akarja, nem a türelem embere. Igazi oroszlánként hatalmaskodó jellem, akinek uralma alá kell hajtania a fél világot, de legalább közvetlen környezetét. Nem jól tűri, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt ő elképzelte, és ennek néha keményen hangot is ad. Lépteinek hangja dübörög végig a folyosókon, a festmények bámulhatják, ő egyikre sem pillant fel. Hogy miért rázza tőlük a hideg, azt még maga sem tudja, de kisgyermek kora óta utálja mindet, a hangjukat, a kinézetüket, azt, hogy képkeretből-képkeretbe képesek követni őt útjai során szinte bármerre. Ez most sincs másképp, egy-két festett alak nem rest követni a rellonos nyomát, amíg az egyszer egészen véletlenül móresre nem tanítja őket. A kastély tölgyfaajtaja nyílik, és Noel bőrkabátját összébb húzza magán a hideg időre való tekintettel. Nem rossz ez a hideg, igazi rellonos lelkületű embernek való. Nem sok diák időzik ilyenkor kint, inkább behúzódnak a körleteikbe, a könyvtárba, esetleg még órára is bejárnak, amire a fiúnak se lenne rossz, mert így hamar kicsapás lesz a vége. Kedvtelenül sétál tovább, és azon gondolkodik, hogy most éppen melyik órán kellene ülnie, és mohón figyelnie. Tanulnia, hogy végül belőle is legyen valami. Ezek a gondolatok csak még jobban lehúzzák így sem jó kedvét, nem is számít már túl sok jóra. Aztán meglát egy kis srácot pokróccal, kosárral, és valószínűleg jókedvvel megpakolva.
- Üdv a kis úrnak - sétál oda hozzá aprócska, átlátszó mosolyt erőltetve lefogyott arcára, és a pokrócára mutatva kér helyet magának. - Mit szólnál, ha leülnék?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 9. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2013. november 11. 14:13 | Link

ágostóón.


Soha nem szerettem a Halloweent igazán, sőt, semennyire sem szerettem a halloweent, mert míg kicsi voltam, csak akkor jött szóba nálunk, amikor apám ijesztgetni akart valamivel. Egyébként a családunk ilyen törvény és hagyománytisztelő família; szórakozás helyett a temetőkbe jártunk, virágot vittünk a már elhalálozott szeretteink sírjára, meg... meg ilyesmi. Gyászoltunk és rimánkodtunk, meg imádkoztunk istenhez, hogy minket ne vigyen el olyan hamar, mint Borbála nénikémet, vagy a nagybátyámat, Örsöt. Vagyis én nem csináltam, hanem a szüleim csinálták, mi meg hallgattuk a tesóimmal, az unokatesóimmal, és minden rokonnal, aki kicsit is fiatalabb volt, mint az előttünk lévő generáció - tulajdonképpen ez volt az az esemény, ami kicsivel közelebb hozott bennünket egymáshoz a tesóimmal. Mást nem is nagyon tudnék felhozni.
Most sem érdekel igazán. Ez az egész tökös, zombis, hullás akármi... De mintha megszólalt volna bennem valami, ami titokban nagyon, de nagyon kíváncsi; összeszedtem magam, mindenféle jelmez és egyéb kiegészítő nélkül, mintha csak tévedés lenne az egész, mintha sosem meg sem történt volna... na mindegy. Szóval kiesz a fene a rétre, és nem, nem tévedtem le, senkinek még csak nem is fogom ezt füllenteni, mert most már tudom, mi merre van, s erre nagyon is büszke vagyok.
Büszkén lépek be a kapunk, büszkén nem veszem a hülye töklámpást, amit mindenáron rám akarnak tukmálni, majd büszkén... tulajdonképpen nem csinálok semmit. Zsebre tett kezekkel ácsorogok mindennek a közepén, fintorogva nézek körbe és körbe, hátha látok valami olyat, ami miatt érdemes volt lejönni, de igazából... akármennyire szeretném azt mondani, hogy ez az este majd mindent megváltoztat, egyelőre nem látok mást, csak egy, azaz egy ismerős arcot. Lehet, hogy ennél többre nem is kellene várnom?
Továbbra is zsebre dugott kezekkel elkezdek felé lépkedni,  s mint aki csak úgy véletlenül - igen, itt meg is dőlt az, hogy nem füllentek arról, hogy kerültem ide - vetődött a közelébe... szóval ráköszönök.
- Hello - nyögöm ki magamból, szinte megszenvedtem ezzel az egy szóval. A szociális kapcsolataim némiképp javításra szorulnak, bár mielőtt javítgatni kezdem, azt hiszem, ki is kellene őket építeni. Nem gondolom, hogy ez a legremekebb kezdet rá, de legalább valamilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. november 11. 22:00 | Link

Manda

Kezd elege lenni a faggatózásból. A hazugság azért tűnik kézenfekvőnek, mert azzal el lehet kerülni egy rakás problémát. Nem akarja, hogy Manda féljen tőle, azt meg pláne nem, hogy elkezdjen hősködni. Számtalanszor hallgatta végig a monológokat, amiket azután kapott, hogy vallott. Egyedül egy valaki nem kezdett bele, de ő egészen más, hiszen neki nem kellett mondania semmit, ő érezte. De itt most egészen másról van szó. A mellette ülő lány egész egyszerűen csak ember, hogyan is magyarázhatna el neki olyan dolgokat, amiket az ő esze fel sem tud fogni? Márpedig, ha most bevallja, hová szokott járkálni, az kérdéseket fog maga után vonni, amihez szintén nincs elég jó hangulatban. Miért nem tud a lány egyszerűen csak elhallgatni? Legszívesebben felkelne és itt hagyná, minden szó nélkül.
 - Annyival jobb lenne, ha egyszerűen csak elhallgatnál.
Összepréseli a száját, egy ideig nézi Mandát a hűvös tekintetével, majd megrázza a fejét és a másik irányba fordítja a tekintetét. Minek ez a rengeteg faggatózás? Miért akar a háztársa ennyire rátelepedni? Hiszen nem fogadott neki örök hűséget, gyakorlatilag nincs is közük egymáshoz, akkor meg minek ez a nagy felhajtás? Kezdi felidegesíteni magát ezeken az apróságokon, aztán észbe kap. Nem kellene ennyire kilátástalanul szemlélnie a dolgokat. Amanda azért van vele, mert szeret vele lenni, Kornél is így van ezzel. Látszik rajta, hogy aggódik érte. Ebben a percben kezdi megbánni a tulajdon gondolatait. Lustán a lány keze után nyúl, az ajkához emeli és futó csókot nyom rá.
 - Nem akartam így reagálni.
Bocsánatot kérni? Ugyan...ő arra soha nem volt képes, nem most fogja ezt a remek szokást elkezdeni, de a kézcsók felért egy bocsánatéréssel, ennyi pedig több volt, mint amit a lány várhatott tőle ezekben a döcögős percekben. Felsóhajt, zavartan beletúr a hajába majd a lány felé fordul.
 - Zaklatott vagy, elég gyorsan ver a szíved.
Végigpillant a lányon, várja, hogy mi lesz erre a reakció. Először inkább csak teszteli a dolgot, nem akarja csak úgy ráborítani a dolgot, mert nem akarja, hogy Manda megijedjen és otthagyja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 13. 17:31 | Link

Fodor Benjámin


Ahogy barátom áradozott arról a mérkőzésről, nekem is eszembe jutott az az erős lövés, amit ugyan lehetett volna fogni, ha legalább 100 kilós lett volna mindkét kezem, talán a labda meg is állt volna. De ilyet azelőtt és azóta sem fogtam ki.
Jó eltalált lövés volt. Még ma is emlékszem rá, pedig aznap a mérkőzés után el akartam felejteni az egész mérkőzést. Na, nem a bekapott gólok miatt. Azzal nincs gond, ha egy másik csapat jobb nálad, de.... hát igen, ha ti vagytok a tudásotok alatt, azt el kell felejteni, és aznap nem ment a játék egyikünknek sem.
Félreértés ne essék, jó volt az ellenfél, ha mi is rendes állapotban lettünk volna, akkor sem biztos, hogy más eredmény lett volna a mérkőzés végén.
- Igen, aznap én védtem, de a lövésed kifogott rajtam.
Mosolyogtam természetesen, hiszen nincs mit szégyelleni.
Meglepődtem a kérdésén.
-Már hogyne lenne meg a Magyar állampolgárságom- mosolyodtam el újra.- Édesanyám szülei magyarok. Egyértelmű, hogy az állampolgárságot is megkaptam. A terved jó, legyünk akkor készen a riói útra. Edzünk együtt, így bejutunk a válogatotba, álmodoztam én is.
Majd hirtelen eszembe jutott,hogy nekem már rég a klubhelyiségben kellene lennem.
-Ne haragudj, de most mennem kell. A klubhelyiségben megtalálsz, ja és talán a szobánkba is beköltözhetnél! Smiley

Majd sietős léptekkel elindultam.......
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 16. 19:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 13. 17:32 | Link

Kornél

Egyáltalán nem szűnik benne az a vészharang, ami arra felé tereli benne a dolgot, hogy nem csak levegőzik, és ez nem egy egyszerű hangulatváltozás eredménye. Nem akar támadó lenni, a hangjában sincs eleinte semmi ilyen, egyszerűen érdekli, mi van vele, nevezhetjük aggodalomnak is, de nem ezen van itt a hangsúly, ellenben Kornél reakciója elég erős. Szinte rá van írva, hogy mennyire nem kér belőle, az meg, ahogy és amit mond, ki is fejezte ezt. Na, nem mintha Amanda lenne az a valaki, akit most el bír viselni, nem is várná el, másrészt nyilván van, akivel inkább beszélne, vagy egyedül lenne, de ez a hangsúly erőteljesen a senki felé sodorja. Nem húzza fel magát, még csak meg sem bántódik meglepően. Inkább csak az arcára ül ki valami furcsaság. Nagyon szívesen megmondaná pedig neki, hogy lehet, hogy egy senki ehhez, de ezt a senkit legalább érdekli, mi van vele. De mégsem teszi, elhallgat, ha neki ezzel jobb lesz, azért megforgatja a szemeit, mert ez megint valami hárításnak tűnik, de jobban jár, ha nem akar ennél jobban belelátni, de ebbe nem tud beletörődni. Nem is ő lenne, ha egy legyintéssel félbehagyná a dolgot, aztán folytatódhasson a dolog a normál keretek között.
A makacsság, a kedvtelenség és az elzárkózás logikus fegyvernek látszik, legalábbis az elmúlt szavak után, nem tudni Manda mi mást várhatott. Nem gyerek már, hogy kihisztizze magának azt a választ, ahogy Kornél sem, hogy ez meghassa, értelmetlen felvetődnie is a dolognak, ugyan ez a helyzet az éles kérdésekkel is, amire most jön rá. Ha akarja, ha nem, úgy sem kap olyan választ, amilyet szeretne. Mély levegőt vesz, majd kicsit fújtatva, kifújja azt, mivel ő is elfordult, nem látja háztársát, egyszerűen csak azt érzi, mikor a kezéhez ér, még ekkor nem fordítja rá a tekintetét, csak mikor megemeli azt. Nem húzza el a kezét, mikor elengedi, végigsimít az arcán, majd valami félmosolyszerűséget produkál, de kevésbé van mögötte jókedv, mint az látszik.
- Ezt én is tudom, különben már elküldtél volna, vagy itt hagytál volna…
Jegyzi meg, nem sikerül valami barátságosra, de nem így akarta, kicsit úgy magának is beszélt ezzel. Rászokott, hogy saját magának ad bizonyosságot a dolgokról, így nem esik akkorákat, semmilyen téren.  Kinyújtja a lábat és keresztezi, majd karba font kezekkel kezdene valami idióta gondolatmenetbe ismét, de ekkor valami válasz szerű érkezne a kérdésére? Nem elsőre semmi kézenfekvőnek nem tűnik neki, lehet igazából csak nem figyelt, mert leakadt azon, hogy ő zaklatott. Bármi is legyen, nagyobb kín lehet elfojtani, mint kimutatni.
- Nem vagyok zaklatott! Mármint…
Nem akar rárontani ezzel, egyáltalán. Beszéd közben kapcsol csak vissza arra, amit mondott. Nem megismétlést vár, hanem egyszerűen Ő sem tudja, valahol a fogalma sincs, mi folyik itt és a meglepettség között váltakozik az arca. Kicsit megrettent talán, de maga sem tudja mitől. Keresi a tekintetét, abba próbálja mélyeszteni a sajátját. Gyanús csend, az azért nem lesz, előbb-utóbb ki fog bökni valamit. ~ Most komolyan ennyire figyel? Számolja pulzusom, vagy kapkodom a levegőt? Vagy…? ~ Csak kérdően tekint rá, amiről ideje lenne leszoknia.
- Honnan tudod? De ez nem válasz…
Teljes testével felé fordul, a vállával dől a fának, úgy figyeli tovább. Jobban szemügyre veszi azt, amit már látott eddig is, kimerültnek tűnik, mint aki az elmúlt napokat végigrohanta, de szó szerint. Nehezményezi a tanácstalanságot, sőt, kifejezetten utálja. Lehet, ő gondol bele túl sokat, bár ez nem tűnik opciónak. Folyamatosan kattog az agya, mi lehet ekkora dolog, hogy ilyen dolgok mögé bújik, meg így és ilyen állapotban. Lennének eszméletlen teóriái, ha elengedné a képzeletét, de ezeket gyorsan el kell űzni.
- Hallod a dobogását? – Talán most lehet azt mondani, hogy a vonásai közé kúszik egy kis rémület, de elenyésző.  
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. november 13. 17:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 14. 15:56 | Link

Ronald

Sajnáltam, hogy tényleg őt találtam, el, de annak a labdának be kellett mennie. Amúgy se néztem fel, nem céloztam, és még nem is válogattam meg az erősséget. Végül is a foci, az foci, és csak a csapattársainknak tehetünk jót a pályán. Ő akkor nem volt csapattárs, hanem ellenfél. Na de mindegy. Hagyjuk abba a nosztalgiázást, és éljünk a jelennek, a mának.
Annak viszont nagyon megörültem, hogy van Magyar állampolgársága, így mehetünk a VB-re. Jaj de jó lenne. Mondjuk nekem és neki is sikerülne bejutni a válogatottba, csak az a baj, hogy neki ahhoz, hogy benne legyen az állandó kezdő tizenegybe, le kell győznie a jelenlegi "magyar szuper kapust", Szabó Ákost. Igen ám, de arra a helyre pályázik Kurucsai Roland is, bár ő könnyű ellenfél. Ezen az apróságon nem nagyon rágódtam, hiszen ő nagy játékos szerintem, meg hát ha nem is, egyes meccseken azért védhetne. Efféle örömömet kifejeztem szóban is:
-Az jó ha megvan, mert akkor együtt fogunk játszani, abban biztos vagyok. Akkor majd holnap jössz le megint ide?
Utolsó mondatomat már csak megkésve mondta, mert ő jelentette be a először a távozási óhaját. A kérdést is már csak csendesebben mondtam, így nem biztos, hogy meghallotta. Örültem a találkozásunknak, és annak, hogy rendesen meg tudtunk ismerkedni.
Én még kicsit maradtam, olyan öt percet, amelyben kapura rúgtam, aztán fogtam a labdát, hálót és elindultam fel a kastélyba egy ismerős dallamot dudorászva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. november 15. 21:54 | Link

Manda

Próbálkozik. Leginkább ez jellemző arra az időintervallumra amit itt töltött és tölt is jelenleg. De bármennyire is próbálkozik, azért mehet minden fényesen. A legutóbbi átváltozás megerősítette abban, hogy nincs helye egy iskolában, ami tele van ártatlan áldozatokkal amik egy farkas szemében nem minősülnek másnak, mint húsnak. Ahogy pedig Manda arcát figyeli, rájön, hogy ez az egész semmi más csak tettetés. Zaklatott, rosszul érzi magát, attól még inkább, hogy itt ül mellette valaki, aki válaszokat vár. Nem adhat, egyszerűen nem képes csak úgy kiadni magát valakinek, kizárt dolog, még akkor sem, ha ez a lány éppen közelebb van hozzá mint az összes többi. Lényegében semmi nem változtat a helyzeten, a titok akkor is titok marad.
Ahogy meglátja a lány arcán a reakciót, egy apró mondat vált ki, már biztos benne, hogy az egészet hagynia kell a fenében. Megrázza a fejét és sóhajtva felkel a helyéről, sziszeg egy kicsit, ropognak a csontjai, így megropogtatja a nyakát és lepillant Mandára.
 - Felejtsd el amit mondtam. Nem fontos.
Megrázza a fejét, elnéz a kastély irányába, majd kisvártatva vissza a fa tövében kuporgó lányra. A szavak a torkára forrnak hiába akar bármit is kinyögni, minduntalan elhallgat, pedig éppen csak a hangok kiadásához elég levegőt vette magához. Kicsit nehezebben megy, mint azt gondolta volna, de tudja, hogy így lesz a legjobb. Amanda veszélyt jelent, mert túl sokat tud, vagy legalábbis sejt és az neki bőven elég indok ahhoz, hogy távol tartsa magát tőle, keltsen ez benne bármilyen érzelmeket is.
 - Amit azt illeti, felejtsd el ezt egészet, hiba volt, hogy megint közel engedtél magadhoz.
Mindehhez társít egy jól koreografált fintort és hátat fordít, angolosan távozva, mielőtt még elharapódzhatnának az események. Nem akart szerezni magának még egy púpot a hátára, de kénytelen volt, amúgy is tudta, hogy ez lesz a vége. Idővel pedig majd a lány is megfog békülni, talán. Vissza sem nézve nyitja meg a hatalmas tölgyfaajtót és megy be a kastélyba, de biztos, hogy nem a Rellon felé, az túl nyilvánvaló lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 16. 20:09 | Link

Noel, aki remélem egy herceg *-*


Ó, miért nincsenek még itt a madárkák, meg a lepkék? Ez olyan szomorúúúú, pedig én imádom azokat kis repülő állatkákat. Biztosan van összefoglaló nevük, de most nem jut eszembe. Mindegy is. A lényeg az, hogy szépek és szeretem őket nézni, de eltűntek, mert közeleg a tél. Szeretem azt az évszakot is, ám olyankor hamar lebetegszem, ugyanis sokat szoktam kinn, a hidegben játszani. Fetrengek a hóban, vagy hóembert építek és legtöbbször nem megfelelő öltözetben hajtom végre ezeket a tetteket. Hiába no, még gyerek vagyok, különösebben nem érdekel, ha csak egy pulcsiban rohangálok. Óóóóó, kezdek ráhangolódni a télre! Jippí, már nem is utálom annyira. Jön majd a Mikulás, meg a Jézuska és kapok ajándékokaaaaaaaaaaaaat! De jóóóó! Meg persze én is veszek ajándékot Misinek, meg Davidnek. Szerintem ők a rosszgyerekek listáján vannak, úgy hallottam sok csúnya dolgot csináltak az elmúlt egy évben. Ami persze tök hülyeség, mert ők jók és megérdemlik az ajándékot. Ha pedig a Jézuska nem hoz nekik, akkor majd én készítek! Még nem találtam ki mit is csináljak nekik, ám ez tuti, hogy lelátogatok a faluba, ott olyan menő cuccok vannak. Úgy hallottam van valami kviddicses bolt, meg olyan üzlet is, ahol csupa szupi dolog van. Például.... őőőő... nem is tudom. Mindegy. De el kell oda mennem, különben irgumburgom lesz! Ó, mintha az anyukámat hallottam volna. Nem igazán értem miért vannak ilyen gondolataim. Áh, mindegy...
Szépen kipakolok a kis kosárkámból. Előkerülnek az italok, a sütik, meg a többi kaja, aztán megigazítom a plédet. Lépteket hallok, a zaj irányába fordítom a kis buksim és észreveszek egy nagyfiút. Hosszú a haja, mint a hercegeknek, olyan menő gyereknek tűnik, ám  kicsit mégis félelmetes, tuti rellonos. Mikor megszólít kedvesen rámosolygok.
 - Háháhát pepepersze, legalább nenem fogok unatkozni. - remélem nem ijesztem el a dadogásommal, bár itt senkit sem zavar, hogy így beszélek. Megtartom a tisztes távolságot, kicsit tartok ettől a sráctól, gonosznak tűnik. Lehet ő a másik birodalomból jött kémkedni és engem akar kihallgatni! Jóóóóóó, itt nincsenek rosszakaratú emberek, úgyhogy ezt az ötletet el kéne vetnem.
 - Kérsz egy kis sütit? - továbbra is kedvesen mosolygok és rámutatok a süteményekre, aztán kicsit közelebb merészkedek hozzá. - Te is herceg vagy, ugye? - csillogó szemekkel várom a válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damian Alexander Gabriel Salander
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 59
Írta: 2013. november 20. 13:35 | Link

Nagy nyikorgás töri meg az ódon felek csendjét, Damian akármennyire is halkan próbálta meg kinyitni a kaput. A hangra a festmények morgolódással felelnek..amire szöszink csak lemondóan sóhajt.
~Ha meg lenne bűvölve és nem nyikorogna, ti se nyavalyognátok.. nem hogy szólnátok egy tanárnak vagy akárkinek.. neem.. ti nyafogtok..~
Fut végig az agyán a gondolat, majd kilép a rétre. Hosszú szövetkabátjába burkolózva körbe néz, mikor is egy hirtelen szél felborzolja a most kibontott haját.
~Még csak ez hiányzott.. utálom az őszt.. hideg is, nedves is, szeszélyes is..
Szeszélyes, akárcsak tegnap Awer-Kowai.. hogy azt a nőt mi lelte..~
Gondolkodik tovább, miközben jobban szemügyre veszi a tájat. A megsárgult falevelek vígan táncolnak a szélben, de ez Damian-t nem hatja meg. Egy pár bizonyosan romantikusnak tartaná ezt a környezetet, de a mi hősünk nem. Csak friss levegőt jött szívni, meg megnézni, mégis milyen a környék. De semmi meglepőt nem talál, hisz hasonló kertje van az ő kúriájuknak is, csak ott nincsenek a falevelek szétszórva a pázsiton, mert a szorgos szolgák mindent feltakarítanak. Ekkor megint egy nagyobb szélroham az arcába fújja az összes haját, amit bosszankodva söpör félre bőrkesztyűs kezével. Ilyenkor utálja, hogy apja az ősi hagyományokhoz mérten neveli, és nem engedi, hogy levágassa. Igaz, a bálokon sok nő megfordul utána, és nem egyszer hallotta már, hogy ez a szexepilje a metsző tekintete mellett, de akkor is a szél egyáltalán nincs tekintettel rá.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 1. 12:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 20. 13:56 | Link



Idejét se tudja, mikor mutatta meg magát. Már amennyire ő képes erre, ugye. Az eridonos viszont imádja ezt az időt. Nem süt a nap, meleg sincs, nyugodt szívvel róhatja a folyosókat. Talán ennek is köszönheti, hogy aránylag nyugodtabb, mint annak előtte, de tisztában van azzal, hogy ez az állapot mulandó. Mihelyst megint hatalma alá keríti az éhség, nem lesz ugyanaz a lány.
De most nem gondol erre, a birtokot járja, csak úgy.... mindenféle cél nélkül, mert örül, hogy megadatik neki ez a lehetőség. Még ember korában is imádott kint sétálgatni, a különbség csak annyi, sose volt egyedül, most meg... mintha a magány egyik díszpéldánya lenne, pedig nem, csak... nehezen nyilvánul meg az emberek közelében.
A réthez érve pillantja meg a hosszú szőke hajzuhatagot, össze is vonja a szemöldökét, mikor rájön, hogy a tulaj viszont nem nő. Persze nem kéne ezen meglepődnie, mégis kuriózum ebben az iskolában a hosszú haj, már ami a pasikat illeti. Rajta kívül csak Nathet ismeri, aki majdnem ekkora hajkoronával büszkélkedhet, csak az övé vörös. El is húzza a száját, mert bevillan a cseppet sem kedves találkozásuk. Igen, határozottan meglett volna anélkül az élmény nélkül is.
- Klassz haj. Mű? - teszi fel a kérdést, ártatlan érdeklődéssel, mert mi másra gondolhatna? Azért bízik benne, nem fog rá megorrolni a srác, mert tényleg nem sértésnek szánta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damian Alexander Gabriel Salander
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 59
Írta: 2013. november 20. 14:15 | Link

Olivia Meyerson

Hirtelen lépteket hall maga mögül, majd hang is társul hozzá. Lassan megfordul, és felhúzza az egyik szemöldökét.
-Mű?
Csak ennyi csúszik ki a száján viszont kérdés gyanánt. Mindent mondtak már a hajára, csak azt nem, hogy mű.
-Nem hölgyem, nem mesterséges. Ez a természetes hajam. De miből gondolod, hogy nem az?
Meg sem sértődik rajta, hisz látja a nőn, hogy nem sértésnek szánta. De ahogy jobban megnézi a hölgyet, észreveszi, hogy idősebb nála, ez nem a kinézetén mutatkozik meg, hanem a tekintetéből. Jobban megvizsgálja hát a kisasszonyt, és látja hogy Eridonos kitűzője van, a legtöbb háztársához hasonlatosan megvető is lehetne az ellenkező házbeliekkel, de ő felülkerekedik a sztereotípiákon. De valami nem hagyja nyugodni, a nőnek érdekes kisugárzása van. Másnak lehet borsózna a háta tőle, de Damian érdeklődését csak fokozza. Hisz minden érdekes számára, ami ismeretlen.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 1. 12:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 21. 13:48 | Link

Damian

Alaposan megnézi magának a srácot, nem érez semmi kellemetlen érzést ezért. Emberként is az alapos megfigyelésről volt híres, magasról tett arra, hogy ez másokat esetleg zavarba hoz. Most se érdekli igazából. Persze az akkori számára létfontosságú jegyek elvesznek, most szimplán valami különlegeset próbál találni, valami olyat, amit eddig még sose. És ez minden bizonnyal a haj lesz, hisz nem sokszor látja, hogy egy férfinek hosszabb tincsei lennének az övénél.
- Mert lehetetlenség, hogy egy pasi annyi ideig el bírja viselni a hosszú hajat, hogy ennyire megnőjön - állítja komolyan, tényleg. Drake is sokat panaszkodik, pedig az övé csak a válláig ér.
- Rellonos vagy, ugye? Furcsa, hogy még mindig nem ragadsz pálcát, ez nem jellemző rátok - billenti oldalra a fejét, ahogy vizslatja. Persze már leszűrte, hogy újonc, nem okoz nagy gondot az ilyesmit megállapítani, így nem is éli bele magát, hogy a legközelebbi találkozásukkor se fog. Már ha persze találkoznak legközelebb... nagy a suli, sok az ember, így ez koránt sem biztos.
- Olivia vagyok, eridonból - és bár az illem megkövetelné, kezet nem nyújt, csupán biccent egyet, ezzel is letudva a kötelező köröket.
- Mit csinálsz itt kint? Nem valami jó az idő - vonja fel a szemöldökét. Hirtelen ered meg a nyelve, nem is igazán tudja, miért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 22. 15:39 | Link

A kis herceg

A pléd mellett állni olyan érzés most, mint amikor gyermekkorában nővérével, Sárával elmentek a közeli tisztásra, és botokkal varázsló párbajoztak, majd muglimódra gyűrték egymást a fűben. Igazi jó testvérek voltak, és azóta is mindent megbeszélnek egymással.
Az ücsörgő fiú mosollyal fogadja a rellonost, aki csak átlátszó válaszvigyorral tud reagálni. Nincs jókedve, és hiába a kellemes fogadás, ma valószínűleg mogorva, és morgós lesz. Marci nehezen ejti ki a szavakat, némelyiknek többször nekikezd, és dadogva kínálja hellyel a hozzá képes tényleg hatalmas fiút. Beszédhibájával kitűnik a tömegből, és egy szűnő pillanat erejéig Noel is felhúzza szemöldökét. Természetes, hogy ezért bántani nem fogja az egyébként értelmesnek látszó, és nagyon kedves gyereket, de az is hamar kiderül, hogy úgy tesz, mint aki ezt észre sem vette volna.
- Sajnos most nem leszek a legjobb társaság - feleli a fiúnak, aki őrült reményeket táplál aziránt, hogy a rellonos elsőéves mellett majd események sorozata fogja érni, és délutánja unalommentesen fog eltelni. - Még nem láttalak erre, mi járatban vagy itt?
Hiába fürkészi a beszédhibás kis legényt, nem tud rájönni, hogy miért tölti éppen itt idejét. Lehet, hogy a faluban lakik, vagy esetleg itt a kastélyban, ki tudja. Marci pakolgat, rendezkedik, még a pléd szélét is megigazítja, amitől az elsőévesben megtörik a jég, és igazi, szívből jövő mosolyra fakad. Valódi gondoskodó úriember lesz ebből a gyerekből, akire csak úgy ragadnak majd a lányok.
- Finom vaníliakrémmel töltött békát elfogadok, köszönöm - nézelődik az édességek között, és ki is vesz egy beszédesebb békát a többi közül. Szereti a mágikus finomságokat, ha nem volna édesszájú, akkor is gyűjtené őket. A ládájában is lapul néhány vicces varázssüti, amelyekről ezidáig el is feledkezett. A béka fejét leharapva érkezik az újabb kérdés Marcell úrtól, amit nagy hirtelen még csak megemészteni sem tud. Nevet a kérdésen, és nevet a fiú kíváncsi, csillogó tekintetén, majd hosszan ízlelgeti a csodás krémet, hogy ezzel is időt nyerjen.
- A hajamról jutott eszedbe, hogy talán az lennék? - érdeklődik jókedvűen, további testrészektől fosztva meg a csokibékát.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 22. 15:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 2. 19:11 | Link

Yvonne L. West

Órák után.

Elindulok a kastélyból ki, már eleget voltam a falak között. Kimegyek friss levegőt szívni. Lemegyek a rétre egy könyvel. Olvasok egy kicsit egy kellemes fa alatt. Ma úgyis jó idő van, hiába az évszak és a hónap. Már a lépcsőn sétálok, nagyon várom, hogy pihenhessek egy kicsit. Olyan sokat kellet mostanában tanulni. Na, itt is vagyok. Benyitok az ajtón. Csend van, béke és rend. Enyhe szellő fúj. Nagyon kellemes. Leülök egy közepesen napos padra. Úgy nézem, nincs most más itt, csak én. A mókusok a fákon játszanak, a madarak dalolnak, szóval egy jó nap a mai. Egy sóhajjal elhelyezkedem a padon. Kinyitom a könyvet és kikeresem, hol tartok. Mielőtt elkezdek olvasni, belép valaki a képbe. Egy ismerős rellonos. Öregebb, mint én, de nem sokkal. Ő is úgy látszik, ide jött pihenni. Hát szerintem nem zavarjuk egymást. Ezzel a gondolattal elkezdek olvasni, nem törődve azzal, ki ül mellém. Vagy mért.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 16. 13:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 19. 18:42 | Link

Richard J. Ifens

Nem rázódtam még bele az iskola életébe. Egy ideje már itt vagyok, de még nem találtam barátokra. Úgy érzem, arra leszek kárhozatra, hogy életem végéig egyedül kódorogjak a Pokol tüzében, mert máshova nem lennék való.
Nem vagyok rossz ember, azonban túl kedves sem. Ha összeszámolnák, hány embert sértettem már meg pusztán a viselkedésemmel, egy viszonylag nagy szám jönne ki. Soha nem ment igazán az ismerkedés. Mindig zárkózott voltam egy kicsit, s vagyok. Nem tudom, mikor szabadulok meg ettől a tulajdonságomtól. Nagyon gyűlölöm a viselkedésem, gyűlölök mindenkit, ám legfőképp magam. Körülnézek. Egyelőre senkit nem látok a közelemben. Leroskadok a fűre azt gondolván, hogy senki nem láthat meg és teljesen visszavonulok a világomba, ahol aztán sírásban török ki, néma sírásban. Érzem, hogy az arcomat hirtelen forróság önti el. A meleg könnycseppek sorban hullanak, kis patakokban csorognak le az államig, majd onnan a földre. Szánalmas, szánalmas, szánalmas, szánalmas!!
Keserűségemben jobb kezem ökölbe szorul és a földbe csap, majd elkezdem egy helyben ülve döngölni, mintha csak a füves talaj tehetne arról, hogy rossz kedvem van. Ma alapból az volt. Látva más arcán a mosolyt, meg az, hogy eszembe jutottak a közelgő ünnepek, rontottak a hangulatomon, ami mindig monoton. Nem tudok mosolyogni, sem nevetni, pedig aztán nem vagyok egy szociopata, érzelmek nélküli ember. Akkor nem is nevezhetném magam ennek, hiszen tudom, ezekkel fejezhetjük ki magunkat a legjobban. Dús hajamból a fülem mögé tűrök egy tincset, végül sóhajtozva körbenézek. Meddig kell elviselnem ezeket a rémes láncokat? Meddig kell a saját csapdámban szenvednem? Mikor jön az, aki megszabadít tőlük? mikor jön el az, hogy nem marja a szívemet az egyedüllét sötét felhője?
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 27. 22:09 | Link

Tim

Délután

Jól esik végre kimozdulni egy ilyen hosszú nap után. Kicsit kint lenni a természetben és csöndben. Az órák zaja és unalmak után. El se tudom képzelni, mi lesz jövőre. Még rosszabb lesz. De ez most nem érdekkel, jobb ha nem gondolkodom el rajta. Inkább keresek egy nyugis helyet, ne csak bóklásszak összevissza kint. A rét megfelel. Ahogy odaérek, nem látok senkit, úgyhogy nekem tökéletes. Leülök az egyik padra, kényelmesen elhelyezkedem. Majd körülnézek, meg csodálom a tájat. Mivel szép idő van, szél se fúj, ezért minden mozdulatlan. Bár hallani az állatok zaját, látni nem lehet őket,ami nagy kár. Így is jó nézelődni, de nem az igazi.
Egyenlőre jó csöndben ülni és nem törődni senkivel. De ahogy nézelődöm meglátok egy fiút, aki erre tart. Elég fiatalnak látszik így messziről. Vajon ki lehet?
Nem ismerős, bár én elég kevés embert ismerek, úgyhogy nem csodálkozom azon, hogy nem ismerem. Ha idejön, úgyis megismerem, ha meg nem, akkor majd talán máskor. Ez nemsokára eldől.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 30. 22:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tim Rawden
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 20
Írta: 2013. december 28. 10:16 | Link

Állia

 Ahogy kiérek a rétre, elfog egy ismerős érzés: a boldogság. A fű illata, a lemenő nap látványa, a természet. Egy ideig csak járkálok, nem igazán érdekelnek a többiek.
  Egy picit később egy lányt látok meg a réten. Leül a padra és olyan nyugodtságot áraszt, hogy egyszerűen képtelen vagyok nem rá figyelni. Lassan baktatok felé, közben megnézek rajta mindent; a hosszú barna haját, bársonyos kezét. Mikor odaérek, mosolyogva köszönök neki.
-Szia!
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 30. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 28. 13:37 | Link

Tim

Egyre kellemesebb az idő, aminek nagyon örülök, talán még napozhatok is egy kicsit. Fejemet a nap felé fordítva,becsukott szemmel pihenek. Pár percig csöndben élvezem a napsütést. Ebből az ébreszt fel, hogy köszön nekem valaki. Kinyitom a fejem és odanézek, amerről a hangot hallom. Ránézek, felmérem. Eszembe jut, hogy ő lehet az, akit előbb láttam. Elég magas, mosolygós fiú. Szimpatikus. Bár nem tudom, mit szeretne tőlem. De azért mosolyogva válaszolok.
-Szia. Segíthetek?
Ehhez kíváncsian nézek, mert még szerintem nem találkoztunk. Ha találkoztunk volna, biztos emlékeznék. Gondolkozom, hogy van-e valami olyan, amiben segíthetek. Nem vállaltam semmit. De úgy is kiderül nemsokára. Remélem nem felejtetem el semmit.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 30. 22:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tim Rawden
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 20
Írta: 2013. december 28. 13:47 | Link

Állia

A nap olyan erővel süt a szemembe,hogy kénytelen leszek hunyorítani . A lány föl néz rám, kíváncsian bámul, én is alaposabban megfigyelem. Nem akarok rámenős lenni, csak egyszerűen beszélgetni szeretnék valakivel. De ha a lány nem értékeli, akkor csak pattinson le, nem nagyon halok bele.
-Ja nem kell,én csak éppen erre jártam, csak gondoltam beszélgethetnénk.-válaszolom csendesen neki.-Hogy hívnak?-kérdezem kiváncsian tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 28. 14:09 | Link

Tim

Mivel én vagyok háttal a napnak, nem kell hunyorognom, de neki igen. Megkapom a válaszom. Megnyugszom, hogy nem felejtettem el semmit. Viszont annak örülök hogy találtam valakit, akivel beszélgethetek, pontosabban ő talált engem. Ezen mosolygok. Elég csendes fiú, nagyon aranyos. Miközben ezen merengek, megkérdi mi a nevem. Szépen mosolyogva, kedvesen válaszolok a kérdésre és az előbbi válaszára.  
-Persze beszélgessünk. Állia vagyok, és te?
Dobom vissza a labdát. Most már én is kíváncsi vagyok. Eszembe jut, hogy ülök, ezért megkérdem, nem akar-e le ülni. Még mindig mosolyogva teszem fel a kérdést.
-Nem ülsz le ide?
És megütögetem magam mellett a padot. Remélem nem veszi tolakodásnak.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 30. 22:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tim Rawden
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 20
Írta: 2013. december 28. 14:30 | Link

Állia

 Magamba megállapítom hogy mennyire illik rá a neve. Meg is említem neki:
-Szép neved van. Amúgy engem Timnek hívnak.-biccentek neki,majd leülök mellé. A tájat figyelem; sehol egy eltévedt virág, egy hiba, minden szépen el van rendezve. Hátul,ahova a fákat ültették,még azt is úgy tervezték meg,hogy a növények  párhuzamosak legyenek egymással. Nem olyan rossz ez az iskola mint hittem,a kertjük szép, az óráik érdekesek,a diákjaik kedvesek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 28. 15:45 | Link

Tim

Megdicséri a nevem. Ami jól esik. Elgondolkozom rajta, hogy már mennyien megdicsérték. Aminek nagyon örülök, szeretem ha dicsérnek. Az ő neve is tetszik,ezt meg is mondom. Közben leült mellém.
-Köszönöm. A te neved szép.
Ez után csöndben nézelődünk. Nagyon jó kint lenni a réten,minden gyönyörű. Most a napsütésben majdnem olyan, mintha tavasz lenne. Miközben nézelődöm, azon gondolkozom, hogy mit kellene mondani. Talán megkérdem, melyik házból való. Ez kezdőtémának jó. Meg is kérdem. Felé fordulok és kérdek.
-Melyik házba valós vagy?   
Valahogy most ötletem sincs, melyik házban lehet. De ez úgy is mindjárt kiderül.
Miközben várom a választ, megint elkezdek gyönyörködni a tájban.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 30. 22:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 28. 15:54 | Link

Állia


A folyosó most csendes volt, és nekem pontosan ez tetszett. Rosszul keltem reggel, azóta fáj a fejem, már attól összerezzenek ha valaki leejti a könyvét. Mindennel próbálkoztam már de hiába, már csak egy dolog maradt, mégpedig az, hogy levegőzzek egyet. Sokszor vagyok hajlamos a fejfájásra, ezeken otthon mindig a levegőzés segített, ha picit sétálgattam. Picit jobban felöltöztem, mivel odakint hideg volt, majd a rét felé indultam. Pár perc alatt ott voltam, majd mikor kiléptem a fűre, mély levegőt vettem, és egy padhoz sétáltam. Leültem, karba fontam a kezemet, és nézelődni kezdtem. Mellettem egy lány olvasott, de olyan voltam, mint aki tudomást se vesz róla. Alig pár diák volt idekint, velem együtt. Ma valahogy a szokottnál is kevesebb embert látni.
Vettem a mély levegőket, ki-be, és éreztem ahogyan egyre jobban kitisztul a fejem, lassan kezdett is elmúlni a fájdalom. Miért is nem ezzel a módszerrel kezdtem, komolyan mondom, így kárba ment egy egész napom! Mondjuk, ha jobban belegondolok, nem is volt tervem a mai napra, így valószínűleg csak unatkoztam volna. Köhécseltem egyet, majd magam mellé pillantottam, a kis barna lánykára. Azóta amióta itt vagyok, szinte ugyanúgy ül, még az arckifejezése sem változott. Kezdtem azt hinni, hogy szobor, de mikor kezével lapozott egyet a könyv lapjain,megnyugodtam. Fiatalabb volt mint én, az arca is ismerős volt, de úgy konkrétan semmit se tudtam róla, csak annyit, hogy igen, ő is ide jár.
Hirtelen iszonyatosan elkezdtem unni magamat, igen, én olyanra is képes vagyok, hogy akár egy másodperc alatt rám törjön az unatkozhatnék. Torkomon ismét köszörültem egyet, majd megszólaltam.
- Hát te miért olvasol idekint, ilyen hidegben? Kérdeztem, hangomban ugyan volt egy kis gúny, hogy minek, azt magam sem tudom, de alig volt észrevehető. Viszont kérdésem jogos volt. Ki az, aki télen az udvaron olvas? Ennyire nem szereti a fűtött, jó meleg helyiségeket, ahol bele tud kucorogni egy meleg fotelbe, és elmerülni a könyvek világába? Késztetést éreztem, hogy én is ilyesmit tegyek, de nem volt kedvem ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül itt hagyjam ezt a szerencsétlen lánykát, így inkább csak vártam a válaszára. Ha nem mondd semmit, akkor leléphetek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tim Rawden
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 20
Írta: 2013. december 28. 21:13 | Link

Állia

Nagyon elgondolkozok, csak néhány perc múlva válaszolok vissza neki.
-A navinébe osztottak be. -válaszolom és közben azon gondolkozok, vajon ő hova tartozik. Levita? - És téged? -nem nézek rá, a rétet figyelem. Jobban összehúzom a  kabátomat, hűvös kezd itt lenni. Egy régi, kopott, vékony zöldes kabát, de hiába, én egyszerűen nem tudok megválni tőle. Pedig most nem igazán használ, de még szerencse, hogy rétegesen vagyok fölöltözve. Kifújom a hideg levegőt és nézem, ahogy elszáll. Elmosolyodok, mert arra gondolok, mennyire könnyebb lehet a levegőnek lenni; mindenhol jár, de mégsem látja senki, láthatatlan.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 30. 23:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 29. 10:52 | Link

Tim

Lassan haladunk a beszélgetésben. Mivel pár perc után válaszol csak, és akkor is csak úgy maga elé. De legalább válaszol. Navinés, még nem láttam ott. Nincs sok időm gondolkozni, mert visszadobja a labdát. Most mondjuk tényleg nincs rajtam címer. Erre gondolva ránézek, hátha látok rajta. Hosszan végigmérem, de nincs. Hát akkor kvittek vagyunk. Én se nézek rá, úgy válaszolok.
-Rellonos. Mióta vagy itt?  
Teszem fel kíváncsian a kérdést. Mert elég magas fiú, komolynak is látszik. De még nem láttam, pedig mióta belátási jogom van, sokukkal meg ismerkedtem. Lehet, hogy elsős. Úgy döntöttem, ezen nem gondolkodom inkább, felesleges. Ránézek és látom, hogy fázik. Kicsit tényleg hideg van. Hirtelen gondolattal előkapom a pálcám. Elkezdem halkan mondani a varázsigét.
-Lacarnium Inflamare!
Majd miután megjelent a kis varázsláng, kettőnk közé irányítom. Majd mosolyogva rákérdek, hogy zavarja-e.
-Így ugye jobb?
Kellemes meleget áraszt a lángocska. Miután megbizonyosodtam abban, hogy jó helyen van, elrakom a pálcám. Elkezdem újra a rétet nézni. És elgondolkozom azon hogy milyen szépen süt a nap, mégis milyen hideg van, ehhez még a leheletemmel is játszom.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. január 2. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tim Rawden
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 20
Írta: 2013. december 29. 20:14 | Link

Rellon? Nem gondoltam volna.Nem nagyon tudom elképzelni rellonosnak,de mondjuk a beosztásnál senkit sem osztanak be rossz házba.
-Ó.-mondom tömören.- Ö én még csak most kerültem ide,elsős vagyok. -Nem tűnik olyan fiatalnak, úgy hogy ő biztos idősebb nálam. - És te? -nézek föl a bambulásból. Közben Állia egy kis meleget varázsolt, ami olyan jól esik, mint egy meleg kályha. Meleg kályháról viszont a karácsony mesés hangulata jut eszembe; a bejglik illata, az ajándékok varázsa, minden olyan csodás. Úgy szívom be ennek a gondolatnak az illatát,mint ha én is a karácsonyt ünnepelném. De aztán rájövök hogy elmúlt már minden, és hogy a hangulatot, már csak az ilyen apró varázslatok hozzák vissza.
-Igen...sokkal jobb.-felelem csendesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 29. 22:07 | Link

Tim

Elég vicces, ahogy meglepődik azon, hogy rellonos vagyok. Most tényleg jó kedvemben vagyok, bezzeg mikor mérges vagy morcos vagyok. Ahogy magam elképzelem az arcom, egy kicsit nevetek. De próbálom hamar abbahagyni. Kis idő után már csak mosolygok. Remélem nem zavarja, nem rajta nevettem. Bár az is vicces volt, ahogy válaszolt, biztos, hogy a mostani jó kedvemmel a levitába tett, mivel a navinébe nem tehetett. Közben válaszol a kérdésemre. Elsős, ezen csodálkozom, azt hittem öregebb, csak másik suliból átiratkozott. Megint nincs időm gondolkozni ezen, mert megint visszadobja a labdát. Hát én már egy darabja koptatom a padokat. Még mindig nagyon mosolyogva válaszolok.
-Én már második éve koptatom az iskola padjait.
Közben még látom, hogy kellemesen éri a meleg. Látszik rajta, hogy elkezd álmodozni, nagyon aranyos, olyan mintha visszamenne az időben és újra kicsi lenne. De hirtelen elkomorodik, kicsit szomorkás lesz. Csendesen felel nekem. Örül a lángnak. De látom hogy valami nem jó, olyan hirtelen lett szomorú. Lassan felé fordulok, finoman mosolyogva ránézek és megkérdem.
-Jól vagy? Előbb még olyan boldognak látszottál, miért lettél hirtelen ilyen szomorú?
Kicsit kimondva már megijedek a gondolattól, hogy én csináltam valamit. Ijedten és kérdőn nézek rá. Nem tudom kitalálni, miért lett ilyen levert hirtelen.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 30. 23:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tim Rawden
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 20
Írta: 2013. december 30. 10:09 | Link

Állia

Ha azt hiszi, hogy megvetem őt, akkor téved. De megnyugodok, amikor látom a mosolygós arcát.
- Értem. És honnan jöttél? - mégsem olyan idős, mint hittem. Állia megkérdezi tőlem, hogy jól vagyok-e, én meg csodálkozva nézek rá:  ennyire kiül az arcomra? Minha megijedt volna, mire én kérdően nézek rá.
- Nem...nem vagyok szomorú. Csak elgondolkoztam.- felelem. Elfordulok picit, majd az eget bámulom.  
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. január 2. 21:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 30. 13:57 | Link

Tim

Akárhogy nézem, nem értem. Csöndes fiú, de ha beszél, akkor okos. Egyszerűen elvesztem. Most már teljesen felé fordulok és úgy nézem, kicsit félre fordított fejjel, kíváncsian. Közben folytatjuk a beszélgetést. Igazán érdekes kérdést kaptam. Honnan jöttem? Elég messziről. Nyugodt, mosolygós arccal válaszolok.
- Elég messziről. És te?
Kicsit kitérő volt a válaszom,de remélem nem zavarja. Tőlem ő is adhat kitérő választ, nem zavarna. Közben látom, hogy meglepődik azon, hogy csak másodikos vagyok. Erre rá is kérdek.
-Öregnek látszom, hogy meglepett az, hogy másodikos vagyok?
Remélem nem látszom túl öregnek. Tény hogy elég fáradt vagyok mostanában, de ma nem érzem magam annak, tegnap pihentem, ma is, úgyhogy nem látszhatok olyan öregnek. Á! Mindegy, inkább nem törődöm vele. Én fiatalnak érzem magam, az is vagyok, és kész. Inkább azzal törődök, amit most mond. Nem szomorú, nem látszik hogy olyan elgondolkozott lett volna, de jó. Elfordul és az eget nézi inkább, ezzel adja tudtomra, hogy ne firtassam a témát, hát jó. Én még mindig felé fordulok és őt nézem. Egyszerűen nem értem még mindig.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. január 2. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tim Rawden
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 20
Írta: 2013. december 30. 15:30 | Link

Állia

  Furcsán néz rám, én pedig zavarban érzem magam, összehúzom a szemöldököm. Baj van velem? - kérdezem gondolatban tőle, de nem nagyon várok válaszra...
- Messziről? Konkrétan? - nézek rá mosolyogva.
- Ja, én is messziről.- mondom neki sejtelmesen. Megkérdezi, hogy valóban öregnek látszik, mire én ezt válaszolom neki:
- Neeeem - húzom el a számat.
- Nem persze hogy nem, csak éreztem hogy nem vagy elsős, de azt sem hittem, hogy végzős.- megrovom magamat hogy azt mondtam neki hogy "öreg" de majd máskor az "idősebb" szót használom. De amúgy szerintem nem baj, ha valaki idősebbnek látszik a többieknél, az jelentheti azt is, hogy tapasztaltabb, okosabb az átlagnál.
Egy idő után azt veszem észre, hogy mindketten egymást fürkésszük, és szerintem hasonlóan egymást fejtjük meg.
 
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. január 2. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 76 77 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék