36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mészáros Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 23. 20:52 | Link

Marcika


Életemben először pakoltam, és meg kell, hogy mondjam piszok nehéz volt állandóan lehajolni, felvenni a cuccokat, behajítani a szekrénybe, és így tovább. Kicsit kezdtem már megsajnálni anyámat, hogy annyiszor felszedte utánam a dolgokat, de mikor eszembe is jutott, hogy miért vagyok itt, és miért újoncként, szinte már majdnem felröhögtem, és folytattam a teendőimet.
Számomra nem volt kérdés, hogy melyik ház lakója leszek majd. Ahogy láttam egy a süvegnek se okozott nagy gondot, így legalább nem pazaroltam el sok időt, hamar haladhattam tovább. Késő este volt, mire végeztem mindennel, kissé kimerülten rogytam le a már öreg ágyra, ami a szobám negyedét tette ki. Ezen az ágyon kívül volt még 2 a szobában, de mind érintetlen volt. Ez az! Legalább nem kell mások idegesítő szokásait elviselnem, és az sem árt, hogy nem fognak éjszaka felverni amiatt, mert horkolok. Igen, szoktam, de hogy őszinte legyek ez engem sosem zavart. Meg amúgy is, este aludni kell, nem hallgatózni. Ennyi, sztori lezárva. Sóhajtottam egyet, majd zsebembe csúsztattam kezemet, ahol megtapogattam öngyújtómat, és már éreztem is a kényszert, hogy el kellene szívnom a már jól megszokott cigarettámat. 2 éve dohányzom, de ez az otthoniaknak még mindig nem tűnt fel. Néha több percen keresztül képes voltam nevetni azon, hogy áramlott belőlem a dohány édes illata, de apám nyugodtan, és magabiztosan sétált el mellettem, mintha ott se lettem volna. Felpattantam az ágyamról, majd kisétáltam a szobából. Nem nagyon ismertem még ki magamat a helyen, úgyhogy leginkább az ösztöneimre hallgattam, így elindultam valamerre. A Rellon ház körletét hamar magam mögött hagytam. Lépcsőkön le, majd ráfordultam egy ismeretlen folyosóra, és zsebre tett kézzel, lassan kezdtem el battyogni egy kisebb kapu felé. Éreztem, hogy jó irányban vagyok, majd mikor elértem a célomat, kitoltam a kaput, és kiléptem a sötét éjszakába.
Nem sok mindent lehetett látni, de mivel a kastély fénye valamelyest bevilágította a teret, nem tulajdonítottam neki nagy lehetőséget. Az egyik padhoz sétáltam, szinte már rádobtam magamat, majd előbányásztam egy cigarettát, és meggyújtottam. Mikor beleszívtam, ugyanazt az elégedettséget éreztem, mint minden ilyen szép percben. Egyedül, a sötétben, cigizgetve. Na ezt nevezem és tökéletes pillanatnak! Bár, amilyen "szerencsés" egy ember vagyok, nem fog ez sokáig tartani. A hatodik érzékem már előre figyelmeztet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 23. 21:12 | Link

Mémészáros Alex


Félek, nagyon félek. Most kivételesen nem a vihartól, a szörnytől, vagy a zsákos embertől, hanem István bácsitól, ha megtudja ki fog akadni, nem tudom milyen mikor mérges, de nem is akarom megismerni azt az oldalát. A legjobb lesz, ha elmesélem mitől rettegek olyan nagyon.
Napokkal ezelőtt olyan megbízatást kaptam Noel lovagtól, hogy a szemeim majd kiugrottak a helyükről. A feladatom az, hogy szerezzem meg a legmagasabb toronyról a Rellon zászlóját. Mivel köteles vagyok ezt megtenni igen-t feleltem. Azóta mindennap eszembe jutott, hogy miként kéne ezt végrehajtani. Felmásszak a falon? Lopjam el valaki pálcáját és varázsoljam le onnan? Szerezzek egy irdatlan hosszú létrát és felmásszak rajta? Szóljak Ellnek? Ám ma megpillantottam István bácsi szobájában egy seprűt. Fejem felett egy képzeletbeli villanykörte jelent meg, ami természetesen nem volt kiégve. Egész délután azt figyeltem mikor tűz végre el a szobájából, nos mikor ez megtörtént berohantam és megszereztem azt. Azóta kinn rejtegetem a seprűt az egyik bokornál. Kissé bűntudatom van, még sosem tettem ilyet, remélem nem fog erre rájönni István bácsi. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, legalábbis Ell tuti megrázná a fejét és adna nekem egy hosszú választ, hogy ez miért rossz döntés. Most nincs itt nem tud nekem parancsolni!
Az emberek egy vörös hajú kissrácot vélhetnek elsuhanni a folyosón. Céltudatosan lépkedek felemet fejjel, szinte már futok. Mindjárt 9 óra, most már senki sem lehet odakinn, tuti nem vesznek észre.
Már a réten vagyok és keresem azt a bokrot, ahova a lehelyeztem a seprűt. Mikor megvan, a lábam közé veszem, aztán ugrok egyet. Ez mégis hogy működik? Próbálkozom még egy kicsit, mikor egy alakot vélek felfedezni az egyik padon, akinél cigi van. Fúj.... Odasétálok hozzá.
 - Mimimi a jó a babagózásban? - teszem fel az egyszerű kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 24. 14:05 | Link

Palarn ezredes
Szeptember 28., délelőtt


A repülés számára gyerekkorától fogva valami nagyon nehéz és nagyon tiltott dolog volt. Első találkozása a seprűvel csúfos lábtöréssel végződött és sokáig azt mondogatta magának: soha többé nem ülök seprűre. A kedves anyukája sem engedte volna, s míg élt, Runa elől a seprű lakatok mögé rejtőzött. Most viszont, hogy a Bagolykőbe került lassan egy éve, idejét látta, hogy ezt a sztereotípiáját lerombolja. Legalább egy esélyt kell adjon a dolognak, hátha mégis csak rossz volt az első próbálkozása. Olyasmiről persze álmodni sem mer, hogy kviddics, de nem lenne rossz, ha legalább meg tudna zabolázni egy szemtelen seprűt, és repkedhetne vele pár kört. Majd valamikor ötödéven bizonyára ő is leteheti majd a többiekkel együtt a hoppanálási vizsgát, de addig is vagy Hop porból él meg, vagy megtanul egy darab fával közlekedni ősboszi módjára.
Ehhez a bonyolult tanulmányhoz Yarista segítségét kérte. A fiú elé állt pár napja, angyali mosolyt mutatott be neki és elkezdte kérlelni, hogy adjon neki repülés órákat. Persze közölte a tényeket is: eddig csak leesni tudott a seprűről, fennmaradni rajta nem, és saját seprűje sincs, úgy hogy legfeljebb egy iskolai példányon gyakorolhatna, ha Yar vállalja az okítását. Szóval mindent elmondott a szőke herceg külsejű háztársának, és megegyeztek végül, hogy találkoznak a réten vasárnap délelőtt, miután Yar a második kávéját is letuszkolta a torkán. Igazából fogalma sincs, kávézik-e kékvérű háztársa, de ha nem is, majd készít neki profi forrócsokit hálából, ha nem töri össze magát ma.
Most éppen a fűben ücsörög riasztó hideg ide vagy oda, ismételten teniszek díszítik a lábait, de melegítőt húzott, kapucnis melegítő felsőt és alá még egy Mickey egeres pólót is vett, meg sálat kötött a nyakába, de amúgy nincs agyonöltözve, a haját pedig biztonsági okokból felfogta lófarokba a feje búbjára. Valahogy jövőre nem akarna megbukni Markovits professzor vizsgáján, mert akkor fejjel nekirepül a Levita tornyának. Na szóval, már csak Yar hiányzik az életéből, de ő most nagyon.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. szeptember 24. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. szeptember 24. 22:22 | Link

Runácska
Vasárnap reggel mi lehetne jobb, mint egy kis edzés. Most nem ő fog edzeni szerencséjére, a tegnapi tréningen a Vikingeknél eléggé elfáradt, és mivel mostanában nem nagyon kell másra is gondolnia, mint saját magára, csak megérkezett és reggelig aludt. Runa – a kis énekes, hehe –felkérte őt, hogy tanítgassa repülni, és ha tőle ilyet kérnek, szívesen segít, persze nem mindenkinek, de a háztársainak mindenképpen. Így a nap a szokásosan indult: kómás fejjel felkelt, lezuhanyozott, elvégezte a reggeli kötelező dolgokat, kényelmes ruhába öltözött és egy pár falatos reggeli után elindult a rétre. Runa mondta, hogy nincs seprűje, így elhozta neki egy régebbi sajátját, amit nem sajnált annyira. Eléggé lestrapált szerkezet volt, egy Nimbusz 2000-es, régebben sokat repült vele, de még mindig megbízható volt, és ezt főleg Yaristának köszönhette, aki nagyon vigyáz a kviddicses dolgaira. Így aztán két seprűvel a vállán sétál Runa felé, akit már messziről kiszúrt. A másik vállán –mert kettő van neki ám – Roli pihen, akit ebben a pillanatban enged útjára. A kis sárkány elrugaszkodik és Runa felé reppen, hangos rikoltással hozza ki őt a közönyből, ha éppen abban volt. Aztán tesz egy kört és elrepül a dolgára. Yarista mindig kíváncsi volt rá, hogy éppen merre mehetett a kis sárkány, de ha minden jól megy, hamarosan vele tarthat. Az lesz ám a jó móka! Még van mit tanulnia azért, de egyre jobban izgul már, hogy bejegyeztethesse magát végre és átváltozhasson. De most más dolga van, Runát kell tanítania, még ő sem tudja, hogy mennyire nem tud repülni a lány, majd mindjárt kiderül.
- Helló dalos pacsirta! Hoztam neked seprűt, még nem tudom, hogy mit kérjek érte cserébe – vigyorog, majd átadja a régi seprűjét, ami ugyan tényleg eléggé elnyűtt, de újszerű állapotban van még így is.
- Mesélj, mi az, amit tudsz a repülésről? Már csak azért, hogy mennyire elölről kéne ezt kezdeni – érdeklődik az edzés melegítőjében, ami kék-sárga és a Vikings klubjelvény ott figyel a szíve felett. A saját seprűjére támaszkodva vár, hogy Runa megadja a legfontosabb válaszokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 24. 23:23 | Link

Yarci  Cheesy


Nem kell túl sokat bambulnia a semmibe, sőt igazából alig tíz percet, ha várakozik a még szilárd talajon ücsörögve, amikor is jókora rikoltás csapja meg hallójáratát. A hang irányába kapja a fejét és rögtön egy engedelmes sikkantással nyugtázza Roli jelenlétét. Mára már megszokta a minisárkányt a Levitában, sőt a maga módján még aranyosnak is elkönyvelte, de azért továbbra sem nyúlkál hozzá, mert nem akar kéz nélkül maradni mondjuk. És igen, mostanra csak ilyen kis nyikkanásokkal jutalmazza, ha Roli meglepi a semmiből.
A kis sárkány üdvözlését követően maga a 180 cm körüli, páncél nélküli szőke herceg is becaplat a képbe vállán egyenest két seprűvel is. A kislány arca egyből felderül, majd ugyanolyan gyorsasággal sápad is el, ha még lehet fokozni amúgy is márványszerű bőrszínét. Megint eszébe jutott "csodás" első repülési kísérlete gyerekkorából. Hajajj, Palarn ezredes, ez nehéz lesz talán. Ő közben feltápászkodik ültéből, leporolja a fenekét és pont mire Yar odaér, készen is van a takarítási hadművelettel. A megjegyzésre elmosolyodik ő is, és hogy ez a kérdés ne legyen többé kérdés, szépen odalép Yaristához, felágaskodik lábujjhegyre és nyom egy puszit a fiú bal, illetve jobb arcféltekére.
-Szia. Egyelőre érd be ezzel fizetségül. Aztán, ha nem töröm ki ma a nyakam, csinálok neked fahéjas eredeti forrócsokit, ha nem veted meg.- bizony, az ő forrócsokijáért egyes férfiak (Axel) könyörögnek, úgy hogy nem kis dolgot ajánlott most fel Yarnak a seprű bérleti díjaként. Át is veszi a megőrzött, harcedzett seprűpéldányt, de látszik szegény kislányon, hogy abszolút nem egy seprűszakértő, mert olyan bizonytalan-ügyetlenül nézi, méregeti, hogy az mindenképpen mosolygásra adhat okot a komolyabb szakértők körében, mint amilyen Yar is.
-Hát szerintem nagyon az elejéről kezdheted. A reptan órákon még csak a kezembe se ugrott a seprűm, és egyetlen alkalom volt, amikor megültem egyet, de akkor öt méteres zuhanás után törött alsó lábszárcsonttal vitt anyám az ispotályba csontforrasztásra.- pislog fel elég velős összegezve eddigi repüléstani élményeit. Enyhén aggódó tekintettel rásandít a szöszire, mintha egy inkvizítor előtt állna legalább.
-Nem akarom... nem akarom, hogy esélyt se adjak a dolognak. Ha azt mondod a végén, hogy inkább ne próbálkozzak vele, leadom a reptant, de ha megtanulhatom, akkor inkább tényleg megpróbálnám. És valahogy szégyellek odamenni Markovits professzorhoz, hogy "Amúgy tanár úr, megjegyezném, hogy síkhülye vagyok a repüléshez és, csak azért vettem fel az óráját, mert mindent felvettem, és gondoltam, hátha mégis menni fog..." ... Azt hiszem, egy ilyen után elbúcsúzhatnék a reptan óráktól.- jegyzi meg enyhe fintorral az arcán. Egy tanár sem díjazza, ha a diákjai mellékes dologként kezelik a tárgyát- azaz az eddigi tapasztalatai ezt mutatják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. szeptember 25. 14:04 | Link

Runácska
Mosolyogva követi az elreppenő sárkányt, aki megijeszti a fűben ücsörgő gólyát. Runa mindig ilyen kis félénk volt, de Yart ez sosem zavarta, inkább legyen őszinte, minthogy felvegyen valami érzelmi maszkot, sokkal természetesebben hat. Átadja a lánynak a seprűjét, amikor odaér és puszit kap cserébe, válasznak pedig egy vigyort küld vissza a lánynak.
- Jó lesz, a kedvenc italom. Egyébként nem félsz, hogy Palarnt puszilgatod? Benne leszel az Edictumban – kacarászik, majd megkérdezi, hogy mennyire is tud repülni Runa egyáltalán. A helyzet eléggé siralmas, Runa abszolút kezdő és megnyilvánulásából Yar arra következtet, hogy még tart is az egésztől, vagy még inkább fél. Mivel a fiú szereti a kihívásokat, a repülést pedig pláne, így nem hiszi, hogy meg fog hátrálni az egésztől.
- Jó, akkor teljesen az elejétől kezdjük. Nem is baj annyira ez – mozgatja meg a vállait, miközben a lány még fűz némi magyarázatot az egészhez. Felvonja a szemöldökét, mert egyetértene Markovitscsal , hogy kipenderítené az órájáról.
- Ennek tényleg nem örülne, mert legalább annyira szereti a kviddicset és a repülést, mint én. Szóval remélem is, hogy nem ezért vetted fel az órát – morcoskodik egy kicsit, de rövid időn belül máris tettre kész arcot pillanthat meg Runa, a fiú elkezdi a tanítást.
- Az első feladat ugye az, hogy fel kell emelned a földről. Ez nem túl nehéz, illetve nagyon is könnyű, bemutatom – mondja, majd óvatosan lehelyezi a saját seprűjét a fűbe.
- Fel! – a kezét a nyél felett tartja kinyújtva, mikor elhangzik a parancsa. Nem túl pattogós, inkább szeretetteljes a hangja, már ha lehet szeretni egyáltalán így egy tárgyat. A Tűzvillám III. belereppen a kezébe, a fiú szeme mintha felcsillanna. Elégedetten néz a lányra, majd mielőtt Runa próbálkozna, ad némi segítséget, és újra rátámaszkodik a seprűjére.
- Na, figyelj! A lényeg az akarat. Akarnod kell, hogy a kezedbe kössön ki. Egyáltalán nem kell félni az eredménytől, ezt bárki meg tudja csinálni, bárhová is sorolod magad. Érted? A lényeg, hogy a seprűt kedvelned kell, hiszen ő fog téged a levegőben tartani. Tehát egyenrangú félként gondolj rá, aki megvéd majd a levegőben a leeséstől. Ha így állsz hozzá, sikerülni fog. Persze lehet, hogy nem elsőre, de pár próbálkozás és meglesz – mondja könnyedén.
- Na, lássuk kicsi lány! – szólítja fel a kezdésre, reméli, hogy jó tanára lesz Runának. A levegőben már ösztönösebben fog segíteni neki, nem lesz ezzel baj, úgy gondolja. De az első lépést Runának kell megtennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Mészáros Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 25. 20:02 | Link

Marcika



Tudtam én, hogy nem leszek sokáig magam. Igazából már készítettem is magamat a pillanatra, amikor valaki kilép azon a kapun, és mivel rajtam kívül nem fog itt találni más értelmes lényt, meg fog engem célozni. Elszívtam a még kezemben lévő cigarettát, majd a földre hajítottam, és kissé rátapostam, mintha mi se történt volna. Mikor már felpillantottam, egy apró termetű, még a sötétben is vörösen világító hajú kis fickó állt, seprűvel a kezében. Karba tett kézzel figyeltem pár percig, majd tekintetemmel visszatértem a kapura, hiszen semmi sem történt. Természetesen ebben a percben szólalt meg, dadogósan. Vagy meg ijedt látványomtól, és attól dadog, vagy szimplán ilyen természetű. Köhécseltem egyet, majd semleges hangon megszólaltam.
- Segít lenyugodni. Legalább is nálam. Mondtam, majd alaposabban is szemügyre vettem a kis törpöt. Talán ha a derekamig felért, arca olyan volt akár egy újszülött kisfiúé. Neki még nem lenne szabad érdeklődnie a cigarettázás fortélyairól. Sőt, még csak rájuk nézni se lenne szabad! Vártam pár percet, de a fiú még mindig nem mozdult meg, csak állt, mint aki éppen gyökeret ereszt. Egy másodperc erejéig még a földre is lepillantottam, hogy meggyőződjek arról, hogy a vöröske nem bújtat-e ki magából gyökereket, amik épp a föld belseje felé tartanak. Mivel ilyen jelenséget nem tapasztaltam, nyugodtan vittem vissza tekintetemet a kastély felé. Olyan öreg ez a hely. Kívülről persze, tök jól néz ki meg minden, de én amikor beléptem, azonnal megcsapott a doh szag.
Gondolataim elkalandoztak, de hamar vissza kellett térnem a jelenben, ugyanis a kisfiú még mindig csak állt mellettem, és ez egyre jobban kezdett irritálni. Azért jöttem ki, hogy egyedül legyek, és ki tudjam szellőztetni a fejemet, erre ez a törp csak még jobban teletömi. Tekintetemet rá emeltem, szemöldökömet kissé megemeltem, majd egy apró mosoly jelent meg az arcomon.
- Kell esetleg még valami? Kérdeztem, mivel ha a válasza egy nem lesz, akkor talán még itt leszek pár percig, majd bevonulok a kis lakomba, és lefekszem aludni. Rám férne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 25. 22:12 | Link

Mémémészáros Aalex

Mivel beköszöntött az ősz elő kellett már halászni a melegebb ruhákat. Ma is kissé hideg, ezért esett a választásom egy hosszú kész színű farmernadrágra, egy színes pólóra és egy piros pulcsira. Ahogy gyorsan lépkedem a folyosókon, rápillantok a pulcsimra, majdnem olyan, mint a hajam. Mellesleg már kezdem megszokni ezt a színt, el lehet képzelni mennyire rémült voltam, mikor megláttam a tincseimet. Viszont mostanra jobban szeretem, mint a barnát, a kastélyban nincsen senkinek sem vörös haja és szerintem jól is áll. Persze István bácsi csak lesett, mikor megmutattam neki a frizurámat, el is meséltem neki hogy történt az egész. Nem volt mérges, sőt szerintem nagy ívből tojt rá. István bácsi egyáltalán nem olyan, mintha az apám lenne, inkább egy nagynagynagy tesó, aki csak akkor foglalkozik az öcsijével, amikor szükséges. Ez nem is zavar annyira, így azt csinálhatok amit akarok. Nos, ez az egyik ok, amiért az ő seprűjét vettem el, szerintem fel sem fog neki tűnni, viszont ha Davidéjét kaparintottam volna meg tuti kitért volna a hitéből. Igaz, a seprű, tényleg igyekeznem kéne, mi van, ha valaki lenyúlta? Lépteimet megszaporázom és máris kiérek a kastélyból, a réten találom magam. Hiper-szuper gyorsasággal kerítem elő a repülőeszközt. Nem igazán tudom hogyan kéne használni. Ezért néha szólongatom, máskor leteszem a földre és ráállok, vagy a lábam közé veszem és olyanokat mondok: Gyerünk! Repülj seprű! Magasra! stb.  Nem sokra megyek, így hát mikor megpillantok egy srácot odamegyek hozzá. Először meg akarom kérni, hogy segítsen nekem, de mikor meglátom a kezébe a cigarettát felteszek egy egyszerű kérdést a kezében lévő káros cuccal kapcsolatban. Igen, ezt sosem értettem, lehet, hogy ő tökéletes választ fog adni.
 - Ó, én hahaha lele akarok nyugodni, akkor csokit eszek. - mosolygok rá.  Szerencsére nem álló helyzetben van, így kb. ugyanakkorák vagyunk. Gyűlölöm, hogy kis termetű vagyok, mindenkire fel kell néznem, ez nem ér! A fiú eldobja a cigit, majd rátapos, ezt a mozdulatsort végig követem a szemeimmel. Olyan hanyagul teszi, mint egy rellonos, ő tuti nem királyfi. Inkább... nem is tudom... Ki lehet ő a királyi udvarból? Az ellenfél, aki gonosz dolgokkal próbálja legyőzni Benjamin herceget? Apropó! Már nagyon rég találkoztam a herceggel, pedig szívesen beszélgetnék vele, vagy ráugornék a hátára, hogy elvigyen pacigolni. Olyan vicces.
Jól elvagyok én itt a gondolataimmal, el is felejtkezek az előttem lévő fiúról, aki a kérdésével zökkent ki az elmélkedésemből.
 - Hmm... - elgondolkozok, aztán eszembe jut. - Vavan mémég cicigid? Memegszeretném kóstolni, biztos fincsi, azért szívják ennyien. - mondom. - Gugumicukor ízű, ugye? - nézek rá nagy szemekkel, majd helyet foglalok mellette.
Utoljára módosította:Kováts Marcell, 2013. szeptember 26. 21:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 26. 20:09 | Link

Marcika


A fiú mozdulatlan volt, és nagyon kíváncsi. Válaszaim hallatán, arcán látszott kissé a véleménye a dolgokkal kapcsolatban, de erre nem nagyon reagáltam semmit. Mondjuk, nem is nagyon tudtam volna, szóval ezen nem is kell aggódnom.
A kis vöröske ha lenyugszik csokit eszik. El kell ismernem ez se egy rossz ötlet, de én ritkán eszek csokit. Otthon nem sokszor kaptam édességet, azt akarták az ősök, hogy egészséges és mozgékony életet éljek, sose unatkozzak és mindig legyek formában. Ebben az egyben hálás vagyok nekik, hogy nem hagyták, hogy egy nap betoljak 10 tábla csokit, és 2 éven belül már a lábaimat se láttam volna a pocakomtól. Krákogtam egy-kettőt, a cigarettázás sajnos ezzel jár, de ezt azért kibírom. A fiúcska aranyosan mosolygott rám, amit valami furcsa módon már én se tudtam figyelmen kívül hagyni, így visszavetettem rá egy tipikus Alex féle, halovány vigyort. Valahogy ennél több nem telik ki tőlem.
- Maradj is a csokinál. Tanácsoltam neki, hiszen láthatóan még fiatal, és ilyenkor a csoki az egyik legjobb dolog az életében. Játszás, evés, ivás, alvás. Nekem legalább is ifjú koromban ezek voltak a kedvenceim. Biztosan minden gyerek más, így azt sem állíthatom, hogy a vöröske azokat szereti amiket én szerettem, de azért gondolkozni csak szabad rajta.
Kicsit mintha kizökkentettem volna valamiből szegényt kérdésemmel, hogy van-e még valamire szüksége, vagy már megkapott tőlem minden információt amire eddig szüksége volt, mivel láttam arcán a "felébredést". Arcom semleges volt, még akkor is, mikor a kis törp válaszra bírta magát, majd mondata végén felnevettem. Ilyen se történik gyakran, de ezt nem hagyhattam ki. Ismét köhécseltem egy kicsit, majd karba tettem a kezemet, és kicsit hátradőltem, miközben a fiúcska is helyet foglalt mellettem. Most már nem is annyira törődtem azzal, hogy egyedül akarok lenni, mivel tudtam, hogy most már úgy sincs rá semmi esélyem.
- Te hallod, nem találkoztam még ilyen menő sráccal mint te! Viszont nem akarlak nagyon megrontani, szóval ha lehet, nem kínállak meg. Mondtam, pedig zsebemben még ott figyelt egy fél doboz cigaretta. Szívesen adtam volna neki, hogyha pár évvel idősebb lenne. Jelenleg olyan 10-11-nek saccoltam, és egy olyannak, ilyen káros dolgokra még nincs szüksége. Ezzel szerencsére még én is tisztában vagyok.
- Nem éppen gumicukor. Fiatal vagy még ehhez. Nem akartam neki rövid felvilágosítást tartani, és megírni az általam elképzelt jövőképét, úgyhogy inkább befogtam a számat. Majd ha idősebb lesz, és valaha belekóstol a káros szenvedélyembe, majd rájön, hogy ez kissé keserűbb mint a gumicukor. Ha már így alakult a sorsom, nem akartam csendben lenni. Már elkezdtünk beszélgetni.
- Minek a seprű? Böktem az irányába az ujjammal, szemöldökömet kissé megemelve, már majdnem kíváncsiskodva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 26. 22:28 | Link

Mémémészáros Aalex


Telihold van. Ha egy filmben lennék, akkor egy farkas már rég vonyított volna az erdőben. Talán ez itt is be fog következni, mi van, ha a rengeteg vérfarkasoknak ad búvóhelyet? Sosem lehet tudni, elvégre egy varázslatos helyről van szó. Egyszer-kétszer jártam az erdő mélyén, akkor is majd bepisiltem a félelemtől, pedig csak emberekkel futottam össze, akik nem is voltak félelmetesek, sőt inkább segíteni akartak nekem kijutni, úgyhogy nem is értem miért paráztam. Valami miatt mindig jobban félek, mint egy átlag ember, nem tudom, hogy ennek van-e megnevezése. Viszont az előttem lévő sráctól kivételesen nem tartok, nem tűnik jóarcnak, mert cigizik és olyan menőn ül a padon, ahogy én sosem fogok. Olyan laza vagyok hagyjál már stílusa van, amit rühellek, ámde leállok vele dumálni. A bagózásról kérdezem, hogy mi benne a jó, nos, elég konkrét választ kapok. Egy ideig ízlelgetem a szót, végül elárulom neki, hogy én miként szoktam lenyugodni. A tanácsára már nem mondok semmit. Inkább eltöprengek azon, hogy az emberek egyáltalán miért idegeskednek, az olyan rossz dolog. Akkor eltorzul az arcuk, némelyik pedig egyre cifrább kifejezéseket használ, amelyek nem mindig túl szépek, sőt... Olyan butaság mérgelődni, az kihat az embernek az egész napjára és az nagyon roooossz.
Ekkor veszem csak észre, hogy egy ideje nem is szólunk egymáshoz, mind ketten bambulunk, legalábbis én igen. Az előttem lévő megkérdezi, hogy szeretnék-e még valamit. Kicsit úgy hangzott, mintha le akarna pattintani, részben ezért kérdezek tőle. Letelepszek mellé és hallgatom a válaszát, kicsit elcsodálkozom.
 - Énénén nenem vagyok menő. - jelentem ki. Ilyet még sosem mondtak nekem. - Óóóó, kékékérleeeeeek! Bibibiztos fifinom! Kakapsz sütit. - alkudozom.
Menő. Mit is jelent ez a szó? Egy olyan ember, aki király és vakmerő, megtesz mindenféle hülyeséget és így kitűnik a tömegből? Aki rossz dolgokat visz véghez és felidegesíti a tanárokat? Aki minden csaj álma és olyan szövege van, amit még az interneten sem lehetett olvasni? Nem igazán tudom mi a konkrét jelensége, de én nem vagyok az, még sosem hívtak így.
 - Nenem gugumicukor? - nézek nagy szemekkel. - Akkor mimilyen, memeg kéne kóstolnom! - vigyorgok fel rá. Ó, mindig azt hittem gumicuki íze van a ciginek, most összedőlt egy világ bennem. Brühühü.
 - Tututudod tötök rossz, hogy mindenhez kicsi, meg fiatal vagyok, lelegalább tete engedhetnél kicsivel többet. - mondom szomorúan. Anya is mindig ezzel az érvvel jött, ami már unalmas volt, mást is kitalálhatott volna. Néha gyűlölöm, hogy 10 éves vagyok, ennyi idősen semmi jót nem lehet csinálni. Mindegy is. A szó a seprűre terelődik ami a kezemben van, ránézek a repülőeszközre, majd elmosolyodom.
 - Egy rerellonos azt momondta, hogy szerezzem meg a rellon zászlóját a legmagasabb toronyról és vigyem el neki. Seseseprűvel a lelegkönnyebb eljutni addig. Amúgy a nenevem Marci, téged hogy hívnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 27. 21:26 | Link

Yarci  Cheesy


Roli szokás szerint óvatosságra készteti, de úgy néz ki, ma nem kell azon gondolkodnia, mikor támad kedve a kissárkánynak pirított bacont csinálni belőle. Na nem mintha Rolit egy vérszomjas dögnek nézné, csak jobb félni, mint megijedni, és Yar valóban jól látja, neki aztán nem áll érdekében hősiességet vagy egyebet mímelni, csak hogy mondjuk bevágódjon a kviddicses fiúnál. Runától ez távol áll mindenféle szempontból. Semmi haszna nem származna abból, ha csúful megmondva benyalná magát Yarnál.
A seprűt hálás pillantással veszi át, no meg igyekszik „megfizetni” két puszival és később forrócsokival, melyre –mint kiderül- igenbizony van kereslet. Ezt örömmel nyugtázza, a megjegyzésre meg csak elvigyorodik elsőre, s utána fűz kommentárt hozzá.
-Már benne voltam, azaz megemlítve. A nagybátyámat interjúvolták, hogy meddig szándékszik még itt rostokolni ahelyett, hogy cikeszeket hajkurászna a magyar válogatottban. Néha az az érzésem, hogy visszatartom a kviddicstől, de hát szólna ő, ha így lenne... Te szólnál a helyében?- hirtelen felkapja a fejét és úgy vizslatja Yart melléfűzve ezt a semmiből jött és elég bensőséges kérdést. Mert azért valljuk be, nem pont puszipajtások, hanem szokványos az ismeretségük, és ez azért egyfajta mélyebb ismeretet feltételezne, mármint ennek a kérdésnek a megválaszolása, de Yar talán érti, hogy egy egyfajta általános vélemény foglalkoztatja most Hófehérkét.
-Na meg legfeljebb megjegyzik, hogy a vonzerőd nem kopott meg.- erre már nyelvet is nyújt és szépen hóna alá csapja a seprűt, csak hogy kezdjen magával valamit. Remélhetőleg Yar egyetlen pontját sem találja el az egyszerű mozdulatsorral. Közben ugye felvilágosítást ad csúfos helyzetéről a repülést illetően, s kissé be is húzza a nyakát Yar szigorúbbra váltó pillantása láttán.
-N-Nem... csak tényleg szeretnék adni még egy esélyt a dolognak. Hátha mégsem vagyok teljesen ostoba a repüléshez... tényleg, Yar.- úgy érzi, bizonygatnia kell, hogy nem akar semmi törvénybe ütkö... nahát de ez nem is volna törvénybe ütköző, ha pusztán egy ilyen alattomos indok miatt vette volna fel a tárgyat. Csupán Yar elkötelezettségét látva szinte megijedt tőle, hogy a fiú tán leteremtené, vagy nem tanítaná, ha mást mondana. De most sem hazudott (amúgy sem tud), ez igaz, hogy esélyt akar, de az is, hogy az összes tárgyat felvette. Áhh, bonyolult. A lényeg, hogy nincsenek hátsószándékai.
Szerencsére áttérnek a konkrét tanulásra, kezdetét veszi a kiképzése. Yar elég érthetően magyarázza a dolgot, még szemlélteti is. Persze az látszik rajta (mármint Runán), hogy szívesen maradna inkább a földön ebben a percben, semmint repkedjen a levegőben, de minél tovább nézi az időközben a fűbe fektetett alkalmi seprűjét, annál jobban eluralkodik rajta a kötelességtudat, hogy ezt meg kell tennie. Sóhajt hát egy mélyet, kinyújtja remegő, kicsiny ujjait a seprűnyél fölé és belevág a gyakorlatba, miután bólintott egy nagyot Yarista magyarázataira.
-Fel!- a hangja remeg, az ujjai szintén, arcára enyhe pír ül ki az idegességtől, s a seprű meg sem mozdul. Lehunyja szemeit, mert valami ilyesmire számított. A seprűk megérzik a bizonytalanságot, a kétségeket, így nem csoda, hogy a Nimbusz sem reagál rá. De nem adja fel ilyen könnyen- kinyitja ismét a szemeit és ezúttal összeráncolt homlokkal koncentrál a nyélre, csakis a nyélre, majd újból kiadja a parancsot ezúttal már több határozottsággal a hangjában.
-Fel!- a seprű van oly’ kedves, hogy ezúttal a másik oldalára fordul, mire leányzónk eltátja kissé a száját, hogy ez a jószág mégis mit csinál? Egy pillanatra gyanakodva rásandít Yarra, hogy vajon nem-e háztársa mozgatta el varázslattal a bűvös közlekedési eszközt, de szöszkénk láthatóan nem tett semmi kétségbe vonhatót.
Nos, harmadjára is nekiveselkedik: lélegzik két nagyon mélyet, igyekszik tisztára üríteni az elméjét. Mikor úgy érzi, ez többé-kevésbé sikerült, rápillant a seprűnyélre és megpróbálja elvizualizálni, amint a nyél beleröppen a tenyerébe. Kezét fölé tartja újból, közben pedig folyamatosan koncentrál újra és újra végigpörgetve lelki szemei előtt a jelenetsort, ahogy sikerrel végrehajtja a gyakorlatot.
-FEL!- ezt talán kicsit hangosabban mondta a kelleténél, de ebben az egyetlen szavában érződik az a nagyon erőteljes mellékzönge, hogy szinte könyörög a seprűnek, vonszolja magát az ő tenyerébe. S a Nimbusz csodák csodájára ezúttal hajlandó meghunyászkodni gyáva ideiglenes gazdája akarata előtt, s kissé remegve, de felreppen Runa hófehér ujjai közé hangyányit meg is lökve a mereven ácsorgó lányt.
Pár percig pislog előbb a seprűre, majd Yaristára, végül meg is mer szólalni az ámulattól halk hangon.
-Nahát... Belerepült.- komolyan, ki se nézte volna magából, hogy még odáig viszi, hogy egy seprű meghallgassa elharsogott kérését. Most valahogy teljesen büszke önmagára, már amennyire az ő szerény jellemével ez lehetséges.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. szeptember 28. 08:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 27. 22:47 | Link

Mr. Csipkerózsika


Csak mosolyogni tudtam, majd mikor Gilbert meg is szólalt, ez csak fokozódott. Sosem voltam még ilyen helyzetben, és Rellonos létemre kissé furcsán is éreztem magamat, ahogyan nevetgélve, a jó időben, trécselgetek egy Eridonossal. Bár, ez nem is mondható igazán trécselésnek, hiszen lassan már előadunk egy kész színdarabot! A fiú, akár csak a mesékben, választékosan, rímekben beszélt, a végére már kezdett nekem kissé sok lenni, így inkább nem szóltam semmit, csak végighallgattam őt, majd vállat vontam. Ebben igaza volt, lovam nem volt, bár otthon van 4 is, de ebbe nem akartam beleavatni őt. Még semmit sem tudok róla, sőt, még azt se tudom, hogy néz ki. Az ilyeneknek még nem mesélek a magánéletemről. Pár perc csend állt be köztünk, a velem szemben lévő, egyenlőre még idegennel, kezdtem érezni, hogy én is kifogytam a poénos kis ókori színjátékunkból, de ezt igyekeztem minél ügyesebben leplezni. Ez az egyik tulajdonságom amire igazán büszke voltam, remekül tudom elrejteni az érzelmeimet, arcomról pedig nagyon nehéz leolvasni, hogy mit gondolok éppen egy adott pillanatban. Sok év gyakorlást igényel ez a tudás megszerzése, de semmi sem lehetetlen!
A csendet egy hirtelen mozdulat törte meg, ugyanis az én drága Gilbertám arcáról lekapta a maszkot, ezzel a tettével pedig valami féle jó érzést ültetett belém. Kicsit olyan volt, mint ha megbízna bennem, ezért felfedi előttem igazi kilétét. Arca tiszta volt, szemei gyönyörűek, szinte már világítottak, haja pedig félhosszú göndör fürtökben lógott. Ritka olyan fiút látni, aki ilyen hajjal rendelkezik, ezért is örültem, hogy most itt vagyok vele. Szeretem a különc embereket, akik valamivel kitűnnek a tömegből. Lehet éppen ezért van olyan kevés ismerősöm, mert mindig csak a különlegességeket keresem. A fiú ismét megszólaltatta hangszálait, amire felkaptam a fejemet, és csendben, mozdulatlanul hallgattam végig. Arcomon egy halovány mosoly jelent meg, majd feltápászkodtam a földről, letekintettem a "hercegnőmre" és a kezemet nyújtottam neki.
- Nem akarja se Te, se Én, se senki, hogy éhen halj itt. Induljunk el dicső utunkra! Mondtam egy halk kacajjal a végén. Igazából én is kissé éhes voltam, úgyhogy ez épp kapóra jött. Legalább nem fogok unatkozni, miközben teletömöm magamat. Imádok enni, még akkor is, ha ez kevésbé látszik meg rajtam.
- Nyugodj meg, én, mint igazi lovag, mindent megoldok. Ha kell, egy szarvast is leölök neked! Mondtam nevetve, majd vártam, hogy Gilbertám megragadja a kezemet, felsegítsem és elinduljunk valamerre, ahol van étel, ital, vagy ehhez hasonló remek dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. szeptember 29. 11:50 | Link

Runácska

- Hallottam már a nagybátyádról. Igazán tehetséges, és igazuk van! Kár lenne bent hagyni a tehetségét a faluban, amikor annyi örömet okozhatna a játékával. Én biztosan szólnék, de engem elég nehéz hátráltatni a kviddicstől. Úgyhogy egy szó, mint száz, beszéld rá, hogy játsszon megint! – kicsit belelendült a témába, de hát kviddics. Olvasott már Merkovszky Ádámról, sőt, még látta is egy meccsen, nagyszerű sportolónak tartja. Ezért aztán muszáj volt egyszerű szurkoló szemmel is megmondania Runának, hogy intézkedjen, bár nem akart neki parancsolgatni, nagyjából úgy hangzott, nem pedig egy kérésnek. Felnevet, ahogy Runa még egy kis szurkálódással odapiszkál neki, régebben biztosan leoltotta volna, de ma már csak legyint az ilyesmire. Ráadásul tudja, hogy ez nem bosszantásból mondta a lány, csak egy kis fricskának szánta.
- Na, igen, már elsősökkel is jól kijövök. Biztos használna a „hírnevemnek” – még macskakörmöket is mutat nevetés közben, és eszébe jut még valami.
- Amúgy sem mernél megcsókolni, te nem vagy olyan lány, aki csak úgy meggondolatlanul cselekszik – a szeme huncutul vigyorog, miközben átnyújtja a seprűt. A fejét ugyan el kell egy kicsit húzni, hogy Runa ne kólintsa homlokon vele, de ez bőven belefér, rutin mozdulat neki, szóvá sem teszi.
- Ugyan repülni meg tanulni gyakorlással meg lehet. Más kérdés, hogy kviddicsezni, vagy komolyan repülni már sokkal nehezebb, de nem hiszem, hogy béna lennél. Talán az önbizalmad nem az igazi, de majd javítunk rajta – kacsint a lányra, mert ha már felkérte Ruuu, abban biztos lehet, hogy addig, amíg meg nem tanul normálisan repülni nem hagyja őt békén az exrellonos. Egyébként is kihívásnak érzi, hogy őt kérte fel, muszáj bizonyítania, hogy nem csak tehetséges játékos, hanem át tud valamit adni magából, ami hasznára lehet másoknak is. Bemutatja a mozdulatot, és próbál olyan érzelmeket közvetíteni a lány felé, hogy abból leszűrje Runa, hogy mit is kell pontosan tennie. Szavakkal is megtoldja a bemutatót, így talán már sikerülni fog. Elsőre és másodikra semmi eredmény, magában csóválja is fejét. Nem érzi a lánytól, hogy el lenne lazulva, inkább a görcsös akarást, és megfelelés süt az arcáról. Az övé viszont biztatóan mosolyog, Runának pedig harmadjára sikerül is megkaparintania a seprűt.
- Látod, megy ez. Kicsit lazábban csináld, nem kell, hogy az egész iskola téged nézzen. A seprű tudja, hogy mikor mit kell csinálnia, csak az utasításoknak kell olyanoknak lennie, hogy értse, bármilyen furán hangzik is. Egyébként meg ne csodálkozzál, ez a természetes. Jegyezd meg az érzést, amivel a kezedbe repült és hasonlóan próbáld meg újra. Ja, és fagyaszd ki magad, rémesen merev vagy, csak lazán. Ez nem vizsga, nekem nem kell megfelelned. Csak magadnak, tudod – pöcköli meg finoman és barátságosan a lány orrát, és vigyorog is hozzá egy jót.
- Szóval nem kell félni, menni fog ez. Ha a felvétel sikerült, a többire is meg tudlak tanítani. De most gyakoroljuk ezt. Legalább tízszer fel kell venned ma, és ennyi. A többit majd legközelebb. Hajrá! – adja ki a feladatot, majd ő leül a fűbe és figyeli a lányt, ahogy próbálkozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 30. 09:21 | Link

Yarci  Cheesy


Szóba kerül Ádám is és végül is tőle is tanulhatott volna, de nem akarta, hogy megint a kviddicsre kelljen emlékeznie a férfinek, ha ezért jött el Budapestről, hogy pihentesse kicsit a sportot, így Yar volt a legkézenfekvőbb tanárjelöltje. És nem is fogja megbánni a dolgot, úgy érzi már most.
-Azt mondod? Hmmm... Talán hétvégén leülök vele eszmecserézni egyet. Hajj, azért hiányozni fog, ha visszamegy Budapestre.- csendesen beszél, de érződik a hangján, hogy kicsit letört már a gondolattól. Yarnak abban viszont igaza van, hogy nem lehet valakit önző módon megfosztani a kedvenc munkájától csak azért, mert szükség van rá- mintha. Úgy hogy lesz egy beszélgetése Ádámmal, ezt most el is döntötte. Megpróbálja meggyőzni, hogy menjen vissza a válogatotthoz.
-Bíííí, ha szégyellsz, akkor titokban találkozgatunk majd éjfélkor, mint a tolvajok. Csak aztán el ne kapjanak a prefektusok.- vonja meg a vállát nevetésre álló szájjal. Arra, hogy nem merné Yart megcsókolni, pislog egyet és csodaszépen elvörösödik, de ami viccesebb- és aggasztóbb-, elindul szivárogni a vér pici pöttyökben az orrából. Na, Yar, ezt te sem tudtad, mi? Ha Runa jóképű férfit lát, vérezni kezd az orra.
-Igaz... nem vagyok. Bocsi, csak egy perc.- megérezte, hogy csöpög az orra vére és most előhalász kutyafuttában egy zsebkendőt, hátrahajtja a fejét és jól erősen rányomja a papírszármazékot az orrára.
-De izgulj, ez szokásos. Ha jóképű fiút látok, ez törtédik.- közli a szőkével átformálva az m és n hangokat b és d-re . Yarnak nem kell aggódnia, mindjárt el fog múlni, ez tényleg szokványos dolog. És valóban, két perc múlva már nem pöttyöz az orra, le is meri venni a zsebkendőt, majd zsebébe gyömöszöli és sóhajt egyet. Kicsit foltos még a piszéje, de túléli igazán.
-Tényleg ne haragudj. Ez olyan megalázó, de... gyerekkorom óta ez van. Lassan tényleg ki kell égettetnem a hibás erem...- morogja kissé rosszkedvűen. Nem akarta volna, hogy Yarista lássa ezt a difijét, de ha már megtörtént, nem fog hazudni róla. Nem szokása valótlant állítani, csak, ha a körülmények olyanok és nagyon muszáj. Bár akkor sem biztos, hogy megtenné.
Inkább belevágnak a tanulás részébe, seprű a földön, Yar magyaráz, ő pedig figyel és kételkedik, meg vacillál. Az azért sokat dob a bátorságán, hogy Yar nagyon komolyan veszi az okítást. Biztos kezekben érzi magát és ez arra sarkallja, hogy mindent beleadjon. Elsőre és másodjára kudarcot vall, ám harmadjára megfeszített koncentrációval sikeresen a kezébe röpteti a seprűt, ami kicsit még meg is löki, bár ez lenne a legutolsó gondja- a lényeg, hogy a Nimbusz a mancsában kötött ki. Megkönnyebbülten tátja el kicsit a száját, hogy úristen, képes volt ezt véghez vinni, ez remek. Persze figyel Yar tanácsaira is és azonnal vésődik is be elméjébe, amit hall. Végül a pöckölés olvasztja fel a fura merev állapotából, hogy aztán egy mosoly terüljön szét bájos pofiján.
-Ne haragudj. Mindig annyira próbálok megfelelni és néha túlzásokba esek. Szóval... szóval csak lazán, oké.- megvárja, míg háztársa letelepszik és átmegy nézői státuszba, aztán lepakolja ismét a légi járgányt a fűbe és elkezdi a gyakorlást. Elsőre megint csak oldalra fordul a seprű, ám másodjára beleröppen a kezébe, igaz, megint erősebben a kelleténél, harmadjára és negyedjére is már repdes a nyél a helyére nagyobb vehemenciával, mint kellene, ötödjéra azonban vállon üti szerencsétlen lányt a túlzott akarása miatt.
-Semmi baj, tényleg. Ez nálam megszokott.- közli gyorsan, mielőtt Yar ugrana, hogy mi van, mije tört el. Szerencsére semmije, csak majd lila lesz a válla valamelyik körben.
Folytatja inkább a gyakorlást; ötnél elmaradt. Most sokkal inkább igyekszik ellazulni, és mikor szólítja a seprűt, ugyan elsőre nem történik semmi, de következő alkalommal teljesen simán a kezében landol a kis szépség, ő meg vigyorogni kezd, mint a tejbetök ettől.
-Látod? Látod, hogy megy ez?- mintha legalábbis Yar cáfolta volna ezt bármikor is. Persze nem ilyen értelemben mondja ő, csak lelkesedik. Na de még hátravan hat köre. Ebből kettőnél megint csak forog a seprű és egynél erősebben mászik a kezébe a kelleténél, de az utolsó három próbálkozásakor már teljesen simán fel tudja szólítani a Nimbuszt a kezébe.
-Megvolt a tízem.- jelenti készségesen, miközben megáll a leendő Viking előtt és immár félig kibomlott, csapzott hajzattal pislog le mosolyogva Yarra. Azért fél kézzel még dörzsöli a megütött vállát, de nem lesz nagy baja, max fájlalja pár napig a helyét.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. szeptember 30. 09:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. október 2. 14:56 | Link

Runácska

- Úgy legyen, kis tanítványom – mosolyog egy szélesebb verziójú fajtából. Hiába, egy ilyen tehetséges, mint Merkovszky Ádám, nem veszhet el csak úgy. Ha tehetné személyesen is elmondaná a véleményét a férfinak, de úgy érzi, mást kérdezne, például Nikit. Hogy hova tűnt el és miért? De most más feladat van, és ha már itt van Runa, egy kicsit kipróbálja magát, hogy van-e még olyan jóképű, mint ahogy azt az Edictum állítja.
- Oké, bár én nem tartok a prefektusoktól – nevetgél, majd fokozza a tempót, Runától csókot kér, de csak lehetőségként, aminek a gondolatára a lány bele is vörösödik. Mi több, még az orra vére is elered, ami meglepi őt. Nem tudja, hogy mi ez, és azonnal zsebkendőért nyúl. Mire előkerül a finom selyem, a levitás lány már rutinosan törölgeti az eleredt vörös életnedvet és némi magyarázattal is szolgál. Erre azért nem bírja ki az exrellonos, hogy ne kezdjen el nevetgélni, hiszen belegondol abban, hogy ha Runát elviszik modellek közé elvérzik szegény.
- Hű, akkor elég sokat vérezhet, sok itt a jóképű fiú állítólag. Persze megnyugtató, hogy én is az vagyok – kacarászik magában és megvárja, amíg Runa végez, és a rendelkezésére áll. A másodéves rosszkedvűsége miatt, kissé visszavesz a kárörvendőségből is, lássa milyen rendes ez a fiú, amellett, hogy jóképű.
- Semmi gond, biztos unod már, de nekem tetszett – próbálja vigasztalni, majd gyorsan áttérnek a gyakorlásra, ezzel is segítve Runát, hogy elfelejtse a történteket. Yarista sem szeretné, ha emiatt lenne frusztrált a lány, így aztán hosszas magyarázkodásba kezd, a seprű felvételének elméleti részéről. A siker elvárható volt, így nem lepődik meg túlságosan a dolgon, inkább örül, hogy magát katasztrófának mondó lánynyak is tudott segíteni. ~ Senki sem menthetetlen. ~
- Nincs harag, nem azért jöttem, hogy haragudjak rád. Igen, csak lazán. Persze, ha majd nem úgy csinálod biztos szólni fogok, de ez egy tanító dolga nem? Nyugi, nyugi, menni fog – szól a lányhoz és kiadja a feladatot. Nem ugrik fel, ha Runa megüti magát, csak figyel. Ez is a tanulás része, és ha mindig csak megvédené őt, sosem jutna el a célig, ami még nagyon messze van. Kellenek az ilyen dolgok, hogy edződjön az ember, és a sikerélmények elhalványítják az ilyen fájdalmas tanulási pofonokat.
- Látom, és tudtam, hogy sikerül, folytasd! – kéri a magam módján Yar, és nemsokára elvégzi a rábízott feladatokat a másodikos leányzó. ekkor már feltápászkodik ő is és mosolyogva szólítja meg a kis padawant.
- Jó, ezzel a mai órának vége, szerintem nem vagy reménytelen, szóval ilyet nem szeretnék többet hallani. A seprű pedig nálad lesz, amíg megtanítalak repülni, gyakorolhatsz vele, amikor csak kedved van, de azért hagyd egyben lehetőleg. Jó lesz ez, még az is lehet, hogy a végén megszereted a repülést. Merkovszky biztosan büszke lenne rád, Nikivel együtt – mondja vigyorogva, majd kézbe veszi a saját seprűjét.
- Na, ennyi volt akkor, ahogy ígértem. Légy jó, és akkor a következő órán már a repüléssel próbálkozunk. Ha gondolod, velem tarthatsz, nem félek a társaságodtól – összeborzolja Runa haját, majd elindul a kastélyba és füttyent egyet a sárkánynak. Pár perc múlva előkerül Roli is és a fiú hátára telepszik, így nyeli el őket a kastély hatalmas bejárata.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. október 3. 19:30 | Link

Zalcsi rokon *_*
kora délután

Egy ideje nem mozdultam ki a szobámból, csak az étkezésekkor, vagy ha sürgős dolgom volt. Szomorú voltam, persze nem annyira, mint mikor kiderült, hogy a szüleim vagy a nagyanyám és Lola meghalt, annyira azért nem éreztem mély fájdalmat. De szenvedtem egy ideig, számomra felfoghatatlan volt, hogy életem szerelme dühös rám és találkozni sem akar velem. Én, én, én... ezt képtelen voltam elfogadni, azt hittem Biancával fogom leélni az egész életem meg minden. Mostanra pedig belátom: hülyeség volt az egész. Csak 14 évesek vagyunk, még előttünk az élet, olyan sok mindent fogunk még véghez vinni, csak egymás nélkül. Azt viszont eldöntöttem, hogy egy ideig nem szeretnék barátnőt. Talán hónapok múlva, de ez még egy friss seb, idő kell, hogy begyógyuljon. Mellesleg tényleg nem találkoztunk Biancával, ugyanis én külföldre utaztam, Vincenték családjához, mégha nem is vagyok most meg olyan jól a családommal. Vinci tényleg alig van otthon, Janey le sem tudja tenni a babát, még kimozdulni sem tud. Persze néha én is vigyázok a babára, de nekem is megvan a saját életem. Sajnálom Janey-t, mindig is tudtam, hogy Vincent nem rossz ember, csak nem kéne vele összeházasodni. De legjobban Tristant sajnálom. Mi van, ha pár hónap múlva Janey kiteszi a házból Vincentet és egyedül fogja felnevelni a kisbabát. Iszonyú rossz érzés lehet apuka nélkül felcseperedni. Azért természetesen én is ott leszek mellette, de nem tud majd rám az apjaként tekinteni. Amúgy csak pár napja érkeztem haza Franciaországból, tetszett Vincent szüleivel lenni, legalább addig sem gondoltam a Bagolykőre. Csak az a bibi, hogy így kihagytam a vizsgákat, amik természetesen a bukáshoz vezettek. Mivel nem szeretnék újra elsős lenni kitaláltam, hogy majd írok egy kérvényt az igazgató úrnak, amelyben az fog szerepelni, hogy hadd legyek másodéves. Szeretnék Đominiccal együtt végezni és többet tanulni, most már teljesen oda tudok összpontosítani a tárgyakra.
Ebben a pillanatban pedig eldöntöttem, hogy kinézek a rétre, hátha találok egy ismerőst, mindenesetre a kezembe veszek egy könyvet, hogyha mégis egyedül lennék elüssem az időmet. Bár kötve hiszem, hogy senki sem lenne ott, mert iszonyú sokan járnak ebbe az iskolába, valaki csak kinn van. Egy sötét csőfarmerben és egy világoskék ingben indulok útnak sportcipővel a lábamon. Az egyik kezemet a zsebembe süllyesztem, a másikban pedig a könyvemet tartom. Talán kicsit nőttem, nem? Legalábbis én úgy vélem... Most már igazán férfiasnak tartom magam, kinézetem alapján és amúgyis, szerintem elég sokat változtam. Azért sajnálom, hogy az utóbbi pár évben nem volt férfi akivel megbeszélhettem volna az ügyeimet. Jó, Vincenttel dumálgathattam volna erről-arról, de őt sosem éreztem magamhoz olyan közel, mintha az apám lenne. Mindegy is, már nem foglalkozom vele. A folyosókon néhányan megbámulnak, de különösebben nem foglalkozom ezzel, tudom, hogy jól nézek ki.
Mikor kiérek a rétre letelepedek az egyik padhoz, körbenézek és megállapítom, hogy egy ismerős sincs a közelemben. A francba! Legalább itt van velem a könyvem. Kinyitom azt és olvasni kezdek. Juhúú...

Ruha
Utoljára módosította:Lasch Gergely, 2013. október 3. 19:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Mészáros Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 9. 14:43 | Link

Marcika


A kastély időközben elcsendesedett, valószínűleg már mindenki aludni ment. Bénák. Én még mindig jobban jártam, még akkor is, hogyha mellettem van egy kis pöttöm vöröske. Igazából egy kis idő után már hozzá is szoktam ahhoz, hogy itt van, nem zavart, még az sem, hogy néha-néha meg kellett szólalnom. Be kell, hogy ismerjem, egész jól elvoltam vele. Nocsak, még a végén nekiállok kis töpörtyűkkel haverkodni? Ahogy magamat ismerem, sajnos az életemben bármi megtörténhet. Odahaza néha balszerencsének is szólítottak, mivel mikor minden jó és minden szép, pont akkor üt be nálam a váratlan dolgok sorozata, és ezek többsége sajnálatos módon mindig negatív volt.
Kezemet a zsebem mélyére csúsztattam, kicsit hátradőltem, majd onnan figyeltem a pöttöm mozdulatait. Pár percig csak bambult, nem nagyon csinált semmit, majd mikor "felébredt", ismét felém fordult, és arcán látható volt, a meglepődöttség. Komolyan arra számított, hogy fincsi-mincsi gumicukorral van töltve a cigaretta? Az igazat megvallva ez egyben vicces és egyben aranyos is. Köhécseltem egy kicsit, majd karba tettem a kezemet.
- Ó, de bizony, hogy az vagy! Mondtam, elismerő hangon, mivel amikor azt állítottam, hogy a vöröske igen is menő, akkor igazat mondtam. Mikor a fiúcska kérlelni kezdett, hogy adjak neki egy szál cigarettát, már másodperc erejéig még meg is fordult a fejembe, hogy mi lenne ha adnék neki, de ennyi jóindulat és elővigyázatosság szorult belém, hogy ezt a gondolatot azonnal megöljem a fejemben. Még alig lehet 10-11 éves! Akkoriban még én sem gondoltam ezekre a káros szokásokra. Csak sajnos ő már ebben a világban fog felnőni, lehet hogyha most tőlem nem kap, akkor majd mástól fog. Mindegy, én nem akarok magamnak bűntudatot, inkább csak megráztam a fejemet, egy apró mosollyal az arcomon.
- Nem adhatok. Nem szeretnék én lenni az a személy, aki megront. Még akkor sem, ha sütit adsz...Ahh..milyen nehéz ezt kimondani. Mondottam, majd tekintetemet az égnek emeltem. Imádom a sütit! Erre most le kell, hogy mondjak róla, csak azért, hogy megvédjek egy kisfiút. Hihetetlen, hogy mikre nem vagyok képes mostanában. "Milyen íze van a cigarettának?" Jött felém a kérdés. Pár percig elgondolkoztam rajta, majd csak így válaszoltam rá:
- Rossz. Legalábbis elsőre. Kezdtem magamat úgy érezni, akárcsak egy tanár, és épp a káros szenvedélyekről tartok felvilágosítást az ifjúságnak. Mikor arról kezdett el panaszkodni, hogy túl fiatal mindenhez, halkan felnevettem, majd megveregettem kicsit a vállát.
- Nyugodj meg, hamar eltelik az a pár év, és már is felnőtt leszel! Mondtam, majd sóhajtottam egyet. Furcsa, de kezdtem kissé álmos lenni. Mondjuk, nem csodálom! Elég fárasztóak mostanában a napjaim, hiszen kezd újra beindulni a tanulási időszak, neki kell majd állni magolni, hogy ne bukjak ki sehonnan sem. Nem lesz semmi!
A kis vöröske végre elárulta nekem a nevét, bólintottam neki, ezzel is "üdvözöltem", majd egy újbóli kis köhögés után, elárultam a sajátomat is.
- Alex. De álljunk csak meg! Még is miért kell neked a mi zászlónk? Kíváncsiskodtam, hiszen, ugyan nem rég óta vagyok itt, de még is csak a rellonba tartozom, szeretném megvédeni a házam minden egyes kis tárgyát, a illetéktelen személyektől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2013. október 9. 17:44 | Link

Gergő

Már kiismerte magát az iskola falai között, azonban irodának megfelelő helyet még nem talált magának. Gondolkozott már azon, hogy a Mestertanonci részlegbe költözik, de azzal olyan gond lett volna, hogy a Mágiatörténetet tanuló diákok nem tudták volna felkeresni. Az is megfordult már a fejében, hogy nem fog az iskolában fenntartani egy irodát, hanem majd a faluban lévő házában alakít ki rá egy kis zugot. Mindezek ellenére hamar el kell döntenie, hogy mit is akar, mert ha végre megtalálja Gergőt, akkor már nem sok ideje lesz ezen agyalnia. Ráadásul, ha megkezdődik a Legilimencia oktatása, akkor még annyi ideje sem lesz, mint most. Őt is le fogja fárasztani a tanítás, hiába kiváló legilimentor.
A folyosókon halad végig, hátha véletlenül megakad a szeme egy olyan ajtón, amin benyitva egy irodának alkalmas helyet talál. Alapjába véve nem sok reményt fűzött hozzá, ezért fel is hagyott a kereséssel, és kilépett az épületből, hogy körbenézzen a birtokon is. Itt is körbe fog nézni, és olyan helyet fog keresni, ahol majd a diákjaival gyakorolhat mindenféle zavarás nélkül. Konkrét célpontja nem volt, így arra ment, amerre a lábai vitték. Fejét jobbra-balra forgatta, kémlelve a tájat, hátha megakad a szeme valami érdekes dolgon. Az eredmény is meglett, ugyanis egy magányosan ücsörgő fiúra lesz figyelmes. Halvány mosolyra húzza száját, és felhagyva eddigi tevékenységével, a pad felé veszi az irányt. Ahogyan egyre közelebb ér, észrevétlenül hatol be a fiú elméjébe, pusztán azért, hogy megtudja mit is olvas. Amint megkapta a kérdésére a választ, felhagy az agyfürkészéssel, és ezzel egy időben ér oda.
– Nem unalmas így egyedül? –teszi fel a kérdést, amire valószínűleg helyeslő választ fog kapni. – Hogy hívnak? –érdeklődik zsebre tett kezekkel. Amikor nem tanít, akkor olyan, mintha egy lenne a diákok közül. Legalábbis viselkedés alapján, mert korilag kicsit kitűnne. Talán még kinézetileg is elvegyülne, ám erre sem fogadna.
– Szabad? –mutat a padra, és ha a fiú megengedi, akkor leül mellé, és onnan figyel rá.
Utoljára módosította:Lasch Hunor Zalán, 2013. október 9. 19:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. október 9. 20:45 | Link

Zalcsi rokon *_*

Gondolataimba mélyedve haladok végig a folyosón. A festmények tekintetét érzem magamon, régen láthattak már, az egyszer biztos. Emlékszem, mikor diák lettem, mindig köszöngettem a képeknek, sőt, olykor még beszélni is leálltam velük. Aztán ezt a szokásomat elhagytam, egyre többet kellett tanulni, mindhiába, mert én marha, vizsgaidőszakkor elutaztam és így lemaradtam arról. Rossz érzés bukottnak lenni, már többször gondolkodtam egy kérvényen, amelyben szépen leírom, hogy hadd lehessek másodéves. Bár abban már korántsem vagyok biztos, hogy az igazgató elfogadja a kérelmemet, elvégre a tavalyi tanévben nem lettem a szíve csücske. Phú, ne is említsük azt a korszakomat, legszívesebben meg nem történtté tenném, csak sajnos azt nem tudom, pedig varázsló vagyok, vagy mi a szösz. Vagyis... nem is szeretném eltörölni azt az időszakot, elvégre akkor is én voltam, csak butább. Most már merem azt állítani, hogy érettebb vagyok, például már teljesen biztos, hogy nem kérném meg Bianca kezét. Igazán végig gondolhattam volna azt a döntésemet is, de én mindig olyan gyorsan hozom meg a választásomat és legtöbbször rosszul végződnek a dolgok. Mostantól mindig mindent alaposan végig fogok gondolni, az egyszer biztos.
Percek alatt kiérek a rétre a könyvvel a kezemben, melynek a címe: Csillagainkban a hiba. Nem nagyon szeretem a rákos sztorikat, utálom a szomorú könyveket, de néha ilyet is kell olvasni, nem igaz? Én inkább az akcióval teli, fantázia könyveket szeretem, de az ízlésem még biztosan változni fog. Húúú... utoljára a Bájitaltan könyvemet lapoztam fel, ez a kötet biztosan jobb lesz. Leülök az egyik padra és mielőtt még kinyitnám a kezemben lévő tárgyat, körbenézek, hátha látok egy ismerős arcot. De nem. Se Đomi, se Adri, se Mary sincs kinn. Óóóó, a francba! Inkább társalogtam volna valakivel, mintsem olvassak, nem igazán szeretem ezt az elfoglaltságot. Pedig ezekből a művekből lehet sokat tanulni. Mindegy, ha megunom, bemegyek. Kinyitom a könyvet. Egész gyorsan haladok, igazán érdekes könyv, pedig a köteteknek az eleje általában rossz és alig lehet haladni. Nos, erről a könyvről nem igazán lehet elmondani. Észre sem veszem, hogy percek múlva egy fiú, vagy férfi (?) jelenik meg mellettem. Felpillantok rá és egy pillanatra habozni kezdek; hogyan köszönjek? Jó napottal, vagy sziával? Végül az utóbbinál döntök.
 - Öömmm... szia! - üdvözlöm. - De igen, egy kicsit. - mosolygok rá. - Le... Lasch Gergely. És téged? - kérdezem. Nem értem miért nem mondtam a Leroy-t, vagyis de, tudom, csak nehezemre esik ezt elfogadni. Tudom, hogy Janey-ék el fognak válni. Vincent nem jár haza, egy nővel kavar, Janey pedig ezt nem bírja, én meg nem tudok mit csinálni, inkább nem vagyok otthon, mert ott mindig túl feszült a hangulat. Mellesleg nem vagyok túl bőbeszédű, pedig én sokat szoktam beszélni, most meg... nem is értem magamat. Ilyenkor általában egy kisebb monológot tartok. Furcsa... valóban változtam. Mikor a fiú megkérdezi, hogy leülhet-e mellém, csak bólintok. Magam mellé teszem a könyvem, és ránézek a fiúra. Hosszabb időn keresztül vizsgálom őt, eléggé feltűnően. Túl idős egy diákhoz, sőt, még egy mestertanonchoz is. Szemeinél már megjelentek a ráncok, persze alig látszódnak, magasabb nálam, mondjuk nem sokkal, kb. a mellkasáig érek. A nyáron nőttem egy kicsit. A szeme pedig... Jesszus! Mintha...  kissé hasonlítana az enyémre. De durva! Mondjuk tuti nem a rokonom, nem tudok róla, hogy él még egyetlen egy családtagom is.
 - Még nem nagyon láttalak itt. Most érkeztél, mint mestertanonc?
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. október 18. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 10. 03:57 | Link

Yarci  Cheesy


Valóban, a nagybátyjáról csak jót olvasott (természetesen utánanézett Merkovszky Ádám pályafutásának) és most, hogy így Yar rávilágított a tényekre, szabályosan rosszul érzi magát, hogy olyasmikre gondolt, mi lenne, ha Ádám itt maradna végleg? Számára csodás volna, de kötve hiszi, hogy a nagybátyja –természetét tekintve- sokáig bírná itt. Jó, egy darabig biztos ellenne, de utána? Az „utána” rész neki sem világos még, de most, hogy Yar rávilágított egyes fontos pontokra, mindenképpen leül majd egy beszélgetésre Ádámmal.
-Te nem, de én igen. Sosem voltam még megbüntetve.- bizony, szép fehér a büntetési lajstroma, semmi nem piszkította be, még egy tilosban seprűzés sem. Pont az hiányozna, hogy vasra verjék, azaz bűnigába hajtsák, mert éjjelente repülni tanul kviddicsező társától. Ez a problematika viszont hamar feledésbe merül hála a jó öreg orrvérzésnek, amit csak nem képes megúszni. Ráadásul Yar kiröhögi jószerével. Ettől csak még jobban elvörösödik, de azért a zavart nevetését próbálja produkálni. Nehéz volna a jó szívével elképzelnie, hogy éppen őt vihogja ki Yar, sokkal inkább a helyzet lehet ilyen komikus. Igen, minden bizonnyal!
-Ne is mondd, borzalmas egy reakció.- sóhajt csüggedten, bár végre vérzésmentesen. Nemsokára szerencsére áttérnek a fontosabb dolgokra, mint például a konkrét repülési leckék. Elég gáz lenne, ha elfecsegnék az időt és végül arra nem maradna, amire kell és amiért kihívta ide az ötödéves levitást.
Próbák sora következik és a múló percek alatt van, hogy odavág neki a seprű, vagy éppen meg sem moccan, esetleg csak forgolódik, mint egy nyugtalan kisbaba az anyja hasában. Hosszasan vívódik a gyakorlattal, noha egyszerű, de végül győzedelmeskedik és még sikerül is tízszer felemelnie a „Fel!” parancs segítségével a mágikus közlekedési eszközt. Hihetetlen büszkeséget érez, hogy elérte célját és felülkerekedett az első nehézségen. Arcáról csak úgy sugárzik a könnyed boldogság, mint a vattacukor, olyan szépséges. Yar szavai pedig csak dobnak egy nagyot az egészen. Nagy lelkesedésében nevetve öleli át idősebb levitás szőke hercijét és két-két arcpuszival toldja meg a bevezető egy-egyet, miközben lelkesen csimpaszkodik az edzett izmok gazdájába. Hiába, az erős és széles mellkas, a robusztussá avanzsált vállak mind-mind biztonságot nyújtóak. Talán ezért sem remegi szét az alsóneműét most sem, hogy végiggyakorolta ezt a szint órás időtartamot Yaristával.
-Reméltem is, hogy nem félsz, elvégre nem harapok és forrócsokit ígértem neked.- azzal belekarol kissé pironkodva, de vidám mosollyal seniorja karjába, s megindul vele vissza a kastélyba kezében a seprűjével, hajába tűzve ott a pálcája, Roli mögöttük, tehát teljes a trió. Odabent, a konyhán majd elkészíti azt a híres-neves nedűt Yarnak hálaképpen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 13. 15:06 | Link

<< Előzmény


Annabell


Már kint járunk a réten, az iskola jókora ajtaja pedig nyikorogva zárul be mögöttünk, de még mindig húgocskám szavain jár az agyam. Egyáltalán nem mutatta jelét, hogy kicsit is bánná, hogy egy társát bántotta, sőt, kifejezetten büszkének tűnt, és úgy beszélt róla, hogy bár nem ő akarta, de muszáj volt megtennie. Mintha valami szent küldetés, vagy hasonló lett volna.
Ráhagytam végül, a szavaim úgyse győzték volna meg az ellenkezőjéről, de a büntetéstől sem remélhettem hasonlót. De legalább eltölthettünk egy kis időt, méghozzá hasznosan. Legalábbis reméltem, hogy ő is érdekesnek találja majd, amit feladatul kap, de ha mégse, hát, legalább tényleg büntetésnek érzi majd.
Hónom alatt a kötettel, kissé fázósan húzva össze magamon kardigánom Annabell mellett lépdelve nézelődök. Végül kiszúrok egy dombot, melyre letehetjük magunkat, és a nap ha nem is túl meleg, de annál kellemesebb fényének háttal elhelyezkedhetünk.
- Most pedig mutatok valamit, amit biztosan nem láttál még korábban - mondom neki lelkesen, bár kissé elszontyolít a gondolat, hogy még szép, hogy nem látott hasonlót se, de talán egy egyszerű könyv is pont annyira újdonság lenne neki, mint ez. Pedig tudom én, hogy csak úgy ragadna rá a tudás, ha akarná, régebben még hajlandó volt befogadni az új dolgokat, most viszont... de ezúttal legalább köteles megcsinálni, amit kérek tőle, vagy kaphat a nyakába még egy jó adag büntetést, de azt már nem a jószívű nővére fogja behajtani rajta.
Kinyitom a kötetet, és az ölébe helyezem, hogy megnézhesse. Teljesen üres. Minden egyes oldala megsárgult lap, még annyi sem áll benne, hogy ecere. Ám amint forgatja, nézegeti, a napfény lassan előhozza a betűket, egyre sötétülő körvonalakat rajzol a papírba, és lassan megtelik egyszerűbb rajzokkal is, ábrákkal.
- Tadaa! Varázslat! - mondom, mintha a mágia valami rejtélyes dolog lenne, és nem a mindennapjaink része.
- Ezt a kötetet Nagyapa hagyta ránk - kicsit sajnos itt hazudok. Rám hagyta. Ahogy lényegében mindenét. De sosem akartam, hogy a testvéreim kisemmizve érezzék magukat, csak mert nagyapám engem tüntetett ki figyelmével, mert engem érdekeltek a történetei a leginkább, és bennem látta azt, aki folytathatja, amit elkezdett. Most biztos csalódott volna, ha látná, hogy egy könyvtárban kuksolok, míg Dórián bejárja a világot. Igaz, ő nem elfeledett kincseket keresgél.
- Északon találta, azt hiszem Norvégiában, szóval ne lepődj meg, hogy nem tudod elolvasni. Rúnaírással van írva. Nem tudom, te tanulsz-e rúnaismeretet, most mindenesetre kicsit kénytelen leszel foglalkozni a dologgal, ugyanis nekiállunk lefordítani.
Azzal papírt, és tollat húzok elő a táskámból. Muglik használják, tudom, de én a tintával csak pacákat tudok csinálni, szóval jobb szeretem ezt.
- És itt a rúnatáblázat is - azzal egy másik könyvet is előhalászok, ami a különböző rúnaírások és azok jelentéseit taglalja.
- Tudod, az a helyzet, hogy sose voltam túl jó rúnaismeretből. De te tehetségesebb vagy nálam, tudom, csak te nem tudod még - kacsintok rá. Kicsit gonosznak érzem magam, hogy már megint mással akarom a saját dolgomat megcsináltatni, de hátha bele tudom vonni egyúttal Annabellt is Nagyapa örökségébe. Klassz lenne közösen rájönni, miről is szól ez az egész, amit rám hagyott megfejteni.
Előhalászom a levelet is, melyet megpróbáltak tőlem ellopni Pesten.
- Ez is tőle van. De semmi értelme látszólag, mintha nem is nekem.. mármint nekünk írta volna. Csak egy valamit sikerült belőle megtudnom, és azt sem a szövegből, hanem ebből itt - mutatok a borítékra, melyet egy egyszerű ábra díszít a pecsét alatt. Ha Annabell belekukkant az ölébe nyomott könyvbe, jól láthatja, hogy minden egyes oldal alján ott van ugyanez az ábra.
- Szóval ebből arra következtettem, hogy nem ártana elolvasnom ezt a könyvet. De nem szeretek rúnákat olvasni. Úgyhogy tied a pálya, húgocskám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2013. október 14. 20:38 | Link

Gergő

A könyvet, amit a fiú olvas, egyáltalán nem ismeri, de nem is bánkódik miatta. Ha majd lesz ideje, jobban utánanéz, addig viszont megannyi dolga van. Többek között meg kell találnia az unokaöccsét, házat kell néznie a faluban, illetve egy irodának megfelelő helyet az iskola falai között. Első problémája meg is oldódik abban a pillanatban, mikor megkérdezi a diák nevét. Felettébb könnyen ment neki, hogy megtalálja Gergőt, de valahol legbelül még nem áll készen arra, hogy elmondja neki a dolgokat. Egyelőre titokban tartja, de előbb vagy utóbb ki fog derülni a névrokonság, és biztos lesz abban, hogy a fiú gyanakodni fog.
– Engem Zalánnak hívnak. A vezetéknevem nem igazán lényeges. –válaszolta mosolyogva a feltett kérdésre. Sok kérdése lenne neki is, amit egyszerűen ki tudna nézni a fiú fejéből, de az nem lenne számára megfelelő. Tőle akarja majd hallani a válaszokat, ám a kérdések feltétele még várat magára.
– Igen, most érkeztem, de nem mestertanonc vagyok. Tanítani jöttem, és valószínű, hogy téged is tanítani foglak. –azt szándékosan nem mondja meg, hogy milyen tantárgyat, mert akkor Gergő elindulhatna valamin, amin nem kellene mástól megtudnia. Végigméri a fiút, és próbálja felmérni a személyiségét, ugyanis nem találkoztak még, és az első benyomás eléggé fontos. Főleg úgy, ha idővel magához akarja majd venni, de ezzel még vár. Előbb felépíti azt a kapcsolatot, illetve bizalmat, ami kell, majd felvázolja a dolgokat.
– Melyik házba és évfolyamba jársz? –kérdez rá mosolyogva, mert azt tudja, hogy Gergő nem rég kezdett, de azért jobb megkérdezni, mint mellétrafálni. Kezdetnek ezeket a kérdéseket tartja megfelelőnek, a többit majd adja a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. október 14. 21:16 | Link

Tilda

Nem hiszem el, hogy megint nevelni akar. ~ Ott miért nem volt jó? ~ Nem értem az egészet, Matilda állandóan ezzel jön, biztos bizonyítási vágya van velem szemben, hogy igenis tudok jól viselkedni. Persze, hogy tudok, csak nálam mást jelent a jól, mint nála. Ezt nem tudja megérteni, és nem is fogja soha sem, mert nem nézi az én szempontjaimat. A kiscsaj felrúgását én sem tartom jócselekedetnek, de hasznosnak mindenképpen. Biztosan nem fog előttem még egyszer így beszélni arról a srácról, vagy egy másikról. Igen, én is tudok nevelni, csak mások a módszereim, hihi. Kimegyünk a rétre, ahol a csípős szél azonnal megpirosítja az arcom, bele is borzongok a hirtelen jött fuvallatba.
- Szólhattál volna, hogy hozzak egy kardigánt, vagy valamit – mérgelődöm, miközben ő csak megy előre, mintha hátulról tolná valaki a megfelelő irányba. Végül egy dombon állunk meg, ahol máris előhozakodik a nagy tervvel.
- Hű de izgi – flegmázok és teszek egy kört a szemeimmel, hogy lássa a le nem lanyhuló lelkesedésem. Igaz, a nulláról nincs lejjebb, azért mínuszba nem szeretnék eljutni, ha van ennél is rosszabb, abba bele fogok halni. Mivel ő is leül, mellételepszem és ekkor a kezembe nyomja a könyvét, amit beinvitozott a könyvtárba. Aztán a nap megvilágítja a lapokat és azokban betűk kezdenek felsejleni.
- Mi van, lett humorérzéked? – halványan elmosolyodom, mert nagyon remélem, hogy ezt csak viccnek szánta. Még a végén kiderül, hogy csak titkolja, hogy jó fej és anyuék miatt van az egész. Kizárt dolog. ~ Ó, Dorián, úgy hiányzol! ~ Az egyetlen olyan tesó, akit nagyra tartok. Ő bezzeg nem kucorodik be a dohos könyvek közé, hanem sárkányokat hajkurászik, vagy egyéb veszélyes helyzetekbe sodorja magát. Milyen jó fej, imádom! Mindig hoz valami kis izét, amit csak miattam vesz meg, egész cukika. De most Matildával vagyok és ez elvileg egy büntetőmunka, köszönhető ó villámszemű Révaynak. Na, tudhattam volna, hogy honnan fúj a szél, még ha ez a síron túlról is jön. Szóval nagyapa hagyta ránk… Na persze.
- Inkább rád. Te voltál, aki mindig csüngtél a meséin, tutira büszke lenne rád, hogy a fél könyvtárat már kiolvastad – rázom meg a fejem. Tényleg ő volt a kedvence a nagypapinak, de ezzel semmi baj nincsen. Szóval ránk hagyott ilyen varázsos könyvet, azért megnézem magamnak, de az ismeretlen jelekkel továbbra sem tudok mit tenni, halvány lilám sincs, mik ezek.
- Szerinted tanulok? Elkerülöm az ilyen tantárgyakat. Mutasd azokat – kérem el a papírokat, amiket elővesz. Nézem a rúnatáblázatot és látom, hogy ez nem lesz olyan könnyű. A rúnák nem arról híresek, hogy egymás mellé leírod a jelentésüket, aztán abból kijön angolul a mondat. Mindegy képviseltet valamit,aztán majd kiolvashatsz belőle amit akarsz. Nem vagyok szekértő, de ebből mi nem tudunk meg semmit. Viszont össze tudom hasonlítani neki, aztán majd kezd vele valamit.
- Gondolod? Én kötve hiszem – kacsintok vissza kajánul. Értem én, hogy motiválni akar, de minek? Nem érdekel a rúnatan, úgysem jó az semmire. Persze ilyet egy tanár előtt nem jelentenék ki, de nem érdekelnek ezek a dolgok. Inkább vitáznék Leonie-val a nyúletetés helyes módszereiről, minthogy ilyeneket tanuljak, pedig mindenki elhiheti, hogy az sem túl hasznos elfoglaltság. Megnézem a levelet és büszke vagyok, hogy annyit tudok meg belőle, mint Matilda. Az orra a lá dörgölhetném, hogy ennyi olvasmány sem segített neki eddig, de kapott már eleget és talán érdekes lesz. Még mindig jobb annál, mintha anyáskodna.
- Oké, akkor kezdjük drága nővérkém – a hangsúlyom gúnyolódó, de azonnal keresni kezdem az első jelet, nem élvezkedem a fintorán, amit biztos vág, vagy a mosolyán, amivel a fintorát próbálja leplezni. Egy jó pár perc beletelik, mire rátalálok az elsőre.
- Ez kérlek azt jelenti, hogy: hegy – megvonom a vállamat, mert tudom, hogy nem ilyen egyszerű, de ebből a táblázatból ennyi jön ki csak. Miután hallom, ahogy a mugli tolla sercegni kezd a papírján máris kutatni kezdem a következő jelentését.
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2013. október 14. 21:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 15. 16:05 | Link

Ronald


Még mindig csak a gólyalakban lakom, másodikos létemre is. Bár ez engem nem zavar, mert szabadon mozgolódhatok ott, és azt csinálok, amit akarok. De már gondolkodok azon, hogy át kellene költözni, hogy ne legyek magamban.
Ma reggel is korán felkeltem, megittam napi adag kalciumomat, majd az ágy alól előgurítottam a focilabdámat. Szokásom, hogy ha bárhova is utazok, magammal viszem a focilabdát is. Végül is, a focilabda a barátom. Nem hagyhatom ki őt se a kalandokból. Így hát elhoztam a Bagolykőre is.
Előkajtattam a táskámból a Fradi mezemet és magamra öltöttem. A táskámból nem szoktam előre kipakolni, csak azt, amit éppen használtam/felvettem egy kis időre azt berakom a szekrénybe, mert lusta vagyok visszagyömöszölni a táskámba. Egy hosszú nadrágot viszont már a szekrényből vettem elő. Felvettem, és a lábamra húztam egy sportcipőt. Kivettem a szekrényből egy hálót és egy kulacsot. A hálót beleraktam a hátitáskámba, a kulacsot pedig megtöltöttem vízzel, úgy raktam a háló mellé. Aztán nekivágtam a folyosóknak.
Egy kis rövid sétálás után elértem az úti célomat: a rétet. Ott szoktam edzeni. Kapura rúgok, csavarok, vagy éppen a visszapattanó labdákat veszem le. Most is, mint mindig, megtaláltam azt a két fát, amelyek a legközelebb vannak egymáshoz. Azok szokták képezni a kaput. Odaszaladtam, és hozzájuk kötöttem a hálót.
Először húsz, azután harminc méterről csavartam a hálóba a labdát. Majd szintén húsz méterről a fára rúgtam a drága, kedves jó barátomat. Az persze megállás nélkül rácsapódott, elrugaszkodott, és visszapattant hozzám. Én a levegőbe emelkedve megpróbáltam a kapuba ollózni a labdát. Persze nem sikerült. Először mellé ment, aztán el se találtam.
Az ollózás egy egy igen nehéz művelet. A labdát eltalálni nagy teljesítmény, nem még gólt is rúgni! Nem vagyok én Wayne Ronnie, ezzel tisztában vagyok, de azért továbbra is kísérletezek.
Hamar elfáradtam, így dekázgatni kezdtem. Néztem, ahogy föl-le pattan a labda, és eszembe jutottak a régi, szép idők, amikor még a Liverpoolban játszottam.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. október 18. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 16. 18:09 | Link

Hugica


Kénytelen vagyok egyetértően bólogatni, mikor az időjárásra és ahhoz képest nem túl rétegesen való felöltözésével kapcsolatos megjegyzését közbeszúrja, ahogy a kiszemelt dombocska felé tartunk.
- Igen, nos.. szólhattál volna, hogy meg fognak büntetni és hirtelen ki kell majd találjak valamit - vágok vissza negédes mosollyal, de azért a kastély felé intek pálcás kezemmel.
Nem veszem észre, hogy gúnyosan válaszol, olyan izgatottság uralkodik felettem - na nem mintha nem láttam volna már korábban, csak most közösen is megtapasztalhatjuk, és ez milyen jó - , miközben a kötet titkát várjuk, hogy felfedje a napsütés.
- De még milyen! Nem sok könyvet titkosítottak így, mert egy idő után már nem lett divat a föld alatti útvesztők végére helyezni a könyvtárakat, de ezt valami okból mégis így készítették el, mintha előre tudták volna, hogy hol lesz tartva, és hogy ott majd senki kívülállónak nem jut majd eszébe felvinni a föld fölé is.
Szívesen belefolynék jobban a témába, de tudom, hogy Annabellt nem annyira kötném le vele, és most úgyis feladatunk van ezzel az írással. És egyébként is felbukkan végre a szöveg, és megjegyzését követően mosolyognom kell egy sort.
- Nem, de tényleg varázslatos. Ez azért sokkal izgalmasabb könyv, mint a többi, nem? - nézek rá nagy szemekkel, remélve, hogy egy icipicit legalább sikerült felkeltenem az érdeklődését azáltal, hogy valami a szokványostól picit eltérőt láthat, még ha az a számára unalmas könyvek közül való is. Hátha meg tudom vele szerettetni egy jó témával az olvasást. Jonathan Samwell kalandjait biztosan ő is élvezné, csak rá kéne vegyem, hogy a kezébe vegye.
És bár próbálom, nem tudom becsapni őt, tudja, hogy Nagyapa nem neki szánta ezt, vagy bármelyik másik könyvét. Legalábbis amiről eddig tudok. Sok titkot tartogatott még, ebben biztos voltam.
- Még nem is olvastam ki a felét.. - sütöm picit le a szemem megjegyzésére, mintha szégyellném, hogy még csak a közelében járok a felének, de odáig nem jutottam, de igazából az szomorít el, hogy nincs teljesen igaza. Nagyapa nem örülne, ha azt látná, hogy csak a könyveket bújom. Ő is rengeteget olvasott, de út közben főleg, miközben egyik kalandjára ment, illetve vissza onnét, vagy mikor nem tudott ilyen és olyan okokból elutazni.
- Az egyik polcról például még egyik könyvet sem olvastam, és van egy csomó olyan kötet, amit még mindig nem hoztak vissza a diákok. De azt hiszem azokat már nem is fogják, mert egyik-másikat húsz éve vették ki.
Arra a válaszára, hogy elkerüli az ilyen tárgyakat, már nem is reagálok, mert bele akar fogni a munkába, talán, hogy túlessünk rajta, talán - bár nem valószínű - mert érdekli, mi ez a nagy rejtvény, én mindenesetre nem ellenkezek. Ő kikeresi, én leírom, de néhány sor, és vagy fél óra eltelte után fejemet vakarva nézek hol a papírra, hol vissza a könyvre és húgomra. Nem mutathatom, hogy gőzöm sincs, mi értelme volt ezeket lefordítani, így csak bólogatok egy sort.
- Na jó, ez így túl időigényes.. biztos, hogy nincs szükség az egész könyv lefordítására. Nagyapa szeretett régi könyvekkel foglalkozni, de a holt írásokkal ritkán bajlódott, pláne ennyit. Talán olyan pofonegyszerű a megoldás, hogy nem is hinnénk.
Miközben Annabell lapoz egyet, hirtelen megakad a szemem egy későbbi lap szélén, mely ellentétben a többi, sárga lappal, úgy tűnik, teljesen színtelen. Nem úgy, hogy fehér, hanem áttetsző.
- Várj csak! Ez mi a mantikór? - odanyúlok, és az áttetsző oldalhoz lapozom a könyvet. A szélei enyhén fodrozódni látszanak, úgy tűnik, akárcsak a betűket, ezt is a napfény hozta elő. Egy teljesen normális oldalnak tűnik, csak épp átlátszó, és egyedül az az ábra található az alján, ami a többi oldalén, és a Nagyapától kapott levél borítékján.
- Talán megváltoztatja a szöveget alatta.. - tippelek, és az utána, meg előtte levő oldalak rúnáival is megpróbáljuk, ha az átlátszó lapon keresztül nézzük, mást látunk-e, de semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 16. 19:18 | Link

Fodor Benjámin


Ma reggel korán keltem. Mint minden szombaton, most is egy kis sétát terveztem, de most nem az erdő felé vettem az irányt, hanem a falu felé. Persze, hamar irányt váltottam mint mindig.
Most valamiért a rét felé mentem. Kellemes lágy szellő és a fű illata elég varázslatos volt.
Na persze most is a sportcipőm vettem fel, mint minden kisebb sétámhoz. A túrabakancs ilyenkor otthon pihent a toronyszobámban.
Laza sportruha volt rajtam. A szokásos szürke mackóalsó (még ugye azért hűvös van)meg egy hosszú ujjú poló.
Magamban dudoráztam, amikor puffogást hallottam. Persze nem olyan messziről, na meg nem is túl sűrűn, olyan 15-20 másodpercenként. Ahogy közeledtem azért óvatosan néztem ki a rétre a fák közül, mert nem ismertem fel a hanghatás tulajdonosát.
Aztán nagy meglepetésemre a házam egyik tagját láttam, amint épp nagyot rúg a labdába. Kicsit néztem ügyes mozdulatait, majd épp azon gondolkoztam, hogy miért is szeretik a muglik ezt a sportot.
Na persze én is szerettem, mert nagyszüleim is muglik és ők is rajonganak a sportért. Én a Manchester United mérkőzéseit szoktam otthon, Londonban nézni.
Lassan közelebb mentem a labdával zsonglőrködő ismerős felé. A nevére csak halványan emlékeztem. Nem azért, mert nem lennék barátkozós típus, vagy nem figyelnék a társaimra, de nem sokat találkoztam eddig még vele.
Azt hiszem másodikos, én meg egy évvel felette járok. Szóval korban egymáshoz illünk. Talán a focival még közös témánk is lehet.
Hát megszólítom.
-Szia! Ron vagyok. Elég ügyes vagy a labdával, de vajon cselezni is így tudsz, mint kapura lőni?- tettem fel csipkelődősen a kérdésem, ami persze kihívásnak felet meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. október 17. 13:40 | Link

Tilda

Csak nézek, ahogy visszavág, nem jellemző rá. Végre kijött belőle valami, végre kimozdítottam a jóságos tündérkéből, amit annyira utálok benne. Még a végén megkedvelem, és nagyszerű testvérek leszünk. Ez még gondolatban is bizarr. Annyira bele van merülve a gondolataiba, miközben a kiválasztott helyre megyünk, hogy nem vesz tudomást még a gúnyolódásomról sem, ez látszik rajta, mert szinte földöntúli boldogság ül az arcán, izgatottsággal vegyítve. Nem keserít el, lesz még alkalmam élcelődni. Remélem, gyorsan kiderül a „nagy titok”, és még gyorsabban eltelik a büntetésem órája. Aztán valami földalatti alagútba rejtett könyvtárakról akar tájékoztatni, de a felét sem értem amit mondd, mert épp eg pillangó figyelek, aki engem akar megmerényelni. Gyorsan elhessegetem, nem vagyok oda értük, még a végén megrágják a pólómat, hihi. A könyv végül is nem annyira rossz, mint vártam, de inkább Matilda lelkesedik iránta, neki biztosan felbecsülhetetlen értéket képviselne akkor is, ha nem a nagyapa hagyta volna rá.
- Ezt még elolvasni sem tudom, miért lenne izgalmasabb? Csak rejtélyesebb. De az igaz, hogy talán nem unom közbe halálra magam, amíg segítek neked benne –félrehúzom a hajam, ami közben a szemeim és a könyv közé pofátlankodik be, börtönrácsként viselkedve. Benyúlok a zsebembe és egy hajgumival gyorsan lófarokba kötöm, hogy ne zavarjon, amíg itt vagyunk.
- Nem? Akkor mit csináltál eddig? – hoppsz, ez talán kicsit túlzás volt, végül is nem utálom én őt annyira. Mosolyogva belebokszolok a vállába, ezzel jelzem neki, hogy csak vicc volt az egész, majd leolvasztva ritkán látott mimikámat újra a könyv felé fordulok. Közben Matilda tovább áradozik a drágalátos könyvtáráról, és máris visszasüllyedek ugyanarra a szintre, ami kettőnk között általában van.  Azok a diákok biztos elégették a könyveket, hogy senkit se mérgezzenek tovább. Közben fejtegetni kezdem a rejtvényt, de kábé esélyünk sincs, nekem meg pláne. Nagyon nehéz dolgom van, és ami kijön ezekből, az sem értelmezhető egyszerű logikával.
- Ha te mondod – gőzöm sincs, hogy nagyapa miket olvasott, csak azt tudom, hogy sokat volt távol, és olyan aranyos nagyapó feje volt. Hozott ezt-azt, meg kedves volt, de mivel nem érdekeltek akkoriban ezek – nem mintha most annyira érdekelnének -, az emlékeim ilyen mélyen nem jönnek elő róla. Tovább szenvedünk, de Tilda észrevesz valamit, amit én nem láttam eddig, vagy fel sem tűnt. Abban viszont már 100%-ig biztos vagyok, hogy túl sok detektívregényt olvas.
- Lehet, hogy a nap felé kell ezt is tartani, vagy valami folyadékot ráönteni, gőzöm sincs – vonom meg a vállaimat, de ekkor eszembe jut más valami, aminek talán örülni fog Matilda.
- Amúgy tanulok melodimágiát Kahlilnál, gyakorlatban. Látod, büszke lehetsz rám – dicsekszem, bár az is igaz, hogy még egy órám sem volt, de én nagyon örülök, hogy a HV bá’ elvállat. A könyvet viszont a kezébe nyomom a nővéremnek és felállok, kinyújtózom, még nyögök is hozzá.
- Szóval, valami ötlet Tilduskám? – nevetgélek, mint egy jól lakott óvodás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 17. 16:31 | Link

Ronald

Egyre jobban, erősebben rúgom a labdákat, és ezt nem csak a hangjukon, hanem az embereken is észreveszem. Már sok ember járt erre, és értetlenkedve néztek mindannyian. Most például egy Eridonos, nálam egy évvel idősebb gyerek meg is szólított. Tán kötekedni akart, vagy nem tudom, de a szavaiból azt vettem ki, hogy jobbnak tartja magát nálam.
Felnéztem, és csak akkor vettem észre Eridonos társamat. Egy pillantást vetettem rá, és máris tudtam, hogy ki ő. A klub teremben ki van írva a neve, és ki van rakva a képe. Ő a tavalyi évben szorgalmasan/rendszeresen hozzájárult az Eridon pontjaihoz. Rajta is egy sportcipő, sportnadrág és egy póló volt. A különbség, hogy neki hosszú ujjú volt nekem pedig rövid ujjú mez. Tisztában voltam a nevével, és tisztában voltam azzal is, hogy tapadnak rá a csajok. az ő neve Ronald, és Londonból jött.
~Azt kérdezte, hogy tudok-e cselezni? Majd én megmutatom!-gondoltam
Egy pillanat, s nem több, már azon kapom magam, hogy előtte állok és a két lábammal átcsavarom fölötte a labdát. Megkerülöm, és épp hogy a labda leérkezik, pattan egyet, máris kapura rúgom a lasztit. A gömbölyű játékszer, csak úgy suhant el Ronald feje mellet, mintha egy 200 km/h-val száguldó autó ment volna el mellette.
-Ssssss-hallom, ahogy a labda forgolódik a hálóba. Nem volt gyenge lövés, de irányított se. Csak a labdát néztem, s nem pillantottam fel, hogy hova rúgom a labdát. Csak utána.
Megelégedve néztem a fiú arcát, és gúnyosan, csipkelődve hozzászóltam:
-Na ehhez mit szólsz? Cselezés és rárúgás egyben. Melyik volt a jobb? Most te mutass valamit!
Kíváncsian vártam az Angol mutatványát, hiszen sokat gondoltam arra az életben, hogy felérek-e egy Angol játékossal. Na vajon?
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. október 18. 20:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 17. 19:43 | Link

Benjámin


Örültem, hogy megszólítottam háztársamat. Persze tudtam pár dolgot róla, de azt nem, hogy ilyen jól kezei a labdát.
Egy csibészes mozdulattal felettem átemelte, ami még akkor is profi megoldás volt, hogy meg sem mozdultam.
A lövés is pazar volt, látszott rajta, hogy érzi a kaput.
A kihíváson elnevettem magam. Ennél jobb legyek? Nem, nem hiszem. Én cselezni ugyan szeretek, de védeni jobban tudok.
- Na, most én is megmutatom mit tudok!
Elkezdek dekázni, majd ütemesen fejelgetni, lábammal a labda körül 2-3 kört tenni. Szinte hanyatt fekvő helyzetben tartom meg a labdát.... aztán Benjámin felé törve két bicikli csellel előbb jobbra, majd hirtelen balra terelem a labdát. A labdát magasba emelve, hirtelen a kapunak háttal fordulva- ollózva lövöm meg a labdát. Furcsa, csavart ívet ír le a levegőben, de a labda csak a fáról pattan be a hálóba.... éppen csak. Majd elvigyorodok.
-Ezt nem oda szántam....
-Jobb, ha beállok a kapuba, ha lenne kedved lőni párat.
Meg sem várom a válaszát, úgyis tudom mit felelne, elindulok hát a háló felé, közben bemelegítek pár mozdulattal...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. október 18. 18:23 | Link

Zalcsi rokon


Könyvemet rögtön elteszem, mikor meghallom, ahogyan egy dörmögő hang megszólít. Sosem voltam illetlen, jó, talán volt egy időszak, ott nyár elején, de az sem tartott sokáig. Úristen... így visszagondolva kicsit szégyellem azt az időszakot, sőt... ha lehetne inkább letagadnám. Janeyéknek sem lehetett könnyű, még jó, hogy mostanra már nem kell a katonai táborba járnom. Hú, de rühelltem. Mindig fáradt, koszos és büdös voltam... phúúúj... a főnök pedig igazán irritáló volt. Mondjuk a rellonos barátaimmal nyár óta nem is találkoztam, magasról tojnak a fejemre, innen tudhatom kik az igazi haverjaim és kik azok, akik nem. Mindegy, nem is törődöm inkább velük, jobb dolgom is van. Inkább majd felkeresem Đomit, itt az ideje, hogy kicsit beszélgessünk, hiányzik már a buksija.
Bemutatkozok neki, majd ahogyan azt illik rákérdek az ő nevére is. Érdekes... csak a keresztnevét árulta el. De miért? Talán vicces a vezetékneve, vagy alig lehet kiejteni? Nem tudok logikus magyarázatot adni saját magamnak. Az ő dolga, majd megtudom a vezetéknevét. Végig mérem a fickót és megállapítom, hogy... khm... kissé hasonlítunk egymásra, legalábbis külsőleg. Egy pillanatra elhiszem, hogy van valami rokoni szál köztünk, de aztán az ötletet elfeledem, nincs értelme, már mindenkim meghalt. Bááár... mintha az egyik családtagomat Zalánnak hívták volna, a fényképalbumomban van egy kisgyerekről kép és mellé írva az ő neve meg apáé. Kizárt, hogy ő az a Zalán lenne! Jaj, Istenem! Olyan hülye vagyok, hogy ilyenekkel etetem magam.
 - Ó, khm... Ne haragudjon kérem, csak annyira fiatalosan néz ki. -
Hoppá, beégtem. Remélem nem tart bunkónak. Érzem, ahogyan elpirulok, erre tényleg nem számítottam, szeretnék olyan jógyerek lenni, mint nyár előtt, de már most elrontottam. Idegességemben megvakarom a tarkóm, aztán zavartan az égre nézek. Nem merek ránézni a mellettem ülőre, furcsán érzem magam. A következő kérdésében viszont meglepődök. Vajon miért tesz fel ennyi kérdést?
 - Navine még első évfolyam, de ha minden jól megy akkor másodikos lehet. Sajnos a vizsgaidőszakot lekéstem, nem tartózkodtam itt. - kissé több információt szivárogtattam ki magamról, mint amennyit kellett volna. Igen, erről nem szoktam le, ugyanúgy annyit fecsegek, mint régen. Talán büntetést akar nekem adni, azért kérdezgetett? Talán olyan, mint Vécsey... még mindig nem értek egyet azzal a büntetőmunkával, amit kért tőlem, de ez van. Hogy ne legyen ilyen kínos a csend én is felteszek egy kérdést:
 - És te honnan érkeztél? - mosolygok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék