36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. április 29. 11:08 | Link

Alex

- Jó, hogy mondod Alex, még nem költöztem át, viszont majd az állattal éppen ideje lesz – gondolkoztam el a srác szavain. Biztos lusta voltam, vagy még nem is kaptam engedélyt? Hm, majd megkeresem az illetékest. A Lomtárban ugyan már beleegyeztek, na de ezt át kell gondolni még egyszer. Egy cuki rózsaszín nyúúúl, meg ez a macska, ha most nem tör ki a harmadik világháború, akkor sose. Bár ezt nem tudhatom, lehet, hogy ez a jószág nem árt még a légynek sem, egyszerűen a hangulata nem túl fényes.
- Nem tudom, nem kell nekem ilyen hiperaktív állat… én magam sem vagyok ilyen természet, biztos megőrülnék az állandó ugrándozástól. – győzködtem egyúttal magam is, hogy az unalmas állat is jó nekem, és azt is fogom szeretni. Együttérzően nézek Alex kezére, amit szépen elintézett Alia. Nahát, majd jól visszacsípek a madaramnak, ha lesz. Bár ezekre a házi kedvencekre sosem lehet haragudni, meghálálják a gazdi szeretetét.
Alex ignorálja a papagájt, rögtön a macskára reagál, nos, a várakozásomnak megfelelően. Nem is lehet ezt komolyan venni, pedig én próbálom, csupán a döntés komolysága végett. Végül nevetéssel jelzem, hogy én is mókásnak találom a helyzetet, főleg miután megint rápillantok a fűben elheverő kiskirályra.
- Ho… hogy menjek oda hozzá? – hüledezem, de már el is indulok az irányába, szép lassan, habár erősen kétlem, hogy egy tank közeledésétől akár felkelne és arrébb menne. Majdnem elgázol egy keresztül rohanó kecske, nahát, mik vannak itt.
Odaérek közvetlenül elé, és szép lassan letérdelek, így tökéletesen farkasszemet nézünk ebben a pozícióban. Te jó ég, közelről még mogorvább, mint messziről.
Ne bánts, ha egy mód van rá, mantrázom magamban, majd felé nyújtom kezem, hogy megsimogassam. Egyet simítok a fején, mire megrázza azt, és elnéz a másik irányba. Na, de barátságos lélek vagy te. Már megint nem bírom visszatartani a nevetésemet, nem is hagyom annyiban a dolgot, megkerülöm a macskát, és megint leülök mellé. Kicsit megnoszogatom a hátsó felét, hogy menjen arrébb, de csak csúszik egy kicsit előre, na azt sem magától, hanem a lökésem idézte elő.
- Te, Alex! Tud ez a macska járni szerinted? – fürkészem a srác arcát, remélem nem kuncog valahol a hátam mögött, bár azt is maximálisan megérteném. Komikusabb nem is lehetne a helyzet. Vagy csak lusta? Mondom én, hogy összeillünk. Meg kellene próbálnom felvidítani. Letépek egy hosszabb fűszálat, és megcsiklandozom vele az állát, erre nem hogy nem mozdul, de még hülyének is néz. Úgy látszik, ennél kitartóbbnak kell majd lennem, de egyelőre békén hagyom.
- Képtelenség felvidítani ezt a macskát – mormogom az orrom alatt a srácnak.    – Meggyőződésem, hogy ez a macska ma velem jön. – folytatom, majd felállok, összecsapom a kezem, mint aki jól végezte dolgát.
- Alex, mi a hozzáfűznivalód? - húzom fel szemöldököm várakozón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 29. 19:02 | Link

Ágota és a Grumpy Cheesy

- Akkor holnapra előkészítem neked az izomerőmet, és segítek átcipekedni, na? - ajánlom fel, hogy kicsit megsürgessem a költözést. Abinak is jót tenne a társaság. Az ő szobatársa akár szellem is lehetne, amennyi szociális életet él, és szerintem az sem egészséges, hogy Abigél beszélgetőpartnereinek zöme plüssökből tevődik össze. Úgyhogy ezzel két legyet ütnénk egycsapásra.
- Hát egyik láb, másik láb, szokott menni - humorizálok, pedig nyilván nem az a problémája, hogy technikailag nem tudja megoldani az odamenetelt. Kíváncsian figyelem, ahogy először is Ágot majdnem felnyársalja egy kecske a miniszarvaival. Szerencsére időben kapcsolnak, és nem történik ütközés, ezért folytatódhat a macskabarátkozási hadművelet.... Szóval kíváncsian figyelem, hogy vajon a durcás kis lény hagyja-e magát?
Jaj, hát persze, hogy hagyja, essssszében sincs megmozdulni - heherészek továbbra is barátomat figyelve a fűben. A kutyus, akit kipécéztem, nem érezte úgy, hogy szüksége lenne egy kis simogatásra, ezért már rég felhagytam a csalogatásával. Hogy jobban lássam, mit művel a Sátán Macskája, közelebb gurulok én is, azért tisztes távolságra, hogy ne zavarjam az ismerkedési folyamatot. Lol ez a macska. Ágo elkezdi taszigálni, én próbálok halkan röhögni, hogy ne riasszam el az állatokat a közelünkből, pedig ki akar törni belőlem a hahota.
- Én is épp erre gondoltam - bólintok Ágo aggodalmára. Mi van, ha nem tud járni? - De szerintem csak eszében sincs. Olyan "fuck off" feje van, nem annyira játékos kiscica attitűd. Körülnézek és meg is látom, amit keresek. Nem messze van egy sornyi doboz mindenféle állateledelekkel. Belenyúlok abba, amelyiken egy macska játszik egy pillangóval. Gondolom nem lepkekaja lesz. Nyert, száraz macskaeledel. Egy kis marékkal kiveszek belőle és odanyújtom barátosnémnek.
- Nézzük meg, hajlandó-e megmozdulni egy kis kajáért - kommentálom eme tettet. Egyből ki fog derülni, tud-e járni, mert most nem látok senkit a környéken, akitől meg lehetne kérdezni.
- Van egyfajta ízlésed - röhögök a lányon, mikor kinyilvánítja, hogy ez itt az ő macskája, de valójában nekem is egyre szimpatikusabb ez a dilinyós állatka.
- Tudod már a nevét? - térek a legizgalmasabb kérdésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leslie Burke
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 30. 21:09 | Link

Kijöttem a rétre. Minden olyan gyönyörű. Elhaladtam egy óriási tölgyfa alatt. Előhúztam egy könyvet a táskámból, melyet mindig magamnál tartok. Lefeküdtem az árnyékba, a puha fűre. Olvastam. Elgondolkodtam. Milyen jó lenne minden nap kijönni a barátokkal és a testvéreimmel. Hirtelen felugrottam és folytattam sétámat, hátha találkozok valakivel. Mintha hirtelen valóra vált volna a kívánságom. Találkoztam Vaníliával, Abigéllel és Kumagoroval. Éljen, volt kivel beszélgetni, játszani
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kumagoro
KARANTÉN


NYÚLvány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 883
Írta: 2013. április 30. 21:11 | Link

Leslie, Abi, Vani

Kumagoro ijedtében eldobja a vödröt, amit épp a kezében tartott. Hátrafordul, és egy szőke lánykát pillant meg. Az illető a homokozóban ülő nyuszi fölé magasodik, ő hozta rá a szívbajt az imént éppen azzal, hogy rájuk köszönt. De aztán a nyuszi jobban megnézi magának a szőkeséget, és úgy dönt, plüssnyulakra nem veszélyes.
- Szia! - köszön vidáman, füleket lóbálva. - Gyere, segíts várat építeni!
Ezzel a kezébe nyom egy lapátot és egy másik vödröt.
Hogy mit keres a rét közepén egy homokozó? Hááát ez nagyon jó kérdés. A plüssnyuszi sem tudja, hogy került ide, de a lényeg, hogy valamikor csak itt termett, és már több bagolyköves diák is - a játékosabb, gyermekibb fajtából - itt csücsült a padokkal elkerített részen, és ki-ki homokvárat, homokembert, homokpegazust készített. Kumagoro a vár mellett döntött, úgy gondolta, ez még nem haladja meg talán a képességeit. Megpróbálkozott a sütiformákkal is, de miután harmadszorra is elrontotta a seprű alakú süteményt nyelét, végül feladta a dolgot.
- Amúgy Kumagoro a nevem - fordul oda Kumagoro az imént felbukkant lányhoz, miután már félig megtöltötte homokkal a vödrét. - Egy mozgó, beszélő plüssnyuszi vagyok, de ne aggódj, fogsz még furább dolgokkal is találkozni itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2013. április 30. 22:16 | Link

Leslie, Kuma, Vani

- ... és mindezek miatt nem szabad többé elveszned, érted, ugye!? - Fejeztem be a kezemben tartott plüss rénszarvas felé intézett hosszú monológomat. Az előbbiekben felsoroltam neki mindazt, amiért rossz volt, hogy ő nincs velem. Bizony, bizony: Rudolf a rénszarvas a mai nap előkerült! Szuper nyomozói tehetségemnek hála... nem, nem. Igazából Arnold ráncigálta elő az ágy alól, ott sosem kerestem eddig, mivel nem merek benézni oda. Biztosan ott bujkált Rudolf egész eddig, vagy csak nemrég érkezett vissza valahonnan, ki tudja. Továbbra sem hajlandó elárulni, hol töltötte az elmúlt egy hónapot, ám én nagyon félek, hogy valami rosszba keveredett. Rossz arcok közé, tudjátok. Mindegy. Azért most megkönnyebbültem, és nagyot sóhajtva szorítottam magamhoz a plüssöt.
Csak ezután néztem körbe, és vettem észre Kumagoro-t, aki már lehet akkor is itt volt, mikor lecsüccsentem ide. Öhm, vagy vele jöttem ki? Nem emlékszem. És ott volt egy lány is, akinek a nyuszi épp bemutatkozott.
- Milyen furább dolgok? - Kérdeztem vissza a nyuszitól. Mindig is érdekeltek a furcsa dolgok, hátha tud olyat mondani, amivel még nem találkoztam. Addig pedig a szőke lányhoz fordultam.
- Én Abigél vagyok, és ő itt Rudolf. - Mutatkoztam be én is, és a rénszarvast is bemutattam, akit most le is ültettem a homokozó szélére... Jééé, ez itt egy homokozó? Aztaaa.
Gyorsan ide egy pillangó formát! Megtöltöttem homokkal, jól belenyomkodtam a formába, lenyomtam a földre, óvatosan felhúztam a formát... és tádáám, pillangó!
- Kuma, a várnak kell ám vizesárok is! Csinálunk? - Pillantottam a nyuszira csillogó szemekkel. A vizesárokhoz kell vizezni, juhi!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. április 30. 22:54 | Link

Alex barátocskám <3

Na, mondom én, hogy nem vesz komolyan Alex barátom. Tisztes távolból figyeli ügyködésemet ezzel az átokfajzattal, aki már annyira bosszantóan mogorva, hogy szeretni való is egyben. Alex közben hasznosítja is magát, ahogy látom a szemem sarkából, épp elment ételt vadászni, ami valóban nem rossz ötlet. Követem tekintetemmel a standig, végignézem, mit lehet ott kapni, nyilván elkélne pár hasznos holmi, most, hogy cicatulajdonos leszek. Egy világutáló cica tulajdonosa, úgy látszik, ez eldöntetett.
Elveszem a sráctól a kaját, majd odanyújtom a tenyerembe a kis pofája elé, amire megszagolgatja a falatot, nyilván ez is valami.
- Jesszus, nem akarlak megmérgezni, nyugi – nézek lesajnálóan a macskára, aki mintha megértette volna nyugtató szavaimat, egy pillanat alatt eltünteti az eledelt a kezemről. Na, jófej vagy, simogatom meg nyugtázva a kis fejét. Egy sikerélményt elkönyvelhettem már a cicával kapcsolatban.
Felálltam, és elindultam az előbb már távolról végigmért vásárhoz. Nahát, mennyi hasznos dolog.  Kell először is egy kosár, amiben szállítom, nincs az a türelmes varázsló, aki megvárja, míg lábra áll, márpedig valahogy el kell szállítanom a kastélyig. Kiválasztok egy kék takaróval bélelt kosarat, mégis csak a kék házba költözik a kis jószág. Felkapok két doboz macskaeledelt, egy csipogó játékot, illetve egy nyakörvet, hogy mindenki tudja, ki fia borja macskája ez. Na, egyelőre ez elég lesz, ha még kell valami, majd úgy is visszatérek.
Odanyomom a megvásárolt holmikat Alex ölébe, remélve, hogy elszállítja nekem a kastélyig.
- Köszi – vigyorgok rá, és már azon ügyködöm, hogy kerül újdonsült barátom a kosárba, amit remélhetőleg meg fog szokni új otthonának, mivel szeretném, ha ott heverészne, és nem Abi ágyában például. Egész könnyen hagyta magát áthelyezni, így aztán már bandukoltunk is hármasban a kastély felé.
- Tényleg, mi legyen a neve? – kiáltok fel hangosan sétánk közepe felé, és hirtelen Alexre nézek. Na, majd eldöntjük, vagy jön magától, nem akarom ezt elsietni.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem, Alex! – mosolygok rá, és azzal átlépjük a kastély kapuját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 1. 10:05 | Link

Leslie, Abigél, Kumagoro

  Elindultam, szívni egy kis friss levegőt. Mikor a rétre értem megláttam, hogy Kuma és Les épp homok várat épít.
  - Sziasztok! Én is segíthetek? - futok eszeveszetten feléjük. Még időben fékeztem, mert különben, szegény Kumából, palacsintát csináltam volna. Leültem és vártam a válaszra. Közben meg öleltem Leslie-t, és megsimiztem Kuma fejét.
  Kihúztam a pálcám, és koppintottam a talajon, egy meleg takaróért amire leülhetek. Pár pillanat múlva meg is jelent, én meg ráültem, mellettem megpaskolva a két helyet.
  - Innen is tudunk építeni várat. Nem kell a homokba ülni. Neked piszkos lesz a bundád nekünk meg a talárunk. - mondtam neki vidáman. Felpattantam, és elmentem egy zászlóért, a vár tetejére. Egy szép levéllel tértem vissza ami most már csillogott.
  - Szia Abi! - köszöntem a távol létemben érkező lánynak. - Hogy vagy?- kérdeztem vidáman majd leültem, a takaróra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. május 1. 12:15 | Link

Amanda

Végre van szabadideje és nem kell állandóan a padban kuporognia és a kastély hideg falai közt tanteremről tanteremre futkároznia, így a jó idő beköszöntével nincs más hátra, mint keresni egy zöld és napos helyet és kikapcsolódni. Könyveit hátrahagyva fut le a kastély lépcsőin és meg sem áll a közeli zöldbeborult rétre. Megérinti a fákat és virágokat, amik a keze ügyébe akadnak, egy sárga virágot le is emel az egyik bokorról és hajába tűzi, hogy érezze magán a finom tavasz illatát. Keres egy csendes, de nyílt területet, ahol van ugyan némi árnyék a fa alatt, de mégis alkalmas a napozásra. Szerencsére a kellemes napsütésben már könnyű nyári ruhájában élvezheti a napsütést. Le is fekszik, szandálját maga mellé dobva, becsukott szemmel sütteti a hasát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. május 1. 13:48 | Link

Glyniss

~ A nap úgy süt, mintha mindent fel akarna itt égetni. Talán haragszik valakire? Vagy most dobta ki egy másik bolygó? Illetve másik nap. Vajon ez távkapcsolat volt? ~ tűnődött magában Amanda, miközben ráérősen slattyogott a rét felé vezető úton. Nem volt túl sok kedve kijönni a hőségbe, de az anyukája szerint nagyon csúnya lenne a bőre, ha egész nap csak a kastély kellemes, hűvös, árnyékos (~aww~) falai között ücsörögne. Nem filigrán, hófehér bőre lenne, ami arisztokratikus sápadtságot kölcsönöz neki, hanem szottyadt seszínű, amitől úgy nézne ki, mint aki valamiféle súlyos betegségből lábadozik. Egyáltalán nem arról van szó, hogy Amanda magának való, magolós, aki nem szereti a szabad levegőt, igenis imádja, csak nem akkor, amikor olyan meleg, mint a Föld magja.
De ha már le kell jönni, akkor keressük meg a kedvenc fát. Vagyis A fát. Az első látogatásakor választotta ki, ahogy amikor először járt a konyhában, kiválasztotta a kedvenc székét. Ez ilyen automatizmussá vált. Új hely, magában kinéz egy kedvenc dolgot. Soha nem mondja el senkinek, talán még kattantnak nézik, attól pedig retteg, hogy ilyeneket gondoljanak róla.
~ Ez meg mi? ~ hökken meg, amikor megpillantja A Fát, de pontosabban A Fa tövében sütkérező lányt. Nem kergetheti el, és biztos nem fogja neki bevallani, hogy oda csak ő telepedhet le mert az az ő kedvenc fája, ezért elsőbbsége van, de máshova nem, Amanda egyszerűen csak A Fa tövében üthet tábort. ~Viszont akkor köszönni kell a kis Fabitorlónak.~ ugyanolyan ráérősen halad még mindig A Fa felé, egyáltalán nem látszanak az arcán a gondolatai.
- Szia-mia! – szól oda a lánynak, majd leül A Fa tövében, egy kis távolságra a napozótól. Hátát a törzsnek veti, és úgy szemléli a fotoszintetizálás tevékenységét élvező egyént.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2013. május 1. 16:40 | Link

Gilbert

*Lelkiismeret furdalásom van. Bár az is igaz, hogy előző találkozásunknál Ő ugrott rám, de neki meg volt az oka. Lehet, hogy ez lesz a köszönésmódunk? Mégis Gil az, akivel mindent megosztok. Ő benne bízok meg a legjobban, de csakis Őt vertem meg eddig. Mindketten egy kicsit forrófejűek vagyunk, de Gilbert állít le és utána még logikusan is gondolkozik. Okos és valahogy biztonságban érzem magamat, ha a közelében vagyok. Ez furcsán hangzik, de ha belegondolunk igaz, először gondolkozik, utána támad. Legtöbbször.
Annyira még sem lehetek ostoba, hogy ne lássam az arcán a szomorúságot. Én mikor a családomról beszélek, boldogság tölt el és nem boldogtalanság. Nekem az jelenti a békét és a tökéletességet. Legalább is sokáig így volt. Most, hogy Gilbert arcán ezt látom érdekelni kezd a családja.  Azt hittem, hogy mindenki tökéletes családdal rendelkezik és hozzájuk térhet haza, de ez a gondolat megdőlni készül.*
-    Baj van otthon?* Kérdezem halkan és félénken. Nem vagyok benne biztos, hogy megkérdezhetem e. Én sem mondom el neki a bajaimat, csak tagadok, akkor Ő miért tenné. A sebes megjegyzésen egy kicsit elcsodálkozok. Akkor jól gondoltam, hogy mégsem vagyok nagyon erős, nem tudom megsebezni szabad kézzel. Ehhez már nem teszek fel kérdést, túl komoly téma és ezt nem nekem kell elmondania. Én csak egy emberke leszek, aki ott lesz mellette, ha kellek, legalább is megpróbálok. Azt hittem Gil tökéletes, akinek semmi baja nem lehet, nagyon úgy néz ki, hogy elég nagyot tévedek. Segít nekem, miközben nekem csak magammal van gondom, neki meg a családjával. Az is lehet, hogy csak egy aprócska összezörrenés volt, de rosszabbra gondolok. Erre én csak egy „semmit” mondok. Nem vagyok jó barátnak. Kedves hozzám és mintha az előbb nem is én ugrottam volna rá. Hirtelen szorítást érzek magamon, a szokáshoz híven egy kicsit megremegek, de nem húzódok el. Nem akarok, jó ez így nekem. Elenged és látszik rajta, hogy ideges, én is az vagyok így nem csinálok semmit, csak nézem Őt.
A zsebkendőt a sebéhez szorítja, úgy nyúl a másik kezével a fűbe. Egy aprócska könyvet emel fel és lapozgatni kezdi. Csöndesen figyelem, ahogy megáll az egyik oldalon és felém nyújtja. Egy fiú van a képen, akinek ugyan olyan az álarca, mint amilyen ma Gilen volt, amíg le nem téptem. Nem jó akkor maszkot viselni, amikor én ott vagyok. A mondata végét sikerül csak elkapnom. Ő készítette. Hát én még egy átlagosat sem tudnék, nem hogy egy teljesen olyat, mint az igazi. A képre nézek, majd rá, aztán megint és elmosolyodok, csak úgy halványan.*
- Mint te!* Remélem nem egy gonosz karakterre mondom azt, hogy olyan mint Ő. A kérdése meglep. Nem az előbb mondtam rá nem túl szép szavakat? Nem értem. A helyében biztos jó messzire szaladnék, nem pedig felkínálnám, hogy üljek mellette, de szerencsére nem vagyok a helyében. Visszaadom a könyvet, majd egy aprót bólintok.*
- Ühümm!* Újabb dolgon kezdek el gondolkozni. Nem akarom, hogy ez a mai még egyszer megismétlődjön. Így kell valami, ami megakadályozza. Kellene egy tárgy, ami jelez, de van egyáltalán ilyen? Varázsvilágban vagyunk, muszáj lennie.*
- Bocsánat, hogy múltkor csak úgy eltűntem. Nem fogom megismételni. Ez meg elég rosszul jött ki. Talán…valami, amitől tudjuk, hogy kellünk egymásnak. Ne, felejtsd el. Ez hülyeség. *Össze-vissza habogok. Lehajtom a fejemet, mert egy kicsit elpirosodok. Hogy tudtam ilyen hülyeséget mondani?*
Utoljára módosította:Park Min Woo, 2013. május 1. 16:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 1. 18:24 | Link

Min

A másik fiú arca leginkább meglepettnek tűnik a kijelentésére, kicsit talán értetlennek is, elvégre logikus, hogy az embert leginkább a családja fogadja el- legalább is így lenne a rendjén. Néha azonban a dolgok egyáltalán nem ilyen egyszerűek, és az előbbi szomorúságból némi az arcára kiülő mosolyra is átragad.*
- A szüleim régen elváltak és mindkettejüknek új családja van, inkább arra koncentrálnak. Anyám és az új férje muglik, és egyébként sem vagyok az elképzeléseiknek megfelelő.-*Leginkább beletörődés érződött rajta, mert a legtöbb dolgon, ami a bajok forrása volt, nem tudott változtatni. Sem azon, hogy a szülei valaha megismerkedtek, sem azon, hogy négy év után elváltak, sem azon, hogy az apja kék szemeit örökölte, vagy hogy néhány megnyilvánulásában rá hasonlított. Ezért szeretett inkább az iskolában lenni, mert a csavargást sosem nézték el neki, de legalább amíg tanult, addig nyugta volt.
Talán ostobának tűnhet, ahogy viselkedik, de ez csak részben naivitás, sokkal inkább érzi, ha nem is érti, hogy van valami, amiről Min nem akar beszélni. Lehet, hogy azért, mert azon, ami  miatt halvány karikák vannak a szeme alatt, más nem tudna segíteni. Akárhogy is, amikor a szavak üresen és haszontalanul hangzanának, így még mindig el tudja mondani, amit szeretne. Nem szokott sűrűn másokhoz érni ilyen közvetlenül, ezért nem tudja igazán jól megítélni, de mintha Woonak se lenne ellenére- nemhogy nem üti meg, de még feszültnek se tűnik, csak hagyja magát. Aztán egy darabig feszült csönd telepszik közéjük, amit nehéz oldani, sőt, inkább csak higítani lehet a szavakkal.
A hasonlat meglepi, kissé zavart pillantást vet a képregényre, mert őszintén, nem sok közöset tud felfedezni Allen Walker és maga közt, sem külsőre, sem belsőre, persze, ehhez ismerni kell a karaktert. Ennyire bohócszerű lenne más szemével nézve? Furcsa, de valahol mégis jó, hogy az egyik kedvenc alakjához hasonlítják.*
- Azt hiszem, ő sokkal erősebb...-*Böki ki aztán motyogva, nem akarva elrontani a másik kedvét- olyan picike volt az a mosoly, amit kapott, és olyan illékony is. Aztán a nehezen kinyögött kérdésre pozitív választ kap és azonnal felderül az arca, mert a pár perccel ezelőttihez, de még a legutóbbi találkozáshoz képest is jókora siker ez, bár talán nem gondol bele, hogy lehet ennek még hátulütője is. Mindenesetre, érdekesen fog festeni egy padban piros és zöld.
Min következő mondatai kisebb kavarodást okoznak a fejében, a megfogalmazás és a habogás miatt is, de némi csodálkozó fürkészés után kapcsol, körülnézve, mintha minden sarkon megoldások lennének elbújva. Aztán eszébe jut a megoldás, izgatottan pattan fel, visszamászva a padhoz, hogy az ott lerakott kupacból felkapja a naplóját.*
- Van egy ötletem!-*Érinti meg a másik vállát, miközben lapozni kezd, el is felejtkezve a sebről, két kézzel keresve tiszta részt a könyvecske közepén. Az első ilyet tépi ki, hogy aztán becsukja és megfordítsa a kötetet, a Szőke hölgy kissé durcás arcával szembesülve.*
- Igazán megkérdezhetted volna, mielőtt nekiállsz tépdesni, úrfi.
- Bocsánat. Át tudsz ide jönni?-*Lengette meg a papírt, mire a portré sóhajtott, majd lecsusszant a borítóról és még el sem tűnt hosszú, utána úszó haja, amikor már felbukkant a másik kezében tartott lapon. Működik!- ujjongott magában, Min felé nyújtva a papírt.*
- Ő tud szólni! Mindig érzi, ha írsz a papírra, meg tudja nézni és átadni nekem.-*Magyarázta lelkesen. A Szőke hölgy bizalmatlanul méregette a másik fiút, de nem szólt semmit, bár evidensen meg fogja még Gil kapni a magáét, amiért a beleegyezése nélkül dönt ilyen dolgokról, de most ez sem tudta zavarni.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. május 1. 18:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. május 2. 10:21 | Link

Amanda

Csak lassacskán ébredezik és fogja fel a körülötte levő környezetet. Még nem nyitja ki a szemét, amikor valaki a közelében köszön. Először nem gondolja, hogy neki érkezik az üdvözlet, de gyanúsan közelről érkezik a mocorgás, így lehet, mégiscsak ki kellene nyitni a szemét. Nagyot nyújtózik, majd felkönyököl és megpillant egy lányt szintén a fa tövében. Barátságos mosoly terül szét az arcán, amit csak fokoz torzonborz vörös haja, melyet a sárga virág mellett, mostmár fűszálak is díszítenek.
-Szia. - üdvözli a lányt. - Gyönyörű idő van, nem gondolod? - ül fel, és ezzel a lendülettel nem mind, de pár fűszál elhagyja a haját. Alattuk körbe mindenhol apró réti virágok nőnek a fű között, némelyik kissé el is konyult a helyváltoztatás következtében. Glynissnek ekkor eszébe jut egy ötlet.
-Szeretsz koszorú fonni? Mert én nagyon. -érdeklődik mosolyogva  a lánytól. Azzal a lendülettel le is tép pár virágot, szép hosszú szárral és nekikezd a fonásnak.
-Amúgy Glyniss a nevem. Téged hogy hívnak?- kérdi.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 15. 18:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. május 3. 21:28 | Link

Glyniss

~Ó, most hol vagyok, a szavannán?~ dohogott magában Amanda, hisz annak ellenére, hogy a fa sűrű koronáján csak egy-két foltban sütött át a nap, veszett meleg volt az árnyékban is. Így ha lehet, még közelebb húzódott a fa törzséhez, és gondosan úgy helyezkedett, hogy még a legkisebb fénypötty se érje még a kislábujja hegyét se. Aztán nekiállt feltekerni ruhája ujját.
 - Na persze, már ha a gyönyörű alatt az ötven fokos hőséget érted. – morogta Amanda a művelet közben, majd elmosolyodott, mert nem akarta elrontani a lány kedvét. - Azt hiszem, a tésztáknak igazán rossz lehet abban a fazékban száz fokban fürödni. Csodálom, hogy még nem lázadtak fel. – tette hozzá komolykodva. Lassan belélegezte a levegőt, aztán kifújta. Igyekezett megőrizni tudatát, nem akart nyűgössé meg morgóssá válni, csak azért mert melege van. De Amanda szeret a szerencsétlen áldozat szerepében tetszelegni, így előszeretettel játssza el minden helyzetben a nagyhalált. De most a leplezésnek van itt az ideje. A lány felült, Amanda meglepődve konstatálta, hogy mennyire vörös haja van. Az első benyomása az volt, hogy annyira kamunak néz ki, hogy biztos nem kamu. És a pláne benne, hogy az égnek mered az egész, mintha lázadna a gravitáció ellen. ~Igazán eredeti.~ állapítja meg végül. Talán mivel ilyen alaposan végigmustrálta a haját, érzi igazán szükségesnek a segítséget
 - Van egy kis fű a hajadban. – hajol oda készségesen, és óvatosan és szed két hosszú, és feltűnő fűszálat, nehogy kitépje a lány hajszálait, ha az nem hajol el tőle.
 - Koszorút fonni? Úgy érted virágból? – kérdezte szórakozottan Amanda. Úgy tűnik a meleg mégis kezd kihatni a tudatállapotára. Így kissé megrázza magát, és élénkebben folytatja. – Úgy értem, nekem sosem sikerült rendesen. Mindig eluntam, vagy felidegesítettem magam, mert kicsúsztak a szálak, vagy elszakadtak. – vállat von. – Azt hiszem, nem vagyok elég türelmes hozzá. De ha nem bánod, most segíthetnél nekem. – kedvesen mosolyog a lányra, hátha megszánja, és segít neki. Mosolyogva fogadja a bemutatkozást.
 - Glyniss? Különleges név. Illik a hajadhoz. – feleli megint kissé álmodozva, de egy pillanat alatt rájött, hogy ismét elkalandozott. – Bár gondolom, mindenki belekeveri a hajadat. Biztos unod már kicsit. – egyre gyorsabban beszél, aztán hirtelen témát vált. - Szóval én Amanda vagyok.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. május 3. 21:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. május 4. 12:39 | Link

Amanda

Glyniss felkacag a lány hasonlatán, mit gondol az időjárásról.
-Igen, lehet azért nem lázadoznak a fazékban, mert már nem tudnak. Nekem például nem sok kedvem lenne lázadni száz fokban.Bár nekem fel sem tűnik ez a meleg.- mondja mosolyogva, majd a lány a közelébe hajol és pár fűszáltól mentesíti borzos üstökét.
-Ó, köszi, mindig rakoncátlankodik a hajam, hiába neki a fésű, nem lehet megzabolázni, úgyhogy nem is hajtom magam miatta.-azzal kezével végigborzolja a haját, hogy megszabaduljon a legtöbb zöldségtől, ami gyökeret vert a fején.
-Így már jobb. Valamivel.-vigyorog szélesen, majd ujjával fésüli és lapítgatja haját, kevés sikerrel.
-Igen én, virágból szoktam fonni.-válaszol Amanda kérdésére.
-Szívesen megmutatom,hogy kell.-Letép egy kupac mezei virágot és odaül a lány mellé, majd megmutatja hogyan fonja össze őket.
-Egyszerű, olyan, mintha hajat fonnál, csak virágokból. Az öcséimnek is én mutattam meg hogy kell. Persze képzelheted nekik mennyi türelmük volt hozzá, úgyhogy inkább fűcsata lett belőle, mert az mégiscsak kalandosabb főleg a fiúknak.-meséli Amandának, majd hozzáfűzi még.
-Neked van testvéred? Mert,ha igen, akkor biztos tudod mire gondolok, hogy milyen a tesó lét.-majd egy megkezdett fonást átad a lánynak.
- Tessék, a többit rád bízom, ha szeretnéd. Én is kezdek egyet.-Összeszedi a hozzávalókat és nekilát fonni magának is.
-Köszönöm Amanda. Szeretem a nevem, ahogy a hajamat is, úgyhogy nem bánom ha felfigyelnek valamelyikre is.-villant egy őszinte mosolyt Amandára.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 15. 18:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Melanie Laurent
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 5. 18:09 | Link

Emily

Nagyszerű idő van ahhoz hogy az ember bent érlelődjön vétek lenne a szobába elpazarolni és csendben maradni, mint egy apáca. Az ablakból kinézve megirigyeltem a tanuló társaimat, hogy milyen jól szórakoznak odakint. Nevetgélnek viccelődnek nem úgy, mint én, aki csak rajzoláson, tanuláson kívül mással nem is foglalkozom. Szeretnék nagyon profi lenni és, majd ha úgy hozza a sors, egy galériát is nyitni. De ez még nagyon távoli álomnak tűnik jelen pillanatban. Tudomásom szerint, van egy közelben levő nyugodt hely és ez nem más, mint a rét.  Még nem volt alkalmam megcsodálni, de biztosan remek hely lehet. Friss levegő, nyugodt környezet, madarak csicsergése, kell ennél több az embernek? Fogtam magam és szokás szerint a rajz mappámhoz nyúltam, mint, akinek már mániájává vált és nem tud tőle szabadulni. Magam után csaptam az ajtót és rohantam lefele, mint egy őrült mindenkit lehagyva, aki előttem vagy utánam ment. A legelső dolgom az volt hogy kinézzek egy hűvös, de kényelmes helyet. Elővettem egy üres papírlapot és ceruzát majd el kezdtem rajzolni a fán üllő ritka madár fajt.  
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 15. 18:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. május 5. 18:32 | Link

Melanie

Amióta itt vagyok, egyre természetközpontúbb lettem. Szinte el sem bírnám képzelni a napomat a kastély körüli reggeli futás és a délutáni szabadban tanulás nélkül. Nyilván ebben a gyönyörű tavaszi, szinte nyári, időjárásnak is van ám szerepe bőven, úgyhogy amennyire csak tőlem, szerény halandótól telik, hálás vagyok az Anyatermészetnek. És bár mostanság tényleg túlteng bennem a költői véna, főleg hogy az elmúlt két napban unalmas perceimet Romhányi olvasással töltöttem, de muszáj rászánjam magam a tanulásra, mert hiába képes az agyam vészhelyzetben rekordidő alatt megtanulni mindent, mégiscsak kényelmesebb az egész évre beosztani a vizsgaanyagot.
Miután ebben meg is állapodtam önmagammal, pórázra kötöttem Zoé-t és egy pokrócot felkapva a rét felé vettem az irányt. A táskám is a vállamon lógott, ugyan fogalmam sincs, milyen tárgyakat pakoltam bele legutoljára, de mindegy is. Ha most elkezdenék gondolkodni azon, hogy mit kéne először tanulni, a döntésképtelenségem miatt az egész délután ezzel menne el, úgyhogy jobb ezt esetemben a véletlenre bízni. Direkt lengén öltöztem fel, csak egy hosszú ruhát és hozzá egy sarut húztam fel, mert ugyan Ausztráliában megedződtem, de itt, Magyarországon nagyon nehezen viselem a meleget, úgyhogy igyekszem mindig a lehető legkényelmesebb, legszellősebb ruházatot választani, amit azért az iskolai etikett megenged.
A rétre érve lecsatolom a kiskutyámról a pórázt és csak nézem, hogy szaladgál önfeledten össze-vissza. Őszintén szólva, nem épp a jólneveltségéről híres, de egyszerűen nincs szívem "katonai szolgálatra" kényszeríteni, ahogyan Daniel nevezte a volt kutyusunkat, aki a világ legszófogadóbb kutyája volt, mert a fél életemet az ő nevelésével, tanítgatásával töltöttem. Zoé más, ő kistermetű, bolond, kicsit szeleburdi természet, egyszóval nagyon nem illik hozzám, de valami miatt mégiscsak szeretem.
De sajnos be kell lássam, hogy Zoé mindent megtesz annak érdekében, hogy feszegesse a tűrőképességem, mert most is pár pillanaton belül már ott áll az egyik rajzolgató lány előtt, kíváncsian szemléli, majd hirtelen felkapja a tolltartóját és örülten rohanni kezd.
-Zoé, hozzám!-
Kiáltok szigorúan a kis ebre, és szerencsére ezek az alap parancsok még mennek neki, úgyhogy némi küzdelem után elveszem tőle a lopott holmit, és a tulajdonosa felé sietek.
-Ezer bocsánat, tényleg, nagyon sajnálom. Remélem nem esett baja.-
Kérek elnézést a történtekért, és közben visszaadom neki a tolltartóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Melanie Laurent
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 5. 18:55 | Link

Emily

Fantasztikus micsoda fajok léteznek, még ilyennel nem volt alkalmam találkozni és megcsodálni. Mivel mugli világban éltem és nőttem fel, édesapámtól egyik alkalomra kaptam egy könyvet, és ott olvastam a ritka fajokról meg fura lényekről, de nem gondoltam, hogy valóban léteznek. Mugli világban remek barátnőt szereztem állandóan együtt lógtunk, lerajzolom neki és még ma bagolypostán elküldetem, hogy ő is megcsodálhassa. Nagyon hiányzik most ezekben a napokban, vele mindent meg tudtam osztani örömömet, bánatomat. Most hogy egyedül vagyok kicsit üresnek érzem magam, de könnyen barátkozom, és hamar fel találom magam az új környezetben is. Nem hinném, hogy túl nagy gondot okozna az új emberek társasága és barátsága. Néha nem is jön rosszul az emberi társaság most, hogy az ember jó pár évig ide jár, ahogy mondani szokták: ez lesz a második otthonom. Mióta itt vagyok senkivel nem tudtam értelmes szót váltani, talán ma szerencsém lesz.  
Ahogy igyekszem rajzolni a különös madárkát néha - néha körülnézek, hátha erre téved valaki, de csak a távolból figyelgetem a többieket. Úgy látszik ma sem lesz szerencsém, majd ismét a papírlapra sütőm a fejem. Ekkor egy hirtelen mozdulattal egy kis tolvaj elcseni a tolltartómat. Szinte észrevehetetlen volt a kis sunyi már csak azt vettem észre, hogy előttem szalad a gazdája felé.  
- Hé, te csibész, jössz vissza!
Fel pattantam és utána rohantam, de nem tartott szegénynek a nagy öröm biztosan gumi csontnak nézhette, de gazdája hamar visszaszolgáltatta. Mosollyal a számon így válaszoltam vissza.  
- Á, dehogy, nem történt semmi gond, sőt, még élveztem is, legalább futkározhattam veled együtt.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 15. 18:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. május 5. 20:45 | Link

Melanie

Hál' égnek Zoé szót fogadott egyből, így aránylag hamar visszakerült a tulajdonosához a tolltartó. Sőt, szerencsére a lány még mosolyogva is fogadta a neveletlen ebem csínytevését, úgyhogy hatalmas kő esett le a szívemről.
-Hát igen, nem árt a testmozgás.-
Felelem nevetve a lányka kijelentésére, s közben próbálom valahogy beazonosítani. Aránylag sok embert ismerek látásból, személyesen ugyan szinte senkit, de azért házhoz szoktam tudni kötni az embereket, viszont Róla nem igazán jut eszembe semmi halvány emlék, semmilyen szín. Tehát valószínűleg még új errefelé, és erre utal a kezében tartott rajza is, mert egy itt elég gyakori, de a mugli világban szinte lehetetlen lencsevégre kapni. Amikor idejöttem, egyből küldtem egy képet róla Édesapámnak, mert tudtam, hogy fotósként értékelni fogja a ritkaságot, de mint kiderült, itt ez hétköznapinak számít. Viszont ha a lányka új, akkor nem szeretném, hogy negatív véleménye legyen az itteni emberekről, úgyhogy folytatom a beszélgetést.
-Tényleg sajnálom...egyébként Emily vagyok, eridonos.-
Kérek mégegyszer elnézés, és nyújtok kezet kedvesen a lánynak, arcomon a megszokott mosollyal. Rokonszenvesnek tűnik és kivételesen végre egy nálam tapasztalatlanabb emberrel hozott össze a sors, ami azért ritkaság a kastélyon belül.
Nem tudom, hogy megéri-e beszélgetést kezdeni, mindenesetre részemről várhat a tanulás, nem tudom Neki mennyire sürgős befejeznie a művét, de majd meglátjuk. Reflexszerűen indulok el csak úgy a semmi felé, mert nem szeretek ácsorogni, és Zoét sem árt szemmel tartani ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Melanie Laurent
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 6. 11:18 | Link

Emily


Gyorsan visszakaptam a holmim és a benne levő dolgaimat. Amilyen kicsi és fürge még egy versenyen is indulhatna. Sőt, ami a legjobb könnyen észrevehetetlenül egy kis betanítással hamar el tudna sajátítani egyéb dolgokat is. Talán nekem is kutyát kellene tartanom, hamar meggazdagodnék. De a kutya nem csak az ember legjobb barátja, és hű társa, de beteg gyermekeken is alkalmazzák. Segítik őket a gyógyulásban és a fejlődésben.
Kezemet nyújtva a tolltartómért válaszolok a lánynak.
- Nem történt semmi gond, kicsit nyálas, de ezt a problémát is meg lehet oldani.
Elővettem egy papír zsebkendőt és megtisztítottam a kosztol és a nyáltól. Majd ellenőriztem a dolgaimat el, mosolyodtam és a kutyához letérdelve a fejét simogatva beszéltem hozzá, mintha szegény értené is, hogy mit halandzsázok neki.
- Te kis csibész, nagyon édes vagy, ugye tudod, de tolvaj is!
Majd a zsebembe nyúltam és egy csokis kekszet csúsztattam ki és nyitottam fel nem, mintha megérdemelné, de az ártatlan szemeivel nem tudok ellenállni. Mint aki azt akarja közölni, hogy ne haragudjak. Letörtem egy darabot és a gazdája felé fordultam majd megkérdezve közöltem vele, adhatok neki belőle egy darabot, ahogy ő bemutatkozott.
- Én Melanie vagyok, első éves Navinés. Még új vagyok itt, néhány napja érkeztem így nem is lett volna rá mód, hogy bármikor is összefussunk. Ugye nem bánnod, ha megkínálom a kutyusodat?
Kérdeztem Emilyt majd a kutyusra nézve rá kacsintottam a jobb szememmel, és mint aki arra várt, hogy oda adhassam a jutalomfalatot.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 15. 18:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 8. 00:02 | Link

Lily

Gitár. Ez volt az első gondolatom, ahogy kinyitottam a szemem és felültem az ágyban. Szinte már magam sem emlékszem, hogy mikor vettem utoljára a kezembe a hangszert, hogy egy kicsit gyakoroljak. Pedig régebben annyira szerettem, hogy szinte naponta 2-3 órát csak azzal töltöttem, hogy zenéljek. Most meg valahogy mindentől elment a kedvem. Az elmúlt néhány hónapot igazi mélypontnak vehetjük az életemben. Se zene, se közösség, se kapcsolatok, se vidámság. Többnyire a szobám négy fala között töltöttem az időt a könyveim társaságában. Mondjuk meg is volt az eredménye, mert a vizsgáim is egész jól sikerültek és a másodikos tananyaggal is jól állok, csak közben elvesztettem önmagam. Hiszen én nem ilyen vagyok! A barátaim szerintem egyenesen kiröhögnének, ha elmesélném nekik, hogy a kedvenc hobbim mostanában a tanulás volt... Jesszusom... Itt az ideje, hogy visszatérjek az igazi Dávidhoz, akinek sokkal fontosabb, hogy jól érezze magát és szórakozzon, mint hogy tele legyen jó jegyekkel és ő legyen a tanárok kedvence.
Így hát ebéd után még gyorsan fölszaladtam a szobámba a gitáromért, majd elindultam ki a levegőre. Ilyen szép időben sokkal jobb kint lenni, mint bent ülni a fülledt szobákban. Úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit a Rétre, úgyis olyan ritkán járok arra, pedig nagyon szép hely.
Mindenhol diákok ülnek, játszanak, beszélgetnek, de ez engem egy csöppet se zavar. Keresek egy nagy fát, ami alá beülhetek az árnyékba. Ez itt tökéletes! Nincs se túl meleg, se túl hideg, hanem olyan kellemesen langyos a levegő. Kényelmesen elhelyezkedek, majd előveszem a hangszert a tokból. Megpengetem a húrokat, de rögtön el is fintorodom, ahogy meghallom a gitár hangját. Szörnyen elhangolódott azidő alatt, amíg nem használtam. Gyorsan behangolom, majd lefogom az első akkordot ami eszembe jut és így kezdek bele az egyik dalba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2013. május 8. 20:39 | Link

Gil

*Meglepődök mikor Gil a válaszában nem elutasítóan csak egy „semmit” mond, hanem igazából elmondja a problémáját. Az arcán lévő halvány mosoly csak úgy fénylik a szomorúságtól, amitől én sem érzem valami jól magam. Ahogy leolvasom a szájáról mondatait, egy kicsit görcsbe rándul a szívem. Ilyen lehet, ha elvállnak a szülők? Minden tönkre megy és többet nem lehet boldogan gondolni a családra? Ekkor jut először eszembe a gondolat és eljátszok vele fejben, hogy lehet otthon is nagyobb gondok vannak, mint eddig hittem. Talán nem is hazudtam akkorát, mikor azt mondtam semmi, mert a fejemben még tényleg semmi volt, nem hittem el, hogy bármi baj lehet otthon. Ahogy most Gilbert elmesélte a saját családját kétségbeesek. Kívülről maximum az arcomon látszik egy kicsit, de belülről annál jobban. Félek az egészet magamnak beismerni, mert addig tettethetem azt, hogy minden rendben van. Mi van, ha az egészet én idéztem elő? Azzal, amit csináltam a pincében akaratlanul is a családot szabdaltam szét, nem csak magamat? Emiatt lesz rossz a többi testvéremnek? Rossz és szomorú gondolatok, amiket megpróbálok elhessegetni, de nem sok sikerrel. Ránézek a mellettem lévő fiúra, akinél már csak beletörődést látok és beszélni kezdek.*
- Van egy apukám és egy anyukám. Mióta megsüketültem minden más lett, de próbáltam nem észrevenni, talán nem is vettem. Csak nem rég tűnt fel, hogy valami nem jó.* Nem gondolkozok sokat azon mit is mondjak, csak jön az a pár mondat, de jobban érzem ettől is magamat. Nem tudhat meg sokat ebből az egészből, hiszen nem voltam bőbeszédű, de érezheti azt, hogy megbízok benne. Hiszen ezt nem mondanám el akárkinek, nagyjából senkinek, aki itt van a kastélyban. Gillel mégis megosztom. Talán azért, hogy érezze nincs egyedül, vagy, ami a nagyobb lehetőség, mert  Ő megért, nem fog hülyeségeket összebeszélni és nem mondja azt, hogy sajnálom, mert azzal semmit nem érne el.
Az ölelés jól jön, lenyugtat és talán Őt is. Nem is ellenkezek, miért tenném: Nem vagyok én azért egy ennyire hideg gyerek. Talán még a mosolygással gondjaim vannak, de majd belejövök. Ahogy a képregény rajzot felém tartja, tényleg azonnal Ő jut az eszembe. Ahogyan pedig a mondatot kimondja meglepődök. Az én szememben igen is erős, nagyon erős, Ő mosolyog és olyanokat mond, amikre én nem lennék képes.*
-    Nem!* Halkan mondom, lehet, hogy nem is hallja, de legalább kimondom. Aztán következik a dadogásom. Próbálom eltakarni a piros arcomat és nem megtörténtnek nyilvánítani. Amikor feláll a helyéről, szomorúan nézek utána, mert félek, hogy elüldöztem, de csak az asztalig megy. Ahogy megáll megnyugodok és az aggodalmat átveszi a kíváncsiság. Talált valami megoldást? Egy könyvecskével tér vissza és lapozgatni kezdi, majd egyszer csak megáll és kitép egy lapot. Aztán becsukja, megfordítja és elkezd hozzá beszélni. Érdeklődve és reménykedve hajolok arra, hátha nem meghülyült a beszélgetőtársam, majd megnyugodva konstatálom, hogy a könyvön lévő Hölgyhöz beszél. Annak is mozog a szája, de nem nagyon tudom leolvasni mit mond. Nem lesz valami nagy barátság köztünk. Aztán hirtelen átvándorol a kitépett lapra, amitől Gil arca felvillanyozódik. Aztán beszélni kezd. Ahogy mondja az én arcom is vidámabb kezd lenni, és már nem látszik rajta az ezelőtti komoly téma. Elveszi a lapot és óvatosan összehajtja. Egy mondat kicsúszik a számon, amivel nem pecsételem meg a Szőke hölgy barátságát.*
-    Mi történik, ha eltépem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. május 8. 21:28 | Link

Amanda már felgyűrte ruhái ujját, s éppen azon foglalatoskodott, hogy a haját is valahogy feltekerje, mint valami rétest vagy kígyót, ez nézőpont kérdése, természetesen ama szent cél érdekében, hogy minél kevesebb hajszál érintkezzem csupasz nyakával, ezzel beburkolva őt, mint egy második réteg ruha. Természetesen nem, ilyenkor nem elég, ha a nap ontja a meleget, pont ilyenkor lesznek a hajszálak is ilyen ragaszkodóak. Glyniss a meleghez képest szalonképes hasonlatát nevetéssel díjazta, s mivel Amandának ez volt a célja, halványan elmosolyodik.
 - Bizony-bizony, a tészták már csak ilyenek… Egyébként akkor te miből vagy? Valami ultravékony, hőálló, vagy hővisszaverő anyagból? - ~Pedig így elnézve őt még jobban melegítheti a haja.~ - Vagy nem is! Tudom már! Apró lyukak vannak rajtad, amiken át tud fújni a szél. - Amanda egyre jobban belejön a hülyeségek összehordásába. De úgy tűnik, most csak erre van kapacitása. - Már ne vedd sértésnek, de én mindjárt elolvadok.–
Amanda sokáig csodálta Glyniss vörös haját. ~Hogy nem tudja rendben tartani? Érdekes. Még ha a mugli hajsütővasak nem is jönnek be, nem lehet valami bűbájt alkalmazni? Én biztos idegbajt kapnék, ha nem tudnék mit csinálni a hajammal~ Bár nem szólt semmit, mélyen elgondolkodott a lány hajproblémáiról. Ami őt illeti, az ő haja sosem viselkedett olyan szélsőségesen, hogy már csak bűbáj segíthetett rajta. ~ Bár meg kell hagyni, nem rossz összeborzolva se. De valahogy mégse így…~ Szerencsére Amanda megtartotta magának a hajápolási tippeket, így nem lett belőle sértődés.
Glyniss türelmesen válaszolt Amanda bágyadtságból feltett kérdésére is, és talán ez a tett gondoltatta Amandával azt, hogy ez a lány csakis navinés lehet. A levitás forgatná a szemét, ott is hagyná azt, aki ilyen butaságot kérdez; az eridonos kinevetné, és viccet csinálna belőle, a rellonos meg… Hát olyan rellonosan viselkedne.
- Okés, figyelek! – felelte Glyniss segítőkészségén felbuzdulva hősünk, és valóban nagyon koncentrált. Hajat? Jó vicc, saját magán kívül nincsen olyan ember a Földön, aki megengedné, hogy befonja a haját. – Fűcsata? Ez izgin hangzik, főleg amennyire el lehet találni egy embert fűvel. Szerintem rettenetes energiapazarlás ezen erőlködni, de biztosan irtó vicces.
- Hát van két bátyán, de szerintem ők még álmukban sem vetemednének arra, hogy ilyen kreatív dolgot csináljanak. Még meg sem próbálnák. – Amandából hirtelen kirobbant a nevetés. Úgy tűnik, tényleg kezd kicsit felengedni a melegben. – Semmi, semmi. Csak… csak elképzeltem őket. – nyögte ki két roham között. – Nem mintha én nem élvezném. Csak, ők… jesszus. - ~Nehogy azt gondolja, hogy hülyeségnek tartom a virágfűzést!~
- Na ja, tesólét, megvan mire gondolsz. – mosolygott megértően a lányra azzal a vigyorral, amelyet tényleg csak azok érthetnek, akiknek vannak testvéreik.
 - Rámbízod? – rémült meg egy pillanatra Amanda. Végülis frankón elvont, a nap nem sütött rá, csak közvetetten, szórakoztatták, elnézte Glyniss ügyes kezét. – Hát öhm jó. – Amanda hirtelen úgy érezte, hogy az apró kis virágokból álló füzérrel hatalmas felelősséget kapott, így nagyon óvatosan fogta meg. – Majd nagyon igyekszem.
~Na a kis hiú, hát nem büszke a hajára? Háhá, talán mégsem olyan kis navinés? ~ villant át Amanda agyán a lány szavaiból levont következtetés. Persze egyáltalán nem hangzottak beképzelten, Amanda szeret szőrszált hasogatni.
 - Egyébként melyik házban is vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. május 8. 22:00 | Link

Dávid

Reggel az ablakon beáramló fényes napsütésre ébredtem. Fölkeltem az ágyból, és a hatalmas ablakon keresztül újra meg újra megcsodáltam a kastély mellett elterülő vidéket. Még ennyi idő után se lehet betelni a birtok feledhetetlen látványával.
A délelőtti órák után, úgy gondoltam, megérdemlek egy kis sétát a réten: az idő is szépnek ígérkezik, és a házi feladatok is ráérnek egy kicsit.
A tanítás végét jelző csengőszó után a szobámba mentem, és a talárt átcseréltem egy kényelmes pólóra és farmerra. Fölkaptam a könyvemet, és ugrándozva leszaladtam az udvarra.
A réten vidám hangulat uralkodott. Amerre néztem, élénken cseverésző diákokat láttam, valaki éppen szorgalmit körmölt, de akadt elvétve egy-két turbékoló szerelmespár is.
Ahogy eltávolodtam a nagy barna ajtótól, egy szép melódia kúszott be a fülembe, én pedig automatikusan a hang irányába fordultam. Gyönyörű dallam volt. Aztán megláttam őt is: az egyik fa árnyékában egy barna hajú fiú ült gitárját pengetve.
Megtorpantam; a dallam egyre szebbnek tetszett a fülemben. Vagy egy percig így állhattam, de a zene megbabonázott. A lábam önszántából elindult a srác felé, de néhány méterre tőle sikerült megállnom.Nem ronthatok rá csak úgy! Fegyelmezd magad Lily!
De mivel nem látszott sokkal idősebbnek nálam, legyőzve félelmemet és félénkségemet közelebb merészkedtem, és ráköszöntem a fűben ülő fiúra.
-Szia! Nagyon szépen gitározol!-Ennél gagyibb sablonszöveget ki se találhattam volna.
Nem gyakran elegyedem szóba idegenekkel, de a srác megbízhatónak tűnt, és ez a zene…
Bár a gyomrom a szívem körül ugrándozott, egy félszeg kérdést sikerült kipréselnem magamból.
-Leülhetek ide melléd?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 9. 18:37 | Link

Lily

Nagyon jól érzem magam itt kint a réten és szívem szerint az egész hetemet így tölteném. Sajnos ezek csak mélyről feltörő ábrándok maradhatnak, hiszen az idő nem áll meg, attól, hogy Varga Dávidnak épp milyen kellemes elfoglaltságai akadtak. Persze lehetett volna annyi sütnivalóm, hogy az elmúlt pár hónapban is rendszeresen kijárok a levegőre és akkor talán most nem érezném úgy, hogy a napsütés nélkül nincs élet. Najó, azért egy csöppet túlzásba estem, de való igaz, hogy el tudnám viselni még egy jó ideig ezt a helyzetet. 
Épp egy terbélyes fa alatt ücsörgök, amikor eszembe jut egy régi dallam, amit már sok éve tanultam, de még mindig tisztán emlékszem minden egyes hangjára. Elkezdtem játszani a darabot és már az első perctől magával ragad a zene és teljesen beleélem magam a játékba, egészen addig, amíg egy hirtelen ismeretlen hang ki nem zökkent a koncentrációból. Annyira megijedek, hogy véletlenül félre is fogok egy hangot és akkor már lőttek a dalnak. 
- Öhm.. hello! Köszi, bár pont azt hallottad, amikor elszúrtam! - mondom neki durcásan, majd kicsit megenyhül a hangom és még egy mosolyt is varázsolok az arcomra.
- Igen, persze, leülhetsz. Tudod, szabad országban élünk. - Az utolsó mondatom után rákacsintok a lányra, majd arrébb csúszok, hogy ő is nekidőlhessen a fa törzsének.
- Amúgy Dávid vagyok. - mutatkozok be vigyorogva és a kezemet is kinyújtom a lány felé, hogy legalább az első benyomása pozitív legyen rólam. Más külömben nem mindig vagyok az a nagyon udvarias srác. Ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy javíthatatlanul lusta tudok lenni és olyankor nincs se kedvem, se energiám az idióta formaságokhoz. Remélem ez a szőkeség nem abból a fajtából való, aki megköveteli, hogy egy fiú minden illemszabályt betartson, mert ha mégis, akkor úgy érzem, hogy nem lesz túl hosszú életű a kapcsolatunk. 
- Na és te játszol valamilyen hangszeren vagy csak szimplán szereted a zenét?-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. május 10. 11:59 | Link

Amanda

Amanda viccelődésére nem tud mást tenni, mint rákontrázni.  
–Jól látod, a bőröm tényleg lyukakkal van tele-mutat a kezén lévő pólusaira.- Sőt még hőálló és hővisszaverő is egy bizonyos mértékig. Azért barnulunk vagy égünk le.-magyarázza kissé szájbarágósan, de azért mosolyából nem enged. –Esetemben, ha így folytatom a napozást az utóbbi fog bekövetkezni. De szerintem még bírja a bőröm, úgyhogy még maradok egy ideig-ránt egyet a vállán, majd egy újabb csomó virágot fon az eddig már elkészült koszorúhoz. Figyelmesen hallgatja a lányt és csodálkozva hallgatja, hogy még nem fűcsatázott sose.  
–Te tényleg nem játszottál még fűcsatát?-kerekedik el a szeme.- Pedig nincs jobb dolog, mint amikor a pimasz öcskösök száját teletömöm fűvel, amikor megpróbálnak együttes erővel legyőzni, mint lányt. De nem szokott nekik sikerülni. Ilyenkor jön jól, hogy én vagyon a nagyobb.-kacsint a lányra. –Hát akkor mit szoktak a tesóid csinálni, vagy mit csináltok együtt?-érdeklődik kedvesen. Tényleg érdekli, mit csinálhatnak közösen, mert tudja, hogy ők leginkább hangzavart, és bolondokházát, amibe a szülei is belecsatlakoznak néha. De lehet ez nem mindenhol szokás. A koszorú a kezében hamarosan elkészül, még a két végét összeköti, és a fejére teszi, majd egy őrjítően széles vigyorral megmutatja alkotását Amandának.
– Na, milyen lett?- pózol csípőre tett kézzel a színes és illatos koszorúval, fejét büszkén felveti, mintha éppen a királyi koronát hordaná a fején, arca is átszellemült komolyságot mutat, csak szemében csillog a nevetés. Aztán nem bírja tovább és elkacagja magát. Azzal el is felejtkezik a fejdíszéről és ránéz a lány alkotására.
–Te hogy haladsz a koszorúddal?-figyel újra a lányra.-Egyébként Rellonos vagyok. Na és te? –kérdi úgy mellékesen. Nem szokta beskatulyázni az embereket. Számára teljesen mindegy melyik házból lesz barátja. Bár természetesen hall pletykákat minden házról és azt is tudja milyen pletykák járnak körbe a Rellonról, de ő nem hajlandó holmi szóbeszédre hallgatni. Mindenhol emberek vannak és ennyi elég is neki.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 15. 18:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 10. 12:36 | Link

Maid Café - Nyitány


A mai napon a réten feltűnt egy kidekorált sátor, s emellett egy kinti kis teraszhangulatú rész kávézó módjára asztalokkal, székekkel megrakva.

A sátor sárga színű szalagokkal díszített, itt-ott néhány virág lóg le a tartórúdjairól. A kis asztalok elszórtan állnak a kör alakú téren, narancsos színárnyalatú terítővel fedettek, mellettük citromsárga székek állnak. Az egésznek nagyon napsugaras, vidám hatása van. Minden asztalkán található egy kicsi csengő, mindegyiknek más hangja van, ezekkel lehet a kiszolgáló személyzetet hívni.



A kinti részen ugyanilyen asztalok és székek sorakoznak a megfelelő díszítőelemekkel, csak éppen itt a szabad teret kedvelők lelhetik inkább örömüket egyaránt a napsugarak simogatásában és a kiszolgálás minőségében.

Kint ügyködő pincéreink/pincérlányaink: Gál Botond, Sharlotte Johanson, Lagger Arm, Zsolt Perott és Katie Runa Blackwood

Benti felelőseink: Aileen Aurora, Glyniss Clarkson, Gilbert Blythe, Mary Glotter és Hegyi Nikoletta

Menüsor

A rendezvény kezdetét vette  Smiley !
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 10. 13:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 10. 13:03 | Link

A maid café hírére Gilbert azonnal felkapta a fejét, és bár először habozva, de felvette a kapcsolatot a szervezőkkel, minden bagolyváltással egyre biztosabb volt benne, hogy meg akarja próbálni, csak épp arra tartott sokáig rájönni, hogyan is valósítsa meg. Nem viselhetett álarcot, anélkül viszont... Az ötlet akkor született, amikor gondterhelten a fejét törve leült mangát olvasni és az egyik oldalról Tyki Mikk nézett vissza. Annyira egyszerű, de nagyszerű megoldás volt, hogy kedve lett volna homlokon csapni magát. Innen már csak egy bagolyba került, hogy minden hiányzó kelléket kölcsönkérjen édesapjától, aki annyira szórakozott, hogy fel sem tűnt neki a hirtelen és meglehetősen furcsa kérés. A zsugorított csomaggal a zsebében szökött be az utolsó órája után az Eridon lomtárába, hogy végrehajtsa az átalakulást- néhány korty kor-korrigálót használt csupán, hogy nagyjából 18-nak tűnjön, úgy gondolva, hogy ezzel még nem szeg meg semmilyen szabályt. Az átalakulás furcsa, hátborzongató érzéssel töltötte el, főleg, mert a teste hirtelen növéssel reagált a bájitalra, és csak remélni tudta, nagyon-nagyon remélni, hogy nem lesz katasztrofális a kimenetele. Egy előzőleg előtúrt apró tükörben vette szemügyre az eredményt- egy darabig tanácstalanul vizslatta az ismerős, mégis vadidegen arcot, ami a sajátja helyett nézett vissza, de aztán összeszedte magát. Egy egyszerű varázslattal sárgára változtatta a szemét, mielőtt nekilátott, hogy a kölcsönkért ruhát magára öltse. Nem volt könnyű feladat, a sok gomb és figyelmet igénylő apróság miatt sokáig is tartott, mire a nyakkendő megkötése után egy utolsót igazított a gallérján. A haját már útközben fogta össze, egy közönséges mugli hajpántot használva.
Magát is meglepve elsőként érkezett a helyszínre- még csak a házimanók voltak ott, a dekoráció utolsó darabjait bűvölve a helyére és ámulva vette szemügyre a sátrat. Az utolsó bagoly szerint ő először bent szolgál majd ki, úgyhogy végigsétált az asztalok közt, hogy jobban tudjon a későbbiekben tájékozódni, ráadásul nem ártott szoknia a hirtelen magasságkülönbséget. It's a really, really weird feeling. Mélázott magában, miközben szokta, hogy tulajdonképpen mindene nagyobb, bár mintha arányosabbnak tűnt volna, mint az a a zsiráfkölyökszerű, nyúlánk külső, amivel eddig botladozott. Szinte reflexszerűen kihúzta magát, lélekben elkezdve felkészülni a szerepére.Amikor odaért a manókhoz, illedelmesen biccentett és rájuk mosolygott.*
- Szép napot! Örülök, hogy együtt dolgozhatunk.-*Basszus. Mi volt ez a hang? Kicsit ledermedt, magát hallva, mert erre egyáltalán nem gondolt, de tagadhatatlanul ez volt a legfurcsább az egészben, miután eddig gyerekes, magas hangja helyett most valami kellemesen mély és férfias érkezett. Weird as hell, pontosította előbbi megállapítását.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. május 10. 13:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 10. 13:42 | Link

Maid Café

Nem is tudom, hogy juthatott eszembe, hogy ilyesmit csináljak. Na, jó, persze ott volt a Vízkeresztes buli, meg az activity est, amiknek a szervezésében szintén közreműködtem, de azért ez egy kicsit más. Furcsállkodva tekintem meg magam a tükörben, majd megrázom a fejem: nem érzem magamhoz illőnek a cselédlány ruhát. Még szerencse, hogy időm nagy részét a sátor egy elkerített részében, egy erre az alkalomra kialakított konyhában fogom tölteni. Valahogy én lettem a felelős a bent történő dolgokért és azért, amit felszolgálunk.
Sajna még mindig nem tudom, hogy miért mentem bele a dologba. Talán, mert Runa annyira akarta, vagy, mert folyton Yar jár (:P) a fejemben és most már muszáj valamivel elfoglalnom magam és kiűznöm őt az agyamból. Szóval, ha úgy vesszük, akkor ez a kis rendezvény pont kapóra jött, bár azt nagyon nem szeretném, ha valamelyik ismerősöm meglátna ebben a szerelésben. Az meg még szörnyűbb lenne, ha valamelyiküket pont nekem kéne kiszolgálnom.
Elhessegetem a szörnyű gondolatokat, majd elindulok a jelmezemben a rét felé, ahol már elméletileg áll a sátor, amiben az egész napomat fogom tölteni. Amint odaérek, látom, hogy gyakorlatilag is megvagyunk az előkészületekkel. A sátor nemcsak, hogy áll, egyenesen pompázik. Tetejét valamilyen átlátszó anyag borítja, oldalai nincsenek, illetve csak ott, ahol az ideiglenes konyha van berendezve. Igazán tetszik a sárga dekoráció, de azért a csengőkre egy kicsit furcsán tekintek. Az első, aki megpróbál csöngetni nekem, elég gyorsan a gyengélkedőn fogja találni magát. Na, jó, ennyire azért nem vagyok agresszív, úgyhogy remélve a legjobbakat túlteszem magam a dolgon.
Miután a sátorban mindent rendben találok, besietek a konyhába is, ahol a két segítő manó már serénykedik. Runával úgy beszéltük meg, hogy én maradok benn, elvégre én tudok, meg szeretek sütni, így felügyelhetem a konyhát, valamint én irányítom azokat a pincéreket, pincérlányokat, akik a sátorban lévőket szolgálják ki. Felkötöm magamra az utolsó hiányzó ruhadarabot, a kötényt, majd kisétálok a sátor elé és várom Maryt, Glynisst és Nikit, aki a pénztárosunk lesz.
Látom, hogy az egyik pincér már megérkezett és amikor közelebbről is szemügyre veszem, egy kicsit megdöbbenek. Erőteljesen hasonlít egy manga karakterre, csak éppen ő 3D-ben is létezik. Megpróbálom nem feltűnően bámulni, de azért érzem, hogy ez a próbálkozás némileg kudarcra van ítélve. Biccentek neki, majd visszafordulok a kastély felé és várom a pincérlányokat. Amint a többiek is megérkeznek tartok egy rövid eligazítást, majd visszatérek a konyhába és ott is megkezdem az előkészületeket.
Utoljára módosította:Aileen Aurora, 2013. május 10. 13:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 10. 18:24 | Link

Maid Café

Hát, igen, végül eljött ez a nap is. A nap, amikor Mary pincérnőt fog játszani, sőt, nem játszani, tényleg az lesz. Cselédruhában. Ezekkel eddig semmi baja se lenne, sőt, előre láthatóan élvezni is fogja majd, meg persze nem árt kipróbálni valami újat is. Eddig oké. De a cselédruha, az egy olyan ruha, ami szoknyában végződik. Hát igen, ezt nem gondolta át rendesen. Mary és a szoknya nem fér össze. Mikor írt a családjának, hogy legyenek olyan kedvesek, és szerezzenek be neki egy ilyet, igencsak meglepett hangvételű levelet kapott viszonzásul. Pedig ő mindent leírt sajátjában. Azonban a ruha megvan, és ez a lényeg. ~ Végül is, nem is olyan drasztikus... Nem nagy dolog. Ha egyszer az életben kivételt teszek, miért baj az? Legfeljebb belehalok, annál rosszabb nem lehet. ~ gondolkodik magában, miközben a felöltendő ruhát nézegeti, nagy sóhajtozások közepette. Végül azonban erőt vett magán, és felvette. Viszont nem bírta megállni, hogy ne vegyen alá egy igen csak rövid, ki se látszó farmernadrágot, mert azért mégiscsak na. nem szeretne vörösebb fejet a legpirosabb teánál. És azt a bizonyos vigyort sem ártana elkerülni, nem a vendégek elijesztése a cél, ugyebár. Mikor elkészült, elindult a rét felé, ahol már messziről feltűnt az a szép, nagy sátor, alatta és körülötte lévő asztalokkal meg székekkel. Akaratlanul is mosoly terült szét arán ennek láttán, kellemes helynek ígérkezett. Ugyan vendégeket nem látott, sietve szedte lábait, nem akart elkésni.
- Sziasztok! - köszönt még mindig mosolyogva a két jelenlévőnek. A srác igencsak emlékezteti a lányt egy animefigurára, bár nem igen ért hozzá, és ebben a suliban történnek furcsa dolgok, így nem teszi szóvá.
- Mi lesz a dolgunk a vendégek megérkezése előtt? - érdeklődik. Majd miután a többiek megérkeztek, figyelmesen hallgatja végig a lány szónoklatát, és megy a dolgára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 10. 18:38 | Link

Maid Café

Mára időzítették a Maid Cafét, hiszen péntekre kevesebb órát szoktak beütemezni a tanárok, jön a hétvége, a diákokkal nehezebben lehet elbírni. Elnyúlt az utolsó órája, még kérdezett ezt-azt a tanárnőjétől, még ő is felsorolt egy-két elméletet, hogy szerinte mi is a megoldás a kérdésére és javítsák át, ha nem úgy van, meg magyarázzák meg neki, miért nem úgy van. Szóval kicsit többet hódolt a tanulásnak, mint kellett volna. Ennek eredményeképpen közel tíz perces késéssel és bukdácsolva érkezik be a sátorba.
Ami az öltözékét illeti, nos talán kicsit sokat hangsúlyoz magából, de áldozott rá, hogy elkészüljön vele a jeles napra. Kikérte Becka néni véleményét, miután elpostázta neki a ruhát (ne próbáljuk keresni a logikát- nincs), aztán az visszapostázta némileg felturbózva éééés itt vagyunk most: acélkék-fehér szobalány ruhát visel jócskán kivágott dekoltázzsal (szerencsére ő az a fajta, aki később fejlődik fel, if you know what i mean, of course), térden felüli harisnyákkal és cipellő is akad egy fekete páros a lábán.
Az egészre ő beszélte rá Aileent egy bolond pillanatában. Mióta Yarista fejen vágta (akaratlanul) azzal a mamut-festménnyel, néha rájön a hoppáré és hát ez a Maid Café is ilyen hoppáré, ami aztán jó naggyá nőtte ki magát, iskolaszintűre egészen pontosan. Nos akkor kanyarodjunk vissza: mikorra ő bepimpikál a sátorba kicsit kifulladva, már a manókon kívül három társa is ott várakozik, akik közül a végzősnek kinéző fiút még életében nem is látta. A többiekkel sincs mondjuk nagyobb köszönőviszonyban, de legalább óraközi szünetekben eszmecseréztek egymással kicsikét, meg mikor toborzás volt.
-Szih.... Sziaszthok.- köszön enyhén kifulladva, s közben két térdének támaszkodik előre hajolva, hogy kifújja magát. A vállán ott egy kicsi hátizsákszerű táska, abban rejtőzik a menülista többek között, meg a sorrend, ki hová lesz beosztva. Ezt még tegnap este letárgyalták Leen-nel.
-Huhh, ne haragudjatok a késésért. Elhúzódott az utolsó órám.- persze, hogyne, és a szomszéd tehén kérdezett kismillió dolgot a tanárnődtől és tartotta még és még szóval, igaz, drágám? Hogyne! Az arca jó piros is a picúrka füllentéstől (ő annak érzi, pedig nem is az, de hát na, furcsa kislány ő). Végre kihúzza magát, sóhajt még egyet és letornázza a hátáról a táskát, majd előkotorja a lapokat. Annyit másolt még tegnap este, ahányan vannak, s most ad Marynek és Mr. Anonymusnak is egy-egy példányt.
-Öhm... izé.... Szóvalőőőő.... Leen? - megerősítést is vár, persze. Nehogy már azt higgye bárki is, magától bele mer csapni a lecsóba. Amennyiben Leen bólint, belekezd a rövid tájékoztatóba, közben buzgón tördeli az ujjait is mellé.
-Hát arról van szó, hogy ami nálatok van, az lesz a menülista. Már amúgy ki vannak téve az asztalokra.... azt is le kell még ellenőrizni... Na tehát fel vagyunk osztva két csoportra. Az egyik csoport kint lesz, a másik bent délután közepéig, aztán cserélünk, hogy itt is és ott is legyen mindenki. Az asztalokon vannak kiscsengők, hogy azzal hívjanak minket a vendégek. Ja és majd' elfelejtettem, a köszönéseket tudjátok, igaz?- kissé aggódó arccal nézi három másik társára, s bár nem feltételezi, hogy ne tudnák, mi van, ha rájuk is esett ma egy-egy mamut tabló? Az bizony okozhat amnéziát!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék