Az előkészítő legelfoglaltabb órájában járunk épp, amikor már javában rotyog az ebéd, a kicsik pedig kivétel nélkül mind csoportfoglalkozáson vagy órán ülnek. Teodor nem egy andalgó, bámészkodó szerzet, bár az is igaz, hogy mindig is nagyobb igénye volt környezetének alapos megfigyelésére, mint egy átlagos embernek. Ez a fajta igény azonban nem jelent egyet azzal, hogy túlontúl részleteibe menően elemezne egy, a déli órákban az ablaküvegen átszűrődő napsugarat, annak költői létét, majd ebből kiindulva az élet értelmét. Sokkal inkább merül ki abban, hogy felismerje az őt körülvevő szituációkat, a lassan kialakuló helyzeteket, és úgy egyáltalán, magukat az embereket és viselkedésüket.
Miközben könyvet olvasva befordul a bal oldali szárny hosszú folyosójára a földszinten, nem hall egyetlen apró hangfoszlányt sem, csupán a teremből kiszűrődő tanári intelmeket, vagy épp a lelkes gyermeki találgatásokat. A leghangosabb csoport persze mindig Sawyer kisasszonyé, aki különböző mítoszokat és legendákat mesél, amin a gyerekek ámulnak és bámulnak, olykor hangosan nevetnek, vagy szipogva figyelnek. Egyszer volt szerencséje beülni és meghallgatni, akkor pedig egyenesen le volt nyűgözve. Bár a nőnek sem végzettsége, sem tapasztalata, kétség kívül az egyik legjobb pedagógusnak számított szerény intézményükben. Ahogy elért a lépcsősorhoz, meghallotta azt a visszafojtottan gurgulázó kacagást, amit valaki nagyon szeretett volna titokban tartani, amikor pedig felnézett, akkor egyik alkalmazottjukat látta lefelé suhanni a korláton. Nevezhetnénk jóstehetségnek, ugyanis megpillantva a vörös hajzuhatagot és a sebességet, amellyel közeledik, automatikusan becsukja a könyvet és áthelyezi baljába, hogy amikor pár pillanattal később a hozzá képest apró test nekiütközik, a tárgy ne sérüljön.
- Mayfair kisasszony, örülök, hogy ilyen remek hangulatban találom - láthatóan jól szórakozik a nőn és annak reakcióján, mintha a férfi egy katonatiszt volna. Ha minden itt dolgozót kirúgna azért, mert az őket körülvevő gyermekek megfiatalítják őket, már egy teremtett lélek sem koptatná a Shanes folyosóit. - Nevezhetjük vonzásnak, vagy a lépcső korlátjának tetejétől az aljáig tartó gravitációnak és egyszerű véletlennek. De kedves, hogy Ön kettőnk vonzásában hisz - bizonyosan kellemetlennek kéne lennie, mégsem érez semmi rosszat abban, amikor övéhez nyúl és finoman, vigyázva, hogy a ruha anyagán kívül ne érintkezzen illetlenül Virginiával, megszabadítja magukat egymástól. Arrébb nem lép, de most már legalább nem azért állnak ilyen közel, mert nincs választásuk.
- Én is jóváhagyhatom, igen. Viszont ne legyen gondja erre, semmiképp sem szeretnénk, hogy saját költségen varrassa meg a munkaruháját, ezt természetesen az előkészítő fogja állni - olyan sok pénzük nincs ugyan, hogy elkótyavetyéljék mindenfélére, annyi azonban akad, hogy a dolgozóik, legfőképpen gyógyítóik munkaruháját rendben tartsák. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt időszakban többször kaptak támogatást, Konrád ugyanis valamilyen furcsa okból kifolyólag nemcsak a Bagolykő, de a Shanes sorsát is szívén viseli. Teodor véleménye persze egészen máshová fut ki, szerinte ugyanis Lizi keze van a dologban...