Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=750427#post750427][b]Egervári Léda - 2019.02.19. 20:53[/b][/url]

Nem tudta, mennyi lehet az idő, de a tanító néni ma tutira korán küldte őket az ebédlőbe. Biztosan túl korán volt, mert még nem volt éhes. És ebédkor mindig éhen akart halni.
Pán ott ült mellette a széken, miközben Léda óvatosan rápislantott. Ügyesen megbeszélték, hogy bizony egyiknek sincs most étvágya. Bezzeg ha fagyi lenne, akkor két perc sem kellett volna, hogy elpusztítsa az előtte lévő ételt. De ez csak rizs, borsó és rántotthús volt. A konyhás néni azt mondta, rizibizi. Ez meg inkább úgy hangzott, mint egy csikizős játék neve.
Felkuncogott, bele a tányérjába, miközben a borsókat válogatta ki a rizsszemek közül.
- Fogadok, előbb megeszem a borsót, mint te - suttogta a vele szemben ülő lánykának. Pán nem szerette a zöldséget, vele nem lehetett ilyet játszani. Azt mondta, ő semmi zöldet nem eszik. Egyszerűen csúnya. Hát jó, akkor Léda addig talál valaki mást.
- Egy... kettő... - számolt lassan, miközben a tanítónénire pislantott. Nem lesz baj, ő is eszik, nem fogja észrevenni, ha kicsit mohóbban esznek a lánykák. - Három!
A borsószemek össze-visszagurultak le a villájáról, ahogyan lendülettel próbálta bekapni őket. Még a levegőben is utána kapott a szájával, de csak az üres levegőbe harapott, miközben a zöld golyók szépen menekültek jobbra, balra... Na meg Pán felé. Talán ők is tudták, hogy tőle nem kell félniük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=751145#post751145][b]Egervári Léda - 2019.03.02. 21:09[/b][/url]

Borsóeső. Így fogják hívni a most zajló eseményt a történelemkönyvekben. Mármint Léda fejében létező törikönyvekben, amibe Pán is jócskán beleírja majd a saját nézeteit a zöld ételekkel kapcsolatban.
Szóval a borsók repültek meg gurultak és lényegében mindegyik csak menekült. Egy sem maradt Léda villáján, és bizony az elkóborolt étel nem számít, csak ha megeszi. A verseny meg nem fog a kedvéért megállni. Vagyishogy csak akkor, ha az ellenfele evés helyett elkezdi neki összeszedegetni a menekültjeit.
- Ez így nem ér! - Durcás arcot vágva fonta össze a karjait pont úgy, ahogyan otthon szokta, ha Zalán nem enged és nem hajlnadó eljönni vele játszani. - Nem ér csalni!
Hozzá sem nyúlt a feléje nyújtott borsókhoz, még a villáját is az asztalra rakta, nehogy véletlen jogtalan előnyhöz jusson.
- Ez így nem verseny! Hol marad a kihívás? Meg a játék?
Nem ismerte a lányt. Talán új volt még, ezért nem is értette, miért nincs benn a játékban. Itt mindenki játszott. Még a tanító nénik is. Persze néha azt mondták rá, hogy tanulás, de hát lényegében az is játék volt, nem? Mármint ki kellett találni a számokat. Vagy az országokat a térképen. Hisz itt aztán tényleg minden egy nagyon nagy játszótérnek számított. Hát nem érti ez a lány, hogy itt játszani kell?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=751824#post751824][b]Egervári Léda - 2019.03.14. 19:15[/b][/url]

Szótlanul állta a másik tekintetét. Még a száját is összeszorította annyira koncentrált. Hát mit gondol ez a lány? Megkukult? Vagy nem akar beszélni vele? Vagy csak direkt fel akarja idegesíteni őt. Igen. Ez lezs tutira a megoldás. De nem is. Lehet, hogy most farkasszemet néznek. És igazából most is játszanak.
A gondolatra egészen kitágította a szemét, mintha az számítana. Nem pislogott, csak bámulta a lányt, miközben erősen koncentrált arra, hogy ne pislogjon. Már könnybe lábadt a szeme, mikör kénytelen volt becsukni a szemét. Össze is szorította, hátha akkor kevésbé érzi majd száraznak.
- Jól van már, nyertél. De a borsóevésben tutira én nyerek. Azért nem akartál játszani, mert vesztettél volna! - Erről teljesen meg volt győzödve, de már mosolygott. Csukott szemmel ugyan, de mosolygott, feltehetően arra, amerre a lány eddig ült.
Viccesnek találta a dolgot. Behunyt szemmel tapogatózott a villájáért, hogy aztgán újabb suta kereséssel próbálja meg az ételt vakon elkezdeni enni.
- Egyébként sem tudom, mi az az illegiás... - Talán allergiás. Anya azt mondta, azért prüszköl sokat takarításkor, mert allergiás a porra. Lehet vajon a lány is allergiás a borsókra? Akkor most prüszkölni fog ő is, ha megeszi őket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=817703#post817703][b]Egervári Léda - 2020.09.26. 23:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=820208#post820208][b]Egervári Léda - 2020.10.27. 21:28[/b][/url]

Megengedett egy mosolyt magának. Akár egy tükör, görbült a szája pont úgy, mint Zalánnak. Jó, annyira nem vészes a helyzet. Elvégre nemsokára megkaphatja a pálcáját és végre ő is bagolyköves lehet. Csak túl kell élnie a nyarat.
- Pedig megígérted, hogy egyszer beviszel megnézni, milyen ott - fonta össze a karját és biggyesztette le ajkait. Persze csak játék volt ez köztük. Ha nem költözött volna éppen ki szeretett iskolájából, még azt is elhihette volna, hogy komolyan megsértődött, mert még nem teljesítette Zalán a kérését. De most más kötötte le a figyelmét.
Karjait maga mellé ejtette, mikor a bátyó előhúzta a háta mögül az ajándékot. Imádta az ajándékokat. Melyik lány ne szerette volna? Persze büszkesége nem engedte, hogy eldobja az agyát tőle. Pedig ő aztán simán eldobta volna. Egy feneketlen táska? Na ne viccelj!
Kinyitotta, becsukta. Aztán kinyitotta és vállig beledugta a kezét, egészen mélyen, ameddig csak tudta. Majdnem belemászott, úgy próbálta kideríteni, vajon hol van az alja. Belevigyorgott a táskába, és még akkor is vigyorgott, mikor kihúzta onnan a fejét minden mással együtt.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - csüngött Zalán nyakában, akár egy lajhár, aki szorosan kapaszkodik a fa törzsébe, nehogy lecsússzon róla, és csak nagyon sokára engedte el. Tudta, hogy ha bár egyre ritkábban látta Zalánt, az ajándék egyfajta búcsúajándék is volt. Nem lesz nyáron, amiért haragudott rá. Aztán ő beköltözik a suliba, és akkor meg azért nem fogja látni. El is szomorodott a gondolatra, majdhogynem elpityeredett. Addig lógott ott Zalán nyakában, amíg vissza nem parancsolta túlcsörduló könnyeit a helyükre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=820273#post820273][b]Egervári Léda - 2020.10.28. 19:38[/b][/url]

Addig csüngött a nyakában, amíg csak lehetett, aztán egy naaaagyon nagy, drámai sóhaj mellett indult el a bőröndje felé. Karját nyeglén maga mellett lógatta, és kelletlenül nézett bele a jobbára összepakolt táskába. Zalán éppen az egyik mintás pólóját rakta bele szépen kisimítva a ráncokat.
- Már nem kell olyan. Réka azt mondta, hogy talált egy sokkal menőbbet. Tudod, van az a cucc... Az a csokibéka vagy mi. Ami ugrál. Na abban vannak képek ilyen kártyán, amik mozognak. Hallod Zalán? Képek, amik mozognak! - melegedett bele egyre jobban a mesélésbe. Csillogós matrica? Az már előző hetes divat.
Bármennyire is kezdett egyre inkább belerázódni ebbe a varázslatos cuccokba, ez a félév, amíg nem járt egyáltalán haza még nem volt elég ahhoz, hogy ténylegesen belerázódjon.
Összehúzta a száját és vágott egy fintort a gondolatra is, hogyha haza kell mennie, akkor megint tilos lesz ilyenekről beszélnie és az összes holmiját, ami ide köti, el kell rejtenie az apja elől.
- Amúgy meg... Tudom, hogy gáz, de... - megállt a pakolásban, és félmosollyal az arcán nézett Zalánra. Pont úgy, mint a kiskutyák, akik tudják, hogy rosszban sántikálnak. - Egyszer kiszöktünk a sarki boltba venni egyet. Tudom, hogy a zsebpénz nem erre való, de ezt nézd milyen király! - A régi, kopott táskájáért nyúlt, és elkezdett kutatni benne. Pánt félretolta és két könyv közül húzta ki a kártyát, hogy megmutassa bátyjának. - Ezek tényleg mozognak a képen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=820285#post820285][b]Egervári Léda - 2020.10.28. 20:43[/b][/url]

Forgatta a szemét, ahogyan Zalán elkezdte kioktatni, mint valami öregasszony a faluban, mikor elkezdenek rohangálni. Persze tudta, hogy nem szabad sokat költenie. De a többiek mindig mindent megvehettek, akkor ő miért nem? Ez annyira igazságtalan!
- Jó, jó, tudom, hogy nem lehet... - Még hátat is fordított Zalánnak, úgy elvette a kedvét. Ledobta az ágyra a kártyát és lehuppant a mellette lévő bevetett ágy szélére. Nem is tudta eldönteni hirtelen, hogy Zalánra haragszik jobban, vagy arra, hogy el kell hagynia végül ezt az épületet.
Morgott egyet, és a válla felett ránézett bátyjára, ahogy elkezdett magyarázni.
- Tényleg? - derült fel az arca. Szemei kikerekedtek és még talán az álla is leesett. Zalán persze biztos nem látta, Léda válla kitakarhatta a száját. - És megkapom őket? - A szeme már mosolygott, ahogyan elképzelte, hogy cserélgetik majd a többiekkel. Hú, de irigyek lesznek egy ilyen gyűjteményre!
- Jóóó, megígérem, hogy nem költök semmi ilyesmire. Nem mintha lenne miből - vonta meg a végén a vállát, de már nem is érdekelte. Minek vegyen még csokibékát, ha Zalántól kap egy jó nagy adagnyi mozgó képeket?
- De ugye nem megyünk most rögtön haza? - fogta meg az utolsó nagy pulcsiját és dobta bele a bőröndbe. Nagyot sóhajtott, és megereszkedett vállal nézett körbe a szobában. Nem volt ő szentimentális, ahhoz még túl fiatal volt, de kicsit fájt a szíve, hogy hátrahagyja végleg az előkészítőt.