Ordas Abigél
sportosan

Most, hogy vége a tanulmányainak és hivatalosan is végzettnek nyilvánították, a második diplomájával a kezében úgy hagyja maga mögött a hivatalos ügyeket, mint annak a rendje. Az idejét és energiáját arra fordítja, amit igazán szeret. Ez pedig a sport, na meg a modellkedés.
Újra visszatér az előkészítőbe is, heti egy-két alkalommal oktatja a kviddicset a piciknek, néha pedig a sportfoglalkozást tartja meg. Csak annyi, amire a szoros napirendjében jut idő. Igazából sosem gondolta volna, hogy szeretni fogja ezt, a gyerekek mindig is a mumusai voltak, de mióta elkezdte a tanárit, egészen megkedvelte az aprónépet.
A kinti időjárásra való tekintettel a tornateremben fogják megtartani az órát, most az elsősök fognak rohangálni körülötte. Szereti, ha mindent el tud készíteni időben, ez vonatkozik a tornaszerekre is. Igaz, a mai órára csak pár szőnyegre lesz szükségük, de azt is a helyére akarja rakni, mielőtt megérkezik a csapat.
Ahogy belép a terembe, megáll az ajtóban és a pálcája után nyúl. Elég feltűnő jelenség a terem közepén fekvő nőszemély, szóval szemöldökét felvonva megköszörüli a torkát. Ebben a pillanatban érkezik a földre a szerencsétlen füzet is.
- Azt ugye tudod, hogy ez egy iskola és itt alig tizenöt percen belül gyerekek fognak rohangálni? - hangját megemeli annyira, hogy a szőke is hallja. Nem telik sok időbe felismerni a csajt, akivel látásból már ismerik egymást. Ő pont nem hiányzott a napjából.

Ordas Abigél
sportosan

Ha nem történne valami kiakasztó legalább egyszer egy nap, meglepődne. Komolyan meglepődne, hisz van olyan szerencsétlen, hogy még a nyugis munkahelyén, ahol csak pár kiskölyökkel kellene foglalkoznia, ott is belefut egy szőke cicába, akit szíve szerint felrúgna, mint a bolondgombát.
Szemöldökét felvonja, pár pillanatig elgondolkodik, vajon megcsípje-e magát, álmodik, vagy ez a valóság. Sajnos a rémálom nem fakul, nem ébred az ágyában finom kávéillatra és senki nem viszi ágyba a reggelit. Nem, ő itt áll és nagyot sóhajtva veszi tudomásul, hogy ez bizony harc.
- Érdekes, mégis ez a stoplis csaj a Calvin arca - hangja éles és ugyanaz a flegmaság van benne, mint amivel a megállapítás jött. - De ha még sokáig fogsz ott fetrengeni, szívesen bemutatlak a terelőütőknek, kevésbé csúnya akkor sem lennél, ha összevernének - ha a szöszi így, akkor Myra úgy. Karba tett kézzel dől a bordásfal oldalának. Még kivár. Reméli, hogy észhez tér, habár eleve azt sem érti, mi a bánatot keres az előkészítőben tanítási időben.
- Na pattanj fel, amíg szépen kérlek - a finomabb megoldást pártolja, mondjuk azt, hogy elhúz a francba és ő tudja csinálni nyugodtan a dolgát. Máskülönben rá fogja fektetni az egyik matracot és az sem érdekli, ha az egész osztály rajta fog ugrálni.

Ordas Abigél
sportosan

- Ennyire jól tudod? Gondolom jól ismered a Zengőbarlangot, ha ennyire képben vagy, kit hogy dugnak meg - elismerően bólint, nem semmi pályát futhatott be, ha ezt is tudja.
Nincs túl sok kedve egy ilyen nővel társalogni, másra van ma hangolva, így nagyot sóhajt és a homlokát dörzsöli. Válaszul a pálcáját lendíti és a sportszerek elkezdik felépíteni az akadálypályát a tornaterem egyik felében. Ez egyik matrac teljesen véletlenül éppen oda repül, ahogy Odett fekszik és nagy puffanással teríti maga alá, amennyiben nem pattan.
- Hoppá! - meglepetést színlel és persze most várhatja a bosszút. A gyerekek két percen belül érkeznek, már hallani őket zsibongani az öltözőben. Szerencsére szeretik a tanárnőjüket, nincs olyan, hogy valamit ne akarnának nagy lelkesen megcsinálni, igaz, Myrának nincsenek is nagy elvárásai feléjük, épp csak amennyi kell.
- Boldogítsd inkább azt, aki téged ide beengedett, engem pedig hagyj dolgozni - megőrzi a nyugodtságát, tényleg csak szeretné megtartani az órát a gyerekeknek és nem akar felesleges drámákba belemenni. Kinőtt már ebből.