Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

Két orcám szabályos piros színben tündököl, a kettő között ajkaimon széles mosoly ül. A mai nap különleges, amióta itt élek, minden évben megvan a magunk kis menetrendje a gyerekekkel. Mivel vörös hajú vagyok, olyan, mint egy kis róka, ezért ezen a napon a szokottnál is több puszit kapok. Az első évben egy Ákos nevű kisfiú mesélt erről az eseményről, hogy az apukájával készülnek az anyukájának, aki szintén vörös, egy külön kis ünneppel, és hogy nem-e lehetne, hogy ők is adnak nekem puszit. Adhattak, én pedig cserébe süteményt adtam, Kicsit olyan, mint a locsolás húsvétkor, de azért mégsem, tekintve, hogy a piros tojás termékenységi szimbólum - benne volt az Edictumban -, míg az amerikai sütemények a legkevésbé sem azok.
A helyzet és az ok, hogy miért vagyok úgy kipirulva, mint akinek láza van, ez. A sok-sok puszi. Összesen hatvannyolc puszit kaptam, ezt onnan tudom, hogy hetven darab csokoládés-karamellás sütit hoztam be. Százat sütöttem, amiből húsz a néniknek ment, hatot megettem én, kettőt Bart, és kettőt eltettem magunknak otthonra. Hatvannyolc puszi, igazán jó napom van ma. Ez meg is látszik, mivel dúdolva pakolászom a kis konyhában, kávét főzök, letörölgetem a pultot. Valójában eléggé elzsibbadt mind a két lábam, másznak benne azok a fránya hangyák, és abban reménykedem, hogy egy kis álldogálástól majd minden sokkal jobb lesz. Úgyis csendes pihenő van, a kisebbek alszanak, a nagyobbak a leckéjüket írják vagy órán vannak még, így nekem sincs olyan sok dolgom.
Mosolyogva megérintem az arcom, ami nagyon meleg még, és eszembe jut, hogy a kis Cody verset is mondott, amit feltételezem, hogy az apukájával gyakorolt be, mert reggel mintha ezek a mondatok megütötték volna már a fülemet egyszer. Mint egy tinilány, komolyan olyan vagyok, ahogy dúdolgatva várom, hogy a kávé végre elkészüljön, de mintha ma csigalassan akarna lefőni. Talán az univerzum így üzen nekem, hogy pörgök én eleget?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=842434#post842434][b]Virginia Mayfair - 2022.01.19. 14:55[/b][/url]

Két orcám szabályos piros színben tündököl, a kettő között ajkaimon széles mosoly ül. A mai nap különleges, amióta itt élek, minden évben megvan a magunk kis menetrendje a gyerekekkel. Mivel vörös hajú vagyok, olyan, mint egy kis róka, ezért ezen a napon a szokottnál is több puszit kapok. Az első évben egy Ákos nevű kisfiú mesélt erről az eseményről, hogy az apukájával készülnek az anyukájának, aki szintén vörös, egy külön kis ünneppel, és hogy nem-e lehetne, hogy ők is adnak nekem puszit. Adhattak, én pedig cserébe süteményt adtam, Kicsit olyan, mint a locsolás húsvétkor, de azért mégsem, tekintve, hogy a piros tojás termékenységi szimbólum - benne volt az Edictumban -, míg az amerikai sütemények a legkevésbé sem azok.
A helyzet és az ok, hogy miért vagyok úgy kipirulva, mint akinek láza van, ez. A sok-sok puszi. Összesen hatvannyolc puszit kaptam, ezt onnan tudom, hogy hetven darab csokoládés-karamellás sütit hoztam be. Százat sütöttem, amiből húsz a néniknek ment, hatot megettem én, kettőt Bart, és kettőt eltettem magunknak otthonra. Hatvannyolc puszi, igazán jó napom van ma. Ez meg is látszik, mivel dúdolva pakolászom a kis konyhában, kávét főzök, letörölgetem a pultot. Valójában eléggé elzsibbadt mind a két lábam, másznak benne azok a fránya hangyák, és abban reménykedem, hogy egy kis álldogálástól majd minden sokkal jobb lesz. Úgyis csendes pihenő van, a kisebbek alszanak, a nagyobbak a leckéjüket írják vagy órán vannak még, így nekem sincs olyan sok dolgom.
Mosolyogva megérintem az arcom, ami nagyon meleg még, és eszembe jut, hogy a kis Cody verset is mondott, amit feltételezem, hogy az apukájával gyakorolt be, mert reggel mintha ezek a mondatok megütötték volna már a fülemet egyszer. Mint egy tinilány, komolyan olyan vagyok, ahogy dúdolgatva várom, hogy a kávé végre elkészüljön, de mintha ma csigalassan akarna lefőni. Talán az univerzum így üzen nekem, hogy pörgök én eleget?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=842436#post842436][b]Farkasházy Teodor - 2022.01.19. 15:30[/b][/url]

A gyermekek zsivajától hangos az egész előkészítő, most azonban másképp csengenek a nevetések, másról kiabálnak egymásnak a kicsik. Ma van a csókolj meg egy vöröset nap, s minden apróság örömmel rohamozza meg egyetlen vörös hajú tanerőjét, méghozzá Virginiát. A nő rengeteg süteményt sütött - Teodor meg sem akarta számolni, mikor reggel meglátta azzal a tálcahalommal -, s minden kedves puszi egy szeletet ért. Senki sem evett kettőt, azonban aki becsülettel lerótta a tartozást, az megkapta jussát. A férfi egyszer már megpróbált elcsenni egyet, de sajnos a kezére lett csapva az egyik kisgyerek által (!!!), hogy bizony csak akkor, ha Virginia néni kap puszit. Vagy csókot. Édesmindegy.
Persze nem ez az egyetlen indoka annak, hogy épp a konyha előtt grasszál, vigyázva, hogy a nő ne vegye észre. Ez a nap ürügye lehet annak, amit már korábban is meg kellett volna tennie, de nem tett meg. Látva, ahogy a vörös sürög-forog, pírtól izzó arcán pedig eltűntethetetlen mosoly nyugszik, valamit még a férfiban is megmozdít. Sohasem vetemedne olyan meggondolatlan kijelentések tételére, minthogy beleszeretett, netán járni akarna vele, a maga ködös, homályos stílusában inkább csak úgy nyilatkozik: megkedvelte. De aki ismeri Farkasházy Teodort, az bizony nagyon is jól tudja, hogy az önmaga előtt való tagadás, az a bizonyos szerény, szinte már semmitmondó szó bizony rengeteg érzelmet rejt maga mögött, csak amennyire férfi, annyira nem férfi. Mert nézzünk rá: egy középkorú, magas, jó vágású embert látunk, aki tanult, jó humorú, módfelett udvarias, ámde szokás szerint roppant szerencsétlen a nőkkel. De ma ennek vége szakad, mert mély levegőt véve koppint kettőt a konyhaajtón és be is lép.
- Úgy látom szép számmal akadtak hódolóid - a megüresedett sütis tálcák felé biccent és elmosolyodik. Kicsit ténfergőnek, tétlennek tűnik, zsebébe mélyesztett kezei izzadni kezdenek. Csinálj már valamit. Nem tudok rá mást mondani, tök nyomi, ahogy próbálkozik, viszont azt nem akarja, hogy Virginia kezdeményezzen, attól mentse meg a jó isten. Hát férfi ő a talpán? FÉRFI Ő? Bizony, de még mennyire, hogy az! - Íncsiklandozónak tűnik ez a sütemény, szívesen megkóstolnám - meglepően határozottan lép a nőhöz, hogy átkarolja derekát és a szemébe nézzen. Kívülről úgy tűnhet, egy magabiztos úriember érkezett, aki tudja, mit akar és meg is szerzi azt... Eközben Teodor agymanói csak pislognak odabent, a rendszer lefagyott, az irányítás megszűnt, a józan ész valahol az ablakon túl hever szerteszéjjel. Csak most adja az ég, hogy ne kezdjen magyarázni Virginia, mert akkor odalesz az egész. Lécci, bírd ki még egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=842438#post842438][b]Virginia Mayfair - 2022.01.19. 16:06[/b][/url]

Abban nem vagyok biztos, hogy az, amit dúdolok, a valóságban létezik-e, csak úgy össze-vissza eszembe jutnak dolgok, amik nem is hangzanak olyan rosszul. És itt szeretném elmondani, hogy szerintem elromlott a kávéfőző, vagy lelassult az idő, vagy lehet, hogy tényleg engem töltött fel a sok puszi, de és most valahogy teljesen szétestem időileg, és nagy valószínűség szerint azt a kávét tényleg nem kellene meginnom már.
- Idén megdöntöttem a rekordomat.
Korábban fele ennyi gyerek volt csak, aki szeretett volna pusziért sütit, azonban úgy tűnik, hogy idén mindenkihez eljutott a hír, mert nagyon nehezen jutottam be legalább addig, hogy le tudjak ülni, és elő tudjam venni az első tálcát. Az élmény még bennem van, kuncogok, és zavartan a fülem mögé rejtek egy tincset. Valójában van még két süteményem, amivel akár finoman jelezhetném neki, hogy egy pusziért cserébe kaphat, és mintha csak a gondolataimban olvasna, ki is mondja amire gondolok, én meg persze visszavágnék, de mire felpillantok, már ott is van mellettem. Milyen pici ez a konyha! Eddig fel se tűnt, és mintha az illatok is megváltoztak volna, sehol egy édes sütemény, egy erős pörkölésű kávé, ellenben Teodor illata mélyen az orromba kerül egyetlen szempillantás alatt. Szürke szemeim kislabdányira tágulva, pislogni se merek, a pirosság az arcomon valószínűleg terjedni kezd, még ha még nem is látható, de már érzem, ahogy a fülem és a nyakam is melegedni kezd.
Mondanom kellene valamit, mondjuk, hogy kávéval nagyon finom, hogy persze, miért is ne, vagy éppen a csoki eredetét, hogy hogyan leltem rá, hogy Benzsay asszony már jó előre félrerakta nekem, és éppen ezért lehetett ilyen markáns példány benne. Vagy, beszélhetnék arról, hogy a zsizsegő lábam már reszket is a közelségétől, vagy, hogy hirtelen megéreztem, hogy szorít a melltartóm. Rendben, ez az utóbbi nem biztos, hogy normális, de hirtelen mindent is érzek ebben a nagyon pici helyiségben. Végül megemberelem magam, és csak annyit mondok:
- Egy puszi az ára.
Ki mondta, hogy a csókolj meg egy vöröset napból nem lehet bizniszt csinálni? Vajon megpuszilna? Rendben, ez lehet, hogy túlzás volt. Nem. A túlzás az lenne, ha véletlenül belemozdulnék a pusziba és csókká változna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=843129#post843129][b]Farkasházy Teodor - 2022.02.04. 09:26[/b][/url]

Nem is kérdés, hogy megdöntötte, ennyi puszi után egyenesen féltékenynek lenni is érdemes volna, már amennyiben feltételezzük, hogy van egy jó kiállású, sármos, figyelmes, szerető párja. Ez a leírás egyébként - ha hiszitek, ha nem - remekül illeszkedik Teodorra, ám a hasonlóság pusztán a véletlen műve lehet, semmi más. Mégis, ha eljátszanánk ezzel a nem ördögtől való gondolattal, akkor számba kéne vennünk olyan - szintén tényként kezelhető - információkat, minthogy a közöttük vibráló levegő minden alkalommal rejteget valami többet. Egyébiránt remekül festenek együtt, még annak ellenére is, hogy Teodor már jócskán a negyvenet tapossa, Virginia pedig húszas éveiben jár. Talán ez a másik dolog, ami miatt a férfi sohasem mert komolyabban gondolkodni ebben a kapcsolatban: a pasik köztudottan hamarabban halnak, mint a nők, ráadásul ahogy repülnek az évek, bár férfi oldalról a termékenység szinte változatlan marad, ötven évesen már nem biztos, hogy vállalna gyereket. Barokkos túlzásnak tűnhet ez a felvetés, de lássuk be, hogy a vörös roppant fiatal, imádja a kicsiket és Teodor nagy tétben merne fogadni arra, hogy szeretne nem is egy sajátot. Ettől nem foszthatja meg.
Ám, ahogy meghallja a süti árát, ezek a kedves, figyelmes indokok, a másik személy életének és jövőjének védelme hirtelen elhomályosul, mert a fókusz ajkaira vetül. Azokra a telt, csábító ajkakra, amiket annyiszor akart már megcsókolni, de végül egyetlen alkalommal sem tette. Talán félt az elköteleződéstől, attól a vihartól, amit magára zúdít azzal, ha tényleg belevág, de mikor tehetné meg ezt felelősségének teljes tudatában, mégis e tudattól teljességgel mentesen, ha nem a csókolj meg egy vöröset napon?
Közelebb hajol, azonban a szándék láthatóan nem az arc, hanem a piros száj, mely alig várja, hogy a rengeteg beszéd után betapasszák. Csak egy pillanatra tétovázik, végigsimítva a finom bőrön, mielőtt puhán, lágyan érintené ajkaikat. Keze határozottan simul a vékony testre, tartja a hátat, míg jobbja a nyakszirten óvakodva a tarkóra fonódik. Bár arról volt szó, hogy csak egy puszit ad, most érzi először, mennyire hiányzott neki ez a fajta intimitás, az érintés - azonban nem akárkié, nem bármi áron és nem akármikor. Ha Virginia nem tiltakozik, Teodor finoman kér bebocsátást nyelvével, hogy elmélyítse első, valamint jelen állás és reményei szerint nem utolsó csókjukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=843130#post843130][b]Virginia Mayfair - 2022.02.04. 10:03[/b][/url]

Vajon milyen lesz? Eddig mindig én pusziltam meg őt, és bár csak néha tettem, de mindig figyeltem arra, hogy ne legyen tolakodó, de azért érezzem. A nők sok mindent képesek egyszerre csinálni. Puszit adni, illatot szippantani, kiélvezni a közelséget, megérezni a borosta kellemes szúrósságát, mely szemben áll a bőr puhaságával. Mindent is. A nők mindenre is képesek, ha nagyon szeretnék érezni a másikat. És most ő fog megpuszilni engem. Szürke szemeimmel mégis valami mást közvetítek felé, azt, hogy ne pusziljon, hogy érezze, hogy mennyire szeretném, ha megcsókolna. Megszólalni nem merek, tudom, hogy egyetlen szó elronthat mindent, és azt nem szeretném, mert tudom, egyszerűen tudom, hogy ez az a pillanat. A nagy pillanatunk, amit sosem fogunk elfelejteni, és ami, talán, a vágyott jövő kapuját rejti magában.
Vajon ilyenkor, a nagy pillanatokban, a világ tényleg lelassít kicsit? Valójában könnyen lehet, hogy a szökőnapok nem is azért vannak, mert egy Földi nap 23 óra 56 perc 4,09 másodperc, amit nem tudom, hogy miért tudok ennyire pontosan éppen most, szóval, hogy valójában nem emiatt, hanem a lelassult pillanatok miatt, melyeket az emberek akkor élnek át, mikor a szerelmükkel a nagy pillanatot élik át. Szerelem? Határozottan igen. Nem hirtelen jött, nem villámcsapásként, nem lángoló, égő, regényekben megjelenő vágyként dúló örvénylés. Ez másfajta szerelem. Ez a tökéletes beteljesedés, mely lassan indult, észrevétlen lopózott be a bőrök alá, hogy aztán finoman egyre több és több legyen. Ez valami olyan, amibe az ember biztonsággal süpped bele, ahol nem érez féltékenységet, bizalmatlanságot. Ahol ismeri a másikat, és minden vágya, hogy élete utolsó percéig abban a másik fotelban üljön, csodálva a másik arcának változását, és büszkén viselve minden egyes ráncot, mely az évek során az élményekkel telepedett meg.
Ajkaim óvatosan viszonozzák a finom első érintést, mely alatt oly erős bizsergés indul, hogy abba szinte beleszédülök. Nem kapkodhatok, és nem is akarok, eszembe se jut, hogy úgy csókoljam, ami nem illik hozzánk, ami nem minket jellemez, vele minden pillanatot valóban megéltem eddig, éppen a csókunk legyen másmilyen? Kizárt. Nem irányítok, nem is akarok, szeretném, ha biztonságban érezné magát velem, szeretném, ha átadhatnám ezzel a csókkal, hogy mennyire szeretem, mennyire fontos nekem, hogy nem számít a korkülönbség, vagy az, hogy nem szeretne gyermeket. Ha boldog lenne velem, én boldog lennék vele, és nem bánnám azt se, ha végül nem lenne gyermekünk. Annyi mindent szeretnék elmondani neki, annyi mindent szeretnék éreztetni vele, és tudom, hogy lesz rá egy egész életünk, mert ő nem olyan, mint mások, ő nem tenné ezt, ha nem akarna engem.
Elnyíló ajkaimmal engedem, hogy elmélyítse a csókot, nyelvemmel finoman simítok nyelvére, mely, bármennyire is kislányosan és bugyután hangzik tán, olyan jó érzésű a nyelvemnek, finom.
Testemmel a testéhez simulok, szeretném, ha érezne engem, ha érezné, hogy biztonságban van velem. Ösztönösen azt érzem, hogy meg akarom védeni, mindentől. Nem szeretném, hogy csalódjon, hogy negatív élményei legyenek, azt se, hogy rosszul aludjon el éjszaka. Tudom, hogy ez a részemről nem csak szerelem, hanem több, mélyebb, komolyabb.  Hüvelyk ujjaimmal arcát simítom, ujjaimmal nyakát érintem, és azt szeretném, hogy sose érjen véget ez a perc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=843732#post843732][b]Farkasházy Teodor - 2022.02.21. 11:12[/b][/url]

Igen rég nem érzett még csak hasonlót sem. Biztos abban, hogy nem lesz képes megadni Virginiának mindazt, amire szíve mélyén vágyik, mégsem képes tovább önzetlenül kihátrálni, s maga, valamint vágyai elé helyezni a nő érdekeit. Mert Teodor olyan régóta érzi a pulzálást, a lassan kialakult vibrálást és szikrát, mely minden alkalommal lelkében gyúl, valahányszor egymáshoz érnek. Hányszor képzelte már el ajkaik találkozását: volt ezek között lágy, puhatolózó, de akadt nem egy szenvedélyes és követelőző. Teodor az a fajta férfi, aki két lábbal a földön jár, a realitás talaján mozogva éli életét, s képes felmérni tetteinek következményét, ami pedig ennél is fontosabb, vállalni a felelősséget.
Abba még nem gondolt bele igazán, mi fog történni ezután. Ahogy nyelvük egymáson siklik, s testük egyre közelebb kerül a másikéhoz, érezni véli a nő szívverését. Talán csak képzeli, vagy netán sajátját hallja ily hangosan döbörögni odabenn? Noha szaktekintélynek mondható, szinte már nevetséges, mennyire képtelen saját magánéleti kríziseit kezelni, s jelen esetben a tény tagadása, miszerint szerelmes, ugyanolyan fontos akadálynak számít, mint bárki másnál egy hasonló helyzet. Ahogy átöleli és erősen tartja karjaiban a törékeny testet, ahogy érzi a mézédes ajkakat, melyeket még nem tett keserűvé a maró kávé íze is illata, egyszeriben rá kell ébrednie, hogy köszöntené így minden reggel a nőt. Az ágyban ébredéskor, a konyhában a kávéfőző zúgása mellett, a fürdőszobában, miközben haját fésüli, a hálóban, miközben ruháját válogatja, az előszobában, mikor felsegíti kabátját.
Egyszer azonban minden pillanatnak vége szakad, s mikor felhangzik a csengő, mely a foglalkozás végét jelenti, kelletlen ugyan, de eltávolodik a nőtől. Világos szemei fürkészőn vizslatják Virginia arcát, valamiféle jelét keresve annak, miként élte meg az elmúlt perceket. - Elnézést, ha tolakodó voltam - önkéntelenül bukik ki belőle ez a mondat, épp a legrosszabbkor, azonban a tény, hogy továbbra sem eresztette el a vékony, kecses derekat, alátámasztja azon sejtést, miszerint közel sem olyan bűnbánó, mint amilyennek szavai alapján hangzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=843734#post843734][b]Virginia Mayfair - 2022.02.21. 11:51[/b][/url]

Ilyen lehet a tökéletes béke. Amikor az ember azzal van, akit neki szántak, amikor minden kis kérdőjel görbéje kiegyenesedik, és boldogságos felkiáltójellé válik. Boldogságos, óhajtó, és semmiképpen sem veszekedés okán megjelenő. Tudnánk veszekedni, igen, én tudom, hogy tudnánk, hangosan, hevesen, de nem bántón. Csakhogy, a legkevésbé sem kívánom most ezen extra energiáinkat veszekedésre fordítani, hiszen csók közben olyan korábban már elképzelt jelenetek jelennek meg előttem, mely sokkal inkább egy nagyon szépen megjelenített felnőttfilm. Ő én olyat nagyon szeretnék vele, de nyilván, nem közölhetem egyetlen csókot követően, hogy véleményem szerint most félre kéne tennünk a munkát, és tekintve, hogy én lakom közelebb, így nálam kéne a következő szintre ugranunk. Vele semmit sem szeretnék elrontani, mert az elmúlt időszakban lopva azzá vált, akit mindig is kerestem. Mosolyogva pillantok fel rá, boldogságtól csillogó szemekkel, és amikor megszólal, akkor szívem szerint elnevetném magam, azonban megpróbálom a lehető legkomolyabb énemet elővenni. De csak addig jutok, hogy az amúgy is tejbetök vigyorom még tejbetökebb lesz.
- Ó kérlek, én felhatalmazlak rá, hogy légy tolakodó velem. Sőt, megkövetelném a tolakodásodat.
Miközben beszélek, még a homlokom is kicsit összeráncolódik, ahogyan koncentrálok arra, hogy pontosan fejezzem ki magam. Egyrészt, bármilyen másik szót el tudtam volna képzelni ide, csak a tolakodót nem, de olyan édes volt, és szívem szerint… nem is csak a szívem szerint, a tetteim szerint, mert ha ő nem ereszt, én sem teszem, szóval most nem csak úgy magamban fejezem ki, hogy szívem szerint megcsókolnám, hanem meg is teszem, na nem úgy, mint ő az előbb, mert azért most nekünk beszélgetnünk is kell erről, nyilván, és ha már tart, és nem ereszt, talán alkalmas lenne egy rövid, ám lényegre törő diskurzus arról, hogy esetleg legyünk együtt, úgy életünk végéig. Szóval közelebb hajolva két apró szájrapuszit adok neki, alsó ajkait érintve. Ujjaimmal nyugtatóan a halántékát simítom, és nagyon remélem, hogy attól még, hogy csengettek, nem mindenki most találja ki, hogy neki kávé kell. Csak ne jöjjön be senki, és ne értelmezze ő se úgy, hogy ez egy vészcsengő.
- Én akarlak téged… akarlak… ez a jó szó ugye?
Kellene azt a fordítót használni, hogy jobban kifejezzem magam, ugye? De imádok magyarul beszélni, még akkor is, ha nem vagyok benne biztos, hogy ez egy jó kifejezés volt-e, vagy éppen most mondtam valami nagyon durvát.