36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. október 13. 10:18 | Link

Teodor
kinézetem


- Ha egyszer elkaplak, hátrakötöm a sarkad!
Imádom a magyar fenyegetéseket. Mondatok, amikkel a nagymamám kiabált utánam, természetesen magyarul, és amiknek az értelmét megismerve, mármint a szavak együttes használatának jelentését értve, fellobbant bennem az ifjú tudós-felfedező-kísérletező. Emlékszem, még nem voltam hat éves, amikor megpróbáltam hátrakötni a saját sarkam, csak, hogy tudjam, hogy milyen az, és, hogy a nagymamám ne kaphasson el. Anya frászt kapott, amikor meglátott a barna zsineggel összekötözve a padlón vonaglani, nagyi meg olyan mélyen aludt, hogy nem kelt fel anya kiabálására, ahogy a nagypapi se. Persze, mivel aludtak, ezért ebédet készítettem magamnak, így a konyha, természetesen úgy nézett ki, mintha valóban betörtek volna. De sikerült, hátra tudtam kötni a sarkam, amire persze a nagypapa nevetett, és az ölébe húzva csak annyit kérdezett, hogy mégis, hogyan lehet hátrakötni valamit, ami eleve hátul van?
Hiába nem lehet hátrakötni a sarkat, imádom ezt a fenyegetést, és olyan tökéletes magyarsággal tudom az apró gyermekember után kiabálni, mintha sosem éltem volna máshol. Imádom, mert vidámságot hoz, nem csúnya fenyegetés, és nem is igazán fenyegetés. Csak egy picit, annyi meg belefér. Az üldözésem a jobb oldali szárnyból indult, áthaladt a bejárati részen, és most a balban folytatódva csúcsosodik ki. Nem mondom, hogy erre készültem ma, de a komisz kiskölyök tett róla, hogy változatosabb napom legyen, mint hittem, hogy lesz.
- Te kis huligán!
Nevet, meg én is, bár hozzá kell tennem, hogy a futással életidegen, és bármennyi energia is van bennem, azt hiszem, erre a hétre így elég is volt a testmozgás. Nem ám, alig egy óra múlva simán körtáncot fogok ropni a srácokkal, csak előbb vissza kell szereznem Bartot. A kis Keserű gyermek ugyanis elorozta, és ahelyett, hogy a többiekkel közösen játszott volna vele, inkább meglépett vele, és most puffskeinestől üldözöm a kacagó kölyköt, aki villámként szalad. Későn vettem észre, hogy kiosont, és jó nagy távolság volt már közöttünk, mire észrevettem. De nem, előlem most nem lépsz meg kisfiam! A kanyarban, mintha kicsit lassított volna, ami nekem csak jó, így be tudom hozni a lemaradást, sőt talán még el is kaphatom.
- Ha elkaplak, széjjel csókolgatlak Teo!
Arra mondjuk nem számítottam, hogy valóban elkapok egy Teodort, noha nem éppen azt, akit terveztem, és nem úgy, ahogy terveztem, de azért megvan, ahogy anna az esélye is, hogy itt csúnya borulás lesz. Ugyanis, ahogy a testem valaminek, ami egy másik test, nekiütközik, úgy fogok rá automatikusan a megtartásomhoz szükséges részére, mely jelen esetben, mondjuk ki, a feneke, és bár mindent elkövetek, hogy eredetileg a gyerek, gyakorlatilag a felnőtt ne sérüljön. Magától a ténytől, hogy valakibe beleütköztem, pedig úgy meglepődök, hogy valahogy még arról is elfeledkezem, hogy a kezemet mondjuk kapjam el, és erről ne beszéljünk inkább. Nem, én még markolok is. Vajon van még legalább egy százalék esélyem arra, hogy azt gondolja, normális vagyok? Nem, szerintem sem.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. október 13. 16:00 | Link

Virginia

Ez a nap is pontosan ugyanolyan eseménytelennek indul, mint az összes többi. A foglalkozások rendben folynak, egy-kettőre benéz maga is, mivel azonban a papírmunkát elvégezte és nem maradt feladata, inkább az előkészítő folyosóit rója. Gondolataiba mélyedbe töpreng azon, mily rég is volt már, hogy cikket publikált az Edictumban, márpedig elnézve a mai fiatalokat, leginkább a Bagolykő populációját, igencsak rájuk férne némi fejtágítás. Szétszakadt családok gyermekei ezek, akiket az élet ezer oldala traumatizált, sem egészséges mintát, sem egészséges életkörülményeket nem tudnak felmutatni és, ami még ennél is rosszabb, a tanárok is igencsak felhígultak. Nem mintha egyetlen kollégáját is minősíteni kívánná, de tény és való, hogy az erkölcsi szilárdságuk alapján megkérdőjelezhető, netalán szenvedélybetegségbe hajló, végső soron kisiklott életű felnőttek sem épp a jó utat mutatják a serdülő generáció tagjainak. Okoskodhatna, megmondhatná a frankót, a valóság azonban nem több puszta aggodalomnál. Legalább a Shanes egy biztonságos közeg, hiszen maga is felméri az itt tanítókat...
Vagy hát elvileg, hiszen trappolás zaja rezzenti fel gondolataiból. A folyosó sarka felől érkezik, először csak gyermeklábak robaja, majd a távolból még valaki érkezik. Automatikusan lassít és megfontoltabb tempóra vált, hiszen biztos abban, a kergetőzés résztvevői egyáltalán nem számítanak arra, hogy itt Teodorba botlanak. S így is van, hisz egy fiúcska éles kanyart véve szinte nekiütközik, alig fékez le a férfi cipője előtt. - Ésszel - s már folytatná is, mikor felismeri Flórián fiát és csak mosolyogva, fejcsóválva engedi útjára. - Óvatosan a fo-... - de nincs lehetősége befejezni, ugyanis folytatva útját egy másik masszívabb test ütközik övének. Szerencsére koponyájuk nem találkozik, ám a helyzet nem is lehetne ennél kellemetlenebb, főleg mivel az érkezést sok csók ígérete foglalja keretbe. De tudjátok mit? Még ez is alapvetően rendben lehetne, ha a vékony ujjak nem szorítanának rá fenekére. Fogalma sincs, hogy zavara, vagy felháborodása nagyobb-e, s le sem kell pillantania, hogy a virágillatú nőt megismerje.
- Virginia - hangja némiképp szigorúan csendül, s nem egyszerűen nem öleli át, hanem megfogva a nő csuklóit lehámozza magáról karjait. - Rossz példát mutat a gyerekeknek. Nem kellene a folyosón futkározni - nem tud a vörös szemébe nézni, mert túlságosan váratlanul érte a tény, hogy minden előjel nélkül belemarkoltak fenekébe. Az egészben persze az a legrosszabb, hogy ha eltekint minden etikai és erkölcsi aggálytól, ez még akár jó is lehetett volna, csak... Nem a Shanes folyosóján, nem a kis Teodor előtt és nem ebben a helyzetben.
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. október 13. 16:55 | Link

Teodor


Legalább nem a gyerek apja, az is valami, nem? Nem mi. Én azért örülök neki, hogy, ha már fenéktapi volt, akkor legalább az egyetlen férfit fogdosom, aki megérint, és akit szeretnék, hogy megérintsen. Ehelyett…
Még a szemöldököm is feljebb szökken arra, ahogy lehámoz magáról, és persze, mondanánk, hogy ne a gyerek előtt, de hát hol van az a gyerek már? Én is él futottam volna, nem tudom hibáztatni.
- Szóval újra magázódunk? Intimitás és magázódás… felmerült már benned, vagyis önben, hogy inkább brit, semmint magyar?
Még a szemeimet is összehúzom gyanakvásomban, hogy jobban megvizsgáljam az arcberendezését. Túl azon persze, hogy lefejt magáról, nem lép hátra, és én sem teszem, szóval igazából hozzá vagyok még most is simul a egészen. De erről nem teszek neki említést, majd ha zavarja, akkor arrébb lép.
- Ha megengedi, vagy ha nem, akkor is megosztom önnel a tapasztalatomat. Kellemes élmény volt.
Azt mégsem mondhatom, hogy markoljon rá, és akkor kvittek vagyunk. Ez nem az én stílusom, másrészt meg elég nekem, hogy most éppen büntetésben vagyok, nem kell még az is, hogy kerüljön. Somolyogva pillanatok fel rá, szempilláimat rebegtetve, ujjaimat szigorúan magam mögött összefogva. Csak az a kis simulékonyság, az van ott teljesen. Rossz vagyok, de élvezem.
- Kiengesztelhetlek házi sós ropogtatnivalóval? És persze teljeskörű titoktartással. Senkinek se mondom el, hogy elkaptalak, és azt se, hogy tetszett.
Olyan szépen haladtam, most meg hirtelen elkapott a vágy, hogy a körmömet rágjam és aggodalmaskodjak. Ha minden komolyan szintlépést egyenlő távra osztunk el, 2025-ben esetleg, talán lehetne egy csókunk. Az meg mindjárt itt van, erre kezdetek most mindent elölről. Méghogy nem a megszerzése, hanem a megtartása a nehéz. Szeretnék perelni, mert ez totálisan nem igaz. Vagy nekem van tehetségem a nehéz esetekhez.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. október 13. 22:35 | Link

Virginia

Mondaná, hogy megfeledkezett arról, hogy újonnan tegeződnek, de a szomorú igazság az, hogy valamiképp lepleznie kell azt a testében örvénylő diszkomfortérzést, ami kialakult az iménti szituáció nyomán. - Virginia, ez nem vicces - szűri fogai között a szavakat és láthatóan bosszús. Az persze már nem tűnik fel neki, hogy ugyan lefejtette magáról a nő karjait, eközben a kettejük között húzódó távolság fikarcnyit sem nőtt. Micsoda szemtelen egy nőszemély! Azért Teodort sem kell annyira félteni, miközben csupán félig-meddig mímeli a felháborodást, próbálja saját reakcióit is felmérni, s nem csupán a lelkit, hanem a testit is. Kerülhetne ugyanis a fogdosástól kellemetlen helyzetbe, ám jóval nagyobb fegyelemmel áldotta meg a sors annál, minthogy ennyitől extázisba kerüljön. Különben is, ez vajon már kellően kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát?
- Nem kérem még egyszer ilyen szépen. Elég volt - végre a nőre süllyeszti tekintetét, s ezúttal el is lép tőle. Láthatóan elhatárolódik az egésztől, de leginkább a ténytől, hogy zavarba ejtő bókot kapott. Nem fog óvodásként toporzékolni és kikérni magának, ellenben épp elég nagy probléma, hogy véletlenségből ilyen egyáltalán előfordulhatott az előkészítő területén, node még beszélni is róla...! Pszichoterapeuta lévén utóbbi is beleférne, csak sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy megtegyék, különben pedig nem rontana tovább az így is tragikus eseménysorozaton.
- Azzal engesztelnél ki, ha megkeresnéd Flórián fiát és visszamennél a többi gyerekhez - nem nevezi nevén a kölyköt, nem mondja, hogy Teodorhoz, még kevésbé mondható kedvesnek vagy lágynak. Kimért és parancsoló a hangja, ennek tetejében pedig alig észrevehetően tovább hátrál, hogy tisztes távolságban legyenek egymástól. Nem ilyennek ismerte meg Virginiát és jelen pillanatban nem tudja hová tenni a viselkedését, mely sokkal inkább frusztráló, mint vonzó. Mégsem akarja, még ebben a pillanatban sem megbántani, így távolságtartása ellenére is igyekszik kerülni a gorombaságot. Ha lesz ideje, rendezi magában a történteket.
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. október 13. 23:05 | Link

Teodor


- De...
Nem, ez nem ellenkezős de, és nagy valószínűséggel ő is érzékelheti, hogy nem az, ez inkább csak a csodálkozásé, azé, ahogy reagál, mert jó, rendben, ez egy nagyon kellemetlen helyzet volt, de pont azért, hogy ne legyen az, az emberek viccet szoktak csinálni belőle, és nevetnek, és majd húsz év múlva felidézik, hogy mennyire kellemetlen is volt. Egy kellemessé enyhülő kínos emlék. Ahogy ellép, ösztönösen vonom össze magam előtt a karjaimat, nem igazán szokásom, azt mondják, hogy ez a védekezés ez formája. Én nem szoktam mások, különösen őelőtte védekezni. Most viszont, azt hiszem, úgy érzem, hogy védenem kell magam. És ez az érzés nem jó, nagyon nem jó. Érzem, ahogy remegek, és nem szeretek ilyen lenni, én, egyszerűen nem vagyok olyan, amilyet most tőlem kér.
- Az, hogy megkeresem és visszamegyek, természetes.
Nem is mondtam, hogy most azonnal dobjunk el mindent, és akkor irány a végtelenbe lóháton lovaglás, én csak, kedves akartam lenni. Kicsit olyan, mintha nem tudnék neki jót tenni, mintha haragudna rám valami miatt. De nem emlékszem, hogy bármit is elkövettem volna ellene. Hiszen még a tegeződést se mondtam senkinek, pedig olyan büszke voltam rá. Nem értem, hogy miért ilyen most, és ez félek, hogy a tekintetemből is kiolvasható, ami viszont nem jó, mert nem szeretném, ha a mostaninál is kínosabb lenne, vagy, ha olyat feltételezne, ami nincs. A tekintetem, mely végig az övében volt, hirtelen kapom el, mert nem szeretnék most arról beszélni, ami bennem van, mert nem biztos, hogy úrilány módjára tudnám kifejezni magam. Kicsit a szint alatt érzem most a helyem, ami nagyon rosszul hangzik, és egy még ennél is rosszabb gondolat. Sosem ítélném el sem az ő, sem a más preferenciáit, még akkor sem, ha az engem is leminősít.
- Farkasházy úr.
Egy biccentéssel búcsúzom, és olyan, mintha ránéznék, de valójában nem, inkább valahova mögé. Maradjunk annyiban, hogy ez most így a legjobb. Gyors léptekkel indulok meg arra, amerre a kisfiú eltűnt. Csak szeretném megtalálni és visszavinni, lehetőleg úgy, hogy Bart egyben van, és úgy, hogy nem találkozunk össze a folyosón senkivel. Hogy mi történt az előbb? Azt hiszem, fogalmam sincs, és biztosan tudom, hogy ma éjjel nem nagyon fogok könnyen elaludni.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda