36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. május 13. 20:45 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár - Tanulószoba


Összeszűkült szemekkel méregetem a kislányt, aki az előttem lévő padban ül, és túlságosan szorgalmasan körmöl. Furcsa mi? Komolyan az a bajom, hogy csendben van, mert valami nem stimmel, ráadásul szó nélkül csinálja azt, amit kiosztottam neki. Biztosan készül valamire. Elhúzom számat, kékjeim zizzennek tovább Lenkére, aki büntetésből van ma itt, ugyanis normális esetben semmi keresnivalója nem lenne a Tanulószobán. Ahova ma én kerültem. Ja, nagyjából mintha a fogamat húznák. A saját dolgommal nem tudok foglalkozni, mert attól félek, hogy az egyik fogja magát, felkel és elszalad, míg a másik kiugrik az ablakon, meg a tököm sem tudja, résen kell lennem. Már az első napom után rosszabbnak tituláltam az itt levő gyakorlatomat, mint amikor halálközeli élményben van részem a rezervátumban. Ég és föld a kettő. Esküszöm. És a rezervátum javára. De kell, úgyhogy nem nagyon van választásom, szóval szusszanva, eléggé unott tekintettel pislogok a pár diákra, tenyerembe támasztom arcomat.
Percek telnek el némaságban, majd kelek fel az asztaltól és battyogok Lenke asztala elé, hogy egy széket elé húzva üljek le rá, és támaszkodjak az asztalára. - Elmondod, miért beszélted végig az órámat? - rebben meg szemöldököm kérdőn, miközben kékjeimet vezetem a kislányra. Tenyerembe fektetem ismét fejemet, féloldalas mosolyom villan fel arcomon, ahogy a válaszra várok. Nem szándékoztam megbüntetni, eszem ágába sem jutott őszintén szólva, mert felőlem aztán beszéljen, de aztán rájöttem, hogy nem a Bagolykőben vagyok, ahol kölcsönösen hagyhatjuk figyelmen kívül egymást a diákokkal. Lenkének a legnagyobb büntetés, hogy egy helyben kell ülnie csendben, és ehhez nem kellett sok idő, hogy rájöjjek. Az előkészítő teljesen más terep, és Payne a lelkemre kötötte, hogy itt mutassam meg a - nem - létező kedves oldalamat, mert ezeket a kölyköket még mi formázzuk. Maradjunk annyiban, hogy ezzel nem segített.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2021. május 16. 09:24 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Sosem érdekelték az állatok, végtelenül unta is Brightmore óráit. Erről árulkodtak a jegyzetfüzetében sorakozó rajzok, unott arcképe az órák alatt, és az, hogy ez alkalommal a száját sem tudta befogni. Sokkal fontosabbnak tűnt megtárgyalni, mit csinált most a Peti, hogy mi történt múltkor ebéd közben, meg, hogy mi folyik a Bagolykőben a nagyokkal. A levelezés bonyodalma helyett azonban Lenke inkább a beszédet választotta, s míg Hanna körmölt, ő folyamatosan beszélt hozzá. Nem csoda hát, hogy a tanár észre vette a dolgot, ahogyan az sem, hogy következményei lettek az óra közbeni csevegésnek.
Durcás képpel ült a tanulószoba egyik hátsó asztalánál. Karjait összefonta maga előtt, és még lábait is keresztbe rakta az asztal alatt. Szúrós tekintettel bámulta a terem másik felében üldögélő tanárát. Tudta, hogy előbb vagy utóbb sor kerül majd a számonkérésre, és neki elő kell majd állnia egy elfogadható magyarázattal: miért dumált egész órán?
Nem is tévedett, hiszen tanára elindult feléje. Kicsire összehúzott szemével követte végig a férfi mozgását, majd tekintete megállapodott a tanár tekintetében. Morcosan bámult a kék szempárba, és várta, hogy annak gazdája feltegye kérdését.
Pár hosszú pillanatig csak bámult a tanárra, majd lassan szóra nyitotta a száját. Azonnal be is csukta azonban, és csak erőteljesen megrázta a fejét. Ő bizony nem fogja elmondani! Azt kérték tőle, hogy legyen csöndben? Hát, akkor ő bizony, egy szót sem fog szólni, még ha kérdezik se! A kérdés is csak annyi volt, elmondja-e, hogy miért beszélt, azt meg nem akarta elmondani. Talán mert Brightmore nem kedvelné meg érte jobban, sőt, talán még hosszabb büntetést is kapna, ha bevallaná, egyszerűen unatkozott. Nem mondott hát semmit, csak felszegte állát, mint akit vérig sértettek, s folytatta a csendes ücsörgést. Belül azonban mindennél jobban érdekelte, a férfi mivel akarja majd kihúzni belőle a feleletet.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. május 22. 16:56 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Ha nem lenne erre szükségem, mindenki biztos lehet abban, hogy nem lennék itt. Követelmény az a rohadt gyakorlat mind itt, mind a Bagolykőben ahhoz, hogy megkapjam azt a bánatos diplomát, azért, hogy mehessek Walesbe oktatni. Aminek legalább értelmét is látom, és nem olyanoknak tartanék előadást, akik telibe szarják, amit mondok nekik. Igazából nem is lenne baj ezzel, a kölcsönös ignorálás bizonyos helyzetekben még jól is alakulhat, csak nem az annyi időseknél, mint Lenke. Plusz, nem akarom végig hallgatni a másfél órás litániát Payne-től, hogy mégis hogy képzeltem, hogy egy ilyet figyelmen kívül hagytam? Lehet baja van, feltűnési viszketegség, hiperaktivitás, tököm tudja, miket képes még összerakni a fejében.
Mikor nem érkezik válasz sóhajtok egy nagyot, mert végül is a kérdést megválaszolta. Hátradőlök a széken, de féloldalas, komolyan kedves mosolyomat tartom, ahogy fürkészem a kislány arcát. Oké, így is lehet, csak sokkal nehezebb lesz, mint amilyet először képzeltem. Ujjaim dobolnak halkan a padon, mosolyom lesz szélesebb, ahogy a gyermeki kíváncsiság igenis győz a kislányban, és pár elnyújtott másodperc múlva derül ki fejében a turpisság. Halkan nevetek fel.
- Szóval unatkoztál - fordítom fejemet a plafon felé, majd biccentem előre ismét. Hogy megbántott-e? Ugyan már, én is untam azokat a tárgyakat, amik nem érdekeltek, sőt… még rosszabb is voltam, mint Lenke, hiszen be sem jártam rájuk, viszont neki egyelőre nincs más választása. Ujjaim ismét végig peregnek a padon. - Segítenél abban, hogy ne legyen unalmas? - biccentem félre fejemet, kékjeimben csillan meg az érdeklődés. Mindketten tudjuk, hogy csak Lenke számára az, hiszen a kölykök legtöbbje izgatottan várja azt, hogy belépjek a terembe, mert a varázslények a legtöbb gyermeket érdeklik, de mindig a kivétel erősíti a szabályt, aki nemrég előszeretettel vont bele többeket is a beszélgetésbe, hogy saját unalmát elűzze. Még büszke is lennék rá, de jelen esetben nem engedhetem meg magamnak ezt.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2021. május 22. 23:17 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Nem először volt büntetésben. Túlságosan arrogáns volt ahhoz, hogy elkerülhesse az olyan helyzeteket, amiből nem lesz baja. Volt, hogy csak kiküldték a teremből az órai csevegés miatt, de kellett már bent maradnia is egész szünetben, egy a kezéből véletlenül kirepülő gumilabda miatt, ami véletlenül pont Eriket találta fejbe. Persze az udvaron felügyelő tanárt nem érdekelte, hogy a fiú mint mondott Lenke legjobb barátnőjére, és az se, hogy Lenke szerint totálisan jogos volt, hogy megdobta a fiút.
Az viszont, hogy csendben és mozdulatlanul kellett ülnie, mindennél rosszabb volt. Mikor kiküldték a teremből, a folyosón sétálgatott, mikor beküldték az udvarról, a bent ücsörgőkkel beszélgetett. Ebben a helyzetben viszont fel nem állhatott, megszólalni pedig a világért sem akart. Csak szúrós szemekkel bámulta Brightmore-t, és várta, mikor megy oda hozzá a tanár.
Mikor pedig a férfi tényleg odament, Lenke pont olyan dühösen bámult szemeibe, mint azelőtt a távolból szuggerálta. Hozzászólni azonban a világért se szólt volna. Nem érdekelte a hierarchia, hogy a másik tanár és kérdezett, ő meg a diák, és felelnie kéne. Csak azt tudta, hogy meg fogja büntetni a tanárt, amiért az megbüntette őt.
Várta hát, Brightmore milyen eszközökhöz fog folyamodni, hogy szóra bírja. Az önmagukat viccesnek tituláló felnőttek olykor megpróbálták megcsiklandozni, hátha feladja a némaságot. Lenke ilyenkor azonban csak megfeszítette arcizmait, és várta, az adott felnőtt mikor hagyja abba az oldalának kaparászását. Egyik vajszívű nagynénje csokival próbálta megvesztegetni egyszer, de Lenkének fontosabb volt az elhatározása, minthogy elfogadjon egy fél csokibékát, és feladjon mindent. Találkozott már olyan - magát szigorúnak tartó - tanárral is, aki megfenyegette, több büntetést ígért neki, ha nem kezdi el a takarítást, a Podlovics lány azonban inkább takarított, minthogy hagyja nyerni a másikat. Legtöbbször a felnőttek feladták, és belátták, hogy úgyis az lesz, amit Lenke akar.
Denis Brightmore-ban viszont úgylátszik emberére akadt a lány. Soha nem gondolta volna, hogy a tanár ennyire könnyedén kihúzza belőle a megoldást. Ahogy a férfi megszólalt, a lány eddig szűkre húzott szemei kerekre tágultak az értetlenségtől. Már nyitotta volna a száját, hogy kifejezze elégedetlenségét, mikor eszébe jutott, hogy nem beszél, így rögtön vissza is csukta. Közben rájött azért, hogy mi folyik itt. Aki a varázsvilágban nő fel, már egészen kiskorában hall olyan dolgokról, mint a legilimencia, és ha elég mesét hall róla, fel is ismeri azt, ha találkozik vele. Lenke arcára visszatért a dühös arckifejezés. Nem is próbálta meg elterelni a gondolatait, hagyta, hogy tanára megtudja, igenis dühös rá ezért a húzásért, és nem tartja fairnek a dolgot. Úgy döntött, inkább nem is akar tárgyalni Brightmore-ral, inkább elfordította a fejét, és egy a falra akasztott képet kezdett bámulni, mely ironikusan egy varázslényt ábrázolt. A lénynek hatalmas szarva volt, és hosszú, fekete-fehér szőre. Lenke pedig tudta, ha nem jön rá, mi van a képen, tökéletes fegyvert ad ellensége kezébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. május 25. 19:50 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Nem tehetek róla, de egyértelmű vigyorra húzom számat, amikor meglátom, hogy szólna, de az utolsó utáni pillanatban gondolja meg magát, majd csukja vissza a száját, hogy márpedig ő biztosan nem szólal meg. Mégis mit kellene tennem? Szórakoztat a helyzet, és mindenkinek egyértelmű, hogy az én szórakoztatásom előrébb való, mint az, hogy Lenke megszólaljon. Felőlem örökre csendben marad, mit bánom én, talán az lenne a legjobb mindkettőnknek, de nem engedhetem el ennyire a kezét. Payne-nek igaza van, még mi formáljuk őket, bár lehet Lenkét csak egy kis gömbbe kellene formálni, mint amikbe a muglik szokták rakni a hörcsögöt. Mondjuk hangszigeteltbe. Mekkora ötlet baszdmeg!
- Gyorsan összeraktad, hogy legilimentor vagyok. Ez a terület jobban érdekel, mint a varázslények? - teszem fel a kérdést, ugyanazzal a levakarhatatlan és őszinte vigyorral rajta, amit egyértelmű dühe vált ki a másiknak. Hörcsög. Megmondtam. Felkönyökölök az asztalra, tenyerembe támasztom arcomat, majd pillantok arra, amerre Lenke is teszi. Szemöldököm rebben meg egy pillanatra a helyzet iróniáján, de inkább mosolyom ül ajkaimon, mert Lenke nagyon, de nagyon jókedvre derít. Ugyanúgy a képet kezdtem fürkészni, mint tanítványom, csak akkor fordulok el, mikor meghallom a vékonyka hangot hátam mögül. Kedves mosollyal fordulok a lány felé, elmagyarázom neki a de Denis bácsi, ez mindenhogy érthetetlen részt, majd túrok hajamba. Denis bácsi, vágod? Sírva fakasztanak, és biztos vagyok abban, hogy ehhez soha nem fogok hozzászokni. Helvey-nek jól áll a bácsizás, mert cuki férfi ember, de én, mint bácsi? Bár, igen, nagyon úgy tűnik, hogy én, mint bácsi.
- Sikerült rájönnöd, mi van a képen? - zavarom meg Lenke gondolatait, de rá sem pillantok, csak és kizárólag a képet fürkészem. Őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs mi van a képen, de nem is nekem kell rájönnöm, Lenke meg túl makacs ahhoz, hogy feladja, vagy segítséget kérjen, így bármit is mondd, úgy elhiszem majd neki, mint annak a rendje. Ezt hívják csapatmunkának.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2021. június 4. 20:11 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Talán ha az élete múlt volna rajta, akkor sem adta volna fel hallgatását a lány. Az viszont mindennél jobban zavarta, hogy a másik élvezi a helyzetet. Neki kellett volna jól szórakoznia, míg Denisnek bosszúsnak kellene lennie. Ehelyett Lenke lett csak egyre durcásabb, hiszen tanára arcán széles mosoly jelent meg, és meg se próbálta rávenni a lányt, hogy megszólaljon. Hát hol ebben a móka Lenke számára?
Persze, hogy összerakta, nem hülye ő!
s valóban jobban érdekelte a legilimencia, mint a furcsa lények, melyekről mindenféle unalmas és értéktelen információt kell megjegyezni. Valakinek a fejébe belenézni? Az bizony sokkal izgalmasabb dolog, és még jó kihívást is jelentene a lány számára. Brightmore-nak azonban a világért sem vallotta volna ezt be, ha okklumentor lenne, még el is tudná tüntetni a másik elől a gondolatot. Kora és képességei azonban kevesek voltak még hozzá, hogy ilyen tudomány birtokában legyen. A tudat pedig, hogy nem tudja kontrollálni gondolatait, még jobban bosszantotta, mint maga a helyzet. Csak iskolatársa mentette meg, aki elterelte egy percre a tanár figyelmét, így Lenkének volt ideje rendbeszedni fejét, míg Brightmore nem rá figyelt.
Na és, hogy mi volt a képen? Arról fogalma sem volt, pedig tudta, hogy a tanár szörnyen élvezi a helyzetet, pláne, hogy pont egy ilyen képen akadt meg a lány szeme. Emlékezett, hogy látta már valahol, látta azokat a szarvakat, sőt, talán a fehér-fekete szőrt is. Talán a tankönyvben, mikor egyszer unalmában lapozgatta. No de mi a neve? Talán ez volna a nundu? Vagy a réem? Szemeit visszavezette Brightmore-ra. Pont úgy húzta össze őket, mint ahogy azelőtt, hogy elfordult volna. Mintha csak szét akarta volna robbantani a tanárt. A levegő vibrált körülötte, és talán csak idő kérdése volt, hogy vadmágiája nem kelt életre még.
Utoljára módosította:Podlovics Yulia Lenke, 2021. június 18. 15:59
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. június 8. 21:14 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Szórakoztat a helyzet, és valószínűleg az arcomra is kiül, mert nem erőltetem meg magam annyira, hogy szóra bírjam diákomat. Inkább elbeszélgetek magamban, mintsem bármit alkalmazzak annak érdekében, hogy szóra méltasson. Ugyan, abban semmi kihívás nincs, ráadásul igencsak dicséretre méltó egyébként, hogy mindennek ellenére, még mindig tartja a büntetést. A végén még büszke leszek. Mélybe menő eszmecserénket zavarja meg egy másik diákom, akinek készségesen és ugyanúgy mosolyogva nyújtok segítő kezet. Nincs más választásom, különben elvesztem a Sárközivel kötött fogadást, és nem hagyhatom az öreget nyerni megint. Az előzőt megnyerte, de ezt most én fogom vinni, még ha hatalmas erőfeszítést is kell beletennem. Természetesen erről csak ő és én tudunk, mert ha Payne megtudja, hogy csak azért vagyok türelmes, mert ez volt a fogadás tárgya, kiakad. Nem mintha egyébként nem tenné meg nap, mint nap, de ezen különösen megtenné, nekem meg nincs ehhez türelmem. Micsoda paradoxon.
Visszafordulok Lenke felé, mosolyogva fogadom, hogy még mindig a képet szuggerálja. Amikor visszafordul felém, a mosoly csak még szélesebb lesz, mert ismét azt a tekintetet kapom, amit percekkel ezelőtt. Így mondjuk nem fogunk előrébb jutni, de üsse kő, a helyzet így is igencsak élvezhető. Számomra. Lehet Lenkének plusz egy óra az én és a kép társaságában. Ki tudja?
- Elgondolkodtam azon, hogy átadom a legilimencia alapjait - könyökölök fel az asztalra, arcomat tenyerembe támasztva fordulok én is ismét a kép felé. Többet nem mondok, csak a képet nézem, ha már Lenke engem csodál képként, apró mosollyal ajkam szegletében. Szusszanva fordulok hátra vállam felett, hogy ellenőrizzem, Cortez még mindig az egyik legfelső polc sarkában alszik-e, és amikor meglátom megkönnyebbülök. Farka csavarodik az állat köré, kitakarja magát, így ez hosszú szunya lesz. Hála Merlinnek, legalább vele nem kell foglalkoznom.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2021. június 18. 17:57 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Úgy tűnik, hosszú évek után Lenke emberére akadt Denis Brightmore személyében. Szülei általában feladták ezt a durca dolgot, néha-néha húzták csak ilyen sokáig, mikor Lenke a fejébe vett valamit. Mert a szőke mindig megszerezte amit akart. Egészen eddig. Most azonban nem ő állt nyerésre, hanem a tanár, ez pedig végtelenül kiakasztotta a lányt, és kétségbeesetten keresgélt valami új megoldást. Ezért jött az ötlet, hogy inkább rá sem néz a férfira, a dolog viszont visszafelé sült el. Szemei valami olyat találtak meg, ami nem hogy előnyt, hanem sokkal nagyobb hátrányt jelentett neki. Fogalma sem volt, mi van a képen, és ezt valahogy el kellett titkolnia a másik elől, mégpedig okklumencia tudománya nélkül. Ez lehetetlen küldetésnek bizonyult azonban, így visszatért a dühös szemek meresztéséhez. Tekintetébe belesűrítette minden haragját. Dühös volt magára, mert nem tudott felül kerekedni a tanáron, nem tudott a helyzet ura lenni, de dühös volt Brightmore-ra is, amiért ilyen jól szórakozik rajta. Fejében ez a helyzet egyáltalán nem azzal végződött, hogy ott ültek takarodóig, ellenben a valóság így látszott alakulni. Kellet egy másik megoldás! Szólaljon hát meg mégis? Neeem, azt csak még nagyobb elégedettség lenne a tanárnak, azzal beismerné, hogy nem tud már mást tenni. Maradt hát a csendes üldögélésnél. Szemeit vékonyra húzva meresztette a tanárra, karjait pedig durcásan összefonta maga előtt.
Ekkor azonban Brightmore lépett. Szavai úgy kúsztak Lenke agyába, mint a kakaó illata tud az orrba. A lány ösztönösen leengedte karjait, s kicsit előre is dőlt, kíváncsian. Ha most megszólal, vesztett. Úgy kellett tehát alakítania a dolgokat, hogy mindent megkapjon. Ötlete azonban nem volt rá, így úgy döntött, csak figyel, hagyja, hogy Denis lépjen most. Szemei azért kiengedtek a dühös kifejezésből, és egész testtartása azt sugallta, hogy bizony, nagyon érdekli a tanár mondandója.
- Figyelek! - gondolta. Teljesen azonban nem akarta magát kiadni a férfinak, szemeiben még mindig ült egy kis gyanakvás. Nem volt benne biztos, hogy a tanár pontosan azt teszi majd, amit ígért.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. június 28. 19:56 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Lehet, hogy csapnivaló tanár voltam, vagyok és leszek, de azt ne mondja senki, hogy nem érzek együtt a diákjaimmal. Oké, ez sem igaz feltétlen, mert Lenkével ellentétben, én borzasztóan élvezem a helyzetet, míg a kislány arcára ül ki, ahogy engem néz meredten, hogy mennyire, de mennyire elege van belőlem. Nem tudom, hogy mások hogy oldják meg ezeket a problémákat, de őszintén szólva nem is érdekel, mert már nem akarom megtudni, miért beszélte végig az órát. Ez így sokkal izgalmasabb és szórakoztatóbb, nekem mindenképpen, az, hogy Lenke pedig ennyire megmakacsolta magát, legyen az ő baja. Még akkor is, ha érzem a parázsló tekintetét rajtam. Mindössze oldalvást sandítok rá, és nagyon nagy önuralom kell ahhoz, hogy ne nevessek fel, amiatt, ahogy rám néz. Lazán ökölbe szorított kezemet teszem szám elé, ahogy aprókat köhintek, csak párat, hogy a nevetés ingere valahogy minél gyorsabban elmúljon, mert ez most komoly helyzet. Már akinek, oké, de tényleg az.
Szóval a legjobb megoldást választom arra, hogy oldjam a helyzet feszültségét: bedobom azt, ami igenis felkeltette a kislány érdeklődését, és a kezek azonnal leesnek mellkasa elől, még ideje is van előrébb dőlni, mintha valami hatalmas titkot igyekeznék vele megosztani. Fejemben hallom meg a szócskát, azonban még csak szemem sem rebben meg rá. Ugyanúgy tenyerembe támasztott arccal figyelek előrefelé, mert a kép nagyon leköt, talán jobban is, mint eddig Lenkét. Bár eddig egyikünk sem jött rá, hogy mégis mi a faszt ábrázol, de nem baj, mert nagyon úgy tűnik, hogy sokáig fogunk itt ülni kettesben. Én végül is ráérek, mert a holnapi óráimat drága tanársegédem összerakta már, így nekem nem kell velük foglalkoznom. Kitartóan fürkészem a képet, fejemet is kissé odébb biccentem, mert ugye nem hallottam Lenke gondolatait, hiszen: én sem használom mindig minden képességemet. Igencsak fárasztó lenne, és szeretem elkerülni a felesleges energiabefektetéseket.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2021. július 5. 18:27 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Nehogy azt higgye bárki is, hogy Lenke egy pillanatra is komolyan megfontolta a feladás lehetőségét. Esze ágában sem volt feladni a dolgot, engedni a tanárnak. Azt viszont nem tudta, és nem is akarta palástolni, hogy borzalmasan dühös volt Denisre. Nem tetszett neki, hogy most vele játszanak úgy, ahogy ő szokott másokkal. Nem örült, hogy Brightmore az ő módszereit használja föl ellene, hogy nem enged neki és, hogy meg akarja vesztegetni. Az mondjuk már sokkal jobban tetszett a lánynak, amivel meg akarták vesztegetni. Bár Lenke általában igen makacs volt, tudta, mi a jó neki. Meg akarta szerezni, amire szüksége volt, ez pedig jelen helyzetben a tanár által birtokolt tudás. Minden porcikájából sugárzott a kíváncsiság. Lelkesedése azonban elapadt, ahogy észre vette, hogy a tanár nagyon nem akar elkezdeni beszélni. Nem akarta azonban kimutatni, hogy dühösebb mint volt. Mert - ha nem is azonnal - észre vette ám, hogy ez az, ami szórakoztatta Denist. Az egy valami pedig, amit semmiképpen nem akart, az az volt, hogy örömet szerezzen a másiknak. Ellenségek voltak most, és Lenke úgy is viselkedett tanárával.
Szúrós tekintettel nézte a férfit, és csoda, hogy kék szemei nem fordultak vörösbe. Nem tudhatta, mikor néz ellenfele a fejébe, kénytelen volt hát megpróbálni uralkodni magán, és szabályozni gondolatait, ha már az okklumencia képességének nem volt birtokában. Talán majd egyszer. Addig viszont csak megérzéseire tudott hagyatkozni. Megérzései pedig azt súgták, hogy Denis Brightmore éppolyan makacs, mint Podlovics Lenke. Azt viszont már nem tudta, hogy tudna ő az lenni, aki győztesen kerekedik ki a szituációból.
Előre dőlve szemlélte a férfit, aki viszont még mindig a képet nézte. Lenkét szörnyen zavarta, hogy nem jött rá, mit ábrázol a kép. Ő akart lenni az első, aki rájön, mert azt remélte, azzal a másik fölé kerekedhet. Egy valami tudta volna kizökkenteni őket a játékból, még pedig a korábban is kérdezősködő lányka. Második próbálkozását azonban feladta, ahogy szemei találkoztak Lenke dühös tekintetével. A kislány fiatalabb volt Lenkénél, talán ezért is ijedt meg, és döntött úgy, hogy inkább megoldja egyedül a helyzetet. Legalább tanul egy kis önállóságot.
Lenke is a kép felé fordult, ám már nem abban a nyitott, érdeklődő pozícióban, ahogy eddig ült. Karjait ismét összefonta mellkasa előtt, és úgy dőlt hátra a székén. De vajon mi van a képen?
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. július 9. 21:08 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Az a baj ezzel a játékkal, hogy sem én, sem Lenke nem fogjuk feladni. Elgondolkodtató, hogy kinek a viselkedése a gyerekesebb, de basszameg, hát bárki lássa lelkemet, hogy én minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy addig húzzam az egészet, amíg nem szégyellem. Nem azért, mert ki szeretném engesztelni a lányt, ugyan már, hanem, mert rettentően élvezem, és ehhez az kell, hogy a képet nézzem meredten, mintha meg sem hallottam volna, hogy próbálkozik. Államat támasztom tenyerembe, ujjaimmal dobolok párat arcomon, miközben igyekszem rájönni én is, mégis mi a franc van a képen, tökéletesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy Lenke tekintete lyukat éget a testembe. Nem palástolja mégis mennyire utál jelenleg, és ez engem mérhetetlenül boldoggá tesz. Lassan büszkeséget is érzek, ha így folytatja, és megmerem kockáztatni, hogyha a kezdetleges ellenségeskedésen túlmegyünk, akkor a végén még el is fogjuk tudni egymást viselni. Vagy ennyire ne szaladjak előre?
Kezem nyúl ki a felénk tartó kislány felé, hogy annyira nem kell megijedni Lenkétől, mert bármennyire hihetetlen, egyelőre még mindig én vagyok itt a felnőtt. Még akkor is, ha a helyzet nem erre enged következtetni. Ujjaimat mozgatom meg magam felé, de kékjeimet nem szakítom el a képről, csak akkor, amikor a kislány elém lép. Érdeklődve hallgatom, hol akadt el, majd mosolyogva kezdem el rávezetni a megoldásra. Lehet érte utálni, de nem fogok azon tanárok közé tartozni, akik elmondják a megoldást. Tartom, hogy sokkalta kifizetődőbb, hogyha maguktól jönnek rá a dolgokra, így mindössze támpontokat vagyok hajlandó adni a kislánynak is, aki halkan sikkant fel, miközben magyarázok neki. Felkapom fejemet, kékjeim zizzennek oldalra, majd nevetek fel halkan. Cortez nyújtózkodik a mellettünk lévő padon, majd ül le rá. Fejét ide-oda mozgatva méregeti a kislányt, majd néz rám. - Még másfél órát ki kell bírnod, aztán megyünk - bólintok egyet felé, majd fordulok vissza a lány felé. Mosolyogva bólintok egyet, hogy megsimogathatja, amivel várhatóan a világ legnagyobb lavináját indítom el, mert nem telik el három másodperc és a tanulószoba összes diákja Cortezt kényezteti, aki imádja, hogy a figyelem középpontjában lehet. A kérdés annyi, hogy meddig? Én megvárom, amíg megunja, majd a gyerekek tudtára adja, hogy elég volt, és elég egyértelmű is lesz, rábízom, így én ismét Lenke felé fordulhatok féloldalas mosollyal ismét.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2021. július 12. 13:46 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Hosszú lesz az út odáig, hogy Lenke elviselje Denist. Szeretetről már ne is beszéljünk. Bár dühe ellenére, Lenkében volt némi tisztelet is a másik iránt, amiért méltó ellenségnek bizonyult. Tisztelet, valahol nagyon mélyen, de ott volt. Sosem mutatta volna azonban ki, talán még ő maga sem tudott róla, hogy így érez. Tekintetében csak düh volt, és semmi más. Tüzes szemekkel bámulta a tanárt, és várt, vajon megmondja-e neki, mit ábrázol a kép. Hiszen Lenke nem volt legilimentor (még), nem tudhatta, hogy Brightmore-nak ugyanúgy fogalma sincs, mint neki. Nem mozdult, csak bámult. Mindössze akkor forgatta meg a szemeit, mikor a másik kiscsaj mégis kapott segítséget. Miért nem volt képes egyedül megoldani a feladatát, hm? Igen, Lenke hajlamos volt lenézni másokat, önmagát helyezni a csúcsra. A másik lány pedig zavarta most őt, így kellett valami, ami által ráirányíthatta a haragját. Ez pedig az értetlenkedése lett. Csak egy pillanatra emelte ismét a másik lányra tekintetét, mielőtt az elment, és Lenke szemeiben továbbra is a düh csillogott. Vele se lesznek már barátok. Egy pillanatra ismét a képre emeli kékjeit, de hamar vissza is fordítja őket Denisre. A többi gyerek kíváncsiságának tárgyát megpróbálta kizárni, pedig mindennél jobban oda akart volna menni, és ő is megsimogatni az állatot. Nem engedhette azonban meg magának, hogy bármi is elvonja a figyelmét a küzdelméről.
Egyenesen a tanár szemeimbe nézett, úgy csinált, mintha a másik lelkéig látna. Pedig nem így volt, helyette Denis látott az ő fejébe. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy Lenke ezért utálta a legjobban. Fogalma sem volt ráadásul, a tanára mikor néz épp a fejébe, és mikor nem, ezzel a tudattal pedig folyamatos feszültségben ült ott, és már fogalma sem volt róla, mit kéne kezdenie a helyzettel. Eddig a legilimencia vonzotta, belátta azonban, hogy Denis szándékosan húzta el az orra előtt vágyának tárgyát, aztán dobta el azt messzire, többet elő nem szedve. Maradt hát a kép. Ha rájön, mi van rajta, azzal jó pontot szerezhet. Végig pörgette magában az összes lényt, amire emlékezett, - nem volt hosszú a lista - de az agancsos lény képe csak nagyon halványan rémlett neki. De valami szarvas lehet, nem? Talán csak egy sima szarvas? Vagy egy csodaszarvas esetleg?
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. augusztus 6. 09:32 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Kicsit képmutató ez a macska-egér játék, amit Lenkével éppen nyomunk a többi kölyök tudta nélkül. Tisztában vagyok azzal, hogy a legegyszerűbb az lenne, hogyha megbüntetem még párszor, amiért beszélt, esetleg év végéig kihúzom ezt a fajta büntetést, mert mekkora poén, de tudom, hogy semmit nem érek vele a kislánynál. Makacs és szeret nyerni, tipikusan az, aki mindig eléri, amit akar. A baj az, hogy én már tudom, hogy nincs esélye, de a lehetőséget szeretném megadni, hogy meglepjen, hátha tud olyat mondani vagy mutatni, ami arra késztet, hogy visszakozzak az egészből. Arra emlékeztet, mikor Ombozi jelent meg nálam minden nap ugyanabban az órában az elemije miatt. Az elején tudtam, hogy csalt, mégsem tettem szóvá, mindössze közöltem, hogy hibázik, amit ő szó nélkül hagyott. Annyira egyértelmű volt, szívem szakad belé, ha csak rágondolok. Szívjuk egymás vérét, és ez valahol elégedettséggel tölt el, mert nem unatkozom, amíg foglalkoznom kell vele, de attól még idegesít. Lenkével is így vagyok. Nem olyan mértékben, mint az Ombozival, de ha így haladunk, lehet eléri azt a szintet. A lényeg annyi, hogy tudom, semmit nem érek azzal, ha agyba-főbe büntetgetem. Ez csendes háború!
Mosolyogva figyelem a kölyköket, akik körbe ugrálják Cortezt. Egyelőre csendesen tűri, szeret a figyelem középpontjában lenni, és nem is hibáztatom érte. Régen kapott ekkora figyelmet, főleg ennyi simogatással. Oldalvást sandítok Lenkére, halkan nevetek fel, ahogy előre fordulok, lejjebb csúszva a széken döntöm fejemet a szék háttámlájának, kékjeim a plafont fürkészik. Karjaimat keresztbe fonom magam előtt, utolsó pillantást vetek diákomra, majd hunyom le szemeimet. Ajkaimon halvány mosoly pihen. Komolyan mondtam a legilimenciát, bár kételkedem abban, hogy ez legális-e, de ha csak az alapokat adom át elméletben, akkor nem lehet belőle gond, nem? Lehet megérne egy kérdést Sárközitől. Vagy többet is. Tököm, hiányzik az öreg.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2021. augusztus 14. 17:52 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Brightmore szemeibe bámulva ült egy darabig, és nem csinált semmit. Kezdte nagyon unni a dolgot, és kezdte úgy érezni, hogy számára semmi előnyös nem származik már a helyzetből. Ha megszólal azonban, elveszíti a küzdelmet, és még rosszabb helyzetbe kerül. Azt pedig semmiképpen sem akarta. Félt ugyan a tanártól, hiszen megvolt benne a hierarchia tudata, ezt semmivel nem mutatta ki azonban, és nem is kezelte másképp a tanárt, mint bárkit, akivel versenybe szállt. Ez a verseny azonban mindennél keményebbnek bizonyult a lány számára, szembe találta magát méltó ellenfelével. Ráadásul túl sok mindent akart egyszerre: győztesen kikerülni a néma háborúból, kitalálni, hogy mit ábrázol a kép, megsimogatni Cortezt, de legfőképpen, a csata ezen pontján, csak felállni és kisétálni a szobából. Szívesen tanult volna még legilimenciát is, de azt az eshetőséget már elengedte, feladta. Csak bámult Denis szemeibe, sajátjait kicsire összehúzva.
A többi gyerek semmit sem vett észre a kis csatájukból, nem siethettek Lenke segítségére. Bár a lány úgyis egyedül szerette megoldani a problémáit. Az viszont sokkal jobban zavarta, hogy ő nem mehet el, nem simogathatja meg a kis állatkát. A valódi büntetés számára az volt, hogy nem mehetett el, és, hogy nem tudott nyerni. Úgy néz ki, mindenek végén Brightmore mégiscsak sikerrel járt a büntetéssel. Csak éppen máshogy, mint ami az eredeti szándék volt. A hatást elérte, mert Lenke igazán kezdte megbánni, hogy beszélt órán, és, hogy ezért most itt kell ücsörögnie. Sőt, igen kezdte megunni az ücsörgést. Egészen addig, amíg be nem látta, hogy nincsen a székhez kötözve. Még mindig ő maga irányítja tagjait, és felállhat, amikor csak akar.
Egy pillanatra se vette le szemeit Denisről, ám kékje pimaszul felcsillantak, ahogy lassan, nyikorogva hátra tolta a széket és felállt. Két kezével az asztalra támaszkodott, kicsit előre dőlt a tanár felé. Első gondolata az volt, hogy kinyújtja rá a nyelvét, de ráharapott, még mielőtt megtehette volna. Ezt még a Podlovics lány is soknak érezte. Helyette ismét felegyenesedett, és lassan a többiekhez sétált, hogy ő is megsimogathassa Cortezt. Arcán továbbra is harag ült, belül azonban úgy érezte: győzött!
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. szeptember 4. 15:07 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Talán mindketten a legjobban járnánk akkor, ha Lenke valóban fogná magát, felkelne és elhagyná a termet. A legnagyobb bökkenő ebben, hogy mint tanára, ezt nem engedhetem meg, ugyanis kiskorúként nem hagyhatja el az intézményt, amíg én azt nem mondtam, vagy a kötelező foglalkozások nem teltek le. Márpedig ő még kötelező foglalkozáson ül, bármennyire is nem szeretné. Én sem szeretném, basszameg, de hát a kötelezettségek meg a többi felelősségteljes szöveg helye, ráadásul… engem otthon egy Payne vár, és ember legyen a talpán, aki azt a litániát egy ilyen hosszú nap után még meghallgatná nyugodtan és türelmesen.
Tartom a szemkontaktust, amit minduntalan a kislány kezdeményez, azonban mikor tekintetében valami más csillan meg, ajkam akaratlan rezdül, hogy visszafojtsam a mosolyt. A szék nyikordul, és mire pisloghatnék egyet, Lenke már az előtt áll. Egy szót sem szólok, mindössze én is előrébb dőlök egy szemtelen vigyorral arcomon, mikor ő, és halkan felnevetek: nem cselekszi meg azt, amit szeretett volna. Okos kislány, bár értékeltem volna a bátorságát. Követem mozgását, a vigyorból lesz mosoly, azonban a szemtelenség még mindig ajkaimon csücsül. Türelmesen várom meg, hogy Cortezhez érjen, majd támaszkodom térdeimre és állok fel. Az állat azonnal mozdul, egy könyvről elrugaszkodva ugrik a vállamra, majd helyezkedik nyakamba. Automatikusan felnyúlok, megcirógatom álla alatt, majd hátra sem pillantva indulok a tanári asztal felé.
- Aki befejezte, elmehet - fordítok hátat az asztalnak és döntöm annak csípőmet. Karjaimat fonom keresztbe magam előtt. Kékjeim a mozgolódó diákokon zizegnek ide-oda, köszönök mindenkinek, segítek az utolsó utáni kérdésben, majd halkat szusszanok. Fejemet döntöm hátra, szemeimet lehunyom. - Te is mehetsz, Podlovics - biccen előre fejem, arcomon halvány, de őszinte mosoly játszik. - Öröm volt veled tölteni a délutánt - biccentek aprót, majd nyúlok a papírhalom felé, amit kezembe fogok, majd lépek ki a kislány után a folyosóra.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda