36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. március 19. 11:18 | Link

Igazgató-helyettes úr


Elpillantok jobbra, senki. Elpillantok balra, senki. Tudom, hogy most nem lehet itt senki, mégis, mindig ilyenkor szokott lenni valaki. Azt mondják a nagy számok törvénye. Vagy a sors. Vagy mindkettő. Viszont most minden kihalt. Ez az egyetlen olyan óra, amikor mindenki tanít, és minden gyerek tanul. Akik nem tanulnak, őt az óvodai és bölcsis csoportjaikban vannak, a konyhán pedig készül az ebéd. Ez az én órám. Ilyenkor szeretek sétálni a falak között, elolvasni a kitett hirdetményeket, megnézni alaposan a festményeket, és pörögni a folyosón. És itt van a lépcsőkorlát.
Elpillantok újra jobbra, senki, elpillantok megint balra, senki. Ha most lenne bent egy billywig, hallanám a dudorászását. Alsó ajkamba harapok, ujjaimmal végigsimítom a fordulóban lévő részt. Masszív fakorlát, én pedig amúgy is kis súllyal rendelkezem. Hosszú, de mégis, csak egy röpke pillanat lenne. Mielőtt elindultam ide, Magyarországra, apa azt mondta nekem, hogy mindent tegyek meg, amire vágyok. És a filmekben ez olyan jó, olyan szép, olyan tökéletes. Át akarom élni a suhanást. Mint Rose a Titanicban, előbb az egyik, majd a másik lában helyezem fel, elhelyezkedem, és visszafojtva kitörni készülő kacagásomat, kitárom karjaimat, és elindulok lefelé. Kontyba fogott hajam kibomlik, és a visszatartott hang kiáramlik. Nem hangosan, de boldogan.
A vége apró ívben ér véget, ott lehuppanok, tökéletes érkezéssel, vagyis majdnem, mert azt hiszem, hogy mint egy hercegnő, csak megállok a lábaimon, de nem így történik, mert kettőt még lépek, a lendületet elszámítottam, és így esik meg, hogy testem egy másik testnek csapódik, amitől nevetős-horkantós hangot hallatok, nem túl nőies, de nem is hiszem, hogy erre szükség van. Viszont az illatából megállapítom, hogy férfi, és amikor felpillantok rá, az arcára, szemeim kistányér méretűre zsugorodnak. Hoppá.
- Uram!
Egyszerre vágom magam vigyázzállásba és próbálok pukedlizni, ami valami ösztönös reakció lehet, és akkor megérzem, hogy nem csak, hogy nekimentem, de a nővérke ruhám igen alaposan beleakadt az övébe, és szó szerint ott tart a férfi közvetlen közelében.
- A vonzás törvénye.
Felelem széles mosollyal az esetet, de nem nyúlok oda, mert hát illetlenség lenne, és nekem éppen, hogy csak lejárt a próbaidőm, nem szeretném tíz perc alatt abszolválni a kirúgásomhoz kellő dolgokat. Ez a mozdulat nem is tudom, hogy melyikünk dolga lenne, de valahogy egyikünkhöz sem illene, így lehet, hogy örökre így maradunk. Zavartalanul, de tényleg, egyetlen pirulásfolt nélkül állok vele szemben, néhány centire tőle, belül azonban égek, mint a Reichstag.
- Szerettem volna beszélni önnel, mert, fizetéselőleget szeretnék kérni. Az egyenruhám olyan nagy, mint az orosz cirkusz, gondolom az előző iskolaorvos hölgy viselte volna, és szeretném elvinni varrónőhöz, hogy bevegyen belőle egy kicsit, és azt hiszem azért is, hogy megvarrja. Ha jól tudom, önnek kell ezt jóváhagyni.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. március 19. 12:05 | Link

Virginia

Az előkészítő legelfoglaltabb órájában járunk épp, amikor már javában rotyog az ebéd, a kicsik pedig kivétel nélkül mind csoportfoglalkozáson vagy órán ülnek. Teodor nem egy andalgó, bámészkodó szerzet, bár az is igaz, hogy mindig is nagyobb igénye volt környezetének alapos megfigyelésére, mint egy átlagos embernek. Ez a fajta igény azonban nem jelent egyet azzal, hogy túlontúl részleteibe menően elemezne egy, a déli órákban az ablaküvegen átszűrődő napsugarat, annak költői létét, majd ebből kiindulva az élet értelmét. Sokkal inkább merül ki abban, hogy felismerje az őt körülvevő szituációkat, a lassan kialakuló helyzeteket, és úgy egyáltalán, magukat az embereket és viselkedésüket.
Miközben könyvet olvasva befordul a bal oldali szárny hosszú folyosójára a földszinten, nem hall egyetlen apró hangfoszlányt sem, csupán a teremből kiszűrődő tanári intelmeket, vagy épp a lelkes gyermeki találgatásokat. A leghangosabb csoport persze mindig Sawyer kisasszonyé, aki különböző mítoszokat és legendákat mesél, amin a gyerekek ámulnak és bámulnak, olykor hangosan nevetnek, vagy szipogva figyelnek. Egyszer volt szerencséje beülni és meghallgatni, akkor pedig egyenesen le volt nyűgözve. Bár a nőnek sem végzettsége, sem tapasztalata, kétség kívül az egyik legjobb pedagógusnak számított szerény intézményükben. Ahogy elért a lépcsősorhoz, meghallotta azt a visszafojtottan gurgulázó kacagást, amit valaki nagyon szeretett volna titokban tartani, amikor pedig felnézett, akkor egyik alkalmazottjukat látta lefelé suhanni a korláton. Nevezhetnénk jóstehetségnek, ugyanis megpillantva a vörös hajzuhatagot és a sebességet, amellyel közeledik, automatikusan becsukja a könyvet és áthelyezi baljába, hogy amikor pár pillanattal később a hozzá képest apró test nekiütközik, a tárgy ne sérüljön.
- Mayfair kisasszony, örülök, hogy ilyen remek hangulatban találom - láthatóan jól szórakozik a nőn és annak reakcióján, mintha a férfi egy katonatiszt volna. Ha minden itt dolgozót kirúgna azért, mert az őket körülvevő gyermekek megfiatalítják őket, már egy teremtett lélek sem koptatná a Shanes folyosóit. - Nevezhetjük vonzásnak, vagy a lépcső korlátjának tetejétől az aljáig tartó gravitációnak és egyszerű véletlennek. De kedves, hogy Ön kettőnk vonzásában hisz - bizonyosan kellemetlennek kéne lennie, mégsem érez semmi rosszat abban, amikor övéhez nyúl és finoman, vigyázva, hogy a ruha anyagán kívül ne érintkezzen illetlenül Virginiával, megszabadítja magukat egymástól. Arrébb nem lép, de most már legalább nem azért állnak ilyen közel, mert nincs választásuk.
- Én is jóváhagyhatom, igen. Viszont ne legyen gondja erre, semmiképp sem szeretnénk, hogy saját költségen varrassa meg a munkaruháját, ezt természetesen az előkészítő fogja állni - olyan sok pénzük nincs ugyan, hogy elkótyavetyéljék mindenfélére, annyi azonban akad, hogy a dolgozóik, legfőképpen gyógyítóik munkaruháját rendben tartsák. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt időszakban többször kaptak támogatást, Konrád ugyanis valamilyen furcsa okból kifolyólag nemcsak a Bagolykő, de a Shanes sorsát is szívén viseli. Teodor véleménye persze egészen máshová fut ki, szerinte ugyanis Lizi keze van a dologban...
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. március 19. 12:36 | Link

Igazgató-helyettes úr

 
A mosolyom szélesebbé válik, hogy nem korhol meg, és, hogy nem is kapok büntetést, amiért a tomporommal fényesítettem a korlátot, mert tudom, hogy azért ez nagyon illetlen viselkedés lenne. Magamban viszont kipipálom a bakanacslistámon a korláton lecsúszást, és otthon is meg kell majd ezt a műveletet tennem. Már elég sok pipa van azon a listán. Vettem például magamnak kesztyűt és sálat, még az első fizetésemből, és megtanultam hógolyózni, meg persze ott van az is, hogy láttam havat. És egy egész házat kifestettem egyedül. Igaz picike ház, nincs is még kész, és két hónapig spóroltam rá, de megcsináltam.
- Állok szolgálatára, ha vidámságra van szüksége, vagy, ha inna egy teát. Remek teakészítő hírében állok.
Mondjuk az ízesített forrócsokim sokkal jobb, de nem tűnik csokis típusnak egy kicsit sem. Viszont szeretek meglepődni, és ha meglepne, akkor még boldogabb lennék, mint most. Bár, azt nem biztos, hogy jó lenne, mert már most is olyan boldog vagyok, hogy ha még boldogabb lennék, akkor kiugrana a szívem, és az élettel összeegyeztethetetlen cselekedet volna. Engedelmesen megállok, és nem ficergek, amíg megszabadítja magát tőlem, sőt, mint egy jó kislány, kihúzom magam, és ujjaimat magam mögött összefonom, hogy ne akadályozzam a mozdulatsort. De nem lép el, megjegyeztem ám.
- És ha ön is hinne benne, akkor azt hitetnénk, hogy belecsöppentünk egy romantikus komédiába. Remélem én vagyok az első és egyetlen nő, aki szó szerint önbe repült.
Pillantok fel játékos érdeklődéssel, nem ellépve, de fejemet kicsit oldalra döntve. Tudom, aggódnom kellene, de valahogy mégsem féltem az állásomat, mert a másik olyan megnyugtató kisugárzású. Szeretem a kellemes alakokat, akik nem késztetnek arra, hogy életunt felnőtt legyek, én kalandor vagyok, mint Mulán vagy Merida. Kalandnak élek meg mindent, azt is, ha a függőágyba belecsavarodok pihenés közben.
- Igazából, másra is költenék. A tanács megengedte, hogy felújítsam azt a házat, amit bérelek, és megtaláltam a világ leggyönyörűbb kék színét az egyik boltban, de nagyon drága, viszont szeretném megvásárolni, és azt mondták, hogy csak a héten tudják nekem tartani. Egy egész galleont kérnek érte, és nekem kettő kellene belőle. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az emeleti fal ne olyan kék legyen, így áldozatokat kell hoznom érte. Megmutatnám majd, mármint, ha készen lesz, furcsa lenne, ha elvinném magammal egy festékes boltba a főnökömet.
Még bólintok is hozzá egyet, mert tudom, hogy neki ez tényleg furcsa lenne. Nekem annyira nem, de én, hát, én vagyok.
- Igazából, azért jöttem erre a folyosóra, hogy igyak egy teát. Ön is kér?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda