36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 852
Írta: 2019. november 25. 17:33 | Link

Ophelia
70.neked
Én attól még  Love


Csak, hogy összegezzük az elmúlt napjait. Övé lett a Félszemű, amivel rohadtul nem tudja, hogy mit kellene kezdenie, most döbbent rá igazán, hogy mennyire elhamarkodott döntés is volt az.
Akkor a legjobb barátja pofán verte egy hatalmas nagy félreértés miatt, ráadásul a munkahelyének udvarán, ezzel az amúgy is kevés tiszteletet még jobban elásva úgy majdnem mindenki előtt.
De a legnagyobb probléma az életében az, hogy még mindig gyökér. Elbánkizta, de ezt most olyan rendesen, hogy tudatában van annak, ebből nem lesz visszaút. Pedig akarná. Nagyon. Értette a nő minden szavát, de a betolakodó férfi kisugárzása és szájalása olyan szinten kerítette más állapotba, hogy a meneküléssel elcseszte. Pedig neki csupán nem volt kedve kinek nagyobb a fasza játékot játszani. Ment a nő után. Egyből nekiiramodott, de hiába. Hűlt helyét találta ahogy átlépte a pizzázó küszöbét.
Három nap telt el. Minden három nap kereste. Mindenhol, de csak üres falakba ütközött. Viszont Bánki, mégha puhapöcs is, ha bocsánatkérésről van szó nem adja fel. Főleg, ha a másik fél ilyen rövid idő alatt úgy itta be magát a bőre alá, hogy szinte fájdalommal jár számára az, ahogy le akarja vakarni.
Nem is akarja.
A nő szerencsétlensége az, hogy egy helyen dolgoznak, s vannak olyan időpontok, amikor egyszerre vannak jelen a tanoda falai között. Bánki úgy dönt ezt használja ki, s amikor Ophelia befejezi az osztályával az órát, ő bizony az utolsó diák távozásával belép a terembe és becsukja maga mögött az ajtót.
- Ophelia - köszörüli meg a torkát, de egyetlen egy lépést sem tesz a nő felé. Pedig akarna, ó de még mennyire. Azonban tanulva az utolsó találkozásukból jobbnak látja, ha marad az ajtóban. Így a nő maximum az ablakon keresztül távozhat.
- Nem kell semmit mondanod, csak hallgass meg és már itt sem vagyok - nem hozott csokit, se virágot, semmit. Eszébe jutott a pizza és hogy abból kellene csokrot összeállítani, de ezt az ötletet akkor vetette el, mikor emlékeztette magát, hogy a végzetasszonnyához készül, aki jelen pillanatban nem biztos, hogy értékelni a gesztust.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 25. 18:03
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 25. 18:38 | Link

Bánki Barnabás - mindig összezavarsz

Sűrű napok állnak a hátam mögött. Alapvetően úgy indult az egész, hogy totálisan elveszettnek éreztem magam azután, ami a Félszeműben történt. Csak kimentem egy szelet pizzáért és ott kötöttem ki, hogy Barnabást elvesztettem, az az istenverte véla meg megint felütötte a fejét, ráadásul még vetkőzni is neki állt, mint minimum egy divatbemutatón lenne, ahol az volt a forgatókönyv hogy leöntik és akkor uccu neki, meg kell szabadulni a ruháktól. Az elmúlt pár nap csigalassúsággal telt. A kialvatlanság megint felütötte a fejét és a Romániában eltöltött két nap sem könnyítette meg a helyzetet, mert elég sok minden szakadt a nyakamba.
Lassan pakolászom össze a papírjaimat, miután a diákok kiviharzanak a teremből, és semmi másra nem vágyom, mint egy hatalmas bögre kávéra, és egy kiadós alvásra. Remélem tisztában van azzal mindenki, hogy mennyire megérdemlem mindkettőt, így a gondolattól kissé feldobódva mosolyogva pakolgatok tovább, majd elégedetten csapom hónaljam alá a papírhalmot és veszem fel táskámat, hogy elinduljak. De az ajtó zárja kattan, én pedig értetlen nézek az ajtót támasztó férfira, aki az eddig megszokottakkal ellentétben Opheliának hív. Valamiért összeszorul a szívem ez miatt, és egy szomorkás mosoly is felkerül ajkaimra, de a férfira tekintek.
- Barnabás - táskámat visszateszem az asztalra a papírhallommal együtt, majd öles léptekkel indulok el az asztal széle felé, hogy megtámaszthassam csípőmet rajta és érdeklődve tekintsek a férfira.
- Rendben - bólintok egy határozottat. Kezeimet keresztbe fonom magam előtt, teljesen semleges arccal várom, hogy a férfi megszólaljon. Legszívesebben üvöltenék vele, amiért ezt csinálta, amiért elrontotta az egészet, de nem teszem. Csak türelmesen ülök és várom, hogy neki kezdjen. Ennyi időm még van, és ennyit még meg is érdemel. Legalább a lehetőséget kapa meg, hogy megmagyarázza vagy elmondja mit miért tett, mert ugye, ez annyira nem volt nyilvánvaló, amikor az étterembe ott akart hagyni, nem is egyszer.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 852
Írta: 2019. november 25. 19:22 | Link

Ophelia
Bár életed végéig tehettem volna ezt.
Köszöntem.  Love


Egy pillanatig némán nézi a nőt, mielőtt felfedné magát. Gyönyörű mint mindig, s bár nem sugárzik annyira, a férfi biztos benne, hogy ugyanúgy magára vonja mindenki figyelmét mint máskor. Barnabás. Hallja nevét a nőtől, melyet tulajdonképp mindig is utált. Otthon csak akkor hívták így, ha valami rosszat csinált, ám mikor a nő így szólította az mindig tetszett neki. Ő nem meri Carolinaként szólítani, hiszen úgy érzi erre a jogot végleg elvesztette. A nő beleegyezése majdhogynem meglepetésként éri, hiszen valami hurrikánra számított leginkább, így egy pillant erejéig csak áll ott, mint egy újszülött bárány és les maga elé.
- Szeretnék bocsánatot kérni mindenért. Elég sok idő után te voltál az első, aki felé mertem bármilyen lépést is tenni - talán távolról kezdi. Talán csak azt kéne mondania, hogy sajnálom, köszönök mindent, légy jó. De arra ő nem képes és úgy érzi, hogy azzal nem is igazán lennének sokkal előrébb. Így hát folytatja.
- Azt hiszem annyira elvitt magammal a gondolat, hogy egy ilyen nő esélyt adott nekem, hogy túlzottan belelovaltam magamat abba, ami még nem is volt - hátát az ajtónak dönti, kezeit tehetetlen zsebébe csúsztatja, de tekintetét le nem veszi a nőről és annak vonásairól.
- Aztán jött Bözsi nénje meg a hülye pletykái, amiben kifejtette, hogy tegnap még ezzel láttak, előtte azzal. S bár tudtam, illetve tudom most is, hogy nem ilyen vagy, amikor megjelentél a pizzázóban az éjszaka… Egyszerűen úgy éreztem, hogy elárultak. Hiszen ki megy éjszaka pizzáért a volt isten tudja mijéhez zárás után? - tárja szét tehetetlen a kezeit, de a kérdésre nem vár választ, hiszen folytatja. - Felfogtam mikor mondtad, hogy csak éhes vagy, azt is, hogy kellek, hogy minden faszság ellenére amit ott mondtam adtál volna egy esélyt, aztán jött az a.. - nem illeti jelzővel, nem akar káromkodni, bosszankodni. - Azt hiszem a frusztrációm i betűjének pontja volt, hogy éppen akkor megjelent. S nagyon úgy tűnt, hogy ő is egy újabb remek ismerős. És igen. Tudom, hogy múltbéli kalandok és egyebek nem azok, amiket én vagy bárki számonkérhetne rajtad, de istenem annyira rosszkor jött - sóhajt, igazából mondanivalójának se eleje se vége, de azért megpróbálja végre kinyőgni, amit akart, hogy ne húzza a nő idejét.
- Nem volt jogom. De igenis féltékeny voltam. Nincs jogom de az vagyok, s hiába nem lesz már soha, de ha meglátlak majd egy szerencsés férfi oldalán, akkor a torkom mindig össze fog szorulni - őszintén beszél, mindig is úgy beszélt a nőhöz, soha nem kertelt, soha nem hazudott. Bánki ilyen, egyszerű, de úgy tűnik, hogy a szőkeségért akár még túl heves is képes lett volna lenni.
- Na mindegy. A lényeg, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy az első nemrandin nem kapcsoltam időben. Sajnálom, hogy a másodikon Karola ott volt, sajnálom hogy a pizzázóban úgy elszállt az agyam. De leginkább azt sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled, amit te soha nem érdemelnél meg. Egy fantasztikus nő vagy, akit ha az ember megismer soha nem akar elereszteni. S bár nekem csak egy aprócska szelet jutott belőle, de nagyon remélem, hogy az a férfi, aki majd olyan szerencsés lesz, mint én voltam pár napig/hétig, nem bánkizza el. - ellöki magát az ajtótól. - Érted bármikor újra benyalnék pár ütést - nevet fel keserédesen, s ezennel zárja beszédét. Úgy érzi kiadott magából mindent, s habár ettől a nő nem lesz már az övé, legalább nem volt annyira beszari, hogy ne kért volna bocsánatot.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 25. 19:27
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 25. 19:56 | Link

Bánki Barnabás - bárcsak

Várok. Türelmesen. Egészen addig a cipőm orrát nézem, amíg meg nem szólal a férfi, és még akkor is, amikor meghallom a hangját, de amiket mondd, amiket felfed előttem arra késztetnek, hogy felnézzek. Elkapom a tekintetét, vagy ő az enyémet, igazából nem is lényeges, mert itt most csak az számít, amiket mondd. Őszintén, végig a tekintetembe nézve, egy másodpercre sem engedve azt. És hogy én mindeközben mit teszek? Bámulok rá, felidézem az első nemrandinkat, ami végül mégis az lett, pedig egyikünk sem tudott róla, de a szende Barnabás eljutott odáig, hogy megcsókoljon, hogy nyisson felé. Aztán jött az első igazi randi, amit elfelejtett, de így is a legtöbbet hozta ki belőle, annak ellenére, hogy egy másfél éves kislány trollkodott körülöttünk megállás nélkül, egy leheletnyi időt sem hagyva arra, hogy esetleg egy pillanatban elmélyüljünk. Egészen addig, amíg el nem ment aludni, én pedig Barnabás karjaiban találtam magam, az őszinte tekintetében, amit ha az ember akarna sem tudna elfelejteni. Ezek mind olyan emlékek, amiket az ember nem akar elfelejteni, amiket meg akar tartani magának, én mégis arra vágyom, hogy egyszer kiürüljenek a fejemből minden jóval és rosszal együtt.
Mert az ominózus este tett tönkre mindent. Amikor éhes vagy, és felnőtt emberként elmész egy másikhoz kajálni, de nem azt találod ott, akire számítasz, végül az egész oda lyukad ki, hogy kurva vagy, mert a néni, aki ezt mondta olyan hiper megbízható, hogy lehidalsz neki. És mindezt miért? Mert élem az életem úgy, ahogy nekem tetszik, és az emberek arra hagyatkoznak, amit látnak. Egy öregasszony miatt kötöttünk ki itt, mert a véla is feltűnt, aki azt hiszi övé a világ, és volt pofája bejönni az étterembe, hogy belekontárkodjon más dolgába. Ami mondjuk jelen esetben egész jól jött, mert végül is segíteni akart - ez tényleg elhangzott? -, de nem sikerült neki sem. Én pedig a legjobb megoldást választottam; eljöttem. Nem voltam már kíváncsi a rágalmakra, amiket kaphatok, amiket Barnabás olyan nagy szeretettel elhitt, majd a fejemhez vágott.
Az utolsó mondatra felkapom immár lehajtott fejemet. Ütést? Annyira belemerültem a gondolataimba és a jégkirálynő szerepbe, hogy fel sem tűnt Barnabás arcán mekkora monokli és véraláfutás éktelenkedik. Összeszűkült szemekkel nézem, és itt van előttem, de elhinni nem tudom. Mégis ki és miért verte meg? Nem mintha jogom lenne már tudni, vagy egyáltalán érdeklődni eziránt. Mélyet sóhajtok.
- Köszönöm - halványan elmosolyodom, és ellököm magam az asztaltól pontosan akkor, amikor Barnabás löki el magát az ajtótól. Hátat fordítva a férfinak kapom fel a papírhalmot, amit a táskámba gyűrök. Talán tovább is tart, mint valójában kellene neki. Összeszorított szemeimet kinyitom végül, és ugyanazzal a halvány mosollyal fordulok meg, hogy elinduljak felé. - Köszönöm a bocsánatkérést, Barnabás, igazán jól esett. És köszönöm a nemrandit, majd a randit, felejthetetlen volt mindkettő. Ne emészd magad, mindketten hibáztunk ebben - óvatosan lépek hozzá közelebb. - És nagyon remélem, hogy találsz majd egy olyan nőt, aki nem ad neked okot a kétségekre, és elfeledteti veled, hogy mi volt velem. És ne verekedj, mert az a Barnabás, akit én ismertem meg, szavakkal oldja meg a problémákat, nem ököllel - lágy csókot lehelek arcára. Lélegzetem visszafojtom, mert véletlenül sem akarom elveszteni a maradék erőmet, ami legalább eddig kitartott mellettem, de ha megérzem illatát, nincs esélyem. Mosolyogva lépek el mellette, és nyomom le a kilincset, majd kilépek a teremből, az ajtót nyitva hagyva magam után. Nem a tanári felé sietek, nem a kávézó felé, hanem haza. A kis lakrészbe, ahol mindent kiengedhetek magamból.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda