Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=879155#post879155][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.30. 21:26[/b][/url]

- Az a biztos, írj csak nekik egy levelet, és várjuk meg, mit mondanak - válaszolom neki. Lenyújtok közben, ez már gyakorlatilag beidegződés, emlékeztetnem sem kell rá magam, hogy nehogy elfelejtsem. Végül leülök a földre, és elkezdem kibontani a cipőm szalagját,
- Azt hiszem, Budanekeresden van a legközelebbi bolt, de ezért is kellene a szüleiddel beszélni. Sajnos ez nem olyan, mint a seprű, hogy van az iskolának néhány raktáron, aztán az használja, akinek éppen szüksége van rá - magyarázom neki a fejemet ingatva, miközben előhozakodom az ellenpéldával. Saját seprűm például nekem soha nem volt. Mivel eszembe se jutott kviddicsezni, nem volt rá akkora szükségem, és csak az iskolai közös készletből használtam egy Jólsep-R-t, majd pedig Nimbuszt, amikor lecserélték őket, hogy a kötelező reptan órákon mégis tudjak repülni.
- Mindig ugyanekkor, hétfőn délelőtt. Ha bármi változik, akkor azt pedig mindenképpen jelezni fogom mindenkinek - felelem a kérdésére. Nincs még olyan sok diák, hogy ne férnének bele egy csoportba, csak akkor változtatnék ezen, ha már túl sokan lesznek, vagy éppen elérünk arra a pontra, ahol néhányukat már haladóként taníthatom pár év múlva.
- Hm... ez változó, de úgy kettő és négy galleon között mozog többnyire az áruk. A lényeg, hogy kényelmes legyen. Általában fekete meg bézs, esetleg fehér színben kaphatóak, de a bolt készletétől függ, hogy más szín is akad-e. De nézd csak... ezt úgy hívják, hogy csepptalpú - osztom meg vele az infót, végül illúziómágiával mutatva meg a cipőt, amire szüksége lenne. Ez nem olyan, mint spicc cipőm, aminek keményített az orra, hanem inkább a hétköznapokban is sokak által viselt balerina cipőkre hasonlít, könnyű anyagból. Majd ennek megváltozik a talpa, nem csak a sarok és a lábujjak alatt van tulajdonképpen, hanem végig, mint a topánkáknak. - Ezt pedig piskótatalpúnak hívják. Mindkettő megfelel, a lényeg, hogy felpróbáld, mielőtt megveszitek, mert érezned kell, hogy melyik kényelmes neked. Ilyen, mint ami nekem van, még nem kell egy ideig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=879530#post879530][b]Kállai Lénárd - 2024.06.11. 19:41[/b][/url]

Annyira remélem, hogy igent mondanak.
– Persze, megkérdezem. Aztán majd jelzek neked. – mondom Gittának.
– Igen, igen. Mondjuk a szüleim nem itt laknak. – kezdem. – Bécsben éltem a családommal. Csak az iskola miatt elköltöztem pestre. A szüleim nem szerettek volna velem jönni, mert… – mély levegőt vettem és folytattam.
– Családi ügyek miatt nem szeretek volna visszajönni pestre. – mondtam.
– De írok nekik egy levelet. A bevásárlás meg majd megoldom valahogy. – magabiztosan beszélek.
– Rendben. Akkor hétfőn. – válaszolta mosolyogva.
Rá pillantok a cipőre.
– Értem. Akkor majd ellátogatok a boltba és megnézem mi és hogyan van.
– Értettem. – válaszolom gépszerűen.
– Köszönöm, hogy megnézhetem az órán. Lassan mennem kell. – azzal elindulok a kijárat felé. És mosolyogva figyelem a tanárnőt. – Majd találkozunk. Viszlát. – elköszöntem a Gittától és végül elindultam a szobámba. Útközben végig azon járt az eszem, hogy jelentkezek vagy ne. Végül úgy döntöttem, hogy írok neki baglyot. De először meg kell kérdeznem a szüleimet. Mikor a szobába érkezem meg is írom a levelet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893391#post893391][b]Endrődy Szille - 2026.02.15. 08:22[/b][/url]

Armand

Amikor kislány voltam, akkor volt egy olyan időszak, hogy álmodoztam a hercegről és arról, hogy milyen lesz ha majd gyerekeink lesznek. A tökéletes férfi nem csak engem, hanem a lányainkat is köszöntötte minden egyes Valentin napon, minden évben felülmúlva magát. Na ez körülbelül öt percig tartó mámor volt és azóta is megkérdőjelezem, hogy valóban létezik-e ilyen. - Megjegyzés, Rónaky Erik nem számításba vehető áldozat.-
Annak ellenére, hogy én nem tartom ünnepnek ezt a napot, nyilván a gyerek szerelmeket, a rajongást és az izgalmat képes vagyok támogatni. Így mikor kellett valaki a leghosszabb órák közötti szünetre, aki a Titkos üzeneteket felolvassa, nyilván jelentkeztem. - Újabb megjegyzés; Hannaróza volt az áruló, aki bedobta a nevem az értekezleten, amin ott se voltam. De tök lelkes vagyok, esküszöm.-
Miután a rövid kis zenei intronak, mellyel jelezzük a tiniknek, hogy jönnek az üzenetek vége, kezdem is.
- Szeretünk Armand bá’ - igen, ez ennyi. Tömör és lényegre törő és pont nekem jutott, mert az előző szünetekben egyszer sem hangzott el a neve, nekem meg ezzel kell bekezdeni. Nagyon jó, folytassuk is, mintha mi sem történt volna. - Szeretnénk kérni az All of you című számot és küldenénk Armand tanár úrnak - ez most valami vicc? Hogy lehet kettőből kettő pont neki és én egyébként miért is nem válogattam meg az üzeneteket? Míg szól a nóta kinyitom még négy darab levélkét, amiben egytől egyig szerepel Armand valamilyen formában, én pedig feladom és szépen a zene után felolvasom az összeset. - Drága Armand tanár úr! Már csak négy év és…. oké ennek a végét sajnos nem áll módomban felolvasni- mert azért durva és szerencsére már kezdődik is az óra, így könnyes búcsút vehetek ettől az egésztől. Könnyedén nem megy, mert csak nézem az utolsót ott maradva és hitetlenkedve rázva a fejemet. Tudom én, hormonok, meg vicc és minden egyéb, de azért na, jövőre jobban kell cenzúrázni az tuti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893401#post893401][b]Csákvári Armand Igor - 2026.02.15. 16:12[/b][/url]

- Van név is az utolsó levélen? - szólalok meg vigyorogva, miután kiélveztem a látványt, amit Szille okozott. Édes, hogy próbál lelkes lenni egy ünnep iránt, amit tudom, hogy utál. Köszönjük Róza. Az előbb jókat mosolyogtam, amikor meghallottam a hangját és a nekem címzett első üzenetet, aztán a másodikat is. A harmadiknál elpirultam, de mivel egész nap azon agyaltam, hogy miként szólíthatnám meg, úgy néz ki, az univerzum adott hozzá egy kis löketet is. Ma a fekete mindig elegáns felkiáltással feketébe öltöztem, arany gombokkal, hogy ne gondolják, hogy gyászolok. Befújtam magam a karácsonyra kapott parfümmel, amit anyámnak köszönhetek, de az illata tényleg jó. Hajamat is belőttem, és most itt vagyok, magam előtt összefont kezekkel és vigyorogva, támasztva még kicsit az ajtófélfát, mielőtt belépnék. Kinyújtom felé a kezemet, majd megmozgatom az ujjaimat, forgatok rajta egyet, és ott, ahol eddig nem volt semmi, most egy szál vörös rózsa, aranyba mártott sziromszélekkel várja, hogy átvegyék. Egy kis mágia, de mégis látványos. - Nem Valentin napra, csak mert megy a ruhádhoz. - mielőtt még megkapnám miatta a magamét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893402#post893402][b]Endrődy Szille - 2026.02.15. 16:23[/b][/url]

Armand

A sors azért egy kicsit vicces, mert lássuk be. Aligha lett volna az intézmény falai között tökéletesebb ember arra a feladatra, hogy az Armandnak címzett üzeneteket felolvassa. Remélem kiélvezte, mert ennél többet nem fordítok én erre az álünnepre, az egészen biztos.
- Titkos üzenet a neve - emelem a magasba a papírfecnit és meglobogtatom. - Csak nem felkeltette érdeklődésedet, hogy mi lehet a vége? - mosolyodom el, majd néhány köhintés után, hangomat kissé búgóvá változtatva olvasom újra. -  Már csak négy év és szerelmünk végre testileg is beteljesülhet - próbálom a legtinisebb ábrándozással előadni, hogy érezze a törődést. - Nézd meg, hát mennyi évet várna rád... - mi meg itt a hetekkel és hónapokkal hadakoztunk és hittük azt, hogy mekkora királyok vagyunk. Aztán tessék, nem is.
- Ó - kissé megilletődve fordulok vissza, miután a cetlit elsüllyesztem a többi között és ő felém tart egy rózsát. - Most már a Nagy Ő-ben toljuk? - nevetem el magam halkan, majd elveszem tőle a rózsát és az arcára adok egy puszit. - Veszélyes dolog ám ez, még a végén meglincsel engem a rajongótáborod... -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893404#post893404][b]Csákvári Armand Igor - 2026.02.15. 16:50[/b][/url]

- Mindig figyelemmel kísérem a lehetőségeimet. - vonom meg játékosan a vállam, elvégre, mi másért lennék itt, nem igaz? A folytatás azonban meglep, egy pillanatig csak nézek, aztán elnevetem magam. - Az igen. Tizennyolc éves lesz, én meg negyvenegy. Hát, vén kecske is megnyalja a sót, azt mondják. Bár nekem a harmincasok jönnek be. - elmélkedek hümmögve, vigyorogva. - De ki tudja, lehet, hogy az ízlésem addigra fiatalodik. - nem, nem fog, de hát soha ne mondd, hogy soha. Nekem a gusztusom most csak Szillére van meg, aki olyan fene mód szexin olvasta fel ezt az előbbit. Ezért jár is a rózsa neki. - Csak semmi elköteleződés. Az én pucér popómat nem kell megmasszíroznod. - ígérem, miközben elveszi a rózsát. - Pedig vannak rajongóink is ám. Ezek szerint volt, akinek feltűnt, hogy nem mindig diszkréten nézzük egymást. Kaptam egy muffint ma, amire azt mondta Lujzika, hogy felezzem el veled, és a benne lévő üzenetet hangosan olvassam fel neked. - gondolom az van rajta, hogy lesz-e a valentinom, szóval nem hoztam el a sütit magammal, csak a virággal bohóckodást terveztem el.
- Esetleg, ha úgy van, és minden barátod gusztustalanul romantikázik ma este, nincs kedved, nem is tudom, enni valamit pizsiben, smink nélkül, de borral? - ha már jön a hétvége, miért is ne csinálhatnánk valami ilyesmit, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893408#post893408][b]Endrődy Szille - 2026.02.15. 19:39[/b][/url]

Armand

Ezen ki kellene akadni, ugye? Mert én ezt egyáltalán nem teszem. Miért lenne gond, ha figyeli és megnézi, mérlegeli azt, hogy mi lenne számára jó? A nők 99%-a teszi ugyanezt, csak van olyan, aki bevállalja és elmondja, meg van, aki tagadja. - Lehet, hogy négy év múlva már máshogy fogod látni ezt - de az is lehet, hogy már holnap nem egy harmincas kell neki, hanem egy húszas. Ezt sosem láthatjuk előre és én még mindig azt mondom, hogy ezzel nincsen semmi gond.
- Pedig, biztos lenne rá jelentkező - mutatok a dobozra meg az abban lévő levelekre, amelyből ki tudja még mennyit szántak neki. - Egyébként, felháborító, hogy Barnabás és te kaptátok a legtöbbet. Szegény kislányok, akik várták, hogy majd most talán végre egy titkos hódoló üzen nekik, nem hallottak már mást, minthogy az intézmény két vezetője van Istenítve - én mondjuk megértek mindenkit, aki levelet írt. Valóban csodás kettős uralkodik köreinkben, ezt minden anyuka belátja.
- Lehet valamilyen átok, csak úgy mondom- mert ha Lujzika egyébként szerelmes belé, akkor tuti, hogy nem szép üzenet van abban a muffinban. Jó, hogy nem hozta ide.
- Smink nélkül?? Atyaég Armand, te ki vagy sminkelve??- nézek rá nagy kerek szemekkel, mintha teljesen komolyan gondolnám a kérdést.- Te nem is így nézel ki? Tudtam. Tudtam, hogy igazából egy ráncos öregember vagy.. - lassan fújom ki a levegőt, mint akinek tényleg most esik le ez az egész. Aztán nevetek.
- Sajnos nem hordok pizsamát - nézek rá sűrű pislogások közepette, nem azt mondtam, hogy ne együnk és igyunk, csak a ruházat megnevezésébe "kötök" bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893413#post893413][b]Csákvári Armand Igor - 2026.02.15. 20:47[/b][/url]

- Igen, lehet addigra anyám barátnői lesznek megint a népszerűek. - a megint pedig egyáltalán nem túlzás, volt, amikor nagyon is bejöttek a barátnői. Minden barátnője. De főleg most csak Szille az, aki érdekel, és ha kicsit helyre tudjuk billenteni ezt az egészet, akkor reményeim szerint négy év múlva is Szillét fogom vágyni. És nem, nem csak vágyat szeretnék érezni iránta, hanem meg is szeretném kapni.
- Mentségemre szóljon, én minden fiúnak elmondtam, hogy legyenek bátrak, tárják ki a szívüket, mert a lányok alig várják a vallomásaikat. Ehhez képest a lányoknak volt csak tökük előállni. És nézd, a legtöbbet azt sem zavarta, hogy Barnabásnak fiatalabb és életerős felesége van, bejelentkeztek kettes számúnak. - ami azért elég bátor tett, főleg ilyen fiatalon. Nálam mondhatják, hogy van esélyük, ugye négy év múlva, nem tudom megcáfolni, túl azon, hogy én tudom, hogy nekem a velem szemben álló kell. Nevetve forgatom meg a szemem az átokra, nem hiszem, hogy bármi ilyen lenne benne. Esetleg szerelmi bájital, de akkor meg majd úgyis Szille lesz az első, akit látni fogok, szóval belé leszek szerelmesebb.
- Lebuktam... öreg vagyok. Láttad, hogy mennyi krémem van, beauty napokat tartok, több időt töltök a bőr és hajápolással, mint az összes férfi tanár együtt. - Ez jó hír, én sem. A múltkor csak udvarias voltam. - nézek végig rajta vigyorogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893433#post893433][b]Endrődy Szille - 2026.02.16. 14:07[/b][/url]

Megvonom a vállaimat, tekintetemre pedig kiül az akármi is lehet nézés. Ha neki az anyja barátnői jönnek be, hát áldásom rá, nekem aztán mindegy.
- Ahh manapság a fiúk nem képesek ilyen feladatokra. Ezért is kell mindenhez is érteniük a nőknek - bezzeg régen, még csak dolgozniuk sem kellett elmenni, hanem otthon voltak. Komolyan mondom, fogalmuk sincs arról, hogy milyen jó dolguk volt. A férfiak udvaroltak, dolgoztak, férfiak voltak. Most meg, ha rájuk néz csúnyán egy nő, elsírják magukat. Szörnyű.
- Ijesztő, hogy több kencével rendelkezel, mint én... - mosolyodom el a tényen, mert egyébként ezt szerintem senki sem gondolta volna. Én az vagyok, aki szereti az ilyesmit és nagyon hosszú arcra való rituáléval rendelkezik.
- Akkor ezek szerint a pizsama parti elmarad - van az úgy, hogy a tervek másképpen alakulnak. - De, szívesen írom a kanapédon az egyetemi beadandómat és iszok abból a borból, amit már belengettél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893435#post893435][b]Csákvári Armand Igor - 2026.02.16. 15:15[/b][/url]

- Addig jó, amíg nem bokakivillantós répanadrágban kezdenek el járkálni. - az a helyzet, hogy a divat is megöli a férfiasságot. Manapság annyira elnőiesedtek a férfi darabok is, hogy van, amikor semmit sem találok magamnak. Én szeretek normálisan kinézni, de lassan kisebbségnek érzem magam. Régen minden sokkal jobb volt.
- Fogadjunk, hogy azt gondoltad, csak egy kis víz és kész is típus vagyok. - pedig nem, a legkevésbé sem, mégcsak olyan sampon és tusfürdő kilenc az egyben dolgaim sincsenek, amikkel hajat, segget, autót és járólapot egyszerre lehet mosni. Nekem van samponom és tusfürdőm. És a hosszabb fürdéshez számos kiegészítő. Oké. Én ezen a téren mentem el kicsit abba a nőies irányba, de nem zavar.
- Örömmel látlak a kanapémon beadandó írás közben. Akár ruha nélkül is. - teszem hozzá vigyorogva, ahogy közelebb lépek hozzá, és ha engedi, megcsókolom. - Gyere, és majd korrepetállak. - teszem hozzá a tanárbácsis hangomon, ami remélem, hogy nála is hatással lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893467#post893467][b]Endrődy Szille - 2026.02.17. 08:22[/b][/url]

Armand

- Bleee. Fújj - kicsit sem nőies énemet láthatjuk éppen előjönni. - Bocs, de még farsangi jelmezként is szörnyen néznél ki benne - a lányoknál megértem, bokavillantás, meg fenékre simuló, alakot kiemelő nadrág. Hát én ne érteném? Tök jók ezek a dolgok, én is szeretem kiemelni, amim van - mondjuk nem itt, mert itt jelentősen korlátozva vagyok -. De a fiúknál totálisan hülyeségnek tartom ezeket a nőies vonásokat, komolyan, utálom. Egy férfi legyen férfi és pont.
- Hát most már nem tudom mit gondoljak.. - nevetem el magam. Igen, egy férfi legyen férfi, ahogy azt már mondtam és igen, fura, hogy ennyi szépségápolási terméke van otthon. De amíg nem sminkeli magát, addig talán le tudom ezt nyelni, elvégre ő csak a szép pofiját szeretné megőrizni.
Illik vagy sem, nem fogom eltolni őt azért, mert az intézmény falai között vagyunk, így mikör közelebb lép és csókot ad, viszonozom azt. - Már értem, hogy miért vannak tőled ki a diákjaid - nevetem el magamat, miután a tanárbácsis hangját használja. - De tényleg be kell fejeznem ma a beadandómat, szóval semmi perverzkedés körülöttem, ha kérhetem - mutatóujjammal az orrára koppintok, mintha csak egy diákcsínyt akarnék megakadályozni ezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893504#post893504][b]Csákvári Armand Igor - 2026.02.18. 07:37[/b][/url]

A reakciója annyira őszinte, hogy nem tudom nevetés nélkül kibírni. Imádom, hogy nem kertel, sosem tudta. Mind a ketten tudtuk, hogy bejövünk a másiknak, csak az első lépést volt nehéz megtenni, aztán persze utána a nagy felívelést mély zuhanás követte. De most itt vagyunk, megint és láthatóan még mindig igencsak vonzódunk egymáshoz. Szóval az a kis mizéria, ami kettőnk között volt, talán nem sült el teljesen katasztrofálisan.
- Hogy ha kifogysz az arcápolódból, ingyen tudsz újat szerezni a szekrényből. - engem nem zavar, ha használja őket, mivel elég sűrűn veszem ezeket a holmikat. Ilyen téren igencsak piperkőc vagyok, de talán ezzel együtt is el lehet még engem viselni. A viszonzott csókja széles mosolyt hagy maga után az arcomon, és kisfiús vállvonással veszem tudomásul amit mond. Nem ellenkezem, kicsit sem, hiszen tudom, hogy igaza van. - Ígérem asszonyom, amíg el nincs küldve a dolgozat, addig csak szigorúan szakmai dolgokat cselekszünk. Elnézést, beljebb lépek. - tolom kicsit arrébb, miután szépen az orromra koppintott.
A mikrofonhoz lépve benyomom a felvétel gombot. - Drága negyedikesek, elfogott a vágy, hogy este dolgozatot javítsak, így röpdolgozatot írunk, de mivel Valentin nap van, ezért előre szólok, hogy át tudjátok nézni az anyagot. Aki kreatívan puskázik és nem bukik le, de bevallja, kap tőlem egy csokiszívet. Jó készülést mindenkinek! - kinyomva visszalépek, és nyomok egy csókot az ajkaira. - Így jó lesz? Mert akkor most mennem kell a büfébe felvásárolni a csoki készletet. Nagyon kreatívak. - de nem zavar, örülök, ha kicsit fejlesztik a képességeiket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893650#post893650][b]Endrődy Szille - 2026.02.23. 12:12[/b][/url]

Armand

– Mondjuk, ha negyedikes lennék, most nagyon utálnálak – nevetem el magamat hitetlenkedve. Tény, hogy lehetett volna szemét, hogy be se jelenti, de hát a röpdolgozatoknak ez a lényege egyébként, nem? – Azért a lányok szoknyája alá ne nézz be, mert nem hiszem, hogy van megfelelő öltözetem hitvesi látogatásra – új ruhatár kellett már ide is. Vicces, mert most van egy szekrényem, amiben az iskolába felvehető holmik vannak, van egy amiben a harmadik világbeli életet élem és van a többi, ami egyik hellyel sem kompatibilis. Lassan külön lakás kell a ruháimnak. Szörnyű.
– Akkor este találkozunk – nézek rá szelíden, mégis áhítattal, majd a távoztával összeszedem a Titkos üzenethez tartozó dolgokat, végül a tanáriban magamhoz veszem a cuccaim és elindulok haza, ahol majd valószínűleg neki állok a beadandónak, hogy este minél kevesebbet kelljen azzal foglalkoznom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=893698#post893698][b]Csákvári Armand Igor - 2026.02.27. 06:28[/b][/url]

- Ugyan, mindent használhatnak. Igazából ilyenkor azt mérem fel, hogy mennyire tudnak jól keresni és mennyire emlékeznek arra, hogy a tananyagban hol van az, amire nekik szükségük van. Ez potyaötös, ami egy-két embernek nagyon is jól jön a felvételik előtt. - felelem vigyorogva, hiszen tényleg van pár gyengébb diák, akinek szépen feljavítaná a jegyét egy ötös. Remélem ők is tudják majd, hogy hol kell keresni a válaszokat.
- Nem kerülhetek börtönbe. Az őrök meglátnak téged és magukkal vonszolnak, hogy ők érvényesítsék a hitvesi látogatást. Nem kockáztathatok, ahhoz túl szép vagy. - ciccegem és ingatom a fejemet is kicsit. Nem, egyáltalán nem szabad ilyet csinálni és nem is kockáztatnék.
- Este. - kacsintok, és vidáman elindulok a tanáriba, hogy összedobjak egy dolgozatot a kölyköknek. Ha már ilyeneket jelentek be, kéne tudom azt is, hogy mit szeretnék tőlük kérdezni. Egy biztos, a mosoly az arcomon levakarhatatlan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=894387#post894387][b]Bertram Bailey - 2026.04.15. 09:19[/b][/url]

A kis Lovassy Rozinak ma van a hatodik születésnapja, az utolsó éve az oviban, mielőtt iskolás lenne. Szeretett volna egy zsúrt, azonban a szülei nem állnak úgy anyagilag, hogy ezt megadhassák neki. Milyen jó azonban, hogy Farkasházy Polett nem hagyta csak úgy annyiban a dolgot, kifaggatta Rozit, hogy milyen partit szeretne, majd szólt az apukájának, hogy oldja meg a problémát. És megtette. Az apukája szólt Julcsinak, Julcsi a tanáriban, és mi, akik ezt most összehoztuk neki, természetesen jelen vagyunk, hogy koordináljuk az egész folyamatot. Az előkészítő tornatermét megkaptuk a helyszínnek, azzal a feltétellel, hogy kitakarítunk magunk után.
Ovónénik és tanító nénik és bácsik szaladgálnak, díszítenek, pakolásznak, szülők és gyerekeik érkeznek, süteményekkel és üdítőkkel. Színes lufik szállnak lustán a fejünk felett és gyerekmagasságban is, amiket kerülgetünk az utolsó simításoknál. Rozi ugyanis csupa színes születésnapot szeretett volna. Színes ételekkel, színekbe öltözött emberekkel, akik az arcukon és a hajukon is színeket viselnek. Voltak, akik választottak színt, míg mások kihúzták és ahhoz igazodva készítették össze a szettet, amibe ma voltak. Én a sárgát húztam és rábíztam magam az öcsémre, hogy öltöztessen fel. Soha életemben nem viseltem még sárgát és nem is mondom, hogy ez lesz az, amit innentől hetente egyszer felhúzok majd, de egészen jól nézek ki benne, jó a szett, még a nyakkendő is nagyon bejön. Kicsit hímringyós ugyan, de jó lesz mára.
- Férjeecskééém! - a lelkes, vékony hang a hátam mögül kiált fel, én pedig gyorsan, vigyorogva fordulok hátra, hogy megtaláljam Abigélt, aki lelkesen integet nekem és kitárja a karjait. Vigyorogva szaladok oda a csupa pirosba öltözetett lánykához, hogy felkapjam és megpörgessem a levegőben, mielőtt a karomra ültetve az anyja felé fordulnék. Három hónapja vagyunk házasok, ugyanis a kiszámolós játékban pont akkor léptem oda, amikor ő számolt ki magának párt és éppen rajtam állt meg az ujja. Annyira tetszett neki a dolog, hogy megkérdezte, az apukája mellett persze, én is feleségül veszem-e, ha nagyobb lesz, én pedig természetesen igent mondtam. Lehetek én egy kislány másfeledik szerelme nem? Kaptunk egymástól gyűrűt is, mert a játékban az is van, így most is a gyöngyökből fűzött gyűrű a gyűrűs ujjamon pihen, amivel tartom őt, míg feltűzi a virágot, amit magával hozott a ruhámra. Biztos néztek otthon, hogy ha ő csupa piros, miért kell sárga virágot is hoznia, de így egyértelmű, azt hiszem. - Nagyon jól áll a piros, szép a sminked is, igazi harcos hercegnős. - dicsérem meg, mielőtt az anyjához fordulnék.- Szia Min... óóó ... te nem Mina vagy. - döbbenek meg a tűzszerűre festett hajú, tetovált nőn, akivel a kislány érkezett. - Bertram vagyok, Abigél férje, civilben magyartanár. - nyújtom felé a kezem, hogy üdvözöljem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=894389#post894389][b]Audrey Henderson - 2026.04.15. 10:41[/b][/url]

Mr. Golden Bailey,
és a tűzpiros ferrari Mardzs

- Figyelj csak, bébi - pillant le komolyan a kezébe kapaszkodó, kis piros, fodros ruhácskájában, virággal a kezében tetszelgő Abigélre, aki úgy dobálgatja magát mellette, mintha az egész univerzum az ő szolgálatában állna. Egész úton idáig Berti bácsiról szólt a fáma, aki még apánál is szebb, és mint kiderült, erősebb és magasabb is, és szebb a haja, és meséket is szebben olvas és gyorsabban pörgeti őt a levegőben, és soha nem mondja, hogy nem szabad, Abigél, és edd meg azt is, Abigél, és most már gyere fürdeni, Abigél! Mardzs nehezen tud uralkodni arcizmain, hiszen azok folyton-folyvást mosolyra akarnak húzódni, és legszívesebben egyetértően bólogatna a kiscsajnak, majd a szeretettől majd kiömlő szívvel megdicsérné, hogy a mindösszesen néhány évre rúgó élettapasztalata ellenére milyen gondosan és körültekintően képes megfogalmazni az érzéseit, illetve a véleményét másokról. Jelen esetben épp az apjáról, dehát ez már csak ilyen. Sorry not sorry, Noel. - Apának te vagy a legértékesebb kincse ezen a világon, ugye tudod? - Abigél lendületesen bólint, miközben némi ADHD-t mutatva karácsonyi énekeket dúdolgat és ugrabugrál közben. - Azért kér tőled ennyi mindent, mert szeretné, hogy egészséges, okos és naaagyon boldog legyél, hogy majd egy nagyon távoli napon olyan szépséges nővé cseperedj, mint anya. Amúgy... hány férjed is van most neked, girl?
- Az összes! - vágja rá a hercegnő széles vigyorral, mire Mardzs horkantva elneveti magát és tekintetét az apró kis fogacskákon felejtve megingatja a fejét. Daaamn, mi lesz veletek, fiúk, ha ez a lány pár évet idősödik...
- Sejthettem volna - feleli aztán halkan, majd még megállnak az előkészítő tornaterme előtt, és leguggol hozzá, hogy megigazítsa a ruháját s vessen egy pillantást az arcfestésére is. - Több, mint tökéletes vagy, nyuszi! Nincs is miért tovább hátráltatnom téged, indulhatsz elszédíteni Berti bácsit.

Az Ombozi csemete hátra se nézve szalad be a színes lufik közé, akit némi lemaradással Audrey is követ. Figyelmét teljesen elvonja a díszítés, a megváltozott tornaterem, a munkájukat ilyen komolyan vevő pedagógusok, akik maguk is színekbe öltöztek.
- Oh, my sweet-sweet Goddes! - suttogja maga elé elhűlten, mert igaz, semmire sem számított úgy igazán, de nagyon, az, amit lát mégis letaglózza. Hirtelen úgy érzi magát, mint a színházban vagy a műhelyében szokta, rátalál és a bőre alá férkőzik az otthon-érzés, és ajkán önfeledt mosollyal sétál egyre beljebb, egyenesen a terem szívébe, ahol Abigélt már pörgeti egy...
egy... egy...
- Shit - gördül le vastag ajkáról az egyetlen szó, amit most képes kimondani. A forgó férfi arcát csak egy-egy pillanatra, éppen csak, hogy látja, magassarkú pipellőjében azonban így is földbegyökerezik a lába. Pillogva nézi a jelentet, az aranyba öltözött kétméteres férfiszörnyeteget, megcsillanó kék szemeit, ajka alól elővillanó fogait és most azonnal agyagot kívánó állkapcsát. Feje oldalra billen, szája résnyire nyílik, miközben érzi, hogy nyelnie kell, most rögtön, nyelni, Mardzs!, nyelj, nyelj, mert - vélhetően - Berti bácsi már nem pörgeti Abigélt és ide fog fordulni. A révület még kisóhajtattja belőle, hogy: - Fuck!
Azután, hogy kellőképpen összeszedje magát, vesz egy nagy levegőt és gyorsan pillogva hülye, reszketeg hahotázásba kezd. Ha-ha-ha, tényleg ő az, hát komolyan beszarás, hogy a bébinek igaza volt. Hogy vigyorog a kis mocsok, hogy ennek a férfiállatnak a karján ülhet! Audrey arca kezdi felvenni a haja színét, ahogy a tanár úr nyakát ölelő kislányra néz, és közben önkéntelenül is elmereng otthon árválkodó dominacipőjén, mire az önkontroll teljes hiányában, tüzelő szukaként beharapja az ajkát. Shit, shit, shit!
- Nem - leheli végül a férfi gyönyörű, festeni való szemébe nézve, s közben úgy csóválja a fejét, mintha ezután már soha nem is tudná abbahagyni. - Mina szervezett egy kis... - sóhajtva beszél, majd hogy ellenőrizze, megvan-e még a hangja, tetovált kezét is nyakára téve megköszörüli a torkát. - Bocsánat - mondja, s legyezni kezdi magát, majd látványosan körbe is néz, ablakok és leginkább levegő után kutat, mert úgy érzi, reszkető lábai nem fogják már tudni sokáig tartani. - Szóval én vagyok Abigél keresztanyukája, üdv - mondja, és anélkül fog kezet Bertrammal, hogy úgy egyébként elárulta volna a nevét. Kellemetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=894391#post894391][b]Bertram Bailey - 2026.04.15. 12:04[/b][/url]

Úgy is, hogy teljesen Abigéllel foglalkozom, meghallom a káromkodást, és alig várom, hogy megtaláljam a tulajdonosát, mert ha az egyik gyerek az, aki nagyon menő akar lenni, én esküszöm, hogy kimosom a száját. Egy időben nagyon menő volt így beszélni, de azt gondoltam, hogy egy ponton túl ez már egészen kikopott a köztudatból. Nagyon úgy néz ki, hogy erről egyáltalán nincs szó.
Megállva megállapítom, hogy nem gyerek és nem is szülő. Ez a nő kizárt, hogy szülő legyen. Az első pillantást pislogások sora követi és kezdem azt hinni, hogy túl sokszor hangoztattam az utóbbi időben, hogy nekem mágia köti a szívem és sosem leszek szerelmes. Mert előttem áll egy ötből hármas nő, és nem a minősítése ez, hanem konkrétan az öt kitételből, amit a tökéletes nő jelent, rögtön hármat teljesíti is. A tekintetem nagyon nehezen állja meg, hogy ne menjen lejjebb, mégiscsak egy Bailey vagyok Merlin szerelmére, azért kaptam a szemeimet, hogy lássam az embereket, és ennek a nőnek a teste olyan, ami instant összeomlasztott. A nyelvem mintha megdagadna épp és csomót is kötöttek volna rá az imént, hirtelen nem is tudok mit mondani. Abigélt magabiztosan tartom, mint egy férfi, aki óvón véd egy gyereket, de belül érzem, hogy tizenöt éves vagyok, és hirtelen a Kellékfeleségből - nem röhög, ez a film üldözi a családomat - én lennék Ariel, aki csak annyit tud mondani, hogy “szép, szőke, cicis”, attól még, hogy a nő jelen pillanatban pirosas hajjal áll előttem, látom,  hogy a szőke az, ami kibukkan a festék alól. Oké, nem lángol a haja mindig, csak most éppen nagyon. Hát ez tényleg határozottan shit és nagyon is fuck, de magyartanár ilyen szavakat nem használ semmilyen nyelven.
- Áh igen, értem, értem. Nem kell részletezni. - emelem fel a szabad kezem védekezőn, mert vizuális típus vagyok és nyilván tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy kistesó legyen, vagy csak úgy nem kistesósan együtt legyenek az emberek. Nem is értem, hogy miért éppen gyerekgyártás jutott rögtön az eszembe, nem olyan világban élünk, ahol csak ezért vannak az együttlétek. Abigél mocorog a karomon, leteszem és hagyom, hogy a többi gyerekhez fusson, nem kell, hogy ennek most részese legyen.
- Üdv Abigél keresztanyukája - érintem a kezét egy kicsit hosszabban, pedig még szó szerint meg is ráz, szikra pattan, nagyon vicces. Mit is csinál ma az öcsém? Talán nem forgat. Ami nagyon jó lenne, mert az biztos, hogy szükségem lesz ma rá. Reggel felöltöztetett, még arra is rávett, hogy arany szerencsealsót vegyek, ami egy gyerekzsúrra tök hülyeség, de úgy néz ki a sors nagyon humoránál van. Elengedem a kezét, és a tekintetem lejjebb téved, majd amikor már kínosan sokáig bámulom a testét, feljebb kapom a tekintetem. - Szép tetoválások. Mindegyiknek van története is? - mondd, hogy nincs, csak úgy tetszettek és ezért lettek, akkor ötből kettes lehetnél te nő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=894404#post894404][b]Audrey Henderson - 2026.04.16. 13:51[/b][/url]

Mr. Golden Bailey,
és a tűzpiros ferrari Mardzs

Akár egy hebrencs kislány neveti el magát, mikor a férfi szeme lecsukódik egy pillanatra, miközben, hogy ne kelljen elképzelnie a jelenetet, védekezőn fel is emeli a kezét. Rég nem érezte már magát zavarban, és noha mindent, de tényleg, mindent tud Mináék hálószobai életükről, gyakran még igazi amerikai, édes-sós kukoricát is pattogtat a témához, most valahogy ő sem szívesen képzelné el, mit csinálhatnak otthon barátnőjéék. Pedig egyébként minden további nélkül lejátssza maga előtt a szaftos jeleneteket, sőt, előszeretettel bele is kérdez a részletekbe. Aprólékosan.
Ezúttal viszont nincs az a pénz, amiért fantáziálni kezdene, á-á-á, nem, nem, nem, ő most köszöni szépen, minden porcikájában a jelenre szeretne koncentrálni, mert ez az ember szebb, mint a Bridgerton összes, szebb, mint... áh, fork, Abigélnek messzemenőkig igaza volt, hát hogy lehetséges ez, de tényleg? A természetesség látszatát fenntartva szívja magába a tornaterem levegőjét, hogy megérezhesse az idegen - eddig mégis hol az anyámban voltál?! - férfi illatát, majd kinyújtja a kezét, de amint az övéhez ér, ujjait fájdalmasan megcsípi az egymáshoz simuló bőrük alatt elpattanó feszültség.
- Ouch! - kiált fel azonnal, és a köztük - szó szerint - szikrázó levegő tényére elneveti magát. Pillantásába, mellyel a másik lehengerlően kék tekintetébe néz, értetlenség és mohó kíváncsiság vegyül. - A túl sok poliészter... - jegyzi meg aztán finom mosollyal, kissé kétértelműen, tekintetét véletlenül sem választva el Bertramtól. - Meg a statikus feltöltődés. A színházban gyakori probléma, kínlódunk is a semlegesítő bűbájokkal rendesen.
A férfit ez valószínűleg egyáltalán nem érdekli, így jobb, ha örülni kezd, amiért a tűzpiros ruhába bújt Mardzs nem kezdi mélyebben fejtegetni, milyen sokat romlott a jelmezek anyagminősége az utóbbi időben, hogy sokkal nehezebb velük dolgozni, kezelni őket és megtisztítani is a színpadi portól, izzadtságtól és egyebektől. Mivel az előadásokat követően ő rendszerint zárásig marad, rendezgeti a műhelyét, felskicceli az éppen eszébe jutó megoldási kísérleteket vagy a világ legeslegcsodálatosabb jelmeztervezőjének segít, jól tudja, milyen szarságokkal kell időt töltenie Millának. A poliészter például egy közülük.
Nyelve hegyét kidugja egy pillanatra, míg szemét lesütve mosolyog. Élvezi, hogy azok a szemek rajta felejtődtek, és bár nem az a könnyen zavarbahozható fajta, most centiről centire érzi, amint felforrósodik a teste Bertram pillantásának nyomán. A kérdésre visszaemeli rá zöldesbarna tekintetét.
- Még azoknak is, amiket eltakar a ruhám - feleli egyenesen a másik szemébe nézve. A szíve erősebben ver, csuklójánál hevesen pumpálnak a vékony kis erek, lábai reszketeggé válnak. Hogy nem jött még szembe vele ez az ember? Hogy a viharba nem keresztezték még egymás útját ebben a csöppnyi városban? Ezentúl neki kell hoznia-vinnie Abigélt, kész, nincs mese. Minával pedig el fog beszélgetni estére, hogy miért is utálja őt annyira, hogy ne legyen hajlandó szólni erről az egyértelműen megrontásra váró, érzéki előkészítős Messiásról?!
- És mondd, Bertram - szólítja meg, miután pillantásával megkeresi Abigélt. Ajka szélén huncut mosoly sejlik fel. - Hűséges típus vagy? Szeretném tudni, mire számíthatunk Ombozi kisasszony szívével kapcsolatban. Összetöröd-e... vagy mindennél jobban fogsz rá vigyázni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=894427#post894427][b]Bertram Bailey - 2026.04.18. 16:10[/b][/url]

- Lehet, hogy gyorsan le kéne kapni ezt a ruhát akkor. Mármint nem itt, majd otthon, mert azért mégiscsak korhatáros rendezvényen vagyunk. - jegyzem meg zavartan magyarázkodva, kicsit gyorsabban is beszélve, amitől picit a nyelvem is majdnem összeakad. Folyékonyan beszélek magyarul, de ennek ellenére fordítógyűrűt is viselek a kisujjamon, egy sima bronzszínűt, ami megy mindenhez. Zavarban vagyok, menekülnék, maradnék, szükségem van Hunterre, de nem akarom mégsem, hogy így lásson. Talán csak túl korán kezdtem el aggódni, talán nem is teljesül minden és nincs gond. Hiszen nem is vörös, ez csak festék, a hétköznapokban szőke, ami lehet, hogy festett, de akkor sem vörös. A hétköznapokban nem lángol a haja, szóval nem kéne már most aggódnom. De azért eléggé aggódom és zavarban is vagyok, gyönyörű nő, érzem, hogy többen megbámulják, ahogy elhaladnak mellettünk. Pír ül még mindig az arcomon, érzem, hogy éget, de próbálok nem tudomást venni róla. - Színházban? Itt a fő utcán? - kérdezem, intve a fejemmel az utca irányába, amit innen a tornacsarnokból lehet, hogy totálisan rosszul lövök be.
- Óóó, hogy ott is vannak? Nagyon izgalmas a bőröd, művész szemmel persze. - teljesen és totálisan béna vagyok csajozás tekintetében, igazából nem is áll szándékomban, főleg nem egy gyerekzsúron, ahol én, mint tanárbácsi vagyok jelen. - Ha nem félnék attól, hogy perverznek nézel, még időt is töltenék a megszemlélésükkel, mint érdeklődő, de most erősen koncentrálok, hogy a szemednél maradjak. - jelentem ki büszkén, hogy összeszedetten tudjak átadni neki mindent és megindokoljam, hogy miért tévedt el a szemem és miért történik meg, ha esetleg újra eltévedne. Ez  csak a művészet iránti rajongás, nem gyönyörködés férfi módra a dús idomokban és nem is a rettegés, hogy mindent felfedezek benne, amit korábban kijelentettem a nem létező életem szerelmével kapcsolatban. A kezem a telefonomra téved a zsebemben, írjak-e Hunternek, vagy ne? Aztán eszembe jut, hogy ez milyen hülyén mutat, és inkább csak zavartan összefonom magam előtt a kezeimet.
Ez az, remek döntés, mutassuk csak a nőnek, hogy milyen izmokat építettünk! Óóó, de ha most meg leeresztem őket, még bénábbnak tűnök, szóval, most feszíthetek. Legfeljebb rájön, hogy egy barom vagyok és nem hagyja majd, hogy térden csússzak utána.
Ez lenne a legjobb verzió, mert én nem lehetek szerelmes. Sóhajtok egy aprót, teljes megsemmisülés öt percen belül, új rekord, már most szólok.
- Nos igen kedves keresztanyu, az vagyok. Abszolút hűséges. Őszintén szólva, olyannyira, hogy megvárom, míg a kisasszony kiházasítható lesz, hogy első és egyetlen hosszútávú kapcsolatom a házasságunk legyen. Ő üde tizennyolc éves lesz én meg vén ötvenes, kiváló alapok egy stabil házassághoz. Ha szerencséje van húsz éven belül elkezdhet pereskedni a gyerekeimmel a Bailey vagyon rám eső részén. - felelem könnyedén, jelezve, hogy még mindig nem mondta meg, hogy mi a neve. Úgy vélem erőteljes, domináns névvel látták el, ami rövid, de határozott, sok mássalhangóval, mint egy Kriszta, vagy ilyesmi. - Szóval színház. A jelmezest tippeltem volna, de őt ismerem, szóval mit csinálsz? Rendezel? - színésznőnek nem gondolnám, de olyat képzelek el, aki… életre kelti a papír hősöket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=894462#post894462][b]Audrey Henderson - 2026.04.20. 08:19[/b][/url]

Mr. Golden Bailey,
és a tűzpiros ferrari Mardzs

Fél szemöldöke önkéntelenül is feljebb húzódik a férfi pikáns megjegyzésére, amit valljunk be, csak az olyan túl magabiztos kujon nőfaló szívtiprók engednek meg maguknak - pláne egy előkészítő tornatermi gyerekzsúrján -, akik úgy cserélgetik ágyukban az elejtett prédát, mint más az alsóneműjét. Mardzs persze cseppet sincs meglepve, hát van két szép szeme, amivel lát, és bizony látja Bertramot, aki nyilvánvalóan a társadalom legfelső egy százalékába tartozik - már ami a megjelenését illeti. Habár az is igaz, hogy rég kinőtt a tündérmesékből, talán soha nem is hitt bennük igazán, így az, hogy létezhet olyan férfi a másik által képviselt top ligából, aki többet akarna néhány gyors menetnél, számára nem opció.
Mintha álomból riadna, hirtelen tér magához, tekintetében immáron keresve sem találni a varázst. Jobb kezét melle alatt végigvezetve rászorít másik karjára, és a körülöttük vidáman szaladgáló gyerekek között néz fel a bizonyára csalfa tanár úrra.
- Miért nem csak a szertárig viszel? - kérdez rá kihívóan, állát egy kissé még meg is emelve hozzá. - Akkor még lepedőt sem kéne cserélned utánam.
Zölden villanó tekintete Bertraméba ég, mostanra parányi zavart sem érez magában. A fölé magasodó érzékelheti, hogy hajszálvékony a határvonal, mely a huncut, de végtelenül odaadó lelket elválasztja az önérzetes, magáért bármi áron kiálló nőtől. Mert noha Audrey szereti a kedvességet, a bókot, az őt középpontba helyező figyelmet, de amint már csak egy megkapó, kívánatos testnek kezdi érezni magát, egy használati cikknek, amire jó ránézni és amihez jól esik hozzáérni, de valójában ennyi, a lelke bebetonozódik, és hirtelen az amerikai akcentus is visszaköltözik hangjába.
- Szerintem a másik irányba, de igen - feleli megenyhülten. Pillantása a ragyogyó kék szempárhoz tapad, és hiába gondolja, hogy egy szoknyapecérrel néz farkasszemet, akkor sem képes elválasztani tőle zöldesbarna lelkét. Mert sugárzik.  - Az elmúlt években főleg a budanekeresdi nagyszínházban dolgoztam, de náluk mostanában már csak egy-egy darabnál segítek be.
Bertram szavai hallatán aztán olyan döbbenet eszi magát vonásaiba, amivel csak ritkán találkozik. Ahhoz hozzászokott már, hogy lépten-nyomon bepróbálkoznak nála - nem randira szándékozzák vinni, nem, dehogy, rekordsebességgel térnek a lényegre -, de ez, az ártatlan pironkodással előadott vegytiszta kéjenckedés még neki is új. Arca kisimult, ajka nyugodtan ér össze, szemében azonban füstös kavalkád játszik; abból számtalan érzés és gondolat tükröződik vissza. Egyrészt teljességgel elutasítja ezt a nyersséget találkozásuk ötödik percében, másrészt zavarja, hogy nem tudja, Bertram miért ennyire béna, hogy vajon ez a stratégiája-e, amivel megpróbálja ehitetni a nőkkel, hogy úgy egyébként nincs is annyi tapasztalata, mint azt gondolni vélik?, harmadrészt viszont még a szuszt is kilovagolná belőle. Csak el ne felejtse betömni előtte a száját.
- Bámuld csak meg őket - mondja szúrósan rezdülő pillantással és melle alatt tartott karjával még meg is emeli a lányokat. Tekintete közben a Bertram mellkasán összezáródó, izmos karokra esik, majd kérdőn felvont szemöldökkel visszatalál szeméhez. Úgy látja, mintha zavarban lenne. - Baromi fura vagy.
És nemcsak ő, de a helyzet is. Mardzs elpillant, hogy megkeresse Abigélt, akivel már biztos, hogy hazafelé el kell beszélgetnie a férfiakat érintő, sajnálatos módon igencsak korán megmutatkozó borzalmas ízléséről. Mina is megszenvedett Noellel, Mardzs hallott minden történetet, de kizárt, hogy keresztlánya kövesse anyukája példáját. Á-á, neki szentisten, hogy rögtön elsőre kijár a normális pasi, Berti bácsi pedig... ahogy visszapillant rá, még a szeméből is üvölt, hogy nem tarozik közéjük.
Abszolút hűséges, első és egyetlen hosszútávú kapcsolat, gyerekek és... akkor meghall valamit, amire kénytelen-kelletlen felhorkant, és fejét hitetlenül ingatva nevetni kezd. Mutatóujja közben orrnyerégre talál, és lehunyt szemekkel, hangjában fikarcnyi jókedvvel se csóválja a fejét. Cinikus nevetése csordultig telik előítélettel.
- Bailey - puffanva esik le ajkáról a név, miközben apró, bosszús sóhajjal megvakarja lüktető halántékát. Feldúlt és értetlen egyszerre, és míg szétszaladt gondolatait igyekszik összeterelni, vissza-visszapillant Bertramra. A fejük felett ellebegő megannyi lufi hosszú zsinórja közben egy időre függönyként takarja be és választja el őket, ezért Audrey eltart néhány madzagot az arcától. - Fucking PopcornPasi... - leheli a lufikat bámulva, majd szünetet tart, hogy elnehezült torokkal nyeljen egyet. - Te - suttogja rekedt hangon a férfira mutatva, míg az egyre hangosabb gyerekzsivajban, a zsinórok közt fel is néz rá. - Te vagy Milla kóbor kaszkadőr pasijának... - folytatja, és bár a hangsúlyt nem viszi le, szavai valahogy mégsem kérdésként hatnak. Nem mondja ki, de gyanítja, hogy a testvére. Daaamn. Valamiért azt hitte, hogy abból a flúgosból csak egy született. Dehát... - Hát ez vicces, mert én meg Milla barátnője vagyok, a színház maszkmestere. Mardzs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=894502#post894502][b]Bertram Bailey - 2026.04.24. 10:26[/b][/url]

- Mert az nem az én stílusom. Főleg nem gyerekzsúron. A gyerekek szentek. - ezért is vagyok itt és kérdés nélkül vállalkoztam, hogy nem csak anyagilag, de fizikailag is hozzájárulok ahhoz, hogy a mai nap igazi örömet okozzunk egy kislánynak, akinek nem tudják biztosítani ezt. Könnyeden vállalom fel magam, még ha kinézetileg teljesen mást is gondol rólam, mint ami az igazság. A valóság az, hogy bár olyannak nézek ki, aki bárkit, bárhol, ez csak egy álarc, ami jól takarja azt a kisfiút, akit a múltban egy szerelemtől elvakult barát búcsúja az élettől összetört. Minden, ami utána jött és mindaz, aki ma vagyok, azt mutatja, hogy ez mélyenés teljesen belém ült és onnan talán sosem tudja majd senki sem kivágni.  
- Majdnem. - vakarom meg a tarkóm bénázásom csúcsán. Hihetetlen, hogy mennyire dekoncentrált leszek tőle. Senki, soha nem volt még ekkora hatással rám. Talán a szerelmi kötéssel épp magamnak kerestem a bajt? Vagy most jött el az ideje annak, hogy belássam, nincs értelme tiltakozni, ha a világ úgy határozott, akkor a társam meg fog születni, fel fog nőni és talán egy szikrázó kézfogással fogja jelezni, hogy eljött az idő, amikor újra szerethetek. Nem, még mindig vannak opciók rá, hogy ez a szerencsétlen pára megmeneküljön tőlem.
- Nem, az nem illendő, amúgy is, ha ezt tenném, az olyan lenne, mintha egy könyv végére lapoznék, hogy meglássam, hogyan végződik. Mi van akkor, ha a fedett részek nélkül más történetet szűrök le? Nem veszem észre a bonyodalmat vagy a csattanót? - muszáj úriemberként viselkednem, mert úgy érzem, ha nem teszem, egy nagyon rossz képet fog rólam alkotni. Nyilván szeretném nézni a testét, elmerülni benne, beteget jelenteni és ki se kelni mellőle napokon át, míg fel nem fedezek minden kis részletet, minden apró történetet. - Fura? Fura, mint nem füttyögök, irányítom a figyelmedet a csípőm alá és mert nem csorgatom a nyálam a melleidet bámulva fura vagy máshogy fura? - a furának is van jó és rossz jelentése és azt érzem, hogy én az egészen rossz irányba haladok éppenséggel. Főleg a horkantás után, ami valószínű a nevemnek, de legfőképp az öcsémnek szól. Mélyet sóhajtok, és sejtem, hogy ő is végignézhette azt a jelenetet, ahol Hunter ki volt téve megannyi ítélkezésnek.
- A bátyja. - fejezem be a mondatot, mert tudom, hogy ezt várja el, hogy tudja, mennyire vagyok rokona Hunternek. Maximálisan és még annál is jobban. Az öcsém számomra szent és sérthetetlen, minden hibájával. - A szüleim helyett is szeretnék elnézést kérni, mert a túl szigorú nevelésük eredményeként jobban élvezzük az életet, mint mások. De amúgy nem kóbor ám, abszolút rendesen elmondja, hogy merre jár, és ha jól tudom, igen sokszor a barátnőd a végcél. - ennyit arról, hogy gyerekprogramon semmi vulgaritás. Mondjuk csak finom utalás volt, viszont arra, hogy ki ő bólogatok, mert kell egy pár pillanat, hogy összerakjam. És sajnos Mardzs kisasszony számára egy újabb lehetőséget kihúzzak a meneküléshez. Hiszen pont azt csinálja, amit nem kellene. Megjegyzem, ha rendező lenne, akkor se lenne jobb a helyzet, vagy ha színész. A feltételeknek akkor is megfelelne. - Akivel találkoznom kellett volna a színházban. Én voltam az, aki irodalomóra címszóval megkerestem a színházat, de rossz napot mondtak, aznap nem voltál bent délelőtt, így találkoztam Millával. Először csak azt hittem, hogy rossz a név, amit mondtak, mert M és M, de aztán kiderült, hogy rosszul igazoltak vissza. - mondjuk nem jártunk rosszul, és kicsit annak is örülök, hogy nem a diákjaim előtt omlottam össze a látványától és a létezésétől, de azért bánom is, hogy nem ismertem meg már előbb. - Mardzs. Becenév vagy amerikai vagy? - kérdezem, remélve, hogy hátha legalább egy ponton elbukik ez a dolog és működött a szerelmi varázs. Ha nem, akkor az biztos, hogy én ma leiszom magam, pedig vagy húsz éve absztinens vagyok, de ez a nő kikészít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=894684#post894684][b]Audrey Henderson - 2026.05.10. 10:43[/b][/url]

Mr. Golden Bailey,
és a tűzpiros ferrari Mardzs

Bár ajkai elnyílnak, hang nem jön ki torkán. A testében adrenalin terjed szét, és érzi, hogy zubogó vére arra sarkallja, hogy gondolkodás nélkül, csípőből feleljen, hogy kedvének megfelelő stílusban pattintsa le a gyenge szöveggel bepróbálkozó férfit, pillantása azonban a markáns csontozattal megáldott arcra talál, és míg a borostafedte bőrt figyeli, felfedez magában egy finom kis hangot, mely mintha a lelke felől súgna és mely mintha óvatosan figyelmeztetné, hogy várjon, csak még egy kicsit legyen türelemmel.
Mardzs aprókat pislogva nyel, és száját beharapva fordul el a másiktól. Úgy tűnhet, hogy Abigélt keresi, és igaz, tekintete rögtön meg is találja a többiekkel futkározó csöpp keresztlányát, figyelme valójában hömpölygő gondolatai közé téved, és sajnos reménytelenül el is veszik közöttük. Bertram szavai visszhangot vernek benne, a költői kérdések egészen más síkra terelik, csakhamar egy teljesen másik perspektívában találja magát. Mi van akkor, ha a fedett részek nélkül más történetet szűrök le? Nem veszem észre a bonyodalmat vagy a csattanót?
Csenevész sóhajjal együtt engedi el beharapott ajkát, és egy közöttük elhaladó lufit mutatóujjával arrébb tolva felpillant Bertramra.
- Ne haragudj - kezdi. Minden vonása komoly, egyértelmű, hogy a kellemetlenséget a maga kontójára írja. Bocsánatkérő szemeit a férfiéba fúrja, erősen tartja vele a szemkontaktust. Az elmúlt évek megannyi belső munkájának köszönhetően már van annyira egyenes és felnőtt, hogy beismerje, ha tévedett, azután pedig megengedje magának a továbblépést. Jó ideje már, hogy nem kapaszkodik a hibába, nem ostorozza magát valamiért, ami megtörtént, amit kimondott vagy amit megtett. - Túl hamar következtettem.
Nem célozgat és nem hozza fel korábbi tapasztalatait. Egyrészt nem tartaná elegánsnak, másrészt itt és most, a gyerekzsivajtól hangos tornateremben nem szeretné Bertram orrára sem kötni, hogy milyen elképesztő dumák hagyták már el férfitársai száját. Majd egyszer, ha úgy alakul, szívesen nosztalgiázik vele, biztosan jókat nevetgélnének a történeteken.
- A befeszített bicepszedre és az elsőrandis bénázásokra gondoltam - mosolyodik el és kihívó tekintetét a másik csípője alá vezeti. Szépen lassan, hogy mindenkinek legyen elég ideje kiélvezni a lefelé haladó ragyogó szemek erejét. - De van nálam zsepi, ha csillogni kezdene a szád széle.
Vagy más..., ezt azonban már inkább nem teszi hozzá hangosan. Elég, hogy a pikáns gondolat megszínezi mimikáját. Mina egyébként fél zacskónyi zsebkendővel és egy még bontatlan százas törlőkendővel indította őket útnak, hogy ha bármi történik, biztosan rendben legyenek. A drága hajlamos elfeledkezni arról, hogy Mardzs mindenben meglátja a munkaeszközt és a varázst, így egy kis orrváladék és nyál is könnyen főszereplővé válhat egy négyéves arcán. De azért eltett mindent, amit barátnője fontosnak tartott, hadd nyugodjon meg az az oly kedves anyai szíve.
- A bátyja - ismétli meg és finoman bólogat is mellé, miközben le sem veszi róla a tekintetét. Ha valamire nem számított, hát az az volt, hogy ma találkozni fog Hunter Bailey testvérével. Durva. Az a pasi irtó magas fokon ég, még nála is ingerfüggőbbnek tűnik, aki tesz minden társadalmi normára, kimondott vagy csak tudott szabályra. Millával hosszú hetekig húzták egymás agyát, mire aztán a színházba popcornnal besétáló hímegyed elérte, hogy a barátnője kiutazzon hozzá Dubrovnikba. És még csak el sem mondta, hogy mit tervez! Mardzs egyszerre pipult be amiatt, hogy Milla ilyen felelőtlenül cselekedett, és esett le az álla attól, amit aztán a lány elmesélt neki. WTF. Tessék, Milla elég bátor volt ahhoz, hogy kövesse a szívét, hogy mindent egy lapra tegyen fel és... bejött neki. Azt, hogy ez a kapcsolat meddig fog tartani, hogy a csúcsra járatott motor és a magashőfokon tartott tűz mikor ég ki... se nem fontos, se nem érdekes. Milla csak éljen, csak tapasztaljon, csak gyűjtsön minél több boldogságot, a többit meg majd megoldják akkor, amikor ott tartanak. Ha, egyáltalán. - Szóval az övéhez hasonló életet élsz? - kérdezi, hiszen Bertram többesszámban beszélt arról, hogy a szülői szigor miatt jobban élvezik az életet, mint általában mások. - Milla nagyon boldog vele - jegyzi meg kissé jobbra dőlő fejjel, a másik tekintetét keresve. Vannak fenntartásai, hiszen hallott dolgokat, de amíg a barnaság úgy jár dolgozni, mint egy fülig szerelmes kamaszlány, addig lakat a száján.
- Ó! - hagyja el a száját az egyetlen, mindent eláruló hangocska. - Aznap délelőtt Budanekeresden voltam. Kár érte - elmosolyodik, és a köztük áthaladó lufitenger zsinórjai közt figyeli a férfit. Úgy érzi magát, mintha egy nyolcadikos sulibuliban lenne és az első csók előtti hosszú percekben figyelnék egymást az évfolyam legszebb fiújával.
- Utahban születtem - feleli, miközben finoman arrébb segít egy arca előtt leparkoló piros lufit. - Laytonban. Audrey Margaret Hendersonként láttam meg a napvilágot, a középső nevemet anyám után kaptam, és valahogy úgy alakult, hogy egy-két kivétellel mindenki Mardzsnak hív. Az Audrey-val sincs semmi gondom egyébként, az esetek többségében hallgatok rá.
Főleg, ha egy Bertram-féle pasi ejti ki a száján, ugyebár. A fejét továbbra is oldalvást tartva nézegeti a szemben állót, figyeli az arcát, a csontozatát, a szőrszálait. Aztán két elhaladó lufi között csak úgy mellékesen megkérdezi:
- Mondd csak, Bertram, öntöttek már valaha gipszbe? -