36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2021. július 5. 18:27 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Nehogy azt higgye bárki is, hogy Lenke egy pillanatra is komolyan megfontolta a feladás lehetőségét. Esze ágában sem volt feladni a dolgot, engedni a tanárnak. Azt viszont nem tudta, és nem is akarta palástolni, hogy borzalmasan dühös volt Denisre. Nem tetszett neki, hogy most vele játszanak úgy, ahogy ő szokott másokkal. Nem örült, hogy Brightmore az ő módszereit használja föl ellene, hogy nem enged neki és, hogy meg akarja vesztegetni. Az mondjuk már sokkal jobban tetszett a lánynak, amivel meg akarták vesztegetni. Bár Lenke általában igen makacs volt, tudta, mi a jó neki. Meg akarta szerezni, amire szüksége volt, ez pedig jelen helyzetben a tanár által birtokolt tudás. Minden porcikájából sugárzott a kíváncsiság. Lelkesedése azonban elapadt, ahogy észre vette, hogy a tanár nagyon nem akar elkezdeni beszélni. Nem akarta azonban kimutatni, hogy dühösebb mint volt. Mert - ha nem is azonnal - észre vette ám, hogy ez az, ami szórakoztatta Denist. Az egy valami pedig, amit semmiképpen nem akart, az az volt, hogy örömet szerezzen a másiknak. Ellenségek voltak most, és Lenke úgy is viselkedett tanárával.
Szúrós tekintettel nézte a férfit, és csoda, hogy kék szemei nem fordultak vörösbe. Nem tudhatta, mikor néz ellenfele a fejébe, kénytelen volt hát megpróbálni uralkodni magán, és szabályozni gondolatait, ha már az okklumencia képességének nem volt birtokában. Talán majd egyszer. Addig viszont csak megérzéseire tudott hagyatkozni. Megérzései pedig azt súgták, hogy Denis Brightmore éppolyan makacs, mint Podlovics Lenke. Azt viszont már nem tudta, hogy tudna ő az lenni, aki győztesen kerekedik ki a szituációból.
Előre dőlve szemlélte a férfit, aki viszont még mindig a képet nézte. Lenkét szörnyen zavarta, hogy nem jött rá, mit ábrázol a kép. Ő akart lenni az első, aki rájön, mert azt remélte, azzal a másik fölé kerekedhet. Egy valami tudta volna kizökkenteni őket a játékból, még pedig a korábban is kérdezősködő lányka. Második próbálkozását azonban feladta, ahogy szemei találkoztak Lenke dühös tekintetével. A kislány fiatalabb volt Lenkénél, talán ezért is ijedt meg, és döntött úgy, hogy inkább megoldja egyedül a helyzetet. Legalább tanul egy kis önállóságot.
Lenke is a kép felé fordult, ám már nem abban a nyitott, érdeklődő pozícióban, ahogy eddig ült. Karjait ismét összefonta mellkasa előtt, és úgy dőlt hátra a székén. De vajon mi van a képen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. július 9. 21:08 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Az a baj ezzel a játékkal, hogy sem én, sem Lenke nem fogjuk feladni. Elgondolkodtató, hogy kinek a viselkedése a gyerekesebb, de basszameg, hát bárki lássa lelkemet, hogy én minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy addig húzzam az egészet, amíg nem szégyellem. Nem azért, mert ki szeretném engesztelni a lányt, ugyan már, hanem, mert rettentően élvezem, és ehhez az kell, hogy a képet nézzem meredten, mintha meg sem hallottam volna, hogy próbálkozik. Államat támasztom tenyerembe, ujjaimmal dobolok párat arcomon, miközben igyekszem rájönni én is, mégis mi a franc van a képen, tökéletesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy Lenke tekintete lyukat éget a testembe. Nem palástolja mégis mennyire utál jelenleg, és ez engem mérhetetlenül boldoggá tesz. Lassan büszkeséget is érzek, ha így folytatja, és megmerem kockáztatni, hogyha a kezdetleges ellenségeskedésen túlmegyünk, akkor a végén még el is fogjuk tudni egymást viselni. Vagy ennyire ne szaladjak előre?
Kezem nyúl ki a felénk tartó kislány felé, hogy annyira nem kell megijedni Lenkétől, mert bármennyire hihetetlen, egyelőre még mindig én vagyok itt a felnőtt. Még akkor is, ha a helyzet nem erre enged következtetni. Ujjaimat mozgatom meg magam felé, de kékjeimet nem szakítom el a képről, csak akkor, amikor a kislány elém lép. Érdeklődve hallgatom, hol akadt el, majd mosolyogva kezdem el rávezetni a megoldásra. Lehet érte utálni, de nem fogok azon tanárok közé tartozni, akik elmondják a megoldást. Tartom, hogy sokkalta kifizetődőbb, hogyha maguktól jönnek rá a dolgokra, így mindössze támpontokat vagyok hajlandó adni a kislánynak is, aki halkan sikkant fel, miközben magyarázok neki. Felkapom fejemet, kékjeim zizzennek oldalra, majd nevetek fel halkan. Cortez nyújtózkodik a mellettünk lévő padon, majd ül le rá. Fejét ide-oda mozgatva méregeti a kislányt, majd néz rám. - Még másfél órát ki kell bírnod, aztán megyünk - bólintok egyet felé, majd fordulok vissza a lány felé. Mosolyogva bólintok egyet, hogy megsimogathatja, amivel várhatóan a világ legnagyobb lavináját indítom el, mert nem telik el három másodperc és a tanulószoba összes diákja Cortezt kényezteti, aki imádja, hogy a figyelem középpontjában lehet. A kérdés annyi, hogy meddig? Én megvárom, amíg megunja, majd a gyerekek tudtára adja, hogy elég volt, és elég egyértelmű is lesz, rábízom, így én ismét Lenke felé fordulhatok féloldalas mosollyal ismét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2021. július 12. 13:46 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Hosszú lesz az út odáig, hogy Lenke elviselje Denist. Szeretetről már ne is beszéljünk. Bár dühe ellenére, Lenkében volt némi tisztelet is a másik iránt, amiért méltó ellenségnek bizonyult. Tisztelet, valahol nagyon mélyen, de ott volt. Sosem mutatta volna azonban ki, talán még ő maga sem tudott róla, hogy így érez. Tekintetében csak düh volt, és semmi más. Tüzes szemekkel bámulta a tanárt, és várt, vajon megmondja-e neki, mit ábrázol a kép. Hiszen Lenke nem volt legilimentor (még), nem tudhatta, hogy Brightmore-nak ugyanúgy fogalma sincs, mint neki. Nem mozdult, csak bámult. Mindössze akkor forgatta meg a szemeit, mikor a másik kiscsaj mégis kapott segítséget. Miért nem volt képes egyedül megoldani a feladatát, hm? Igen, Lenke hajlamos volt lenézni másokat, önmagát helyezni a csúcsra. A másik lány pedig zavarta most őt, így kellett valami, ami által ráirányíthatta a haragját. Ez pedig az értetlenkedése lett. Csak egy pillanatra emelte ismét a másik lányra tekintetét, mielőtt az elment, és Lenke szemeiben továbbra is a düh csillogott. Vele se lesznek már barátok. Egy pillanatra ismét a képre emeli kékjeit, de hamar vissza is fordítja őket Denisre. A többi gyerek kíváncsiságának tárgyát megpróbálta kizárni, pedig mindennél jobban oda akart volna menni, és ő is megsimogatni az állatot. Nem engedhette azonban meg magának, hogy bármi is elvonja a figyelmét a küzdelméről.
Egyenesen a tanár szemeimbe nézett, úgy csinált, mintha a másik lelkéig látna. Pedig nem így volt, helyette Denis látott az ő fejébe. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy Lenke ezért utálta a legjobban. Fogalma sem volt ráadásul, a tanára mikor néz épp a fejébe, és mikor nem, ezzel a tudattal pedig folyamatos feszültségben ült ott, és már fogalma sem volt róla, mit kéne kezdenie a helyzettel. Eddig a legilimencia vonzotta, belátta azonban, hogy Denis szándékosan húzta el az orra előtt vágyának tárgyát, aztán dobta el azt messzire, többet elő nem szedve. Maradt hát a kép. Ha rájön, mi van rajta, azzal jó pontot szerezhet. Végig pörgette magában az összes lényt, amire emlékezett, - nem volt hosszú a lista - de az agancsos lény képe csak nagyon halványan rémlett neki. De valami szarvas lehet, nem? Talán csak egy sima szarvas? Vagy egy csodaszarvas esetleg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. augusztus 6. 09:32 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Kicsit képmutató ez a macska-egér játék, amit Lenkével éppen nyomunk a többi kölyök tudta nélkül. Tisztában vagyok azzal, hogy a legegyszerűbb az lenne, hogyha megbüntetem még párszor, amiért beszélt, esetleg év végéig kihúzom ezt a fajta büntetést, mert mekkora poén, de tudom, hogy semmit nem érek vele a kislánynál. Makacs és szeret nyerni, tipikusan az, aki mindig eléri, amit akar. A baj az, hogy én már tudom, hogy nincs esélye, de a lehetőséget szeretném megadni, hogy meglepjen, hátha tud olyat mondani vagy mutatni, ami arra késztet, hogy visszakozzak az egészből. Arra emlékeztet, mikor Ombozi jelent meg nálam minden nap ugyanabban az órában az elemije miatt. Az elején tudtam, hogy csalt, mégsem tettem szóvá, mindössze közöltem, hogy hibázik, amit ő szó nélkül hagyott. Annyira egyértelmű volt, szívem szakad belé, ha csak rágondolok. Szívjuk egymás vérét, és ez valahol elégedettséggel tölt el, mert nem unatkozom, amíg foglalkoznom kell vele, de attól még idegesít. Lenkével is így vagyok. Nem olyan mértékben, mint az Ombozival, de ha így haladunk, lehet eléri azt a szintet. A lényeg annyi, hogy tudom, semmit nem érek azzal, ha agyba-főbe büntetgetem. Ez csendes háború!
Mosolyogva figyelem a kölyköket, akik körbe ugrálják Cortezt. Egyelőre csendesen tűri, szeret a figyelem középpontjában lenni, és nem is hibáztatom érte. Régen kapott ekkora figyelmet, főleg ennyi simogatással. Oldalvást sandítok Lenkére, halkan nevetek fel, ahogy előre fordulok, lejjebb csúszva a széken döntöm fejemet a szék háttámlájának, kékjeim a plafont fürkészik. Karjaimat keresztbe fonom magam előtt, utolsó pillantást vetek diákomra, majd hunyom le szemeimet. Ajkaimon halvány mosoly pihen. Komolyan mondtam a legilimenciát, bár kételkedem abban, hogy ez legális-e, de ha csak az alapokat adom át elméletben, akkor nem lehet belőle gond, nem? Lehet megérne egy kérdést Sárközitől. Vagy többet is. Tököm, hiányzik az öreg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2021. augusztus 14. 17:52 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Brightmore szemeibe bámulva ült egy darabig, és nem csinált semmit. Kezdte nagyon unni a dolgot, és kezdte úgy érezni, hogy számára semmi előnyös nem származik már a helyzetből. Ha megszólal azonban, elveszíti a küzdelmet, és még rosszabb helyzetbe kerül. Azt pedig semmiképpen sem akarta. Félt ugyan a tanártól, hiszen megvolt benne a hierarchia tudata, ezt semmivel nem mutatta ki azonban, és nem is kezelte másképp a tanárt, mint bárkit, akivel versenybe szállt. Ez a verseny azonban mindennél keményebbnek bizonyult a lány számára, szembe találta magát méltó ellenfelével. Ráadásul túl sok mindent akart egyszerre: győztesen kikerülni a néma háborúból, kitalálni, hogy mit ábrázol a kép, megsimogatni Cortezt, de legfőképpen, a csata ezen pontján, csak felállni és kisétálni a szobából. Szívesen tanult volna még legilimenciát is, de azt az eshetőséget már elengedte, feladta. Csak bámult Denis szemeibe, sajátjait kicsire összehúzva.
A többi gyerek semmit sem vett észre a kis csatájukból, nem siethettek Lenke segítségére. Bár a lány úgyis egyedül szerette megoldani a problémáit. Az viszont sokkal jobban zavarta, hogy ő nem mehet el, nem simogathatja meg a kis állatkát. A valódi büntetés számára az volt, hogy nem mehetett el, és, hogy nem tudott nyerni. Úgy néz ki, mindenek végén Brightmore mégiscsak sikerrel járt a büntetéssel. Csak éppen máshogy, mint ami az eredeti szándék volt. A hatást elérte, mert Lenke igazán kezdte megbánni, hogy beszélt órán, és, hogy ezért most itt kell ücsörögnie. Sőt, igen kezdte megunni az ücsörgést. Egészen addig, amíg be nem látta, hogy nincsen a székhez kötözve. Még mindig ő maga irányítja tagjait, és felállhat, amikor csak akar.
Egy pillanatra se vette le szemeit Denisről, ám kékje pimaszul felcsillantak, ahogy lassan, nyikorogva hátra tolta a széket és felállt. Két kezével az asztalra támaszkodott, kicsit előre dőlt a tanár felé. Első gondolata az volt, hogy kinyújtja rá a nyelvét, de ráharapott, még mielőtt megtehette volna. Ezt még a Podlovics lány is soknak érezte. Helyette ismét felegyenesedett, és lassan a többiekhez sétált, hogy ő is megsimogathassa Cortezt. Arcán továbbra is harag ült, belül azonban úgy érezte: győzött!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. szeptember 4. 15:07 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Talán mindketten a legjobban járnánk akkor, ha Lenke valóban fogná magát, felkelne és elhagyná a termet. A legnagyobb bökkenő ebben, hogy mint tanára, ezt nem engedhetem meg, ugyanis kiskorúként nem hagyhatja el az intézményt, amíg én azt nem mondtam, vagy a kötelező foglalkozások nem teltek le. Márpedig ő még kötelező foglalkozáson ül, bármennyire is nem szeretné. Én sem szeretném, basszameg, de hát a kötelezettségek meg a többi felelősségteljes szöveg helye, ráadásul… engem otthon egy Payne vár, és ember legyen a talpán, aki azt a litániát egy ilyen hosszú nap után még meghallgatná nyugodtan és türelmesen.
Tartom a szemkontaktust, amit minduntalan a kislány kezdeményez, azonban mikor tekintetében valami más csillan meg, ajkam akaratlan rezdül, hogy visszafojtsam a mosolyt. A szék nyikordul, és mire pisloghatnék egyet, Lenke már az előtt áll. Egy szót sem szólok, mindössze én is előrébb dőlök egy szemtelen vigyorral arcomon, mikor ő, és halkan felnevetek: nem cselekszi meg azt, amit szeretett volna. Okos kislány, bár értékeltem volna a bátorságát. Követem mozgását, a vigyorból lesz mosoly, azonban a szemtelenség még mindig ajkaimon csücsül. Türelmesen várom meg, hogy Cortezhez érjen, majd támaszkodom térdeimre és állok fel. Az állat azonnal mozdul, egy könyvről elrugaszkodva ugrik a vállamra, majd helyezkedik nyakamba. Automatikusan felnyúlok, megcirógatom álla alatt, majd hátra sem pillantva indulok a tanári asztal felé.
- Aki befejezte, elmehet - fordítok hátat az asztalnak és döntöm annak csípőmet. Karjaimat fonom keresztbe magam előtt. Kékjeim a mozgolódó diákokon zizegnek ide-oda, köszönök mindenkinek, segítek az utolsó utáni kérdésben, majd halkat szusszanok. Fejemet döntöm hátra, szemeimet lehunyom. - Te is mehetsz, Podlovics - biccen előre fejem, arcomon halvány, de őszinte mosoly játszik. - Öröm volt veled tölteni a délutánt - biccentek aprót, majd nyúlok a papírhalom felé, amit kezembe fogok, majd lépek ki a kislány után a folyosóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. október 13. 10:18 | Link

Teodor
kinézetem


- Ha egyszer elkaplak, hátrakötöm a sarkad!
Imádom a magyar fenyegetéseket. Mondatok, amikkel a nagymamám kiabált utánam, természetesen magyarul, és amiknek az értelmét megismerve, mármint a szavak együttes használatának jelentését értve, fellobbant bennem az ifjú tudós-felfedező-kísérletező. Emlékszem, még nem voltam hat éves, amikor megpróbáltam hátrakötni a saját sarkam, csak, hogy tudjam, hogy milyen az, és, hogy a nagymamám ne kaphasson el. Anya frászt kapott, amikor meglátott a barna zsineggel összekötözve a padlón vonaglani, nagyi meg olyan mélyen aludt, hogy nem kelt fel anya kiabálására, ahogy a nagypapi se. Persze, mivel aludtak, ezért ebédet készítettem magamnak, így a konyha, természetesen úgy nézett ki, mintha valóban betörtek volna. De sikerült, hátra tudtam kötni a sarkam, amire persze a nagypapa nevetett, és az ölébe húzva csak annyit kérdezett, hogy mégis, hogyan lehet hátrakötni valamit, ami eleve hátul van?
Hiába nem lehet hátrakötni a sarkat, imádom ezt a fenyegetést, és olyan tökéletes magyarsággal tudom az apró gyermekember után kiabálni, mintha sosem éltem volna máshol. Imádom, mert vidámságot hoz, nem csúnya fenyegetés, és nem is igazán fenyegetés. Csak egy picit, annyi meg belefér. Az üldözésem a jobb oldali szárnyból indult, áthaladt a bejárati részen, és most a balban folytatódva csúcsosodik ki. Nem mondom, hogy erre készültem ma, de a komisz kiskölyök tett róla, hogy változatosabb napom legyen, mint hittem, hogy lesz.
- Te kis huligán!
Nevet, meg én is, bár hozzá kell tennem, hogy a futással életidegen, és bármennyi energia is van bennem, azt hiszem, erre a hétre így elég is volt a testmozgás. Nem ám, alig egy óra múlva simán körtáncot fogok ropni a srácokkal, csak előbb vissza kell szereznem Bartot. A kis Keserű gyermek ugyanis elorozta, és ahelyett, hogy a többiekkel közösen játszott volna vele, inkább meglépett vele, és most puffskeinestől üldözöm a kacagó kölyköt, aki villámként szalad. Későn vettem észre, hogy kiosont, és jó nagy távolság volt már közöttünk, mire észrevettem. De nem, előlem most nem lépsz meg kisfiam! A kanyarban, mintha kicsit lassított volna, ami nekem csak jó, így be tudom hozni a lemaradást, sőt talán még el is kaphatom.
- Ha elkaplak, széjjel csókolgatlak Teo!
Arra mondjuk nem számítottam, hogy valóban elkapok egy Teodort, noha nem éppen azt, akit terveztem, és nem úgy, ahogy terveztem, de azért megvan, ahogy anna az esélye is, hogy itt csúnya borulás lesz. Ugyanis, ahogy a testem valaminek, ami egy másik test, nekiütközik, úgy fogok rá automatikusan a megtartásomhoz szükséges részére, mely jelen esetben, mondjuk ki, a feneke, és bár mindent elkövetek, hogy eredetileg a gyerek, gyakorlatilag a felnőtt ne sérüljön. Magától a ténytől, hogy valakibe beleütköztem, pedig úgy meglepődök, hogy valahogy még arról is elfeledkezem, hogy a kezemet mondjuk kapjam el, és erről ne beszéljünk inkább. Nem, én még markolok is. Vajon van még legalább egy százalék esélyem arra, hogy azt gondolja, normális vagyok? Nem, szerintem sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. október 13. 16:00 | Link

Virginia

Ez a nap is pontosan ugyanolyan eseménytelennek indul, mint az összes többi. A foglalkozások rendben folynak, egy-kettőre benéz maga is, mivel azonban a papírmunkát elvégezte és nem maradt feladata, inkább az előkészítő folyosóit rója. Gondolataiba mélyedbe töpreng azon, mily rég is volt már, hogy cikket publikált az Edictumban, márpedig elnézve a mai fiatalokat, leginkább a Bagolykő populációját, igencsak rájuk férne némi fejtágítás. Szétszakadt családok gyermekei ezek, akiket az élet ezer oldala traumatizált, sem egészséges mintát, sem egészséges életkörülményeket nem tudnak felmutatni és, ami még ennél is rosszabb, a tanárok is igencsak felhígultak. Nem mintha egyetlen kollégáját is minősíteni kívánná, de tény és való, hogy az erkölcsi szilárdságuk alapján megkérdőjelezhető, netalán szenvedélybetegségbe hajló, végső soron kisiklott életű felnőttek sem épp a jó utat mutatják a serdülő generáció tagjainak. Okoskodhatna, megmondhatná a frankót, a valóság azonban nem több puszta aggodalomnál. Legalább a Shanes egy biztonságos közeg, hiszen maga is felméri az itt tanítókat...
Vagy hát elvileg, hiszen trappolás zaja rezzenti fel gondolataiból. A folyosó sarka felől érkezik, először csak gyermeklábak robaja, majd a távolból még valaki érkezik. Automatikusan lassít és megfontoltabb tempóra vált, hiszen biztos abban, a kergetőzés résztvevői egyáltalán nem számítanak arra, hogy itt Teodorba botlanak. S így is van, hisz egy fiúcska éles kanyart véve szinte nekiütközik, alig fékez le a férfi cipője előtt. - Ésszel - s már folytatná is, mikor felismeri Flórián fiát és csak mosolyogva, fejcsóválva engedi útjára. - Óvatosan a fo-... - de nincs lehetősége befejezni, ugyanis folytatva útját egy másik masszívabb test ütközik övének. Szerencsére koponyájuk nem találkozik, ám a helyzet nem is lehetne ennél kellemetlenebb, főleg mivel az érkezést sok csók ígérete foglalja keretbe. De tudjátok mit? Még ez is alapvetően rendben lehetne, ha a vékony ujjak nem szorítanának rá fenekére. Fogalma sincs, hogy zavara, vagy felháborodása nagyobb-e, s le sem kell pillantania, hogy a virágillatú nőt megismerje.
- Virginia - hangja némiképp szigorúan csendül, s nem egyszerűen nem öleli át, hanem megfogva a nő csuklóit lehámozza magáról karjait. - Rossz példát mutat a gyerekeknek. Nem kellene a folyosón futkározni - nem tud a vörös szemébe nézni, mert túlságosan váratlanul érte a tény, hogy minden előjel nélkül belemarkoltak fenekébe. Az egészben persze az a legrosszabb, hogy ha eltekint minden etikai és erkölcsi aggálytól, ez még akár jó is lehetett volna, csak... Nem a Shanes folyosóján, nem a kis Teodor előtt és nem ebben a helyzetben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. október 13. 16:55 | Link

Teodor


Legalább nem a gyerek apja, az is valami, nem? Nem mi. Én azért örülök neki, hogy, ha már fenéktapi volt, akkor legalább az egyetlen férfit fogdosom, aki megérint, és akit szeretnék, hogy megérintsen. Ehelyett…
Még a szemöldököm is feljebb szökken arra, ahogy lehámoz magáról, és persze, mondanánk, hogy ne a gyerek előtt, de hát hol van az a gyerek már? Én is él futottam volna, nem tudom hibáztatni.
- Szóval újra magázódunk? Intimitás és magázódás… felmerült már benned, vagyis önben, hogy inkább brit, semmint magyar?
Még a szemeimet is összehúzom gyanakvásomban, hogy jobban megvizsgáljam az arcberendezését. Túl azon persze, hogy lefejt magáról, nem lép hátra, és én sem teszem, szóval igazából hozzá vagyok még most is simul a egészen. De erről nem teszek neki említést, majd ha zavarja, akkor arrébb lép.
- Ha megengedi, vagy ha nem, akkor is megosztom önnel a tapasztalatomat. Kellemes élmény volt.
Azt mégsem mondhatom, hogy markoljon rá, és akkor kvittek vagyunk. Ez nem az én stílusom, másrészt meg elég nekem, hogy most éppen büntetésben vagyok, nem kell még az is, hogy kerüljön. Somolyogva pillanatok fel rá, szempilláimat rebegtetve, ujjaimat szigorúan magam mögött összefogva. Csak az a kis simulékonyság, az van ott teljesen. Rossz vagyok, de élvezem.
- Kiengesztelhetlek házi sós ropogtatnivalóval? És persze teljeskörű titoktartással. Senkinek se mondom el, hogy elkaptalak, és azt se, hogy tetszett.
Olyan szépen haladtam, most meg hirtelen elkapott a vágy, hogy a körmömet rágjam és aggodalmaskodjak. Ha minden komolyan szintlépést egyenlő távra osztunk el, 2025-ben esetleg, talán lehetne egy csókunk. Az meg mindjárt itt van, erre kezdetek most mindent elölről. Méghogy nem a megszerzése, hanem a megtartása a nehéz. Szeretnék perelni, mert ez totálisan nem igaz. Vagy nekem van tehetségem a nehéz esetekhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. október 13. 22:35 | Link

Virginia

Mondaná, hogy megfeledkezett arról, hogy újonnan tegeződnek, de a szomorú igazság az, hogy valamiképp lepleznie kell azt a testében örvénylő diszkomfortérzést, ami kialakult az iménti szituáció nyomán. - Virginia, ez nem vicces - szűri fogai között a szavakat és láthatóan bosszús. Az persze már nem tűnik fel neki, hogy ugyan lefejtette magáról a nő karjait, eközben a kettejük között húzódó távolság fikarcnyit sem nőtt. Micsoda szemtelen egy nőszemély! Azért Teodort sem kell annyira félteni, miközben csupán félig-meddig mímeli a felháborodást, próbálja saját reakcióit is felmérni, s nem csupán a lelkit, hanem a testit is. Kerülhetne ugyanis a fogdosástól kellemetlen helyzetbe, ám jóval nagyobb fegyelemmel áldotta meg a sors annál, minthogy ennyitől extázisba kerüljön. Különben is, ez vajon már kellően kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát?
- Nem kérem még egyszer ilyen szépen. Elég volt - végre a nőre süllyeszti tekintetét, s ezúttal el is lép tőle. Láthatóan elhatárolódik az egésztől, de leginkább a ténytől, hogy zavarba ejtő bókot kapott. Nem fog óvodásként toporzékolni és kikérni magának, ellenben épp elég nagy probléma, hogy véletlenségből ilyen egyáltalán előfordulhatott az előkészítő területén, node még beszélni is róla...! Pszichoterapeuta lévén utóbbi is beleférne, csak sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy megtegyék, különben pedig nem rontana tovább az így is tragikus eseménysorozaton.
- Azzal engesztelnél ki, ha megkeresnéd Flórián fiát és visszamennél a többi gyerekhez - nem nevezi nevén a kölyköt, nem mondja, hogy Teodorhoz, még kevésbé mondható kedvesnek vagy lágynak. Kimért és parancsoló a hangja, ennek tetejében pedig alig észrevehetően tovább hátrál, hogy tisztes távolságban legyenek egymástól. Nem ilyennek ismerte meg Virginiát és jelen pillanatban nem tudja hová tenni a viselkedését, mely sokkal inkább frusztráló, mint vonzó. Mégsem akarja, még ebben a pillanatban sem megbántani, így távolságtartása ellenére is igyekszik kerülni a gorombaságot. Ha lesz ideje, rendezi magában a történteket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. október 13. 23:05 | Link

Teodor


- De...
Nem, ez nem ellenkezős de, és nagy valószínűséggel ő is érzékelheti, hogy nem az, ez inkább csak a csodálkozásé, azé, ahogy reagál, mert jó, rendben, ez egy nagyon kellemetlen helyzet volt, de pont azért, hogy ne legyen az, az emberek viccet szoktak csinálni belőle, és nevetnek, és majd húsz év múlva felidézik, hogy mennyire kellemetlen is volt. Egy kellemessé enyhülő kínos emlék. Ahogy ellép, ösztönösen vonom össze magam előtt a karjaimat, nem igazán szokásom, azt mondják, hogy ez a védekezés ez formája. Én nem szoktam mások, különösen őelőtte védekezni. Most viszont, azt hiszem, úgy érzem, hogy védenem kell magam. És ez az érzés nem jó, nagyon nem jó. Érzem, ahogy remegek, és nem szeretek ilyen lenni, én, egyszerűen nem vagyok olyan, amilyet most tőlem kér.
- Az, hogy megkeresem és visszamegyek, természetes.
Nem is mondtam, hogy most azonnal dobjunk el mindent, és akkor irány a végtelenbe lóháton lovaglás, én csak, kedves akartam lenni. Kicsit olyan, mintha nem tudnék neki jót tenni, mintha haragudna rám valami miatt. De nem emlékszem, hogy bármit is elkövettem volna ellene. Hiszen még a tegeződést se mondtam senkinek, pedig olyan büszke voltam rá. Nem értem, hogy miért ilyen most, és ez félek, hogy a tekintetemből is kiolvasható, ami viszont nem jó, mert nem szeretném, ha a mostaninál is kínosabb lenne, vagy, ha olyat feltételezne, ami nincs. A tekintetem, mely végig az övében volt, hirtelen kapom el, mert nem szeretnék most arról beszélni, ami bennem van, mert nem biztos, hogy úrilány módjára tudnám kifejezni magam. Kicsit a szint alatt érzem most a helyem, ami nagyon rosszul hangzik, és egy még ennél is rosszabb gondolat. Sosem ítélném el sem az ő, sem a más preferenciáit, még akkor sem, ha az engem is leminősít.
- Farkasházy úr.
Egy biccentéssel búcsúzom, és olyan, mintha ránéznék, de valójában nem, inkább valahova mögé. Maradjunk annyiban, hogy ez most így a legjobb. Gyors léptekkel indulok meg arra, amerre a kisfiú eltűnt. Csak szeretném megtalálni és visszavinni, lehetőleg úgy, hogy Bart egyben van, és úgy, hogy nem találkozunk össze a folyosón senkivel. Hogy mi történt az előbb? Azt hiszem, fogalmam sincs, és biztosan tudom, hogy ma éjjel nem nagyon fogok könnyen elaludni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. december 8. 00:02 | Link

Balázs


Az ebédlőt gyönyörűen átalakítottuk. Olyan fényben ragyogott a helyiség, amiben eddig még soha nem láttam. Emberek is már szép számmal gyülekeztek, néhány kollégám oda is intett, amikor meglátták, hogy megérkeztem. Szerettem ezekkel az emberekkel együtt dolgozni, de talán egy fokkal még inkább imádtam a kis lurkókat, akik a szemem láttára cseperedtek fel. Arról nem is beszélve, hogy az előkészítő után még a Bagolykőben is végigkísérhettem az útjukat. Ez az este is róluk szólt, és arról, hogy minél több diák járhasson hozzánk, minél több ideig.
Először a tanárokhoz mentem oda sorban, gyorsan elvegyültem, és könnyedén beszélgettünk, csak hogy utána egy két komolyabb emberhez is odalépjek, hogy bemutatkozzam. Kicsit ecseteltem nekik milyen kellemes az intézményben dolgozni, hogyan segítjük a gyerekek fejlődését. Valószínűleg, ha nem tudom, hogy rajtuk múlik az iskola támogatottsága, akkor is ugyanezeket a szavakat mondtam volna. Kísérőm az oldalamról közben egy pillanatig nem mozdult el, csak hevesen bólogatott, ezzel elérve, hogy komolyabb benyomást keltsek. És én imádtam érte.
Végül az egyik falhoz közeli képet mutattam meg neki, amin az osztályommal együtt voltam.  
- Hozok neked egy italt - simította meg a karomat Márk, és már a pult felé is sietett. Én tovább néztem a rám mosolygó arcocskákat. Két éve ballagtak el, de sokat közülük még mindig tartok, és fejből mondanám vissza az összes nevét, ha kérdeznék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2021. december 26. 21:55 | Link

Tánya

Több hónapos továbbképzésem lejárt, s mivel az utóbbi időben az étteremmel is voltak gondok, a lehető legjobbkor sikerült visszatérnem Bogolyfalvára. Nem mintha nem bíztam volna az üzletvezető képességeiben, de az étterem sorsát a szívemen viseltem, féltem attól, hogy ha nem teszek valamit, becsődöl. Emellett azonban papi teendőimet is el kellett látnom, mert bizony, mióta Bogolyfalván éltem, kialakult egy kis közösség - ha nem is túl sokan - akik hiányoltak a heti találkozókat. Főleg Margitka, és a barátnői, na meg a kórus tagjai, akik ugyan összejártak énekelni, de mégis azt üzenték, hogy szeretnék, ha már velük együtt lennék.
Ami azt illeti, az üzlet és a munka mellett nekem is hiányzott a kis város, már megszoktam az itteni levegőt, a lakókat, az arcokat, a szomszédokat…Ahogy erre gondoltam, bevillant előttem egy szőkés hajzuhatag, s a hozzá tartozó vonások. Mióta hazajöttem, csak futólag láttam az ablakból, gondoltam rá, hogy átmenjek és köszönjek, szóljak, hogy visszajöttem, de aztán még sem tettem meg, úgy döntöttem, majd máskor, ha aktuális lesz. Már ha lehet ilyesmi egyáltalán aktuális a történtek után. Mert hogy bár rég volt, még mindig eszembe jutottak a történtek.
A gondolatokat elhessegetve készültem fel a jótékonysági estre, kiöltöztem, ahogy illett, és egy csekély kis összeget is borítékba raktam, ami még nem hiányzott az étterem kasszájából, de ahhoz elég volt, hogy ha egy kicsit is, támogassam az iskolát.
Odaérve meglehetősen sok ember cikázott jobbra-balra, egy kicsit meglepett, de jó volt látni azt, hogy ilyen sokan akarnak segíteni. Gondolhattam volna arra, hogy itt majd összefutunk, de ez egészen addig nem is tudatosult bennem, míg meg nem láttam egy kép előtt ácsorogva, egy ismeretlen férfi társaságában. Ez sem lett volna furcsa, ha nem simít végig a karján. Miért tette? Miről maradtam le? Annyira sokáig azért nem voltam távol.
Belém nyilallt egy kellemetlen érzés, zavaró nyugtalanság, ellenben azt is tudtam, hogy ez nem helyes, s próbáltam elhessegetni a gondolatot. Sőt, azon kaptam magam, hogy egyik lábam lendült a másik után, s néhány lépést követően, kikerülve egy szemből érkező, köpcös urat, sikerült leparkolnom mellette.
- Egészen jó ez a kép - szólaltam meg mellette, majd felé emeltem pillantásom és egy halovány mosolyt is megengedtem felé. Illata orromba kúszott, s ilyen közelségben a szívem is felgyorsult mellette, de csak nyugalom, talán nem zavar majd el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. január 2. 16:35 | Link

Balázs


Kellemes volt az este. Éreztem a csontjaimban, hogy sikeres lesz, mert sok embernek számított. Az egyetlen amit sajnáltam, hogy a gyerekek nem mutathatták meg, nekik mit jelent az iskola. Ha más nem, ez biztos mindenki szívét megérintette volna. Nekem minden nap megteszik.
Az ismerős hangra odakaptam a fejem. Nem számítottam rá, hogy itt lesz, pedig hogy ne lenne itt. Az elmúlt napokban jó párszor láttam az utcában, és Margitka sse volt rest az orrom alá dörgölni, hogy a házgazda hazaért, és jobban koncentrál a munkájára, mint valaha. Az egyházra. Az életébe, amibe én sehogy nem férek be. Mégsem tudtam ellentmondani a gyomromban feléledő pillangóknak. Bárcsak ne lennének ott. Bárcsak képes lennék enélkül a férfira nézni.
- Igen, én is nagyon szeretem - pillantottam inkább vissza a fotó felé. - Megmutatja milyen kis élénkek a gyerekek. Annyi potenciál van bennük - mosolyodtam el a nevető arcocskákat nézve. Aztán vissza Balázsra.
- Örülök, hogy eljöttél. Sokat jelent. Az iskolának, és a gyerekeknek - tettem hozzá gyorsan. Nem kellett, hogy visszatérjünk a kínos kérdésekhez. Azokhoz, amik miatt egy éve nem beszélünk normálisan. Azt hinné az ember ennyi idő alatt elmúlnak az érzések és a sérelmek, de az idő semmit nem tesz, mikor szembe állsz vele.
- Tessék Tánya - nyújtottak felém egy poharat, én pedig a férfira mosolyogva átvettem.
- Köszönöm. Márk, ő itt a falu papja, Nemes Balázs - mutattam be neki, mire a férfi azonnal nyújtotta a kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2022. január 2. 17:12 | Link

Tánya

Mondhattam volna, hogy szia, rég találkoztunk, indíthattam volna ezzel is, de talán kellemetlen helyzetet teremtett volna közöttünk, ezért is voltam inkább spontán, ezzel feltérképezve, hogy vajon a nő hogyan is reagál. Nem vesztünk össze, az túlzás, de mégis történt , ami történt, azóta pedig egyetlen normális szót sem váltottunk, ez idáig.
Jó volt újra látni, kicsit ideges voltam mellette, mindennek a maga pozitív értelmében, tartottam attól, hogy majd mérges lesz, amiért a visszatérésem óta még csak át sem mentem köszönni neki, de nem így lett. Nem láttam rajta, hogy zavarná a jelenlétem, sőt, kedves is volt, ez pedig jót jelentett.
- Rengeteg, és ezekben a gyerekekben a jövő, remélem, hogy sikerül fenntartani az iskolát, és összegyűlik az a támogatás, amire szükségetek van - mondtam őszintén, majd felé fordítottam a pillantásom, s belefúrtam tekintetem az övéibe. Furcsa, de még ennyi idő után is ugyanazt éreztem a közelében, mint ott a tóparton. - Igen igen, ki nem hagytam volna, amint meghallottam, hogy ilyen eseményt rendeznek. Nem tudtam, hogy itt leszel - kezdtem bele, felé fordulva. - Nagyon… - mondtam volna, hogy jól néz ki, de épp ekkor lépett oda az a férfi, akivel már az érkezésemkor is megláttam. Magas, jó vonásokkal rendelkező alkat volt, látszólag még a modorával sem volt semmi baj. Ennek ellenére mégis roppant mód zavart a férfi jelenléte. Figyeltem kettősüket, ahogy Tánya rámosolygott, s ahogy a férfi felé nyújtotta a poharat. Mintha lett volna köztük valami. Vagy csak képzeltem? Ahogy ezen kattogott az agyam, s megcsapott a féltékenység szele, úgy nyújtózott felém az ismeretlen egy kézfogásra. - Üdv, Nemes Balázs - szorítottam meg a kezét határozottan, még egy mosolyt is kierőszakoltam magamból, de mögötte megbújt egy kis csalódottság. Elmentem egy évre, hogy kiverjem a fejemből a nőt, hogy az egyházra koncentráljak, s tessék. Ugyanott tartok, mint amikor útnak indultam.
 - Én akkor nem is zavarnék…további szép estét - köszöntem el tőlük egy mosollyal, búcsúzóul még hosszan Tányára néztem, aztán hátat fordulva elsétáltam tőlük, s ha megszólítottak, köszöntem, egy kicsit távolabb váltottam néhány szót az egyik hivatali emberrel. Közben egy pohár pezsgőt is elfogadtam, amivel kínáltak, beszélgetés közben néha azonban lopva Tányát kerestem a tömegben, nem tudtam kiverni őt a fejemből. Láttam, hogy táncol ezzel a Márkkal, elfogott az irigység, amiért ő forgatta, s nem én. Közben cserélődtek az emberek, egy kicsit meg is fáradtam a beszélgetésekben, s arrébb sétáltam, hogy keressek pár finom falatot. Meglepetésemre Tánya mellett kötöttem ki újra. - Bocs - kértem elnézést, mert majdnem előle happoltam fel az egyik fasírtgolyót. Rápillantottam, ott voltak a szavak a számon, csak nem tudtam megszólalni. Pedig ki tudja, mikor lesz lehetőségem újra beszélni vele, főleg ha ez a Márk talán már meg is kérte, jövőhéten meg adhatom őket össze. Ó egek…
- Tánya, beszélhetünk? - nyúltam karja után gyengéden,mielőtt még lelépett volna, s ha engedte, arrébb húztam egy félreeső sarokba, az egyik oszlop takarásában. - Mi…mi újság veled? Rég beszéltünk - tettem fel a kérdést, kicsit zavartan, miközben pillantását fürkésztem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. január 2. 17:44 | Link

Balázs


Lágy, puha beszélgetés. Egyikünk se tudta mi forog a másik fejében, egek, hisz azt se tudtam mi forog a saját fejemben. Az elmúlt egy évben próbáltam túllépni rajta, megtalálni az elveszett egyensúlyomat, de mindez odalett amint mellém lépett. Hangja olyan folyamatokat indított el bennem, ami nem volt helyénvaló, mégis annyira szerettem volna, ha tovább marad. Ha nem hagy ott, hanem csak beszélget velem. Úgy, mint régen. Még a kis tavacskás eset előtt, hiszen barátok is voltunk. És ez hiányzott.
- Várj… - szóltam utána, de nem fordult meg. Márk a vállamra tette a kezét, és együttérzően nézett rám. Meséltem neki Balázsról. Tökéletesen tudta, hogy mi történik az orra előtt. Fel akart vidítani, így kerültünk végül a tánctérre. Nem is volt igazán tánctér, hiszen nem azért rendeztük az eseményt, mi mégis megkezdtük a sort, és lassan mások is csatlakozni kezdtek. Az arcomra pedig visszatért a mosoly, ami Balázs távozásával fagyott le a helyéről.
Órák óta ott voltunk, és az esemény a végéhez közeledett. Éreztem az emberek attitűdjén, viselkedsén. Így már nekem se kellett szóval tartanom őket. Kicsit leereszthettem, ehettem pár falatot. Csakhogy megint Balázsba botoljak. - Ugyan nem, te voltál itt előbb - mosolyogtam rá játékosan.
- Persze, minden rendben? - vontam össze a szemöldökömet, ahogy engedtem a húzásának. Zavartan pillantottam Balázsra, félve, hogy most vajon mi következik. A tavacska. Szinte biztos voltam benne. Rettegtem tőle. - Azért vontál félre, hogy megkérdezd mi újság? - kérdeztem lassan. Aztán sóhajtottam. - Balázs, mi ez az egész? Nyugodtan mondd el, ha valami gond van. Bennem megbízhatsz - biztosítottam, és megsimítottam a karját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2022. január 2. 17:57 | Link

Tánya

Mosolya sem tudta elűzni zavaros gondolataimat, melyek nem hagytak nyugodni, különösen azóta, hogy megismerkedtem ezzel a Mark Darcy-val. Vagy tudom is én, hogy mi is volt a vezetékneve, azt sajnos nem sikerült megjegyeznem. Az viszont pontosan az emlékeimbe vésődött, hogy milyen jól érezték magukat a parketten.
- Igen, miért? Rég beszéltünk - vágtam rá először könnyedén, mintha tényleg csak erről lenne szó, de frusztrált annak a gondolata, hogy tényleg elveszíthetem. Pedig még csak nem is volt az enyém.
Érintése közben zavarba hozott, hangja hiába ébresztett bennem bizalmat, nagyon nehezen tudtam csak megszólalni, mert ez így nem is volt olyan könnyű, hisz pap voltam. Nem szabadott volna, hogy efféle gondolatok foglalkoztassanak, mégis kikívánkoztak belőlem. - Hozzá akarsz menni? Csak mert egy házasságot érdemes alaposan átgondolni, hogy biztosan jó döntést hozzatok. Rendesnek tűnik és normálisnak, de biztos hogy ezt akarod? - hadováltam össze-vissza, mert még mindig nem tudtam kibökni azt, amit valójában akartam, csak kerülgettem azt a forró kását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. január 2. 18:11 | Link

Balázs


Nem értettem a kérdést. Annyira nem illett a szituációhoz, mégis erőt vettem magamon. Nem Balázs hibája a zavarom. A saját fejem teszi ezt velem. Mintha csak egy variációja lenne a mi barátságunknak. Egy olyan verzió, ami nem illendő.
- Igen, elég rég. De velem nem történt semmi érdekes. Csak tudod, nap nap után - válaszoltam meg végül, még mindig furcsállva a szituációt. Hiába, képtelen voltam végigjátszani az egészet, tudnom kellett miért kellett egy oszlop mögé bújnunk, mint a szerelmeseknek.
- Hogy mi? - bukott ki a számon a kérdés szinte azonnal a kérdés után. Szemeim kitágultak, és úgy néztem Balázsra, mintha nem is ismerném. - Semmi közöd hozzá, hogy milyen döntéseket hozok. Pláne nem az ilyenekhez. Mégis… - ingattam a fejemet, és a szavaim elfúltak. Mégis mi lenne ez a helyes válasz? Mégis miért érdekli ilyesmi? És mégis miért akartam megnyugtató választ adni számára?
- Balázs. Márkkal nem vagyunk együtt. Márk… másokat szeret - néztem a szemébe. Fogalmam se volt hogy fogja fogadni a hírt. Sok vallásos ember reagálja le helytelenül az ilyesfajta szeretet. Pedig nekem fontos volt. Mind a két férfi. Csak éppen másképp.

Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2022. január 2. 18:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2022. január 2. 18:28 | Link

Tánya

Ostoba voltam, hogy a bennem felmerülő kételyekkel tettem fel kérdésemet, ahelyett, hogy inkább nyílt lapokkal játszottam volna. Érződött is a nő válaszából a felháborodás, mindezt teljes joggal tette, s addigra már meg is bántam, hogy rákérdeztem. Igaza volt, még akkor is ha fájt, de semmi közöm sem volt hozzá, nem volt jogom beleszólni az életébe, mégis egy részem azt kívánta, hogy bárcsak ne menne hozzá ahhoz a férfihoz, hanem inkább lenne velem. Csak éppen ezt nem sikerült kimondanom, arra viszont jók voltak a szavaim, hogy magamra haragítsam. - Elnézést, ne haragudj - emeltem meg kezeimet védekezően, belülről már korholtam magam, de váratlanul Tánya olyasmit mondott, amivel már egészen új megvilágításba helyezte a történteket, s már én is másként láttam a helyzetet. - Úgy érted, hogy…? - meglepődtem, ugyanakkor, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Nem kellett több magyarázat, pontosan értettem azt, hogy a nő mire is gondolt.
- Akkor jó, akkor nincs is kapkodás, sem esküvő - zagyváltam zavart mosollyal, miközben a tarkómhoz nyúltam, hogy ezzel is csillapítsam a zavaromat.
- Na jó, én…nem tudok rád másként gondolni, mint ahogy a tónál. Hiába utaztam el ,  nem ment. Nem megy, és most is majd belepusztulok, hogy nem érhetek hozzád, hogy nem csókolhatlak meg - közben kezem megindult arca felé, de ujjaim nem érintették a bőrét, viszont ha tekintetembe fúrta az övéit, akkor pontosan tudta, hogy igazat mondok, hogy komolyan gondolom. Hiába voltam pap, ezek az érzések felülkerekedtek bennem, s hacsak nem húzódott el, akkor talán meggondolatlanul egy ilyen rendezvényen, de megcsókoltam őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. január 2. 21:27 | Link

Balázs


Kezemmel babráltam, a körmömet pattogtattam a másikkal. Ez az egész szituáció nem volt rendjén, éreztem. És most még csak azt a pohárka pezsgőt se hibáztathattam, amit az est elején megittam. - Úgy - válaszoltam röviden. Nem kellett volna. Hagynom kellene, hogy elhiggye, hogy ne gondoljon rám, még akkor se, ha én gondolok rá.
- Nem, nem is volt ilyenről szó. Nem, vele… vele nem - hebegtem, és ajkamba haraptam zavaromban. Látszólag egyikünk se értette a szituációt. Nem foghattam fel, mert ha megtettem volna, akkor valószínűleg megint valami butaságot tettem volna, mint eddig minden egyes találkozásunkkor. Őrült érzelem ez a szerelem, az egyszer biztos.
Ajkam elnyílt az őszinte szavakra. Olyan régóta éreztem már azokat, amikről beszélt, mégis folyton falakba ütköztem. Elhitette velem, hogy ő csak barátként gondol rám, aztán egy este végre bevall mindent önkívületi állapotba, majd majdnem egy évre eltűnik. Mégis mit kéne tennem? Mit tenne egy nő, aki már annyiszor érzett rossz szerelmet, mint én?
- Én… azt mondtad te nem… - keresem a szavakat, de tekintetemet nem tudom elvenni az övéiről. Sarokba szorított velük. Képtelen vagyok reálisan gondolkodni, visszakozni. Egyszerűen ledermesztettek az érzelmeim, amik hirtelen ellepték a mellkasomat. És hagytam, hogy még közelebb jöjjön.
- Nem akarlak választásra késztetni - suttogtam kettőnk közé, de hiába. Ajkai egy pillanattal később már enyémeken voltak. Karom reflexszerűen kunkorodott nyaka köré. Helytelen volt, mégis annyira helyesnek érződött. Mintha a világ egyszerre értelmet nyert volna.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2022. január 19. 14:55 | Link

Teodor - A konyhában
Kinézetem
január 12. - Csókolós nap


Két orcám szabályos piros színben tündököl, a kettő között ajkaimon széles mosoly ül. A mai nap különleges, amióta itt élek, minden évben megvan a magunk kis menetrendje a gyerekekkel. Mivel vörös hajú vagyok, olyan, mint egy kis róka, ezért ezen a napon a szokottnál is több puszit kapok. Az első évben egy Ákos nevű kisfiú mesélt erről az eseményről, hogy az apukájával készülnek az anyukájának, aki szintén vörös, egy külön kis ünneppel, és hogy nem-e lehetne, hogy ők is adnak nekem puszit. Adhattak, én pedig cserébe süteményt adtam, Kicsit olyan, mint a locsolás húsvétkor, de azért mégsem, tekintve, hogy a piros tojás termékenységi szimbólum - benne volt az Edictumban -, míg az amerikai sütemények a legkevésbé sem azok.
A helyzet és az ok, hogy miért vagyok úgy kipirulva, mint akinek láza van, ez. A sok-sok puszi. Összesen hatvannyolc puszit kaptam, ezt onnan tudom, hogy hetven darab csokoládés-karamellás sütit hoztam be. Százat sütöttem, amiből húsz a néniknek ment, hatot megettem én, kettőt Bart, és kettőt eltettem magunknak otthonra. Hatvannyolc puszi, igazán jó napom van ma. Ez meg is látszik, mivel dúdolva pakolászom a kis konyhában, kávét főzök, letörölgetem a pultot. Valójában eléggé elzsibbadt mind a két lábam, másznak benne azok a fránya hangyák, és abban reménykedem, hogy egy kis álldogálástól majd minden sokkal jobb lesz. Úgyis csendes pihenő van, a kisebbek alszanak, a nagyobbak a leckéjüket írják vagy órán vannak még, így nekem sincs olyan sok dolgom.
Mosolyogva megérintem az arcom, ami nagyon meleg még, és eszembe jut, hogy a kis Cody verset is mondott, amit feltételezem, hogy az apukájával gyakorolt be, mert reggel mintha ezek a mondatok megütötték volna már a fülemet egyszer. Mint egy tinilány, komolyan olyan vagyok, ahogy dúdolgatva várom, hogy a kávé végre elkészüljön, de mintha ma csigalassan akarna lefőni. Talán az univerzum így üzen nekem, hogy pörgök én eleget?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2022. január 19. 15:30 | Link

Virginia

A gyermekek zsivajától hangos az egész előkészítő, most azonban másképp csengenek a nevetések, másról kiabálnak egymásnak a kicsik. Ma van a csókolj meg egy vöröset nap, s minden apróság örömmel rohamozza meg egyetlen vörös hajú tanerőjét, méghozzá Virginiát. A nő rengeteg süteményt sütött - Teodor meg sem akarta számolni, mikor reggel meglátta azzal a tálcahalommal -, s minden kedves puszi egy szeletet ért. Senki sem evett kettőt, azonban aki becsülettel lerótta a tartozást, az megkapta jussát. A férfi egyszer már megpróbált elcsenni egyet, de sajnos a kezére lett csapva az egyik kisgyerek által (!!!), hogy bizony csak akkor, ha Virginia néni kap puszit. Vagy csókot. Édesmindegy.
Persze nem ez az egyetlen indoka annak, hogy épp a konyha előtt grasszál, vigyázva, hogy a nő ne vegye észre. Ez a nap ürügye lehet annak, amit már korábban is meg kellett volna tennie, de nem tett meg. Látva, ahogy a vörös sürög-forog, pírtól izzó arcán pedig eltűntethetetlen mosoly nyugszik, valamit még a férfiban is megmozdít. Sohasem vetemedne olyan meggondolatlan kijelentések tételére, minthogy beleszeretett, netán járni akarna vele, a maga ködös, homályos stílusában inkább csak úgy nyilatkozik: megkedvelte. De aki ismeri Farkasházy Teodort, az bizony nagyon is jól tudja, hogy az önmaga előtt való tagadás, az a bizonyos szerény, szinte már semmitmondó szó bizony rengeteg érzelmet rejt maga mögött, csak amennyire férfi, annyira nem férfi. Mert nézzünk rá: egy középkorú, magas, jó vágású embert látunk, aki tanult, jó humorú, módfelett udvarias, ámde szokás szerint roppant szerencsétlen a nőkkel. De ma ennek vége szakad, mert mély levegőt véve koppint kettőt a konyhaajtón és be is lép.
- Úgy látom szép számmal akadtak hódolóid - a megüresedett sütis tálcák felé biccent és elmosolyodik. Kicsit ténfergőnek, tétlennek tűnik, zsebébe mélyesztett kezei izzadni kezdenek. Csinálj már valamit. Nem tudok rá mást mondani, tök nyomi, ahogy próbálkozik, viszont azt nem akarja, hogy Virginia kezdeményezzen, attól mentse meg a jó isten. Hát férfi ő a talpán? FÉRFI Ő? Bizony, de még mennyire, hogy az! - Íncsiklandozónak tűnik ez a sütemény, szívesen megkóstolnám - meglepően határozottan lép a nőhöz, hogy átkarolja derekát és a szemébe nézzen. Kívülről úgy tűnhet, egy magabiztos úriember érkezett, aki tudja, mit akar és meg is szerzi azt... Eközben Teodor agymanói csak pislognak odabent, a rendszer lefagyott, az irányítás megszűnt, a józan ész valahol az ablakon túl hever szerteszéjjel. Csak most adja az ég, hogy ne kezdjen magyarázni Virginia, mert akkor odalesz az egész. Lécci, bírd ki még egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2022. január 19. 16:06 | Link

Teodor


Abban nem vagyok biztos, hogy az, amit dúdolok, a valóságban létezik-e, csak úgy össze-vissza eszembe jutnak dolgok, amik nem is hangzanak olyan rosszul. És itt szeretném elmondani, hogy szerintem elromlott a kávéfőző, vagy lelassult az idő, vagy lehet, hogy tényleg engem töltött fel a sok puszi, de és most valahogy teljesen szétestem időileg, és nagy valószínűség szerint azt a kávét tényleg nem kellene meginnom már.
- Idén megdöntöttem a rekordomat.
Korábban fele ennyi gyerek volt csak, aki szeretett volna pusziért sütit, azonban úgy tűnik, hogy idén mindenkihez eljutott a hír, mert nagyon nehezen jutottam be legalább addig, hogy le tudjak ülni, és elő tudjam venni az első tálcát. Az élmény még bennem van, kuncogok, és zavartan a fülem mögé rejtek egy tincset. Valójában van még két süteményem, amivel akár finoman jelezhetném neki, hogy egy pusziért cserébe kaphat, és mintha csak a gondolataimban olvasna, ki is mondja amire gondolok, én meg persze visszavágnék, de mire felpillantok, már ott is van mellettem. Milyen pici ez a konyha! Eddig fel se tűnt, és mintha az illatok is megváltoztak volna, sehol egy édes sütemény, egy erős pörkölésű kávé, ellenben Teodor illata mélyen az orromba kerül egyetlen szempillantás alatt. Szürke szemeim kislabdányira tágulva, pislogni se merek, a pirosság az arcomon valószínűleg terjedni kezd, még ha még nem is látható, de már érzem, ahogy a fülem és a nyakam is melegedni kezd.
Mondanom kellene valamit, mondjuk, hogy kávéval nagyon finom, hogy persze, miért is ne, vagy éppen a csoki eredetét, hogy hogyan leltem rá, hogy Benzsay asszony már jó előre félrerakta nekem, és éppen ezért lehetett ilyen markáns példány benne. Vagy, beszélhetnék arról, hogy a zsizsegő lábam már reszket is a közelségétől, vagy, hogy hirtelen megéreztem, hogy szorít a melltartóm. Rendben, ez az utóbbi nem biztos, hogy normális, de hirtelen mindent is érzek ebben a nagyon pici helyiségben. Végül megemberelem magam, és csak annyit mondok:
- Egy puszi az ára.
Ki mondta, hogy a csókolj meg egy vöröset napból nem lehet bizniszt csinálni? Vajon megpuszilna? Rendben, ez lehet, hogy túlzás volt. Nem. A túlzás az lenne, ha véletlenül belemozdulnék a pusziba és csókká változna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2022. február 4. 09:26 | Link

Virginia

Nem is kérdés, hogy megdöntötte, ennyi puszi után egyenesen féltékenynek lenni is érdemes volna, már amennyiben feltételezzük, hogy van egy jó kiállású, sármos, figyelmes, szerető párja. Ez a leírás egyébként - ha hiszitek, ha nem - remekül illeszkedik Teodorra, ám a hasonlóság pusztán a véletlen műve lehet, semmi más. Mégis, ha eljátszanánk ezzel a nem ördögtől való gondolattal, akkor számba kéne vennünk olyan - szintén tényként kezelhető - információkat, minthogy a közöttük vibráló levegő minden alkalommal rejteget valami többet. Egyébiránt remekül festenek együtt, még annak ellenére is, hogy Teodor már jócskán a negyvenet tapossa, Virginia pedig húszas éveiben jár. Talán ez a másik dolog, ami miatt a férfi sohasem mert komolyabban gondolkodni ebben a kapcsolatban: a pasik köztudottan hamarabban halnak, mint a nők, ráadásul ahogy repülnek az évek, bár férfi oldalról a termékenység szinte változatlan marad, ötven évesen már nem biztos, hogy vállalna gyereket. Barokkos túlzásnak tűnhet ez a felvetés, de lássuk be, hogy a vörös roppant fiatal, imádja a kicsiket és Teodor nagy tétben merne fogadni arra, hogy szeretne nem is egy sajátot. Ettől nem foszthatja meg.
Ám, ahogy meghallja a süti árát, ezek a kedves, figyelmes indokok, a másik személy életének és jövőjének védelme hirtelen elhomályosul, mert a fókusz ajkaira vetül. Azokra a telt, csábító ajkakra, amiket annyiszor akart már megcsókolni, de végül egyetlen alkalommal sem tette. Talán félt az elköteleződéstől, attól a vihartól, amit magára zúdít azzal, ha tényleg belevág, de mikor tehetné meg ezt felelősségének teljes tudatában, mégis e tudattól teljességgel mentesen, ha nem a csókolj meg egy vöröset napon?
Közelebb hajol, azonban a szándék láthatóan nem az arc, hanem a piros száj, mely alig várja, hogy a rengeteg beszéd után betapasszák. Csak egy pillanatra tétovázik, végigsimítva a finom bőrön, mielőtt puhán, lágyan érintené ajkaikat. Keze határozottan simul a vékony testre, tartja a hátat, míg jobbja a nyakszirten óvakodva a tarkóra fonódik. Bár arról volt szó, hogy csak egy puszit ad, most érzi először, mennyire hiányzott neki ez a fajta intimitás, az érintés - azonban nem akárkié, nem bármi áron és nem akármikor. Ha Virginia nem tiltakozik, Teodor finoman kér bebocsátást nyelvével, hogy elmélyítse első, valamint jelen állás és reményei szerint nem utolsó csókjukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2022. február 4. 10:03 | Link

Teodor


Vajon milyen lesz? Eddig mindig én pusziltam meg őt, és bár csak néha tettem, de mindig figyeltem arra, hogy ne legyen tolakodó, de azért érezzem. A nők sok mindent képesek egyszerre csinálni. Puszit adni, illatot szippantani, kiélvezni a közelséget, megérezni a borosta kellemes szúrósságát, mely szemben áll a bőr puhaságával. Mindent is. A nők mindenre is képesek, ha nagyon szeretnék érezni a másikat. És most ő fog megpuszilni engem. Szürke szemeimmel mégis valami mást közvetítek felé, azt, hogy ne pusziljon, hogy érezze, hogy mennyire szeretném, ha megcsókolna. Megszólalni nem merek, tudom, hogy egyetlen szó elronthat mindent, és azt nem szeretném, mert tudom, egyszerűen tudom, hogy ez az a pillanat. A nagy pillanatunk, amit sosem fogunk elfelejteni, és ami, talán, a vágyott jövő kapuját rejti magában.
Vajon ilyenkor, a nagy pillanatokban, a világ tényleg lelassít kicsit? Valójában könnyen lehet, hogy a szökőnapok nem is azért vannak, mert egy Földi nap 23 óra 56 perc 4,09 másodperc, amit nem tudom, hogy miért tudok ennyire pontosan éppen most, szóval, hogy valójában nem emiatt, hanem a lelassult pillanatok miatt, melyeket az emberek akkor élnek át, mikor a szerelmükkel a nagy pillanatot élik át. Szerelem? Határozottan igen. Nem hirtelen jött, nem villámcsapásként, nem lángoló, égő, regényekben megjelenő vágyként dúló örvénylés. Ez másfajta szerelem. Ez a tökéletes beteljesedés, mely lassan indult, észrevétlen lopózott be a bőrök alá, hogy aztán finoman egyre több és több legyen. Ez valami olyan, amibe az ember biztonsággal süpped bele, ahol nem érez féltékenységet, bizalmatlanságot. Ahol ismeri a másikat, és minden vágya, hogy élete utolsó percéig abban a másik fotelban üljön, csodálva a másik arcának változását, és büszkén viselve minden egyes ráncot, mely az évek során az élményekkel telepedett meg.
Ajkaim óvatosan viszonozzák a finom első érintést, mely alatt oly erős bizsergés indul, hogy abba szinte beleszédülök. Nem kapkodhatok, és nem is akarok, eszembe se jut, hogy úgy csókoljam, ami nem illik hozzánk, ami nem minket jellemez, vele minden pillanatot valóban megéltem eddig, éppen a csókunk legyen másmilyen? Kizárt. Nem irányítok, nem is akarok, szeretném, ha biztonságban érezné magát velem, szeretném, ha átadhatnám ezzel a csókkal, hogy mennyire szeretem, mennyire fontos nekem, hogy nem számít a korkülönbség, vagy az, hogy nem szeretne gyermeket. Ha boldog lenne velem, én boldog lennék vele, és nem bánnám azt se, ha végül nem lenne gyermekünk. Annyi mindent szeretnék elmondani neki, annyi mindent szeretnék éreztetni vele, és tudom, hogy lesz rá egy egész életünk, mert ő nem olyan, mint mások, ő nem tenné ezt, ha nem akarna engem.
Elnyíló ajkaimmal engedem, hogy elmélyítse a csókot, nyelvemmel finoman simítok nyelvére, mely, bármennyire is kislányosan és bugyután hangzik tán, olyan jó érzésű a nyelvemnek, finom.
Testemmel a testéhez simulok, szeretném, ha érezne engem, ha érezné, hogy biztonságban van velem. Ösztönösen azt érzem, hogy meg akarom védeni, mindentől. Nem szeretném, hogy csalódjon, hogy negatív élményei legyenek, azt se, hogy rosszul aludjon el éjszaka. Tudom, hogy ez a részemről nem csak szerelem, hanem több, mélyebb, komolyabb.  Hüvelyk ujjaimmal arcát simítom, ujjaimmal nyakát érintem, és azt szeretném, hogy sose érjen véget ez a perc.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2022. február 21. 11:12 | Link

Virginia

Igen rég nem érzett még csak hasonlót sem. Biztos abban, hogy nem lesz képes megadni Virginiának mindazt, amire szíve mélyén vágyik, mégsem képes tovább önzetlenül kihátrálni, s maga, valamint vágyai elé helyezni a nő érdekeit. Mert Teodor olyan régóta érzi a pulzálást, a lassan kialakult vibrálást és szikrát, mely minden alkalommal lelkében gyúl, valahányszor egymáshoz érnek. Hányszor képzelte már el ajkaik találkozását: volt ezek között lágy, puhatolózó, de akadt nem egy szenvedélyes és követelőző. Teodor az a fajta férfi, aki két lábbal a földön jár, a realitás talaján mozogva éli életét, s képes felmérni tetteinek következményét, ami pedig ennél is fontosabb, vállalni a felelősséget.
Abba még nem gondolt bele igazán, mi fog történni ezután. Ahogy nyelvük egymáson siklik, s testük egyre közelebb kerül a másikéhoz, érezni véli a nő szívverését. Talán csak képzeli, vagy netán sajátját hallja ily hangosan döbörögni odabenn? Noha szaktekintélynek mondható, szinte már nevetséges, mennyire képtelen saját magánéleti kríziseit kezelni, s jelen esetben a tény tagadása, miszerint szerelmes, ugyanolyan fontos akadálynak számít, mint bárki másnál egy hasonló helyzet. Ahogy átöleli és erősen tartja karjaiban a törékeny testet, ahogy érzi a mézédes ajkakat, melyeket még nem tett keserűvé a maró kávé íze is illata, egyszeriben rá kell ébrednie, hogy köszöntené így minden reggel a nőt. Az ágyban ébredéskor, a konyhában a kávéfőző zúgása mellett, a fürdőszobában, miközben haját fésüli, a hálóban, miközben ruháját válogatja, az előszobában, mikor felsegíti kabátját.
Egyszer azonban minden pillanatnak vége szakad, s mikor felhangzik a csengő, mely a foglalkozás végét jelenti, kelletlen ugyan, de eltávolodik a nőtől. Világos szemei fürkészőn vizslatják Virginia arcát, valamiféle jelét keresve annak, miként élte meg az elmúlt perceket. - Elnézést, ha tolakodó voltam - önkéntelenül bukik ki belőle ez a mondat, épp a legrosszabbkor, azonban a tény, hogy továbbra sem eresztette el a vékony, kecses derekat, alátámasztja azon sejtést, miszerint közel sem olyan bűnbánó, mint amilyennek szavai alapján hangzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2022. február 21. 11:51 | Link

Teodor


Ilyen lehet a tökéletes béke. Amikor az ember azzal van, akit neki szántak, amikor minden kis kérdőjel görbéje kiegyenesedik, és boldogságos felkiáltójellé válik. Boldogságos, óhajtó, és semmiképpen sem veszekedés okán megjelenő. Tudnánk veszekedni, igen, én tudom, hogy tudnánk, hangosan, hevesen, de nem bántón. Csakhogy, a legkevésbé sem kívánom most ezen extra energiáinkat veszekedésre fordítani, hiszen csók közben olyan korábban már elképzelt jelenetek jelennek meg előttem, mely sokkal inkább egy nagyon szépen megjelenített felnőttfilm. Ő én olyat nagyon szeretnék vele, de nyilván, nem közölhetem egyetlen csókot követően, hogy véleményem szerint most félre kéne tennünk a munkát, és tekintve, hogy én lakom közelebb, így nálam kéne a következő szintre ugranunk. Vele semmit sem szeretnék elrontani, mert az elmúlt időszakban lopva azzá vált, akit mindig is kerestem. Mosolyogva pillantok fel rá, boldogságtól csillogó szemekkel, és amikor megszólal, akkor szívem szerint elnevetném magam, azonban megpróbálom a lehető legkomolyabb énemet elővenni. De csak addig jutok, hogy az amúgy is tejbetök vigyorom még tejbetökebb lesz.
- Ó kérlek, én felhatalmazlak rá, hogy légy tolakodó velem. Sőt, megkövetelném a tolakodásodat.
Miközben beszélek, még a homlokom is kicsit összeráncolódik, ahogyan koncentrálok arra, hogy pontosan fejezzem ki magam. Egyrészt, bármilyen másik szót el tudtam volna képzelni ide, csak a tolakodót nem, de olyan édes volt, és szívem szerint… nem is csak a szívem szerint, a tetteim szerint, mert ha ő nem ereszt, én sem teszem, szóval most nem csak úgy magamban fejezem ki, hogy szívem szerint megcsókolnám, hanem meg is teszem, na nem úgy, mint ő az előbb, mert azért most nekünk beszélgetnünk is kell erről, nyilván, és ha már tart, és nem ereszt, talán alkalmas lenne egy rövid, ám lényegre törő diskurzus arról, hogy esetleg legyünk együtt, úgy életünk végéig. Szóval közelebb hajolva két apró szájrapuszit adok neki, alsó ajkait érintve. Ujjaimmal nyugtatóan a halántékát simítom, és nagyon remélem, hogy attól még, hogy csengettek, nem mindenki most találja ki, hogy neki kávé kell. Csak ne jöjjön be senki, és ne értelmezze ő se úgy, hogy ez egy vészcsengő.
- Én akarlak téged… akarlak… ez a jó szó ugye?
Kellene azt a fordítót használni, hogy jobban kifejezzem magam, ugye? De imádok magyarul beszélni, még akkor is, ha nem vagyok benne biztos, hogy ez egy jó kifejezés volt-e, vagy éppen most mondtam valami nagyon durvát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2022. március 25. 17:56 | Link

Tánya

Hülye egy szituáció volt ez, olyasmi, ami szökőévente ha egyszer fordul elő az emberrel. Csak álltunk egymással szemben, s miután kiderült számomra az, hogy ez a Márk nem a vőlegénye, és még csak nem is készül vele házasságra, akkor nem csak, hogy megkönnyebbültem, de bevallottam neki mindazt, amit éreztem iránta, s amivel az elmúlt időszakban küszködtem.

- Persze, hogy azt mondtam, mert nem tudtam, hogyan kezeljem ezt a helyzetet és…még most sem tudom igazán - vallottam be, de ezután nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg, s úgy tűnt, ebben legalább egyetértettünk, hisz bár szavaival azt mondta, nem akar választásra késztetni, csókja mégis másról árulkodott.

- Nem tudok tovább úgy élni, hogy azt mutassam, nem vagy más csak egy szomszéd, nem megy. Veled  akarok lenni Tánya. Csak mond, hogy Te is, és ott hagyom érted, biztosan meg fogja érteni - mélyen fúrtam pillantásom tekintetébe, miközben utaltam az urunkra, aki világunkat teremtette. Mindent látott és érzett, biztosan látta azt, hogy mi Tányával egymásnak teremtettünk, akkor pedig el kellene engednie.  - Mit mondasz? Lennél a feleségem, Tánya? - nem remegett meg a hangom, ott úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, közben kezeit is megfogtam. Hogy elsiettem-e? Egész biztos, de nem tudtam tisztán gondolkodni most, hogy újra viszont láttam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. május 12. 15:48 | Link

Balázs


Úgy tűnt egyikünk sem találja igazán a szavakat. Az érzéseink teljesen összezavarták a józan eszünket, míg már nem voltunk képesek máshogy kommunikálni, csak abban az egyetlen megosztott csókban. Hiába tudtam, hogy nem helyes, hogy el kéne húzódnom, egyszerűen képtelen voltam. Szorosan öleltem magamhoz, hiszen erre a pillanatra első találkozónk óta vágytam, azóta pedig csak még jobban. Olyanok voltunk, mint két mágnes, amiknek eleinte a két azonos pólusát próbálták volna összenyomni, és most végre az összetartozó részek kerültek volna egymáshoz közel.
Ahogy elvált tőlem, ajkaimra szerelmes mosoly ült ki, amiket szavai csak még inkább kiszélesítettek. Én is rá vágytam egész testemben, a lelkem kivirágzott egyetlen szavától.
- Hogy micsoda? - kérdeztem még mindig mosolyogva, aztán fokozatosan halványult el. - A feleséged? - kérdeztem vissza, mintha nem érteném a szavakat. Nem is értettem. Egyik pillanatban még pap, a másikban már férj? Kezemet lassan kihúztam az övéi közül.
- Balázs ez... - túl sok. Gyors. Nagyon sok minden átfutott az agyamban hirtelen, de egyiket se tudtam kimondani. - Jobban át kéne gondolnunk, nem? Hiszen az előbb még... - sóhajtottam. Hirtelen realizáltam, hogy mégis hol vagyunk. Hogy mit csinálunk. Olyanok vagyunk mint két szerelmes tinédzser, miközben már ennél sokkal okosabbak lehetnénk.
- Mit szólnál, ha este átjönnél. Az estély után, és megbeszélnénk - csúsztattam jobbomat arcára gyengéden simítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2022. augusztus 18. 20:02 | Link

Bence
A barátkozás művészete - a tornateremben

Gyakorlásra van szüksége - ezt mondta a tanárnő, aztán rászólt azért is, hogy igazítsa meg a kontyát. Lenke szó nélkül megtette, és próbálta tartani magát méltóságteljesen, pedig belül el volt fáradva és összetörve már. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy engedelmes legyen, gyakrolot. A tornaterembe szökött be, órák után, hogy egy sarkot válasszon ki magának ahol gyakorolhat. Kapucnis pulóverét a földre dobta, mellé az iskolatáskáját. Alaposan bemelegített, majd hátat fordított az ajtónak, hogy ne zavarja a folyosón járkálók látványa. Nem is láthatta, ha valaki megáll az ajtóban, pedig félig nyitva hagyta - hiszen úgy találta, mikor ideért.
Lélegzésén hallatszódott, hogy már fáradt, hogy megerölteti magát, talán túlságosan is. Nem adta fel azonban, végig akarta csinálni a rövidke koreográfiát, hibátlanul. Megkapta ezt a kis szólót, és nem akart csalódást okozni a mesterének. Csak akkor huppant le a földre pihenni kicsit, mikor már háromszor egymás után sikerült eltáncolnia hibátlanul. Ivott egy kortyot, és próbálta rendezni a légzését, kifújni magát, hogy aztán folytathassa a gyakorlást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda