31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 425
Írta: 2020. március 13. 22:30 | Link

Myra

Már majdnem, hogy jól érzem magam, erre valaki nem idejön csattogni? Édes Istenem már komolyan mondom, hogy az ember farkaslányának már egy perc nyugta se lehet. A nyakamat behajlítva emelem meg kicsit a fejem, hogy megnézzem ki az, aki a hátam mögött nem bír a vérével, és amikor meglátom, undorodva elhúzom a számat. Na csodálatos, ez a picsa is most talált ide.
- Vóóóóó, micsoda durva információk, beszarás, hogy neked micsoda információkészleted van. Ez egy IS-KO-LA! Hát baszki, ez … ez aztán nagyon fontos új ismeretanyag. Mit is mondhatnék erre? Leszarom? Arra van az ajtó, ha nem tetszik a pofám. Megengedték, hogy itt legyek.
Jó, nem itt, hanem bárhol, ahol csendes nyugalomban meg tudom várni Emily-t, az aktuális dadáim egyikét. De hát az ilyen részletek erre a libára meg pont nem tartoznak, szerintem a kölyköknek sem lesz semmi bajuk, ha bejönnek és körülöttem kell rohangálniuk, még játszom is velük. Csípem a kisembereket.
- Amúgy eléggé stoplis vagy, pedig azt mondták, hogy rendezik a tanári béreket. Nos, remélem nem indulsz a suli legdögösebb tancija címért. Megalázó vereség lenne.
Azt hiszem, bármennyire is ígértem Kazi mesternek, hogy nincs verekedés, éppen most provokálok egyet. Hoppá? Vagy legalábbis valami olyasmi. Na mindegy, nem kell megtudnia, és ha meg is tudja, szerintem az ilyen idegesítő libákra nem vonatkozik ez a történet. Csak jót teszek az univerzumnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Myra Blackburn
INAKTÍV


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5648
Írta: 2020. március 16. 21:00 | Link

Ordas Abigél
sportosan

Ha nem történne valami kiakasztó legalább egyszer egy nap, meglepődne. Komolyan meglepődne, hisz van olyan szerencsétlen, hogy még a nyugis munkahelyén, ahol csak pár kiskölyökkel kellene foglalkoznia, ott is belefut egy szőke cicába, akit szíve szerint felrúgna, mint a bolondgombát.
Szemöldökét felvonja, pár pillanatig elgondolkodik, vajon megcsípje-e magát, álmodik, vagy ez a valóság. Sajnos a rémálom nem fakul, nem ébred az ágyában finom kávéillatra és senki nem viszi ágyba a reggelit. Nem, ő itt áll és nagyot sóhajtva veszi tudomásul, hogy ez bizony harc.
- Érdekes, mégis ez a stoplis csaj a Calvin arca - hangja éles és ugyanaz a flegmaság van benne, mint amivel a megállapítás jött. - De ha még sokáig fogsz ott fetrengeni, szívesen bemutatlak a terelőütőknek, kevésbé csúnya akkor sem lennél, ha összevernének - ha a szöszi így, akkor Myra úgy. Karba tett kézzel dől a bordásfal oldalának. Még kivár. Reméli, hogy észhez tér, habár eleve azt sem érti, mi a bánatot keres az előkészítőben tanítási időben.
- Na pattanj fel, amíg szépen kérlek - a finomabb megoldást pártolja, mondjuk azt, hogy elhúz a francba és ő tudja csinálni nyugodtan a dolgát. Máskülönben rá fogja fektetni az egyik matracot és az sem érdekli, ha az egész osztály rajta fog ugrálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 425
Írta: 2020. március 17. 08:55 | Link

Myra

- Óóó, hát olvastam, hogy a divatipar válságban van, és már kábé bárki jó nekik, de reméltem, hogy ez nem igaz.
Még az ajkaimat is lebiggyesztem egy kicsit, mert hát szomorú ez. Szegény, szegény modellek. Anno ugye ők egy külön kategória voltak, rengeteg tanulással és áldozatvállalással. Most meg... tényleg mindenkit berángatnak az utcáról. Igazán szomorú, ahogy a világ süllyed.
- Én lehet, hogy nem leszek, de téged egy életre eltiltanak mindentől, aztán a Calvin helyett lehetsz a börtön arca. Azt hiszem, ők megválogathatják, hogy kik lesznek a ribancai, de azt nem válogathatják meg, hogy ki keféli meg őket a börtönőrök közül. Ez amolyan ötven százalék siker.
A börtönben már az is valami, nem? Az elején biztos kiemelkedő jelenség lesz, de ahogy mindenkinek megvolt egyszer, nem hiszem, hogy sokáig képes lesz megőrizni a koronáját. Én a Calvin arca vagyok, hát oda ne rohanjak, én meg holnap átváltozok bazd meg, és megeszlek. Bár nem, a franc akar gyomorrontást egy frigid picsától.
- És ha nem pattanok?
Hú, ha ilyen az, amikor valakit szépen kér, akkor már értem, hogy miért olyan lelkinyomorultak azok a kölykök odakint. Még jó, hogy nekem sosem voltak tanáraim, most meg olyan cukorpofákkal vagyok körülvéve, mint Mikhail Kazanov, alias Kazi mester. Az ilyen eseteket nagyon tudom értékelni. Szóval azt hiszem, ha gyerek lennék most, akkor felnőttként ő lenne az első, akit rohadtul beperelnék.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Myra Blackburn
INAKTÍV


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5648
Írta: 2020. március 24. 18:04 | Link

Ordas Abigél
sportosan

- Ennyire jól tudod? Gondolom jól ismered a Zengőbarlangot, ha ennyire képben vagy, kit hogy dugnak meg - elismerően bólint, nem semmi pályát futhatott be, ha ezt is tudja.
Nincs túl sok kedve egy ilyen nővel társalogni, másra van ma hangolva, így nagyot sóhajt és a homlokát dörzsöli. Válaszul a pálcáját lendíti és a sportszerek elkezdik felépíteni az akadálypályát a tornaterem egyik felében. Ez egyik matrac teljesen véletlenül éppen oda repül, ahogy Odett fekszik és nagy puffanással teríti maga alá, amennyiben nem pattan.
- Hoppá! - meglepetést színlel és persze most várhatja a bosszút. A gyerekek két percen belül érkeznek, már hallani őket zsibongani az öltözőben. Szerencsére szeretik a tanárnőjüket, nincs olyan, hogy valamit ne akarnának nagy lelkesen megcsinálni, igaz, Myrának nincsenek is nagy elvárásai feléjük, épp csak amennyi kell.
- Boldogítsd inkább azt, aki téged ide beengedett, engem pedig hagyj dolgozni - megőrzi a nyugodtságát, tényleg csak szeretné megtartani az órát a gyerekeknek és nem akar felesleges drámákba belemenni. Kinőtt már ebből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 425
Írta: 2020. március 26. 10:44 | Link

Myra

Annyira tipikus ez a válasz. Annyira szánalmasan egyszerű, hogy még veszekedni sincs kedvem vele. Annyira. Szomorú. A matracot könnyűszerrel rúgom arrébb, ahogy a felkelés sem okoz komolyabb problémát. Nem gondolja komolyan, hogy ennyire kezdő vagyok. Istenem, miért büntetsz?
- Végignézve kettőnkön én vagyok az igényesebb kurva. A te leharcolt fejed elég sok mindent elárul.
Nekem meg a pofám nagy csak, mert életem szexuális partnereit még mindig egy kezemen meg tudom számolni, de ezt nem kell tudnia senkinek. A szüleim elkönyveltek orgiázó ribancnak, szóval igazából mindegy is, hogy mit mondanék, úgyse hinne nekem senki. A lelkem tiszta, Isten látja, más meg valljuk be, nem nagyon izgat. Főleg az ilyen emberek miatt nem fogok álmatlanul forgolódni éjjel. Sőt. Elvigyorodva a gondolatra, széles mosollyal, és művészien drámai csípőlengetéssel sétálok hozzá közelebb, lassan, hogy kiélvezhesse a látványt. Nézz csak Myra, nézz. Amikor egész közel érek hozzá, odahajolok, és lassan, ujjaim külső élével végigsimítok az arcán.
- Széttéphetnélek, de nem érsz ennyit.
Ellépve tőle, elégedetten folytatom az utam, hát dolgozni szeretne. Mondom én, hogy kiégett, biztos nem a jó emberre feküdt le azért, hogy előrébb jusson a ranglétrán, pedig a ribancok alapszabályzata, hogy nincs kilengés, sem visszalépés, mindig van egy szint, ami alá nem mész, különben kiesel a játékból. Lehetett volna luxifeli is, de hát ilyen az élet: kegyetlen.
- Cupp, cupp ribike!
Kiálltok még vissza, jobb kezem középső ujját a magasba lendítve, mielőtt lelépek a színről, ezzel is növelve a kiakasztott emberek számát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2020. július 24. 11:23 | Link

Emily
eléggé izgulok | mondj igent | mint aki benéz

Az Andrással folytatott beszélgetése után nem is volt kérdés, hogy azonnal cselekszik, mielőtt még inába szállna a bátorsága. Első útja az ékszerboltba vezetett, hogy megvegye a hőn áhított eljegyzési gyűrűt, majd, mint ki jól végezte dolgát, ki is viharzott onnan. Itt jött azonban a bibi, ugyanis délelőtt Emily általában az előkészítőben oktat, tehát várnia kéne estig, hogy odaadhassa, addig viszont háromszor infarktust és gyomorfekélyt kap, tehát a szabályokat telibe szarva rá kell rontania. Kissé megvakarja tarkóját, mert legutóbb, mikor első felindulásból cselekedett, akkor összeverte Barnabást, azt is a gyerekek szeme láttára, az udvaron. Nem azt mondom, igazi alfa tett volt, minden béta hason csúszna fele akkora farokért, mint amekkora neki aznap volt, csak hát tudjuk, hogy a mi Nico-nk, természetét tekintve nem ilyen. De őszintén, hány alkalma lett volna eddig, hogy ezt meglépje és hányszor nem tette meg? Ideje, hogy a kávézóhoz hasonlóan most is bedobja magát, mert a legrosszabb dolog, amit történhet, hogy a nő elutasítja egy csoport gyerek előtt, akik kinevetik, ezáltal pedig a házasság egy örök trauma marad neki. Illetve kit áltatunk? Házasságról szó sincs, maga a párkapcsolat, mint létező dolog egy stresszfaktorrá válik majd, ezért inkább remetének áll és vadászó-halászó életmódot folytat. Na várjunk csak, mikor jutottunk el a happily ever after-től az örök magányig? Jesus.
Nem teketóriázik soká, szinte lohol a Shanes-be, mert nem hagyhatja, hogy a nő, élete szerelme, az a bizonyos valaki, akiért talán még meghalni is érdemes - igen, ez a drámai túlzások ideje -, kicsússzon erős kezeiből. Amikor elhalad a portás mellett, csak int neki, hisz pontosan tudja, hogy ilyenkor a bal oldali szárnyban szokott lenni. Nem azt mondom, hogy néha napján erre jár és látja, mert ez mániákusnak és stalkernek tűnne, de véletlenül előferdült, hogy ideette a fene. A teremajtó elé érve hirtelen elfogy minden bátorsága. Basszameg, te vagy Francesco Nico Bianchi, egy igazi olasz csődör, egy macsó oroszlán, dehogy már ne legyen tököd megkérni a nő kezét, mert seggbe rúglak! Valami ilyesmit mondanék neki, ha egy mély lélegzetet véve nem rontana be szó szerint az előkészítősök órájára. Persze egyből felismeri azt a kislányt, aki kiidegeli Emily-t, így még inkább alkalmasnak tartja az időpontot.
- Sziasztok, bocsi a zavarásért, de dolgom van a tanárnőtökkel - nem nagyon foglalkozik azzal, hogy miképp is hangzik ez kívülről nézve, és, hogy a nő valszeg menten elsüllyed. Gyorsan beletúr hajába - mintha számítana bármit is, miközben összevissza meredezik mindenfelé -, majd arca komolyra vált, szemmel láthatóan gyűjti az erőt. - Emily - gyenge kezdés után erős visszaesés tapasztalható, de nem adja fel, helyette kihorgássza a vörös bársonydobozt a zsebéből és féltérdre ereszkedik: azt mondják, így illik. Mondjuk még mindig jobb, mint a pezsgős pohárban úsztatott gyűrű és hát miért is várná el tőle a nő, hogy normális legyen? Valószínűleg ennyire idiótán szereti.
- Én csak ma reggel jöttem rá, hogy mekkora hülye vagyok. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő hely vagy időpont, de én nagyon szeretném, ha hozzám jönnél feleségül, mert nem tudom nélküled elképzelni az életemet. Azóta nem tudom, hogy megismertelek a fesztiválon. Mit mondasz? - kinyitva a bársonydobozt azonnal megpillanthatja a nagy gonddal kiválasztott eljegyzési gyűrűt, melyen játékosan csillan meg az ablakokon beszűrődő napfény. Visszafojtott lélegzettel, szerelmesen nézi Emily-t és csak remélni meri, hogy övé lesz a győzelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1137
Írta: 2020. július 24. 13:57 | Link

az ÉN emberem Love
Ruha

- Mindenképpen fontos, hogy most eldöntsük merre szeretnénk az osztálykirándulást, mert ha ottalvósat szeretnétek, akkor meg kell kérnünk egy-két tanárnénit vagy tanárbácsit, hogy jöjjön el velünk.
Tudom, hogy még korainak érzik, mert nem holnap megyünk, de sokukkal ez lesz az utolsó osztálykirándulásom. Mostanra mindannyian elérték azt a kort, hogy jövőre a Bagolykőbe menjenek, vagyis nekem újra kisgyerekeim lesznek majd, akikkel négy csodálatos évet töltünk együtt. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert a kicsikéim már ennyi idősek, furcsa már most is, hogy például Zina és pár lányka már egyenruhában jön velem szemben a folyosón. Hihetetlen, hogy ennyire érettek, és eljutottunk együtt ide, olyan furcsa lesz nélkülük, még akkor is, ha a legtöbben fent lesznek az iskolában. Persze van, akit külföldre visznek, de a többségük szerencsére marad, csak a kis osztályközösségünk bomlik fel, hiszen ott már a házak szerint élnek majd a lurkóim, és felesleges azzal áltatnom magam, hogy egy házba kerülnek majd, mert szerintem mindenhova besorolódnak, és vicces, de a legkisebb esélyt az Eridonra látom.
- Rebi...
Szólítom meg a kislányt, de ahogy kimondom a nevét azzal a lendülettel nyílik az ajtó, és annyira meglepődök, hogy hajszál híján fel is sikkantok. Jól indul a dolog nem? Meglátom Nico-t és sikítófrászba török ki. Riadtan nézek rá, mert nem nagyon szokása Niconak csak úgy beállítani, szóval nem tudom, hogy mi történhetett, amiért a tanóra közepén áll az osztálytermemben, de azt így is látom már, hogy Fehér Anna egyből stalkolja. Na nem. Ki van zárva, hogy azt a gyereket a közelébe engedjem. Az a kislány az oka, hogy bennem még nem éledtek fel az anyai ösztönök, vagy, ha néhanapján eszembe jut, hogy lehetne gyerekünk, akkor arra jutok, hogy mi van, ha utálni fog, mert egy undok kis béka lesz, mint Anna, szóval nem. Ha nem én lennék itt a felnőtt, akkor most radírral dobnám homlokon, hogy eszébe se jusson.
- Nico?
Minden rossz opció olyan gyorsan, mint egy pörgetett film játszódik le a szemeim előtt. Valami történt a szüleivel, vagy Cole-lal vagy Francescával. Baj van, leomlott egy fal a házban. Rájöttek arra, hogy a diákéveim alatt viszonyunk volt, és így visszavonják a diplomámat. Valamiért nem akar velem lenni többet, mert nem szereti a veszekszünk, vagy túlságosan sokszor bújok hozzá és csábítom az ágyba... na jó, ez ért talán nem akarna egy férfi szakítani. Ugye?!
~ Ma reggel. Úristen. Mi volt ma reggel? Jól indult a nap, reggel még marasztaltam kicsit, majd amíg fürödtem beszélge... nehogy azt gondolja, hogy megcsalom... vagy azt hiszi, hogy terhes vagyok?!?! ~
Aztán... csak állok és nézek. Nézem őt, és nem akarom elhinni, hogy ez a valóság. Komolyan azt mondta, hogy legyek a felesége?! Itt a lányok előtt? Letérdelve? ÚRISTEN, NICO LETÉRDELT! Mennyire gyönyörű az a gyűrű! Mennyire tökéletesen olyan, amilyeneket szeretek. Talán még néztem is nemrég az ékszerboltban. Szerencsésnek találtam a lányt, akinek egy nap az ujjára húzzák, de azt álmomban sem hittem volna, hogy én leszek az a lány.
- Nem ön az a pasi, aki megverte Barnit?
Érkezik a tökéletes pillanatba a tökéletlen kérdés, de most először a többiek végre lepisszegik Annát, ahogy én patakokba folyó könnyel az arcomon lépek közelebb Nicohoz, és érzem, ahogy a szívem olyan hevesen ver, hogy kiszakadna a helyéről, ha tudna. Elé lépve megsimogatom az arcát, miközben zokogva, de széles mosollyal, csillogó szemekkel pillantok le rá.
- Igen, szeretnék a feleséged lenni.
Hozzátenném, hogy akár már holnap, de azért megriasztani se kellene szerencsétlent, mert még a végén elfut, és az nem segít rajtam. Viszont mielőtt szegény gyűrűt húzhatna az ujjamra, letérdelek - a szoknya miatt két térdre ereszkedem -, és arcát a kezeim közé fogva, mélyen megcsókolom, és most az sem zavar, hogy a lányaim végignézik, hogyan kell megcsókolni egy férfit, akit igazán, tiszta szívedből szeretsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2020. július 28. 10:58 | Link

Emily
eléggé izgulok | mondj igent | mint aki benéz

Ez a legborzalmasabb ötlet, ami valaha eszébe ötlött, de nem várhatta meg mégsem, míg inába száll a bátorsága, mert akkor a sírba is magával viszi a gyűrűt. Nem foglalkozik az áhítattal és csodálattal vegyes gyermektekintetekkel, csak Emily-re koncentrál és arra, hogy végre egyszer ne szúrjon el valamit. Mert ennek a pillanatnak, ennek a napnak és mostantól az életüknek is tökéletesnek és boldognak kell lennie. Komolyan gondolja, hogy jóban-rosszban kitartana a nő mellett, betegségben, szegénységben - ami, mivel mindketten tanárok, könnyen elérheti őket - együtt lesznek. Végre, életében először azt érzi, hogy ezt akarja, felkészült és képes rá.
Ahogy kiejti a szavakat, figyeli a csodaszép arc minden rezdülését, s az első könnycseppet látva kissé megijed. Hát akkor tényleg szörnyű ötlet volna, András tévedett, minden összedől, ő pedig mégis csak remete lesz. Ehhez hozzájön az is, hogy Anna szavai a fülében visszhangzanak: nem Ön az a pasi, aki megverte Barnit? De kis bogaram, ő az, jelenleg pedig azt kívánja, bárcsak Őt verték volna agyon, mert látva a némán zokogó Emily-t fel kell tennie magának a kérdést, hogy mégis mi a faszt csinál. A lassított felvétel hirtelen áll vissza normálisra, ahogy meghallja a csilingelő hangot, ekkor ugyanis minden más nesz tompává, majd jelentéktelenné válik. Igen, szeretnék a feleséged lenni. Mire felocsúdik, a nő már előtte térdel, így nem teketóriázik soká, dereka köré fonja karjait, hogy boldogan, szenvedélyesen viszonozhassa a csókot. Jó ég, mióta is vártak már erre? Meg sem tudná mondani, de e pillanatban mind apja, mint anyja nagyon büszke lenne rá. Szorosan vonja magához, hogy még a szuszt is kicsókolja belőle, majd elhúzódik, hogy a dobozt kettejük közé emelhesse.
- Megengeded? - csillogó szemekkel néz rá, óvatosan kiemeli az ékszert és igenlő válasz esetén megfogva a kecses ujjakat felhúzza a gyűrűsre. Mert hiába mond neki bármit, akkor pecsételik meg igazából mindezt, mikor az arany az ujjára kerül. Mi tagadás, gyönyörű és tökéletesen illeszkedik, pont olyan, amilyennek lennie kell. - Szeretlek - ábrándosan elmosolyodik, mielőtt ismét magához vonná, ezúttal egy sokkal lágyabb, érzékibb csók erejéig, mely talán még inkább zavarba ejtő változat, mint az előző, mert ez az egyik legintimebb ajakpárbajuk, mióta ismerik egymást.
- Fúj, ez nagyon gusztustalan! - nem tudja, ki szólalhatott meg és vághatta ketté ezt a csodás pillanatot, de elhúzódik és megpillantva a nézőközönségüket elneveti magát akaratlanul is. Nem normális. Míg néhány lányka álmodozva, sóhajtozva nézi őket, van, aki inkább eltakarta a szemét, s csak Anna durcizik magában, de ő rendkívül látványosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1137
Írta: 2020. augusztus 1. 16:43 | Link

az ÉN emberem Love
Meg az ő asszonykája leszek Love

Sosem hittem volna, hogy ennyire képes leszek kizárni a külvilágot, mint most. Most azonban senki és semmi nem létezik, csak Nico. Csak mi ketten, ahogy egymást átölelve, olyan szorosan bújva a másikhoz, mintha attól kellene félnünk, hogy most elrángathat mindenki bárki a másiktól, csókjainkkal adjuk egymás tudtára, hogy mennyire boldogok vagyunk. A felesége leszek. A társa. A párja egy életen át. Én leszek a nő, aki miatt boldog lesz. Én leszek a nő, aki miatt mérges lesz. Én leszek a nő, aki miatt ideges lesz. Boldog lesz, mert innentől életünk hátralevő részében maximálisan arra fogok törekedni, hogy egy egészséges, jó kapcsolat, boldog szereplője legyen. Mérges lesz, mert olykor szörnyen meggondolatlan vagyok, és az én szótáramban nagyon sok minden máshogy szerepel. Ideges lesz, mert hozzá kell majd szoknia, hogy azt mondja nekem, ötre megyünk valahova, és amikor hétre készen vagyok, még mindig lesz fél óránk arra, hogy ne késsünk el.
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, tudom, hogy nagyon mérges tud lenni miattam, tudom, hogy nem mindig vagyok az az ember, akit megérdemelne, de senki sem szereti úgy a világon, ahogy én, és senkit se lennék képes úgy szeretni, ahogy őt szeretem. Emlékszem, mennyire boldog és reményteljes voltam, amikor tervezni kezdtünk a jövőnkkel, hogy mennyire biztató volt már az is, hogy közös nyári programjaink vannak, mert reményt adott arra, hogy ha hazavinne, akkor akarna engem egy életre. Sosem vártam volna el, hogy feleségül vegyen, de most, amikor bólogatva, még mindig patakzó könnyekkel, remegő kezem felé nyújtom, tudom, hogy ez így lesz teljes. Hogy erre vágyom. A nevét viselni, a feleségének lenni. Nem azt mondani, hogy járunk, mint a tinik, vagy, hogy van közöttünk valami, hanem azt mondani, hogy ő a férjem, Francesco Nico Bianchi. Az életem szerelme, az érzelmi hullámvasutam kormányzója. Az egyetlen ember, akivel valaha boldog lehetek. Nehéz és főleg szomorú út van mögöttünk, de ami előttünk áll, az maga lesz a csoda. Hogy itt vagy máshol, nem tudom, de azt igen, hogy mellette állva, kéz a kézben, jöhet minden, amire a házasságkötésünkkor igent mondunk.
- Te leszel a férjem.
Szinte suttogok a meghatottságtól, ahogy csillogó szemekkel, az arcomat törölgetve nézek fel rá, sugárzó boldogsággal. Sosem akarom elhagyni, nem akarok már egyetlen napot se nélküle élni. Nekem mellette van a helyem, már akkor éreztem ezt, amikor először láttam őt, amikor pont olyan italt kért, amilyet szeretek, ahogy ösztönösen megbízva táncoltam vele. Akkor és ott, a múltamat jelképező ruhát széttéptem, és kellett ez az utolsó mozzanat, lezárni Adrian-t, tiszta, nyitott szívvel fogadni Nico-t. Fogadni a férfit, akit felborította az életem. Fogadni a szerelmet, amihez fel kellett nőnöm.
- Szeretlek, Nico!
Nem tudok nem mosolyogni, hangomban is ott bujkál a meghatott öröm, amivel újra és újra elmondom, hogy mennyire szeretem. El lehet ezt mondani? Van igazán szó arra a mélységre, amit az iránt az ember iránt érzünk, aki a másik felünk? Szerintem nincs. Ez egy olyan érzés, ami leírhatatlan, amitől erősen dobban a szíved, amitől akkor is mosolyogsz, ha a legbánatosabb érzések keringenek benned. Az, amit én érzek iránta erőssé tesz, felemel, fent tart, és csak remélni merem, hogy ő is érzi, amit én. Itt már nincs szükség szavakra, nincs szükség bizonygatásra, hiszen a gyűrű a bizonyossága annak, hogy egymásnak lettünk teremtve, a csók, ez a különleges, sosem tapasztalt érzékiség az, ami örökké emlékeztetni fog rá, hogy ez a férfi az életem értelme. Hogy legyünk fent vagy lent, legyen az út egyenes vagy beláthatatlan kanyarokkal tarkított, együtt mindenen átverekedjük magunkat. Régebben féltem a holnapoktól, most már legyőzhetetlen vagyok.
Ahogy ő, úgy én is elnevetem magam, ahogy elválva egymástól a vállára hajtom a fejem, tenyeremet mellkasára csúsztatva hallgatom a heves szívverését. Olyan, mint az enyém, olyan, amit érzel a torkodban, a füledben. de még a lábujjadban is lüktetni. Egyszerre vagyok izgatott és nyugodt. Már holnap a felesége lennék, de ha nem venne el sosem, akkor is tudnám, hogy akart. Hogy biztos bennem, hogy akar engem. Mégis, persze reménykedem benne, hogy én leszek a nő, aki a nevét viseli.
- Emily Bianchi... Mrs. Bianchi...
Pillantok fel rá boldogan, millió wattos vigyorral, mert még sosem mondtam ki, de először amúgy is úgy szerettem volna, hogy hallja. Mr és Mrs. Bianchi, mennyire tökéletes már. Viszont tanár vagyok, és hiába adtak a gyermekeim többnyire pozitív visszajelzést, mégis, mikor elmesélik otthon, ki fog derülni, hogy a tanárnéni tanóra helyett egy férfival csókolózott, és biztos vagyok benne, hogy páran aggódni fognak emiatt, míg Annának köszönhetően, nyilván a nyugdíjas maffia néhány órán belül válságstábot hív majd össze, hogy a pletykát továbbadják. Ki sem élvezhetjük rendesen, de nem baj, mert egy élet lesz rá.
- Mivel Nico megzavarta a tanórát, megfosztva minket a kirándulás megbeszélésétől, ezért most kárpótlásként elvisz minket fagyizni.
Gazdagságban, szegénységben ugyebár, és az ilyen ötletekkel jól haladunk a szegénység felé, mert nem csak a két gombóc, de az édestölcsér, a cukorszórás és a roletti is ki lesz harcolva. Viszont egy nő szívéhez az édességen át vezet az út, így a kislányok vidáman készülődnek, míg nekünk már aktuális felkelni a földről, viszont nem akarom elengedni Nicot, úgy szorítom a kezét, mintha attól félnék, hogy elszalad, pedig csak érezni szeretném őt. Ám így is elkerülhetetlen, hogy a másik kezére lecsapjanak, így mire kettőt pislogunk, már az osztályom legfélénkebb kislánya, Rebeka fogja Nico kezét. Ilyen az, amikor igazán mély hatással van valakire. Boldogan pillantok fel rá, és ha összeszedte magát mindenki, akkor akár indulhatunk is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Auror, Bogolyfalvi lakos


Princess
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 233
Írta: 2020. szeptember 26. 18:54 | Link

Prücsök


Hát elérkezett ez a pillanat is. Zalán csendesen pakolgatta húga tanszereit egy nagyobb táskába, és közben azon morfondírozott, vajon most mit csináljon. Egy hónap, ennyi a minimum. Közben neki lesz egy két hetes bevetése, amit nem hagyhat ki, addig pedig magára kell hagynia a lányt. Árpáddal. Két teljes hét, a többiben naponta tudja látogatni, esetleg elhozni jó pár órára onnan.
- Kezd el pakolni a ruháidat addig
- mondta Lédára szinte rá se nézve. Kicsit úgy érezte, cserben hagyta a lányt. Kiharcolta, hogy itt tölthesse az évet, de a nyarat már nem tudta. Ha lenne már fizetése könnyebb lenne. De még egyenlőre nincs. Mert akármennyire is próbálkozott, képtelen volt még befejezni az iskolát. Hol Lédán, hol Roxyn járt a feje ahelyett, hogy a jelen pillanaton kattogott volna. És érezte, hogy ez lesz, ha elmegy bevetésre, akkor is.
Nagyot sóhajtott, és leült az egyik üres ágyra. Már csak Léda maradt az iskolában, meg egy-két tanár. Mindenki boldogan tobzódott haza az első adandó alkalommal.
- Léda, gyere ide egy kicsit - nyújtotta kezét, hogy megfogja a lányét, és aztán mélyen azokba a kékekbe nézett. - Szereztél barátokat a suliban, ugye? Meséltél Rebekáról. Meg Kittiről is - emlékeztette a kicsi lányt...kicsi, hát már nem is annyira az. - Azt szeretném, ha a nyáron tartanád velük a kapcsolatot, és sokszor találkoznátok. Ahányszor csak lehet, akár pizsipartyt is szervezhetnétek. - Hangja lágy volt, mintha Léda még mindig nem értené meg a szavai mögött meghúzódó igazságot: a féltést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Léda
KARANTÉN


Prücsök // Egérke
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 243
Írta: 2020. szeptember 26. 23:37 | Link

Zaza
az előkészítős szobában // a búcsúzás ideje


Hogy szomorú volt-e? Hát persze, hogy szomorú volt! Mondjuk oké, nem szerette mindenki az előkészítőben, de azért amióta beköltözött, egyre jobban érezte magát. Lettek barátai, és végre nem kellett rejtegetnie a tudását. A varázslatot maga körül.
Az ágyán ült és a lábát lógatta. Nem akaródzott neki elkezdeni összepakolnia. Ő volt az utolsó. De az ismerős szoba, a szagok. Mindet be akarta szívni. Hogy a részévé váljon, örök, örök, örökre.
- - sóhajtott fel, de azért kicsit megforgatta a szemét. Nem akart hazamenni. Pláne, hogy tudta, Zalán nem lesz ott vele. Zalán már nincs vele. Pedig róla azt hitte, örök, örök, örökké együtt lesznek majd.
Szipogott egyet, mikor szépen, rendezetten betette az előkészítős egyenruháját a bőröndbe, majd haját a füle mögé tűrve indult el Zalánhoz.
- Igen, persze - bólogatott, de felvette a lazaságot. Minek kérdezgeti ilyesmiről? Mintha csak ezzel a flegmasággal leplezni tudná a búcsúzás fájdalmát. - Jó, jó, tudom, persze. Rebi amúgy valami nagy kastélyban lakik. Vagy várban. Vagy valami ilyesmi. A szülei nagyon gazdagok, és azt mondta, egy csomószor átmehetünk majd hozzá, ha akarunk. - Mondjuk arról fogalma sem, volt, hogy pontosan hol is lakik Rebi, de hát majd megoldja, nem? Mondjuk varázsközlekedni még nem nagyon tud, de majd kitalálja valahogy. Zalán úgysem lesz ott, hát akkor majd feltalálja magát!
- Figyu, anya és apa is nagyon sokat melózik, úgyhogy halálra unnám magam otthon. Majd kitalálok valamit - vonta meg a vállát. Semmiség az egész. Nem nagy ügy, csak egy újabb nyár és kész - akarta mondani a mozdulattal. Egy pillanatra talán megbicsaklott a hangja. De nem akart az lenni, aki a nagytesó segítségére szorul.
Utoljára módosította:Egervári Léda, 2020. szeptember 26. 23:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Auror, Bogolyfalvi lakos


Princess
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 233
Írta: 2020. szeptember 28. 16:30 | Link

Prücsök


Egyetlen könyv se kellett hozzá, hogy meg tudja állapítani Léda mennyire feldúlt. A kisebb mozdulataiban, a hangleejtésében, mindenben benne volt a néma imádkozás, hogy még egy kicsivel több időt tölthessen a suli falai között. Talán ha kisebb lett volna, még a földön is húzni kellett volna hazáig. De már nem volt olyan fiatal, és ez nem csak külsejében, de hozzáállásában is megmutatkozott.
Halványan elmosolyodott húga válaszán. Nézzenek oda, már most több benne a bátorság, mint amennyi Zalánban bújt meg ennyi idősen. A dacról nem is beszélve.
- Azért hülyeségbe ne keveredj, rendben? Nem szeretnélek az őrsön felvenni
- cukkolta a lányt a férfi egy mosoly kíséretében. Persze mögötte meghúzódott nem kis mérték aggodalom is, de ő is eltakarta. Hiszen a vidámság a legjobb ellenszere a félelemnek.
- Lenne itt még valami - emelte fel mutatóujját, és elfordulva a háta mögül egy barna kis oldaltáskát húzott ki. - Amikor Budanekeresden jártam, akkor vettem neked - nyújtotta át Lédának, hogy ő is meg tudja nézni. - Az a varázsa ennek a cuccnak, hogy bármennyi dolgot bele tudsz pakolni, sose lesz tele. Így talán kicsit könnyebben fogsz tudni elmenni Rebekáékhoz.
A lány arcát fürkészte, próbálta kitalálni, hogy a kis tininek vajon tetszik-e a kis mütyő. Mostanában nehezére esett Zalánnak eltalálni, hogy mi az, amit Léda még mindig szeretne. Már nem kislány, de még nem is nő. Ez a köztes állapot az egyik legnehezebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Léda
KARANTÉN


Prücsök // Egérke
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 243
Írta: 2020. október 27. 21:28 | Link

Zaza
az előkészítős szobában // a búcsúzás ideje

Megengedett egy mosolyt magának. Akár egy tükör, görbült a szája pont úgy, mint Zalánnak. Jó, annyira nem vészes a helyzet. Elvégre nemsokára megkaphatja a pálcáját és végre ő is bagolyköves lehet. Csak túl kell élnie a nyarat.
- Pedig megígérted, hogy egyszer beviszel megnézni, milyen ott - fonta össze a karját és biggyesztette le ajkait. Persze csak játék volt ez köztük. Ha nem költözött volna éppen ki szeretett iskolájából, még azt is elhihette volna, hogy komolyan megsértődött, mert még nem teljesítette Zalán a kérését. De most más kötötte le a figyelmét.
Karjait maga mellé ejtette, mikor a bátyó előhúzta a háta mögül az ajándékot. Imádta az ajándékokat. Melyik lány ne szerette volna? Persze büszkesége nem engedte, hogy eldobja az agyát tőle. Pedig ő aztán simán eldobta volna. Egy feneketlen táska? Na ne viccelj!
Kinyitotta, becsukta. Aztán kinyitotta és vállig beledugta a kezét, egészen mélyen, ameddig csak tudta. Majdnem belemászott, úgy próbálta kideríteni, vajon hol van az alja. Belevigyorgott a táskába, és még akkor is vigyorgott, mikor kihúzta onnan a fejét minden mással együtt.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - csüngött Zalán nyakában, akár egy lajhár, aki szorosan kapaszkodik a fa törzsébe, nehogy lecsússzon róla, és csak nagyon sokára engedte el. Tudta, hogy ha bár egyre ritkábban látta Zalánt, az ajándék egyfajta búcsúajándék is volt. Nem lesz nyáron, amiért haragudott rá. Aztán ő beköltözik a suliba, és akkor meg azért nem fogja látni. El is szomorodott a gondolatra, majdhogynem elpityeredett. Addig lógott ott Zalán nyakában, amíg vissza nem parancsolta túlcsörduló könnyeit a helyükre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Auror, Bogolyfalvi lakos


Princess
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 233
Írta: 2020. október 28. 19:10 | Link

Prücsök


Majdnem elmosolyodott a sértődött Lédát látva. Végre megint az a kislány volt, akit ismert, és nem egy kezdődő tinédzser, aki mióta beköltözött az előkészítőbe sokkal önállóbb lett.
- Tudom, és majd egyszer be is viszlek majd
- jelentette ki magabiztosan a férfi. Még nem volt olyan belsős, hogy azt vigyen be, akit csak szeretne. Ő még csak a leggyengébb láncszem ott, és ha vét egy ilyen hibát, esetleg azonnal útjára is engedik. Tehát bármennyire is be akarta vinni oda a lánykát, még egyenlőre fontosabb volt számára, hogy kapjon egy kis fizetést, és ezért olyan dolgokat tudjon neki adni, mint a táska.
Nézte, ahogy örömködve nyitogatja a tárgyat, néha félig el is tűnve benne. Mosolygott és kicsit fel is nevetett, ahogy Léda a nyakába ugrott. Szorosan magához vonta, és azt kívánta bárcsak semmi nem változna. Ha Léda megmaradna annak a kislánynak, aki most is, és később is annyira könnyű lenne különböző tárgyakkal és csecsebecsékkel lekenyerezni. Azonban már Pán sem lógott úgy az oldalán, mint régebben.
- Na gyerünk, pakold tele a bőröndöd, nem akarom, hogy úgy keljen minket kirúgni az utolsó alkalommal - vakarta le magáról a kislányt. Újra nekiállt beledobálni a ruhákat a táskába, egyesével, mintha ő maga is húzná akarná az időt.
- Megígérem, hogy ha gyorsan pakolsz, akkor kapsz egyet abból a csillogós gyűjtős csomagból, amit a kereskedésben árulnak - próbálta rábírni Lédát a pakolásra. Azokról a kártyákról még múltkor mesélt neki, hogy szokták az osztályban cserélgetni egymás között. Bármit is jelentsen ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Léda
KARANTÉN


Prücsök // Egérke
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 243
Írta: 2020. október 28. 19:38 | Link

Zaza
az előkészítős szobában // a búcsúzás ideje

Addig csüngött a nyakában, amíg csak lehetett, aztán egy naaaagyon nagy, drámai sóhaj mellett indult el a bőröndje felé. Karját nyeglén maga mellett lógatta, és kelletlenül nézett bele a jobbára összepakolt táskába. Zalán éppen az egyik mintás pólóját rakta bele szépen kisimítva a ráncokat.
- Már nem kell olyan. Réka azt mondta, hogy talált egy sokkal menőbbet. Tudod, van az a cucc... Az a csokibéka vagy mi. Ami ugrál. Na abban vannak képek ilyen kártyán, amik mozognak. Hallod Zalán? Képek, amik mozognak! - melegedett bele egyre jobban a mesélésbe. Csillogós matrica? Az már előző hetes divat.
Bármennyire is kezdett egyre inkább belerázódni ebbe a varázslatos cuccokba, ez a félév, amíg nem járt egyáltalán haza még nem volt elég ahhoz, hogy ténylegesen belerázódjon.
Összehúzta a száját és vágott egy fintort a gondolatra is, hogyha haza kell mennie, akkor megint tilos lesz ilyenekről beszélnie és az összes holmiját, ami ide köti, el kell rejtenie az apja elől.
- Amúgy meg... Tudom, hogy gáz, de... - megállt a pakolásban, és félmosollyal az arcán nézett Zalánra. Pont úgy, mint a kiskutyák, akik tudják, hogy rosszban sántikálnak. - Egyszer kiszöktünk a sarki boltba venni egyet. Tudom, hogy a zsebpénz nem erre való, de ezt nézd milyen király! - A régi, kopott táskájáért nyúlt, és elkezdett kutatni benne. Pánt félretolta és két könyv közül húzta ki a kártyát, hogy megmutassa bátyjának. - Ezek tényleg mozognak a képen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Auror, Bogolyfalvi lakos


Princess
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 233
Írta: 2020. október 28. 19:54 | Link

Prücsök


Hát persze, hogy az már nem volt jó, amely egy hete. Zalánnak meg természetesen tudnia kellett volna a legfrissebb divatot, amelyet a tizenéves lányok űztek. De hogy honnan, az már nagyobb kérdés volt.
Ahogy hallgatta a lány válaszát, úgy kúszott egy örömteli mosoly az arcára. Hogy a következőben le is kopjon róla azonnal. Persze, nem mondta, hogy ő anno nem szökött csak úgy ki erre-arra, és nem lázadt csak mert megtehette, de míg nála nem volt, aki megnevelte volna ezért, addig Lédának volt. Méghozzá ő.
- Azért nem szeretném, ha ezek a kihágások gyakoriak lennének
- morogta a kislánynak. Valahogy már nem is volt olyan fontos, hogy a lánynak milyen új varázslatos élménye volt. A biztonsága az első. Arról nem is beszélve, hogy Léda úgy maradhatott az iskolában, hogy nem is fizetnek érte. Még belegondolni se mert hogyan fogják megoldani a Bagolykőbe járást... Lassan kérhetne gyerektartást az apjától.
- Tényleg nagyon szépek. De ha legközelebb kell valami, inkább kérd. Tudod, hogy nem engedhetünk meg magunknak akármit, mint mások - korholta tovább Lédát Zalán.
- Viszont van egy jó hírem
- jelentette ki egy perc csönd után. Csak hogy érezze Léda is a súlyát annak, amit tett. Azonban annál tovább nem bírta magában tartani az információt. - Tudod, a mi időnkben is voltak ilyenek, csak akkor még külföldről csempészte be az egyik osztálytársam. Egy pár darab még mindig megvan belőle otthon. Azok a tieid lehetnek - mosolygott újra húgára. - De! Csak akkor, ha megígéred, hogy felelősséggel fogsz mostantól bánni a pénzeddel - tette fel mutatóujját kettőjük közé a férfi, mielőtt még Léda túlságosan beleélné magát a helyzetbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Léda
KARANTÉN


Prücsök // Egérke
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 243
Írta: 2020. október 28. 20:43 | Link

Zaza
az előkészítős szobában // a búcsúzás ideje

Forgatta a szemét, ahogyan Zalán elkezdte kioktatni, mint valami öregasszony a faluban, mikor elkezdenek rohangálni. Persze tudta, hogy nem szabad sokat költenie. De a többiek mindig mindent megvehettek, akkor ő miért nem? Ez annyira igazságtalan!
- Jó, jó, tudom, hogy nem lehet... - Még hátat is fordított Zalánnak, úgy elvette a kedvét. Ledobta az ágyra a kártyát és lehuppant a mellette lévő bevetett ágy szélére. Nem is tudta eldönteni hirtelen, hogy Zalánra haragszik jobban, vagy arra, hogy el kell hagynia végül ezt az épületet.
Morgott egyet, és a válla felett ránézett bátyjára, ahogy elkezdett magyarázni.
- Tényleg? - derült fel az arca. Szemei kikerekedtek és még talán az álla is leesett. Zalán persze biztos nem látta, Léda válla kitakarhatta a száját. - És megkapom őket? - A szeme már mosolygott, ahogyan elképzelte, hogy cserélgetik majd a többiekkel. Hú, de irigyek lesznek egy ilyen gyűjteményre!
- Jóóó, megígérem, hogy nem költök semmi ilyesmire. Nem mintha lenne miből - vonta meg a végén a vállát, de már nem is érdekelte. Minek vegyen még csokibékát, ha Zalántól kap egy jó nagy adagnyi mozgó képeket?
- De ugye nem megyünk most rögtön haza? - fogta meg az utolsó nagy pulcsiját és dobta bele a bőröndbe. Nagyot sóhajtott, és megereszkedett vállal nézett körbe a szobában. Nem volt ő szentimentális, ahhoz még túl fiatal volt, de kicsit fájt a szíve, hogy hátrahagyja végleg az előkészítőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Auror, Bogolyfalvi lakos


Princess
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 233
Írta: 2020. október 28. 20:57 | Link

Prücsök


Pontosan tudta milyen gyereknek lenni, de sajnos ez az ő családjukban más teendőkkel és gondokkal járt, amelyet mások elképzelni sem tudnak. Az agyuk egy idő után rááll a kifogásokra, miért nem rendel, mikor mindenki más teszi, vagy éppen miért nem megy el találkozókra. Viszont Zalán minden nap azért küzdött, hogy Lédának ez kicsit más legyen. Talán egy fokkal jobb.
Habár nem látta a lány arcát felderülni, hangjából azonnal hallotta a változást. Persze nem volt olyan sok neki, mint ahogy Léda valószínűleg elképzeli, hiszen neki sem volt pénze. De igaz, ami igaz, azok mindig különböző nyelven voltak írva. Angolul, németül, egy-kettő talán még franciául is. Azok voltak az igazi csecsebecsék.
Nézte, ahogy a pici lány megint szomorkásba vált az üres szobája láttán. Nehéz is az elválás, saját bőrén tapasztalta meg nemegyszer. Azonban azt sem akarta, hogy Léda ne tanulja meg elfogadni a változást.
- Arra gondoltam, benézhetnénk a Bagolykőbe. Csak hogy lásd, hova fogsz járni szeptembertől. Ott is úgyis költöznek már ki a diákok, fel se fog tűnni nekik egyel több ember - legyintett Zalán. Pálcáját a tokból előhúzva intett a táskák felé, amelyek becipzározva magukat felálltak, hogy kövessék gazdájukat, bármerre mennek.
- Gyere - tette a kislány vállára kezét, és hátrahagyták az első komolyabb mérföldkövet. Nem is volt olyan nehéz.
Utoljára módosította:Egervári Zalán, 2020. október 28. 20:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Virginia Mayfair
Előkészítős tanár, Gyógyító, Bogolyfalvi lakos


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 52
Írta: 2021. március 19. 11:18 | Link

Igazgató-helyettes úr


Elpillantok jobbra, senki. Elpillantok balra, senki. Tudom, hogy most nem lehet itt senki, mégis, mindig ilyenkor szokott lenni valaki. Azt mondják a nagy számok törvénye. Vagy a sors. Vagy mindkettő. Viszont most minden kihalt. Ez az egyetlen olyan óra, amikor mindenki tanít, és minden gyerek tanul. Akik nem tanulnak, őt az óvodai és bölcsis csoportjaikban vannak, a konyhán pedig készül az ebéd. Ez az én órám. Ilyenkor szeretek sétálni a falak között, elolvasni a kitett hirdetményeket, megnézni alaposan a festményeket, és pörögni a folyosón. És itt van a lépcsőkorlát.
Elpillantok újra jobbra, senki, elpillantok megint balra, senki. Ha most lenne bent egy billywig, hallanám a dudorászását. Alsó ajkamba harapok, ujjaimmal végigsimítom a fordulóban lévő részt. Masszív fakorlát, én pedig amúgy is kis súllyal rendelkezem. Hosszú, de mégis, csak egy röpke pillanat lenne. Mielőtt elindultam ide, Magyarországra, apa azt mondta nekem, hogy mindent tegyek meg, amire vágyok. És a filmekben ez olyan jó, olyan szép, olyan tökéletes. Át akarom élni a suhanást. Mint Rose a Titanicban, előbb az egyik, majd a másik lában helyezem fel, elhelyezkedem, és visszafojtva kitörni készülő kacagásomat, kitárom karjaimat, és elindulok lefelé. Kontyba fogott hajam kibomlik, és a visszatartott hang kiáramlik. Nem hangosan, de boldogan.
A vége apró ívben ér véget, ott lehuppanok, tökéletes érkezéssel, vagyis majdnem, mert azt hiszem, hogy mint egy hercegnő, csak megállok a lábaimon, de nem így történik, mert kettőt még lépek, a lendületet elszámítottam, és így esik meg, hogy testem egy másik testnek csapódik, amitől nevetős-horkantós hangot hallatok, nem túl nőies, de nem is hiszem, hogy erre szükség van. Viszont az illatából megállapítom, hogy férfi, és amikor felpillantok rá, az arcára, szemeim kistányér méretűre zsugorodnak. Hoppá.
- Uram!
Egyszerre vágom magam vigyázzállásba és próbálok pukedlizni, ami valami ösztönös reakció lehet, és akkor megérzem, hogy nem csak, hogy nekimentem, de a nővérke ruhám igen alaposan beleakadt az övébe, és szó szerint ott tart a férfi közvetlen közelében.
- A vonzás törvénye.
Felelem széles mosollyal az esetet, de nem nyúlok oda, mert hát illetlenség lenne, és nekem éppen, hogy csak lejárt a próbaidőm, nem szeretném tíz perc alatt abszolválni a kirúgásomhoz kellő dolgokat. Ez a mozdulat nem is tudom, hogy melyikünk dolga lenne, de valahogy egyikünkhöz sem illene, így lehet, hogy örökre így maradunk. Zavartalanul, de tényleg, egyetlen pirulásfolt nélkül állok vele szemben, néhány centire tőle, belül azonban égek, mint a Reichstag.
- Szerettem volna beszélni önnel, mert, fizetéselőleget szeretnék kérni. Az egyenruhám olyan nagy, mint az orosz cirkusz, gondolom az előző iskolaorvos hölgy viselte volna, és szeretném elvinni varrónőhöz, hogy bevegyen belőle egy kicsit, és azt hiszem azért is, hogy megvarrja. Ha jól tudom, önnek kell ezt jóváhagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
Bogolyfalvi lakos, Egyetemi tanár, Előkészítős igazgatóhelyettes, Minisztériumi dolgozó



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 19
Írta: 2021. március 19. 12:05 | Link

Virginia

Az előkészítő legelfoglaltabb órájában járunk épp, amikor már javában rotyog az ebéd, a kicsik pedig kivétel nélkül mind csoportfoglalkozáson vagy órán ülnek. Teodor nem egy andalgó, bámészkodó szerzet, bár az is igaz, hogy mindig is nagyobb igénye volt környezetének alapos megfigyelésére, mint egy átlagos embernek. Ez a fajta igény azonban nem jelent egyet azzal, hogy túlontúl részleteibe menően elemezne egy, a déli órákban az ablaküvegen átszűrődő napsugarat, annak költői létét, majd ebből kiindulva az élet értelmét. Sokkal inkább merül ki abban, hogy felismerje az őt körülvevő szituációkat, a lassan kialakuló helyzeteket, és úgy egyáltalán, magukat az embereket és viselkedésüket.
Miközben könyvet olvasva befordul a bal oldali szárny hosszú folyosójára a földszinten, nem hall egyetlen apró hangfoszlányt sem, csupán a teremből kiszűrődő tanári intelmeket, vagy épp a lelkes gyermeki találgatásokat. A leghangosabb csoport persze mindig Sawyer kisasszonyé, aki különböző mítoszokat és legendákat mesél, amin a gyerekek ámulnak és bámulnak, olykor hangosan nevetnek, vagy szipogva figyelnek. Egyszer volt szerencséje beülni és meghallgatni, akkor pedig egyenesen le volt nyűgözve. Bár a nőnek sem végzettsége, sem tapasztalata, kétség kívül az egyik legjobb pedagógusnak számított szerény intézményükben. Ahogy elért a lépcsősorhoz, meghallotta azt a visszafojtottan gurgulázó kacagást, amit valaki nagyon szeretett volna titokban tartani, amikor pedig felnézett, akkor egyik alkalmazottjukat látta lefelé suhanni a korláton. Nevezhetnénk jóstehetségnek, ugyanis megpillantva a vörös hajzuhatagot és a sebességet, amellyel közeledik, automatikusan becsukja a könyvet és áthelyezi baljába, hogy amikor pár pillanattal később a hozzá képest apró test nekiütközik, a tárgy ne sérüljön.
- Mayfair kisasszony, örülök, hogy ilyen remek hangulatban találom - láthatóan jól szórakozik a nőn és annak reakcióján, mintha a férfi egy katonatiszt volna. Ha minden itt dolgozót kirúgna azért, mert az őket körülvevő gyermekek megfiatalítják őket, már egy teremtett lélek sem koptatná a Shanes folyosóit. - Nevezhetjük vonzásnak, vagy a lépcső korlátjának tetejétől az aljáig tartó gravitációnak és egyszerű véletlennek. De kedves, hogy Ön kettőnk vonzásában hisz - bizonyosan kellemetlennek kéne lennie, mégsem érez semmi rosszat abban, amikor övéhez nyúl és finoman, vigyázva, hogy a ruha anyagán kívül ne érintkezzen illetlenül Virginiával, megszabadítja magukat egymástól. Arrébb nem lép, de most már legalább nem azért állnak ilyen közel, mert nincs választásuk.
- Én is jóváhagyhatom, igen. Viszont ne legyen gondja erre, semmiképp sem szeretnénk, hogy saját költségen varrassa meg a munkaruháját, ezt természetesen az előkészítő fogja állni - olyan sok pénzük nincs ugyan, hogy elkótyavetyéljék mindenfélére, annyi azonban akad, hogy a dolgozóik, legfőképpen gyógyítóik munkaruháját rendben tartsák. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt időszakban többször kaptak támogatást, Konrád ugyanis valamilyen furcsa okból kifolyólag nemcsak a Bagolykő, de a Shanes sorsát is szívén viseli. Teodor véleménye persze egészen máshová fut ki, szerinte ugyanis Lizi keze van a dologban...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
Előkészítős tanár, Gyógyító, Bogolyfalvi lakos


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 52
Írta: 2021. március 19. 12:36 | Link

Igazgató-helyettes úr

 
A mosolyom szélesebbé válik, hogy nem korhol meg, és, hogy nem is kapok büntetést, amiért a tomporommal fényesítettem a korlátot, mert tudom, hogy azért ez nagyon illetlen viselkedés lenne. Magamban viszont kipipálom a bakanacslistámon a korláton lecsúszást, és otthon is meg kell majd ezt a műveletet tennem. Már elég sok pipa van azon a listán. Vettem például magamnak kesztyűt és sálat, még az első fizetésemből, és megtanultam hógolyózni, meg persze ott van az is, hogy láttam havat. És egy egész házat kifestettem egyedül. Igaz picike ház, nincs is még kész, és két hónapig spóroltam rá, de megcsináltam.
- Állok szolgálatára, ha vidámságra van szüksége, vagy, ha inna egy teát. Remek teakészítő hírében állok.
Mondjuk az ízesített forrócsokim sokkal jobb, de nem tűnik csokis típusnak egy kicsit sem. Viszont szeretek meglepődni, és ha meglepne, akkor még boldogabb lennék, mint most. Bár, azt nem biztos, hogy jó lenne, mert már most is olyan boldog vagyok, hogy ha még boldogabb lennék, akkor kiugrana a szívem, és az élettel összeegyeztethetetlen cselekedet volna. Engedelmesen megállok, és nem ficergek, amíg megszabadítja magát tőlem, sőt, mint egy jó kislány, kihúzom magam, és ujjaimat magam mögött összefonom, hogy ne akadályozzam a mozdulatsort. De nem lép el, megjegyeztem ám.
- És ha ön is hinne benne, akkor azt hitetnénk, hogy belecsöppentünk egy romantikus komédiába. Remélem én vagyok az első és egyetlen nő, aki szó szerint önbe repült.
Pillantok fel játékos érdeklődéssel, nem ellépve, de fejemet kicsit oldalra döntve. Tudom, aggódnom kellene, de valahogy mégsem féltem az állásomat, mert a másik olyan megnyugtató kisugárzású. Szeretem a kellemes alakokat, akik nem késztetnek arra, hogy életunt felnőtt legyek, én kalandor vagyok, mint Mulán vagy Merida. Kalandnak élek meg mindent, azt is, ha a függőágyba belecsavarodok pihenés közben.
- Igazából, másra is költenék. A tanács megengedte, hogy felújítsam azt a házat, amit bérelek, és megtaláltam a világ leggyönyörűbb kék színét az egyik boltban, de nagyon drága, viszont szeretném megvásárolni, és azt mondták, hogy csak a héten tudják nekem tartani. Egy egész galleont kérnek érte, és nekem kettő kellene belőle. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az emeleti fal ne olyan kék legyen, így áldozatokat kell hoznom érte. Megmutatnám majd, mármint, ha készen lesz, furcsa lenne, ha elvinném magammal egy festékes boltba a főnökömet.
Még bólintok is hozzá egyet, mert tudom, hogy neki ez tényleg furcsa lenne. Nekem annyira nem, de én, hát, én vagyok.
- Igazából, azért jöttem erre a folyosóra, hogy igyak egy teát. Ön is kér?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 3685
Írta: 2021. május 13. 20:45 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár - Tanulószoba


Összeszűkült szemekkel méregetem a kislányt, aki az előttem lévő padban ül, és túlságosan szorgalmasan körmöl. Furcsa mi? Komolyan az a bajom, hogy csendben van, mert valami nem stimmel, ráadásul szó nélkül csinálja azt, amit kiosztottam neki. Biztosan készül valamire. Elhúzom számat, kékjeim zizzennek tovább Lenkére, aki büntetésből van ma itt, ugyanis normális esetben semmi keresnivalója nem lenne a Tanulószobán. Ahova ma én kerültem. Ja, nagyjából mintha a fogamat húznák. A saját dolgommal nem tudok foglalkozni, mert attól félek, hogy az egyik fogja magát, felkel és elszalad, míg a másik kiugrik az ablakon, meg a tököm sem tudja, résen kell lennem. Már az első napom után rosszabbnak tituláltam az itt levő gyakorlatomat, mint amikor halálközeli élményben van részem a rezervátumban. Ég és föld a kettő. Esküszöm. És a rezervátum javára. De kell, úgyhogy nem nagyon van választásom, szóval szusszanva, eléggé unott tekintettel pislogok a pár diákra, tenyerembe támasztom arcomat.
Percek telnek el némaságban, majd kelek fel az asztaltól és battyogok Lenke asztala elé, hogy egy széket elé húzva üljek le rá, és támaszkodjak az asztalára. - Elmondod, miért beszélted végig az órámat? - rebben meg szemöldököm kérdőn, miközben kékjeimet vezetem a kislányra. Tenyerembe fektetem ismét fejemet, féloldalas mosolyom villan fel arcomon, ahogy a válaszra várok. Nem szándékoztam megbüntetni, eszem ágába sem jutott őszintén szólva, mert felőlem aztán beszéljen, de aztán rájöttem, hogy nem a Bagolykőben vagyok, ahol kölcsönösen hagyhatjuk figyelmen kívül egymást a diákokkal. Lenkének a legnagyobb büntetés, hogy egy helyben kell ülnie csendben, és ehhez nem kellett sok idő, hogy rájöjjek. Az előkészítő teljesen más terep, és Payne a lelkemre kötötte, hogy itt mutassam meg a - nem - létező kedves oldalamat, mert ezeket a kölyköket még mi formázzuk. Maradjunk annyiban, hogy ezzel nem segített.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podlovics Yulia Lenke
Előkészítős


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 27
Írta: 2021. május 16. 09:24 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Sosem érdekelték az állatok, végtelenül unta is Brightmore óráit. Erről árulkodtak a jegyzetfüzetében sorakozó rajzok, unott arcképe az órák alatt, és az, hogy ez alkalommal a száját sem tudta befogni. Sokkal fontosabbnak tűnt megtárgyalni, mit csinált most a Peti, hogy mi történt múltkor ebéd közben, meg, hogy mi folyik a Bagolykőben a nagyokkal. A levelezés bonyodalma helyett azonban Lenke inkább a beszédet választotta, s míg Hanna körmölt, ő folyamatosan beszélt hozzá. Nem csoda hát, hogy a tanár észre vette a dolgot, ahogyan az sem, hogy következményei lettek az óra közbeni csevegésnek.
Durcás képpel ült a tanulószoba egyik hátsó asztalánál. Karjait összefonta maga előtt, és még lábait is keresztbe rakta az asztal alatt. Szúrós tekintettel bámulta a terem másik felében üldögélő tanárát. Tudta, hogy előbb vagy utóbb sor kerül majd a számonkérésre, és neki elő kell majd állnia egy elfogadható magyarázattal: miért dumált egész órán?
Nem is tévedett, hiszen tanára elindult feléje. Kicsire összehúzott szemével követte végig a férfi mozgását, majd tekintete megállapodott a tanár tekintetében. Morcosan bámult a kék szempárba, és várta, hogy annak gazdája feltegye kérdését.
Pár hosszú pillanatig csak bámult a tanárra, majd lassan szóra nyitotta a száját. Azonnal be is csukta azonban, és csak erőteljesen megrázta a fejét. Ő bizony nem fogja elmondani! Azt kérték tőle, hogy legyen csöndben? Hát, akkor ő bizony, egy szót sem fog szólni, még ha kérdezik se! A kérdés is csak annyi volt, elmondja-e, hogy miért beszélt, azt meg nem akarta elmondani. Talán mert Brightmore nem kedvelné meg érte jobban, sőt, talán még hosszabb büntetést is kapna, ha bevallaná, egyszerűen unatkozott. Nem mondott hát semmit, csak felszegte állát, mint akit vérig sértettek, s folytatta a csendes ücsörgést. Belül azonban mindennél jobban érdekelte, a férfi mivel akarja majd kihúzni belőle a feleletet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 3685
Írta: 2021. május 22. 16:56 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Ha nem lenne erre szükségem, mindenki biztos lehet abban, hogy nem lennék itt. Követelmény az a rohadt gyakorlat mind itt, mind a Bagolykőben ahhoz, hogy megkapjam azt a bánatos diplomát, azért, hogy mehessek Walesbe oktatni. Aminek legalább értelmét is látom, és nem olyanoknak tartanék előadást, akik telibe szarják, amit mondok nekik. Igazából nem is lenne baj ezzel, a kölcsönös ignorálás bizonyos helyzetekben még jól is alakulhat, csak nem az annyi időseknél, mint Lenke. Plusz, nem akarom végig hallgatni a másfél órás litániát Payne-től, hogy mégis hogy képzeltem, hogy egy ilyet figyelmen kívül hagytam? Lehet baja van, feltűnési viszketegség, hiperaktivitás, tököm tudja, miket képes még összerakni a fejében.
Mikor nem érkezik válasz sóhajtok egy nagyot, mert végül is a kérdést megválaszolta. Hátradőlök a széken, de féloldalas, komolyan kedves mosolyomat tartom, ahogy fürkészem a kislány arcát. Oké, így is lehet, csak sokkal nehezebb lesz, mint amilyet először képzeltem. Ujjaim dobolnak halkan a padon, mosolyom lesz szélesebb, ahogy a gyermeki kíváncsiság igenis győz a kislányban, és pár elnyújtott másodperc múlva derül ki fejében a turpisság. Halkan nevetek fel.
- Szóval unatkoztál - fordítom fejemet a plafon felé, majd biccentem előre ismét. Hogy megbántott-e? Ugyan már, én is untam azokat a tárgyakat, amik nem érdekeltek, sőt… még rosszabb is voltam, mint Lenke, hiszen be sem jártam rájuk, viszont neki egyelőre nincs más választása. Ujjaim ismét végig peregnek a padon. - Segítenél abban, hogy ne legyen unalmas? - biccentem félre fejemet, kékjeimben csillan meg az érdeklődés. Mindketten tudjuk, hogy csak Lenke számára az, hiszen a kölykök legtöbbje izgatottan várja azt, hogy belépjek a terembe, mert a varázslények a legtöbb gyermeket érdeklik, de mindig a kivétel erősíti a szabályt, aki nemrég előszeretettel vont bele többeket is a beszélgetésbe, hogy saját unalmát elűzze. Még büszke is lennék rá, de jelen esetben nem engedhetem meg magamnak ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podlovics Yulia Lenke
Előkészítős


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 27
Írta: 2021. május 22. 23:17 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Nem először volt büntetésben. Túlságosan arrogáns volt ahhoz, hogy elkerülhesse az olyan helyzeteket, amiből nem lesz baja. Volt, hogy csak kiküldték a teremből az órai csevegés miatt, de kellett már bent maradnia is egész szünetben, egy a kezéből véletlenül kirepülő gumilabda miatt, ami véletlenül pont Eriket találta fejbe. Persze az udvaron felügyelő tanárt nem érdekelte, hogy a fiú mint mondott Lenke legjobb barátnőjére, és az se, hogy Lenke szerint totálisan jogos volt, hogy megdobta a fiút.
Az viszont, hogy csendben és mozdulatlanul kellett ülnie, mindennél rosszabb volt. Mikor kiküldték a teremből, a folyosón sétálgatott, mikor beküldték az udvarról, a bent ücsörgőkkel beszélgetett. Ebben a helyzetben viszont fel nem állhatott, megszólalni pedig a világért sem akart. Csak szúrós szemekkel bámulta Brightmore-t, és várta, mikor megy oda hozzá a tanár.
Mikor pedig a férfi tényleg odament, Lenke pont olyan dühösen bámult szemeibe, mint azelőtt a távolból szuggerálta. Hozzászólni azonban a világért se szólt volna. Nem érdekelte a hierarchia, hogy a másik tanár és kérdezett, ő meg a diák, és felelnie kéne. Csak azt tudta, hogy meg fogja büntetni a tanárt, amiért az megbüntette őt.
Várta hát, Brightmore milyen eszközökhöz fog folyamodni, hogy szóra bírja. Az önmagukat viccesnek tituláló felnőttek olykor megpróbálták megcsiklandozni, hátha feladja a némaságot. Lenke ilyenkor azonban csak megfeszítette arcizmait, és várta, az adott felnőtt mikor hagyja abba az oldalának kaparászását. Egyik vajszívű nagynénje csokival próbálta megvesztegetni egyszer, de Lenkének fontosabb volt az elhatározása, minthogy elfogadjon egy fél csokibékát, és feladjon mindent. Találkozott már olyan - magát szigorúnak tartó - tanárral is, aki megfenyegette, több büntetést ígért neki, ha nem kezdi el a takarítást, a Podlovics lány azonban inkább takarított, minthogy hagyja nyerni a másikat. Legtöbbször a felnőttek feladták, és belátták, hogy úgyis az lesz, amit Lenke akar.
Denis Brightmore-ban viszont úgylátszik emberére akadt a lány. Soha nem gondolta volna, hogy a tanár ennyire könnyedén kihúzza belőle a megoldást. Ahogy a férfi megszólalt, a lány eddig szűkre húzott szemei kerekre tágultak az értetlenségtől. Már nyitotta volna a száját, hogy kifejezze elégedetlenségét, mikor eszébe jutott, hogy nem beszél, így rögtön vissza is csukta. Közben rájött azért, hogy mi folyik itt. Aki a varázsvilágban nő fel, már egészen kiskorában hall olyan dolgokról, mint a legilimencia, és ha elég mesét hall róla, fel is ismeri azt, ha találkozik vele. Lenke arcára visszatért a dühös arckifejezés. Nem is próbálta meg elterelni a gondolatait, hagyta, hogy tanára megtudja, igenis dühös rá ezért a húzásért, és nem tartja fairnek a dolgot. Úgy döntött, inkább nem is akar tárgyalni Brightmore-ral, inkább elfordította a fejét, és egy a falra akasztott képet kezdett bámulni, mely ironikusan egy varázslényt ábrázolt. A lénynek hatalmas szarva volt, és hosszú, fekete-fehér szőre. Lenke pedig tudta, ha nem jön rá, mi van a képen, tökéletes fegyvert ad ellensége kezébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 3685
Írta: 2021. május 25. 19:50 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Nem tehetek róla, de egyértelmű vigyorra húzom számat, amikor meglátom, hogy szólna, de az utolsó utáni pillanatban gondolja meg magát, majd csukja vissza a száját, hogy márpedig ő biztosan nem szólal meg. Mégis mit kellene tennem? Szórakoztat a helyzet, és mindenkinek egyértelmű, hogy az én szórakoztatásom előrébb való, mint az, hogy Lenke megszólaljon. Felőlem örökre csendben marad, mit bánom én, talán az lenne a legjobb mindkettőnknek, de nem engedhetem el ennyire a kezét. Payne-nek igaza van, még mi formáljuk őket, bár lehet Lenkét csak egy kis gömbbe kellene formálni, mint amikbe a muglik szokták rakni a hörcsögöt. Mondjuk hangszigeteltbe. Mekkora ötlet baszdmeg!
- Gyorsan összeraktad, hogy legilimentor vagyok. Ez a terület jobban érdekel, mint a varázslények? - teszem fel a kérdést, ugyanazzal a levakarhatatlan és őszinte vigyorral rajta, amit egyértelmű dühe vált ki a másiknak. Hörcsög. Megmondtam. Felkönyökölök az asztalra, tenyerembe támasztom arcomat, majd pillantok arra, amerre Lenke is teszi. Szemöldököm rebben meg egy pillanatra a helyzet iróniáján, de inkább mosolyom ül ajkaimon, mert Lenke nagyon, de nagyon jókedvre derít. Ugyanúgy a képet kezdtem fürkészni, mint tanítványom, csak akkor fordulok el, mikor meghallom a vékonyka hangot hátam mögül. Kedves mosollyal fordulok a lány felé, elmagyarázom neki a de Denis bácsi, ez mindenhogy érthetetlen részt, majd túrok hajamba. Denis bácsi, vágod? Sírva fakasztanak, és biztos vagyok abban, hogy ehhez soha nem fogok hozzászokni. Helvey-nek jól áll a bácsizás, mert cuki férfi ember, de én, mint bácsi? Bár, igen, nagyon úgy tűnik, hogy én, mint bácsi.
- Sikerült rájönnöd, mi van a képen? - zavarom meg Lenke gondolatait, de rá sem pillantok, csak és kizárólag a képet fürkészem. Őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs mi van a képen, de nem is nekem kell rájönnöm, Lenke meg túl makacs ahhoz, hogy feladja, vagy segítséget kérjen, így bármit is mondd, úgy elhiszem majd neki, mint annak a rendje. Ezt hívják csapatmunkának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podlovics Yulia Lenke
Előkészítős


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 27
Írta: 2021. június 4. 20:11 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Talán ha az élete múlt volna rajta, akkor sem adta volna fel hallgatását a lány. Az viszont mindennél jobban zavarta, hogy a másik élvezi a helyzetet. Neki kellett volna jól szórakoznia, míg Denisnek bosszúsnak kellene lennie. Ehelyett Lenke lett csak egyre durcásabb, hiszen tanára arcán széles mosoly jelent meg, és meg se próbálta rávenni a lányt, hogy megszólaljon. Hát hol ebben a móka Lenke számára?
Persze, hogy összerakta, nem hülye ő!
s valóban jobban érdekelte a legilimencia, mint a furcsa lények, melyekről mindenféle unalmas és értéktelen információt kell megjegyezni. Valakinek a fejébe belenézni? Az bizony sokkal izgalmasabb dolog, és még jó kihívást is jelentene a lány számára. Brightmore-nak azonban a világért sem vallotta volna ezt be, ha okklumentor lenne, még el is tudná tüntetni a másik elől a gondolatot. Kora és képességei azonban kevesek voltak még hozzá, hogy ilyen tudomány birtokában legyen. A tudat pedig, hogy nem tudja kontrollálni gondolatait, még jobban bosszantotta, mint maga a helyzet. Csak iskolatársa mentette meg, aki elterelte egy percre a tanár figyelmét, így Lenkének volt ideje rendbeszedni fejét, míg Brightmore nem rá figyelt.
Na és, hogy mi volt a képen? Arról fogalma sem volt, pedig tudta, hogy a tanár szörnyen élvezi a helyzetet, pláne, hogy pont egy ilyen képen akadt meg a lány szeme. Emlékezett, hogy látta már valahol, látta azokat a szarvakat, sőt, talán a fehér-fekete szőrt is. Talán a tankönyvben, mikor egyszer unalmában lapozgatta. No de mi a neve? Talán ez volna a nundu? Vagy a réem? Szemeit visszavezette Brightmore-ra. Pont úgy húzta össze őket, mint ahogy azelőtt, hogy elfordult volna. Mintha csak szét akarta volna robbantani a tanárt. A levegő vibrált körülötte, és talán csak idő kérdése volt, hogy vadmágiája nem kelt életre még.
Utoljára módosította:Podlovics Yulia Lenke, 2021. június 18. 15:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 3685
Írta: 2021. június 8. 21:14 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Szórakoztat a helyzet, és valószínűleg az arcomra is kiül, mert nem erőltetem meg magam annyira, hogy szóra bírjam diákomat. Inkább elbeszélgetek magamban, mintsem bármit alkalmazzak annak érdekében, hogy szóra méltasson. Ugyan, abban semmi kihívás nincs, ráadásul igencsak dicséretre méltó egyébként, hogy mindennek ellenére, még mindig tartja a büntetést. A végén még büszke leszek. Mélybe menő eszmecserénket zavarja meg egy másik diákom, akinek készségesen és ugyanúgy mosolyogva nyújtok segítő kezet. Nincs más választásom, különben elvesztem a Sárközivel kötött fogadást, és nem hagyhatom az öreget nyerni megint. Az előzőt megnyerte, de ezt most én fogom vinni, még ha hatalmas erőfeszítést is kell beletennem. Természetesen erről csak ő és én tudunk, mert ha Payne megtudja, hogy csak azért vagyok türelmes, mert ez volt a fogadás tárgya, kiakad. Nem mintha egyébként nem tenné meg nap, mint nap, de ezen különösen megtenné, nekem meg nincs ehhez türelmem. Micsoda paradoxon.
Visszafordulok Lenke felé, mosolyogva fogadom, hogy még mindig a képet szuggerálja. Amikor visszafordul felém, a mosoly csak még szélesebb lesz, mert ismét azt a tekintetet kapom, amit percekkel ezelőtt. Így mondjuk nem fogunk előrébb jutni, de üsse kő, a helyzet így is igencsak élvezhető. Számomra. Lehet Lenkének plusz egy óra az én és a kép társaságában. Ki tudja?
- Elgondolkodtam azon, hogy átadom a legilimencia alapjait - könyökölök fel az asztalra, arcomat tenyerembe támasztva fordulok én is ismét a kép felé. Többet nem mondok, csak a képet nézem, ha már Lenke engem csodál képként, apró mosollyal ajkam szegletében. Szusszanva fordulok hátra vállam felett, hogy ellenőrizzem, Cortez még mindig az egyik legfelső polc sarkában alszik-e, és amikor meglátom megkönnyebbülök. Farka csavarodik az állat köré, kitakarja magát, így ez hosszú szunya lesz. Hála Merlinnek, legalább vele nem kell foglalkoznom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podlovics Yulia Lenke
Előkészítős


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 27
Írta: 2021. június 18. 17:57 | Link

Brightmore tanár úr
Büntetésben a tanulószobán

Úgy tűnik, hosszú évek után Lenke emberére akadt Denis Brightmore személyében. Szülei általában feladták ezt a durca dolgot, néha-néha húzták csak ilyen sokáig, mikor Lenke a fejébe vett valamit. Mert a szőke mindig megszerezte amit akart. Egészen eddig. Most azonban nem ő állt nyerésre, hanem a tanár, ez pedig végtelenül kiakasztotta a lányt, és kétségbeesetten keresgélt valami új megoldást. Ezért jött az ötlet, hogy inkább rá sem néz a férfira, a dolog viszont visszafelé sült el. Szemei valami olyat találtak meg, ami nem hogy előnyt, hanem sokkal nagyobb hátrányt jelentett neki. Fogalma sem volt, mi van a képen, és ezt valahogy el kellett titkolnia a másik elől, mégpedig okklumencia tudománya nélkül. Ez lehetetlen küldetésnek bizonyult azonban, így visszatért a dühös szemek meresztéséhez. Tekintetébe belesűrítette minden haragját. Dühös volt magára, mert nem tudott felül kerekedni a tanáron, nem tudott a helyzet ura lenni, de dühös volt Brightmore-ra is, amiért ilyen jól szórakozik rajta. Fejében ez a helyzet egyáltalán nem azzal végződött, hogy ott ültek takarodóig, ellenben a valóság így látszott alakulni. Kellet egy másik megoldás! Szólaljon hát meg mégis? Neeem, azt csak még nagyobb elégedettség lenne a tanárnak, azzal beismerné, hogy nem tud már mást tenni. Maradt hát a csendes üldögélésnél. Szemeit vékonyra húzva meresztette a tanárra, karjait pedig durcásan összefonta maga előtt.
Ekkor azonban Brightmore lépett. Szavai úgy kúsztak Lenke agyába, mint a kakaó illata tud az orrba. A lány ösztönösen leengedte karjait, s kicsit előre is dőlt, kíváncsian. Ha most megszólal, vesztett. Úgy kellett tehát alakítania a dolgokat, hogy mindent megkapjon. Ötlete azonban nem volt rá, így úgy döntött, csak figyel, hagyja, hogy Denis lépjen most. Szemei azért kiengedtek a dühös kifejezésből, és egész testtartása azt sugallta, hogy bizony, nagyon érdekli a tanár mondandója.
- Figyelek! - gondolta. Teljesen azonban nem akarta magát kiadni a férfinak, szemeiben még mindig ült egy kis gyanakvás. Nem volt benne biztos, hogy a tanár pontosan azt teszi majd, amit ígért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 3685
Írta: 2021. június 28. 19:56 | Link

Podlovics Lenke
a sok beszéd következményekkel jár


Lehet, hogy csapnivaló tanár voltam, vagyok és leszek, de azt ne mondja senki, hogy nem érzek együtt a diákjaimmal. Oké, ez sem igaz feltétlen, mert Lenkével ellentétben, én borzasztóan élvezem a helyzetet, míg a kislány arcára ül ki, ahogy engem néz meredten, hogy mennyire, de mennyire elege van belőlem. Nem tudom, hogy mások hogy oldják meg ezeket a problémákat, de őszintén szólva nem is érdekel, mert már nem akarom megtudni, miért beszélte végig az órát. Ez így sokkal izgalmasabb és szórakoztatóbb, nekem mindenképpen, az, hogy Lenke pedig ennyire megmakacsolta magát, legyen az ő baja. Még akkor is, ha érzem a parázsló tekintetét rajtam. Mindössze oldalvást sandítok rá, és nagyon nagy önuralom kell ahhoz, hogy ne nevessek fel, amiatt, ahogy rám néz. Lazán ökölbe szorított kezemet teszem szám elé, ahogy aprókat köhintek, csak párat, hogy a nevetés ingere valahogy minél gyorsabban elmúljon, mert ez most komoly helyzet. Már akinek, oké, de tényleg az.
Szóval a legjobb megoldást választom arra, hogy oldjam a helyzet feszültségét: bedobom azt, ami igenis felkeltette a kislány érdeklődését, és a kezek azonnal leesnek mellkasa elől, még ideje is van előrébb dőlni, mintha valami hatalmas titkot igyekeznék vele megosztani. Fejemben hallom meg a szócskát, azonban még csak szemem sem rebben meg rá. Ugyanúgy tenyerembe támasztott arccal figyelek előrefelé, mert a kép nagyon leköt, talán jobban is, mint eddig Lenkét. Bár eddig egyikünk sem jött rá, hogy mégis mi a faszt ábrázol, de nem baj, mert nagyon úgy tűnik, hogy sokáig fogunk itt ülni kettesben. Én végül is ráérek, mert a holnapi óráimat drága tanársegédem összerakta már, így nekem nem kell velük foglalkoznom. Kitartóan fürkészem a képet, fejemet is kissé odébb biccentem, mert ugye nem hallottam Lenke gondolatait, hiszen: én sem használom mindig minden képességemet. Igencsak fárasztó lenne, és szeretem elkerülni a felesleges energiabefektetéseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda