A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=837158#post837158][b]Layla Robillard - 2021.09.21. 19:19[/b][/url]

Ritka alkalmak egyike, mikor lehetősége van ellátogatni bárhová – úgymint a Shanes-be. Az edzések, interjúk, fotózások, no meg a tanulás jószerével lefoglalják idejét, nem beszélve jelen pillanatban haldokló párkapcsolatáról. Ami azt illeti, ez kissé lelombozza, de nem enged teret a sötét gondolatoknak, mert megbeszélte Matyi bácsival, hogy ma meglepi a gyerekeket és ő fog rájuk vigyázni. Tudniillik, ha egyszer már túl idős lesz a sporthoz, edző szeretne lenni, ez pedig megköveteli a lurkókkal való gyakorlatozást. Noha maga is gyermek még, szívesen igyekszik magára ölteni az érett felnőtt szerepét. De nem ezen a napon! Megérkezve azok a gyerekek, akikkel már találkozott vagy ismerték valahonnan, rögtön megrohamozzák, ő pedig hatalmas, széles mosollyal ölelgeti meg mindahányat. Alig jutott be az épületbe, de úgy tűnik sohasem ér ki az udvarra, hogy a mára kiosztott csoportjával töltse az időt. Nagy nehezen átverekszi magát a sokaságon, kiérve pedig elégedetten veszi tudomásul, hogy mindenki szépen játszik és elfoglalja magát.
Csípőre vágja kezeit, hogy jobban szemügyre vegye a kicsiket, mikor megakad tekintete egy, a hintánál gyakorló kislányon. A pirouette, amivel próbálkozik, korántsem tökéletes, s Layla figyelmét a megfájduló boka sem kerüli el, mégis igyekszik beleolvadni környezetébe, nehogy a kislány észrevegye, ahogy figyeli. Kecsessége magával ragadó, megszólalni sem kell, hogy leríjon róla, táncol vagy legalábbis közel áll hozzá ez a művészeti ág. Amikor hajtani kezdi magát, a navinés úgy dönt, odamegy hozzá, elvégre most rá nem nagyon van szükség, mindenki szépen játszik.
- Szia! – kedvesen mosolyog, mikor közelebb ér, viszont nem akar egyből a közepébe vágni annak, amit mondani akar. Bár miért is ne? Megvárja, míg a hinta lassul valamelyest, csak aztán kezd bele mondandójába. – Láttam, amikor gyakoroltál. Az a baj, hogy túlságosan görcsös vagy. A vállaid szorosan működjenek együtt a hátaddal és gerinceddel, lefelé kell szorítanod őket, de közben nyitnod kell a mellkasod. A kezeidet későn húzod be, ezért túl hamar nyitod ki és elveszíted az egyensúlyod – oldalra billentett fejjel pásztázza a kislány arcát, megfeledkezve arról, hogy ő maga Layla Robillard. Mert mégis, kicsoda ő? Csak egy lány, aki imádja a seprűakrobatikát, néha versenyekre jár, általában megnyeri őket és kész. De ugyanolyan volt, mint Lenke, egy fikarcnyival se másabb.