A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

Á, nem igaz már! Matyi bá' megint engem szivat, de tényleg! Kultúrából, basszus! Ennél kultúráltabb én már nem leszek és nem érdemlek trollt, mert beszóltam a Viktornak. Persze a híres Viktorka és a többiek, mert az apjuk kviddicssztár volt, meg ilyenek! Ja, persze, Ausztráliában, bizonygatták. Hagyjál már, ott azt sem tudják, hogy mi az a a gurkó, mert a nagy pókok elől menekülnek! Na, ha ilyeneket tudok, hogy lehetnék kultúrálisan alulfejlett, hmm? A többiek meg csak röhögnek, arra persze nem járt semmi. Diszkrimizélódottam Matyikám! És ugye nem vagy legilimentor, hmm? Körbenézek, de nem látok senkit, aki figyelne, meg úgy Matyi bát sem a közelben, úgyhogy mugli módjára megpróbálok "dekázni" kezdek a könyvvel. - Ezaz! - mosolyom szélesebbre már nem is tudna húzódni, ahogy sikerül, majd a következő rúgásnál még jobban rákészülök, ahogy közelebb lépek a siker érdekében.
- Teszek a kultúrádra Mátyás, az igazságtalan! - rúgok bele még egyet, ami viszont, már nem arra megy, amerre szántam és ketté is szakad. Opszika! Elhúzott szájjal nézem, ahogy repül az egyik fele felfelé, a másik meg éppen landol az udvar füvén. De nem gond, majd Polka összerakja valahogy, biztos ismer ragasztóbűbájt, meg ha már itt tartunk koszeltávolítót is kéne rá szórni. Csak a biztonság kedvéért, nem mintha szamárfüles lenne és bármilyen kosz rámászott volna. Áh, ugyan. De ha mégis, akkor más volt! Szóval az egyik fele a könyvemnek már biztonságban van, a másik viszont... eltalál egy csajszit, valahol a válla környékén, mert épp befordul oda. Minek kell arra menni, amikor láthatná, hogy repülő könyfél invázió veszély van! Nem tudom elképzelni, hogy mi járhatott a lány fejébe - remélem most már nem a könyvem -, amikor csak úgy erre jött. Azért elkezdek szaladni, és ahogy közeledek, felkapom a másik felét a könyvnek, és megállok a csajszi előtt.
- Minden oké? - sajnos vigyorgok, mert vicces volt, ahogy kivédte a gólomat. - Panna vagyok a négy á-ból. Amúgy nem láttad, hogy megtámadtak? - teszem csípőre a kezeimet és nézek rá türelmetlenül, mert a válaszából gyorsan ki fog derülni, hogy miféle. Láttam már, csak nem jegyeztem meg a nevét. Pedig úgy jó fejnek tűnik, majd megkérdezem Catherinát, hátha ismeri. Addig is, amíg válaszol az egyik lábamról a másikra állok, mert nem nagyon bírom nyugton ezt a várakozást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=822717#post822717][b]Palotás Panna - 2020.12.08. 14:26[/b][/url]

Á, nem igaz már! Matyi bá' megint engem szivat, de tényleg! Kultúrából, basszus! Ennél kultúráltabb én már nem leszek és nem érdemlek trollt, mert beszóltam a Viktornak. Persze a híres Viktorka és a többiek, mert az apjuk kviddicssztár volt, meg ilyenek! Ja, persze, Ausztráliában, bizonygatták. Hagyjál már, ott azt sem tudják, hogy mi az a a gurkó, mert a nagy pókok elől menekülnek! Na, ha ilyeneket tudok, hogy lehetnék kultúrálisan alulfejlett, hmm? A többiek meg csak röhögnek, arra persze nem járt semmi. Diszkrimizélódottam Matyikám! És ugye nem vagy legilimentor, hmm? Körbenézek, de nem látok senkit, aki figyelne, meg úgy Matyi bát sem a közelben, úgyhogy mugli módjára megpróbálok "dekázni" kezdek a könyvvel. - Ezaz! - mosolyom szélesebbre már nem is tudna húzódni, ahogy sikerül, majd a következő rúgásnál még jobban rákészülök, ahogy közelebb lépek a siker érdekében.
- Teszek a kultúrádra Mátyás, az igazságtalan! - rúgok bele még egyet, ami viszont, már nem arra megy, amerre szántam és ketté is szakad. Opszika! Elhúzott szájjal nézem, ahogy repül az egyik fele felfelé, a másik meg éppen landol az udvar füvén. De nem gond, majd Polka összerakja valahogy, biztos ismer ragasztóbűbájt, meg ha már itt tartunk koszeltávolítót is kéne rá szórni. Csak a biztonság kedvéért, nem mintha szamárfüles lenne és bármilyen kosz rámászott volna. Áh, ugyan. De ha mégis, akkor más volt! Szóval az egyik fele a könyvemnek már biztonságban van, a másik viszont... eltalál egy csajszit, valahol a válla környékén, mert épp befordul oda. Minek kell arra menni, amikor láthatná, hogy repülő könyfél invázió veszély van! Nem tudom elképzelni, hogy mi járhatott a lány fejébe - remélem most már nem a könyvem -, amikor csak úgy erre jött. Azért elkezdek szaladni, és ahogy közeledek, felkapom a másik felét a könyvnek, és megállok a csajszi előtt.
- Minden oké? - sajnos vigyorgok, mert vicces volt, ahogy kivédte a gólomat. - Panna vagyok a négy á-ból. Amúgy nem láttad, hogy megtámadtak? - teszem csípőre a kezeimet és nézek rá türelmetlenül, mert a válaszából gyorsan ki fog derülni, hogy miféle. Láttam már, csak nem jegyeztem meg a nevét. Pedig úgy jó fejnek tűnik, majd megkérdezem Catherinát, hátha ismeri. Addig is, amíg válaszol az egyik lábamról a másikra állok, mert nem nagyon bírom nyugton ezt a várakozást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=822743#post822743][b]Tóth-Kiss Anabella - 2020.12.08. 20:27[/b][/url]

Megírtam a leckéimet, de semmi kedvem nem volt a szobámban ücsörögni, meg untam is már magam nagyon, úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy teszek egy kört az udvaron. Kissé hűvös volt, de legalább sütött a nap, szóval ez egy újabb ok volt arra, hogy kimozduljak. Egyébként is szerettem a szabadban lenni, a szüleimmel is sokat kirándultunk meg rengeteg időt töltöttem el játékkal az udvarunkon, mivel kertes házban éltünk. Miután felöltöztem viszonylag meleg ruházatba, neki is indultam az utamnak, amely egyenesen az udvarra vezetett. Közben azon filóztam, hogy írnom kéne a szüleimnek egy levelet, hogy mi újság van mostanság velem, mert már két hete írtak, és még mindig nem válaszoltam nekik. Olyannyira belemerültem ebbe az egészbe, hogy hirtelen meglepetésként ért, mikor megláttam, hogy egy könyv repül felém. Épp befordultam az említett helyszínre, amikor vállon mert találni egy könyv, és már későn próbáltam meg elfordulni a vészhelyzet elől, az bizony nekem ütközött. Közben egy lány kezdett el szaladni felém, akihez feltételezhetően az a bizonyos veszélyes könyv kapcsolódott, és akit már látásból ismertem, de még sosem beszéltem vele.
- Nincs gond, csak kicsit jött nekem - válaszoltam neki sebtiben, majd én is válaszoltam arra, hogy "honnan is származom":
- Anabella vagyok a III/B-ből.
A következő kérdése váratlanul ért, de teljes mértékben jogos volt, lehet, hogy más gyorsan lereagálta volna a támadásos akciót, de én egyszerűen nem voltam képes rá, mert nem itt járt az agyam.
- Hát, tulajdonképpen nagyon el voltam gondolkodva, szóval nem volt igazán időm kivédeni a támadást - mondtam Pannának, miközben a hajamat babráltam pironkodva.
- De amúgy mit csináltál itt? Megtanítasz rá? - kérdeztem tőle csillogó tekintettel. Mindig szerettem valami újat tanulni az emberektől, ez is közrejátszott a nagy érdeklődésemben. Igazából vevő voltam bármire, nem volt kedvem egyedül lenni, úgy tűnt, hogy a másik lány is hasonlóképp vélekedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=823209#post823209][b]Palotás Panna - 2020.12.16. 20:04[/b][/url]

A bosszúm a könyvön elég jól sikerült, megbüntettem ezzl Matyi bát minden bizonnyal! Majd ha kérdezi, hogy hol a könyv, nem tudom mit fog szólni? Hát persze, hogy elveszett, sőt ellopták! Igen, a Viktor volt, a Markovits. Az egész családjuk egyszerre született, vagy mi van? Biztos van nagy zsivaj otthon, igaz? Á, szóra sem érdemesek, hiszen az én Polkámhoz senki sem ér fel. Ja, de, Catherina Volkov, aki egy nagyon jó fej és belevaló csaj. Valahogy minket nem annyira szívlelnek a többiek, de legalább ez kölcsönös. Na, de térjünk vissza a kazetta elejére. Szóval szegény lányt jól eltaláltam, és tök kedvesen reagált, ahhoz képest. Szóval eddig nagyon jó pontotkat szerzett. Ha van csokija, ő lesz a legjobb barátom, amíg megeszem. A csokit, nem kell ám félreérteni!
- Oké, nekem Ana leszel, vagy Bella? Melyik tetszik jobban? - hát eddig bírtam nyugton, szóval körbe körbe járkálok alány körül, néha felugrálva. Van némi mozgáshiányom, mert annyit kell ülni az órákon, hogy majdnem befordulok. De lehet, hogy ma Matyi bá volt a bűnös, meg a Viktor. Minden bizonnyal a srácok.
- Á, semmi gond, csak kíváncsi voltam - vigyorgok, mint a tejbetök. - Persze, szívesen. A mugliknál van egy játék, a foci... ismered? - kérdezem, de tök mindegy mit mondd, mert ha már belekezdem, csak elmondom, nem? De. - Szóval, ott be kell rúgni a kapuba a labdát, de vannak ilyen trükkök, mint a dekázás. A labdát felfelé rugdossák és az nyer, akinek később esik le a földre. Azt hiszem - vonok vállat lazásan, engem aztán nem érdekel az igazság, de láttam ilyet már. Szóval csak ez lehet a szabálya, mert más értelmét nem igazán látom.
- Kéne egy labdaaaaa - nézek körbe, miközben elhúzom a szó végét. Meg is találok egyet, és rárohanok, majd visszasietek Anahoz. - Hát, nem vagyok benne jó, de figyelj - ekkor leengdem és belerúgok egy kisebbet, majd szerencsémre éppen nem pantan el. Szóval még egy rúgás, de az elpattan a fenébe, én meg mérgesen toppantok egyet. - Na, így valahogy - fintorgok tovább. - Tiéd a lehetőség, egyelőre én vezetek kettővel - vigyorgok, mert ez a lány cuki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=824655#post824655][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.01.16. 18:29[/b][/url]

- Mindkét becenevet használom, vagyis valaki így hív, valaki úgy, szóval az Ana rendben van - hadartam a lánynak. Mivel ő Pannaként mutatkozott be, így arra gondoltam, hogy azon a néven fogom szólítani. Persze hívhatnám Panninak, Pannusnak is, de az szerintem nem nyerné el a tetszését. Túl vagánynak nézett ki ahhoz, hogy ne Pannának szólítsák... ha meg máshogy akarja hívatni magát, úgyis szólni fog, attól nem tartottam.
- Valamennyire igen, de nem annyira. Apa nagy foci rajongó, azt mondta, hogy majd egyszer kivisz magával egy meccsre. Lesz szotyi meg tökmag is, ezért már megéri kimenni. Remélem, sózott lesz - magyaráztam a lánynak, persze most is csak a hasamra tudtam gondolni, de azért valamennyire érdekelt a foci is. Amit meg most Panna csinált, az meg annál inkább, mert nagyon mencsinek tűnt a csajszi, úgyhogy tuti valami mencsi dolgot művelt a könyvével.
- Jajjj, apa nagyon boldog, amikor a kedvenc csapata berúgja a labdát a hálóba! Olyankor mindig felpattan a fotelból és röhögve ordibál... anya meg olyankor mindig hoz neki egy újabb sört, hogy lecsituljon - meséltem a lánynak a futballbeli tapasztalataimat, amiket egyelőre csak apám révén ismertem.
- Ez tök jól hangzik! - lelkendeztem, és már el is képzeltem magamban, ahogyan addig rugdosom a labdát felfelé, amíg le nem esik, azaz az örökkévalóságig... na jó, nem. Közben Panna máris elővarázsolt egy labdát, nem is tudom, hogy mennyire lepett meg a dolog, hiszen mégiscsak a varázsvilágban voltunk. Én tuti, hogy egy fél napon keresztül kerestem volna a lasztit, ahogyan magamat ismertem.
- Tyűűűű, ez egész jól ment! - néztem ámulva, ahogyan a másik a lasztival játszott. Hát, fel kell kötnöm a gatyát, ha fel akarok zárkózni hozzá, úgy voltam ezzel a dologgal. Nem kispályás a csaj! A mutatványa után átvettem tőle a labdát, majd belerúgtam egy nagyot felfelé ívelve, ám a kerek tárgy ahelyett, hogy a lábamhoz pattant volna vissza, a fejemet találta el, de azt rendesen.
- Aúúúúú! - szisszentem fel morcosan a fejemet fogva, majd átadtam a gonosz lasztit Pannának.
- Asszem ez nullának számít, te jössz! - szenteltem minden figyelmemet a másikra, és reménykedtem benne, hogy a következő körben jobban fogok szuperálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=824780#post824780][b]Palotás Panna - 2021.01.17. 09:31[/b][/url]

- Oké, akkor Ana leszel... vagy Bella - horkantok, aztán nevetek a szokásos csilingelő hangomon, amit amúgy utálok. Olyan, mintha hercegnő lennék egy mesébe, pedig én inkább a páncélos lovag lennék, aki megmenti őket. Mennyivel menőbb már, mint bezárva várni valakire, hogy talán megmentsen. Amúgy sem derül ki sosem, hogy mit akar a sárkány a hercegnőről, meg az sem, hogy hogyan zárja be. El sem fér a mancsába a kulcs, de béna.
- Hú, de jó neked! Én is elmennék focimeccsre... főleg a tökmag miatt - csillanak fel a szemeim, bár nem tudom, hogy érdekelne-e a mugli játék. Amikor véletlenül néztem, hogy mi az, eléggé unalmas volt, legalábbis, amit a tévében láttam. Amikor a srácok csinálták, az viccesebb, főleg, amikor veszekednek, hogy kiről ment ki.
- Fuj, egyszer megszagoltam és elég büdi volt. De tényleg szeretik a felnőttek. A felnőttek furák, inkább innék egy naracslevet - mondom fintorogva, és amúgy tényleg jó lenne egy kis narancslé, mert  eléggészomjas vagyok a nagy mérgelődésembe. Vagyis, mióta itt van Ana már nem is vagyok annyira mérges Matyi bára, szóval tök jó, hogy itt van. Aztán pedig bemutatom focitehetségemet, és sikerül kettőt is belerúgnom, juhé! Átadom a lehetőséget Ananak, aki közben megdicsér.
- Köszi, ez nem túl sok, de azért nem volt könnyű - nehezítem egy kicsit a dolgát a szavaimmal, bár nem tudom minek. Talán a versenyszellem még ilyen alkalmakkor is kitör belőlem. Nagyot kacagok, ahogy a fejére esik a laszti, de attól, hogy nagy bennem a versenyszellem, még nem hagyom rá a dolgot.
- De, eltalált és a fej is ér, szóval kettő-kettő - lassan abbahagyom a nevetést, és felé fordulok. - Azért nem fáj, ugye? - kérdezem kiabálva felé, miközben összeszedem a lasztit. Visszaszaladok hozzá, majd nagyon koncetrálva újra megpróbálom. Az első természetesen sikerül, de annyira elpattan, hogy nem tudom elérni, pedig rohanok utána.
- A fenébe, ez egy hülye játék - mondom mérgesen és Ana felé rúgom a labdát indulatosan. Az agyam megint felforr, pedig azt hittem, hogy ügyes leszek ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=824835#post824835][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.01.17. 18:39[/b][/url]

- Haha, oké, nevezz ahogy akarsz, mármint Ana-nak vagy Bella-nak - nevettem vissza vígan, úgy tűnt, egyre jobban kezdett oldódni a köztünk lévő nem létező feszültség. Végül is egyáltalán nem bántam, hogy nekem csapódott az elején az a csodakönyv, így legalább Benji-n, a plüss pandámon kívül mással is tudtam beszélgetni. Még anyától kaptam, hogy vigyem magammal az új helyre, azt mondta, hogy Benji majd vigyáz rám, és ha ránézek, mindig ő meg apa jutnak az eszembe róla.
- Már nagyon várom, hogy apa elvigyen arra  meccsre! Tudod mit? Majd teszek félre neked tökmagot, apa úgyis egy valagnyit szokott venni - duruzsoltam a lánynak lelkesen. Közben azon filóztam, hogy vajon egy tökmag meddig tud elállni? Mikor romlik meg? A héja biztos sokáig védi, szóval sokáig jó kéne, hogy legyen...
- Egyszer belekóstoltam apa sörébe, amikor kiment a szobából... undorító íze van és nagyon büdi! Nem értem, mit szeret rajta apu, de érdekes, mert ha pár dobozzal megiszik belőle, tök jó kedve lesz meg néha csinál vicces dolgokat. Anya nem annyira örül neki, nem értem, hogy miért. Pedig szereti, ha apunak jó kedve van. Akkor meg miért veszi neki a bűzitalt? Áh, a felnőttek olyan furák! - legyintettem, miközben hangosan végigvezettem ezt a gondolatsort.
- A narancslevet én is imádom. Anya régen szerette, de mostanság nem issza, mert azt mondja, hogy sok a sava vagy mi... meg hogy cukros. Tényleg nem értem a felnőtteket - közöltem Pannával elgondolkodva. Nem is akartam tovább csűrni-csavarni a dolgot, mert tudtam, hogy úgyse fogom megérteni a "nagy emberek" gondolkodásmódját.
- Te jól kijössz a szüleiddel? - kérdeztem tőle a szemöldököm felvonva. Nem ismertem a lányt, így azt se tudtam, hogy mi a helyzet szülők terén. Szerencsére én jól kijöttem a sajátjaimmal, de azért időnként elég szigorúak tudtak lenni.
- Nem fáj a fejem - válaszoltam a lánynak, miután megtörtént az incidens. Lehet azt se éreztem volna meg, hogyha fájt volna kicsit, annyira lekötött ez az új játék, amit Panna kitalált.
- Ó, tényleg? De szupiiiii!!! Nem tudtam, hogy a fej is ér! Juhúúú! - tapsikoltam ugrálva a lány előtt. Ezek szerint mégsem voltam olyan béna első próbálkozásra, mint gondoltam. Nagyon feldobott az a tény, hogy fej-fej mellett haladtunk a pontozásban. Egy kis időre rá Panna újból szerzett egy kis előnyt, majd mikor a laszti elpattant, láttam rajta, hogy megcsapta a düh szele, és elég erőteljesen felém rúgta kerek tárgyat. Reakcióból arrébb ugrottam, a labda pedig tovább gurult. Miután felfogtam, mi történt, gyorsan utána is eredtem, majd megpróbálkoztam a következő körrel. Felfelé célozva megrúgtam a lasztit, ám olyan nagy hévvel sikerült belerúgnom, hogy az a magaslatba érve lefele menet elgurult valahova.
- Hú, ez nem sikerült túl jól... megkeresem. Lehet jobban jártunk volna, ha csúzlizunk - kiáltottam oda a lánynak, majd fel-alá rohangálva elkezdtem keresgélni a kerek céltárgyat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=824889#post824889][b]Palotás Panna - 2021.01.18. 19:39[/b][/url]

A névkérdést simándiba megoldottuk, a meccsről pedig kapok ajándékot. Hát ez mesés!
- Ú, imádnálak érte, de csak kicsit, mert még hozzászoksz! - nevetek, miközben ő azt ecseteli, hogy milyen a sör. Nos, én is belekóstoltam már, és tényleg undi valami, nem tudom, hogy sokan miért szeretik. Hihetetlen, hogy ilyesmiket megisznak az emberek, meg olyanokat megesznek, hogy juj. Egyszer láttam, hogy valami körömizét ettek, hát akkor majdnem kihánytam magam.
- Furák, és rossz az ízlésük, meg nem tudják, hogy nekünk mit kéne adniuk és ilyenek - vonok vállat, de egyetértően nézek az új ismerősömre. Ana jó fej, egy rugóra jár az agyunk, és nem akar többnek látszani, mint ami. Ez ritka tulajdonság, mert a fiúk is állandóan menőznek, vagy menőznének. Persze engem aztán nem érdekelnek az ilyen dolgok, én megvagyok magam is, és már van két barátnőm. Na, hát és el ne feledjük Polkát, aki nélkül biztos rosszabb lenne az egész élet. Szeretem őt, nagyon.
- Nem is kell, mert tök buták sokszor. "Majd ha ilyen oidős leszel, te is megtudod." - utánozom anyát. - Persze, kamu az egész - rúgok bele egy kavicsba, ami messzire repül, én meg követem a szemeimmel. - Aha, én bírom őket. És tudom, hogy szeretnek, még ha büntetnek is, csak tudod, ki kell mutatniuk, hogy ők a főnökök - kacarászok egyet és a fejemet rázom. A hajam pedig ide oda száll, remélem nem nagyon kócolódik össze. Kiegyelítődik a focitudásunk, ami egy kicsit fáj, mert én mindig nyerni szeretek és azt hittem Ana bénább nálam. De nagyjából egyforma jók vagyunk, ami kicsit meglepő, de biztos csak szerencséje volt. Persze mondhattam volna, hogy nem ér a fej, de úgyis tudom, hogy ér, szóval zavarna, hogy tudom, még ha ő nem is. Na, de én jövök, és nem sikerül és el is rúgom a fenébe a lasztit. Még jó, hogy nem rúgtam mellé dühömben, mert olyan azért sokszor szokott lenni.
- Csúzli? Neked van? Az enyémet elvették és azt mondták, hogy majd csak hétvégén kapom vissza, vagy akkor sem. Olyan szemetek a tanárok néha - morgolódom, mert lásd, Matyi bá szerint sem úgy van, ahogy én tudom. Pedig ez tuti!
- Szóval van csúzink, vagy valami gumink, hogy cisnáljunk? Sajna az enyém mind elszakadt, mert órán... izé szünetben azzal játszottam és elszakadt. vagy már mondtam? - nézek rá kacsitva, mert lebuktatom itt magamat a hülyeségekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=825136#post825136][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.01.23. 00:05[/b][/url]

- Ugyan, semmiség! - válaszoltam mosolyogva a lánynak. Az már biztos, hogy remek humorérzékkel bírt, ezt pedig különösképp díjaztam.
- Ez így van. Én amúgy imádom a pizzát meg a bolognait... anya meg csak ritkán csinál ilyen kajákat, mert az mondta, hogy szerinte egészségtelenek ezek az ételek... nem mindegy amúgy? A lényeg, hogy finomak. Amikor apa a szivarját szívja, az nem számít egészségtelennek? És még büdös is. Anya bezzeg olyankor nem szól rá és nem veszi el tőle, pedig káros hatással van az állapotára. Na, mindegy, sosem fogom megérteni a felnőtteket - válaszoltam a lánynak, úgy tűnt, hogy ebben közös nevezőn voltunk.
- Igen, ebben van valami - bólogattam hevesen. Úgy tűnt, hogy a lány már nagyon tapasztalt volt ebben a témában, én pedig felnéztem rá, hiszen nekem még nem volt annyi élettapasztalatom a szülőket illetően, mint neki. És ez ügyben nyilván ő volt az okosabb.
- Hát persze, hogy van. Mindig magamnál hordom, amikor nincs felnőtt veszély. Azaz nincsenek felnőttek a környéken. Úgy vagyok vele, hogy sose lehet tudni, mikor mire kell használnom - magyaráztam a lánynak. Nem értettem igazán, hogy tőle miért vették el a tanárok, mondjuk én órák során sose vittem magammal az enyémet. Talán pont ez volt idáig a szerencsém.
- Keressünk üres üvegeket, biztos találunk itt párat. Aztán azokkal lehetne gyakorolni a lövést, egyszer te lősz a csúzlimmal, aztán utána én, szóval felváltva csináljuk. Otthon apa üres sörösüvegein tanultam meg a célzást a csúzlival - magyaráztam a lánynak a tapasztalataimat, meg hogy mit hogy kéne csinálni... az pedig már csak rajta múlott, hogy mit fogad meg és mit nem. Az álláspontom alapján, amennyiben kellő üveget sikerült összegyűjtenünk, akkor ugyanúgy gyakorolhattuk a célba találást, mint az otthoni környezetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=825432#post825432][b]Palotás Panna - 2021.01.28. 15:03[/b][/url]

- Micsoda??? - elhűlök, mint meleg leves a fagyasztóban. - Mi az, hogy egészségtelen a bolognai? Mondd meg az anyukádnak, hogy rossz újságot olvasott erről, mert az nagyon egészséges, mert... van benne paradicsom! - emelem fel az ujjam, hogy ez bizony lényeges pontja az érvelésemnek. - Na igen, az persze nem egészségtelen, amiket ők szívnak, isznak, meg ilyenek - bosszankodom kicsit. - Senki sem érti őket, még saját maguk sem - vonok vállat és legyintek is utána. Teljesen felesleges ezen gondolkozni sokat, mert, ahogy mondtam, tök buták, csak azt hiszik, hogy okosak. Mi meg simán kilógunk az ablakon Pollival és felmászunk a tetőre. Jó, Polli nem mindig jött, mert nem bírta a magasat, de egyszer azért ő is feljött a kedvemért. Akkor hol voltak a felnőttek? Na, ugye! De, amúgy is... csúzli!!! Ha nem lenne ilyen jó fej a lány, már elszdném a kezéből, de inkább várok még egy kicsit, mert tudom, hogy majd odaadja. - Igen, ez jó duma, át is veszem majd - írom be előtte egy láthatatlan füzetbe, hogy miket kell mondani a felnőtteknek. Persze, hogy hanta, de jól hangzik.
- Hát itt nem sok üveg van, de... - nézek körbe és erősen ráncolom a homlokom, ahogy visszagondolok, hogy miket láttam még az udvaron. - A szemetes mellett vannak ilyen műanyag üvegek, és nincs még mindegyik összenyomva. Arra tanítanak vele, hogy védd a környezetet és a kicsikekkel mindig tapostatják, láttam. Nekik jó móka, a felnőtteknek meg nem kell dolgozniuk. Szóval, gyere - mondom, majd elkapom a kezét és húzni kezdem. Persze, ha jön, elengedem és nem sokkal később már ott is vagyunk a szelektív szemetesneknél. Ahol tényleg találunk pár üres flakont. Fel is kapok, vagy négyet, kettő a hónom alá, kettő a kezemben és már csak egy helyszín kell.
- Oda tegyük - intek a fejemmel a kerítés felé, mert annak van ilyen kis izéje alul, amire fel lehet tenni ezeket. - Akkor kezdhetek? - nézek Ana szemeibe, az ajkamba harapba, maximális lelkesedéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=825463#post825463][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.01.29. 22:02[/b][/url]

- Anya nagyon egészségtudatosnak vallja magát mostanság. Régebben főzött finomakat is, mostanság meg főleg zöldségen élünk. De persze azért néha kedvez az embernek, azért mégis hiányolom a finom kosztot - magyaráztam kissé kétségbeesetten a lánynak. Nem tudom, mi lenne velük, ha elvenném tőlük a szivart meg az itókát, hiszen akkor ennyi erővel egyik sem egészséges. Persze anya mindig azt mondta nekem, hogy csak a javamat szeretné, nem akarja, hogy ugyanazokat a hibákat kövessem el, amiket ők, meg ugyanazon a szemeten nőjek fel, mint ők... ebből mondjuk túl sokat nem értettem meg, és nem is érdekelt annyira a téma, de azt láttam, mindkettejük a szívén viseli a sorsom. Mondjuk apa engedékenyebb volt bizonyos témák terén, persze nem mindenben, volt amiben ő volt szigorúbb, de ez nem sokat számított, mivel anyával töltöttem el több időt. Apu főleg a munkájának élt, ebből kifolyólag pedig jóval ritkábban tartózkodott otthon, szóval anya nevelt leginkább.
- Ezt adom! - bólogattam bőszen a lánynak, úgy tűnt, hogy ő érti, mi a stájsz. Érdekes volt, hogy csak most találkoztunk, és mégis úgy éreztem, hogy ő át tudja élni a helyzetemet, és meg tudja érteni a lényegét, amikről meséltem neki.
- Ugye? - ült ki egy óriási vigyor az arcomra, amikor Panna felírta, hogy miket kell mondani a felnőtteknek, még akkor is, ha csupán hantáztunk.
- Ezek a felnőttek nagyon ravaszak, a kicsikkel csináltatják meg a piszkos munkát, ők meg élvezik a semmittevést - állapítottam meg felvont szemöldökkel a tényt, amit megtudtam a lánytól. Közben elsétáltunk a szelektíves hulladékszigetekhez, ahol sikerült begyűjtenünk jó pár műanyag flakont. Jómagam is felkaptam négyet, amit egy hosszasabb keresgélés előzött meg, de végül diadalittas mosollyal hagytam el a helyszínt, hogy bizony sikerrel jártam.
- Ahogy akarod - vontam meg a vállam, majd a kerítés tetejére helyeztem a flakonokat, aztán pár lépést hátrálva onnan visszatértem Panna mellé.
- Naná, hogy kezdhetsz! - adtam oda lelkesen a csúzlimat neki, majd a háttérből szurkolva, mosollyal bíztatva vártam, hogy célba vegye azokat az üres flakonokat. Abban totál biztos voltam, hogy jó mókának nézünk elébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=825891#post825891][b]Palotás Panna - 2021.02.09. 13:23[/b][/url]

Nem is mondok mást az anyukájáról, biztos szereti azért, csak hát nem mindig tudják a felnőttek, hogy mit hogyan kell csinálni. Persze, ha én csinálnék valamit úgy, ahogy nekem jó, abba meg beleszólnak, ki érti ezt? Nem baj, csak egyszer legyek felnőtt, megmondom majd, hogy ne szóljanak bele a dolgaimba, mert van jobb dolgom, mint az állandó kihallgatásukat és okoskodásukat hallgatni arról, hogy mit kéne csinálnom. Elég okos vagyok én ahhoz, csak valahogy nem megy be ez a nagy buksi fejükbe.
- Ja, és azt mondják, hogy így tanuljuk meg, hogy mi az élet. Látom én úgy is, ha ő csinálja a takarítást, ráadásul nekik van pálcájuk is, szóval még csalnak is - morgok, na nem Ana-ra, hanem csak úgy bele a világba. De téyleg, mi meg használjuk a seprűt, meg rongyokat, pedig meddig tartani lengetni azt a rohadt pálcát? Anyáék ebben nem engedékenyek, és már elegem van a sok súrolásból. Tuti az egyik első mágia, amit majd megtanulok az a rendrakó bűbáj lesz, ha van ilyen. Ha nincs én magam kisérletezem ki, de akkor abból nem kap a világ! A lényeg, hogy miután túljutunk a felnőtteken, meg a focin, máris előjön a csúzli, ráadásul Ana-nál van is egy. Juhíííí, én akarok lenni az első, a lányka pedig nekem is adja a lehetőséget, szóval már nagyon sok plusz pontja van. Lehet, hogy jó barátnők leszünk! Megvárom, amíg szépen elhelyezi az üvegeket, majd átveszem tőle a csúzlit.
- Nagyon szép! - mondom csillogó szemekkel, majd nagyot sóhajtok, mintha igazi csúzlisportoló lennék, már ha van olyan. Biztos volt régen, de most akkor kettő ilyen játékos biztos van!  Felveszek pár kavicsot, majd egyet kivéve a zsebembe teszem a maradékot. Beillesztem a kis gumirészbe a követ, majd bal kézbe fogom a csúzlit, a jobbbal pedig hátrahúzom a gumiját. Pict kidugom a nyelvem akoncentráció miatt, meg az egyik szemem lehunyom, majd elengedem útjár a golyót. Hangosan csattan a kerítésen az első, sajna mellé. - Még egyet próbálhatok? - kérdezem őt, majd ha belemegy, vagy nemn, akkor is, gyorsan újratöltök. Jó, hát szeretek udvariasnak tűnni, na. - Na, majd most figyelj - újra megcsinálom a mozdulatot, miután megtöltöttem a csúzlit és lövök. Ez a mellette levőt találja el, de attól még elégedett vagyok.
- Juhííí, sikerült! - bokszolok egyet a levegőbe a csúzlival. - Te is jöhetsz kétszer - adom át a lánynak a csúzliját, majd oldalrább lépek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=826582#post826582][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.02.20. 22:10[/b][/url]

Bárcsak tudnák a felnőttek, hogy pontosan mire is vágynak a gyerekek meg minek nem örülnek. Persze, már hozzászoktam a sok zöldséghez, amiket mostanság anya belém tömött, de azért jobban díjaztam, amikor normális kaját kaptam. Mondjuk bolognait, lasagne-t, töltött káposztát vagy valami emberi kaját. Régebben zsírosabban étkeztek meg ennyire nem fektettek nagy hangsúlyt az egészséges életmódra, aztán mintha agymosáson mentek volna át, körömpörkölt helyett párolt répát meg egyebeket tett elém az asztalra. Apának szerencséje volt, ő csak esténként részesült a jóból, már ha épp haza tudott jönni, de amúgy ő a munkahelyi menzás kajákat ette, szóval válogathat kedvére.
- Neked mivel keresik a kenyerüket a szüleid? - kérdeztem kíváncsian a lánytól. Anya mindig mondta, hogy megy kenyeret keresni, de sose hozott haza egyet se. Amikor rákérdeztem a dologra, azt mondta, hogy a dolgozás, a munka jelenti azt, hogy valaki kenyeret keres. Hát, mindenesetre jó tudni.
- Jaj, ne is mondd, nekem is folyton takarítanom kellett otthon a szobámat, és persze csodapálca nélkül. Anya azt mondta, hogy így tanulom meg az élet dolgait, meg így leszek gyakorlatias, vagy milyen - vakartam meg a fejem értetlenkedve. Mondjuk azt láttam, hogy anyu nagyon pedáns volt, folyton a házimunkával foglalta le magát. Ha szomorú volt takarított, ha boldog volt takarított, ha sírt, akkor is takarított. Egyszer láttam egy filmben, hogy egy dühös nő odavágta a földhöz a tányérokat, amikor veszekedett a fiújával, aztán azok darabokra törtek. Na, nálunk ez sosem fordulna elő... anya előbb törté össze magát, mintsem a tányérjainkat bántsa. A nem túl szívderítő téma után végül boldogabb vizekre eveztünk a lánnyal, ugyanis mindketten megcsillogtathattuk a célbadobási tehetségünket csúzli segítségével.
- Ugye? Csúzlimudlinak neveztem el - mondtam vigyorogva Pannának, ugyanis jellemző volt rám, hogy bizonyos tárgyaknak, amelyek közel álltak hozzám, nevet adtam. Általában valami mókásat, hogy ne felejtsem el... Közben felvettem én is néhány követ a földről, majd minden figyelmemet a lányra irányítottam. Figyeltem, ahogyan beleilleszti a követ a kis gumirészbe, majd megcélozza a flakont. Látszott rajta, hogy gyakorlott a csúzli használatában, még annak ellenére is, hogy az első próbálkozása nem úgy sült el, ahogy gondolta. Ez még a legjobbakkal is megesik.
- Persze! - alighogy nem kimondtam ezt, a lány máris újratöltött, és célba vette a flakonokat.
- Ügyes! - ugrándoztam tapsikolva, széles szájjal vigyorogva.
- Szuper! Ezt figyeld! - vettem a kezembe a csúzlit, majd nagyon rákoncentrálva a dologra, célba vettem az első flakont. Kellett egy kis idő, mire bemértem a célt és elhelyezkedtem, és sikeresen el is találtam a célpontomat. A flakon nagy elánnal lerepült a kerítésről legnagyobb megelégedésemre. Egy nagy mosoly hagyta el a szám ennek következtében, majd újra célba vettem egy flakont. Nos, ez esetben már nem volt akkor szerencsém, mint az előzőnél, ugyanis szó szerint mellélőttem, de ennek ellenére nem csüggedtem, örültem, hogy legalább az első lövésem célba ért.
- Egy pontom már van - adtam át nagy lelkesedéssel a célzófegyvert Pannának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827925#post827925][b]Palotás Panna - 2021.03.21. 10:54[/b][/url]

Érdekesen beszél ez a csaj, biztos túl erősen fogják otthon. Hát, hogy lehet ilyeneket kérdezni, meg így? Meg amúgy miért érdekli, nem értem pontosan. Először egy kicsit össze is ráncolom a szemöldököm a kérdésére, és gyorsan elgondolkodok, hogy mit is kérdez. Biztos nem arra kíváncsi, hogy melyik boltból veszik, hanem, hogy miből. Pénzből, tehát, a kérdés arra irányul, hogy mit dolgoznak.
- Az aurorképzőben valami izék – vonok vállat és széttárom a kezem. Mit tudom én, hogy pontosan miket csinálnak. Polli tuti tudja, ő sokkal okosabb nálam, meg ő általában figyel is arra, amit anyuék mondanak. Biztos beszéltek már róla, de sosem érdekelt annyira, hogy meg is jegyezzem.
- Merlinre! Te aztán jól be vagy fogva. Nekem is mondják, de általában nem sikerül. Csak ha Polli nekiáll helyettem csinálni, na azt… azt nem szeretem, úgyhogy kénytelen vagyok csinálni. De azért sokat csalok benne, mindenféle helyekre eldugdosok cuccokat, hogy ne kelljen foglalkozni velük. Aztán amikor megnézik, akkor minden szupernek tűnik – vigyorgok, mert tényleg így szoktam csinálni. Rejtély amúgy, hogy másnap, hogy van minden a helyén, amikor elő akarom venni. Illetve most tűnik fel ez a rejtély, mert sosem gondoltam még utána. Remélem nem Polka teszi a helyére őket, azt nagyon bánnám.
- Csúzlimudli? – vigyorgok, végül is nem rossz név, szóval bólintok. – Na nézzük mennyire vagyunk jók a Csúzlimudlizásban – emelem fel magasra a „gyilkos” szerszámot, majd mire észbe kapok már lövöldözünk is. Kicsit sajnálom, hogy az első ennyire félrement, de legalább egy pontom már van.
- Köszi! – talán még kicsit bele is pirulok a lövésbe, hogy sikerült egyet eltalálni, még ha nem is a célpont volt az. Bezzeg Ana egyből talál, kicsit morcos leszek mögötte, ha hátranéz persze mutatom felfelé a hüvelykujjam.
- Ez igen, elsőre! – dicsérem meg kelletlenül, de igyekszem ezt a hangomban nem éreztetni. Persze már, hogy neki elsőre, ez nem ér! Aztán a második már nem talál, úgyhogy megnyugodok, hogy mégsem egy mesterlövésszel van dolgom.
- Igen, 1-1 – veszem át tőle Csúzlimudlit, majd újratöltök. Próbálok jól célozni, de mindkettő lövés mellé megy. – Á, nem igaz – a csüggedés kiül az arcomra és kelletlenül adom át a csúzlit a tulajdonosának. – Már csak három van, ha kettőt lelősz, te nyertél – mondom mégis, már mindegy. Kedvem már nem nagyon van hozzá, de azért diktál benne a versenyszellem és meg fogom próbálni, ha véletlenül elrontaná. Nem bánnám, ahhoz túlságosan magam felé hajlik a kezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827977#post827977][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.03.21. 23:31[/b][/url]

- Az nem rossz, hallottam már róla, hogy az valami menő hely! - lelkendeztem Panna helyett is. Az valami hasonló lehetett, mint amit apum dolgozott, csak annyiban különböztek, hogy két külön világban végezték a munkát.
- Hűűű, ez nem is rossz ötlet. Lehet, hogy majd kipróbálom én is azt, hogy eldugdosom a dolgaimat. Végül is, akkor jóval gyorsabban végeznék a takarítással - mondtam a lánynak mosolygó arccal, végül is, ha követem a tanácsait, akkor könnyebben megúszom a kötelező mutatványokat.
- Bizony, csúzlimudli - feleltem büszkén az elnevezésre. Közben kipróbáltuk magunkat célzás terén, és összességében elég hasonló eredményre jutottunk.
- Na, és szoktál játszani számítógépes játékokkal? Melyik a kedvenced? - kérdeztem a lányt kíváncsian. Anya sokat használta a számítógépet munkára, de időnként nekem is megengedte, hogy játszhassam rajta. Erről a helyről ez hiányzott a legjobban, szívesen töltöttem el az időmet játékos szórakozással, de úgy tűnt, itt más elfoglaltságot kell magamnak keresnem.
- Na, hajrá! - veregettem meg játékosan Panna vállát, mikor ő jött a lövésben. Bíztam benne, hogy sikerülni fog neki az egész, és lesz valamiféle sikerélménye. Persze bennem is dolgozott a versenyszellem, de azért észrevettem, hogy az esetében nagyon fontos tényezőt töltött be a győzelem érzése. Legnagyobb sajnálatomra mindkét lövése félre ment...
- Ó, sajnálom - vettem át tőle a csúzlit, majd célba vettem a maradék flakonokat. Csalni a javára semmiféleképp nem akartam, mert az úgy nem lenne fair. Egyrészt szerintem kiszúrná, hogy az ő javára rendezem a dolgokat, másrészt nekem sem fért bele, hogy ne adjak bele a lövésembe apait-anyait. Célba vettem az egyik flakont, majd a lövésem sajnos mellé ment. A következő lövésemre még jobban összpontosítottam, mint eddig, végül sikerült betalálni a célba.
- Hát, kettőből egy sikerült - vontam meg a vállam, majd átadtam a csúzlit a másiknak. Igazából elsősorban nem a győzelem éltetett, hanem az, hogy nagyon jól elszórakoztunk, ez az élmény pedig számomra mindennél többet ért.