A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=825432#post825432][b]Palotás Panna - 2021.01.28. 15:03[/b][/url]

- Micsoda??? - elhűlök, mint meleg leves a fagyasztóban. - Mi az, hogy egészségtelen a bolognai? Mondd meg az anyukádnak, hogy rossz újságot olvasott erről, mert az nagyon egészséges, mert... van benne paradicsom! - emelem fel az ujjam, hogy ez bizony lényeges pontja az érvelésemnek. - Na igen, az persze nem egészségtelen, amiket ők szívnak, isznak, meg ilyenek - bosszankodom kicsit. - Senki sem érti őket, még saját maguk sem - vonok vállat és legyintek is utána. Teljesen felesleges ezen gondolkozni sokat, mert, ahogy mondtam, tök buták, csak azt hiszik, hogy okosak. Mi meg simán kilógunk az ablakon Pollival és felmászunk a tetőre. Jó, Polli nem mindig jött, mert nem bírta a magasat, de egyszer azért ő is feljött a kedvemért. Akkor hol voltak a felnőttek? Na, ugye! De, amúgy is... csúzli!!! Ha nem lenne ilyen jó fej a lány, már elszdném a kezéből, de inkább várok még egy kicsit, mert tudom, hogy majd odaadja. - Igen, ez jó duma, át is veszem majd - írom be előtte egy láthatatlan füzetbe, hogy miket kell mondani a felnőtteknek. Persze, hogy hanta, de jól hangzik.
- Hát itt nem sok üveg van, de... - nézek körbe és erősen ráncolom a homlokom, ahogy visszagondolok, hogy miket láttam még az udvaron. - A szemetes mellett vannak ilyen műanyag üvegek, és nincs még mindegyik összenyomva. Arra tanítanak vele, hogy védd a környezetet és a kicsikekkel mindig tapostatják, láttam. Nekik jó móka, a felnőtteknek meg nem kell dolgozniuk. Szóval, gyere - mondom, majd elkapom a kezét és húzni kezdem. Persze, ha jön, elengedem és nem sokkal később már ott is vagyunk a szelektív szemetesneknél. Ahol tényleg találunk pár üres flakont. Fel is kapok, vagy négyet, kettő a hónom alá, kettő a kezemben és már csak egy helyszín kell.
- Oda tegyük - intek a fejemmel a kerítés felé, mert annak van ilyen kis izéje alul, amire fel lehet tenni ezeket. - Akkor kezdhetek? - nézek Ana szemeibe, az ajkamba harapba, maximális lelkesedéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=825463#post825463][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.01.29. 22:02[/b][/url]

- Anya nagyon egészségtudatosnak vallja magát mostanság. Régebben főzött finomakat is, mostanság meg főleg zöldségen élünk. De persze azért néha kedvez az embernek, azért mégis hiányolom a finom kosztot - magyaráztam kissé kétségbeesetten a lánynak. Nem tudom, mi lenne velük, ha elvenném tőlük a szivart meg az itókát, hiszen akkor ennyi erővel egyik sem egészséges. Persze anya mindig azt mondta nekem, hogy csak a javamat szeretné, nem akarja, hogy ugyanazokat a hibákat kövessem el, amiket ők, meg ugyanazon a szemeten nőjek fel, mint ők... ebből mondjuk túl sokat nem értettem meg, és nem is érdekelt annyira a téma, de azt láttam, mindkettejük a szívén viseli a sorsom. Mondjuk apa engedékenyebb volt bizonyos témák terén, persze nem mindenben, volt amiben ő volt szigorúbb, de ez nem sokat számított, mivel anyával töltöttem el több időt. Apu főleg a munkájának élt, ebből kifolyólag pedig jóval ritkábban tartózkodott otthon, szóval anya nevelt leginkább.
- Ezt adom! - bólogattam bőszen a lánynak, úgy tűnt, hogy ő érti, mi a stájsz. Érdekes volt, hogy csak most találkoztunk, és mégis úgy éreztem, hogy ő át tudja élni a helyzetemet, és meg tudja érteni a lényegét, amikről meséltem neki.
- Ugye? - ült ki egy óriási vigyor az arcomra, amikor Panna felírta, hogy miket kell mondani a felnőtteknek, még akkor is, ha csupán hantáztunk.
- Ezek a felnőttek nagyon ravaszak, a kicsikkel csináltatják meg a piszkos munkát, ők meg élvezik a semmittevést - állapítottam meg felvont szemöldökkel a tényt, amit megtudtam a lánytól. Közben elsétáltunk a szelektíves hulladékszigetekhez, ahol sikerült begyűjtenünk jó pár műanyag flakont. Jómagam is felkaptam négyet, amit egy hosszasabb keresgélés előzött meg, de végül diadalittas mosollyal hagytam el a helyszínt, hogy bizony sikerrel jártam.
- Ahogy akarod - vontam meg a vállam, majd a kerítés tetejére helyeztem a flakonokat, aztán pár lépést hátrálva onnan visszatértem Panna mellé.
- Naná, hogy kezdhetsz! - adtam oda lelkesen a csúzlimat neki, majd a háttérből szurkolva, mosollyal bíztatva vártam, hogy célba vegye azokat az üres flakonokat. Abban totál biztos voltam, hogy jó mókának nézünk elébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=825891#post825891][b]Palotás Panna - 2021.02.09. 13:23[/b][/url]

Nem is mondok mást az anyukájáról, biztos szereti azért, csak hát nem mindig tudják a felnőttek, hogy mit hogyan kell csinálni. Persze, ha én csinálnék valamit úgy, ahogy nekem jó, abba meg beleszólnak, ki érti ezt? Nem baj, csak egyszer legyek felnőtt, megmondom majd, hogy ne szóljanak bele a dolgaimba, mert van jobb dolgom, mint az állandó kihallgatásukat és okoskodásukat hallgatni arról, hogy mit kéne csinálnom. Elég okos vagyok én ahhoz, csak valahogy nem megy be ez a nagy buksi fejükbe.
- Ja, és azt mondják, hogy így tanuljuk meg, hogy mi az élet. Látom én úgy is, ha ő csinálja a takarítást, ráadásul nekik van pálcájuk is, szóval még csalnak is - morgok, na nem Ana-ra, hanem csak úgy bele a világba. De téyleg, mi meg használjuk a seprűt, meg rongyokat, pedig meddig tartani lengetni azt a rohadt pálcát? Anyáék ebben nem engedékenyek, és már elegem van a sok súrolásból. Tuti az egyik első mágia, amit majd megtanulok az a rendrakó bűbáj lesz, ha van ilyen. Ha nincs én magam kisérletezem ki, de akkor abból nem kap a világ! A lényeg, hogy miután túljutunk a felnőtteken, meg a focin, máris előjön a csúzli, ráadásul Ana-nál van is egy. Juhíííí, én akarok lenni az első, a lányka pedig nekem is adja a lehetőséget, szóval már nagyon sok plusz pontja van. Lehet, hogy jó barátnők leszünk! Megvárom, amíg szépen elhelyezi az üvegeket, majd átveszem tőle a csúzlit.
- Nagyon szép! - mondom csillogó szemekkel, majd nagyot sóhajtok, mintha igazi csúzlisportoló lennék, már ha van olyan. Biztos volt régen, de most akkor kettő ilyen játékos biztos van!  Felveszek pár kavicsot, majd egyet kivéve a zsebembe teszem a maradékot. Beillesztem a kis gumirészbe a követ, majd bal kézbe fogom a csúzlit, a jobbbal pedig hátrahúzom a gumiját. Pict kidugom a nyelvem akoncentráció miatt, meg az egyik szemem lehunyom, majd elengedem útjár a golyót. Hangosan csattan a kerítésen az első, sajna mellé. - Még egyet próbálhatok? - kérdezem őt, majd ha belemegy, vagy nemn, akkor is, gyorsan újratöltök. Jó, hát szeretek udvariasnak tűnni, na. - Na, majd most figyelj - újra megcsinálom a mozdulatot, miután megtöltöttem a csúzlit és lövök. Ez a mellette levőt találja el, de attól még elégedett vagyok.
- Juhííí, sikerült! - bokszolok egyet a levegőbe a csúzlival. - Te is jöhetsz kétszer - adom át a lánynak a csúzliját, majd oldalrább lépek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=826566#post826566][b]Virginia Mayfair - 2021.02.20. 18:44[/b][/url]

Lassan úgy néz ki, hogy beköszönt a jobb idő, ma például elég sokat süt a nap, sőt, szinte melengető a sugara. Felé fordulva, boldogan hunyom le piláimat, hogy porcelánszín, fakó bőröm átjárja a melegsége. Vágyom a tavaszra. Azt mesélték, hogy olyankor csodálatosan sok virág nő, és gyönyörűen illatoznak. Nagyon szeretném már látni, biztosan másabb, mint a betondzsungel, amiben eddig éltem. Ez a falusi levegő, ezek az illatok, minden olyan más, és olyan tökéletes, mintha tényleg hazaérkeztem volna. Nem kizárt, hogy nem megyek már el innen, sőt, talán itt talál rám az igaz szerelem.
Érdekes lenne, hiszen a társnak hitt férfi is itt lelte meg a boldogságot, itt lett vőlegény, majd férj, ám apa már máshol, új életet kezdve. Én azt hiszem, szeretnék itt lenni barátnő, menyasszony, feleség és anya is, ha majd eljön a megfelelő idő. Hiszek abban, hogy a szerelmem valahol itt él, vagy itt fog élni, és amikor megpillantjuk egymást, az csodálatos, sőt tündérmesébe illő lesz.
- Mi a baj?
Pillantok le a felém szaladó, könnyes arcú Joyhoz, aki felém tartja csizmás kis lábát. A gyerekek többségének bebújós csizmája van, de a kislány ragaszkodott hozzá, hogy felnőttes legyen, még akkor is, ha nem tudja rendesen bekötni. Halvány mosollyal guggolok le hozzá, hogy bekössem neki.
- Ezért igazán nem szükséges pityeregni. Teo nagyon aggódik, ha sírni lát. Majd, ölelgesd meg.
Simogatom meg a most már vigyorgó pofiját, és ő szalad is el, hogy újra belevesse magát a játékba. Mosolyogva pillantok utána, majd Vivi felé fordulok.
- Az uzsonna állítólag mogyorókrémes kenyér lesz. Még mindig nem érzem magam késznek arra a vízáradatra, amit a kimosakodásuk okoz majd.
Jegyzem meg mosolyogva, felé lépve egyet, de azért szemeimet jórészt a gyermekeinken tartva. Bármelyik pillanatban jöhet a következő meglepetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=826582#post826582][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.02.20. 22:10[/b][/url]

Bárcsak tudnák a felnőttek, hogy pontosan mire is vágynak a gyerekek meg minek nem örülnek. Persze, már hozzászoktam a sok zöldséghez, amiket mostanság anya belém tömött, de azért jobban díjaztam, amikor normális kaját kaptam. Mondjuk bolognait, lasagne-t, töltött káposztát vagy valami emberi kaját. Régebben zsírosabban étkeztek meg ennyire nem fektettek nagy hangsúlyt az egészséges életmódra, aztán mintha agymosáson mentek volna át, körömpörkölt helyett párolt répát meg egyebeket tett elém az asztalra. Apának szerencséje volt, ő csak esténként részesült a jóból, már ha épp haza tudott jönni, de amúgy ő a munkahelyi menzás kajákat ette, szóval válogathat kedvére.
- Neked mivel keresik a kenyerüket a szüleid? - kérdeztem kíváncsian a lánytól. Anya mindig mondta, hogy megy kenyeret keresni, de sose hozott haza egyet se. Amikor rákérdeztem a dologra, azt mondta, hogy a dolgozás, a munka jelenti azt, hogy valaki kenyeret keres. Hát, mindenesetre jó tudni.
- Jaj, ne is mondd, nekem is folyton takarítanom kellett otthon a szobámat, és persze csodapálca nélkül. Anya azt mondta, hogy így tanulom meg az élet dolgait, meg így leszek gyakorlatias, vagy milyen - vakartam meg a fejem értetlenkedve. Mondjuk azt láttam, hogy anyu nagyon pedáns volt, folyton a házimunkával foglalta le magát. Ha szomorú volt takarított, ha boldog volt takarított, ha sírt, akkor is takarított. Egyszer láttam egy filmben, hogy egy dühös nő odavágta a földhöz a tányérokat, amikor veszekedett a fiújával, aztán azok darabokra törtek. Na, nálunk ez sosem fordulna elő... anya előbb törté össze magát, mintsem a tányérjainkat bántsa. A nem túl szívderítő téma után végül boldogabb vizekre eveztünk a lánnyal, ugyanis mindketten megcsillogtathattuk a célbadobási tehetségünket csúzli segítségével.
- Ugye? Csúzlimudlinak neveztem el - mondtam vigyorogva Pannának, ugyanis jellemző volt rám, hogy bizonyos tárgyaknak, amelyek közel álltak hozzám, nevet adtam. Általában valami mókásat, hogy ne felejtsem el... Közben felvettem én is néhány követ a földről, majd minden figyelmemet a lányra irányítottam. Figyeltem, ahogyan beleilleszti a követ a kis gumirészbe, majd megcélozza a flakont. Látszott rajta, hogy gyakorlott a csúzli használatában, még annak ellenére is, hogy az első próbálkozása nem úgy sült el, ahogy gondolta. Ez még a legjobbakkal is megesik.
- Persze! - alighogy nem kimondtam ezt, a lány máris újratöltött, és célba vette a flakonokat.
- Ügyes! - ugrándoztam tapsikolva, széles szájjal vigyorogva.
- Szuper! Ezt figyeld! - vettem a kezembe a csúzlit, majd nagyon rákoncentrálva a dologra, célba vettem az első flakont. Kellett egy kis idő, mire bemértem a célt és elhelyezkedtem, és sikeresen el is találtam a célpontomat. A flakon nagy elánnal lerepült a kerítésről legnagyobb megelégedésemre. Egy nagy mosoly hagyta el a szám ennek következtében, majd újra célba vettem egy flakont. Nos, ez esetben már nem volt akkor szerencsém, mint az előzőnél, ugyanis szó szerint mellélőttem, de ennek ellenére nem csüggedtem, örültem, hogy legalább az első lövésem célba ért.
- Egy pontom már van - adtam át nagy lelkesedéssel a célzófegyvert Pannának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=826949#post826949][b]Vivien Poulain - 2021.02.28. 10:15[/b][/url]

Tudta, hogy egy kicsit sokat vállal, de szükségük volt a pénzre, ha meg akarnak állni a saját lábukon Olivérrel, és ezért bizony áldozatot kellett hozni. A másodállás persze olyasmi volt, amit sokan a legtermészetesebb dolognak tekintettek, és nem is értették, hogy ugyan mi mást kezdene az idejével, aki csak nyolc órát dolgozik egy nap.
És igazából olyan szempontból nem is volt áldozat, hogy kicsikkel foglalkozhatott, mert nagyon szeretett Vivien itt lenni az előkészítőben. A gyerekek nevetése az ő minden gondját-baját is elűzte arra a pár órára, amit itt töltött felügyelettel és oktatással. És így még inkább megérdemelt jutalomnak érezhette, mikor a nap végén hozzábújt kedveséhez.
Szóval összességében megérte, hogy most alig maradt ideje a magánéletére. Mert még néhány hónap, talán egy-két év, és telik majd saját lakásra, amiben végre igazán elkezdhetik közös életüket tervezgetni Olival. Addig pedig hatalmas segítség volt, hogy az iskolában szállásolhatták el magukat.
A kis Joy szaladt oda hozzájuk, és Vivi mosolyogva figyelte, ahogy kolléganője segít a szegény bajbajutott lánykán, és megköti a csizmáját. Az emlegedett Teo szerencsére épp kergetőzött Somával, így nem látta, hogy pityereg a lány. Erdősék viszont összesúgtak feléjük nézelődve, így Vivinek be kellett vetnie egy csípőre tett kezes, összeszűkült szemű pillantást, amitől a két testvér gyorsan el is ilalt játszani inkább.
Vivien Virginia felé fordult, és elmerengve a hallottakon bólintott egyet.
- Viszont legalább többszörös példán keresztül megfigyelhetnek egy igen hasznos bűbájt, amire gyakran szükségük lesz a későbbiekben. - Szerette a praktikus, hasznos oldaláról megközelíteni a dolgokat, illetve mindenben a jót látni. Bár persze kisgyerekekkel bármilyen módon foglalkozni nem lehetett negatív a szemében, ha meg fáradsággal jár, hát azzal jár. Ahogy Joy előbbi mosolya is bizonyította, megéri, ha ilyet láthatnak cserébe.
- Rám férne egy kávé, azt hiszem. Itthagyhatlak egy pillanatra? Hozok cserébe neked is, ha kérsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827568#post827568][b]Virginia Mayfair - 2021.03.14. 12:17[/b][/url]

- Egy nap majd szeretnék tudni én is olyan szúrósan nézni, mint te.
Pillantok fel rá őszinte vággyal, mert tényleg nagyon szeretnék én is olyan jó lenni a rossz zsaru szerepében, mint ő. Neki elég egy pillantást vetnie úgy, ahogy az előbb tette, és máris megint minden a helyén van. Ehhez képest én, nos, nem vagyok benne valami jó.
- Megmutatom.
Felegyenesedve rápillantok, megpróbálom komolyra rendezni a vonásaimat, nem mosolyogni, és nem pajkos-játékos csillogással a szememben rá nézni. Kihúzom magam, a fejem kicsit feljebb emelem, aztán hirtelen vágom csípőre a kezem, és... nos az eredmény magáért beszél. Valahogy úgy nézek ki, mint egy beképzeld ex-modell, akinek komoly csípőproblémái vannak, és emiatt nagyon felfuvalkodott pulykaként tekint a világra. És ezt én már gyakoroltam tükör előtt, szóval mindenki elképzelheti, hogy milyen voltam előtte. A gondolatra elvigyorodom, és picit megingatom a fejem.
- Tök béna vagyok benne, tudom.
Nem is kell mást mondania, hát látszik, hogy valahogy nem tudok eléggé felnőttes lenni, pedig néha nem ártana. Akkor talán nem hócsatáznék sikítva a fő utczán, és nem ülnék le random, megkérdezés nélkül másokhoz. Engem a szüleim közvetlenségre neveltek, de itt úgy vettem észre, hogy ennek nem mindenki örül.
- Kérek... vagyis... hoznál inkább egy forrócsokit? Láttam, hogy az is van.
Nem vagyok valami nagy kávés, és ez nem is baj, mert így is tudom, hogy indokolatlanul sokat pörgök, szóval, ha nekiállnék kávézni, akkor már biztos, hogy olyan lennék, mint egy rajzfilm figura, és tényleg, de totálba egész nap és egész éjjel remegnék a tettvágytól.
- Addig én vigyázok rá, hogy ne legyen katasztrófa. Köszönöm!
Széles szájú béka mosolyommal - apa hívja mindig így ezt a vidám mosolyt - hálásan pillantok rá, és felmérem a terepet, amivel szembe kell néznem most, hogy egy kicsit egyedül maradtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827746#post827746][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 10:38[/b][/url]

Tücsök csak holnaputánra vár, mondjuk én is csak holnaputánra vártam magam, de úgy alakult, hogy a gyakorlatvezető idejekorán lefújta az erdélyi akciót, és felesleges magyarázkodás nélkül szélnek eresztette az egész népet.
- Ühm-nyühm-nyühm - halk piszmogással harapdálom a számat, míg közelebb hajolok az órám karcos lapjához, és sártól feketéllő körömmel megkocogtatva azt próbálok rájönni, vajon időben érkeztem-e, vagy Tücsök már rég otthon itatja az egereket, mert úúúgy hiányzik neki kedvenc bátyuskája.
Aztán, mintegy merlini sugallatra felemelem a fejem, és az előkészítő bejáratánál megpillantok egy arcot. Tekintetem rajta ragad, fel sem tűnik, hogy egyszerre megfeledkezem magamról, és kezemet leengedve, a távolból kezdem figyelni őt. Ismerem.
Láttam már korábban, zsigeri szinten tudom, de hiába hunyorgok erősen, hiába keresem nevét emlékeimben, az nem ugrik be. Lelkiszemeim előtt azonban feldereng a kép, ahogy rám mosolyog, érezni vélem, ahogy végigsimít a karomon, majd arcát egy másik srác felé fordítja. Még visszapillant ugyan, de...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827747#post827747][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.03.17. 10:47[/b][/url]

Muszáj beszélnem Hegével. Tudom, hogy ez a dolog nem várhat tovább, mert szépen lassan elemészt, és fun fact, most nem arról beszélek, hogy érzelmeim nem várt módosulása következtében azt a bizonyos sz betűs dolgot érzem iránta. Szerelem. Szenvedély. Szenvedés. Bekaphatja az összes sz betűs szó jelenleg. Nem szeretem, ha nem én irányítok, márpedig újabb fan fact, nem én irányítok. Sem a lelkem, sem a testem, sem az agyam nem tudom úgy irányítani, ahogy én szeretném, és ez szörnyen frusztrál.
A másik, engem sokkal jobban érintő dologról kell vele beszélnem. A pyromágiáról. Tehát határozottan nem egy sz betűs, de ugyanúgy ki vagyok miatta akadva. Remek, igazán remek Zsófia. Egy ember miatt elaludt, egy meg előhozta. Mennyire utálom én, hogy ez a két férfi ekkora hatással van rám! Ráadásul emiatt állandóan morcos is vagyok, és hát az van, hogy a gyerekek megérzik, ha a szüleik nem éppen vannak zenben, és az én gyerekem, túl azon, hogy a zsarolási képességeivel egy nap még miniszter is lesz, nagyon érzelmes kiskölyök. NEm akarom, hogy rossz legyen neki, hiszen éppen azért van nálam, hogy az élete csodálatos és cukormérgezésben gazdagon telő legyen.
Szusszanva kanyarodok be az előkészítő felé, és akkor, amikor már egészen közel érek hozzá, jön az érzés. A bizsergető, amit érezni szoktam, ha magamfajtával van dolgom. Kizárt. És mégis. Nem ismerem ezt a férfit. Nem hiszem, hogy a lányom osztályába jár a gyereke. De... finoman végigpillantok rajta, de amennyire az én jelem nem látható, talán az övé sem. Remek.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy mennyi az idő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827748#post827748][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 10:51[/b][/url]

Tekintetem rendületlenül követi őt; baljával egy kislány után nyúl, jobbjával közben beletúr egy kissrác szőke hajába. Habár nemcsak nézem, de látom is őt, mozdulataiban mégis felsejlik a kávézó félhomálya, hallom a pult mögött álló fiatalok vidám csevegését, kiértem az elhangzó angol szavakat, és az emlékben végül megérzem Amerikát.
Emlékszem rá, tisztán látom a tekintetét, ahogy rám néz, és akaratom ellenére is megborzong a testem - mintha csak most nézne rám, és nem egy tíz évvel ezelőtti emlékben tenné.
A közvetlen közelemben felcsendülő hang ránt vissza a valóságba; az emlékképek, mintha rajtakapták volna őket, azonnal szétrebbennek, és én erősen doboló szívvel, homlokráncolva fordulok az anyuka felé.
- Hááát... - szólalok meg nevetősen, és a karomat közénk emelve mutatom neki a márkás, ámbár csúnyán karcos órát. Hajrá, anyuka! - Négy lesz? Attól függ, te hányra jöttél.
Kiszélesedő mosollyal fordítom arcomat felé, de nem vagyok benne biztos, hogy viszonozni fogja a gesztust. Az első pillanattól kezdve furcsán zavartnak érzem, mintha... nem is tudom, mintha komolyan küszködne valamivel. Pedig a külcsín rendben van, ezt még a vak is láthatja, mégis... valami nem stimmel vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827750#post827750][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.03.17. 11:44[/b][/url]

Megszólítom, mert, miért is ne tenném. Nem igazán vagyok olyan, aki ne tenné ezt meg, kivéve, ha Hegéről van szó, és arról, hogy mi a csuda történt velem. Minden más teljesen rendben van. Ezért is tudok olyan sok mindent, hiszen jobbra-balra szervezkedek, építem a magam kis birodalmát, szerzem meg az információimat. Muszáj mindenről tudnom, ami itt történik, hiszen csakis így védhetem a polgármestert. Szép húzás volt a nejét hadba küldeni a maffia ellen, mert rajta keresztül sokkal többet megtudhatok én is. Ő eleve túl jó ahhoz, hogy bármi mást feltételezzen, engem viszont már nem szeretnek a nénik, így - nagyon helyesen - a fejesebbek távolságot tartanak tőlem. Persze Erzsike és Bözsi így is van, hogy elmond ezt-azt, de Jolánig nem jutok már el.  
- Négyre, ha a lányom nem követett el semmilyen bűntettet ma, négy tízre, ha csak édességért zsarolt, és ötre, ha verekedésbe keveredett. Ez utóbbi esetén igénybe venném a szolgáltatásaidat, és beállnék mögéd.
Szülők egymás között. Mind a ketten tudjuk, hogy milyen az, amikor a gyerekünk miatt raportra vagyunk hívva. És én rendszeresen ott találom magam, köszönjük Erika.
- Fiú vagy lány? Akiért jöttél.
Nem is tudom, hogy miért egészítem ki magam, hiszen láthatóan nem kedvtelésből áll itt és várakozik, sőt, mintha az előbb látta volna őt, csak megzavartam. De ő is megzavart az érzéssel. Lopva pillantok végig rajta, de nem látom a jelet. Lennie kell, de... merre?
- Um, van tüzed?
~ Hülye, és mégis mit akarsz meggyújtani? ~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827751#post827751][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 11:49[/b][/url]

Mellkasom előtt összefont karjaim fölött, megrázkódó vállakkal nevetek fel az anyuka kissé ugyan pikírt, mégis eltagadhatatlanul jófej válasza hallatán, majd jobb szemöldökömet felvonva, pimaszul sandítok le rá.
- Nem lehet, hogy ugyanazért a kölyökért jöttünk? - jegyzem meg költőin, és bár a magyarázatot inkább elhagyom, magamban igencsak jót derülök rajta, hogy az iménti leírás tökéletesen ráillik Tücsökre is. Édességért eszközölt zsarolás, verekedés... ismerős páros, egyedül az hibádzik, hogy ő a pulpitus másik oldalán rosszalkodik. Jaj, Tücsök, Tücsök...
- Lány - mondom némileg megkésve, miután égnek emelt tekintettel, a fejemet ide-oda billegtetve elgondolkodok Catherine - amúgy megkérdőjelezhetetlen - nemi identitásán, illetőleg azon, hogy férjes asszonyként - férjnél van még egyáltalán? - mennyire fér bele a lány kategóriába.
Pillantásom időközben észrevétlen is visszatalál az előkészítő bejáratához, de már nem leli akit keres. Se ő, se az őt körberajongó gyermeksereg. Pislogok egyet, kettőt, hátha a következőre ott lesz, de hiába, nincsenek többé. Alig hallható sóhajjal fordulok vissza az anyuka felé, és derűs arccal nézek végig rajta.
- Miért is nem használod a sajátod? - kérdezem egyszerűen, tekintetemet az övébe fúrva. Adhatnék, merthogy éppenséggel akad, csak hát az van, hogy azt is pont tudom, hiszen érzem, hogy a csinatos kis ruhája alatt az ő testét is áthatja a lángolni vágyó nyers erő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827752#post827752][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.03.17. 12:22[/b][/url]

- Nos, az szülne némi pletykát, úgy vélem.
Nem mintha az, hogy itt álldogálunk, és beszélgetünk, ne szülne. Mert fog, rengeteget. Édes Merlin, egyáltalán nem várom, hogy az Edictumban ott virítson lángoló kapcsolatunk. Valahogy mindig olyan érzékletes címeket találnak, ha valakit kellemetlen helyzetbe kell hozni. Csak remélni merem, hogy jön egy nem várt ikerterhesség vagy megbotránkoztató házasság, ami felülírja azt, hogy rólunk kellene pletykálni. Elég volt nekem, hogy csak mert Edmunddal beszéltem, máris a háreme egyik neve lettem. Bosszant, pedig tudom, hogy se neki nincs háreme, se, hogy én oda lennék sorolható. Nem tenné ezt a barátja... hát legjobb barátjával, aki nem hivatalosan bele van esve.
Halvány mosollyal pillantok fel rá - vegyük jegyzőkönyvbe, ahogy magassarkúban is alig vagyok 169 centi -, és, amikor visszakérdez, muszáj elnevetnem magam. Mostanában olyan keveset nevetek, de ez kifejezetten jól esik, néha szeretek egészen emberszerűnek tűnni, vagyis, nyilván jobb lenne, ha többször lennék az.
- Mert szörnyen béna és kezdő vagyok. Egyelőre minden elemista közelében úgy érzem magam, mint egy gerjedő kanos tizenéves, aki, ha melleket lát elveszti az eszét.
A bőröm, minden újdonságtól mentesen, szeplőim alatt elrózsaszínesedik, még úgy is, hogy normális réteg alapozó fedi. Úgy tűnik egy márka se fed rendesen pyromágia ellen. Csodás. Mondjuk annak örülhetek, hogy a hajam nem lángol úgy, mint Hádészé. Ó igen, mostanában elég nagy fangörccsel vagyunk Herkules iránt, szóval olyan harminckilenc és félszer láttuk. Egyszer bealudtunk, de mivel nem tudtuk meghatározni, hogy hol, újrakezdtük.
- Ne haragudj, nem kikezdeni akarok veled, mielőtt a barátnőd és/vagy feleséged meggyilkolna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827753#post827753][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 12:29[/b][/url]

Horkantva nevetek fel, és azt hiszem, ha most nem mondanék semmit és így, ennyiben állna meg a válaszom, az anyuka akkor is tökéletesen tisztában lenne a véleményemmel. Már ami a falut és a pletykákat érinti. Csak hát kifejezetten erős a gyanúm, hogy ma nem fog ennyiben megállni.
- Mühmhm - morgom az orrom alatt kezdésnek, aztán két ujjammal csavargatni kezdem a szakállam. - Rendesen sajnálom a faluban élő nőket. Veletek sokkal kegyetlenebbek a Pletykanénik. Velünk valahogy elnézőbbek, meg hát... engem csípnek is. Minden találkozásnál elmondom nekik, hogy ők a kedvenc hazai sárkányfajtám, aztán megy a kacagva legyintgetés meg a zavart pironkodás.
Megvonom a vállam, igazából nem érdekel, mit mondanak - rólam egyébként sem tudnak sokat. Mit? Hogy heteket töltök Erdélyben, és mikor országhatáron belül tartózkodok, akkor is Pécsen vagyok az egyetemistákkal? Nővel engem nem látni. Még a saját húgom se, nemhogy ők.
- Dehogy vagy béna - felelem nevetősen. - De kedvelem a hasonlataidat, nagyon találóak. Mondjuk, ha már itt tartunk, jobb ha tudod, nem mindenki növi ki az eszétveszítiamikormelletlát példát.
Öhm, hát igen, most így hirtelenjében nem igazán tudom, hogy ezzel pontosan mire akartam célozni, vagy hogy hova akartam kilyukadni, így saját magamon megütközve, kissé zavart hunyorgással fordulok a többi várakozó szülő felé, és az alsóajkamat beharapva próbálom visszafogni a kitörni kívánkozó röhögést. Merlinem! Ez nem épp úgy hangzott, ahogy... ahogy gondoltam? Szent ég.
- Oké, mondd, hogy ezt most elengedhetjük... - érkezik a félhangos javaslat az előbbi szörnyen béna kijelentésem okozta kínos helyzet megoldásaként, miközben a magányosan lengedező hintát bámulom, és egyre több ránc karistolja a homlokom. Végül egy árnyalattal színesebb arccal visszafordulok hozzá. - Bííííp - utánzom a kvízjátékokból jól ismert Nem talált! hangot, és kedélyesen folytatom. - Ma inkább ne vegyél lottót. Viszont, minden kikezdés nélkül, szívesen segítek az elemeddel. Persze, csak ha nem vár rám a férjed által levezényelt kínhalál. Azt lehet kihagynám.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827754#post827754][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.03.17. 12:37[/b][/url]

- Istenem, még nekem is kedvem támadt erre kuncorászva legyinteni.
Elfordulva pillogok párat, mert valljuk be, még ha kicsit sértő is, rendesen édes valamilyen formában ez a kijelentés. Nekem pedig igen kevés a romantikus interakció az életemben, így a mímelt is jól esik. Nagyon is, ez is valami olyan, amibe az ember egészen belefeledkezik magányos óráiban, elképzeli, hogy milyen jó is volt, és képes napokig kuncogni azon, hogy ilyen elhangzott neki címezve. Ezért jó nőnek lenni, napok, hetek, sőt olykor évek múltán is képesek vagyunk örülni. És ez, csodálatos.
- Szóval sárkányokkal foglalkozol. Akkor biztos nagyon fog örülni a lányka, hogy viszontláthat.
Pedig, ha tudnám ugye, de nem tudom. Lelki szemeim előtt, egy borzas hajú kislány él, aki hamarosan felbukkan, és nevetve szalad az apukájához. A lányok azt mondják az apjukra, míg a fiúk az anyjukra hasonlítanak. Úgy tűnik, nálunk megdőlt ez az elmélet, mert én teljesen úgy nézek ki, mint az édesanyám. Jobb is ez így mindenkinek, nehéz lett volna, ha a vonásaimban fel-felidéződik Richárd.
- A nők se szokták kinőni a dejóseggedvan korszakukat, csak ceruzaszoknyára és  törpesarokra cserélik a bőrcuccokat és a tűsarkút.
Vonom meg a vállam vigyorogva, szusszanva nézve a bejáratot. Mindjárt négy. Vajon felbukkan-e a szőke nőszemély, vagy esetleg készülhetek egy komolyabb elbeszélgetésre? Semmi kedvem ehhez, habár az előbb kaptam egy nagy adag boldogságlöketet.
- Normális párkapcsolatom se volt soha életemben, nem, hogy valaki a férjem akarjon lenni.
Felelem nevetve, de aztán végiggondolva, hogy a lányomat várom itt, ez elég rosszul hangzik. Nem tudom miért, de úgy érzem, meg kell magyaráznom.
- Umm... örökbefogadtam, nem megestem. Viszont, azt hiszem, a segítségnek örülnék. Melyik utcában laksz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827756#post827756][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 12:42[/b][/url]

Ó, igen. A családom körében - Jeannie után - Tücsökkel a legszorosabb a kapcsolatom, aki minden egyes találkozásunkkor úgy örül nekem, mintha akkor látna életében először vagy éppen utoljára.
- Asszem az ajándék teszi - jegyzem meg összeszaladó szemöldökökkel, tűnődő pillantással fordulva hozzá. - Ha én szerencsésen hazaérkezek, nagy az esély, hogy az ajándék is. Hé! És ez csak most jut eszembe?! Nemár! Kiábrándító felismerés.
Mímelt duzzogással csóválom meg a fejem, de csakhamar vigyorognom kell, hiszen ezúttal napos mennydörgőürüléket csempésztem át a határon - mélytisztító arcmaszknak álcázva. Zseni.
- Úgyhogy jahm, exterminátorként dolgozok, szabadidőmben meg az egyetemen tömöm sárkányosdival a hallgatóság fejét. Te pediiig... - nézek végig újra a megjelenésén, hátha kitalálom, mit takarhat ez az elegáncsos csicsamicsa, amiben kizárt, hogy úgy tényleg jól érezze magát. - Fogadni merek, hogy a polgármester titkárnője vagy.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy hülye, inkább, hogy túlöltözött ehhez a peremvidéki, rozzant kis faluhoz. Főleg így, éppen mellettem álldogálva.
- Hah! Na nézz oda... - vigyorodom el szélesen, és én is az előkészítő felé fordítom tekintetem. Bírom a szókimondását meg azt is, hogy kész káosznak tűnik. Selyembe bugyolált bolondság.
- Engem az sem zavarna, ha megestél volna - sandítok le rá féloldalasan, aztán meglátom Tücsköt, amint majd' átesik a bejárati ajtó nem létező küszöbén, mire hangosan röhögve elindulok felé. Még megfordulok, hogy szembe kerüljek Anyukával, és úgy, hátrálás közben mutatok át a vállam fölött, Catherine felé. - Érte jöttem, szóval... megyek, mielőtt felesik a libikókában. Nagyon örültem, örökbefogadtam, nem megestem Anyuka. Tündérmanó 21. Holnap este?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827757#post827757][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.03.17. 12:49[/b][/url]

- Igen, mind kiábrándulunk, amikor kiderül, hogy az ajándék miatt kedvesek velünk igazából.
Nem tudok, nem mosolyogni. Érdekes egy fickó, olyan jó a kisugárzása, megmosolyogtató, bájos. Mintha nem evilági lenne. Eleve a tűz az, ami számomra vonzóbbá teszi, ahogy például Sárit is azzá tette, de mégis jó egy pozitív embert látni ezen a helyen. Nem vagyok energiavámpír, félre ne értse senki, de olyan ember vagyok, aki nagyon hamar befelé fordul, akinek kell az, hogy a mellette lévő ember életvidám legyen, vagy olyan, aki pátyolgatásra szorul. Furcsa, de akiket szeretek, azokat imádom szeretgetni is, pedig korábban ezt el sem tudtam képzelni magamról.
- Árulkodó a kinézetem. Én jobban szeretem a szeme és füle kifejezést, de a titkárnő is találó.
Nyilván nem kellene annak lennem, de szeretek az lenni, szóval nincs okom panaszra. Nem szoktam úgy odamenni az emberekhez, hogy DOKTOR Hollóvölgyi Zsófia vagyok, hanem csak simán az anyakönyvezett nevemet mondom, és akkor is pontosan tudják, amit tudni kell. Például, hogy nőből vagyok és emberszabású. Nézem, ahogy elindul, és kicsit oldalra döntöm a fejem. Nos, nem is olyan kislány ez a nagylány. És akkor...
- Te Jason vagy!
Mondtam én, hogy a szeme és a füle, mindenkiről tudok, arról is, akiről nem kellene. Elégedetten húzom ki magam, mint akit a következő pillanatban jól megdicsérnek ezért a tudásért.
- Holnap este. Amúgy Zsófi vagyok.
Zsófi, akinek a lánya csak nem akar felbukkanni. Ez még lehet csak sima zsarolás is... Édes Merlinke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827758#post827758][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 12:51[/b][/url]

- Jó, az előbb lehet túloztam egy kicsit - idilli hangú visszakozásba kezdek, aztán a beszélgetésben beálló rövid csend - amolyan direkt hatásszünet - után komolytalan horkantással elnevetem magam, és úgy, a fejemet ingatva teszek egy kiegészítő vallomást. - Mondanám, hogy a családom magamért szeret, de az igazság az, hogy a kisebbeket is leginkább a hajam és a tüzeskedés érdekli, a nagyobbak meg kivétel nélkül az erdélyi sörömért járnak át.
Cserébe persze rendszeresen kirámolom a hűtőjüket, de ezt jobbnak látom nem nyilvánosságra hozni, még a végén Anyuka azt hinné rólam, hogy valami ingyenélő mihaszna jószág vagyok, pedig annyira nagyon nem is. Szavak helyett végül vonásaimban felhőtlen derűvel megvonom a vállam; érezhető, hogy egytől-egyig, legyen szó a legpindurkábbról vagy a legráncosabbról, én a családom minden tagját rajongásig szeretem.
- Áh, szóval eltaláltam - jegyzem meg kiszélesedő vigyorral, s közben hátrálni kezdek Tücsök felé. Nem gondoltam, hogy elsőre összejön a bingó, hiszen simán lehetne bíró vagy valami fenszi gyógyítóféleség is, de evvan, helyette ma én megyek lottószelvényt feladni.
- Ööö, ezt ho... - hőkölök hátra a nevem hallatán, miközben összeszűkülő szemekkel nézem az arcát, hátha leolvashatok róla valami bennfentest, de a következő pillanatban aztán már tiltakozólag magam elé emelt kézzel lépegetek, és tempósan rázom a fejem. - Tudod mit, hagyjuk, nem fontos, nem érdekel, nem akarom tudni, tartsd csak meg az infót, honnan tudod ki vagyok.
Végül az orromat felhúzva elvigyorodom, és a neve hallatán színpadiasan, hasamra tett kézzel eszközölök egy príma meghajlást, majd elfordulva tőle még felemelem a kezem, hogy a helyszínhez méltóan, hercegnősen integethessek neki.
- Majdnem elfelejtettem! - mutatóujjamat a levegőben felejtve fordulok még egyszer felé. - Jöhet Törpilla is. Imádnám ismerni az iskola legmenőbb kiscsaját!
Fülig érő vigyor, Jason kijelentkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827925#post827925][b]Palotás Panna - 2021.03.21. 10:54[/b][/url]

Érdekesen beszél ez a csaj, biztos túl erősen fogják otthon. Hát, hogy lehet ilyeneket kérdezni, meg így? Meg amúgy miért érdekli, nem értem pontosan. Először egy kicsit össze is ráncolom a szemöldököm a kérdésére, és gyorsan elgondolkodok, hogy mit is kérdez. Biztos nem arra kíváncsi, hogy melyik boltból veszik, hanem, hogy miből. Pénzből, tehát, a kérdés arra irányul, hogy mit dolgoznak.
- Az aurorképzőben valami izék – vonok vállat és széttárom a kezem. Mit tudom én, hogy pontosan miket csinálnak. Polli tuti tudja, ő sokkal okosabb nálam, meg ő általában figyel is arra, amit anyuék mondanak. Biztos beszéltek már róla, de sosem érdekelt annyira, hogy meg is jegyezzem.
- Merlinre! Te aztán jól be vagy fogva. Nekem is mondják, de általában nem sikerül. Csak ha Polli nekiáll helyettem csinálni, na azt… azt nem szeretem, úgyhogy kénytelen vagyok csinálni. De azért sokat csalok benne, mindenféle helyekre eldugdosok cuccokat, hogy ne kelljen foglalkozni velük. Aztán amikor megnézik, akkor minden szupernek tűnik – vigyorgok, mert tényleg így szoktam csinálni. Rejtély amúgy, hogy másnap, hogy van minden a helyén, amikor elő akarom venni. Illetve most tűnik fel ez a rejtély, mert sosem gondoltam még utána. Remélem nem Polka teszi a helyére őket, azt nagyon bánnám.
- Csúzlimudli? – vigyorgok, végül is nem rossz név, szóval bólintok. – Na nézzük mennyire vagyunk jók a Csúzlimudlizásban – emelem fel magasra a „gyilkos” szerszámot, majd mire észbe kapok már lövöldözünk is. Kicsit sajnálom, hogy az első ennyire félrement, de legalább egy pontom már van.
- Köszi! – talán még kicsit bele is pirulok a lövésbe, hogy sikerült egyet eltalálni, még ha nem is a célpont volt az. Bezzeg Ana egyből talál, kicsit morcos leszek mögötte, ha hátranéz persze mutatom felfelé a hüvelykujjam.
- Ez igen, elsőre! – dicsérem meg kelletlenül, de igyekszem ezt a hangomban nem éreztetni. Persze már, hogy neki elsőre, ez nem ér! Aztán a második már nem talál, úgyhogy megnyugodok, hogy mégsem egy mesterlövésszel van dolgom.
- Igen, 1-1 – veszem át tőle Csúzlimudlit, majd újratöltök. Próbálok jól célozni, de mindkettő lövés mellé megy. – Á, nem igaz – a csüggedés kiül az arcomra és kelletlenül adom át a csúzlit a tulajdonosának. – Már csak három van, ha kettőt lelősz, te nyertél – mondom mégis, már mindegy. Kedvem már nem nagyon van hozzá, de azért diktál benne a versenyszellem és meg fogom próbálni, ha véletlenül elrontaná. Nem bánnám, ahhoz túlságosan magam felé hajlik a kezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827936#post827936][b]Vivien Poulain - 2021.03.21. 13:21[/b][/url]

A szigorú nézést még Madame Laurant mellett sajátította el, aki szerető gondoskodással nevelte őt, ugyanakkor a szava törvény volt, és nem tűrt ellenszegülést. Pedig szó szerint semmivel se tudta volna Vivient bármire is kényszeríteni, hiszen még csak megérinteni sem volt képes őt. De valahogy olyan tiszteletet parancsoló volt az egész személyisége, hogy Vivinek esze ágában sem volt ellenkezni.
- Hűha, jobb lesz vigyázni a lufikra a közeledben! - nevette el magát Vivi, miután érdeklődve kollégájához fordult megnézni, hogy teljesít szúrós pillantásból. Igazából nagyon aranyos látvány volt, így nevetése hamar derűs mosolygásba csapott át.
- Egy forrócsoki, je comprends - nyugtázta bólintással a rendelést, és elsietett a tanári felé.
Nem sokkal később két gőzölgő bögrével a kezében tért vissza, mindkettőben egy-egy kanál kavargatta serényen a forró italokat, még azután is, hogy az igazán krémes, és rendkívül finom illatú csokoládésat Vivi átnyújtotta Niának.
Tekintetét közben a játszadozó gyerekek felé fordította.
- Hoztam vajas kekszet is, azt hiszem máris.. igen, ide is ért - fordult hátra.
Egy kis tányérkán lebegve beérte őt a rágcsálnivaló is. Nem volt ugyan különösebben éhes, de nem akarta, hogy a kávé meggyötörje a gyomrát.
- Úgy nézem, ha volt is katasztrófa, már elhárítottad - nézett körbe, miközben a rámosolygó Lillának is integetett.
Kellemes volt így. Csak ácsorogni egy jó meleg kávéval, és élvezni az egyre inkább tavasziasba forduló időt, miközben az egyetlen, amit zavaró tényezőként lehetett felfogni, a gyereknevetés volt. Lehetett, de Vivi egyáltalán nem bánta, sőt. A madarak énekével, fütyörészésével kiegészülve egészen fülsimogató volt.
- Az Ilvermorny-ba jártál, igaz? - kérdezte aztán, ahogy úgy tűnt, a gyerekek épp kiválóan elvannak nélkülük is, anélkül, hogy egymást piszkálnák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827977#post827977][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.03.21. 23:31[/b][/url]

- Az nem rossz, hallottam már róla, hogy az valami menő hely! - lelkendeztem Panna helyett is. Az valami hasonló lehetett, mint amit apum dolgozott, csak annyiban különböztek, hogy két külön világban végezték a munkát.
- Hűűű, ez nem is rossz ötlet. Lehet, hogy majd kipróbálom én is azt, hogy eldugdosom a dolgaimat. Végül is, akkor jóval gyorsabban végeznék a takarítással - mondtam a lánynak mosolygó arccal, végül is, ha követem a tanácsait, akkor könnyebben megúszom a kötelező mutatványokat.
- Bizony, csúzlimudli - feleltem büszkén az elnevezésre. Közben kipróbáltuk magunkat célzás terén, és összességében elég hasonló eredményre jutottunk.
- Na, és szoktál játszani számítógépes játékokkal? Melyik a kedvenced? - kérdeztem a lányt kíváncsian. Anya sokat használta a számítógépet munkára, de időnként nekem is megengedte, hogy játszhassam rajta. Erről a helyről ez hiányzott a legjobban, szívesen töltöttem el az időmet játékos szórakozással, de úgy tűnt, itt más elfoglaltságot kell magamnak keresnem.
- Na, hajrá! - veregettem meg játékosan Panna vállát, mikor ő jött a lövésben. Bíztam benne, hogy sikerülni fog neki az egész, és lesz valamiféle sikerélménye. Persze bennem is dolgozott a versenyszellem, de azért észrevettem, hogy az esetében nagyon fontos tényezőt töltött be a győzelem érzése. Legnagyobb sajnálatomra mindkét lövése félre ment...
- Ó, sajnálom - vettem át tőle a csúzlit, majd célba vettem a maradék flakonokat. Csalni a javára semmiféleképp nem akartam, mert az úgy nem lenne fair. Egyrészt szerintem kiszúrná, hogy az ő javára rendezem a dolgokat, másrészt nekem sem fért bele, hogy ne adjak bele a lövésembe apait-anyait. Célba vettem az egyik flakont, majd a lövésem sajnos mellé ment. A következő lövésemre még jobban összpontosítottam, mint eddig, végül sikerült betalálni a célba.
- Hát, kettőből egy sikerült - vontam meg a vállam, majd átadtam a csúzlit a másiknak. Igazából elsősorban nem a győzelem éltetett, hanem az, hogy nagyon jól elszórakoztunk, ez az élmény pedig számomra mindennél többet ért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=828782#post828782][b]Borlai Artúr Máté - 2021.04.04. 22:28[/b][/url]

Eljött a nagy nap, Artúr Máté végre gyakorlótanár lett, kipróbálhatja egy teljes tanéven át, amit a Bagolyköves mesterképzésen elméletben elsajátított. Nagytesóként már tapasztaltnak érzi magát a gyerekekkel, de az is igaz, hogy még akkor maga is gyerek volt, felnőttként és oktatóként egészen más lesz. Persze, hogy izgul, de nagyon várja már, hogy milyen lesz. Éppen volt a testnevelés tanári pozíción üresedés, meg senkitől nem tanultak repkedni a végzős fiatalok, úgyhogy nagyszerű lehetőséget kapott. Még mielőtt az iskola közelébe ér, azelőtt rágyújt egy cigarettára, elvégre nem illendő, hogy egy tanártól ilyet lássanak a gyerekek – főleg nem a tornatanártól, aki egészségre neveli az aprónépet. Gyorsan szívja el, hogy minél hamarabb beléphessen az udvarra, kicsit meg is köhögteti, azonban mire a Shanes kapujába ér, ennek nyoma sincs. Adnia kell magára, remélhetőleg a szagát nem fogják erősen érezni. Bizakodik, hogy nem fog a közeljövőben többet szívni, hiszen plusz teher lesz számára a tanítás, s mellette az egyetemi képzés is.
Jókedvűen folytatja útját az udvaron, ahol az út mellett kisebb rendezvénybe fut bele. A diákok készülnek a húsvétra, a kisebbek tojásokat vágnak ki papírból és díszítenek, húsvéti dalocskákat énekelnek, valahol tojáskeresés zajlik, van nyuszi simogató és egy csomó minden más is. A suli igencsak kitett magáért. Mosolyogva figyeli a boldogan kacagó gyerekeket, akik nagyon jól érzik magukat, annak ellenére, hogy borús az idő. Még nincs itt az eső szele, de a felhők nem a legszebbek odafent.
Az interjú alkalmával nem vezették körbe az iskolában, hiszen akkor még nem volt biztos, hogy őt választják. Jelenleg nincs sok dolga az igazgatósággal, hiszen a Bagolykővel kötöttek szerződést, mint gyakorlati hely, így Artúrnak elég volt ott aláírnia.
De akkor merre tovább?
Bizonytalanul lép oda az egyik fiatal szőke hölgyhöz, aki bizonyosan tanár lehet. A kreatív kis csapatot vezényli, nagyon szép alkotások születnek.
- Jó napot hölgyem! Elnézést a zavarásért, nem igazán tudom merre kell mennem.– Kezd bele óvatosan, némi határozatlanság cseng a hangjában, de ez természetes. Minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás.
– A mai napon a tanáriban meg kell keresnem a kijelölt mentorom, de nem igazán tudom merre keressem. Meg hogy ki az. – Folytatja zavartan vigyorogva. Nos igen, a tanári és a mentor eléggé tág fogalom. De ha a hely megvan, talán egy lépéssel közelebb kerül a megoldáshoz.
– Egyébként, Borlai Artúr vagyok, örvendek! – Nyújtja felé a kezét, hogy egy nem túl erős kézmozdulattal megrázza azt. Tud jobbat, de a nők finom kezét sosem akarta összeroppantani. Azt a srácokkal játsszák.
– Milyen ügyesek a gyerekek. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=828864#post828864][b]Virginia Mayfair - 2021.04.05. 10:32[/b][/url]

- Egy nap olyan szigorúan fogok nézni, hogy még az igazgatóság is vigyázzba áll majd.
Nem, nem fogok, és ezt mind a ketten tudjuk. Hogy is vehetném én rá Farkasházy urat, hogy vigyázzba álljon nekem? Meg miért is tenném? Nem vagyok én a felesége, meg ha az lennék, akkor se kérnék tőle ilyesmit. Nem hiszem, hogy én képes lennék a perlekedésre, aztán meg, ha mégis, akkor meg majd meglepődök. Vagy élvezni fogom. Ami Keserű urat illeti, szerintem ő könnyebben állna kötélnek, már, ami a szúrós tekintetemet illeti, de ő meg olyan kedves és jóságos, hogy azért se szeretnék rajta kísérletezni. Őszintén örült, amikor felbukkantam, hogy szeretnék óvónéni lenni náluk, és amikor kiderült, hogy nem csak a gyerekekhez, de a gyógyításhoz is értek, csak még boldogabb lettem.
Megmosolyogtatott azért a gondolat, hogy a helyettes úr felett tekintetemmel hatalmam lenne, de azt hiszem, "szenvedett" ő már eleget tőlem, nem nagyon szeretném kihúzni a gyufát. Pedig biztos vagyok benne, hogy ki fogom. Óóó, de még mennyire, hiszen rólam van szó. Azt meg se mertem mondani, hogy a kicsikből játszásiból hadsereget toboroztam és hógolyócsatát vívtam a nagyobbakkal, mert még a végén ülhetnék én is a büntiszobában, és gondolkozhatnék a tetteimről. Igen, pont annyira lenne bűntudatom, mint a legkomiszabb fiúnak.
- Ez a legcsodálatosabb munkahely!
Lelkendezek, amikor a keksz is megérkezik, és mohó gyerek módjára el is veszek egyet. Nagyon jól bánnak velünk itt, van tényleg minden, ami ahhoz kell, hogy boldog munkaerők legyünk. Én már a munkának is örültem, hiszen pont azt csinálom, amit egész életemben szerettem volna, minden más csak hab a tortán. A gyerekek mindig boldoggá tesznek, egy nap én is nagy családot szeretnék. Látom magam édesanyaként, egy kupac gyerekkel, meg nagy pocakkal, egy kis udvaron, kutyákkal. Igen, határozottan kutyákkal. Nagytestű, zsemleszínű, szőrös kutyusokkal.
- Igen, a Puckwudgie - be. Te pedig, ha jól tudom a Beauxbatons-ba, ugye? Jó messzire jöttünk az otthonunktól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=828865#post828865][b]Bánki Zorka - 2021.04.05. 10:47[/b][/url]

Borlai uraság
ugri füles délután

Már kislányként is szeretett készülni a húsvétra. Édesanyja útmutatásait követve, sütit sütöttek, kalácsot fontak, tojást festettek. Nagy család, nagy, közös készülődés. Ezen szokások rabja maradt akkor is, mikor már nem a családi házban élt. Barátai között talán van, aki bután néz rá, de ő mindig fest tojást, hogy legyen mit adni az arra tévedő locsolóknak.
Ezért is nem volt meglepő, hogy az előkészítő falain belül, - hiába friss husi -, ő lett a legfőbb szervezője a húsvéti forgatagnak. A tojáskeresés, a festés, a kis nyuszik, csibék készítése mind, mind olyan dolog számára, melyek során újra gyermek lehet. Ilyenkor tudatosul benne igazán, hogy miért is választotta ezt a korosztályt. Mellettük az ember örökre gyermek lehet.
A programon nem csak a gyerekek, hanem szüleik is résztvehetnek, ami azért is jó, mert így van alkalmuk megismerni egymást az új oktatókkal. Zorka friss és ropogós ezen a téren, s bár nem igazán szereti a kirakat órákat és azt, ha árgus szemekkel vizslatják a felnőttek minden lépését, most igyekszik helytállni, váltani pár szót minden hozzá tartozó gyermek szüleivel.
A kézműves foglalkozások asztalokra és önkéntes segítőkre vannak osztva. Hozzá a festés tartozik, hiszen ez a másik szakmája. Ruhája, keze, talán még arca is festékes, így gyakorlatilag egy szivárvány színű unikornis vetélytársa lett pillanatok alatt. De őt ez egyáltalán nem zavarja, türelmesen, mosolyogva áll mindenkihez egészen addig, míg a hölgyem szót meg nem hallja.
Arcára fagyott mosollyal egyenesedik fel és csillogó szemekkel tekint a fiatal férfira.
-  Eddig is tudtam, hogy öreg vagyok, de ez most szíven ütött - mosolya kiszélesedik, hangja lágy dallammal cseng és figyelme teljesen a másiké.
- Ma? Mármint biztos, hogy ma? - néz meglepődve a másikra. - Szerintem senkit nem fogsz ott találni, maximum Rozál nénit, aki takarít - nevet fel halkan.
- Nevet tudsz legalább? - merthogy akkor megkeresik azt a személyt, aki a mentora lesz. Bár az arcmemóriája eléggé gyatra néha, a legtöbb kollégával már találkozott. Mást nem megkérdeznek valakit, hogy merre találják a keresett személyt.
- Szia, Bánki Zorka - nyújtja ő is a kissé festékes mancsát a másik felé.  - Igen, mindenki jó valamiben, ezért szeretem az ilyen napokat. Ilyenkor kiderül, hogy kinek mi az erőssége - és itt nem csak a kézügyességre gondol, hanem egyéb fontos adottságokra is. Az embernek látnia kell túl a saját elvárásain, óráján is. Egy ilyen alkalom a legmegfelelőbb erre.
- Ha már itt vagy, nincs kedved bedobni magad a mély vízbe és bevállalni valami programot? - biztos találnak neki megfelelőt. Ennél jobb bemutatkozási lehetőség amúgy is ritkán adódik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=828916#post828916][b]Borlai Artúr Máté - 2021.04.05. 16:00[/b][/url]

Az izgalomtól gyorsabban ver a szíve, pedig hát nem kéne. Az igazi nagy meccs akkor volt, amikor Keserű Mátyás megejtette az állásinterjút. Érezte, hogy nagyon jól sikerült, bár abban nem biztos, hogy nem játszott-e közre a sikerében, hogy a férfi a tanára. Bent volt a helyettese is, ezzel kiegyenlítettebbé téve az interjú fairségét.
Mehetett volna a Bagolykőbe is gyakorló tanárnak, de úgy volt vele, hogy itt még nem próbálta ki magát. Meg egyébként is, nem biztos benne, hogy a diáktársai tanárként lennének képesek tekinteni rá. Este együtt bandáznak a Navine klubhelyiségében, másnap reggel meg dupla Bűbájtan Artúrral. Különben is, nagyon jó tanárt kaptak idén, úgy hallotta, hogy a nő egészen híres a szakterületén. Még nem volt sok lehetőségük beszélni, de biztosan sokat tanul majd tőle – hátha ért a seprűk bűvöléséhez is.
Így hát maradt az előkészítő. Itt is nagyon fiatalka, de legalább úgy érzi, hogy nem a barátait kell nevelnie, oktatnia, számára sokkal inkább ez a tanárszerep.
Újdonsült tanárként kiváló radarja van ahhoz, hogy kiszagolja a kollégáit. Legalábbis reményei szerint, mert egyébként nincsenek tanáros csápjai, sem pedig ultrahanggal nem kommunikál. Sajnos.
Ahogy a szőke hölgy megfordul, láthatóvá válik számára, hogy festék borítja. Akaratlanul is szélesen elvigyorodik. Hát ez vár rá? Reméli, hogy őt nem kék-zöld foltok fogják fedni a sok labdától, amit felé rúgnak.  
- Ne haragudj, nem úgy értettem! – Mondja a fejét megvakargatva, de azért halványan még mindig vigyorog a fiatal nőre. Nem tudja, hogy mennyire illik rögtön az elején tegeznie a már meglévő dolgozókat.
- Rozál néni? Ááá… lehetséges, hogy át lettem ejtve és takarítani vettek fel? – Kérdi meglepett kétségbeesést színlelve. Valószínűleg vagy a papíron szerepel hibás dátum, vagy ő nem tudja, hogy milyen nap van. Amennyi felé áll a feje a három különböző iskolával, nos… utóbbi könnyen lehet.
- Sajnos nem. Keserű úr nem volt túl közlékeny, gondolom azt hitte, hogy feltalálom magam. – Tárja szét a karját tanácstalanul.
– Gondolom valami nagyon profi, gyakorlott tanár mellett kell dolgoznom. Testnevelést és repülés szakkört fogok tartani. – Magyarázza, hátha így közelebb kerülnek a megoldáshoz és megtalálják azt a mágust, aki mindenhez ért, amire az ifjú padavannak szüksége van az oktatáshoz.
– Te rajzot tanítasz, ha jól látom. – Tekintetét a festékfoltokra emeli és újból arcára szökik a mosoly. Kiváló festővászonná is vált a kollegina. A gyerekek nagyon élvezik a festést, szemmel láthatóan sokat dolgoztak a szervezésen. A mellettük lévő 6 évesforma kisfiú elejti a saját tojáskáját, azonban az nem törik el. Bizonyára gyerekbiztossá van téve.
- Igen, meg nem túl hosszúak a szünetek, most lehet dögivel együtt játszani. – Mert hát az alkotás is játék valahol, közben csipoghatnak arról, hogy milyen labdát hozott a nyuszi előre, meg hogy apa azt mondta, hogy vödör vízzel fog jönni, nem parfümmel. A másik kislány erre aggódva tátja el a száját.
- Dehogynem, nagyon szívesen! Izgalmasabban hangzik, mint a takarítás! Nem mintha lenne kifogásom Rozál néni társasága ellen. – Teszi hozzá, hogy nehogy megsértse a távolból a hölgyet. Biztosan kedves néni, a régi általános iskolájában kedvesek voltak a takarító nénik meg a karbantartó bácsik.
- Nem tudom, tornázzunk? Táncoljunk? Hol van még hely? – Kérdi izgatottan szétnézve a társaságon, hátha talál egy unatkozó gyereket a forgatagban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=829071#post829071][b]Vivien Poulain - 2021.04.06. 16:08[/b][/url]

Nagyon mulatságos volt Niát figyelni, amint tervezgette jövőjét, melyben mindenkit egyetlen szó kiejtése nélkül is rendre tud utasítani, sőt, még a főnökei is olyan vigyázzba állnak, mintha csak az angol királynő érkezne meg.
Persze nyilván viccelt, Vivi azért is nevetett. Nem gúnyból, hanem úgy, ahogy azokon az előadókon szokás, akik eltúlozzák saját kis életüket, hogy szórakoztassák a közönséget. Viviennek meggyőződése volt, hogy kolléganője is csupán komédiázik, és nem gondolja komolyan, még ha úgy is próbál kinézni közben.
Viszont a kekszet már látható örömmel fogadta, tudta Vivi, hogy jó ötlet hozni belőle.
- Hála a fantasztikus kollégáknak, nem igaz? - kacsintott rá mosolyogva, alig utalva önmagára.
Sok volt a munkája ezzel a másodállással, de élvezte, és örült, hogy belevágott. Kedvelte a kollégáit, és a gyerekek is édesek voltak, már amikor épp nem egymást gyilkolták. Az ilyen nyugis pillanatok miatt pedig külön megérte. Jó volt megállni pár percre, és csak engedni, hogy a fáradság gyöngéden rátelepedjen tagjaira.
Bólintott egyet, elmerengve a másik nő szavain. Valóban, ha egy jós azt mondja neki tíz éve, hogy Magyarországon fog tanítani, valószínűleg igen elcsodálkozik, és egyetlen épkézláb ötlet nem ugrana be neki azt illetően, hogy mégis mi a fene hozná őt ide. Persze azóta már tudta, hogy nem mi, hanem ki.
- Bizony messzire. Viszont nekem van egy száznyolcvan centis, igencsak szép szál indokom, amiért itt kötöttem ki - nevetett.
Persze nem arról volt szó, hogy Olivér kerek perec kijelentette, hogy márpedig ő itt akar élni, csak mert magyar, de származása miatt adta magát az ötlet, hogy itt is megpróbálkozzanak közös életük új szakaszával. De egyáltalán nem volt biztos, hogy ne mennének tovább idővel.
- Engem arra tanított a családom, hogy ne kössem magam egy helyen le. Igaz, ők eléggé kötöttek, ezért érthető, hogy nem kívánják nekem ugyanazt.
Nem titkolta, de nem is verte nagy dobra, hogy milyen családból is érkezett. Már kicsit fárasztották az ebből adódó kérdések, amikre persze jól nevelt módon, készséggel felelt ennek ellenére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=829113#post829113][b]Bánki Zorka - 2021.04.06. 20:00[/b][/url]

Borlai uraság
ugri füles délután

Nem az a haragos fajta, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban annál, mint mosolya, mely nem csak arcát, hanem egész lényét körül lengi. Soha nem volt híve annak, hogy apróságok végett bosszús legyen. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne olyan dolog, mely végett a piros szörny nem keríti hatalmába, de az nem itt és nem most fog bekövetkezni, ebben mindenki biztos lehet.
– Lehetséges –kuncog fel halkan, majd az asztalon lévő rongyért nyúl, hogy még mielőtt megragadná a másik mancsát, kissé letisztítsa sajátját.
– Hát ez így eléggé nehéz lesz – néz körbe a jelenlévőkön. Hirtelen azt se tudja, hogy a testneveléshez és a repüléshez mi áll egyáltalán közel. Talán a tánc lesz az, ami a mozgás végett szóba jöhet, így hát  tekintetével kutatni kezd Tánya után. De nem látja sehol sem.
– Az igazság az, hogy én se vagyok egy vénkutya itt, sőt ami azt illeti, inkább hajazok egy újszülöttre, szóóóval..lehet nem én leszek a legmegfelelőbb ember, aki útba tud igazítani a mentorod irányába – vakarja meg kissé zavartan a tarkóját, s tovább kutat szemeivel, hátha mégiscsak lesz valaki a közelben, aki kisegíti a másikat. – Te.. Lehet nekem is van valami mentorom? –néz a másikra döbbenten, mikor felismeri a helyzetet. Ha így van, akkor neki biztosan elfelejtettek szólni erről az apróságról. Mondjuk eszébe sem jutott, hogy valakinek bizonyítania kelljen még itt is. Elég volt neki a gyakorlatokon.
– Rajz és technika – húzza ki magát büszkén. – Legálisan lehetek gyerek – néz az asztalnál ülőkre, s még éppen időben sikerül megakadályoznia, hogy kedvenc unokahúga kiöntse a vizes bödönt.   – És áldom azt, hogy varázslók vagyunk, mert néha olyan kosz kerekedik egy-egy alkotó tevékenység után, hogy szerintem évekig elmenne a kedvem a tanítástól, ha nekem kéne feltakarítani – vagy Rozál néni utálná és átkozná meg örökre, amelyre egyelőre még nem vágyik.
– Pedig még nem is láttad mennyire élvezettel bánik a seprűvel és a portörlővel – mert van, amit saját kezével takarít, s ezzel hamar belopta magát a szőkeség szívébe. Zorka erőszeretettel muglisodik le néha, de vannak azok a napok, amikor mindenkinek hálát ad azért, hogy létezik a varázslat.
– Szerintem egy jó nyuszi torna biztosan minden gyermeket megmozgatna. Akár zenére is – még lehet, hogy ő is beállna, bár az senkinek sem válna javára, amilyen béna a sportok terén. – Nézd, ott van egy színpad szerű emelvény, szerintem, ha ott magadhoz ragadod a szót, biztosan lesz közönséged és utánzó kis makijaid – mutat tőlük balra, ahol valóban ott egy kisebb pódium. –Bár, ha mondjuk sorversenyeztetnél, akkor inkább a másik irányba menj. Ott van egy nagyobb füves terület – jobbra fordul. Néhány asztal van arra, egyiken ételek és italok, másiknál arcfestés és lufihajtogatás. Tényleg minden van itt, mint egy jó búcsúban, Zorka kifejezetten éli ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=830097#post830097][b]Borlai Artúr Máté - 2021.04.24. 02:01[/b][/url]

Érdeklődve kémeli a szőkeség széles mosolyát, amit ő maga is viszonoz. Valószínűleg ez amolyan pszichológiai dolog, amit a tanárok itt a kicsikkel is csinálnak, mert jól esik nekik a bátorító mosoly, aztán már csak nem eshet ki szerepből. Vagy mi. Lehet csak kedves.
Mindenesetre Artúr is szeret mosolyogni, alapvetően egy jó kedélyű figurának tartja magát, így nem okoz számára gondot viszonozni a kedvességet. Játékos vigyorral a képén folytatja tovább az előbbi gondolatmenetet.
- Lehet, hogy félreértették a seprűt. Vagy úgy gondolták, hogy nagyon jó alternatív megoldásuk van a seprűkészítésre. – Végül is, ez is egy felhasználási módja lehet, bár egészen biztos benne, hogy kiakadna, ha valaki az általa tervezett seprűt takarításra merné használni. Valószínűleg teljesen megborulna a szerkezet és közben elkezdene ficánkolni, mintegy tiltakozásul. Nagyon értékes számára minden darab, ami a kezei közül kerül ki.
Kicsit ráncolja a szemöldökét az újszülött dologra, mert tudta, hogy volt itt valami nagyon kicsi csoport, na de hogy újszülött… micsoda? Aztán gyorsan letisztázódik benne, hogy miről is van szó, még ha ez még nagyobb határozatlanságba vezeti.
- Áh, hát ez lett volna a következő kérdésem… - Feleli lemondóan pislogva az egyik festéses barna kislány irányába, aki szemmel láthatóan jól szórakozik. Mi van, ha őt most átverték és nincs itt semmiféle felvétel? Vagy találtak jobbat, aki ténylegesen testnevelést tanult valami mugli egyetemen és fociedző egy ifjúsági csapatnál. Tudja is ő.
Aztán felvillan a feje fölött a képzeletbeli lumosos pálca. Megvan!
- Lehet azért, mert én még nem vagyok tanár. Most végzem majd a Bagolykőben. – Korai volt a kétségbeesés és a tesi tanár karrier temetése, hiszen ez teljesen reális magyarázatnak tűnik. Picit meg is orrol magára, amiért ilyen hamar hagyta, hogy bepánikoljon odabent, még ha ezt kintről csak egy nem túl őszinte, zavart mosolynak is látszott. Nem hiába no, nem gyakorlott még ebben a munkahely dologban.
- A kreatív tantárgyak nagyon jók, a kicsik is biztosan élvezik. Én egy kicsit aggódom a magam részéről. – Sok a lusta gyerek, meg olyan, akinek egyszerűen nincs tehetsége az egészhez, és annak bizony a testnevelés tanár legalább akkora mumus, mint a matekos kolléga. Érdekes módon, általában ez fordítva szokott lenni, a tesiseknek a mumus a matekos, és a matekos érdeklődésű lurkóknak pedig a tesi a legborzalmasabb tárgy.
- Meghiszem azt! Én régen jártam mugli iskolába, ahol ilyen óráink voltak… hát… - Na, igen a sok kiborult esetmosó víz, a régi rozsdás vödör, amibe önteni kellett. Meg persze a rajztábla körüli festékek. Volt, hogy direkt körbement a festékkel a tábla körül, mert ki akarta próbálni, hogy milyen, amikor az a kép.
- Ha a seprűt szereti, mi nagyon jóban leszünk. – Erősíti meg nevetve. Sokan egysíkú, buta embernek tartják a suliban, hiszen feltűnően sokat szeret foglalkozni ezekkel a nagyszerű járgányokkal. De ha egyszer ez az élete? Ráadásul kell ehhez tudás, egyetemen is tanítják.
Száját zavartan húzza el a nyuszitáncra, melyet a nagyszínpadon kéne megejtenie. A legkisebbek körében valószínűleg nagy népszerűségre tenne szert, azonban nem szeretné elveszteni a tekintélyét, mint oktató, főleg már azelőtt, mielőtt tanítana. A mentora, legyen az bárki is, nem dicsérné meg. Legalábbis így képzeli, hogy ha nincs tekintély, nincs fegyelem.
- Aaazt inkább kihagyom. De a sorverseny jól hangzik… csak… nem is ismernek. – Folytatja szégyenlősen a hajába túrva. Hogy álljon oda eléjük, hogy csináld ezt, csináld azt. Figyelnének rá, vagy lesújtó pillantásokat kapna a szülőktől? Nem is olyan egyszerű ez a tanárság, mint képzelte. Elvégre sosem akart tanár lenni, csak így alakult.
- Ha kicsit is jól neveltek, nem hallgatnak egy idegenre. – Csak álljon ki és mutatkozzon be a színpadon? A matekos gyerekek meg jól megdobálják a Kisszámolóval, ha éppen náluk van. Rosszabb esetben kap egy körzőt is az arcába a felsősöktől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=830589#post830589][b]Bánki Zorka - 2021.04.29. 07:45[/b][/url]

Borlai uraság
ugri füles délután

– Ne aggódj, a mozgást is minden gyermek élvezi, még azok is akik lustának tűnnek. Csak jól kell őket megközelíteni – néz támogatóan a másikra. Sok gyermek van, akit nehezen lehet rávenni bármire is, de ha megtalálja velük a közös nyelvet az ember, akkor még csodák is születhetnek. Ezért nem szereti a tanmeneteket és a skatulyázást. Minden gyerek más és más, nem szabad őket egy rendszerbe vonni, mert akkor lehet, hogy némelyikből kiöljük az egyediséget.
– Igen én is jártam, és komolyan mondom, most érzem igazán, hogy a tanítónak micsoda idegei voltak – neveti el magát. Mondjuk emlékei szerint azért nem sokszor esett meg, hogy ennyire szabadon alkothattak. Meg voltak a lépések, néha az anyag is kiszámolva, most azért egy ilyen délutáni foglalkozáson, ez teljesen más. Itt tényleg kiélhetik magukat a gyerekek.
– Gondolom nincs más választása, muszáj szeretnie – nevet fel halkan. Ha nem is szereti, muszáj használnia, szóval.. Na mindegy, ez egy eléggé hülye téma lett, ezért talán jobb is, ha rátérnek arra, hogy Artúrnak kéne valami program. Hát gyorsan meg is osztja ötleteit, s szépen kivárja, míg a srác eldönti, hogy akkor mégis mit és miképpen. Aggodalmaskodásán csak jót mosolyog, s tök lazán veszi kezébe az irányítást, mintha már hosszú évek óta dolgozna itt.
– Hát ezen könnyedén segíthetünk – letesz mindent a kezéből, majd tesz néhány lépést oldalra. – HÉ EMBEREK! HAHÓ! – csápol a kezével meg minden, s mikor már elegendő szempárt tudhat magáénak, továbbra is emelt hangon beszél. – Ő ITT BORLAI ARTÚR MÁTÉ, AKI A TESTNEVELÉST ÉS REPÜLÉST FOGJA TARTANI – tapsikol, mintha muszáj lenne, hogy ezzel érzékeltesse mindenkinek, hogy most éljenzéssel és szeretettel kell fogadni őt. - SZÓVAL TART EGY SORVERSENYT KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK ÚGY FÉL ÓRA MÚLVA A FÜVES RÉSZEN, TESSÉK MAJD ODAFÁRADNI ÉS ÉLVEZNI! KÖSZÖNTEM! – int mindenkinek, aztán leereszti a kezeit és visszalép Mátéhoz. –Tessék, ez megoldva – vigyorog rá ártatlanul és innentől a többit már tényleg rá bízza. Azért mondott fél órát, mert így legalább van ideje összeszedni az ötletei, ha kell szívesen segít, bár azt be kell látni, hogy Zorka meg a testnevelés, az két különálló földrész, de lelkes tud lenni, ja az is elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=830593#post830593][b]Podlovics Yulia Lenke - 2021.04.29. 10:58[/b][/url]

A nap hosszú volt, a délután viszont napsütéses, így nem is csoda, hogy Lenkét is kifelé viszi a lába. A házi ráér később is. A balett óra elmaradt, így a lánynak nincs más dolga, mint élvezni a napsütést, és találni valamit, amivel lefoglalhatja magát. Barátnője beteg, így most egyedül lép ki az udvarra, hogy keressen valakit, akivel eltölthet pár órát. Szemei bátyját keresik, hátha éppen ő is az előkészítőben van, de az idősebbik Podlovics nincs az udvaron. Talán az épületben, de Lenke most inkább kint marad. Zaklatta már eleget testvérét az előző nap, és lesz is még rá alkalma, a következő  körülbelül 50 évben. Mert az biztos, hogy amíg él, Mór nem szabadul majd húga imádatától.
Egy fához ballag, s közben dúdol. Egy dallamot, mely megragadt a fejében. Maga sem tudja, mi az pontosan, talán Csajkovszkij, azt hallgatott mostanában. A nagynénjétől kapta a felrúnázott MP3 lejátszót, mit azóta mindenhova magával hord. Most nem azt hallgatja azonban, csak a fejében szóló muzsikát. Közben pedig próbálja felidézni a mostanában gyakorolt koreográfiája elemeit. Még sosem sikerült tökéletesen végig csinálnia, mindig megbotlott valamelyik lépésnél, esetleg elfelejtett egy elemet. Majd gyakorolja még este. Most azonban odaér a fához, de meglepettségére nincsen ott egyedül. A fa ágaira felpillantva vöröshajú osztálytársát pillantja meg. Lenke egy pillanatig csak áll s nézi, majd megpróbál csatlakozni Gertrúdhoz. A dolog viszont nem úgy sikerül, ahogy tervezte, a földre huppan fenékkel. Mindig is élénk gyerek volt, fára mászni viszont sosem tudott. Szidta is magát miatta rendesen. A dolgok feladása viszont távol áll Lenkétől, így megpróbálja újra. Nem jut soká, mindössze addig, hogy kezeivel megkapaszkodjon. Két kezét egy alsó ág köré fonja, lábai pedig pár centire a földtől himbálóznak.
- Nem akarsz lejönni? - kérdezi osztálytársát, még mindig az ágon kapaszkodva. Csak a kérdés után engedi el magát, két lábbal érkezve vissza a földre.