A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804096#post804096][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.04.08. 18:03[/b][/url]

Barnus és Karola

Megütközve nézek Barnabásra a locsolók miatt, amolyan, még szép, hogy jönnek nézéssel. Mi az, hogy feltételezi, hogy nem? Hát mindjárt asszonyosan csípőre teszem a kezem.
- Igen. Attól még, hogy egy házban lakunk, például, te is meglocsolhatsz minket. Hogy el ne hervadjunk.
De azért remélem, hogy mások is lesznek, mert vettem egy csomó tojásfestéket is, olyat, amitől igazán mély és erős színe lesz a tojásoknak. Holnap még díszíteni is tervezek egy párat, asztaldíszt készíteni.
- Különben is, ez egy termékenységi rítus. Azért szokás pirosra festeni a tojást, hogy a lány a locsolónak jelezze, termékeny. Meg, hát ki ne szeretné egy vödör vízzel lelocsolni a másikat?
Remélem, azért egy kicsit zavarba hozom, de hát én napok óta zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan azt a kérdésszerűséget, amit akkor este mondott, mielőtt elaludt. Szólt nekem, szóval nekem címezte a kérdést, de vagyok tényleg feltenné józanon is? Ahj, Barni, hát ez mire volt jó, mondd?
- Ha ma lefektettük Karolát, kipróbálhatok valamit? Olvastam egy jó módszerről, hogy rendesen tudj aludni.
Igazából valahogy ezt az opciót kerültem eddig, de a rejtett próbálkozásaimnak ellenállt a szervezete, és tudom, hogy fáradt, látom rajta, ahogy a szemei alatt egyre sötétebbek a karikák. Most még gyorsan reagál a szülőkre, de el fog fáradni estére. Hagyom, hogy tereljen, és leülve melléjük egész közel húzódom, a közeledők miatt végigsimítok a hátán, majd a tarkójára csúsztatom a kezem, és ott is kicsit megsimogatom, megtorpannak.
- Ez jó lesz.
Húzok elő egy kedves arcú nyuszit, és közelebb húzom a színesceruzákat. Karola neki is esik a nyuszinak, én meg a körülötte lévő virágoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804130#post804130][b]Vlad Kiara - 2020.04.08. 20:49[/b][/url]

Imádja a húsvétot. Jó, persze annak is csak a nyuszis, csokis, és számára szórkoztató részét. Mert hát melyik lány szereti, ha kora reggel csurom vizesen kell ébrednie, mert a család hímjei úgy gondolják, el ne hervadjon már ezen a szép tavaszi reggelen, és egy nagy vödör jéghideg vízzel nyakon öntik. Kiara egyáltalán nem, de minden egyes évben meg kell küzdenie ezzel, és kibírnia. De  húsvét előtti készülődéseket nagyon szereti. Főleg ha van valami közö családi program is. Ez esetben pedig a legkisebb Vladdal van közös programja. Mert az előkészítőben, ahova Krisztián is jár, valamiféle húsvéti tojásfestős móka van, a is Vlad pedig a világ minden kicséért sem hagyná ki. De egyedül nem akart elmeni, így maával rángatta az egyetlen elérhető rokont, aki nem más, mint Kiara.
Nem is tudott vola nemet mondani, hisz tulajdonképpen még ő is gyerek, és szereti az ilyen dolgokat. Az egyik asztalnál foglal helyet, ölében a kisöccsével, aki nagy beleéléssel festegeti azt a tojást, amire előzőleg Kira felrajzolta a mintát. Vagyis egy kis nyuszit.
- Krisztián... Mit kell ilyenkor mondani...? - kérdez is rá rögtön a kicsinél, amint megkapja a melléjük ülő nőtől a fehér festékbe mártott ecsetet. Mert a köszönöm szépen az természetesen elmaradt. Legalábbis míg Kira rá nem szól. Az után természetesen rögtön meg is köszöni egy széles vigyor kíséretében, és festeget is tovább. Kiara pedig csak összeborzolja a haját, a mellettük ülőre pedig egy széles mosolyt villant csak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804204#post804204][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.04.09. 03:31[/b][/url]

- Tetőcserép - fűzöm a következő gyöngyöt a szóláncra egy hullámos vigyorvonal felfestése közben. Orromon már ott is díszeleg egy pöttynyi sárga, kézfejemre pedig a mellettem pingáló Kornél (Kornél? Kornél.) már nem volt rest felvázolni egy imresszionista dinoszauruszt. Egyesek talán alaktalan zöld pacának nézhetnék ezt az igen aranyos triceratopszt, de tekintve, hogy az én kézügyességem is hasonló szinten mozog, mint az ötévesé... Nos igen, ennek is vannak előnyei, legalább nem szomorítok el egyetlen csemetét sem. Oké. Lehet, hogy egy icipici legilimencia is a segítségemre volt, mikor éppen óriási csillogó szemekkel kérdezte, felismerem-e mit festett.
- Szerinted zöld, vagy kék nyelve legyen a macskának? - kérdem Márkot, hogy segítsen eme borzalmasan nehéz döntésben. - Egyrészről logikus lenne a zöld, mert az előző tojáson spenótos ubisalit evett, de nem nézne ki egészségtelenül? - biccentem oldalra fejem, miközben végigpillantok a többi, már félkészen előttem heverő tojáson. Próbált már bárki így képregényt rajzolni? Eskü viccesebb, mint simán papírra! Hümmögve dörzsölöm meg a nózimat, elmaszatolva a sárgában némi fehéret is, azonban hiába érzem magamon a festéket, nem érzek kényszert rá, hogy lemossam, jól van az ott. Sőt, egészen vicces, olyan bohókás, színes tavaszias, kifestem magam is a tojások mellett. Úú, megcsináljam vagy ne csináljam, megcsináljam, vagy ne csináljam...? Megcsinálom. Vasárnap befestem magam, és elbújok valahol a körletben míg meg nem találnak. Illetve eh, ahhoz korán kéne kelni, elfestem meg bújtatom magam szombat este, aztán maximum rámtalálnak idejekorán. Zseni vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804239#post804239][b]Bánki Barnabás - 2020.04.09. 12:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804247#post804247][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.04.09. 13:08[/b][/url]

- Én csak érdekességeket osztok meg veled.
Alig kellemetlen, hogy mindenki minket néz, de tényleg. Érzem, ahogy elpirulok, hápogok, mint egy kacsa, vagy inkább, mint egy hal, mert hang az nem jön ki a torkomon. Inkább lehajtom a fejem.
- Utánaolvastam a locsolásnak, ennyi.
Merthogy nem sok mindent tapasztaltam életem első tizenhét évében a világból, és amióta itt vagyok, mindent elolvasok, amiről szó esik, és megtanulom. Tudom mi a pásztorjáték, hogyan zajlik egy keresztelő, miért piros a tojás locsoláskor, és szeretem megosztani a tudásomat, és ez talán máskor jó is lenne, de most egyfolytában feszült, mintha zavarnám.
- Úgysem viselnéd jól őket.
Vonom meg kicsit a vállaimat, nem mintha bármit jól viselne tőlem mostanság, és nem tudom, hogy ez azért van-e, mert emlékszik vagy mert nem.
- Csak olvastam, hogy vannak olyan nyugtató masszázsolajok, amik alkalmazásával könnyebben elalszol, gondoltam rá, hogy kipróbálhatnánk. Ennek is utánaolvastam, vannak speciális mozdulatok, amik segítenek ellazulni.
Nem nézek rá, mintha nagyon lefoglalna a virág tökéletes kékké színezése. Igen, nagyon lefoglal, hogy tökéletes legyen.
- Miért haragszol rám? Nem baj, ha nem gondoltad komolyan azt a kérdést, tudom, hogy sokat ittál, és nem voltál beszámítható, én örültem neki, de csináljunk úgy, mintha ki se lett volna mondva, rendben?
Felpillantok rá, hogy lássam az arcát, mit szól az ötlethez. Vicces, hogy ez a kérdéskör nem először merült fel már közöttünk, de mindig olyan nagyon furcsa körülmények között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804255#post804255][b]Bánki Barnabás - 2020.04.09. 13:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804260#post804260][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.04.09. 13:36[/b][/url]

- Csak próbáltam rájönni, hogy komolyan gondoltad-e.
Nem akarok hangosan beszélni, mert a közeli asztalnál mások is ülnek, és látom, ahogy az anyuka ide-idepillant. Talán azért, hogy hallja a veszekedést, talán azért, hogy továbbadhassa, hogy igaz, amit Bözsi néni terjeszt, Barni és én egy pár vagyunk. Nyilván a bizonyítékot várja erre. A hangomat próbálom annyira lehalkítani, hogy tényleg csak ő hallja.
- Hogy hozzád megyek-e.
Ahogy így kimondom, érzem, ahogy egy kicsit lebiggyen a szám, mert igazából én voltam a hülye, elvégre, hogyan is akarna elvenni feleségül, amikor azt mondta, nem bízik bennem, és azt józanul mondta, a szemembe, nem részegen, az ágyról lelógva, közvetlenül azelőtt, hogy bealudt.
- Felejtsük el, kérlek.
Kettő-kettő. Ha őszinték akarunk lenni, csak furcsa volt elképzelni a dolgot, mert kicsit nagyon beleéltem magam, de nem is tudom, hogy miért, tényleg fel kéne nőnöm, és nem ennyire önzőnek lenni. De Barnival kapcsolatban minden önzővé tesz. Féltékeny vagyok, ha egy anyuka megsimítja a karját, vagy csak rá nevet, mert ne nevessen rá, nevessen a férjére, és kész. Tudom, nem illik ilyennek lenni, de életemben először vágyom arra, hogy valakivel örökre együtt maradjak. Élni szeretnék, és boldoggá tenni őt.
- Szóval, a masszázsnak az a lényege, hogy ne akarj ébren maradni, ne küzdj az elalvással, mert igazából észre se kell venned, hogy mikor hagyom abba, és akkor végzek jó munkát, ha átalszod az éjszakát. Szerencsére még nem vagy olyan öreg, hogy prosztata problémáid legyenek, mert egy bizonyos kor felett már nem javasolják.
Csak mondd, hogy ezzel a kijelentéssel most inkább oldom a feszültséget, és nem fogja magát, és hagy itt, mert akkor esküszöm, feláldozom magam én egy vámpírnak vagy vérfarkasnak, vagy bárkinek, aki áldozatot kíván szedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804339#post804339][b]Bánki Barnabás - 2020.04.09. 20:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804353#post804353][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.04.09. 21:42[/b][/url]

- Semmire sem emlékszel arról az estéről?
Mondjuk az lenne a legjobb, ha tényleg SEMMIRE sem emlékezne, arra sem, hogy a felsőm fellibbent, és ő felmenekült a létra tetejére. Nos, az a pillanat minden nőnek nagyon rosszul esett volna, és véletlenül se állok azóta hosszú percekig a tükör előtt, hogy mi a baj velük. Jó, nem túl nagyok, nem is kicsik, olyan pont méretek, legalábbis szerintem arányos a testemhez képest.
- Sajnálom, csak te egyenes ember vagy, és ahogy ezt kimondtad, hát, megállt bennem az ütő, de tök jó értelemben. Nem tudom, hogy ezt hogy mondják pozitívan, tudod, amikor úgy kihagy a szíved egy ütemet.
Nem szeretnék bántó lenni, de igen, még most is vannak szavak, amik hiányoznak a szótáramból, és próbálom őket a lehető legjobban körülírni, hogy érezze a másik fél a negatív itt nem negatív, hanem pozitív. Bonyolult dolog úgy elmondani minden érzésedet, hogy eddig nem élted meg, és nem beszéltél róla, nem ismered a szavakat. De remélem megérti, hogy tényleg pozitívan gondolom, meg azt, hogy tényleg nem emlékszik arra, hogy a melleimet mutogattam neki. Az emlékre csak elpirulok, de arra, amit mond, szabályosan pirossá válok, mint a paradicsom,é és nem is tudom, hogy mit mondjak neki előbb, hogy ne a gyerek előtt használja a picsa és farok szavakat, vagy, hogy akkor inkább ne aludjon el. Nagyot nyelek a gondolatra, hogy ez tényleg megtörténhetne, és megborzongok, amikor közelebb hajol. Ahogy érzem meleg leheletét a fülemen, ahogy a paradicsom pirosból rákvörössé változom, ég az arcom, és nem segít az, amit mond, sem az, hogy mindezt olyan édesen suttogja, sem az, hogy puszit nyom az arcomra. Teljesen kiszáradt a torkom, az ajkaim, utóbbit lopva megnyalom.
- Nem szeretném, hogy elaludj, ha úgy adódik a helyzet, hogy merevedést tapasztalsz, mert, öhm, az nem egészséges.
Persze, ez így mind a válaszom rá, de azt hiszem, hogy ha nem mondok semmit, akkor is elárul az arcom, ami egyrészt még mindig égővörös, másrészt az ajkaim önkéntelen vigyorba csúsznak a gondolatra, harmadrészt pedig, mert a gondolatra önkéntelen alsó ajkamba haraptam, és azóta is ott vannak a fogaim, én pedig úgy csinálok, mint aki színez, Karola pedig virágokat szed. Meg van áldva Barni velünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804368#post804368][b]Bánki Barnabás - 2020.04.09. 22:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804378#post804378][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.04.09. 23:49[/b][/url]

Érzem, ahogy a mellkasom hevesen hullámzik, ahogy a gondolataim cikáznak, ahogy nem segít az, hogy a bőrünk összeér, hogy minél jobban simogatja a kezem, annál jobban érzem, hogy a testem olyan reakciókat ad, amiket korábban még sosem, mert a kérdés sosem merült fel, még csak a fejemben sem, szóval most olyan, mintha odabent történt volna egy atomrobbanás, és a szexualitással kapcsolatos eddig rejtett információk, vágyak, gondolatok, ingerek most egyszerre szabadulnának ki. Komolyan, élet, KOMOLYAN?! Egy gyerekekkel meg családokkal teli udvaron, egy olyan udvaron, ahol amúgy gyerekek szoktak játszani, miközben én, hogy ne ájuljak el, egy tojást színezek lilára. Lila. A kielégítetlenség színe. Édes Merlin! A ceruzát talán kicsit hevesebben csapom le, szusszanva próbálom rendezni a gondolataimat meg az arcomat.
- Nem tudom, Barnabás, tényleg nem.
Érzem, ahogy a téma, a vágyak, a riadalmak, az, ahogy rám néz, teljesen összezavarnak, ahogy gyakorlatilag kiakad a testem, kiakad az agyam. Érzem, ahogy hirtelen feszít a blúzom, és alatta a melltartóm is. Ahogy hirtelen minden porcikám kívánja ezt a tapasztalatot. De ez még mindig egy gyerekekkel teli udvar, és ha egyszer közös gyerekünk lesz, nem hordozhatjuk Budanekeresdre, azzal az indokkal, hogy egymásnak estünk egy tojásfestésen.
- Csak abban reménykedem, hogy ha egyszer odajutok, akkor az ösztöneim segítenek majd rátalálni a helyes irányra.
Tudtam, hogy ez a dolog elő fog jönni, vagyis régebben, mert most, amióta hazajött, visszafejlődtünk, és megint ott tartunk, hogy csak pedzegetjük azt, hogy akár csókolózhatnánk is, de nem nagyon csináljuk. Mert nem bízik bennem, és mert biztos vagyok, hogy még mindig haragszik rám.
- Nincsenek tapasztalataim a témával kapcsolatban, ha erre vagy kíváncsi. Én mondtam, hogy nem olyan vagyok, mint a nők az életedben.
Nagyon nem, mert jelenleg minden törekvésemkor, amikor megpróbáltam nő lenni, akkor csak leszúrt, hogy nő vagyok. Egyszer tűnt úgy, hogy értékeli a dolgot, de aztán azt meg én szúrtam el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804500#post804500][b]Bánki Barnabás - 2020.04.10. 20:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804534#post804534][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.04.10. 23:06[/b][/url]

- Nem szúrtam oda semmit.
Felelem csendesen, elfordulva tőle, inkább újra a színezésre koncentrálva. Muszáj fejben egyben lennem, mert az utóbbi napok alatt teljesen szétcsúsztam, mert minél inkább próbálom visszahozni a dolgot, annál messzebb kerülök tőle, mintha menthetetlen lenne az egész. Ebben a néhány napban rájöttem, hogy igazán gyűlölöm, hogy beteg vagyok, és gyűlölöm, hogy azt hittem, lehet normális életem. Én nem vágytam sok mindenre, csak arra, hogy egy rendes sráccal lehessek, akit szeretek, és aki szeret. Ez nem olyan nagy kívánság, mégis, úgy tűnik, hogy a világ legnagyobb kívánsága. Nem fogom tudni megoldani. Szívem szerint elfutnék, elmennék messzire. Már értem, hogy Denis miért jár el verekedni, mert a fájdalom egyben tartja, és mert addig sem kell gondolkoznia. Én se szeretnék, annyira fáradtnak érzem magam a történettől.
- Nyugodtan tehetsz rá megjegyzést, a dolgon úgysem változtat. Én hiszek abban, hogy az igazival kell megtörténnie, akiben bízik az ember és akit szeret. Sajnálom, hogy nem olyan vagyok, mint mások, hogy nem könnyű velem, ezt mondtam.
Nem vagyok olyan, mint a mai lányok vagy nők, akik bátran ugranak fejest egyéjszakás kalandokba, én szeretném ezt átélni egy olyan emberrel, aki mellett nem félek. Mert az a helyzet, hogy nekem minden ilyen lépés olyan horderejű, mintha az Everest-et másznám meg, és rettegek minden újabb lépéstől. Rettegek attól, hogy milyen lesz, hogy tetszeni fog-e neki, amit tapasztal, hogy tényleg fájni fog, hogy működik-e a dolog, vagy sem. De ezt nem merem elmondani, sem neki, sem másnak.
- Jelenleg úgy érzem, hogy nem nagyon szeretnék nő lenni a közeledben, inkább kislány maradnék.
Ki hitte volna, hogy idáig eljutok, ugye? Senki. Én sem, de jelenleg valahogy bármit teszek, ha neki nem tetszik, akkor azt azzal indokolja, hogy ő vagyok, és jelenleg nem érzem magam túl komfortosan ebben a szerepben.
- Hozok jégkrémet, kérsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804594#post804594][b]Bánki Barnabás - 2020.04.11. 12:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804608#post804608][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.04.11. 15:07[/b][/url]

Gyakorlatilag szólni sem tudok a reakciójára, csak nézem, ahogy felháborodik és távozik. Pontosabban előbb még közli velem, hogy nyugodtan lakjak nála, keressem az igazit, aztán majd szépen lépjek le, ha megvan, ő meg elment a gyerekért. Hm.
- Szerinted is bajban vagyunk?
Sandítok le Karolára, aki szintén csak nézte azt, ahogy Barni távozik. Az arcom a kezeimbe temetem, egy pillanatnyi megállás kell, de nem várhatok túl sokáig, mert még a végén fog egy másik gyereket és lelép vele. Isten se mossa le róla aztán, hogy gyerekrabló, vagy, ami még rosszabb, hogy pedofil.
- Gyere.
Nyújtom ki a kezem a kislány felé, aki ahelyett, hogy szépen sétálna, kihasználva a helyzetet nyújtózkodik, hogy inkább cipelve legyen. Hát ez aztán igazán tipikus, de tényleg. Viszont nem bosszankodom, mert ha még ez is bosszúságra adna okot, akkor nem lenne esélyem se visszafordítani a dolgokat. A plusz kilóval nem haladok olyan gyorsan, mint egy dühös férfi ember, de azért odáig eljutok, hogy lássam a hátát, így követni is tudom. Nem fogok kiabálni utána, hogy álljon meg, nem kell a műsor, elég dráma van most így is az életünkben. Mondjuk az sem biztos, hogy a gyerek előtt kell ezt megbeszélni, de a fejemben szofisztikáltan hangzik, szóval remélem, hogy ténylegesen az is lesz.
- Barni, kérlek, hallgass meg. Én rólad beszéltem végig, azért mondtam, hogy nem olyan vagyok, mint az eddigiek, mert rettegek tőle, hogy az első alkalommal annyira béna leszek, hogy hozzám se akarsz érni többet, pedig én szeretnék mindent jól csinálni, és nem akarom a kedved szegni, ha mégsem leszek jó.
Nyugodt hangon, és ha engedi, a szemébe nézve beszélek, mert fontos számomra, hogy tudja. Talán most nem jut el az agyáig, mert haragszik rám, de talán egy nap, megérti majd, hogy mit mondok. Tudom, hogy a fogalmazási készségem olykor pocsék, de szeretném, ha megértene.
- Én szeretlek téged, és szeretnélek boldoggá tenni.
Eddig nem mondtam még ki, hogy szeretem, nem is így akartam kimondani neki, hanem mondjuk amikor ott vagyunk ketten az ágyban, vagy mondjuk olyankor amikor ketten vagyunk, és nem épp akkor, amikor Karola a nyakam átölelése közben állon fejel. Na igen, ennek megadtam volna a módját, de ha most nem mondom ki, akkor kábé esélyt sem ad rá.
- Szeretném, ha nem haragudnál rám, és nem csak csókolóznánk. Kérlek, ne kelljen a gyerek előtt kimondanom, hogy mi mindent tennék veled.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804610#post804610][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.04.11. 15:11[/b][/url]

Ilyen is régen volt, hogy én tojást festek. De kiskoromban élveztem és kell a közös program a húgommal. Az előkészítősökkel való pingálás pedig kifejezetten jó ötletnek tűnt.
Én mondjuk nem nagyon pingálok, inkább Marist figyelem, ahogy az egyik kis törpével képregényt festenek. Ilyen is csak neki juthat eszébe, pedig zseniális ötlet.
- Postakocsi - mondom, ahogy rám kerül a sor a szóláncban, és remélem, hogy Kornél tud ivel valami szót. Bár miért ne tudna? Nagy és okos fiú. Ezzel kezdte, amikor belevágtunk a játékba.
- Hmm... fogas kérdés... Talán ha egy filc tollal odaírod, hogy "hmm de finom volt a spenótos ubisali" akkor lehet zöld, és senki sem gondolja, hogy beteg - vetem fel vigyorogva, és már fel is állok, hogy keressek az asztalon egy filcet, amivel ezt rá írhatja. Persze csak ha akarja, mert ez csak egy javaslat - Amúgy kék nyelvvel is menő macska lenne. - kapok fel azért egy tollat és nyújtom oda a húgomnak. S ekkor jön az ötlet, hogy én meg verset írok egy tojásra. Így elveszek még pár színt majd felkapok egy tojást és írni kezdek rá.
- Festékes az orrod - közlöm a húgommal ahogy visszaülök mellé, közben pedig Kornél is jön a következő szóval, nagyon ügyesen azt mondja, hogy "ipszilon" így Marisnak kell újabb szón gondolkodni.
- Szerinted, ha locsolás helyett verses tojást adok, akkor életben hagy? - nézek Marisra nagy komolyan, mert bár nem tudom Karola melyik kategória ha a húsvéti locsolásról van szó, de nem szeretném ha most lincselne meg, amikor végre boldogok vagyunk.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804699#post804699][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.04.11. 23:45[/b][/url]

Ajkamat csücsörítve bólogatok lassan, mint azok a műkutyák a kalaptartókon. Bár eredetileg vizuálisan akartam kifejezni mindent, elképzeltem milyen menő ábrázolások lesznek itt kérem, lehet jobban járok, ha Márk javaslatát követve könnyítek a szinten. Végülis, az a célom, hogy ha húsz év múlva ránézek erre a tojásra (úgyse fogok, mert addig hatszor összetöröm ripityára), akkor is értsem a mondanivalóját (a mijét? lol), a szituációt, és én se gondoljam betegnek a cicát... jó, odaírom. Még bólintok is egyet, ahogy magamban megszületik az elhatározás. - Írok valami ilyesmit, meglátjuk mennyi fér ki - veszem át mosolyogva a filcet. - Köszönöööm - toldom meg, miközben a fogaimmal lekupakolva már próbálgatom is, hogy ha ilyen pici mozdulatokkal írok rá, akkor vajon kiférne-e az, hogy...
- Igazából gondoltam arra is, hogy két nyelvet rajzolok, tudod ilyen villásan, egyik zöld másik kék, de az lehet már túlzás lenne - hümmögök magam elé, még mindig nem érintve hozzá a filc hegyét a felszínhez. Nem merem, még.. még.. szépnek kell lennie na.
- Tudom, de még nem eléggé - dalolom felhívására, s rögtön, hogy lássa nem szándékozom ma tiszta maradni, bal csuklóm belső oldalára kanyarintok egy apró fekete szívecskét. Tívetke. Szíveszke. Tivetetetetetkeee. Ja, mi, ipszilon? - a világ legnagyobb átverése, hogy az ipszilont nem ipszilonnal írják - horkanok fel, és már születik is meg fejemben a következő szavam. - Napocska.
Érdeklődve pislogok át Márk elé, szemrevételezve mit zsákmányolt magának, s érzem, hogy másik oldalamon Kornél is közelebb dől kíváncsian, mi is lehet a bátyám újabb ötlete.
- Azt hiszemmmm - nyújtom el -, legalábbis én még a nyers tojással dobálásnak is jobban örülnék, khm, célzás, khm; de ez a verses ötlet nagyon szép, tetszik, biztos értékelni fogja - lágyul el tekintetem, s picit, egészen picit felé mozdulok, vállammal meglökve picit az övét. No nem kell félni, arra azért figyelek, hogy ne olyankor tegyem amikor éppen ír, ez csak egy ilyen "nem ölellek át, mert tiszta festék vagyok, és nem szereted ha csüngök rajtad, de azért awwwh" taszítás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804751#post804751][b]Bánki Barnabás - 2020.04.12. 12:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=804770#post804770][b]Lorin Annie Brightmore - 2020.04.12. 15:07[/b][/url]

Nagy valószínűség szerint minden Brightmore arra kárhoztatott, hogy szerencsétlen legyen a szerelemben. Ezért nincs már itt Cath sem, mert abban a pillanatban, hogy a bátyám felesége lett, a családnevünk felvételével ő is megkapta az átkot. Hiszen ott volt az a pasas, aki iránt elkezdett érzéseket táplálni, ám ő végül elutasította, és itt van Denis, akibe szerelmes, és szintén elutasította. Denis pedig úgy érzi, Cath tette ezt vele, azzal, hogy elment. Neki is ott volt a másik nő, aki viszont valaki egészen másnak szült gyereket, miközben természetesnek gondolta, hogy a testvéremnek ez rendben van. És végül itt vagyok én, aki azt hitte, hogy sosem tapasztalja meg a szerelmet, hogy nem fog sosem szenvedni miatta, most pedig itt állok, és érzem, ahogy a szívem darabokra törik. A szívem, ami kitártam, aminek engedtem, holott az agyam tiltakozott. Sosem leszek átlagos, sosem lesz egyszerű velem, hiszen tapasztalatlan és tudatlan vagyok nagyon sok téren. Mindennek utánaolvasok, és próbálom a tudásommal leplezni azt, hogy nem ismerek alapvető dolgokat, mint a keresztelkedés, a csók, vagy éppen a piros tojás. Fenének kellett elmondanom, hogy miért piros a locsolásért adott tojás. De próbálkozom olyan lenni, mint azok, akik nem a ház egyik szobájában, a külvilágtól elzártan, vagy éppen kórtermek hideg fehér fényében és tisztaságszagban nevelkedtek, de lássuk be, nem megy túl fényesen. Gyűlölöm, hogy Brightmore vagyok, most igazán, mert végre van valaki, akivel képes lennék boldog lenni, akiért mindent megtennék, de állandóan elszúrom. Biztos vagyok benne, hogy el vagyunk átkozva.
- Szerintem azzal, hogy egy szerelmi vallomásra nem tudsz mit mondani, elmondasz mindent.
Felelem végül csendesen, nem fogok sírni, nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni, rólunk ne beszéljenek a mostaninál is többet. Közelebb lépve hozzá, mellé állítom Karolát, aki nem ellenkezik egy pillanatig sem, sőt, átöleli Barni lábát, és úgy néz fel rá is és rám is.
- Hazamegyek, és kérlek, adj nekem egy húsz percet, hogy össze tudjak csomagolni. Így nem szabad ott maradnom nálad, mert nem csinálhatok úgy, mintha nem mondtam volna el ezeket.
Csak Willhez mehetek, és bár csak pár ház, de egy kicsit muszáj egymástól távol lennünk, mert a sok kimondott bántás és szó, a sok kimondatlan düh szépen lassan felemésztett minket, és ha csak egy kicsi is van még abból, ahonnan indultunk, akkor azt meg kell mentenünk. Óvatos csókot nyomok az ajkaira, mintha nem volna semmi baj, a kislány arcát megsimítom, aztán csendesen hazaindulok, és tényleg, csak a legjobbakban reménykedhetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=806024#post806024][b]Déry-Hajnal Bíborka - 2020.04.19. 11:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=808548#post808548][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.05.15. 17:12[/b][/url]

Vicces dolog ez a tojásfesték. Emlékeztet rá, amikor mi voltunk kicsik. Rengeteget bohóckodtunk Marissal és persze rengeteg tojást tettünk tönkre, de igazán megérte a sok móka-kacagás és szép emlék miatt. Ezért is, meg mert szeretek vele lenni, még ha le is tagadnám, egy percig sem gondolkodtam rajta, hogy eljöjjek-e vele.
A dilemmáját azt hiszem megoldom, bár látom rajta, hogy nem győztem meg eléggé, mert csak nem meri a filcet a tojáshoz érinteni.
- Az is érdekes lenne, ha villás nyelve lenne... De ha van itt színváltós festék, használhatod azt is, és akkor magától váltogatja a színét - teszek még egy próbát egy másik javaslattal, közben körbenézve, hogy van-e ilyesmi, de igazából nagyon nem értek hozzá, így valószínű ha van, sem fogom meglátni, mert nem is tudom, hogy mit keresek.
- Ja oké. Akkor festékkel öntelek majd le hétfőn - öltök nyelvet Marisra vigyorogva, bár ezt nem tenném meg, még ha jóvá hagyja sem. Példamutató prefi vagyok, vagy mi. Nincs nekem ilyenekre időm. - Szerintem pont, hogy vicces - mármint az ipszilon. Mert tényleg. Na meg tökéletes kivétel, amit meg lehet tanulni.
- Alagút - toldom hozzá Kornélkára nézve, hogy akkor most t-vel tud-e valami hasonlóan okosat. Egyébként biztos én az ipszilonra is felemeltem neki a hüvelykujjamat mutatva, hogy ügyes volt.
Közben pedig támad egy szuper ötletem a tojást illetően, na meg, hogy Karolát hogyan támadjam majd le hétfőn.
- Oké. Festékkel töltött tojásokkal doblást szeretnél. Megjegyzem - nevetek újra Marisra, és neki is látok verset írni a tojásokra, közben viszont tovább gondolkodom - Nem túl nyálas? - nézek Marcsára kérdőn, mert azért azt sem szeretném. Mármint... a romantikus biztos jó valamilyen szinten, de nem akarom, hogy Karola azt higgye én ilyen tesze-tosza vagyok. Vagy nem is tudom mi a jó szó arra, amit gondolok. Mindegy. Jó benyomást akarok kelteni, az a lényeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=810032#post810032][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.05.31. 23:28[/b][/url]

Mintha egy nagyon komoly, fontos és megismételhetetlen dolgozat részletein gondolkoznék, olyan szigorú arccal meredek szerencsétlen tojásra, próbálva eldönteni a villás nyelv rontana, vagy javítana az ábra minőségén. "Minőségén." - Ó ó ó ó ó ó ó - lelkesedek be azonnal, ahogy egy fél mondat megváltoztatja az elképzeléseimet, és már nézek fel, ki is szúrva a színváltós festéket. - Zseni vaaagy - és ezzel el is dőlt milyenek lesznek majd a csillagok. Attól most tekintsünk el, hogy nappali tájképet rajzolok, lesznek csillagok, méghozzá narancs és rózsaszín színekben vibrálók, mert ez akad legelőször a kezembe.
Morcosan hunyorogva pislogok fel, én elhiszem, hogy viccesnek gondolja a dolgot, de majd - akkor nevess, ha utána festékesen szaladgálok a nyomodban, és mindenedet összekenve ölelgetlek szét a folyosó közepén.
Belemerülök a nagy csillagpöttyözésbe, így hümmögve várom a szót amire reagálnom kell. Nem lesznek itt túl sűrűn? Túl ritkán? - Jajj már, hát a festékkel töltött tojás épp olyan rossz ötlet mint a sima festék - nyögök fel, és előre látom a sorsom, ahogy a húsvétot idén Masa helyett egy két lábon járó, csöpögő festékszörny édesíti majd meg. Kornél közben kitalálja mit szeretne, titok, így hát hümmögve elkezdek gondolkodni mit is mondjak a kapott betűmmel. - Hűűha, ká? K mint Karola, ha már témánál vagyunk - vigyorodok el végül, szinte énekelve a szavakat.
- Amúgy nem - komolyodok el kicsit, hogy ne csak a viccből éljünk - szerintem tényleg jó ötlet, nem hiszem, hogy kellemetlennek tartaná. Figyelmes - toldom meg, reményeim szerint meggyőzően, mielőtt magamtól kicsit eltartva megcsodálnám az elkészült művemet. - Szerinted Kócos haza tudja vinni Anyáéknak valahogy úgy, hogy épségben meg is kapják? - hümmögök kételkedve baglyunk képességeiben, majd igazából vállat vonva lerakom a kezemből száradni egy dicső sorozat első tagját, és nyúlok a következő áldozatért. Még csak most kezdek belejönni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=822717#post822717][b]Palotás Panna - 2020.12.08. 14:26[/b][/url]

Á, nem igaz már! Matyi bá' megint engem szivat, de tényleg! Kultúrából, basszus! Ennél kultúráltabb én már nem leszek és nem érdemlek trollt, mert beszóltam a Viktornak. Persze a híres Viktorka és a többiek, mert az apjuk kviddicssztár volt, meg ilyenek! Ja, persze, Ausztráliában, bizonygatták. Hagyjál már, ott azt sem tudják, hogy mi az a a gurkó, mert a nagy pókok elől menekülnek! Na, ha ilyeneket tudok, hogy lehetnék kultúrálisan alulfejlett, hmm? A többiek meg csak röhögnek, arra persze nem járt semmi. Diszkrimizélódottam Matyikám! És ugye nem vagy legilimentor, hmm? Körbenézek, de nem látok senkit, aki figyelne, meg úgy Matyi bát sem a közelben, úgyhogy mugli módjára megpróbálok "dekázni" kezdek a könyvvel. - Ezaz! - mosolyom szélesebbre már nem is tudna húzódni, ahogy sikerül, majd a következő rúgásnál még jobban rákészülök, ahogy közelebb lépek a siker érdekében.
- Teszek a kultúrádra Mátyás, az igazságtalan! - rúgok bele még egyet, ami viszont, már nem arra megy, amerre szántam és ketté is szakad. Opszika! Elhúzott szájjal nézem, ahogy repül az egyik fele felfelé, a másik meg éppen landol az udvar füvén. De nem gond, majd Polka összerakja valahogy, biztos ismer ragasztóbűbájt, meg ha már itt tartunk koszeltávolítót is kéne rá szórni. Csak a biztonság kedvéért, nem mintha szamárfüles lenne és bármilyen kosz rámászott volna. Áh, ugyan. De ha mégis, akkor más volt! Szóval az egyik fele a könyvemnek már biztonságban van, a másik viszont... eltalál egy csajszit, valahol a válla környékén, mert épp befordul oda. Minek kell arra menni, amikor láthatná, hogy repülő könyfél invázió veszély van! Nem tudom elképzelni, hogy mi járhatott a lány fejébe - remélem most már nem a könyvem -, amikor csak úgy erre jött. Azért elkezdek szaladni, és ahogy közeledek, felkapom a másik felét a könyvnek, és megállok a csajszi előtt.
- Minden oké? - sajnos vigyorgok, mert vicces volt, ahogy kivédte a gólomat. - Panna vagyok a négy á-ból. Amúgy nem láttad, hogy megtámadtak? - teszem csípőre a kezeimet és nézek rá türelmetlenül, mert a válaszából gyorsan ki fog derülni, hogy miféle. Láttam már, csak nem jegyeztem meg a nevét. Pedig úgy jó fejnek tűnik, majd megkérdezem Catherinát, hátha ismeri. Addig is, amíg válaszol az egyik lábamról a másikra állok, mert nem nagyon bírom nyugton ezt a várakozást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=822743#post822743][b]Tóth-Kiss Anabella - 2020.12.08. 20:27[/b][/url]

Megírtam a leckéimet, de semmi kedvem nem volt a szobámban ücsörögni, meg untam is már magam nagyon, úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy teszek egy kört az udvaron. Kissé hűvös volt, de legalább sütött a nap, szóval ez egy újabb ok volt arra, hogy kimozduljak. Egyébként is szerettem a szabadban lenni, a szüleimmel is sokat kirándultunk meg rengeteg időt töltöttem el játékkal az udvarunkon, mivel kertes házban éltünk. Miután felöltöztem viszonylag meleg ruházatba, neki is indultam az utamnak, amely egyenesen az udvarra vezetett. Közben azon filóztam, hogy írnom kéne a szüleimnek egy levelet, hogy mi újság van mostanság velem, mert már két hete írtak, és még mindig nem válaszoltam nekik. Olyannyira belemerültem ebbe az egészbe, hogy hirtelen meglepetésként ért, mikor megláttam, hogy egy könyv repül felém. Épp befordultam az említett helyszínre, amikor vállon mert találni egy könyv, és már későn próbáltam meg elfordulni a vészhelyzet elől, az bizony nekem ütközött. Közben egy lány kezdett el szaladni felém, akihez feltételezhetően az a bizonyos veszélyes könyv kapcsolódott, és akit már látásból ismertem, de még sosem beszéltem vele.
- Nincs gond, csak kicsit jött nekem - válaszoltam neki sebtiben, majd én is válaszoltam arra, hogy "honnan is származom":
- Anabella vagyok a III/B-ből.
A következő kérdése váratlanul ért, de teljes mértékben jogos volt, lehet, hogy más gyorsan lereagálta volna a támadásos akciót, de én egyszerűen nem voltam képes rá, mert nem itt járt az agyam.
- Hát, tulajdonképpen nagyon el voltam gondolkodva, szóval nem volt igazán időm kivédeni a támadást - mondtam Pannának, miközben a hajamat babráltam pironkodva.
- De amúgy mit csináltál itt? Megtanítasz rá? - kérdeztem tőle csillogó tekintettel. Mindig szerettem valami újat tanulni az emberektől, ez is közrejátszott a nagy érdeklődésemben. Igazából vevő voltam bármire, nem volt kedvem egyedül lenni, úgy tűnt, hogy a másik lány is hasonlóképp vélekedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=823209#post823209][b]Palotás Panna - 2020.12.16. 20:04[/b][/url]

A bosszúm a könyvön elég jól sikerült, megbüntettem ezzl Matyi bát minden bizonnyal! Majd ha kérdezi, hogy hol a könyv, nem tudom mit fog szólni? Hát persze, hogy elveszett, sőt ellopták! Igen, a Viktor volt, a Markovits. Az egész családjuk egyszerre született, vagy mi van? Biztos van nagy zsivaj otthon, igaz? Á, szóra sem érdemesek, hiszen az én Polkámhoz senki sem ér fel. Ja, de, Catherina Volkov, aki egy nagyon jó fej és belevaló csaj. Valahogy minket nem annyira szívlelnek a többiek, de legalább ez kölcsönös. Na, de térjünk vissza a kazetta elejére. Szóval szegény lányt jól eltaláltam, és tök kedvesen reagált, ahhoz képest. Szóval eddig nagyon jó pontotkat szerzett. Ha van csokija, ő lesz a legjobb barátom, amíg megeszem. A csokit, nem kell ám félreérteni!
- Oké, nekem Ana leszel, vagy Bella? Melyik tetszik jobban? - hát eddig bírtam nyugton, szóval körbe körbe járkálok alány körül, néha felugrálva. Van némi mozgáshiányom, mert annyit kell ülni az órákon, hogy majdnem befordulok. De lehet, hogy ma Matyi bá volt a bűnös, meg a Viktor. Minden bizonnyal a srácok.
- Á, semmi gond, csak kíváncsi voltam - vigyorgok, mint a tejbetök. - Persze, szívesen. A mugliknál van egy játék, a foci... ismered? - kérdezem, de tök mindegy mit mondd, mert ha már belekezdem, csak elmondom, nem? De. - Szóval, ott be kell rúgni a kapuba a labdát, de vannak ilyen trükkök, mint a dekázás. A labdát felfelé rugdossák és az nyer, akinek később esik le a földre. Azt hiszem - vonok vállat lazásan, engem aztán nem érdekel az igazság, de láttam ilyet már. Szóval csak ez lehet a szabálya, mert más értelmét nem igazán látom.
- Kéne egy labdaaaaa - nézek körbe, miközben elhúzom a szó végét. Meg is találok egyet, és rárohanok, majd visszasietek Anahoz. - Hát, nem vagyok benne jó, de figyelj - ekkor leengdem és belerúgok egy kisebbet, majd szerencsémre éppen nem pantan el. Szóval még egy rúgás, de az elpattan a fenébe, én meg mérgesen toppantok egyet. - Na, így valahogy - fintorgok tovább. - Tiéd a lehetőség, egyelőre én vezetek kettővel - vigyorgok, mert ez a lány cuki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=824655#post824655][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.01.16. 18:29[/b][/url]

- Mindkét becenevet használom, vagyis valaki így hív, valaki úgy, szóval az Ana rendben van - hadartam a lánynak. Mivel ő Pannaként mutatkozott be, így arra gondoltam, hogy azon a néven fogom szólítani. Persze hívhatnám Panninak, Pannusnak is, de az szerintem nem nyerné el a tetszését. Túl vagánynak nézett ki ahhoz, hogy ne Pannának szólítsák... ha meg máshogy akarja hívatni magát, úgyis szólni fog, attól nem tartottam.
- Valamennyire igen, de nem annyira. Apa nagy foci rajongó, azt mondta, hogy majd egyszer kivisz magával egy meccsre. Lesz szotyi meg tökmag is, ezért már megéri kimenni. Remélem, sózott lesz - magyaráztam a lánynak, persze most is csak a hasamra tudtam gondolni, de azért valamennyire érdekelt a foci is. Amit meg most Panna csinált, az meg annál inkább, mert nagyon mencsinek tűnt a csajszi, úgyhogy tuti valami mencsi dolgot művelt a könyvével.
- Jajjj, apa nagyon boldog, amikor a kedvenc csapata berúgja a labdát a hálóba! Olyankor mindig felpattan a fotelból és röhögve ordibál... anya meg olyankor mindig hoz neki egy újabb sört, hogy lecsituljon - meséltem a lánynak a futballbeli tapasztalataimat, amiket egyelőre csak apám révén ismertem.
- Ez tök jól hangzik! - lelkendeztem, és már el is képzeltem magamban, ahogyan addig rugdosom a labdát felfelé, amíg le nem esik, azaz az örökkévalóságig... na jó, nem. Közben Panna máris elővarázsolt egy labdát, nem is tudom, hogy mennyire lepett meg a dolog, hiszen mégiscsak a varázsvilágban voltunk. Én tuti, hogy egy fél napon keresztül kerestem volna a lasztit, ahogyan magamat ismertem.
- Tyűűűű, ez egész jól ment! - néztem ámulva, ahogyan a másik a lasztival játszott. Hát, fel kell kötnöm a gatyát, ha fel akarok zárkózni hozzá, úgy voltam ezzel a dologgal. Nem kispályás a csaj! A mutatványa után átvettem tőle a labdát, majd belerúgtam egy nagyot felfelé ívelve, ám a kerek tárgy ahelyett, hogy a lábamhoz pattant volna vissza, a fejemet találta el, de azt rendesen.
- Aúúúúú! - szisszentem fel morcosan a fejemet fogva, majd átadtam a gonosz lasztit Pannának.
- Asszem ez nullának számít, te jössz! - szenteltem minden figyelmemet a másikra, és reménykedtem benne, hogy a következő körben jobban fogok szuperálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=824780#post824780][b]Palotás Panna - 2021.01.17. 09:31[/b][/url]

- Oké, akkor Ana leszel... vagy Bella - horkantok, aztán nevetek a szokásos csilingelő hangomon, amit amúgy utálok. Olyan, mintha hercegnő lennék egy mesébe, pedig én inkább a páncélos lovag lennék, aki megmenti őket. Mennyivel menőbb már, mint bezárva várni valakire, hogy talán megmentsen. Amúgy sem derül ki sosem, hogy mit akar a sárkány a hercegnőről, meg az sem, hogy hogyan zárja be. El sem fér a mancsába a kulcs, de béna.
- Hú, de jó neked! Én is elmennék focimeccsre... főleg a tökmag miatt - csillanak fel a szemeim, bár nem tudom, hogy érdekelne-e a mugli játék. Amikor véletlenül néztem, hogy mi az, eléggé unalmas volt, legalábbis, amit a tévében láttam. Amikor a srácok csinálták, az viccesebb, főleg, amikor veszekednek, hogy kiről ment ki.
- Fuj, egyszer megszagoltam és elég büdi volt. De tényleg szeretik a felnőttek. A felnőttek furák, inkább innék egy naracslevet - mondom fintorogva, és amúgy tényleg jó lenne egy kis narancslé, mert  eléggészomjas vagyok a nagy mérgelődésembe. Vagyis, mióta itt van Ana már nem is vagyok annyira mérges Matyi bára, szóval tök jó, hogy itt van. Aztán pedig bemutatom focitehetségemet, és sikerül kettőt is belerúgnom, juhé! Átadom a lehetőséget Ananak, aki közben megdicsér.
- Köszi, ez nem túl sok, de azért nem volt könnyű - nehezítem egy kicsit a dolgát a szavaimmal, bár nem tudom minek. Talán a versenyszellem még ilyen alkalmakkor is kitör belőlem. Nagyot kacagok, ahogy a fejére esik a laszti, de attól, hogy nagy bennem a versenyszellem, még nem hagyom rá a dolgot.
- De, eltalált és a fej is ér, szóval kettő-kettő - lassan abbahagyom a nevetést, és felé fordulok. - Azért nem fáj, ugye? - kérdezem kiabálva felé, miközben összeszedem a lasztit. Visszaszaladok hozzá, majd nagyon koncetrálva újra megpróbálom. Az első természetesen sikerül, de annyira elpattan, hogy nem tudom elérni, pedig rohanok utána.
- A fenébe, ez egy hülye játék - mondom mérgesen és Ana felé rúgom a labdát indulatosan. Az agyam megint felforr, pedig azt hittem, hogy ügyes leszek ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=824835#post824835][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.01.17. 18:39[/b][/url]

- Haha, oké, nevezz ahogy akarsz, mármint Ana-nak vagy Bella-nak - nevettem vissza vígan, úgy tűnt, egyre jobban kezdett oldódni a köztünk lévő nem létező feszültség. Végül is egyáltalán nem bántam, hogy nekem csapódott az elején az a csodakönyv, így legalább Benji-n, a plüss pandámon kívül mással is tudtam beszélgetni. Még anyától kaptam, hogy vigyem magammal az új helyre, azt mondta, hogy Benji majd vigyáz rám, és ha ránézek, mindig ő meg apa jutnak az eszembe róla.
- Már nagyon várom, hogy apa elvigyen arra  meccsre! Tudod mit? Majd teszek félre neked tökmagot, apa úgyis egy valagnyit szokott venni - duruzsoltam a lánynak lelkesen. Közben azon filóztam, hogy vajon egy tökmag meddig tud elállni? Mikor romlik meg? A héja biztos sokáig védi, szóval sokáig jó kéne, hogy legyen...
- Egyszer belekóstoltam apa sörébe, amikor kiment a szobából... undorító íze van és nagyon büdi! Nem értem, mit szeret rajta apu, de érdekes, mert ha pár dobozzal megiszik belőle, tök jó kedve lesz meg néha csinál vicces dolgokat. Anya nem annyira örül neki, nem értem, hogy miért. Pedig szereti, ha apunak jó kedve van. Akkor meg miért veszi neki a bűzitalt? Áh, a felnőttek olyan furák! - legyintettem, miközben hangosan végigvezettem ezt a gondolatsort.
- A narancslevet én is imádom. Anya régen szerette, de mostanság nem issza, mert azt mondja, hogy sok a sava vagy mi... meg hogy cukros. Tényleg nem értem a felnőtteket - közöltem Pannával elgondolkodva. Nem is akartam tovább csűrni-csavarni a dolgot, mert tudtam, hogy úgyse fogom megérteni a "nagy emberek" gondolkodásmódját.
- Te jól kijössz a szüleiddel? - kérdeztem tőle a szemöldököm felvonva. Nem ismertem a lányt, így azt se tudtam, hogy mi a helyzet szülők terén. Szerencsére én jól kijöttem a sajátjaimmal, de azért időnként elég szigorúak tudtak lenni.
- Nem fáj a fejem - válaszoltam a lánynak, miután megtörtént az incidens. Lehet azt se éreztem volna meg, hogyha fájt volna kicsit, annyira lekötött ez az új játék, amit Panna kitalált.
- Ó, tényleg? De szupiiiii!!! Nem tudtam, hogy a fej is ér! Juhúúú! - tapsikoltam ugrálva a lány előtt. Ezek szerint mégsem voltam olyan béna első próbálkozásra, mint gondoltam. Nagyon feldobott az a tény, hogy fej-fej mellett haladtunk a pontozásban. Egy kis időre rá Panna újból szerzett egy kis előnyt, majd mikor a laszti elpattant, láttam rajta, hogy megcsapta a düh szele, és elég erőteljesen felém rúgta kerek tárgyat. Reakcióból arrébb ugrottam, a labda pedig tovább gurult. Miután felfogtam, mi történt, gyorsan utána is eredtem, majd megpróbálkoztam a következő körrel. Felfelé célozva megrúgtam a lasztit, ám olyan nagy hévvel sikerült belerúgnom, hogy az a magaslatba érve lefele menet elgurult valahova.
- Hú, ez nem sikerült túl jól... megkeresem. Lehet jobban jártunk volna, ha csúzlizunk - kiáltottam oda a lánynak, majd fel-alá rohangálva elkezdtem keresgélni a kerek céltárgyat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=824889#post824889][b]Palotás Panna - 2021.01.18. 19:39[/b][/url]

A névkérdést simándiba megoldottuk, a meccsről pedig kapok ajándékot. Hát ez mesés!
- Ú, imádnálak érte, de csak kicsit, mert még hozzászoksz! - nevetek, miközben ő azt ecseteli, hogy milyen a sör. Nos, én is belekóstoltam már, és tényleg undi valami, nem tudom, hogy sokan miért szeretik. Hihetetlen, hogy ilyesmiket megisznak az emberek, meg olyanokat megesznek, hogy juj. Egyszer láttam, hogy valami körömizét ettek, hát akkor majdnem kihánytam magam.
- Furák, és rossz az ízlésük, meg nem tudják, hogy nekünk mit kéne adniuk és ilyenek - vonok vállat, de egyetértően nézek az új ismerősömre. Ana jó fej, egy rugóra jár az agyunk, és nem akar többnek látszani, mint ami. Ez ritka tulajdonság, mert a fiúk is állandóan menőznek, vagy menőznének. Persze engem aztán nem érdekelnek az ilyen dolgok, én megvagyok magam is, és már van két barátnőm. Na, hát és el ne feledjük Polkát, aki nélkül biztos rosszabb lenne az egész élet. Szeretem őt, nagyon.
- Nem is kell, mert tök buták sokszor. "Majd ha ilyen oidős leszel, te is megtudod." - utánozom anyát. - Persze, kamu az egész - rúgok bele egy kavicsba, ami messzire repül, én meg követem a szemeimmel. - Aha, én bírom őket. És tudom, hogy szeretnek, még ha büntetnek is, csak tudod, ki kell mutatniuk, hogy ők a főnökök - kacarászok egyet és a fejemet rázom. A hajam pedig ide oda száll, remélem nem nagyon kócolódik össze. Kiegyelítődik a focitudásunk, ami egy kicsit fáj, mert én mindig nyerni szeretek és azt hittem Ana bénább nálam. De nagyjából egyforma jók vagyunk, ami kicsit meglepő, de biztos csak szerencséje volt. Persze mondhattam volna, hogy nem ér a fej, de úgyis tudom, hogy ér, szóval zavarna, hogy tudom, még ha ő nem is. Na, de én jövök, és nem sikerül és el is rúgom a fenébe a lasztit. Még jó, hogy nem rúgtam mellé dühömben, mert olyan azért sokszor szokott lenni.
- Csúzli? Neked van? Az enyémet elvették és azt mondták, hogy majd csak hétvégén kapom vissza, vagy akkor sem. Olyan szemetek a tanárok néha - morgolódom, mert lásd, Matyi bá szerint sem úgy van, ahogy én tudom. Pedig ez tuti!
- Szóval van csúzink, vagy valami gumink, hogy cisnáljunk? Sajna az enyém mind elszakadt, mert órán... izé szünetben azzal játszottam és elszakadt. vagy már mondtam? - nézek rá kacsitva, mert lebuktatom itt magamat a hülyeségekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=825136#post825136][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.01.23. 00:05[/b][/url]

- Ugyan, semmiség! - válaszoltam mosolyogva a lánynak. Az már biztos, hogy remek humorérzékkel bírt, ezt pedig különösképp díjaztam.
- Ez így van. Én amúgy imádom a pizzát meg a bolognait... anya meg csak ritkán csinál ilyen kajákat, mert az mondta, hogy szerinte egészségtelenek ezek az ételek... nem mindegy amúgy? A lényeg, hogy finomak. Amikor apa a szivarját szívja, az nem számít egészségtelennek? És még büdös is. Anya bezzeg olyankor nem szól rá és nem veszi el tőle, pedig káros hatással van az állapotára. Na, mindegy, sosem fogom megérteni a felnőtteket - válaszoltam a lánynak, úgy tűnt, hogy ebben közös nevezőn voltunk.
- Igen, ebben van valami - bólogattam hevesen. Úgy tűnt, hogy a lány már nagyon tapasztalt volt ebben a témában, én pedig felnéztem rá, hiszen nekem még nem volt annyi élettapasztalatom a szülőket illetően, mint neki. És ez ügyben nyilván ő volt az okosabb.
- Hát persze, hogy van. Mindig magamnál hordom, amikor nincs felnőtt veszély. Azaz nincsenek felnőttek a környéken. Úgy vagyok vele, hogy sose lehet tudni, mikor mire kell használnom - magyaráztam a lánynak. Nem értettem igazán, hogy tőle miért vették el a tanárok, mondjuk én órák során sose vittem magammal az enyémet. Talán pont ez volt idáig a szerencsém.
- Keressünk üres üvegeket, biztos találunk itt párat. Aztán azokkal lehetne gyakorolni a lövést, egyszer te lősz a csúzlimmal, aztán utána én, szóval felváltva csináljuk. Otthon apa üres sörösüvegein tanultam meg a célzást a csúzlival - magyaráztam a lánynak a tapasztalataimat, meg hogy mit hogy kéne csinálni... az pedig már csak rajta múlott, hogy mit fogad meg és mit nem. Az álláspontom alapján, amennyiben kellő üveget sikerült összegyűjtenünk, akkor ugyanúgy gyakorolhattuk a célba találást, mint az otthoni környezetben.