A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

Mióta idejár egyértelműen úgy tekint Beliánra, mint a második, apukájára, mert hát Erikkel azért mégiscsak egy kicsivel több időt tölt, így neki jár az első hely. De ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretné, hiszen itt, az iskola fala közt ő volt az első ember, akivel megtalált a közös hangot. Annyi mindenben hasonlítanak, hogy az lenne csoda, ha ez nem történt volna meg.
Épp most fejeződik be az egyik közös órájuk, és int, hogy várjon egy kicsit, mielőtt elmenne. Mostanában kezdi kibontakoztatni szárnyait a versírás terén, és Belián az első, akinek megszavazza azt a bizalmat, hogy megmutatja neki a kis alkotásait. összerántja táskáján a cipzárt, egyedül azt a kopott kis jegyzetfüzetet hagyja elől, amibe firkálgat. Ez nem az, amivel kommunikálni szokott, azt nem használja ilyen célokra. Egyetlen szó nélkül csapja le elé a füzetet, egyelőre nem szeretné kommentálni, majd csak akkor, ha már tanára elolvasta az egyszerű kis versszakokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=844958#post844958][b]Rónaky Atala Kamilla - 2022.03.29. 22:23[/b][/url]

Mióta idejár egyértelműen úgy tekint Beliánra, mint a második, apukájára, mert hát Erikkel azért mégiscsak egy kicsivel több időt tölt, így neki jár az első hely. De ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretné, hiszen itt, az iskola fala közt ő volt az első ember, akivel megtalált a közös hangot. Annyi mindenben hasonlítanak, hogy az lenne csoda, ha ez nem történt volna meg.
Épp most fejeződik be az egyik közös órájuk, és int, hogy várjon egy kicsit, mielőtt elmenne. Mostanában kezdi kibontakoztatni szárnyait a versírás terén, és Belián az első, akinek megszavazza azt a bizalmat, hogy megmutatja neki a kis alkotásait. összerántja táskáján a cipzárt, egyedül azt a kopott kis jegyzetfüzetet hagyja elől, amibe firkálgat. Ez nem az, amivel kommunikálni szokott, azt nem használja ilyen célokra. Egyetlen szó nélkül csapja le elé a füzetet, egyelőre nem szeretné kommentálni, majd csak akkor, ha már tanára elolvasta az egyszerű kis versszakokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=844959#post844959][b]Helvey Belián Balázs - 2022.03.29. 22:42[/b][/url]

Kellemesen könnyedén tartja már óráit, de a fáradtság akkor is vele van. Ez persze szellemi, kibírható és kell, hogy minden maradjon abban a mederben, amelyben jól érzi magát. És ebbe robbant bele egy apró lány.
Rövid idő volt ismerkedni, annál rövidebb idő alatt gondolkodott el azon, hogy, kisebb és aranyosabb verzióban, no meg lányban, de lemásolta az élet. Vagy, hogy mégis sikerült valahol, valamikor egy zabigyerek. Persze, tudatosan neveli bele magát abba, hogy neki sosem lesz és sosem ismeri meg az érzést, azonban a nagytesó szerepe korábban is és most is kiválóan illik rá. De attól még gondolkodik erősen, mit művelt tizenpár éve és hol.
Orrnyergét dörzsöli meg éppen, amint hátradől a széken. Ekkor pillant felé, ahogy marad, míg a többiek már kint is vannak. Egy füzet kerül elébe, ami fölé hajol is, hogy mit rejt. Ez a másik, nem az ismert és más is van benne. Visszatolja orrára a szemüvegét és már falja is a sorokat.
Hosszú, csendes pillanatok múlva emeli rá arcát, amin egyelőre semmi nem ül, mint valami kritikus, úgy méricskéli fejben. Aztán hamar megtörik az álca, ajkai felfelé görbülnek, mutatva, nem szánta komolynak az előbbit.
- Ezt az oldalad eddig hol rejtegetted? - tolja vissza a füzetet, fejében pedig fel-felcsendül a számára igencsak tetsző sor az egyik versszakból. - Nagyon szép lett. Mi volt a múzsád, mesélj róla - mindig, mindenről meghallgatja vagy épp ő beszél. Beszélt akkor is, amikor először tért be az erdőbe, az első éjjel, ahol már együtt üvöltöttek az éjszakába.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=844963#post844963][b]Rónaky Atala Kamilla - 2022.03.30. 12:12[/b][/url]

Ha nem tudná ilyen-olyan elejtett híresztelésekből, hogy az apja valami lecsúszott drogos volt, és ha nem gondolná Beliánt kicsit fiatalnak az apasághoz, akkor még lehet, hogy benne is felmerülne a gondolat, hogy azért hasonlítanak ennyire kísértetesen egymásra, mert vér szerint is van valami közük a másikhoz. Így azonban  maradnak a szerencsés véletlenek, és a végtelen boldogság, hogy vele is bővült azok köre, akiket szeret, és akikben megbízik. Ez ritka, nehezen tud bízni.
Amíg Belián a versét olvassa, Tala előpecázza táskájából a beszélgetőfüzetét. Buta gondolat volt eltenni, gondolhatta volna, hogy viszonylag hamarosan szüksége lesz rá. Elvégre nem jó lenne beszélgetni is róla egy kicsit, vagyis igazából ebben egyáltalán nem biztos, mert egy kicsit kínosan érzi magát a témától. Olyan, mintha szégyellenie kellene, holott igazából nincs ebben semmi rossz, vagy elítélni való. Egyszerűen talán csak nincs hozzászokva, hogy ennyire megbízzon valakiben, hogy így kitárulkozzon.  
Mosolyogva vonja meg vállát a kérdésre, ő sem tudja, hogy eddig hol bujkált benne a költő. Igazából még most sem érzi úgy, hogy alkotói énje felszínen lenne, de tudja, hogy ez a jövőre nézve egy egész jó irány lehet. Előtte még az egész élet, hogy nagy műveket írjon. - Köszönöm! A múzsám? Nem is tudom így kifejezetten megmondani... - Ha nagyon megerőltetné magát mindenbizonyára vissza tudna emlékezni, hogy pontosan mi volt az ihlete, azonban talán inkább nem is szeretne erre gondolni. Gyorsan el is súvasztja a füzetet táskája mélyére, és eltereli a témát. - Mi újság az üvegházban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=845291#post845291][b]Helvey Belián Balázs - 2022.04.07. 13:50[/b][/url]

A bizalom értékét nagyszerűen élte át már akkor, amikor Hayden bízott meg benne először, majd később is, mikor már szavait hallotta, nem csak kanyargós betűit. Így, mikor ez a lányka füzettel állt előtte, könnyedén vette és adta a válaszokat, mintha csak azt mondta volna az élet, elég szart éltél meg mostanság éld át azt újra, ami szép. Lehet így is van, nem lehet tudni és nem is akarja, mert eléggé beleült már ebbe a szituációba és szereti annyira, hogy nem keresi az „okokat”. A sorokat olvasta ebben nem ismer magára, mert ő ennyi idős korában csak zeneszámok sorait tudta felmondani – bezzeg a verseket nem –, vagy épp átkölteni valami szépet trágárrá, ennyire futotta. Örül, hogy a mini-másának ennél azért jóval több jutott, mint neki. Hiába vezeti a kis naplóit Riley vagy épp a maga nyugalma kérésére, a fogalmazása továbbra sem egy nagy mesemondóé, nem ő lesz az új üdvöske az irodalomban. De attól még szereti tanítani, olvasni, nem csak azért, mert „ez volt, erre vették fel” és jobb nincs címen. Elég fásult, életunt tanára volt már ebben az életben, vagyis a korábbiban, mert szerencsére a Bagolykő falai között a jókat fogta ki.
- Ugyan, ez nem is komoly kérdés. Van, amikor csak jön, innen bentről – bök saját mellkasára, mert attól még neki is vannak olyan gondolatai, amit papírra lehetne vetni, csak senki sem teszi. Nyilván a lány is az érzelmeit hagyta előtörni és alkotni. Megérti, ha most zavarban van inkább, mintsem beszélne róla, nem is húzza tovább a témát, csendben mosolyogja meg a témaváltást. Mintha csak ő tenné.
- Ó, nagy buli még nincs. Jönnek szépen a bimbók, hajtások. Néhány növényt megrágott valami, most ők nálam gyógyulnak. Ha gondolod, hozok neked be egyet, szelíd, nem harap – veszélyes dolgot nem is bízna senkire, azoknak meg bajuk most nincs is, csak a szokásos körök. - A növényeid is jól vannak? - hátha erről szívesebben beszélget.