A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

Percenként pillantottam jóformán az órámra, rossz berögzülés, de a legkevésbé sem szeretek semmiből kicsúszni és igyekszem a gyerekeket is erre nevelni. Számukra is hasznos, ha nem tartják őket tovább, vagy kényszerítik maradásra. Amíg a lelkesedésük él, addig kell nyújtózkodni, különben tényleg oda az egész élvezzék a tanulást lehetőség. Ma a történelem óra helyett is környezet volt, így az elsősökkel növényeket és állatokat rajzoltunk, amiket a legjobban szeretnek, majd el kellett mesélniük miért. Mikor ezen túlestünk, megkérdezték, hogy kimehetnek-e szünetben az ügyeletes nénikkel, én pedig bólintottam. Mikor lejárt az idő, akkor összeszedtem a rajzokat, majd a három-négy maradozó diákocskához sétáltam. Az egyikük éppen olvasni próbált, jóval előrébb járt, mint a társai én meg odahajolva hozzá szívesen segítettem neki.
- Ke-res-te… - segítettem ki szótagolva húzva a szón az ujjam, aztán rá mosolyogtam. Megsimogattam a kisfiú fejét, majd hagytam, hogy a képeket nézegetve azt a pár soros szösszenetet próbálgassa. A többiek játszottak vagy színeztek itt bent, én pedig az ablakra függesztve a szemem bámultam kifelé a hóba. Élvezik, pedig hideg, lucskos és egyáltalán nem ruha barát. Azt hiszem kicsit eltávolodtam ezektől én már az évek alatt. Ha már szerencsétleneknek bent kell lenni szombaton, de még csak nem is kis időt, legalább érje meg. Engem se vonzott különösebben az itt lét ténye, de a hosszúhétvégének tudtak örülni. Én úgyis dolgozom meg leginkább otthon leszek, nem is érint igazán. Egy sóhajjal karba fontam a kezem, aztán a tanári asztalnak dőltem a fenekemmel, úgy figyeltem őket elmosolyodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716047#post716047][b]Hannah Schwarz - 2018.03.10. 12:14[/b][/url]

Percenként pillantottam jóformán az órámra, rossz berögzülés, de a legkevésbé sem szeretek semmiből kicsúszni és igyekszem a gyerekeket is erre nevelni. Számukra is hasznos, ha nem tartják őket tovább, vagy kényszerítik maradásra. Amíg a lelkesedésük él, addig kell nyújtózkodni, különben tényleg oda az egész élvezzék a tanulást lehetőség. Ma a történelem óra helyett is környezet volt, így az elsősökkel növényeket és állatokat rajzoltunk, amiket a legjobban szeretnek, majd el kellett mesélniük miért. Mikor ezen túlestünk, megkérdezték, hogy kimehetnek-e szünetben az ügyeletes nénikkel, én pedig bólintottam. Mikor lejárt az idő, akkor összeszedtem a rajzokat, majd a három-négy maradozó diákocskához sétáltam. Az egyikük éppen olvasni próbált, jóval előrébb járt, mint a társai én meg odahajolva hozzá szívesen segítettem neki.
- Ke-res-te… - segítettem ki szótagolva húzva a szón az ujjam, aztán rá mosolyogtam. Megsimogattam a kisfiú fejét, majd hagytam, hogy a képeket nézegetve azt a pár soros szösszenetet próbálgassa. A többiek játszottak vagy színeztek itt bent, én pedig az ablakra függesztve a szemem bámultam kifelé a hóba. Élvezik, pedig hideg, lucskos és egyáltalán nem ruha barát. Azt hiszem kicsit eltávolodtam ezektől én már az évek alatt. Ha már szerencsétleneknek bent kell lenni szombaton, de még csak nem is kis időt, legalább érje meg. Engem se vonzott különösebben az itt lét ténye, de a hosszúhétvégének tudtak örülni. Én úgyis dolgozom meg leginkább otthon leszek, nem is érint igazán. Egy sóhajjal karba fontam a kezem, aztán a tanári asztalnak dőltem a fenekemmel, úgy figyeltem őket elmosolyodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716050#post716050][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.03.10. 13:38[/b][/url]

Nagyon könnyű azt mondani, hogy majd lesz valahogy, akkor, amikor nem te vagy benne. Én sem estem kétségbe a rám váró feladattól, amikor polgármesternek jelentkeztem, hiszen nem kellett akkor mást tennem, mint mosolyognom, és megnyerően elmélyedni a másik fél szemében, azt bizonygatni, hogy velem jól jár. Hogy én majd elhozom ide a változást. Aztán megnyertem a választást, és azóta nem tudom, hogy mit tudok felmutatni. Találkoztam a fiammal párszor, bérelek egy szobát, és minden nap rendelek ételt magamnak, ezzel hozzájárulva a gazdaság fejlődéséhez. Ez nem valami nagy eredmény.
A munkatársaimat már ismerem, megtanultam a nevüket, és minden adatot, amit érdekes lehet róluk. Ez nem bizalmatlanság, de új ember vagyok itt, pontosan tudom, hogy ilyenkor az emberek megpróbálnak minden kis stiklit. Nem zavar a dolog, én is megpróbálnék azt hiszem elsütni még egy vagy két plusz gyereket, nagymamát vagy háromlábú kutyát, ha arról lenne szó.
Most azonban, hogy őket már ismerem, elindultam tovább. A boltosok és alkalmazottaik jó részével is találkoztam, és kaptam javaslatokat, észrevételeket tőlük is. Itt az ideje, hogy meglátogassam hát a falu fájó fogát, vagyis az előkészítőt, mely az ifjú boszorkányok és mágusok elméjét hivatott pallérozni. Fájó fog, mivel igazgató nélkül maradt, és nem tudom, hogy mi lesz vele, míg nem találunk megbízható embert. Az elsődleges probléma a tavaszi szünet környékig jó lenne, ha megoldódna, ám jelenleg még nem látom azt a bizonyos fényt az alagút végén. Ettől függetlenül megpróbálom legalább az itt dolgozókat megismerni.
Miss Schwartz osztályának ajtajában megállva nézem, ahogy a hölgy segíti a gyermekeket, és azt is, hogy a kicsik milyen lelkesen állnak hozzá a tanár személyéhez. Az egyik kislány sokadszor is felpillant rám, én pedig intek neki egyet, de nem akarom zavarni a munkálkodást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716052#post716052][b]Hannah Schwarz - 2018.03.10. 14:00[/b][/url]

Hogy a munkám mennyire élvezetes, azt ki-ki döntse el maga ugye, én a saját bevallásom szerint nem szeretem reklámozni, melyikkel és hogyan is érzek, de az biztos, hogy észrevehetően szívesen voltam itt. Azt hiszem régebben szükségem volt már valami állandó mégis változó dologra, mint hittem. Lehet sok dologra túl későn is ébredtem rá, de most úgy éreztem minden a legnagyobb rendben. Sebby edzésen volt, Dolfit pedig munka előtt Lucáékhoz vittem, Pascallal elég jól megértik egymást szerencsére. Sőt, néha túlságosan is. Így viszonylag gond és megoldandó dolog mentesen ment ez a plusz, számomra értelmetlen munkanap is.
Ahogy a pár, a hidegbe ki nem vágyó gyereknek segítettem, vagy éppen csak figyeltem, hogy minden rendben legyen, kiszúrtam a nézelődést az ajtó felé, aminek mindeddig háttal voltam. De a kislány integető mozdulatára kénytelen voltam a vállam felett hátra pillantani érdeklődve.
- Ó, szép napot. Segíthetek? Valakinek az édesapja? - kérdeztem szokásos módon, mert őszinte kell legyek, nem helyi lévén nem vagyok minden arccal és névvel tisztában, sőt, ha nagyon komolyan veszem a családon kívül csak a fodrászomról tudok eleget. Róla mondjuk a mindent is. Egy csoda az az ember.
- Tomi, kérlek tedd azt le - szóltam rá a ragasztót a társa felé nyomogató kisfiúra, szerencsére a hangom se kellett megemelni, és megtörtént. Nincs mindig ilyen könnyű dolog velük. De azt hiszem megéri a dolog, mi formálhatjuk a jövőt, abban van haszon elég, ha az ember jól csinálja. Elég csak a kis Erdős-Prinz lányt, vagy a Krise hölgyikét nézni, akik lelkesek a kis egyéni foglalkozásaimon. Közben közelebb sétáltam és a férfihez is léptem, majd a kezemmel mutatva az utat beljebb is invitáltam.
- Jöjjön csak be nyugodtan, szünetük van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716053#post716053][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.03.10. 14:17[/b][/url]

- Üdvözlöm.
Bevallom, eléggé zavarba jövök, amikor lebukok, de nem nagyon jelenik meg érzelem az arcomon. Csak kellemetlen, mert már éppen készültem vicces arcot vágni, már majdnem élveztem egy pontját a mai napnak, aztán visszarángattak a valóságba, és most egy kicsit még át kell szoknom a komoly felnőtt szerepre.
- Nem, nem tudok róla. Vagyis, nem, ilyen korú példánnyal nem rendelkezem.
Képzeletben köhintek egyet, mintha ez kellene ahhoz, hogy teljesen átváltsak, de rendben van, megérkeztem önmagam bőrébe, remek. Beljebb lépek, ha már engedélyt kaptam rá, és most, hogy így rákérdeztek, elmerengek azon, milyen is volt, amikor a gyermekeink még csak ekkorák voltak. Valahogy jobban működött minden, most azonban, hogy nagyrészt itt vannak, rájöttünk, hogy valójában minket nem tart együtt semmi. Megint, de félek utoljára.
- Wittner Erik vagyok, Bogolyfalva új polgármestere.
A hangom fokozatosan halkul le, amikor a titulusomat mondom, mintha nem akarnám, hogy rajta kívül más is hallja. Nem akarom feltétlenül, hogy a gyermekek hazatérve azt mondják, hogy ma meglátogatta az iskolájukat a polgármester, felesleges pletyka lenne csak. Vagy nem, de pánikkeltésnek kiváló.
- Szeretném megismerni azokat az embereket, akik nap, mint nap részei a falunak, és érdekelne a véleményük. Szeretném, ha fejlődnénk, és ha meghallhatnám a valós panaszokat.
Félek, hogy vannak olyanok, akik a saját számukra fontos részeket kiemelik, míg számos problémát, ami gátat vetne az ő fejlődésüknek, elsikálják. Tudni akarom a titkokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716056#post716056][b]Hannah Schwarz - 2018.03.10. 15:16[/b][/url]

Pár pillanatig hezitáltam, hogy mit is kéne tennem igazából. Megesik, hogy megjelenik egy szülő, de nem ilyenkor szoktak és nem is nagyon jöhetnek a teremhez, ha csak nincs nyomos okuk. Jobbnak láttam hát elébe menni ennek a kérdéssel, de idő kellett, hogy összetegyem, mit is akar mondani azzal, amiket kiejt a száján. Nem vagyok lassú felfogású, de a gyerekeken kívül egyre kevésbé használom megint a magyar nyelvet. Otthon gyakorlatilag azért is éljük a németet Sebbyvel, ha kell, ha nem. Lewyék hozzászoktak és elélik velünk, mások meg kénytelenek és így jártak.
- Kisebb? Beiratkozás? - nézek kissé furcsán, nincs időszak rá és nyílt nap sem, de én a lehető legtöbbet igyekszem megtenni, ahogy a férfire nézek. A kora és a külseje alapján nem úgy hinném, hogy nincs már legalább egy gyereke, aki nagyobb is esetleg, de talán egy kicsi is. Sosem lehet tudni. Közben már a teremben volt ő is én pedig visszasétáltam az asztalhoz a kiszaladó Réka rajzát elvéve, hogy eltegyem a többihez. Ő lelkesen köszönt a „bácsinak” majd tovább is állt.
- Ó, Hannah Schwarz, örülök - nyújtottam felé a jobbom, hiszen illendő volt bemutatkoznom, de mindjárt világosabb lett, mit kereshet itt. Megteheti. Apám mondjuk jobban kapizsgálná ezt, mert ő szeret belefolyni ilyen szinten is a városvezetésekbe vagy a politikába. Nekem nem tisztem és szándékom ebben bármerre gondolkodni. Rámosolyogtam, majd fel is kellett nevetnem.
- Elnézést, de a valós panasz, meg amiket itt hallani fog, már bocsánat, de két teljesen külön dolog. Mióta itt dolgozom, ha valami probléma volt, az leginkább zsörtölődő kisegítők, beszállítók vagy manók miatt volt. Leginkább önös érdekből - vontam vállat, és igyekeztem úgy átlépni a mondandója hangvételét, mintha nem érezném ki belőle azt a tipikus kampányszagot. Amikor kellene valamit felmutatni, ezért az ember érdeklődik, hogy mondhassa, ezzel próbálkozunk. De ne legyen igazam.
- A gyerekek sok dologra rászorulnának. Új könyvek, iskolaszerek, amik rettenetesen gyorsan fogynak és egy igazgató. Másban nem szenvedünk szerintem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716061#post716061][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.03.10. 15:52[/b][/url]

- Kisebb sincs, mindenki elérte a Bagolyköves kort.
Furcsa belegondolni, hogy a legkisebbem, az én kis csalafinta hercegnőm is olyan idős lett, hogy már az iskolába járjon. A nagyfiam auror, a Dávidom meg dolgozik is, tanul is, ideális átmenet. Meg vagyok én áldva a nagycsaládos kedvezmény minden formájával. Sőt, a nagyobb fiam még a végén eléri azt is, hogy legyen mégiscsak egy kisebb, csak ő apuka helyett papának hív majd. Borzalmas, hogy milyen tempóba képesek öregedni, miközben én csak stagnálok. A korral meg ugyebár egyre jóképűbbé válok, de ezt senki sem mondogatja mostanság.
- Szevasz prücsök.
Pillantok utána, ahogy éppen csak egy pillanatra látom az alkotását is. Nem semmi a gyerekek energiaszintje, és hihetetlen, de mi is voltunk ilyenek. Aztán, ahogy nő az ember, és egyre több hülyeséget követ el, valahogy az energiaszintje is úgy csökken le. Pedig néha szívesen meghemperegnék a hóban, de akkor biztos idiótának titulálnának, mert nekem, akinek ilyen komoly hivatalom és életkorom van, nem tisztségem már a hóban hentergés. Néha csak úgy jó lenne ezen a szinten állni. Finoman szorítom csak meg a kezét, üdvözlőn, de nem erőszakosan, és nem hosszan. Nem vagyok a feleslegesen túlspilázott fizikai érintkezés híve, és ez meglátszik azon is, hogy milyenek lettek a gyerekeim is. Ezt a részét még valóban sajnálom is.
- Én is ettől félek, éppen ezért nem is bízom meg az ilyen információban.
Tudom, milyen az, ha az embernek lehetősége nyílik ilyen kinyilatkoztatásra. Minden szentnek maga felé fordul a keze. Bár nem kérek külön engedélyt rá, dehogy ne csak úgy ott álljak, mint valami faszent, hát én is nekitámaszkodok az asztalnak.
- Igazgató… ne is mondja, teljesen frászba vagyok, hogy mi lesz, ha nem találok senkit, aki alkalmas lenne erre a posztra. Várom a csodát, persze, hogy jelentkezik valaki, vagy visszatér Mr. Everett, vagy Mrs Felagund mondja azt, hogy megunta az unokázást. De nem tudom, talán inkább igazgatónak kellett volna pályáznom, és nem polgármesternek.
Mindenki jobban járt volna, mert akkor élhetnék a magam kis világában, nem kellene mindig öltönyt húznom, és nem lenne baj az sem, ha festékes lenne a pólóm csücske, hiszen gyerekek között vagyok, megesik az ilyesmi.
- Könyvek, iskolaszerek. Beszéljen az iskolai könyvtárossal, rendeljenek megfelelő könyveket, a pénz ne legyen akadály, küldök majd én is egy baglyot. Ha jól tudom, ott épp most zajlik végbe egy személyi változás, de bízom az igazgató bölcs döntésében. Az iskolaszerekre is ki fogunk találni valamit. Nem akarok tandíjat emelni, de talán vannak ismerőseim, akik tudnak valamit kezdeni a helyzettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=717668#post717668][b]Hannah Schwarz - 2018.03.22. 15:35[/b][/url]

Kicsit értetlenül álltam a látogatónk előtt, ezért is érkeztek kérdés formájában az aggodalmaim arra, miben is kellhetett volna neki bárki segítsen, ami elmaradt. Nem ez lenne az első, botlottam már random szülőkbe, akik éppen a tanáriba nyitottak be, mert senki nem irányította őket jó helyre. Szóval minden meghökkenés nélkül hallgattam őt, el is mosolyodtam a tényen, hogy ebben a kategóriában már nem érdekelt apuka az úr. Némi illem szorult belém, így hamar elengedtem a „á, akkor unoka esetleg?” kérdést, olyankor sok férfi nem szokott megkedvelni, többeket nehezen érint a koruk, az a durva, hogy már a saját korosztályomban is ezt tapasztalatom. Pedig a jó bor sem az újbor.
- Köszönöm Réka, kiveheted a játékokat - mondtam neki, hiszen tudtam, hogy erre vár. Van egy rakás memóriakártya és egyéb apróságok a nagy fiókjukba, de engedély nélkül nem vehetik ki. Ő nagy vigyorral el is sietett én pedig a polgármesterünkhöz fordultam vissza.
- Ezt jól teszi, bár attól tartok ez emberi sajátosság, mindenki életében megesett már a ferdítés, eltitkolás és az önös érdek is. A változó csak az, hogy a saját vagy a másokat érintő esetekben - osztottam meg vele az ugyan nem kért, de mindig meglévő véleményem egy kiszélesedő mosollyal, mert egyébként szívesen beszélgetek, bár sokszor érzékelik, hogy nem az anyanyelvem én igyekszem.
- Igen, biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű, ennek ellenére tényleg ez a leghamarabb megoldásra szoruló. Thomas sok mindent elintézett és pörgött az élet, igyekezett, hogy ne múljon a bürokrácián sok és jól menjen minden. Igazgatónak? Esetleg tanáripálya, vagy csak maga az igazgatás? - érdeklődtem meglepetten. Nem azért, mert ne néznék ki bárkiből ilyen törekvéseket, inkább mert általában vagy az illető is pedagógus, vagy erős hajlama van a vezetői szerepre, egy iskola életében egyik sem jöhet rosszul, de azért nem mindegy.
- Rendben van, majd összeszedjük a kollégákkal, mi is, ami sürgető és fontos, aztán adunk listát. Nem tudom van-e az iskolának alapítványa, pedig nem egy éve vagyok itt, viszont, ha ennek lenne egy nevesebb háttere, talán én is tudok támogatók szerzésében segíteni - dobtam fel végül, és bár sokszor nyilvánvaló mennyi kapcsolatom van, ritka, hogy ezt ajánlgatom. De kedvelem a helyet és a gyerekeket itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=719019#post719019][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.04.01. 09:57[/b][/url]

- Önnek nagyon határozott világlátása van, ha nem tévedek. Nem szeretne igazgató lenni?
Kötve hiszem, hogy egyetlen ajtón besétálással meg is oldanám a problémát, ami jelenleg fennáll. Nem ismerem még az itteni tanárokat, nem is tudom, hogy az idősebb kollégák hogyan fogadnák ezt a bájos, ifjú hölgyet, akit a polgármester rábökéssel választott. Valószínűleg rossz szájízzel, rossz májúan és rengeteg pletykával körítve. Azt meg nem szeretném, hogy egy olyan valakit, akit kedvelnek a gyerekek, kicsináljanak. A még igazán el sem kezdődött pályafutásom nagyon mély pontja lenne ez.
- Is-is. Alapvetően jogász vagyok, nem annyira alapvetően pedig művészettörténetet tanítok a Grosserliebben. Dorottya kedves ismerősöm, én vagyok a társalapító.
A negyedik, és eléggé vegyes érzésekkel kezelt gyermekem a művészeti iskola. Szerettem a nőt, az ötletet, és azt hittem, megvalósul. Nem így történt. Ma az egyik állandó munkatársam felesége. Az élet nem könnyű, de magára az iskolára, és arra, hogy megvalósult hihetetlenül büszke vagyok, tényleg úgy tekintek rá, mintha az egyik gyermekem lenne, éppen ezért szívesen beszélek róla.
- Van, még Elisabeth alapította. Azt hiszem azért is nem volt eddig szükség a komolyabb megjelenésére, mert ő is és Everett úr is nagylelkű összeget tettek bele, valamit utóbbi ahogy hallottam, hajlamos volt csak úgy is vásárolni, könyveket, berendezési eszközöket. Viszont azt hiszem, ha összefogunk, mind a ketten tudnánk kellő anyagi forrást felkutatni. Mit szólna, ha ön lenne az alapítvány vezetője? Szabad kezet kapna.  
Ha igazgatót nem is tudok azonnal előhúzni a kalapból, de már legalább a pénzkérdés megoldott lenne.
- Gondolom, addig amíg nincs megoldás, én felelek az intézmény működéséért. Ennek mindenképpen utánanézek.