38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 5. 19:42 | Link

Everett bácsi *-*

Hiányzott az előkészítő, és ha már úgy adta szabadideje, nem volt rest lesétálni a faluba, hogy benézhessen a régi iskolájába. Nehéz az elszakadás, eleve az előkészítős első napján is bőgve ment be, az anyja alig bírta levakarni a lábáról, szó szerint.
Aztán hamar megszokta, és most megint változás jött, és Bagolyköves lett. Furcsa volt, de nem lehetetlen, mindig is imádta az új dolgokat, rendelkeztek egyfajta varázzsal, amit fel kellett fedezni, és pont ez éltette. Csak elsőre ijesztőek.
Gyorsan múlt az idő, Ramóna is szép méretesre fejlődött, de még közel sem állt meg ebben a folyamatban, tizennyolc éves koráig bőven ráért magasodni.
- Szép napot, Everett bácsi! – köszönt a régi igazgatójának, sugárzó mosollyal, mint mindig, amint belépett az irodájába. Jól esett az ismerős légkör, a maga elragadó, gyermeki hangulatával, szerette az épületet.
Ja, néha őt is elragadta a nosztalgikus hangulat, hiányoztak a szép előkészítős emlékek, mint pl. amikor a barátnőivel a homokozóban alkották a szebbnél szebb várakat a játszótéren, vagy amikor az udvaron fogócskáztak, de aztán később az órákat is nagyon szerette, kivéve az éneket, abból mindig épphogy átment kegyelemből, pocsék az énekhangja. A tesi és a rajz már más tészta, azokért odáig, meg vissza volt, ahhoz képest, hogy egyébként az alvás az egyik hobbija, amit úgy űzött, mint olimpiai bajnokok a saját sportágukat.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 7. 22:38
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. június 10. 16:00 | Link

Rami

Telnek, múlnak a napok, közeledik az év vége. Nem olyan nagyon gyorsan, még van pár hét, de azért nem árt már most elkezdeni a rákészülést. Sok kisdiákot kell hamarosan elbúcsúztatni. Rájuk persze még vár jó pár teszt, rám meg az, hogy mindenki kis diákról véleményt alkossak. Megvallom őszintén már pár napja pakolgatom ezeket a papírokat jobbra meg balra, mert tudom, hogy ráérek, de ugyanakkor nem szeretném az utolsó pillanatra hagyni őket, egyszer már jártam így, és bár akkor is meg tudtam írni, mégis rosszul éreztem magam miatta, összecsapottnak véltem. Magam elé húzok egy random lapot a kupacból, Maróti Fanniét. Édes kislány, kissé visszahúzódó lett azóta, hogy a nagyapja elhunyt, kicsit talán szomorúbb is, mostanság viszont úgy néz ki, hogy ismét kezd a barátaival nagyon jó viszonyt kialakítani. papírt és tollat ragadok, ez lesz a piszkozati papírom, nem akarok egyből az értékelőre írni, mert tudom, hogy az nem lenne olyan szép és összefüggő, mint azt kívánnám. Első lépésként csak néhány szót írok le, melyek Fannihoz tartoznak, ezekből fogom majd megalkotni az egészet. Nem akarok sablont beleírni.
- Óóó Rami!
Mindig szeretem, ha visszatérnek a kisdiákjaim. Laura és Lili rendszeresen megfordulnak itt, így örülök, ha újabb és újabb arcok jönnek. Sonja ma szabadnapos, így egyenes út vezet az irodámba. Felpattanva, széles mosollyal sietek a lány elé, hogy két puszival köszöntsem.
- Gyere beljebb, foglalj helyet. A titkárnőm nincs ma bent, de kérsz valamit inni esetleg? Tudom, hogy hol tartja a kulcsokat.
Semmi alkohol persze, de a cukros italok is szépen elvannak pakolva, mondjuk én inkább a rostos híve vagyok, de tartunk mindent, egy kis irattárszerű helyen, ahol a hűtőbűbájjal kezelt szekrény pont alkalmas italok és ételek tárolására is.
- Mesélj, milyen az iskola? Hogy érzed magad ott fent?
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 11. 13:30 | Link

Everett bácsi *-*

Felcsillantak a lassan kamaszkorba lépett gyermek szemei. Az igazgatót mindig is kedvelte, bár különösebb baja egyik tanárával sem volt. Bírták kezelni a kissé nyughatatlan, hiperaktív természetét.
Az igibcsi puszis köszöntője szívét melengette, hiányolta is az előkészítőt, kicsit talán korainak is érezte, hogy ilyen gyorsan elengedték, még nem volt egészen tizennégy, amikor már megkapta a belépőt a Bagolykőbe.
 - Ó, köszönöm, Everett bácsi, de már ettem a kastélyban, mielőtt eljöttem, és ittam is. Finomakat főznek a manók – jó volt valakivel beszélgetni arról, mennyi változás is érte az elmúlt időszakban, március óta.
- Furcsa. Nagy. Minden sokkal nagyobb. Eridonos lettem, és képzeld, Várkonyi bácsi a kedvenc tanárom. Tudom, nem lenne szabad kedvencezni, de az ő órái a legjobbak – eredt meg a csöpp szöszke nyelve Thomas bátorítására. – A legjobb, amikor legálisan fenn maradhatunk sokáig, csillagokat nézni, bár az nagyon ritka, de mindig nagyon várom. És milyenek az új kicsik? Én annyira szeretnék egy kistestvért, de anyáék mindig azt mondják, hogy majd megfontolják. Ez nem igazságos, a majd meg a holnap sosem létezik.
Ritkán szokott elmélkedni az élet dolgairól de ezt az egyet hamar megtanulta. Igaz, az idővel gazdálkodni azóta sem tanult meg, rendszeres későnek bizonyult, és az alvás is kiemelt hobbijai között szerepelt, különösen mágiatörténeten. Azt nem szerette. - A mágiatörténet szörnyen unalmas. Önnek melyik tárgy volt a kedvence régen?
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. június 26. 16:43
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. június 17. 08:28 | Link

Ramikám

- Igen, ott tényleg nem lehet panasz az ételre. Amikor fent járok az igazgató úrnál, és úgy esik, hogy van módom rá, hogy ott ebédeljek, akkor megvallom, örömmel teszem.
Változatos, így jellemezném leginkább. Egyrészt rendeltetni szoktam az ételt, ha elhavazódom, másrészt vagy én vagy Ash főzünk valamit, egy időben főként Ash volt az, aki főzött, és néha kiásott engem a papírhalom aljáról. Szóval egy olyan elhavazott és kissé szétszórt embernek, mint amilyen én tudok lenni néhanapján, határozottan jót tesz az, ha van valami rendes étel is a napirendjén, vagy egyáltalán étel.
- Mindenkinek vannak kedvenc tanárai, meg olyanok is, akiket ki nem állhatnak. Ha jól tudom, még mindig a nagynéném férje a kedvenc mumustanár odafenn.
Én egy tradicionális tanárcsalád gyermeke vagyok, és ha csak Ash nem lép erre a pályára, akkor sok generációra felmenő hagyományunk velem szakad meg. Persze ott van még Lili, meg ha úgy adódik, hogy születik még gyerekem, akkor ő, de hát ez még rengeteg dologtól függ, egy viszont biztos, Sebastian Gérard Felagund, egy meghatározó nyom a fent tanuló diákok körében.
- Eridonos? Biztos voltam benne, hogy oda fogsz kerülni, hiszen a te mentalitásodhoz a legjobban az a ház illik. Gratulálok! Kik most a házvezetők arra?
Annyira nem ártom magam bele a fenti dolgokba. Néha megfordulok a könyvtárba, Matilda kisasszony segítőkészen elkalauzol a polcok között, olykor a fent említett Herczeg Kriszpint látogatom meg, főleg év elején és év végén, de amúgy tudom, hogy nem célszerű keverni a két világot.
- Lehet, hogy oka van, miért nem szeretnének még egy gyereket, nem? Készülök egy új mentorprogramot bevezetni, ami szerintem neked nagyon tetszene. A lényege az lenne, hogy a kicsik mellé egy bagolyköves diák van rendelve, a harmad és negyedévesekhez, tehát olyan tizenkét éves kortól. Így a kicsik nem olyan szorongással mennek át a "nagy iskolába", hanem lenne már ott egy ismerős, akire szinte testvérükként tekintenek. Persze ez még kidolgozás alatt van, de az alapkoncepció már lassan összeállt.
Egész jó a terv, de ugye nem lehet semmit sem úgy csinálni, hogy én ezt most elképzeltem, és akkor puff, ennek így kell lennie, de végül is, találtam hozzá partnert, olyat, aki a nagy elképzeléseket reális formába önti, és megérteti velem mit lehet és mit nem. Remélem a következő tanévre elkészül annyira a koncepció, hogy sikeresen működhessen.
- A mágiatörténet nem feltétlenül unalmas, attól függ, hogy adják elő. Ha a jó kis pletykákat is hozzáveszik, élvezetessé lehet varázsolni azt. Ezt nem nagyon hangoztatom, de én magam is mágiatörténetre szakosodott tanár vagyok.
Tényleg nem szoktam megemlíteni, de így van. Persze van egy mugli végzettségem is, ahol angol irodalom és történelem a két szakom, de ez itt nem nagyon számít.
- Én se szerettem a mágiatörit, ezért szakosodtam később arra. Be akartam bizonyítani, hogy lehet jól is csinálni, végül mugli iskolákban tanítottam csak, aztán pedig itt lettem igazgató.
Elég sokáig nem dolgoztam, a nejem betegségének kezdete óta. Aztán amikor meghalt, összeomlottam én is. Ez a munka volt igazából a nagy kiút mindebből.
- De, hogy a kérdésedre feleljek, az átváltoztatástant szerettem a legjobban.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. június 26. 16:48
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 17. 12:45 | Link

Everett bácsi *-*

A szája fültől-fülig vigyorától már zsibbadt, de nem bánta, az Igi bácsi mellett vétek rosszkedvűnek lenni. Szerette hallgatni, amikor mesélt valami izgiset, tanulságosat, de ugyanígy volt a többi előkészítős tanárával is. Igaz, neki Karina néni szakköre, a fényképezés volt a kedvence. Tantárgyból meg a környezetismeret.
Mindig is érdekelte az őt körülvevő világ, mindent és minden áron meg akart nézni, vizsgálni, tapasztalni.
A száraz elmélet untatta, ha nem társult hozzá valami, ami az elméletből az életben is megtalálható.
 - Ö… – Azt az őt jó hosszan elnyújtotta, talán kitarthatott egy egész percig is. – Konkrét bajom nincs vele, de a bájitaltan egy horror tárgy. Nem adnék elsősök kezébe kondért se, nemhogy főzet készítését bízni rájuk… pontosabban rám.
Rami eltökélte, hogy ő márpedig nem megy legközelebb főzet közelébe, elege volt már abból, hogy vagy ráfröccsent, vagy a haja lógott bele, vagy pedig rárobbant valami. – Engem nem szeretnek a főzetek. Illetve de… rám robbanni, meg ráfröccsenni a ruhámra.
 – Én is örülök, nagyon aranyosak ott, de a Navinéseket is kedvelem. Az egyik legjobb barátnőm, Lora navinés. Most? Ádi bácsi, és Viktor bácsi a HVH – nagyon szívesen válaszolt Thomas bácsi kérdéseire, akár egész nap tudott volna beszélni a kastélyról, olyan sok mindennel találkozott eddig, ami érdekes. Az unalmas részeket inkább kihagyta.
– Apa szokta mondogatni, hogy belőlem az egy is bőven elég. Ha csak a természetemen múlna, egy hordányi halálfalót képes lennék átsegíteni a túlvilágra – még szerencse, hogy csak néhány embernek okozott ráncokat a homlokára-arcára a húzásaival. – Szerintem nem vagyok olyan szörnyű, de tényleg elég sokat dolgoznak, és én meg unatkozom egyedül.
Az unalom pedig sosem jó, ha Ramónával találkozik, é közösen kisütnek valamit… legalábbis másoknak nem, neki igen, mert legalább történik valami, ami feldobja a napot.
– Húha, az nagyon jó lesz, fognak örülni a kicsik szerintem. Nekem nagyon rossz volt, amíg nem ismertem meg Lorát, mert minden ismerősöm jóval idősebb, mint én, csak Nóri az, aki csak egy évvel nőtt túl engem – aztán a mágiatörténet is szóba került. Az állát szinte hallotta koppanni a padlón, nem tudta, hogy Thomas bácsi eredetileg mágiatöri-szakos lenne. – Wow. Én biztos nem bírnám ki. Nekem a bűbájtan, és a csillagászat a kedvenceim. De szeretem a gyógynövénytant és az állatgondozást is. Én fényképész szeretnék majd lenni, azt már biztosra tudom. Apa azt mondta, ahhoz takarékra kéne tenni magam, mert túl gyors vagyok. Tényleg így van ez?
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. június 24. 14:08 | Link

Rami

- Ezzel egyet tudok érteni, szerintem az a tantárgy nincs jól felépítve. Sokkal célszerűbb lenne első évfolyamon a hozzávalók pontos hatását és felhasználását, meg adagolását ismertetni. Tudd, hogy mi történik a sárkánypikkelynél, meg hogy miként viselkedik egymással a juharfátyolka és a crup szőr. Amikor pedig a tudásotok biztos, akkor lehetne kezdeni könnyebb, majd fokozatosan nehezebb bájitalokkal a főzést. Úgy vélem sikeresebb és célravezetőbb lenne.
Én magam is jártam már pórul a bájitalokkal, sőt Ash is, sőt volt olyan, hogy Valentinnal szándékosan rontottuk el úgy a bájitalunkat, hogy a dupla bájitaltan tizenhatodik percétől az egész osztálynak lyukasórája legyen, mert használhatatlanná vált a terem. Nem mindig persze, de hathetenként megtörtént. Nekünk is járt a pihenés, és szívesen sütkéreztünk a tónál. Aztán a tanároknak is feltűnt a dolog, így elkezdtek figyelni, de olyan feltűnően csinálták, hogy nem tudtuk nem észrevenni, így innentől már csak az volt a dolgunk, hogy másik bájitalába zavarjunk bele. Sima ügy volt.
- Hidd el, sokan vannak így. Nem egy hálás tantárgy, ráadásul sok lány a ruháját is nagyon félti, amit nem csodálok, a fiatalok társadalma eléggé elítélő.
Bólintok a nevekre, ismerősek, váltottam már velük pár szót, általában csak a szokásos köröket az év végén átiratkozó diákokkal kapcsolatban, valamint az első év felénél és végénél is megkeresem a házak vezetőit, arról érdeklődve, hogyan érzik magukat a diákjaink és hogyan teljesítettek eddig. Az eridonnak örültem nagyon akkor, amikor a lányt beosztották, mert tudom, hogy a ház intenzitására nagy szüksége van. Ott maximálisan ki fog tudni teljesedni, amennyiben hagyja magát sodródni. Remélem, megteszi, megérné neki.
- Én is remélem, hogy ez majd hasznára válik majd a társaságnak. Jó lenne, ha sikerülne egy ilyen előrelépést eszközölnünk a két iskola közötti kapcsolatban. Most is minden a legnagyobb rendben van persze, és éppen ezért vélem úgy, hogy ez még bővíthető, és bővítenünk is kell, elvégre itt vagyunk egymástól negyed órára.
Szó szerint látótávolságban, hiszen az udvarról látszanak az iskola tornyai, míg a tornyokból kinézve látni lehet az előkészítőt. Persze rendesen nem látjuk egymást, nem tudom megmondani például, hogy milyen apróra kockázzák a hús a manók, mégis maga a látvány arra késztet, hogy még több kiaknázatlan lehetőséget valósíthassunk meg.
- A kisebbik gyermekem is éppen a napokban állt elő azzal, hogy fotózna, pont a minap vettünk neki egy olyan gépet, ami komolyabb, de gyakorláshoz ideális inkább. Azóta folyton hallom, hogy kattan, a múltkor alvás közben fényképezett le, majdnem elátkoztam, mert azt hittem betörő.
Egy kicsit nevetek is az emlékre, aranyos volt, ahogy nézett a nagy szemeivel, mintha semmi rossz ne lenne abba, hogy egy alvó férfihez beosonva fényképezgeti, ahogy hortyog. Mondjuk jobb is, hogy még itt tart, hogy ezzel nincs baj.
- Egy kicsit, talán. Én is féltem a lányom, ő is elsős most a bagolykőben, és mindent csinál. Korcsolyázik, színészkedik, fotózik, szintén az állatok megszállottja, és minden akar lenni, mindent akar tudni. Úgy vélem, ez ebben a korban eléggé természetes. Inkább most, mint három év múlva, amikor már mindenki a tervezett célja felé halad, és akkor neked bekattan, hogy ez mégsem jön be, és inkább minden mást próbálnál ki.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 25. 23:05 | Link

Everett bácsi *-*

- Én is így vélem. Legutóbb pl. fordított sorrendben pakoltunk bele pár hozzávalót, elég is volt, hogy rám fröccsenjen, és hülye sebeket okozzon. Még szerencse, hogy a gyenguszon helyre raktak, és nem kellett hiányoznom, csak egy órát – ecsetelte bosszankodva, mik történtek vele. A bájitaltan az a téma, amin simán fel tudta magát hergelni a mini-főnix, és nagyon nem rajongott érte, ha szóba hozták.
- A ruhát tojom le, egy Reparo rendbe teszi, ha nem, hát így jártam. A testi épség fontosabb a nyamvadt göncnél – legyintett. Néha el-elcsodálkoztak rajta, hogy hogyan képes ennyire elveszni a részletekben és ilyen intenzitással tartani magát egész nap, hogy aztán bevágódjon az ágyába, és még csak gonggal is alig lehessen felébreszteni.
- Igen, a kicsiknek nagy segítség lenne, főleg a környező országokból érkezőknek, akiknek itt talán alig van ismerősük. Ha jól tudom, a szomszédos országokból is inkább ide jönnek, mint a Roxfortba, a közelség miatt, plusz azért az oktatási díjszabvány sem mindegy. Azokról nem is beszélve, akikről lemondtak a szüleik, mert ők muglik, a gyerek meg mágus. Kevésbé lenne félelmetes számukra – értett egyet bólogatva. Már szabályosan várta, hogy mi fog kisülni ebből a programtervből, az újdonságoknak mindig örült, szerette azt a pillanatot, amikor valami régiből valami egészen új, más dolog keletkezett. Talán ezért is tudott ennyire azonosulni az iskolai házával, hiszen a főnix is ilyen állat. Újjászületik a hamvaiból.
- Hehehe – jókat nevetgélt Thomas bácsi anekdotáján az elsős fényképező lányról, aki apucit fényképezgeti alvás közben. Ő ilyeneket nem csinált, ha valaki nem akarja, vagy nem kapott engedélyt az illetőtől, ő biza nem kattint róla fotót.
Majd megtalálja az önbizalmát az illető, utána lehet, de e nélkül nem. Kellemetlen érzés lehet annak, akit úgy fotóznak, hogy nincs megelégedve magával, és aztán örök tüskének ott marad az emlékeiben az a „ciki” kép, amitől rosszul érezheti magát.
- Én még nem igazán tudom, mit szeretnék, azon kívül, hogy fényképezek, sajnos nincs türelmem szinte semmi máshoz. Egyedül Várkonyi bácsi tud lekötni, úgy, hogy nem firkálgatok, vagy izgek-mozgok az óráin. De csak azért nem, mert tudom, hogy képes lenne olvastatni velem valami borzasztó unalmasat, ha rosszalkodnék. Egyszer elkapott este, nem értem időre vissza. Tudom, tudom, nem kellett volna sokáig kint maradnom, de ki az, aki még életében nem csinált semmit rosszul? Tuti nincs olyan.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. július 2. 10:30 | Link

Rami

Mindig furcsa látni, hogy azok a kis puffancs arcú gyerekek, akik riadt – izgatottsággal indulnak neki a mágustanodának, milyen sok új szokást vesznek fel. Egyesek nyitottabbak lesznek, szívesebben csatlakoznak klubokhoz, vagy fedeznek fel magukban olyan új képességeket, melyek egész addig rejtve voltak. Egyben azonban mind egyformák: Elkezdenek káromkodni. Van, aki persze nem nagyon, míg mások kötőszóként alkalmazzák a különböző obszcén megnyilvánulásokat. Érdekes, hogy mit ki nem hoz a gyerekekből az a hely, azonban ő maga pontosan tudja, hogy nem szólhat érte, az ottani pedagógusok feladata, hogy megneveljék és irányba állítsák őket, én maximum már csak a véleményemet mondhatom el, ha kérdezik.
- Azért összességében elmondhatjuk, hogy bosszantó, ha az ember így jár a logikátlan tananyag felépítés miatt.
Ami persze nem feltétlenül Felagund professzor hibája, hiszen nagyon sok esetben a minisztérium által kiküldött követelmény nem fedi azt, amire valóban szüksége van egy iskolából frissen kikerülő boszorkánynak vagy varázslónak. Nálunk is vannak ilyen problémák, mert bár alapítványi iskola az előkészítő, mégis kap támogatást a minisztériumtól is, ami miatt úgy érzik, hogy formálhatják is a tudást, amit átadunk.
- Régebben ugye nem volt ennyi választás, volt talán három mágusiskola, akiknek be kellett fogadniuk mindenkit, nem volt kérdés, hogy hova mész. Azok a diákok, akik otthon tanultak, hosszú távon kevésbé voltak produktívak, így mára már minimálisra csökkent az otthoni oktatásra való igény, és nőtt a mágusiskolák száma. A mostani kielégítő, bár olykor úgy vélem, hogy egy vagy két iskola még jól jönne. Én magam például kifejezetten örülök Lupin úr kezdeményezésének, aki megalapította ugyebár második iskoláját, ahova kifejezetten a speciális igényekre szakosodtak. Ez is egy nagy segítség.
- Szerencsére olyan gyerek, akikről lemondanak, kevés van. Az ittlétem alatt egyetlen ilyen diákunk volt például, és bár némiképp kalandosan, de neki is sikerült otthonra lelnie.
Azt már nem teszem hozzá, hogy egész pontosan az én kisebbik gyermekemmé vált, mert nem hiszem, hogy éppen idevágna az eset, de így van. Lili első örökbefogadása inkább a minisztériumi rendeletek miatt hiúsult meg, de szerencsére megtaláltuk a megoldást, hogy ne kelljen visszamennie a Kerekibe, és mostanra már érezhetően megtalálta a helyét nálunk. Amennyire kis félénken indult, most talán a legaktívabb a gyermekeink közül.
- Nem gondoltál még rá, hogy felkérd például mentorodnak? Ha egy kicsit többet foglalkozna veled, akkor lehet, hogy segítene megtalálni az utadat is. Mint egy pótapa, például.
Bár a férfi nevében nem nyilatkozhatok, de szerintem nem elvetendő az ötlet, hogy megkérdezi, végül is, a férfi maximum nem vállalja el, abban sincs semmi vészes, hiszen megpróbálta. Ráadásul Rami tényleg főnix, vagyis feltámad majd hamvaiból és megy tovább. Nem hiszem, hogy ez megérintené.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 2. 21:02 | Link

Everett bácsi *-*

- Szerintem a bosszantó nem elég kifejezés, Everett bácsi - kontráz rá a leányzó. A bájitaltan az a téma, amitől bizton kinyílt zsebében az a bizonyos képzeletbeli bicska, és előhozta a morcosabbik oldalát.
- Ú, én belehalnék, ha otthon kéne tanulnom, teljesen egyedül szinte – megborzongott a gondolatra, el se bírta képzelni, hogy ő valaha is egyedül éljen. Nem, ő határozottan nem az a hetven macskát tartó, rózsaszín ruhakötögetős nénike-típus lenne öregkorában sem. Közösségi ember, és a csöndtől, az egyedülléttől ki tudott borulni, ha sokáig hagyták magára.
- Szerencsére azóta fejlődött a dolog, és választhat az ember, azért a szülőknek se mindegy, hogy hova küldik a gyereket. Anyáék engem képtelenek voltak rászabadítani a Roxfortra. Apa szerint a mardisok szétátkoztak volna, és darabjaimban kaptak volna csak vissza – fintorgott a kedves szülő kicsit talán túlzott előítéletére. – Szerintem nem lehetnek olyan rosszak. Egy-két idióta miatt nem kéne egy egész brigádot egy kalap alá venni velük. Tegyük fel, hogy én ilyen kis… hogy mondta apu? Ja, igen, Tornádó vagyok, akkor most az egész Eridonra mondhatnánk, hogy olyan, mint én. Pedig ez nem így van. A rellonosok is tök jó arcok – lelkes a gyerek, és érdekli is Thomas magyarázata.
Szeretett beszélgetni, ami érdekelte, arról szívesen társalgott akár órákig is.
- Oh. Hála az égnek, de azért sajnos az a kevés is bosszantó nagy arány. Az lenne a legjobb, ha nem lenne ilyen. Én nem is tudom elképzelni az életem anya és apa nélkül. Most is hiányoznak, minden nap írtam nekik még év elején. Most már csak hetente, hogy legyen is miről írni – bár kívülről úgy tűnt, mintha Ramóna az empátia teljes körű hiányában szenvedett volna, ez koránt sincs így. Nagyon is együtt tudott érezni, mind a szülőkkel, mind a gyerekkel, akik olyan rossz sorsra jutottak. Nem könnyű egy varázslócsemetével, néha még ővele is voltak problémák, de őt leginkább csak az bosszantotta, hogy anyjáék nem mondták meg, mi vele a baj.
- Everett bácsi, ha nagyon szépen kérem, megmondaná, hogy mi velem a baj? Szerintem elég nagy vagyok már hozzá, hogy tudjak róla. Anyáék nem mondják meg, terelik a témát, de szerintem ez a legrosszabb, amit tehetnek.
A gyerkőc szemei tányérnagyságúra kerekedtek. Ez még eszébe sem jutott, de meg is nézte volna magának Várki bácsi reakcióját minderre, és arcán hatalmas vigyor terült szét.
– Ez még eszembe se jutott, köszönöm a tippet. Szerintem most már megyek, biztos sok dolga van még a bácsinak, nekem is vissza kell még érnem a kastélyba, nehogy megint elkapjanak.

Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. július 14. 19:25 | Link

Rami

- Nem annyira vészes ám az otthon tanulás.
Persze én magam is sokkal jobban örültem a Roxfort nyújtotta lehetőségeknek, hiszen a szociális kapcsolatokat egymagam a négy fal között nem tudtam volna kialakítani. Nekem kellett az, hogy emberek közé legyek rakva, hogy kitörhessek a mindennapokból, amit az otthonlét jelentett. Előtte is bentlakásos iskolában tanultam, de akkor még gyerek voltam, nem vágytam rá hat évesen, viszont utólag belegondolva, mégis így jártam jobban. Látni azt, ahogy anyám nap mint nap szenved, egyik nap jobban van, reményt keltően, majd másnap mélyebbre zuhanunk mind, mint előtte, nehéz lett volna. Anyám és a depressziója örök páros voltak az életemben, és tudom, hogy gyerekként is szinte könyörögtem az égieknek, hogy gyógyítsák meg az anyukámat. Végül megkegyelmeztek neki, ám ez csak a halállal lehetett teljes, amit a mai napig ne tartok jogosnak.
- Mindenhol megvannak a sémák, Rami. Vannak veszélyesebb alakok a Mardekárban, de vannak a Rellonban is, és a jellemzők megtalálhatóak a többi ház vonatkozásában is. Párhuzamosak egymással ezek a tulajdonságok, de ettől függetlenül nem szabad beskatulyázni senkit az alapján, hogy melyik házba jár, hiszen nincs két egyforma ember.
A feleségem például mardekáros volt, féltem tőle, mégis megszerettem. Nekem minden házból voltak barátaim, és a legtöbbjükkel a mai napig tartom a kapcsolatot, ez pedig így helyes.
- Nem hinném, hogy baj lenne veled, azonban egy gyerek felneveléséhez számos dolog kell, pénz, idő, akarat. Ha valaki nem akar gyereket, nem szabad erőltetni. Oka van, hogy nem szül. Anyukád lehet, hogy már nem érzi magát olyan fiatalnak és lendületesnek, mint amikor te születtél. Lehet, hogy inkább a karrierjére szeretne koncentrálni, lehet, hogy anyagilag azt szeretnék, ha neked lenne biztos jövőd, de lehet olyan baja is, mely meggátolja azt, hogy teherbe essen. Én nem erőltetném, mert bár nem biztos, hogy látszik, de lehet, hogy ezzel a szüleidet bántod.
Persze nekem már nem tisztem nevelni őt, azonban fontosnak tartom, hogy ezt elmondjam, mert hát úgy tűnik más nincs, aki ezzel előhozakodott még. Megértem, a szülőknél ez kínos téma tud lenni, nálunk is volt ez már kellemetlen téma, volt, hogy próbálkoztunk egy második gyerekkel, de nem jött össze.
- Megértem, örülök, hogy meglátogattál Rami.
Felkelve megölelgetem a kislányt, és egészen a kapuig kísérem.
- Ne térj le az útról, már kezd sötétedni. Szép hetet kívánok, és remélem, hogy hamarosan újra látlak.
Intek neki, amíg el nem tűnik a kanyarban, csak utána térek vissza a munkámhoz.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda