37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék→A kastély
Tantermek - Bossányi Karola hozzászólásai (21 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 8. 15:23 | Link
Beni

A Sötét varázslatok kivédése bármennyire is tűnt az egyik legérdekesebb, s talán az egyik leghasznosabb tantárgynak, ma valahogy a tanár úr sem úgy adott elő, ahogyan szokott, monotonnak hangja töltötte be a termet, legalábbis azt hiszem, már amennyi információ eljutott hozzám a hallójárataimon keresztül.
Nem tudtam odafigyelni rendesen, jegyzetelni sem jegyzeteltem, ehelyett csak a tenyerembe támasztott állal, az ablak felé fordulva bámultam kifelé, s közben mindvégig Márk járt a fejemben. Eszembe jutott, hogy milyen határozottan kiállt magáért, amikor Mihail összehívott minket, s az is, hogy mennyire jól állt neki az a talár. Ó igen, még a talárban is helyes volt, persze anélkül is megnéztem volna, de...
Hirtelen zökkentett ki álmodozásomból egy kis papírgalacsin, ami a vállamnak ütközött, majd lepattant az asztalra, közvetlenül elém. Riadtan kaptam fel a fejemet, kicsit zavarba is jöttem, de ahogy megláttam, hogy ez tényleg csak egy papírgalacsin, nem pedig valaki a gondolataimban turkál, úgy máris megkönnyebbültem. Szemöldökeimet kissé összeráncolva fordultam oldalra, kíváncsian, hogy ki szórakozik ilyesmivel, de ahogy megláttam Benit, úgy már sejtettem, hogy csak ő küldhette.
Kíváncsian, s persze óvatosan csomagoltam ki az üzenetet, majd visszakanyarítottam rá a válaszomat.
-" Ráérek, megvárjalak?" - s újra összegyűrve a kis papírt galacsinná, egy gyors mozdulattal dobtam vissza Beni felé. A tanár úr azonban ekkor emelte meg pillantását, éreztem is magamon a tekintetét, s egy kicsit tartottam is attól, hogy majd rám fog szólni.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. február 8. 15:23 Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 11. 19:06 | Link
Benimaci

Néhány másodpercen keresztül nagyon hevesen vert a szívem, tartottam attól, hogy a tanár úr majd ránk szól és figyelmeztet, bár valamiért ez elmaradt, amin egy kicsit meglepődtem. Talán csalódott is voltam, s nem feltétlenül azért, hogy nem szólt rám, hanem amiatt, mert nem értettem, hogy miért nem. Korábban pedig még szét is ültettek minket a sok fecsegés miatt, most viszont...talán a professzor is fáradt volt már.
Megnyugodtam, bár az üzenet nem tartalmazott semmilyen privát információt, amit ne tudhatott volna más is. Lopva pillantottam oldalra, láttam, hogy Beninek sikerült elolvasnia a válaszomat, aztán újra írni kezdett. Mindezt viszonylag gyorsan tette, s már repült is felém a galacsin, ami ezúttal a hajszálaimba akadt. Sietve nyúltam utána, majd kibogozva a hajamból, a pad alatt nyitottam szét a galacsint, s elolvastam az üzenetét.
Egy kicsit azért aggódtam, hogy vajon mi történhetett, reméltem, hogy nem a családjával van valami gond, s hogy nem bántották őt megint a testvérei.
Az óra további része dög unalmasan telt, már kínomban számoltam a másodperceket, s nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor a tanár kimondta a bűvös szót, Viszlát.
Évfolyamtársaink azonnal zsibongani kezdtek, mindenki pakolászott, hangosan trécseltek és nevetgéltek, majd egymást követően hagyták el a termet. Én ehhez képest komótosan pakolásztam el a dolgaimat, s úgy láttam, hogy Beni is hasonlóképpen tesz. Nem siettem, hisz megbeszéltük, hogy megvárjuk egymást.
- Karola, jössz? - az egyik barátnőm szólt az ajtóból, majd furán Benire pillantott, aztán meg vissza rám.
- Öhm, menj előre, még keresek valamit... - magyarázkodtam a lánynak, aki végül elhagyta a termet, én meg félbe hagyhattam a keresgélő színjátékot, s végre Beni felé fordulhattam. Nem, mintha nem beszélhettünk volna amúgy is, de valamiért úgy éreztem, hogy Beni talán valami nagyon fontos dolgot szeretne mondani.
- Mi a helyzet Beni, minden rendben odahaza?- léptem hozzá közelebb, jegyzeteimet a kezemben tartva. Aggódtam érte, hisz ő volt a legjobb barátom.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 16. 19:31 | Link
Beni

Nagyon vártam már az óra végét, ennek több oka is volt, leginkább mondjuk az, hogy már rettentően untam ezt az unalmas anyagrészt, másrészt meg az, hogy kíváncsivá tett Beni az üzenetével. Általában levélben írta le nekem órán, ha valami közlendője akadt, s talán még soha nem lengte körbe ilyen titokzatosság őt, és a szándékait. Nem is tudtam elképzelni, hogy mi történhetett, leginkább a családi gondjaira tudtam gondolna, vagy valami nagyon személyes dologra, amit szóban akart velem megbeszélni. S bár az elmúlt időszakban tényleg ritkábban találkoztunk, továbbra is a legjobb barátom volt, és nagyon is érdekelt az, hogy mi történik vele. Hallottam is egy-két pletykát, meg olvasgattam az Edictumot is, de az efféle dolgokban nem igazán hittem. Szóval, leginkább arra tudtam gondolni, hogy valami a családjában történhetett.
Miután vége lett az órának, és kiürült a terem, végre kettesben maradhattunk Benivel, s így senki sem zavarhatta meg a beszélgetésünket. Igaz, ettől még nem könnyebbültem meg, továbbra is féltettem őt, így némi aggodalommal pillantottam a szemeibe.
- Huh, jól van, örülök, hogy ezt mondtad, mert azt hittem, hogy már megint beszólt az a hülye bátyád...már bocs - kértem tőle elnézést a kifejezésért, nem akartam sértegetni a családtagjait, de ha arra gondoltam, hogy a legutóbb miket is vágott a fiú fejéhez az idősebbik Ivanich, annak már a gondolatától is haragos lettem.  
- Hm? - meglepetten figyeltem, ahogy felemelkedve felém tart, egy kicsit gyanús volt a viselkedése, mert általában mindig olyan természetesen viselkedett velem, most viszont nem tudtam meghatározni, hogy miért, de valamiért egy csöppet feszültnek éreztem. Igaz, lehet hogy csak én gondoltam ezt, ettől függetlenül még furán pillantottam rá.
- Dehogy nem, ez jó ötlet, már úgyis rég voltunk a cukorkaboltban - feleltem egy mosollyal, de nem hagyott nyugodni a gondolat, s nem is bírtam magamban tartani.
- De Beni, olyan fura vagy ma...mond csak, minden okés? - kíváncsian pillantottam a fiúra, miközben kedvesen rámosolyogtam, remélve, hogy ha valami van, azt majd megosztja velem.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 18. 20:32 | Link
Beni

- Nagyon helyes, tudom ám a címét! - jegyzem meg nevetve, hisz Beni bátyja ugyanott lakik, mint a srác és bizony, tényleg képes lennék meglátogatni őt, ha a legjobb barátomat bántaná. Szerencsére most nem erről van szó, így egy kicsit megkönnyebbülök, hogy nem arról van szó, amire gondoltam. A kérdés már csak az, hogy akkor vajon miért tűnik Beni ennyire furának? Érzem rajta, hogy valami nem stimmel, mert ő nem szokott így viselkedni, csak éppen arra nem jövök rá, hogy mire készülhet. Rá is kérdeztem, miközben gyanakodva méricskéltem őt, s láttam ám, hogy ide-oda hintázik, ilyet az ember általában akkor csinál, ha verset mond és izgul. Vagy ha felelés közben semmit sem tud, és izgul. Vagy egyéb tevékenységek közben, ha izgul.
Miközben a gondolataim meg sem álltak, s folyamatosan próbáltam kitalálni, hogy vajon mit rejthetnek a srác íriszei előlem, úgy tűnt, hogy Beni végre erőt vesz magán, mert egyszer csak megszólalt. A mondandójával persze meglepett, hisz már legutóbb is bocsánatot kért tőlem, és akkor végre újra egymásra találtunk egy nagy ölelésben. Most viszont nagyon meglepett, hogy megismételte a bocsánatkérést, s amikor előhúzta zsebéből az ajándékát, még a lélegzetem is elállt.
Arcom elé kaptam a kezemet, miközben nagy szemekkel pislogtam hol a fiúra, hol meg a karkötőre, s nem tagadom, hogy még a tekintetem is bepárásodott néhány másodperc erejéig.
- Ez most komoly? - tényleg nem akartam elhinni, nem csak hogy bocsánatot kért, de még egy karkötőt is készített nekem.
- Nahát...szabad? - a karkötő után nyújtóztam, s ha engedte, elvettem tőle, hogy megnézzem. Nagyon szép kis mintát készített, még mindig meglepetten ácsorogtam, az érzelmek pillanatok alatt kiültek az arcomra, annyira meghatódtam.
- Jaj nagyon köszönöm Beni! - ölelésemmel hirtelen taroltam le a srácot, mostanában viszonylag sűrűn volt ebben része, de én így tudtam kimutatni felé a szeretetemet. Szorosan húztam magamhoz, miközben ügyeltem arra, hogy ne ejtsem el a karkötőt.
- Olyan kis buta vagy, hát nem haragudtam rád, de nagyon megleptél! És nagyon tetszik! - utóbbit már akkor mondtam, amikor kiengedtem az ölelésemből és újra rápillantottam. Ujjaimmal gyorsan ki is töröltem a könnycseppeket a szemem sarkából, majd rámosolyogtam, hogy lássa, ezek örömkönnyek.
- Nagyon klassz, jajj nagyon tetszik! És passzol a tiédhez! Segítesz felrakni?- egyedül nem tudtam volna felkötni, így elé tartottam a csuklómat, várva, hogy ő illessze karomra a díszt.
- Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes vagy Beni, tök jól sikerült! - dicsértem meg újra, miközben rámosolyogtam a srácra.
- Ezt soha nem fogom levenni, ez jelképezze a barátságunkat! - mondtam határozottan, s rámosolyogtam a fiúra.

Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 20. 19:49 | Link
Beni

Azt mindig is tudtam, hogy Beni is olyan jó barátjának tart engem, amilyennek én őt, arra viszont még az álmomban sem gondoltam volna, hogy ő majd órákon át azon szorgoskodik, hogy egy ilyen csodálatos ajándékkal lepjen meg. Nem tudtam palástolni az érzéseimet, hogy mennyire meghatott ez a cselekedete, örömömben mosolyogtam is, de azért a tekintetem is bepárásodott néhány kósza könnycsepptől. Ezt nevezik igazi barátságnak, s azt hiszem örökké hálás leszek Bagolykőnek, hogy így összehozott Benivel.
- Igen, passzolunk egymáshoz, ebből majd mindenki tudni fogja, hogy barátok vagyunk - mosolyogva tartottam közel csuklómat az övéhez, immár rajta a karkötővel, hogy így is megcsodálhassam. Tökéletes összhang volt a két karkötő közt, s még mindig nem akartam elhinni, hogy Beni idejét és energiáját szánta erre.
- Ezt nem gondoltam volna, hogy te képes vagy ilyen kis kézműves tevékenységre-nevettem fel, majd rápillantottam. - Tényleg köszönöm, nagyon örülök neki Beni - még soha nem adtam neki puszit, korábban csak az ölelésekben részesítettem, de úgy érzem, hogy erre most rászolgált, így egy nagy cuppanóst nyomtam jobb arcfelére.
-  Jaj dehogy vagy béna, csak idő kell rá, és nagyon is jó lett. Árulhatnád is, tuti hogy ilyet akarna venni minden csaj - nevettem el magam, s még mindig a karkötőt nézegettem, amit újra a karja mellé illesztettem.
- Én is szeretnék neked adni valamit, de én aztán tényleg nem vagyok ilyen ügyes, nem tudok ilyeneket készíteni - egy pillanatra lebiggyedt az ajkam, hisz fogalmam sem volt arról, hogy én ezt mivel viszonozhatnám a fiúnak.
- De majd...majd na majd egyszer megleplek valamivel - kacsintottam rá, majd felültem az egyik padra és a könyveit fürkésztem.
- Ó a bájitaltan...félek attól a vizsgától, mindjárt a nyakunkon van. Majd gyakorolhatnánk rá közösen, ha gondolod - a fiúra pillantottam, közben azon gondolkodtam, hogy feltegyem-e azt a kérdést, amit már egy ideje meg akartam tőle kérdezni.
- Tudom, hogy mostanában nem túl sok időt töltöttünk együtt Beni, de hidd el, hogy sokat számítasz nekem, és örülnék, ha többször találkoznánk. És nekem bármit elmondhatsz. Mond, minden rendben van veled? Úgy értem a családi dolgaidat leszámítva...- az ajkamba haraptam, mert nem tudtam, hogyan is kezdjek bele, végül mégis csak rászántam magam. - Olvastam a pletykarovatot...és tudod, hogy nem hiszek a pletykáknak, de néha van alapjuk és ...ugye ez a Delacroix nem szállt rád? - kérdeztem némi aggodalommal, mert hírből már hallottam arról a srácról, és nagyon rossz véleménnyel voltam róla.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 22. 21:09 | Link
Beni

Mielőtt Bagolykőre kerültem, nem volt túl sok barátom, amiről leginkább a szüleim tehettek. Valami oknál fogva igyekeztek megóvni mindenkitől, akitől csak lehetséges, mugli vagy kvibli gyerekek közelébe egyáltalán nem engedtek, előkészítőbe nem járattak, inkább odahaza tanítottak magán úton. Mondhatom, hogy nem is voltak barátaim, s leginkább csak távolról figyeltem a játszótéren szórakozó gyerekeket. Ez viszont megváltozott, mióta megkezdtem a tanulmányaimat, s bár már közel sem vonzott a játszótér, és a fogócska, hisz nem voltam már gyerek, de most legalább lettek barátaim. Benett már az első perctől fogva szimpatikus volt, még annak ellenére is, hogy a maga módján olyan kis zárkózottnak tűnt. A könyvgyűjteményével azonban levett a lábáról, s azt hiszem máig nem láttam annyi könyvet, leszámítva Márk szobáját. A gondolatra enyhe pír festette meg az arcomat, mely még jobban felerősödött, amikor Beni kiejtette a következő mondatot a száján.
- Oh...nem baj, akkor is fogok majd...valamit - feleltem kissé zavartan, ugyanis Beni most közölte velem, hogy miért is kaptam ezt a karkötőt. Eddig azt hittem, hogy barátságból adta, s azért, mert múltkor úgy összevesztünk, most viszont kiderült, hogy Márkra és rám gondolt, s azt hitte, hogy valamit ő értett félre. Pedig, ha tudta volna, akkor most lehet hogy nem is kapok karkötőt. De akkor igazából még fogalmam sem volt róla, hogy mi ez az egész, meg annyira szégyelltem magam, hogy nem mertem effélékről neki mesélni, nehogy valami rosszat gondoljon rólam.
Ezután már nem tudtam úgy szívből mosolyogni, mint néhány másodperccel korábban, mert a bűntudat marcangolta a bensőmet, s nem hagyott nyugodni. Nem titkolózhatok Beni előtt, nem lenne jó, ha mindent másoktól tudna meg.
Ezek a dolgok kavarogtak a fejemben, miközben ő arról beszélt, hogy valahová beülhetnénk majd. Remek ötlet volt, igazából már magam is gondoltam rá, s ami azt illeti, mostanában nagyon hiányzott a társasága. Magam részéről tudtam, hogy sajnos néha a gondolataim másfelé jártak, s talán emiatt nem mindig voltam toppon egy beszélgetéshez, de hogy Benivel mi volt, azt nem nagyon tudtam. Az kiderült a beszélgetésünk során, hogy ezúttal a családjával nincs gond, viszont mégis úgy éreztem, hogy talán van valami más. Rá is kérdeztem arra az újságcikkre, mert néhányan azért pletykáltak erről a folyosón, de emiatt haragudtam is azokra a lepcses szájúakra, hisz valószínűleg csak kitaláció volt minden. Nem hiszem, hogy Beni titkolózott volna előttem, vagy mégis?
Miután feltelepedtem a padra, nem vártam tovább, s feltettem neki a kérdéseimet, közben kíváncsian fürkésztem a tekintetét, néha meg lepillantottam a barátság karkötőmre, ami immár a csuklómat ölelte körbe. Nagyon imádtam.
- Hát Theon, tudod, ilyen vékony, szőke srác, rellonos, akivel a bálon láttalak- igen, most már egész biztos voltam, hogy vele láthattam azon az estén Benit, szóval emiatt egy kicsit ideges is lettem, mert annak a fiúnak nagyon nem volt jó híre. Személyesen nem ismertem, csak láttam őt párszor a folyosón, és ami azt illeti, nem volt szimpatikus. De ettől függetlenül nagyon is érdekelt Beni válasza, így figyelmemet neki szenteltem.  
- Jaj, nem dehogy. Jól nézel ki, tényleg. Csak aggódom érted Beni, de őrülök annak, hogy csak pletykák. Annak a fiúnak nincs jó híre, és nem túl szimpatikus, szóval nem szeretném, ha bántana téged - mondtam őszinte aggodalommal, ahogy rápillantottam.
- Egyébként..- nyeltem egyet, mert úgy éreztem, hogy ezután már tényleg nem hallgathatok tovább, csak nem találtam a szavakat. Olyan nehéz volt valami olyasmiről beszélni, ami igazából képlékeny volt, s talán még magam sem értettem. Vagyis, azt hiszem, hogy magamat már egyre inkább értettem.
- Szóval tudod, mondtad hogy részben miért kaptam ezt a karkötőt - ahogy beszéltem, megérintettem kezemen a díszes anyagot, majd lopva pillantottam fel a fiú tekintetébe, mert borzasztó bűntudatom volt a történtek miatt.
- Nos...a helyzet az,hogy...de légyszíves ne akadj ki, jó?- nem akartam, hogy felkapja a vizet, így próbáltam felkészíteni őt a továbbiakra.
- A bál estéjén nem csak az volt, amit a rellonosról meséltem. A helyzet az, hogy...huh, jó. Szóval nekem egy ideje már tetszik Márk, az a levitás fiú. És miután elmentünk hozzájuk, én ott megcsókoltam őt, azt hiszem az ital miatt. Mert nem csináltam volna ilyet amúgy, vagyis...szóval igen. És aztán mi együtt aludtunk. De nem történt semmi Beni, csak aludtunk! - ezt úgy éreztem, hogy azonnal hozzá kell tennem, még mielőtt rosszat feltételezne rólam.
- Aztán másnap reggel nagyon kínos volt, másnapos voltam, nem emlékeztem a dolgokra, úgy kellett elmondaniuk. Szégyelltem magam, és ott valahogy próbáltam tudtára adni ezeket a dolgokat, de balul sült el. Azt hittem, hogy utál, meg minden ilyen hülyeség. És azért is voltam olyan feszült és rossz kedvű mostanában, csak nem tudtam hogy mondjam el neked. De múltkor azt mondta, hogy én is tetszem neki, de ...hát igazából csak kerülgetjük egymást - sóhajtva vallottam be mindent Beninek, s úgy éreztem, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Az más kérdés, hogy ezután amiatt aggódtam, hogy vajon hogyan fog majd minderre reagálni a legjobb barátom, s csak félve mertem rá felpillantani. Mi lesz Beni, most nagyon utálsz?
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 26. 19:48 | Link
Beni

Lehet, hogy az elmúlt időszakban nem voltunk sülve-főve együtt, s megcsappant a találkozásaink száma, de ez nem jelentette azt, hogy már ne ő lenne az egyik legjobb barátom. Voltak barátnőim is, de egyikük sem állt hozzám olyan közel, mint Beni. A fiú talán azt hitte, hogy nem figyelek rá, vagy már nem érdekel, de még ha nem is találkoztunk, lopva azért csak rajta tartottam a szememet, s bizony amikor megláttam azt az újságcikket, aggodalmas gondolatok lepték el az elmémet. Nagyon nem örültem annak, hogy Theon Delacroix-al került egy lapon említésre, mert ég és föld volt köztük a különbség. Beni egy csupaszív srác volt, az a rellonos azonban elbújhatott mögötte.
Nem is tudtam sokáig magamban tartani ezeket a gondolatokat, túlságosan féltettem őt, s tőle akartam hallani azt, hogy minden rendben van-e. Már csak azért is, mert nem túl kellemes találkozásom volt azzal a tejfölszőke hajú sráccal, s még most is borsódzik tőle a hátam, ha csak rágondolok.
- Azt inkább nem fejteném ki, hogy miket hallottam róla, de hidd el, hogy nem jó dolgokat. Az a fiú képes átgázolni másokon, és fura is.- hogyan is mondhatnám el neki, hogy az egyik barátnőm azt mesélte, ahogy ez a srác meg akarta neki mutatni a micsodáját.
-  Mindegy, felejtsd el, mert nem akarok beleszólni abba, hogy kivel barátkozz, csak féltelek, hogy rossz hatással lesz rád. Te annyira jófej srác vagy, nem szeretném, ha átformálna valami bunkóvá - jegyeztem meg az aggodalmamat, miközben felpillantottam rá.
Szerencsére nem környékezte meg őt, legalábbis nem hinném, hogy történt volna ilyesmi, mert azt Beni biztosan elmondta volna, így némiképp megkönnyebbültem ezzel kapcsolatban. Ezután viszont következett a fekete leves, ugyanis volt valami, amit be kellett vallanom Beninek. Nehezen vettem rá magam a vallomásra, egy kicsit tartottam is a reakciójától, főleg azután, hogy ilyen szép karkötőt kaptam tőle, de azért úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, nem fogok előtte titkolózni, hisz joga van ahhoz, hogy tudja, mi történt velem az elmúlt időszakban.
- Légyszi ne legyél ideges, azért nem tudtál róla, mert még én magam sem értettem ezt az egészet, szégyelltem is, ami történt , és cikinek tartottam róla beszélni. De volt időm rajta gondolkodni és így most már sokkal jobban látom magam is a helyzetet - fűztem hozzá szavaimhoz, remélve, hogy Beni talán megnyugszik és nem lesz rám dühös.
- Kérlek - sóhajtottam, mert látva a járkálását a legrosszabbtól tartottam. Már én is kezdtem ideges lenni, aztán felálltam, s Beni után léptem, hogy ne tudjon előlem elmenekülni.  
- Mit hittél el neki? - erre kicsit összeráncoltam a homlokomat, de a következő kérdésére már hitetlenül vontam fel a szemöldökömet.
- Ajjh Beni, dehogy nyúlt hozzám! Nem, nincs semmi következmény, semmi olyan sem történt , hidd el. Márk egy úriember, de tényleg. Én sem hittem volna, de végig vigyázott rám, nagyon rendes volt, szóval légy szíves, ne gondolj róla rosszat. - próbáltam meggyőzni a barátomat arról, hogy azon az estén semmi sem történt és ne is próbáljon efféle dolgokon gondolkodni.
- Nyugi, ennyire ne félts - szelíden mosolyogtam rá, látva a kétségbeesését, majd még a kezét is megérintettem, s ezt követően vallottam be neki azt, hogy mennyire tetszik nekem ez a srác.
- Mit nem néztél volna ki belőlem? Hogy megcsókolom? - kérdeztem vissza, s egy pillanatig csak csöndben fürkésztem őt, mert nem tudtam, hogy mit gondol rólam Beni. Tartottam attól, hogy csalódott bennem.
- Ha őszinte akarok lenni veled, akkor én sem gondoltam volna ezt magamról, mert soha nem viselkedtem így. De mellette teljesen becsavarodom, nem tudom ezt neked elmagyarázni...- kezdtem bele, s azt hiszem, erre tényleg nem volt értelmes magyarázat, csak az, hogy nagyon vonzódtam a levitáshoz.
- Hogy mit? Nem tudom - vállat vontam, majd egy mosoly ült ki az arcomra, amiből ő is láthatta, hogy ha Márkról beszélek, akkor még a szemeim is csillognak. - Tetszik, nagyon jóképű és tényleg nem tudom - még bele is pirultam, hisz ez volt az a kérdés, amit tényleg nem tudtam neki szavakkal megfogalmazni. Ezt érezni kellett.
- Ezt mondta? - egy kicsit meglepett az, hogy rólam beszélgettek, meg az is, hogy Márk furának tart. Nem is tudtam, hogy emiatt rosszul kéne-e éreznem magam, vagy nem.
- És hogy értette, hogy fura vagyok? - kérdeztem vissza, hátha megtudom, hogy ezzel mit akart Beni mondani. Lehet, hogy Márk még sem kedvelt annyira, mint amennyire legutóbb mutatta?
- Ami azt illeti, már elhívott - mondtam egy mosollyal a fiúnak, de utóbbi megjegyzésére felkaptam a fejemet. - Hogy én is? Miért, te mibe keveredtél? Csak nem? Van valami lány a láthatáron? Na, mesélj! Mindent tudni akarok! - nevetve böktem oldalba, mert nagyon meglepődtem azon, hogy talán Beni is becsajozott. Nem azért, mert nem volt helyes srác, csak nem gondoltam volna róla azt, hogy máris elkezd udvarolni valakinek.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 7. 22:38 | Link
Beni

Tudom, hogy nem lehet hinni holmi pletyka lapokban, és az efféle újságokba írt sorok nagy része is csak kitaláció, de olykor mégis akadtak hírek, melyek mögött meglapult némi valóság. S bár úgy éreztem, hogy Benit nagyon jól ismerem, mégis aggódtam érte, s tartottam attól, hogy valami rosszba keveredett. Theon Delacroix nevét elég sokan ismerték a kastély falain belül, s nem egyszer hallottam a viselkedése hírét. Talán már csak ezért sem örültem annak, hogy ők barátkozhatnak, bár nem tudhattam azt sem, hogy mi lapul a háttérben.
Az egy kicsit meglepett, hogy Benett azonnal a fiú védelmére kelt, a szemöldököm talán még feljebb is szökött, hisz nem igazán értettem, miért is védelmezi ennyire azt a rellonost. Egyáltalán mikor lettek ők olyan jóban, hogy Beni jól ismerje őt?
- Jó, oké Beni, akkor nem olyan, ha te mondod...- ekkor azért hosszan belenéztem a szemeibe, mert valamiért volt egy olyan érzésem, hogy valamit nem mond el. Ő volt a legjobb barátom, mégis egy ideje úgy éreztem, hogy kevesebb időt töltünk együtt,s kevesebb dolgot tudunk a másikról. Egész biztos, hogy volt valami, amiről lemaradtam, s szinte éreztem, hogy valami rosszban sántikál Delacroix. Csak azt nem tudtam, hogy pontosan miben, de Benit ennek ellenére is féltettem.
- Hjajj Beni - sóhajtottam fel, mert úgy éreztem, hogy félreértett a barátom, pedig én tényleg csak a legjobbat akartam neki. - Tényleg nem akarok beleszólni, hisz nincs is jogom hozzá, én csak féltelek. És..bocsi, de igen, de ne haragudj meg érte, csak szerintem tudnak befolyásolni - vallottam be őszintén a srácnak, bízva abban, hogy majd nem haragszik meg rám.
- De ne haragudj, a lényeg ebben az egészben, hogy csak jót szeretnék neked és aggódom érted. De bízom abban, hogy helyesen döntesz, és nem húznak bele semmi rosszba - ezzel próbáltam a srác tudtára adni, hogy megbízom benne, hisz ismertem őt, tudtam, hogy mennyire jó szívű srác.
Ezt követően inkább nem is mentem bele jobban a témába, gondolataim azonban nem hagytak nyugodni, s valami oknál fogva úgy éreztem, hogy Benire jobban kellene figyelnem. Tudtam jól, hogy milyen rosszul érezte magát a családja végett, s már csak emiatt is féltem attól, hogy egy rellonos majd gonoszságból kihasználja a jószívűségét. Már csak az hiányzott volna.
A következő percekben meséltem neki Márkról, s az elmúlt történésekről, mert úgy éreztem, hogy tudnia kell a velem kapcsolatos dolgokról, leginkább azért, mert a barátom volt, akinek a véleménye a leginkább számított.
A vallomásomat követően persze észrevettem rajta azt, hogy feszült lett, bár nem tudtam, hogy még az előzőek kapcsán, vagy Márk miatt.
- El akartam mondani Beni, hidd el nekem. Csak soha nem volt megfelelő időpont, mert vagy mindketten órákra siettünk, vagy könyvtáraztunk, vagy épp nyakunkon lógtak a többiek, de én erről másoknak nem akartam beszélni. Légy szíves, ne haragudj, még magamban is tisztáznom kellett először ezeket a dolgokat, mielőtt eléd álltam ezekkel - vallottam be a srácnak, miközben újra felpillantottam rá.
- Sajnálom, hogy csak most..- nyögtem ki végül bűnbánóan, ahogy megláttam Beni tekintetében a haragot. Teljes mértékben megértettem őt, hisz nekem is rosszul esett volna, ha fordított esetben nem mesél el ilyen fontos dolgokat.
- Remélem, azért még a legjobb barim vagy - ezúttal én emeltem a levegőbe a csuklómat, s ráböktem rajta a karkötőre, majd odaléptem Beni mellé, s játékosan vállon böktem a vállammal, hogy ezzel csillapítsam az esetleges dühét.  
- Hú, örülök, hogy megértesz, féltem attól, hogy nagyon megharagszol emiatt - vallottam be, s hozzátettem - de most nehogy azt hidd, hogy ezután ő bárhogy is beelőz téged! Továbbra is te vagy a legjobb barátom, vele csak...- na ez az, hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak, mert Márkkal nem volt egyszerű dűlőre jutni, s ezt el is mondtam Beninek.
- Majd meglátjuk, nem tudom, még mi lesz. Nekem ő nem csak tetszik, azt hiszem...kicsit beleestem - vallottam be, s ezt elég nehéz volt kimondanom, talán még bele is vörösödtem a mondandómba.
- Akkor nem ellenzed? De jó! - annyira jól esett Beni támogatása, hogy örömömben újra a nyakába ugrottam, ezen a napon talán már másodszor. Talán, ha valaki leselkedett volna, azt is hihetné, hogy Beni meg én járunk,mert az elmúlt időszakban nem egyszer nyilvánítottam ki felé ölelés formájában a szimpátiámat. De nem tudtam megfékezni, olyan volt, mintha a tesóm lenne, nagyon megkedveltem őt év eleje óta.
Elengedve őt, a kérdéseire válaszoltam, miközben újra visszatelepedtem az egyik pad tetejére, s úgy fürkésztem tovább Beni arcát. Az persze meglepett, mikor elmesélte, hogy a levitás srác szerint flúgos vagyok, kérdően vontam fel szemöldököm, majd csak hümmentettem egyet.
- Igen, ebben mondjuk lehet valami. Néha én is úgy érzem, hogy kiszámíthatatlan vagyok - vallottam be egy halovány mosollyal, majd a nyárról meséltem a srácnak, s mivel volt egy elszólása, kíváncsian kérdeztem vissza szinte azonnal. Nagyon izgi lett volna, ha kiderül, hogy neki is van egy lány a láthatáron, mert már magam előtt láttam, ahogy négyesben megyünk majd el randizni valahová, s négyen szervezünk majd programokat.
- Még nem tudom, de majd mindenképp szólok, ha meglesz a program! - meséltem nevetve, aztán csak figyeltem, mert Beni megint olyan furán kezdett viselkedni.
- Hogy béna vagy? Na ne röhögtess! - jegyeztem meg nevetve, majd lecsúszva a padról, közelebb lépdeltem hozzá, és megálltam előtte.
- Szerintem nem vagy béna. És ha engednéd,hogy egy kicsit vágjak a hajadból mondjuk itt és itt... - közben ujjaimmal a hajszálai közé túrtam, hogy prezentáljam. - Akkor szívdöglesztő lennél. Mondjuk, már most is az vagy - kacsintottam rá nevetve a kedveskedő szavak után. - Az ajándéknak meg nagyon örülök! - mondtam teli vigyorral, s mivel elkezdte összeszedni a cuccait, magam is elkezdtem összekapkodni az enyémeket.
- Na gyere Beni, menjünk, mert még sokat kell tanulni. Amúgy van egy csaj, akinek nagyon bejössz, hallottam ám, hogy rólad diskurált - jegyeztem meg neki egy mosollyal, miközben készen álltam arra, hogy magunk mögött hagyjuk a tantermet.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. augusztus 29. 18:02 | Link
Marci

Énekelni mindig is szerettem, de soha nem volt közönségem, mindig csak elvonulva, magányosan tanulgattam a kedvenceimet, mintha attól féltem volna, hogy nem elég jó a hangom. Aztán egy alkalommal, teljesen véletlenül rám köszönt Marci és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem vele közösen zenélni. Akkor nagyon meglepett, de mivel nagyon szerettem énekelni, nem kellett túl hosszan győzködnie, hogy igent mondjak. Már az első néhány próba alatt sikerült összehangolódnunk, így megmaradt a kis csapatunk.
A szünet persze vágott egy kis éket közénk, már ami a zenei próbákat illeti, nem volt alkalmunk egy ideig próbálni, meg egyébként is történt pár dolog, ami elterelte a gondolataimat. Most viszont, alig pár napja sikerült leegyeztetnünk egy újabb próbát, éppen ehhez készülődtem a szobámban.
Felkaptam néhány kottát, amit annak idején a fiútól kaptam, a kulacsomat is megtöltöttem vízzel, s még a tükör előtt gyorsan ellenőriztem, hogy nem-e vagyok túl kócos. Az voltam, így sietve megfésülködtem, s csak ezután indultam a megbeszélt találka helyre, ahonnét már kiszűrődött a kellemes gitárjáték.
Nem szokásom hallgatózni, de egy pillanat erejéig megtorpantam az ajtónál, s hallgattam, ahogy Marci játssza ezt a romantikus számot. Olyan kellemes hangja volt, hogy azonnal libabőrös lettem, ráadásul a szöveg miatt még el is érzékenyültem. Mostanában ez gyakran megtörtént velem, de most nem sírni jöttem, hanem énekelni. Emiatt kitöröltem ujjaimmal a könnycseppeket szemem sarkából, s mosolyogva léptem be a fiúhoz, magam mögött behajtva az ajtót.
- Szia Marci! Ezer éve nem láttalak! - kedves mosollyal lépdeltem oda hozzá, és le is telepedtem mellé. - Annyira szép ez a szám, mi ez? Meg kéne tanulnunk. Egyébként mi újság? Hogyan telt a szünet?
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. szeptember 19. 14:49 | Link
Marci

Míg nem találkoztam Marcival, addig csak egyedül énekelgettem, de ő volt az, aki tényleg megismertette velem a zenét és közelebb hozott a dallamokhoz. Kedveltem a társaságát, nem csak azért, mert gyönyörűen játszott a hangszereken, hanem azért is, mert a társasága alkotásra ösztökélt. Részben ezek miatt, s részben azért, mert amúgy is jó társaságnak bizonyult, örültem hogy végre újra láthatom a szünet után.
- Shallow? Hú, klassz! A dallama szerintem menni fog hallás után, a szöveg az...azt nem tudom - mosolyodtam el, mert az igaz, hogy tanultam angolul magántanulóként, de annyira azért még nem volt tökéletes a nyelvtudásom, hogy egyből le tudjam követni a teljes szöveget. Marciban viszont bíztam, hogy ő talán már tudja ezt a dalt, s úgy voltam vele, hogy ha őt követem, egy idő után, sok gyakorlással majd tényleg menni fog. Le is telepedtem a fiú mellé, s kényelembe helyeztem magam, ügyelve, hogy ne lökjem meg a gitárját.
- Amúgy hogy vagy? Szerintem te nőttél a szünetben - jegyeztem meg nevetve, s közben oldalba is böktem őt. Közben eszembe jutott az, hogy nálam van a telefonom, amit még Bence segítségével vásároltam, s rájöttem arra, hogy van rajta egy hangrögzítő opció, amivel akár fel is tudnánk venni a próbánkat.
- Figyelj csak, mit szólnál, ha rögzítenénk néhány dalt a telefonomra? Aztán vissza tudnánk hallgatni, és meg tudnánk állapítani, hogy mennyire volt jó, és melyik részeken kellene javítanunk - erre mondjuk talán miattam volt szükség, mert abban szinte biztos voltam, hogy Marcinak tökéletes a hallása, és szuper érzéke van a zenéléshez. Magammal viszont sosem voltam megelégedve, s mindig volt bennem némi bizonytalanság, hogy talán nekem még sem kellene kiengednem a hangomat.
- Majd szólj, ha kezdhetjük ezt a Shallow-t, és akkor indítom a felvételt.

Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. október 20. 21:13 | Link
Marci

- Jól van, ha te mondod, bírom, hogy mindig bízol bennem - elmosolyodtam, Marci tényleg mindig támogatott, mellette nem igazán érezte úgy az ember, mintha nem értene semmihez. Szóval jól esett, hogy ilyen bátorítóan állt hozzám a zene kapcsán.
- Azt látom - kérdésemre nem túl hosszan felelt, pedig érdekelt volna, hogy mivel is telt a szünet, de hát majd csak elmondja, ha történt valami izgalmas. Azon meg nevettem, hogy két egész centit is nőtt. A kérdésére kicsit elkomorultam, mert hiányoztak a szünetben a barátaim, meg a gondolataim is lehúztak, de még sem akartam ezekkel untatni, így inkább olyasmiről meséltem, amiben mégis csak van valami jó.
- Megtanultam szörfözni a Balcsin. Jó, ne úgy képzeld, mint a profik, mert még életemben nem estem ennyit a vízbe, mint a deszkáról - meséltem nevetve. - De már három másodpercig meg tudok állni a tetején! - meséltem büszkén, s ezúttal egy picit én húztam ki magam. - Voltam Siófokon is egy koncerten Lucával - ahogy kimondtam, el is halkultam, mert eszembe jutott, hogy ők ketten jártak és nem voltam benne biztos, hogy ez nem-e kellemetlen Marcinak, hogy felemlegetem előtte.
- Na de, akkor vegyük fel - gyorsan el is tereltem a témát, izzítottam a telefonomat, s már indítottam volna a felvételt, amikor a srác egy nagyon is jogos ötletet vetett fel. - De, igazad van. Előtte gyakoroljuk el párszor - mosolyogva bólintottam, s ha elkezdte játszani a dalt, akkor elkezdtem énekelni, mikor az én részem jött. Nagyon bírtam Marci hangját is, szerettem az ilyen duetteket. Mikor a dal végére értünk, gondolkodón biccentettem oldalra a fejem, miközben az arcát fürkésztem.
- Te Marci, mit szólnál, ha mondjuk előadnánk ezt a dalt valamikor a suliban?- magam sem értem, hogy miért jött hirtelen ez a szereplési vágy, de jó ötletnek tűnt, hogy tényleg előadjuk valahol ezt a dalt.
    
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. november 1. 22:34 | Link
Márton

- Az igazival, amit a filmekben is látsz , egy ilyen szép hosszú színes deszka, tudod - magyarázás közben még próbáltam mutogatni is, aztán eszembe jutott, hogy nálam van a rúnázott telefonom, így azt elővéve gyorsan kikerestem a galériát, s mutattam pár fotót Marcinak. - Nézd csak, ilyenen, és itt egy kép rólam is, ez azután készült, hogy beestem a vízbe. Nem is egyszer estem be mondjuk, hanem majdnem minden próbálkozáskor - meséltem mosolyogva, majd lelkesen bólogattam. - Nagyon szívesen, addigra már lehet, hogy nekem is jobban fog menni, de ha nem, a deszkáról való esést is meg tudom tanítani neked, abban már profi vagyok - mondtam nevetve, majd tovább meséltem a nyaramról, s szóba jött egy koncert is. Persze nem gondolkodtam, mert kicsúszott a számon az, hogy kivel is voltam ott, de kicsit már bántam is , hogy ezt mondtam, hisz jól tudtam, hogy mennyire összetörte a srác szívét. Igazából mindkettőjüket kedveltem, nem is akartam beleszólni a dologba, s nem akartam egyikük oldalára sem állni.
- Nagyon jó volt, egy külföldi csapat érkezett, ukulele hangszeren játszottak mindannyian, és szenzációs volt. A közönség odavolt értük. Voltak más koncertek is, ilyen rock, meg pop, hip-hop, azok sem voltak rosszak - meséltem mosolyogva a fiúnak, s mivel koncertről beszéltünk, eszembe jutott az, hogy mi is felléphetnénk már valahol. Igaz, nem voltunk még profik, nem is tudtunk túl sok számot, de kellő gyakorlással akár még színpadra is vihettünk volna néhány dalt. - Hú, szuper, ha benne lennél! Hogy hol? Hm, nem is tudom - gondolkodóba estem. - Biztos lesz valami DÖK-ös dolog, de tudod én kiléptem, egy ideje már nem volt rá időm a sok tanulás mellett - azt nem akartam mondani, hogy részben azért is léptem ki, mert Márkkal szakítottam, s ő is dök-ös volt, és nem akartam, hogy emiatt legyen bármi konfliktus a csapaton belül.  - Tudod mit? Megkérdezem majd Beliánt, hátha lesz a közeljövőben valami rendezvény, amin felléphetnénk. Lehetne egy ilyen diákgála is, majd lehet bedobom neki az ötletet. Meg…esetleg megkérdezhetnénk Bogolyfalván az üzlettulajdonosokat, hátha van olyan étterem vagy kávézó, ahol lenne ilyen zenés este. Gondold el, lenne valami klassz nevünk, ki lenne írva, és mondjuk péntek esténként jönnének az emberek, hogy meghallgassanak minket - miközben erről beszéltem, egészen bele éltem magam, szinte már magam előtt láttam a dolgot, s egészen izgatott lettem. - Kéne nekünk egy név is, mit gondolsz? Lehetnénk mondjuk Karcsi és Marci Duó, vagy a Két Muskétás - mondtam nevetve az ötleteimet. - Naaaa, csináljunk együttest - lelkendeztem ott Marcinak.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. november 13. 19:12 | Link
Marci

- Na ez mondjuk igaz, egyetértek - nevetve bólintottam Marci szavaira, mert bizony nagyon is fontos volt az, hogy az ember tudjon esni is, főleg úgy, hogy abból ne szerezzen komolyabb sérülést. Márpedig egy szörfdeszkáról való zuhanás esélye nagyon is magas volt, ha figyelembe vettük azt, hogy hullámok mozgatják azt a deszkát, s az nem csak úgy, mozdulatlanul áll. Kár, hogy a repülés nem ment ilyen jól, s szinte szégyen, hogy nem sikerült tökéletesen elsajátítanom. Egy pillanat erejéig gondolkodtam csak el, eszembe jutott, hogy Márk talán megtanított volna, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy. Na de, kíváncsi voltam, hogy a mellettem ülő srác mit tanulna meg, s valójában nem okozott meglepetést azzal, hogy egy újabb hangszerre gondolt. - Úúúú Ukulele, jajj az annyira cuki! Az nekem is nagyon tetszik, ha veszel egy olyat, majd kipróbálhatom?- kérdeztem lelkesen, nagyon tetszett az a kis hangszer, ami olyan volt, mint egy minigitár. - Aha, nem volt rá időm - vontam meg a vállam, nem is akartam erről többet beszélni, viszont a zenéről annál inkább. Lett is ötletem, gyorsan meg is osztottam Marcival, s szerencsére úgy tűnt, hogy neki is nagyon tetszik a gondolat. -  Igeeen, lehetne! Ha mondjuk olyasmi lenne, mint egy diákgála, de már az is klassz lenne, ha a helyi kis szórakozóegységekben is lenne lehetőség ilyen fellépésekre - mondtam lelkesen, s szinte teljesen elfeledkeztem a lámpalázamról, ami amúgy egész biztos, hogy előjönne, ha mások előtt kellene szerepelnem. Egyelőre azonban erre még csak nem is gondoltam, túlságosan is vitt a hév előre. - Látod? Akár még belépőt is szedhetnének, aminek a fele a miénk lenne, amiből aztán vehetnénk hangszereket, meg amiből fizethetnénk az utazásainkat, ha mondjuk más városban is fellépnénk. Hűű, Tihanyba is mehetnénk mondjuk. De..jajj, kellene írnunk dalokat is, nem? Vagy mások számait adnánk elő? - hirtelen gondolkodóba estem, majd Marcira pillantottam. - Jó ötlet! Csináljunk egy zenekart! Hú, és név is kéne! Mik legyünk? Bagolykő Popcsillagai? - kérdeztem nevetve, igazából fogalmam sem volt, hogy egész pontosan milyen formáció is lennénk, de nagyon megtetszett az ötlet, hogy legyen egy saját kis zenekarunk. - Benne vagyok! Csinálhatnánk néhány plakátot, vagy szórólapot, és kitehetnénk a faliújságra, talán valaki majd jelentkezni fog - mondtam lelkesen.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. november 15. 19:31 | Link
Marci


- Jó-jó, csak nagyon beleéltem magam - mondtam mosolyogva, s próbáltam egy kicsit lehiggadni, mert Marcinak abban igaza volt, hogy nem szabadna egyből nagy álmokat kergetnünk. Először az is elég lenne, ha már itt a suliban felléphetnénk, s ha sikerülne összehozni egy kis csapatot, jó sok gyakorlással a későbbiekben még előrébb is juthatnánk. - Tényleg vannak saját dalaid? Márton, ezzel most megleptél! Hogy lehet az, hogy eddig még egyiket sem hallottam? - kérdeztem meg tőle színlelt haragossággal, de aztán elnevettem magam. - Egyet szeretnék tőled majd hallani, de tényleg, eljátszhatnád nekem az egyik dalodat - mondtam őszinte kíváncsisággal, mert nagyon is érdekelt az, hogy mire képes Marci a hangszerével. - Szuper! Ha szükséged lesz segítségre, szólj nyugodtan. Sőt…az kéne ,hogy ha megvannak a plakátok, felosztjuk őket, nekem is adsz belőle, és akkor párat kiraknék belőle Bogolyfalván - tettem meg a javaslatot, mert nem akartam a teljes munkát ráhagyni a fiúra. Ezután belevetettük magunkat a próbába, s a végén elköszöntem Marcitól. - Na, akkor holnap ugyanitt, próbálunk, hozd a plakátokat, éééés akkor jössz nekem egy dallal - mondtam mosolyogva, majd adtam egy baráti ölelést Marcinak, s elköszönve tőle, boldogan hagytam magam mögött a próbát, mert volt végre valami, amihez kedvem is volt, s legalább egy kis örömöt hozott az életembe.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. szeptember 20. 22:47 | Link
Bencus Love

Széliránnyal ellentétesen, balra dől…nem, jobbra. Balra. A gondolataimban újra átismételtem a tananyag egy részét, mert ezzel nagyon hadilábon álltam, igazából repülni sem mertem túlzottan a tériszonyom végett, még szerencse, hogy a vizsga a földön zajlott. Csak épp nagyon nehezen ment a téma, mindig összekevertem a szélirányokat, a dőlésszögeket, nem beszélve arról, hogy mikor milyen varázslat volt a segítségünkre. Azt is mondhatnám, hogy reptanból analfabéta voltam, s valószínűleg soha nem kaptam volna jogosítványt seprűre.
Bence persze lazának tűnt, róla mindig is tudtam, hogy jól ment neki a repülés, nem véletlenül játszott a kviddics csapatban. Most sem látszott rajta semmi feszkó, jó neki, nekem azonban görcsben állt a gyomrom, s még az sem enyhített ezen, hogy Bence már megint szóba hozta Lillát.
Tulajdonképp nem is ezzel volt gondom, meg azt hiszem, hogy nem is kellett volna féltékenynek lennem, de ami azt illeti, az utóbbi időben rengeteget lógott ezzel a Lillával, párszor láttam is őket, hogy mennyire jól elvannak egymással, és az, hogy Bencusom az elmúlt hetekben lassan már minden második mondatában kiejtette annak a szőkének a nevét, az…nos, az meglehetősen zavart.
- Hogy? Bocs, nem figyeltem - elnézést kérően pillantottam rá, bár az túlzás, hogy nem figyeltem, csak a vizsga okozta görcs, meg a szőke bevillanó arca egy kicsit felkorbácsolta az idegeimet.
- Egy csaj? Milyen csaj? - erre már felkaptam a fejem, közben egy kicsit meglegyeztem magam, mert éreztem, hogy kezd nagyon melegem lenni, ez pedig csakis a vizsgadrukk miatt lehetett. - Áh…aha, értem. Szerencsés az a lány, hogy ennyire segítőkész vagy, mármint az a másik - jegyeztem meg, jelezve, hogy nem Lillára utalok, pedig gondolatban akár ezt is hozzáfűzhettem volna. Még szép, hogy jó lett a projektfeladatuk, amikor hetekig minden időt együtt töltöttek…
- Hát, ez a Lilla akkor nagyon feledékeny lehet, ha nem mondta - fűztem hozzá még Bence szavaihoz, de úgy, hogy ebből szimplán kiérződött az, hogy valami bajom van azzal a csajjal. Pedig nem akartam szóvá tenni, tényleg igyekeztem cuki édes barátnő lenni, aki nem hisztériázik minden hülyeségen, de az a kis zöldszemű szörny azért mégis csak ott motoszkált bennem. Mert mi van, ha ők ketten annyira összehaverkodtak, hogy? Nem…vagy mégis?
Tessék, már nem csak a vizsga miatt pöröghettem, hanem amiatt is, hogy vajon most mi lehet Bence, meg a csaj között.
- Jajj Bence, légyszíves ezt ne csináld - tört ki belőlem egy kicsit feszülten, mert ezt utáltam a legjobban, amikor nyugtatni próbált, miközben pontosan tudta jól, hogy milyen sík hülye vagyok a reptanból. Emellett azonban az indulatom rejtett érzésekből adódott, mert bizony nagyon is bökte a csőrömet ez a Lilla.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. szeptember 21. 17:50 | Link
Bencus Love

- Aha - bár Bence igyekezett felvilágosítani arról, hogy miről is beszél, láthatóan nagyon nem voltam toppon a témában, mert csak egy aha-ra futotta válaszként. A reptan anyaga közben még mindig ott motoszkált az agyamban, ismételtem is volna újra és újra, ha nem lyukadunk ki Lillánál, meg ott, hogy ez a Lilla bemutatta Bencust egy másik csajnak is, aki történetesen nem más, mint Bea. - Igen, tudom, hogy kicsoda Bea - persze, hogy jól ismertem, az egyik legtörtetőbb levitás volt, akit ismertem, szerintem úgy, ahogy van házat is tévesztetett, a rellon színei sokkal inkább passzoltak hozzá. Szóval ez a Bea most Bencétől várta a segítséget, és biztos voltam abban, hogy még be is hízelegné magát, csak hogy elérje azt, amit szeretne. Szerencsére Bencét azért jó emberismerőnek gondoltam, így emiatt nem is féltettem őt. Ami leginkább zavart, az Lilla volt. Közben Bencusom elsütött egy poént, amin máskor jókedvűen nevettem volna, vele együtt, most viszont inkább csak egy lesújtó pillantásra futotta tőlem, mert túlságosan is feszült voltam ahhoz, hogy jó kedvem legyen.- Ja bocs, más Lilla nem is létezik - magam sem tudom, hogy ez a mondat miért lett ennyire gúnyos, de azt hiszem, ezzel csak még jobban kiadtam magamból, hogy mennyire is feszélyez a szőke, meg Bence kapcsolata. S ha nem lett volna az elég, hogy ma már vagy hússzor hallottam Lilla nevét különféle kontextusokban, még hátra volt a vizsga is, amire nem tudtam kellően összpontosítani Bence csacsogása végett, s ez pedig egy újabb feszültségbombával robbant ki belőlem. - Bence, azokra a vizsgákra normálisan fel tudtam készülni, erre meg nem! És ha még egyszer kimondod annak a csajnak a nevét, felrobbanok! - fújtattam előre, miközben még a szemöldököm is dühösen ugrott össze, majd azon nyomban össze is fűztem magam előtt a karjaimat, s oldalra fordítottam a fejem, hogy nehogy olyat mondjak, amit később megbánnék. Pedig lehet, hogy már ezzel is túl sokat adtam ki magamból a fiúnak.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. szeptember 23. 18:55 | Link
Bencus  :L

- Ott van például az Oravecz Lilla az eridonból, vagy a Kovács Lilla a navinéből - máris megemlítettem neki két Lillát is, és biztosan voltak még többen is, Ő viszont folyamatosan a Vizsnyiczky lányról beszélt, s bár csak felületesen ismertem a szőkét a levita miatt, máris kevésbé volt szimpatikus, mióta túl sokat projektmunkázott Bencusommal. Láthatóan a drága vagy tényleg nem ismert más Lillát, vagy csak a véremet akarta szívni  - nem tudom, mi ebből az igazság - mindenesetre kezdett nagyon is frusztrálóvá válni az, hogy minden második mondata a lány köré épült úgy, mintha az a csaj valami hiperszuper lány lenne, akivel Bence a világon mindent meg tud beszélni. Sikerült fel is húznia, nem is rejtettem véka alá az érzéseimet, hogy mennyire felpiszkált, s hogy mennyire irritál, ha erről a csajról dumál. Azt gondoltam, hogy majd abba is hagyja, ha észreveszi, hogy ez az egész zavar, ám ehelyett Ő tovább szemtelenkedett, ami ebben a percben nagyon rosszul esett. Nem tagadom, voltak olyan időszakok, amikor kölcsönösen húztuk egymás agyát és piszkálódtunk, de akadtak határok. S Bencének tudnia kellett azt, hogy mennyire nagyon izgulok a vizsga miatt, ezért sem kellett volna még ezzel a témával is ugratnia. - Nem vagy vicces - szúrtam oda halkan, a homlokomat ráncolva, miközben összefűztem magam előtt a karjaimat, mintha csak védekeznék.
- De én nem vagyok féltékeny…csak - nehezemre esett ez az egész, mert nem akartam egy hülye libának tűnni, aki féltékeny, miközben azt hiszem, mégis csak kavargott bennem az érzés. Szerencsére Bencének azért meg volt a képessége ahhoz, hogy még egy ilyen feszült helyzetben is mondjon valami hülyeséget, amivel aztán megmosolyogtatott. Most sem volt másképp, mert a burkolt utalásból egyértelműen tudtam, hogy mire gondol, s olyan kis hülyén mozgatta a szemöldökeit, hogy imádni való volt. - Jaj, te annyira lökött vagy, szeretlek - mondtam végül mosolyogva, miközben hagytam, hogy megöleljen, sőt még én is mozdultam, hogy viszonozzam az ölelését. Jól esett, mostanában úgyis ritkán ölelgetett, mert mindig volt valami dolga a projekt kapcsán, de ez most tényleg jól esett. Még az államat is a vállára hajtottam, s magamba szívtam az illatát, próbáltam így egy kicsit feltöltődni a vizsga előtt, de Bencének amilyen jó érzéke volt ahhoz, hogy egy pillanat alatt elfeledtesse velem a gondokat, olyan jó érzékkel tudta telibe rombolni is a korábbi jó tettét.
Szinte éreztem, ahogy görcsbe ugrik a gyomrom, mikor kiejtette a száján azt a hülye projektet, s bár nem fejezte be a mondatát, pontosan tudtam, hogy mit akart mondani. - Még jó, hogy mi? - húzódtam ki az öleléséből, ahogy kékjeimet megint a tekintetébe fúrtam. - Még jó, hogy Lillával csinálhatod, mert Lillával annyira fantasztikus a projektmeló? És pont a vizsgák után, mikor kedden megbeszéltük, hogy ma a vizsga után beülünk majd valahová? Áhh…hihetetlen vagy…- tudtam volna még ennél is cifrábbat mondani, de igyekeztem visszafogni magam, hogy ne legyek olyan, mint egy kocsis. A tekintetemben viszont láthatta a cikázó szikrákat, s érezhette, hogy mennyire dühös vagyok rá, amiért elfelejtette a randinkat. Sarkon is fordultam, de egy lépés után visszafordultam felé - Nem is értem, miért nem vele jársz, akkor éjjel nappal csinálhatnátok azt a hülye projektet - szúrtam még oda, majd hátat fordítva megindultam a terem felé.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. szeptember 23. 19:49 | Link
Bencus  Love

Még szemben álltam Bencével, mikor szavai mellé még macskakörmöket is produkált, ezzel azt jelezve felém, hogy az a projektmeló valójában nem is projektmeló. S bár talán csak ironizálni próbált, a féltékenységtől elködösült aggyal ezt is rossz néven vettem, éreztem is, hogy a torkomat kezdi fojtogatni egy érzés. Fogalmam sincs, hogy mi üthetett Bencébe, de még soha korábban nem bánt így velem. - Vele lenni? Bence, hetek óta dolgoztok ezen az egyetlen hülye projektfeladaton, ilyen az életben nincs, hogy még nem vagytok kész vele! - kicsit kiakadva reagáltam már, nekem soknak tűnt az az idő, amit ők ketten együtt töltöttek, s nem gondoltam volna, hogy egy feladatra ennyi időt kellene közösen szánniuk. Ezért is borult el az elmém, s fordultam sarkon, de fülemet nem kerülték el a szavai. Megint csak megtorpantam egy pillanat erejéig, ezúttal háttal a fiúnak, nagyon fájt az, ahogy velem beszélt, de vettem egy mély lélegzetet, s ahelyett, hogy erre még mondtam volna bármit is, lenyeltem a szavakat, majd beléptem a terembe, ahol a vizsga várt rám. Rosszul voltam, de most nem a vizsga miatt. Amiatt, amit Bence mondott, mert egy kicsit úgy éreztem, hogy elveszítettem Őt.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. október 18. 10:42 | Link
Kende

Egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem sikerült aludnom, s ehhez nem csak annak volt köze, hogy a szobatársam, Lili elköltözött, hanem történt valami más is. Olyasmi, ami miatt nagyon is aggódtam, és többször meg is indultam, hogy megkeressem Kendét, de aztán mindig megtorpantam, mert rádöbbentem arra, hogy hajnalban esélyem se lenne bejutni hozzá. Kénytelen voltam kivárni a reggelt, persze közben mégis csak bebóbiskoltam, így riadtan tértem magamhoz a klubhelyiség foteljában ücsörögve. - Basszus - csak azt vettem észre, hogy már sürögnek-forognak páran, s indulnak az óráikra, így sietve szaladtam fel a szobámba, épp hogy csak összekapjam magam, aztán már siettem is, hogy megtaláljam Kendét. Általában mindig egyforma órarendünk volt, sok közös órával, most viszont nem tudtam, hogy mi is lesz az első órája, ezért csak tippelve róttam a folyosókat, keresve a Navinést, mikor végre ki is szúrtam őt, ahogy épp lekezelt az egyik rellonossal, alig néhány méterre előttem. fel is gyorsítottam a lépteimet, majd hátulról beérve őt, karon ragadtam, s már húztam is be magammal az egyik üresen álló tanterembe, az ajtót pedig egyből becsuktam magunk után.
- Kende! - szólítottam nevén halálos komolysággal, még kicsit sietve szedtem a levegőt, láthatta, hogy futottam. Körbe is néztem, egy gyors ellenőrzés miatt, hogy biztosan csak egyedül vagyunk-e, aztán riadt pillantásom újra a Navinésre emeltem. - Nagyon nagy baj van - mondtam, majd kifújtam a levegőt, s közben idegesen túrtam a hajamba.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2021. október 18. 10:46 Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. október 18. 22:17 | Link
Kende

Olyan hirtelen ragadtam magammal Kendét, hogy az talán pár pillanat lehetett, s ha a diákság látta is a folyosón, hihették, hogy csak káprázik a szemük. A sietségemnek pedig nagyon is megvolt az oka, s bármennyire is bírtam a Navinés fiút, nem tudtam most mosolyogni, és nem is azért jöttem, hogy pacsizva álmodozzunk a Balcsiról, meg arról, hogy milyen jó is volt a szünet. Mert egyébként jó volt, sokat mentünk úszni Kendével, ha épp nem a húga zsibbasztott le minket, sőt, egyszer még együtt is grilleztek a családjaink. Néha apámék furán méricskélték őt, kicsit bizarr volt, mintha kinézték volna valamire, de ilyenkor mindig megragadtam az alkalmat, hogy lelépjünk a közelükből. Most viszont nem volt itt az ideje annak, hogy mélázzunk az emlékeken, ennél sokkal fontosabb dolgunk volt.
- Jajj, de nem tudok megnyugodni, sík ideg vagyok - őszintén, ami a szívemen, az a számon, amúgy se tudtam előtte leplezni, ha ideges voltam, az hamar kiült az arcomra, s még a viselkedésemben is megmutatkozott. - Kende figyelj! Tegnap a faluban jártam, és láttam ott azt az alakot. AZT - hangsúlyoztam ki, hogy megértse, kire is gondolok. - Tutira tudja, hogy ide járunk, biztos utánunk szaglászik, ésés ide fog jönni és akkor végünk - daráltam idegesen, majd elkezdtem rágni a körmöm, s ide-oda tettem egy tétova lépést.
- Vissza kellett volna adnunk neki ott és akkor - néztem újra Kendére, kicsit talán vádlón, mert hát, mégis csak az ő húga kavart be.
Szál megtekintése
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. november 21. 18:11 | Link
Kende

Lehet, hogy egy kicsit túlparáztam ezt a helyzetet, viszont Kende meg könnyelműnek tűnt, vagyis, nem tudom, hogy honnan vette ezt a lazaságot, ezt egy kicsit irigyeltem tőle. - Kende, nem olvastál még krimit? Szerintem van az a típusú bűnöző, akinek ez nem jelentene akadályt, és valamit kitalálna. Mondjuk kiadja magát tanárnak, vagy felölti magára valamelyik tanár alakját - mindezt teljes komolysággal mondtam, még ha élénk is volt a fantáziám, én ezt is kinéztem volna abból a fickóból, amilyen rossz arcúnak tűnt. Ezért is voltam ideges, féltem, mert soha korábban nem kerültem ilyen helyzetbe, most viszont a megérzésem azt súgta, hogy ez az alak nem csak úgy véletlenül kóborol Bogolyfalván.
- Jó, igaz, ebben mindketten hibásak vagyunk. De a húgodnak se kellett volna lenyúlnia a holmit - jegyeztem meg, nem azért, hogy oltogassam, mert amúgy semmi bajom sem volt Kittivel, de azért tényleg nem szabadott volna csak úgy más holmiját elvennie. - Mondjuk mi is lehettünk volna észnél - sóhajtva beismertem, hogy azért miénk lett volna a felelősség, de már mindegy volt. Ahogy a sóhaj elhagyta ajkaimat, gondoltam, majd jobb lesz, és megnyugszom, ám Kende benyögött valamit, amivel sikerült rám hoznia a frászt. - Hogy micsoda? Te magaddal hoztad? - míg az elején hirtelen hangosan szóltam rá, úgy gyorsan el is csöndesítettem a hangom, de ennek ellenére nem értettem Kendét, s láthatta is a tekintetemből, hogy egy picit neheztelek rá.
- Miért hoztad el? Áh - sóhajtva megint csak ide-oda léptem, aztán megtorpantam. - Egy aurornak? Nem tudom. Mi van, ha végül még minket vesznek elő, mert valamit elloptunk? Mert végül is ez történt. Vagy, mi van, ha ez az ember jól ismeri az aurorokat? És ha ő is az? Akkor nagy pácba kerülnénk - jó, igen élénk volt a fantáziám, de mindenre is kellett gondolnunk.
-  Tanácstalan vagyok - sóhajtva álltam meg vele szemben, miközben összefűztem magam előtt a karjaimat.
- Mutassuk meg Keserű profnak? Vagy az igazgató úrnak? - tanácstalan voltam, de lehet, hogy jobb lett volna egy felnőtthöz fordulnunk, csak azt nem tudtam, hogy melyikhez. A házvezetőmben bíztam, de nem tudtam, hogy erről Kende mit gondol. Lehet, hogy ő tudott alkalmasabb személyt is, aki segíthetne rajtunk.
Szál megtekintése
Tantermek - Bossányi Karola hozzászólásai (21 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék→A kastély