37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély
Tantermek - Zayday Hudson hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. március 30. 10:55 | Link

Edu bácsi


Visszatérésem a kastélyba zökkenőmentes volt, minden rendben ment. Most éppen a szobában fekszem, még mindig ásítozok, és visszagondolok a tegnapra. Az évnyitó rendben lezajlott, szokás szerint degeszre ettem magam. Jó volt már visszatérni, bár az otthonlét jól feltöltött a negyedik tanévemre. Az idő úgy repked mint egy bagoly, hiszen tegnap még elsőéves megszeppent kis gólya voltam. Most meg tessék, itt állok három évvel később, mármint fekszem. Eszembe jut a tegnap esti szóváltásom Szávay professzorral, akivel a mai napra beszéltünk meg órát. Izgalommal gondolok bele, milyen érdekességeket tanulhatok az animágusi tanoncságom során. Itt az ideje hogy kikecmeregjek az ágyból. Meg is teszem, gyorsan felöltözöm, (egy türkíz felsőt, és egy kék farmert választok) majd kinyitom az éjjeliszekrényem fiókját is kiveszek belőle egy piros hajpántot melyet azonnal felteszek. Pennát és pergament veszek magamhoz, melyet belehelyezek a kistáskámba. Megnézem magamat a tükörben, és miután a látványt megfelelőnek tartom kilépek a szobából. Lesietek a többszáz lépcsőfokon és belépdelek a nagyterembe. Leülök egy évfolyamtársam mellé, és a reggeli trécs elkezdése közben megvajazok egy pirítóst. Miután úgy érzem hogy gyomrom megtelítődött búcsút intek a partnernek, és elindulok a professzorhoz. Meglepően sok diák ácsingózik a folyosókon, mindig bele-bele botlok egy ismerős arcba. Az utolsó fordulónál megigazgatom magam, majd megállok az ajtó előtt. Hármat kopogok, és várom a tanár úr válaszát. Vajon mit fogunk ma venni? Minden kezdet nehéz, de bízom benne hogy nem okozok csalódást az eddigi tudásommal, és a különóra végén elégedett mosollyal indulhatok vissza a körletbe.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:16 Szál megtekintése
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. április 5. 13:35 | Link

Edu bácsi

Miután megkapom az engedélyt a belépésre, mély levegőt szívok be ismételten, kiengedem és belépek a terembe. Még nem jártam azelőtt itt, így itt volt az ideje hogy egy újabb tanterem látképével bővelkedjék a memóriám. Megpillantom magam előtt a professzort, elmosolyodok, majd becsukom magam mögött az ajtót. A táskámmal elfoglalatoskodva lépek közelebb a nekem kiutalt padhoz, de még köszönni nem volt alkalmam, mert egy kicsit félrecsúszott az egyik gyógycukor, de összeszedve magamat lenyelek és barátságosan megszólalok.
-    Jó napot professzor úr! – szólok, majd leülök az egyik székre, majd el tanakodok rajta hogy milyen jó lenne ha ezeket a vacak cukrokat már kihajítanám. Miután abbahagyom a bíbelődést a dolgaimmal fejemet felszegem és udvarias érdeklődéssel az arcomon fürkészem Edu bácsi arcát.
Nem sokszor volt még szerencsém a tanár úrhoz. Először, amikor a pályázatomat átnyújtottam neki izgatottan, majd máskor mikor közölte velem hogy én leszek az egyik tanonca. Első éves korom óta szerettem volna animágus lenni, és nagyon örültem hogy a vágyam teljesülhet. Persze ez nem olyan mint egy finom pite, amit felvágok és megeszek. Ezért a pitéért meg kell dolgoznom, és ha kitartó és engedelmes vagyok akkor minden simán fog menni. Úgy gondolom hogy annyira nem kell ráfeszülnöm, mert az oktatóm nem fog reggelire megenni. Ezt már az első találkozáskor leszűrtem róla. Átveszem tőle a felém nyújtott jegyzeteket.
-    Köszönöm szépen. Bármilyen információ a hasznomra válik, legyen az egy ezeréves könyvből kihámozva, vagy legyen akár egy leleményes eszű mágus gondolata, vagy megosztani kívánt információi az animágiáról, pergamenre vetve. Minden apróság lényeges. – fejezem be a gondolatmenetemet, és átnézem az iratokat gyorsan, majd barna szemeimet a tanárra meresztem, várva a folytatást, illetve a fontosságokat.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:15 Szál megtekintése
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. július 5. 16:40 | Link

Edu bácsi

Izgalmas. Végre itt vagyok, jól is vagyok mi kell még? Egy igazi hullámvasúton vagyok, csak annyi a bökkenő hogy a hullámvasutak rezgősek. Az a jó bennük, hogy az ember annyira fél rajtuk, hogy az adrenalin szintjük felmegy az égbe, és felhőtlenül lehet szórakozni. Persze, nem mindenki. Valaki egy erőteljes gyomortartalom locsolással adja tudtára a mellette ülőnek hogy kiszállna. Úgy érzem, teljes mértékben készen állok. Készebben mint a kis felfedezők, készebben mint a halálba menetelő katonánál. Nem tudom elmondani, mióta szeretnék animágussá válni. Talán, amióta tudok a világunkról vagy is kerekperec elsős korom óta. Azóta eltelt három hosszú év. Hosszú? Nem annyira, mert elrepült és most itt vagyunk Edu bácsival, és a jövőmet tárgyaljuk. Mi lesz? Hogy lesz? Sajnálatos módon nem tudom, de minden tőlem telhetőt megteszek hogy elérjem a célom. A csillagjegyem szerint igen ambíciós vagyok, így úgy hiszem sikerrel fogok járni. Most pedig átadom magamat a sorsomnak, és annak a végtelen hullámvasútnak. Vezessenek a jövőben, most már rajtuk múlik hogy mi lesz. Persze, azért annyira nem engedem el magamat, nekem is kennem kell hozzá. Nem is keveset. Nem probléma, mi hárman megoldjuk. Hárman? Négyen, hiszen a professzor lesz a legfőbb segítőm, a mentorom. Még mindig nézegetem a papír halmot, hegyet. Ma meglesz a programom este, mindent áttanulmányozok.
-    Nagyon szépen köszönöm. Azt lehet már tudni milyen lesz az animágusi formám, vagy is alakom? Mitől függ? – kérdezem, majd meg sem várom a választ és folytatom.
-    Mivel kezdjük a tanulást Edu bácsi, mi az első lépés a célom felé? – kíváncsiskodom tovább, majd lesütöm a szemem és tovább fürkészem az olvasnivalót.
Még a jövőm bizonytalan. Keresem a holdfényt. Azt a világító gömböcskét, ami az utamat bevilágítja. Mi lehet gömböcske? Akaraterő. Önbizalom. Magabiztosság. Három segítőm, amelyek akár lehetnek csillagok is. Gondolkozom további kérdéseken is, ezernyi új gondolat van a fejemben. Mindet hogyan zúdítsam rá, ha egyszerre kezdeném kibeszélni őket, lehet a professzor a kényelmes ülőalkalmatosságról is lehuppanna. Próbálom összeszedni a legfontosabb kérdéseket. Mennyi időbe telik majd? Mennyi munkát kell befektetni Edu bácsinak egy tanoncba? Hányan buktak már meg? Ez az utolsó egy kicsit letörő volt, de jó ha tudom. Nem tudom miért, de megnyugodna a lelkem hogy eddig csak páran buktak el. De csak picit nyugszik meg, én érzem hogy a tanoncságom végén mi fog bekövetkezni. Érzem. Tudom.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:13 Szál megtekintése
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 13. 21:55 | Link

Marina
és a többi résztvevő

Év elején felvettem a Sárkánytant. Előző évben is fel szerettem volna, de annyira el voltam a dolgaimmal foglalva, hogy nem jött össze. Egyáltalán volt tavaly is ilyen tanóra lehetőség? Az ismeretségi körömben nem említette senki, de ez annak tudható be hogy nem vagyok olyan népszerű hogy mindenkit ismerjek. Eddig nem panaszkodnék az órákra, és a tanárra sem. Annyira nem ismertem azelőtt Brightmore-t, talán egyszer váltottam vele néhány szót a könyvtárban. Gyakran jártam oda néhány éve, nos ez is változott. Köhécselés. Nos, mivel elkalandoztam nem figyeltem oda annyira. Talán a tanár észrevehette, vagy Kende cimbim előadás közben berekedt? Mivel a mai órát ő tartja, kicsit több figyelmet is szentelhetnék neki. A teremben számos ismerős arc van: Rami a könyvtári barátnőm, Zalán az új ismerős, Az egyik iker Móric, és még pár számomra nem annyira ismerős évfolyamtárs. Na meg Marina. A csajszi mellé ültem le, közösen drukkolunk a haverunknak. Éppen csak egyenpólót nem csináltattunk a jeles eseményre. Reggeli után leszaladtam a konyhába egy kis sütikosárért, amit az óra után szándékozom odaadni az órát tartó Kendének. Egy ilyen óra után megérdemli a kis nasit, mert nem mindenkinek lenne bátorsága órát tartani. Csak Brightmorenak. Egy óriási ajándékkosarat neki!
- Te egy pár perce elkalandoztam. Le-e maradtam valamiről? – kérdezem a padtársam.
Megpróbálok jobban összpontosítani, és csak egy valamire figyelni: Kendére. Mit is szólna hogy az órán ülök és nem rá figyelek, hanem magamba révedve töprengek ahelyett hogy kérdésekkel bombáznám. Még csak az kéne, lehet rosszul sülne el. Zayday drágám, fogd be szépen a csinos kis pofikádat és helyezd a szemeidet középre!
- Szerintem egész jól bírja, és szerinted? Brightmore óráján tuti nem felelnék, hát főleg nem tartanék órát. – súgom Marinának.
Legbelül érzem hogy nem jó packázni a professzorral. Miközben ezen gondolkodok, a bal hüvelyk ujjam felmutatásával jelzem az órát tartó srácnak hogy tök jó amit csinál. Ez a néhány mondat amit az imént mondott, szórakoztató és egyben tanulságos is. Mármint meg lehet érteni hogy miről beszél. De ez az imént tett mozdulat annyira elfárasztott, hogy meg is éheztem. Jó hogy az ajándék mellé hoztam egy kis csokiskekszet. Pár darabot, de éppen kitart ebédig. Meg amúgy is, én kettővel bőven elleszek. Csak nem lesz belőle nagy baj, ha csipegetek belőle. Isten őrizzen hogy én órán egyek, ez csak egy kis vérnyomáscsökkentő.
- Kérsz kekszet? – nyújtom a szalvétát a csajszi felé.

Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. augusztus 13. 22:02 Szál megtekintése
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 17. 19:33 | Link

Marina
és a többi résztvevő

Nem almát eszem, de ez a kekszecske tényleg jól ropog a fogam alatt. Jó választás volt, mert legalább nem kell az alma csutkájával mütyürözni. Volt a konyhában egy nagy tál gyümölcs, de én még is ezt választottam. Elég nekem a reggeli narancslé, és kész. Nem vagyok annyira gyümis, de ha nincs más akkor ezt kell szeretni. Vajon a többiek is hallják azt a zajt amit én a számból? Erre a kérdésre sosem tudtam válaszolni, de a mostani esettel kapcsolatban megbizonyosodok hogy igen. Érzem magamon a rosszalló tekintet. Kis is ráz a hideg, és megpróbálok halkabban nassolgatni.
- Jaja, azt levágtam. Hát az bizti hogy rémísztő egy krapek, az fix…Nekem nincs vele ilyen sztorim. Ugyan semmiség. – súgom oldalra, majd kicsit közelebb húzódva próbálom takarni az asztal alatt történteket.
Trágya? Kicsit össze húzom a szemöldökömet, és ennyivel le is zárom a témát. Persze ha mélyebben belefogott volna Zalán a magyarázásba, akkor biztos annál a kukánál kötöttem volna ki, ahova Móric pudingja került. Kár, nem kérdeztem meg milyen ízű. Óra után le is számolok a sráccal, hogy Brightmore helyett miért nem nekem adta oda, a reménybeli vaníliás pudingot. Megint Kendét nézem, aki remekül kezeli a helyzetet. Viszont az biztos hogy veszek neki egy határidőnaplót, hogy máskor tökéletes legyen az előadása. Megmosolygom Marina bátorságot, hogy órán ilyen laza. Ráadásul rögtön rávágta a kérdésre a választ, ami nagyon menci. Hátha a következőt nekem sikerül megválaszolni, egy kis odafigyelés és annyi. El kellene lazulnom nekem is. Hátradőlni és.. Beteljesült amitől féltem.
- Hé, Marina! Mar… - súgom, és oldalba bököm a padtársamat, pont amikor felénk magasodik a zsákmányára lecsapó keselyű.
Ez tényleg velünk történik meg? Kapjuk is az ívet rendesen, és olyan dolgokat is hallok amelyekre nem emlékszem. Valóban elmondta év elején hogy nem lehet órán enni? Biztos ha ennyire mérges, de mi nem is ettünk, plusz az emlékezetem tényleg gatya. Csupán a nagy izgalmunkat próbáltuk leküzdeni, és nem is tudja hogy ezzel mennyire tiszteltük Kendét, ha nem így lett volna biztos lerágom az összes körmömet az órán, nagy izgalmamban. Mivel nem szeretnék magunknak semmi problémát, a lábammal is bökök a csajsziba szinte észrevehetetlenül, jelezve majd én elhárítom a bajt.
- Elnézést kérünk professzor. Ne haragudj Kende! Nem fog többet előfordulni, megígérem. – mondom felemelt fejjel, farkasszemmel előre meredve, reménykedve hogy ez a reakció jó hatást hoz magával.
Szál megtekintése
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. szeptember 29. 10:53 | Link

Edu bácsi
Nem nézek fel a jegyzetekből, de így is hallok valami megnyugtató kattogást. Mintha megállt volna az idő a teremben, még az ablakokon beszűrődő árnyak is mintha egy másik világba akarnának engem repíteni vagy beszippantani. Jó párszor tanakodtam már azon, hogy van-e másik világ a miénken kívül. Jó persze az tény és való hogy hiszek az Ufókban, meg a Nagylábban és persze amerikai lévemen, a Jetiben. Ha ezeken is túllendülünk, lehet hogy van egy csodaország a másik oldalon? Egy biztos, hiszek ennek a létezésében és néha magával is ragad ennek a gondolata. Ilyenkor mindig megragadok egy pergament, és vagy egy hosszú verset vagy egy nagyon béna rajzot készítek arról a dologról, ami éppen az agyamban van. Morgan bácsikám is ilyen volt fiatal felnőttként, aminek örülök mert jó ha tudom hogy nem én vagyok ezzel egyedül. Ez az egész azt idézi, mint amikor a rendőrök egy üvegbúra mögött tekintenek a gyanúsítottra, hogy a viselkedésüket elemezzék kihallgatás közben. Meg van a különbség, itt Edu bácsi és én vagyunk a nyomozók, és a kihallgatott a kinti táj. Az ablakon keresztül sokkal csodásabbnak tűnik, viszont kint normálisnak. Ahogy a gondolataim visszatérnek a tárgyhoz, újra meghallom a kattogást. Felpillantok a falra végre, és egy cseppet sem meglepődött arccal konstatálom hogy az óra mutatója kattog. Mi más volna? Talán a kettyós Hudson lány feje kattog, hiszen emberek én vagyok a kattos lány.
- Igen, eddig minden világos. Azt tudni kell rólam hogy én nagyon fürge vagyok, és elég sok szűkös helyre könnyűszerrel bejutok. Ezekből tippelésre, egy cicát mondanék.– magyarázom a tanerőnek.
Tovább odafigyelek a tanárra, és annak külön örülök hogy nem egy-két szóval elintéz, hanem minden apró csekélységet, megoszt velem. Ahogy most felém tornyosul, a többi tanárra gondolok. Mint minden diáknak, nekem is megvannak a kedvenceim, meg azok akiket kevésbé szeretek, de mindüket ugyanannyira tisztelek. Nem tudom hogy Szávay professzorral hogy fog menni a munka, ezt majd az idő dönti el. Meg persze én, mert nekem nincs ellenemre az együttműködés, és úgy gondolom neki sem. Megkeresem és rákukkantok a papírra és elolvasom többször magamban.
- Amato.. Animo.. Animato.. Animago.. Ez megnyugtató. Azt hittem, már valami fontos dolgot kell feláldozni, mint például egy kabalát. – mondom ki hangosan és bizonytalanul várom a folytatást.
- Egy hónap? Hát meg esküdni nem esküdök meg rá, hogy véletlen nem nyelem le álmomban, de mindenképpen kitartok addig amíg tudok, és ha odafigyelek sikerülni fog. Belevágnék. – szólok, és gondolatban már nyújtom is a kezemet, hogy elfogadtam az ajánlatot.

Szál megtekintése
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. január 19. 09:42 | Link

Zali

Még valamelyest rajtam van a téli szünet hatása, hiszen annyira jó volt órákat ücsörögni a házklubban, a kényelmes fotelban a pattogó tűz előtt, és a csodaszép karácsonyfa mellett. Lement a karácsony, és újra várnak a dolgos hétköznapok, amibe éppen próbálok visszarázódni. Örültem neki, amikor Zali tegnap este vacsoránál megkért hogy korepetáljam őt, Átváltoztatástanból, és persze igent is mondtam rá. Ma fel is kerestem Tánya nénit, hogy az órák után használhassam a termét. Nem jelenthet rosszat, hogy rábólintott, tehát már csak a diákkal kell kezdeni valamit. Nem tudom, hogy miért kell segítenem neki, hiszen tehetséges kis srác, ugyanolyan lelkes mint én voltam ekkor. Persze, én ajánlottam fel neki hogy segítek, nem is azért voltam kicsit meglepett állapotban. Éppen kicsöngetnek Bájitaltanról, össze pakolom a holmiaimat, intek egyet Lénártnak és Kendének és a terem felé veszem az irányt. A tanárnő és a diákok ilyenkor már nyilván nincsenek bent a teremben, mindenki elvonult pihenni hiszen vége a napnak. A felsőbb éveseknek még van egy-két órája, de én szerencsés helyzetben vagyok hiszen laza napom van, 5 órába nem szakadtam bele. Útközben összefutok Danával, akivel filmes estét beszélünk meg, majd pár sarokkal később tréfa gyanánt, bekopogok a terembe, ahol Zalán már várhat rám. Nem is várok semmilyen választ, csak becsörtetek.
- Kipi-kopp. Szia. Hát, sokáig várakoztattalak? Próbáltam pontos lenni, de mivel mostanában szétszórt vagyok, max öt percet késhettem a megbeszélt időből. – mondom a fiúnak, majd lepakolom a táskámat és leveszem a pulóveremet.
- Olyan ritkán találkozunk, mondd minden rendben? Ennyire nem megy az ÁT? – kérdezem tőle, és biztos vagyok benne hogy ismeri a rövidítést.

Szál megtekintése
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. február 5. 19:39 | Link

Zali

- Még hogy rá ér, jól feneken billentem ezt a szemtelen kisdiákot – mondom mogorván, majd helyet foglalok az előtte lévő asztalánál, vagy is Tánya néni helyén és mélyen a szemébe nézek és egy pillanatig úgy várok, mintha éppen azt várnám hogy feleléshez készüljön. Felpattanok gyorsan a székből, hiszen ebben nem állapodtunk meg, ha bejönne az egyik tanár még azt hinnék hogy valamire kényszerítem őt. Belegondolva elég viccesnek hangzik, ezért is inkább mellé ülök le, és a reggel a táskámba készített jegyzeteimet veszem elő, hogy nekikezdjünk a kis különóránknak. Meglátszik az idő vasfoga a lapokon, hiszen itt-ott szamárfülesek már az elsőév óta de a célnak akkor is megfelelnek. A legjobb az lenne, ha azt kérdezném meg hogy mit szeretne gyakorolni, vagy mi megy neki annyira rosszul hogy kénytelen volt egy tapasztaltabb diákot megkérni hogy segítsen.
- Jól vagy? Az jó. Na hát akkor.. Konkrétabban. Mi az amit vettetek és nem megy. Sajnos nem tudok olvasni a gondolataidban, de egyszer talán megpróbálkozok a legilimenciával meg az okklumenciával, ebben biztos lehetsz – állítom majd várom hogy végre kibökje hogy mit szeretne. Jobban szemügyre véve, a fiatal fiút elég fáradtan tűnik. Megterheli a sok tanulás, de az biztos hogy mind az öt évet sikeresen elvégzi, hiszen nagyon szorgos és lelkes srácnak ismertem meg a kis Zalánt.
Szál megtekintése
Tantermek - Zayday Hudson hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély